—

a Puligienica Facility Esco SpA (PFE) képviseletében U. Ilardo avvocato,

—

a Gestione Servizi Ambientali Srl (GSA) és a Zenith Services Group Srl (ZS) képviseletében D. Gentile és D. Galli avvocati,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Varone avvocato dello Stato,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Recchia és A. Tokár, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: S. Varone avvocato dello Stato,

—

a holland kormány képviseletében M. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

—

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében D. Recchia és A. Tokár, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2007. december 11‑i 2007/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 335., 31. o.) módosított, az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21‑i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.; a továbbiakban: 89/665 irányelv) 1. cikke (3) bekezdésének, az EUMSZ 267. cikknek, valamint az uniós jog elsőbbsége és tényleges érvényesülése elvének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a Puligienica Facility Esco SpA (PFE) (a továbbiakban: PFE) és az Airgest SpA (a továbbiakban: Airgest) között a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésnek az ezen utóbbi társaság által a Gestione Servizi Ambientali Srl (GSA) (a továbbiakban: GSA) és a Zenith Services Group Srl (ZS) részére történő odaítélése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 89/665 irányelv „A jogorvoslati eljárások alkalmazási köre és rendelkezésre állása” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Ez az irányelv az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben [(HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.)] említett szerződésekre alkalmazandó, az azon irányelv 10–18. cikkével összhangban kizárt szerződések kivételével.

Ezen irányelv értelmében szerződéseknek minősülnek a közbeszerzési szerződések, a keretmegállapodások, az építési koncessziók és a dinamikus beszerzési rendszerek.

A tagállamok megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a 2004/18/EK irányelv hatálya alá tartozó szerződések tekintetében az ajánlatkérő által hozott döntésekkel szemben az ezen irányelv 2–2f. cikkében meghatározott feltételeknek megfelelően hatékonyan és különösen a lehető leggyorsabban jogorvoslat legyen igénybe vehető azon az alapon, hogy ezek a döntések megsértették a közbeszerzésre vonatkozó közösségi jogot vagy az e jogot átültető nemzeti jogszabályokat.

[...]

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy az általuk megállapítandó részletes szabályok szerint legalább azon személyeknek álljon jogorvoslati eljárás a rendelkezésére, akiknek érdekükben áll vagy állt egy adott szerződés elnyerése, és akiknek az állítólagos jogsértés érdeksérelmet okozott vagy ennek kockázata fennáll.

[…]”

4

Ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok biztosítják, hogy az 1. cikkben meghatározott jogorvoslati eljárásokra vonatkozóan hozott intézkedések hatáskört biztosítanak a következőkre:

[...]

[…]”

5

A Consiglio di giustizia amministrativa per la Regione sicilianát (szicíliai tartományi közigazgatási bírósági fellebbviteli tanács) az Államtanács feladatainak Szicília tartományban történő gyakorlásáról szóló, 1948. május 6‑i 654. sz. törvényerejű rendelet (decreto legislativo n. 654 – Norme per l’esercizio nella Regione siciliana delle funzioni spettanti al Consiglio di Stato; a GURI 1948. június 12‑i 135. száma) hozta étre. E tartományban ugyanolyan tanácsadó és igazságszolgáltatási feladatokat lát el, mint a Consiglio di Stato (Államtanács).

6

A közigazgatási eljárás újjászervezéséről szóló, 2009. június 18‑i 69. sz. törvény 44. cikkének végrehajtása céljából a kormánynak adott felhatalmazásról szóló, 2010. július 2‑i 104. számú törvényerejű rendelet (decreto legislativo n. 104 – Attuazione dell’articolo 44 della legge 18 giugno 2009, n. 69, recante delega al governo per il riordino del processo amministrativo; a GURI 2010. július 7‑i 156. számának rendes melléklete) a közigazgatási eljárási törvénykönyv elfogadására vonatkozik.

7

Az említett törvénykönyv 6. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Consiglio di Stato [(Államtanács)] a végső fokon eljáró közigazgatási bírósági szerv.

[...]

(6)   A Tribunale amministrativo regionale della Sicilia [(szicíliai tartomány közigazgatási bíróság)] határozataival szembeni jogorvoslati kérelmeket a Consiglio di giustizia amministrativa per la Regione sicilianához [(szicíliai tartományi közigazgatási bírósági fellebbviteli tanács)] kell benyújtani a különös alapokmány rendelkezéseinek, valamint a vonatkozó végrehajtási rendelkezések tiszteletben tartásával.”

8

Az említett törvénykönyv 42. cikkének (1) bekezdése előírja:

„Az alperesek és beavatkozók viszontkeresetben olyan kérelmeket terjeszthetnek elő, amelyek kapcsolódnak az alapkérelemhez.”

9

E törvénykönyv 99. cikkének szövege a következő:

„(1)   Ha a kereset elbírálásával megbízott tanács azt állapítja meg, hogy a vizsgálat céljából elé terjesztett jogkérdés tekintetében eltérő ítélkezési gyakorlat alakult vagy alakulhat ki, a felek kérelmére vagy hivatalból hozott végzéssel a teljes ülés elé utalhatja a keresetet. A teljes ülés szükség esetén visszautalhatja az ügyet a tanácsnak.

(2)   A határozat meghozatala előtt a Consiglio di Stato ([Államtanács)] elnöke, a felek kérelmére vagy hivatalból bármely keresetet a teljes ülés elé utalhat, annak érdekében, hogy az döntsön a legjelentősebb elvi kérdésekről, illetve hogy megszüntesse az eltérő ítélkezési gyakorlatot.

(3)   Ha a kereset elbírálásával megbízott tanács úgy ítéli meg, hogy nem ért egyet a teljes ülés által kimunkált valamely jogelvvel, indokolt végzésével a kereset elbírálását ez utóbbi elé utalja.

(4)   A teljes ülés határoz a teljes jogvita tárgyában, kivéve, ha úgy dönt, hogy a jogelv kinyilvánítását követően a jogvita többi részét érintően visszautalja a döntéshozatalt az utaló tanács elé.

(5)   Amennyiben a teljes ülés különösen fontosnak ítéli a kérdést, a törvény érdekében mindenképpen kimondhatja a jogelvet abban az esetben is, ha azt állapítja meg, hogy a kereset elfogadhatatlan vagy megalapozatlan, fennáll valamelyik elutasítási ok, illetve az eljárás elévült. Ebben az esetben a teljes ülés határozata nem hat ki a megtámadott határozatra.”

10

A közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv 100. cikke értelmében:

„A tartományi közigazgatási bíróságok határozataival szemben a Consiglio di Statohoz [(Államtanács)] lehet jogorvoslattal fordulni, a Consiglio di giustizia amministrativa per la Regione sicilianát [(szicíliai tartományi közigazgatási bírósági fellebbviteli tanács)] a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia [(szicíliai tartományi közigazgatási bíróság)] határozatival kapcsolatos jogorvoslatok ügyében megillető hatáskörének sérelme nélkül.”

11

A Consiglio di Stato hatásköreinek a szicíliai tartományban történő gyakorlása tekintetében e tartomány különleges jogállására vonatkozó részletes szabályokról szóló, 2003. december 24‑i 373. sz. törvényerejű rendelet (decreto legislativo n. 373 – Norme di attuazione dello Statuto speciale della Regione siciliana concernenti l’esercizio nella regione delle funzioni spettanti al Consiglio di Stato, a GURI 2004. január 14‑i 10. száma, 4. o.; a továbbiakban: 373. sz. törvényerejű rendelet) azt írja elő 1. cikkének (2) bekezdésében, hogy a Consiglio di giustizia amministrativa per la Regione siciliana (szicíliai tartományi közigazgatási bírósági fellebbviteli tanács) tanácsai a Consiglio di Stato (Államtanács) kihelyezett tanácsaiként járnak el, továbbá 4. cikkének (3) bekezdésében, hogy az igazságszolgáltatás terén a Consiglio di giustizia amministrativa per la Regione siciliana (szicíliai tartományi közigazgatási bírósági fellebbviteli tanács) a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (szicíliai tartományi közigazgatási bíróság) által hozott határozatokkal szemben benyújtott jogorvoslati kérelmeket bírálja el másodfokon.

12

A Trapani‑Brigi (Olaszország) polgári repülőtér üzemeltetésével megbízott Airgest SpA társaság, az 2012. január 18‑án közzétett hirdetményével nyílt eljárást indított ezen repülőtér zöldterületeinek takarítására és karbantartására vonatkozó szolgáltatások hároméves időszakra történő odaítélése tárgyában. E szerződés összege hozzáadottérték‑adó nélkül 1995496,35 eurót tett ki és az odaítélés szempontja a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat volt. A szerződést a 2012. május 22‑i odaítélésről szóló végleges határozattal a GSA és a Zenith Services Group Srl (ZS) által létrehozott ideiglenes társulásnak ítélték oda.

13

A PFE, aki az eljárásban részt vett és második helyen végzett, keresetet indított a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (szicíliai tartományi közigazgatási bíróság) előtt, amelyben többek között a szerződést odaítélő határozat megsemmisítését és – ebből következően – a szerződés részére történő odaítélését és a vonatkozó szerződés megkötését kéri. A többi ajánlattevő nem támadta meg az odaítélésről szóló említett határozatot.

14

A GSA, mint azon ideiglenes társulás vezetője, amelynek a szerződést odaítélték, beavatkozott a perbe, és viszontkeresetet nyújtott be, amelyet arra alapított, hogy az elsőrendű felperes PFE‑nek nem fűződik érdeke a keresetéhez, mivel nem felel meg az ajánlati felhíváson való részvétel feltételeinek, és következésképpen ki kellett volna zárni a közbeszerzési eljárásából. A Tribunale amministrativa regionale per la Sicilia (szicíliai tartományi közigazgatási bíróság) megvizsgálta mindkét fél érveit és helyt adott mindkét keresetnek. E határozatot követően az Airgest mint ajánlatkérő kizárta a két felperest, továbbá az összes, eredetileg rangsorolt más ajánlattevőt, mivel ajánlataik nem feleltek meg az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak. Ezen egyéb ajánlattevők nem indítottak keresetet a szerződést odaítélő határozattal szemben. A szóban forgó szerződés odaítélése iránt újabb – tárgyalásos – eljárás indult.

15

A PFE a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (szicíliai tartományi közigazgatási bíróság) ítéletével szemben fellebbezést nyújtott be a Consiglio di giustizia amministrativa per la Regione siciliana (szicíliai tartományi közigazgatási bírósági fellebbviteli tanács) előtt. A GSA e bírósághoz csatlakozó fellebbezést nyújtott be, többek között arra hivatkozva, hogy a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (szicíliai tartományi közigazgatási bíróság) az alapkereset jogalapjainak vizsgálata során nem tartotta tiszteletben a keresetek vizsgálatának a Consiglio di Stato (Államtanács) teljes ülése által 2011. április 7‑én hozott 4. sz. ítéletben meghatározott sorrendjét. Ezen ítélet szerint az alapkereset elfogadhatóságának vitatására irányuló viszontkereset esetén a viszontkeresetet első helyen, az alapkereset előtt kell megvizsgálni. A nemzeti jogrendben az ilyen viszontkereset „kizárónak” vagy „akadályozónak” minősül, mivel ha megállapítják e kereset megalapozottságát, az eljáró bíróságnak az alapkeresetet érdemi vizsgálat nélkül elfogadhatatlannak kell nyilvánítania.

16

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság a Consiglio di Stato (államtanács) teljes ülésének említett ítélete után hozott Fastweb‑ítéletben (C‑100/12, EU:C:2013:448) megállapította, hogy a 89/665 irányelv 1. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek a Consiglio di Stato (Államtanács) teljes ülésének ítéletében kimondott, az előző pontban ismertetett elvek. A Fastweb‑ítélet (C‑100/12, EU:C:2013:448) alapjául szolgáló ügy két ajánlattevőre vonatkozott, akiket az ajánlatkérő választott ki és kért fel ajánlattételre. Azon ajánlattevő keresete nyomán, akinek ajánlatát nem fogadták el, a nyertes ajánlattevő viszontkeresetet terjesztett elő, és előadta, hogy a vesztes ajánlatot ki kellett volna zárni, mivel az az ajánlattételhez szükséges dokumentációban előírt egyik minimumfeltételnek nem felelt meg.

17

A kérdést előterjesztő bíróság elsősorban arra keres választ, hogy a Bíróság által a Fastweb‑ítéletben (C‑100/12, EU:C:2013:448) kifejtett értelmezés a jelen esetben is érvényes‑e, mivel az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben két ajánlattévő vállalkozás volt, és mindkettőjük – az a vállalkozás, amelynek ajánlatát nem fogadták el, az általa előterjesztett megsemmisítés iránti alapkeresettel, és a nyertes az általa által benyújtott viszontkeresettel – eltérő érdekeket követett, míg az alapügyben több mint két ajánlattevő vállalkozás volt, noha közülük csak kettő indított keresetet.

18

A kérdést előterjesztő bíróság másodsorban kiemeli, hogy a Consiglio di Stato hatásköreinek a szicíliai tartományban történő gyakorlása tekintetében e tartomány különleges jogállására vonatkozó részletes szabályokról szóló, 2003. december 24‑i 373. sz. törvényerejű rendelet 1. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Consiglio di Stato (Államtanács) egyik tanácsát képezi, és ilyen minőségében olyan bíróságnak minősül, amelynek határozatai ellen az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése szerint a nemzeti jog értelmében nincs jogorvoslati lehetőség. Márpedig a közigazgatási eljárási törvénykönyv 99. cikkének (3) bekezdése értelmében a Consiglio di Stato (Államtanács) teljes ülése által kimondott jogelveket kell alkalmaznia, még az uniós jog értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos kérdésekre is, fenntartva a tanács számára annak lehetőségét, hogy a szóban forgó kérdést visszautalja a teljes ülés elé a célból, hogy az ítélkezési gyakorlat megváltoztatását kezdeményezze, abban az esetben, amikor ezen elvektől el kíván térni.

19

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben kiemeli a Consiglio di Stato (Államtanács) teljes ülése által 2011. április 7‑én hozott 4. sz. ítélet és a Fastweb‑ítélet (C‑100/12, EU:C:2013:448) közötti ellentéteket, és azt állítja, hogy abban az esetben, ha a jelen ítélet előző pontjában leírt eljárási kötelezettséget az uniós jog körébe tartozó kérdésekre is alkalmazni kellene, az nem lenne összeegyeztethető a Bíróságot megillető, az uniós jog értelmezésére vonatkozó kizárólagos hatáskör elvével, és a tagállamok összes legfelsőbb szintű bíróságát terhelő azon kötelezettséggel, hogy előzetes döntéshozatal iránti kérelmet nyújtsanak be a Bírósághoz, ha e jog értelmezését illetően merülnek fel kérdések.

20

E megfontolásokra tekintettel a Consiglio di Giustizia Amministrativa per la Regione Siciliana (szicíliai tartományi közigazgatási bírósági fellebbviteli tanács) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

21

E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését és (3) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az olyan ajánlattevő által előterjesztett alapkeresetet, akinek érdekében áll egy adott szerződés elnyerése, és akinek az uniós közbeszerzési jog, illetve az e jogot átültető szabályok megsértése érdeksérelmet okozott vagy ennek kockázata fennáll, és amely alapkereset valamely másik ajánlattevő kizárására irányul, az e másik ajánlattevő által előterjesztett viszontkereset elsőbbségi vizsgálatát előíró nemzeti eljárási szabályok alapján elfogadhatatlannak minősítik.

22

A kérdést előterjesztő bíróság különösen azt kívánja megtudni, hogy a 89/665 irányelv 1. cikke (3) bekezdésének a Bíróság által a Fastweb‑ítéletben (C‑100/12, EU:C:2013:448) kialakított értelmezése alkalmazható‑e abban az esetben is, amennyiben – jóllehet az érintett közbeszerzési eljárásban eredetileg több mint két vállalkozás vett részt – az ajánlatkérő anélkül zárta ki az összes vállalkozást az eljárásból, hogy az alapeljárásban érintett két vállalkozástól eltérő többi vállalkozás keresetet indított volna.

23

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ezen irányelv 1. cikke (1) bekezdése harmadik albekezdésének és (3) bekezdésének rendelkezései értelmében annak érdekében, hogy az ajánlatkérő döntéseivel szembeni jogorvoslat hatékonynak minősülhessen, annak igénybevételét legalább azon személyek számára lehetővé kell tenni, akiknek érdekükben áll vagy állt egy adott szerződés elnyerése, és akiknek az állítólagos jogsértés érdeksérelmet okozott vagy ennek kockázata fennáll.

24

A Fastweb‑ítélet (C‑100/12, EU:C:2013:448) 33. pontjában a Bíróság megállapította, hogy a nyertes ajánlattevő viszontkeresete nem vezethet a sikertelen ajánlattevő keresetének elutasításához abban az esetben, ha mindkét gazdasági szereplő ajánlatának szabályszerűsége ugyanazon eljárásban vitatott, mivel ilyen esetben mindkét versenytárs érvelhet azzal, hogy egyenértékű jogos érdeke fűződik a másik fél ajánlatának kizárásához, amely annak megállapításához vezethet, hogy az ajánlatkérő számára lehetetlen egy szabályszerű ajánlat kiválasztása.

25

Következésképpen a Bíróság ugyanezen ítélet 34. pontjában már úgy értelmezte a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését és (3) bekezdését, hogy e rendelkezéssel ellentétes, ha azon ajánlattevő keresetét, akinek az ajánlatát elutasították, a nyertes ajánlattevő által előterjesztett viszontkereset körében előterjesztett elfogadhatatlansági kifogás előzetes vizsgálatát követően elfogadhatatlannak minősítik, anélkül hogy határozatot hoztak volna arról, hogy a szóban forgó két ajánlat megfelelt‑e az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő leírásnak.

26

Ezen ítélet a jelen ítélet 23. pontjában hivatkozott uniós jogi rendelkezések követelményeinek konkretizálását képezi olyan körülmények között, amikor a közbeszerzési eljárást követően két ajánlattevő indít egymás kölcsönös kizárására irányuló keresetet.

27

Ilyen helyzetben mindkét ajánlattevőnek érdekében áll az adott szerződés elnyerése. Ugyanis egyrészt az egyik ajánlattevő kizárása azt eredményezheti, hogy a másik a szerződést közvetlenül ugyanezen eljárás keretében nyeri el. Másrész abban az esetben, ha mindkét ajánlattevőt kizárják, és új közbeszerzési eljárás indul, azon mindegyik ajánlattevő részt vehet, és ezáltal közvetetten elnyerheti a szerződést.

28

A Bíróság által a Fastweb‑ítéletben (C‑100/12, EU:C:2013:448) kifejtett – a jelen ítélet 24. és 25. pontjában felidézett – értelmezés alkalmazható olyan körülmények között, mint az alapügy körülményei. Egyrészt ugyanis mindkét peres félnek egyenértékű jogos érdeke fűződik a többi versenytárs ajánlatának kizárásához. Másrészt, amint azt a főtanácsnok indítványának 37. pontjában kiemelte, nem kizárt, hogy mind a nyertes ajánlattevő ajánlatának, mind az ajánlatkérő odaítélő határozatát vitató ajánlattevő ajánlatának kizárását megalapozó valamelyik szabálytalanság a közbeszerzési eljárás keretében benyújtott többi ajánlatot is érvénytelenné teszi, ami az ajánlatkérőt új eljárás indítására késztetheti.

29

Az érintett közbeszerzési eljárásban résztvevők száma, hasonlóan a keresetet indító résztvevők száma, valamint az általuk felhozott jogalapok különbözősége nem releváns az ítélkezési gyakorlat Fastweb‑ítéletből (C‑100/12, EU:C:2013:448) következő elvének alkalmazása szempontjából.

30

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 89/665 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdését és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az olyan ajánlattevő által előterjesztett alapkeresetet, akinek érdekében áll egy adott szerződés elnyerése, és akinek az uniós közbeszerzési jog, illetve az e jogot átültető szabályok állítólagos megsértése érdeksérelmet okozott, vagy ennek kockázata fennáll, és amely alapkereset valamely másik ajánlattevő kizárására irányul, az e másik ajánlattevő által előterjesztett viszontkereset elsőbbségi vizsgálatát előíró nemzeti eljárási szabályok alapján elfogadhatatlannak minősítik.

31

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésének első részében lényegében arra kérdez rá, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogi rendelkezés, amelyet úgy értelmeznek, hogy az uniós jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdést illetően a végső fokon eljáró bíróság valamely tanácsának, amennyiben nem ért egyet az ugyanezen bíróság teljes ülése által hozott határozatban megjelölt iránymutatással, e kérdést vissza kell utalnia az említett teljes ülés elé, ami így megakadályozza e tanácsot abban, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon.

32

Amint azt a Bíróság már több ízben kimondta, a nemzeti bíróságok a lehető legszélesebb lehetőséggel rendelkeznek arra, hogy az uniós jog vonatkozó rendelkezésének értelmezése kérdésében a Bírósághoz forduljanak (lásd ebben az értelemben: Rheinmühlen‑Düsseldorf ítélet, 166/73, EU:C:1974:3, 3. pont), és e lehetőség kötelezettségé válik a végső fokon eljáró bíróságok esetében, a bíróság ítélkezési gyakorlata által elismert kivételektől eltekintve (lásd ebben az értelemben: Cilfit és társai ítélet, 283/81, EU:C:1982:335, 21. pont és a rendelkező rész). Valamely nemzeti jogi szabály nem akadályozhatja meg a nemzeti bíróságot abban, hogy az adott esetnek megfelelően éljen az említett lehetőséggel (lásd ebben az értelemben: Rheinmühlen‑Düsseldorf ítélet, 166/73, EU:C:1974:3, 4. pont; Melki és Abdeli ítélet, C‑188/10 és C‑189/10, EU:C:2010:363, 42. pont; Elchinov‑ítélet, C‑173/09, EU:C:2010:581, 27. pont), vagy e kötelezettségnek eleget tegyen.

33

Ugyanis mind e lehetőség, mind e kötelezettség az EUMSZ 267. cikk által a nemzeti bíróságok és a Bíróság között létrehozott együttműködési rendszerből, valamint az e rendelkezés által a nemzeti bíróságokra ruházott, az uniós jogot alkalmazó bírósági feladatokból fakad.

34

Következésképpen a valamely ügyben eljáró nemzeti bíróságnak, ha úgy véli, hogy annak keretében az uniós jog értelmezésével vagy érvényességével kapcsolatos kérdés merül fel, lehetősége van, illetve kötelessége előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz fordulni, anélkül hogy e lehetőséget vagy e kötelezettséget jogszabályi jellegű vagy ítélkezési gyakorlatból eredő nemzeti szabályok akadályozhatnák.

35

A jelen esetben valamely nemzeti jogi rendelkezés nem akadályozhatja meg a végső fokon eljáró bíróságnak a 89/665 irányelvvel kapcsolatos értelmezési kérdéssel foglalkozó tanácsát abban, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon.

36

A fenti megfontolások összességére figyelemmel a második kérdés első részére azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti jogi rendelkezés, amelyet úgy értelmeznek, hogy az uniós jog értelmezésére vagy érvényességére vonatkozó kérdést illetően a végső fokon eljáró bíróság valamely tanácsának, amennyiben nem ért egyet az ugyanezen bíróság teljes ülése által hozott határozatban megjelölt iránymutatással, e kérdést vissza kell utalnia az említett teljes ülés elé, ami így megakadályozza e tanácsot abban, hogy előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz forduljon.

37

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésének együttesen vizsgálandó második és harmadik részében lényegében arra keres választ, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak, miután a Bíróságtól választ kapott az uniós jog értelmezésével kapcsolatban általa feltett kérdésre, vagy ha a Bíróság ítélkezési gyakorlata e kérdésre már egyértelmű választ adott, magának kell megtennie mindazt, ami az uniós jog ezen értelmezésének érvényre juttatásához szükséges.

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság által az előzetes döntéshozatali eljárás során hozott ítélet az alapügy elbírálásánál a nemzeti bíróságra nézve kötelező erejű a szóban forgó uniós intézmények jogi aktusainak értelmezését vagy érvényességét illetően (lásd: Elchinov‑ítélet, C‑173/09, EU:C:2010:581, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ebből következően az a nemzeti bíróság, amely végső fokon eljáró bíróságként eleget tett az EUMSZ 267. cikk harmadik bekezdése szerinti azon kötelezettségnek, amely szerint előzetes döntéshozatal céljából a Bírósághoz kell fordulnia, kötve van az alapügy elbírálásánál a Bíróság által a szóban forgó rendelkezések tekintetében adott értelmezéshez, és adott esetben figyelmen kívül kell hagynia azt a nemzeti ítélkezési gyakorlatot, amelyet nem tart az uniós jognak megfelelőnek (lásd ebben az értelemben: Elchinov‑ítélet, C‑173/09, EU:C:2010:581, 30. pont).

39

Arra is emlékeztetni kell, hogy az EUMSZ 267. cikk hatékony érvényesülését rontaná, ha a nemzeti bíróság akadályoztatva lenne abban, hogy az uniós jogot azonnal a Bíróság döntésének vagy ítélkezési gyakorlatának megfelelően alkalmazhassa (lásd ebben az értelemben: Simmenthal‑ítélet, 106/77, EU:C:1978:49, 20. pont).

40

Az uniós jogi rendelkezéseket hatáskörének keretei között alkalmazni hivatott nemzeti bíróság köteles biztosítani e normák teljes érvényesülését, szükség esetén – saját hatáskörénél fogva – eltekintve a nemzeti jogszabályok uniós joggal ellentétes rendelkezéseinek alkalmazásától, utólagosan is, anélkül hogy előzetesen kérelmeznie vagy várnia kellene azok jogalkotói vagy bármilyen egyéb alkotmányos úton történő megsemmisítésére (lásd elsősorban: Simmenthal‑ítélet, 106/77, EU:C:1978:49, 21. és 24. pont; végezetül: A‑ítélet, C‑112/13, EU:C:2014:2195, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Az uniós jog természetében rejlő követelményekkel ugyanis összeegyeztethetetlen valamely nemzeti jogrendszer minden olyan rendelkezése, illetve minden olyan jogalkotási, közigazgatási, vagy bírósági gyakorlat, amely csökkentené az uniós jog hatékony érvényesülését azáltal, hogy megfosztja az e jog alkalmazására hatáskörrel rendelkező bíróságot azon jogtól, hogy már az alkalmazás időpontjában minden szükséges lépést megtehessen annak érdekében, hogy az uniós normák teljes érvényesülésének esetleges akadályát képező nemzeti jogszabályi rendelkezések alkalmazását mellőzze (lásd: Simmenthal‑ítélet, 106/77, EU:C:1978:49, 22. pont; A‑ítélet, C‑112/13, EU:C:2014:2195, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A fenti megfontolásokra figyelemmel a második kérdés második és harmadik részére azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 267. cikket úgy kell értelmezni, hogy a végső fokon eljáró bíróság tanácsának, miután a Bíróságtól választ kapott az uniós jog értelmezésével kapcsolatban általa előterjesztett kérdésre, vagy ha a Bíróság ítélkezési gyakorlata e kérdésre már egyértelmű választ adott, magának kell megtennie mindazt, ami az uniós jog ezen értelmezésének érvényre juttatásához szükséges.

43

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: