1

Az Európai Parlament a C‑132/14. sz. ügyben, illetve az Európai Bizottság a C‑135/14. sz. ügyben benyújtott keresetével a[…] 850/98/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, valamint az 1069/2009/EK, a[z] 1379/2013/EU és a[z] 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17‑i 1385/2013/EU tanácsi rendelet (HL L 354., 86. o.) megsemmisítését kéri.

2

A Bizottság a C‑133/14. sz. ügyben, illetve a Parlament a C‑136/14. sz. ügyben benyújtott keresetével a[…] 91/271/EGK és a[z] 1999/74/EK tanácsi irányelv, valamint a 2000/60/EK, [a] 2006/7/EK, [a] 2006/25/EK és a 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17‑i 2013/64/EU tanácsi irányelv (HL L 353., 8. o.) megsemmisítését kéri.

3

A Bizottság a C‑134/14. sz. ügyben benyújtott keresetével a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17‑i 2013/62/EU tanácsi irányelv (HL L 353., 7. o.) megsemmisítését kéri.

4

Az 1385/2013 rendelet (1), (3), (4), (7) és (8) preambulumbekezdése értelmében:

[...]

[...]

5

E rendelet 1–4. cikke értelmében:

„1. cikk

A[…] 850/98/EK rendelet módosításai

A 850/98/EK rendelet a következőképpen módosul:

2. cikk

A[z] 1379/2013/E[U] rendelet módosításai

A[z] 1379/2013/EU rendelet 35. cikke a következő bekezdéssel egészül ki:

»(6)   A kiskereskedelmi forgalomban a végső fogyasztónak Mayotte‑on – mint az [EUMSZ] 349. cikk[…] értelmében vett legkülső régióban – felkínált termékekre az (1), (2) és (3) bekezdés 2021. december 31‑ig nem alkalmazandó.«”

3. cikk

A[z] 1380/2013/E[U] rendelet módosításai

A [közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i] 1380/2013/EU [európai parlamenti és tanácsi] rendelet [(HL L 354., 23. o.)] a következőképpen módosul:

4. cikk

Az 1069/2009/EK rendelet módosításai

Az 1069/2009/EK rendelet 56. cikke helyébe a következő szöveg lép:

»56. cikk

Hatálybalépés

E rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2011. március 4‑től kell alkalmazni.

A 4. cikk ugyanakkor Mayotte, mint az [EUMSZ] 349. cikk[...] szerinti legkülső régió (a továbbiakban: ’Mayotte’) vonatkozásában 2021. január 1‑jétől alkalmazandó. A Mayotte‑on 2021. január 1‑je előtt képződő állati melléktermékeket és a belőlük származó termékeket az e rendelet 19. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban kell ártalmatlanítani.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.«”

6

A 2013/62 irányelv 1. cikke előírja:

„A [BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8‑i] 2010/18/EU [tanácsi] irányelv [(HL L 68., 13. o.)] 3. cikkének (2) bekezdése az alábbi albekezdéssel egészül ki:

»Az első albekezdéstől eltérve, Mayotte‑ra, mint az Unió egyik, az [EUMSZ] 349. cikk[…] értelmében vett legkülső régiójára vonatkozóan az első albekezdésben említett további határidő 2018. december 31‑ig meghosszabbodik.«”

7

A 2013/64 irányelv (1)–(9) preambulumbekezdése kimondja:

8

Ezen irányelv 1–6. cikke értelmében:

„1. cikk

A 91/271/EGK irányelv módosításai

A 91/271/EGK irányelv a következőképpen módosul:

2. cikk

A[z] 1999/74/EK irányelv módosításai

Az 1999/74/EK irányelv 5. cikke az alábbi bekezdéssel egészül ki:

»(3)   A (2) bekezdéstől eltérve, Mayotte‑on – mint az [EUMSZ] 349. cikk[…] értelmében vett legkülső régióban (a továbbiakban: ’Mayotte’) – a tojótyúkok 2017. december 31‑ig továbbra is tarthatók az ebben a fejezetben említett típusú ketrecekben.

2014. január 1‑jétől az e fejezetben említett ketrecek építése és első alkalommal való üzembe állítása Mayotte‑on nem megengedett.

Az e fejezetben említett ketrecekben tojótyúkokat tenyésztő létesítményekből származó tojások kizárólag Mayotte helyi piacán értékesíthetők. Az említett tojásokat és csomagolásaikat egyértelműen külön jelzéssel kell ellátni, ami lehetővé teszi a szükséges ellenőrzéseket. Az említett külön jelzés egyértelmű leírásáról 2014. január 1‑jéig tájékoztatni kell a Bizottságot.«

3. cikk

A 2000/60/EK irányelv módosításai

A 2000/60/EK irányelv a következőképpen módosul:

4. cikk

A 2006/7/EK irányelv módosításai

A 2006/7/EK irányelv a következőképpen módosul:

5. cikk

A 2006/25/EK irányelv módosításai

A 2006/25/EK irányelv a következő cikkel egészül ki:

»14a. cikk

(1)   A munkavállalók egészsége és biztonsága terén a védelemre és a megelőzésre vonatkozó általános elvek sérelme nélkül Franciaország 2017. december 31‑ig eltérhet azon rendelkezések alkalmazásától, amelyek szükségesek Mayotte‑on mint az [EUMSZ] 349. cikk[…] értelmében vett legkülső régióban (a továbbiakban: ’Mayotte‑on’) az irányelvnek való megfeleléshez, feltéve hogy az ilyen alkalmazáshoz speciális műszaki berendezésekre van szükség, amelyek Mayotte‑on nem állnak rendelkezésre.

Az első albekezdés nem vonatkozik az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti kötelezettségekre, valamint az irányelv azon rendelkezéseire, amelyek a [munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12‑i] 89/391/EGK [tanácsi] irányelvben [(HL L 183., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 349. o.)] meghatározott általános elveket tükrözik.

(2)   Az irányelvtől való valamennyi, a 2014. január 1‑jén már meglévő intézkedések alkalmazásából vagy új intézkedések elfogadásából származó eltérést a szociális partnerekkel a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően lefolytatott konzultációnak kell megelőznie. Az ilyen eltéréseket olyan feltételek mellett kell alkalmazni, amelyek a Mayotte‑ra jellemző sajátos körülményeket figyelembe véve biztosítják, hogy az eltérésből eredő, a munkavállalókat érintő kockázatok a lehető legkisebbre csökkenjenek, valamint hogy az érintett munkavállalók egészségügyi állapotát folyamatosan ellenőrizzék.

(3)   Az eltérő nemzeti intézkedéseket a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően minden évben felül kell vizsgálni, és az azokat indokoló körülmények megszűnése esetén haladéktalanul vissza kell őket vonni.«

6. cikk

A 2011/24/EU irányelv módosítása

A 2011/24/EU irányelv 21. cikke az alábbi bekezdéssel egészül ki:

»(3)   Az (1) bekezdés első mondatától eltérve, Franciaország hatályba lépteti azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2016. június 30‑ig Mayotte mint az EUMSZ 349. cikk[…] értelmében vett legkülső régió tekintetében megfeleljen.«.”

9

A Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2012. július 11‑i 2012/419/EU európai tanácsi határozat (HL L 204., 131. o.) értelmében Mayotte 2014. január 1‑jétől nem tartozik az EUMSZ 355. cikk (2) bekezdése szerinti tengerentúli országok és területek közé, és az EUMSZ 349. cikk szerinti legkülső régióvá válik. E határozattal a Mayotte‑ra vonatkozó hivatkozások az EUMSZ 349. cikk első bekezdésébe, valamint az EUMSZ 355. cikk (1) bekezdésébe kerültek, míg az EUM‑Szerződés II. mellékletében, amely meghatározza azon „tengerentúli országok és területek [jegyzékét], amelyekre az [e] szerződés negyedik részének rendelkezéseit kell alkalmazni”, törlésre került a „Mayotte”‑ot tartalmazó hatodik francia bekezdés.

10

A francia hatóságok több kérését követően a Bizottság elismerte, hogy a Francia Köztársaságnak, amely a 2012/419 határozat alapján 2014. január 1‑jétől teljes egészében köteles Mayotte‑ra alkalmazni az uniós jog vívmányait, határidő‑hosszabbítást kell kapnia az e kötelezettségnek való megfelelés érdekében.

11

E célból a Bizottság 2013. június 13‑án elfogadta a halászat és az állategészségügy területére vonatkozó bizonyos rendeletek Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatti módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot [COM(2013) 417 final], a 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte jogállásának változása miatti módosításáról szóló tanácsi határozatra vonatkozó javaslatot [COM(2013) 413 final], valamint a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a szociálpolitika és a közegészségügy területére vonatkozó bizonyos irányelvek Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatti módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot [COM(2013) 418 final], amely javaslatok az alábbiakon alapultak:

12

A Tanács, miután úgy ítélte meg, hogy a meghozandó jogi aktusok mindegyikét az EUMSZ 349. cikk alapján és különleges jogalkotási eljárással kell elfogadni, véleményezésre megküldte a Parlamentnek a Bizottság javaslatait. E javaslatokról egyúttal tájékoztatták a nemzeti parlamenteket is.

13

2013. december 12‑én a Parlament meghozta a COM(2013) 417 final rendelettervezetre és a COM(2013) 418 final irányelvtervezetre vonatkozó „álláspontját első olvasatban”. Ezen álláspontokban a Parlament kifejtette, hogy e meghozandó jogi aktusokat „rendes jogalkotási eljárás keretében” kell elfogadni, azonban, különösen a meghozandó rendeletet illetően, a jogalapjának az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdésén és az EUMSZ 168. cikk (4) bekezdésének b) pontján kívül az EUMSZ 349. cikknek kell lennie. Ami a COM(2013) 413 final határozattervezetre vonatkozó javaslat alapján elfogadandó jogi aktust illeti, a Parlament – kiemelve, hogy az EUMSZ 349. cikknek megfelelően „konzultáltak” vele a Tanács tervezetéről – egy ugyanaznapi, 2013. december 12‑i jogalkotási állásfoglalással jóváhagyta „a Tanács tervezetét annak módosított formájában”.

14

2013. december 17‑én a Tanács „különleges jogalkotási eljárás keretében”, tekintettel „az [EUM‑]Szerződésre és különösen annak 349. cikkére” és a „Parlament [2013. december 12‑i] véleményé[t]” követően elfogadta az 1385/2013 rendeletet, a 2013/62 irányelvet és a 2013/64 irányelvet (a továbbiakban együtt: megtámadott jogi aktusok).

15

A Bíróság elnöke 2014. április 29‑i határozatában az eljárás írásbeli és a szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a jelen ügyeket.

16

A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

17

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

18

A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

19

A Bíróság elnöke 2014. július 29‑i határozatával megengedte, hogy a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Portugál Köztársaság a Tanács támogatása végett beavatkozzon.

20

A keresetük alátámasztása érdekében a Parlament és a Bizottság egyetlen, arra alapított jogalapra hivatkozik, hogy a Tanács azáltal, hogy az EUMSZ 349. cikk alapján fogadta el a megtámadott jogi aktusokat, tévesen választotta meg a jogalapot.

21

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 349. cikk csak akkor alkalmazható, amikor az elsődleges jog legkülső régiókra való alkalmazásától való eltérésről van szó. Ilyen eltérés hiányában az olyan jogi aktus jogalapját, amely – a megtámadott jogi aktusok esetéhez hasonlóan – valamely politika e régiókhoz való igazítására korlátozódik, az e politikára vonatkozó rendelkezésekben kell keresni.

22

Ezen intézmény rámutat arra, hogy az EUMSZ 355. cikk (1) bekezdése kimondja, hogy „[a ]Szerződések rendelkezéseit a[z EUMSZ] 349. cikknek megfelelően alkalmazni kell” a legkülső régiókra. Ebből következik, hogy ez utóbbi rendelkezés kizárólag a „Szerződések rendelkezéseinek” e régiókra való alkalmazásától való eltérést teszi lehetővé.

23

E tekintetben az EUSZ 52. cikkből az következik, hogy bár a „Szerződések” az összes tagállamra alkalmazandók, annak területi hatályát az EUMSZ 355. cikk határozza meg. Így a Bizottság véleménye szerint az e két rendelkezés közötti kapcsolatból az következik, hogy a „Szerződések” e rendelkezésekben használt fogalma kizárja a másodlagos jogot. A másodlagos jog valamely szabályának földrajzi hatályára vonatkozó részletszabályokat ugyanis általában e szabály maga határozza meg, és azt nem érinti sem az EUMSZ 355. cikk, sem pedig az EUSZ 52. cikk.

24

Ami konkrétan az EUMSZ 349. cikket illeti, a Bizottság kifejti, hogy az nem értelmezhető úgy, mint amely felhatalmazza a Tanácsot bármely, az e cikkben szereplő legkülső régiókra nézve kedvező „egyedi intézkedés” elfogadására. Ez utóbbi ugyanis kizárólag e régiók „gazdasági és társadalmi strukturális helyzeté[re]”, valamint az EUMSZ 349. cikk első bekezdésében kimerítően felsorolt, e helyzetet súlyosbító tényezőkre tekintettel teszi lehetővé intézkedések elfogadását.

25

Amennyiben az EUMSZ 349. cikkben foglalt „egyedi intézkedések”„célja különösen az, hogy meghatározza a Szerződések […] alkalmazásának feltételeit” az érintett régiókra vonatkozóan, a „különösen” kifejezés azt jelenti, hogy e cikk kiterjed minden, a Szerződésektől eltérést engedő intézkedésre, függetlenül attól, hogy az ezen „alkalmazás […] feltételeit” határozza‑e meg, vagy sem. Az említett cikk ugyanakkor nem teszi lehetővé a Tanács számára, hogy a másodlagos jog „alkalmazásának feltételeit” meghatározza.

26

Ezen értelmezést nem befolyásolja sem az EUMSZ 349. cikk első bekezdésében szereplő „így a közös politikák” kifejezés, sem pedig e politikáknak az EUMSZ 349. cikk második bekezdésében szereplő, nem kimerítő jellegű listája. E kifejezés használata és a lista léte ugyanis mindössze azt bizonyítja, hogy az EUMSZ 349. cikk hatálya nem korlátozódik bizonyos meghatározott politikák területeire, azonban nem jelenti azt, hogy e cikk hatályát olyan mértékben kellene kiterjeszteni, hogy a Tanács jogosult annak alapján a másodlagos jogtól eltérést biztosító intézkedések elfogadására.

27

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az EUM‑Szerződés jogalapjainak rendszere megerősíti az érvelését. E jogalapoknak ugyanis mindegyike – kivéve az EUMSZ 349. cikket – meghatározott, összességében tekintett politikára irányul, és széles mérlegelési mozgásteret biztosít az uniós jogalkotó számára a tekintetben, hogy minden releváns tényezőt figyelembe vegyen. Ebből következik, hogy a földrajzi különbségtétel az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása mellett megengedett. Ennélfogva valamely legkülső régió javára biztosított eltérő bánásmódot igazolhatja az EUMSZ 349. cikkben felsorolt valamely tényező vagy tényezők fennállása, anélkül hogy ez befolyásolná az e bánásmódra alkalmazandó jogalapot.

28

Végül a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság tartsa fenn a megtámadott jogi aktusok joghatásait, mivel a keresetei nem érintik azok tartalmát.

29

A Parlament úgy ítéli meg, hogy az 1385/2013 rendelet és a 2013/64 irányelv egyszerre több olyan célkitűzést is követ, és több olyan alkotóeleme is van, amelyek elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz anélkül, hogy bármelyikük a többihez képest másodlagos vagy közvetett lenne. Így ezeket a jogi aktusokat különböző, vonatkozó jogalapokra kellett volna alapítani.

30

Ezen intézmény szerint az EUMSZ 349. cikk az ágazati jogalapokhoz képest nem részesülhet semmiféle elsőbbségben valamely adott politikának – akár egy, akár több legkülső régióban történő – végrehajtására irányuló intézkedéseket illetően, máskülönben meginog az EUM‑Szerződés szerkezete és kibillen az intézményi egyensúly az e Szerződésben előírt intézkedések elfogadása terén. Az uniós politikákat szabályozó rendelkezések ugyanis a legkülső régiókra is alkalmazandók.

31

A Parlament véleménye szerint ebből az következik, hogy az e politikák végrehajtására irányuló intézkedéseket az EUM‑Szerződés harmadik részében megállapított jogalapok alapján kell elfogadni. Lényegtelen e tekintetben, hogy valamely intézkedés teljes egészében vagy részben egy vagy több legkülső régióra irányul. Az a döntő tényező, hogy ezen intézkedés az érintett politikára jellemző célokat követ‑e, anélkül hogy az EUMSZ 349. cikk értelmében vett, a legkülső régiók javára szóló egyedi intézkedést képezne.

32

E tekintetben a Parlament úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 349. cikk szövegéből következik, hogy e rendelkezés csak olyan „egyedi intézkedések” elfogadását teszi lehetővé, amelyek a szóban forgó régiót, illetve régiókat az Unió többi területétől megkülönböztető „sajátos jellemzők és korlátok” okozta hátrányok kompenzálására irányulnak.

33

Különösen az EUMSZ 349. cikk első bekezdésében megjelölt célkitűzésből, mely szerint ezen intézkedések célja „különösen az, hogy meghatározza a Szerződések – így a közös politikák – alkalmazásának feltételeit ezekben a régiókban”, és az EUMSZ 349. cikk harmadik bekezdésében megállapított védelemből következik, amely úgy rendelkezik, hogy az említett intézkedéseket anélkül kell elfogadni, hogy az „veszélyeztetné az uniós jogrend – így a belső piac és a közös politikák – integritását és koherenciáját”, hogy az EUMSZ 349. cikk csak az uniós jog teljes körű alkalmazásától való eltérésekre vonatkozik.

34

Ennélfogva nem tartoznak e cikk hatálya alá azok az intézkedések, amelyek nem az egyébként alkalmazandó szabályok alól vezetnek be eltéréseket, hanem mindössze arra korlátozódnak, hogy időben elhalasztják az uniós jog bizonyos rendelkezéseinek valamely legkülső régióra való alkalmazását.

35

A 2013/64 irányelvet illetően, annak preambulumából kiderül, hogy arra irányul, hogy az átmeneti időszakok bevezetésével megkönnyítse a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a szociálpolitika és a közegészségügy területén különböző irányelvek Mayotte‑ra való teljes körű alkalmazását.

36

Márpedig e régióban ezen irányelvek teljes körű alkalmazása terén felmerülő nehézségek nem Mayotte „gazdasági és társadalmi strukturális helyzetéből” erednek, és nem is egy vagy több, az EUMSZ 349. cikk első bekezdésében kimerítően felsorolt súlyosbító tényező fennállásából. Ilyen nehézségek ugyanis bármely régiót érinthetnek, amely egy meghatározott időponttól köteles olyan követelményeket tiszteletben tartani, amelyek korábban nem voltak alkalmazandók rá.

37

Ezért a Parlament szerint a 2013/64 irányelvvel bevezetett módosítások jogalapjának az érintett ágazati irányelvek megfelelő jogalapjainak kellett volna lenniük, és nem lehetett volna azokat az EUMSZ 349. cikkre alapítani.

38

Az 1385/2013 rendeletet illetően a Parlament kifejti, hogy annak 1. cikke a közös halászati politika célkitűzéseinek végrehajtására irányul. Azon körülmény, hogy a sérülékeny tengeri környezet, amelyet védelemben kell részesíteni, valamely legkülső régió vizeiben található, nem bír relevanciával, mivel ilyen helyzet az Unió bármely más régiójában is előfordulhat. Így a Tanács által e rendeletben elfogadott intézkedések nem Mayotte „gazdasági és társadalmi strukturális helyzetének” betudható hátrányok kompenzálására irányulnak.

39

A Parlament hozzáfűzi, hogy azon körülmény, hogy valamely konkrét, a közös halászati politika terén elfogadott intézkedés gazdasági és társadalmi, valamint foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekre is vonatkozhat, nem vonja ki ezen intézkedést e politika alól.

40

Ami az 1385/2013 rendelet 2. cikkét illeti, a szóban forgó módosítás mindössze átmeneti intézkedésnek minősül, amely a másodlagos jog Mayotte‑ra való teljes körű alkalmazásának lehetővé tételére irányul, és a Parlament szerint az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdése által alkotott ágazati jogalap alá kell tartoznia.

41

Ami az 1385/2013 rendelet 3. cikkét illeti, a Parlament elismeri, hogy az e cikk 1. és 2. pontjában szereplő intézkedések eltérést biztosító jelleggel rendelkeznek, és Mayotte sajátos „gazdasági és strukturális helyzetére” tekintettel fogadták el azokat. E körülmények között valóban az EUMSZ 349. cikk volt a megfelelő jogalap ezen intézkedések elfogadásához.

42

A Tanács viszont – azáltal, hogy az 1380/2013 rendelet II. mellékletében szereplő, a halászati kapacitás felső értékhatárait tartalmazó táblázatot a Mayotte‑ról üzemelő halászhajók számának korlátozása nélkül fogadta el az 1385/2013 rendelet 3. cikkének 3. pontjában – nem Mayotte „gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére”, valamint az EUMSZ 349. cikk első bekezdésében kimerítően felsorolt súlyosbító tényezőkre tekintettel állapított meg „egyedi intézkedést”. Az ilyen intézkedés jogalapjának tehát az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdésének kellett volna lennie.

43

Az 1385/2013 rendelet 4. cikkét illetően, amely arra szorítkozik, hogy 2021. január 1‑jére halasztja az 1069/2009 rendelet 4. cikkének Mayotte‑on való hatálybalépését, a Parlament úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedést az EUMSZ 168. cikk (4) bekezdésének b) pontja alapján kellett volna elfogadni. Különösen, a Mayotte‑ot érintőhöz hasonló helyzet – nevezetesen az állati melléktermékek feldolgozásához szükséges ipari kapacitás hiánya – az Unió bármely más régiójában is előfordulhat.

44

Az 1385/2013 rendelet 5. cikkét illetően a Parlament azt állítja, hogy e rendelkezés bizonyos szabályok alóli átmeneti mentességet ír elő Mayotte 10 méternél kisebb hosszúságú halászhajói flottaszegmensének ellenőrzése tekintetében, ugyanakkor egyszerűsített és ideiglenes ellenőrzési rendszert vezet be. Mivel ezen intézkedést egyrészről annak szükségessége indokolja, hogy „ki kell képezni a halászokat és az ellenőröket, és ki kell építeni a megfelelő igazgatási és fizikai infrastruktúrát”, másrészről az, hogy „[a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. november 20‑i] 1224/2009/EK [tanácsi] rendelet [(HL L 343., 1. o.; helyesbítés: HL L 149., 2015.6.16., 23. o.)] legfontosabb célkitűzései közül legalább bizonyosak teljesüljenek”, eltérésnek minősül, és így nem tartozhat az EUMSZ 349. cikk alá.

45

E megfontolásokra figyelemmel a Parlament úgy ítéli meg, hogy az 1385/2013 rendeletet illetően teljesülnek az EUMSZ 43. cikk (2) bekezdésében, az EUMSZ 168. cikk (4) bekezdésének b) pontjában és az EUMSZ 349. cikkben meghatározott különböző jogalapok együttes alkalmazására vonatkozó feltételek.

46

A Tanács azt állítja, hogy az EUMSZ 349. cikk korlátozott területi hatállyal rendelkező különös jogalapot biztosít, amely elsőbbséget élvez az ágazati jogalapokhoz képest, és amelyre akkor kell hivatkozni, amikor különösen az uniós jog – ideértve a másodlagos jog – alkalmazási feltételeinek meghatározására irányuló egyedi intézkedéseknek a legkülső régiók e cikkben leírt hátrányos helyzetének figyelembevételével történő elfogadásáról van szó.

47

Márpedig a Tanács szerint a megtámadott jogi aktusokban szereplő valamennyi intézkedés az időtartamától függetlenül arra irányul, hogy Mayotte‑ot az EUMSZ 349. cikkben kimondott feltételeknek megfelelően előnyben részesítse, és egyáltalán nem befolyásolja ezen elemzést az, hogy valamely ágazati jogalap alapján átmeneti időszakokat lehet biztosítani.

48

A Tanács egyebekben úgy ítéli meg, hogy az 1385/2013 rendelet és a 2013/64 irányelv elfogadásához nem teljesültek a több jogalap alkalmazására vonatkozó feltételek. Egyfelől az ezekben szereplő intézkedéseket, amelyek több különböző területre irányulnak, és amelyek között nem áll fenn elválaszthatatlan kapcsolat, csak az „egyszerűség és a gyorsaság érdekében” gyűjtötték össze e jogi aktusokban. Másfelől e rendelet és ezen irányelv egyetlen fő és döntő célt követ, mégpedig Mayotte helyzetére tekintettel egyedi intézkedések elfogadása, ami igazolja a kizárólag az EUMSZ 349. cikkre való hivatkozást.

49

A Tanács többek között vitatja, hogy az 1385/2013 rendelet 1. cikke, valamint a 2013/62 és a 2013/64 irányelv ágazati politikai intézkedéseket tartalmaz. A halászati tevékenységek e cikkben foglalt korlátozása által követett cél ugyanis „a Mayotte szigete közelében élő, nagytermetű vándorló halak halrajainak megőrzése” a fenékhorogsort használó halászhajók kisléptékű halászatot folytató flottája számára, és ezáltal a helyi ipar fejlődésének lehetővé tétele.

50

Ugyanis, mivel e flotta nem tud eredményesen versenyezni az erszényes kerítőhálót használó, hatékonyabb hajókkal, ezen intézkedés célja az, hogy lehetővé tegye az említett flotta számára, hogy a számára fenntartott, meghatározott övezettel rendelkezzen abból a célból, hogy a nagytermetű vándorló halak ezen övezeten belüli áthaladásából előnyben részesüljön.

51

A Tanács hozzáteszi, hogy az 1385/2013 rendelet 1. cikke ezáltal Mayotte gazdasági és társadalmi strukturális helyzetéből eredő hátrányok kompenzálására irányul, és ezért az EUMSZ 349. cikk hatálya alá tartozik.

52

Végül a Tanács megjegyzi, hogy a 2013/62 irányelv címzettje a Francia Köztársaság, hogy sem az EUMSZ 151. cikk, sem pedig az EUMSZ 153. cikk nem említi a legkülső régiók előnyben részesítésére irányuló konkrét célkitűzést, és hogy a jelen esetben nem teljesültek az EUMSZ 155. cikk (2) bekezdésében foglalt jogi feltételek.

53

A francia kormány úgy ítéli meg, hogy az EUMSZ 349. cikkben kitűzött cél az, hogy a strukturális hátrányok következtében lehetővé tegye egyedi intézkedések elfogadását, és hogy következésképpen e cikk alapjául szolgálhat olyan intézkedéseknek, amelyek olyan sajátos tényezők figyelembevételére irányulnak, amelyek – anélkül, hogy szigorú értelemben véve gazdasági vagy társadalmi jellegűek lennének – egyedi módon érintik valamely legkülső régiót, mint az olyan környezetvédelmi tényezők, mint az éghajlat vagy a tengeri területek sérülékenysége. Az említett cikk ugyanis nem azt követeli meg, hogy az abban foglalt egyedi intézkedéseket az érintett régió sajátos gazdasági vagy társadalmi helyzetének „kezelése” érdekében fogadják el, hanem mindössze azt, hogy ezeket e helyzetet „figyelembe véve” fogadják el.

54

E kormány rámutat arra, hogy az 1385/2013 rendeletben foglalt intézkedéseket Mayotte sajátos jellemzői és korlátai teszik szükségessé, és e régió gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi strukturális helyzete indokolja azokat. Ezen intézkedések ugyanis szükségesek többek között a helyi ökoszisztéma védelmének biztosításához, tekintettel annak sérülékeny jellegére, és a helyi gazdaság megőrzéséhez, tekintettel a halászati termékek feldolgozó és forgalmazási rendszereinek széttagolt és kevésbé fejlett jellegére, a mayotte‑i flotta sajátosságaira, valamint a halászoknak és az ellenőröknek a halászati tevékenységek ellenőrzésére vonatkozó képzésének hiányára.

55

A 2013/64 irányelvben előírt intézkedéseket illetően, azok célja szintén Mayotte sajátosságainak való megfelelés többek között a környezet állapota, a gazdasági lemaradás és az infrastruktúra hiánya tekintetében, mivel e sajátosságok strukturális hátrányoknak minősülnek.

56

Ami a 2013/62 irányelvvel bevezetett intézkedést illeti, ezen irányelv preambulumából következik, hogy célja Mayotte nehéz gazdasági és társadalmi helyzetének figyelembevétele, amelyet a munkaerőpiac kevéssé fejlett jellege, a foglalkoztatási arány – Mayotte távoli fekvése, sziget jellege, valamint kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyainak köszönhetően – alacsony foka, az alacsony bruttó hazai termék és a helyi gazdasági bármiféle destabilizációja elkerülésének szükségessége jellemez.

57

A francia kormány hozzáteszi, hogy a Parlament állításával ellentétben a megtámadott jogi aktusoknak nem az a fő céljuk, hogy biztosítsák az uniós jog vívmányainak Mayotte‑ra való alkalmazását az általuk előírt átmeneti időszakok végére, mivel ezen alkalmazás közvetlenül az EUMSZ 355. cikk (1) bekezdéséből ered.

58

A spanyol kormány kifejti, hogy az EUMSZ 349. cikknek a Bizottság által támogatott értelmezése megakadályozza e rendelkezés hatékony érvényesülését, mivel ha elfogadnánk ezen értelmezést, nem lenne lehetséges egyedi intézkedések elfogadása a „vámszabad területek” és a „horizontális programok” másodlagos jogban szabályozott területein.

59

E kormány szerint továbbá, habár az EUMSZ 349. cikk célja azon egyedi intézkedések lehatárolása, amelyek a Szerződések alkalmazásával kapcsolatban elfogadhatók, az ideiglenes vagy átmeneti intézkedések – amelyek figyelembe veszik az érintett régiók sajátosságait, és annak biztosítására irányulnak, hogy végül teljes körűen alkalmazzák e régiókra az uniós jog vívmányait – még inkább elfogadhatók e rendelkezés alapján. E tekintetben ez utóbbi rendelkezés nem tesz különbséget a lényeges tartalommal bíró intézkedések és az átmeneti intézkedések között.

60

Ami a megtámadott jogi aktusokat illeti, a spanyol kormány megállapítja, hogy azok fő célja – amint azt e jogi aktusok mindegyikének (1) preambulumbekezdése kiemeli –, hogy Mayotte gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére tekintettel kiigazítsa a másodlagos jogot. Ezen túlmenően, amennyiben az említett jogi aktusokban bevezetett intézkedések célja a Szerződések alkalmazási feltételeinek megállapítása, ideértve a másodlagos jog területét is, az EUMSZ 349. cikk az elsődleges jogalap.

61

A portugál kormány úgy ítéli meg, hogy a Szerződések különböző rendelkezéseinek szövegéből következik, hogy kifejezett eltérő rendelkezés hiányában a „Szerződések” és a „Szerződések alkalmazása” kifejezést úgy kell érteni, mint amely az „uniós jogot” és az „uniós jogi vívmányokat” jelenti, amelyekbe beletartozik a másodlagos jog.

62

Egyebekben a Parlament által hivatkozott szempontot, amely lehetővé teszi az állandó eltérések és az átmeneti eltérések közötti különbségtételt, az EUMSZ 349. cikk szövege semmiképpen nem támasztja alá.

63

Ennélfogva az EUMSZ 349. cikk olyan sajátos jogalapnak minősül, amelynek jelentősége abban nyilvánul meg, hogy e cikk elsősorban meghatározza a „legkülső régió” fogalmát (a területek meghatározása), másodsorban kifejti a különbségtételt tartalmazó intézkedések tárgyi hatályát (az uniós jog valamennyi alkalmazási területe), harmadsorban megállapítja a Tanács döntéshozatali hatáskörének korlátait (az intézkedések nem „veszélyeztet[hetik] az uniós jogrend [...] integritását és koherenciáját”), negyedsorban pedig felhatalmazást adó jogszabálynak minősül, amely jogalapot biztosít és megállapítja a követendő eljárást (a Tanács a Bizottság javaslata alapján és a Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz), valamint a meghozandó egyedi intézkedések jellegét (azok céljának az érintett régiók strukturális egyenlőtlensége enyhítésének kell lennie).

64

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az EUSZ 52. cikk első bekezdésében előírja, hogy a Szerződéseket a tagállamokra kell alkalmazni, a második bekezdésében pedig azt, hogy e Szerződések területi hatályát az EUMSZ 355. cikk részletezi.

65

Az EUMSZ 355. cikknek a 2012/419 határozat 2. cikkével módosított (1) bekezdése szerint a Szerződések rendelkezéseit az EUMSZ 349. cikknek megfelelően alkalmazni kell a legkülső régiókra, amelyek között szerepel Mayotte.

66

Az EUMSZ 349. cikknek a 2012/419 határozat 2. cikkével módosított első bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Tanács „egyedi intézkedéseket fogad el, amelyek célja különösen az, hogy meghatározza a Szerződések – így a közös politikák – alkalmazásának feltételeit ezekben a régiókban.”

67

Az EUMSZ 349. cikk első bekezdéséből az is kiderül, hogy az abban foglalt „egyedi intézkedéseket” a legkülső régiók „gazdasági és társadalmi strukturális helyzetét”„figyelembe véve” fogadják el, amely helyzetet bizonyos tényezők „súlyosbít[anak]”, amelyek „állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja fejlődésüket”.

68

Az említett tényezőket az EUMSZ 349. cikk első bekezdése a legkülső régiók gazdasági és társadalmi strukturális helyzetét súlyosbító elemekként írja le, amelyeket a Tanácsnak az EUMSZ 349. cikk harmadik bekezdése értelmében figyelembe kell vennie az egyedi intézkedések elfogadásakor.

69

Noha e körülmények között a Parlament nem megalapozottan állítja, hogy minden, az EUMSZ 349. cikk értelmében vett egyedi intézkedést nem csak a legkülső régiók gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére tekintettel kell igazolni, hanem az EUMSZ 349. cikk első bekezdésében kimerítően felsoroltak közül legalább egy, e régióra jellemző tényező fennállásával is, a Tanácsnak – az EUMSZ 349. cikk harmadik bekezdésének megfelelően – módjában kell állnia, hogy olyan elemeket terjesszen elő, amelyek a tervezett egyedi intézkedés és a szóban forgó legkülső régió sajátos jellemzői és korlátai között fennálló kapcsolatot igazolják.

70

Emellett az EUMSZ 349. cikk második bekezdése kifejti, hogy a Tanács által az EUMSZ 349. cikk első bekezdése alapján meghozott egyedi intézkedések „különösen olyan területekre vonatkoznak, mint a vám‑ és kereskedelempolitika, a fiskális politika, a vámszabad területek, a mezőgazdasági és halászati politika, a nyersanyagokkal és alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátás feltételei, az állami támogatások, valamint a strukturális alapokhoz és a horizontális uniós programokhoz való hozzáférés feltételei”.

71

Így az EUMSZ 349. cikk szövegéből következik, hogy az lehetővé teszi a Tanács számára, hogy többek között a jelen ítélet előző pontjában említett területeken meghozza a legkülső régiók gazdasági és társadalmi strukturális helyzetének figyelembevételére irányuló egyedi intézkedéseket.

72

Ami a Bizottság azon érvelését illeti, miszerint az EUMSZ 349. cikk csak az elsődleges jog rendelkezéseinek legkülső régiókra való alkalmazásától való eltérést engedi meg, és nem azt, amiről a jelen esetben szó van, hogy a másodlagos jogi aktusokat e régiók sajátos helyzetéhez igazítsák, először is ki kell emelni, hogy az e cikk értelmében vett „a Szerződések alkalmazási feltételeit” úgy kell érteni, mint amelyek egyszerre kiterjednek az elsődleges uniós jog alkalmazására vonatkozó feltételekre és az ezen elsődleges jog alapján elfogadott másodlagos jogi aktusok alkalmazására vonatkozó feltételekre.

73

Ezen értelmezést megerősíti az EK‑Szerződés 227. cikke (2) bekezdésének (később EK 299. cikk (2) bekezdés, jelenleg EUMSZ 349. cikk) a Bíróság által adott értelmezése, amelyből következik, hogy az e rendelkezésben a Tanács számára adott, arra szóló felhatalmazás, hogy egyedi intézkedéseket fogadjon el a tengerentúli területek szükségleteinek kielégítése érdekében, egyaránt vonatkozik a Szerződés és a másodlagos jog rendelkezéseire (Hansen & Balle ítélet, 148/77, EU:C:1978:173, 10. pont).

74

Ezen túlmenően, amint arra a Tanács rámutatott, az EUMSZ 349. cikk második bekezdésében említett több területet lényegében másodlagos jogi aktusok szabályoznak. Ezért e rendelkezés hatékony érvényesülését sértené, ha az e területeken kizárólag az elsődleges jog alkalmazási feltételeinek meghatározására irányuló egyedi intézkedések elfogadását engedélyezné.

75

Végül amint azt a főtanácsnok indítványának 57. pontjában kifejtette, azzal szemben, amit a Bizottság állítani látszik, nem mindegyik másodlagos jogi aktus határozza meg a területi hatályát.

76

Ebből következik, hogy erre vonatkozó pontosítás hiányában valamely másodlagos jogi aktus hatályát – többek között a francia kormány állításának megfelelően – az EUSZ 52. cikk és az EUMSZ 355. cikk alapján kell meghatározni.

77

A Bíróságnak ugyanis már volt alkalma kifejteni, hogy a másodlagos jog hatálya főszabály szerint megegyezik a Szerződések hatályával, és azt maradéktalanul alkalmazni kell e területen (lásd ebben az értelemben: Bizottság kontra Írország ítélet, 61/77, EU:C:1978:29, 46. pont; Hansen & Balle ítélet, 148/77, EU:C:1978:173, 10. pont).

78

Következésképpen az EUMSZ 349. cikk szövegéből és céljaiból, valamint a Szerződések rendszeréből következik, hogy a legkülső régiókat illetően az uniós jog valamennyi vívmányának területi hatályát különösen az EUSZ 52. cikknek és az EUMSZ 355. cikk (1) bekezdésének az együttes értelmezése, valamint az EUMSZ 349. cikk alapján elfogadott intézkedések határozzák meg.

79

Ezért a Bizottság állításával ellentétben az EUMSZ 349. cikk feljogosítja a Tanácsot arra, hogy egyedi intézkedéseket fogadjon el nemcsak a Szerződés rendelkezései, hanem a másodlagos jog rendelkezései e régiókra való alkalmazási feltételeinek megállapítása céljából.

80

Ebből következően el kell utasítani a Bizottság C‑133/14–C‑135/14. sz. ügyben benyújtott kereseteit, amelyek kizárólag ezzel ellentétes érvelésen alapulnak.

81

Ami a Parlament azon érvelését illeti, mely szerint az EUMSZ 349. cikk nem jogosítja fel a Tanácsot arra, hogy olyan intézkedéseket fogadjon el, amelyeknek kizárólag az a céljuk, hogy elhalasszák az uniós jog egyes rendelkezéseinek a legkülső régiókra való alkalmazását, meg kell állapítani, hogy e cikk nem korlátozza a Tanács döntéshozatali jogkörét az intézkedések meghatározott csoportjára.

82

Azon kívül ugyanis, hogy az „intézkedés” kifejezés kiterjed a Tanács által foganatosítható, bármilyen típusú aktusra, ki kell emelni, hogy az EUMSZ 349. cikkben a „különösen” kifejezés használata azt jelenti, hogy az EUM‑Szerződés megalkotói nem akarták meghatározni azon intézkedéstípusok kimerítő listáját, amelyeket a Tanács e cikk alapján meghozhat.

83

Következésképpen a Tanács, valamint a spanyol és a portugál kormány megalapozottan állítja, hogy a Parlament által egyrészt az uniós jog rendelkezéseitől való eltérés, másrészt pedig az időbeli alkalmazhatóságuk egyszerű elhalasztása között tett különbséget nem támasztja alá az említett cikk szövege.

84

Az ilyen korlátozás ellentétes lenne az EUMSZ 349. cikk célkitűzéseivel is, mivel semmilyen alapon nem zárható ki, hogy valamely uniós jogi rendelkezés teljes körű alkalmazhatóságának időbeli elhalasztása a legalkalmasabb intézkedésnek bizonyuljon valamely legkülső régió gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére tekintettel.

85

A jelen esetben azt kell megvizsgálni, hogy a megtámadott jogi aktusok megfelelnek‑e a jelen ítélet 67–69. pontjában megfogalmazott követelményeknek.

86

Ami elsőként az 1385/2013 rendeletet illeti, először is meg kell jegyezni, hogy e rendelet 1. cikkének 1. pontja hozzáadta a 850/98 rendeletben meghatározott „8. régióhoz” a Mayotte partjainál található, a Francia Köztársaság felségjoga vagy joghatósága alá tartozó vízterületet, az említett cikk 2. pontja pedig beiktatta ugyanezen 850/98 rendeletbe a 34g. cikket, amely megtiltja a hajóknak mindenfajta erszényes kerítőháló használatát a tonhal és a makrahalszerűek halrajainak halászata céljából Mayotte szigetének partjától, azaz a felségvizek mérésének alapját képező alapvonaltól mért 24 mérföldes területen belül.

87

E tekintetben az 1385/2013 rendelet – a Bíróság előtt a Tanács által hivatkozott – (3) és (7) preambulumbekezdésének együttes értelmezéséből következik, hogy ezen intézkedések célja a nagytermetű vándorló halaknak a helyi flotta részére való megőrzése Mayotte közelében, mivel a hosszú horogsoros hajók e kevéssé fejlett flottája nem képes versenyezni a külföldi flottákkal. Ebből következik, hogy az említett intézkedéseket Mayotte gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére tekintettel állapították meg. Ezért a Tanács az elfogadásuk érdekében jogszerűen alapozhatott az EUMSZ 349. cikkre.

88

Másodsorban az 1385/2013 rendelet 2. cikke beiktatta az 1379/2013 rendelet 35. cikkének (6) bekezdését, amely előírja, hogy a kiskereskedelmi forgalomban a végső fogyasztónak Mayotte‑on felkínált termékekre az ez utóbbi cikk (1), (2) és (3) bekezdése 2021. december 31‑ig nem alkalmazandó.

89

Amint az az 1385/2013 rendelet (4) preambulumbekezdéséből következik, ezen intézkedést a Tanács annak szükségességével indokolta, hogy figyelembe kell venni „Mayotte nagyon széttagolt és kevésbé fejlett forgalmazási rendszerei[t]”, és el kell kerülni, hogy a halászati termékek címkézésére vonatkozó szabályok alkalmazása a fogyasztókhoz eljuttatott információhoz képest aránytalanul nagy terhet jelentsen a kiskereskedők számára.

90

Ezen intézkedést tehát Mayotte gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére tekintettel fogadta el a Tanács. Ebből következik, hogy a Tanács alapozhatott az EUMSZ 349. cikkre ezen intézkedés elfogadása érdekében.

91

Harmadsorban, tekintettel arra, hogy a Parlament nem vitatja, hogy az 1385/2013 rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésében szereplő intézkedések alapulhatnak az EUMSZ 349. cikken, nem a Bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ezeket az intézkedéseket a jelen ítélet 67–69. pontjában megállapított követelményeknek megfelelően fogadták‑e el.

92

Amennyiben a Parlament vitatja, hogy azt, hogy alapulhat az EUMSZ 349. cikken az 1385/2013 rendelet mellékletében szereplő, Mayotte‑ra vonatkozó rovatoknak az 1385/2013 rendelet II. mellékletében szereplő táblázatba e rendelet 3. cikkének (3) bekezdésével történő beiktatása, meg kell állapítani, hogy ezen intézkedés az 1385/2013 rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésében szereplő intézkedésekkel együtt elválaszthatatlan egységet alkot, és – amint a főtanácsnok indítványának 81. pontjában arra rámutatott – ez utóbbi intézkedésekhez viszonyítva csupán másodlagos jellegű.

93

E körülmények mellett a Parlament nem róhatja fel a Tanácsnak, hogy az 1385/2013 rendelet 3. cikkében foglalt intézkedések összességét az EUMSZ 349. cikkre alapította.

94

Negyedsorban meg kell állapítani, hogy a Tanács az 1385/2013 rendelet (8) preambulumbekezdésében azzal a körülménnyel indokolta azt, hogy e rendelet 4. cikke 2021. január 1‑jére halasztotta Mayotte‑on az 1069/2009 rendelet 4. cikkének hatálybalépését, hogy Mayotte nem rendelkezik az állati melléktermékek feldolgozásához szükséges ipari kapacitással.

95

Ezen intézkedést tehát Mayotte gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére tekintettel fogadta el a Tanács. Ebből következik, hogy az EUMSZ 349. cikkre mint ezen intézkedés jogalapjára való hivatkozás megfelelt az uniós jognak.

96

Másodsorban, ami azon kérdést illeti, hogy a 2013/64 irányelv rendelkezései megfelelnek‑e a jelen ítélet 67–69. pontjában megállapított követelményeknek, emlékeztetni kell arra, hogy – amint azt a Parlament helyesen megállapította – a Tanács ezen irányelv 1–6. cikkében módosította a 91/271, az 1999/74, a 2000/60, a 2006/7, a 2006/25 és a 2011/24 irányelvet, annak érdekében, hogy Mayotte tekintetében időben elhalassza az azokban szereplő egyes rendelkezések teljes körű alkalmazását.

97

Ezen módosításokat a 2013/64 irányelv (2) preambulumbekezdésében általánosságban annak szükségességével indokolta a Tanács, hogy „[i]ndokolt figyelembe venni Mayotte sajátos helyzetét a környezet állapota tekintetében, amely jelentős javításra szorul annak érdekében, hogy megfeleljen az uniós jog által meghatározott környezetvédelmi célkitűzéseknek, amihez további időre van szükség”.

98

Emellett e módosítások mindegyikének indokát kifejtette a Tanács az említett irányelv (3)–(9) preambulumbekezdésében.

99

Így ugyanezen irányelv (3) preambulumbekezdésében, amely a 91/271 irányelvvel kapcsolatban bevezetett módosításokra vonatkozik, a Tanács kifejti, hogy Mayotte sajátos strukturális és gazdasági helyzete a települési szennyvíz kezelése tekintetében nem felel meg az ez utóbbi irányelvben támasztott követelményeknek.

100

A 2013/64 irányelvnek az 1999/74 irányelvvel kapcsolatban bevezetett módosításokra vonatkozó (4) preambulumbekezdése kimondja, hogy a tojótyúkok védelme területén jelentős mértékű beruházás és előkészítő munka szükséges ahhoz, hogy a Mayotte‑on fennálló helyzet megfeleljen az ezen utóbbi irányelvben foglalt követelményeknek.

101

A 2013/64 irányelvnek a 2000/60 irányelvvel kapcsolatban bevezetett módosításokra vonatkozó (5) preambulumbekezdésében a Tanács hangsúlyozta, hogy Mayotte sajátos strukturális és gazdasági helyzetére tekintettel elegendő időt kell biztosítani a Francia Köztársaság számára a vízgyűjtő‑gazdálkodási tervek ez utóbbi irányelv követelményeinek megfelelőségét biztosító intézkedések végrehajtásához és elfogadásához.

102

A 2013/64 irányelvnek a 2006/7 irányelvvel kapcsolatban bevezetett módosításokra vonatkozó (6) preambulumbekezdése kiemeli, hogy Mayotte felszíni vizeinek állapota jelentős javulást igényel annak érdekében, hogy megfeleljen az ez utóbbi irányelv követelményeinek, mivel e régió sajátos társadalmi és gazdasági helyzete befolyásolja a fürdővizek minőségét.

103

A 2013/64 irányelvnek a 2006/25 irányelvvel kapcsolatban bevezetett módosításokra vonatkozó (7) preambulumbekezdésében a Tanács megállapította, hogy Mayotte‑on – sajátos társadalmi és gazdasági helyzetére tekintettel – nem állnak rendelkezésre műszaki berendezések ahhoz, hogy az utóbbi irányelvnek a mesterséges optikai sugárzás tekintetében való megfeleléshez szükséges intézkedéseket végre lehessen hajtani.

104

Végül a 2013/64 irányelvnek a 2011/24 irányelvvel kapcsolatban bevezetett módosításra vonatkozó (9) preambulumbekezdésében a Tanács kifejtette, hogy annak átültetéséhez számos kiigazítás szükséges annak érdekében, hogy a betegek számára biztosítsák az ellátás folyamatosságát és az információszolgáltatást.

105

Meg kell állapítani, hogy a 2013/64 irányelvben szereplő azon intézkedéseket, amelyekkel a Tanács módosította a 91/271, az 1999/74, a 2000/60, a 2006/7, a 2006/25 és a 2011/24 irányelvet, Mayotte gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére tekintettel fogadták el. Ennélfogva a Tanács helyesen alapozott az EUMSZ 349. cikkre ezen intézkedések elfogadása érdekében.

106

A fenti megfontolásokra tekintettel a megtámadott jogi aktusok céljaiból és tartalmából következik, hogy az azokban szereplő intézkedéseket az EUMSZ 349. cikk első bekezdése értelmében Mayotte gazdasági és társadalmi strukturális helyzetére tekintettel fogadta el a Tanács.

107

Ezért a Parlament nem megalapozottan állítja, hogy sem az 1385/2013 rendelet 1., 2., és 4. cikkének, sem pedig a 2013/64 irányelvnek nem lehetett jogszerűen az EUMSZ 349. cikk a jogalapja.

108

Következésképpen a Parlament által a C‑132/14. és C‑136/14. sz. ügyben benyújtott kereseteket szintén el kell utasítani.

109

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

110

A Parlamentet és a Bizottságot, mivel pervesztes lett a C‑132/14–C‑136/14. sz. ügyben, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a Tanács részéről ezen ügyekkel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

111

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság és a Portugál Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: