C‑526/08. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Luxemburgi Nagyhercegség
„Tagállami kötelezettségszegés – Elfogadhatóság – Ne bis in idem – Ítélt dolog (res iudicata) – EK 226. és EK 228. cikk – Az eljárási szabályzat 29. cikke – Az eljárás nyelve – 91/676/EGK irányelv – A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelme – A nemzeti szabályoknak a trágya kijuttatásának időszakaira, feltételeire és technikájára vonatkozó szabályoknak való meg nem felelése – Minimális trágyatárolási kapacitás – Meredek lejtésű mezőgazdasági területekre történő kijuttatásra vonatkozó tilalom – A trágya egyenletes és hatékony kijuttatásának biztosítását lehetővé tevő technikák”
Az ítélet összefoglalása
1. Eljárás – A nyelvhasználatra vonatkozó szabályok – Az eljárás nyelvétől eltérő nyelven benyújtott iratok vagy dokumentumok – Elfogadhatósági feltételek
(A Bíróság eljárási szabályzata, 29. cikk, 2. §, a) pont és 3. §)
2. Eljárás – Ítélt dolog (Res iudicata) – Terjedelem
3. Környezet – A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelme – 91/676 irányelv
(91/676 tanácsi irányelv, 4. és 5. cikk, II. A melléklet, 1., 2., 5., 6. pont ; valamint III. melléklet, (1) bekezdés, 1. és 2. alpont)
1. A Bíróság eljárási szabályzata 29. cikke 2. §‑ának a) pontja és 3. §‑a értelmében a beadványokat és dokumentumokat az eljárás nyelvén kell benyújtani. Így a más nyelven megfogalmazott dokumentumokhoz csatolni kell azoknak az eljárás nyelvén készített fordítását is.
Mindazonáltal az eljárási szabályzat 29. cikke 3. §‑a harmadik bekezdésének értelmében nagy terjedelmű iratok és dokumentumok esetében a fordítás kivonatokra korlátozódhat. Továbbá a Bíróság – hivatalból vagy a fél kérelmére – bármikor részletesebb vagy teljes fordítást követelhet meg.
Ennélfogva a két, az eljárás nyelvétől eltérő nyelven benyújtott mellékletet nem kell eltávolítani az ügy aktájából, amelyeknek releváns részei le lettek fordítva az eljárás nyelvére, és szerepeltek a keresetben, és amelyeknek az eljárás nyelvére történt fordítását az egyik fél a Bíróság Hivatalának felhívására az eljárás későbbi szakaszában be is nyújtotta.
(vö. 16., 7., 19., 20. pont)
2. Az ítélt dolog elve a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokban is alkalmazható. Mindazonáltal az ítélt dolog joghatásai kizárólag azokhoz a ténybeli és jogi kérdésekhez kapcsolódnak, amelyeket a szóban forgó bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött. A valamely tagállammal szemben indított kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás keretében e tagállam egy korábbi ítéletre tekintettel nem hivatkozhat érvényesen az ítélt dologra, amennyiben e két ügy között – a Bizottság által megfogalmazott kifogások tartalmára figyelemmel – nem áll fenn semmilyen lényegi ténybeli vagy jogi azonosság.
(vö. 27., 34. pont)
3. Valamely tagállam azáltal, hogy nemzeti szabályozásában nem határozza meg azokat az időszakokat, amikor az összes trágyafajta – ideértve a műtrágyát is – kijuttatása tilos, előírva, hogy az azon időszakokra vonatkozó szabályozás, amelyek alatt tiltott bizonyos trágyatípusok kijuttatása mezőgazdasági területekre, nem vonatkozik a mezőkre, és kivételes éghajlati feltételek, illetve valamely gazdaságot érintő rendkívüli események esetén lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező miniszterek számára, hogy eltérést engedélyezzenek a kijuttatási tilalom alatti időszakokra nézve; azáltal, hogy nem ír elő sem a már létező, ám nem modernizált szervestrágya‑tároló tartályok kapacitására szabályokat; sem azt nem írja elő, hogy e kapacitásnak nagyobbnak kell lennie a veszélyeztetett területen leghosszabb tiltott kijuttatási időszak megkövetelte tárolókapacitásnál, kivéve, ha bizonyítható, hogy az aktuális tárolókapacitást meghaladó mennyiségű állati trágya környezetre ártalmatlan módon kerül ártalmatlanításra; továbbá azáltal, hogy csak a szervestrágya meredek lejtésű mezőgazdasági területre való kijuttatását tiltja és e tilalom nem foglalja magában a műtrágyákat; továbbá azzal, hogy nem ír elő mind a műtrágya, mind az állati trágya szétterítésének módjára vonatkozó szabályokat, különösen annak azon gyakoriságára és egyenletességére nézve, amely biztosítja a vízbe kerülő tápanyagveszteség elfogadható szinten tartását, nem teljesíti a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12‑i 91/676/EGK tanácsi irányelv 4. és 5. cikkéből – az irányelv II. A. melléklete 1., 2., 5. és 6. pontjával, valamint III. melléklete 1. pontjának 1. és 2. alpontjával összefüggésben – eredő kötelezettségeit.
(vö. 54., 55., 58., 60., 62‑66., 68., 70., 71. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)
2010. június 29.(*)
„Tagállami kötelezettségszegés – Elfogadhatóság – Ne bis in idem – Ítélt dolog (res iudicata) – EK 226. és EK 228. cikk – Az eljárási szabályzat 29. cikke – Az eljárás nyelve – 91/676/EGK irányelv – A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelme – A nemzeti szabályoknak a trágya kijuttatásának időszakaira, feltételeire és technikájára vonatkozó szabályoknak való meg nem felelése – Minimális trágyatárolási kapacitás – Meredek lejtésű mezőgazdasági területekre történő kijuttatásra vonatkozó tilalom – A trágya egyenletes és hatékony kijuttatásának biztosítását lehetővé tevő technikák”
A C‑526/08. sz. ügyben,
az EK 226. cikk alapján kötelezettségszegés megállapítása iránt a Bírósághoz 2008. december 2‑án
az Európai Bizottság (képviselik: S. Pardo Quintillán, N. von Lingen és B. Smulders, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)
felperesnek
a Luxemburgi Nagyhercegség (képviseli: C. Schiltz, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Kinsch ügyvéd)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A BÍRÓSÁG (nagytanács),
tagjai: V. Skouris elnök, J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot és E. Levits tanácselnökök, A. Rosas, Juhász E. (előadó), J. Malenovský, U. Lõhmus, A. Ó Caoimh és M. Berger bírák,
főtanácsnok: J. Kokott,
hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. december 2‑i tárgyalásra,
figyelembe véve
– a Dán Királyság képviseletében B. Weis Fogh által meghatalmazotti minőségben,
– a Németországi Szövetségi Köztársaság képviseletében N. Wunderlich által meghatalmazotti minőségben,
– a Görög Köztársaság képviseletében A. Samoni‑Rantou és S. Chala által meghatalmazotti minőségben,
– a Francia Köztársaság képviseletében G. de Bergues és A. Adam által meghatalmazotti minőségben,
– az Olasz Köztársaság képviseletében G. Palmieri által meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Aiello avvocato dello Stato,
– a Holland Királyság képviseletében C. Wissels által meghatalmazotti minőségben,
– az Osztrák Köztársaság képviseletében E. Riedl által meghatalmazotti minőségben,
– a Lengyel Köztársaság képviseletében M. Jarosz és K. Zawisza által meghatalmazotti minőségben,
– a Finn Köztársaság képviseletében A. Guimaraes‑Purokoski által meghatalmazotti minőségben,
– a Svéd Királyság képviseletében A. Falk, K. Petkovska és S. Johannesson által meghatalmazotti minőségben,
– Nagy Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága képviseletében S. Behzadi‑Spencer által meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Lee barrister,
– az Európai Parlament képviseletében K. Bradley és A. Auersperger Matić által meghatalmazotti minőségben
tett szóbeli észrevételeket,
a főtanácsnok indítványának a 2010. január 28‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség – mivel nem fogadta el mindazokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy teljes egészében és pontosan megfeleljen a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12‑i 91/676/EGK tanácsi irányelv (HL L 375., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 68. o.) 4. és 5. cikkének a II. A. melléklete 1., 2., 5. és 6. pontjával, valamint III. melléklete 1. pontjának 1. és 2. alpontjával összefüggésben – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.
Jogi háttér
Az uniós jog
2 A 91/676 irányelv 1. cikke értelmében:
„Ezen irányelv célja:
– a mezőgazdasági forrásokból származó nitrogénok által okozott vagy indukált vízszennyezés csökkentése, és
– a további ilyen vízszennyezés megelőzése.”
3 Ezen irányelv 4. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Abból a célból, hogy minden vízre általános szintű szennyezés elleni védelmet biztosítsanak, az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított két éven belül a tagállamok:
a) a helyes mezőgazdasági gyakorlatról egy szabályzatot vagy szabályzatokat hoznak létre, amelyet (amelyeket) a gazdák önkéntes alapon alkalmaznak, és mely(ek)nek legalább a II. A. mellékletben említett tételeket lefedő rendelkezéseket kell tartalmaznia;
b) ahol szükséges, létrehoznak egy, a gazdák képzéséről és tájékoztatásáról is rendelkezéseket magában foglaló programot a helyes mezőgazdasági gyakorlat alkalmazásának elősegítésére.
(2) A tagállamok benyújtják a helyes mezőgazdasági gyakorlatról szóló szabályzatuk részleteit a Bizottságnak és a Bizottság az e szabályzatokról kapott információkat a 11. cikkben meghatározott jelentésbe foglalja. A kapott információk alapján a Bizottság, ha szükségesnek találja, megfelelő javaslatokat tehet a Tanácsnak.”
4 Az említett irányelv 5. cikke így rendelkezik:
„(1) A 3. cikk (2) bekezdésében meghatározott kezdeti kijelölést követő két éven belül vagy a 3. cikk (4) bekezdésében meghatározott minden egyes további kijelölést követő egy éven belül a tagállamok az 1. cikkben leírt célok megvalósításának érdekében cselekvési programokat alkotnak a kijelölt veszélyeztetett területek tekintetében.
(2) A cselekvési program vonatkozhat a tagállam területén lévő valamennyi veszélyeztetett területre vagy, ha a tagállam szerint úgy megfelelő, különböző programok hozhatók létre a különböző veszélyeztetett területekre vagy részterületekre.
(3) A cselekvési programok számításba veszik:
a) a hozzáférhető tudományos és műszaki adatokat, főként a mezőgazdasági és egyéb eredetű nitrogénterhelés vonatkozásában;
b) a környezeti feltételeket az adott tagállam érintett térségeiben.
(4) A cselekvési programokat a megalkotásuktól számított négy éven belül végrehajtják, és azok a következő kötelező intézkedéseket tartalmazzák:
a) a III. melléklet intézkedései;
b) a tagállamok által a 4. cikknek megfelelően létrehozott helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó szabályzat(ok)ban előírt intézkedések, kivéve amelyek helyébe a III. melléklet intézkedései léptek.
(5) A tagállamok ezenfelül a cselekvési programok keretén belül járulékos intézkedéseket vagy megerősített cselekvéseket biztosítanak, ahol azt szükségesnek tartják, ha kezdettől, vagy a cselekvési program végrehajtása során szerzett tapasztalatok figyelembevételével nyilvánvalóvá válik, hogy a (4) bekezdésben meghatározott intézkedések nem lesznek elegendőek az 1. cikkben leírt célok eléréséhez. Ezeknek az intézkedéseknek vagy cselekvéseknek a megválasztásánál a tagállamok számításba veszik ezek más lehetséges megelőző intézkedésekhez viszonyított hatékonyságát és költségét.
(6) A tagállamok megfelelő ellenőrzési programokat dolgoznak ki és hajtanak végre az e cikknek megfelelően létrehozott cselekvési programok hatékonyságának felmérésére.
Az 5. cikket az országuk teljes területén alkalmazó tagállamok folyamatosan ellenőrzik a vizek (felszíni és felszín alatti vizek) nitrogéntartalmát olyan megválasztott mérési pontokon, melyek lehetővé teszik a mezőgazdasági forrásokból származó nitrogénszennyezés mértékének megállapítását.
(7) A tagállamok legalább négyévenként felülvizsgálják és, ha szükséges, átdolgozzák cselekvési programjaikat, beleértve minden, az (5) bekezdés szerinti további intézkedést. A cselekvési programok minden változásáról tájékoztatják a Bizottságot.”
5 A 91/676 irányelv „A helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzata(i)” című II. melléklete értelmében:
„A. A nitrogénszennyezés csökkentését célul kitűző és a Közösségen belül a különböző térségek feltételeit számításba vevő helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzata(i)nak a következő tételeket lefedő rendelkezéseket kell tartalmaznia (tartalmazniuk), amennyiben relevánsak:
1. [a] trágya kijuttatására alkalmatlan időszakok;
2. [a] trágya kijuttatása meredek lejtésű mezőgazdasági területre [helyesen: a trágya meredek lejtésű mezőgazdasági területre történő kijuttatásának feltételei];
[…]
5. szervestrágya‑tároló tartályok kapacitása és kialakítása, beleértve az annak megakadályozására tett intézkedéseket, hogy a szerves trágyát és a tárolt növényi anyagokból (pl. silótakarmány) származó szennyvizet tartalmazó folyadékok bevezetés vagy beszivárgás által a felszín alatti vízbe és felszíni vízbe kerülve vízszennyezést idézzenek elő;
6. a termőföldön történő alkalmazás eljárásai, beleértve mind a műtrágya, mind az állati trágya szétterítésének azt a gyakoriságát és egyenletességét, amely biztosítja a vízbe kerülő tápanyagveszteség elfogadható szinten tartását.
[...]”
6 A hivatkozott irányelvnek „Az 5. cikk (4) bekezdésének a) pontjában meghatározott cselekvési programokba foglalandó intézkedések” című III. melléklete értelmében:
„1. Az intézkedések magukban foglalnak a következőkre vonatkozó intézkedéseket [helyesen: szabályokat]:
1. időszakok, amelyekben tiltott bizonyos trágyatípusok kijuttatása mezőgazdasági területekre;
2. a szervestrágya‑tároló tartályok kapacitása; ennek nagyobbnak kell lenni a [helyesen: veszélyeztetett területen] leghosszabb tiltott kijuttatási időszak megkövetelte tárolókapacitásnál, kivéve, ahol az arra hatáskörrel rendelkező hatóság felé bizonyítható, hogy bármekkora az aktuális tárolókapacitást meghaladó állati trágya mennyisége, az a környezetre ártalmatlan módon kerül ártalmatlanításra;
[…]
2. Ezek az intézkedések biztosítják, hogy minden gazdaságban vagy állattartó telepen az egy évben a földeken felhasznált szerves trágya mennyisége, beleértve az állatok révén odakerülő trágyát is, ne haladjon meg bizonyos hektáronkénti mennyiséget.
A megengedett legmagasabb hektáronkénti mennyiség a 170 kg N‑t tartalmazó trágya mennyisége. […]
[…]”
A nemzeti jog
7 A nitrogéntartalmú trágya mezőgazdasági felhasználásáról szóló 2000. november 24‑i nagyhercegi rendelet (Mémorial A. 2000., 2856. o., a továbbiakban: nagyhercegi rendelet) „Tilalmak és korlátozások” című 6. cikke a következőképpen szól:
„A. Az ország egész területére alkalmazandó tilalmak és korlátozások
1) Tilos nitrogéntartalmú trágya kijuttatása:
– fekete ugarra;
– többéves időszakú ugarra;
– természetes ugarra;
– olyan, mélységben fagyott talajra, amelyből a trágya a talaj felengedése előtt beszivároghat a trágyázott területen kívül található felszíni vízbe;
– vízzel telített, elöntött vagy hótakaróval borított talajra, különösen akkor, ha ez a talaj felvevőképességét meghaladja;
– szerves trágya esetén kutak, ivóvíz kinyerésére használt területek és víztározók legalább 50 méteres körzetében, nitrogéntartalmú ásványi trágyák esetén kutak és ivóvíz kinyerésére használt területek legalább 10 méteres körzetében;
– szerves trágyák esetén folyó- és állóvizek legalább 10 méteres körzetében.
A nitrogéntartalmú ásványi trágyák esetén a trágyát a folyóvíz partjával ellentétes irányban kell kijuttatni. A nitrogéntartalmú trágya folyóvízbe engedése tilos.
2) Tilos a hígtrágya, trágyalé és folyékony szennyvíziszap növényzettel nem borított talajra való kijuttatása az október 15‑e és március 1‑je közötti időszakban.
3) Tilos a hígtrágya, trágyalé és folyékony szennyvíziszap mezőnek, illetve legelőnek nem minősülő, növényzettel borított talajra való kijuttatása az október 15‑e és február 15‑e közötti időszakban. Az október 15‑e és február 15‑e közötti időszakban szerves trágyával trágyázott mezőket, illetve legelőket adott év február15‑ét megelőzően tilos felszántani.
4) A szeptember 1‑je és március 1‑je között kijuttatott hígtrágya, trágyalé és folyékony szennyvíziszap teljes mennyiségének nitrogéntartalma nem haladhatja meg a hektáronkénti 80 kilogrammot.
5) A hígtrágyát, trágyalét és folyékony szennyvíziszapot lejtős talajra úgy kell kijuttatni, hogy az ne folyjon a trágyázandó területen kívülre, figyelembe véve különösen:
– a talaj jellemzőit és megművelését;
– a növénytakaró ültetési irányát;
– a lehetséges kijuttatási időszakoknak megfelelő éghajlati feltételeket;
– a trágyák jellemzőit.
A növényzettel nem fedett, 8%‑nál meredekebb közepes lejtésű földekre hígtrágya, trágyalé és folyékony szennyvíziszap kijuttatása tilos, kivéve, ha az haladéktalanul, de legkésőbb a kijuttatástól számított 48 órán belül bedolgozásra kerül.
6) A nitrogéntartalmú trágyák kijuttatása kizárólag a növények fiziológiai szükségleteinek fedezésére alkalmazható, ügyelve a tápanyagveszteség korlátozására és figyelembe véve a talajban jelenlévő nitrogénállományt.
Az évente hektáronként kijuttatott szerves trágya nitrogéntartalma nem haladhatja meg a 170 kilogrammot a fehérjenövények és a tiszta hüvelyes növények kivételével, amelyek tekintetében a nitrogéntartalom nem haladhatja meg a hektáronként 85 kilogrammot.
Az évente hektáronként kijuttatott nitrogéntartalmú ásványi trágya mennyisége nem haladhatja meg az I. mellékletben az egyes növénytípusok jellemzőitől és hozamától függően, valamint a helyi sajátosságokat és az adott év agroklimatikus feltételeit figyelembe véve meghatározott nitrogéntartalmú trágya maximális mennyiségét.
Szerves trágya és ásványi trágya együttes alkalmazása esetén a nitrogéntartalmú ásványi trágya maximális mennyiségét a kijuttatott szerves trágya mennyiségének függvényében csökkenteni kell, figyelembe véve a helyes mezőgazdasági gyakorlatról szóló útmutatóban leírtak szerint a szerves trágya jellemzőit, a kijuttatás módját, az adott növényfajtát és a kijuttatási időszakot.
Amennyiben a gazdaságnak nincs elegendő mennyiségű olyan földje, amelyre a szerves trágya kijuttatása megengedett, meg kell bizonyosodnia arról, hogy más termelők földjei rendelkezésre állnak, feltéve, hogy e földek alkalmasak a szerves trágya kijuttatására.
B. Az emberi fogyasztásra szolgáló víz védelmi területeire alkalmazandó különleges tilalmak és korlátozások
1) A közvetlen védelmi területeken belül a nitrogéntartalmú műtrágya kijuttatása tilos.
2) A közeli és távoli védelmi területeken tilos:
– a trágyalé, komposzt és száraz szennyvíziszap kijuttatása az augusztus 1‑je és február 1‑je közötti időszakban. A növényzettel borított talaj tekintetében e tilalom az október 1‑je és február 1‑je közötti időszakban alkalmazandó.
– az összes egyéb szerves trágya kijuttatása az augusztus 1‑je és március 1‑je közötti időszakban. A növényzettel fedett talaj tekintetében – a téli búzával, a téli tritikáléval és a téli rozzsal bevetett földek kivételével – e tilalom az október 1‑je és március 1‑je közötti időszakban alkalmazandó.
3) A szerves trágya kijuttatása tilos a legelő, állandó vagy időszakos mező rendeltetésének megváltozatása idején, illetve tiszta hüvelyes növénytermesztésre való átállás során.
4) Az augusztus 1‑je és október 1‑je között kijuttatott hígtrágya, trágyalé és folyékony szennyvíziszap teljes mennyiségének nitrogéntartalma nem haladhatja meg a hektáronkénti 80 kilogrammot.
5) Az augusztus 1‑je és október 1‑je közötti időszakban szerves trágyával terített mezőket, illetve legelőket adott év december 1‑jét megelőzően tilos felszántani.
6) Az évente hektáronként kijuttatott szerves trágya nitrogéntartalma nem haladhatja meg a 130 kilogrammot a fehérjenövények és a tiszta hüvelyes növények kivételével, amelyek tekintetében a szerves trágya kijuttatása tilos.
Az évente hektáronként kijuttatott nitrogéntartalmú ásványi trágya mennyisége nem haladhatja meg az I. mellékletben található táblázatban az egyes növénytípusok jellemzőitől és hozamától függően, valamint a helyi sajátosságokat és az adott év agroklimatikus feltételeit figyelembe véve meghatározott nitrogéntartalmú trágya maximális mennyiségét.
Szerves trágya és ásványi trágya együttes alkalmazása esetén a nitrogéntartalmú ásványi trágya maximális mennyiségét a kijuttatott szervestrágya‑mennyiség függvényében csökkenteni kell, figyelembe véve a helyes mezőgazdasági gyakorlatról szóló útmutatóban leírtak szerint a szerves trágya jellegét, a kijuttatás módját, az adott növényfajtát és a kijuttatási időszakot.”
8 A nagyhercegi rendelet „Eltérések” című 7. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1) Kivételes éghajlati feltételek esetén a mezőgazdaságért és környezetért felelős miniszterek eltérést engedélyezhetnek a 6. cikk tárgyát képező trágyakijuttatási tilalom alatti időszakokra nézve, és rögzíthetik a megfelelő tárgyázási feltételeket.
2) A valamely gazdaságot érintő rendkívüli események esetén a mezőgazdaságért és környezetért felelős miniszterek, illetve megbízottjaik az érintett gazdaság külön kérelmére eltérést engedélyezhetnek a 6. cikkben meghatározott trágyakijuttatási tilalom alatti időszakokra nézve, és rögzíthetik azokat a feltételeket és módszereket, amelyeknek megfelelően az érintett termelő a kijuttatást végrehajthatja.”
9 A nagyhercegi rendelet „Tárolás” című 8. cikke a következőképpen szól:
„A gazdaságoknak saját maguknak kell rendelkezniük az állati trágya tárolására és kijuttatására szolgáló megfelelő berendezésekkel, illetve biztosítaniuk azok rendelkezésre állását.
Az új vagy felújítandó berendezéseknek legalább 6 egymást követő hónapban kell biztosítaniuk a hígtrágya és trágyalé tárolását.”
A pert megelőző eljárás
10 Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség nem pontosan ültette át a 91/676 irányelv 4. és 5. cikkét, valamint az irányelv II. A. melléklete 1., 2., 5. és 6. pontját, illetve III. melléklete 1. pontjának 1. és 2. alpontját, megindította az EK 226. cikk szerinti, kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárást.
11 Miután e tagállamot felszólította észrevételei megtételére, a Bizottság – mivel úgy ítélte meg, hogy ezek az észrevételek a felhozott összes körülmény tekintetében nem voltak kielégítőek – 2007. június 27‑én indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben felszólította a Luxemburgi Nagyhercegséget, hogy a véleményben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket a kézhezvételtől számított két hónapon belül tegye meg.
12 A Luxemburgi Nagyhercegség 2008. május 29‑i levelében megerősítette eredeti álláspontját.
13 E feltételek mellett a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.
A keresetről
A kereset elfogadhatóságáról
Az eljárás nyelvének meghatározására vonatkozó szabályok megsértéséről
14 A Luxemburgi Nagyhercegség azt kéri, hogy a Bíróság az eljárási szabályzata 29. cikke 2. §‑a a) pontjának és 3. §‑a második bekezdésének megsértése miatt nyilvánítsa a Bizottság keresetét semmisnek vagy elfogadhatatlannak azon indokból, hogy a Bizottság nem tartotta tiszteletben az eljárás nyelvének meghatározására vonatkozó szabályokat. A Luxemburgi Nagyhercegség arra hivatkozik, hogy a kereset franciául – az eljárás választott nyelvén – került előterjesztésre. Mindazonáltal a kereset V. és VII. melléklete angol nyelvű.
15 A Bizottság ezzel kapcsolatosan arra hivatkozik, hogy az eljárási szabályzat 29. cikke 3. §‑ának harmadik bekezdése kivételt tartalmaz, amelynek alapján vélhette úgy, hogy a kereset V. mellékletének nagy terjedelme miatt – valamint mert a szóban forgó két mellékletre a keresetben csak egyszer utalt, és ezen utalás a hivatkozott mellékletek releváns részeinek teljes fordítását magában foglalja – nem volt elengedhetetlen a hivatkozott mellékletek teljes fordításának benyújtása. A Bizottság emlékeztet arra, hogy mindenesetre teljes mértékben eleget tett az eljárási szabályzat 29. cikke rendelkezéseinek azzal, hogy a Bíróság Hivatalához a szóban forgó mellékleteket felhívásra francia nyelven benyújtotta.
16 E tekintetben meg kell állapítani, hogy az eljárási szabályzat 29. cikke 2. §‑a a) pontjának és 3. §‑a első és második bekezdésének értelmében a jelen eljárás nyelve a francia, és ezt a nyelvet kell használni a beadványokban, valamint azok mellékleteiben, továbbá minden más nyelven megfogalmazott dokumentumhoz csatolni kell annak francia nyelven készített fordítását.
17 Márpedig a jelen esetben a kereset teljes egészében francia nyelven került megfogalmazásra. Továbbá ugyan a keresethez csatolt két melléklet más nyelven készült, a szóban forgó dokumentumok releváns részei le lettek fordítva, és szerepeltek a keresetben.
18 Ilyen körülmények között a kereset nem minősül elfogadhatatlannak, és az egyetlen kérdés az, hogy a szóban forgó két mellékletet el kell‑e távolítani az ügy aktájából.
19 Ezzel kapcsolatosan emlékeztetni kell, hogy az eljárási szabályzat 29. cikke 3. §‑a harmadik bekezdésének értelmében nagy terjedelmű iratok és dokumentumok esetében a fordítás kivonatokra korlátozódhat. Továbbá a Bíróság – hivatalból vagy a fél kérelmére – bármikor részletesebb vagy teljes fordítást követelhet meg. Márpedig a jelen esetben a Bizottság a Bíróság Hivatalának felhívására benyújtotta a szóban forgó két melléklet fordítását.
20 Ennélfogva a szóban forgó – a jelen kereset előterjesztésekor nem az eljárás nyelvén benyújtott, és később az eljárási szabályzat 29. cikke 3. §‑a harmadik bekezdésének megfelelően az eljárás nyelvére lefordított változatban is benyújtott – két mellékletnek az ügy aktájából való eltávolításának nincs helye.
A res iudicata és a ne bis in idem elvének megsértéséről
21 A Luxemburgi Nagyhercegség az első kifogás első része és a harmadik kifogás tekintetében előadja, hogy a kereset az EK 226. cikk megsértése miatt elfogadhatatlan azon indokból, hogy sérti a res iudicata és a ne bis in idem elvét. Arra hivatkozik, hogy az első kifogásnak a műtrágyák kijuttatása tilalmának hiányára vonatkozó első része megegyezik a C‑266/00. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2001. március 8‑án hozott ítélet (EBHT 2001., I‑2073. o.) alapjául szolgáló ügyben felhozott első kifogással, továbbá a Bizottság a meredek lejtésű mezőgazdasági területre történő kijuttatás feltételeire vonatkozó harmadik kifogást is előadta már a hivatkozott ügyben, amelyben ez a kifogás a második kifogásnak felelt meg. A Luxemburgi Nagyhercegség azon az állásponton van, hogy ha a Bizottság úgy ítéli meg, hogy e tagállam nem tette meg a hivatkozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, akkor az EK 228. cikk (2) bekezdésének értelmében kellene eljárnia, és nem az EK 226. cikkre alapított új eljárást kellene indítania.
22 A Bizottság arra hivatkozik, hogy még ha a jelen eljárás a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítéletből merítkezik is, ezen eljárás az új nemzeti jogi szabályozásra és a hivatkozottaktól eltérő kifogásokra vonatkozik. A ne bis in idem elvével kapcsolatban a Bizottság kifejti, hogy ezen elv a jelen ügyben nem alkalmazható, ugyanis nem közigazgatási vagy büntetőjogi jellegű eljárásról van szó. Véleménye szerint még ha ezen elv alkalmazható is a kötelezettségszegés megállapítására irányuló eljárásokban, alkalmazási feltételei a jelen ügyben nem teljesülnek, ugyanis alkalmazhatósága három feltétel teljesüléséhez – vagyis a tényállás azonosságához, a jogsértés elkövetőjének azonosságához és a védett jogi tárgy azonosságához – van kötve.
23 Elöljáróban meg kell említeni, hogy a Bizottság a jelen eljárást az EK 226. cikk alapján indította meg. Az EK 228. cikk alkalmazhatóságának kérdése csupán akkor merülhetne fel, ha kitűnne, hogy a jelen eljárásban felhozott kifogások ténybelileg és jogilag megegyeznek a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben megfogalmazott kifogásokkal.
24 A res iudicata elvével kapcsolatosan mind a felek, mind az észrevételeket tevő tagállamok, mind az Európai Parlament úgy ítélik meg, hogy ezen elv alkalmazható a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokban.
25 A jelen ügyben az a kérdés merül fel, hogy amiatt, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítéletét a Bizottság által az EK 226. cikk alapján előterjesztett kereset alapján hozta meg, a res iudicata elvével ellentétes‑e az, hogy a Bizottság a jelen keresetet szintén az EK 226. cikk alapján terjesztette elő.
26 A Bíróság számos alkalommal emlékeztetett arra, hogy a res iudicata elve mind az uniós, mind pedig a nemzeti jogrendben milyen jelentős szerepet tölt be (a C‑224/01. sz. Köbler‑ügyben 2003. szeptember 30‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑10239. o.] 38. pontja; a C‑234/04. sz. Kapferer‑ügyben 2006. március 16‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑2585. o.] 20. pontja és a C‑2/08. sz. Fallimento Olimpiclub ügyben 2009. szeptember 3‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 22. pontja).
27 Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy ez az elv a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásokban is alkalmazható, és hogy az ítélt dolog joghatásai kizárólag azokhoz a ténybeli és jogi kérdésekhez kapcsolódnak, amelyeket a szóban forgó bírósági határozat ténylegesen vagy szükségszerűen eldöntött (a C‑462/05. sz., Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑4183. o.] 23. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 Tekintettel arra, hogy a Bizottság mind a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ítélet alapjául szolgáló ügyben, mind a jelen ügyben az EK 226. cikk alapján indította meg az eljárást, meg kell vizsgálni e két eljárás ténybeli és jogi hátterét annak megválaszolása érdekében, hogy a két ügy között lényegében fennáll‑e valamilyen ténybeli vagy jogi azonosság.
29 A Bizottság által valamely ítélet alapjául szolgáló ügyben felhozott kifogások vizsgálata az ítélet rendelkező részének az azt alátámasztó megállapítások és indokolás tükrében történő elemzését foglalja magában.
30 Ennek megfelelően a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben felhozott első kifogást illetően az ítélet rendelkező részét annak 22., valamint 29–31. pontja tükrében kell elemezni. A hivatkozott pontokból az derül ki, hogy a 91/676 irányelv II. A melléklete 4. pontjából és III. melléklete 1. pontjának 3. alpontjából eredő kötelezettségek képezték a szóban forgó ügy tárgyát. Ezek a kötelezettségek egyrészt a műtrágya folyóvizek közeli kijuttatására vonatkozó feltételekre, másrészt a növények előrelátható nitrogénigénye és különösen a műtrágyából származó nitrogénvegyületekből eredő nitrogénellátása közötti egyensúly megteremtésére vonatkoztak.
31 Ezzel szemben a jelen ügy első kifogásának első része a 91/676 irányelv II. A. melléklete 1. pontjára vonatkozik. E rendelkezés azt írja elő, hogy a tagállamok kötelesek a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzataiban meghatározni a trágya kijuttatására alkalmatlan időszakokat.
32 A fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben a második kifogást illetően a hivatkozott ítélet rendelkező részéből, valamint 23. és 33. pontjából az tűnik ki, hogy a Bizottság e kifogás keretében azt sérelmezte, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség csak olyan esetekre nézve szabályozta a meredek lejtésű mezőgazdasági területre történő kijuttatás feltételeit, amikor a talaj 24 órát meghaladóan vízzel telített, elöntött, fagyott vagy hótakaróval borított, miközben éghajlati feltételektől független szabályozást kellett volna elfogadnia.
33 Mindeközben a Bizottság a jelen ügyben felhozott harmadik kifogásában azt a tényt bírálja, hogy a nagyhercegi rendelet lejtős mezőgazdasági területre vonatkozó rendelkezései kizárólag a folyékony szerves trágyára vonatkoznak, valamint azt, hogy nincs szabályozva a műtrágya ilyen területekre történő kijuttatása.
34 Ennélfogva egyrészt a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben megfogalmazott első és második kifogás tartalmára, másrészt a Bizottság által a jelen ügyben felhozott első kifogás első részére, illetve harmadik kifogásra tekintettel meg kell állapítani, hogy e két ügy között nem áll fenn semmilyen lényegi ténybeli vagy jogi azonosság.
35 E körülmények között a Bizottság a jelen kereset előterjesztésével nem sértette meg a res iudicata elvét.
36 A ne bis in idem elvének alkalmazása – feltéve, hogy az egyáltalán felhozható a jelen ügyben – mindenesetre a jelen ügyben kizárt, ugyanis a jelen ügy és a fent hivatkozott Bizottság kontra Luxemburg ítélet alapjául szolgáló ügy között nincs ténybeli vagy jogi azonosság.
37 Ezen túlmenően a két ügy közötti ilyen azonosság hiányában nem merül fel az EK 228. cikk alkalmazhatóságának kérdése.
38 A fentiekből következően tehát a Bizottság keresete elfogadható.
A kereset érdeméről
A felek érvelése
39 A Bizottság négy kifogást hoz fel a keresete alátámasztására.
40 A Bizottság első kifogásával – amely három részre oszlik – azt rója fel Luxemburgi Nagyhercegségnek, hogy a mezőgazdasági területek trágyázására alkalmatlan időszakokat megállapító nagyhercegi rendelet nem rendelkezik a műtrágyákról, nem ír elő abszolút tilalmi időszakot a mezőkre, és az eltérések keretszabályozását nem megfelelően határozza meg.
41 A Bizottság e kifogás első részében emlékeztet, hogy a 91/676 irányelv II. A. melléklete 1. pontjának értelmében a nemzeti szabályozásnak tartalmaznia kell a „trágya” kijuttatását bizonyos időszakokban tiltó szabályokat, anélkül hogy e szabályok különbséget tennének a szervestrágya és a műtrágya között. Márpedig a Bizottság szerint a nagyhercegi rendelet 6. cikkében meghatározott kijuttatási tilalmi időszakok csak a szerves tárgyára vonatkoznak, a műtrágyára pedig nem, miközben a 91/676 irányelv egyetlen rendelkezése sem írja elő, illetve engedi meg a műtrágya szabályozás alóli kivételét. A Bizottság ennélfogva arra hivatkozik, hogy a luxemburgi szabályozás nem felel meg a hivatkozott irányelv 2. cikkének e) pontjában meghatározott „trágya” kifejezésre vonatkozó fogalommeghatározásnak.
42 A Bizottság első kifogásának második részében megjegyzi, hogy a nagyhercegi rendelet nem tartalmaz előírást azon időszakok tekintetében, amelyek alatt a mezőkre vonatkozó kijuttatási tilalom fennáll, miközben a 91/676 irányelv 5. cikke és III. melléklete 1. pontjának 1. alpontja nem teszi lehetővé egyetlen mezőgazdasági területfajta figyelmen kívül hagyását sem. Tudományos tanulmányokra támaszkodva hozzáfűzi egyrészt, hogy ősszel és télen a földbe történő nitrátkioldódás kockázatai különösen magasak nem csupán a szántóföldek, hanem a mezők tekintetében is, másrészt pedig az ősz végén és télen a luxemburgi átlaghőmérséklet nem megfelelő ahhoz, hogy lehetővé tegye az elegendő mértékű nitrogénfelvételt, és azt, hogy elkerülhető legyen a nitrátkioldódás magas kockázata. Továbbá a Bizottság álláspontja szerint a nagyhercegi rendelet 6. cikke A. pontjának 4. alpontjában meghatározott korlátozás nem elegendő a szennyezés kockázatának elkerülésére, tekintettel arra, hogy e rendelet hatálya nem terjed ki a műtrágyákra, nem létezik semmiféle abszolút tilalmi időszak, és a hektáronkénti 80 kilogramm maximális nitrogénmennyiség a 91/676 irányelv III. mellékletének 2. pontjában meghatározott engedélyezett éves maximális mennyiség majdnem felének felel meg.
43 Az első kifogás harmadik részében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a luxemburgi szabályozásnak pontosabban kellene meghatároznia az év bizonyos időszakaiban fennálló kijuttatási tilalom alóli eltéréseket megalapozó eseteket. Azon az állásponton van, hogy a nagyhercegi rendelet 7. cikke pontatlan, mivel úgy rendelkezik, hogy „kivételes éghajlati feltételek esetén”, illetve „valamely gazdaságot érintő rendkívüli események esetén” a hatáskörrel rendelkező miniszter a tilalmi időszakok alatt engedélyezheti a kijuttatást, miközben e rendelet nem határozza meg a fenti fogalmakat. A Bizottság hozzáfűzi, hogy a kijuttatásnak az év bizonyos időszakaira vonatkozó tilalma a 91/676 irányelv egyik alapvető rendelkezése, és az irányelv nem enged ilyen eltérést, továbbá az irányelv egyértelmű és pontos átültetése elengedhetetlen a jogbiztonság követelményének való megfelelés és a hivatkozott irányelv teljes körű alkalmazásának biztosítása érdekében.
44 Második kifogásában a Bizottság arra hivatkozik, hogy a nagyhercegi rendelet kizárólag az új létesítmények tekintetében írja elő a minimális állatitrágya‑tárolási kapacitásra vonatkozó hathónapos követelményt, míg a már létező létesítmények vonatkozásában nem. Megjegyzi, hogy bár a 91/676 irányelv nem különbözteti meg az új és a már létező létesítményeket, a nagyhercegi rendelet 8. cikke úgy rendelkezik, hogy új vagy felújítandó létesítményeknek legalább hat egymást követő hónapban kell biztosítaniuk a hígtrágya és trágyalé tárolását.
45 Harmadik kifogásában a Bizottság emlékeztet arra, hogy a 91/676 irányelv II. A. melléklete 2. pontjának értelmében a nemzeti szabályozásnak a „trágya meredek lejtésű mezőgazdasági területre történő kijuttatásának feltételeire” vonatkozó rendelkezéseket is kell tartalmaznia, valamint hogy a Bíróság megállapította, hogy a hivatkozott irányelv II. A. melléklete az összes trágyafajtára vonatkozik, és nem csak arra – mint például az állati trágyára –, amely szerves eredetű (a C‑322/00. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2003. október 2‑án hozott ítélet [EBHT 2003., I‑11267. o.] 134. pontja). A nagyhercegi rendelet 6. cikke A. pontjának 5. alpontja viszont úgy rendelkezik, hogy „a növényzettel nem borított, 8%‑nál meredekebb közepes lejtésű földekre hígtrágya, trágyalé és folyékony szennyvíziszap kijuttatás tilos”, anélkül, hogy ezt a tilalmat kiterjesztené a műtrágyára.
46 Negyedik kifogásában a Bizottság úgy véli, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség által hozott intézkedések nem elegendők, mivel a 91/676 irányelv II. A. melléklete 6. pontjának értelmében a nemzeti szabályozásoknak tartalmazniuk kell „a termőföldön történő alkalmazás eljárásai[ra]” vonatkozó szabályokat, „beleértve mind a műtrágya, mind az állati trágya szétterítésének azt a gyakoriságát és egyenletességét, amely biztosítja a vízbe kerülő tápanyagveszteség elfogadható szinten tartását”. Mindazonáltal véleménye szerint a luxemburgi szabályozás semmiféle rendelkezést nem tartalmaz a kijuttatási eljárásokra és különösen a trágya egyenletes és hatékony kijuttatását biztosító technikákra vonatkozóan. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a luxemburgi mezőgazdaság modern jellege és a mezőgazdasági gépek teljesítménye nem elegendő annak megállapításához, hogy a műtrágya és az állati trágya kijuttatásának módszereire vonatkozó szabályok elfogadása irreleváns. A 91/676 irányelv nem mentesíti a tagállamokat a trágyázási eljárások előírása alól akkor sem, ha az adott tagállamok mezőgazdasága fejlett.
47 A Luxemburgi Nagyhercegség a Bizottság keresetét csupán a viszonválaszban vitatja érdemben.
A Bíróság álláspontja
48 A Luxemburgi Nagyhercegség által hivatkozott érdemi védekezési jogalapokkal kapcsolatosan meg kell jegyezni, hogy az eljárási szabályzat 42. cikkének 2. §‑a értelmében az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve, ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel.
49 Márpedig a jelen esetben nyilvánvaló, hogy az először a viszonválaszban felhozott érdemi védekezési jogalapokat a Luxemburgi Nagyhercegség lényegében már előterjesztette az indokolással ellátott kérelemre adott válaszában. A Bizottság e választ követően terjesztette elő keresetét, amelyben az indokolással ellátott véleményben megfogalmazott nyolc kifogásból négyet elvetett és négyet fenntartott. A Luxemburgi Nagyhercegség ellenkérelmében nem foglalt állást a Bizottság keresetének megalapozottságáról, sem annak megalapozatlanság miatti elutasítását nem kérte, ugyanis ellenkérelmét csupán a kereset elfogadhatatlanságára korlátozta.
50 E körülmények mellett meg kell állapítani, hogy a kereset érdemben való elutasítására vonatkozó kérelmeket, valamint az azokat alátámasztó, először a viszonválaszban felhozott jogalapokat megkésettnek, következésképpen elfogadhatatlannak kell tekinteni (lásd ebben az értelemben a C‑471/98. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2002. november 5‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑9681. o.] 41–43. pontját).
51 Következésképpen elegendő azt megvizsgálni, hogy a kötelezettségszegés megállapítható‑e pusztán a Bizottság által felhozott kifogások alapján.
52 Az első kifogás első részével kapcsolatosan emlékezetni kell, hogy a 91/676 irányelv II. A. mellékletének 1. pontja előírja, hogy a tagállamok kötelesek a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzataiban meghatározni a trágya kijuttatására alkalmatlan időszakokat.
53 Emlékezetni kell továbbá arra, hogy a hivatkozott irányelv 2. cikkének e) pontja a „trágya” fogalmát úgy határozza meg, mint bármely, a növényzet növekedésének fokozása céljából talajra juttatott nitrogén‑ vagy nitrogénvegyület tartalmú anyagot, beleértve az állati trágyát. Másrészt ugyanezen irányelv 2. cikkének f) pontja a „műtrágyát” úgy határozza meg, mint bármely, ipari eljárással előállított trágyát. Következésképpen a „trágya” kifejezés a 91/676 irányelv értelmében magában foglalja a műtrágyát is.
54 E körülmények között, mivel a 91/676 irányelv arra kötelezi a tagállamokat – anélkül, hogy eltérést engedne –, hogy határozzák meg azokat az időszakokat, amikor az összes trágyafajta kijuttatása tilos, meg kell állapítani, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség a műtrágyák vonatkozásában nem tett eleget e kötelezettségnek.
55 Az első kifogás második részével kapcsolatosan elöljáróban meg kell állapítani, hogy az azon időszakokra vonatkozó luxemburgi szabályozás, amelyek alatt tiltott bizonyos trágyatípusok kijuttatása mezőgazdasági területekre, nem vonatkozik a mezőkre annak ellenére, hogy a 91/676 irányelv kifejezetten nem rendelkezik ilyen eltérésről a mezőgazdasági területek e típusára nézve.
56 Mindenesetre még ha fel is tesszük, hogy a mezők jelentős mennyiségű nitrogénfelvételre képesek, ez a körülmény nem igazolja azt a tényt, hogy a nagyhercegi rendelet 6. cikke A. pontjának 4. alpontja szeptember 1-je és március 1-je között hektáronként legfeljebb 80 kilogramm mennyiségű nitrogént tartalmazó hígtrágya, trágyalé és folyékony szennyvíziszap kijuttatását engedélyezi. Amint azt a főtanácsnok indítványának 93. pontjában megjegyezte, ez a nitrogénmennyiség túlzott, tekintettel arra, hogy a 91/676 irányelv III. mellékletének 2. pontja az egész évre nézve 170 kilogramm nitrogén kibocsátását engedélyezi. A nagyhercegi rendelet a téli időszakban engedélyezi e mennyiség majdnem felének kijuttatását, és ez azt a feltételezést foglalja magában, hogy a növényzet ezen időszak alatt majdnem ugyanannyi nitrogént vesz fel, mint a nyári időszak alatt. Ráadásul, miközben a hivatkozott irányelv III. mellékletének 2. pontjában meghatározott felső határ az összes szerves trágyafajta kijuttatásából származó nitrogénmennyiségre alkalmazandó, a nagyhercegi rendelet 6. cikke A. pontjának 4. alpontjában meghatározott felső határ csupán a hígtrágyából, trágyaléből és folyékony szennyvíziszapból származó nitrogénmennyiségre vonatkozik.
57 A Bizottság az első kifogás harmadik részével kapcsolatosan jogosan hivatkozik arra, hogy az év bizonyos időszakaira vonatkozó kijuttatási tilalom a 91/676 irányelv egyik alapvető rendelkezése, és hogy az irányelv egyáltalán nem enged eltérést.
58 Márpedig a nagyhercegi rendelet 7. cikke kivételes éghajlati feltételek, illetve valamely gazdaságot érintő rendkívüli események esetén lehetővé teszi a hatáskörrel rendelkező miniszterek számára, hogy eltérést engedélyezzenek a kijuttatási tilalom alatti időszakokra nézve.
59 Még ha fel is tesszük, hogy valamely tagállam a nemzeti jogában kivételes éghajlati feltételek, illetve valamely gazdaságot érintő rendkívüli események esetén jogosult a kijuttatási tilalom alatti időszakokra nézve eltérést engedélyezni, ezeket az eltéréseket mindenestre a 91/676 irányelvet átültető szabályozásban megfelelően körül kell határolnia.
60 Márpedig egy olyan nemzeti szabályozás, amely a hatáskörrel rendelkező minisztereknek diszkrecionális jogkört biztosít az ilyen eltérések iránti egyedi kérelmek elbírálására nézve, nem felel meg a szóban forgó követelménynek.
61 A Bizottság tárolási kapacitásra vonatkozó második kifogása tekintetében meg kell állapítani, hogy az erre vonatkozó egyetlen meghatározó rendelkezés a 91/676 irányelv III. melléklete 1. pontjának 2. alpontjában található.
62 E rendelkezés értelmében a cselekvési programoknak magukban kell foglalniuk az állati trágya tárolására szolgáló tartályok kapacitására vonatkozó szabályokat, és e kapacitásnak nagyobbnak kell lennie a veszélyeztetett területen leghosszabb tiltott kijuttatási időszak megkövetelte tárolókapacitásnál.
63 Az ebben a rendelkezésben található egyetlen eltérés arra az esetre vonatkozik, amikor bizonyítható, hogy az aktuális tárolókapacitást meghaladó mennyiségű állati trágya környezetre ártalmatlan módon kerül ártalmatlanításra.
64 Márpedig a nagyhercegi rendelet 8. cikke nem tartalmaz ilyen feltételt.
65 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a nagyhercegi rendelet – mivel nem rendelkezik a 91/676 irányelv III. melléklete 1. pontjának 2. alpontjában az olyan létező létesítményekre vonatkozóan meghatározott kötelezettségről, amelyek nem felújítandók – nem felel meg ezen irányelvnek.
66 A Bizottság harmadik kifogása kapcsán meg kell jegyezni, hogy a 91/676 irányelv II. A. melléklete 2. pontjának értelmében a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzatainak tartalmazniuk kell a trágya meredek lejtésű mezőgazdasági területre való kijuttatására vonatkozó feltételeit meghatározó szabályokat, amennyiben e tényező releváns.
67 A Bíróság már megállapította, hogy a 91/676 irányelv II. A. melléklete az összes trágyafajtára vonatkozik, és nem csak arra, amely szerves eredetű (a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet 134. pontja).
68 Márpedig a nagyhercegi rendelet 6. A. cikkének 5. pontja kizárólag a szerves trágyának minősülő hígtrágya, trágyalé és folyékony szennyvíziszap kijuttatását tiltja, ám nem tartalmaz a műtrágya kijuttatására vonatkozó rendelkezést.
69 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség e tekintetben nem megfelelően ültette át a 91/676 irányelvet.
70 A Bizottság negyedik kifogása tekintetében meg kell jegyezni, hogy a 91/676 irányelv II. A. mellékletének 6. pontja úgy rendelkezik, hogy a helyes mezőgazdasági gyakorlat szabályzatainak tartalmazniuk kell a termőföldön történő alkalmazás eljárásaira vonatkozó szabályokat, beleértve mind a műtrágya, mind az állati trágya szétterítésének azt a gyakoriságát és egyenletességét, amely biztosítja a vízbe kerülő tápanyagveszteség elfogadható szinten tartását, amennyiben e tényező releváns.
71 Tekintettel arra, hogy e szabályok a Luxemburgi Nagyhercegség jogrendszeréből hiányoznak, e rendelkezés megsértését kell megállapítani.
72 Következésképpen a kötelezettségszegés pusztán a Bizottság által felhozott kifogások alapján megállapítható.
73 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség – mivel nem fogadta el mindazokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a 91/676 irányelv 4. és 5. cikkének a II. A. melléklete 1., 2., 5. és 6. pontjával, valamint III. melléklete 1. pontjának 1. és 2. alpontjával összefüggésben – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.
A költségekről
74 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §‑a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Luxemburgi Nagyhercegséget, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:
1) A Luxemburgi Nagyhercegség – mivel nem fogadta el mindazokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy teljes egészében és pontosan megfeleljen a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12‑i 91/676/EGK tanácsi irányelv 4. és 5. cikkének a II. A. melléklete 1., 2., 5. és 6. pontjával, valamint III. melléklete 1. pontjának 1. és 2. alpontjával összefüggésben – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.
2) A Bíróság a Luxemburgi Nagyhercegséget kötelezi a költségek viselésére.
Aláírások
** Az eljárás nyelve: francia.