A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2016. november 10. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal — Szociálpolitika — Az egyenlő bánásmód és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve — 2000/78/EK irányelv — A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód — 2., 3. és 6. cikk — Hatály — Életkoron alapuló eltérő bánásmód — A képzési költség levonható mértékét adott életkor felett maximáló nemzeti jogszabály — A szakképzésben való részvétel”

A C‑548/15. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (holland legfelsőbb bíróság) a Bírósághoz 2015. október 21‑én érkezett, 2015. október 16‑i határozatával terjesztett elő az előtte

J. J. de Lange

és

a Staatssecretaris van Financiën között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: J. C. Bonichot, tanácselnökként eljárva, A. Arabadjiev (előadó) és C. G. Fernlund bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

—	a holland kormány képviseletében M. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

—	Írország képviseletében E. Creedon, J. Quaney és A. Joyce, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: D. Fennelly barrister,

—	a svéd kormány képviseletében A. Falk, C. Meyer‑Seitz, U. Persson, N. Otte Widgren, E. Karlsson és L. Swedenborg, meghatalmazotti minőségben,

—	az Európai Bizottság képviseletében D. Martin és M. van Beek, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának és 6. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2	Ezt a kérelmet a J. J. de Lange és a Staatssecretaris van Financiën (pénzügyi államtitkár) között annak tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy utóbbi nem ismerte el J. J. Langénak a képzési költsége teljes összege levonásához fűződő jogát.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2000/78 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv „célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel”.

Az említett irányelv 2. cikke a következőket mondja ki:

„(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában:

közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján [helyesen: akkor áll fenn, ha az 1. cikkben felsorolt okok bármelyike miatt valaki hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, részesült vagy fog részesülni];

közvetett hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy látszólag semleges előírás, feltétel vagy gyakorlat egy bizonyos vallású vagy meggyőződésű, egy bizonyos fogyatékosságú, egy bizonyos életkorú vagy egy bizonyos szexuális irányultságú személyt más személyekkel szemben hátrányos helyzetbe hoz, kivéve, ha

i.	az előírás, feltétel vagy gyakorlat törvényes [helyesen: jogszerű] cél által objektíve igazolható, és a cél elérésére irányuló eszközök megfelelők és szükségesek […]

[…]”

Ugyanezen irányelvnek „Az irányelv hatálya” című 3. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1) A[z Európai Unióra] átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: állami szerveket] is a következőkre tekintettel:

[…]

b)	a pályaválasztási tanácsadás, a szakképzés, a szakmai továbbképzés és az átképzés – beleértve a szakmai gyakorlatot – minden formájához való hozzájutás [helyesen: bármely formájában és szintjében való részvétel];

c)	alkalmazási és munkakörülmények [helyesen: alkalmazási és munkafeltételek], beleértve az elbocsátást és a díjazást;

[…]”

A 2000/78 irányelv 6. cikkének szövege a következő:

„(1) A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és észszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerőpiaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, például jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerőpiaci, vagy szakképzési céllal objektív és észszerű módon igazolható, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek].

Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:

foglalkoztatáshoz és a szakképzéshez történő hozzájutás [helyesen: a munkavállalás és a szakképzésben való részvétel] külön feltételekhez kötését, külön foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok, az idősebb munkavállalók és a tartásra kötelezett személyek szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából;

[…]”

A 2000/78 irányelvnek „Az irányelv betartása” című 16. cikke a következőket mondja ki:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsák:

a)	bármely törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés eltörlését, amely az egyenlő bánásmód elvével ellentétes [helyesen: bármely, az egyenlő bánásmód elvével ellentétes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés eltörlését];

[…]”

A holland jog

A wet inkomstenbelasting 2001 (a jövedelemadóról szóló 2001. évi törvény) alapügyben alkalmazandó változata (a továbbiakban: a jövedelemadóról szóló törvény) 6.30. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A képzési költségek figyelembe vehetők az adólevonás szempontjából, amennyiben a teljes összeg meghaladja az 500 eurót, és ezenkívül a szokásos tanulmányi időn túl [folytatott képzések esetében] legfeljebb 15000 euró erejéig.

(2) […]

(3) A szokásos tanulmányi idő az az érintett által megjelölt, legfeljebb 16 naptári negyedéves időszak, amelyben az érintett a 18. életévének betöltését követően, de 30. életévének betöltését megelőzően, a munkavállalásra rendelkezésére álló idő legnagyobb részét olyan mértékben tölti képzéssel, hogy [a képzés] mellett nincs lehetőség teljes munkaidős munkaviszony létesítésére.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

9	J. J. de Lange 2008‑ban, 32 évesen közforgalmipilóta‑képzést kezdett el. A 2009. évre vonatkozó jövedelemadó‑ és társadalombiztosításijárulék‑bevallásában személyhez kötött adólevonásként 44057 eurót tüntetett fel, amely ezen képzés költségének felel meg.

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező szabályozás a 30. életévüket be nem töltött személyek számára bizonyos feltételek mellett megengedi a szakképzési költségek teljes összegének az adóköteles jövedelemből történő levonását. Ez az adólevonási jog azonban a 30. életévüket betöltött személyek esetében nem haladhatja meg a 15000 eurós összeget.

11	A holland adóhatóság ezért a jövedelemadóról szóló törvény 6.30. cikke alapján adólevonási jogként csupán legfeljebb 15000 eurót ismert el az érintett javára.

12	Miután a J. J. de Lange által e határozattal szemben benyújtott keresetet első és másodfokon is elutasították, az érintett fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

E bíróságban az a kérdés vetődik fel, hogy a 2000/78 irányelv és az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma alkalmazható‑e a tanulmányi költségek levonására vonatkozó adójogi szabályozásra. Adott esetben arra kérdez rá, hogy igazolható‑e az az eltérő bánásmód, hogy az ezen szabályozással előírt teljes mértékű adólevonáshoz való jogot többek között az életkor alapján biztosítják.

E körülményekre tekintettel a Hoge Raad der Nederlanden (holland legfelsőbb bíróság) az eljárás felfüggesztéséről határozott, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1.	Úgy kell‑e értelmezni a 2000/78 irányelv 3. cikkét, hogy az alkalmazandó az adójogi rendelkezésekben előírt azon adókedvezményre, amely alapján a tanulmányi költségek bizonyos feltételek mellett levonhatók az adóköteles jövedelemből?

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó nemleges válasz esetén:

Akkor is alkalmazni kell‑e az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát mint az uniós jog általános elvét arra az adókedvezményre, amely alapján a képzési költségek az adólevonás szempontjából csak bizonyos feltételek mellett vehetők figyelembe, ha ez a kedvezmény nem tartozik a 2000/78 irányelv tárgyi hatálya alá, és a hivatkozott szabályozás nem az uniós jog végrehajtására szolgál?

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első vagy második kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

a)	Igazolhatók‑e a 2000/78 irányelv 6. cikkében meghatározott feltételek alapján az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával mint az uniós jog általános elvével össze nem egyeztethető eltérő bánásmódok?

b)	Amennyiben nem, milyen kritériumok vonatkoznak e tilalom alkalmazására vagy az életkoron alapuló megkülönböztetés igazolására?

a)	Úgy kell‑e értelmezni a 2000/78 irányelv 6. cikkét és/vagy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmát, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolható akkor, ha ezen eltérő bánásmód oka a hivatkozott megkülönböztetéssel érintett eseteknek csak egy részét érinti?

b)	Igazolja‑e az életkoron alapuló megkülönböztetést a jogalkotó azon álláspontja, hogy bizonyos életkortól nem kell rendelkezésre állnia az adókedvezménynek, mert az igénylő személy »saját maga tartozik [pénzügyi] felelősséggel« az adókedvezmény céljának eléréséért?”

A Bíróság álláspontja

Az első kérdésről

A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése lényegében arra irányul, hogy a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az irányelv tárgyi hatálya alá tartozik az olyan adójogi szabályozás, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, amely úgy rendelkezik, hogy a szakképzési költséget az érintett személy életkorától függően adóügyi szempontból eltérően kezelik.

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a 2000/78 irányelvnek mind a címéből és a preambulumából, mind a tartalmából és a céljából az tűnik ki, hogy általános keretet kíván létrehozni a minden személy számára biztosítandó, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódhoz, hatékony védelmet nyújtva számukra az irányelv 1. cikkében említett okok valamelyikén – köztük az életkoron – alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen (2013. szeptember 26‑iDansk Jurist‑ og Økonomforbund ítélet, C‑546/11, EU:C:2013:603, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. június 2‑iC‑ítélet, C‑122/15, EU:C:2016:391, 19. pont).

Konkrétan a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja többek között úgy rendelkezik, hogy az Unióra átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell a pályaválasztási tanácsadás, a szakképzés, a szakmai továbbképzés és az átképzés – beleértve a szakmai gyakorlatot – bármely formájában és szintjében való részvétel vonatkozásában.

E tekintetben a kérdést előterjesztő bírósághoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy bár az olyan adólevonási jog fennállása és mértéke, mint amilyen a jövedelemadóról szóló törvény 6.30. cikkében szerepel, önmagában véve nem köti feltételhez a szakképzésben való részvételt, ugyanakkor az ebből fakadó pénzügyi következmények befolyásolhatják az ilyen képzéshez való tényleges részvételi lehetőséget.

A holland kormány úgy érvel, hogy az alapügy tárgyát képező adókedvezmény a fiatalok képzésben való részvételének előmozdítására és munkaerőpiaci helyzetük támogatására irányul. A jövedelemadóról szóló törvény 6.30. cikkében előírt adólevonási jog ugyanis oly módon kívánta támogatni a fiatalokat, hogy az adott tartamú szokásos tanulmányi idő alatt olyan adókedvezményeket nyújt nekik, amely lehetővé teszi számukra, hogy ezen időszakon belül gondtalanabbul folytathassák tanulmányaikat, és ezáltal megszilárdíthassák helyüket a munkaerőpiacon.

20	E körülményekre tekintettel az olyan adójogi szabályozást, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, úgy kell minősíteni, hogy az a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett szakképzésben való részvételre is vonatkozik.

Így a 2000/78 irányelv 16. cikkének a) pontjára tekintettel, amelynek értelmében a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy biztosítsák bármely, az egyenlő bánásmód elvével ellentétes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezés eltörlését, az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját akként kell értelmezni, hogy az olyan adókedvezményre is irányul, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, és amelyet a fiatalok képzésben való részvételének előmozdítása és munkaerőpiaci helyzetük támogatása érdekében fogadtak el (lásd analógia útján: 2005. július 21‑iVergani‑ítélet, C‑207/04, ECLI:EU:C:2005:495, 26. pont).

A fentiekből az következik, hogy a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan adójogi szabályozás, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, amely úgy rendelkezik, hogy a szakképzési költséget az érintett személy életkorától függően adóügyi szempontból eltérően kezelik, abban az esetben tartozik az irányelv tárgyi hatálya alá, ha a fiatalok képzésben való részvételének előmozdítására irányul.

A második kérdésről

23	Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem kell megválaszolni, mivel azt arra az esetre vonatkozóan tették fel, ha a Bíróság azt állapítja meg, hogy a 2000/78 irányelv nem alkalmazandó az alapeljárásban.

A harmadik és a negyedik kérdésről

A kérdést előterjesztő bíróság együttesen vizsgálandó harmadik és a negyedik kérdése lényegében arra irányul, hogy úgy kell‑e értelmezni a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan adójogi szabályozás, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, amely a 30. életévüket be nem töltött személyek számára bizonyos feltételek mellett megengedi a szakképzési költségek teljes összegének az adóköteles jövedelemből történő levonását, míg a 30. életévüket betöltött személyek esetében korlátozza az adólevonási jogot.

Az említett rendelkezésnek megfelelően azt kell megvizsgálni, hogy a szakképzésben részesülő személyek életkorán alapuló eltérő bánásmód objektív és észszerű módon jogszerű céllal igazolható‑e, e cél elérésének eszközei megfelelőek‑e, és nem haladják‑e meg a nemzeti jogalkotó által elérni kívánt cél megvalósításához szükséges mértéket.

A 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontja továbbá úgy rendelkezik, hogy az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között a munkavállalás és a szakképzésben való részvétel külön feltételekhez kötését, külön foglalkoztatási és munkafeltételeket, beleértve az elbocsátási és javadalmazási feltételeket, a fiatalok szakmai beilleszkedésének elősegítése vagy védelmük biztosítása céljából.

27	Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a fiatalok munkaerőpiaci helyzetének a szakmai beilleszkedésük elősegítése, illetve védelmük biztosítása céljából történő előmozdítása a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében jogszerű célnak tekinthető.

28	Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy az e cél elérése érdekében alkalmazott eszközök megfelelők és szükségesek‑e.

Ami elsőként az alapügyben szereplőhöz hasonló adójogi szabályozás megfelelőségét illeti, nem vitatott, hogy az ilyen szabályozás akkor alkalmas a fiatalok munkaerőpiaci helyzetének előmozdítására, ha a szakképzések tekintetében ösztönző jellegű intézkedésnek minősül számukra. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy valóban fennáll‑e ez a helyzet.

30	Másodikként a kérdést előterjesztő bíróság a vitatott adójogi szabályozás szigorúan szükséges jellegét vizsgálja.

E tekintetben a holland kormány rámutat arra, hogy bár ez a szabályozás csak a 30. életévüket be nem töltött személyek számára biztosítja a szakképzési költségek teljes összegének az adóköteles jövedelemből való levonásához való jogot, a 30. életévüket betöltött személyeket sem részesíti túlzottan hátrányosan. Utóbbiakat ugyanis minden évben megilleti az a jog, hogy a képzési költségeket 15000 eurós összeghatárig levonják, függetlenül attól, hogy a költségek első vagy későbbi tanulmányi ciklusban merültek fel.

A holland kormány ehhez hozzáfűzi, hogy az adólevonási jog időbeli korlátozás nélkül gyakorolható, míg a 30. életévüket be nem töltött személyek számára a szakképzési költségek teljes összegének levonásához való jogot a tizenhat naptári negyedéves szokásos tanulmányi időre korlátozták. Végül a holland kormány kiemeli, hogy az átlagos képzési költség évente 15000 eurót tesz ki.

Végül azzal kapcsolatban, hogy indokolt‑e kizárni a 30. életévüket betöltött személyeket a képzési költségek teljes összegének levonásához való jogból, a holland kormány úgy érvel, hogy ezeknek a személyeknek általában lehetőségük nyílik arra, hogy előzőleg képzésben vegyenek részt és szakmai tevékenységet gyakoroljanak, és így – mivel jobb anyagi helyzetben vannak, mint azok a fiatalok, akik nemrég léptek ki az iskolarendszerből – legalábbis részben magukra tudják vállalni az új képzés pénzügyi terhét.

A szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területén a tagállamokat és a szociális partnereket megillető széles mérlegelési mozgástérre tekintettel nem tűnik úgy, hogy az a tagállam, amely olyan adójogi szabályozást fogad el, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, túlmenne azon a mértéken, amely a fiatalok munkaerőpiaci helyzetének előmozdítására irányuló cél megvalósításához szükséges.

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan adójogi szabályozás, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, amely a 30. életévüket be nem töltött személyek számára bizonyos feltételek mellett megengedi a szakképzési költségek teljes összegének az adóköteles jövedelemből történő levonását, míg a 30. életévüket betöltött személyek esetében korlátozza az adólevonási jogot, amennyiben egyrészt az említett szabályozás jogszerű foglalkoztatás‑ és munkaerőpiac‑politikai céllal objektív és észszerű módon igazolható, másrészt pedig e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek. A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy az alapügyben ez a helyzet áll‑e fenn.

A költségekről

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan adójogi szabályozás, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, amely úgy rendelkezik, hogy a szakképzési költséget az érintett személy életkorától függően adóügyi szempontból eltérően kezelik, abban az esetben tartozik az irányelv tárgyi hatálya alá, ha a fiatalok képzésben való részvételének előmozdítására irányul.

A 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan adójogi szabályozás, mint amilyen az alapügy tárgyát képezi, amely a 30. életévüket be nem töltött személyek számára bizonyos feltételek mellett megengedi a szakképzési költségek teljes összegének az adóköteles jövedelemből történő levonását, míg a 30. életévüket betöltött személyek esetében korlátozza az adólevonási jogot, amennyiben egyrészt az említett szabályozás jogszerű foglalkoztatás‑ és munkaerőpiac‑politikai céllal objektív és észszerű módon igazolható, másrészt pedig e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek. A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy az alapügyben ez a helyzet áll‑e fenn.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: holland.