1

Az ESZAK-Szerződés 65. cikke értelmében:

„(1)   Tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:

[…]

(4)   A jelen cikk (1) bekezdése értelmében tiltott megállapodások és döntések semmisek, és azokra a tagállamok bíróságai előtt nem lehet hivatkozni.

A Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik – a Bíróság előtti keresetekre is figyelemmel – annak megállapítására, hogy a hivatkozott megállapodások vagy döntések megfelelnek-e a jelen cikk rendelkezéseinek.

(5)   A Bizottság határozatot hozhat azon vállalkozásokkal szemben, amelyek semmis megállapodást kötöttek, és választott bíróság, elállás, bojkott, vagy egyéb eszközök útján alkalmazták, illetve alkalmazni próbálták azt a semmis megállapodást vagy döntést, amelynek engedélyezését elutasították vagy visszavonták, vagy olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek tudottan hamis vagy torzított információk révén szereztek engedélyt, illetve olyanokkal szemben, amelyek az (1) bekezdésben foglalt rendelkezésekkel ellentétes magatartást tanúsítanak, a jelen cikkel ellentétes megállapodás, döntés vagy magatartás tárgyát képező termékek által elért forgalom legfeljebb kétszeresével egyenlő összegű bírságot, illetve kényszerítő bírságot szabhat ki, annak sérelme nélkül, ha ennek célja a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása, ez az összeg bírság esetén legfeljebb a szóban forgó vállalkozások éves forgalmának 10%-ával, kényszerítő bírság esetén pedig a napi forgalom 20%-ával növelhető.”

2

Az ESZAK-Szerződés – annak 97. cikke értelmében – 2002. július 23-án lejárt.

3

Az EK 305. cikk (1) bekezdése értelmében:

„E szerződés rendelkezései nem módosítják az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés rendelkezéseit, különösen a tagállamok jogaira és kötelezettségeire, a Szén- és Acélközösség intézményeinek hatáskörére, valamint az említett szerződésnek a közös szén- és acélpiac működésére vonatkozó szabályait.”

4

A Bizottság 2002. június 18-án elfogadta az ESZAK-Szerződés lejártából fakadó versenyjogi kérdések kezelésének bizonyos szempontjairól szóló bizottsági közleményt (HL C 152., 5. o., a továbbiakban: közlemény).

5

A 2002. június 18-i közlemény 2. pontja kimondja, hogy e közlemény célja:

6

A 2002. június 18-i közlemény 31. pontja – amely az ESZAK-rendszerről az EK-rendszerre való áttérésből adódó sajátos problémákkal foglalkozik – a következőképpen hangzik:

„Amennyiben a megállapodásokra alkalmazandó közösségi versenyszabályok alkalmazása során a Bizottság az ESZAK-Szerződés hatálya alá tartozó jogsértést állapít meg, az alkalmazandó anyagi jog – az alkalmazás időpontjától függetlenül – a jogsértést létrehozó tényállás megvalósulásakor hatályos jog lesz. Mindenesetre eljárásjogi szempontból az ESZAK-Szerződés lejártát követően alkalmazandó jog az EK-jog lesz […].”

7

A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 4. cikkének értelmében „[a] Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazása érdekében a Bizottság az e rendeletben biztosított jogkörökkel rendelkezik”.

8

Az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„(1)   Ha a panasz vagy saját kezdeményezése alapján eljáró Bizottság megállapítja a Szerződés 81. vagy 82. cikkének megsértését, határozatban felszólíthatja az érintett vállalkozásokat és vállalkozások társulásait, hogy fejezzék be a jogsértést. […] Ha a Bizottságnak jogos érdekében áll, azt is megállapíthatja, hogy a jogsértést a múltban követték el.”

9

Az 1/2003 rendelet 23. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a Bizottság határozattal bírságot szabhat ki a vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, amennyiben azok akár szándékosan, akár gondatlanságból megsértik a Szerződés 81. vagy 82. cikkét.

10

Az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásáról szóló szerződés alkalmazási területén lefolytatott eljárásokkal és végrehajtással kapcsolatos elévülésről szóló, 1978. április 6-i 715/78/ESZAK bizottsági határozat (HL L 94., 22. o.) 1. cikkének (1) bekezdése és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság a versenyjogi szabályok megsértése miatt ötéves elévülési időszakon belül jogosult bírságot kiszabni.

11

A 715/78 határozat 1. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (2) bekezdése szerint az elévülési idő a jogsértés elkövetésének napján kezdődik. Folyamatos vagy ismétlődő jogsértések esetén azonban az elévülési idő a jogsértés megszűnésének napján kezdődik.

12

A 715/78 határozat 2. cikkének (1) bekezdése és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (3) bekezdése szerint az elévülés idejét megszakítja a Bizottság által a jogsértés tekintetében vizsgálat vagy eljárás céljából tett bármilyen intézkedés. Az elévülési idő azon a napon szakad meg, amelyen legalább egy olyan vállalkozás értesítést kap az intézkedésről, amely részt vett a jogsértésben. Az elévülési időt megszakító intézkedések közé tartoznak különösen a következők:

13

A 715/78 határozat 2. cikkének (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (4) bekezdése értelmében az elévülési idő megszakadása a jogsértésben részt vevő összes vállalkozásra nézve bekövetkezik.

14

A 715/78 határozat 2. cikkének (3) bekezdése és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (5) bekezdése értelmében az elévülési idő minden megszakadás után újrakezdődik. Az elévülési idő azonban legkésőbb azon a napon jár le, amelyen az elévülési idő kétszeresének megfelelő időszak eltelt anélkül, hogy a Bizottság bírságot vagy kényszerítő bírságot szabott volna ki. Ez az időszak meghosszabbodik azzal az időszakkal, ameddig az elévülés nyugszik.

15

A 715/78 határozat 3. cikke és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (6) bekezdése szerint a bírságok vagy kényszerítő bírságok kiszabása jogának elévülése mindaddig nyugszik, amíg a Bizottság határozata a Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képezi.

16

A jelen jogvita alapját képező tényállás idején az ARBED SA acélipari termékek gyártásával foglalkozott. Azóta az ARBED SA először Arcelor Luxembourg SA-ra, majd ArcelorMittal Luxembourg SA-ra (a továbbiakban: ARBED) változtatta cégnevét.

17

Ugyanebben az időszakban az ARBED 100%-os tulajdonában álló leányvállalata, a TradeARBED SA az ARBED által gyártott acélipari termékek forgalmazásával foglalkozott. Azóta a TradeARBED SA először Arcelor International SA-ra, majd ArcelorMittal International SA-ra (a továbbiakban: TradeARBED) változtatta cégnevét.

18

A ProfilARBED SA-t 1992. november 27-én alapították az ARBED 100%-os tulajdonában álló leányvállalataként azzal a céllal, hogy ettől az időponttól kezdve az ARBED gazdasági és ipari tevékenységeit folytassa az acélgerenda-ágazatban. Azóta a ProfilARBED SA először Arcelor Profil Luxembourg SA-ra, majd ArcelorMittal Belval & Differdange SA-ra (továbbiakban: ProfilARBED) változtatta cégnevét.

19

1991-ben a Bizottság számos vállalkozás – köztük a TradeARBED – irodáiban vizsgálatot tartott az ESZAK-Szerződés 47. cikkére tekintettel elfogadott határozatok alapján. 1992. május 6-án kifogásközlést intézett az érintett vállalkozásokhoz, köztük a TradeARBED-hez, az ARBED-hez azonban nem. A TradeARBED részt vett egy meghallgatáson is, amelyre -től január 14-ig került sor.

20

A Bizottság az [ESZAK]-Szerződés 65. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban, európai acélgerenda-gyártók megállapodásaival és összehangolt magatartásával kapcsolatos, 1994. február 16-án hozott 94/215/ESZAK bizottsági határozatban (HL L 116., 1. o., továbbiakban: kiindulási határozat) megállapította, hogy 17 európai acélipari vállalkozás – köztük a TradeARBED – az ESZAK-Szerződés 65. cikke (1) bekezdésének megsértésével az acélgerendák közösségi piacán történő árrögzítésre, kvóta-elosztásra és információcserére irányuló megállapodásokban vett részt, és hangolta össze e tekintetben magatartását, és pénzbírságot szabott ki az ebben az ágazatban tevékenykedő tizennégy vállalkozással – köztük az ARBED-del (11200000 ECU) – szemben az és között elkövetett jogsértésekre tekintettel.

21

A kiindulási határozat (322) preambulumbekezdése szerint:

„Egyedül a TradeARBED vett részt a különböző megállapodásokban, és tanúsított több ízben összehangolt magatartást, azonban a TradeARBED értékesítő társaság, amely többek között acélgerendákat forgalmaz az anyavállalatától, az ARBED-től kapott jutalék fejében. A TradeARBED az eladási ár csekély hányadát kapja szolgáltatásaiért. Az egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a jelen határozat címzettje az ARBED, az ARBED csoport acélgerenda-gyártó társasága, valamint a szóban forgó termékek forgalmát az ARBED és nem a TradeARBED vonatkozásában kell megállapítani”.

22

Az Elsőfokú Bíróság T-137/94. sz., ARBED kontra Bizottság ügyben 1999. március 11-én hozott ítéletében (EBHT 1999., II-303. o.) nagyrészt elutasította az ARBED által a kiindulási határozattal szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresetet, mindamellett 10000000 euróra csökkentve a határozat 4. cikkében vele szemben kiszabott bírság összegét.

23

A C-176/99. P. sz., ARBED kontra Bizottság ügyben 2003. október 2-án hozott ítéletében (EBHT 2003., I-10687. o.) a Bíróság hatályon kívül helyezte az Elsőfokú Bíróság említett ítéletét és – az ARBED-et érintő részében – a kiindulási határozatot. Ezen ítélet 21–24. pontja szerint:

24

A határozat e megsemmisítését követően a Bizottság a kiindulási határozat tárgyát képező versenyellenes magatartásokat célzó új eljárás megindítását határozta el. 2006. március 8-án a Bizottság kifogásközlést intézett az ARBED-hez, a TradeARBED-hez és a ProfilARBED-hez (a továbbiakban együttesen: felperesek), amelyben tájékoztatta őket arról, hogy a szóban forgó jogsértésekre tekintettel az egyetemleges felelősségüket megállapító határozat elfogadását tervezi. A felperesek erre a kifogásközlésre válaszoltak.

25

2006. november 8-án a Bizottság elfogadta az [ESZAK]-Szerződés 65. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F/38.907 – „acélgerenda”-ügy), az európai acélgerenda-gyártók megállapodásaival és összehangolt magatartásával kapcsolatos C (2006) 5342 végl. bizottsági határozatot (továbbiakban: megtámadott határozat), amelyről összefoglalást tettek közzé a Hivatalos Lapban (HL C 235., 4. o.).

26

A megtámadott határozat preambuluma a következőképpen hangzik:

„Tekintettel az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 65. cikkére,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az [1/2003] rendeletre, és különösen annak 7. cikke (1) bekezdésére és 23. cikke (2) bekezdésére,

[…]”

27

Az ESZAK-Szerződés 2002. július 23-i lejártával kapcsolatos jogkövetkezményekre vonatkozóan a Bizottság megállapította a megtámadott határozat (292) preambulumbekezdésében, hogy e szerződés lejártával nem szűnik meg a Bizottság hatásköre a versenyjogi jogsértések szankcionálására vonatkozóan az e szerződés által szabályozott ágazatokban. A megtámadott határozat (293)–(295) preambulumbekezdésében a Bizottság azzal a körülménnyel indokolta ezt az állítást, hogy az ESZAK-Szerződés és az EK-Szerződés ugyanannak a jogrendnek a része, amely jogrend az Európai Uniót és a különböző Közösségeket létrehozó szerződéseken alapul. A Bizottság különösen a Bíróság közreadott, 1/91. sz. véleményére (EBHT 1991., I-6079. o., 21. pont), valamint az EK 305. cikk (1) bekezdésére hivatkozott, mely rendelkezés „lex generalis/lex specialis viszonyt” állapít meg az EK-Szerződés és az ESZAK-Szerződés között. A Bizottság azt is kiemelte, hogy az ESZAK-Szerződés lejárta óta az e szerződés által szabályozott ágazatok az EK-Szerződés hatálya alá tartoznak.

28

A Bizottság az ESZAK-Szerződés versenyjogi rendelkezéseinek az e szerződés lejárta után az ezen időpontot megelőzően elkövetett jogsértésekre való alkalmazására vonatkozó hatáskörével kapcsolatosan – különösen a jelen ügy körülményei között – a megtámadott határozat (297) és (298) preambulumbekezdésében a 2002. június 18-i közlemény 31. pontjára hivatkozott annak hangsúlyozása végett, hogy e tekintetben különbséget kell tenni az eljárásjogi és az anyagi jogi szabályok között. A Bizottság a megtámadott határozat (299)–(301) preambulumbekezdésében az alábbiakat fejtette ki:

29

A megtámadott határozat (302)–(304) preambulumbekezdésében a Bizottság kifejtette azokat az okokat, amelyek miatt úgy határozott a jelen esetben, hogy az [ESZAK]-Szerződés 65. cikkének alkalmazása megfelelt az enyhébb büntetés visszaható hatályú alkalmazása elvének.

30

Végül a megtámadott határozat (305) és (306) preambulumbekezdésében a Bizottság elutasította a felpereseknek a kifogásközlésre adott válaszukban előterjesztett – a Bizottságnak az említett határozat meghozatalára vonatkozó hatáskörét vitató – érveket.

31

A megtámadott határozat (1) és (455) preambulumbekezdésében azonosított, a megtámadott határozat címzettjeit képező három jogi személy meghatározását illetően a Bizottság a (2) preambulumbekezdésben a következőket fejtette ki:

„Az (1) preambulumbekezdésben említett társaságok közül [a TradeARBED] az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (1) bekezdésével ellentétes megállapodásokban vett részt, és több ízben összehangolta magatartását […] [az ARBED] és [a ProfilARBED] ezen jogsértésekért a [TradeARBED-del] egyetemlegesen felelősek, amennyiben ezek a társaságok valamennyien az [ARBED], ezt követően pedig az Arcelor SA irányítása alatt álló vállalkozáshoz tartoznak.”

32

A Bizottság egyébiránt a megtámadott határozat (453) preambulumbekezdésében emlékeztetett arra, hogy a kifogásközlést „nem csak ahhoz a jogi egységhez intézte, amelyik közvetlenül részt vett a jogsértésben, azaz a [TradeARBED-hez], hanem az ugyanazon gazdasági egységhez tartozó két másik jogi egységhez – azaz az [ARBED-hez] és a [ProfilARBED-hez] – is, amelyeknek a [TradeARBED] magatartása betudható”.

33

Az ARBED-del kapcsolatban a Bizottság a jogsértés betudhatóságát a megtámadott határozat (458) és (460)–(468) preambulumbekezdésében a következőképpen indokolta:

[…]

34

A ProfilARBED-del kapcsolatban a Bizottság a jogsértés betudhatóságát a megtámadott határozat (470)–(472) preambulumbekezdésében a következőképpen indokolta:

35

Azzal kapcsolatban, hogy a Bizottságnak elévülés miatt esetlegesen nem lesz hatásköre a bírság kiszabására, a Bizottság a megtámadott határozat (446)–(452) preambulumbekezdésében a következőket állapította meg:

36

A megtámadott határozat 1. cikkének értelmében:

„Az [ARBED-ből, a TradeARBED-ből és a ProfilARBED-ből] álló vállalkozás az ESZAK-Szerződés 65. cikkének megsértésével számos olyan megállapodásban és összehangolt magatartásban vett részt, amelyek célja vagy hatása árrögzítés, kvóta-elosztás és nagymértékű információcsere volt az acélgerendák közösségi piacán. Az így alkotott vállalkozásnak az e jogsértésekben való részvétele 1988. július 1-je és között állapítható meg.”

37

A megtámadott határozat 2. cikkének értelmében a Bizottság „az [ARBED-del, a TradeARBED-del és a ProfilARBED-del] szemben egyetemlegesen 10 millió euró összegű bírságot szab ki az 1. cikkben említett jogsértésekre tekintettel.”

38

Az Elsőfokú Bíróság Hivatalához 2006. december 27-én benyújtott keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet, egyrészt az ESZAK-Szerződés 33. és 36. cikke, másrészt az EK-Szerződés 229. és 230. cikke alapján.

39

Mivel módosult az Elsőfokú Bíróság tanácsainak összetétele, az előadó bírót a hetedik tanácsba osztották be, következésképpen a jelen ügyet e tanács elé utalták.

40

Az előadó bíró jelentése alapján az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) úgy döntött, hogy megnyitja a szóbeli szakaszt.

41

A 2008. november 5-i tárgyaláson az Elsőfokú Bíróság meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a kérdéseire adott válaszait.

42

A felperesek azt kérik, hogy az Elsőfokú Bíróság:

43

A Bizottság azt kéri az Elsőfokú Bíróságtól, hogy:

44

Kereseti kérelmeik alátámasztására a felperesek lényegében négy jogalapot terjesztenek elő. Az első jogalap a megtámadott határozat jogi alapjának hiányára és a hatáskörrel való visszaélésre hivatkozik. A második jogalap a jogsértések betudhatósága szabályainak megsértésére hivatkozik, amennyiben a megtámadott határozat három kapcsolt társaságnak tudja be a közülük egy társaság által tanúsított magatartásért való felelősséget, anélkül, hogy abban a többi társaság részt vett volna. A harmadik jogalap az elévülési szabályok megsértésére hivatkozik. A negyedik – másodlagosan előterjesztett – jogalap a védelemhez való jog megsértésére hivatkozik, mivel a megtámadott határozatot a vonatkozó határidőn túl hozták meg.

45

A felperesek jogalapjukat két részre osztják.

46

A jogalap első részében a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság megsértette az ESZAK-Szerződés 97. cikkét és visszaélt hatáskörével, amikor az ESZAK-Szerződés 65. cikkét az ESZAK-Szerződés lejárta után alkalmazta. Álláspontjuk szerint ugyanis az említett szerződés 2002. július 23-i lejárta szükségszerűen a Bizottság e rendelkezés alkalmazására vonatkozó hatáskörének megszűnését eredményezte, ellentétben a megtámadott határozat (292) preambulumbekezdésében foglaltakkal.

47

A megtámadott határozat (293) preambulumbekezdésében említett azon körülmény, hogy az EK-Szerződés és az ESZAK-Szerződés ugyanannak a jogrendnek a része, amely jogrend az Európai Uniót és a különböző Közösségeket létrehozó szerződéseken alapul, e tekintetben nem releváns. Az intézmények természetesen kötelesek a különböző szerződések koherens értelmezését kialakítani. Ugyanakkor ez semmi esetre sem indokolhatja, hogy a Bizottság az ESZAK-Szerződés „túlélését” biztosítsa annak lejártát követően, mivel e szerződés rendelkezései ezt nem írják elő. A felperesek e tekintetben a Bíróságnak a fenti 29. pontban hivatkozott 1/91. sz. véleményére hivatkoznak.

48

A jogalap második részének keretében a felperesek azzal érvelnek, hogy a Bizottság megsértette az 1/2003 rendeletet, és visszaélt hatáskörével, amikor az ESZAK-Szerződés 65. cikkének alkalmazására vonatkozó határozat meghozatalára vonatkozó hatáskörét egy olyan rendeletre alapította, amely csupán az EK 81. és 82. cikk végrehajtására vonatkozó hatáskört ruház rá.

49

A jelen ügyben alkalmazandó eljárásjogi szabályokat illetően a felperesek különösen a megtámadott határozat (299) preambulumbekezdésében tett megállapítást kifogásolják, miszerint az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és a 23. cikkének (2) bekezdése hatáskört ruház a Bizottságra a „versenyjogi jogsértések” megállapítására és szankcionálására vonatkozóan. Ugyanezen rendelet 4. cikkéből ezzel szemben az következik, hogy az e rendelet által a Bizottságra ruházott hatáskörök kizárólag az EK 81. és 82. cikkek szerinti jogsértésekkel szembeni eljárást célozzák.

50

A felperesek azt is megjegyzik, hogy az 1/2003 rendeletet az ESZAK-Szerződés lejárta után fogadták el. Azzal, hogy e rendeletben nem terjesztették ki a Bizottság hatáskörét az ESZAK-Szerződés 65. cikkének végrehajtására, a Tanács – a felperesek szerint jogosan – valószínűleg úgy határozott, hogy nem jogosult e szerződés időtartamát meghosszabbítani, mivel ez kizárólag az említett szerződés szerződő feleinek, és nem az e szerződés által létesített intézményeknek a jogkörébe tartozik.

51

A Bizottságnak a 2002. június 18-i kifogásközlésre alapított érvét illetően a felperesek hangsúlyozzák, hogy nem elegendő megismételni egy elvi álláspontot annak indokolásaként.

52

A felperesek válaszukban hozzáteszik, hogy még ha az 1/2003 rendelet értelmezhető is akként, hogy az az ESZAK-Szerződés 65. cikke szerinti eljárásokat is magában foglalja, ez nem eredményezheti az ESZAK-Szerződés, különösen annak 97. cikke hatályának módosítását. A normahierarchiából ugyanis az következik, hogy tanácsi rendelet nem módosíthat szerződést. Ez oly mértékben igaz, hogy az ESZAK-Szerződés 95. cikke különös eljárást ír elő arra az esetre, ha az ESZAK-Szerződés módosítását szükségesnek ítélik az általa nem szabályozott esetek szabályozása érdekében.

53

Az anyagi jogi szabályokat illetően a felperesek úgy vélik, hogy a megtámadott határozat (301) preambulumbekezdésében említett jogi alapelv – miszerint az alkalmazandó anyagi jog a jogsértés elkövetésekor hatályos jog marad, függetlenül az alkalmazás időpontjától – nem alkalmazható a jelen ügyben. A jelen esetben ugyanis nem a jogalkotói szövegnek a jogalkotó általi módosításáról van szó, hanem a jogszabályt alkalmazó intézmény azon kezdeményezéséről, amely e jogszabály létezésének meghosszabbítását célozza a jogalkotó által kifejezetten meghatározott lejárati időn túl. A jelen esetben az ESZAK-Szerződés a 97. cikkének megfelelően 2002. július 23-án lejárt anélkül, hogy a jogalkotók bármely olyan intézkedést fogadtak volna el, amely az e szerződés némely rendelkezésének hatályban tartását célozta volna. Bármennyire is sajnálatos ez a helyzet a Bizottság számára, a Bizottság nem jogosult az említett jogalkotók helyébe lépve hatályban tartani az ESZAK-Szerződés 65. cikkét.

54

A felperesek válaszukban hozzáteszik, hogy amennyiben a 2002. július 23-át megelőző magatartásokat az ESZAK-Szerződés szabályozza, akkor annak minden rendelkezése vonatkozik rá, beleértve a 97. cikket is, amely e szerződésnek a lejárati időn túli alkalmazását gátolja.

55

A Bizottság a felperesek érveit a megtámadott határozatban kifejtett érveléssel azonos érvek mentén vitatja.

56

A jogalap két részét együtt kell vizsgálni.

57

Az Elsőfokú Bíróság emlékeztet arra, hogy a közösségi szerződések egyedi jogrendet hoztak létre (lásd ebben az értelemben a Bíróságnak a fenti 21. pontban hivatkozott 1/91. sz. véleményét és az Elsőfokú Bíróság T-120/89. sz., Stahlwerke Peine-Salzgitter kontra Bizottság ügyben 1991. június 27-én hozott ítéletének [EBHT 1991., II-279. o.] 78. pontját), amelynek keretében – amint ezt az EK 305. cikk (1) bekezdése is tükrözi – az ESZAK-Szerződés különleges, az EK-Szerződés által meghatározott általános szabályoktól eltérő rendszert képez.

58

Az ESZAK-Szerződés, 97. cikkének értelmében, 2002. július 23-án lejárt. Ennélfogva az EK-Szerződésben meghatározott általános rendszer hatálya kiterjedt azokra az ágazatokra is, amelyeket eredetileg az ESZAK-Szerződés szabályozott.

59

Ha az, hogy az ESZAK-Szerződés jogi keretét felváltotta az EK-Szerződés jogi kerete, azzal járt is, hogy 2002. július 24-től megváltoztak az alkalmazandó jogalapok, eljárások, valamint anyagi jogi szabályok, ez a közösségi jogrend és célkitűzései egységességének és folytonosságának keretébe illeszkedik (az Elsőfokú Bíróság T-25/04. sz., González y Díez kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2007., II-3121. o.] 55. pontja).

60

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a szabad verseny rendszerének megteremtése és fenntartása – amely rendszer keretében biztosítva vannak a szabályos versenyfeltételek, és amely többek között a vállalatok közötti kartellekre vonatkozó szabályok alapja – mind az EK-Szerződésnek (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-308/04. P. sz., SGL Carbon kontra Bizottság ügyben 2006. június 29-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-5977. o.] 31. pontját), mind az ESZAK-Szerződésnek (lásd ebben az értelemben a Bíróság 1/61. sz., közreadott véleményét [EBHT 1961., 505. o., 519. o.] és az Elsőfokú Bíróság T-141/94. sz., Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1999., II-347. o.] 265. és 299–304. pontját) egyik alapvető célkitűzése.

61

Ebben az összefüggésben, jóllehet az ESZAK- és az EK-Szerződésnek a vállalkozások közötti kartellekre vonatkozó szabályai eltérnek valamelyest, ki kell emelni, hogy a megállapodásoknak és az összehangolt magatartásoknak az ESZAK-Szerződés 65. cikke (1) bekezdésének értelmében vett fogalma megfelel a megállapodásoknak és az összehangolt magatartásoknak az EK 81. cikk értelmében vett fogalmának, és hogy a közösségi bíróság ezeket a rendelkezéseket azonos módon értelmezi (lásd ebben az értelemben a korábban hivatkozott Thyssen Stahl kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 262–272. és 277. pontját). Így a torzításmentes verseny célkitűzésének az eredetileg a közös szén- és acélpiac alá tartozó ágazatokban történő megvalósítását nem szakítja meg az ESZAK-Szerződés lejártának ténye, mivel e célkitűzés az EK-Szerződés keretében is megvalósul a közösségi közérdekből a versenypolitika végrehajtásáért és fejlesztéséért felelős ugyanazon közigazgatási szerv, a Bizottság révén (lásd ebben az értelemben és analógia útján a korábban hivatkozott González y Díez ügyben hozott ítélet 55. pontját).

62

Egyébiránt a tagállamok jogrendszereiben közös és a római jogban gyökerező elvnek megfelelően jogszabályváltozás esetében – amennyiben a jogalkotó nem fejezi ki ezzel ellentétes akaratát – biztosítani kell a jogi struktúrák folytonosságát (a Bíróság 23/68. sz. Klomp-ügyben 1969. február 25-én hozott ítéletének [EBHT 1969., 43. o.] 13. pontja). Az Elsőfokú Bíróság megjegyzi, hogy az említett ítéletben a Bíróság alkalmazta ezt az elvet, jóllehet a vita tárgya az elsődleges jognak a fúziós szerződés hatása következtében végrehajtott módosítása volt.

63

A közösségi jogrendszer és a működésére vonatkozó célkitűzések folytonossága megköveteli, hogy az Európai Közösség – amennyiben az Európai Szén- és Acélközösség helyébe lép, és a saját eljárási keretében – biztosítsa az ESZAK-Szerződés hatálya alatt létrejött helyzetek tekintetében az ESZAK-Szerződés és végrehajtási szabályai alapján a tagállamok, illetve a magánszemélyek tekintetében eo tempore keletkezett jogok és kötelezettségek tiszteletben tartását. E követelményt még jelentősebbé teszi, hogy a versenynek a vállalkozások közötti kartellekre vonatkozó szabályok be nem tartásából eredő torzulása az ESZAK-Szerződés lejártát követő, az EK-Szerződés hatálya alá tartozó időszakra is kiterjedhet (lásd analógia útján a Bíróság C-119/05. sz. Lucchini-ügyben 2007. július 18-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-6199. o.] 41. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a korábban hivatkozott González y Díez kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 56. pontját).

64

A fentiekből következik, hogy – a felperesek állításaival ellentétben – az 1/2003 rendeletet, és különösen a 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a 23. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok alapján a Bizottság jogosult megállapítani és szankcionálni a vállalkozások között 2002. július 23-át követően az ESZAK-Szerződés tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó ágazatokban megvalósult kartelleket (lásd analógia útján a korábban hivatkozott González y Díez kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 57. pontját), még ha az említett rendelet korábban hivatkozott rendelkezései kifejezetten nem is említik az ESZAK-Szerződés 65. cikkét).

65

Meg kell állapítani továbbá, hogy a közösségi jogrend keretében az EK-Szerződés szabályainak egy eredetileg az ESZAK-Szerződés által szabályozott területen való érvényesülésére az időbeli hatályra irányadó elvek tiszteletben tartásával kell, hogy sor kerüljön. E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy míg az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésükkor folyamatban lévő valamennyi jogvitára alkalmazni kell, az anyagi jogi szabályoknál nem ez a helyzet. Ugyanis ez utóbbiakat a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének tiszteletben tartása érdekében úgy kell értelmezni, hogy azok a hatálybalépésüket megelőzően keletkezett helyzetekre csak annyiban vonatkoznak, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik (lásd a Bíróság fent hivatkozott Salumi és társai egyesített ügyekben hozott ítéletének 9. pontját; a 21/81. sz. Bout-ügyben 1982. február 10-én hozott ítéletének [EBHT 1982., 381. o.] 13. pontját és az Elsőfokú Bíróság T-42/96. sz., Eyckeler & Malt kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 1998., II-401. o.] 55. pontját).

66

Ebből a szempontból az egyértelműen az ESZAK-Szerződés lejártát megelőzően keletkezett jogi helyzetekre alkalmazandó anyagi jogi rendelkezéseket illetően a közösségi jogrend folytonossága és a jogbiztonság, illetve a bizalomvédelem elvéhez kapcsolódó követelmények az ESZAK-Szerződés alapján elfogadott anyagi jogi rendelkezések alkalmazását írják elő a tárgyi és időbeli hatályuk alá tartozó tényállások tekintetében. Azon körülmény, amely szerint az ESZAK-Szerződés lejárta miatt a szóban forgó jogi keret már nincs hatályban a tényállás értékelésének pillanatában, nem módosítja e megállapítást, mivel ezen értékelés egyértelműen olyan időszakban keletkezett jogi helyzetre vonatkozik, amelyben az ESZAK-Szerződés alapján elfogadott anyagi jogi rendelkezések voltak alkalmazandók (a korábban hivatkozott González y Díez kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 59. pontja).

67

A jelen esetben a Bizottság az 1/2003 rendeletnek megfelelően lefolytatott eljárást követően e rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 23. cikkének (2) bekezdése alapján hozta meg a megtámadott határozatot. A jogalappal és a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárással kapcsolatos rendelkezések az eljárási szabályok közé tartoznak a fenti 65. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében. Mivel a megtámadott határozatot az ESZAK-Szerződés lejárta után fogadta el, a Bizottság helyesen alkalmazta az 1/2003 rendelet szabályait (lásd ebben az értelemben és analógia útján a korábban hivatkozott González y Díez kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60. pontját, valamint a contrario az Elsőfokú Bíróság T-27/03., T-46/03., T-58/03., T-79/03., T-80/03., T-97/03. és T-98/03. sz., SP és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2007. október 25-én hozott ítéletét [EBHT 2007., II-4331. o.]).

68

Az anyagi jogi szabályokat illetően meg kell említeni, hogy a megtámadott határozat egyértelműen az ESZAK-Szerződés lejártát megelőzően keletkezett jogi helyzetre vonatkozik, tekintettel arra, hogy a jogsértés időtartama 1988. július 1-jétől tartott (lásd a továbbiakban a 140. pontot). A óta alkalmazandó versenyjogi anyagi jogi szabályok visszaható hatályának hiányában meg kell állapítani, hogy az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (1) bekezdése alkotja az alkalmazandó, és a Bizottság által a megtámadott határozatban ténylegesen alkalmazott, anyagi jogi szabályt, tekintettel arra, hogy éppen abból következően, hogy az EK-Szerződés – az EK 305. cikk szerint – általános szabályt képez az ESZAK-Szerződéshez képest, a lex specialis derogat legi generali elv alapján kizárólag az ESZAK-Szerződésből és a végrehajtására hozott szabályokból származó különleges rendszer alkalmazandó a előtt keletkezett helyzetekre.

69

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy az első jogalap mindkét részét el kell utasítani.

70

A felperesek vitatják, hogy a megtámadott határozatban megállapított jogsértésekért való felelősség az ARBED-nek és a ProfilARBED-nek tudható be.

71

Az ARBED-del kapcsolatban és a megtámadott határozat (460) preambulumbekezdésére válaszul a felperesek – a korábban hivatkozott Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. pontjára hivatkozással – előadják, hogy a Bíróság soha nem erősítette meg azt, hogy a leányvállalat tőkéjének 100%-os tulajdona elegendő ahhoz, hogy az anyavállalatot lehessen felelősnek tekinteni a leányvállalata magatartásáért. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy olyan helyzetben, melyben az anyavállalat a közigazgatási eljárás során elismerte felelősségét a leányvállalata magatartásáért, a Bizottságnak jogában állt azt feltételezni, hogy valóban felelős volt azért. A jelen esetben nem ez a helyzet, mivel a Bizottság az első közigazgatási eljárás folyamán egyszer sem értesítette az ARBED-et arról, hogy neki szándékozik betudni a TradeARBED magatartásáért való felelősséget.

72

A felperesek hozzáteszik, hogy a korábban hivatkozott Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben a Bizottság olyan álláspontot képviselt, mely szerint a vitatott határozatot akkor lehet az anyavállalatnak elküldeni, amikor pontos bizonyítékok léteznek arra vonatkozóan, hogy az anyavállalat érintett a leányvállalata kartellben való részvételében (lásd az EK-Szerződés 85. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban [IV/C/33.833. sz., ún. „kartonpapír”-ügy] 1994. július 13-án hozott 94/601/EK bizottsági határozat [HL L 243., 1. o.] (143) preambulumbekezdését). A jelen esetben nem ez a helyzet.

73

Tekintettel arra, hogy a Bíróság által a korábban hivatkozott Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben azonosított különleges követelmények nem teljesülnek a jelen ügyben, a felperesek előadják, hogy a büntetések egyéniesítése és a bizonyítási teher általános elvei megkövetelik, hogy a Bizottság bizonyítsa, hogy a kifogásközlés címzettjeit alkotó valamennyi vállalkozással szemben konkrét kifogások hozhatók fel. A felperesek ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-304/02. sz., Hoek Loos kontra Bizottság ügyben 2006. július 4-én hozott ítéletének (EBHT 2006., II-1887. o.) 118. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot említik.

74

Ugyanakkor a jelen esetben a Bizottság mind a megtámadott határozatban ((444) és (464) preambulumbekezdés), mind pedig a kiindulási határozatban ((322) preambulumbekezdés) azt állapította meg, hogy egyedül a TradeARBED vett részt a szóban forgó megállapodásokban és magatartásokban.

75

Végül a felperesek előadják, hogy a TradeARBED által elkövetett jogsértés ARBED-nek való betudása azon egyedüli okból, hogy utóbbi rendelkezik a leányvállalata tőkéjének 100%-ával, a jelen esetben a többi érintett vállalkozással szembeni diszkriminációhoz vezetne. A Bizottságnak a megtámadott határozat (468) preambulumbekezdésében tett állításával ellentétben ugyanis a kiindulási határozat e vállalkozások tekintetében olyan betudhatósági mércét alkalmazott, amely nem az acélgerendák gyártásán, hanem a szóban forgó jogsértésekben való tényleges részvételen alapult. A Bizottság csak abban az esetben hozott kizárólag a gyártó társasággal szembeni határozatot, amikor ugyanazon csoport két vállalkozása vett részt a kartellban (lásd a kiindulási határozat (320) és (321) preambulumbekezdését). A felperesek szerint a Bizottság nem térhet el a jelen esetben ettől a betudhatósági mércétől anélkül, hogy az egyenlő bánásmód elvével ellentétes diszkriminációt okozna.

76

A felperesek válaszukban hozzáteszik, hogy a jelen esetben a Bizottság úgy döntött, hogy nem az anyavállalatoknak a 100%-os tulajdonukban lévő leányvállalataik működésében való részvételének megdönthető vélelmére támaszkodik, hanem inkább azt vizsgálja meg az általa megszerzett tények és információk alapján, hogy e társaságok ténylegesen részt vettek-e a jogsértésben. Ugyanakkor a jelen esetben a Bizottság azt állapította meg a tények vizsgálatából a kiindulási határozatban, hogy az ARBED csoportot illetően egyedül a TradeARBED vett részt a jogsértésben. Ebből két következmény származik.

77

Egyrészt, mivel a Bizottság úgy határozott a kiindulási határozathoz vezető eljárás keretében, hogy nem támaszkodik a szóban forgó megdönthető vélelemre, a felperesek úgy vélik, hogy a Bizottság az egyenlő bánásmód elvének megsértése nélkül nem képviselhet ettől eltérő álláspontot a megtámadott határozathoz vezető eljárás keretében.

78

Másrészt, a jelen esetben az említett megdönthető vélelemre való támaszkodást a felperesek állítása szerint nem tette volna lehetővé az azon kiindulási határozathoz kapcsolódó anyagi jogerő sem, amelyben a Bizottság azt állapította meg, hogy egyedül a TradeARBED vett részt a jogsértésben. A kiindulási határozat e sajátosságát soha nem vitatták, ennélfogva azt bírósági határozat sem semmisítette meg.

79

A ProfilARBED-del kapcsolatban a felperesek előadják, hogy még ha a Bizottság be is tudhatja a TradeARBED által elkövetett jogsértésért való felelősséget az ARBED csoport gyártó társaságának, köteles eldönteni, hogy az eljárást az ARBED, azaz a vitatott tények időpontjában aktív gyártó társaság, vagy a ProfilARBED, azaz az ARBED-nek az acélgerendák ágazatában tevékenykedő gazdasági jogutódja ellen folytatja-e le.

80

A felperesek álláspontja szerint a Bizottság a büntetések egyéniesítése elvének megsértése nélkül nem tudhatja be ugyanazt a jogsértést a jogsértésben részt vevő vállalkozásnak, valamint annak a vállalkozásnak, amely a jogsértéssel érintett tevékenységet a későbbiekben folytatta. A Bizottság által képviselt megközelítés ugyanis ahhoz vezetne, hogy a Bizottság az eljárást ugyanazon tények miatt két vállalkozással szemben folytatná le, illetve ugyanazon tények miatt marasztalná el mindkét vállalkozást.

81

Mindenesetre, amennyiben – mint az ARBED jogutódja az acélgerendák gyártási tevékenységét illetően – a ProfilARBED vonható felelősségre az ARBED magatartásáért, a felperesek mutatis mutandis előterjesztik a fenti 71–78. pontban kifejtett érveket.

82

A Bizottság a felperesek érveit a megtámadott határozatban kifejtett érveléssel azonos érvek mentén vitatja.

83

Különbséget kell tenni a három felperes különleges helyzete között.

84

Az első és a harmadik jogalap keretében kifejtett érvelésük alapján a felperesek nem vitatják, hogy a Bizottság jogosult volt a megtámadott határozatot a TradeARBED-nek címezni, mint a kiindulási határozatban azonosított azon társaságnak, amely az ARBED csoport egyedüli társaságaként „vett részt a különböző megállapodásokban, és tanúsított több ízben összehangolt magatartást”.

85

Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a második jogalapra a TradeARBED nem hivatkozik a megtámadott határozat megsemmisítésére vonatkozó kérelmei alátámasztása érdekében.

86

A felperesek által a jelen jogalap keretében kifejtett érvelés nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a TradeARBED jogsértő magatartásáért való felelősség ARBED-nek való betudása és a bírság e két társaságra egyetemlegesen történő kiszabása téves jogalkalmazáson alapul.

87

E tekintetben emlékeztetni kell először is arra, hogy a vállalkozás fogalma az EK 81. cikk értelmében magában foglal minden olyan gazdasági egységet, amely meghatározott hosszú távú gazdasági célt követő személyi, materiális és immateriális összetevők egységes szervezete, és amely hozzájárulhat az e rendelkezésben foglalt jogsértések elkövetéséhez (lásd az Elsőfokú Bíróság T-112/05. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2007. december 12-én hozott ítéletének [jelenleg fellebbezés alatt] [EBHT 2007., II-5049. o.] 57. pontját és a T-9/99. sz., HFB és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2002., II-1487. o.] 54. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

88

Tehát nem merül fel a jogsértéssel kapcsolatos kezdeményezés kérdése az anyavállalat és a leányvállalata között, és még kevésbé az előbbi érintettsége az említett jogsértésben, hanem azon tényről van szó, hogy a fent említett értelemben egyetlen vállalkozást képeznek, ami felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a bírságokat kiszabó határozatot a vállalkozáscsoport anyavállalatának címezze. A közösségi versenyjog ugyanis elismeri, hogy az ugyanazon csoporthoz tartozó különböző vállalkozások gazdasági egységet képeznek, azaz az EK 81. és 82. cikk értelmében vállalkozásnak minősülnek, amennyiben az érintett vállalkozások nem önállóan határozzák meg a piaci magatartásukat (a korábban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 58. pontja és az Elsőfokú Bíróság T-203/01. sz., Michelin kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 30-án hozott ítéletének [EBHT 2003., II-4071. o.] 290. pontja).

89

Abban az esetben, ha az anyavállalat a jogsértést elkövető leányvállalatának egyedüli tulajdonosa, fennáll azon egyszerű vélelem, amely szerint az adott anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorolt a leányvállalata magatartására (a korábban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 60. pontja; lásd még ebben az értelemben a Bíróság 107/82. sz., AEG kontra Bizottság ügyben 1983. október 25-én hozott ítéletének [EBHT 1983., 3151. o.] 50. pontját, valamint az Elsőfokú Bíróság T-305/94.–T-307/94., T-313/94.–T-316/94., T-318/94., T-325/94., T-328/94., T-329/94. és T-335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság, ún. „PVC II”-ügyekben hozott ítéletének [EBHT 1999., II-931. o.] 961. és 984. pontját), és egyetlen vállalkozásnak minősülnek az EK 81. cikk értelmében (az Elsőfokú Bíróság T-71/03., T-74/03., T-87/03. és T-91/03. sz., Tokai Carbon és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 59. pontja). Ennélfogva, amikor a közösségi bíróság előtt vitatja a Bizottságnak a leányvállalata magatartása miatt vele szemben bírságot kiszabó határozatát, az anyavállalatot terheli e vélelem megdöntése olyan bizonyítékok nyújtásával, amelyek alkalmasak a leányvállalat önállóságának alátámasztására (az Elsőfokú Bíróság T-314/01. sz., Avebe kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3085. o.] 136. pontja; valamint ebben az értelemben a korábban hivatkozott Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 29. pontja).

90

E tekintetben ki kell emelni, hogy igaz ugyan – amint azt a felperesek is előadják –, hogy a Bíróság a korábban hivatkozott Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. és 29. pontjában a leányvállalat tőkéjének 100%-ával való rendelkezésen kívül más körülményekre is hivatkozott, mint például arra a tényre, hogy nem vitatták az anyavállalatnak a leányvállalata üzletpolitikájára gyakorolt hatását, és a két vállalkozásnak közös volt a képviselete a közigazgatási eljárás során, e körülményeket azonban a Bíróság csupán azért említette meg, hogy ismertesse azon elemek összességét, amelyekre az Elsőfokú Bíróság az érvelését alapozta avégett, hogy arra a következtetésre jusson, hogy ez az érvelés nem kizárólag azon alapult, hogy az anyavállalat rendelkezett a leányvállalata tőkéjének egészével. Következésképpen azon tény, hogy a Bíróság megerősítette az Elsőfokú Bíróság értékelését ebben az ügyben, nem változtat a korábban hivatkozott AEG kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. pontjában kifejtett elven (a korábban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 61. pontja).

91

E körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa azon vélelem felállításához, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol a leányvállalat piaci magatartására. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kirótt bírság megfizetését illetően még akkor is, ha megállapítást nyer, hogy az említett anyavállalat nem vett részt közvetlenül a megállapodásokban, kivéve, ha e társaság bizonyítja, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ (az Elsőfokú Bíróság T-85/06. sz., General Química és társai kontra Bizottság ügyben 2008. december 18-án hozott ítéletének [az EBHT-ban nem tették közzé] 62. pontja).

92

A Bizottság által a felelősség jelen esetben való betudásának szabályosságát illetően azonnal meg kell állapítani, hogy az ESZAK-Szerződés 65. cikke(1) bekezdésében foglalt tilalom címzettjei – az EK 81. cikk (1) bekezdéséhez hasonlóan – a „vállalkozások”. Egyébiránt a Bíróság korábban már kimondta, hogy a vállalkozás fogalma mindkét rendelkezésben azonos (az Elsőfokú Bíróság T-145/94. sz., Unimétal kontra Bizottság ügyben 1999. március 11-én hozott ítéletének [EBHT 1999., II-585. o.] 600. pontja). Következésképpen az EK 81. cikk (1) bekezdése szerinti jogsértésekért való felelősség betudására vonatkozó szabályok érvényesek az ESZAK-Szerződés 65. cikkének (1) bekezdése szerinti jogsértésekre is (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-196/99. P., Aristrain kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2003., I-11005. o.] 96. pontját).

93

A jelen esetben nem vitatott, hogy az ARBED a leányvállalata, a TradeARBED tőkéjének 100%-ával rendelkezik.

94

Ennélfogva a Bizottságnak jogában állt úgy tekinteni – amint azt a megtámadott határozat (460) preambulumbekezdésében tette –, hogy az ARBED meghatározó befolyást gyakorolt a TradeARBED magatartására, mivel a felperesek nem bizonyították, és nem is állították, hogy az említett leányvállalat önállóan határozza meg üzletpolitikáját, és így nem képez az anyavállalattal gazdasági egységet, illetve az ESZAK-Szerződés 65. cikke értelmében vett egyetlen vállalkozást.

95

A felperesek által e tekintetben a jelen kereset keretében kifejtett, a korábban hivatkozott Stora Kopparbergs Bergslags kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. pontjára alapított érvelés ezen ítélet téves olvasatából ered, és azt el kell utasítani a fenti 90. pontban meghatározott okok miatt.

96

Mindenesetre a Bizottság helyesen állapítja meg, hogy a megtámadott határozat (462) preambulumbekezdésében további bizonyítékokat szolgáltatott, amelyek – az anyavállalatnak a leányvállalata teljes tőkéjével való rendelkezéséből levezetett vélelmen túl – nem az ARBED-nek a szóban forgó jogsértésekben való lényeges és tényleges részvételét erősítették meg, hanem a TradeARBED magatartása feletti meghatározó befolyását, és e befolyás tényleges használatát is.

97

Az Elsőfokú Bíróság a korábban hivatkozott ARBED kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 92. pontjában az ARBED ügyvédjének a tárgyaláson tett pontosításai alapján már megállapította – amit a Bíróság előtti fellebbezésben nem vitattak –, hogy a TradeARBED egy olyan értékesítő társaság, amely az ARBED által gyártott acélipari termékeket, többek között acélgerendákat, vagy bizományosként – mely esetben az eladást közvetlenül az ARBED számlázta az ügyfélnek –, vagy megbízott bizományosként – mely esetben a TradeARBED számlázta az eladást az ügyfélnek az ARBED számlájára – forgalmazza, és mindkét esetben jutalékot kap az eladott termékre vonatkozóan. Az Elsőfokú Bíróság egyébként tényként kezelte, hogy a TradeARBED nem határozza meg önállóan üzletpolitikáját az acélgerendák közösségi piacán, hanem alapvetően az ARBED által részére adott utasításokat követi.

98

A korábban hivatkozott ARBED kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 96. és 97. pontjából az is kitűnik, és ezt a keresetben nem vitatták, hogy a) a kiindulási határozathoz vezető közigazgatási eljárás egésze során az ARBED és a TradeARBED – az esettől függően – egyaránt válaszolt a Bizottság által a TradeARBED-hez intézett információkérésekre; b) az ARBED egyszerűen úgy tekintett a TradeARBED-re, mint a saját „szervére”, illetve értékesítő „szervezetére”; és c) az ARBED spontán módon a hivatalosan a TradeARBED-hez címzett kifogásközlés címzettjének tekintette magát, és ügyvédet bízott meg érdekei képviseletével.

99

Az előzőekből az következik, hogy az ARBED-et és leányvállalatát, a TradeARBED-et úgy kell tekinteni, hogy azok egy és ugyanazon vállalkozásnak minősülnek az ESZAK-Szerződés 65. cikke értelmében, és hogy a Bizottságnak jogában állt a TradeARBED magatartásáért való felelősséget betudni az ARBED-nek.

100

Egyebekben a felperesek érvelése abból ered, hogy összetévesztik a leányvállalatával egyetértésben elkövetett jogsértés – az anyavállalat e jogsértésben való tényleges részvételére tekintettel való – anyavállalatnak való közvetlen betudását és a leányvállalata által elkövetett jogsértésért való felelősség – az anyavállalat által a leányvállalatra gyakorolt meghatározó befolyásra tekintettel történő – anyavállalatnak való betudását.

101

A felperesek által előadottakkal ellentétben a Bizottság az utóbbi betudhatósági szabályra támaszkodott mind a kiindulási határozat (lásd a (322) preambulumbekezdését), mind pedig a megtámadott határozat (lásd többek között a (462) preambulumbekezdését) ARBED-nek való címzésekor.

102

E körülmények között a felperesek azon érvét, amely a kiindulási határozatban tett megállapítás – miszerint egyedül a TradeARBED vett részt a szóban forgó jogsértésekben – állítólagos anyagi jogerején alapul, mint hatástalant, el kell utasítani.

103

A felperesek azon érve, miszerint állítólag diszkrimináció áldozatai lettek a megtámadott határozat címzettjeit képező többi vállalkozáshoz képest, teljességgel megalapozatlan. Amint az a megtámadott határozat (466)–(468) preambulumbekezdéséből (de már a kiindulási határozat (322) preambulumbekezdéséből is) következik, a Bizottság pontosan amiatt döntött úgy, hogy az ARBED-nek tudja be leányvállalata, a TradeARBED által elkövetett jogsértésekért való felelősséget, hogy ezáltal figyelembe vegye az ARBED-ből és a TradeARBED-ből álló vállalkozás különleges helyzetét, amelyben a TradeARBED – az ARBED acélgerendáinak forgalmazójaként – az eladási ár csupán csekély hányadában részesült szolgáltatásaiért, és biztosítsa a szóban forgó jogsértésekben érintett acélgerenda-gyártó vállalkozások közötti egyenlő bánásmódot. A felelősség e betudása – messze attól, hogy az ARBED-del szemben való diszkriminációt eredményezne – teljes mértékben megfelel az egyenlő bánásmód elvének, amely megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérően, és az eltérő helyzeteket ne kezeljék ugyanúgy, hacsak az ilyen bánásmód objektíven nem igazolható (lásd a Bíróság C-303/05. sz., Advocaten voor de Wereld ügyben 2007. május 3-án hozott ítéletének [EBHT 2007., I-3633. o.] 56. pontját és az Elsőfokú Bíróság T-351/02. sz., Deutsche Bahn kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2006., II-1047. o.] 137. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

104

Végül az Elsőfokú Bíróság úgy véli, hogy a „vállalkozás” fogalma alapján a Bizottság jogosult volt úgy tekinteni, hogy az ARBED és a TradeARBED a nekik felrótt magatartásért egyetemlegesen felelősek tekintettel arra, hogy az egyik által elkövetett cselekmények betudhatók voltak a másiknak, ennélfogva ez utóbbi minősült az elkövetőnek (lásd ebben az értelemben a korábban hivatkozott HFB és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 524. és 525. pontját, a korábban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. pontját és a korábban hivatkozott Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 62. pontját; lásd még ebben az értelemben és analógia útján a Bíróság 6/73. és 7/73. sz., Istituto Chemioterapico Italiano és Commercial Solvents kontra Bizottság egyesített ügyekben 1974. március 6-án hozott ítéletének [EBHT 1974., 223. o.] 41. pontját és a C-294/98. P. sz., Metsä-Serla és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2000., I-10065. o.] 26–28. pontját).

105

A fenti megfontolások alapján a második jogalapot az ARBED által előadott érveket illetően mint megalapozatlant el kell utasítani.

106

A felperesek által a jelen jogalap keretében kifejtett érvelés sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az ARBED/TradeARBED jogsértő magatartásáért való felelősség ProfilARBED-nek való betudása és a bírság e három társaságra egyetemlegesen való kiszabása téves jogalkalkalmazáson alapul.

107

Először is az Elsőfokú Bíróság úgy tekinti, hogy a Bizottságnak jogában állt a ProfilARBED-nek mint az ARBED csoporton belül az acélgerendák gyártásának területén az ARBED gazdasági jogutódjának betudni az ARBED jogsértő magatartásáért, ezáltal közvetve a TradeARBED jogsértő magatartásáért való felelősséget.

108

A felelősség e betudása ugyanis indokoltnak tűnik az ítélkezési gyakorlat által többek között a vállalkozáscsoporton belüli átszervezések vagy egyéb változások esetében kialakított gazdasági folytonosság kritériumára tekintettel (lásd e tekintetben a Bíróság C-280/06. sz., ETI és társai ügyben 2007. december 11-én hozott ítéletének [EBHT 2007., I-10893. o.] 40–49. pontját és Kokott főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának [EBHT 2007., I-10896. o.] 65–84. pontját).

109

Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a gazdasági tevékenységek összességének vagy egy részének az egyik jogi egységtől a másikra történő áthelyezése esetében a korábbi üzemeltető által elkövetett jogsértésért való felelősséget a kérdéses tevékenységek keretében be lehet tudni az új üzemeltetőnek, amennyiben az új üzemeltető a korábbi üzemeltetővel egy gazdasági egységet alkot a versenyjogi szabályok alkalmazása céljából akkor is, ha a korábbi üzemeltető jogi személyként még létezik (lásd ebben az értelemben a Bíróság C-204/00. P., C-205/00. P., C-211/00. P., C-213/00. P., C-217/00. P. és C-219/00. P. sz., Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. január 7-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-123. o.] 354–359. pontját és a korábban hivatkozott ETI és társai ügyben hozott ítélet 48. pontját; az Elsőfokú Bíróság T-43/02. sz., Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2006., II-3435. o.] 131–133. pontját).

110

A Bíróság pontosította, hogy a szankció ilyen alkalmazása különösen abban az esetben fogadható el, ha ezen jogalanyok ugyanazon személy irányítása alá tartoznak, és figyelembe véve az őket gazdasági és szervezeti téren összekötő szoros kapcsolatokat, lényegében ugyanazokat a kereskedelmi irányelveket alkalmazták (a korábban hivatkozott ETI és társai ügyben hozott ítélet 49. pontja). Ez különösen vonatkozik az olyan vállalkozáscsoporton belüli átszervezések esetére, amikor az eredeti üzemeltető nem szűnik meg szükségszerűen jogi értelemben létezni, de már nem folytat említésre méltó gazdasági tevékenységet az érintett piacon. Ha ugyanis a kartellben részes vállalkozás eredeti és új üzemeltetője között strukturális kapcsolat áll fenn, úgy az érintettek a számukra nyitva álló jogi formák segítségével – mindegy, hogy szándékosan, vagy sem – kibújhatnak a kartelljogi felelősségük alól. Így például a vállalkozás eredeti üzemeltetője egy csoporton belüli átszervezés következtében „mag nélküli üres héjjá” degradálódhat (a korábban hivatkozott ETI és társai ügyben hozott ítélet 41. pontja és Kokott főtanácsnok ezen ügyre vonatkozó indítványának 79. pontja).

111

A jelen esetben a ProfilARBED 1992-es alapítása – az ARBED 100%-os tulajdonában lévő leányvállalataként az ARBED-nek az acélgerendák ágazatában végzett gazdasági és ipari tevékenységeinek folytatása céljából – a korábban hivatkozott Aalborg Portland és társai kontra Bizottság egyesített ügyekhez és a Jungbunzlauer kontra Bizottság ügyhöz vezető esetekkel analóg esetet képez.

112

Az ARBED/TradeARBED jogsértő magatartásáért való felelősség ProfilARBED-nek való betudásának lehetőségét egyébként nem vitatják komolyan a felperesek. Írásbeli beadványaikban ugyanis lényegében azzal érvelnek, hogy még ha lehetséges is lenne a felelősség e betudása – mely kérdéssel kapcsolatban határozottan nem foglalnak állást – a Bizottságnak el kellett volna döntenie, hogy az ARBED, azaz a jogsértés időszakában aktív acélgerenda-gyártó társaság ellen, vagy a ProfilARBED, azaz az ARBED ezen ágazatra vonatkozó gazdasági jogutódja ellen indítja-e meg az eljárást.

113

Ezen érv azonban nem fogadható el a gazdasági egység alapfogalmára tekintettel, amely a jogsértésekért való felelősségnek az egy vállalkozást képező jogi egységeknek való betudására vonatkozó közösségi ítélkezési gyakorlat alapjául szolgál.

114

Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a közösségi versenyjog a vállalkozások tevékenységére vonatkozik (lásd a korábban hivatkozott ETI és társai ügyben hozott ítélet 38. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Annak megtiltásával, hogy e vállalkozások – többek között – megállapodásokat kössenek és összehangolják magatartásukat, hogy azzal korlátozzák a versenyt, az EK 81. cikk (1) bekezdésnek és az ESZAK-Szerződés 65. cikke (1) bekezdésének címzettjei olyan gazdasági egységek, amelyek személyi és tárgyi összetevők egységes szervezetei, és amelyek hozzájárulhatnak az e rendelkezésekben foglalt jogsértések elkövetéséhez. Az e rendelkezések értelmében vett vállalkozás tehát több jogalanyt is magában foglalhat (lásd a korábban hivatkozott Tokai Carbon és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

115

Az Elsőfokú Bíróság annak megállapítását követően, hogy a Szerződés 85. és 86. cikkének végrehajtásáról szóló első, 1962. február 6-i 17. tanácsi rendelet (HL 1962. 13., 204. o., magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 3. o.) 15. cikkének (2) bekezdése nem határozza meg pontosan, hogy az a társaság, amelynek felelősségét a Bizottság által megállapított jogsértő magatartásért közvetlenül és hivatalosan nem állapították meg, egyetemlegesen felelősségre vonható-e azzal a társasággal, amely a megállapított jogsértő magatartást tanúsította, és kötelezhető-e erre tekintettel az e társasággal szemben kiszabott bírság megfizetésére, közelebbről úgy ítélte meg, hogy az említett rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy egy társaság egyetemlegesen felelősségre vonható egy másik társasággal – amely szándékosan vagy gondatlanságból jogsértést követett el – az azzal szemben kiszabott bírság megfizetéséért, amennyiben a Bizottság e felelősséget megállapító aktusban bizonyítja, hogy ugyanezen jogsértés megállapítható lett volna annál a társaságnál, amelyet – a jogsértést elkövető társasággal – egyetemlegesen a bírság megfizetésére kötelezett (az Elsőfokú Bíróság T-339/94.–T-342/94. sz., Metsä-Serla és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1727. o.] 42. és 43. pontja).

116

Az Elsőfokú Bíróságnak a 17. rendelet 15. cikke (2) bekezdésére vonatkozó ezen értelmezését a Bíróság kifejezetten megerősítette a korábban hivatkozott Metsä-Serla és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben, fellebbezési eljárás keretében hozott ítéletében (27. és 28. pont). A Bíróság többek között megállapította, hogy ezen értelmezés nem ellentétes a jogszerűség elvével, mivel a felperesekkel szemben – amelyeknek egy másik jogalany versenyellenes cselekményeit betudták – e rendelkezés alapján olyan jogsértésért szabtak ki bírságot, amely e betudás folytán általuk elkövetett jogsértésnek minősült.

117

Az egyetemlegesség így az egyik társaság magatartásáért való felelősség másik társaságnak való betudásának természetes következménye, különösen akkor, amikor e két társaság ugyannak a vállalkozásnak a részét képezi.

118

A felpereseknek a büntetések egyéniesítésének elve állítólagos megsértésére alapított érvét sikeresen cáfolja a Bizottság által megállapított azon körülmény, hogy jelen esetben a három felperessel szemben – melyek a közösségi versenyjog értelmében egy vállalkozást képeznek – egyetlen, egyetemlegesen megfizetendő bírságot, és nem három külön bírságot szabtak ki.

119

A fenti megfontolások alapján a második jogalapot a ProfilARBED által előadott érveket illetően, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

120

Az elévülésnek a 715/78 határozat 2. cikkének és az 1/2003 rendelet 25. cikke (3) bekezdésének értelmében vett megszakadását illetően a felperesek előadják, hogy közülük az egyetlen olyan vállalkozás, amely megfelelhet a jogsértésben részt vevő vállalkozás definíciójának, a TradeARBED. Mindazonáltal álláspontjuk szerint e definíció nem alkalmazható azokra a vállalkozásokra, amelyekhez a Bizottság nem intézett kifogásközlést.

121

A felperesek válaszukban hozzáteszik, hogy az e rendelkezések értelmében a jogsértésben részt vevő vállalkozások csupán azok, amelyeket ily módon azonosítottak azon eljárás során, amelynek keretében az elévülési idő megszakadása bekövetkezett.

122

Az elévülésnek a 715/78 határozat 3. cikkének és az 1/2003 rendelet 25. cikke (6) bekezdésének értelmében vett nyugvását illetően a felperesek ezenfelül előadják, hogy a Bizottság határozatának egyik címzettje által a közösségi bírósághoz benyújtott keresetnek nincs jogi hatása a többi olyan címzettre, amely nem vesz részt az eljárásban. A felperesek ebben az értelemben hivatkoznak arra az alapelvre, miszerint a közösségi bíróság nem határozhat a kereseti kérelem kereteit túllépve, a bírósági eljárások inter partes hatályára, valamint a Bíróság által a C-310/97. P. sz., Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben 1999. szeptember 14-én hozott ítéletének [EBHT 1999., I-5363. o.] 52. és 53. pontjában ezen elvekhez fűzött következményekre. Egy ilyen kereset következésképpen nincs hatással azokra a személyekre, amelyek – mint jelen esetben a TradeARBED és a ProfilARBED – nem címzettjei a szóban forgó határozatnak, és ez okból nem támadhatják meg azt.

123

Az elévülés nyugvása idejének a Bizottság által a megtámadott határozat (451) preambulumbekezdésében tervezett „átfogó alkalmazásával” kapcsolatban a felperesek hozzáteszik, még ha az ESZAK-Szerződés 65. cikkének alkalmazására vonatkozó határozatokat általában egyetlen, több vállalkozásnak címzett határozat formájában fogalmazzák is meg, e határozatok jogilag nem minősülnek egyedi határozatok csoportjának. Ebben az összefüggésben az egyik címzett által benyújtott keresetnek elvileg nincs hatása a többi címzett jogi helyzetére, így azon vállalkozások jogi helyzetére sem, melyek nem címzettjei a szóban forgó határozatnak.

124

E tekintetben a felperesek még megjegyzik, hogy ellentétben az elévülés megszakadását illetően a 715/78 határozat 2. cikkének (2) bekezdésében és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (4) bekezdésében kifejezetten előírtakkal, a 715/78 határozat 3. cikke és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (6) bekezdése nem írja elő, hogy az elévülésnek az egyik vállalkozás tekintetében bekövetkezett nyugvása vonatkozik a jogsértésben részt vett többi vállalkozásra is. E rendelkezések tehát kizárólag az eljárásban részt vevő felek tekintetében írják elő a nyugvást.

125

A felperesek válaszukban előterjesztik, hogy a Bíróságnak a C-282/05. P. sz., Holcim (Deutschland) kontra Bizottság ügyben 2007. április 19-én hozott ítélete [EBHT 2007., I-2941. o.] megerősíti ezt a szigorú értelmezést.

126

Ezen elveknek a jelen ügy körülményeire való alkalmazásával a felperesek a TradeARBED-et illetően előadják, hogy az elévülést megszakító utolsó esemény az 1993. január 11. és között megtartott tárgyalás, vagy adott esetben magának a kiindulási határozatnak a meghozatala . Ezen időpontot követően elméletileg semmilyen más elévülést megszakító aktus meghozatalára nem kerülhetett sor, és a TradeARBED-hez gyakorlatilag semmilyen vizsgálati aktust nem intéztek a kifogásközlés elküldéséig. A Bizottság TradeARBED-re vonatkozó bírságkiszabási hatásköre következésképpen 1998 januárjában, vagy adott esetben 1999 februárjában elévült. Mindenesetre a neki felrótt jogsértés 2001 januárjában – azaz a jogsértés befejezésének napjától számított tíz év elteltével – elévült.

127

Az ARBED-et illetően a felperesek megjegyzik, hogy az semmiféle információkérést nem kapott, nem volt az 1992. május 6-i kifogásközlés címzettje, és emiatt megtagadták tőle az ügy irataihoz való hozzáférést (a korábban hivatkozott ARBED kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 22. pontja). Az 1993. szeptemberi és novemberi információkéréseket nem úgy intézték hozzá, mint olyan vállalkozáshoz, amely jogsértésben vett részt, amint azt a kiindulási határozat megállapítja. A felperesek ebből arra következtetnek, hogy a Bizottság az ARBED-et nem tekintette a jogsértésben a 715/78 határozat 2. cikkének (1) bekezdése és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (3) bekezdése értelmében részt vevő vállalkozásnak a kiindulási határozat meghozatalához vezető eljárás keretében. A felperesek ennélfogva úgy vélik, hogy az elévülés az ARBED tekintetében nem szakadhatott meg.

128

Magát a kiindulási határozatot illetően a felperesek előadják, hogy az a fent hivatkozott rendelkezések értelmében semmiféleképpen nem minősül „vizsgálati” aktusnak, ezért nem szakíthatja meg az elévülést. Mindenesetre a Bíróság megsemmisítette ezt a határozatot, így az semmilyen hatás kiváltására nem alkalmas.

129

A kiindulási határozat megsemmisítése iránti keresetet 1994. április 8-án, azaz körülbelül az állítólagos jogsértés befejezésének napjától számított három év és három hónap elteltével nyújtották be. Az elévülés nyugodott a Bíróság ítéletének kihirdetéséig. Ettől az időponttól számítva a Bizottságnak egy év, és kicsit kevesebb, mint kilenc hónapja maradt, hogy az ARBED tekintetében elévülést megszakító cselekményt tegyen. Ugyanakkor az első elévülést megszakító aktus – az eljárást megindító határozat és a kifogásközlés elküldése postán – az említett időponttól számított két év és öt hónap elteltével következett be.

130

A felperesek elismerik, hogy 2004 elejétől a Bizottság több ízben intézett információkérést az Arcelor SA-hoz, amely abban az időszakban a csoport csúcstársasága volt. A felperesek ugyanakkor megjegyzik, hogy ez a társaság az ARBED-től különálló jogi egység volt, és hogy azt soha nem azonosították úgy, mint egy, a jogsértésekben részt vevő vállalkozást, sem mint egy olyan társaságot, amelynek e jogsértéseket be lehetne tudni. E körülmények között a felperesek úgy vélik, hogy a szóban forgó információkérések nem szakíthatták meg minden vállalkozás tekintetében az elévülést.

131

Végül a ProfilARBED-et illetően a felperesek előadják, hogy az elévülést megszakító első aktust, tudniillik a 2006. március 8-i kifogásközlést több mint tizenöt évvel a jogsértések befejezése után intézték hozzá. A jogsértések többi résztvevőjéhez címzett, az elévülést megszakító aktusok valamennyien korábbiak, mint a kiindulási határozat meghozatala, azaz az említett kifogásközlés küldését több mint tizenkét évvel előzik meg.

132

A Bizottság úgy véli, hogy a felpereseknek a korábban hivatkozott, Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ügyben hozott ítélet (lásd a fenti 122–124. pontokat) alapján kifejtett érvelése nem alkalmazható az elévülés nyugvásának esetében. Ez az ítélet ugyanis csupán azokra a vállalkozásokra vonatkozik, amelyek egy jogerőssé vált határozatnak már címzettjei, és amelyek tekintetében az elévülés nyugvásának kérdése fel sem merül. Nem biztosítja tehát az elévülés nyugvásának relatív hatályát a bírósági eljárásban részt vevő egyetlen fél tekintetében.

133

Mindenesetre ennek az érvelésnek ellentmond a 715/78 határozat és az 1/2003 rendelet vonatkozó rendelkezéseinek szövege és szerkezete. E rendelkezésekből ugyanis kitűnik, hogy az elévülés a Bizottság azon lehetőségét érinti, hogy egy versenyjogi jogsértéssel szemben folytasson le eljárást, és nem azt, hogy egy meghatározott vállalkozás ellen folytassa le az eljárást.

134

Különösen a 715/78 határozat 2. cikkének (2) bekezdésével és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (4) bekezdésével kapcsolatban e rendelkezésekből az következik, hogy az elévülés nem csak azon vállalkozások tekintetében szakad meg, amelyek egy eljárási aktus tárgyát képezték, hanem azok tekintetében is, amelyek részt vettek a jogsértésben, azonban még nem ismertek a Bizottság előtt, ennélfogva pedig semmilyen vizsgálati intézkedés tárgyát nem képezték, és semmilyen eljárási aktusnak nem címzettjei. Ugyanígy mind a 715/78 határozat 2. cikkének (3) bekezdése, mind pedig az 1/2003 rendelet 25. cikkének (5) bekezdése a jogsértésben részt vevő vállalkozásokra vonatkozik.

135

Ezenkívül, a Bizottság álláspontja szerint, ésszerűtlen és következetlen lenne úgy értelmezni a 715/78 határozat 3. cikkét és az 1/2003 rendelet 25. cikkének (6) bekezdését, hogy azok alapján az elévülési idő minden vállalkozás tekintetében tart, kivéve azokat, amelyek bírósági eljárásban vesznek részt. A Bizottság úgy véli, hogy amennyiben a jogalkotó ezt akarta volna elérni, pontosította volna, hogy az elévülés nyugvása csupán a bírósági eljárásban részt vevő vállalkozást érinti. Ennek megfelelően a jogsértést megállapító határozat ellen bármely címzett által benyújtott kereset következtében az elévülés a jogsértésben részt vevő többi vállalkozás tekintetében is nyugszik attól függetlenül, hogy azok címzettjei-e egy ugyanilyen határozatnak, vagy sem.

136

A Bizottság viszonválaszában hozzáteszi, hogy „a jogsértésben részt vevő” kifejezés objektív tényre, tudniillik a jogsértésben való részvételre utal, amely egyértelműen különbözik azon szubjektív és esetleges elemtől, mint a jogsértésben részt vevő vállalkozás megállapítása. Ennek megfelelően egy vállalkozás részt vehetett a jogsértésben anélkül, hogy a Bizottság ezt tudná abban az időpontban, amikor egy elévülést megszakító intézkedést tesz.

137

A Bizottság egyébiránt úgy véli, hogy a korábban hivatkozott Holcim (Deutschland) kontra Bizottság ügyben hozott ítélet nem releváns a jelen ügyben, mivel a Bíróság abban nem foglalt állást azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy egy elévülést megszakító vagy az elévülés nyugvását megindító intézkedés kinek a tekintetében fejt ki hatást.

138

Végül a Bizottság emlékeztet arra, a megtámadott határozat (451) preambulumbekezdésében megállapította, hogy az elévülésnek valamely társaság bírósági eljárásban való részvétele miatt bekövetkezett nyugvása szükségszerűen az ugyanazon gazdasági egységet, tehát a közösségi versenyjog értelmében ugyanazt a „vállalkozást” alkotó többi jogi egységre is vonatkozik.

139

Egyrészt meg kell vizsgálni az elévülést megszakító valamennyi esemény figyelembevételével, hogy az ötéves elévülési határidőt betartották-e, másrészt pedig – a három felperes egyéni helyzetének megkülönböztetésével –, hogy a Bizottság a tízéves elévülési határidőt is betartotta-e.

140

Emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat 1. cikke szerint az ARBED-ből, a TradeARBED-ből és a ProfilARBED-ből álló vállalkozásnak a szóban forgó jogsértésekben való részvétele 1988. július 1. és között állapítható meg. A felperesek nem vitatják a jogsértés időszakára vonatkozó ezen megállapítást. A folytatólagos jogsértésekkel kapcsolatban tehát úgy kell tekinteni, hogy az elévülési időszak legkorábban kezdődött.

141

Először is az ötéves elévülési időszakkal kapcsolatban a megtámadott határozatból ((447) és (448) preambulumbekezdés) kitűnik, hogy azt többek között a Bizottság által az érintett vállalkozásoknál 1991. január 16-án, és végzett vizsgálatok, az a TradeARBED-hez intézett kifogásközlés, az a TradeARBED-hez és az ARBED jogi osztályához elküldött és az ARBED-et az 1993. januártól szeptemberig tartó időszakban az ESZAK-ban megvalósított eladási forgalmának közlésére felszólító információkérések, valamint a kiindulási határozat meghozatala megszakították. Az elévülésnek a közösségi bíróságok előtt folyamatban lévő eljárás alatti nyugvását követően az elévülési időszakot újból megszakította a az ARBED-hez intézett kifogásközlés.

142

Az ARBED nem vitatja ezeket a tényeket, azonban előadja, hogy az elévülés nem szakadhatott meg az ő tekintetében, mivel nem minősül a 715/78 határozat 2. cikkének (1) bekezdése és az 1/2003 rendelet ennek megfelelő rendelkezése értelmében „a jogsértésben részt vevő” vállalkozásnak. Először is a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdését említi, amelyből állítása szerint kitűnik, hogy egyedül a TradeARBED felel meg e meghatározásnak. Másodsorban e meghatározás szerinte nem vonatkozhat egy olyan vállalkozásra, amelyhez a Bizottság nem intézett kifogásközlést. Harmadrészt e meghatározás kizárólag azokra a vállalkozásokra alkalmazható, amelyeket ilyenként azonosítottak azon közigazgatási eljárás keretében, amelyben az elévülést megszakító cselekmény bekövetkezett.

143

Ezen érvek egyike sem helytálló. „A jogsértésben részt vevő” vállalkozás alatt e rendelkezések értelmében valamennyi olyan vállalkozást érteni kell, amelyet a Bizottság a jogsértést szankcionáló határozatában ilyenként azonosított. E tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy valamely vállalkozást nem azonosítottak „a jogsértésben részt vevő” vállalkozásként az első kifogásközlésben, vagy általában véve azon közigazgatási eljárás során, amelyben az elévülést megszakító esemény bekövetkezett, amennyiben e vállalkozást a későbbiekben ekként azonosították (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T-276/04. sz., Compagnie maritime belge kontra Bizottság ügyben 2008. július 1-jén hozott ítéletének [EBHT 2008., II-1277. o.] 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

144

A 715/78 határozat 2. cikke (1) bekezdésének és az 1/2003 rendelet 25. cikke (3) bekezdésének megfelelően az elévülés idejét megszakítja a Bizottság által a jogsértés tekintetében vizsgálat vagy eljárás céljából tett, és legalább egy, a jogsértésben részt vevő vállalkozással közölt intézkedés, valamint a 715/78 határozat 2. cikke (2) bekezdésének és az 1/2003 rendelet 25. cikke (4) bekezdésének megfelelően az elévülés megszakadása a szóban forgó jogsértésben részt vevő összes vállalkozásra vonatkozik.

145

Amint arra a Bizottság helyesen mutat rá, e rendelkezésekből az következik, hogy az elévülés nem csupán azon vállalkozások tekintetében szakad meg, amelyek vizsgálati vagy eljárási intézkedés tárgyát képezték, hanem azokkal szemben is, amelyek részt vettek a jogsértésben, azonban még nem ismertek a Bizottság előtt, ennélfogva pedig semmiféle vizsgálati intézkedés tárgyát nem képezték, és semmiféle eljárási aktusnak nem címzettjei. Amint azt a Bizottság szintén helyesen emeli ki, „a jogsértésben részt vevő” kifejezés objektív tényre, tudniillik a jogsértésben való részvételre utal, amely egyértelműen különbözik azon szubjektív és esetleges elemtől, mint a jogsértésben részt vevő vállalkozás meghatározása a közigazgatási eljárás során. Ennek megfelelően valamely vállalkozás részt vehetett a jogsértésben anélkül, hogy a Bizottság ezt tudná abban az időpontban, amikor elévülést megszakító intézkedést tesz.

146

Mindenesetre úgy kell megítélni, hogy a jelen esetben az ARBED igenis „részt vett a jogsértésben”, mivel a fenti 116. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a TradeARBED jogsértő magatartása betudható az ARBED-nek oly módon, hogy úgy kell tekinteni, mintha az ARBED saját maga követte volna el e jogsértést.

147

A jelen esetben tett elévülést megszakító intézkedéseket illetően megállapítható, hogy ilyen intézkedésnek minősülnek az 1991. január 16-án, és végzett vizsgálatok, az és a kifogásközlés. Ugyanez érvényes a TradeARBED-nek és az ARBED jogi osztályának küldött információkérésekre. E tekintetben az ítélkezési gyakorlat szerint az olyan információkérést, amely a közösségi versenyjogi szabályok alkalmazására vonatkozó eljárás tárgyát képező vállalkozások forgalmára vonatkozó adatok szolgáltatására irányul, a jogsértés miatti eljárásban szükséges intézkedésnek lehet tekinteni, mivel lehetővé teszi, hogy a Bizottság ellenőrizze, hogy az e vállalkozásokkal szemben kiszabni tervezett bírságok nem haladják meg a korábban hivatkozott rendeletek által a közösségi versenyjogi szabályok megsértése esetén engedélyezett bírság maximális összegét (az Elsőfokú Bíróság T-213/00. sz., CMA CGM és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének [EBHT 2003., II-913. o.] 490. pontja).

148

Az ötéves elévülési idő számítását illetően – anélkül, hogy szükséges lenne arról a kérdésről dönteni, hogy a kiindulási határozat megszakította-e az elévülést az ARBED tekintetében, mivel azt a korábban hivatkozott ARBED kontra Bizottság ügyben 2003. október 2-án hozott ítélet megsemmisítette –, e határidő legfeljebb , azaz körülbelül négy és fél hónapig, majd az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtt indított eljárásból fakadó nyugvást követően , azaz körülbelül két évig és négy és fél hónapig telt megszakítás nélkül. Következésképpen a megtámadott határozatot az ötéves elévülési határidőn belül hozták meg. Ugyanezt a megállapítást lehetne tenni abban az esetben, ha figyelembe kellene venni a korábban hivatkozott ARBED kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kihirdetésétől a fellebbezés Bírósághoz való benyújtásáig eltelt két hónapos időszakot, amelyre a felperesek nem hivatkoztak, és amelyről nem szükséges határozni.

149

Másodsorban a tízéves elévülési idő legfeljebb 1991. január 17-től , azaz három évig és három hónapig telt megszakítás nélkül, majd a nyugvást követően , azaz három évig és egy hónapig. Következésképpen a megtámadott határozatot a tízéves elévülési határidőn belül hozták meg. Ugyanezt a megállapítást lehetne tenni abban az esetben is, ha figyelembe kellene venni a korábban hivatkozott ARBED kontra Bizottság ügyben hozott ítélet kihirdetésétől a fellebbezés Bírósághoz való benyújtásáig eltelt két hónapos időszakot, amelyre a felperesek nem hivatkoztak, és amelyről nem szükséges határozni.

150

A fenti megfontolások alapján a harmadik jogalapot az ARBED által előadott érveket illetően, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

151

A TradeARBED-del kapcsolatban a döntő kérdés az, hogy a közösségi bírósághoz benyújtott kereset relatív hatállyal bír-e, mely esetben az elévülésnek az eljárás teljes időtartama alatti nyugvása csupán a felperes vállalkozásra vonatkozik, vagy erga omnes hatályú-e, mely esetben az elévülés nyugvása a jogsértésben részt vevő valamennyi vállalkozásra vonatkozik függetlenül attól, hogy benyújtottak-e keresetet, vagy sem.

152

Az első esetben úgy kellene tekinteni, hogy a tízéves elévülési határidőt a jelen esetben jóval túllépte a megtámadott határozat meghozatalának időpontja, mivel az 1991. január 17-én kezdődött. A második esetben a TradeARBED az ARBED fentiekben megvizsgált helyzetével azonos helyzetben lenne, és nem hivatkozhatna sem a tízéves, sem az ötéves elévülési időre.

153

A 715/78 határozat 2. cikke (2) bekezdése és az 1/2003 rendelet 25. cikke (4) bekezdése által az elévülés megszakadásának tárgyában kifejezetten előírtaktól (erga omnes hatály) eltérően ezt a kérdést az elévülés nyugvása tekintetében nem rendezik az említett jogszabályok. A felperesek e jogszabályi hallgatásra alapozzák érvelésüket, miszerint ha a közösségi jogalkotó erga omnes hatályt akart volna tulajdonítani az elévülés nyugvásának, azt kifejezetten előírta volna. A Bizottság álláspontja szerint ezzel ellentétben ésszerűtlen és következetlen lenne e jogszabályi hallgatást úgy értelmezni, hogy annak alapján az elévülési idő minden vállalkozás tekintetében tart, kivéve azokat, amelyek bírósági eljárásban vesznek részt. A Bizottság úgy véli, hogy amennyiben a jogalkotó ezt akarta volna elérni, pontosította volna, hogy az elévülés nyugvása csupán a bírósági eljárásban részt vevő vállalkozást érinti. A rendeletek szerkezetéből egyébiránt kitűnik, hogy az elévülés a Bizottság azon lehetőségét érinti, hogy valamely versenyjogi jogsértés miatt folytasson le eljárást, és nem azt, hogy egy meghatározott vállalkozás ellen folytassa le az eljárást.

154

E tekintetben az Elsőfokú Bíróság úgy ítéli meg, hogy – csakúgy, mint az elévülés megszakadását (a korábban hivatkozott CMA CGM és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 484. pontja; lásd szintén a Bíróság C-278/02. sz. Handlbauer-ügyben 2004. június 24-én hozott ítéletének [EBHT 2004., I-6171. o.] 40. pontját, és a Közösség felelősségének megállapítására irányuló kereset elévülését illetően a korábban hivatkozott Holcim (Deutschland) kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 36. pontját) – az elévülés nyugvását – amely az ötéves elévülési idő elve alól kivételt képez – is megszorítóan kell értelmezni.

155

Ezen elvnek ellentmond a joghézag Bizottság által képviselt módon történő értelmezése.

156

Ez annál is inkább így van, mivel, eltérően az elévülés megszakadásától – amely azt célozza, hogy a Bizottság hatékonyan derítse fel és szankcionálja a versenyjogi jogsértéseket – az elévülés nyugvása definíció szerint egy olyan esetet feltételez, amikor a Bizottság már meghozott egy határozatot. Általában ebben a szakaszban már nem szükséges erga omnes hatályt tulajdonítani a szankcionált vállalkozások egyike által a közösségi bírósághoz benyújtott keresetnek. Ellenkezőleg, ebben az esetben a bírósági eljárások inter partes hatályának és a Bíróság által többek között a korábban hivatkozott Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai egyesített ügyekben hozott ítéletben (49. és az azt követő pontok) az e hatályhoz fűzött következményeknek elvileg ellentmond az, hogy a megtámadott határozat címzettjeit képező vállalkozások egyike által benyújtott kereset bármilyen hatást gyakoroljon a többi címzett helyzetére.

157

A megtámadott határozatban a Bizottság ugyanakkor specifikusabb érveket is előterjesztett, amelyeket a viszonválasz szakaszában újra előadott. Ennek megfelelően a megtámadott határozat (451) preambulumbekezdésében azzal érvel, hogy az elévülési időnek a vállalkozás által az Elsőfokú Bíróság és a Bíróság előtti eljárás megindításából fakadó nyugvása úgy az eljárásban részt vevő jogi egységre, mint az összes olyan jogi egységre vonatkozik, amely ugyanannak a gazdasági egységnek a része, attól függetlenül, hogy melyik jogi egység indította az eljárást.

158

A gazdasági egységként értelmezett „vállalkozás” fogalmára alapított ezen érvelést ugyanakkor szintén el kell utasítani. Jóllehet igaz, hogy a Szerződés versenyjogi szabályainak címzettjei a vállalkozások, ugyanakkor a Bizottságnak a versenyjog terén hozott határozatai alkalmazása és végrehajtása céljából meg kell határoznia egy jogi személyiséggel rendelkező címzettet (lásd ebben az értelemben a korábban hivatkozott ún. „PVC II”-ügyekben hozott ítélet 978. pontját). E tekintetben a Bíróság a korábban hivatkozott ARBED kontra Bizottság ügyben 2003. október 2-án hozott ítéletben (21. pont) már megállapította, hogy a kifogásközlésnek egyértelműen meg kell jelölnie azt a jogi személyt, akire később bírság szabható ki, és azt ez utóbbinak kell címezni. Egyedül ez a jogi személy jogosult a közigazgatási eljárás végén meghozott határozat ellen keresetet benyújtani, és ennélfogva egyedül ő hivatkozhat az elévülés nyugvására.

159

A fenti megfontolások alapján a harmadik jogalap a TradeARBED által előadott érveket illetően megalapozott. Ennek következtében a megtámadott határozatot a TradeARBED-et illető részében meg kell semmisíteni.

160

A TradeARBED-et illetően a fentiekben kifejtett megfontolások mutatis mutandis a ProfilARBED-et illetően is érvényesek.

161

A fenti megfontolások alapján a harmadik jogalap a ProfilARBED által előadott érveket illetően megalapozott, ami a megtámadott határozatnak a ProfilARBED-et illető részében való megsemmisítését eredményezi.

162

A felperesek másodlagosan előadják, hogy az eljárás különösen hosszú időtartama olyan jelentős mértékben megsértette védelemhez való jogukat, hogy annak következtében meg kell semmisíteni a megtámadott határozatot, vagy legalább annak – pénzbírságot kiszabó – 2. cikkét, vagy jelentősen csökkenteni kell e pénzbírság összegét. A felperesek ebben az értelemben a Bíróság C-113/04. P. sz., Technische Unie kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 21-én hozott ítéletének [EBHT 2006., I-8831. o.] 55. pontjára hivatkoznak.

163

A jelen esetben az érintett vállalkozásoknak nem volt lehetőségük a jogsértésben egyedüliként részt vevő társaság és a két másik társaság között fennálló tőkejellegű kapcsolatokra alapított – és első ízben a tizenhat évig tartó eljárás után előterjesztett – felelősségi vélelem megdöntésére. A felperesek szerint az 1990-ben általuk fellelhető bizonyítékok ennyi idő elteltével elenyésztek.

164

A Bizottság elutasítja ezen érvelést.

165

A felperesek által másodlagosan előterjesztett e jogalapot csupán az ARBED-et illető részében szükséges megvizsgálni, mivel a harmadik jogalap a TradeARBED-et és a ProfilARBED-et illető részében megalapozott volt.

166

A védelemhez való jog tiszteletben tartását illetően a Bíróság a fent hivatkozott Technische Unie kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének – a felperesek által hivatkozott – 55. pontjában úgy határozott, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása, amely elv alapvető jellegét a Bíróság ítélkezési gyakorlata több ízben hangsúlyozta a jelen ügyhöz hasonló eljárásokra vonatkozóan, nagy hangsúlyt fektet annak elkerülésére, hogy ezek a jogok orvosolhatatlanul sérüljenek az első szakasz túlzott elhúzódása miatt, továbbá, hogy ez az időtartam ne akadályozza meg az olyan magatartások fennállását cáfoló bizonyítást, amelyek megalapozhatják az érintett vállalkozások felelősségét. Ezért a védelemhez való jog esetleges sérülésének vizsgálata nem korlátozódhat arra a szakaszra, amikor ez a jog ténylegesen érvényesül, vagyis a közigazgatási eljárás második szakaszára. A védelemhez való jog hatékonysága esetleges gyengülésének forrására vonatkozó vizsgálatnak az eljárás egészére ki kell terjednie, figyelembe véve annak teljes hosszát.

167

Egyébiránt a védelemhez való jog abból adódó megsértésének bizonyítása, hogy a közigazgatási eljárás túlzott elhúzódása nehezítette meg a vállalkozásnak, hogy megcáfolja a Bizottság által közölt kifogásokat, az arra hivatkozó felet terheli (a fent hivatkozott Technische Unie kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 61. pontja).

168

Ugyanakkor a jelen esetben az ARBED elmulasztotta meghatározni, hogy a közigazgatási eljárás – amely valóban hosszú volt, ha a kiindulási határozat megsemmisítése iránti bírósági eljárást is figyelembe vesszük – miben akadályozta a védelemhez való joga gyakorlásában, és különösen azon lehetőségében, hogy „a jogsértésben egyedüliként részt vevő társaság és [saját maga] között fennálló tőkejellegű kapcsolatokra alapított – és első ízben a tizenhat évig tartó eljárás után előterjesztett – felelősségi vélelmet” megdöntse. Az ARBED e tekintetben csupán azon megállapításra szorítkozott, hogy „az 1990-ben [általa] fellelhető bizonyítékok ennyi idő elteltével elenyésztek”.

169

Hozzá kell tenni, hogy az ARBED állításával ellentétben a kérdéses felelősségi vélelemre való hivatkozásra nem „első ízben a tizenhat évig tartó eljárás után” került sor, hanem már az 1994 februárjában meghozott kiindulási határozat szakaszában is (lásd a (322) preambulumbekezdését és a fenti 101. pontot).

170

Ennek ellenére az ARBED nem bizonyította, és nem is állította az első, az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás során, hogy leányvállalata, a TradeARBED önállóan határozza meg üzletpolitikáját, és így nem képez az anyavállalattal gazdasági egységet, illetve egyetlen vállalkozást az ESZAK-Szerződés 65. cikke értelmében (lásd a fenti 94. pontot).

171

Végül ezen egyszerű felelősségi vélelmet – melynek elvét már 1983-ban kimondta a Bíróság a korábban hivatkozott AEG-Telefunken kontra Bizottság ügyben hozott ítéletben – már mindenre kiterjedően megerősítették a jelen esetben a Bizottság által már a kiindulási határozatban említett (lásd a fenti 96. pontot) és az Elsőfokú Bíróság által a korábban hivatkozott ARBED kontra Bizottság ügyben 1999. március 11-én hozott ítéletben elfogadott (lásd a fenti 97. és 98. pontot) további bizonyítékok.

172

A fenti megfontolások alapján a negyedik jogalapot az ARBED által előadott érveket illetően, mint megalapozatlant, el kell utasítani.

173

A fenti megfontolások együtteséből következik, hogy a keresetet mint megalapozatlant el kell utasítani az ARBED-et illető részében, és annak helyt kell adni a TradeARBED-et és a ProfilARBED-et illető részében.

174

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján az Elsőfokú Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

175

A felek kereseti kérelmeire tekintettel úgy kell határozni, hogy a Bizottság viseli saját költségein kívül a TradeARBED és a ProfilARBED részéről a jogvita e felek között folyamatban lévő részével kapcsolatban felmerült költségeket. Valamint az ARBED viseli saját költségein kívül a Bizottság részéről a jogvita e felek között folyamatban lévő részével kapcsolatban felmerült költségeket.

A fenti indokok alapján

AZ ELSŐFOKÚ BÍRÓSÁG (hetedik tanács)

a következőképpen határozott:

Jogi háttér

Az ESZAK-Szerződés rendelkezései

Az EK-Szerződés rendelkezései

A Bizottság közleménye az ESZAK-Szerződés lejártából fakadó versenyjogi kérdések kezelésének bizonyos szempontjairól

Az 1/2003/EK rendelet

Az elévülés eljárásjogi hatásaira vonatkozó rendelkezések

A jogvita előzményei

A megtámadott határozat

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A megtámadott határozat jogi alapjának hiányára és a hatáskörrel való visszaélésre alapított, első jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A jogsértések betudhatóságára vonatkozó szabályok megsértésére alapított, második jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

– TradeARBED

– ARBED

– ProfilARBED

Az elévülés eljárásjogi hatásaira vonatkozó szabályok megsértésére alapított, harmadik jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

– ARBED

– TradeARBED

– ProfilARBED

A védelemhez való jog megsértésére alapított, negyedik jogalapról

A felek érvei

Az Elsőfokú Bíróság álláspontja

A költségekről