1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 180., 31. o.) 17. cikke (1) bekezdésének és 20–33. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelem előterjesztésére a Daher Muse Ahmed és a Bundesamt für Migration und Flüchtlinge (szövetségi migrációs és menekültügyi hivatal, a továbbiakban: hivatal) által képviselt Bundesrepublik Deutschland (Németországi Szövetségi Köztársaság) között a hivatal által hozott, D. M. Ahmed menedékjog iránti kérelmét elutasító határozat tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely határozat megállapította a D. M. Ahmed Olaszország felé történő kiutasítását megtiltó okok hiányát, és amely figyelmeztette őt, hogy e tagállam irányába kiutasítható, amennyiben nem hagyná el Németországot, továbbá a kiutasítás napjától számított 30 hónapos időszakban beutazási és tartózkodási tilalmat rendelt el vele szemben.

3

A 604/2013 rendelet (4) és (5) preambulumbekezdése kimondja:

4

E rendelet 1. cikke előírja:

„E rendelet megállapítja egy harmadik országbeli állampolgár, vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam […] meghatározására vonatkozó feltételeket és eljárási szabályokat.”

5

Az említett rendelet 2. cikke b) és c) pontjának szövege a következő:

„E rendelet alkalmazásában:

[....]

6

Ugyanezen rendelet 18. cikkének (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

„Az e rendelet szerint a felelős tagállam köteles:

[....]

7

Az 604/2013 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése pontosítja:

„A felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárás azonnal kezdetét veszi, amint a nemzetközi védelem iránti kérelmet először benyújtják a tagállamhoz.”

8

E rendelet 23. cikkének (1)–(3) bekezdése kimondja:

„(1)   Amennyiben az a tagállam, amelyben a 18. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett személy új nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, úgy véli, hogy – a 20. cikk (5) bekezdése, valamint a 18. cikk (1) bekezdésének b), c), vagy d) pontja szerint – egy másik tagállam felelős, megkeresheti e másik tagállamot, hogy vegye vissza a kérelmezőt.

(2)   A visszavétel iránti megkeresést haladéktalanul, de minden esetben [az] Eurodac‑találat beérkezését követő két hónapon belül kell megtenni

Ha a visszavétel iránti megkeresés az Eurodac‑rendszerből kapott adatoktól eltérő bizonyítékon alapul, a 20. cikk (2) bekezdése értelmében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásának időpontját követő három hónapon belül el kell küldeni a megkeresett tagállamnak.

(3)   Amennyiben a visszavétel iránti megkeresésre nem kerül sor a (2) bekezdésben meghatározott határidőkön belül, a nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért az a tagállam felelős, amelyben az új kérelmet benyújtották.”

9

Az említett rendelet 24. cikkének (1), (2) és (4) bekezdése előírja:

„(1)   Amennyiben egy tagállam, amelynek a területén a 18. cikk (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontjában említett személy tartózkodásra jogosító engedély nélkül tartózkodik, és amelyben nem nyújtottak be új nemzetközi védelemre irányuló kérelmet, úgy véli, hogy a 20. cikk (5) bekezdése és a 18. cikk (1) bekezdésének b), c), vagy d) pontja értelmében egy másik tagállam a felelős, megkeresheti e másik tagállamot, hogy vegye vissza az érintett személyt.

(2)   A harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról szóló, 2008. december 16‑i 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [(HL 2008. L 348, 98. o.)] 6. cikkének (2) bekezdésétől eltérve, amennyiben egy tagállam, amelynek a területén egy személy tartózkodásra jogosító engedély nélkül tartózkodik, úgy dönt, hogy az […] Eurodac‑rendszerben, az e rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) vagy c) pontjában említett személyek, vagy a 18. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett olyan személyek visszavétele iránti megkeresést, akiknek a nemzetközi védelemre irányuló kérelmét nem jogerős határozattal utasították el, a lehető leghamarabb, de minden esetben az Eurodac‑találatnak a […] beérkezését követő két hónapon belül meg kell tenni.

[....]

(4)   Amennyiben az e rendelet 18. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett személy, akinek a nemzetközi védelemre irányuló kérelmét egy tagállam jogerős határozattal elutasította, egy másik tagállam területén tartózkodásra jogosító engedély nélkül tartózkodik, ez utóbbi tagállam megkeresheti az előbbi tagállamot, és kérheti az érintett személy visszavételét, vagy a 2008/115/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően kiutasítási eljárást folytathat le.

[....]”

10

A rendelet 26. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Amennyiben a megkeresett tagállam beleegyezik […] a 18. cikk (1) bekezdésének c) vagy d) pontjában említett más személy […] visszavételébe, a megkereső tagállam értesíti az érintett személyt arról a határozatáról, hogy átadja a felelős tagállamnak és – adott esetben – nem vizsgálja meg a nemzetközi védelem iránti kérelmét. [....]”

11

A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26‑i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2013. L 198., 50. o.) 10. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A nemzetközi védelem iránti kérelmek megvizsgálásakor az eljáró hatóság először meghatározza, hogy a kérelmezők menekültnek minősülnek‑e, és amennyiben nem, meghatározza, hogy jogosultak‑e kiegészítő védelemre.”

12

Ezen irányelv „Elfogadhatatlan kérelmek” című 33. cikkének a szövege a következő:

„(1)   Azokon az eseteken túlmenően, amikor nem kerül sor egy kérelemnek a 604/2013/EU rendelettel összhangban történő megvizsgálására, a tagállamok akkor sem kötelesek megvizsgálni, hogy a kérelmező a 2011/95/EU irányelv értelmében nemzetközi védelemre jogosultnak minősülhet‑e, ha egy kérelem e cikk értelmében elfogadhatatlannak minősül.

(2)   A tagállamok e cikk értelmében csak akkor minősíthetik elfogadhatatlannak a nemzetközi védelem iránti kérelmet, ha:

[....]”

13

D. M. Ahmed 2015. december 7‑én menedékjogot kért Németországban. Ezt követően 2016. június 30‑án hivatalos menedékjog iránti kérelmet nyújtott be a hivatalhoz.

14

Mivel az „Eurodac” rendszerben elvégzett vizsgálatból kiderült többek között, hogy az érintett 2013. október 17‑én Olaszországban már nemzetközi védelmet kért, a hivatal 2016. augusztus 25‑én arra kérte fel az olasz hatóságokat, hogy a 604/2013 rendelet alapján vegyék vissza D. M. Ahmedot.

15

Az olasz hatóságok 2016. szeptember 9‑i levelükben elutasították ezt a visszavétel iránti kérelmet, azzal az indokkal, hogy D. M. Ahmed kiegészítő védelemre jogosult Olaszországban és az esetleges átadására így a hatályos visszafogadási megállapodások keretében kell sort keríteni.

16

A hivatal 2016. november 25‑i határozatával a D. M. Ahmed által benyújtott, menedékjog iránti kérelmet mint elfogadhatatlant elutasította, megállapította az Olaszország felé történő kiutasítását megtiltó okok hiányát, figyelmeztette, hogy amennyiben nem hagyná el Németországot, e tagállam irányába kiutasítható, továbbá a kiutasítás napjától számított 30 hónapos időszakban beutazási és tartózkodási tilalmat rendel el vele szemben.

17

D. M. Ahmed megtámadta e határozatot a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

18

E bíróság szerint kétséges a 604/2013 rendelet visszavételi eljárásra vonatkozó rendelkezéseinek a valamely, más tagállamban kiegészítő védelemben részesülő harmadik országbeli állampolgárra való alkalmazhatósága.

19

Abban az esetben mindenesetre, ha e rendelkezéseket olyan helyzetre is alkalmazni kell, mint amilyen az alapügyben szerepel, az említett bíróság arra kérdez rá, hogy ilyen helyzetben a menedékkérő hivatkozhat‑e a 604/2013 rendelet 23. cikkének (2) bekezdése szerinti visszavétel iránti kérelem benyújtására vonatkozó határidő lejártára. E bíróság e határidők számításának részletes szabályaira, valamint a visszavétel iránti kérelem késedelmes benyújtásának a menedékjog iránti kérelem vizsgálatáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó esetleges hatásaira is rákérdez.

20

E körülmények között a Verwaltungsgericht Minden (mindeni közigazgatási bíróság, Németország) az eljárást felfüggesztette, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

21

Eljárási szabályzatának 99. cikke értelmében, ha a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.

22

A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.

23

Figyelemmel az ügynek az eljárási szabályzat 99. cikke alapján a jelen végzéssel történő elbírálására, a gyorsított eljárás iránti kérelemről nem szükséges határozni.

24

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 604/2013 rendeletnek a visszavétel iránti kérelem benyújtását – közvetlenül vagy közvetve – szabályozó rendelkezései és elvei alkalmazandók‑e olyan helyzetben, mint amilyen az alapügyben szerepel, amelyben a harmadik országbeli állampolgár azután nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet valamely tagállamban, miután egy másik tagállam kiegészítő védelemben részesítette őt.

25

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy e szabályok, amelyek annak biztosításával adnak keretet az e rendeletben előírt visszavételi eljárás lefolytatásának, hogy a visszavétel iránti kérelmet észszerű időben nyújtják be, jellegüknél fogva csak olyan helyzetekre alkalmazandók, amelyekben az ilyen eljárás főszabály szerint az említett rendelet alapján érvényesen megindítható.

26

A visszavételi eljárás hatályát a 604/2013 rendelet 23. és 24. cikke határozza meg. Noha e rendelet 24. cikke azon esetekre vonatkozik, amelyekben a megkereső tagállamban egyetlen új nemzetközi védelem iránti kérelmet se nyújtottak be, e rendelet 23. cikke olyan helyzeteket szabályoz, mint amilyenek az alapügyben is szerepelnek, amelyekben az ilyen kérelmet e tagállamban nyújtották be.

27

Az említett rendelet 23. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy ilyen helyzetekben a visszavételi eljárás csak az ugyanezen rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b), c) vagy d) pontja szerinti személy átadására irányulhat.

28

E három utóbbi rendelkezés olyan kérelmezőre irányul, akinek a kérelme még elbírálás alatt áll, illetve egy harmadik ország olyan állampolgára, vagy egy olyan hontalan személy, aki a vizsgálat során visszavonta kérelmét, illetve olyan harmadik országbeli állampolgár, vagy hontalan személy, akinek kérelmét visszautasították.

29

Mivel az a körülmény, hogy valamely harmadik országbeli állampolgár a felelős tagállam meghatározására vonatkozó eljárást lefolytatótól eltérő tagállam által nyújtott kiegészítő védelmi jogállásban részesül, nem értelmezhető úgy, hogy az azzal járna, hogy e harmadik országbeli állampolgár által benyújtott kérelem elbírálása folyamatban van, vagy azt egy másik tagállamban visszavonták, meg kell határozni, hogy az ilyen személy olyan harmadik országbeli állampolgárnak minősül‑e, akinek a kérelmét egy másik tagállamban visszautasították.

30

E tekintetben nyilvánvalóan rá kell mutatni, hogy a 604/2013 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének d) pontja nem jelöli meg pontosan, hogy a visszautasított „kérelem”, amelyre hivatkozik, nemzetközi védelem iránti kérelem‑e, vagy szorosabb értelemben vett menedékjog iránti kérelem.

31

Márpedig, ha e rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az a menedékjog iránti kérelem visszautasítására hivatkozik, az esetleg alkalmazható a kiegészítő védelmi jogállással rendelkező harmadik országbeli állampolgárra is, mivel a 2013/32 irányelv 10. cikkének (2) bekezdése értelmében e jogállás csak azt követően biztosítható, hogy megállapították, hogy a kérelmező nem teljesíti a menekült jogállás nyújtásának feltételeit.

32

Az 604/2013 rendelet 18. cikke (1) bekezdése d) pontjának ezt az értelmezését ugyanakkor nem lehet elfogadni.

33

Ugyanis az említett értelmezés annak elismerésével járna, hogy az uniós jogalkotó e rendelkezésben a „kérelem” fogalmát több különböző értelemben használta, mivel az említett rendelkezésben szereplő, arra való hivatkozás, hogy az érintett személy „egy másik tagállamban nyújtott be kérelmet”, többek között e rendelet 1. cikkére és 20. cikkének (1) bekezdésére tekintettel a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtására utal.

34

Ezenkívül a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az uniós jogi rendelkezések értelmezésénél nemcsak a rendelkezés megfogalmazását, hanem a szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek a részét képezi (2013. december 19‑iKoushkaki ítélet, C‑84/12, EU:C:2013:862, 34. pont).

35

E tekintetben fontos kiemelni, hogy a 604/2013 rendelet 2. cikkének c) pontja a „kérelmező” fogalmát úgy határozza meg, hogy az olyan harmadik országbeli állampolgárra vagy olyan hontalan személyre utal, „aki nemzetközi védelemért folyamodott, és kérelme ügyében még nem hoztak jogerős határozatot”.

36

Hasonlóképpen e rendelet – noha nem tartalmazza közvetlenül a „kérelem” fogalmának meghatározását – 2. cikkének b) pontjában meghatározza a „nemzetközi védelem iránti kérelem” fogalmát. Az említett rendelet rendelkezései egyébként általánosságban egymástól elválaszthatatlan módon használják a „kérelem” és a „nemzetközi védelem iránti kérelem” fogalmát, anélkül, hogy – ellentétben az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18‑i 343/2003/EK tanácsi rendelettel (HL 2003. L 50., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 109. o.) – bármikor is hivatkoznának a „menedékjog iránti kérelemre”.

37

Ezenkívül a 604/2013 rendelet 24. cikkének (2) és (4) bekezdése annak érdekében, hogy meghatározza az e rendelet 18. cikke (1) bekezdésének d) pontja szerinti személyre alkalmazandó rendszert, amennyiben az nem nyújtott be új nemzetközi védelem iránti kérelmet, kifejezetten az e személy által benyújtott „nemzetközi védelem iránti kérelmet” visszautasító határozat végleges vagy nem végleges jellegére utal.

38

Egyebekben a 2013/32 irányelv 33. cikke világosan megkülönbözteti azon eseteket, amelyekben a nemzetközi védelem iránti kérelmet nem vizsgálják meg a 604/2013 rendelet alapján, azon esetektől, amelyekben az ilyen kérelem mint elfogadhatatlan elutasítható, mivel „a kérelmező részére más tagállam már nemzetközi védelmet biztosított”.

39

Az uniós jogalkotó tehát úgy ítélte meg, hogy az olyan harmadik országbeli állampolgár által benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem visszautasítását, mint az alapügyben szereplő harmadik országbeli állampolgár, inkább az ezen irányelv 33. cikke szerinti elfogadhatatlansági határozattal, mint az e rendelet 26. cikke szerinti átadásra vonatkozó és a vizsgálatot mellőző határozattal kell biztosítani, ami bizonyos következményeket von maga után, különösen a visszautasító határozattal szembeni jogorvoslatokat illetően.

40

E következtetés jellegénél fogva nem akadályozza az említett rendelet (5) preambulumbekezdésében említett célkitűzések megvalósítását, amelyek egyrészt a nemzetközi védelem megadására vonatkozó eljáráshoz való hatékony hozzáférés biztosítására, másrészt a nemzetközi védelem iránti kérelmekkel kapcsolatos gyors döntéshozatal akadályozásának elkerülésére irányulnak, mivel a harmadik ország olyan állampolgára, mint aki az alapügyben szerepel, már jogosult a nemzetközi védelemre.

41

Következésképpen a 604/2013 rendelet 18. cikke (1) bekezdésének d) pontjával együttesen értelmezett 23. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy valamely tagállam nem kereshet meg érvényesen egy másik tagállamot annak érdekében, hogy az az e rendelet által meghatározott eljárásban visszavegyen olyan egy olyan harmadik országbeli állampolgárt, mint aki az alapügyben szerepel, aki ezen első tagállamban nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet, miután e második tagállam kiegészítő védelemben részesítette őt.

42

Ennélfogva az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 604/2013 rendeletnek a visszavétel iránti kérelem benyújtását – közvetlenül vagy közvetve – szabályozó rendelkezései és elvei nem alkalmazandók olyan helyzetben, mint amilyenről az alapügyben szó van, amelyben a harmadik országbeli állampolgár azután nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet valamely tagállamban, miután egy másik tagállam kiegészítő védelemben részesítette őt.

43

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hatodik, a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik kérdésre nem kell válaszolni.

44

Mivel ez az eljárás az alapügyben részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az egy harmadik országbeli állampolgár vagy egy hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. június 26‑i 604/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a visszavétel iránti kérelem benyújtását – közvetlenül vagy közvetve – szabályozó rendelkezései és elvei nem alkalmazandók olyan helyzetben, mint amilyenről az alapügyben szó van, amelyben a harmadik országbeli állampolgár azután nyújtott be nemzetközi védelem iránti kérelmet valamely tagállamban, miután egy másik tagállam kiegészítő védelemben részesítette őt.