AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (teljes ülés)

2014. február 12.(*)

„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – EPSO/AD/177/10 versenyvizsga‑kiírás – A tartaléklistára való felvétel mellőzése – A versenyvizsga‑bizottság határozatának indokolása – A vizsga témájának közlése – A versenyvizsga‑bizottság stabilitása”

A F‑127/11. sz. ügyben,

az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján,

Gonzalo de Mendoza Asensi (az Európai Parlament ideiglenes alkalmazottja, lakóhelye: Strassen [Luxemburg], képviselik: P. Nelissen Grade és G. Leblanc ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: J. Currall és B. Eggers, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (teljes ülés),

tagjai: S. Van Raepenbusch elnök, M. I. Rofes i Pujol tanácselnök, E. Perillo, R. Barents és K. Bradley (előadó) bírák,

hivatalvezető: W. Hakenberg,

figyelembe véve az írásbeli eljárást és a 2013. június 26‑i tárgyalást követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. november 29‑én érkezett keresetlevéllel G. de Mendoza Asensi előterjesztette az alábbi keresetet, amely elsődlegesen az EPSO/AD/177/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottsága által hozott, a felperes nevének a vizsga tartaléklistájára való felvételét mellőző határozatának megsemmisítésére irányul.

 A jogvita előzményei

2        2010. március 16‑án az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette az európai közigazgatás, jog, gazdaság, ellenőrzés (audit) továbbá információ és kommunikációs technológiák szakterületen feladatokat ellátó, AD 5 besorolási fokozatú tisztviselők felvételi tartaléklistájának létrehozására irányuló EPSO/AD/177/10 nyílt versenyvizsga versenyvizsga‑kiírását (HL C 64 A., 1. o.; a továbbiakban: versenyvizsga‑kiírás).

3        A versenyvizsga‑kiírás IV. címe az előválogató tesztekről, V. címe az értékelő‑központban lebonyolítandó vizsgákról szól.

4        A versenyvizsga‑kiírás V. címének 2. pontja megjelölte, hogy az értékelő‑központba behívott pályázóknak a választott szakterülethez szükséges szakmai készségeit fogják értékelni, valamint a következő általános készségeket:

„–       Elemző‑ és problémamegoldó készség[;]

–        [k]ommunikációs készség[;]

–        [m]inőségi és eredményes munkavégzés[;]

–        [t]anulási és fejlődési képesség[;]

–        [s]zervezőkészség és az elvégzendő feladatok rangsorolásának képessége[;]

–        [m]unkabírás és rugalmasság[;]

–        [e]gyüttműködési képesség[;]

–        [v]ezetői készségek”.

5        A versenyvizsga‑kiírás V. címének 2. pontja szerint ezeket a készségeket a következő módokon tesztelik: esettanulmány a választott szakterületen, csoportgyakorlat, szóbeli prezentáció, strukturált interjú.

6        A versenyvizsga‑kiírás V. címének 4. pontja kimondta, hogy választott szakterületen a szakmai készségeket 0–20 pontig értékelik, és a minimális szükséges pontszám 10 pont. Ezenkívül az iratokból kitűnik, hogy a szakmai készségeket kizárólag az esettanulmány‑vizsgán értékelték. Ugyanez a rendelkezés megjelölte, hogy az egyes általános készségeket 0–10 pontig értékelik, és a minimális szükséges pontszám készségenként 3 pont, és 50 pont a nyolc általános készségre összesen kapható 80 pontból.

7        A felperes az EPSO/AD/177/10 versenyvizsga jogi szakterületére jelentkezett (a továbbiakban: versenyvizsga). Miután a számítógépen sikeresen teljesítette az előválogató teszteket, a felperes részt vett a brüsszeli (Belgium) értékelőközpontban 2010. szeptember 29‑én lebonyolított vizsgákon.

8        A 2011. február 3‑i, a felperessel az EPSO‑profilján keresztül közölt levelében az EPSO tájékoztatta a felperest, hogy az eredményei nem elegendők ahhoz, hogy a nevét felvegyék a tartaléklistára, és hogy többek között a szakmai készségekért 20‑ból 8 pontot kapott, jóllehet a minimális szükséges pontszám 20‑ból 10 pont volt (a továbbiakban: tartaléklistára való felvételt megtagadó határozat). A levélhez mellékeltek egy „készséglap” elnevezésű dokumentumot, amelyben a felperesnek az általános készségek és a szakmai készségek vizsgákon elért eredményei, valamint a vizsgabizottságnak az egyes értékelt általános készségekhez fűzött megjegyzései szerepeltek.

9        A 2011. február 8‑i telefaxban a felperes a tartaléklistára való felvételt megtagadó határozat felülvizsgálatát kérte, és hozzáférést kért „az összes kijavított, írásbeli és szóbeli feladathoz, kérdéshez és válaszhoz, [valamint] a vizsgabizottság által az írásbeli feladathoz/esettanulmányhoz használt értékelési szempontokhoz”.

10      A 2011. február 10‑i emailben a felperes megkapta a ki nem javított, az esettanulmány‑vizsga során készített vizsgapéldányát, és a nyelvi tesztjét, az ezen teszthez használt értékelő lappal együtt.

11      A 2011. április 4‑i, a felperes EPSO‑profiljára intézett levelében az EPSO arról tájékoztatta a felperest, hogy a vizsgabizottság – miután bizonyos inkoherenciákat észlelt a felperes esettanulmányának értékelésében – növeli a felperes által a „[k]ommunikációs készség” és a „[s]zervezőkészség és az elvégzendő feladatok rangsorolásának képessége” általános készségekért, valamint a szakmai készségekért kapott pontszámot, amely így 20‑ból 8‑ról 20‑ból 9‑re növekedett. Az EPSO ebben a levélben arról tájékoztatta a felperest, hogy e változtatásokat követően az általa kapott összpontszám 100‑ból 71,2 lett, amely alatta marad a tartaléklistára felvett pályázók által kapott legalacsonyabb összpontszámnak, azaz 76,10 pontnak, ebből következően a vizsgabizottság megerősítette azt a határozatát, amely szerint a felperest nem veszi fel az említett tartaléklistára. Ezenkívül elküldték a felperesnek a „készséglap” elnevezésű dokumentum javított változatát.

12      A 2011. május 5‑i emailben a felperes az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt terjesztett elő a nevének a tartaléklistára való felvételét mellőző vizsgabizottsági határozat ellen. A felperes ugyanebben a panaszban hozzáférést kért „az esettanulmány szövegének értékeléséhez, az értékelési szempontokhoz, valamint a javításokhoz”.

13      A 2011. augusztus 29‑i határozattal az EPSO, kinevezésre jogosult hatósági minőségében elutasította a panaszt (a továbbiakban: panaszt elutasító határozat).

 A felek kérelmei és az eljárás

14      A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

–        az ügy érdemében történő határozathozatal előtt, pervezető intézkedés címén kötelezze az Európai Bizottságot, hogy az terjessze elő azokat a releváns dokumentumokat, amelyek lehetővé teszik a felperes számára a teljesítménye értékelése során történt esetleges nyilvánvaló ténybeli és/vagy jogi mérlegelési hiba értékelését, és különösen a kijavított válaszokkal együtt terjessze elő azon esettanulmány másolatát, amelyet a felperesnek az értékelő‑központbeli írásbeli vizsga során kellett feldolgoznia;

–        semmisítse meg a tartaléklistára való felvételt megtagadó határozatot;

–        semmisítse meg a felperessel a 2011. április 4‑i levélben közölt, a tartaléklistára való felvételt megtagadó határozatot megerősítő vizsgabizottsági határozatot;

–        semmisítse meg a panaszt elutasító határozatot;

–        kötelezze az alperest a költségek viselésére.

15      Védekezésül a Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        a felperest kötelezze a költségek viselésére.

16      A 2012. június 29‑i levelében a Közszolgálati Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket, hogy válaszoljanak bizonyos kérdésekre, és nyújtsanak be bizonyos dokumentumokat. Így különösen felhívta a Bizottságot, hogy adja át a felperes esettanulmánya során használt témaváltozatot, és még legalább kettő, a versenyvizsga során használt témaváltozatot.

17      A felperes a megadott határidőben eleget tett a Közszolgálati Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedéseknek. A Bizottság azonban a 2012. augusztus 10‑én kelt válaszában a kért dokumentumoknak csak egy részét terjesztette elő azzal az indoklással, hogy a versenyvizsga témái különböző változatainak szövegei rendkívül érzékeny adatoknak minősülnek, és alapvető fontosságú, hogy biztosítva legyen az EPSO kiválasztási eljárásai során az egyes változatok létrehozására és alkalmazására használt módszerek bizalmas jellege.

18      A 2012. október 19‑én a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 2. §‑a alapján elfogadott végzésében a Közszolgálati Törvényszék arra kötelezte a Bizottságot, hogy az nyújtsa be a témának a felperes által az esettanulmány‑vizsga során feldolgozott változatát, valamint annak a versenyvizsga során használt két másik változatát, nevezetesen azt, amelyért a pályázóknak adott áltagos pontszám a legmagasabb volt, és azt, amelyért a pályázóknak adott átlagos pontszám a legalacsonyabb volt. A Közszolgálati Törvényszék ugyanebben a végzésében a kért iratok felperessel való közlését a bizalmas kezeléstől tette függővé, amely számos feltételt foglalt magában, köztük a felperes képviselőinek arra vonatkozó írásbeli kötelezettségvállalását, hogy harmadik személyekkel nem közlik a Bizottság által előterjesztett iratok tartalmát, és különösen nem közlik az ügyfelükkel vagy harmadik személyekkel az említett iratokra vonatkozó észrevételeiket.

19      A Bizottság a megadott határidőben benyújtotta a Közszolgálati Törvényszékhez a 2012. október 19‑i végzésben meghatározott dokumentumokat. A 2012. november 20‑i levelükben a felperes képviselői kötelezettséget vállaltak arra, hogy sem a Bizottság által szolgáltatott dokumentumokat, sem az e dokumentumokra vonatkozó észrevételeiket nem közlik az ügyfelükkel vagy harmadik személyekkel.

20      A Közszolgálati Törvényszék teljes ülésben meghozott 2013. január 31‑i határozatával az eredetileg a Közszolgálati Törvényszék második tanácsának kiosztott ügyet visszautalta a teljes ülés elé.

21      A 2013. február 5‑i végzésével a Közszolgálati Törvényszék arra kötelezte a Bizottságot, hogy az nyújtsa be „a versenyvizsga esettanulmány vizsgája során a pályázók példányainak értékelése céljából a vizsgabizottság tagjai által használt összes javítási útmutató, illetve javítási szempont másolatát”.

22      A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2013. február 19‑én érkezett levelében a Bizottság a következőket nyújtotta be a Közszolgálati Törvényszékhez: a javítóknak szóló utasításokat tartalmazó általános útmutatót, a „jogi kézikönyv” című, az esettanulmányok lényegére vonatkozó utasításokat az esettanulmányok különböző változatai szerint tartalmazó részletes útmutatót és az esettanulmány során a pályázók készségeinek értékelése céljából a vizsgabizottság javítói/tagjai rendelkezésére bocsátott szoftver jelölési profilját. A Bizottság azonban a kísérőlevelében jelezte, hogy a részletes útmutató az esettanulmány‑vizsgára vonatkozó javítási szempontokat tartalmazott, és azt állította, hogy ebből következően e teljes dokumentumra kiterjed a vizsgabizottság működésének titkosságára vonatkozó szabály. A Bizottság azt állította továbbá, hogy a jelölési profilt bizalmasnak kell tekinteni, és ebből következően csak ezen dokumentum nem bizalmas változatát lehet az iratokhoz csatolni.

23      A Bizottság által előterjesztett dokumentumok megvizsgálását követően a Közszolgálati Törvényszék a 2013. április 18‑i végzésében úgy döntött, hogy az általános útmutatót az iratokhoz csatolja, és a részletes útmutatót visszaküldi a Bizottságnak azzal az indokolással, hogy ezen útmutató – annak Közszolgálati Törvényszék általi áttekintése alapján – nem szükséges számára a jelen ügyben a felperes által felhozott jogalapok megalapozottságáról való döntéshez; továbbá úgy döntött, hogy helyt ad a Bizottságnak a jelölési profil bizalmas kezelése iránti kérelmének, és feltételektől teszi függővé az általános útmutatónak és a jelölési profil nem bizalmas változatának felperessel való közlését.

 Előzetes megállapítások

24      A Közszolgálati Törvényszék előzetesen megállapítja, hogy az iratokból kitűnik, hogy az EPSO 2008. július 3‑án jóváhagyott egy „Fejlesztési program” című jelentést. E fejlesztési program előírja, hogy a 2010‑es évtől kezdődően szervezett valamennyi nyílt versenyvizsga esetében a pályázók ismereteinek értékelésén alapuló kiválasztási módszerről a pályázók képességeinek értékelésén alapuló kiválasztási módszerre kell áttérni (a továbbiakban: új módszer). Így különösen, a fejlesztési program a tanácsosi (AD) csoport személyi állománya kiválasztásának fő elemeként az értékelőközpontok igénybevételét jelöli meg, ahol a pályázóknak számos vizsgán – köztük esettanulmány, strukturált interjú, szóbeli prezentáció és csoportgyakorlat – kell megfelelniük.

25      Az értékelőközpontban lebonyolított szóbeli vizsgák esetében az új módszer számos intézkedést ír elő az értékelőknél gyakran megállapított kognitív torzítások ellensúlyozására, és ezáltal az értékelés koherenciájának biztosítására.

26      Így különösen, az alperes beadványaiból az alábbiak tűnnek ki:

–        a pályázókat ugyanazon vizsga során a vizsgabizottság legalább két tagjának kell figyelemmel kísérnie, és minden egyes általános készséget legalább két különböző feladat keretében, tehát a vizsgabizottság több tagjának kell értékelnie;

–        a vizsgákat előzetesen kell kialakítani, és azoknak előzetesen meghatározott magatartási mutatókat használva előzetesen megállapított módszert kell követniük a „holdudvarhatás” elnevezésű, az értékelő személyekre vonatkozó észlelését befolyásoló kognitív torzítás ellensúlyozása érdekében, amely az értékelő azon hajlamát jelenti, hogy egy pályázót pusztán az első benyomás alapján túlbecsüljön vagy alábecsüljön;

–        a vizsgabizottság tagjai legalább felének olyan intézményi tisztviselőnek kell lennie, akiket az EPSO‑hoz kifejezetten ebből a célból rendeltek ki, akik teljes munkaidőben a vizsgabizottság tagjaiként látnak el feladatokat, és akik sikeresen részt vettek az értékelési technikákra vonatkozó ötnapos képzésen; a vizsgabizottság többi tagjának szintén speciális képzésben kell részesülnie;

–        minden egyes pályázóra ugyanazokat az értékelési szempontokat és ugyanazokat a módszereket kell alkalmazni;

–        a vizsgabizottság elnökének részt kell vennie minden egyes vizsga első perceiben a módszerek helyes alkalmazásának biztosítása érdekében;

–        a végső határozatokat összes vizsgaeredmény alapján az egész vizsgabizottságnak együttesen kell meghoznia;

–        az értékelés koherenciájának ellenőrzése érdekében tanulmányokat kell készíteni és elemzéseket kell végezni.

27      Az EPSO/AD/177/10 versenyvizsgát az új módszer alapján szervezték.

 A jogkérdésről

1.     A kereset tárgyáról

28      A felperes a második és harmadik kereseti kérelmében a tartaléklistára való felvételt megtagadó határozat megsemmisítését, valamint a vele a 2011. április 4‑i levélben közölt, a vizsgabizottság által a felülvizsgálatot követően hozott, a tartaléklistára való felvételt megtagadó határozatot megerősítő határozat megsemmisítését kéri.

29      Mindazonáltal az ítélkezési gyakorlat szerint amikor a versenyvizsga valamely pályázója a vizsgabizottság által hozott határozat felülvizsgálatát kéri, akkor a vizsgabizottság által a pályázó helyzetének újbóli megvizsgálását követően hozott határozat minősül sérelmet okozó aktusnak (az Elsőfokú Bíróság T‑173/05. sz., Heus kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének 19. pontja). Ebből következik, hogy a vizsgabizottságnak a felperessel a 2011. április 4‑én közölt határozata felváltotta a tartaléklistára való felvételt megtagadó határozatot; következésképpen csak azokat a megsemmisítés iránti kérelmeket kell megvizsgálni, amelyek a felperessel a 2011. április 4‑én közölt határozat ellen irányulnak.

30      A panaszt elutasító határozat megsemmisítésére irányuló, negyedik kereseti kérelem esetében emlékeztetni kell arra, hogy a formálisan a panaszt elutasító határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelem azt eredményezi, hogy a Közszolgálati Törvényszék azon aktus tárgyában jár el, amellyel szemben a panaszt előterjesztették, amennyiben a panasz elutasításának nincs önálló tartalma (a Közszolgálati Törvényszék F‑6/10. sz., Munch kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 15‑én hozott ítéletének 24. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31      A jelen esetben a panaszt elutasító határozatnak nincs önálló tartalma, mivel az a tartaléklistára való felvételt megtagadó határozat megerősítésére szorítkozik, amelynek a felperessel a 2011. április 4‑i levelében közölt vizsgabizottsági határozat lépett a helyébe, anélkül hogy az – az új érvek vagy az új tényállás alapján – felülvizsgálta volna a felperes helyzetét, ezért az e határozat megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmekről nem szükséges önálló határozatot hozni.

32      A fentiek összességéből következik, hogy kizárólag a pervezető intézkedések iránti kérelemről és a tartaléklistára való felvételt megtagadó határozatot megerősítő, a felperessel a 2011. április 4‑i levelében közölt vizsgabizottsági határozat (a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítésére irányuló kereseti kérelemről kell határozni.

2.     A pervezető intézkedések iráni kérelemről

33      A felperes a keresetlevelében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék az ügy érdemében történő határozathozatal előtt pervezető intézkedés címén kötelezze az alperest, hogy az terjessze elő azokat a releváns dokumentumokat, amelyek lehetővé teszik a felperes számára a teljesítménye értékelése során történt esetleges nyilvánvaló ténybeli és/vagy jogi mérlegelési hiba értékelését, és különösen a kijavított válaszokkal együtt terjessze elő azon esettanulmány szövegét, amelyet a felperesnek fel kellett dolgoznia.

34      Tekintettel azonban a felek által a beadványaikhoz mellékelt iratokra és a pervezető intézkedések keretében benyújtott dokumentumokra, a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy kellő információ áll rendelkezésére a keresetről való határozathozatalhoz, és úgy dönt, hogy nem kell helyt adni annak a kérelemnek, amely a már elfogadott pervezető intézkedéseken kívül további pervezető intézkedések elfogadására irányul.

3.     A megsemmisítés iránti kérelemről

35      A megsemmisítés iránti kérelme alátámasztására a felperes három jogalapra hivatkozik, amelyeket a következőkre alapít:

–        az egyenlő bánásmód elvének megsértése;

–        a vizsgabizottság függetlensége elvének megsértése;

–        az indokolási kötelezettség megsértése.

 Az egyenlő bánásmód elvének megsértésére alapított, első jogalapról

36      A felperes jelen jogalapja két részből áll: az első részt arra alapítja, hogy szerinte kedvezőbb helyzetben voltak az utolsóként vizsgáztatott pályázók, a másodikat arra, hogy a szóbeli vizsgák során a versenyvizsga vizsgabizottságának összetétele rendkívüli mértékben változott.

 Az első jogalap első részéről

–       A felek érvei

37      A felperes megjegyzi, hogy az esettanulmány‑vizsgákat három hónapos időszak alatt bonyolították le, és az egyes vizsgák esetében nem volt lényeges különbség a pályázóknak adott témák között. Ezen a körülmények miatt – a felperes állítása szerint – a pályázók eltérő helyzetben voltak a vizsgázásuk sorrendjétől függően. Ugyanis először is az utolsóként értékelt pályázóknak több idejük volt a felkészülésre, másrészt az utóbbiak információkat szerezhettek az előttük vizsgázó pályázóktól az egyes használt változatok tartalmáról. A felperes ebben a tekintetben azt állítja, hogy azok a pályázók, akik már túlvoltak a vizsgákon, átadták az esettanulmányokra vonatkozó információkat azoknak, akik még nem vizsgáztak, ezért az utóbbiak ezen információk figyelembevételével célzottan tudtak felkészülni.

38      A felperes szerint ennek elkerülése érdekében az EPSO‑nak az összes esettanulmány‑vizsgát ugyanarra a napra kellett volna megszerveznie, amit egyébiránt az Európai Közösségek Bíróságának 130/75. sz., Prais kontra Bizottság ügyben 1976. október 27‑én hozott ítélete előírt, és az EPSO a 2011‑ben szervezett versenyvizsgák esetében eszerint járt el.

39      A tárgyalás során, miután emlékeztetett arra, hogy a pályázók az esettanulmány‑vizsgát németül, angolul vagy franciául is letehették, a felperes hangsúlyozta, hogy a Bizottság által a pervezető intézkedések keretében benyújtott dokumentumokból az tűnik ki, hogy az említett vizsgát németül vagy franciául letevő pályázóknak ugyanaz volt a témaváltozatuk. Ezt követően ezeknek a pályázóknak több lehetőségük volt arra, hogy a többi pályázótól információkat kapjanak azon témaváltozatok tartalmáról, amelyekből később vizsgázniuk kellett.

40      A Bizottság úgy véli, hogy tekintettel az új módszerre – és különösen az abban előírt esettanulmányra –, amelynek nem a pályázók ismereteinek, hanem a képességeinek tesztelése a célja, nem követelmény az uniós jog vagy az uniós ítélkezési gyakorlat valamely sajátos területének ismerete, hanem csak a jogi készségekkel összefüggő nagyon általános ismeretekre van szükség. Egyébiránt a Bizottság szerint még hátrány is lehetett az, ha valamely pályázó a többi pályázótól az esettanulmányra vonatkozó információkat kapott, mivel az említett vizsgát úgy alakították ki, hogy semlegesítsék a vizsga témájának a pályázó általi esetleges előzetes ismeretét. Legalábbis azoknak a pályázóknak, akik információkat kaphattak az esettanulmány‑vizsgáról, és ezeket az információkat megpróbálták hasznosítani a felkészülésükhöz, meg kellett állapítaniuk, hogy a vizsga nem felelt meg a felkészülésük során hasznosítani kívánt információknak.

41      Ezenkívül a Bizottság rámutat, hogy a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő a pályázók közötti, az esettanulmányra vonatkozó, állítólagos információcseréről. A tárgyalás során a Bizottság arról tájékoztatta a Közszolgálati Törvényszéket, hogy az EPSO ellenőrzi a közösségi hálókon és az elektronikus kommunikáció egyéb eszközein történő információcserét, ami lehetővé teszi a témákra vonatozó esetleges kiszivárogtatások felderítését, és ebből következően azt, hogy reagáljon akkor, ha túlságosan pontos információkat adnak tovább. A Bizottság azt állítja, hogy a jelen esetben semmilyen információkiszivárogtatásra utaló jelet nem tártak fel.

–       A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

42      Emlékeztetni kell arra, hogy azon határozat bírósági felülvizsgálata keretében, amellyel a versenyvizsga‑bizottság megtagadja a pályázó tartaléklistára történő felvételét, a Közszolgálati Törvényszék az alkalmazandó jogszabályok tiszteletben tartását ellenőrzi, vagyis többek között a személyzeti szabályzatban előírt eljárási szabályok és a versenyvizsga‑kiírás, valamint a vizsgabizottság munkájára vonatkozó szabályok betartását, így különösen a vizsgabizottság pártatlanságának követelményét és a pályázókkal való egyenlő bánásmód vizsgabizottság általi tiszteletben tartását, valamint a hatáskörrel való visszaélés hiányát (a Közszolgálati Törvényszék F‑101/11. sz., Mileva kontra Bizottság ügyben 2012. december 13‑án hozott ítéletének 40. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43      Ami különösen a pályázókkal való egyenlő bánásmódot illeti az ítélkezési gyakorlat kimondta, hogy a vizsgabizottságot terheli az a feladat, hogy a versenyvizsga lebonyolítása során szigorúan ügyeljen az említett elv tiszteletben tartására. A vizsgabizottság ugyan széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgák módját és részletes tartalmát illetően, mindazonáltal a közösségi bíróság feladata, hogy felülvizsgálatot gyakoroljon az ahhoz szükséges mértékben, hogy biztosítsa a pályázók közötti egyenlő bánásmódot és azt, hogy a vizsgabizottság a pályázók közül objektív módon válasszon (az Elsőfokú Bíróság T‑100/04. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének 132. pontja).

44      Ebben az összefüggésben, a kinevezésre jogosult hatóságot mint a versenyvizsga szervezőjét, valamint a vizsgabizottságot is terheli az a feladat, hogy gondoskodjon arról, hogy ugyanazon versenyvizsga összes pályázója – az írásbeli vizsgák tekintetében – azonos körülmények között vegyen részt ugyanazon a vizsgán (a fent hivatkozott Prais kontra Tanács ügyben hozott ítélet 13. pontja). Ezért a versenyvizsga‑bizottságnak kell biztosítania, hogy a vizsgák nehézségi szintje valamennyi pályázó számára nagyjából azonos legyen (a Közszolgálati Törvényszék F‑2/07. sz., Matos Martins kontra Bizottság ügyben 2010. április 15‑én hozott ítéletének 171. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45      Márpedig az egyenlőtlen bánásmód kockázatát általában minden vizsga természetszerűleg magában hordozza, tekintettel arra, hogy valamely meghatározott témáról a vizsga során ésszerűen feltehető kérdések száma szükségszerűen korlátozott. Ennélfogva elfogadott tény, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértését csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a vizsgabizottság a vizsgák kiválasztása során az esélyegyenlőtlenség kockázatát nem korlátozta arra a mértékre, amelyet általában minden vizsga magában hordoz (a fent hivatkozott Giannini kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 133. pontja).

46      A jelen ítélet 43–45. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra figyelemmel a Közszolgálati Törvényszéknek az az álláspontja, hogy a valamely pályázónak a tartaléklistára való felvételét mellőző vizsgabizottsági határozatot meg kell semmisíteni, amennyiben bebizonyosodik, hogy a versenyvizsga szervezésének módja azt eredményezte, hogy az egyenlőtlen bánásmód veszélye nagyobb volt annál, ami minden versenyvizsga velejárója, méghozzá anélkül, hogy az érintett pályázónak bizonyítania kellene, hogy egyes pályázókat ténylegesen előnyben részesítettek.

47      A jelen esetben az iratokból kitűnik, hogy az esettanulmány olyan vizsga, amely a pályázók készségeinek egy fiktív, de a valósághoz közel álló helyzetben való tesztelésére irányul, és amelyben a korábban megszerzett ismeretek csak nagyon korlátozott szerepet játszanak. Ebben a tekintetben a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy az értékelőközpontba behívott összes pályázónak átadott „Értékelőközpont” elnevezésű brosúra 4.1 pontja (esettanulmány) – amely pontra a felperes a felülvizsgálat iránti kérelmében hivatkozott – kimondja, hogy a pályázóknak az esettanulmányra vonatkozó írásbeli válaszaikat kizárólag a rendelkezésükre bocsátott dokumentumok alapján kell kialakítaniuk.

48      Ezenkívül a Bizottság beadványaiból kitűnik, hogy a versenyvizsga esettanulmányának tizenhat változatát állították elő, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy azok azonos nehézségi szintűek voltak, de kellő mértékben különböztek annak érdekében, hogy a pályázók egy másik változat esetleges előzetes ismeretéből ne húzhassanak hasznot. Ebben a tekintetben a Közszolgálati Törvényszék megállapíthatta – miután a versenyvizsga esettanulmányának tizenhat változatából hármat áttekintett –, hogy az esettanulmány esetében egyáltalán nem egy néhány sorból álló szövegről van szó, amelyet a pályázó megjegyezhet, és valamely másik pályázónak könnyen elmagyarázhat, hanem egy több mint húsz oldalas iratról, amely számos igen eltérő jellegű dokumentumot tartalmaz.

49      A fent említett tényekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a felperes nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy az a körülmény, hogy az utolsóként vizsgáztatott pályázóknak több idejük volt az esettanulmány‑vizsgára való felkészülésre, és hogy bizonyos pályázók információkat szerezhettek a többi pályázótól azon változatok tartalmáról, amelyekre vonatkozóan vizsgáztatták őket, tényleges előnyhöz juttathatta a többi pályázóval szemben azokat a pályázókat, akik az esettanulmány‑vizsgán utolsóként vettek részt.

50      Ezenkívül a felperes még meg sem kísérelte vitatni a Bizottság azon érveit, amelyek szerint az új módszer pontosan annak biztosítására irányul, hogy a vizsgák értékelőközpontban történő lebonyolítása során az összes pályázó azonos bánásmódban részesüljön, és hogy az említett vizsgák eredményeit ne változtassa meg a kognitív torzítás, amely jelenség létezését tudományosan bizonyították, és amelyet a felelős adminisztráció nem hagyhat figyelmen kívül.

51      Így különösen, ami az esettanulmányra vonatkozó információk állítólagos kiszivárogtatását illeti, meg kell állapítani, hogy a felperes feltételezésekre szorítkozik anélkül, hogy az állításai valóságának alátámasztására vonatkozóan a legcsekélyebb bizonyítékot vagy valószínűsítő körülményt előterjesztené. A tárgyaláson a Közszolgálati Törvényszék erre vonatkozó kérdésére a felperes elismerte, hogy semmilyen objektív bizonyítékkal nem rendelkezik e kiszivárogtatások fennállására vonatkozóan. Ezenkívül még ha feltételezzük is, hogy történtek ilyen információkiszivárogtatások, a felperes egyáltalán nem terjeszt a Közszolgálati Törvényszék elé olyan bizonyítékot, amely alapján kétségbe lehetne vonni a Bizottság által kifejtett azon érveket, amelyek szerint az új módszernél egy adott esettanulmányra vonatkozó ismertek a pályázók számára legalábbis haszontalanok, de akár hátrányosak is lehetnek.

52      Ebből következően, a fent említett körülmények alapján meg kell állapítani, hogy az a tény, hogy nem ugyanazon a napon tartották az összes esettanulmány‑vizsgát, a jelen esetben nem eredményezte a pályázók olyan megkülönböztetését, amely alkalmas lett volna arra, hogy néhány pályázót a többihez képest előnyös helyzetbe juttasson, vagy az egyenlőtlen bánásmód veszélye nagyobb lett volna annál, ami minden versenyvizsga velejárója.

53      Ezt a következtetést nem kérdőjelezi meg a felperes arra alapozott érve sem, hogy az esettanulmány‑vizsga letételére a német vagy a francia nyelvet választó összes pályázó ugyanazon a témaváltozattal vett részt ezen a több napon keresztül tartó vizsgán. Figyelemmel ugyanis a jelen ítélet 47. és 48. pontjában megjelölt körülményekre, a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az utolsóként vizsgáztatott pályázóknak ebből bármilyen hasznuk származott volna.

54      Végül, a felperes nem hivatkozhat eredményesen a fent hivatkozott Prais kontra Tanács ügyben hozott ítélet 14. pontjára, amelyben a Bíróság kimondta: „rendkívül fontos, hogy az írásbeli vizsgák időpontja az összes pályázó esetében azonos legyen”. Elegendő ugyanis arra rámutatni, hogy ezt a következtetést az eredeti ténybeli összefüggésében, azaz az összes pályázó esetében azonos – a pályázók ismereteinek értékelésére irányuló – írásbeli vizsga összefüggésében kell vizsgálni. A jelen ügyben azonban az a vizsga, amelynek lebonyolítását a felperes kifogásolja, egy tizenhat változatban előállított esettanulmány, amely nem a pályázók ismereteinek, hanem azok képességeinek értékelésére irányul.

55      A fentiekből következően az első jogalap első részét el kell utasítani.

 Az első jogalap második részéről

–       A felek érvei

56      Az első jogalap második részében a felperes azt állítja, hogy megsértették az egyenlő bánásmód elvét, mivel a vizsgabizottság összetétele pályázónként túlzottan nagy mértékben változott.

57      A felperes ebben a tekintetben megállapítja, hogy az általa a versenyvizsga szóbeli szakaszában letett különböző vizsgákon őt soha nem a vizsgabizottság ugyanazon tagjai értékelték, és ebből következően a vizsgabizottság egyetlen tagja sem vett részt az a felperes összes vizsgáján. Ennélfogva a vizsgabizottság megsértette azt a jogát, hogy őt a vizsgabizottság jelentős számú tagja értékelje. A felperes ezenkívül hangsúlyozza, hogy a szóbeli vizsgák során a vizsgabizottsági tagok majdnem minden pályázó esetében eltérők voltak, emiatt a vizsgabizottság csak igen részlegesen végezte el az összes pályázó összehasonlító értékelését. Egyébiránt a felperes szerint a vizsgabizottság állandó tagjainak elégtelen számát, valamint a vizsgabizottság összetételének jelentős változását a vizsgabizottság elnökének vagy alelnökének állandó jelenléte sem ellensúlyozta.

58      Végül a felperes azt állítja, hogy az esettanulmányok javításáért felelős személyek nem a vizsgabizottság tagjai, hanem az EPSO által kijelölt értékelők voltak, és hogy ezeket a személyeket minden héten más személyek váltották fel. Márpedig figyelembe véve az EPSO által előírt szoros határidőket, a vizsgabizottságnak nem lehetett ideje az ezen vizsgáztatók által elvégzett javítások ellenőrzésére. Ebből következően az értékelés koherenciáját nem lehetett biztosítani.

59      A Bizottság azt állítja, hogy az első jogalap jelen részével a felperes kizárólag a szóbeli vizsgákat vitatja, jóllehet a szakmai készségek címén – amelyeket kizárólag az esettanulmány során értékeltek – a minimális szükséges pontszámnál alacsonyabb pontszámot kapott. Következésképpen a Bizottság elsődlegesen azt állítja, hogy a felperesnek nem fűződik érdeke az első jogalap jelen részének előterjesztéséhez, mivel még ha meg is semmisítenék az általános készségek vizsgán kapott pontokat, a felperesnek akkor sem származna ebből semmilyen előnye.

60      A Bizottság mindenesetre úgy véli, hogy az első jogalap jelen részének sincs jogi alapja. A Bizottság szerint ugyanis a vizsgabizottság összetétele stabilitásának fenntartása nem valamely önmagáért elérendő célkitűzés, hanem az az ítélkezési gyakorlat által annak érdekében kialakított megoldás, hogy ellensúlyozzák a szóbeli vizsgák 2010 előtti szervezésére alkalmazott módszer bizonyos hibáit. Mivel az új módszernek nincsenek ilyen hibái, már nincs szükség arra, hogy a vizsgabizottság a teljes versenyvizsga során ügyeljen a stabilitására annak érdekében, hogy megfeleljen az egyenlő bánásmód és a tárgyilagos értékelés elvének. A tárgyalás során a Bizottság pontosította az érvét, kijelentve, hogy nem azt kéri, hogy teljes mértékben feladják a vizsgabizottság stabilitásának elvét, hanem azt, hogy ennek az elvnek az új módszer figyelembevételével új meghatározást adjanak.

–       A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

61      Az uniós bíróság jogosult mérlegelni az egyes ügyek körülményei alapján, hogy a gondos igazságszolgáltatás indokolja‑e a kereset érdemi elutasítását, anélkül hogy ezt megelőzően határozna a felperes által felhozott elfogadhatatlansági kifogásról (a Közszolgálati Törvényszék F‑26/10. sz., AZ kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 28‑án hozott ítéletének 34. pontja).

62      A jelen ügy körülményei között a pergazdaságosság érdekében először is az elfogadhatóságról való előzetes határozathozatal előtt meg kell vizsgálni a felperesnek az ügy érdemére vonatkozó érvelését.

63      Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós intézmények széles mérlegelési joggal rendelkeznek a versenyvizsga szervezési módjának meghatározását illetően, és az uniós bíróság ezeket a módokat csak abban a mértékben kifogásolhatja, ami a pályázók közötti egyenlő bánásmód és a pályázók közül történő választás objektivitása biztosításához szükséges (lásd a Közszolgálati Törvényszék F‑46/12., Höpcke kontra Bizottság ügyben 2013. szeptember 16‑án hozott ítéletének 63. pontját).

64      A személyzeti szabályzat 27. cikkében az intézmények számára előírt azon kötelezettség, hogy olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, magában foglalja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság és a versenyvizsga‑bizottság a hatáskörük gyakorlása során kötelesek ügyelni a pályázók közötti egyenlő bánásmód és az értékelés tárgyilagossága elvének tiszteletben tartására.

65      Ezért került megállapításra, hogy a versenyvizsga‑bizottságot a pályázók által teljesítendő vizsgák módozatainak és részletes tartalmának meghatározásában megillető mérlegelési jogkört az e vizsgák szervezésére vonatkozó szabályok kínosan pontos betartásának kell ellensúlyoznia. Ebből következően a versenyvizsga‑bizottságnak a szóbeli vizsgák során ügyelnie kell a pályázókkal szembeni egyenlő bánásmód elvének szigorú betartására és az érintettek közötti választás tárgyilagosságára (az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 2000. május 25‑én hozott ítéletének 87. pontja). Evégett a versenyvizsga‑bizottság, illetve a kiválasztó bizottság köteles biztosítani az értékelési szempontok minden érintett pályázóra való koherens alkalmazását és különösen saját összetételének stabilitását (lásd az ideiglenes alkalmazottak tartaléklistájának létrehozására irányuló eljárásban a kiválasztó bizottság vonatkozásában az Elsőfokú Bíróság T‑92/01. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 24‑én hozott ítéletének 24–26. pontját; lásd ezenkívül a Közszolgálati Törvényszék F‑41/08. sz., Honnefelder kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 29‑én hozott ítéletének 35. pontját).

66      Az ítélkezési gyakorlat egyértelművé tette, hogy az egyenlő bánásmód és a tárgyilagos értékelés elve tiszteletben tartásának előfeltétele, hogy a vizsgabizottság összetétele a vizsgák során, amennyire lehetséges, stabil maradjon (az Elsőfokú Bíróság T‑165/03. sz., Vonier kontra Bizottság ügyben 2004. november 10‑én hozott ítéletének 39. pontja).

67      Mindazonáltal nem zárható ki, hogy az értékelés koherenciáját más eszközökkel is lehet biztosítani, mint a vizsgabizottság stabilitásának a vizsgák során való fenntartása. Az Elsőfokú Bíróság ezért állapította meg, hogy ha a versenyvizsga‑bizottság rendes tagjait egyes pályázók vizsgázása során akadályoztatás miatt póttagok helyettesítették annak érdekében, hogy a vizsgabizottság a feladatát ésszerű határidőn belül el tudja végezni, a vizsgabizottság összetétele ennek ellenére kellően stabil maradhat, ha a vizsgabizottság az értékelési szempontok koherens alkalmazásának biztosítása céljából bevezeti a szükséges koordinációs intézkedéseket (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Giannini kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 208–216. pontját).

68      Ehhez hasonlóan rá kell mutatni, hogy a versenyvizsga‑bizottság, illetve a kiválasztó bizottság által a saját összetétele stabilitásának biztosítására irányuló kötelezettség teljesítése érdekében tett intézkedéseket adott esetben a szervezett felvétel különös jellemzőire és a versenyvizsga szervezéséhez szorosan hozzátartozó gyakorlati követelményekre tekintettel kell értékelni, ám a versenyvizsga‑bizottság, illetve a kiválasztó bizottság nem függetlenítheti magát a pályázókkal való egyenlő bánásmódnak és a jelöltek közötti választás tárgyilagosságának alapvető biztosítékaitól (az Elsőfokú Bíróság T‑336/02. sz., Christensen kontra Bizottság ügyben 2005. április 5‑én hozott ítéletének 44. pontja).

69      Tény, hogy a pályázó képességeinek, illetve ismereteinek és készségeinek versenyvizsga‑bizottság általi értékelése összehasonlító jellegű (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑19/03. sz., Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben 2004. február 19‑én hozott ítéletének 43. pontját). Mindazonáltal nem zárható ki, hogy – figyelemmel a versenyvizsga vizsgáinak szervezésére és a vizsgabizottság munkájának szervezésére – a vizsgabizottság értékelése összehasonlító jellegének biztosításához az is elegendő legyen, hogy a vizsgabizottság stabilitását a versenyvizsgának csak bizonyos szakaszaiban tartják fenn.

70      Mivel a vizsgabizottság meghatározott mértékű stabilitása nem önmagában vett előírás, hanem az az egyik eszköze az egyenlő bánásmód és a tárgyilagos értékelés elve tiszteletben tartása biztosításának, meg kell vizsgálni, hogy a jelen esetben a versenyvizsga megszervezésének módja lehetővé tette‑e az említett elvek tiszteletben tartásának biztosítását.

71      A jelen esetben rá kell mutatni, hogy a pervezető intézkedésekre adott válaszában és a tárgyaláson a Bizottság megjelölte, anélkül hogy a felperes ezt vitatta volna, hogy noha a vizsgabizottság összetétele a vizsgák során nem maradt stabil, a vizsgabizottság összeült, először is, amikor a vizsgák lebonyolításának módjáról döntött, továbbá két‑ vagy háromnaponként minden olyan alkalommal, amikor a pályázóknak adott pontokról tanácskozott annak érdekében, hogy az ezen idő alatt vizsgáztatott pályázók képességeit értékelje, és végül amikor a vizsgabizottság az összes vizsga végén megvizsgálta a pályázókra vonatkozó értékelések koherenciáját.

72      Ezenkívül figyelembe kell venni az EPSO által az új módszer keretében elfogadott intézkedéseket is, amelyek az értékelőknél gyakran megállapított kognitív torzítások ellensúlyozására, és ezáltal az értékelés koherenciájának biztosítására irányultak. Így különösen a Közszolgálati Törvényszék emlékeztet arra, hogy az említett intézkedések közé tartozik az előzetesen meghatározott magatartási mutatókat használó előzetesen megállapított módszert követő, előzetesen kialakított tesztek alkalmazása, az az előírás, hogy a vizsgabizottság elnökének részt kell vennie valamennyi vizsga első perceiben, valamint az, hogy a vizsgák az értékelés koherenciájának ellenőrzése érdekében tanulmányokat kell készíteni és elemzéseket kell végezni (lásd a jelen ítélet 26. pontját).

73      Úgy tűnik tehát, hogy az új módszer a teljes versenyvizsga‑eljárás során azonos vizsgabizottsági tagokon alapuló régi kiválasztási rendszert egy olyan kiválasztási rendszerrel váltja fel, amelyben a vizsgabizottság stabilitása csak az eljárás bizonyos kulcsszakaszaiban biztosított, amelyben azonban a pályázókkal való egyenlő bánásmódot az azonos munkamódszerek és a pályázók teljesítményének értékelésére vonatkozó azonos szempontok alkalmazása biztosítja.

74      E körülmények között, tekintettel a vizsgabizottság stabilitására a jelen ítélet 71. pontjában említett szakaszok során, és a vizsgabizottság munkájának szervezésére és koordinálására vonatkozó, a jelen ítélet 72. és 73. pontjában felsorolt intézkedésekre, a Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy a jelen ügyben tiszteletben tartották az egyenlő bánásmód és a tárgyilagos értékelés elvét.

75      Ennek alapján mint megalapozatlant el kell utasítani a felperesnek a vizsgabizottság stabilitásának állítólagos hiányára vonatkozó kifogásait, nevezetesen az arra alapított kifogást, hogy a vizsgabizottság megsértette a felperes arra vonatkozó állítólagos jogát, hogy őt a vizsgabizottság jelentős számú tagja értékelje, az arra alapított kifogását, hogy a vizsgabizottság csak igen részlegesen végezte el az összes pályázó összehasonlító értékelését, és azt a kifogást, hogy a vizsgabizottság összetételének jelentős változását nem ellensúlyozta a vizsgabizottság elnökének vagy alelnökének állandó jelenléte.

76      Az arra vonatkozó kifogást illetően, hogy az EPSO külső javítókat vett igénybe, és azokat minden héten cserélte, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a vizsgabizottság javítók segítségét veheti igénybe minden olyan esetben, amikor ezt szükségesnek tartja. Ebben az esetben az eljárás szabályszerűsége nem sérül, ha a javítási módszerek pályázónként nem különböznek, és a vizsgabizottság fenntartja magának a végleges értékelés jogát (az Elsőfokú Bíróság T‑267/03. sz., Roccato kontra Bizottság ügyben 2005. január 26‑án hozott ítéletének 67. pontja). A jelen esetben a felperes még csak nem is állítja, hogy a javítási módszerek pályázónként eltértek volna, továbbá hogy a vizsgabizottság nem tartotta fenn magának a végleges értékelés jogát, és az iratokban semmilyen információ nem támasztja alá, hogy ez így lett volna.

77      Végül rá kell mutatni, hogy a felperes semmilyen bizonyítékot nem terjeszt elő azon állításának alátámasztására, amely szerint a vizsgabizottság azért nem volt képes az értékelés koherenciájának biztosítására, mert a kinevezésre jogosult hatóság erre nem hagyott számára időt. Az iratokból mindenesetre az tűnik ki, hogy a versenyvizsga‑bizottság ellenőrizte az értékelés koherenciáját, mivel a felperes által előterjesztett felülvizsgálat iránti kérelem alapján a vizsgabizottság bizonyos inkoherenciát állapított meg a felperes esettanulmányának értékelésében, és ennek alapján növelte a „[k]ommunikációs készség” és a „[s]zervezőkészség és az elvégzendő feladatok rangsorolásának képessége” általános készségekért, valamit szakmai készségekért a felperes számára eredetileg adott pontszámot.

78      A fentiek összességére figyelemmel mint megalapozatlant el kell utasítani az első jogalapnak a vizsgabizottság stabilitásának hiányára alapított második részét anélkül, hogy szükség volna annak meghatározására, hogy ez a második rész elfogadható, illetve hatásos‑e.

79      Az első jogalapot ezért teljes egészében el kell utasítani.

 A vizsgabizottság függetlensége elvének megsértésére alapított, második jogalapról

 A felek érvei

80      A felperes rámutat, hogy a vizsgabizottság tagjainak többsége, az elnököt is beleértve, az EPSO‑hoz kirendelt, ennélfogva az EPSO‑tól függő helyzetben lévő tisztviselő volt, ami a felperes szerint ellentétes a vizsgabizottság függetlenségének elvével.

81      A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék utasítsa el a jelen jogalapot.

 A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

82      Emlékeztetni kell arra, hogy a jogalkotó számos biztosítékot előírt a versenyvizsga‑bizottság ezen döntő szerepére tekintettel. Így a személyzeti szabályzat 30. cikke és III. mellékletének 3. pontja előírja először is, hogy a kinevezésre jogosult hatóság minden versenyvizsgához vizsgabizottságot nevez ki, másodszor, hogy a vizsgabizottság elnökén kívül a többi tagot az adminisztráció és a személyzeti bizottság jelöli ki, harmadszor, hogy a vizsgabizottság tagjait a tisztviselők közül kell kiválasztani, negyedszer, hogy a vizsgabizottság tagjainak a betöltendő beosztással legalább azonos csoportba és besorolási fokozatba kell tartozniuk, és ötödször, hogy a vizsgabizottság négynél több tagból áll, mindkét nemből legalább két képviselőt kell szerepeltetni (a Közszolgálati Törvényszék F‑35/08. sz., Pachtitis kontra Bizottság ügyben 2010. június 15‑én hozott ítéletének 53. és 54. pontja).

83      A személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem tiltja azonban, hogy a vizsgabizottság tagjai olyan tisztviselők legyenek, akiket kifejezetten a versenyvizsga‑bizottsági tagsági feladatok ellátására rendeltek ki az EPSO‑hoz.

84      Ezenkívül abból az egyszerű tényből, hogy a vizsgabizottság tagjai az EPSO‑hoz versenyvizsga‑bizottsági tagsági feladatok ellátására, korlátozott időre kirendelt tisztviselők voltak, nem lehet arra következtetni, hogy ezen tisztviselők útján az EPSO bármilyen befolyást gyakorolt volna a vizsgabizottság munkájára.

85      Meg kell állapítani, hogy a felperes – ahelyett, hogy a Közszolgálati Törvényszékhez bizonyítékokat vagy legalábbis pontos és egybevágó ténykörülményeket terjesztett volna elő arra vonatkozóan, hogy az EPSO valamilyen befolyást gyakorolt a vizsgabizottságra – pusztán spekulációkra szorítkozott a keresetlevelében.

86      A tárgyalás során azonban a felperes részletesebben kifejtette a jelen jogalapot azt állítva, hogy az új módszerrel lehetőség nyílik egyfajta szerepcsere megfigyelésére a versenyvizsga‑bizottság az EPSO között, mivel az utóbbinak a vizsgabizottság szerepe rovására egyre nagyobb hatásköre van a vizsgák jellegének és lebonyolításuk módjának meghatározására. Így különösen, a felperes azt hangsúlyozta – amint azt maga a Bizottság is elismerte az ellenkérelmében –, hogy az értékelőközpont módszerével a vizsgabizottság a korábbinál korlátozottabb mozgástérrel rendelkezik, és a kinevezésre jogosult hatóság által az értékelés koherenciájának biztosítására elfogadott intézkedések a vizsgabizottságot megfosztják a hatásköreitől.

87      Mindazonáltal a felperes által előterjesztett érvek nem alkalmasak arra, hogy a jogilag megkövetelt módon bizonyítsák, hogy az EPSO túllépett a személyzeti szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában a kinevezésre jogosult hatóságra ruházott – a versenyvizsga jellegének és típusának megállapítására vonatkozó – hatáskörön. Így különösen az iratokban szereplő információk egyike sem bizonyítja, hogy az EPSO bármilyen módon beavatkozott volna a pályázók teljesítményének vizsgabizottság általi értékelésébe, vagy a pályázók értékelésébe, illetve a tartaléklista összeállításába. Ebben a tekintetben rá kell mutatni, hogy a kinevezésre jogosult hatóság által az értékelés koherenciájának biztosítása érdekében elfogadott intézkedésektől függetlenül a személyzeti szabályzat III. melléklete 5. cikkének megfelelően nem a kinevezésre jogosult hatóság, hanem a versenyvizsga‑bizottság felügyelte a vizsgákat és állította össze a pályázók alkalmassági listáját.

88      Következésképpen a vizsgabizottság függetlensége elvének megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

 Az indokolási kötelezettség megsértésére alapított, harmadik jogalapról

 A felek érvei

89      A felperes lényegében azt állítja, hogy az EPSO megsértette a személyzeti szabályzat 25. cikkében foglalt indokolási kötelezettséget, mivel megtagadta több dokumentum és információ felperesnek való átadását, így különösen azokat a kérdéseket, amelyekre a felperes rosszul válaszolt, azon okokat, amelyek miatt a válaszai hibásak voltak, valamint az írásbeli és szóbeli vizsgákhoz használt értékelési szempontokat. A felperes ezenkívül azon témaváltozat másolatának az átadását is kérte, amelyeket az esettanulmány‑vizsga során kellett feldolgoznia, továbbá a kijavított válaszait. Ezen iratok azért szükségesek számára, hogy lehetővé tegyék a hibáinak megértését, a vizsgáinak javítása során használt módszert, és annak megállapítását, hogy nem sértették‑e meg a vizsgabizottságra alkalmazandó szabályokat.

90      Ezenkívül a felperes úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikke, valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18‑i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2001. L 8., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 26. kötet, 102. o.) 13. cikke alapján az EPSO köteles volt számára átadni az előző pontban említett dokumentumokat.

91      A Bizottság a jelen jogalap elutasítását kéri.

 A Közszolgálati Törvényszék álláspontja

92      Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy noha a személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdése értelmében a személyzeti szabályzat alapján hozott minden olyan határozatot indokolni kell, amely a címzettjét hátrányosan érintheti, a versenyvizsga‑bizottság határozatait illetően ennek indokolási kötelezettségnek mindazonáltal összeegyeztethetőnek kell lennie a vizsgabizottság eljárására a személyzeti szabályzat III. mellékletének 6. cikke alapján vonatkozó titkossággal (a Bíróság C‑254/95. P. sz., Parlament kontra Innamorati 1996. július 4‑én hozott ítéletének 24. pontja).

93      A vizsgabizottság munkájára vonatkozó titkosságot azzal a céllal vezették be, hogy biztosítsák a versenyvizsga‑bizottság függetlenségét és eljárása tárgyilagosságát, valamint a versenyvizsga‑bizottságnak akár a közösségi adminisztráció, akár az érintett pályázók, akár harmadik személyek részéről történő beavatkozástól vagy nyomásgyakorlástól való védelmét. A titkosság tiszteletben tartásával ennélfogva ellentétes mind a vizsgabizottsági tagok egyéni álláspontja, mind a pályázók személyes vagy összehasonlító értékelésére vonatkozó adatok felfedése (lásd többek között a fent hivatkozott Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben hozott ítélet 27. pontját).

94      Erre a titkosságra tekintettel a versenyvizsga különböző vizsgáin elért pontszám közlése főszabály szerint a versenyvizsga‑bizottság határozatai elégséges indokolásának minősül (a fent hivatkozott Parlament kontra Innamorati ügyben hozott ítélet 31. pontja és a fent hivatkozott Konstantopoulou konta Bíróság ügyben hozott ítélet 32. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑19/10. sz., Marsili kontra Bizottság ügyben 2012. március 28‑án hozott ítéletének 51. pontja).

95      Az ilyen indokolás nem sérti a pályázók jogait. Lehetővé teszi számukra, hogy megismerjék a teljesítményük értékelését, és adott esetben ellenőrizzék, hogy tényleg nem kapták meg a versenyvizsga‑kiírásban a bizonyos vizsgákra bocsátáshoz vagy az összes vizsgára bocsátáshoz előírt számú pontot, továbbá lehetővé teszi a Közszolgálati Törvényszék számára az ilyen típusú jogviták esetén a megfelelő bírósági felülvizsgálat elvégzését (a fent hivatkozott Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben hozott ítélet 33. pontja).

96      Ezenkívül a vizsgabizottság valamely pályázó vizsgára bocsátását megtagadó határozat indokolása során nem köteles részletezni, hogy az említett pályázó mely válaszait ítélték elégtelennek, illetve megmagyarázni, hogy ezeket a válaszokat miért ítélték elégtelennek, mivel ilyen fokú indokolás nem szükséges ahhoz, hogy a pályázó megítélhesse, hogy célszerű‑e panaszt benyújtania, vagy adott esetben keresetet indítania, vagy ahhoz, hogy a bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati jogkörét (az Elsőfokú Bíróság T‑291/94. sz., Pimley‑Smith kontra Bizottság ügyben 1995. július 14‑én hozott ítéletének 63. és 64. pontja, valamint a fent hivatkozott Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben hozott ítélet 34. pontja).

97      A jelen esetben az iratokból az tűnik ki, hogy a kérelme alapján a felperes 2011. február 10‑én megkapta a ki nem javított, az esettanulmány‑vizsga során készített vizsgapéldányát, és a nyelvi tesztjét, az ezen teszthez használt értékelő lappal együtt. Ezenkívül a megtámadott határozatban arról is tájékoztatták, hogy a tartaléklistára való felvételt megtagadó határozatot megerősítő vizsgabizottsági határozatot azzal indokolták, hogy a pályázó a tartaléklistára felvett pályázók legalacsonyabb pontszámánál alacsonyabb összpontszámot kapott. Végül, a felperes „készséglapot” kapott, amely nemcsak az egyes készségeinek értékelése során kapott pontszámot tartalmazta, hanem az egyes megvizsgált készségekre vonatkozó részletes értékelést is.

98      Meg kell tehát állapítani, hogy az előzőekben felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel a megtámadott határozat indokolása anélkül is megfelelő volt, hogy szükség lett volna arra, hogy az EPSO a felperesnek átadja az általa kért dokumentumokat.

99      A Közszolgálati Törvényszék a teljesség kedvéért megállapítja, hogy az EPSO az indokolási kötelezettségének teljesítése érdekében nem volt köteles arra, hogy a közölje a felperessel a példányának kijavított változatát, azokat az okokat, amelyek miatt a válaszok hibásak voltak, továbbá az írásbeli és a szóbeli vizsgákhoz használt értékelési szempontokat, mivel az ilyen dokumentumok a versenyvizsga‑bizottság által végzett összehasonlító jellegű vizsgálatok szerves részét képezik, és arra a vizsgabizottsági eljárás titkossága vonatkozik.

100    Ezenkívül, ami a témaváltozat azon példányát illeti, amelyet a felperesnek az esettanulmány‑vizsga során kellett feldolgoznia, a Közszolgálati Törvényszék rámutat, hogy noha az ítélkezési gyakorlat szerint valamely dokumentumra akkor terjed ki a vizsgabizottsági munka titkossága, ha annak közlése felfedhetné a vizsgabizottság tagjainak egyéni álláspontját, vagy a pályázókra vonatkozó, személyes vagy összehasonlító jelleggel megfogalmazott értékeléseket (a fent hivatkozott Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben hozott ítélet 27. pontja), a versenyvizsga‑bizottság munkájára vonatkozó titkosság nem zárja ki, hogy a versenyvizsga‑eljárás valamely dokumentumának titkosságát más okok indokolják. Márpedig a jelen esetben Közszolgálati Törvényszék álláspontja szerint a felperes vizsgájának tárgyát képező témaváltozat felperessel való közlésének EPSO általi megtagadását annak szükségessége indokolja, hogy – abban az esetben, ha a vizsgájuk tárgyát képező témaváltozatot más pályázók is kérnék – elkerülhető legyen, hogy ezek a pályázók a különböző változatok megosztása útján megállapíthassák, és ezt követően közzétehessék az ugyanazon téma változatainak elkészítéséhez használt módszert, valamint a pályázók értékelésére szolgáló mutatókat.

101    Végül, ezeket a megállapításokat a Charta 8. cikke, vagy a 45/2001 rendelet sem vonja kétségbe. Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy – amint azt a 45/2001 rendelet 2. cikke kifejti – személyes adatok alatt csak azokat az információkat kell érteni, amelyek lehetővé teszik valamely személy azonosítását. Ebből következik, hogy a fent hivatkozott rendelkezések értelmében a felperes azon adatokhoz való hozzáférésre jogosult, amelyek az EPSO birtokában vannak, és lehetővé teszik a felperes azonosítását, azonban nem jogosult hozzáférni a vizsgájának kijavított példányához, az általa rosszul megválaszolt kérdésekhez, azokhoz az okokhoz, amelyek miatt a válaszai tévesek voltak, vagy a használt értékelési szempontokhoz. Annál is inkább, mivel ha úgy kellene tekinteni, hogy a pályázó kijavított példánya személyes adatnak minősül, akkor a felperes a 45/2001 rendelet 14. cikkének megfelelően kérhetné ezen adatok helyesbítését, ami abszurd helyzetet eredményezne.

102    Következésképpen el kell utasítani az indokolási kötelezettség megsértésére alapított jelen jogalapot.

103    Mivel egyetlen jogalap sem megalapozott, el kell utasítani a megsemmisítés iránti kérelmeket, és ennek alapján a teljes keresetet.

 A költségekről

104    Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján, figyelemmel az e szabályzat II. címének 8. fejezetében foglalt egyéb rendelkezésekre, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében a Közszolgálati Törvényszék dönthet úgy, hogy ha az a méltányosság alapján indokolt, a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.

105    A fent kifejtett indokok alapján a felperes a pervesztes fél. Ezenfelül a Bizottság kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a felperest a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a felperesnek kell viselnie saját költségeit, és őt kell kötelezni a Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (teljes ülés)

a következőképpen határozott:

1)      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      G. de Mendoza Asensi maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. február 12‑i nyilvános ülésen.

* Az eljárás nyelve: francia.