Felek
Az ítélet indoklása
Rendelkező rész

Felek

A C‑338/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2013. június 20‑án érkezett, 2013. május 29‑i határozatával terjesztett elő az előtte

Marjan Noorzia

és

a Bundesministerin für Inneres

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök (előadó), J. L. da Cruz Vilaça, G. Arestis, J.‑C. Bonichot és A. Arabadjiev, bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– M. Noorzia képviseletében L. Binder Rechtsanwalt,

– az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

– a görög kormány képviseletében M. Michelogiannaki, meghatalmazotti minőségben,

– az Európai Bizottság képviseletében M. Condou‑Durande és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának 2014. április 30‑i tárgyaláson történő meghallgatását követően,

meghozta a következő

Az ítélet indoklása

Ítéletet

1. Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.) 4. cikke (5) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2. E kérelmet M. Noorzia és a Bundesministerin für Inneres (szövetségi belügyminiszter, a továbbiakban: Bundesministerin) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az volt, hogy az utóbbi elutasította a családegyesítési célú letelepedési engedély megadására irányuló kérelmet.

Jogi háttér

Az uniós jog

3. A 2003/86 irányelv 4. cikke ekként rendelkezik:

„(1) A tagállamok – ezen irányelv alapján és a IV. fejezetben, valamint a 16. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezik:

a) a családegyesítő házastársa;

[…]

(5) A jobb beilleszkedés biztosítása és a kényszerházasságok megelőzése érdekében, a tagállamok a családegyesítő és házastársa számára minimális életkor, de legfeljebb a 21. életév betöltését írhatják elő a házastársnak a családegyesítővel való egyesülése előtt.

[…]”

Az osztrák jog

4. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárást a 2006. január 1‑jén hatályba lépett, a letelepedésről és tartózkodásról szóló törvény (Niederlassungs‑ und Aufenthaltsgesetz, BGBl. I, 100/2005. sz., a továbbiakban: NAG) szabályozza.

5. A NAG 46. cikke (4) bekezdésének az alapeljárás idején hatályos szövege (BGBl. I, 111/2010. sz.) előírja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok családtagjainak bizonyos feltételek mellett letelepedési engedélyt kell adni.

6. A NAG 2. cikke (1) bekezdésének 9. pontja a „családtag” fogalmát a következőképpen határozza meg:

„Családtag: a házastárs vagy kiskorú egyedülálló gyermek, beleértve az örökbe fogadott és a mostohagyermeket is (családmag); ez vonatkozik továbbá a regisztrált élettársakra is; a házastársaknak és a regisztrált élettársaknak a 21. életévet már a kérelem benyújtásakor be kell tölteniük; amennyiben többes házasság […] esetén egy házastárs már együtt él a családegyesítővel az állam területén, úgy a további házastársak nem minősülnek a tartózkodási jog megszerzésére jogosult családtagnak.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7. M. Noorzia 1989. január 1‑jén született afgán állampolgár 2010. szeptember 3‑án családegyesítési célú letelepedési engedély megadását kérte az 1990. január 1‑jén született, Ausztriában élő, ugyancsak afgán állampolgár férje tekintetében.

8. A Bundesministerin e kérelmet a 2011. március 9‑i határozatával elutasította, azzal az indokolással, hogy ha M. Noorzia férje 2011. január 1‑jén be is töltötte a 21. életévét, a kérelemnek az iszlamabadi osztrák követségen (Pakisztán) történt benyújtásakor e házastárs még nem töltötte be ezt az életkort, következésképpen a családegyesítés egyik különös feltétele nem teljesült.

9. A Bundesministerin hangsúlyozta, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában a 21. életév betöltését előíró követelmény összhangban állt a 2003/86 irányelvvel.

10. A kérdést előterjesztő bíróság M. Noorzia felperesnek a Bundesministerin határozatával szemben benyújtott keresete nyomán eljárva úgy véli, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése nem jelöli meg világosan, hogy mely időpontból kell kiindulni annak megítéléséhez, hogy az e rendelkezés által meghatározott 21 éves minimális korhatárt betöltötték‑e.

11. E körülmények mellett a Verwaltungsgerichthof (közigazgatási bíróság) az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2003/86] irányelv 4. cikkének (5) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan [nemzeti jogi] rendelkezés, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

12. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a jobb beilleszkedés biztosítása és a kényszerházasságok megelőzése érdekében a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése lehetőséget teremt a tagállamoknak arra, hogy a 21. évnél nem magasabb minimális életkort határozzanak meg, amelyet a családegyesítőnek és házastársának azelőtt kell betöltenie, hogy ez utóbbi a családegyesítővel egyesülne.

13. Mindazonáltal, mivel e rendelkezés nem határozza meg azon időpontot, amelyből a nemzeti hatóságoknak ki kell indulniuk annak megítélése során, hogy a minimális életkorhoz kapcsolódó feltétel teljesült‑e, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdését, hogy e rendelkezéssel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek.

14. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós jogalkotó, annak meghatározása nélkül, hogy a nemzeti hatóságoknak a minimális életkorhoz kapcsolódó feltétel teljesülésének megítélése során a családegyesítés iránti kérelem benyújtásának időpontjából vagy az e kérelemre vonatkozó határozathozatal időpontjából kell kiindulniuk, mérlegelési jogkört kívánt biztosítani a tagállamoknak, feltéve hogy az nem sérti az uniós jog hatékony érvényesülését.

15. E tekintetben fontos megjegyezni, a tagállamok által a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése értelmében meghatározott minimális életkor végső soron azon életkornak felel meg, amelynek alapján az érintett tagállam szerint valakiről feltételezhető, hogy kellő érettséggel rendelkezik nemcsak a kényszerházasságok elutasítása, hanem a házastársával egy másik országban történő önkéntes letelepedése terén is, annak érdekében, hogy a házastársával ott családi életet éljen, és oda beilleszkedjen.

16. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező olyan intézkedés, amely szerint a családegyesítőnek és a házastársnak az előírt minimális életkort a kérelem benyújtásának időpontjában be kell töltenie, a családegyesítési jog gyakorlását nem akadályozza, és azt túlságosan nehézzé sem teszi. Ezenkívül az ilyen intézkedés nem kérdőjelezi meg a kényszerházasságok megelőzésére irányuló célkitűzéseket, ennélfogva vélelmezhető, hogy nagyobb érettség esetén kevésbé könnyű az érintetteket a kényszerházasság megkötésének és a családegyesítés elfogadásának irányába befolyásolni, ha az előírás arra vonatkozik, hogy a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjában be kell tölteniük, mintha abban az időpontban 21 évesnél fiatalabbak lennének.

17. Ezenkívül a minimális életkorra vonatkozó feltétel teljesülésének megállapítása során a családegyesítési kérelem benyújtása időpontjának figyelembevétele összhangban áll az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elveivel.

18. Ugyanis, amint azt az osztrák kormány megjegyezte, a kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozó kritérium ugyanolyan bánásmódot biztosít az időben ugyanolyan helyzetben lévő valamennyi kérelmező számára azzal, hogy a kérelem sikere főleg a kérelmezőnek tulajdonítható körülményektől, és nem az adminisztrációtól, mint például a kérelem elintézésének időtartamától függ.

19. Az előző megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek.

A költségekről

20. Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

Rendelkező rész

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv 4. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek.


A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2014. július 17. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Családegyesítési jog — 2003/86/EK irányelv — 4. cikk, (5) bekezdés — Nemzeti szabályozás, amely szerint a családegyesítőnek és a házastársnak a 21. életévüket már a családegyesítési kérelem benyújtásának időpontjában be kell tölteniük — Összhangban álló értelmezés”

A C‑338/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Verwaltungsgerichtshof (Ausztria) a Bírósághoz 2013. június 20‑án érkezett, 2013. május 29‑i határozatával terjesztett elő az előtte

Marjan Noorzia

és

a Bundesministerin für Inneres között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök (előadó), J. L. da Cruz Vilaça, G. Arestis, J.‑C. Bonichot és A. Arabadjiev, bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

—

M. Noorzia képviseletében L. Binder Rechtsanwalt,

—

az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

—

a görög kormány képviseletében M. Michelogiannaki, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében M. Condou‑Durande és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának 2014. április 30‑i tárgyaláson történő meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv (HL L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.) 4. cikke (5) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet M. Noorzia és a Bundesministerin für Inneres (szövetségi belügyminiszter, a továbbiakban: Bundesministerin) közötti jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgya az volt, hogy az utóbbi elutasította a családegyesítési célú letelepedési engedély megadására irányuló kérelmet.

Jogi háttér

Az uniós jog

3

A 2003/86 irányelv 4. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   A tagállamok – ezen irányelv alapján és a IV. fejezetben, valamint a 16. cikkben megállapított feltételeknek való megfelelésre is figyelemmel – a következő családtagok beutazását és tartózkodását engedélyezik:

a)

a családegyesítő házastársa;

[…]

(5)   A jobb beilleszkedés biztosítása és a kényszerházasságok megelőzése érdekében, a tagállamok a családegyesítő és házastársa számára minimális életkor, de legfeljebb a 21. életév betöltését írhatják elő a házastársnak a családegyesítővel való egyesülése előtt.

[…]”

Az osztrák jog

4

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárást a 2006. január 1‑jén hatályba lépett, a letelepedésről és tartózkodásról szóló törvény (Niederlassungs‑ und Aufenthaltsgesetz, BGBl. I, 100/2005. sz., a továbbiakban: NAG) szabályozza.

5

A NAG 46. cikke (4) bekezdésének az alapeljárás idején hatályos szövege (BGBl. I, 111/2010. sz.) előírja, hogy a harmadik országbeli állampolgárok családtagjainak bizonyos feltételek mellett letelepedési engedélyt kell adni.

6

A NAG 2. cikke (1) bekezdésének 9. pontja a „családtag” fogalmát a következőképpen határozza meg:

„Családtag: a házastárs vagy kiskorú egyedülálló gyermek, beleértve az örökbe fogadott és a mostohagyermeket is (családmag); ez vonatkozik továbbá a regisztrált élettársakra is; a házastársaknak és a regisztrált élettársaknak a 21. életévet már a kérelem benyújtásakor be kell tölteniük; amennyiben többes házasság […] esetén egy házastárs már együtt él a családegyesítővel az állam területén, úgy a további házastársak nem minősülnek a tartózkodási jog megszerzésére jogosult családtagnak.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

7

M. Noorzia 1989. január 1‑jén született afgán állampolgár 2010. szeptember 3‑án családegyesítési célú letelepedési engedély megadását kérte az 1990. január 1‑jén született, Ausztriában élő, ugyancsak afgán állampolgár férje tekintetében.

8

A Bundesministerin e kérelmet a 2011. március 9‑i határozatával elutasította, azzal az indokolással, hogy ha M. Noorzia férje 2011. január 1‑jén be is töltötte a 21. életévét, a kérelemnek az iszlamabadi osztrák követségen (Pakisztán) történt benyújtásakor e házastárs még nem töltötte be ezt az életkort, következésképpen a családegyesítés egyik különös feltétele nem teljesült.

9

A Bundesministerin hangsúlyozta, hogy a kérelem benyújtásának időpontjában a 21. életév betöltését előíró követelmény összhangban állt a 2003/86 irányelvvel.

10

A kérdést előterjesztő bíróság M. Noorzia felperesnek a Bundesministerin határozatával szemben benyújtott keresete nyomán eljárva úgy véli, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése nem jelöli meg világosan, hogy mely időpontból kell kiindulni annak megítéléséhez, hogy az e rendelkezés által meghatározott 21 éves minimális korhatárt betöltötték‑e.

11

E körülmények mellett a Verwaltungsgerichthof (közigazgatási bíróság) az eljárását felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2003/86] irányelv 4. cikkének (5) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan [nemzeti jogi] rendelkezés, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

12

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a jobb beilleszkedés biztosítása és a kényszerházasságok megelőzése érdekében a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése lehetőséget teremt a tagállamoknak arra, hogy a 21. évnél nem magasabb minimális életkort határozzanak meg, amelyet a családegyesítőnek és házastársának azelőtt kell betöltenie, hogy ez utóbbi a családegyesítővel egyesülne.

13

Mindazonáltal, mivel e rendelkezés nem határozza meg azon időpontot, amelyből a nemzeti hatóságoknak ki kell indulniuk annak megítélése során, hogy a minimális életkorhoz kapcsolódó feltétel teljesült‑e, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdését, hogy e rendelkezéssel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek.

14

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós jogalkotó, annak meghatározása nélkül, hogy a nemzeti hatóságoknak a minimális életkorhoz kapcsolódó feltétel teljesülésének megítélése során a családegyesítés iránti kérelem benyújtásának időpontjából vagy az e kérelemre vonatkozó határozathozatal időpontjából kell kiindulniuk, mérlegelési jogkört kívánt biztosítani a tagállamoknak, feltéve hogy az nem sérti az uniós jog hatékony érvényesülését.

15

E tekintetben fontos megjegyezni, a tagállamok által a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése alapján meghatározandó minimális életkor végső soron azon életkornak felel meg, amelynek betöltésekor az adott személyről az érintett tagállam szerint feltételezhető, hogy kellő érettséggel rendelkezik nemcsak a kényszerházasság elutasítása, hanem a házastársával egy másik országban annak érdekében történő önkéntes letelepedés eldöntése terén is, hogy a házastársával ott családi életet éljen, és oda beilleszkedjen.

16

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügy tárgyát képező olyan intézkedés, amely szerint a családegyesítőnek és a házastársnak az előírt minimális életkort a kérelem benyújtásának időpontjában be kell töltenie, a családegyesítési jog gyakorlását nem akadályozza, és azt túlságosan nehézzé sem teszi. Ezenkívül az ilyen intézkedés nem kérdőjelezi meg a kényszerházasságok megelőzésére irányuló célkitűzéseket, ennélfogva vélelmezhető, hogy nagyobb érettség esetén kevésbé könnyű az érintetteket a kényszerházasság megkötésének és a családegyesítés elfogadásának irányába befolyásolni, ha az előírás arra vonatkozik, hogy a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjában be kell tölteniük, mintha abban az időpontban 21 évesnél fiatalabbak lennének.

17

Ezenkívül a minimális életkorra vonatkozó feltétel teljesülésének megállapítása során a családegyesítési kérelem benyújtása időpontjának figyelembevétele összhangban áll az egyenlő bánásmód és a jogbiztonság elveivel.

18

Ugyanis, amint azt az osztrák kormány megjegyezte, a kérelem benyújtásának időpontjára vonatkozó kritérium ugyanolyan bánásmódot biztosít az időben ugyanolyan helyzetben lévő valamennyi kérelmező számára azzal, hogy a kérelem sikere főleg a kérelmezőnek tulajdonítható körülményektől, és nem az adminisztrációtól, mint például a kérelem elintézésének időtartamától függ.

19

Az előző megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/86 irányelv 4. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek.

A költségekről

20

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
 

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
 

A családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22‑i 2003/86/EK tanácsi irányelv 4. cikkének (5) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a házastársaknak és regisztrált élettársaknak a 21. életévüket már a kérelem benyújtásának időpontjáig be kell tölteniük ahhoz, hogy családegyesítésre jogosult családtagnak minősüljenek.

 

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.