C‑177/10. sz. ügy
Francisco Javier Rosado Santana
kontra
Consejería de Justicia y Administración Pública de la Junta de Andalucía
(a Juzgado de lo Contencioso-Administrativo nº 12 de Sevilla [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Szociálpolitika – 1999/70/EK irányelv – A határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló ESZSZ, UNICE és CEEP keretmegállapodás – 4. szakasz – A keretmegállapodás alkalmazása a közszolgálat területén – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve”
Az ítélet összefoglalása
1. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – Alkalmazási feltételek – Fogalom
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont)
2. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – Hatály
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont)
3. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – Az eltérő bánásmódot igazoló objektív indokok – Fogalom
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 4. szakasz, 1. pont)
4. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv – Az említett irányelvből eredő kötelezettségek tiszteletben tartatására irányuló eljárások – Intézkedési határidő
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet)
1. A munkafeltételeknek az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjában szereplő fogalma magában foglalja az olyan feltételt, amely a korábban ideiglenes köztisztviselőként eltöltött szolgálati időnek a hivatásos köztisztviselővé való kinevezést célzó belső előléptetésre irányuló kiválasztási eljárás keretében való figyelembevételére vonatkozik.
(vö. 47. pont)
2. Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelvet és a mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy egyrészt ezen aktusokat alkalmazni kell a közigazgatási szervekkel és a közszféra egyéb jogalanyaival létesített, határozott idejű munkaszerződésekre és munkaviszonyokra, másrészt ezen aktusok előírják, hogy tilos a valamely tagállam összehasonlítható hivatásos és ideiglenes köztisztviselőivel kizárólag amiatt való eltérő bánásmód, hogy ez utóbbiakat határozott időre alkalmazzák, kivéve ha az eltérő bánásmód az említett keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett objektív okokkal igazolható.
(vö. 62. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
3. Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a valamely közigazgatási szerv ideiglenes köztisztviselője által eltöltött szolgálati időt nem veszik figyelembe az időközben hivatásossá vált köztisztviselő olyan belső előléptetésre való jelentkezése során, amelyre kizárólag hivatásos köztisztviselők pályázhatnak, kivéve ha az ideiglenes köztisztviselő az említett hivatásos köztisztviselőkével összehasonlítható helyzetben van, és/vagy a szolgálati idő kizárása az említett szakasz 1. pontja értelmében vett objektív okokkal igazolható.
E tekintetben annak értékeléséhez, hogy a megállapított eltérő bánásmód valós igényeknek felel‑e meg, alkalmas‑e a kitűzött cél elérésére, és ahhoz szükséges‑e, az objektív okok fogalma megköveteli, hogy e bánásmódot a szóban forgó munkafeltételre a hátterét képező egyedi körülmények között jellemző, pontosan meghatározott és konkrét tényezők megléte igazolja objektív és átlátható kritériumok alapján. Az említett tényezők eredhetnek például azon feladatok különös jellegéből vagy sajátos jellemzőiből, amelyek ellátására a határozott időre szóló szerződéseket megkötötték, illetve – adott esetben – a valamely tagállam által elérni kívánt jogszerű szociálpolitikai célból.
A kizárólag a közigazgatásban dolgozók munkavégzésének ideiglenes jellegére való hivatkozás önmagában nem képezhet a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti objektív okot. Ugyanis az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás céljait lényegüktől fosztaná meg annak elismerése, hogy valamely munkaviszony ideiglenes jellege önmagában elegendő a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmód igazolásához, továbbá a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára hátrányos helyzet állandósulását eredményezné.
(vö. 73–74., 84. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
4. Az Európai Unió elsődleges jogát, az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70 irányelvet és a mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a hivatásos köztisztviselőnek a valamely versenyvizsgára való pályázatát elutasító határozat elleni, az előléptetési eljárásnak az említett keretmegállapodás 4. szakaszával való ellentétességére alapított keresetét a versenyvizsga‑kiírás közzétételének időpontjától számított két hónapos jogvesztő határidőn belül kell előterjesztenie. Mindazonáltal ilyen határidő nem vonatkozhat az említett versenyvizsgára jelentkező azon hivatásos köztisztviselőre, aki számára engedélyezték a vizsgákon való részvételt, és akinek a neve szerepelt a versenyvizsga sikeres pályázóinak végleges listáján, amennyiben e határidő gyakorlatilag lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tenné a keretmegállapodás által biztosított jogok gyakorlását. E körülmények között a két hónapos határidőt csak az említett versenyvizsgán való sikeres szereplését megállapító aktust és a magasabb csoportba tartozó hivatásos köztisztviselővé való kinevezését megsemmisítő határozat közlésétől lehet számítani.
Ugyanis a jogalanyok uniós jogból eredő jogai védelmének biztosítását célzó jogorvoslat eljárási szabályai nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a belső jog szerinti hasonló keresetekre vonatkozóak (az egyenértékűség elve), valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve).
Ami az egyenértékűség elvének tiszteletben tartását illeti, ezen elv azt feltételezi, hogy a szóban forgó nemzeti szabály különbségtétel nélkül vonatkozik az uniós jog és a belső jog megsértésén alapuló, hasonló tárggyal és jogalappal rendelkező keresetekre. Annak megvizsgálása tekintetében, hogy tiszteletben tartották‑e az egyenértékűség elvét, a nemzeti bíróság feladata az érintett keresetek tárgyuk, jogalapjuk és lényeges elemeik szempontjából való hasonlóságának értékelése. Annak meghatározásához, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés kedvezőtlenebb‑e, figyelembe kell vennie az eljárás egészéhez viszonyított helyzetét, az említett eljárás lefolytatásának módját és a vonatkozó szabályok sajátosságait.
Ami a tényleges érvényesülés elvét illeti, a nemzeti eljárási rendelkezéseket ugyanígy az eljárás egészéhez viszonyított helyzetüket, valamint az eljárás lefolytatásának a különböző nemzeti fórumok előtti módját és sajátosságait figyelembe véve kell értékelni. Ebből a szempontból adott esetben azokat az elveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve, és az eljárás szabályos lefolytatásának elve.
(vö. 89–90., 92., 100. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2011. szeptember 8.(*)
„Szociálpolitika – 1999/70/EK irányelv – A határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló ESZSZ, UNICE és CEEP keretmegállapodás – 4. szakasz – A keretmegállapodás alkalmazása a közszolgálat területén – A hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve”
A C‑177/10. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Juzgado de lo Contencioso-Administrativo nº12 de Sevilla (Spanyolország) a Bírósághoz 2010. április 7‑én érkezett, 2010. március 24‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Francisco Javier Rosado Santana
és
a Consejería de Justicia y Administración Pública de la Junta de Andalucía
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: J. N. Cunha Rodrigues tanácselnök, A. Arabadjiev, A. Rosas, A. Ó Caoimh (előadó) és P. Lindh bírák,
főtanácsnok: E. Sharpston,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Consejería de Justicia y Administración Pública de la Junta de Andalucía képviseletében A. Cornejo Pineda, meghatalmazotti minőségben,
– a spanyol kormány képviseletében J. Rodríguez Cárcamo, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2011. május 12‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelv (HL L 175., 43. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 6. kötet, 368. o.) mellékletét képező, 1999. március 18‑án megkötött, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás (a továbbiakban: keretmegállapodás) 4. szakaszának értelmezésére vonatkozik.
2 Ezt a kérelmet az F. J. Rosado Santana, jelenleg a Junta de Andalucía hivatásos köztisztviselője és a Consejería de Justicia y Administración Pública de la Junta de Andalucía (az Andalúziai Autonóm Közösség kormányának igazságügyi és közigazgatási minisztériuma; a továbbiakban: Consejería) között, ez utóbbi azon határozatának tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amelyben megsemmisítette az F. J. Rosado Santanának az asszisztensek általános kategóriájába tartozó hivatásos köztisztviselőként belső előléptetés útján történő kinevezésére vonatkozó aktusokat.
Jogi háttér
Az uniós szabályozás
3 Az EK 139. cikk (2) bekezdésén alapuló 1999/70 irányelv (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a keretmegállapodást aláíró felek kinyilvánították azt az óhajukat, hogy javítani kell a határozott ideig tartó munkaviszony minőségén a hátrányos megkülönböztetés tilalma elve alkalmazásának biztosításával, és hogy ki kell alakítani az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélés megakadályozásának kereteit.
4 Az említett irányelv 1. cikke értelmében „ezen irányelv célja a […] keretmegállapodás végrehajtása, amely megállapodást […] általános iparági szervezetek (ESZSZ, UNICE és CEEP) kötöttek”.
5 Ezen irányelv 2. cikkének első bekezdése értelmében:
„A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2001. július 10‑e előtt megfeleljenek, vagy biztosítják, hogy legkésőbb eddig az időpontig a szociális partnerek a szükséges rendelkezéseket megállapodás útján bevezetik, miközben a tagállamok megteszik az ezen irányelvben előírt eredmények folyamatos biztosításához szükséges lépéseket. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.”
6 A keretmegállapodás 1. szakasza értelmében annak célja:
„a) a megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalma elvének alkalmazásával javítani a határozott ideig tartó munkavégzés [helyesen: munkaviszony] minőségét;
b) az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozása kereteinek megállapítása.”
7 A keretmegállapodás 2. szakasza 1. pontjának szövege a következő:
„Ez a megállapodás olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban kialakult [helyesen: hatályban lévő] gyakorlat szerinti munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.”
8 A keretmegállapodás 3. szakasza a következőképpen rendelkezik:
„Meghatározások:
1. »határozott időre alkalmazott munkavállaló«: az a munkavállaló, aki a munkáltató és a munkavállaló által közvetlenül létesített, határozott időre létrejött munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkezik, ahol a szerződés [helyesen: amelynek] megszűnését olyan objektív feltételek útján állapítják meg, mint meghatározott időpont elérése, meghatározott feladat elvégzése vagy meghatározott esemény bekövetkezése.
2. »összehasonlítható állandó munkavállaló« [helyesen: összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállaló]: határozatlan időre szóló munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkező munkavállaló, aki ugyanannál a vállalkozásnál dolgozik, és akit ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak, kellő figyelmet szentelve a szakmai/gyakorlati ismereteknek [helyesen: és akit a képesítések/képességek szempontjából ugyanolyan vagy hasonló munkára/tevékenységre alkalmaztak]. Ahol nincs összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállaló, ott az összehasonlítást az irányadó kollektív szerződésre, vagy ennek hiányában a nemzeti törvényekre, kollektív megállapodásokra vagy gyakorlatra történő hivatkozással végzik.”
9 A keretmegállapodás 4. szakaszának – amely „A megkülönböztetés [helyesen: hátrányos megkülönböztetés] tilalmának elve” címet viseli – 1. és 4. pontja szerint:
„1. A foglalkoztatási feltételek [helyesen: munkafeltételek] szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalók csupán azért, mert határozott idejű munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív alapon [helyesen: okokkal] igazolható.
[…]
4. A sajátos munkafeltételekkel kapcsolatos, a vállalkozásnál eltöltött idő alapján történő minősítés a határozott időre alkalmazott munkavállalók és az állandó munkavállalók esetében azonosak, kivéve ha a vállalkozásnál eltöltött idő alapján történő eltérő minősítést objektív okok indokolják [helyesen: A különös munkafeltételekkel kapcsolatos, a szolgálati időre vonatkozó kritériumok azonosak a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók esetében, kivéve ha az e kritériumokban való eltérést objektív okok igazolják].”
A nemzeti szabályozás
10 Az 1978. december 26‑i Ley 70/1978 de reconocimiento de servicios previos en la Administración Pública (a közigazgatásban eltöltött szolgálati idő elismeréséről szóló 70/1978 törvény; a BOE 1979. január 10‑i 9. száma, 464. o.; a továbbiakban: 70/1978 törvény) 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Közigazgatásban eltöltött szolgálati időnek minősül a közigazgatásnak az előző bekezdésben említett bármelyik ágában akár szerződéses (határozott időre szerződtetett vagy ideiglenes) köztisztviselőként, akár közigazgatási szerződés vagy munkaszerződés alapján eltöltött szolgálati idő is, függetlenül attól, hogy az említett szerződések okirati formában létrejöttek‑e, vagy sem.”
11 Az 1994. december 30‑i Ley 42/1994 de medidas fiscales, administrativas y de orden sociallal (az adóügyi, igazgatási és szociális jellegű intézkedésekről szóló 42/1994 törvény; a BOE 1994. december 31‑i 313. száma, 39457. o,) módosított, 1984. augusztus 2‑i Ley 30/1984 de reforma de la Función Pública (a spanyol közszolgálat reformjáról szóló 30/1984 törvény; a BOE 1984. augusztus 3‑i 185. száma, 22629. o.) 22. kiegészítő rendelkezése szerint:
„A C csoportba tartozó beosztásba vagy fokozatba be lehet kerülni a D csoportba tartozó és – ha létezik ilyen – az adott tevékenységi területnek vagy munkakörnek megfelelő beosztásból vagy fokozatból való belső előléptetéssel, amelyre versenyvizsga‑rendszerben kerül sor az előmenetellel és a betöltött tisztségekkel kapcsolatos képességeknek, a végzettségi szintnek és az eltöltött szolgálati időnek a versenyvizsga során való értékelésével.
Az előléptetéshez a következők szükségesek: a jelen törvény 25. cikkében szereplő képesítések, vagy a D csoportba tartozó beosztásban vagy fokozatban eltöltött tízéves szolgálati idő, vagy ötéves szolgálati idő, ha az érintett objektív kritériumok alapján hozzáférhető, szakirányú képzésen vett részt.
A jelen rendelkezés a köztisztviselői jogállás alapvető szabálya, amelyet az Alkotmány 149. cikke (1) bekezdésének 18. pontja alapján fogadtak el.”
12 A 2002. január 9‑i Decreto 2/2002 por el que se aprueba el Reglamento General de Ingreso, promoción interna, provisión de puestos de trabajo y promoción profesional de los funcionarios de la Administración General de la Junta de Andalucía (a Junta de Andalucía általános szervezetrendszerébe tartozó köztisztviselők felvételére, belső előléptetésére, állásba történő beosztására és szakmai előléptetésére vonatkozó általános szabályzat megállapításáról szóló 2/2002 rendelet; (a BOJA 2002. január 19‑i 8. száma. 913. o.) 32. cikke hasonlóképpen rendelkezik, mint az említett kiegészítő rendelkezés.
13 A 2007. április 13‑i Ley 7/2007 del Estatuto básico del empleado público (a közszolgálatban alkalmazottakra vonatkozó alapszabályzatról szóló 7/2007 törvény; a BOE 2007. április 13‑i 89. száma, 16270. o.; a továbbiakban: LEBEP) a 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően a köztisztviselőkre, valamint adott esetben többek között az autonóm közösségek közigazgatási szerveiben dolgozó szerződéses alkalmazottakra alkalmazandó.
14 A LEBEP 8. cikkének (2) bekezdése szerint a közszolgálatban alkalmazottak a következő kategóriák egyikébe tartoznak: hivatásos köztisztviselők (funcionarios de carrera), ideiglenes köztisztviselők (funcionarios interinos), szerződéses alkalmazottak és kisegítő alkalmazottak.
15 A LEBEP 9. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Hivatásos köztisztviselők azok a törvényben megjelölt személyek, akik a közigazgatási jog által szabályozott szolgálati viszony keretében közigazgatási szervnél dolgoznak, és díjazás ellenében állandó jellegű szakmai feladatokat látnak el.”
16 A LEBEP 10. cikkének (1) bekezdése szerint:
„Ideiglenes köztisztviselők azok a személyek, akiket kifejezetten igazolt szükségszerű vagy sürgős okból ideiglenes köztisztviselőnek neveztek ki hivatásos köztisztviselői feladatok ellátására a következők esetén:
a) olyan betöltetlen állás, amelyet nem lehet hivatásos köztisztviselővel betölteni;
b) hivatásos köztisztviselő ideiglenes helyettesítése;
c) ideiglenes feladatok ellátása;
d) túlmunka vagy a feladatok halmozódása tizenkét hónap alatt legfeljebb hat hónapig.”
17 A LEBEP 18. cikke – amely „A hivatásos köztisztviselők belső előléptetése” címet viseli – a következőképpen szól:
„(1) A belső előléptetésekre olyan kiválasztási eljárás keretében kerül sor, amely garantálja az egyenlőség, az érdem, illetve a képesség alkotmányos elvének tiszteletben tartását […]
(2) A köztisztviselőknek meg kell felelniük a kiválasztási eljárásban való részvétel feltételeinek, az előléptetés előtti alcsoportban – vagy ha ilyen nincs, a szakmai besorolási csoportban – eltöltött legalább kétéves aktív szolgálati idővel kell rendelkezniük, és sikerrel kell teljesíteniük a kiválasztási eljárás megfelelő vizsgáit.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
18 A Bíróság elé terjesztett információkból kitűnik, hogy az alapeljárás felperese 1989 és 2005 között ideiglenes köztisztviselőként a Junta de Andalucía szerveinél dolgozott. 2005‑ben vált az andalúziai közigazgatás hivatásos köztisztviselőjévé.
19 2007. december 17‑én a Consejería versenyvizsga‑kiírást tett közzé a Boletín Oficial de la Junta de Andalucíában, amelyben kihirdette, hogy vizsgákat rendez abból a célból, hogy kiválassza azokat a köztisztviselőket, akik belső előléptetés útján az andalúziai közigazgatásban alkalmazott asszisztensek általános kategóriájába kerülhetnek.
20 Az említett versenyvizsga‑kiírás több olyan feltételt is meghatározott, amelyeket a vizsgákra jelentkezőknek teljesíteniük kellett. Először is a Junta de Andalucía általános köztisztviselői kara tagjának kellett lenniük. Másodszor Bachiller Superior végzettséggel vagy azzal egyenértékű diplomával kellett rendelkezniük, illetve annak megszerzésére lehetőséget adó helyzetben kellett lenniük, vagy ennek hiányában a D csoportba tartozó beosztásban hivatásos köztisztviselőként eltöltött tízéves szolgálati idővel kellett rendelkezniük, vagy ötéves szolgálati idővel, ha az andalúz közigazgatási intézet által szervezett szakirányú képzésen vettek részt. Végül a versenyvizsga tárgyát képező csoportnál eggyel alacsonyabb szintű csoport beosztásából kellett pályázniuk a belső előléptetésre, és igazolniuk kellett, hogy legalább kétéves, hivatásos köztisztviselőként e csoportban eltöltött szolgálati idővel rendelkeznek.
21 A versenyvizsga‑kiírásban az is szerepelt, hogy „nem vehető figyelembe a közigazgatási szervnél ideiglenes köztisztviselőként vagy szerződéses alkalmazottként korábban eltöltött szolgálati idő, sem az ehhez hasonló korábbi szolgálati idő”.
22 Az alapeljárás felperese, aki a Junta de Andalucíánál rendszeresített állások D csoportjába tartozó és több mint kétéves szolgálati idővel rendelkező hivatásos köztisztviselőként részt vett a kiválasztási vizsgákon, eredetileg szerepelt a versenyvizsga sikeres pályázóinak 2008. november 12‑én közzétett végleges listáján.
23 Miután 2009. február 2‑án közzétették a meghirdetésre kerülő betöltetlen álláshelyek listáját, és F. J. Rosado Santana benyújtotta a kért dokumentumokat, a Consejería főtitkára 2009. március 25‑i határozatában (a továbbiakban: az alapeljárás tárgyát képező határozat) megsemmisítette a C csoportba tartozó hivatásos köztisztviselővé való előléptetését és kinevezését abból az okból, hogy sem az előírt képesítésekkel, sem pedig – ezek hiányában – a hivatásos köztisztviselőként eltöltött tízéves szolgálati idővel nem rendelkezik.
24 2009. június 8‑án az alapeljárás felperese keresetet terjesztett elő az alapeljárás tárgyát képező határozat ellen a spanyol alkotmány törvény előtti egyenlőséget elismerő 14. cikke és a 70/1978 törvény 1. cikke alapján. Azt állította, hogy mivel a Consejería főtitkára kizárólag a 2005 óta hivatásos köztisztviselőként eltöltött szolgálati idejét vette figyelembe, a korábban ideiglenes köztisztviselőként eltöltött szolgálati idejét nem, az alapeljárás tárgyát képező határozat sérti a hátrányos megkülönböztetésnek a keretmegállapodás 4. szakaszában szereplő tilalmának elvét.
25 A kérdést előterjesztő bíróság előtt a Consejería azzal érvelt, hogy a 70/1978 törvényt nem lehet alkalmazni a valamely versenyvizsgához megkövetelt képesítések meghatározása keretében, mivel az ideiglenes köztisztviselők tekintetében a korábbi szolgálati időt csak gazdasági okok miatt lehet figyelembe venni. Ellenkező esetben kedvezőbb bánásmódban részesülne a korábban ideiglenes köztisztviselőként szolgálati időt szerzett köztisztviselő annál, aki nem volt ideiglenes köztisztviselő. Ez hátrányos megkülönböztetést jelentene, mivel tekintettel az ideiglenes köztisztviselő által végzett munka jellegére – amelyre nem jellemző a közszolgálatban megszokott állandóság és stabilitás – a hivatásos köztisztviselőként szerzett szolgálati időnek mindig meg kell előznie az ideiglenes köztisztviselőként eltöltött szolgálati időn alapuló előnyöket.
26 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo nº12 de Sevilla (12. közigazgatási bíróság [Sevilla, Spanyolország]) arra vár választ, hogy milyen következményekkel járnak a Tribunal Constitucional azon határozatai, amelyek szerint megengedett az ugyanazon feladatokat ellátó hivatásos és ideiglenes köztisztviselőkkel való eltérő bánásmód. A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja azonban, hogy e határozatoknak részben ellentmondanak a Tribunal Constitucional más ítéletei.
27 A kérdést előterjesztő bíróság azt is megállapítja, hogy a spanyol bíróságok nagy része egyfajta elvi álláspontot követ, amelynek értelmében olyan nyilvános versenyvizsgák esetében, amelyek keretében közzéteszik a jelentkezők vizsgákon való részvételének és értékelésének feltételeit magállapító rendelkezéseket, ez utóbbiak képezik a versenyvizsgára irányadó „jogot”, és ha az érintett nem vitatta e rendelkezéseket az erre előírt határidőn belül, akkor később már nem lehet a jogellenességükre hivatkozni a versenyvizsgának a szóban forgó személyt érintő eredménye vitatása céljából.
28 Az említett bíróság szerint az alapeljárásban az az alapvető kérdés merül fel, hogy ellentétes‑e a keretmegállapodás 4. szakaszával az olyan nemzeti szabályozás, amely két hivatásos köztisztviselő összehasonlításakor kizárja az egyikük szolgálati idejének figyelembevételét kizárólag amiatt, hogy ezen idő eltöltésekor ideiglenes köztisztviselő volt.
29 E körülmények között a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo nº12 de Sevilla úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni az [1999/70] irányelvet, hogy abban az esetben, ha az [Európai] Unió egyik tagállamának alkotmánybírósága már kimondta, hogy nem feltétlenül alkotmányellenes, ha ezen állam ideiglenes és véglegesített köztisztviselői tekintetében eltérő jogokat állapítanak meg, az szükségszerűen azt kellene jelentse, hogy a közösségi jog hivatkozott aktusa nem alkalmazható az említett tagállam közszolgálati rendszerének keretében?
2) Úgy kell‑e értelmezni ezt az irányelvet, hogy azzal ellentétes, ha valamely nemzeti bíróság olyan módon értelmezi az egyenlő bánásmód elvét és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely általános jelleggel kizárja a hatályuk alól a szerződéses alkalmazottak és a hivatásos köztisztviselők egyenlőségét?
3) Úgy kell‑e értelmezni a [keretmegállapodás 4. szakaszát], hogy azzal ellentétes, ha az ideiglenes köztisztviselőként teljesített szolgálatot nem veszik figyelembe eltöltött szolgálati időként a hivatásos köztisztviselővé váláskor, különösen a köztisztviselő díjazása, besorolás és előmenetele szempontjából?
4) A [keretmegállapodás 4. szakasza] alapján olyan módon kell‑e értelmezni a nemzeti jogszabályokat, amely nem zárja ki a határozott időre szóló szerződés alapján eltöltött szolgálati idő figyelembevételét a köztisztviselők által eltöltött szolgálati idő kiszámítása során?
5) Úgy kell‑e értelmezni a [keretmegállapodás 4. szakaszát], hogy még abban az esetben is, ha nyilvános álláshirdetést tettek közzé, és azt az érintett nem vitatta, a nemzeti bíróság köteles vizsgálni, hogy ezen álláshirdetés ellentétes‑e [az uniós] szabályozással, és ha igen, akkor nem alkalmazhatja azt vagy az annak alapjául szolgáló nemzeti rendelkezést annyiban, amennyiben azok ellentétesek az említett szakasszal?”
A kereset elfogadhatóságáról
30 A Consejería úgy véli, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozat általában, illetve konkrétan az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első, második és ötödik kérdés nem felel meg a Bíróságnak az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatában meghatározott követelményeknek. E határozat ugyanis nem jelöli meg az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti szabályokat és az alapeljárás hátterét képező nemzeti jogi rendszert. A kérdést előterjesztő bíróság nem ismerteti azokat az okokat sem, amelyek alapján az 1999/70 irányelv alkalmazása mellett döntött, illetve nem mutatta be az irányelv és az említett nemzeti szabályok közötti összefüggést.
31 A Consejería ezenfelül azzal érvel, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tévesen határozzák meg a keretmegállapodás 4. szakaszának hatályát, és emiatt megint csak elfogadhatatlanok.
32 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróság között az EUMSZ 267. cikkel létrehozott együttműködés keretében kizárólag az ügyben eljáró és a meghozandó határozatért felelős nemzeti bíróságok feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőire tekintettel az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni (lásd különösen a C‑415/93. sz. Bosman‑ügyben 1995. december 15‑én hozott ítélet [EBHT 1995., I‑4921. o.] 59. pontját, valamint a C‑45/09. sz. Rosenbladt‑ügyben 2010. október 12‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 32. pontját).
33 Egyébiránt a nemzeti bíróságok feladata, hogy ismertessék a Bírósággal azon ténybeli vagy jogi elemeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a feltett kérdésekre hasznos választ adjon (a C‑249/97. sz. Gruber‑ügyben 1999. szeptember 14‑én hozott ítélet [EBHT 1999., I‑5295. o.] 19. pontja).
34 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kellően egyértelműen meghatározta mind az alapeljárásban alkalmazandó spanyol jogi rendelkezéseket, mind azok nemzeti jogi hátterét. Ezenkívül az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból egyértelműen kitűnnek azok az okok, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróság feltette az 1999/70 irányelv értelmezésére vonatkozó kérdéseket.
35 A Consejería arra vonatkozó érvelését illetően, hogy a kérdést előterjesztő bíróság tévesen határozta meg a kerethatározat 4. szakasza 1. pontjának hatályát, elegendő azt megállapítani, hogy ez nem az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságával, hanem annak érdemével összefüggő kérdés.
36 A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet teljes egészében elfogadhatónak kell tekinteni.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás alkalmazhatóságára vonatkozó előzetes észrevételek
37 A spanyol kormány és az Európai Bizottság szerint az 1999/70 irányelv és a mellékletét képező keretmegállapodás nem alkalmazható az alapeljárásban.
38 A spanyol kormány megállapítja, hogy az alapeljárás felperese maga is hivatásos köztisztviselő volt – 2005 óta –, amikor részt vett a belső előléptetési eljárásban, amelyre az alkalmazandó szabályozásnak megfelelően csak hivatásos köztisztviselők jelentkezhettek. Az általa hivatkozott eltérő bánásmódban tehát az ezen eljárásban részt vevő, és vagy a megkövetelt képesítéssel, vagy hivatásos köztisztviselőként eltöltött tízéves szolgálati idővel rendelkező más hivatásos köztisztviselőkhöz képest részesült. Mind a spanyol kormány, mind a Bizottság azt állítja, hogy a keretmegállapodás nem vonatkozik a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókkal való egyenlő bánásmódra, még akkor sem, ha közülük egyesek korábban határozott időre alkalmazott munkavállalóként teljesítettek is szolgálatot.
39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a keretmegállapodás a 2. szakaszának 1. pontja értelmében olyan határozott időre alkalmazott munkavállalókra vonatkozik, akik a törvény, kollektív szerződés vagy a tagállamokban hatályban lévő gyakorlat szerinti munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.
40 A Bíróság már kimondta, hogy az 1999/70 irányelvet és a keretmegállapodást valamennyi olyan munkavállalóra alkalmazni kell, aki díjazás ellenében végez munkát a közte és a munkáltatója között fennálló, határozott idejű munkaviszony keretében (a C‑307/05. sz. Del Cerro Alonso‑ügyben 2007. szeptember 13‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑7109. o.] 28. pontja).
41 Önmagában az a tény, hogy az alapeljárás felperese hivatásos köztisztviselővé vált, és a valamely belső kiválasztási eljárásban való részvétele e minőséghez kötött, nem zárja ki őt abból a lehetőségből, hogy bizonyos körülmények esetén a hátrányos megkülönböztetésnek a keretmegállapodás 4. szakaszában szereplő tilalmának elvére hivatkozzon.
42 Az alapeljárásban ugyanis a felperes hivatásos köztisztviselőként azt az eltérő bánásmódot kifogásolja, amelyben a szolgálati időnek és a megszerzett szakmai tapasztalatnak egy belső kiválasztási eljárás keretében való figyelembevétele alkalmával részesült. Amíg a hivatásos köztisztviselőként eltöltött szolgálati időt figyelembe vették, addig az ideiglenes köztisztviselőként eltöltött szolgálati időt nem, anélkül hogy – az alapeljárás felperese szerint – megvizsgálták volna az ellátott feladatok típusát és az e feladatokból fakadó jellegzetességeket. Mivel a keretmegállapodás 4. szakaszával ellentétes, az alapeljárás felperesét állítólag ért hátrányos megkülönböztetés az ideiglenes köztisztviselőként teljesített szolgálati időre vonatkozik, nincs jelentősége annak a ténynek, hogy a szóban forgó ideiglenes köztisztviselő időközben hivatásos köztisztviselővé vált.
43 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 4. pontjában az szerepel, hogy a különös munkafeltételekkel kapcsolatos, a szolgálati időre vonatkozó kritériumok azonosak a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók esetében, kivéve ha az e kritériumokban való eltérést objektív okok igazolják. Sem e rendelkezés szövegéből, sem a hátterét képező összefüggésekből nem következik, hogy e rendelkezés alkalmazhatósága megszűnik, ha az érintett munkavállaló határozatlan időre alkalmazott munkavállalóvá válik. Ugyanis az 1999/70 irányelvvel és a keretmegállapodással elérni kívánt célok – amely aktusok nemcsak a hátrányos megkülönböztetés tiltására, hanem az egymást követő, határozott ideig tartó munkaszerződések vagy munkaviszonyok alkalmazásából származó visszaélések megakadályozására is irányulnak – ennek ellenkezőjét támasztják alá.
44 A keretmegállapodás alkalmazásának kizárása olyan helyzetben, mint amelyről az alapeljárásban szó van – ahogyan azt a spanyol kormány és a Bizottság szorgalmazza – azt jelentené, hogy az említett 4. szakaszban szereplő célt figyelmen kívül hagyva csökkentenénk az érintett munkavállalóknak a hátrányos megkülönböztetésekkel szemben biztosított védelem terjedelmét, illetve e szakasz indokolatlanul megszorító, a Bíróság ítélkezési gyakorlatával ellentétes értelmezéséhez vezetne (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Del Cerro Alonso‑ügyben hozott ítélet 37. és 38. pontját, valamint a C‑268/06. sz. Impact‑ügyben 2008. április 15‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑2483. o.] 114. és 115. pontját).
45 A Consejería a maga részéről azt állítja, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja nem alkalmazandó az alapeljárásban, mivel a hivatásos köztisztviselőként eltöltött szolgálati időre vonatkozó feltétel a munkavállalással kapcsolatos, valamely kiválasztási eljárásban való részvételhez előírt feltételt képez, nem pedig az e szakasz értelmében vett munkafeltételt.
46 A Bíróság már megállapította, hogy munkafeltételekre vonatkoznak az ahhoz teljesítendő szolgálati időre vonatkozó nemzeti szabályok, hogy az érintett magasabb fizetési fokozatba legyen besorolható, illetve róla évente értékelő jelentés készüljön, aminek következményeként olyan előléptetésben részesülhet, mint amelyről az alapeljárásban szó van (lásd analógia útján, a férfi és a női munkavállalókkal való egyenlő bánásmód területén a C‑136/95. sz. Thibault‑ügyben 1998. április 30‑án hozott ítélet [EBHT 1998., I‑2011. o.] 27. pontját, valamint a C‑284/02. sz. Sass‑ügyben 2004. november 18‑án hozott ítélet [EBHT 2004., I‑11143. o.] 31. és 34. pontját).
47 Következésképpen a munkafeltételeknek a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjában szereplő fogalma magában foglalja az olyan feltételt, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, és amely a korábban ideiglenes köztisztviselőként eltöltött szolgálati időnek valamely belső előléptetésre irányuló kiválasztási eljárás keretében való figyelembevételére vonatkozik.
48 A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy – a Consejería, a spanyol kormány és a Bizottság állításával ellentétben – semmi nem zárja ki az 1999/70 irányelvnek és a keretmegállapodás 4. szakaszának az alapeljárásban való alkalmazhatóságát.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és második kérdésről
49 A kérdést előterjesztő bíróság az együtt vizsgálandó első és második kérdésével lényegében arra vár választ, hogy valamely tagállam bíróságai – beleértve az alkotmánybíróságot is – értelmezhetik‑e olyan módon az 1999/70 irányelvet és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a keretmegállapodás 4. szakaszában szereplő elvét, amely kizárja az ezen uniós jogi aktusoknak az említett tagállam közszolgálatára, illetve az e tagállam ideiglenes és hivatásos köztisztviselőivel való bármely eltérő bánásmódra történő alkalmazását.
50 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az irányelvek kötelezővé teszik minden egyes címzettnek minősülő tagállam számára, hogy az érintett irányelv teljes érvényesülésének biztosítása érdekében – az irányelv céljával összhangban – valamennyi szükséges intézkedést megtegyen (lásd a 14/83. sz., von Colson és Kamann ügyben 1984. április 10‑én hozott ítélet [EBHT 1984., 1891. o.] 15. pontját, valamint a fent hivatkozott Impact‑ügyben hozott ítélet 40. pontját).
51 A tagállamok valamely irányelvből eredő, az abban szereplő eredmény elérésére vonatkozó kötelezettsége, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti azon feladatuk, hogy megtegyék a megfelelő általános és különös intézkedéseket e kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében, a tagállamok minden hatóságára vonatkozik, beleértve hatáskörük keretén belül az igazságszolgáltatási szerveket is (a fent hivatkozott Impact‑ügyben hozott ítélet 41. pontja).
52 Különösen a nemzeti bíróságok feladata ugyanis a jogalanyokat az uniós jogi rendelkezések alapján megillető jogi védelem és e rendelkezések teljes érvényesülésének garantálása (a fent hivatkozott Impact‑ügyben hozott ítélet 42. pontja).
53 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a nemzeti szabályozás uniós jogi követelményeknek megfelelő értelmezése és alkalmazása lehetőségének hiányában a nemzeti bíróságok és a közigazgatási szervek kötelesek teljes egészében alkalmazni az uniós jogot, és megvédeni az uniós jog által a magánszemélyeknek biztosított jogokat, szükség esetén mellőzve a nemzeti jog azon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek az uniós joggal ellentétesek (lásd ebben az értelemben a 103/88. sz. Costanzo‑ügyben 1989. június 22‑én hozott ítélet [EBHT 1989., 1839. o.] 33. pontját, a C‑208/05. sz. ITC‑ügyben 2007. január 11‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑181. o.] 68. és 69. pontját, valamint a C‑429/09. sz. Fuß‑ügyben 2010. november 25‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 40. pontját).
54 A keretmegállapodást, amely az EK 139. cikk (1) bekezdése alapján szociális partnerek közötti uniós szintű párbeszéd alapján jött létre, az ugyanezen cikk (2) bekezdésének megfelelően az Európai Unió Tanácsának irányelvével hajtották végre, amelynek így szerves részét képezi (a fent hivatkozott Impact‑ügyben hozott ítélet 58. pontja).
55 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a keretmegállapodásban szereplő előírások a közigazgatási szervekkel és a közszféra egyéb jogalanyaival létesített, határozott idejű munkaszerződésekre és munkaviszonyokra egyaránt alkalmazandók (a C‑212/04. sz., Adeneler és társai ügyben 2006. július 4‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑6057. o.] 54. pontja, valamint a C‑444/09. és C‑456/09. sz., Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres egyesített ügyekben 2010. december 22‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 38. pontja).
56 A keretmegállapodás közvetlen hatállyal bíró 4. szakasza kimondja, hogy a munkafeltételek és az azokra vonatkozó, a szolgálati idővel kapcsolatos kritériumok szempontjából a határozott időre foglalkoztatott munkavállalók nem részesülhetnek kedvezőtlenebb bánásmódban, mint a velük összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalók csupán azért, mert határozott időre alkalmazzák őket (a fent hivatkozott Impact‑ügyben hozott ítélet 59. és 68. pontja).
57 Tény, hogy ez a rendelkezés a hátrányos megkülönböztetés tilalmának benne megfogalmazott elve alól kivételt enged objektív okokra alapozott igazolás esetén.
58 Mindazonáltal az a tény, hogy meghatározott körülmények fennállásakor, objektív okok esetén a határozott és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók eltérő bánásmódban részesíthetők, semmiképpen nem jelenti, hogy kizárható az 1999/70 irányelvnek és a keretmegállapodásnak a valamely tagállam közszolgálati rendszerében alkalmazott munkavállalókra való alkalmazása.
59 A spanyol kormány a maga részéről azt állítja, hogy téves az első kérdés alapjául szolgáló előfeltevés, mivel a Tribunal Constitucional nem mellőzte az 1999/70 irányelvnek a spanyol ideiglenes köztisztviselőkre való alkalmazását, továbbá nem ismerte el általános módon, hogy a hivatásos köztisztviselőkhöz képest igazolás nélkül eltérő bánásmódban lehet részesíteni őket.
60 E tekintetben elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bíróságnak nem az a feladata, hogy értelmezze a nemzeti jogszabályokat, mivel az a nemzeti bíróságok kizárólagos hatáskörébe tartozik (a C‑409/06. sz. Winner Wetten ügyben 2010. szeptember 8‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 35. pontja), illetve hogy a Bíróság nem helyettesítheti a saját értékelésével a kérdést előterjesztő bíróságnak az említett bíróságok ítélkezési gyakorlatának a fejlődésére vonatkozó értékelését.
61 Abban az esetben, ha valamely nemzeti bíróság – beleértve az alkotmánybíróságot – kizárná az 1999/70 irányelvnek és a keretmegállapodásnak az adott állam közszolgálati rendszerére való alkalmazását, és/vagy az e keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett objektív okok hiányában lehetővé tenné az ideiglenes és a hivatásos köztisztviselőkkel való eltérő bánásmódot, meg kellene állapítani, hogy ezen ítélkezési gyakorlat ellentétes az említett uniós jogi aktusok rendelkezéseivel, illetve sérti a tagállamok bíróságait a hatáskörük keretében terhelő azon kötelezettséget, hogy garantálják a jogalanyokat az uniós jogi rendelkezések alapján megillető jogi védelmet, illetve az említett rendelkezések teljes érvényesülését.
62 E körülmények között az első és a második kérdésre azt kell válaszolni, hogy az 1999/70 irányelvet és a mellékletét képező keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy egyrészt ezen aktusokat alkalmazni kell a közigazgatási szervekkel és a közszféra egyéb jogalanyaival létesített, határozott idejű munkaszerződésekre és munkaviszonyokra, másrészt ezen aktusok előírják, hogy tilos a valamely tagállam összehasonlítható hivatásos és ideiglenes köztisztviselőivel kizárólag amiatt való eltérő bánásmód, hogy ez utóbbiakat határozott időre alkalmazzák, kivéve ha az eltérő bánásmód az említett keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett objektív okokkal igazolható.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik és negyedik kérdésről
63 A kérdést előterjesztő bíróság az együtt vizsgálandó harmadik és negyedik kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a valamely közigazgatási szerv ideiglenes köztisztviselője által eltöltött szolgálati időt nem veszik figyelembe az időközben hivatásossá vált köztisztviselő olyan belső előléptetésre való jelentkezésekor, amelyre kizárólag a hivatásos köztisztviselők pályázhatnak.
64 Amint az az első két kérdésre adott válaszból kitűnik, a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja tiltja, hogy a munkafeltételek tekintetében kedvezőtlenebb bánásmódban részesítsék a határozott időre alkalmazott munkavállalókat, mint az összehasonlítható határozatlan időre alkalmazott munkavállalókat csupán azért, mert határozott időre alkalmazzák őket, kivéve ha az eltérő bánásmód objektív okokkal igazolható. E szakasz 4. pontja ugyanezt a tilalmat mondja ki a különös munkafeltételekkel kapcsolatos, a szolgálati időre vonatkozó kritériumokat illetően.
65 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy a különböző helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, hacsak ez a bánásmód objektív módon nem igazolható (lásd különösen a C‑313/04. Franz Egenberger‑ügyben 2006. július 11‑én hozott ítélet [EBHT 2004., I‑6331. o.] 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
66 Annak értékelésekor, hogy az érintettek a keretmegállapodás értelmében vett azonos vagy hasonló munkát végeznek‑e, e keretmegállapodás 3. szakasza 2. pontjának és 4. szakasza 1. pontjának megfelelően azt kell vizsgálni, hogy bizonyos tényezők – mint például a munka jellege, a képesítési feltételek és a munkafeltételek – összessége alapján e személyeket összehasonlítható helyzetben lévőknek lehet‑e tekinteni (a C‑273/10. sz. Montoya Medina‑ügyben 2011. március 18‑án hozott végzés 37. pontja).
67 Főszabály szerint a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megállapítása, hogy az alapeljárás felperese ideiglenes köztisztviselőként azon hivatásos köztisztviselők helyzetével összehasonlítható helyzetben volt‑e, akik a szóban forgó kiválasztási eljárás keretében bizonyították, hogy a D. csoportba tartozó köztisztviselői beosztásban eltöltött tízéves szolgálati idővel rendelkeznek.
68 Ha az bizonyosodik be, hogy az alapeljárás felperese által ideiglenes köztisztviselőként ellátott feladatok nem felelnek meg a D. csoportba tartozó, a versenyvizsga‑kiírásban előírt beosztású hivatásos köztisztviselők feladatainak, akkor az érintett semmiképpen nincs olyan helyzetben, amely összehasonlítható a belső előléptetésre pályázó, az említett beosztásokban eltöltöttként megkövetelt szolgálati idővel rendelkező hivatásos köztisztviselő helyzetével.
69 Ugyanis az alapeljárás felperese által a Junta de Andalucía szolgálatában ideiglenes köztisztviselőként végzett munkával töltött évek alatt ellátott feladatok jellege és az ezen a címen szerzett tapasztalat minősége nem csupán a hivatásos köztisztviselőkhöz képest eltérő bánásmód objektív módon történő igazolására alkalmas tényezők egyikét képezik. E feladatok jellege és e tapasztalat minősége egyben olyan kritériumnak számít, amely lehetővé teszi annak eldöntését, hogy az érintett a hivatásos köztisztviselők helyzetével összehasonlítható helyzetben van‑e.
70 Ezzel szemben, ha az alapeljárás felperese ideiglenes köztisztviselőként az említett D. csoportba tartozó köztisztviselői beosztásban – vagy az említett csoportba tartozó beosztású hivatásos köztisztviselő által ellátott feladatoknak megfelelő feladatok ellátásával járó más beosztásban – eltöltött, tízéves szolgálati idővel rendelkezik, akkor a helyzetének a szóban forgó kiválasztási eljárásban pályázó hivatásos köztisztviselők helyzetétől való megkülönböztetésére alkalmas egyetlen tényezőnek az ideiglenes köztisztviselőként eltöltött szolgálati idő alatt a közte és a munkáltatója között fennálló munkaviszony ideiglenes jellege tűnik.
71 Ebben az esetben tehát meg kellene vizsgálni, hogy fennáll‑e az említett szolgálati időnek a szóban forgó kiválasztási eljárásban való figyelmen kívül hagyását igazoló objektív ok.
72 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az „objektív okoknak” a keretmegállapodás 4. szakasza 1. pontjában szereplő fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az nem teszi lehetővé a határozott időre alkalmazott munkavállalókkal és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalókkal való eltérő bánásmódnak azon az alapon történő igazolását, hogy ezt az eltérő bánásmódot általános és absztrakt nemzeti norma, például törvény vagy kollektív szerződés írja elő (a fent hivatkozott Del Cerro Alonso‑ügyben hozott ítélet 57. pontja; a fent hivatkozott Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres egyesített ügyekben hozott ítélet 54. pontja, valamint a fent hivatkozott Montoya Medina‑ügyben hivatkozott végzés 40. pontja).
73 Annak értékeléséhez, hogy a megállapított eltérő bánásmód valós igényeknek felel‑e meg, alkalmas‑e a kitűzött cél elérésére, és ahhoz szükséges‑e, az említett fogalom megköveteli, hogy e bánásmódot a szóban forgó munkafeltételre a hátterét képező egyedi körülmények között jellemző, pontosan meghatározott és konkrét tényezők megléte igazolja objektív és átlátható kritériumok alapján. Az említett tényezők eredhetnek például azon feladatok különös jellegéből vagy sajátos jellemzőiből, amelyek ellátására a határozott időre szóló szerződéseket megkötötték, illetve – adott esetben – a valamely tagállam által elérni kívánt jogszerű szociálpolitikai célból (lásd különösen a fent hivatkozott Del Cerro Alonso‑ügyben hozott ítélet 53. és 58. pontját, valamint a fent hivatkozott Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres egyesített ügyekben hozott ítélet 55. pontját).
74 A közigazgatásban dolgozók munkavégzésének ideiglenes jellegére való hivatkozás nem felel meg ezeknek a követelményeknek, ekként pedig önmagában nem képezhet a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja szerinti objektív okot. Ugyanis az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás céljait lényegüktől fosztaná meg annak elismerése, hogy valamely munkaviszony ideiglenes jellege önmagában elegendő a határozott időre alkalmazott munkavállalók és a határozatlan időre alkalmazott munkavállalók közötti eltérő bánásmód igazolásához, továbbá a határozott időre alkalmazott munkavállalók számára hátrányos helyzet állandósulását eredményezné (a fent hivatkozott Gavieiro Gavieiro és Iglesias Torres egyesített ügyekben hozott ítélet 56. és 57. pontja, valamint a fent hivatkozott Montoya Medina‑ügyben hozott végzés 42. és 43. pontja).
75 A spanyol kormány arra hivatkozik, hogy több különbség is fennáll a hivatásos és az ideiglenes köztisztviselők között, amelyek igazolhatják az alapeljárás tárgyát képező eltérő bánásmódot. Először is hangsúlyozza, hogy ez utóbbiakkal szemben enyhébbek a követelmények a hivatalba lépést, valamint az érdemek és a képességek igazolását illetően. Kiemeli továbbá, hogy az ideiglenes köztisztviselők tekintetében nem érvényesül a mobilitás, mivel ahhoz az álláshelyhez vannak kötve, amelyet ideiglenesen betöltenek, aminek következtében más jellegű és értékű tevékenységet végeznek, mint a hivatásos köztisztviselők. Ezenkívül a spanyol kormány emlékeztet arra, hogy bizonyos munkakörök a hivatásos köztisztviselőknek vannak fenntartva, ami azt eredményezi, hogy minőségi különbség áll fenn a tapasztalat és a képzettség terén. Végül e kormány azt hangsúlyozza, hogy az ideiglenes köztisztviselők munkaviszonya megszűnhet, ha a kinevezésük oka megszűnik.
76 A tagállamok – arra a széles mozgástérre tekintettel, amellyel a saját közigazgatási rendszerük kialakítását illetően rendelkeznek – főszabály szerint az 1999/70 irányelv és a keretmegállapodás megsértése nélkül előírhatnak szolgálati időre vonatkozó feltételeket bizonyos állások betöltéséhez, a belső előléptetésre való pályázás lehetőségét a hivatásos köztisztviselőkre korlátozhatják, illetve megkövetelhetik e köztisztviselőktől, hogy bizonyítsák, rendelkeznek a kiválasztási eljárás tárgyát képező csoportnál eggyel alacsonyabb csoportnak megfelelő szakmai tapasztalattal.
77 Mindazonáltal, e mozgástér ellenére a tagállamoknak átlátható módon kell alkalmazniuk az általuk meghatározott kritériumokat, és e kritériumoknak ellenőrizhetőeknek kell lenniük annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a határozott időre alkalmazott munkavállalók bármiből is ki legyenek zárva kizárólag a szolgálati idejüket és a szakmai tapasztalatukat igazoló munkaszerződés vagy munkaviszony tartama alapján.
78 Amint azt a főtanácsnok az indítványa 62–65. pontjában kiemelte, az ideiglenes és a hivatásos köztisztviselők felvételével, a megkövetelt képesítésekkel és a rájuk bízott feladatok jellegével kapcsolatos, a spanyol kormány által felhozott bizonyos különbségek főszabály szerint igazolhatják a velük a munkafeltételeik tekintetében való eltérő bánásmódot.
79 Ha valamely kiválasztási eljárást illetően az ilyen eltérő bánásmód abból ered, hogy figyelembe kell venni az ezen eljárással betölteni kívánt állásra vonatkozó, az ideiglenes köztisztviselő és a munkáltatója közötti munkaviszony határozott időtartamán kívüli objektív követelményeket, az említett eltérő bánásmód igazolható lehet a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja és/vagy 4. pontja értelmében.
80 Ezzel szemben az az általános és absztrakt feltétel, hogy az előírt szolgálati időt teljes egészében hivatásos köztisztviselőként kell eltölteni, amely feltétel nem veszi figyelembe többek között sem az ellátandó feladatok különös jellegét, sem azok sajátos jellemzőit, nem felel meg az ítélkezési gyakorlatban a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontjára vonatkozóan felállított, a jelen ítélet 72–74. pontjában felidézett követelményeknek.
81 Még ha az alapeljárás felperese egyértelműen meg is felel a versenyvizsga tárgyát képező állással járó beosztást magában foglaló csoportnál eggyel alacsonyabb csoportban hivatásos köztisztviselőként eltöltött, legalább kétéves szakmai tapasztalatra vonatkozó feltételnek, az ügynek a Bíróság rendelkezésére álló irataiból nem derül ki sem az, hogy melyek voltak az alapeljárás felperese által azon évek során ellátott feladatok, amelyek alatt ideiglenes köztisztviselőként dolgozott, sem az, hogy mely fokozatban látta el azokat, sem pedig az, hogy mi volt a kapcsolat a feladatai és a D. csoportba tartozó köztisztviselők feladatai között.
82 Az ügynek a Bíróság elé terjesztett irataiból tehát nem derül ki, hogy az ideiglenes köztisztviselőként eltöltött szolgálati idő kizárását kizárólag az e köztisztviselők munkaszerződésének tartama igazolja, vagy fennállnak más, a kiválasztási eljárás tárgyát képező állásokra vonatkozó objektív követelményekkel kapcsolatos olyan igazoló okok, amelyek a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett „objektív okoknak” minősíthetők.
83 A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát egyrészt annak megvizsgálása, hogy az alapeljárás felperesének helyzete az általa ideiglenes köztisztviselőként eltöltött szolgálati idő tekintetében összehasonlítható‑e a Junta de Andalucía szolgálati idejüket hivatásos köztisztviselőként töltő más alkalmazottainak helyzetével, másrészt a jelen ítélet 72–74. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel annak értékelése, hogy a Consejería által elé terjesztett érvek a keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett objektív okoknak minősülnek‑e.
84 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik és a negyedik kérdésre azt kell válaszolni, hogy a keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a valamely közigazgatási szerv ideiglenes köztisztviselője által eltöltött szolgálati időt nem veszik figyelembe az időközben hivatásossá vált köztisztviselő olyan belső előléptetésre való jelentkezése során, amelyre kizárólag hivatásos köztisztviselők pályázhatnak, kivéve ha az említett szolgálati idő kizárása az e szakasz 1. pontja értelmében vett objektív okokkal igazolható. Nem minősül ilyen objektív oknak önmagában az a tény, hogy az ideiglenes köztisztviselő határozott idejű munkaszerződés vagy munkaviszony keretében töltötte az említett szolgálati időt.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett ötödik kérdésről
85 A kérdést előterjesztő bíróság, illetve a spanyol kormány által adott információkra tekintettel az ötödik kérdést úgy kell érteni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell‑e értelmezni az elsődleges uniós jogot, az 1999/70 irányelvet és a keretmegállapodást, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely szerint a hivatásos köztisztviselőnek a valamely versenyvizsgára való pályázatát elutasító határozat elleni, az előléptetési eljárásnak a keretmegállapodás 4. szakaszával való ellentétességére alapított keresetét a versenyvizsga‑kiírás közzétételének időpontjától számított két hónapos jogvesztő határidőn belül kell előterjesztenie.
86 A spanyol kormány úgy véli, hogy az 1998. július 13‑i Ley 29/1998 reguladora de la Jurisdicción Contencioso-administrativa (a közigazgatási bíráskodásról szóló 29/1998 törvény; a BOE 1998. július 14‑i 167. száma, 23516. o.) 46. cikke (1) bekezdésének megfelelően a keresetet a versenyvizsga‑kiírás közzétételének időpontjától, vagyis 2007. december 17‑től számított két hónapos határidőn belül lehetett volna előterjeszteni. A spanyol jognak megfelelően az alapeljárás felperesének vagy a versenyvizsga‑kiírásban szereplő feltételek elleni közvetlen keresetet kellett volna előterjesztenie az előírt határidőn belül, vagy a versenyvizsga eredményét kellett volna keresetben vitatnia, ha az állítólagos semmisséget eredményező szabálytalanság a hatáskörrel rendelkező hatóságnak a versenyvizsgára való jelentkezéshez előírt, önmagukban nem semmis feltételek alkalmazása során tanúsított magatartásából eredt. Ezzel szemben az alapeljárás felperese nem támadhatja közvetett módon, a versenyvizsga eredménye elleni közvetlen keresettel, az előírt határidőn túl a közszolgálatba való felvételt biztosító versenyvizsga feltételeit.
87 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően vonatkozó uniós szabályozás hiányában a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján ez utóbbiak belső jogrendjének feladata kijelölni a hatáskörrel rendelkező bíróságot, és meghatározni a jogalanyok uniós jogból eredő jogai védelmének biztosítását célzó jogorvoslat eljárási szabályait (lásd különösen a fent hivatkozott Impact‑ügyben hozott ítélet 44. pontját, valamint a C‑378/07–C‑380/07. sz., Angelidaki és társai egyesített ügyekben 2009. április 23‑án hozott ítélet [EBHT 2009., I‑3071. o.] 173. pontját).
88 Mindazonáltal minden egyes esetben a tagállamok felelőssége e jogok hatékony védelmének biztosítása (lásd különösen a fent hivatkozott Impact‑ügyben hozott ítélet 45. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
89 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogalanyok uniós jogból eredő jogai védelmének biztosítását célzó jogorvoslat eljárási szabályai nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a belső jog szerinti hasonló keresetekre vonatkozóak (az egyenértékűség elve), valamint nem lehetnek olyanok, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé tegyék az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (a tényleges érvényesülés elve) (lásd különösen a fent hivatkozott Impact‑ügyben hozott ítélet 46. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
90 Ami az egyenértékűség elvének tiszteletben tartását illeti, ezen elv azt feltételezi, hogy a szóban forgó nemzeti szabály különbségtétel nélkül vonatkozik az uniós jog és a belső jog megsértésén alapuló, hasonló tárggyal és jogalappal rendelkező keresetekre. Annak megvizsgálása tekintetében, hogy tiszteletben tartották‑e az egyenértékűség elvét, a nemzeti bíróság feladata – amely az egyetlen, amelynek közvetlen ismeretei vannak a belső jog által szabályozott területre vonatkozó keresetek eljárási szabályairól – egyrészt annak ellenőrzése, hogy a jogalanyok uniós jogból eredő jogai védelmének a belső jogban való biztosítását célzó eljárási szabályok megfelelnek‑e ennek az elvnek, másrészt az, hogy megvizsgálja az állítólag hasonló, belső jellegű keresetek tárgyát és lényeges elemeit. Ennek keretében az említett bíróságnak az érintett keresetek hasonlóságát a tárgyuk, a jogalapjuk és a lényeges elemeik fényében kell értékelnie. Annak meghatározásához, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés kedvezőtlenebb‑e, figyelembe kell vennie az eljárás egészéhez viszonyított helyzetét, az említett eljárás lefolytatásának módját és a vonatkozó szabályok sajátosságait (a C‑246/09. sz. Bulicke‑ügyben 2010. július 8‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 26–29. pontja, valamint a C‑272/10. sz. Berkizi‑Nikolakaki‑ügyben 2011. január 18‑án hozott végzés 40. és 41. pontja).
91 A jelen ügyben a Bírósággal ismertetett körülményekből nem derül ki, hogy az alapeljárás tárgyát képező, két hónapos jogvesztő határidő ellentétes‑e az egyenértékűség elvével. Ahogyan azzal a spanyol kormány is érvel, ez a határidő a közigazgatási aktusok vagy azok rendelkezései elleni valamennyi keresetre előírt, általános szabályok szerinti határidőnek minősül. Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy így van‑e ez az alapeljárásban is.
92 A tényleges érvényesülés elvét illetően a Bíróság ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy azokat az eseteket, amikor felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e a magánszemélyeknek az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását, ugyanígy a rendelkezésnek az eljárás egészéhez viszonyított helyzetét, valamint az eljárás lefolytatásának a különböző nemzeti fórumok előtti módját és sajátosságait figyelembe véve kell értékelni. Ebből a szempontból adott esetben azokat az elveket is figyelembe kell venni, amelyek a nemzeti bírósági rendszer alapjául szolgálnak, mint például a védelemhez való jog, a jogbiztonság elve, és az eljárás szabályos lefolytatásának elve (a fent hivatkozott Bulicke‑ügyben hozott ítélet 35. pontja és a fent hivatkozott Berkizi‑Nikolakaki‑ügyben hozott végzés 48. pontja).
93 Ennek megfelelően a Bíróság az uniós joggal összhangban lévőnek ismerte el ésszerű, jogvesztő jellegű keresetindítási határidőknek a jogbiztonság érdekében való megállapítását, mivel e határidők nem olyan jellegűek, hogy gyakorlatilag lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé teszik az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását. A jogvesztő határidőkkel kapcsolatban a Bíróság azt is kimondta, hogy a tagállamok feladata az uniós jog hatálya alá tartozó nemzeti rendelkezésekben szereplő határidők meghatározása, különösen arra való tekintettel, hogy a meghozandó határozatok mennyire jelentősek az általuk érintett személyek számára, mennyire bonyolultak az alkalmazandó eljárások és rendelkezések, hány személyt érinthetnek, illetve milyen egyéb köz‑ és magánérdekeket kell figyelembe venni (a fent hivatkozott Bulicke‑ügyben hozott ítélet 36. pontja és a fent hivatkozott Berkizi‑Nikolakaki‑ügyben hozott végzés 49. pontja).
94 A jelen ügyben a spanyol kormány azzal érvel, hogy a két hónapos határidő a jogbiztonság elvén alapul, és alapvetően a kiválasztási eljárásban részt vevő más pályázók védelmére irányul, amely kiválasztási eljárások keretében egyrészt korlátozott a betölthető állások száma, másrészt a versenyvizsgára irányadó feltételek megsemmisítése az eljárás kötelező újrakezdését eredményezné, és a sikeres pályázókat általuk megszerzettnek vélt jogoktól fosztaná meg.
95 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bíróság már kimondta, hogy az elé terjesztett ügyekkel összefüggésben a határidő két hónapban történő meghatározása nem tűnt az uniós jog által biztosított jogok gyakorlását gyakorlatilag lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tévőnek (a fent hivatkozott Bulicke‑ügyben hozott ítélet 39. pontja és a fent hivatkozott Berkizi‑Nikolakaki‑ügyben hozott végzés 58. pontja). A Bíróság e határidő érvényességét állapította meg többek között az általános hatályú, összetett és nagyszámú személyre vonatkozó aktus ellen előterjesztett kereset esetében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Berkizi‑Nikolakaki‑ügyben hozott végzés 56–58. pontját).
96 E körülmények között meg kell állapítani, hogy az olyan jogvesztő határidő, mint amely az alapeljárás tárgyát képezi, főszabály szerint nem tűnik a keretmegállapodás által biztosított jogok gyakorlását gyakorlatilag lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tévőnek.
97 Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik – az alapeljárás felperese számára engedélyezték a Consejería által szervezett versenyvizsga vizsgáin való részvételt, ő azokat sikerrel teljesítette, és a neve a Consejería főtitkára által hozott, az alapeljárás tárgyát képező határozat meghozataláig szerepelt az e versenyvizsga sikeres pályázóinak 2008. november 12‑én közzétett végleges listáján. E körülmények között nem zárható ki, hogy a spanyol jog szerinti két hónapos határidőnek a versenyvizsga‑kiírás 2007. december 17‑i közzétételétől való számítása gyakorlatilag lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tehette a keretmegállapodás által biztosított jogok gyakorlását.
98 Ugyanis – figyelembe véve, hogy az alapeljárás felperese számára engedélyezték a versenyvizsga vizsgáin való részvételt, és különösen azt, hogy a neve szerepelt az e versenyvizsga sikeres pályázóinak végleges listáján – csak az érintett C. csoportba tartozó hivatásos köztisztviselővé való előléptetésének és kinevezésének a Consejería főtitkára által az alapeljárás tárgyát képező, 2009. március 25‑i határozatában történő megsemmisítésekor derült ki, hogy a versenyvizsga‑kiírást olyan módon alkalmazzák, amely sértheti a keretmegállapodás által biztosított jogokat.
99 E körülmények között és figyelembe véve az ügynek a Bíróság rendelkezésére álló irataival kapcsolatos bizonytalanságokat, a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy elvégezze a tényleges érvényesülés elvének tiszteletben tartására vonatkozóan szükséges vizsgálatot, és – amennyiben az alapeljárás körülményei között a két hónapos keresetindítási határidőt kizárólag az említett határozat közlésétől lehet számítani – megállapítsa, hogy az alapeljárás felperese ezzel együtt is kellő időben terjesztette‑e elő keresetét.
100 A fentiekre tekintettel azt kell válaszolni az ötödik kérdésre, hogy az elsődleges uniós jogot, az 1999/70 irányelvet és a keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a hivatásos köztisztviselőnek a valamely versenyvizsgára való pályázatát elutasító határozat elleni, az előléptetési eljárásnak az említett keretmegállapodás 4. szakaszával való ellentétességére alapított keresetét a versenyvizsga‑kiírás közzétételének időpontjától számított két hónapos jogvesztő határidőn belül kell előterjesztenie. Mindazonáltal ilyen határidő nem vonatkozhat az említett versenyvizsgára jelentkező azon hivatásos köztisztviselőre, aki számára engedélyezték a vizsgákon való részvételt, és akinek a neve szerepelt a versenyvizsga sikeres pályázóinak végleges listáján, amennyiben e határidő gyakorlatilag lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tenné a keretmegállapodás által biztosított jogok gyakorlását. E körülmények között a két hónapos határidőt csak az említett versenyvizsgán való sikeres szereplését megállapító aktust és a magasabb csoportba tartozó hivatásos köztisztviselővé való kinevezését megsemmisítő határozat közlésétől lehet számítani.
A költségekről
101 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
1) Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28‑i 1999/70/EK tanácsi irányelvet és a mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy egyrészt ezen aktusokat alkalmazni kell a közigazgatási szervekkel és a közszféra egyéb jogalanyaival létesített, határozott idejű munkaszerződésekre és munkaviszonyokra, másrészt ezen aktusok előírják, hogy tilos a valamely tagállam összehasonlítható hivatásos és ideiglenes köztisztviselőivel kizárólag amiatt való eltérő bánásmód, hogy ez utóbbiakat határozott időre alkalmazzák, kivéve ha az eltérő bánásmód az említett keretmegállapodás 4. szakaszának 1. pontja értelmében vett objektív okokkal igazolható.
2) Az említett, határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodás 4. szakaszát úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a valamely közigazgatási szerv ideiglenes köztisztviselője által eltöltött szolgálati időt nem veszik figyelembe az időközben hivatásossá vált köztisztviselő olyan belső előléptetésre való jelentkezése során, amelyre kizárólag hivatásos köztisztviselők pályázhatnak, kivéve ha az említett szolgálati idő kizárása az e szakasz 1. pontja értelmében vett objektív okokkal igazolható. Nem minősül ilyen objektív oknak önmagában az a tény, hogy az ideiglenes köztisztviselő határozott idejű munkaszerződés vagy munkaviszony keretében töltötte az említett szolgálati időt.
3) Az elsődleges uniós jogot, az 1999/70 irányelvet és az említett, határozott ideig tartó munkaviszonyról szóló keretmegállapodást úgy kell értelmezni, hogy azokkal főszabály szerint nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a hivatásos köztisztviselőnek a valamely versenyvizsgára való pályázatát elutasító határozat elleni, az előléptetési eljárásnak az említett keretmegállapodás 4. szakaszával való ellentétességére alapított keresetét a versenyvizsga‑kiírás közzétételének időpontjától számított két hónapos jogvesztő határidőn belül kell előterjesztenie. Mindazonáltal ilyen határidő nem vonatkozhat az említett versenyvizsgára jelentkező azon hivatásos köztisztviselőre, aki számára engedélyezték a vizsgákon való részvételt, és akinek a neve szerepelt a versenyvizsga sikeres pályázóinak végleges listáján, amennyiben e határidő gyakorlatilag lehetetlenné vagy túlzottan nehézzé tenné a keretmegállapodás által biztosított jogok gyakorlását. E körülmények között a két hónapos határidőt csak az említett versenyvizsgán való sikeres szereplését megállapító aktust és a magasabb csoportba tartozó hivatásos köztisztviselővé való kinevezését megsemmisítő határozat közlésétől lehet számítani.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: spanyol.