1

A jelen ügy tárgya az Elf Aquitaine SA (a továbbiakban: Elf Aquitaine) részéről a C-521/09. P. sz., Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29-én hozott ítélet (EBHT 2011., I-8947. o.)alapjául szolgáló fellebbezés alapját jelentő elsőfokú eljárásban felmerült költségek megtérítése.

2

E fellebbezésben az Elf Aquitaine különösen azt kérte, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Közösségek Törvényszékének a T‑174/05. sz., Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30‑án hozott ítéletét (a továbbiakban: a fellebbezés keretében megtámadott ítélet).

3

A fent hivatkozott Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletében a Bíróság hatályon kívül helyezte a fellebbezés keretében megtámadott ítéletet, érdemben tárgyalta az ügyet, és megsemmisítette az [EK 81. cikk] és az EGT‑Megállapodás 53. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/E‑1/37.773 – „monoklórecetsav”‑ügy) 2005. január 19‑én hozott C(2004) 4876 végleges bizottsági határozatot.

4

Mivel a fellebbezés keretében előterjesztett bizonyos kérelmek tekintetében mind az Elf Aquitaine, mind az Európai Bizottság részben pervesztes lett, a Bíróság úgy határozott, hogy a felek maguk viselik az említett eljárással kapcsolatos saját költségeiket.

5

Ezzel szemben az elsőfokú eljárással kapcsolatos költségek tekintetében meg kell állapítani, hogy mivel a Bizottság az elsőfokú eljárásban pervesztes lett, kötelezni kellett az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére.

6

Mivel az Elf Aquitaine és a Bizottság között semmiféle megállapodás nem született az említett eljárás során felmerült megtérítendő költségek összegével kapcsolatban, az Elf Aquitaine benyújtotta a jelen keresetet.

7

Az Elf Aquitaine azt kéri, hogy a Bíróság az elsőfokú eljárás során felmerült, a Bizottság által megtérítendő költségeinek összegét „nettó”255620,45 euróban állapítsa meg, mely összegből 251097,99 euró az ügyvédi munkadíj, és 4522,46 euró a kiadások és utazási költségek. E vállalkozás úgy érvel lényegében, hogy a kért összegeket a Bíróság és a Törvényszék ítélkezési gyakorlatából eredő feltételekkel összhangban értékelték. E tekintetben különösen a fent hivatkozott Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítélet alapjául szolgáló ügy bonyolultságát, ennek az uniós jog szempontjából fennálló jelentőségét, az elvégzett munka mennyiségét és a saját, ügyhöz fűződő gazdasági érdekét hangsúlyozza.

8

A Bizottság úgy találja, hogy az Elf Aquitaine kérelme, mely 19 ügyvéd által végzett több mint 1000 munkaórára vonatkozik, jelenősen túllép a költségeknek az elsőfokú eljárás céljából nélkülözhetetlennek minősíthető mértékén. E tekintetben a Bizottság vitatja azon tényt, miszerint az említett ügy különösebben bonyolult lett volna, és versenyjogi szempontból, illetve a felperes gazdasági érdekeinek szempontjából jelentőséggel bírt volna. Egyébiránt a kért tiszteletdíjak alapjául szolgáló munka mennyiségét illetően a Bizottság úgy érvel, hogy a tiszteletdíjakról kiállított, szóban forgó számlák olyan szolgáltatásokat is magukba foglalnak, amelyek nem voltak szükségesek az elsőfokú eljárás céljából. Az Elf Aquitaine kérelméből következő átlag – azaz 244 eurós – óradíjat elfogadhatónak találva, a Bizottság úgy véli, hogy az ügyvédi tiszteletdíjak címén megtérítendő összeget 24400 euróban kell megállapítani, ami 100 óra munkának felelne meg. Az ügyvédi tiszteletdíjon kívüli költségeket és kiadásokat illetően a Bizottság úgy véli, hogy az e címen megtérítendő összeget 2000 euróban kell korlátozni.

9

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 137. cikkének értelmében, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikke alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, illetve a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 1. §‑a értelmében „[a] költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni”. Ekképpen a Bíróság eljárási szabályzata 184. cikke 2. §‑ának értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

10

Mivel a fellebbezés keretében megtámadott ítéletet a Bíróság hatályon kívül helyezte, és az ügyben végleges határozatot hozott, meg kell állapítani, hogy a fent hivatkozott Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítélet jelentette az elsőfokú eljárás végét. Ráadásul, mivel a fellebbezés keretében megtámadott ítéletet teljes egészében hatályon kívül helyezték, már nem létezik semmilyen törvényszéki határozat a Törvényszék előtt ezen eljárásban felmerült költségeket illetően.

11

Hasonló helyzetben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy rendelkezik hatáskörrel a többek között a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült költségek megtérítése iránti kereset elbírálására (lásd ebben az értelemben a C‑326/05. P‑DEP. sz., Industrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott végzés 9. és 37. pontját).

12

E körülmények között a C‑3/03. P‑DEP. sz., Matratzen Concord kontra OHIM ügyben 2005. november 17‑én hozott végzés (2. és 14. pont), valamint a C‑105/04. P‑DEP. sz., CEF és CEF Holdings kontra Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch és Technische Unie ügyben 2008. január 11‑én hozott végzés (21. és 22. pont) alapjául szolgáló kérelmektől eltérően, a költségek megállapítása iránti jelen kereset, jóllehet az elsőfokú eljárásban felmerült költségekre vonatkozik, a Bíróság hatáskörébe tartozik.

13

Emlékeztetni kell ekképpen arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 144. cikkének b) pontja értelmében, amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének 1. §‑a alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, továbbá a Törvényszék eljárási szabályzata 91. cikkének b) pontja értelmében is megtérítendő költségnek minősülnek „a feleknél az eljárással kapcsolatban szükségszerűen felmerült költségek, különösen az utazási és tartózkodási költségek, valamint a meghatalmazottak, tanácsadók vagy ügyvédek díjazása”.

14

Ezen 144. cikk b) pontjából következik, hogy a megtérítendő költségek egyfelől az eljárással kapcsolatban felmerült költségek, másfelől az e célból szükségszerű költségekre korlátozódnak (lásd ebben az értelemben a C‑89/85. DEP. sz., Ahlström Osakeyhtiö és társai kontra Bizottság ügyben 1995. november 9‑én hozott végzés 14. pontját, valamint a C‑465/09. P‑DEP. sz., Comunidad autónoma de La Rioja kontra Diputación Foral de Vizcaya és társai ügyben 2013. február 28‑án hozott végzés 22. pontját).

15

Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az uniós bíróságnak nincs felhatalmazása a felek által saját ügyvédeiknek fizetendő tiszteletdíj megállapítására, csupán azon összeg meghatározására, amelynek erejéig e díjazás a költségek viselésére kötelezett féllel megtéríttethető (lásd különösen a 312/82. DEP. sz., Leeuwarder Papierwarenfabriek kontra Bizottság ügyben 1985. november 26-án hozott végzés [EBHT 1985., 3727. o.] 2. pontját, és a C‑451/10. P‑DEP. sz., France Télévisions kontra TF1 ügyben 2012. június 7‑én hozott végzés 19. pontját). A költségek megállapítása iránti kérelemről határozva a Bíróságnak nem kell figyelembe vennie az ügyvédek munkadíjait meghatározó nemzeti díjszabást, sem az érintett fél és a meghatalmazottai vagy tanácsadói között e tekintetben esetleg megkötött megállapodást (lásd különösen a fent említett Leeuwarder Papierwarenfabriek kontra Bizottság ügyben hozott végzés 2. pontját és a C-294/90. DEP. sz., British Aerospace kontra Bizottság ügyben 1994. november 30-án hozott végzés [EBHT 1994., I-5423. o.] 10. pontját).

16

Az állandó ítélkezési gyakorlatból következik továbbá, hogy mivel az uniós jog nem tartalmaz díjazási természetű vagy a szükséges munkaórákkal kapcsolatos rendelkezéseket, az uniós bíróság szabadon mérlegeli az ügy elemeit, figyelembe véve a jogvita tárgyát és természetét, az uniós jog szemszögéből való jelentőségét, az ügy nehézségeit, a peres eljárás miatt az eljáró meghatalmazottaknak vagy tanácsadóknak okozott munka mennyiségét, valamint azokat a gazdasági érdekeket, amelyeket a jogvita a feleknek jelentett (lásd különösen a 241/78., 242/78. és 246/78-249/78. sz., DGV és társai kontra EGK egyesített ügyekben 1981. július 1-jén hozott végzés [EBHT 1981., 1731. o.] 3. pontját, valamint a C‑498/07. P‑DEP. sz., Deoleo kontra Aceites del Sur‑Coosur ügyben 2013. május 16‑án hozott végzés 20. pontját).

17

E tényezők fényében kell a megállapítani a jelen esetben megtérítendő költségek összegét.

18

Először is a jogvita tárgyát és természetét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a jelen esetben nem a Bíróság előtti fellebbezési eljárással kapcsolatban felmerült költségeket kell megállapítani, hanem az elsőfokú eljárással kapcsolatban felmerülteket. Következésképpen az Elf Aquitaine által a fent hivatkozott Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítélethez vezető fellebbezési eljáráshoz kapcsolódó érvei hatástalanok.

19

Ezzel együtt, jóllehet – amint arra a Bizottság emlékeztetett –, a jelen végzés 3. pontjában említett határozat alapjául szolgáló jogsértéssel kapcsolatos tényeket a Törvényszék előtti eljárás nem érintette, a fellebbezés keretében megtámadott ítélet 40. és 129–176. pontjából következik, hogy az elsőfokú eljárás számos jogkérdésen kívül azon ténybeli kérdést is érintette, hogy a felperes által a Bizottság kifogásközlését követően benyújtott valószínűsítő körülmények együttese alátámasztotta‑e a felperes egy leányvállalata – korábban Elf Atochem SA, később Atofina SA, majd a fent hivatkozott Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítélet alapjául szolgáló fellebbezés időpontjában Arkema SA – piaci önállóságát.

20

Másodszor a jogvita uniós jog szemszögéből való jelentőségét és az ügy nehézségeit illetően az említett ítéletből kitűnik, hogy az elsőfokú eljárás során számos összetett jogi kérdés merült fel, amelyek nagy jelentőséggel bírtak az uniós versenyjog megfelelő megértésére és helyes alkalmazására. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – a Bizottság által sugalltakkal ellentétben – az uniós joggal kapcsolatos bizonyos kérdésekben, amelyeket az a megdönthető vélelem vetett fel, mely szerint az anyavállalat a kizárólagos tulajdonában lévő leányvállalata magatartására ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol, még nem született egyértelmű döntés a Törvényszék előtti eljárás idején, azaz különösen a C-97/08. P. sz., Akzo Nobel és társai kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 10-én hozott ítélet (EBHT 2009., I-8237. o.) kihirdetését megelőzően.

21

Harmadszor azon gazdasági érdekeket illetően, amelyeket a jogvita a felek számára jelentett, meg kell állapítani, hogy – a Bizottság érvelésével ellentétben – a 45 millió euró bírságra vonatkozó jogvita a felperes számára legalábbis nem elhanyagolható gazdasági jelentőséggel bírt.

22

Negyedszer az elvégzett munka mennyiségét illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az egyes ügyek sajátosságai szerint, mely sajátosságok között első sorban szerepel az ügy összetettsége, több ügyvéd tiszteletdíja is minősülhet a „szükségszerű költségek” fogalmába tartozónak a Bíróság eljárási szabályzata 144. cikkének b) pontja értelmében (lásd ebben az értelemben többek között a C‑107/91. DEP. sz., ENU kontra Bizottság ügyben 1994. március 15‑én hozott végzés 22. pontját, és a fent hivatkozott Deoleo kontra Aceites del Sur‑Coosur ügyben hozott végzés 27. pontját). Ekképpen a megtérítendő költségek összegének megállapításakor figyelembe kell venni többek között azon munkaórák teljes számát, melyek az eljárással kapcsolatban objektíven szükségszerűnek tűnhetnek, függetlenül az ügyvédek számától, akik között a teljesített szolgáltatásokat meg lehetett osztani (lásd ebben az értelemben többek között a fent hivatkozott CEF és CEF Holdings kontra Nederlandse Federatieve Vereniging voor de Groothandel op Elektrotechnisch és Technische Unie ügyben hozott végzés 42. pontját, a fent hivatkozott France Télévisions kontra TF1 ügyben hozott végzés 28. pontját, valamint a fent hivatkozott Deoleo kontra Aceites del Sur‑Coosur ügyben hozott végzés 28. pontját).

23

E tekintetben – különös tekintettel a jelen végzés 14. és 15. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatra – meg kell állapítani, hogy az érintett 19 ügyvéd által elvégzett közel ezer óra munka egy része nem tűnik úgy, hogy az eljárással kapcsolatban nélkülözhetetlen lett volna a Bíróság eljárási szabályzata 144. cikkének b) pontja értelmében. Például az Elf Aquitaine által a kérelméhez csatolt számlákból kitűnik, hogy e tiszteletdíjak többek között a társasági jog vagy a környezetvédelmi jog terén végzett széleskörű kutatásokhoz kapcsolódnak, amelyeknek – tekintettel a „vállalkozás” uniós versenyjogban bevett fogalmára – csekély a hasznossága az ügy szempontjából.

24

Végül mivel a felperes a költségek megállapítására irányuló kérelmében az ügyvédei tiszteletdíját „adók nélkül” adta meg, emlékeztetni kell arra, hogy e társaság kereskedelmi vállalkozásként a hozzáadottérték‑adó hatálya alá tartozik, és következésképpen jogosult az említett tiszteletdíjak kifizetése kapcsán az ezen adó címén megfizetett összegek megtérítésére, ekképpen ezen összegeket nem kell figyelembe venni a megtérítendő költségek megállapításakor (lásd különösen ebben az értelemben a C‑137/92. P‑DEP. sz., Hüls kontra Bizottság ügyben 1999. december 16‑án hozott végzés 20. pontját, a C‑191/11. P‑DEP. sz., Norma Lebensmittelfilialbetrieb kontra Yorma’s ügyben 2012. július 10‑én hozott végzés 24. pontját, és a fent hivatkozott Deoleo kontra Aceites del Sur‑Coosur ügyben hozott végzés 32. pontját).

25

A fenti megfontolások és a felperes által benyújtott dokumentumok vizsgálata alapján a Bíróság úgy találja, hogy az ügyvédi tiszteletdíjaknak a Bíróság eljárási szabályzata 144. cikkének értelmében megtérítendő összegét 90000 euróban kell megállapítani.

26

A kiadásokat és utazási költségeket illetően elegendő annyit megállapítani, hogy – tekintettel arra, hogy a költségek megállapítására irányuló kérelem nem tartalmaz részletesebb adatokat – nem nyert bizonyítást az e kérelem tárgyát képező kiadások és költségek egy részének az elsőfokú eljárással kapcsolatban szükségszerű mivolta.

27

Ennélfogva az ügyvédi tiszteletdíjon kívüli kiadások és költségek összegét 3000 euróban kell megállapítani.

28

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az elsőfokú eljárással kapcsolatban megtérítendő költségek összegének 93000 euróban történő megállapítása a költségek méltányos értékelését jelenti.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

A C‑521/09. P. sz., Elf Aquitaine kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítélet értelmében az Európai Bizottság által az Elf Aquitaine SA részére megtérítendő költségek teljes összege 93000 euróban kerül megállapításra.