1

Keresetében az Európai Közösségek Bizottsága annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Görög Köztársaság, mivel nem hozta meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy:

nem teljesítette a 2003. április 14-i 806/2003/EK tanácsi rendelettel (HL L 122., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 301. o.) módosított, az állatok szállítás közbeni védelméről, valamint a 90/425/EGK irányelv és a 91/496/EGK irányelv módosításáról szóló, 1991. november 19-i 91/628/EGK tanácsi irányelv (HL L 340., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 12. kötet, 133. o., a továbbiakban: 91/628 irányelv) 5. cikke A. része 1. pontja a) pontjának i. és ii. alpontjából, 2. pontja b) pontjából és d) pontja i. alpontjának első francia bekezdéséből, továbbá 8. és 9. cikkéből, valamint 18. cikkének (2) bekezdéséből, az irányelv melléklete VII. fejezetének 48. pontja 7. pontjának b) alpontjából, valamint 2007. január 5. óta az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK irányelv és a 93/119/EK irányelv és az 1255/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. december 22-i 2005/1/EK tanácsi rendelet (HL L 3., 2005., 1. o.) 5. cikkének (4) bekezdéséből, 6. cikkének (1) bekezdéséből, 13. cikkének (3) és (4) bekezdéséből, 15. cikkének (1) bekezdéséből, 25. és 26. cikkéből, valamint 27. cikkének (1) bekezdéséből, továbbá a 2005/1 rendelettel módosított, az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelméről szóló, 1993. december 22-i 93/119/EK tanácsi irányelv (HL L 340., 21. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 15. kötet, 421. o., a továbbiakban: 93/119 irányelv) 3. cikkéből, 5. cikke (1) bekezdésének d) pontjából, valamint 6. cikkének (1) bekezdéséből és 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2

A 91/628 irányelv 5. cikke A. része 1. pontja a) pontjának i–ii. alpontja így rendelkezik:

3

Az említett irányelv 5. cikke A. része 2. pontjának b) alpontja értelmében:

4

Ugyanezen irányelv 5. cikke A. része 2. pontja d) pontja i. alpontjának első francia bekezdése a következőképpen rendelkezik:

5

A 91/628 irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy a 90/425/EK irányelvben megállapított ellenőrzési elvekkel és szabályokkal összhangban az illetékes hatóságok ezen irányelv követelményeinek betartását az alábbiak nem diszkriminatív vizsgálatán keresztül ellenőrizzék:

Ezeket a vizsgálatokat minden tagállamban az évente szállított állatok reprezentatív mintáján kell elvégezni, és elvégezhetők más célból végzett ellenőrzésekkel egy időben is.

Minden tagállam illetékes hatósága éves jelentést nyújt be a Bizottságnak a megelőző naptári évben az a), b), c) és d) pontok tekintetében végzett vizsgálatok számáról, a megállapított jogsértések részleteivel, és az illetékes hatóság által ezek következtében tett intézkedésekkel együtt.

Továbbá, amennyiben egy tagállam illetékes hatósága olyan információ birtokába jut, amely alapján jogsértés gyanítható, ellenőrzéseket végezhet, amíg az állatszállítmány az érintett tagállam területén tartózkodik.

E cikk nem érinti a tagállamnak a jogszabályok általános betartásáért felelős hatóságai által nem diszkriminatív jelleggel végzett ellenőrzéseket.”

6

Az említett irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Ha a szállítás során kiderül, hogy ezen irányelv rendelkezéseit nem tartják, vagy nem tartották be, azon hely illetékes hatósága, ahol ez megállapításra került, a szállítóeszközért felelős személytől megkövetelhet minden olyan intézkedést, amelyet az illetékes hatóság az érintett állatok kíméletének biztosítása céljából szükségesnek tart.

Az egyes esetek körülményeitől függően az ilyen intézkedés lehet:

7

Ugyanezen irányelv 18. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv rendelkezéseinek ismételt megsértése, vagy az állatoknak nagy szenvedést okozó jogsértés esetén a tagállam – az egyéb szankciók sérelme nélkül – megteszi a szükséges intézkedéseket a megállapított szabálytalanságok megszüntetése érdekében, beleértve akár az 5. cikk A. pontjának 1. a) ii. alpontjában említett engedély felfüggesztését vagy visszavonását is.

A rendelkezések nemzeti jogszabályaikba történő átültetésekor, a tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, melyeket a szabálytalanságok megszüntetésére tesznek.”

8

A 91/628 irányelv mellékletének 48., „Itatási és etetési időközök, szállítási és pihenőidők” című pontjában szereplő 7. pontjának b) alpontja a következőket írja elő:

„A Közösségen belüli két földrajzi pont közötti rendszeres és közvetlen, az állatok kirakodása nélkül, hajókra rakodott járművekkel történő vízi szállítás esetében az állatokat a rendeltetési kikötőben, vagy annak közvetlen közelében lerakodás után 12 órán át pihentetni kell, kivéve, ha a tengeri út időtartama olyan, hogy az utazás besorolható a 2–4. pont általános rendszerébe [az említett 48. pont].”

9

A 93/119 irányelv 3. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Mozgatásuk, elhelyezésük, féken tartásuk, kábításuk, leölésük vagy levágásuk során az állatokat meg kell kímélni minden elkerülhető izgalomtól, fájdalomtól vagy szenvedéstől.”

10

Az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének d) pontja a következőket írja elő:

„(1)   A vágóhídra levágás céljából bevitt egypatás állatok, kérődzők, sertések, nyulak és baromfik

[…]

11

Ugyanezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A kábításhoz vagy leöléshez használt eszközöket, továbbá az állatok féken tartására szolgáló és egyéb berendezéseket, illetve felszereléseket oly módon kell megtervezni, kialakítani, karbantartani és használni, hogy az állatok kábítása vagy leölése ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban gyors és hatékony legyen. Az illetékes hatóság ellenőrzi, hogy a kábításhoz vagy leöléshez használt eszközök, valamint a féken tartásra szolgáló és egyéb berendezések, illetve felszerelések megfelelnek a fenti elveknek, továbbá rendszeres ellenőrzésekkel biztosítja, hogy azok megfelelő állapotban vannak, és lehetővé teszik a fent említett cél elérését.”

12

A 93/119 irányelv 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A vágóhídi vizsgálatok és ellenőrzések elvégzéséért az illetékes hatóság felelős, amely számára mindenkor szabad bejárást kell biztosítani a vágóhidak valamennyi részébe annak érdekében, hogy meggyőződhessen ezen irányelv rendelkezéseinek betartásáról. Az ilyen vizsgálatok és ellenőrzések azonban elvégezhetők más célból végzett ellenőrzésekkel egy időben is.”

13

A Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságának Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatala (a továbbiakban: ÉÁH) 1998 óta ellenőrző vizsgálatokat folytatott le Görögországban az állatvédelem és különösen az állatok szállítás és vágás közbeni kímélete területén elfogadott közösségi rendelkezések végrehajtása hatékonyságának ellenőrzése érdekében.

14

Az ÉÁH az 1998–2006-os időszakban elvégzett ezen ellenőrző vizsgálatok során több alkalommal állapította meg, hogy nem tartották be az említett közösségi rendelkezéseket. A Bizottság különösen a 2002. november 18. és 20. közötti, 8729/2002. számú, a 2003. január 13. és 17. közötti, 9002/2003. számú, a 2003. július 21. és 25. közötti, 9176/2003. számú, a 2003. szeptember 15. és 19. közötti, 9211/2003. számú és a 2004. október 4. és 8. közötti, 7273/2004. számú ellenőrző vizsgálatra hivatkozik.

15

A Bizottság 2005. július 13-án felszólító levelet küldött a Görög Köztársaságnak a 91/628 és a 93/119 irányelv több rendelkezése, valamint az EK 10. cikk nem megfelelő alkalmazására és végrehajtására vonatkozóan, amely levélre a tagállam 2005. szeptember 20-i levelében válaszolt.

16

A Bizottság – több információcserét követően, valamint a 8042/2006. sz. ellenőrző vizsgálat 2006. február 21. és március 1. közötti lefolytatása után – 2006. július 4-én indokolással ellátott véleményt küldött, amelyben felszólította a Görög Köztársaságot, hogy a vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül tegye meg az abban foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A tagállam 2006. szeptember 8-án válaszolt.

17

Az ÉÁH 2006. szeptember 4. és 15. között folytatta le 8167/2006. sz. ellenőrző vizsgálatát az állatok jólétével kapcsolatos közösségi rendelkezések betartásának ellenőrzése céljából, és jelentésében megerősítette az ezen a területen korábban megállapított jogsértéseket és hiányosságokat.

18

Ilyen körülmények között a Bizottság úgy határozott, hogy benyújtja a jelen keresetet.

19

A Görög Köztársaság vitatja a Bizottság által keresetében fenntartott általános megközelítést. Úgy véli, hogy a – teljes egészében pontatlan – keresetet elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

20

Általánosságban fenntartja, hogy a Bizottság nem pontos tényekre hivatkozik, valamint hogy nem szolgál – az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor az egyes állítólagos mulasztások tekintetében – a fennálló helyzet megállapítását lehetővé tevő bizonyítékokkal. Márpedig e tagállam szerint ahhoz, hogy – védelemhez való jogának tiszteletben tartása mellett – belebocsátkozzon a szóban forgó tények jogi szempontból történő értékelésébe, a Bizottságnak számos ésszerű, konkrét tényt kellett volna megemlítenie, amelyekből – jellegüknél fogva – megállapítható egyrészről a hivatkozott közösségi jog megsértése, másrészről e jogsértésnek legalább az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejáratáig való, tartós megléte.

21

A Bizottság azonban úgy véli, hogy – átfogó jelleggel – egyetlen eljárás keretében is perelhet az állatok szállítás közbeni és levágásuk során való védelmével kapcsolatos közösségi jogszabályok tiszteletben tartásáért. Semmi nem akadályozza meg, hogy ne egy elszigetelt ténymegállapításra, hanem – az állatok szállítás közbeni és levágásuk során való védelme területén a Görög Köztársaságra háruló kötelezettségek módszeres és általános megsértését felfedve – az ÉÁH által feltárt, számos esetre épülő jogalapra hivatkozzon.

22

A Bizottság szerint tehát elfogadható az annak megállapítása céljából benyújtott kereset, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette a 93/119 és a 91/628 irányelvből, valamint 2007. január 5-e – azaz az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejárta – után az 1/2005 rendelet rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit.

23

A Bizottság által elfogadott általános megközelítés tekintetében először is meg kell állapítani, hogy az EK-Szerződés az EK 226. cikk szerinti eljárás során a Bizottságra háruló bizonyítási teherre vonatkozó kötelezettség sérelme nélkül nem tiltja, hogy egyszerre kezeljenek több olyan helyzetet, amelyek alapján a Bizottság úgy véli, hogy valamely tagállam ismétlődően és folyamatosan megsértette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit (a C-135/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. április 26-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-3475. o.] 20. pontja).

24

Meg kell továbbá jegyezni, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében még akkor is, ha valamely alkalmazandó nemzeti szabályozás önmagában véve összeegyeztethető a közösségi joggal, az e jogot sértő, bizonyos fokú tartósságot és általánosságot mutató közigazgatási gyakorlat megalapozhat kötelezettségszegést (lásd különösen a C-278/03. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2005. május 12-én hozott ítélet [EBHT 2005., I-3747. o.] 13. pontját, valamint a fent hivatkozott, Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. április 26-án hozott ítélet 21. pontját).

25

Végül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már elfogadhatónak nyilvánított a Bizottság által hasonló összefüggésben előterjesztett kereseteket, különösen a C-502/03. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2005. október 6-án hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben, amelyben a Bizottság pontosan az 1991. március 18-i 91/156/EGK tanácsi irányelvvel módosított (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.), a hulladékokról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelv (HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.) 4., 8. és 9. cikkének e tagállam általi módszeres és általános megsértésére hivatkozott, illetve a C-423/05. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2007. március 29-én hozott ítélet alapjául szolgáló ügyben, amelyben ugyanezen cikkek, valamint a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelv (HL L 182., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 228. o.) 14. cikkének megsértésére hivatkoztak. Márpedig nincs olyan tényező, amely megakadályozná, hogy ezt a megközelítést az állatok védelmének területére is alkalmazni lehessen.

26

Következésképpen elfogadható a Bizottság által keresetében követett általános megközelítés.

27

A 91/628 irányelvet 2007. január 5-től – azaz az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártát követően – hatályon kívül helyező és annak helyébe lépő 1/2005 rendelet rendelkezéseivel kapcsolatos kereset elfogadhatósága tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EK 226. cikk alapján benyújtott keresettel a kötelezettségszegés fennállását a Bizottság által a tagállam számára az indokolással ellátott véleménynek való megfelelésre kitűzött határidő leteltekor hatályos közösségi jogszabályok alapján kell megítélni (lásd különösen a C-61/94. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1996. szeptember 10-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-3989. o.] 42. pontját és a C-377/03. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2006. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-9733. o.] 33. pontját).

28

Mindazonáltal – amint a Bíróság már kimondta, és a főtanácsnok indítványának 35. pontjában megállapította – a kereseti kérelmek főszabály szerint nem terjeszkedhetnek túl az indokolással ellátott vélemény rendelkező részében, valamint a felszólító levélben foglalt állítólagos kötelezettségszegéseken, azonban a Bizottságnak a későbbiekben módosításra vagy hatályon kívül helyezésre került közösségi jogi aktus eredeti szövegén alapuló, de az új rendelkezések által is fenntartott kötelezettségek megszegésének megállapítására irányuló keresete elfogadható (lásd e tekintetben a C-365/97. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9-én hozott ítélet [EBHT 1999., I-7773. o.] 36. pontját és a C-363/00. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-5767. o.] 22. pontját). Ezzel szemben a jogvita tárgya a kötelezettségszegést megállapító eljárás szabályszerűsége lényeges alaki szabályainak megsértése nélkül nem terjeszthető ki az olyan új rendelkezésből eredő kötelezettségre, amelynek az érintett jogi aktus eredeti változatának szövegében nem található megfelelője (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2003. június 12-én hozott ítélet 22. pontját).

29

Következésképpen főszabály szerint elfogadhatók a Bizottság annak megállapítására irányuló keresetlevelében foglalt kérelmei, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette az 1/2005 rendelet rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit, amennyiben az 1/2005 rendelet szerinti kötelezettségek analógok a 91/628 irányelvből eredő kötelezettségekhez.

30

Mindazonáltal ki kell emelni, hogy a Bizottság egy, a szóbeli szakasz során feltett kérdésre válaszolva kifejtette, hogy e tekintetben a kötelezettségszegés megállapítása iránti jelen keresetet úgy kell értelmezni, hogy az valójában csak a 91/628 irányelv, és nem az 1/2005 rendelet rendelkezéseire irányul, amelyekre annak bizonyítása céljából hivatkoztak, hogy a görög hatóságok gyakorlata bizonyos fokú állandóságot mutat.

31

Ilyen körülmények között helyénvaló a Bíróság mérlegelését a 91/628 irányelv rendelkezéseivel kapcsolatos kifogások megalapozottságára korlátozni.

32

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az EK 226. cikk alapján indított kötelezettségszegési eljárásban a Bizottság feladata a hivatkozott kötelezettségszegés meglétének bizonyítása. A Bíróság előtt tehát a Bizottságnak kell – bármilyen vélelemre való hivatkozás nélkül – a kötelezettségszegés létének vizsgálatához szükséges bizonyítékokat szolgáltatnia (ebben az értelemben lásd a 96/81. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 1982. május 25-én hozott ítélet [EBHT 1982., 1791. o.] 6. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. április 26-án hozott ítélet 26. pontját).

33

Amikor a Bizottság már elegendő, az alperes tagállam területén előállt tényállás megállapítását lehetővé tevő bizonyítékkal szolgált, a tagállam feladata, hogy az előterjesztett adatok lényegét és részleteit, valamint az azokból eredő következtetéseket vitassa (lásd ebben az értelemben a 272/86. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1988. szeptember 22-én hozott ítélet [EBHT 1988., 4875. o.] 21. pontját, a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 1999. november 9-én hozott ítélet 84. és 86. pontját).

34

Jelen esetben a Bizottság – keresete megalapozottságának bizonyítása érdekében – a 8729/2002., 9002/2003., 9176/2003., 9211/2003., 7273/2004., 8042/2006. és a 8167/2006. sz. ellenőrző vizsgálatok alkalmával tett megállapításokra támaszkodik.

35

Következésképpen minden egyes kifogás tekintetében meg kell vizsgálni, hogy az említett megállapítások – a jelen ítélet 32. pontjában idézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – jellegüknél fogva bizonyítják-e a közösségi jogból eredő kötelezettségek megsértését.

36

A Bizottság – az ÉÁH által a 7273/2004. és 8042/2006. sz. ellenőrző vizsgálatok alkalmával tett megállapítások alapján – úgy véli, hogy a Görög Köztársaság nem tette meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy valamennyi szállító engedélyt kapjon az illetékes hatóságtól, és nyilvántartásba kerüljön, hogy az illetékes hatóság gyorsan azonosíthassa őket abban az esetben, ha nem tartják tiszteletben az állatok szállítás közbeni védelmére vonatkozó követelményeket.

37

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a 7273/2004. sz. ellenőrző vizsgálat során az ÉÁH ellenőrei megállapították, hogy egyes szállítók egyáltalán nem rendelkeztek engedéllyel, vagy lejárt engedéllyel rendelkeztek. A 8042/2006. sz. ellenőrző vizsgálat során továbbá kiderült, hogy – némi javulást leszámítva – nem tartották be megfelelően a szállítók azonosításáról és a részükre kiadott engedélyekről szóló előírásokat. A Bizottság hangsúlyozza, hogy bár létezett jegyzék a szállítókról, azt nem minden esetben frissítették. A Bizottság továbbá hozzáfűzi, hogy a szállítók jegyzékei nem teljesek, mivel nem tartalmazzák a rakodófelületre vonatkozó adatokat.

38

A Görög Köztársaság lényegében úgy érvel, hogy a 7273/2004. sz. ellenőrző vizsgálat során egyetlen, érvénytelen engedély azonosítása – amely elszigetelt eset volt – nem alapozhatja meg maga a rendszer hiányossága elismerésének megítélését, különösen, hogy az említett engedélyt az illetékes nemzeti hatóság korábban már azonosította.

39

A tagállam továbbá fenntartja, hogy a 91/628 irányelv nem írja elő, hogy a szállítók nyilvántartásainak ez utóbbiak olyan írásbeli nyilatkozatára vonatkozó adatokat kell tartalmazniuk, amely nyilatkozat értelmében megfelelnek az említett irányelvben szereplő, illetve az állatok berakodási helye tekintetében meglévő követelményeknek. A Bizottság e tekintetben úgy véli, hogy a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 1. pontja a) pontja i. és ii. alpontjának megfogalmazása ellentmond ennek az érvelésnek.

40

A Görög Köztársaság azt is jelzi, hogy intézkedéseket tett a közösségi jogszabályok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. A Görög Köztársaság szerint különösen az a tény, hogy a regionális hatóságokat tájékoztatták a közösségi ellenőrök ajánlásairól, valamint hogy a járművezetőknek és a kísérőknek, valamint az állatorvosoknak szánt továbbképzési tanfolyamokat olyan pozitív elemként kell értékelni, amely azt bizonyítja, hogy a görög hatóságok folyamatosan a közösségi jogszabályok megfelelő alkalmazásán fáradoztak.

41

A Bizottság azonban azt veti ellen, hogy jóllehet az effajta tanfolyamok szervezése pozitív intézkedés, ez azonban semmi esetre sem helyettesítheti a nemzeti hatóságok közösségi jogszabályoknak megfelelő hatósági ellenőrzéseit.

42

Azon érv tekintetében, miszerint a szállítók jegyzékei azért nem teljesek, mert nem tartalmazzák a rakodófelülettel kapcsolatos információkat, elegendő annak megállapítása, hogy a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 1. pontja a) pontjának megfogalmazásából egyáltalán nem tűnik ki, hogy ezeket az adatokat elő lehet írni.

43

Ez az érv következésképpen nem fogadható el.

44

Azon érv tekintetében, miszerint a szállítók jegyzékeit nem mindig frissítik, meg kell állapítani, hogy az – pontatlansága okán – nem felel meg a jelen ítélet 32. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak, amelynek értelmében a Bizottság feladata a hivatkozott kötelezettségszegés meglétének bizonyítása, továbbá a kötelezettségszegés meglétének vizsgálatához szükséges bizonyítékok Bíróság elé terjesztése.

45

Ugyanis különösen annak hiányában, hogy pontos információt szolgáltattak volna az érintett jegyzékek száma, illetve az ellenőrzött jegyzékek teljes száma tekintetében, önmagában az a körülmény, hogy a szállítók egyes jegyzékeit nem teszik naprakésszé, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 1. pontjának a) pontjából eredő kötelezettségeit.

46

Mindenesetre – amint azt a főtanácsnok az indítványának 54. pontjában megjegyezte – úgy tűnik, nem lehet megállapítani, hogy a görög hatóságok bizonyos fokú tartósságot és általánosságot képviselő igazgatási gyakorlatot alakítottak ki, mivel a Bizottság által az e kifogás alátámasztására felhozott bizonyítékok csupán a 2006 során tett, és nem egy olyan, hosszabb időszakhoz kapcsolódó megállapításokra utalnak, amely időszak alatt ilyen gyakorlat kialakulhatott volna.

47

Azon érv tekintetében, miszerint bizonyos szállítók nem rendelkeztek engedéllyel, illetve a részükre kiadott engedély lejárt, meg kell állapítani, hogy ez az érv nem fogadható el, mivel nem felel meg a jelen ítélet 32. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak sem.

48

A Bizottság ugyanis nem határozza meg pontosan különösen azt, hogy hány szállító nem rendelkezett engedéllyel, illetve hány volt közülük olyan, akinek az engedélye lejárt, sem azt, hogy hány szállítót ellenőriztek.

49

Következésképpen a Bizottság érvelése nem bizonyítja a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 1. pontjának a) pontjából a Görög Köztársaságra háruló kötelezettségekkel ellentétes, tartós és általános igazgatási gyakorlat meglétét.

50

Az előzőekben foglaltak alapján úgy kell tekinteni, hogy a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 1. pontja a) pontja i. és ii. alpontjának megsértésére alapított kifogás nem megalapozott.

51

A Bizottság azt rója a Görög Köztársaság terhére, hogy nem tette meg az útvonaltervek illetékes hatóságok általi kötelező ellenőrzéseihez szükséges intézkedéseket, következésképpen nem teljesítette a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 2. pontjának b) pontjából és d) pontja i. alpontjának első francia bekezdéséből, valamint 8. cikke első bekezdésének b) és d) pontjából, továbbá 9. cikkéből eredő kötelezettségeit.

52

A Bizottság azzal érvel, hogy az ÉÁH ellenőrei egyes útvonaltervek esetén az illetékes görög hatóság által fel nem tárt szabálytalanságokat állapítottak meg a 9002/2003. sz. ellenőrző vizsgálat és a 7273/2004. sz. ellenőrző vizsgálat folyamán. Különösen az ellenőrzött és a másik tagállamból behozott, vágásra szánt állatokat kísérő útvonaltervek többségében feltüntetett szállítási időtartamok pontatlanok és betarthatatlanok voltak.

53

A Görög Köztársaság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egy 2003. évi körlevél (a továbbiakban: 2003-as körlevél) útján bevezetett egy, az útvonaltervekben szereplő adatok ellenőrzését megfelelően szolgáló rendszert. Fenntartja továbbá, hogy amennyiben ezeket az útvonalterveket más tagállamok illetékes hatóságai állapították meg, úgy nem a rendeltetési ország illetékes hatóságainak feladata az ilyen tervekben szereplő adatok és a tervet engedélyező hatóság által figyelembe vett szempontok értékelése. A Görög Köztársaság szerint kizárólag ezen útvonaltervek betartása ellenőrizhető.

54

A Bizottság válasza szerint azonban – e tagállam állításával ellentétesen – az útvonaltervek mint kísérődokumentumok ellenőrzése a 91/628 irányelv követelményeinek betartását célozza. Következésképpen nemcsak egy útvonalterv meglétét vagy az abban szereplő adatokat, hanem a szállításnak az állatjóléti szabályok szerinti jogszerűségét is ellenőrizni kell.

55

A Bizottság hangsúlyozza, hogy ezt a feltevést különösen a 91/628 irányelv 9. cikkének (1) bekezdése erősíti meg, amely foganatosítható intézkedéseket ír elő arra az esetre, ha kiderül, hogy az állatok szállítása során ezen irányelv rendelkezéseit nem tartották be. A Bizottság szerint tehát nyilvánvaló, hogy az útvonaltervekben szereplő adatok puszta felülvizsgálata nem képez egy, a 91/628 irányelv követelményeinek megfelelő ellenőrzést.

56

A Görög Köztársaság által a 2003-as körlevéllel bevezetett rendszerre vonatkozó érv tekintetében a Bizottság úgy véli, hogy az az ÉÁH ellenőrei által elvégzett helyszíni ellenőrzések számos megállapításának ellentmond, amiből az következik, hogy az ellenőrzéseket nem végezték kielégítően.

57

Ez a kifogás három részre osztható.

58

A kifogás 91/628 irányelv 5. cikke A. része 2. pontja b) pontjának – amely a tagállamokat kötelezi annak biztosítására, hogy a szállítók útvonaltervet hoznak létre – megsértésével kapcsolatos része tekintetében a Bírósághoz benyújtott iratokból nem derül ki, hogy a Bizottság olyan jellegű tényekkel szolgált volna, amelyek azt bizonyítják, hogy a szállítók nem hozták létre az útvonaltervet, amint arra a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 2. pontjának b) pontja kötelezi őket.

59

Mivel a Bizottság – a jelen ítélet 32. pontjában idézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – nem terjesztette a Bíróság elé az e ponttal kapcsolatos kötelezettségszegés meglétének bizonyításához szükséges tényeket, a kifogásnak ezt a részét el kell utasítani.

60

Ami a kifogás 91/628 irányelv 5. cikke A. része 2. pontja d) pontja i. alpontja első francia bekezdésének, valamint 8. cikke első bekezdése b) és d) pontjának megsértésével kapcsolatos részét illeti, egyrészről emlékeztetni kell arra, hogy az 5. cikk A. része 2. pontja d) pontja i. alpontjának első francia bekezdéséből az következik, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a szállítók útvonaltervei a 91/628 irányelv mellékletének VIII. fejezetében előírt valamennyi adatot tartalmazzák, valamint hogy azok helyesek és pontosak. Másfelől helyénvaló megállapítani, hogy a 91/628 irányelv 8. cikke első bekezdésének b) és d) pontja értelmében a tagállamok kötelessége a rendeltetési helyükre érkező szállítóeszközök és az állatok, valamint a kísérőokmányokon szereplő adatok ellenőrzése.

61

Márpedig a jelen ügyben a Bizottság által előterjesztett bizonyítékok különösen azt tárják fel, hogy az állatok Görög Köztársaság területén történő szállítását kísérő okmányok nem tartalmaztak adatokat az indulás időpontjáról, valamint hogy az ÉÁH ellenőrei az illetékes nemzeti hatóságok által felülvizsgált egyes iratokban is szabálytalanságokat tártak fel. A Bizottság e tekintetben pontosította, hogy pontatlanságokat találtak a Spanyolországból, Franciaországból és Hollandiából származó, Görög Köztársaságban levágandó állatok szállítását kísérő egészségügyi bizonyítványok és útvonaltervek másolataiban, valamint hogy e másolatok nem tartalmaztak alapvető információkat. Továbbá az ÉAH által tett megállapítások szerint az útvonaltervek többségében bejelentett utazási idő inkoherens és lehetetlen volt. A Bizottság példaként hivatkozott egy olyan útvonalterv esetére, amelybe nem jegyeztek be egy – a dél-olaszországi közbenső állomás és a görög köztársaságbeli rendeltetési hely közötti – pihenőt.

62

Ezen túlmenően a 8042/2006. sz. ellenőrző vizsgálatról készült jelentésből kiderül, Kilkisz prefektúrában az illetékes nemzeti hatóság úgy nyilatkozott, hogy semmiféle útvonalterv-ellenőrzést nem végzett, valamint hogy Theszprotia prefektúrában az illetékes helyi hatóságok az eredeti útvonalterveket visszatartották ahelyett, hogy visszaadták volna a szállítóknak, akiknek azokat a származási hely illetékes hatóságának kellett volna átadniuk. Patraszban továbbá az illetékes nemzeti hatóságok az útvonalterveket csak a kikötőig ellenőrizték, az útvonal célállomásig tartó további részére vonatkozóan azonban nem; az illetékes nemzeti hatóságok ezért nem is észlelték, hogy számos, Leszbosz és Khiosz szigeteire irányuló szállítás a megengedettnél hosszabb ideig tartott.

63

A Bizottság által benyújtott pontosításokból következik, hogy – a 2003-as körlevelet követően az útvonaltervek ellenőrzésére irányuló rendszer felállítása ellenére – az ellenőrzéseket nem végezték el minden prefektúrában. Az illetékes hatóságok tehát nem végezhették el a szállítóeszközöknek a 91/628 irányelv 8. cikke első bekezdésének b) és d) pontjában előírt kötelező ellenőrzéseit. Ezen túlmenően ugyanezen pontosításokból kiderül, hogy amennyiben végeztek ellenőrzéseket, több alkalommal fordult elő, hogy az illetékes hatóságok nem mindig állapították meg az útvonaltervekkel kapcsolatos lényeges szabálytalanságokat.

64

Ezért azt a következtetést kell levonni, hogy a Bizottság által a 2003–2006-os évekkel kapcsolatos kifogásainak alátámasztásaként előterjesztett bizonyítékok a jelen ítélet 32. pontjában idézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően bizonyítják, hogy a Görög Köztársaság nem tette meg a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 2. pontja d) pontja i. alpontjának első francia bekezdéséből, valamint 8. cikke első bekezdésének b) és d) pontjából eredő kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges intézkedéseket.

65

E következtetést nem kérdőjelezi meg a Görög Köztársaság azon érve, amely szerint abban az esetben, ha más tagállamok illetékes hatóságai állapították meg az útvonalterveket, a görög hatóságok mindössze a tervek végrehajtását tudják ellenőrizni, az azokban feltüntetett adatokat nem.

66

Ugyanis – amint azt a Bizottság helyesen megjegyezte – az útvonaltervek ellenőrzése a 91/628 irányelvben előírt követelmények betartásának biztosítására irányul. Következésképpen az ellenőrzés nem korlátozódhat az útvonalterv meglétének vagy az abban szereplő adatoknak az ellenőrzésére, hanem annak vizsgálatára is ki kell terjednie, hogy e terv megfelel-e az állatok szállítás közbeni védelmére vonatkozó közösségi jogszabályoknak.

67

Ilyen feltételek mellett az útvonaltervekben szereplő adatok puszta ellenőrzése nem elegendő a 91/628 irányelvből eredő kötelezettségek teljesítéséhez.

68

A fentiekből következik, hogy a kifogásnak a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 2. pontja d) pontja i. alpontja első francia bekezdésének, valamint 8. cikke első bekezdése b) és d) pontjának megsértésével kapcsolatos része megalapozott.

69

A kifogás 91/628 irányelv 9. cikkének megsértésével kapcsolatos részét illetően – amely cikk arra kötelezi a tagállamokat, hogy szabálytalanság esetén az állatok jólétének biztosításához szükségesnek tartott minden intézkedést hozzanak meg – meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem terjesztett elő semmilyen olyan adatot, amely bizonyítani tudta volna, hogy az illetékes hatóságok a 91/628 irányelv rendelkezései megsértésének megállapítása során nem jártak el szabályszerűen.

70

A kifogásnak ezt a részét tehát nem lehet elfogadni.

71

A Bizottság azt rója a Görög Köztársaság terhére, hogy nem írta elő azt, hogy a görög kikötőkben vagy azok közelében pihenőhelyeket alakítsanak ki, amelyeken az állatok a hajóból történő kirakodást követően 12 órán át pihenni tudnak, ha a tengeri szállítás időtartama meghaladja a 29 órát.

72

A Bizottság különösen azt hangsúlyozza, hogy az igoumenitszai kikötő tekintetében megállapították, hogy ott léteznek ugyan pihenőhelyek, de ezek az illetékes hatóságok engedélyének hiányában nem használhatók.

73

A Görög Köztársaság mindenekelőtt fenntartja, hogy a Bizottság nem jelölt meg olyan konkrét esetet, amelyben a szállítás 29 óránál hosszabb ideig tartott volna. Majd azzal érvel, hogy a 91/628 irányelv melléklete 48. pontja 7. pontjának b) alpontja nem követeli meg a tagállamoktól, hogy az állatok 12 órás pihenését lehetővé tevő, megfelelő pihenőhelyeket vagy megállókat biztosítsanak, ez a kötelezettség kizárólag a szállítókat terheli. A tagállam végül úgy véli, hogy semmi esetre sem lenne köteles előírni ilyen pihenőhelyeket, mivel a tengeri szállítás valamely görög és egy másik, Közösségen belüli kikötő között nem haladja meg a 29 órát. E tekintetben megemlíti, hogy a szállítás az olaszországi bari kikötő és a legnagyobb görög tranzitkikötő, Igoumenitsza között nem tart tovább tíz vagy tizenegy óránál, Bari és Patrasz kikötők között pedig tizenöt óránál.

74

A Bizottság azonban vitatja ezen érvelések összességét. Egyrészről hangsúlyozza, hogy az említett 7. pont b) alpontjából világosan kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek az állatok számára pihenőhelyeket biztosítani. Másfelől úgy véli, hogy nem felel meg a valóságnak a Görög Köztársaság azon feltevése, miszerint egy görög kikötő és egy másik tagállambeli kikötő közötti szállítás időtartama nem haladja meg a 29 órát.

75

Emlékeztetni kell arra, hogy a 91/628 irányelv melléklete VII. fejezete 48. pontja 7. pontja b) alpontjának értelmében a Közösségen belüli két földrajzi pont közötti rendszeres és közvetlen, az állatok kirakodása nélkül, hajókra rakodott járművekkel történő vízi szállítás esetében főszabály szerint az állatokat a rendeltetési kikötőben vagy annak közvetlen közelében lerakodás után 12 órán át pihentetni kell (lásd e tekintetben a C-277/06. sz. Interboves-ügyben 2008. október 9-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-7433. o.] 27. pontját).

76

Jóllehet ez a rendelkezés nem írja elő kifejezetten azt, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani az állatok számára a kikötőkön belüli pihenőhelyek kialakítását, ez a kötelezettség benne rejlik abban a követelményben, hogy az állatokat a rendeltetési kikötőben vagy annak közvetlen közelében lerakodás után 12 órán át pihentetni kell. A szállítók ugyanis nem tudják betartani a 12 órás pihentetést, ha a tagállamok nem biztosítják, hogy e célra szolgáló létesítmények álljanak rendelkezésre.

77

Meg kell tehát állapítani, hogy a Görög Köztársaság kötelezettsége előírni ilyen létesítményeket a görög kikötőkben vagy azok közvetlen közelében.

78

Márpedig a jelen esetben nem vitatott, hogy az indokolással ellátott véleményben előírt határidő lejártakor a görög kikötők többségében nem alakítottak ki pihenőhelyeket az állatok számára.

79

Meg kell tehát állapítani, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem tette meg a kikötőkben vagy azok közvetlen közelében az állatok lerakodást követő pihentetését lehetővé tevő helyek biztosításához szükséges intézkedéseket – nem teljesítette a 91/628 irányelv melléklete VII. fejezete 48. pontja 7. pontjának b) alpontjából eredő kötelezettségeit.

80

E következtetést nem kérdőjelezi meg a Görög Köztársaság azon érve, miszerint nem kötelező ilyen létesítmények biztosítása, amennyiben egy görög kikötő és egy másik tagállam kikötője közötti egyik tengeri szállítás időtartama sem haladja meg a 29 órát.

81

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Interboves-ügyben hozott ítéletében egyértelművé tette, hogy a 91/628 irányelv melléklete 48. pontja 4. pontjának d) alpontjában szereplő, ún. „14+1+14” szabályt úgy kell érteni, hogy 28 órás maximális szállítási időt állapít meg, amelyet az első 14 óra elteltét követően 1 órás minimális pihenőidő szakít félbe. Ezt 28 órás időtartamot kell tehát figyelembe venni.

82

Még abban az esetben, ha a Bari és a legfontosabb görög tranzitkikötő közötti út időtartama nem haladja meg a 10 vagy a 11 órát, sem zárható ki az, hogy a más közösségi kikötőkből érkező állatokat hosszabb ideig tartó tengeri szállítás keretében szállítsák. Másfelől – amint azt a főtanácsnok indítványának 97. és 98. pontjában jogosan megállapította – lehetséges, hogy a 91/628 irányelvben előírt különös esetekben akkor is biztosítani kell az állatok pihenését, ha a tengeri szállítás időtartama nem éri el a 28 órát.

83

Az előzőekben foglaltak alapján a 91/628 irányelv melléklete VII. fejezete 48. pontja 7. pontja b) alpontjának megsértésére alapított kifogást megalapozottnak kell tekinteni.

84

A Bizottság hangsúlyozza, hogy a 9211/2003. sz., a 7273/2004. sz., valamint a 8042/2006. sz. ellenőrző vizsgálatokról készült jelentésekből kitűnik, hogy a Görög Köztársaság nem hozott intézkedéseket a szállítóeszközök és az állatok megfelelő görögországi ellenőrzése tekintetében az állatok nem megengedett közúti szállításának megakadályozása érdekében.

85

A Bizottság különösen azt hangsúlyozza, hogy egyes görög prefektúrákban – Akhaia, Kilkisz és Szérez – nem követelték meg az ilyen ellenőrzések elvégzését, vagy a személyzet hiánya miatt, vagy mert a görög kikötőkben már végeztek ellenőrzéseket. Ezen túlmenően a 9211/2003. sz. ellenőrző vizsgálatról készült jelentésből kitűnik, hogy csak a kikötőkben és a határátlépés során végeznek ellenőrzéseket, az útvonal más pontjain azonban nem. A Bizottság továbbá jelzi, hogy a még több kiegészítő ellenőrzést előíró kísérleti program – amelyre a Görög Köztársaság a pert megelőző eljárásban már hivatkozott – nem érintett minden prefektúrát, például a thesszáliait sem, jóllehet ott a 9211/2003. sz. ellenőrző vizsgálat során szabálytalanságokat állapítottak meg.

86

A Görög Köztársaság hangsúlyozza, hogy a 91/628 irányelv 8. cikkét úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések megsértésének megállapításához bizonyítani kell, hogy az állatok szállítás közbeni védelmével kapcsolatban egyáltalán nem végeztek ellenőrzéseket.

87

E tagállam mindenesetre úgy véli, hogy az, hogy olyan kísérleti programot alkalmaztak, amelynek keretében vegyes csapatok bizonyos prefektúrákban ellenőrzéseket hajtottak végre, valamint hogy szállítókra szankciókat szabtak ki, és hogy bizonyos tagállamok tekintetében különböző, kölcsönös segítségnyújtásra irányuló eljárásokat vezettek be, azt bizonyítja, hogy a görög hatóságok végrehajtják a közösségi jogszabályok értelmében szükséges ellenőrzéseket.

88

A Bizottság erre válaszul kifejti, hogy a szállítóeszközök és az állatok ellenőrzése csak akkor áll összhangban a közösségi előírásokkal, ha megfelelő, elégséges és hatékony. A Bizottság véleménye szerint a görög hatóságok által végrehajtott útvonalterv-ellenőrzések sem hatékonyak, sem megfelelőek nem voltak abban az értelemben, hogy megakadályozták volna az állatok nem megengedett közúti szállítását.

89

Emlékeztetni kell arra, hogy a 91/628 irányelv 8. cikke első bekezdésének a) pontja értelmében a tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok ezen irányelv követelményeinek betartását a szállítóeszközök és az állatok közúti szállítás közbeni, nem diszkriminatív vizsgálatán keresztül ellenőrizzék. Az említett rendelkezés második francia bekezdése kimondja, hogy ezeket a vizsgálatokat minden tagállamban az évente szállított állatok reprezentatív mintáján kell elvégezni.

90

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Bizottság által előterjesztett, a 2003–2006-os évekre vonatkozó bizonyítékokból kiderül, hogy egyrészről több prefektúra nem írta elő a szállítóeszközök ellenőrzését, valamint hogy másrészről, amennyiben végeztek ilyen ellenőrzéseket, ezeket csak a kikötőkben és a határátlépés során végezték, a közutakon azonban nem, ahogyan pedig azt a 91/628 irányelv 8. cikke előírja.

91

Ennélfogva az a következtetés vonható le, hogy a Görög Köztársaság – mivel nem tette meg a szállítóeszközök és az állatok közúti szállítás közbeni ellenőrzése elvégzésének biztosításához szükséges intézkedéseket – nem teljesítette a 91/628 irányelv 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

92

Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg a Görög Köztársaság azon érvelése, miszerint az, hogy olyan kísérleti programot alkalmaztak, amelynek keretében vegyes csapatok bizonyos prefektúrákban ellenőrzéseket hajtottak végre, valamint hogy szállítókra szankciókat szabtak ki, és hogy bizonyos tagállamok tekintetében különböző, kölcsönös segítségnyújtásra irányuló eljárásokat vezettek be, azt bizonyítja, hogy a görög hatóságok végrehajtják a közösségi jogszabályok értelmében szükséges ellenőrzéseket.

93

Ugyanis meg kell állapítani, hogy az ilyen program puszta megléte nem tette lehetővé a szükséges ellenőrzések elvégzésének biztosítását.

94

Az előzőekből következik, hogy a 91/628 irányelv 8. cikke első bekezdése a) pontjának megsértésére alapított kifogás megalapozott.

95

A Bizottság – a 9002/2003. sz. és a 9211/2003. sz. ellenőrző vizsgálatok alapján – azt rója a Görög Köztársaság terhére, hogy nem tette meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy az állatok szállítás közbeni védelmére vonatkozó rendelkezések ismételt vagy súlyos megsértése esetén hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat lehessen kiszabni.

96

A Görög Köztársaság mindazonáltal úgy érvel, hogy a Bizottság nem terjesztett elő az állításainak alátámasztására szolgáló konkrét tényeket. Mindenesetre fenntartja, hogy az illetékes hatóságok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabnak ki, amint azt a közigazgatási bírságot kiszabó határozatoknak az ellenkérelme 18. pontjában hivatkozott jegyzéke bizonyítja.

97

Meg kell állapítani, hogy a 91/628 irányelv 18. cikkének (2) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy az irányelv ismételt megsértése, vagy az állatoknak nagy szenvedést okozó jogsértés esetén tegyék meg a szükséges intézkedéseket a megállapított szabálytalanságok megszüntetése érdekében.

98

A Bizottság a Görög Köztársaság által végrehajtott rendszer hatástalanságának bizonyítására törekszik, kifejtve, hogy az annak alapjául szolgáló ellenőrzések elégtelenek, az írásbeli figyelmeztetések száma kevés, és a szankciók érvényesítésére irányuló eljárások nehézkesek. Az ÉÁH 9211/2003. sz. ellenőrző vizsgálatáról készült jelentés különösen azt tárja fel, hogy 2002 során összesen 26 jogsértésért kilenc szóbeli figyelmeztetést és 16 írásbeli figyelmeztetést bocsátottak ki, és egy közigazgatási bírságot szabtak ki. Mindemellett sem 2001-ben, sem 2002-ben nem függesztettek fel vagy vontak vissza szállítási engedélyt. Az említett jelentés azt is hangsúlyozza, hogy egy prefektúrában az elkövetett jogsértések miatt négy esetben tettek javaslatot 3000 euró összegű bírságra, azt azonban nem szabták ki.

99

Mindazonáltal – amint arra a főtanácsnok indítványának 141. pontjában jogosan rámutat – az e jelentésekben szereplő megállapítások pontatlan és általános jellegük miatt nem bizonyítják azt, hogy a Görög Köztársaság nem teljesítette a 91/628 irányelv 18. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

100

A Bizottság ugyanis nem terjesztett elő egyetlen bizonyítékot sem, sem a jogsértések ismétlődésére, sem pedig az ilyen jogsértések során az állatok által átélt szenvedés súlyosságára vonatkozóan. Ilyen bizonyítékok hiányában pedig nem lehet megállapítani a 91/628 irányelv 18. cikke (2) bekezdésének megsértését.

101

Ilyen feltételek mellett a 91/628 irányelv 18. cikke (2) bekezdésének megsértésére alapított kifogást el kell utasítani.

102

A Bizottság azt kifogásolja, hogy a Görög Köztársaság nem tette meg a megfelelő intézkedéseket az állatok levágásuk során való kábítására vonatkozó szabályok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében.

103

A Bizottság kifejti, hogy az ÉÁH a 9002/2003. sz. és a 7273/2004. sz. ellenőrző vizsgálat keretében megállapította, hogy egyes vágóhidakon a sertések és a juhok kábítását elégtelenül felügyelik, tehát lehetséges, hogy – a 93/119 irányelvet megsértve – az állatokat nem kábították el hatékonyan. Megállapították továbbá, hogy az irányelv D. melléklete 1. pontjának megsértésével az elkábítás és a véreztetés közötti időköz túl hosszú, ezért e gyakorlat során az állatok visszanyerhetik az eszméletüket.

104

A Bizottság továbbá hangsúlyozza, hogy a 8042/2006. sz. ellenőrző vizsgálat keretében az ÉÁH ismételten szabálytalanságokat állapított meg az állatok elkábításával kapcsolatban. Az ÉÁH ellenőrei különösen azt állapították meg, hogy nincsenek karbantartva a kábításra szolgáló berendezéseket, és ezek rosszul működnek, nincs megfelelő alátámasztás, valamint, a kábítás és a véreztetés között túl hosszú idő telik el.

105

A Görög Köztársaság ismét úgy véli, hogy a Bizottság a megállapításait – konkrét esetek említése nélkül – egyszerű kételyekre és valószínűségekre alapítja.

106

E tagállam fenntartja, hogy a megállapított hiányosságok mindenesetre jelentéktelenek, és csak egyedi eseteket érintenek, amelyekben ráadásul megfelelő szankciókat szabtak ki. Ezenkívül hangsúlyozza, hogy az említett hiányosságok megszüntetését a különösen az állatorvosokra irányuló továbbképzések megléte és a nekik szóló információk átadása fogja lehetővé tenni.

107

Válaszában a Bizottság lényegében megállapítja, hogy – a Görög Köztársaság álláspontjával ellentétben – nem az a kérdés, hogy a Bizottság tudja-e bizonyítani, hogy az állatokat teljes egészében érzéstelenítették-e az ellenőrzött vágóhidakon, hanem az, hogy a 93/119 irányelv 6. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően az állatok esetleges szenvedésének elkerülése érdekében a kábításhoz és a leöléshez szükséges berendezéseket gyorsan és hatékonyan használják-e.

108

Emlékeztetni kell arra, hogy a 93/119 irányelv 3. cikkének, 5. cikke (1) bekezdése d) pontjának és 6. cikke (1) bekezdésének célja az emberi felhasználásra szánt állatok által elszenvedett izgalom, fájdalom vagy szenvedés korlátozása. Az irányelv 3. cikke különösen azt írja elő, hogy leölésük során az állatokat meg kell kímélni minden elkerülhető szenvedéstől. A 93/119 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének d) pontjában, illetve 6. cikkének (1) bekezdésében továbbá azt is előírja, hogy az elvéreztetést gyorsan és hatékonyan kell végezni, valamint hogy az állatok kábítására és leölésére szolgáló berendezéseket megfelelően karban kell tartani és hatékonyan kell alkalmazni.

109

Márpedig a jelen esetben a Bizottság által előterjesztett, a főtanácsnok indítványának 153–155. pontjában idézett bizonyítékok különösen azt tárják fel, hogy jóllehet a 9002/2003. sz. ellenőrző vizsgálat keretében az ÉÁH ellenőrei által felkeresett vágóhidak közül háromban az állatok kábítására használt eszközök és azok karbantartása lényegében megfelelt a közösségi előírásoknak, megállapítást nyert, hogy az egyik vágóhídon a sertéseket nem kábították el hatékonyan az elektromos sokkoló berendezéssel. Az állatok elkábításával kapcsolatban más problémák is felmerültek. Az egyik vágóhídon csupán három tehén megkötése, elkábítása és véreztetése egy órát vett igénybe; ráadásul két szarvasmarha elkábítása és levágása között 120 másodperc telt el, amely idő alatt lehetséges, hogy az állat visszanyeri az eszméletét. A juhok levágása során is olyan hosszú volt az időköz (37 másodperc) az elkábítás és a levágás között, hogy az állatok visszanyerhették az eszméletüket.

110

A 7273/2004. sz. ellenőrző vizsgálatról készült jelentésből kiderül, hogy egy Fthiótida prefektúrabeli vágóhídon az állatok ideiglenes elhelyezésére használt területeken nem voltak itatóberendezések, és a talaj nem volt vízszintes. Egy másik ellenőrzött vágóhídon nem volt áram az elektromos kábításhoz. Tríkala prefektúrában az ÉÁH ellenőrei által felkeresett vágóhídon a sertéseket nem kábították el hatékonyan, a kábítás és a levágás között túl hosszú idő telt el. Azt is megállapították, hogy a szarvasmarhákat sem kábítottak el hatékonyan, és a kábításhoz nem állt rendelkezésre pótfelszerelés.

111

A fentiekből következik, hogy a Görög Köztársaság több prefektúrájában elhelyezkedő vágóhidakon megállapítottak különféle szabálytalanságokat. E szabálytalanságok mindenekelőtt az állatok elkábításának folyamatával, továbbá az állatok gyors és hatékony véreztetésére vonatkozó kötelezettséggel, végül pedig a kábításhoz vagy leöléshez használt eszközök kifogástalan karbantartására és hatékony alkalmazására vonatkozó kötelezettséggel függnek össze.

112

Azt a következtetést kell tehát levonni, hogy a Bizottság által a 2003–2006-os évekre vonatkozóan előterjesztett bizonyítékok – a jelen ítélet 32. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően – alátámasztják, hogy a Görög Köztársaság nem tette meg a 93/119 irányelv 3. cikkéből, 5. cikke (1) bekezdésének d) pontjából, valamint 6. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeinek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

113

Ezt a következtetést nem vonhatja kétségbe a Görög Köztársaság azon érvelése, miszerint a Bizottság nem hivatkozott egyetlen olyan konkrét esetre sem, amikor az állatok vonatkozásában megsértették a közösségi jogszabályokat, sem pedig az az érvelés, miszerint a tagállam az állatorvos-továbbképzések megszervezésével orvosolta a Bizottság által említett szabálytalanságokat.

114

Ugyanis meg kell állapítani – amint azt a Bizottság hangsúlyozza –, hogy a kérdés nem az, hogy ezen intézmény meg tudta-e állapítani azt, hogy az ellenőrzött vágóhidakon teljes egészében érzéstelenítették-e az állatokat, valamint hogy tudott-e konkrét esetekre hivatkozni, miszerint ez nem történt meg. A Bizottság feladata annak megállapítása, hogy – a 93/119 irányelv rendelkezéseinek megfelelően – az állatok szenvedésének korlátozása érdekében a kábításhoz és a leöléshez szükséges berendezéseket gyorsan és hatékonyan használják-e. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy még akkor is, ha az állatorvos-továbbképzések megszervezése pozitív intézkedést képez, ebből nem következik, hogy önmagában biztosítani tudja az állatok levágásuk során való védelmére vonatkozó közösségi jogszabályok betartását.

115

Az előzőekben foglaltak alapján a 93/119 irányelv 3. cikkének, 5. cikke (1) bekezdése d) pontjának és 6. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított kifogást megalapozottnak kell tekinteni.

116

A Bizottság – azon ellenőrző vizsgálatok alapján, amelyek során jelentős szabálytalanságokat állapítottak meg a vágóhidakon – fenntartja, hogy a Görög Köztársaság nem hozta meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a vágóhidak felügyeletét és ellenőrzését megfelelően hajtsák végre.

117

A Bizottság különösen azt kifogásolja e tagállammal szemben, hogy nem hajtotta végre teljességében az általa meghirdetett cselekvési tervet. E terv 2001 végéig minden görög prefektúrában előírta a vágóhídak ismételt vizsgálatát. A Bizottság továbbá hangsúlyozza, hogy a görög hatóságok nem működtek együtt kellőképpen az ÉÁH ellenőreivel, mivel néhány, ellenőrzésre kijelölt vágóhíd csupán a vizsgálat előtti napon bejelentett sztrájk miatt nem volt elérhető.

118

A Görög Köztársaság védelmében hangsúlyozza, hogy számára nehézséget jelent annak pontos felismerése, hogy milyen kötelességszegéseket rónak fel neki.

119

Mindenesetre e tagállam úgy véli, hogy nem róható fel a 93/119 irányelv 8. cikkéből eredő kötelezettség megsértése, mert az illetékes állatorvosok elvégezték a szabályszerű ellenőrzéseket, továbbképzési tanfolyamokat szerveztek, és minden vágóhidat újból megvizsgáltak.

120

A 93/119 irányelv 8. cikke értelmében a vágóhídi vizsgálatok és ellenőrzések elvégzéséért az illetékes hatóság felelős, amely számára mindenkor szabad bejárást kell biztosítani a vágóhidak valamennyi részébe annak érdekében, hogy meggyőződhessen ezen irányelv rendelkezéseinek betartásáról.

121

Meg kell jegyezni, hogy jóllehet a Görög Köztársaság hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságok elvégezték a megkövetelt vizsgálatokat, nem vitatja, hogy a 2001 végéig minden görög vágóhíd ismételt vizsgálatát előíró cselekvési tervet nem hajtották teljességében végre az előírt időpontig. A hivatkozott tagállam továbbá nem vitatja azt sem, hogy az illetékes hatóságok számára a vizsgálatok elvégzése és a vizsgálati eredmények benyújtására kitűzött különböző határidőket ismételten meghosszabbították, valamint hogy határidőként végül 2005. július 30-át állapították meg. A 7273/2004. sz. ellenőrző vizsgálat során kiderült, hogy a görög vidékfejlesztési és élelmezési minisztérium közölte, hogy 54 prefektúrából csak 38-ban végeztek vizsgálatokat az illetékes hatóságok a vágóhidakon.

122

Meg kell tehát állapítani, hogy a Görög Köztársaság nem fogadta el a vágóhídi vizsgálatok és ellenőrzések megfelelő biztosításához szükséges intézkedéseket, amint az a 93/119 irányelv 8. cikke alapján kötelessége lett volna.

123

Következésképpen a 93/119 irányelv 8. cikkének megsértésére alapított kifogás megalapozott.

124

A fenti megfontolásokra tekintettel meg kell állapítani, hogy a Görög Köztársaság, mivel nem tette meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy:

nem teljesítette a 91/628 irányelv 5. cikke A. része 2. pontja d) pontja i. alpontjának első francia bekezdéséből, valamint 8. cikkéből, továbbá ezen irányelv melléklete VII. fejezete 48. pontja 7. pontjának b) alpontjából, és a 93/119 irányelv 3. cikkéből, 5. cikke (1) bekezdésének d) pontjából, 6. cikkének (1) bekezdéséből és 8. cikkéből eredő kötelezettségeit.

125

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 3. §-ának alapján részleges pernyertesség esetén a Bíróság elrendelheti a költségeknek a felek közötti megosztását, vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit.

126

A jelen esetben a Görög Köztársaságot, mivel a felhozott három kifogásból kettő tekintetében pervesztes lett, kötelezni kell a költségek kétharmadának viselésére, a Bizottságot pedig a költségek egyharmadának viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: