1

A Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság keresetükkel az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló, 2011. március 10-i 2011/167/EU tanácsi határozat (HL L 76., 53. o.; helyesbítés: HL L 347., 2012.12.15., 44. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kérik.

2

A megtámadott határozat a következőképpen szól:

„tekintettel az [EUM-Szerződésre] és különösen annak 329. cikke (1) bekezdésére,

[…]

mivel:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

1. cikk

A Tanács felhatalmazza a Belga Királyságot, a Bolgár Köztársaságot, a Cseh Köztársaságot, a Dán Királyságot, a Németországi Szövetségi Köztársaságot, az Észt Köztársaságot, Írországot, a Görög Köztársaságot, a Francia Köztársaságot, a Ciprusi Köztárságot, a Lett Köztársaságot, a Litván Köztársaságot, a Luxemburgi Nagyhercegséget, a Magyar Köztársaságot, Máltát, a Holland Királyságot, az Osztrák Köztársaságot, a Lengyel Köztársaságot, a Portugál Köztársaságot, Romániát, a Szlovén Köztársaságot, a Szlovák Köztársaságot, a Finn Köztársaságot, a Svéd Királyságot és Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságát, hogy a szerződések vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazásával az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megerősített együttműködést hozzanak létre.

2. cikk

Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.”

3

A Bíróság elnöke 2011. október 27-i végzéseivel engedélyezte az Olasz Köztársaságnak a Spanyol Királyság kérelmeinek támogatása végett a C-274/11. sz. ügybe történő beavatkozását, valamint a Belga Királyságnak, a Cseh Köztársaságnak, a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, Írországnak, a Francia Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, Magyarországnak, a Holland Királyságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Svéd Királyságnak, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, valamint az Európai Parlamentnek és a Bizottságnak a Tanács kérelmeinek támogatása végett ugyanebbe az ügybe történő beavatkozását.

4

A Bíróság elnöke 2011. október 13-i végzésével engedélyezte a Spanyol Királyságnak az Olasz Köztársaság kérelmeinek támogatása végett a C-295/11. sz. ügybe történő beavatkozását, valamint a Belga Királyságnak, a Cseh Köztársaságnak, a Németországi Szövetségi Köztársaságnak, Írországnak, a Francia Köztársaságnak, a Lett Köztársaságnak, Magyarországnak, a Holland Királyságnak, a Lengyel Köztársaságnak, a Svéd Királyságnak, Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának, valamint a Parlamentnek és a Bizottságnak a Tanács kérelmeinek támogatása végett ugyanebbe az ügybe történő beavatkozását.

5

A jogvitába beavatkozó valamennyi tagállam – a Lett Köztársaság kivételével – és valamennyi intézmény (a továbbiakban: beavatkozók) nyújtott be írásbeli észrevételeket.

6

A Bíróság elnöke 2012. július 10-i végzésével a szóbeli szakasz lefolytatása és az ítélethozatal céljából egyesítette a C-274/11. sz. és a C-295/11. sz. ügyet.

7

Keresetének alátámasztása érdekében a Spanyol Királyság elsődlegesen arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat hatáskörrel való visszaélést valósít meg, és sérti az Unió bírósági rendszerét. Másodlagosan az EUSZ 20. cikkben, valamint az EUMSZ 326. cikkben és az EUMSZ 327. cikkben megállapított feltételek megsértésére hivatkozik, nevezetesen az azon hatáskör nem kizárólagos jellegére vonatkozó feltétel megsértésére, amelynek gyakorlása a megerősített együttműködés értelmében engedélyezett, az ezen együttműködés csupán végső lehetőségként történő igénybevételének szükségességére vonatkozó feltétel megsértésére és a belső piac hátrányos befolyásolásának hiányára vonatkozó feltétel megsértésére.

8

Keresetének alátámasztása érdekében az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy a Tanács először is az egységes szabadalmi oltalom létrehozásának területén megvalósítandó megerősített együttműködés (a továbbiakban: a szóban forgó megerősített együttműködés) létrehozatalára vonatkozó hatáskör hiányában hozta meg a megtámadott határozatot, ezenkívül visszaélt hatáskörével, és lényeges eljárási szabályokat sértett meg, nevezetesen többek között megsértette az indokolási kötelezettséget, valamint az EUSZ 20. cikk (2) bekezdésében előírt azon feltételt, miszerint a Tanács végső lehetőségként fogadja el a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozatot, és végül különbözőképpen megsértette az említett EUSZ 20. cikket, valamint az EUMSZ 118. cikket és az EUMSZ 326. cikket.

9

Miután a C-274/11. sz. és a C-295/11. sz. ügyeket egyesítette a Bíróság, az e két kereset alátámasztása érdekében hivatkozott érveket öt jogalapba lehet csoportosítani, amelyek a Tanácsnak a szóban forgó megerősített együttműködés létrehozatalára vonatkozó hatásköre hiányán, hatáskörrel való visszaélésen, azon feltétel megsértésén, miszerint a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozatot végső lehetőségként kell elfogadni, az EUSZ 20. cikk (1) bekezdésének, az EUMSZ 118. cikknek, az EUMSZ 326. cikknek, valamint az EUMSZ 327. cikknek a megsértésén, valamint az Unió bírósági rendszerének a megsértésén alapulnak.

10

A Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság azt állítja, hogy az érintett terület, nevezetesen az EUMSZ 118. cikkben említett, a szellemi tulajdonjogok egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására vonatkozó terület nem az egyik, a tagállamok és az Unió között megosztott hatáskörbe tartozik, hanem ez utóbbinak az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, „a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítás[ár]a” vonatkozó kizárólagos hatáskörébe.

11

A Tanács tehát nem rendelkezik hatáskörrel a szóban forgó megerősített együttműködésre szóló felhatalmazás megadására. Az EUSZ 20. cikk (1) bekezdése ugyanis kizár bármilyen megerősített együttműködést az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozó területeken.

12

A felperesek kiemelik, hogy az egységes szabadalmi oltalomra vonatkozó szabályozás meghatározza a szellemi tulajdonjog ezen oltalmi jogcíme által nyújtott monopólium terjedelmét és korlátait. E szabályozás ezáltal a torzításmentes verseny fenntartása érdekében alapvető szabályok bevezetésére irányul.

13

Egyébként az EUMSZ 118. cikkben biztosított hatáskörök megosztott hatásköröknek való minősítését cáfolja az, hogy e cikk – a belső piacra hivatkozva, és bár az EUM-Szerződésnek a jogszabályok közelítésére vonatkozó részében szerepel – nem a nemzeti jogszabályok harmonizálására irányuló jogkört biztosít az Uniónak, hanem az európai oltalmi jogcímek létrehozatalára vonatkozó különös hatáskört.

14

Az Olasz Köztársaság hozzáfűzi, hogy az EUMSZ 3–EUMSZ 6. cikk mindössze példálózó felsorolását állapítja meg az Unió hatáskörébe tartozó területeknek. A Bíróság tehát kizárólagosnak minősítheti az EUMSZ 118. cikkben biztosított hatásköröket, anélkül hogy az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésében szereplő listára támaszkodna.

15

A Tanács és az őt támogató beavatkozók arra hivatkoznak, hogy a szellemi tulajdonjog területére vonatkozó szabályok a belső piac hatálya alá tartoznak, és hogy az Unió az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének a) pontja alapján megosztott hatáskörrel rendelkezik e területen.

16

A megtámadott határozat célja, hogy az 1. cikkben felsorolt huszonöt tagállam számára felhatalmazást adjon az EUMSZ 118. cikkben biztosított hatáskörök egymás közötti gyakorlására az egységes szabadalmi oltalom létrehozása területén.

17

Annak meghatározása érdekében, hogy e hatáskörök nem kizárólagos jelleggel rendelkeznek-e, és így – az EUSZ 20. cikknek megfelelően, és az e cikkben, illetve az EUMSZ 326–EUMSZ 334. cikkben foglalt feltételeket tiszteletben tartva – gyakorolhatók-e a megerősített együttműködés keretében, mindjárt meg kell jegyezni, hogy az EUMSZ 118. cikk első bekezdése „[a] belső piac létrehozása, illetve működése keretében” biztosít a szellemi tulajdonjog európai oltalmi jogcímeinek létrehozatalára, valamint egy uniós szintű központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtésére vonatkozó hatáskört.

18

Az említett oltalmi jogcímek nyelvhasználati rendjeinek meghatározására vonatkozó, a fenti 118. cikk második bekezdésében biztosított hatáskör szorosan kapcsolódik ez utóbbiak, valamint az ugyanezen cikk első bekezdésében említett központi rendszer megteremtéséhez. Következésképpen e hatáskör szintén a belső piac működésének keretei közé tartozik.

19

Márpedig az EUMSZ 4. cikke (2) bekezdésének értelmében az Unió és a tagállamok között megosztott hatáskörök többek között a „belső piac” területén alkalmazandók.

20

A Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság azon érvét illetően, miszerint az EUMSZ 118. cikkben biztosított hatáskörök az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti, „a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítás[ának]” területe alá, és ennélfogva az Unió kizárólagos hatáskörébe tartoznak, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének a) pontjában szereplő „belső piac” területe – az EUMSZ 26. cikk (2) bekezdésében szereplő meghatározás értelmében – „egy olyan, belső határok nélküli térség[re utal], amelyben […] biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.” Az EUMSZ 26. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az Unió a „Szerződések vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően meghozza a belső piac létrehozásához, illetve működésének biztosításához szükséges intézkedéseket.”

21

A „Szerződések vonatkozó rendelkezései” kifejezésből kitűnik, hogy a belső piac területére vonatkozó hatáskörök nem korlátozódnak az EUMSZ 114. cikkben és az EUMSZ 115. cikkben a harmonizációs intézkedések elfogadására vonatkozóan biztosított hatáskörökre, hanem minden olyan hatáskörre kiterjednek, amely az EUMSZ 26. cikkben foglalt célkitűzésekhez kapcsolódik, mint amilyenek az EUMSZ 118. cikkben az Unió számára biztosított hatáskörök.

22

Bár a szellemi tulajdonjog területére vonatkozó szabályok kétségtelenül lényegesek a torzításmentes verseny fenntartásához a belső piacon, azonban – amint azt a főtanácsnok indítványának 58–60. pontjában megjegyezte – nem minősülnek az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „versenyszabályoknak”.

23

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 2. cikk (6) bekezdése értelmében az uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásának részletes szabályait a Szerződésekben foglalt, az egyes területekre vonatkozó külön rendelkezések állapítják meg.

24

Márpedig „a belső piac működéséhez szükséges versenyszabályok megállapítása” területén gyakorolt uniós hatáskörök terjedelmét és gyakorlásuk részletes szabályait az EUM-Szerződés harmadik része VII. címének 1. fejezete határozza meg, és különösen az EUMSZ 101–EUMSZ 109. cikk. Azon megállapítás tehát, hogy az EUMSZ 118. cikk az említett területhez tartozik, ellentétes lenne az EUMSZ 2. cikk (6) bekezdésével, és az lenne a hatása, hogy indokolatlanul kiterjesztené az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdése b) pontjának terjedelmét.

25

E körülmények között meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 118. cikkben biztosított hatáskörök az EUMSZ 4. cikk (2) bekezdésének értelmében vett megosztott hatáskörökbe tartoznak, és következésképpen az EUSZ 20. cikk (1) bekezdésének első albekezdése értelmében vett nem kizárólagos jellegük van.

26

Ebből az következik, hogy a Tanácsnak a szóban forgó megerősített együttműködésre szóló felhatalmazás megadására vonatkozó hatásköre hiányára alapított jogalapot el kell utasítani.

27

A Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság emlékeztet arra, hogy minden megerősített együttműködésnek hozzá kell járulnia az integráció folyamatához. Márpedig a jelen esetben a megtámadott határozat valódi célja nem az integráció megvalósítása volt, hanem a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság kizárása az egységes szabadalmi oltalom nyelvhasználati rendjére vonatkozó kérdésről folyó tárgyalásokból, és ezáltal e tagállamok megfosztása az EUMSZ 118. cikkének második bekezdésében biztosított azon előjoguktól, hogy fellépjenek azon nyelvhasználati rend ellen, amelyhez nem tudnak csatlakozni.

28

Az, hogy az EUM-Szerződés fenti 118. cikkének második bekezdése különös jogalapot biztosít a szellemi tulajdonjog európai oltalmi jogcíme nyelvhasználati rendjének létrehozatalára, a felperesek szerint igazolja e kérdés érzékenységét és a Tanács nem megfelelő magatartását. A Bizottság javaslata és a megtámadott határozat elfogadása között eltelt rövid idő szerintük példázza ezt a magatartást.

29

A felperesek ebből azt a következtetést vonják le, hogy a megerősített együttműködésre irányuló eljárást a jelen esetben arra használták fel, hogy távol tartsanak tagállamokat egy bonyolult tárgyalástól, és megkerüljék az egyhangúságra vonatkozó követelményt, noha ezen eljárásnak véleményük szerint az lenne a célja, hogy olyan esetekben alkalmazzák, amikor egy vagy több tagállam még nem áll készen az Unió egészének jogalkotási tevékenységében való részvételre.

30

A Spanyol Királyság hozzáfűzi, hogy az egységes szabadalmi oltalomnak a megerősített együttműködés résztvevői által tervezett rendszerét az 1973. október 5-én Münchenben (Németország) aláírt és 1977. október 7-én hatályba lépett, az európai szabadalmak megadásáról szóló egyezmény (európai szabadalmi egyezmény, a továbbiakban: ESZE) 142. cikke szerinti különmegállapodásként kell elemezni. Ennélfogva azáltal, hogy a Tanács megerősített együttműködésként terjesztette elő az egységes szabadalmi oltalom létrehozatalát, valójában az ESZE keretén belül kívánt felhatalmazást adni az európai szabadalmi oltalom különleges kategóriájának létrehozatalára, amelyet e tagállam szerint nem az EU-Szerződésben vagy az EUM-Szerződésben előírt eljárás szerint kell létrehozni.

31

A Tanács arra hivatkozik, hogy a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság azért nem vesz részt ebben a megerősített együttműködésben, mert azt visszautasították, és nem azért, mert abból kizárták őket; a megtámadott határozat (16) preambulumbekezdése egyébként kiemeli, hogy a megerősített együttműködés bármikor nyitva áll a tagállamok előtt. Az egységes szabadalmi oltalom létrehozatala továbbá előmozdítja az Unió célkitűzéseit, és erősíti az integráció folyamatát.

32

A Tanács támogatására beavatkozók egyetértenek ezzel az állásponttal. Kiemelik, hogy az egyhangúsághoz kötött területek nincsenek kizárva azon területek közül, ahol megengedett a megerősített együttműködés megvalósítása. Végeredményben ez egy olyan eljárás, amely lehetővé teszi a blokkoló kisebbségből eredő problémák áthidalását.

33

Valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó bizonyítékok alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban olyan céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el, amelyre a szóban forgó jogkört biztosították, vagy az ügy körülményeinek kezelésére a Szerződések által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (lásd ebben az értelemben a C-442/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2008. május 15-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-3517. o.] 49. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

34

A hatáskörrel való ilyen visszaélésre alapított jogalapjával a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság lényegében azt rója fel a Tanácsnak, hogy azáltal, hogy felhatalmazást adott a szóban forgó megerősített együttműködésre, megkerülte az EUMSZ 118. cikk második bekezdésében foglalt egyhangúsági követelményt, és elhárította az egységes szabadalmi oltalom nyelvhasználati rendjére vonatkozó bizottsági javaslat e két tagállam általi elutasítását.

35

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az EUSZ 20. cikk vagy az EUMSZ 326– EUMSZ 334. cikk semmiképpen nem tiltja meg azt, hogy a tagállamok az Unió azon hatáskörei keretében hozzanak létre megerősített együttműködést egymás között, amelyeket a Szerződések szerint egyhangúsággal kell gyakorolni. Az EUMSZ 333. cikk (1) bekezdéséből éppen ellenkezőleg az következik, hogy ha az említett EUSZ 20. cikkben és az EUMSZ 326–EUMSZ 334. cikkben megállapított feltételek teljesülnek, e hatáskörök lehetővé teszik a megerősített együttműködést, és hogy ebben az esetben – feltéve, hogy a Tanács nem döntött úgy, hogy minősített többséggel fog határozni – az egyhangúság eléréséhez csak a részt vevő tagállamok szavazatait kell figyelembe venni.

36

Ezenfelül – a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság állításaival szemben – az EUSZ 20. cikk és az EUMSZ 326–EUMSZ 334. cikk nem korlátozza a megerősített együttműködés igénybevételének lehetőségét kizárólag arra az esetre, amikor egy vagy több tagállam kinyilvánítja, hogy még nem állnak készen az Unió egészének jogalkotási tevékenységében való részvételre. Az EUSZ 20. cikk (2) bekezdése értelmében abban a helyzetben kerülhet jogszerűen sor a megerősített együttműködésre, ha „az együttműködés célkitűzései az Unió egésze által ésszerű határidőn belül nem érhetők el”. Az e rendelkezésben hivatkozott lehetetlenség különböző okoknak lehet betudható, mint például egy vagy több tagállam érdekének hiánya, vagy ha a valamely szabályozás uniós szinten való elfogadásában mind érdekeltnek tűnő tagállamok nem képesek e szabályozás tartalmára vonatkozóan megállapodást elérni.

37

Ebből következik, hogy a Tanácsnak a megerősített együttműködésre azt követően felhatalmazást adó határozata, hogy megállapította, hogy az egységes szabadalmi oltalom és annak nyelvhasználati rendje nem valósítható meg az Unió egésze által ésszerű határidőn belül, semmiképpen nem minősül az EUMSZ 118. cikkének második bekezdésében foglalt egyhangúsági követelmény megkerülésének, sem pedig olyan tagállamok kizárásának, amelyek nem csatlakoztak a megerősített együttműködésre irányuló kérelmekhez. Amennyiben a megtámadott határozat megfelel az EUSZ 20. cikkben, valamint az EUMSZ 326. és az azt követő cikkekben megállapított feltételeknek, ami a többi jogalap keretében kerül megvizsgálásra, nem minősül hatáskörrel való visszaélésnek, hanem – mivel az Unió egészére vonatkozó ezen közös szabályozás ésszerű határidőn belül nem valósítható meg – e határozat hozzájárul az integrációs folyamathoz.

38

Ezt a megállapítást végül semmiképpen nem gyengíti a Spanyol Királyság által az ESZE 142. cikk létére alapított érv sem.

39

A fenti 142. cikk (1) bekezdése értelmében „[h]a a Szerződő Államok valamely csoportja különmegállapodásban úgy rendelkezik, hogy a területükre kiterjedő hatállyal megadott európai szabadalom egységes jellegű, előírhatja, hogy európai szabadalom csak az összes ilyen állam területére kiterjedő hatállyal, egységesen adható”.

40

Mivel az Unió valamennyi tagállama az ESZE részes állama, az Unió tagállamai közötti egységes hatályú európai szabadalmi oltalomnak – a megtámadott határozatban tervezett formájában való – létrehozatalára a Spanyol Királyság állításának megfelelően sor kerülhet az ESZE 142. cikke szerinti „különmegállapodással” is. E tagállam állításaival szemben azonban e körülményből nem vonható le az a következtetés, hogy az EUSZ 20. cikkben előírt jogkört attól eltérő célra használták, mint amelyre biztosították, amikor az Unió tagállamai e szabadalmi oltalmat nemzetközi megállapodás megkötése helyett a megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktussal hoztak létre.

41

A fentiek összességéből az következik, hogy a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapot el kell utasítani.

42

A felperesek azt állítják, hogy az EUSZ 20. cikk (2) bekezdésében megállapított, a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozat végső lehetőségként történő elfogadására vonatkozó feltételt szigorúan tiszteletben kell tartani. Márpedig a jelen esetben egyáltalán nem merítették ki a valamennyi tagállam között az egységes szabadalmi oltalom nyelvhasználati rendjére vonatkozó tárgyalási lehetőségeket.

43

A Spanyol Királyság arra hivatkozik, hogy még hat hónap sem telt el a Bizottság által a nyelvhasználati rendre vonatkozóan 2010. június 30-án benyújtott javaslat és az ugyanezen intézmény által a megerősített együttműködésre vonatkozóan 2010. december 14-én benyújtott javaslat között. Ami a közösségi szabadalmi oltalomról szóló rendeletre irányuló, 2000 augusztusában benyújtott első javaslattól a Bizottságnak az említett nyelvhasználati rendre vonatkozó, fenti javaslatáig eltelt időt illeti, ezen idő nem vehető figyelembe annak értékelése során, hogy a megtámadott határozatot végső lehetőségként fogadták-e el. Ezzel kapcsolatban ugyanezen tagállam kifejti, hogy 2003-ban közös megközelítésmódot határoztak meg, és hogy a nyelvi kérdést ezt követően már nem vitatták meg alaposan a Tanácsban.

44

Az Olasz Köztársaság elismeri, hogy a Tanács széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik a tárgyalások állásának értékelése tekintetében, és hogy a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozat végső lehetőségként való elfogadására vonatkozó feltétel tiszteletben tartásának kérdését a Bíróság tehát csak korlátozottan vizsgálhatja. A jelen esetben azonban az egységes szabadalmi oltalomról szóló „jogalkotási csomag” hiányos volt, és a nyelvhasználati rendre vonatkozó tárgyalások rövidek voltak. E körülmények között nyilvánvaló az EUSZ 20. cikk (2) bekezdésének megsértése.

45

Az Olasz Köztársaság szerint a megtámadott határozat sérti a vizsgálati és az indokolási kötelezettséget is, mivel túlzottan tömören fejti ki, hogy a Tanács milyen indokok alapján ítélte meg úgy, hogy teljesülnek az EU-Szerződésben és az EUM-Szerződésben a megerősített együttműködésre vonatkozóan előírt feltételek.

46

A Tanács és az őt támogató beavatkozók hangsúlyozzák, hogy az egységes szabadalmi oltalomra és annak nyelvhasználati rendjére vonatkozó – már túl hosszúra nyúlt – tárgyalások zsákutcába jutottak.

47

Az EUSZ 20. cikk (2) bekezdése értelmében megerősített együttműködést „a Tanács végső lehetőségként, akkor fogadhat el, ha megállapította, hogy az együttműködés célkitűzései az Unió egésze által ésszerű határidőn belül nem érhetők el”.

48

E feltétel különös jelentőséggel bír, és az EUSZ 20. cikk (1) bekezdésének második albekezdésével együttesen kell értelmezni, amely szerint a megerősített együttműködés „az Unió célkitűzései megvalósításának előmozdítására, érdekeinek védelmére és az integráció folyamatának megerősítésére irányul.”

49

Az Unió érdekei és az integráció folyamata nyilvánvalóan nem részesülne védelemben, ha bármilyen sikertelen tárgyalás egy vagy több megerősített együttműködéshez vezethetne az Unió egészére vonatkozó szabályozás elfogadását lehetővé tevő kompromisszum keresése helyett.

50

Ennélfogva – amint azt a főtanácsnok az indítványa 108. és 111. pontjában kifejtette – a „végső lehetőségként” kifejezés hangsúlyozza, hogy csak azok a helyzetek vezethetnek a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozat elfogadásához, amelyeket az ilyen szabályozás belátható időn belüli elfogadásának a lehetetlensége jellemez.

51

A felperesek arra hivatkoznak, hogy mind abban az időpontban, amikor a Bizottság előterjesztette a felhatalmazás megadására vonatkozó javaslatát a Tanácshoz, mind pedig a megtámadott határozat előterjesztésekor még mindig reális esély volt a kompromisszum elérésére. Azt állítják továbbá, hogy az egységes szabadalmi oltalomra és annak nyelvhasználati rendjére vonatkozó megállapodás elérésére irányuló tárgyalások nem voltak olyan sokrétűek és elmélyültek, mint ahogyan azt a Tanács és az őt támogató beavatkozók állítják.

52

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozat elfogadásához vezető eljárásban részt vesz a Bizottság, amely erre vonatkozó javaslatot terjeszt elő, az Európai Parlament, amely jóváhagyja azt, és a Tanács, amely meghozza a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó végleges határozatot.

53

Az említett végleges határozat meghozatalakor a Tanács van a legjobb helyzetben annak megítélésére, hogy a tagállamok bizonyságát adták-e a kompromisszumra irányuló szándéknak, és alkalmas helyzetben van olyan javaslatok előterjesztésére, amely az Unió egészére vonatkozó szabályozás belátható időn belüli elfogadását eredményezhetik.

54

A Bíróságnak tehát a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozat végső lehetőségként történő elfogadására vonatkozó feltétel tiszteletben tartására irányuló felülvizsgálat gyakorlása során azt kell vizsgálnia, hogy a Tanács gondosan és pártatlanul megvizsgálta-e az erre a kérdésre vonatkozó tényeket, és hogy kellőképpen indokolta-e azt a következtetést, amelyre jutott.

55

A jelen ügyben a Tanács helytállóan vette figyelembe azt, hogy az egységes szabadalmi oltalom uniós szinten történő létrehozatalára kezdeményezett jogalkotási folyamat 2000-ben kezdődött, és több szakaszba eljutott, amelyeket a főtanácsnok az indítványa 119–123. pontjában vázol, és a Bizottság által a megerősített együttműködésre vonatkozóan 2010. december 14-én előterjesztett javaslat (COM(2010) 790 végleges, 3–6. o.) részletesen, valamint a megtámadott határozat (3) és (4) preambulumbekezdése tömörebben ismertet.

56

Az is bizonyos, hogy a tagállamok összessége jelentős számú, az egységes szabadalmi oltalomra vonatkozó különböző nyelvhasználati rendet vitatott meg a Tanácsban, és hogy e rendek közül egy sem kapott olyan támogatást – sem kompromisszumos elemek nélkül, sem pedig azokkal kiegészítve –, amely alkalmas lett volna arra, hogy az e szabadalmi oltalomra vonatkozó teljes „jogalkotási csomag” uniós szinten történő elfogadását eredményezze.

57

Egyébként a felperesek egyetlen, a Tanács azon állításának megcáfolására alkalmas konkrét bizonyítékot sem szolgáltattak, miszerint az egyes javasolt vagy elképzelhető nyelvhasználati rendhez elegendő támogatás hiánya továbbra is fennállt a megerősített együttműködésre irányuló kérelmek benyújtásakor, a Bizottság által a Tanácsnak átadott, a felhatalmazás megadására vonatkozó javaslatkor és a megtámadott határozat elfogadásának időpontjában.

58

Végül a megtámadott határozat indokolását illetően emlékeztetni kell arra, hogy amikor a szóban forgó aktus meghozatalára az érintettek számára jól ismert körülmények között kerül sor, ezen aktus indokolható rövidítetten (a C-335/09. P. sz., Lengyelország kontra Bizottság ügyben 2012. június 26-án hozott ítélet 152. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A felpereseknek a tárgyalásokon való részvételére és a megtámadott határozathoz vezető korábbi sikertelen lépéseknek az e határozatra vonatkozó javaslatban való részletes kifejtésére tekintettel nem állapítható meg, hogy az említett határozat olyan mértékben megsértette az indokolási kötelezettséget, amely a megsemmisítését eredményezhetné.

59

Az előzőekre tekintettel el kell utasítani az azon feltétel megsértésére alapított jogalapot, mely szerint a megerősített együttműködésre felhatalmazást adó határozatot végső lehetőségként kell elfogadni.

60

A Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság szerint a Tanács tévesen ítélte meg úgy, hogy a szóban forgó megerősített együttműködés az EUSZ 20. cikk (1) bekezdésében foglalt célkitűzéseket követi, a jelenlegi helyzethez képest nagyobb fokú integrációt hozva létre. Arra hivatkoznak, hogy bizonyos szintű egység fennáll, mivel mindegyik tagállam szabályozása megfelel az ESZE rendelkezéseinek. Az Uniónak csak egy részére kiterjedő egységes szabadalmi oltalom létrehozatala véleményük szerint veszélyeztetné ezt az egységet, és nem javítaná azt.

61

A Tanács és az őt támogató beavatkozók emlékeztetnek arra, hogy mind a nemzeti szabadalmak, mind pedig az egy vagy több tagállamban hitelesített európai szabadalmak csak nemzeti oltalmat biztosítanak. A megtámadott határozatban tervezett egységes szabadalom lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy egységes oltalommal rendelkezzenek huszonöt tagállamban. Az egész Unióban egységes oltalom természetesen még kedvezőbb lenne a belső piac működése szempontjából, azonban a megerősített együttműködés lehetővé teszi legalábbis az e célkitűzéshez való közelítést, és így nagyobb fokú integrációhoz vezet.

62

A Tanács és az őt támogató beavatkozók állításának megfelelően az ESZE szabályainak megfelelően nyújtott európai szabadalmak nem nyújtanak egységes oltalmat az ezen egyezményben részes államokban, hanem ezen államok mindegyikében olyan oltalmat biztosítanak, amelynek terjedelmét a nemzeti jog határozza meg. A megtámadott határozatban tervezett egységes szabadalom viszont a megerősített együttműködésben részt vevő valamennyi tagállam területén egységes oltalmat biztosítana.

63

Következésképpen mint megalapozatlant el kell utasítani a felperesek azon érvelését, miszerint az egységes szabadalom által nyújtott oltalom nem járna előnyökkel az egységesség, és így az integráció szempontjából az ESZE által előírt szabályok alkalmazásából eredő helyzethez képest.

64

Az Olasz Köztársaság emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 118. cikk európai oltalmi jogcímek létrehozását írja elő a szellemi tulajdonjogok „Unión belüli” egységes oltalmának egy „uniós szintű” központi engedélyezési, koordinációs és ellenőrzési rendszer megteremtése révén történő biztosítása céljából. Márpedig a Tanács olyan jogcím létrehozatalára adott felhatalmazást, amely éppen hogy nem érvényes az egész Unión belül.

65

A Tanács és az őt támogató beavatkozók megismétlik azon álláspontjukat, miszerint a megtámadott határozatban tervezett egységes szabadalmi oltalom lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy huszonöt tagállamban egységes oltalommal rendelkezzenek, és ezáltal javítja a belső piac működését.

66

Az EUMSZ 326. cikk első bekezdéséből következik, hogy az Unió számára biztosított hatáskörnek a megerősített együttműködés keretében történő gyakorlása során a Szerződések más rendelkezései mellett tiszteletben kell tartani azon rendelkezést, amely e hatáskört biztosítja. A jelen keresetben szereplő megerősített együttműködésnek következésképpen tiszteletben kell tartania az EUMSZ 118. cikket.

67

Az EUMSZ 118. cikknek való megfelelésre vonatkozó e kötelezettségre tekintettel a szóban forgó megerősített együttműködésnek a szellemi tulajdonjogok egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására vonatkozó intézkedéseket kell elfogadnia.

68

Az EUMSZ 118. cikkben szereplő „Unión belüli” és „uniós szintű” kifejezéseket illetően viszont meg kell állapítani, hogy az e cikkben biztosított hatáskört a jelen esetben megerősített együttműködés keretében gyakorolják, ebből az következik, hogy a szellemi tulajdonjog ily módon létrehozott európai oltalmi jogcíme, az általa biztosított egységes oltalom és az ehhez kapcsolódó szabályok nem az egész Unióban lesznek érvényesek, hanem csak a részt vevő tagállamok területén. E következtetés – anélkül, hogy az EUMSZ 118. cikk megsértésének minősülne – szükségszerűen következik az EUSZ 20. cikkből, amely a (4) bekezdésében kimondja, hogy „[a] megerősített együttműködés keretében elfogadott jogi aktusok csak az abban részt vevő tagállamokat kötelezik.”

69

Ennélfogva nem megalapozott az EUMSZ 118. cikk megsértésére alapított érvelés.

70

A Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság emlékeztetnek az EUMSZ 326. cikk második bekezdésének szövegére, miszerint a megerősített együttműködés „nem befolyásolhatja hátrányosan a belső piacot, valamint a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót[, valamint nem] jelenthet megkülönböztetést vagy akadályt a tagállamok közötti kereskedelemben, és nem torzíthatja a tagállamok közötti versenyt.”

71

A szóban forgó megerősített együttműködés a felperesek szerint sérti ezen elvek és célkitűzések összességét. A találmányok egységes oltalmának mindössze az Unió egy részén való létrehozatala ugyanis az abban részt nem vevő tagállamok hátrányára elősegíti az Unió ezen részén a találmányokkal kapcsolatos tevékenység elvonását.

72

Ezenfelül a szóban forgó megerősített együttműködés a verseny torzulása és a vállalkozások közötti hátrányos megkülönböztetés forrása, mivel a megtámadott határozat (7) preambulumbekezdésében szereplő nyelvhasználati rend szerint a találmányok kereskedelmi forgalma könnyebbséget élvez azon vállalkozások esetén, amelyek német, angol vagy francia nyelven működnek. A tervezett megerősített együttműködés csökkenti továbbá az azon tagállamokból származó kutatók mobilitását, amelyek nem vesznek részt ebben az együttműködésben, vagy amelyek hivatalos nyelve nem a német, az angol vagy a francia, mivel az e határozatban szereplő nyelvhasználati rend bonyolulttá teszi e kutatók számára a szabadalmi oltalmak terjedelmére vonatkozó információkhoz való hozzáférést.

73

Az említett megerősített együttműködés veszélyezteti továbbá az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohézióját, mivel megakadályozza az iparpolitika koherens fejlődését, és technológiai szempontból hozzájárul a tagállamok közötti különbségek növekedéséhez.

74

A Tanács, valamint az őt támogató beavatkozók úgy ítélik meg, hogy ez a jogalap a spekuláció körébe tartozó előfeltevéseken alapul. Egyébként a piac széttöredezése nem a megtámadott határozatból ered, hanem a jelenlegi helyzetből, amelyben az európai szabadalmak által nyújtott oltalom nemzeti jellegű. Végül amennyiben a felperesek a tervezett nyelvhasználati rendre alapozzák az érvelésüket, a keresetük elfogadhatatlan, mivel e nyelvhasználati rend végleges jellemzőit nem állapítja meg a megtámadott határozat.

75

A jelen ítélet 68. pontjában kifejtettel megegyező okból nem állítható joggal az, hogy a megtámadott határozat – mivel a részt vevő tagállamokban, és nem az egész Unióban alkalmazandó egységes szabadalmi oltalom létrehozatalára irányuló javaslatot tartalmaz – hátrányosan befolyásolja a belső piacot, vagy az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohézióját.

76

Amennyiben a felperesek továbbá a belső piac e hátrányos befolyásolásának, valamint a hátrányos megkülönböztetésnek és a verseny torzításának bizonyítása érdekében a megtámadott határozat (7) preambulumbekezdésében szereplő nyelvhasználati rendre hivatkoznak, meg kell állapítani, hogy e rendnek az Uniós joggal való összeegyeztethetősége nem vizsgálható a jelen kereset keretében.

77

Amint ugyanis az említett (7) preambulumbekezdés kifejti, az itt bemutatott nyelvhasználati rend mindössze a Bizottság azon kompromisszumos elemekkel kiegészített javaslatának felel meg, amelyeket az Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállam javasolt a megerősített együttműködésre irányuló kérelmek benyújtásakor. Az ebben a preambulumbekezdésében ismertetett nyelvhasználati rend tehát mindössze előkészítő szakaszban volt a megtámadott határozat elfogadásakor, és nem volt annak alkotóeleme.

78

Ebből következik, hogy az EUMSZ 326. cikk állítólagos megsértésére alapított érvelés részben megalapozatlan, részben pedig elfogadhatatlan.

79

Az EUMSZ 327. cikk előírásaival szemben a szóban forgó megerősített együttműködés a Spanyol Királyság szerint nem tartja tiszteletben azon tagállamok jogait, amelyek nem vesznek abban részt. Nevezetesen megsérti a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság azon jogát, hogy a jövőben részt vegyenek e megerősített együttműködésben, mivel a Tanács olyan nyelvhasználati rendet részesít előnyben, amelyet e két tagállam nem fogad el.

80

A Tanács és az őt támogató beavatkozók szerint e jogalap azon a téves előfeltevésen alapul, miszerint a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság számára gyakorlatilag vagy jogilag lehetetlen ezen együttműködésben részt venni.

81

Az EUMSZ 327. cikknek megfelelően a megtámadott határozatban engedélyezett megerősített együttműködésnek tiszteletben kell tartania a Spanyol Királyságnak és az Olasz Köztársaságnak – mint az ezen együttműködésben részt nem vevő tagállamoknak – a „hatásköreit, jogait és kötelezettségeit”.

82

Márpedig a megtámadott határozatban semmi nem sérti e két tagállam bármely hatáskörét, jogát vagy kötelezettségét. Különösen nem lehet ez utóbbiak hatáskörei, jogai vagy kötelezettségei megsértésének minősíteni az olyan nyelvhasználati rend bevezetésének – az e határozatban szereplő – jövőbeli lehetőségét, amelyet a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság ellenez. Noha természetesen lényeges, hogy a megerősített együttműködés ne eredményezze olyan intézkedések elfogadását, amelyek megakadályozzák az abban részt nem vevő tagállamokat a hatásköreik és jogaik gyakorlásában, valamint kötelezettségeik ellátásában, ezen együttműködés résztvevői megállapíthatnak olyan szabályokat, amelyekkel e részt nem vevő tagállamok nem értenének egyet, ha részt vennének az együttműködésben.

83

Az ilyen szabályok bevezetése egyébként nem teszi nem létezővé a részt nem vevő tagállamok azon lehetőségét, hogy csatlakozzanak a megerősített együttműködéshez. Amint az EUMSZ 328. cikk (1) bekezdésének első albekezdése ugyanis előírja, e csatlakozás attól a feltételtől függ, hogy e tagállamok megfeleljenek az ezen együttműködésben annak kezdetétől részt vevő tagállamok által már elfogadott jogi aktusoknak.

84

Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság nem cáfolta meg a megtámadott határozat (14) preambulumbekezdésének második, harmadik és negyedik mondatában említett megállapításokat.

85

Ebből következik, hogy az EUMSZ 327. cikk megsértésére alapított érvelés szintén nem megalapozott.

86

Az előzőek összességéből az következik, hogy a felperesek által a keresetük alátámasztására felhozott negyedik, az EUSZ 20. cikk (1) bekezdésének, az EUMSZ 118. cikknek, az EUMSZ 326. cikknek és az EUMSZ 327. cikknek a megsértésére alapított jogalapot el kell utasítani.

87

A Spanyol Királyság emlékeztet arra, hogy az Unió bírósági rendszere a jogorvoslatok és eljárások olyan egységéből áll, amelynek az a célja, hogy biztosítsa az uniós intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát. A Tanács megsértette e rendszert azáltal, hogy anélkül adott felhatalmazást a megerősített együttműködésre, hogy megjelölte volna, milyen bírósági rendszert tervezett. Habár természetesen nem szükséges minden másodlagos jogi aktusban saját bírósági rendszert létrehozni, a Spanyol Királyság úgy ítéli meg, hogy mégis meg kell határozni az alkalmazandó bírósági rendszert abban a jogi aktusban, amely a szellemi tulajdonjog új európai jogcímének létrehozatalára ad felhatalmazást.

88

A Tanács és az őt támogató beavatkozók arra hivatkoznak, hogy a Bíróság a 2011. március 8-án hozott 1/09. sz. véleményének 62. pontjában kifejtette (EBHT 2011., I-1137. o.), hogy az EUMSZ 262. cikk mindössze annak lehetőségét írja elő, hogy az Unió azon jogi aktusainak alkalmazásával kapcsolatos jogviták önálló jogorvoslatát létrehozza, amelyek európai szellemi tulajdoni jogcímeket teremtenek, azonban nem írja elő különös igazságszolgáltatási keret létrehozatalát. Mindenesetre egyáltalán nem szükséges, hogy az a határozat, amelyben felhatalmazást adtak a megerősített együttműködésre, tartalmazza azon bírósági rendszer részletes szabályaira vonatkozó pontosításokat, amelyet ezen együttműködés keretében fognak létrehozni.

89

A megerősített együttműködésre vonatkozó, a jelen keresetekben érintett felhatalmazást a Tanács az EUMSZ 329. cikk (1) bekezdése alapján adta, vagyis a Bizottság javaslatára és a Parlament hozzájárulását követően.

90

A Bizottság javaslata pedig azon tagállamok kérelmein alapult, amelyek a szóban forgó megerősített együttműködést létre kívánták hozni. E kérelmeknek az említett 329. cikk (1) bekezdése értelmében meg kell jelölniük „a javasolt megerősített együttműködés hatókörét és célkitűzéseit.”

91

Az ügy irataiból kiderül, hogy mind az említett kérelmek, mind pedig a Bizottság javaslata tartalmazott ilyen pontosításokat. Ez utóbbiakat megismétli a megtámadott határozat, nevezetesen annak (6) és (7) preambulumbekezdése.

92

A Tanács nem volt köteles a megtámadott határozatban további információkat szolgáltatni azon tartalomról, amellyel a szóban forgó megerősített együttműködés résztvevői által elfogadandó rendszer rendelkezni fog. E határozatnak ugyanis kizárólag az volt a célja, hogy a kérelmező tagállamok számára felhatalmazást adjon ezen együttműködés megkezdésére. Következésképpen ez utóbbiak feladata, hogy az Unió intézményeinek az EUSZ 20. cikkben és az EUMSZ 326– EUMSZ 334. cikkben foglalt részletes szabályok szerinti igénybevételével létrehozza az egységes szabadalmi oltalmat, és megállapítsa az arra vonatkozó szabályokat, adott esetben ideértve az igazságszolgáltatásra vonatkozó különös szabályokat is.

93

Ebből következik, hogy az ötödik jogalapot is el kell utasítani.

94

Mivel a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság által a keresetük alátámasztására felhozott egyik jogalapnak sem adott helyt a Bíróság, el kell utasítani a kereseteket.

95

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a Tanács kérte a Spanyol Királyság és az Olasz Köztársaság költségek viselésére való kötelezését, és mivel ez utóbbiak pervesztesek lettek, úgy kell határozni, hogy e tagállamok mindegyike viseli a saját költségein felül a Tanács részéről a C-274/11. sz. ügyben, illetve a C-295/11. sz. ügyben felmerült költségeket.

96

Ugyanezen szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: