A Bíróság (második tanács) 2016. június 30‑i ítélete – Ciup
(C‑288/14. sz. ügy) ( 1 )
„Előzetes döntéshozatalra utalás — A lojális együttműködés elve — Az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve — A jogalap nélkül beszedett adó kamatokkal történő visszatérítésének szabályait megállapító nemzeti szabályozás — Az uniós jogból eredő, visszatérítés iránti ilyen jogokra vonatkozó bírósági határozatok végrehajtása — Öt évre elosztott visszatérítés — A visszatérítésnek valamely adó jogcímén beszedett pénzösszegek rendelkezésre állására vonatkozó feltételhez kötése — A végrehajtás lehetőségének hiánya”
|
1. |
Európai uniós jog — Közvetlen hatály — Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti adók — Visszatérítés — Módozatok — A nemzeti jog alkalmazása — Korlátok — A lojális együttműködés elvének tiszteletben tartása — Kifejezetten az uniós joggal ellentétesnek nyilvánított adó visszatérítésére alkalmazandó, korlátozó jellegű eljárási szabályok bevezetése — Megengedhetőség — A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat (EUSZ 4. cikk, (3) bekezdés) (vö. 31., 52. pont és a rendelkező rész) |
|
2. |
Európai uniós jog — Közvetlen hatály — Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti adók — Visszatérítés — Módozatok — Késedelmi kamat fizetése — A nemzeti jog alkalmazása — Korlátok — Az egyenértékűség elvének tiszteletben tartása — A nemzeti bíróságra háruló vizsgálat (vö. 37., 38., 52. pont és a rendelkező rész) |
|
3. |
Európai uniós jog — Közvetlen hatály — Az uniós joggal összeegyeztethetetlen nemzeti adók — Visszatérítés — Módozatok — A nemzeti jog alkalmazása — Korlátok — A tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartása — Öt évre elosztott visszatérítés — A visszatérítésnek valamely adó jogcímén beszedett pénzösszegek rendelkezésre állására vonatkozó feltételhez kötése — A végrehajtás lehetőségének hiánya — Megengedhetetlenség (vö. 49., 50., 52. pont és a rendelkező rész) |
Rendelkező rész
A lojális együttműködés elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a tagállamok olyan rendelkezéseket fogadnak el, amelyek a Bíróság ítélete szerint az uniós joggal ellentétes, illetve a Bíróság ítéletéből következően az uniós joggal összeegyeztethetetlen adó visszatérítését kifejezetten ezen adóra vonatkozó olyan feltételektől teszik függővé, amelyek kedvezőtlenebbek a szóban forgó adó visszatérítésére egyébként alkalmazandó feltételeknél, aminek vizsgálata a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata.
Az egyenértékűség elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a tagállamok kevésbé kedvező eljárási szabályokat írnak elő az uniós jog megsértésén alapuló adó‑visszatérítés iránti kérelmekre, mint amelyeket a belső jog megsértésén alapuló hasonló jogorvoslatokra kell alkalmazni. A kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy lefolytassa a szükséges vizsgálatokat annak biztosítása érdekében, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitára alkalmazandó szabályozás vonatkozásában tiszteletben tartsák ezt az elvet.
A tényleges érvényesülés elvét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügybelihez hasonló, az uniós jog alapján fizetendő és végrehajtható bírósági határozatban meghatározott összegek visszatérítésére vonatkozó olyan rendszer, amely ezen összegek öt évre elosztott visszatérítését írja elő, és amely az ilyen határozatok végrehajtását valamely másik adó címén beszedett összegek rendelkezésre állásának feltételéhez köti, anélkül hogy a jogalanynak lehetősége lenne arra, hogy kötelezettségei teljesítésére kényszerítse az illetékes hatóságot, ha azokat az önként nem teljesíti.