A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2016. június 30. ( *1 )

„Tagállami kötelezettségszegés — Környezet — Az Európai Unió vízpolitikája — 2000/60/EK irányelv — A felszíni vizek ökológiai és kémiai állapotának megfigyelése — Vízgyűjtő‑gazdálkodási tervek”

A C‑648/13. sz. ügyben,

az EUMSZ 258. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2013. december 6‑án

az Európai Bizottság (képviselik: K. Herrmann és E. Manhaeve, meghatalmazotti minőségben)

felperesnek

a Lengyel Köztársaság (képviselik: B. Majczyna, K. Majcher és M. Drwięcki, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),

tagjai: F. Biltgen, a tizedik tanács elnöke, a hatodik tanács elnökeként eljárva, M. Berger (előadó) és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: M. Aleksejev tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. január 15‑i tárgyalásra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

Keresetlevelével az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a Lengyel Köztársaság azáltal, hogy a 2008. március 11‑i 2008/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 81., 60. o.) módosított, a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23‑i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 275. o.; a továbbiakban: 2000/60 irányelv) 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontját, 8. cikkének (1) bekezdését, 9. cikkének (2) bekezdését, l0. cikkének (3) bekezdését és 11. cikkének (5) bekezdését, az V. mellékletének 1.3; 1.3.4; 1.3.5, 1.4 és 2.4.1 pontját, és a VII. melléklete A. címének 7.2–7.10 pontját nem teljes mértékben vagy nem megfelelően ültette át, nem teljesítette az irányelv e rendelkezéseiből és 24. cikkéből eredő kötelezettségeit.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2000/60 irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontja a következőket írja elő:

„[...]

19)	»A felszín alatti víz állapota«: egy felszín alatti víztest állapotával kapcsolatos általános kifejezés, amely állapotot a víz mennyiségi és kémiai állapota közül a rosszabb határoz meg;

20)	»A felszín alatti víz jó állapota«: az a felszín alatti víztest által elért állapot, amikor annak mind mennyiségi, mind kémiai állapota legalább »jó«”.

[...]

26)	»Mennyiségi állapot«: annak a mértéknek a kifejezése, hogy egy felszín alatti víztestet a közvetlen és közvetett vízkivételek mennyire befolyásolnak.

27)

»Hasznosítható felszín alatti vízkészlet«: a felszín alatti víztest utánpótlódásának hosszú idejű éves átlagos mértéke, levonva a kapcsolatban levő felszíni vizek 4. cikkben részletezett ökológiai minőségi célkitűzéseinek eléréséhez szükséges hosszú távú éves átlagos vízhozamát, hogy elkerülhető legyen az ilyen vizek ökológiai állapotának bármilyen jelentős romlása és az azokkal összefüggő szárazföldi ökoszisztémák bármely jelentős károsodása.

[...]”

A 2000/60 irányelv „Környezeti célkitűzések” című 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben előírt intézkedési programok átültetésére az alábbiak vonatkoznak:

a felszíni vizek

i.	a tagállamok a (6) és (7) bekezdésre is figyelemmel, a (8) bekezdés sérelme nélkül végrehajtják a szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák az összes felszíni víztest állapotának romlását;

ii.

a tagállamok védik, javítják, és helyreállítják az összes felszíni víztestet, figyelemmel a mesterséges és jelentősen módosított víztestekre vonatkozó iii. pont rendelkezéseire is, azzal a céllal, hogy legkésőbb az ezen irányelv hatálybalépését követő 15 éven belül elérjék a jó állapotot, az V. mellékletben foglalt előírásoknak megfelelően, figyelemmel a (4) bekezdés szerinti hosszabbításokra, és az (5), (6) és (7) bekezdés alkalmazására is, a (8) bekezdés sérelme nélkül;

iii.

a tagállamok védik, és javítják az összes mesterséges és jelentősen módosított víztestet, a jó ökológiai potenciál és jó kémiai állapot elérésének céljából, legkésőbb 15 éven belül ezen irányelv hatálybalépését követően az V. mellékletben foglalt előírásoknak megfelelően, figyelemmel a (4) bekezdés szerinti hosszabbításokra, és az (5), (6) és (7) bekezdés alkalmazására is, a (8) bekezdés sérelme nélkül;

iv.	a tagállamok végrehajtják a szükséges intézkedéseket a 16. cikk (1) és (8) bekezdésének megfelelően az elsőbbségi anyagok általi szennyezések fokozatos csökkentésének céljából és az elsőbbségi veszélyes anyagok kibocsátásainak, bevezetéseinek és veszteségeinek megszüntetésére vagy kiiktatására

az 1. cikkben említett vonatkozó nemzetközi egyezmények sérelme nélkül az érintett tagállamok vonatkozásában;

a felszín alatti vizek

a tagállamok végrehajtják a szükséges intézkedéseket a szennyező anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására és a felszín alatti víztestek állapotromlásának megakadályozására, a (6) és (7) bekezdés alkalmazására is figyelemmel, a (8) bekezdés sérelme nélkül, valamint a 11. cikk (3) bekezdése j) pontjának alkalmazására is figyelemmel;

ii.

a tagállamok védik, javítják, és helyreállítják az összes felszín alatti víztestet, és biztosítják az egyensúlyt a felszín alatti víz kitermelése és utánpótlódása között, azzal a céllal, hogy elérjék a felszín alatti vizek jó állapotát, legkésőbb az ezen irányelv hatálybalépését követő 15 évvel, az V. melléklet előírásainak megfelelően, figyelemmel a (4) bekezdésben meghatározott esetleges hosszabbításokra és az (5), (6) és (7) bekezdés alkalmazására is, a (8) bekezdés sérelme nélkül, valamint figyelemmel a 11. cikk (3) bekezdésének j) pontjára is;

iii.

a tagállamok végrehajtják a szükséges intézkedéseket az emberi tevékenységből származó bármely szennyezőanyag‑koncentráció bármilyen jelentős és tartós emelkedésének visszafordítására, a felszín alatti víz szennyezettségének folyamatos csökkentése érdekében.

A tendencia visszafordításához szükséges intézkedéseket a 17. cikk (2), (4) és (5) bekezdésének megfelelően teszik meg, figyelembe véve a vonatkozó közösségi jogszabályokban rögzített szabványokat, figyelemmel a (6) és (7) bekezdés alkalmazására is, a (8) bekezdés sérelme nélkül;

c)	a védett területekre a tagállamok legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 15 éven belül megfelelnek minden szabványnak és célnak, hacsak azok a közösségi jogszabályok, amelyek alapján kijelölték az egyes védett területeket, másként nem rendelkeznek.

(2) Ahol az (1) bekezdésben foglalt célkitűzések közül egynél több vonatkozik egy meghatározott víztestre, a legszigorúbbat alkalmazzák.

(3) A tagállamok akkor minősíthetnek egy felszíni víztestet mesterségesnek vagy jelentősen módosítottnak, ha:

a víztest hidromorfológiai jellemzőinek megváltoztatása, amely szükségessé válhat a jó ökológiai állapot eléréséhez, jelentős mértékben káros hatással lehet:

i.	a tágabb környezetre;

ii.	a hajózásra, beleértve a kikötői létesítményeket vagy a szabadidős tevékenységekre;

iii.	olyan tevékenységekre, amelyek céljából a vizet tározzák, mint az ivóvízellátás, energiatermelés vagy az öntözés;

iv.	folyószabályozásra, árvízvédelemre, a területi vízrendezésre; vagy

v.	egyéb, ugyanilyen fontos fenntartható emberi fejlesztési tevékenységekre;

a víztest mesterséges vagy megváltoztatott jellemzői által szolgált hasznos célok műszaki megvalósíthatatlanság vagy aránytalan költségek miatt nem érhetőek el más, a környezet szempontjából jóval előnyösebb eszközzel.

Az ilyen minősítést és az okait külön megemlítik a 13. cikkben megkívánt vízgyűjtő‑gazdálkodási tervben, és hatévente felülvizsgálják.

(4) Az (1) bekezdésben megállapított határidőket meg lehet hosszabbítani a víztestekre vonatkozó célkitűzések fokozatos elérése érdekében, biztosítva, hogy nem következik be további romlás az érintett víztest állapotában, és az összes alábbi feltétel teljesülése esetén:

a tagállamok megállapítják, hogy észszerű becslés szerint a víztestek állapotának összes szükséges javítása nem érhető el az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül, az alábbi okok legalább egyike miatt:

i.	a javítások megkívánt mértéke csak a határidőt meghaladó időszakokban érhető el a műszaki megvalósíthatóság miatt;

ii.	a javítások végrehajtása a megadott határidőn belül aránytalanul költséges lenne;

iii.	a természeti viszonyok nem engedik meg a víztest állapotának időben történő javítását.

b)	A határidő meghosszabbítását és annak okait külön megemlítik, és megmagyarázzák a 13. cikk szerint megkívánt vízgyűjtő‑gazdálkodási tervben.

c)	A meghosszabbításokat korlátozzák a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv legfeljebb két további korszerűsítéséig, kivéve azokat az eseteket, ahol a természeti viszonyok olyanok, hogy a célkitűzések nem érhetők el ezen az időtartamon belül.

A vízgyűjtő‑gazdálkodási tervben rögzítik a 11. cikk által megkövetelt intézkedések összefoglalását, amelyek a víztestek megkívánt állapotra hozásához fokozatosan szükségesek a meghosszabbított határidőig, ezeknek az intézkedéseknek az átültetését késleltető bármely okot, és a végrehajtásuk várható időrendjét. A korszerűsített vízgyűjtő‑gazdálkodási tervbe belefoglalják az intézkedések végrehajtásának ellenőrzését és az esetleges kiegészítő intézkedés összefoglalását.

(5) A tagállamok kevésbé szigorú környezeti célkitűzések elérését is megcélozhatják, mint amelyeket az 1. cikk alatt követelnek meg olyan sajátos víztestekre, amelyeket annyira befolyásolt az emberi tevékenység, az 5. cikk (1) bekezdése értelmében, vagy amelyek természetes állapota olyan, hogy ezeknek a célkitűzéseknek az elérése nem valósítható meg vagy aránytalanul költséges lenne, és az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	az ilyen emberi tevékenység által szolgált környezeti és társadalmi‑gazdasági célkitűzések nem érhetők el más módon, amelyek jelentősen jobb környezetvédelmi változatot jelentenek aránytalan költségek előidézése nélkül;

a tagállamok biztosítják

—	felszíni vizek esetén, a lehető legjobb ökológiai és kémiai állapot elérését, figyelembe véve a hatásokat, amelyeket nem lehet észszerű módon elkerülni az emberi tevékenység vagy a szennyezés természete miatt,

—	felszín alatti vizek esetén, a lehetséges legkisebb változást a felszín alatti víz jó állapotában, figyelembe véve a hatásokat, amelyeket nem lehet észszerű módon elkerülni az emberi tevékenység vagy a szennyezés természete miatt;

c)	nem következik be további romlás az érintett víztestben;

d)	a kevésbé szigorú környezeti célkitűzések meghatározását és annak okait kifejezetten megemlítik a 13. cikkben megkívánt vízgyűjtő‑gazdálkodási tervben, és ezeket a célkitűzéseket hatévente felülvizsgálják.

(6) A víztestek állapotának időszakos leromlása nem jelenti ezen irányelv megszegését, ha ez természetes ok vagy vis maior következménye, amelyek kivételesek és észszerűen előre nem láthatók, főként a szélsőséges árvizek és a hosszú idejű aszályok, vagy az észszerűen előre nem látható balesetekből származó körülmények eredménye, amikor az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)	minden megvalósítható lépést megtesznek az állapot további romlásának megelőzésére, és azért, hogy ne veszélyeztessék ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósulását más víztestekben, amelyekre e körülmények nincsenek hatással;

b)	a feltételek, amelyek esetén a körülmények kivételesnek és előre nem láthatónak nyilváníthatók, beleértve a megfelelő indikátorok elfogadását is, a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervben rögzítve vannak;

c)	az ilyen kivételes körülmények között szükséges intézkedések szerepelnek az intézkedési programban, és nem veszélyeztetik a víztest minőségének helyreállását a körülmények megszűnése után;

a kivételes vagy előre nem látható körülmények hatásait évente számba veszik, és a (4) bekezdés a) pontjában kifejtett okokat is figyelembe véve, minden lehetséges intézkedést megtesznek, hogy a víztest állapota a gyakorlatilag lehetséges legrövidebb időn belül visszaálljon az említett körülmények hatása előtti állapotra;

e)	a körülmények hatásainak, és az a) és d) pontoknak megfelelően megtett vagy megteendő ilyen intézkedéseknek az összefoglalását beépítik a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv következő korszerűsítésébe.

(7) A tagállamok nem szegik meg ezt az irányelvet, ha:

—

az eredménytelenség a felszín alatti víz jó állapotának, egy felszíni vagy felszín alatti víztest jó ökológiai állapotának, vagy adott esetben jó ökológiai potenciáljának elérésében, vagy állapotromlásának megelőzésében, [helyesen: a felszín alatti víz jó állapota, egy felszíni vagy felszín alatti víztest jó ökológiai állapota, vagy adott esetben jó ökológiai potenciálja elérésének vagy állapotromlása megelőzésének meghiúsulása] egy felszíni víztest fizikai jellemzőinek újabb keletű módosulásának vagy a felszín alatti víztestek szintjében beállt változásoknak a következménye, vagy

—

új, fenntartható emberi fejlesztési tevékenység következménye az eredménytelenség annak megakadályozásában, hogy egy felszíni víztest kiváló állapota jó állapotúvá romoljon [helyesen: a felszíni víztest kiváló állapota jó állapotúvá romlása megelőzésének meghiúsulása új, fenntartható emberi fejlesztési tevékenység következménye],

és az összes alábbi feltétel teljesül:

a)	minden lehetséges lépést megtesznek a víztest állapotára gyakorolt ártalmas hatás mérséklésére;

b)	e változtatások okait a 13. cikkben megkívánt vízgyűjtő‑gazdálkodási terv részletesen tartalmazza, és a célkitűzéseket hatévente felülvizsgálják;

e változtatások vagy módosítások oka elsőrendű közérdek és/vagy ha a hasznokat, amelyek a környezet és a társadalom számára az (1) bekezdésben meghatározott célokból fakadnak, felülmúlják e változások hasznai az emberi egészség, az emberi biztonság megtartása vagy a fenntartható fejlődés tekintetében;

d)	a víztest megváltoztatásával vagy módosításával szolgált hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el más olyan módon, ami a környezet számára jóval előnyösebb.

(8) A (3), (4), (5), (6) és (7) bekezdések alkalmazása során a tagállam biztosítja, hogy az alkalmazás nem zárja ki vagy veszélyezteti állandó jelleggel az ezen irányelvben foglalt célkitűzések teljesítését az ugyanazon a vízgyűjtő kerületen belüli más víztestek esetén, és összhangban van az egyéb közösségi környezeti joganyaggal.

(9) Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az új rendelkezések alkalmazása, beleértve a (3), (4), (5), (6) és (7) bekezdés alkalmazását is, biztosítsa a védelemnek legalább ugyanazt a szintjét, mint a meglévő közösségi joganyag.”

A 2000/60 irányelv „A felszíni és felszín alatti vizek és a védett területek állapotának megfigyelése” címet viselő 8. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

A tagállamok gondoskodnak a vizek állapotának megfigyeléséhez programok kidolgozásáról azért, hogy a vizek állapota minden egyes vízgyűjtő kerületben összehangolt és átfogó módon áttekinthető legyen:

—

felszíni vizek esetén az ilyen programok kiterjednek:

i.	a víztérfogatra és a vízszintre vagy vízhozamra olyan mértékben, amennyire azt a kémiai állapot és az ökológiai potenciál indokolja; és

ii.	az ökológiai és a kémiai állapotra, és az ökológiai potenciálra,

—	felszín alatti vizek esetén az ilyen programok a kémiai és a mennyiségi állapot megfigyelésére terjednek ki,

—	védett területek esetén a fenti programokat kiegészítik azoknak a jellemzőknek a megfigyelésével, amelyeket az a közösségi joganyag tartalmaz, amely alapján az egyes védett területeket kialakították.

A 2000/60 irányelv 9. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1) A tagállamok figyelembe veszik a vízszolgáltatások megtérülésének [helyesen: költségei megtérülésének] elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletekkel összefüggő költségeket, tekintettel a III. melléklet szerint elvégzett gazdasági elemzésre és különösen a szennyező fizet elvének megfelelően.

A tagállamok 2010‑ig biztosítják,

—	hogy a vízzel kapcsolatos árpolitika biztosítson megfelelő késztetést a vízhasználók számára, hogy a vízkészleteket hatékonyan használják, és ezáltal járuljon hozzá ezen irányelv célkitűzéseihez,

—	a különböző vízhasználatok megfelelő hozzájárulását a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez, legalább ipari, mezőgazdasági és háztartási bontásban, a III. melléklet szerint végzett gazdasági elemzés alapján és figyelembe véve a szennyező fizet elvet.

A tagállamok ennek során tekintettel lehetnek a költségek megtérítésének szociális, környezeti és gazdasági hatásaira, továbbá az érintett régió vagy régiók földrajzi és éghajlati jellemzőire.

(2) A tagállamok a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben beszámolnak az (1) bekezdés alkalmazásának irányában tervezett lépésekről, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy teljesüljenek ezen irányelv környezeti célkitűzései, továbbá a különböző vízhasználatok hozzájárulásáról a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez.”

A 2000/60 irányelv „Kombinált megközelítés a pontszerű és a diffúz szennyezőforrások esetén” című 10. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A tagállamok biztosítják, hogy a (2) bekezdésben említett felszíni vizekbe való bevezetéseket az e cikkben meghatározott kombinált megközelítés szerint szabályozzák.

(2) A tagállamok biztosítják a kialakítását és/vagy megvalósítását:

a)	a kibocsátások elérhető legjobb technológiákon alapuló szabályozásának,

b)	a megfelelő kibocsátási határértékeknek; vagy

c)	diffúz hatások esetében a korlátozásoknak, amelyek adott esetben a legjobb környezeti gyakorlatot is magukban foglalják,

megfelelve:

—	a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24‑i 96/61/EK tanácsi irányelvnek (HL L 257., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 3. kötet, 80. o),

—	a települési szennyvíz kezeléséről szóló, 1991. május 21‑i 91/271/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 135., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 26. o.),

—	a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12‑i 91/676/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 375., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 68. o.),

—	az ezen irányelv 16. cikke értelmében elfogadott irányelveknek,

—	a IX. mellékletben felsorolt irányelveknek,

—	bármely más, vonatkozó közösségi joganyagnak

legkésőbb 12 évvel ezen irányelv hatálybalépését követően, kivéve ha a vonatkozó jogszabályok másként rendelkeznek.

(3) Ha ezen irányelvnek, vagy a IX. mellékletben felsorolt irányelveknek, vagy bármely más közösségi joganyagnak megfelelően megállapított vízminőségi célkitűzés vagy vízminőségi szint szigorúbb feltételeket követel meg, mint amilyeneket a (2) bekezdés alkalmazása eredményezne, a szigorúbb kibocsátásszabályozást kell alkalmazni.”

A 2000/60 irányelv „Intézkedési program” című 11. cikke (5) bekezdésében a következőket írja elő:

„Ha a megfigyelések vagy egyéb adatok jelzik, hogy a víztestekre a 4. cikkben meghatározott célkitűzések valószínűleg nem érhetők el, az érintett tagállam biztosítja, hogy:

—	megvizsgálja a lehetséges sikertelenség okait,

—	megvizsgálja és ha szükséges, felülvizsgálja a vonatkozó engedélyeket és felhatalmazásokat,

—	megvizsgálja és ha szükséges, felülvizsgálja az ellenőrző programokat, és

—	ha szükséges, kiegészítő intézkedéseket hoznak a megállapított célkitűzések elérése érdekében, beleértve esetleges szigorúbb környezetminőségi előírások V. mellékletben foglalt eljárás szerinti megállapítását is.

Ha ezek az okok természetes körülmények vagy vis maior eredményei, amelyek kivételesek és észszerű módon előre nem láthatók, különösen a szélsőséges árvizek és az elhúzódó aszályok, a tagállam megállapíthatja, hogy a 4. cikk (6) bekezdésére is tekintettel, a kiegészítő intézkedések nem alkalmazhatóak.”

A 2000/60 irányelv V. mellékletének 1.3, 1.3.4, 1.3.5, 1.4 és 2.4.1 pontja az alábbiakat állapítja meg:

„1.3 A felszíni vizek ökológiai és kémiai állapotának megfigyelése (monitoring)

A felszíni vizek megfigyelő (monitoring) hálózatát a 8. cikk kívánalmainak megfelelően alakítják ki. A megfigyelő hálózatot úgy tervezik meg, hogy összehangolt és átfogó képet adjon az ökológiai és kémiai állapotról minden vízgyűjtőn, és lehetővé tegye a víztestek osztályozását az 1.2 [pont] normatív meghatározásaival megegyezően öt osztályba. A tagállamok biztosítják a felszíni vizek monitoringhálózatát bemutató térképet vagy térképeket, amelyeket felvesznek a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervbe.

Az 5. cikknek és a II. mellékletnek megfelelően elvégzett jellemzés és hatásvizsgálat alapján a tagállamok egy feltáró megfigyelési programot és egy operatív megfigyelési programot alakítanak ki minden olyan időszakra, amelyre a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv vonatkozik. Egyes esetekben a tagállamoknak szükséges lehet vizsgálati jellegű megfigyelési programok kialakítása is.

A tagállamok azokat a paramétereket figyelik meg, amelyek meghatározóak minden egyes vonatkozó minőségi elem állapotára. A biológiai minőségi elemek megválasztásakor a tagállamok meghatározzák a megfelelő taxonómiai szintet, amely szükséges a megfelelő pontosság és megbízhatóság eléréséhez a minőségi elemek osztályozásában. A megfigyelési programok által nyújtott eredmények megbízhatóságának és pontosságának becslését megadják a tervben.

[...]

1.3.4 A megfigyelés gyakorisága

A feltáró megfigyelés ideje alatt a fizikai‑kémiai minőségi elemekre jellemző paraméterek megfigyelési gyakoriságára az alább megadottakat kell betartani, kivéve ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján nagyobb időközök lennének indokoltak. A biológiai vagy a hidromorfológiai minőségi elemekre a megfigyelést legalább egyszer kell elvégezni a feltáró megfigyelés időszakában.

Az operatív megfigyelés esetén valamennyi paraméter megfigyelési gyakoriságát a tagállam határozza meg úgy, hogy az elegendő adatot nyújtson a vonatkozó minőségi elem állapotának megbízható értékeléséhez. Általában a megfigyelésnek olyan időközönként kell történnie, amelyek nem haladják meg az alábbi táblázatban szereplő időszakokat, kivéve ha a műszaki ismeretek és a szakértői vélemények alapján nagyobb időközök lennének indokoltak.

A gyakoriságokat úgy választják meg, hogy elérhető legyen a megbízhatóság és a pontosság elfogadható foka. Az alkalmazott megfigyelőrendszer által elérhető megbízhatóság és pontosság fokára vonatkozó becsléseket feltüntetik a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervben.

Olyan megfigyelési gyakoriságokat választanak meg, amelyek figyelembe veszik mind a természetes, mind az antropogén viszonyoktól befolyásolt paraméterek változékonyságát. A megfigyelés időpontjait úgy választják meg, hogy a szezonális változásoknak az eredményekre gyakorolt hatása minimálissá tehető legyen, és így biztosított legyen, hogy az eredmények által tükrözött, a víztestben bekövetkezett változások, az antropogén terhelések következményeként bekövetkező változásoknak legyenek tekinthetők. E cél elérése érdekében, ahol szükséges, ugyannak az évnek a különböző évszakaiban kiegészítő megfigyeléseket végeznek.

1.3.5 Kiegészítő megfigyelési követelmények védett területekre

A fent megkívánt megfigyelési programokat kiegészítik, hogy eleget tegyenek a következő kívánalmaknak:

Ivóvízkivételi pontok

A 7. cikk szerint kijelölt felszíni víztesteket, amelyek napi átlagban 100 m3‑nél több vizet adnak, megfigyelési helyekként jelölik ki, és kiegészítő megfigyelésnek vetik alá annyiban, amennyiben az szükséges lehet a 7. cikk követelményeinek kielégítéséhez. Az ilyen víztesteket minden bevezetett, elsőbbségi szennyező anyagra és minden olyan egyéb, jelentős mennyiségben bevezetett anyagra nézve meg kell figyelni, amely hatással lehet a víztest állapotára, és amelyet az ivóvíz irányelv rendelkezései szerint meg kell figyelni. A megfigyelést az alább meghatározott gyakoriságoknak megfelelően végzik:

Élőhelyek és fajok védőterületei

Az ilyen területeket alkotó víztesteket bevonják a fentebb említett operatív megfigyelési programba, ha a hatásvizsgálat és a feltáró megfigyelés alapján úgy azonosították azokat, mint amelyeknél fennáll a kockázat, hogy nem teljesítik a 4. cikk szerinti környezeti célkitűzéseket. A megfigyelést azért végzik, hogy értékeljék az ezeket a víztesteket érő minden jelentős terhelés nagyságát és hatását, és ahol szükséges, ott értékeljék az ilyen víztestek állapotában az intézkedési programok eredményeként bekövetkező változásokat. A megfigyelést mindaddig folytatják, amíg a területek eleget nem tesznek a vízzel kapcsolatos azon joganyag követelményeinek, amely alapján azokat kijelölték, és teljesítik a 4. cikk alatti rájuk vonatkozó célkitűzéseket.

[...]

1.4 Az ökológiai állapot osztályozása és bemutatása

1.4.1 A biológiai megfigyelés eredményeinek összehasonlíthatósága

A tagállamok azzal a céllal alakítanak ki megfigyelő rendszereket, hogy megbecsüljék a felszíni vizek minden egyes kategóriájához vagy a jelentősen módosított, illetve mesterséges felszíni víztestekhez meghatározott biológiai minőségi elemek értékeit. Az alábbiakban rögzített eljárás jelentősen módosított vagy mesterséges felszíni víztestekre történő alkalmazása estén, az ökológiai állapotra történő hivatkozást az ökológiai potenciálra történő hivatkozásként kell értelmezni. Az ilyen rendszerek esetén vissza lehet nyúlni bizonyos fajokra vagy fajok csoportjaira, amelyek a minőségi elemre mint egészre nézve reprezentatívak.

ii.

Ahhoz, hogy biztosítható legyen a megfigyelő rendszerek összehasonlíthatósága, a tagállamok által működtetett rendszerek eredményeit az ökológiai állapot osztályozása céljából, ökológiai minőségi arány formájában fejezik ki. Ezek az arányok képviselik az összefüggést az adott felszíni víztestben megfigyelt biológiai paraméterek értékei és ezeknek a paramétereknek az arra a víztestre alkalmazható referenciaviszonyai közötti értékei között. Az arányt egy zérus és az egy közé eső numerikus értékkel fejezik ki, a kiváló ökológiai állapotot az egyhez közeli, a rossz ökológiai állapotot a zérushoz közeli érték fejezi ki.

iii.

Minden tagállam megfigyelő rendszerében a felszíni vizek minden kategóriájára az ökológiai minőségi arány ötfokozatú skáláját használja, a kiválótól a rossz ökológiai állapotig terjedően, ahogyan azt az 1.2 pont meghatározza, a fokozatokat elválasztó határértékek számértékben vannak kifejezve. A kiváló és a jó állapot fokozatok közötti határ értékét, továbbá a jó és a mérsékelt állapot fokozatok közötti határ értékét az alább leírt interkalibrációs eljárással kell megállapítani.

iv.	A Bizottság elősegíti ezt az interkalibrációs eljárást annak biztosítása érdekében, hogy ezeket az fokozatbeli határokat az 1.2 pont normatív meghatározásaival konzisztens módon állapítsák meg, és, hogy azok összehasonlíthatók legyenek az egyes tagállamok között.

Ennek az eljárásnak a részeként a Bizottság elősegíti a tagállamok közötti információcserét, hogy a helyek egy sorát határozzák meg a Közösség minden ökorégiójában; ezek a helyek alkotják majd az interkalibrációs hálózatot. A hálózat minden egyes ökorégiójában jelen lévő felszíni víz típusokból kiválasztott pontokat tartalmaz. A felszíni víztestek minden kiválasztott típusára a hálózat legalább két olyan pontot tartalmaz, amelyek megfelelnek a kiváló és a jó állapot normatív meghatározásai közötti határnak, és legalább két olyan helyet, amelyek megfelelnek a jó és a mérsékelt állapot normatív meghatározása közötti határnak. A helyeket közös vizsgálatokon és minden egyéb rendelkezésre álló információn alapuló szakértői vélemények szerint választják ki.

vi.

Minden tagállam megfigyelőrendszerének azokra az interkalibrációs hálózatban levő helyekre kell vonatkoznia, amelyek egyaránt benne vannak azon ökorégióban és azon felszínivíztest‑típusban, amelyre a rendszernek irányulnia kell ezen irányelv kívánalmai szerint. Eredményeit minden tagállam megfigyelési rendszerében felhasználják a vonatkozó fokozathatárok numerikus értékeinek megállapítására.

vii.	A Bizottság elkészíti az interkalibrációs hálózatot alkotó helyek jegyzékének tervezetét. A helyek végleges jegyzéket a 21. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell létrehozni.

viii.

A Bizottság és a tagállamok a véglegesített jegyzék közzétételének dátumától számított 18 hónapon belül elvégzik az interkalibrációs eljárást.

ix.

Az interkalibrációs eljárás eredményeit és a tagállamok megfigyelőrendszereinek osztályozásához az i. és viii. pontoknak megfelelően megállapított, és ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló értékeit a 21. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni és közzétenni az interkalibrációs eljárás végrehajtását követő hat hónapon belül.

1.4.2 A monitoringeredmények bemutatása és az ökológiai állapot és az ökológiai potenciál osztályozása

A felszíni vizek kategóriáira a biológiai és a fizikai‑kémiai megfigyelés vonatkozó minőségi elemekre irányuló értékei közül mindig az alacsonyabb szerint kell a víztest ökológiai állapotának osztályba sorolását elvégezni, az alább következő táblázat első oszlopának megfelelően. A tagállamok térképet biztosítanak minden vízgyűjtő kerületről, amely bemutatja minden egyes víztest ökológiai állapotának osztályozását az alább következő táblázat második oszlopának megfelelő színkódolással, a víztest ökológiai osztályba sorolásának bemutatása céljából:

ii.

A jelentősen módosított és mesterséges víztestek esetében a biológiai és a fizikai‑kémiai megfigyelésnek a vonatkozó minőségi elemekre irányuló értékei közül az alacsonyabb szerint kell a víztest ökológiai potenciáljának osztályba sorolását elvégezni, az alább következő táblázat első oszlopa szerinti beosztásban. A tagállamok térképet biztosítanak minden vízgyűjtő kerületről, amely bemutatja minden egyes víztest ökológiai potenciáljának osztályozását színkódolással, a mesterséges víztestek esetében az alább következő táblázat második oszlopa szerint, a jelentősen módosított víztestek esetében pedig ennek a táblázatnak a harmadik oszlopa szerint:

iii.

A tagállamok fekete ponttal jelzik a térképen azokat a víztesteket is, ahol a jó állapot vagy a jó ökológiai potenciál elérésének hiányát az okozza, hogy azok nem felelnek meg egy vagy több olyan környezetminőségi előírásnak, amelyeket arra a víztestre a specifikus szintetikus és nem szintetikus szennyező anyagokkal kapcsolatban állapítottak meg (a tagállam által a teljesítésre meghatározott szabályoknak megfelelően).

1.4.3 A megfigyelési (monitoring) eredmények bemutatása és a kémiai állapot osztályozása

Ha egy víztest megfelel minden, a IX. mellékletben, a 16. cikkben és más, környezetminőségi előírásokat megállapító joganyagban megállapított környezetminőségi előírásnak, akkor azt úgy minősítik, mint ami eléri a »jó« kémiai állapotot. Ha nem, akkor úgy minősítik, mint »nem jó« kémiai állapotút.

[...]

2.4 A felszín alatti víz kémiai állapotának megfigyelése (monitoring)

2.4.1 A felszín alatti vizek megfigyelési (monitoring) hálózata

A felszín alatti vizek megfigyelő hálózatát a 7. és 8. cikk követelményei szerint alakítják ki. A megfigyelőhálózatot úgy tervezik meg, hogy összehangolt és átfogó képet adjon a felszín alatti víz kémiai állapotáról minden vízgyűjtőn, és hogy érzékelje a szennyező anyagok antropogén okokból bekövetkező, a szennyezés növekedését mutató tendenciáit.

Az 5. cikknek és a II. mellékletnek megfelelően végzett jellemzés és hatásvizsgálat alapján a tagállamok egy feltáró megfigyelési (monitoring) programot alakítanak ki minden egyes időszakra, amelyre a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv vonatkozik. E program eredményeit egy operatív megfigyelési (monitoring) program kialakítására használják fel a terv hátralevő időszakára.

A megfigyelési programok által szolgáltatott eredmények megbízhatóságának és pontosságának szintjére irányuló becsléseket a tervben adják meg.

[...]”

A 2000/60 irányelv „Vízgyűjtő‑gazdálkodási tervek” című VII. melléklete A. részének 7.2‑7.10 pontja a következőképpen rendelkezik:

„A

vízgyűjtő‑gazdálkodási tervek a következő elemeket tartalmazzák:

[...]

7.2	beszámoló azokról a gyakorlati lépésekről és intézkedésekről, amelyeket a vízhasználati költségek megtérülése 9. cikk szerinti elvének az alkalmazására tettek;

7.3	a 7. cikk követelményeinek teljesítését szolgáló intézkedések összefoglalása,

7.4	a vízkivételek és a tározások szabályozásainak összefoglalása, beleértve az olyan esetek jegyzékeire és meghatározására történő hivatkozásokat is, ahol kivételt tettek a 11. cikk (3) bekezdésének e) pontja alapján;

7.5	a pontszerű bevezetésekre és egyéb, a vizek állapotára hatással levő tevékenységekre elfogadott szabályozások összefoglalása a 11. cikk (3) bekezdésének g) és i) pontja szerint;

7.6	azon esetek felsorolása, amelyekben a felszín alatti vizekbe közvetlen bevezetést engedélyeztek a 11. cikk (3) bekezdésének j) pontja szerint;

7.7	az elsőbbségi anyagokkal kapcsolatban a 16. cikknek megfelelően tett intézkedések összefoglalása;

7.8	a rendkívüli szennyezési események hatásainak megelőzésére és csökkentésére tett intézkedések összefoglalása;

7.9	a 11. cikk (5) bekezdése szerint tett intézkedések összefoglalása, olyan víztestekre, amelyeknél nem valószínű, hogy elérik a 4. cikkben előírt célkitűzéseket;

7.10	azoknak a kiegészítő intézkedéseknek a részletei, amelyeket úgy ítéltek meg, hogy szükségesek a megállapított környezeti célkitűzések eléréséhez;

[...]”

A lengyel jog

A vízügyi törvény

A 2001. július 18‑i vízügyi törvény (2001. évi Dz. U., 115. sz., 1229. o.) 2010. augusztus 28‑án hatályos változatának (a továbbiakban: vízügyi törvény) 113. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[...]

(4) A védett területek jegyzéke az alábbi felsorolásokat tartalmazza:

1.	a lakossági ivóvízellátás céljából vízkivételre kijelölt területek,

2.	a gazdaságilag jelentős vízi fajok védelmére kijelölt területek;

3.	az üdülési célra kijelölt víztestek, beleértve azokat a területeket, amelyeket fürdővizekként jelöltek ki,

4.	a városi szennyezéssel okozott eutrofizációra érzékeny területek,

5.	a mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel veszélyeztetett területek,

6.	a természetvédelmi törvény alapján az élőhelyek vagy állatfajok védelmére kijelölt területek, ahol a víz állapotának megtartása vagy javítása védelmük fontos tényezője. [...]”

A vízügyi törvény 113a. cikke a következőképpen rendelkezik:

„[...]

(2) Az (1) bekezdésben foglalt alapintézkedések a minimálisan teljesítendő feltételekre vonatkoznak, és az alábbiakat tartalmazzák:

[...]

2.	a vízszolgáltatások költségei megtérülése elvének végrehajtására irányuló intézkedések,

[...]

(4) A vízügyi környezetvédelmi nemzeti program megalkotásakor a vízszolgáltatások költségei megtérülésének elvét és a vízkészletek vízgyűjtő kerületekben történő felhasználásával összefüggő szükségletek kielégítésére vonatkozó hosszútávú előrejelzéseket figyelembe véve gazdasági elemzéseket kell készíteni a vízhasználatról.

[...]”

A vízügyi törvény 114. cikke értelmében:

„(1) A vízgyűjtő‑gazdálkodási tervek a következő elemeket tartalmazzák:

a vízgyűjtő kerület jellemzőinek általános leírása, amely különösen a következőket tartalmazza:

a)	a felszíni víztestek felsorolása, a típus és a megállapított referenciafeltételek meghatározásával,

b)	a felszín alatti víztestek felsorolása,

2.	a jelentős antropogén terhelések meghatározásának összefoglalása és a felszíni és felszín alatti vizek állapotára gyakorolt hatásuk értékelése,

3.	a 113. cikk (2) bekezdésének 5. pontjában foglalt védett területek felsorolása, térképes ábrázolással,

4.	az ellenőrző hálózatok térképe az ellenőrzési programok bemutatásával,

5.	a vizekre és a védett területekre vonatkozóan meghatározott környezeti célkitűzések listája,

6.	a vízhasználatra vonatkozó gazdasági elemzés eredményeinek összefoglalása,

7.	a vízügyi környezetvédelmi nemzeti programban foglalt intézkedéseknek a meghatározott környezeti célkitűzések elérésének eszközeire irányuló összefoglalása,

8.	a vízgyűjtő kerületre készült bármely egyéb, részletesebb programnak és gazdálkodási tervnek a jegyzéke, amely egyes részvízgyűjtőkkel, szektorokkal, adott víztípusokkal és ‑problémákkal foglalkozik, azok tartalmának összefoglalásával együtt;

9.	a közvélemény tájékoztatására és konzultációkra tett intézkedések összefoglalása, azok eredményei és a tervek erre visszavezethető változtatásai;

10.	a vízgyűjtő kerület vízgazdálkodására vonatkozóan hatáskörrel rendelkező hatóságok felsorolása,

11.	a terv kidolgozásához felhasznált referenciaadatok és ‑dokumentumok elérését lehetővé tévő módszerekre és eljárásokra vonatkozó információk, valamint a terv végrehajtásának kívánt eredményeire vonatkozó információk.

[...]

(4) A korszerűsített vízgyűjtő‑gazdálkodási terv az (1) bekezdésben foglaltakon felül az alábbiakat tartalmazza:

1.	a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv előző változatának közreadása óta tett minden változtatás vagy korszerűsítés rövid összefoglalása,

2.	a környezeti célkitűzések elérése irányában tett előrehaladás értékelése, beleértve az előző terv időszakára vonatkozó ellenőrzési eredmények bemutatását és az egyes környezeti célkitűzések el nem érésének indoklását;

3.	minden olyan intézkedés indokolással ellátott leírása, amely szerepelt a terv korábbi változatában, de amely végül nem valósult meg;

4.	a terv végrehajtásához szükséges kiegészítő intézkedések leírása.

[...]”

A vízügyi törvény 155a.cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) A vizek megfigyelésének célja a felszíni és felszín alatti vizek állapotára vonatkozó információk beszerzése a vízgyűjtő‑gazdálkodás tervezésének és a teljesült környezeti célkitűzések értékelésének szükségességére tekintettel.

(2) A felszíni és felszín alatti vizek állapotának vizsgálata és kiértékelése a nemzeti környezetvédelmi megfigyelés keretében történik.

(3) A regionális környezetvédelmi felügyelő a fizikai‑kémiai, kémiai és biológiai paraméterek alapján vizsgálja a felszíni vizeket.

(4) A nemzeti hidrológiai‑meteorológiai szolgálat a hidrológiai és meteorológiai paraméterek alapján vizsgálja a felszín alatti vizeket.

(5) A nemzeti hidrogeológiai szolgálat a fizikai‑kémiai és mennyiségi paraméterek alapján vizsgálja és értékeli a felszín alatti vizeket.

(6) Kellően indokolt esetekben a regionális környezetvédelmi felügyelő a nemzeti hidrogeológiai szolgálat beleegyezésével a felszín alatti vizek fizikai‑kémiai paramétereire vonatkozóan kiegészítő vizsgálatokat folytat, és a környezetvédelmi főfelügyelőn keresztül közli a vizsgálati eredményeket a nemzeti hidrogeológiai szolgálattal.

(7) Kellően indokolt esetekben a környezetvédelmi főfelügyelő a nemzeti vízügyi hatóság elnökének beleegyezésével a (3)–(6) bekezdésben foglalt vizsgálatok eredményei alapján átfogóan értékeli a vízgyűjtő kerületekben levő vizek állapotát a vízkörzetek szerinti felosztásra tekintettel, és ha a vizsgálatok sajátosságai indokolják, lefolytatja a (2) bekezdésben említett vizsgálatot.”

A környezetvédelmi törvény

A környezetvédelemről szóló, 2001. április 27‑i törvény (Dz. U., 62. sz., 627. o.; a továbbiakban: környezetvédelmi törvény) 25. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az állami környezetvédelmi megfigyelés az ökológiai állapot felmérésére, értékelésére és meghatározására, valamint a környezetre vonatkozó információk összegyűjtésének, feldolgozásának és terjesztésére irányuló rendszer.

E törvény 25. cikkének (3) bekezdése értelmében az állami környezetvédelmi megfigyelés a közigazgatási hatóságok és a nyilvánosság alábbiakra vonatkozó rendszeres tájékoztatásával elősegíti a környezetvédelmi intézkedéseket:

[...]

1.	a természetben előforduló elemek minősége, a környezet minőségére vonatkozóan előírt szabványok és a 3. cikk 28. pontjában és b) és c) bekezdésében foglalt szintek betartása, valamint az e szabványokra és szintekre vonatkozó határértékek;

2.	a természetben előforduló elemek minőségének változása, a változás okai, köztük a kibocsátások és a természetben előforduló elemek állapota közötti okozati összefüggések.

A természetvédelmi törvény

A természetvédelemről szóló, 2013. május 14‑i törvény (a 2004. április 16‑i törvény egységes szerkezetbe foglalt változata, 2013. évi Dz. U., 627. o.; a továbbiakban: természetvédelmi törvény) 112. cikke értelmében az állami környezetvédelmi megfigyelés a biológiai és tájdiverzitás környezeti megfigyelését foglalja magában.

E cikk (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a környezeti megfigyelés a biológiai és tájdiverzitás alkotóelemei – köztük az uniós jelentőségű és különösen az elsődleges fontosságú természetes élőhelytípusok és fajok – állapotának és változásainak figyelemmel kísérésére és vizsgálatára, valamint a természetvédelmi módszerek hatékonyságának vizsgálatára irányul.

A 2005. október 3‑i rendelet

A hidrológiai és mérnökgeológiai dokumentumokra vonatkozó különös feltételekről szóló, 2005. október 3‑i környezetvédelmi miniszteri rendelet (Dz. U. 201. sz., a továbbiakban: 2005. október 3‑i rendelet) 2. cikke (1) bekezdésének 13. pontja és (2) bekezdése a következőket tartalmazza:

„(1) E rendelet alkalmazásában:

[...]

13.	rendelkezésre álló vízkészletek: egyensúlyban lévő területen, meghatározott környezeti és hidrológiai feltételek mellett kitermelhető felszín alatti vízmennyiség, konkrét helymeghatározás, illetve a vízkivételre vonatkozó technikai vagy gazdasági feltételek megadása nélkül;

[...]

(2) A hidrogeológiai dokumentációban meghatározott egyensúlyi területek rendelkezésre álló felszín alatti vízkészletei lehetővé teszik:

1.	az egyensúlyi területeken – köztük a vízkörzetekben vagy a részvízgyűjtőkben – lévő felszín alatti vízkészletek kitermelési fokának és a rendelkezésre álló vízkészletmennyiség, illetve vízkészlethiány értékelését;

2.	felszín alatti víz kivételére alkalmas létesítmények lehetséges helyének meghatározását;

3.	intenzív, a felszín alatti vizekre koncentrálódó kitermelésű területeken lévő készletek értékelésének elvégzését és azok ellenőrzését;

4.	vízkészlet‑gazdálkodási mérleg készítését a vízkörzet vagy a részvízgyűjtő vizeinek használatára vonatkozó feltételek meghatározása céljából.

[...]”

A 2008. július 23‑i rendelet

A felszín alatti vizek állapotának értékelésére vonatkozó szempontokról és módszerekről szóló, 2008. július 23‑i környezetvédelmi miniszteri rendelet (Dz. U. 143. sz., 896. o.; a továbbiakban: 2008. július 23‑i rendelet) 2. cikkének (1) bekezdése a következőket tartalmazza:

„A felszín alatti vizek állapotának a fizikai‑kémiai paraméterek szerinti osztályozása a következő öt minőségi osztályon alapul:

[...]

II. osztály – jó minőségű vizek, amelyekben:

a)	az egyes fizikai‑kémiai paraméterekre vonatkozó értékek a felszín alatti vizekben lezajló természetes folyamatok miatt magasak,

b)	a fizikai‑kémiai paraméterekre vonatkozó értékek nem vagy csak csekély mértékben jeleznek emberi tevékenységből származó behatást,

[...]”

Az említett rendelet 8. cikkének (2)–(4) bekezdése így rendelkezik:

„(2) A felszín alatti vizek mennyiségi állapotfelmérése az adott egységes felszín alatti víztesteken történik.

[...]

(3) A felszín alatti vizek mennyiségi állapotfelmérése az egységes felszín alatti víztestekben lévő vízkészletek mértékének meghatározásával és a felszín alatti víztükör helyzetére vonatkozó vizsgálatok eredményeinek értelmezésével történik.

[...]

(4) A felszín alatti vízkészletek mértékét az előző évek vízkivételi pontokból eredő, m3/napban meghatározott tényleges átlagos felszín alatti vízkivétele és az egyensúlyban lévő – adott egységes felszín alatti víztestet tartalmazó – területekre vonatkozóan megállapított, rendelkezésre álló vízkészletek alapján meghatározott, a feltárás céljából rendelkezésre álló, felszín alatti vízkészletek m3/napban kifejezett mennyiségének összehasonlításával kell meghatározni; ha az adott egységes felszín alatti víztestet nem fedi le teljes mértékben az az egyensúlyi terület, amelyre vonatkozóan a rendelkezésre álló vízkészleteket meghatározták, az összehasonlítást a kivetített vízkészletkitermelés kiszámításával is el lehet végezni mindaddig, amíg a rendelkezésre álló vízkészleteket erre a víztestre vonatkozóan meghatározzák.”

A 2008. augusztus 20‑i rendelet

Az egységes felszíni víztestek állapotának osztályozási módszereiről szóló, 2008. augusztus 20‑i környezetvédelmi miniszteri rendelet (Dz. U. 162. sz., 1008. o.; a továbbiakban: 2008. augusztus 20‑i rendelet) 6. melléklete B részének XIV. pontjában a következőket írja elő:

„A felszíni víztestek ökológiai állapotának osztályozása és a vízminőségi mutatók elemzési eredményeinek értelmezése fizikai‑kémiai, biológiai és hidromorfológiai paraméterek alapján

[...]

B.	A vízminőségi mutatók elemzési eredményeinek értelmezése fizikai‑kémiai, biológiai és hidromorfológiai paraméterek alapján

[...]

XIV.

Az ökológiai állapot értékelési módszereinek hidromorfológiai paraméterek alapján történő kidolgozásáig a vizek ökológiai állapotának osztályozását e paraméterek figyelembevétele nélkül lehet végezni. Ebben az esetben a 4. művelet kimarad, és a 3. művelet 1. pontjára vonatkozóan meghatározott kritériumnak megfelelő felszíni víztest az 1. ökológiai állapotosztályba tartozik.”

A 2008. augusztus 20‑i rendelet 7. melléklete B részének XV. pontja a következőképpen rendelkezik:

„A mesterséges és jelentősen módosított víztestek ökológiai potenciáljának osztályozása és a vízminőségi mutatók elemzési eredményeinek értelmezése fizikai‑kémiai, biológiai és hidromorfológiai paraméterek alapján

[...]

B.	A vízminőségi mutatók elemzési eredményeinek értelmezése fizikai‑kémiai, biológiai és hidromorfológiai paraméterek alapján

[...]

XV.	Az ökológiai potenciál értékelési módszereinek hidromorfológiai paraméterek alapján történő kidolgozásáig a vizek ökológiai potenciáljának osztályozását e paraméterek figyelembevétele nélkül lehet végezni. Ebben az esetben a 2. művelet kimarad.”

A 2009. május 13‑i rendelet

Az egységes felszíni és felszín alatti víztestek megfigyelésének igazgatási módszereiről szóló, 2009. május 13‑i környezetvédelmi miniszteri rendelet (Dz. U. 81. sz., 685. o.; a továbbiakban: 2009. május 13‑i rendelet) 5. cikke (2) bekezdésének 3. pontjában a következőket írja elő:

„a felszíni víztestek operatív megfigyelése a következő célokra irányul:

[...]

3.	a vízügyi törvény 113. cikkének (4) bekezdésében foglalt jegyzékekben szereplő területeken található felszíni vizek állapotának meghatározása [...]; [...]”

A 2009. május 13‑i rendelet 1. melléklete a következőket írja elő:

„[...]

(2)	Az operatív megfigyelésre kijelölt felszíni víztestek kiválasztási kritériumai: [...]

6.	a felszíni víztestnek a halak, rákok és puhatestűek élőhelyét alkotó vizek közé való sorolása, vagy a víztest és a vízügyi törvény 113. cikkének (4) bekezdésében említett védett területek közötti kölcsönös függőségi viszony [...], [...]”

A 2009. május 13‑i rendeletben „A 2. táblázat alatti megjegyzések” a következőket tartalmazzák:

„[...]

Az olyan, ellenőrzésre kijelölt mérési pontokon végzett, különböző osztályozási paraméterekre vonatkozó vizsgálatok terjedelme és gyakorisága, amelyek nem üdülési célra – például fürdővizeknek – kijelölt felszíni víztestekben helyezkednek el, csak a Lengyel Köztársaság által kötött nemzetközi megállapodásokban és a hatályos különös rendelkezésekben meghatározott, különösen a vízügyi törvény [...] 50. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján elfogadott mutatókat és gyakoriságokat veszi alapul; ilyenek hiányában az operatív megfigyelések mérési pontjaira vonatkozóan meghatározott elemeknek felel meg.

[...]

Amennyiben egy felszíni víztestben olyan szennyezési forrást mutatnak vagy mutattak ki, amely a vízi környezetre különösen káros anyagok – különösen az 1. táblázatban, a vízi környezetre különösen káros anyagok jelenlétét jellemző kémiai mutatók csoportjában szereplő, elsődleges fontosságú anyagok – kibocsátására alkalmas, vagy ha a diagnosztikai megfigyelési eredmények azt jelzik, hogy az egyik ilyen anyag a koncentrációs határértéket meghaladó mennyiségben van jelen, az operatív megfigyelés ilyen víztestben elhelyezkedő mérési pontján végzett vizsgálatot olyan anyagokra vonatkozóan is le kell folytatni, amelyek jelenlétét kimutatták vagy az valószínűsíthető. Ilyen esetben az érintett víztestre vonatkozó operatív megfigyelést ezekre az anyagokra vonatkozóan minden mérési ponton évente el kell végezni. A biológiai paraméterek ellenőrzési gyakorisága változatlan marad. Az 1. táblázatban, a vízpolitikai szempontból elsődleges fontosságú anyagok csoportjában és a más szennyezőanyagok mutatóinak csoportjában szereplő egyes anyagoknak egy konkrét víztestben történő meghatározásának gyakorisága [...] csökkenthető, ha a hatéves tervezési ciklus első befejezett éves ciklusában kapott eredmények szerint az ilyen anyag koncentrációja nem haladja meg a megengedhető határértékeket. A különösen veszélyes anyagok jelenlétének operatív megfigyelés mérési pontján történő vizsgálata nem végezhető el, ha az eltelt év során az operatív megfigyeléssel összefüggésben az adott ponton kapott valamennyi eredmény azt mutatja, hogy ez az anyag nincsen jelen a vízben, vagy hogy a víz állapotának javítására irányuló műveleteket nem hajtották végre.”

A 2009. június 18‑i rendelet

A vízgyűjtő‑gazdálkodási terv kidolgozásának pontos terjedelméről szóló, 2009. június 18‑i környezetvédelmi miniszteri rendelet (Dz. U. 106. sz., 882. o.; a továbbiakban: 2009. június 18‑i rendelet) 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A vízgyűjtő‑gazdálkodási tervek elkészítéséhez szükséges információk részletes kerete az alábbiakat foglalja magában:

[...]

2.	a víztesteknek a vízügyi törvény 113. cikke (2) bekezdésének 1. pontja alapján elkészített felsorolása [...];

[...]

7.	a felszíni és felszín alatti belső vízgyűjtőkre vonatkozó információk és a lakossági ivóvízellátás céljából való felhasználásra tekintettel történő előzetes értékelés;

[...]

9.	a felszín alatti víztestek szintjében bekövetkező változásokra vonatkozó hatásvizsgálatok [...]”.

A 2009. június 18‑i rendelet 3. cikke (1) bekezdésének 11. pontja úgy rendelkezik, hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv elkészítéséhez szükséges konkrét információk körébe tartozik a – jelenleg a vízügyi törvény 113b. cikkében foglalt – nemzeti vízügyi és környezetvédelmi programban szereplő intézkedések összefoglalása.

E rendelet 5. cikke a következőket írja elő:

„A víztestekre és a védett területekre vonatkozó környezeti célkitűzések meghatározásánál az alábbi követelményeknek kell teljesülniük:

[...]

3.	a felszíni és felszín alatti víztestek tekintetében a következő tervezési ciklusok környezeti célkitűzéseinek elérésére vonatkozó határidő meghosszabbítását alátámasztó okoknak a gazdasági, társadalmi és természeti szempontokra figyelemmel történő megindokolása; [...]”

A 2011. november 15‑i rendelet

Az egységes felszíni és felszín alatti víztestek megfigyelésének igazgatási módszereiről szóló, 2011. november 15‑i környezetvédelmi miniszteri rendelet (Dz. U. 258. sz., 1550. o.; a továbbiakban: 2011. november 15‑i rendelet) 4. cikkének (1) bekezdése értelmében az egységes felszíni víztestek megfigyelésének egyik módja a védett területek megfigyelése.

A 2011. november 15‑i rendelet 5. cikkének (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A védett területek megfigyelésére az alábbi célokból kerül sor:

1.	a védett területeken lévő egységes felszíni víztestek állapotának meghatározása;

2.	az ezekre a területekre vonatkozóan különös rendelkezésekben meghatározott további követelményeknek való megfelelés mértékének megállapítása;

[...]

4.	a védett területeken lévő egységes felszíni víztestek állapotváltozásának értékelése [...];

[...]”

Az említett rendelet 1. szakaszának 7. pontja alapján a diagnosztikai megfigyelés keretében megfigyelendő egységes felszíni víztestek egyik kiválasztási kritériuma, hogy az egységes víztestek olyan élőhelyek vagy fajok védelmére szolgáló védett területeken legyenek, amelyek tekintetében a vizek állapotának fenntartása vagy javítása a vízügyi törvény 113. cikke (4) bekezdésének 6. pontja szerinti a védelmük szempontjából fontos tényezőnek minősül.

A 2011. november 15‑i rendelet 1. melléklete 2. szakaszának 9. pontja alapján az operatív megfigyelés keretében végzett ellenőrzésre vonatkozó egyik kiválasztási kritérium a vízügyi törvény 113. cikke (4) bekezdésének 6. pontjában említett védett területeken lévő olyan felszíni víztesteknek a felszíni vizek állapotára gyakorolt jelentős antropogén terhelések hatásvizsgálata és diagnosztikai megfigyelés alapján történő beazonosítása, amelyeknél fennáll annak veszélye, hogy nem felelnek meg a környezeti célkitűzéseiknek.

Az említett rendelet 2. melléklete V. részének 25. pontja alapján a védett területek megfigyelése mindaddig tart, amíg a területek meg nem felelnek a létrehozásukról szóló különös rendelkezésekben előírt követelményeknek és a vízügyi törvény 38d. cikke (1) és (2) bekezdésében és 38f. cikkében foglalt környezeti célkitűzéseknek.

Ugyanezen rendelet 3. melléklete meghatározza az egységes felszíni vízterületek ökológiai és kémiai állapotának különböző osztályozási paramétereire vonatkozóan lefolytatott vizsgálatok mértékét és gyakoriságát, valamint a mesterséges és jelentősen módosított egységes felszíni vízterületek – köztük a védelmi területekhez tartozó egységes víztestek – ökológiai potenciáljának és kémiai állapotának különböző osztályozási paramétereire vonatkozóan lefolytatott vizsgálatok mértékét. Az említett 3. melléklet 1. táblázatában szereplő, a diagnosztikai megfigyelés vizsgálati mutatóit és paramétereit tartalmazó szóló felsorolás a következőkből áll:

„a)

biológiai tényezőkre vonatkozó 22 vizsgálati mutató: fitoplankton (egyedsűrűség vagy mennyiség, rendszertani összetétel, virágzási gyakoriság és intenzitás, biomassza, klorofill‑A), fitobentosz (egyedsűrűség vagy mennyiség, rendszertani összetétel), bentikus makroszkopikus gerinctelenek (egyedsűrűség, rendszertani összetétel, taxonok érzékelhető előfordulása), makroszkopikus algák és zárvatermők (mennyiség, rendszertani összetétel, sokféleség, taxonok érzékelhető előfordulása), makrofitonok (egyedsűrűség vagy mennyiség, rendszertani összetétel), halfauna (egyedsűrűség vagy mennyiség, rendszertani összetétel, életciklus vagy korszerkezet, taxonok érzékelhető előfordulása),

b)	hidrológiai tényezőkre vonatkozó 3 vizsgálati mutató, például hidrológiai rendszer (árapály), patakok, folyók, zuhogók, folyamok vagy csatornák folytonossága és morfológiai feltételek,

fizikai‑kémiai tényezőkre vonatkozó 52 vizsgálati mutató: a fizikai állapotot jellemző mutatók, mint például: hőmérsékleti viszonyok (vízhőmérséklet, szín, átláthatóság, összes lebegőanyag), oxigénegyensúly [oldott oxigén, öt napon belüli biokémiai oxigénigény (DB05), kémiai oxigénigény (DCO) – Mn (permanganát‑index), összes szerves szén, a vizek%‑os oxigéntelítettsége, kémiai oxigénigény DCO‑Cr], sótartalom (sótartalom, vezetőképesség 20 °C‑on, oldott anyagok, szulfátok, kloridok, kalcium, magnézium, összesített keménység), savasodási állapot (pH), teljes lúgosság, tápanyag‑koncentráció [ammónium‑, nitrogén (Kjeldahl), nitrátnitrogén, nitritnitrogén‑, összes nitrogén, PO4 foszfátok, összes foszfor, szilícium‑dioxid], nem‑specifikus szintetikus és nem szintetikus szennyezőanyagok [formaldehid, arzén, bárium, bór, hat vegyértékű króm, összes króm (Cr3 és Cr6 összege), cink, réz, illékony fenolok – fenolindex, ásványolaj‑eredetű szénhidrogének – ásványiolaj‑index, alumínium, oldható cianidok, kötött cianidok, molibdén, szelén, ezüst, tallium, titán, vanádium, antimon, fluoridok, berillium, kobalt és ón],

33, vízpolitikai szempontból elsődleges fontosságú anyag, mint például: alaklór, antracén, atrazin, benzol, brómozott difenil‑éter (difenil‑éter, pentabrómszármazék; 28., 47., 99., 100., 153. és 154. számú rokon vegyületek), kadmium és vegyületei, C10–13 alkánok, klór, klórfenvinfosz, klórpirifosz (etilklórpirifosz), 1,2‑diklór‑etán (EDC), diklór‑metán, a di(2‑etil‑hexil)‑ftalát (DEHP), diuron, endoszulfán, fluorantén, hexaklór‑benzol (HCB), hexaklór‑butadién (HCBD), hexaklór‑ciklohexán (HCH), izoproturon, ólom és vegyületei, higany és vegyületei, naftalin, nikkel és vegyületei, nonilfenol (p‑nonilfenol), oktil 4‑(1,1 ‘, 3,3'‑tetrametilbutil)‑fenol, pentaklór‑benzol, pentaklórfenol (PCP), policiklikus aromás szénhidrogének (HAP), benzo(a)pirén, benzo(b) fluorantén, benzo(k)fluorantén, benzo(g, h, i)perilén, indeno(1,2,3‑cd)pirén, szimazin, tributilón‑vegyületek (tributilón‑kation), a triklórbenzol (TCB), triklór‑metán (kloroform), trifluralin, és

e)	8 egyéb szennyezőanyag (szén‑tetraklorid, aldrin, dieldrin, endrin, izodrin, DDT – para‑para‑izomer, teljes DDT, triklór‑etilén (TRI), perklóretilén (PER).”

A pert megelőző eljárás

2008. június 27‑én a Bizottság felszólító levelet intézett a Lengyel Köztársasághoz, amelyben elítélte a 2000/60 irányelv átültető, a Bizottsággal közölt nemzeti intézkedésekben található hiányosságokat, és azt állította, hogy a tagállam nem teljesítette az ezen irányelv 2–11., 13., 14. és 24. cikke, valamint II‑V., VII. és VIII. melléklete alapján fennálló kötelezettségeit.

36	A Lengyel Királyság 2008. augusztus 22‑i levelében válaszolt erre a felszólító levélre.

37	2009. május 7‑én a Lengyel Köztársaság közölte a Bizottsággal a 2008. július 23‑i rendeletet, mint a 2000/60 irányelvet átültető jogszabályt.

38	Ugyanezen év július 10‑én a Lengyel Köztársaság közölte a Bizottsággal a 2009. június 18‑i rendeletet.

39	2009. október 6‑án a Lengyel Köztársaság három további rendeletet közölt a Bizottsággal: a 2008. augusztus 20‑i rendeletet, a 2009. május 13‑i rendeletet és a 2009. július 22‑i rendeletet.

2010. június 28‑án a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Lengyel Köztársaság részére, és felszólította arra, hogy a vélemény kézhezvételétől számított két hónapos határidőn belül tegye meg a véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Ez a határidő 2010. augusztus 28‑án letelt.

41	A Bizottság ebben az indokolással ellátott véleményben ismertette, hogy a lengyel jog nem biztosítja a 2000/60 irányelv felszólító levélben felsorolt rendelkezéseinek teljes és megfelelő módon történő átültetését.

42	2010. augusztus 24‑i levelében a Lengyel Köztársaság válaszolt erre az indokolással ellátott véleményre.

43	A 2000/60 irányelv átültetéséről a Bizottság szervezeti egységei és a lengyel hatóságok 2010. szeptember 28‑án tárgyalást folytattak. 2010. október 12‑én és 2011. március 22‑én munkaértekezletekre került sor.

2011. február 23‑án, azaz az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejárta után a Lengyel Köztársaság közölte a Bizottsággal a vízügyi törvény és egyes más törvények módosításáról szóló, 2011. január 5‑i törvényt (Dz. U. 32. sz., 159. o., a továbbiakban: 2011. január 5‑i törvény), amely 2011. március 18‑án lépett hatályba.

2011. november 30‑án és december 7‑én a Lengyel Köztársaság egyébként a következő rendeleteket is közölte a Bizottsággal, mint a 2000/60 irányelvet átültető jogszabályokat:

—	az egységes felszíni és felszín alatti víztestek ökológiai állapotának, ökológiai potenciáljának és kémiai állapotának osztályozásáról szóló, 2011. november 9‑i környezetvédelmi miniszteri rendelet (Dz. U., 258. sz., 1549. o.);

—	az egységes felszíni víztestek állapotának osztályozási módszereiről és az elsődleges fontosságú anyagokra vonatkozó környezetvédelmi minőségi szabályokról szóló, 2011. november 9‑i környezetvédelmi miniszteri rendelet (Dz. U., 257. sz., 1545. o.);

—	a 2011. november 15‑i rendelet.

46	Jóllehet ezeket a rendeleteket és a 2011. január 5‑i törvényt az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártát követően hozták meg, a Bizottság figyelembe vette őket azzal a fenntartással, hogy az új rendelkezések megszüntetik a korábban megállapított kötelezettségszegéseket.

2013. március 29‑én a Lengyel Köztársaság közölte a Bizottsággal a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv kidolgozásának pontos terjedelméről szóló, 2013. március 29‑i minisztertanácsi rendeletet (Dz. U. 578. sz.; a továbbiakban: 2013. március 29‑i rendelet), amely 2013. május 20‑án lépett hatályba. A Bizottság ezt a rendeletet annyiban vette figyelembe, amennyiben az megszüntette a korábban megállapított kötelezettségszegéseket.

48	A Bizottság a közölt válaszokra és jogalkotási aktusokra figyelemmel elállt kifogásai egy részétől, és megállapította, hogy a 2000/60 irányelv átültetését illetően a helyzet továbbra sem kielégítő, és ezért a jelen kereset benyújtásáról határozott.

2014. november 20‑án a Bíróság Hivatala idézést küldött a feleknek a 2015. január 15‑i tárgyalásra, amely idézésben felhívta a Bizottságot többek között arra, hogy legkésőbb december 8‑ig az eljárás nyelvén és francia nyelven nyújtsa be azoknak a releváns nemzeti rendelkezéseknek a teljes szövegét, amelyekkel bizonyítható a 2000/60 irányelv hibás vagy hiányos átültetése, és amelyek az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártának időpontjában hatályban voltak.

2014. december 3‑i levelével a Bizottság megküldte a kért dokumentumokat, és ezenkívül tájékoztatta a Bíróságot arról, hogy a jelen ügyben benyújtott keresetlevél nem tett említést az általa 2012. február 28‑án a Lengyel Köztársaság részére megküldött, indokolással ellátott kiegészítő vélemény (a továbbiakban: indokolással ellátott kiegészítő vélemény) létezéséről. Az indokolással ellátott kiegészítő véleményben a Bizottság arra szólította fel a Lengyel Köztársaságot, hogy a vélemény kézhezvételétől – amely szintén 2012. február 28‑án következett be – számított egy hónapos határidőn belül tegye meg a kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

A Bizottság az indokolással ellátott kiegészítő véleményben a 2011. november 15‑i rendelet értékelését követően a 2010. június 28‑i indokolással ellátott véleményében foglalt kifogásokon felül az irányelv 8. cikke (1) bekezdése első francia bekezdése i) pontjának és (2) bekezdésének, valamint V. melléklete 1.1 és 1.3 pontjának nem megfelelő átültetését is megállapította.

52	A Lengyel Köztársaság által az indokolással ellátott kiegészítő véleményre válaszul 2012. március 28‑án adott magyarázatokat követően a Bizottság azonban úgy döntött, hogy nem kívánja érvényesíteni az említett véleményben felhozott kifogásokat.

A keresetről

Az indokolással ellátott kiegészítő véleményről

Rá kell mutatni arra, hogy a Lengyel Köztársaság a tárgyaláson előadta, hogy a jelen ügyben az állított kötelezettségszegésnek az indokolással ellátott kiegészítő véleményben megszabott határidő lejártának napján, azaz 2012. március 28‑án, és nem az eredeti indokolásban megszabott határidő lejártakor való fennállását kell a Bíróságnak vizsgálnia, méghozzá valamennyi kifogás, és nem csak az indokolással ellátott kiegészítő véleményben hivatkozott kifogás vonatkozásában.

A Bizottság úgy érvel, hogy a Lengyel Köztársaság által az indokolással ellátott kiegészítő véleményre adott válaszban szolgáltatott magyarázatok alapján úgy határozott, hogy nem kívánja érvényesíteni a Bíróság előtt az említett véleményben emelt külön kifogást, és az emiatt nem szerepelt a keresetlevélben.

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság valóban indokolással ellátott kiegészítő véleményt intézett a Lengyel Köztársasághoz, amelyben a 2010. június 28‑i indokolással ellátott véleményben foglalthoz képest másik határidőt állapított meg arra, hogy a tagállam eleget tegyen a 2000/60 irányelvből eredő kötelezettségeinek.

Az indokolással ellátott kiegészítő vélemény szövegéből azonban az tűnik ki, hogy az egy olyan, pontosan körülhatárolt kifogásra vonatkozik, amely különbözik a 2010. június 28‑i indokolással ellátott véleményben emelt kifogásoktól, és hogy a Bizottság által az indokolással ellátott kiegészítő véleményben megszabott határidő elválaszthatatlanul és kizárólagosan ehhez a kifogáshoz kapcsolódik, amit a 2010. június 28‑i indokolással ellátott véleményben megszabott határidő sem kérdőjelez meg.

Következésképpen a jelen ügyben – mivel az indokolással ellátott kiegészítő véleményben emelt kifogás nem képezi tárgyát a jelen keresetnek – a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell értékelni, amelyben a tagállam az eredeti indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártakor, azaz 2010. augusztus 28‑án volt.

A 2000/60 irányelv 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontjában szereplő fogalommeghatározások hiányos és nem megfelelő átültetésére alapított első kifogásról

A felek érvei

A Bizottság első érvével azt állítja, hogy a 2000/60 irányelv 2. cikkében szereplő fogalommeghatározások némelyikét nem ültették át a nemzeti jogba. E tekintetben azon a véleményen van, hogy az irányelv 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontjában szereplő fogalommeghatározásokat az irányelvet átültető jogszabályban szó szerint át kellett venni, biztosítva ezzel az említett irányelvnek az adott tagállamban történő megfelelő alkalmazását.

A „felszín alatti víz állapota”, a „felszín alatti víz jó állapota” és a „mennyiségi állapot” 2000/60 irányelv 2. cikkének 19., 20. és 26. pontjában szereplő fogalommeghatározásait illetően a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Lengyel Köztársaság a pert megelőző eljárás során nem vitatta, hogy ezeket a fogalommeghatározásokat nem ültette át, és ismertette, hogy „e kötelezettségszegések megszüntetése érdekében minden tőle telhetőt megtesz, és a megfelelő fogalommeghatározásokat beilleszti a jogszabályok, illetve azok végrehajtási rendelkezéseinek szövegébe”.

Konkrétan a „felszín alatti víz állapota” fogalommeghatározással kapcsolatban a Bizottság úgy érvel, hogy bár igaz, hogy a 2008. július 23‑i rendelet bevezette a „felszín alatti víz jó kémiai állapota” és a „jó mennyiségi állapot” fogalmát, hiányzik a „felszín alatti víz állapota” fogalmának meghatározása, amely elengedhetetlen a 2000/60 irányelv 8. cikkében és V. melléklete 2.5 pontjában foglalt, együttesen értelmezett rendelkezések megfelelő átültetéséhez és alkalmazásához. Ennek a fogalommeghatározásnak az átültetése különösen fontos lenne azon követelmény viszonylatában, miszerint a felszín alatti víz állapotát a víz mennyiségi és kémiai állapota közül a rosszabb határozza meg.

A „felszín alatti víz jó állapota” fogalmának meghatározásával kapcsolatban a Bizottság azon az állásponton van, hogy a 2008. július 23‑i rendelet 2. cikkének (1) bekezdése nem megfelelően ültette át az említett fogalommeghatározást, mivel úgy rendelkezik, hogy a II. osztályba tartoznak azok a vizek, amelyekben először is az egyes fizikai‑kémiai paraméterekre vonatkozó értékek a felszín alatti vizekben lezajló természetes folyamatok miatt magasak, másodszor pedig a fizikai‑kémiai paraméterekre vonatkozó értékek nem vagy csak csekély mértékben jeleznek emberi tevékenységből származó behatást.

A Bizottság szerint viszont a 2000/60 irányelv 2. cikkének 20. pontja a lehető legvilágosabban úgy rendelkezik, hogy a „felszín alatti víz jó állapota” az a felszín alatti víztest által elért állapot, amikor annak mind mennyiségi, mind kémiai állapota legalább „jó”. Következésképpen a 2008. július 23‑i rendeletben szereplő fogalommeghatározás, mivel csak a vizek fizikai‑kémiai paramétereire, és nem a vizek mennyiségi állapotára vonatkozik, tartalmilag nem felel meg az említett irányelvben szereplő fogalommeghatározásnak.

Márpedig a „felszín alatti víz jó állapota” fogalmának meghatározása alapvető fontosságú a 2000/60 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában előírt kötelezettség megfelelő átültetése és alkalmazása szempontjából, amely rendelkezés szerint a tagállamok kötelesek elérni a felszín alatti víztestek jó állapotát. A Bizottság szerint az említett fogalommeghatározás átültetése az e kötelezettség alóli kivételek – nevezetesen a kevésbé szigorú környezeti célkitűzések elérését lehetővé tévő, a 2000/60 irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt kivétel, vagy a felszín alatti víztest szintjében beállt újabb keletű módosulások vagy változások bevezetését lehetővé tévő, az említett irányelv 4. cikkének (7) bekezdésében foglalt kivétel – alkalmazása szempontjából is alapvető fontosságú. A „felszín alatti víz jó állapota” fogalmának meghatározása hiányában nem lehet kivételeket tenni az említett kötelezettség alól anélkül, hogy a környezeti célok elérése ne kerülne veszélybe.

A „mennyiségi állapot” fogalmát illetően, amely a 2000/60 irányelv 2. cikkének 26. pontja szerint „annak a mértéknek a kifejezése, hogy egy felszín alatti víztestet a közvetlen és közvetett vízkivételek mennyire befolyásolnak”, a Bizottság úgy érvel, hogy a 2008. július 23‑i rendelet 8. cikke nem megfelelően ültette azt át. E cikk szerinte azt írja elő, hogy „a felszín alatti vizek mennyiségi állapotfelmérése az egységes felszín alatti víztesteken történik”, míg az említett 8. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a felszín alatti vizek mennyiségi állapotfelmérése az egységes felszín alatti víztestekben lévő vízkészletek mértékének meghatározásával és a felszín alatti víztükör helyzetére vonatkozó vizsgálatok eredményeinek értelmezésével történik.”

A Bizottság szerint a lengyel jog említett rendelkezései nem tartalmaznak utalást sem a közvetlen és közvetett vízkivételekre, sem arra, hogy azok mennyire befolyásolják a felszín alatti víztesteket. Márpedig a „mennyiségi állapot” fogalmának meghatározása alapvető fontosságú lenne a 2000/60 irányelv 8. cikkében és V. mellékletében foglalt, együttesen értelmezett rendelkezésekben szereplő követelmények megfelelő átültetéséhez és alkalmazásához, mind a vizek mennyiségi állapotának osztályozását, mind a mennyiségi állapot megfigyelését illetően, az említett melléklet 2.1 és 2.2 pontjával összhangban.

A „hasznosítható felszín alatti vízkészlet” fogalmának a 2000/60 irányelv 2. cikkének 27. pontjában foglalt meghatározásával kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Lengyel Köztársaság az indokolással ellátott véleményre adott válaszában megerősítette, hogy ezek a fogalmak mint olyanok nem szerepelnek a lengyel jogszabályokban. A 2005. október 3‑i rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 13. pontja tartalmazza a „rendelkezésre álló vízkészlet” fogalmát, amelyet a következőképpen határoz meg: „egyensúlyban lévő területen, meghatározott környezeti és hidrológiai feltételek mellett kitermelhető felszín alatti vízmennyiség, konkrét helymeghatározás, illetve a vízkivételre vonatkozó technikai vagy gazdasági feltételek megadása nélkül”.

67	A Bizottság szerint a lengyel jogszabályok tanulmányozásából egyértelműen kitűnik, hogy a 2000/60 irányelv 2. cikkének 27. pontjában szereplő fogalommeghatározás egyik eleme sem található meg a lengyel jogban.

Egyébként a Bizottság szerint nincsen összefüggés a „hasznosítható felszín alatti vízkészlet” 2000/60 irányelvben szereplő fogalma és a „vízkivétel”2005. október 3‑i rendeletben szereplő fogalma között. Az első kifejezés ugyanis az emberi beavatkozás nélküli természetes folyamatoknak felel meg. A vízkivételt jellemző említett beavatkozás az irányelv 2. cikke 28. pontjának hatálya alá tartozik. A Bizottság úgy érvel, hogy ehhez hozzá kell fűzni, hogy a „hasznosítható felszín alatti vízkészletnek” az említett irányelv 2. cikkének 27. pontjában szereplő fogalma az irányelv V. mellékletének 2.2.1 pontjában foglalt megfigyelési kötelezettségre vonatkozik, amely egyaránt irányul a természetes és az emberek által kiváltott folyamatokra. Ha e két kategória között nem tennénk különbséget, az annak veszélyét idézné elő, hogy az emberi beavatkozás által kiváltott hatásokra nem vonatkozna szabályozás. Következésképpen nehéz lenne megfelelően meghatározni azokat az intézkedéseket, amelyeket a vizek jó állapotának a 2000/60 irányelv 4. cikkével összhangban történő biztosítása érdekében meg kellene hozni.

A Bizottság szerint a 2000/60 irányelv említett fogalmai azonban alapvető fontosságúak az irányelv 8. cikkében és V. mellékletében foglalt, együttesen értelmezett rendelkezések megfelelő átültetéséhez és alkalmazásához, különösen a vizek állapotának az említett irányelv V. melléklete 1.4 pontjában meghatározottak szerinti helyes osztályozása, valamint a felszín alatti vizek mennyiségi állapotának megfelelő, az V. melléklet 2.2 pontjában foglaltak szerinti megfigyelése szempontjából.

Az első kifogással kapcsolatban a Lengyel Köztársaság először is a Bíróság azon állandó ítélkezési gyakorlatára emlékeztet, amely szerint egy irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek valamely kifejezett, konkrét jogi normába történő alak‑ és szövegszerű átvétele, hanem elegendő lehet hozzá az általános jogi kontextus, amennyiben ez kellően egyértelműen és pontosan, ténylegesen biztosítja az irányelv teljes érvényesülését.

A Lengyel Köztársaság szerint a Bizottság nem terjesztett elő olyan indokot, amely alkalmas lenne annak megállapítására, hogy a tagállamok kötelesek szó szerint átültetni a 2000/60 irányelv 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontjában meghatározott fogalmakat, és nem tisztázta, hogy a fogalommeghatározások hibás átültetése hogyan veszélyeztethetné az említett irányelvben foglalt célkitűzések megvalósítását. Ezenkívül a Bizottság ugyan felhívja a figyelmet az említett fogalommeghatározások és a 2000/60 irányelv anyagi jogi rendelkezései között fennálló kapcsolatra, ám nem vonja kétségbe az ezen anyagi jogi rendelkezések átültetésének helytállóságát.

72	A Lengyel Köztársaság másfelől hangsúlyozza, hogy azok a fogalommeghatározások, amelyek a Bizottság szerint nem kerültek átültetésre, szerepelnek a vízügyi törvény és egyes más törvények tervezetében is.

A Bíróság álláspontja

A Lengyel Köztársaság által hivatkozott azon érvvel kapcsolatban, miszerint a tagállamok nem kötelesek szó szerint átültetni a 2000/60 irányelvben szereplő fogalommeghatározásokat, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében egy irányelv belső jogba való átültetéséhez nem feltétlenül szükséges rendelkezéseinek valamely kifejezett, konkrét jogi normába történő alak‑ és szövegszerű átvétele, hanem elegendő lehet hozzá az általános jogi kontextus, amennyiben ez kellően egyértelműen és pontosan, ténylegesen biztosítja az irányelv teljes érvényesülését (lásd: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑281/11, EU:C:2013:855, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság nem tudta pontosan meghatározni azokat a konkrét nemzeti rendelkezéseket, amelyekből arra lehetne következtetni, hogy a 2000/60 irányelvnek a vitatott fogalommeghatározásokon alapuló anyagi jogi rendelkezéseit helyesen ültették át. A lengyel jogszabályokból ezért nem állapítható meg, hogy a 2000/60 irányelv teljes körű alkalmazását kellően egyértelműen és pontosan biztosították.

Márpedig mivel az említett fogalommeghatározások a tagállamokat a 2000/60 irányelv anyagi jogi rendelkezései alapján terhelő kötelezettségek megfelelő átültetésének biztosítására szolgálnak, alapvető fontosságú, hogy azokat – amennyiben a tagállam nem külön ülteti őket át – a meghatározott fogalmakat használó anyagi jogi rendelkezések átültetése keretében megfelelően figyelembe vegyék.

A „felszín alatti víz állapotának” a 2000/60 irányelv 2. cikkének 19. pontjában szereplő fogalommeghatározását illetően rá kell ugyanis mutatni arra, hogy a 2008. július 23‑i rendelet bevezette a „felszín alatti víz jó kémiai állapota” fogalmának az irányelv 2. cikke 25. pontjában szereplő meghatározását és a „jó mennyiségi állapot” fogalmának az irányelv 2. cikke 28. pontjában, valamint az említett irányelv V. mellékletének 2.1.2 pontjában szereplő meghatározását, de nem vezette be a „felszín alatti víz állapota” fogalmának meghatározását, amely pedig alapvető fontosságú a 2000/60 irányelv 8. cikkében és V. mellékletének 2.5 pontjában foglalt, együttesen értelmezett rendelkezések megfelelő átültetése szempontjából, mivel a felszín alatti víz állapotát a víz mennyiségi és kémiai állapota közül a rosszabb határozza meg.

Egyik lengyel jogi aktusból sem állapítható meg, hogy az említett fogalommeghatározást átültették volna a lengyel jogba; ezt a megállapítást a Lengyel Köztársaság nem vitatta sem beadványaiban, sem a tárgyaláson, ahol csupán azt adta elő, hogy a gyakorlatban nem merül fel kétség a szóban forgó fogalommeghatározások alkalmazási körét illetően, és hogy az összes anyagi jogi rendelkezést megfelelően végrehajtották.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következően valamely irányelv rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, valamint a szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell átültetni, hogy teljesüljön a jogbiztonság követelménye (lásd különösen: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑281/11, EU:C:2013:855, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

Az egyszerű közigazgatási gyakorlatot – amely természeténél fogva a közigazgatás tetszése szerint módosítható és nem kap megfelelő nyilvánosságot – nem lehet a tagállamokat az irányelv átültetése keretében terhelő kötelezettségek érvényes végrehajtásának tekinteni. Ugyanígy, a belső jogi rendelkezéseknek valamely irányelvvel összhangban álló nemzeti bírósági értelmezése önmagában nem elégítheti ki a jogbiztonság követelményének teljesüléséhez szükséges egyértelműség és pontosság követelményét (lásd különösen: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑281/11, EU:C:2013:855, 105. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A „felszín alatti víz jó állapota” fogalmának a 2000/60 irányelv 2. cikkének 20. pontjában szereplő meghatározásával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a 2008. július 23‑i rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint a II. osztályba tartozó jó minőségű vizeket úgy kell meghatározni, mint amelyekben először is az egyes fizikai‑kémiai paraméterekre vonatkozó értékek a felszín alatti vizekben lezajló természetes folyamatok miatt magasak, másodszor pedig a fizikai‑kémiai paraméterekre vonatkozó értékek nem vagy csak csekély mértékben jeleznek emberi tevékenységből származó behatást.

Egyrészt azonban a 2000/60 irányelv 2. cikkének 20. pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a felszín alatti víz jó állapota az a felszín alatti víztest által elért állapot, amikor annak mind mennyiségi, mind kémiai állapota legalább „jó”. A 2008. július 23‑i rendeletben szereplő fogalommeghatározás viszont csak a fizikai‑kémiai paramétereket veszi tekintetbe, és ezért nem felel meg az említett irányelvben előírt fogalommeghatározás jóval tágabb értelmének.

Másrészt a „felszín alatti víz jó állapota” fogalmának meghatározása elengedhetetlenül fontos a 2000/60 irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában előírt alapvető kötelezettség megfelelő átültetése és alkalmazása szempontjából, amely rendelkezés szerint a tagállamok kötelesek elérni a felszín alatti víztestek jó állapotát. Így az említett irányelv 2. cikkének 20. pontjában szereplő fogalommeghatározás átültetése a felszín alatti vizek jó állapotának elérésére vonatkozó ezen kötelezettség alóli kivételek – nevezetesen a kevésbé szigorú környezeti célkitűzések elérését lehetővé tévő, a 2000/60 irányelv 4. cikkének (5) bekezdésében foglalt kivétel, vagy a felszín alatti víztestek szintjében beállt újabb keletű módosulások vagy változások bevezetését lehetővé tévő, ugyanezen irányelv 4. cikkének (7) bekezdésében foglalt kivétel – alkalmazása szempontjából is alapvető fontosságú. A felszín alatti víz jó állapotának meghatározása hiányában nem lehet e tekintetben kivételeket tenni anélkül, hogy a környezeti célok elérése ne kerülne veszélybe.

A „mennyiségi állapot” 2000/60 irányelv 2. cikkének 26. pontjában szereplő fogalmával kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy a 2008. július 23‑i rendelet 8. cikkének (2) bekezdése azt írja elő, hogy „a felszín alatti vizek mennyiségi állapotfelmérése az egységes felszín alatti víztesteken történik”, míg az említett 8. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a felszín alatti vizek mennyiségi állapotfelmérése az egységes felszín alatti víztestekben lévő vízkészletek mértékének meghatározásával és a felszín alatti víztükör helyzetére vonatkozó vizsgálatok eredményeinek értelmezésével történik.”

Márpedig ezek a nemzeti rendelkezések nem megfelelően ültetik át a „mennyiségi állapot” 2000/60 irányelvben szereplő fogalommeghatározását, mivel az irányelv 2. cikkének 26. pontja úgy fogalmaz, hogy a mennyiségi állapot annak a mértéknek a kifejezése, hogy egy felszín alatti víztestet a közvetlen és közvetett vízkivételek mennyire befolyásolnak. A lengyel jogszabályok azonban nem tartalmaznak utalást sem a közvetlen és közvetett vízkivételekre, sem arra, hogy azok mennyire befolyásolják a felszín alatti víztesteket. A „mennyiségi állapot” fogalmának meghatározása alapvető fontosságú a 2000/60 irányelv 8. cikkében és V. mellékletében foglalt, együttesen értelmezett rendelkezésekben szereplő követelmények megfelelő átültetéséhez és alkalmazásához, mind a vizek mennyiségi állapotának az e melléklet 2.1 pontjában előírt osztályozását, mind a mennyiségi állapotnak az említett melléklet 2.2 pontjával összhangban végzett megfigyelését illetően, következésképpen az említett fogalommeghatározást nem megfelelően ültették át a lengyel jogba.

A „hasznosítható felszín alatti vízkészletnek” az említett irányelv 2. cikkének 27. pontjában szereplő fogalmával kapcsolatban, amelynek meghatározása bizonyos mértékben összetett, emlékeztetni kell arra, hogy a Lengyel Köztársaság azt állítja, hogy az állandó gyakorlatnak és a lengyel jogi terminológiának megfelelően a 2005. október 3‑i rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 13. pontja a „rendelkezésre álló vízkészlet” kifejezést („zasoby dyspozycyjne wód”) használja. A tagállam pontosítja, hogy ez a kifejezés a konkrét helymeghatározás, illetve a vízkivételre vonatkozó technikai vagy gazdasági feltételek megadása nélkül az egyensúlyban lévő területen, meghatározott környezeti és hidrológiai feltételek mellett kitermelhető felszín alatti vízmennyiségre vonatkozik.

Ezenkívül a Lengyel Köztársaság úgy érvel, hogy a 2008. július 23‑i rendelet 8. cikkének (4) bekezdésében szereplő fogalommeghatározást, amelynek értelmében „a felszín alatti vízkészletek mértékét az előző évek tényleges átlagos vízkivétele és a m3/napban meghatározott felszín alatti vízkivétel, az egyensúlyban lévő – adott egységes felszín alatti víztestet tartalmazó – területekre vonatkozóan megállapított, rendelkezésre álló vízkészletek alapján meghatározott, a feltárás céljából rendelkezésre álló, felszín alatti vízkészletek m3/napban kifejezett mennyiségének összehasonlításával kell meghatározni”, a 2005. október 3‑i rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 13. pontjával összhangban kell értelmezni. Végül figyelembe kell venni a vízügyi törvény 38. cikkének (3) bekezdését, valamint a környezetvédelmi törvény 97. cikkének (1) és (2) bekezdését.

E tekintetben rá kell mutatni arra – ahogyan ez a jelen ítélet 78. pontjában már megállapítást nyert –, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatból következően valamely irányelv rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, valamint a szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell átültetni, hogy teljesüljön a jogbiztonság követelménye (lásd különösen: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑281/11, EU:C:2013:855, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88	Hangsúlyozni kell azonban, hogy nem felel meg ezeknek a követelményeknek az, hogy ha egy, a vizek védelméről szóló nemzeti rendelkezést olyan különböző jogszabályokban elszórt több másik rendelkezésnek megfelelően kell értelmezni, amelyek első pillantásra nem vonatkoznak a vizek védelmére.

Másfelől a lengyel jog releváns rendelkezéseinek tanulmányozásából az tűnik ki, hogy a 2000/60 irányelv 2. cikkének 27. pontjában szereplő fogalommeghatározás egyik eleme sem található meg a lengyel jogban, mivel abban nem szerepel sem a felszín alatti víztest utánpótlódásának hosszú idejű éves átlagos mértéke, levonva a szükséges hosszú távú éves átlagos vízhozamát, sem a kapcsolatban levő felszíni vizek 4. cikkben részletezett ökológiai minőségi célkitűzéseinek elérésére vonatkozó követelmény, sem pedig az a követelmény, hogy elkerülhető legyen az ilyen vizek ökológiai állapotának bármilyen jelentős romlása és az azokkal összefüggő szárazföldi ökoszisztémák bármely jelentős károsodása.

Végül – ahogyan a Bizottság érvel – nincsen összefüggés a „hasznosítható felszín alatti vízkészlet” fogalma és a „vízkivétel” fogalma között. Az első fogalom ugyanis természetes folyamatoknak felel meg, mivel a 2000/60 irányelvben szereplő fogalommeghatározás egy természetes egyensúlyi állapotra vonatkozik, méghozzá a felszín alatti víztest utánpótlódásának az emberi beavatkozás nélküli vízhozammal csökkentett mértékére. A vízkivételt jellemző említett beavatkozás az irányelv 2. cikke 28. pontjának hatálya alá tartozik. Ehhez hozzá kell fűzni, hogy az említett irányelv 2. cikkének 27. pontjában szereplő fogalommeghatározás az irányelv V. mellékletének 2.2.1 pontjában foglalt megfigyelési kötelezettségre vonatkozik, amely egyaránt irányul a természetes és az emberek által kiváltott folyamatokra. Ha e két kategória között nem tennénk különbséget, az annak veszélyét idézné elő, hogy az emberi beavatkozás által kiváltott hatásokra nem vonatkozna szabályozás. Ebből következően nehéz lenne megfelelően meghatározni azokat az intézkedéseket, amelyeket a vizek jó állapotának a 2000/60 irányelv 4. cikkével összhangban történő biztosítása érdekében meg kellene hozni.

A fentiekből az következik, hogy a 2000/60 irányelv 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontjában foglalt fogalommeghatározások nem szerepelnek az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártának időpontjában hatályos releváns jogszabályokban, és ez a hiányos átültetés veszélyeztetheti az ezen irányelvben foglalt célkitűzések megvalósítását.

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a beadványaiban pontosította, hogy milyen következményeket von maga után a 2000/60 irányelv 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontjában szereplő fogalommeghatározások hiányzó vagy nem megfelelő átültetése az irányelv anyagi jogi rendelkezéseinek megfelelő átültetésére, és különösen az irányelv célkitűzéseinek elérésére.

A Lengyel Köztársaság állításával ellentétben nem szükséges tehát, hogy a Bizottság a 2000/60 irányelv 2. cikkében foglalt fogalommeghatározások nem megfelelő átültetésére vonatkozó kifogáson felül az irányelv minden egyes olyan anyagi jogi rendelkezésének nem megfelelő átültetése miatt kifogást emeljen, amely a vitatott fogalommeghatározásokat tartalmazza vagy azokra hivatkozik.

Végül a „felszín alatti víz állapota”, a „felszín alatti víz jó állapota” és a „mennyiségi állapot” 2000/60 irányelv 2. cikkének 19., 20. és 26. pontjában szereplő fogalommeghatározásait illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Lengyel Köztársaság a pert megelőző eljárás során nem vitatta, hogy ezeket a fogalommeghatározásokat nem ültették át, és ismertette, hogy e kötelezettségszegések megszüntetése érdekében minden tőle telhetőt megtesz, és a megfelelő fogalommeghatározásokat beilleszti a későbbi jogszabályok, illetve azok végrehajtási rendelkezéseinek szövegébe.

95	A fentiekre tekintettel a 2000/60 irányelv 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontjában szereplő fogalommeghatározások teljes mértékű, illetve megfelelő átültetésének hiányára alapított első kifogást megalapozottnak kell tekinteni.

A 2000/60 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének a védett területek megfigyelésével kapcsolatos hiányos átültetésére alapított második kifogásról

A felek érvei

96	A Bizottság emlékeztet arra, hogy a 2000/60 irányelv 8. cikkének (1) bekezdése előírja a tagállamoknak, hogy megfigyelési programok kidolgozása és alkalmazása révén felügyeljék a felszíni és felszín alatti vizek és a védett területek állapotát.

A védett területekkel kapcsolatban e rendelkezés harmadik francia bekezdése úgy rendelkezik, hogy a megfigyelési programokat kiegészítik azokkal a jellemzőknek a megfigyelésével, amelyeket az az uniós joganyag tartalmaz, amely alapján az egyes védett területeket kialakították. A Bizottság úgy érvel, hogy bár ilyen elemek megtalálhatók a fürdőzésre vagy ivóvíz kivételére használt vizekre vonatkozó releváns lengyel rendelkezésekben, azt állapítja meg, hogy hiányoznak a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) irányelv és a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30‑i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010. L 20., 7. o.) alapján kialakított védett területek – azaz a „Natura 2000” elnevezésű területek – jellemzőinek megfelelő követelmények. Továbbá a védett területeket illetően a 2000/60 irányelv V. mellékletének 1.3.5 pontjában előírt kiegészítő feltáró megfigyeléseket sem ültették át megfelelően a lengyel jogrendbe.

A Bizottság úgy érvel, hogy a Lengyel Köztársaság az indokolással ellátott véleményre adott válaszában elismerte, hogy a 2000/60 irányelv 8. cikkének (1) bekezdését nem ültették át megfelelően, és ismertette, hogy a 2009. május 13‑i rendelet módosítása fogja biztosítani e rendelkezés megfelelő átültetését.

A Natura 2000 védett területekre vonatkozó megfigyelési programokat létrehozó lengyel szabályozásban foglalt rendelkezések tanulmányozása rávilágít arra, hogy bár az operatív megfigyelés előírja bizonyos vegyi anyagok – például a vas vagy a réz – megfigyelését, ezen anyagok a megfigyelése alapján nem állapítható meg a védett területeken található víz megfigyelésére gyakorolt hatás. A lengyel jogszabályok a Bizottság szerint nem rögzítették azokat a tényezőket, amelyek alapján meg lehet határozni a fajok és az élőhelyek vízzel összefüggő védettségi státuszát. A Bizottság szerint nem állapítható meg, hogy a lengyel rendelkezések megfelelően ültették volna át azt a követelményt, hogy a 92/43 és a 2009/147 irányelv alapján meghatározott területek esetén a megfigyelési programokat egészítsék ki azoknak a jellemzőknek a megfigyelésével, amelyeket az az uniós joganyag tartalmaz, amely alapján a védett területeket kialakították.

100

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a vizek állapotára vonatkozóan a 2000/60 irányelv 8. cikkében előírt, említett megfigyelési programoknak lehetővé kell tenniük a védett területeken található vizek jó állapotának elérése céljából, az azon joganyagból eredő követelmények figyelembevételével folytatott adatgyűjtést, amely alapján a védett területeket kialakították. A 2000/60 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdésében foglalt megfigyelési programnak tehát a vizek állapotára vonatkozó azon paraméterek megfigyelését kell biztosítania, amelyek strukturális vagy funkcionális mutatóknak minősülnek, vagy amelyek kihatással vannak azon fajok és természetes környezet védelmi távlatainak értékelésére, amelyek védelme érdekében ezeket a területeket kialakították.

101

A Lengyel Köztársaság lényegében úgy érvel, hogy a 2000/60 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdését a többek között a környezetvédelmi törvény 25. cikkének (2) bekezdésében és a természetvédelmi törvény 112. cikkében előírt, a Natura 2000 területeken, védelmi feladatra vonatkozó tervek keretében lefolytatott nemzeti környezetvédelmi megfigyelés útján, valamint a 2011. november 15‑i rendelet 5. cikke (4) bekezdésének 2. pontja révén ültette át.

102

A védelmi tevékenységre vonatkozó tervek és a védelmi feladatokra vonatkozó tervek keretében meghatározott megfigyelés terjedelme az e területeken található azon élőhelyekre és fajokra vonatkozik, amelyek a Natura 2000 hálózat alapján részesülnek védelemben, és mindenekelőtt azokra az élőhelyekre vagy fajokra, amelyek tekintetében Natura 2000 területet alakítottak ki. Ez a megfigyelés azonban a 92/43 és a 2009/147 irányelvnél tágabb rendelkezéseken alapul. Ezzel összefüggésben a 2000/60 irányelv alapján fennálló kötelezettségeken felül figyelembe vették a Lengyel Köztársaságnak a ratifikált természetvédelmi megállapodásokból eredő egyéb kötelezettségeit is.

103

A 2011. november 15‑i rendelet 5. cikke (4) bekezdésének 2. pontja alapján a védett területek megfigyelését azért vezették be, hogy megállapítsák az e területekre vonatkozóan egyéb rendelkezésekben előírt kiegészítő követelményeknek való megfelelés szintjét. Ezen egyéb rendelkezések körébe tartoznak például a természetvédelmi törvény azon rendelkezései, amelyek alapján védett területeket alakítottak ki. A vizek megfigyelése során ezért figyelembe kell venni a természetvédelmi törvény 112. cikke és a védelmi tevékenységre vonatkozó tervek vagy a védelmi feladatokra vonatkozó tervek alapján lefolytatott megfigyelés eredményeit.

104

Az egységes felszíni és felszín alatti víztestek megfigyelése kapcsán figyelembe kell tehát venni a víztől függő Natura 2000 területekre vonatkozóan előírt egyéb követelményeket is. A Natura 2000 területekre vonatkozó követelményeknek való megfelelés szintje azonban a természetvédelmi törvény 112. cikke alapján és a védelmi tevékenységre vonatkozó tervekkel összefüggésben lefolytatott megfigyelés keretében kerül meghatározásra. Következésképpen a Lengyel Köztársaság szerint a lengyel jog eleget tesz a megfigyelési programokra vonatkozóan a 2000/60 irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében említett követelményeknek.

A Bíróság álláspontja

105

Meg kell állapítani, hogy a 2000/60 irányelv 8. cikke (1) bekezdése harmadik francia bekezdésének a nemzeti jogba történő átültetése azon követelmény figyelembevételéből áll, hogy a védett területeken található vizek állapotára vonatkozó megfigyelési programokat egészítsék ki azoknak a jellemzőknek a megfigyelésével, amelyeket az az uniós joganyag tartalmaz, amely alapján a védett területeket kialakították.

106

A természetvédelmi törvény 25. cikkének (2) bekezdése – amely a Lengyel Köztársaság álláspontja szerint átültető rendelkezésnek minősül – azonban nem határozza meg a „környezeti megfigyelés” fogalmát. A természetvédelmi törvény 112. cikke viszont úgy rendelkezik, hogy a természetmegfigyelés a biológiai és tájdiverzitás alkotóelemei – köztük az elsődleges fontosságú természetes élőhelytípusok és fajok – tényleges állapotának figyelemmel kísérésére és vizsgálatára irányul. E utóbbi fajta megfigyelés tehát – a környezetvédelmi törvény 25. cikke alapján lefolytatott általános környezeti megfigyeléstől eltérően – inkább a természetes elemek változásainak figyelemmel kísérésére irányul. Ebből a két rendelkezésből tehát nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az illetékes nemzeti hatóságok a 2000/60 irányelv 8. cikkében és V. mellékletében foglalt, együttesen értelmezett rendelkezésekkel összhangban az érintett vizek állapotának megfigyelése és jegyzékbe vétele érdekében kötelesek felhasználni a megfigyeléssel összefüggésben kapott eredményeket.

107

A Lengyel Köztársaság által hivatkozott többi rendelkezés sem tesz eleget a 2000/60 irányelv 8. cikke (1) bekezdése harmadik francia bekezdésének átültetéséből eredő, arra irányuló követelménynek, hogy használják fel az ezen irányelv alapján előírt megfigyelés keretében a különböző Natura 2000 területek szintjén és a vizek állapotának osztályozása során végzett megfigyelés eredményeit, mivel ezek a rendelkezések csupán a megfigyelés előírására korlátozódnak, de nem írják elő a megfigyelésből következő adatok felhasználásának kötelezettségét.

108

Ezenkívül rá kell mutatni arra is, hogy a különleges természetvédelmi területek – amelyek vonatkozásában a 92/43 irányelvvel összhangban védelmi terveket kell készíteni – kialakítására vonatkozóan megállapított első határidő 2013 folyamán lejárt. Következésképpen ha a védelmi feladatokra vonatkozó tervek és a védelmi tevékenységre vonatkozó tervek keretében lefolytatandó megfigyelést a 2000/60 irányelv 8. cikke (1) bekezdése harmadik francia bekezdése átültetésének kellene minősíteni, akkor ez az átültetés az említett tervek elkészítésétől függene.

109

Önmagában az a tény, hogy esetlegesen birtokában vannak az élőhelyekre és a fajokra, vagy akár a vizek állapotára vonatkozó adatoknak, ahogyan erre a Lengyel Köztársaság hivatkozik, nem biztosítja azonban azt, hogy a 2000/60 irányelvet átültető rendelkezéseknek megfelelően kialakított megfigyelési programokat kiegészítik az uniós joganyag által tartalmazott jellemzőkkel.

110

Végül nem vitatott, hogy – még ha feltételezzük is, hogy figyelembe kell venni a 2011. november 15‑i rendelet 5. cikke (4) bekezdésének 2. pontját, amelyet a vízügyi törvény 155b. cikke alapján fogadtak el az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejárta után, és amely előírja a védett területeknek az e területekre vonatkozóan különös rendelkezésekben meghatározott további követelményeknek való megfelelés mértékének megállapítása céljából történő megfigyelését – a 2000/60 irányelv 8. cikke (1) bekezdésének harmadik francia bekezdését nem ültették át megfelelően a lengyel jogba, mivel az említett nemzeti jogi rendelkezés nem írja elő, hogy a védett területek megfigyelését oly módon vezessék be, hogy a megfigyelési paraméterek körét egészítsék ki azokkal a paraméterekkel, amelyeket az az uniós joganyag tartalmaz, amely alapján a Natura 2000 területeket kialakították, hanem csupán a megfigyelés célkitűzését, azaz a különös rendelkezésekben meghatározott további követelményeknek való megfelelés mértékének megállapítását rögzíti.

111	A 2000/60 irányelv 8. cikke (1) bekezdése harmadik francia bekezdésének a védett területek megfigyelésére vonatkozó nem megfelelő átültetésére alapított második érvet ezért megalapozottnak kell tekinteni.

A 2000/60 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének nem megfelelő átültetésére alapított harmadik kifogásról

A felek érvei

112

A Bizottság úgy véli, hogy a 2000/60 irányelv 9. cikkének (2) bekezdését – amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben számoljanak be a vízszolgáltatások költségei megtérülésének elve alkalmazásának irányában tervezett lépésekről, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy teljesüljenek az említett irányelv környezeti célkitűzései, továbbá a különböző vízhasználatoknak a vízszolgáltatások költségeinek megtérüléséhez való hozzájárulásáról – nem ültették át a lengyel jogba.

113

A Bizottság e tekintetben arra hivatkozik, hogy e tárgyban nincsenek megfelelő nemzeti rendelkezések, és a vízügyi törvény 113a. cikkének (2) bekezdése csupán azt állapítja meg, hogy az alapintézkedések a minimálisan teljesítendő feltételekre vonatkoznak, és tartalmazzák a vízszolgáltatások költségei megtérülése elvének végrehajtására irányuló intézkedéseket. Ebben az összefüggésben a Bizottság szerint figyelembe kell venni a 2000/60 irányelv III. melléklete szerint elvégzett gazdasági elemzést is.

114

A Lengyel Köztársaság az indokolással ellátott véleményre adott válaszában ismertette, hogy a 2000/60 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének átültetését a vízügyi törvény 113a. cikke (2) bekezdésének 2. pontja és 114. cikke (1) bekezdésének 6. pontja révén valósult meg, és ezeket a rendelkezéseket kiegészítette a 2011. január 5‑i törvénnyel módosított vízügyi törvény (a továbbiakban: módosított vízügyi törvény) 113b. cikke (2) bekezdésének 2. pontja, amely felváltotta a vízügyi törvény 113a. cikke (2) bekezdésének 2. pontját.

115	2011. január 5‑én, azaz az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejárta után következett be a módosítás és a Bizottság azt figyelembe vette. A Bizottság azonban úgy véli, hogy az említett módosítás nem szüntette meg az általa kifogásolt kötelezettségszegést.

116

A Bizottság szerint továbbá a vízügyi törvény 114. cikke (1) bekezdésének 6. pontja, mivel az csak azt írja elő, hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervnek tartalmaznia kell a vízhasználatra vonatkozó gazdasági elemzés eredményeinek összefoglalását, a 2000/60 irányelv VII. melléklete A. része 6. pontja átültetésének tekinthető, amely pont az egyik olyan elemnek – nevezetesen a gazdasági elemzésnek – minősül, amelyet a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervben fel kell tüntetni, de nem tekinthető az irányelv 9. cikke (2) bekezdése átültetésének.

117

A Lengyel Köztársaság a harmadik kifogással kapcsolatban úgy érvel, hogy bár az említett rendelkezésben foglalt információk figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget a releváns nemzeti rendelkezések nem írják elő közvetlenül, az azonban a lengyel jog rendelkezéseinek összességéből, annak felépítésére és célkitűzésére tekintettel vitathatatlanul következik.

118

A tagállam továbbá előadja, hogy a 2000/60 irányelv 9. cikkének (2) bekezdését különösen a 2013. március 29‑i rendelet útján ültette át, mivel a lengyel jog az irányelv 9. és 11. cikkét együttesen ülteti át, tekintettel arra, hogy az említett irányelv 9. cikke alapján a vízszolgáltatások költségei megtérülésével kapcsolatban hozott intézkedések az említett 11. cikkben foglalt intézkedési program egyik alkotóelemét képezik.

A Bíróság álláspontja

119

A harmadik kifogással kapcsolatban emlékeztetni kell arra az állandó ítélkezési gyakorlatra, amely szerint valamely irányelv rendelkezéseit vitathatatlan kötelező erővel, valamint a szükséges konkrétsággal, pontossággal és egyértelműséggel kell átültetni, hogy teljesüljön a jogbiztonság követelménye (lásd különösen: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑281/11, EU:C:2013:855, 101. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

120	E tekintetben meg kell állapítani, hogy nem felel meg az említett követelménynek pusztán az az állítás, hogy valamely irányelvben előírt kötelezettség az érintett tagállam jogrendjében foglalt rendelkezések összességéből következik.

121

A Bíróság továbbá több ízben kimondta, hogy a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell megítélni, amelyben a tagállam az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártakor volt, és a Bíróság nem veheti figyelembe az azóta bekövetkezett változásokat (lásd különösen: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑313/11, EU:C:2013:481, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

122

Minthogy a Lengyel Köztársaság ellenkérelmében úgy érvel, hogy a 2013. március 29‑i rendelettel ültette át a 2000/60 irányelv 9. cikkének (2) bekezdését, elegendő azt megállapítani, hogy a rendeletet az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejárta után fogadták el, és így a Bíróság nem veheti figyelembe a nemzeti szabályozásban bekövetkezett változásokat.

123	A 2000/60 irányelv 9. cikke (2) bekezdésének nem megfelelő átültetésére alapított harmadik kifogást ezért megalapozottnak kell minősíteni.

A 2000/60 irányelv 10. cikke (3) bekezdése, valamint 11. cikke (5) bekezdése átültetésének elmaradására alapított negyedik és ötödik kifogásról

A felek érvei

124

A 2000/60 irányelv 10. cikke (3) bekezdése átültetésének elmaradására alapított negyedik kifogással kapcsolatban a Bizottság emlékeztet arra, hogy ez a rendelkezés azt a kötelezettséget írja elő a tagállamoknak, hogy szigorúbb kibocsátásszabályozást alkalmazzanak, ha az ezen irányelv alapján megállapított vízminőségi célkitűzés vagy vízminőségi szint szigorúbb feltételeket követel meg, mint amilyeneket az említett irányelv 10. cikkének (2) bekezdésében felsorolt irányelvek alkalmazása eredményezne.

125

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vitatott rendelkezés átültetése alapvető fontosságú a 2000/60 irányelvvel kitűzött célok eléréséhez. Ha az uniós irányelveken – például a 91/676 irányelven – alapuló kibocsátásszabályozások vagy a kibocsátási határértékek előírása a vizekben lévő mezőgazdasági eredetű zöldalgák magas szintjére tekintettel nem mutatkozik elegendőnek a 2000/60 irányelv környezeti célkitűzéseinek eléréséhez, akkor a tagállam köteles a 91/676 irányelvben foglaltakhoz képest szigorúbb kibocsátásszabályozást és kritériumokat elfogadni.

126

A 2000/60 irányelv 11. cikke (5) bekezdésének nem megfelelő átültetésére alapított ötödik kifogással kapcsolatban a Bizottság úgy érvel, hogy bár a módosított vízügyi törvény 113b. cikkének (8) bekezdése tartalmazza az irányelv említett rendelkezésében felsorolt intézkedéseket, a hatálya szűkebb az irányelv e rendelkezésének hatályánál.

127

Az említett 113b. cikk (8) bekezdésében szereplő „a nemzeti vízügyi és környezetvédelmi program tervezetének kidolgozása során” kifejezés ugyanis a nemzeti vízügyi és környezetvédelmi program kidolgozására szűkíti le a lengyel jogi rendelkezés hatályát. Következésképpen a módosított vízügyi törvény 113b. cikkének (8) bekezdésében hivatkozott intézkedések a programtervezet kidolgozásának szakaszán kívül csak a 2000/60 irányelv 11. cikkének (8) bekezdésében foglalt intézkedési programok vizsgálata keretében – azaz az ezen irányelv által előírt rendszeres vizsgálatok keretében – vehetők figyelembe.

128

Az említett 113b. cikk (8) bekezdéséből eredő kötelezettséget azonban nem szabad összetéveszteni a 2000/60 irányelv 11. cikkének (5) bekezdésében foglalt kötelezettséggel, amelynek az a szabályozási célja, hogy az irányelv 11. cikkének (8) bekezdésében említett rendszeres kötelező vizsgálatokat kiegészítse azzal a kötelezettséggel, hogy az említett intézkedéseket alkalmazzák abban az esetben, ha a környezeti célkitűzések valószínűleg nem érhetők el.

129

A Lengyel Köztársaság a negyedik és az ötödik kifogással kapcsolatban előadja, hogy a 2000/60 irányelv 10. cikkének (3) bekezdését és 11. cikkének (5) bekezdését a vízügyi törvényre vonatkozó módosító törvény és egyes más törvények tervezete keretében kell átültetni, amelyekkel kapcsolatban a jogalkotási munkálatok előrehaladott állapotban vannak.

A Bíróság álláspontja

130

A negyedik és ötödik kifogással kapcsolatban elegendő a Bíróságnak a jelen ítélet 122. pontjában említett ítélkezési gyakorlatára emlékeztetni, amely szerint a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell megítélni, amelyben a tagállam az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártakor volt, és a Bíróság nem veheti figyelembe az azóta bekövetkezett változásokat (lásd különösen: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑313/11, EU:C:2013:481, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

131

Következésképpen a Lengyel Köztársaság által előadott érvelés alapján, miszerint a 2000/60 irányelv 10. cikkének (3) bekezdését és 11. cikkének (5) bekezdését a vízügyi törvény módosításának és egyes más törvényeknek a tervezete keretében kell átültetni, azt kell megállapítani, hogy az említett átültető intézkedéseket nem hozták meg az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártáig.

132	Ennélfogva a negyedik és az ötödik kifogást megalapozottnak kell minősíteni.

A 2000/60 irányelv V. melléklete 1.3, 1.3.4, 1.3.5, 1.4 és 2.4.1 pontjának nem megfelelő átültetésére alapított hatodik kifogásról

A felek érvei

133

A 2000/60 irányelv V. melléklete 1.3, 1.3.4, 1.3.5, 1.4 és 2.4.1 pontjának nem megfelelő átültetésére alapított hatodik kifogással kapcsolatban a Bizottság hangsúlyozza, hogy az e melléklet 1.3, 1.4 és 2.4.1 pontja az említett irányelv alapvető követelményeire vonatkozik, mivel ezek a pontok a felszíni vizek ökológiai és kémiai állapotának megfigyelési módszereit, a vizek ökológiai állapotának osztályozását és bemutatását, valamint a felszín alatti vizek megfigyelési hálózatát határozzák meg. Ezek tehát alapvető fontosságú elemeknek minősülnek a 2000/60 irányelv együttesen értelmezett 7. cikkének (1) bekezdése és 8. cikke által előírt megfigyelés elvégezhetősége szempontjából.

134

A 2000/60 irányelv V. mellékletének 1.3, 1.3.4 és 2.4.1 pontjával kapcsolatban a Bizottság rámutat, hogy ezeknek a pontoknak a lengyel jogba való átültetése az arra irányuló kötelezettség miatt problematikus, hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervhez a megfigyelési eredmények megbízhatóságának és pontosságának szintjére irányuló becsléseket kell mellékelni.

135

Jóllehet a vízügyi törvény 114. cikkének (1) bekezdése számos olyan elemet meghatároz, amelyet szerepeltetni kell a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervben, e terv azonban nem tartalmazza sem a megfigyelési hálózat térképét, sem a megfigyelési programok bemutatását. A 2000/60 irányelv V. mellékletének 1.3 és 2.4.1 pontjában előírtakkal ellentétben a nemzeti szabályozásban foglalt rendelkezések nem írják elő azt, hogy az említett terv tartalmazza a megfigyelési eredmények megbízhatóságának és pontosságának szintjére irányuló becsléseket. A lengyel jog többi rendelkezése sem tartalmazza ezt a követelményt.

136

A 2000/60 irányelv V. mellékletének 1.3.5 pontjával kapcsolatban a Bizottság pontosítja, hogy az azt írja elő, hogy az élőhelyek és fajok védelmi területeit alkotó víztesteket bevonják az operatív megfigyelési programba, ha a hatásvizsgálat és a feltáró megfigyelés alapján úgy azonosították azokat, mint amelyeknél fennáll a kockázat, hogy nem teljesítik az ezen irányelv 4. cikke szerinti környezeti célkitűzéseket. Az irányelv tehát kifejezetten összekapcsolja az operatív megfigyelés végrehajtására vonatkozó kötelezettséget azzal a kockázattal, hogy nem teljesítik az említett irányelv 4. cikke szerinti környezeti célkitűzéseket.

137

Márpedig a 2009. május 13‑i rendelet 5. cikke (2) bekezdésének 3. pontjával történt átültetésből az következik, hogy a felszíni vizekre vonatkozó operatív megfigyelést a vízügyi törvény 113. cikkének (4) bekezdésében foglalt felsorolásban szereplő területeken – azaz különösen az élőhelyek és fajok védelmi területein – található felszíni vizek állapotának megállapítása céljából végzik. Ezt követően a rendelet 1. melléklete 2. szakaszának 6. pontja sorolja fel az említett operatív megfigyelés kritériumait. A Bizottság szerint azonban ez a rendelkezés nem biztosítja azt, hogy lefolytatják a védett területeken található ezen víztesteket érő terhelések nagyságának és hatásának értékelését.

138

A lengyel jogban továbbá nincsen olyan rendelkezés, amely a megfelelő védelmi állapot biztosítására irányuló célkitűzésre, valamint arra a kötelezettségre hivatkozna, hogy a megfigyeléseket mindaddig folytatni kell, amíg a védett területek meg nem felelnek az azon jogszabályok által előírt, vízre vonatkozó követelményeknek, amelyek alapján azokat kijelölték, valamint a rájuk vonatkozó környezeti célkitűzéseknek.

139	A Bizottság álláspontja szerint a 2011. november 15‑i rendelet nem szüntette meg a fent említett kötelezettségszegést, mert nem utal kifejezetten a védett területeken található élőhelyek és fajok megfigyelésére.

140

Ezenkívül a lengyel jogszabályok nem tesznek említést arról, hogy a megfigyeléseket mindaddig folytatni kell, amíg a védelmi területek meg nem felelnek a vízre vonatkozóan azon jogszabályok által előírt követelményeknek, amelyek alapján azokat kijelölték, valamint a 2000/60 irányelv 4. cikkében foglalt környezeti célkitűzéseknek.

141

A 2000/60 irányelv V. mellékletének 1.4 pontjával kapcsolatban a Bizottság azon az állásponton van, hogy a vizek ökológiai állapotának és ökológiai potenciáljának osztályozásához és bemutatásához szükséges a hidromorfológiai paraméterek figyelembevétele, mivel azok az ökológiai állapot megkerülhetetlen jellemzőinek minősülnek. Az említett irányelv V. melléklete 1.4.2 pontjának i. és ii. alpontja ugyanis előírja, hogy az ökológiai állapot osztályozásánál valamennyi paramétert figyelembe kell venni.

142

A 2008. augusztus 20‑i rendelet viszont 6. melléklete B. részének XIV. pontjában és 7. melléklete B. részének XV. pontjában azt írta elő, hogy „az ökológiai potenciál értékelési módszereinek hidromorfológiai paraméterek alapján történő kidolgozásáig a vizek ökológiai potenciáljának osztályozását e paraméterek figyelembevétele nélkül lehet végezni.” Ehhez hasonlóan az egységes felszíni víztestek állapotának osztályozási módszereiről 2011. november 9‑i rendelet sem veszi figyelembe a hidromorfológiai paramétereket a víztestek ökológiai állapotának osztályozásánál.

143

A Bizottság szerint a hidromorfológiai paramétereknek a vizek állapotának osztályozásából való kizárása elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy az ökológiai állapot értékelése hiányos lesz, és ez a hiányos értékelés kihat a 2000/60 irányelv 4. cikkében foglalt környezeti alapcélkitűzések megvalósítására.

144

A Bizottság e tekintetben azt állítja, hogy a 2000/60 irányelv V. melléklete 1.4.2 pontjának i. és ii. alpontja „minőségi elemekről” tesz említést. Ezeket az elemeket e mellékletnek a „Vízminőségi elemek az ökológiai állapot osztályozásához” című 1.1. pontja sorolja fel. Az említett melléklet 1.1.1–1.1.5 pontjából kitűnik, hogy a hidromorfológiai paraméterek alátámasztják a biológiai paramétereket, és hogy a minőségi elemek valóban elengedhetetlenek a vizek állapotának értékeléséhez. Ezen irányelv az V. mellékletének 1.1.1 és 1.1.2 pontjában „a vízfolyások és tavak hidromorfológiai paramétereinek” minősíti az áramlás mértékét és dinamikáját, a tartózkodási időt, a felszín alatti víztesttel fennálló kapcsolatot, a vízmélység változékonyságát, a vízmeder mennyiségét, szerkezetét és altalaját.

145	Elsőként a Lengyel Köztársaság azt adja elő, hogy a 2000/60 irányelv V. melléklete 1.3, 1.3.4 és 2.4.1 pontját a 2013. március 29‑i rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 5. pontjával ültette át.

146

Másodikként a Lengyel Köztársaság az említett irányelv 1.3.5 pontjával kapcsolatban arra hivatkozik, hogy azt elsősorban a 2011. november 15‑i rendelet 5. cikke (4) bekezdésének 4. pontjával ültette át, amely meghatározza a védett területek igazgatására vonatkozó célkitűzést, amely nem más, mint „a védett területeken lévő egységes felszíni víztestek állapotváltozásának értékelése”.

147	A Lengyel Köztársaság szerint ebből az következik, hogy a lengyel jog rendelkezései lehetővé teszik a védett területeken található víztesteket érő terhelések nagyságának és hatásának értékelését, ami a védett területek megfelelő védelmi állapotának biztosítására irányul.

148	A Lengyel Köztársaság a 2011. november 15‑i rendelet 2. mellékletére is hivatkozik, amely V. részének 25. pontja a 2000/60 irányelv V. melléklete 1.3.5 pontjának utolsó mondatából eredő követelményt ülteti át.

149

Harmadikként a Lengyel Köztársaság a 2000/60 irányelv V. mellékletének 1.4 pontjával kapcsolatban azt állítja, hogy a hidromorfológiai paramétereknek az ökológiai állapot osztályozásánál és bemutatásánál történő figyelembevétele az egységes felszíni víztestek állapotának osztályozási módszereiről és az elsődleges fontosságú anyagokra vonatkozó környezetvédelmi minőségi szabályokról szóló, 2011. november 9‑i rendelet módosításának fogja tárgyát képezni.

A Bíróság álláspontja

150	A 2000/60 irányelv V. melléklete 1.3, 1.3.4, 1.4 és 2.4.1 pontjának nem megfelelő átültetésével kapcsolatban rá kell mutatni arra, hogy az állítólag a 2013. március 29‑i rendelettel történt átültetésre az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártát követően került sor.

151	Ez a megállapítás a 2000/60 irányelv V. melléklete 1.3.5 pontjának átültetésére is vonatkozik, annak ellenére, hogy a Bizottság elismeri, hogy a 2011. november 15‑i rendelet megszüntette az említett pont nem megfelelő átültetésének a 2009. május 13‑i rendeletben szereplő egyes elemeit.

152

E tekintetben elegendő a Bíróságnak a jelen ítélet 121. és 130. pontjában már említett azon ítélkezési gyakorlatára emlékeztetni, amely szerint a kötelezettségszegés fennállását azon helyzet alapján kell megítélni, amelyben a tagállam az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejártakor volt (lásd különösen: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑313/11, EU:C:2013:481, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

153	Következésképpen a 2000/60 irányelv V. melléklete 1.3, 1.3.4, 1.3.5, 1.4 és 2.4.1 pontjának nem megfelelő átültetésére alapított hatodik kifogást megalapozottnak kell minősíteni.

A 2000/60 irányelv VII. melléklete A. része 7.2–7.10. pontjának nem megfelelő átültetésére alapított hetedik kifogásról

A felek érvei

154

A 2000/60 irányelv VII. melléklete A. része 7.2–7.10 pontjának nem megfelelő átültetésére alapított hetedik kifogással kapcsolatban a Bizottság úgy érvel, hogy a Lengyel Köztársaság az indokolással ellátott véleményre adott válaszában arról tájékoztatta, hogy az említett pontokat a vízügyi törvény 113., 113a. és 114. cikkével, valamint a módosított vízügyi törvény 113b. cikkével ültette át, és ezenkívül a vízügyi törvényt módosító törvény és egyes más törvények tervezetére is hivatkozott.

155

A Bizottság szerint azonban a jelzett nemzeti rendelkezések a nemzeti vízügyi és környezetvédelmi programra vonatkoznak, amely a 2000/60 irányelv intézkedési programokról szóló 11. cikke átültetésének minősül. A Bizottság szerint ezt a programot meg kell különböztetni a 2000/60 irányelv VII. melléklete értelmében vett vízgyűjtő‑gazdálkodási tervtől, amely rendelkezés egyébként azt írja elő, hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervben szerepelnie kell az irányelv 11. cikke alapján elfogadott intézkedési program összefoglalásának. Az említett cikk átültetése önmagában ezért nem elegendő a 2000/60 irányelv VII. melléklete 7.2‑7.10 pontjában szereplő követelmények átültetéséhez. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vízügyi törvény 114. cikke (1) bekezdésének 7. pontja előírja azt a kötelezettséget, hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben szerepeltetni kell a nemzeti vízügyi és környezetvédelmi programban szereplő intézkedések összefoglalását. Ez a rendelkezés azonban túl általános ahhoz, hogy biztosítsa a 2000/60 irányelv VII. melléklete 7.2‑7.10 pontjában foglalt követelmények átültetését. Ezen túlmenően az irányelv VII. melléklete 7. pontja egyes alpontjainak szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy az uniós jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervekben ne csak azon intézkedések összefoglalása szerepeljen, amelyeknek az említett irányelv 11. cikke alapján eleget kell tenni, hanem az ezen a téren elfogadott intézkedések összefoglalása is.

156

A hetedik kifogással kapcsolatban a Lengyel Köztársaság úgy érvel, hogy a 2000/60 irányelv szóban forgó rendelkezéseinek megfelelő átültetésére a módosított vízügyi törvény 113b. cikke útján került sor, amely az említett irányelv 11. cikkét ülteti át. A 2013. március 29‑i rendelet is tartalmaz utalást erre a cikkre, mivel e rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 10. pontja úgy rendelkezik, hogy hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv elkészítéséhez szükséges konkrét információk körébe tartozik a vízügyi törvény 113b. cikkében foglalt nemzeti vízügyi és környezetvédelmi programban szereplő intézkedések összefoglalása.

157

A Lengyel Köztársaság szerint ebből az következik, hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervnek tartalmaznia kell a nemzeti vízügyi és környezetvédelmi programban szereplő intézkedések összefoglalását, azaz a 2000/60 irányelv 11. cikke alapján hozott intézkedésekre vonatkozó programot, és ez lehetővé teszi az irányelv VII. melléklete A. része 7. pontjának megfelelő átültetésének biztosítását, amely rendelkezés alapján a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv éppen az említett irányelv 11. cikkével összhangban hozott intézkedésekre vonatkozó információkat tartalmaz.

A Bíróság álláspontja

158

Meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság által a hetedik kifogás keretében előadott fő érv hasonlít az általa a harmadik kifogással összefüggésben hivatkozott harmadik érvre. A Lengyel Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a 2000/60 irányelv V. melléklet 7.2.‑7.10. pontjának megfelelő átültetésének biztosításához elegendő, hogy a tagállamok előírják az arra irányuló kötelezettséget, hogy a vízgyűjtő‑gazdálkodási terv tartalmazza az említett irányelv 11. cikke alapján elfogadott intézkedési program összefoglalását. Márpedig a jelen ügyben e kötelezettség betartása a módosított vízügyi törvény 113b. cikkére való utalással és a 2013. március 29‑i rendelet 2. cikke (1) bekezdésének 10. pontja révén biztosított.

159

E tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy a nemzeti jog ezen rendelkezését az indokolással ellátott véleményben megszabott határidő lejárta után fogadták el, és ezért azt az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd különösen: Bizottság kontra Lengyelország ítélet, C‑313/11, EU:C:2013:481, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

160	Következésképpen a 2000/60 irányelv VII. melléklete A. része 7.2.‑7.10. cikkének a lengyel jogrendszerbe való helyes átültetése elmaradására alapított hetedik kifogás megalapozott.

161	A fenti megállapítások összességére tekintettel a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

162

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Lengyel Köztársaság azáltal, hogy a 2000/60 irányelv 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontját, 8. cikkének (1) bekezdését, 9. cikkének (2) bekezdését, l0. cikkének (3) bekezdését és 11. cikkének (5) bekezdését, az V. mellékletének 1.3, 1.3.4, 1.3.5, 1.4 és 2.4.1 pontját, és a VII. melléklete A. címének 7.2–7.10 pontját nem teljes mértékben vagy nem megfelelően ültette át, nem teljesítette az irányelv e rendelkezéseiből és 24. cikkéből eredő kötelezettségeit.

A költségekről

163	A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Lengyel Köztársaságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A Lengyel Köztársaság azáltal, hogy a 2008. március 11‑i 2008/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23‑i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 19., 20., 26. és 27. pontját, 8. cikkének (1) bekezdését, 9. cikkének (2) bekezdését, l0. cikkének (3) bekezdését és 11. cikkének (5) bekezdését, az V. mellékletének 1.3, 1.3.4, 1.3.5, 1.4 és 2.4.1 pontját, és a VII. melléklete A. címének 7.2–7.10 pontját nem teljes mértékben vagy nem megfelelően ültette át, nem teljesítette az irányelv e rendelkezéseiből és 24. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2)	A Bíróság a Lengyel Köztársaságot kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lengyel.