EUR-Lex Access to European Union law

Back to EUR-Lex homepage

This document is an excerpt from the EUR-Lex website

Document 32018L1808

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2018/1808 irányelve (2018. november 14.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról

PE/33/2018/REV/1

OJ L 303, 28.11.2018, p. 69–92 (BG, ES, CS, DA, DE, ET, EL, EN, FR, GA, HR, IT, LV, LT, HU, MT, NL, PL, PT, RO, SK, SL, FI, SV)

In force

ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2018/1808/oj

28.11.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 303/69


AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/1808 IRÁNYELVE

(2018. november 14.)

a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 2010/13/EU irányelvnek (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) a változó piaci körülményekre tekintettel való módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére és 62. cikkére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

rendes jogalkotási eljárás keretében (3),

mivel:

(1)

2007-ben a 2007/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) elfogadásával módosult utoljára jelentős mértékben a 89/552/EGK tanácsi irányelv (5), melyet később a 2010/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) kodifikált. Azóta az audiovizuális médiaszolgáltatások piaca jelentős és gyors átalakuláson esett át a televízió és az internetes szolgáltatások folyamatos konvergenciája miatt. A műszaki fejlődés új típusú szolgáltatásokat és felhasználói élményeket tett lehetővé. Jelentősen megváltoztak különösen a fiatalabb generációk nézői szokásai. Ugyan az audiovizuális élmények közös megélésének továbbra is fontos eszköze a fő televíziós képernyő, számos néző állt át egyéb, hordozható eszközre, és azon néz audiovizuális tartalmat. A hagyományos televíziós tartalom még ma is jelentős hányadot képvisel a naponta átlagosan a képernyő előtt töltött időből.

Azonban egyre nagyobb a jelentősége az új típusú tartalmaknak, például a videóklipeknek vagy a felhasználók által létrehozott tartalomnak, és az új szereplők, többek között a lekérés alapján videofilmet hozzáférhetővé tévő szolgáltatások és a videómegosztó platformok mára már megvetették a lábukat a piacon. Ez a médiakonvergencia szükségessé teszi a jogi keret frissítését, a piaci fejlemények tükrözése valamint az online tartalomszolgáltatásokhoz való hozzáférés, a fogyasztóvédelem és a versenyképesség közötti egyensúly megteremtése érdekében.

(2)

A Bizottság 2015. május 6-án elfogadta az „Európai digitális egységes piaci stratégia” című közleményt, amelyben bejelentette a 2010/13/EU irányelv felülvizsgálatát.

(3)

A 2010/13/EU irányelvet csak azokra a szolgáltatásokra kell továbbra is alkalmazni, amelyek elsődleges célja tájékoztató, szórakoztató vagy oktató műsorszámok szolgáltatása. Az elsődleges cél követelményét abban az esetben is teljesítettnek kell tekinteni, ha a szolgáltatásnak olyan audiovizuális tartalma és formája van, amely a szolgáltató fő tevékenységétől elválasztható, például az online újságoknak az olyan, audiovizuális műsorszámokat vagy felhasználó által létrehozott videókat bemutató önálló részei, amelyek a szolgáltató fő tevékenységétől elválaszthatónak tekinthetők. Egy szolgáltatást akkor kell csak a fő tevékenységtől elválaszthatatlan kiegészítő elemnek tekinteni, ha az az audiovizuális kínálat és a fő tevékenység – például írásbeli formában történő hírszolgáltatás – közötti kapcsolatok eredménye. Maguk a csatornák vagy a szolgáltató szerkesztői felelősségének körébe tartozó bármely egyéb audiovizuális szolgáltatások önmagukban is audiovizuális médiaszolgáltatásokat testesíthetnek meg, még akkor is, ha a szerkesztői felelősség körébe nem tartozó videómegosztó platform keretében kínálják őket. Ilyen esetekben a szerkesztői felelősséget viselő szolgáltatók feladata, hogy megfeleljenek a 2010/13/EU irányelvnek.

(4)

A videómegosztóplatform-szolgáltatók olyan audiovizuális tartalmakat szolgáltatnak, amelyeket a közönség és különösen a fiatalok egyre nagyobb számban tekintenek meg. Ugyanez igaz a közösségi médiaszolgáltatásokra is, amelyek az információmegosztás, a szórakoztatás és az oktatás fontos médiumává váltak, többek közt azáltal, hogy műsorszámokhoz és felhasználó által létrehozott videókhoz biztosítanak hozzáférést. Ezeknek a közösségi médiaszolgáltatásoknak a 2010/13/EU irányelv hatálya alá kell tartozniuk, mivel ugyanazért a közönségért és ugyanazon bevételekért versengenek mint az audiovizuális médiaszolgáltatások. Ezenfelül jelentős hatással bírnak annak okán is, hogy megkönnyítik a felhasználók számára más felhasználók véleményének alakítását és befolyásolását. Ennélfogva a kiskorúaknak a káros tartalomtól és az összes polgárnak a gyűlöletre, az erőszakra és a terrorizmusra uszítástól való védelme érdekében ezeknek a szolgáltatásoknak – amennyiben megfelelnek a videómegosztóplatform-szolgáltatás fogalommeghatározásának – a 2010/13/EU irányelv hatálya alá kell tartozniuk.

(5)

Bár a 2010/13/EU irányelvnek nem célja a közösségi médiaszolgáltatások szabályozása, az olyan közösségi médiaszolgáltatásokat mégis a hatály alá kell vonni, amelyek esetében a műsorszámok és a felhasználó által létrehozott videók szolgáltatása az adott szolgáltatás alapvető funkcióját képezi. A műsorszámok és a felhasználó által létrehozott videók szolgáltatását akkor lehet a közösségi médiaszolgáltatás alapvető funkciójának tekinteni, ha az audiovizuális tartalom nem csupán kiegészítő vagy nem csekély részét képezi az adott közösségi médiaszolgáltatás keretében végzett tevékenységeknek. A végrehajtás egyértelműségének, hatékonyságának és egységességének biztosítása érdekében a Bizottságnak – a kapcsolattartó bizottsággal való konzultációt követően – szükség esetén iránymutatásokat kell kiadnia a „videómegosztóplatform-szolgáltatás” fogalommeghatározásában szereplő alapvető funkció kritériumának gyakorlati alkalmazására vonatkozóan. Ezeket az iránymutatásokat a videómegosztóplatform-szolgáltatók által meghozandó intézkedések által elérendő közérdekű célok és a véleménynyilvánítás szabadságához való jog kellő figyelembevételével kell megfogalmazni.

(6)

Amennyiben a szolgáltatás valamely elválasztható része a 2010/13/EU irányelv szerinti videómegosztóplatform-szolgáltatást képez, csak azt a részt kell az említett irányelv hatálya alá vonni, és kizárólag a műsorszámok és a felhasználó által létrehozott videók tekintetében. A hírlapok és folyóiratok elektronikus változatainak szerkesztői tartalmába beágyazott videóklipeket, valamint az olyan animált képeket, mint a GIF-ek, nem kell a 2010/13/EU irányelv hatálya alá vonni. A videómegosztóplatform-szolgáltatás fogalommeghatározásának nem kell kiterjednie nem gazdasági tevékenységekre, például magáncélú weboldalakon szereplő audiovizuális tartalmak nyújtására és nem kereskedelmi jellegű, azonos érdeklődési körön alapuló közösségekre.

(7)

A 2010/13/EU irányelv eredményes végrehajtásának biztosítása érdekében döntő fontosságú, hogy a tagállamok nyilvántartást hozzanak létre és azt naprakészen tartsák a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatókról és videómegosztóplatform-szolgáltatókról, valamint hogy ezeket a nyilvántartásokat rendszeresen megosszák a hatáskörrel rendelkező független szabályozó hatóságaikkal vagy szerveikkel és a Bizottsággal. Ezeknek a nyilvántartásoknak a joghatóság alapjául szolgáló kritériumokra vonatkozó információt is tartalmazniuk kell.

(8)

A joghatóság megállapításához a tényleges helyzetet a 2010/13/EU irányelvben meghatározott kritériumok alapján kell értékelni. Az ilyen tényleges helyzetek értékelése egymásnak ellentmondó eredményekhez vezethet. Az említett irányelv szerinti együttműködési eljárások alkalmazása során fontos, hogy a Bizottság a megállapításait megbízható tényekre alapozhassa. Az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjának (a továbbiakban: ERGA) ezért felhatalmazást kell adni arra, hogy a Bizottság kérésére a joghatóságról véleményt nyilvánítson. Amennyiben a Bizottság az említett együttműködési eljárások alkalmazása során úgy dönt, hogy konzultál az ERGA-val, tájékoztatnia kell a kapcsolattartó bizottságot többek közt az említett együttműködési eljárások keretében a tagállamoktól kapott értesítésekről és az ERGA véleményéről is.

(9)

A lineáris és a nem lineáris szolgáltatások esetében azonosaknak kell lenniük az audiovizuális médiaszolgáltatások szabad nyújtását és igénybevételét korlátozó eljárásoknak és feltételeknek.

(10)

Az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: a Bíróság) ítélkezési gyakorlatával összhangban a szolgáltatásnyújtás Szerződésben biztosított szabadságát közérdeken alapuló kényszerítő indokok – például a fogyasztóvédelem magas szintjének megvalósítása – miatt korlátozni lehet, feltéve, hogy ez a korlátozás indokolt, arányos és szükséges. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni bizonyos intézkedések meghozatalát annak érdekében, hogy biztosítsák az olyan fogyasztóvédelmi szabályaik tiszteletben tartását, amelyek nem tartoznak a 2010/13/EU irányelv által összehangolt területekhez. A tagállamok által a nemzeti fogyasztóvédelmi rendszereik érvényesítése érdekében – többek között a szerencsejátékok reklámozásával kapcsolatban – hozott intézkedéseknek a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint indokoltnak, a kitűzött célhoz mérten arányosnak, és szükségesnek kell lenniük. A fogadó tagállam semmilyen esetben sem hozhat olyan intézkedéseket, amelyek akadályoznák a valamely másik tagállamból származó televíziós műsorszolgáltatásoknak a területén való továbbközvetítését.

(11)

Amikor egy tagállam arról értesíti a Bizottságot, hogy valamely médiaszolgáltató azért telepedett le a joghatósággal rendelkező tagállamban, hogy megkerülje azokat a szigorúbb szabályokat, amelyek a 2010/13/EU irányelv által összehangolt területeken akkor lennének az adott szolgáltatóra alkalmazandók, ha az az értesítést küldő tagállamban telepedett volna le, erre vonatkozóan hiteles és kellően alátámasztott bizonyítékot kell előterjesztenie. Az ilyen bizonyítéknak olyan megerősítő tényeket kell tartalmaznia, amelyek alapján észszerűen megállapítható a szabályok megkerülése.

(12)

A Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című közleményében hangsúlyozta, hogy a szakpolitikai megoldások mérlegelése során figyelembe fogja venni azokat a mind szabályozói, mind pedig szabályozáson kívül eső eszközöket, amelyeket a jobb ön- és társszabályozás közösségi gyakorlatának és alapelveinek mintájára dolgoztak ki. A 2010/13/EU irányelv által összehangolt területeken kidolgozott több kódexről bebizonyosodott, hogy megfelelően felépített és összhangban áll a jobb ön- és társszabályozás alapelveivel. Az ön- vagy társszabályozás révén kialakított kódexek betartásának előmozdításához nagymértékben hozzájárult az, hogy van jogszabályi háttér. Ugyanilyen fontos az is, hogy az ilyen kódexek konkrét célokat és célkitűzéseket határozzanak meg, lehetővé téve a magatartási kódexekben megjelölt célkitűzések rendszeres, átlátható és független nyomon követését és értékelését. A magatartási kódexekben a hatékony végrehajtásról is rendelkezni kell. A 2010/13/EU irányelv által összehangolt területeken elfogadott ön- és társszabályozási kódexekben célszerű követni az említett alapelveket.

(13)

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tagállamok eltérő jogi hagyományainak megfelelően alkalmazott ön- és társszabályozási eszközök egyaránt fontos szerepet játszhatnak a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításában. A fejlődő audiovizuális médiaszolgáltatási ágazatban a közérdekű célok elérését célzó intézkedések hatékonyabbak, ha azokat a szolgáltatók aktív támogatásával hozzák meg.

(14)

Az önszabályozás olyan önkéntes kezdeményezési típus, amely lehetővé teszi a gazdasági szereplők, a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek és a szövetségek számára, hogy saját maguk számára fogadjanak el közös iránymutatásokat. Ezen iránymutatások kidolgozásáért, nyomon követéséért és az azoknak való megfelelés biztosításáért ők maguk felelősek. A tagállamoknak – eltérő jogi hagyományaikkal összhangban – el kell ismerniük azt a szerepet, amelyet a hatékony önszabályozás a hatályos jogszabályok, valamint a létező bírósági és közigazgatási mechanizmusok kiegészítéseként betölthet, továbbá annak hasznos hozzájárulását a 2010/13/EU irányelv céljainak eléréséhez. Bár az önszabályozás kiegészítő módszer lehet a 2010/13/EU irányelv egyes rendelkezéseinek végrehajtását illetően, nem helyettesítheti a nemzeti jogalkotó kötelezettségeit. A társszabályozás – minimális formájában – jogi kapcsolatot teremt az önszabályozás és a nemzeti jogalkotó között a tagállamok jogi hagyományaival összhangban. Társszabályozás keretében a szabályozói szerep megoszlik az érdekelt felek és a kormány, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek között. Az érintett közjogi hatóságok szerepébe beletartozik a társszabályozási rendszer elismerése, a rendszer folyamatainak ellenőrzése és a rendszer finanszírozása. Arra az esetre, ha a társszabályozás céljai nem teljesülnek, biztosítani kell az állami beavatkozás lehetőségét. A tagállamok átültetéssel kapcsolatos hivatalos kötelezettségeinek sérelme nélkül a 2010/13/EU irányelv ösztönzi az ön- és társszabályozás igénybevételét. Ez nem kötelezheti a tagállamokat ön- vagy társszabályozási rendszerek vagy ezek mindegyikének kialakítására, továbbá nem zavarhatja meg és nem veszélyeztetheti a tagállamokban jelenleg már létező, hatékonyan működő társszabályozási kezdeményezéseket.

(15)

A média tulajdonviszonyainak átláthatósága közvetlenül összefügg a véleménynyilvánítás szabadságával, amely a demokratikus rendszerek egyik sarokköve. A médiaszolgáltatók tulajdonosi szerkezetére vonatkozó információk – amikor az ilyen tulajdonjog eredménye a nyújtott szolgáltatás tartalma feletti ellenőrzés vagy jelentős befolyás gyakorlása – lehetővé teszik a felhasználók számára, hogy tájékozottan ítélhessék meg az érintett tartalmat. A tagállamok számára lehetővé kell tenni annak meghatározását, hogy a médiaszolgáltatók tulajdonosi szerkezetére vonatkozó információkat hozzáférhetővé kell-e tenni a felhasználók számára, és ha igen, milyen mértékben, feltéve, hogy az érintett alapvető jogok és szabadságok lényegét tiszteletben tartják, és hogy az ilyen intézkedések szükségesek és arányosak.

(16)

Az audiovizuális médiaszolgáltatások sajátos jellege miatt, különösen mivel ezek a szolgáltatások befolyásolják az emberek véleményalkotásának módját, a felhasználók jogos érdeke, hogy tudják, ki felelős e szolgáltatások tartalmáért. A véleménynyilvánítás szabadságának erősítése és ennek révén a médiapluralizmus előmozdítása és az összeférhetetlenség elkerülése érdekében fontos, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a felhasználók mindig könnyen és közvetlenül hozzá tudjanak férni a médiaszolgáltatóra vonatkozó információkhoz. Az egyes tagállamok feladata döntést hozni különösen a tulajdonosi szerkezetről és a tényleges tulajdonosokról nyújtható információk tekintetében.

(17)

A koherencia, valamint a jogbiztonság vállalkozások és tagállami hatóságok számára történő garantálása érdekében az „erőszakra vagy gyűlöletre uszítás” fogalmát – a megfelelő mértékben – a 2008/913/IB tanácsi kerethatározatnak (7) megfelelően kell értelmezni.

(18)

Figyelembe véve azon eszközök fejlődését, amelyek segítségével elektronikus hírközlési hálózatokon keresztül tartalom terjeszthető, fontos gondoskodni a közönség terrorizmusra uszítás elleni védelméről. A 2010/13/EU irányelvnek ezért biztosítania kell, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások ne tartalmazzanak terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítást. A koherencia, valamint a jogbiztonság vállalkozások és tagállami hatóságok számára történő biztosítása érdekében a „terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás” fogalmát (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (8) megfelelően kell értelmezni.

(19)

Annak érdekében, hogy a nézők, így a szülők és a kiskorúak is képesek legyenek tájékozott döntést hozni arról, hogy milyen tartalmat nézzenek, a médiaszolgáltatóknak elegendő tájékoztatást kell nyújtaniuk az olyan tartalmakról, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. Ez például olyan tartalomjelölési rendszerrel, akusztikus figyelmeztetéssel, vizuális szimbólummal vagy bármely egyéb megoldással érhető el, amely azonosítja a tartalom jellegét.

(20)

A kiskorúak védelmét célzó, televíziós műsorszolgáltatások esetében alkalmazandó megfelelő intézkedéseket a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokra is alkalmazni kell. Ennek növelnie kell a védelem szintjét. A minimális harmonizáción alapuló megközelítés lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy nagyobb mértékű védelmet biztosítsanak az olyan tartalmakkal szemben, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. A legártalmasabb tartalmak esetében – amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését, azonban nem minősülnek szükségképpen bűncselekménynek – a legszigorúbb intézkedéseket kell alkalmazni, például titkosítást és hatékony szülői felügyeleti rendszereket, de a tagállamok ezeknél szigorúbb intézkedéseket is elfogadhatnak.

(21)

Az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) kimondja, hogy a gyermekek személyes adataik kezelése tekintetében különös védelmet érdemelnek. Amennyiben a médiaszolgáltatók gyermekvédelmi mechanizmusokat alakítanak ki, azoknak elkerülhetetlen velejárója a kiskorúak személyes adatainak kezelése. Mivel az ilyen mechanizmusok célja a gyermekek védelme, a kiskorúak műszaki gyermekvédelmi intézkedések keretében kezelt személyes adatai nem használhatók fel kereskedelemi célokra.

(22)

Az audiovizuális tartalom akadálymentességének biztosítása alapvető követelmény az Egyesült Nemzetek fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezménye alapján fennálló kötelezettségek keretében. A 2010/13/EU irányelv összefüggésében a „fogyatékossággal élő személyek” kifejezést az említett irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások, azaz az audiovizuális médiaszolgáltatások jellegének figyelembevételével kell értelmezni. A fogyatékossággal élő személyek és az idősek joga az Unió társadalmi és kulturális életében való részvételre és az abba történő integrációra összefügg az akadálymentesen hozzáférhető audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtásával. A tagállamoknak ezért indokolatlan késedelem nélkül biztosítaniuk kell azt, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók aktívan törekedjenek arra, hogy a tartalmakat akadálymentesen hozzáférhetővé tegyék a fogyatékossággal élő személyek, így különösen a látás- vagy hallássérültek számára. Az akadálymentességi követelményeket fokozatosan és folyamatosan kell teljesíteni, azoknak a gyakorlati és nem kiküszöbölhető korlátoknak a figyelembevétele mellett, amelyek miatt adott esetben nem biztosítható teljes akadálymentesség, például a valós időben közvetített műsorszámok vagy események esetében. Annak a mérése érdekében, hogy a médiaszolgáltatók milyen előrelépést tettek a tekintetben, hogy szolgáltatásaikat fokozatosan akadálymentesítsék a látás-, illetve hallássérültek számára, a tagállamoknak a területükön letelepedett médiaszolgáltatókat rendszeres jelentéstételre kell kötelezniük.

(23)

A 2010/13/EU irányelv hatálya alá tartozó audiovizuális médiaszolgáltatások akadálymentessége többek között, de nem kizárólag az alábbi módokon biztosítható: jelnyelv, feliratozás a siketek és a nagyothallók számára, hangos feliratozás és audio-narráció. Az említett irányelv hatálya ugyanakkor nem terjed ki az audiovizuális médiaszolgáltatások akadálymentességét biztosító funkciókra és szolgáltatásokra, sem pedig az elektronikus műsorkalauzok akadálymentességet célzó funkcióira. Következésképpen az említett irányelv nem érinti az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító szolgáltatások – például weboldalak, online alkalmazások és elektronikus műsorkalauzok – akadálymentességének, illetve az akadálymentességre és az akadálymentes formátumra vonatkozó információk nyújtásának harmonizációját célzó uniós jogot.

(24)

Egyes esetekben előfordulhat, hogy nem lehetséges rendkívüli helyzetekről tájékoztatást adni a fogyatékossággal élő személyek számára akadálymentesen hozzáférhető formában. Az ilyen kivételes esetek azonban nem akadályozhatják meg a rendkívüli helyzetekről való tájékoztatás audiovizuális médiaszolgáltatások segítségével történő nyilvánosságra hozatalát.

(25)

A 2010/13/EU irányelv nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy kötelezettségeket írjanak elő annak biztosítására, hogy a közérdekű tartalmak megfelelő hangsúlyt kapjanak olyan meghatározott közérdekű célkitűzések keretében, mint a médiapluralizmus, a szólásszabadság és a kulturális sokszínűség. Ilyen kötelezettségek csak akkor írhatók elő, ha azok a tagállamok által az uniós joggal összhangban világosan meghatározott közérdekű célkitűzések teljesítéséhez szükségesek. Amennyiben a tagállamok a megfelelő hangsúly biztosítására vonatkozó szabályok bevezetéséről határoznak, csak arányos kötelezettségeket írhatnak elő a vállalkozások számára, jogszerű közpolitikai megfontolások érdekében.

(26)

A médiaszolgáltatók szerkesztői felelőssége és az audiovizuális értéklánc védelme érdekében elengedhetetlen a médiaszolgáltatók által szolgáltatott műsorszámok és audiovizuális médiaszolgáltatások integritásának garantálása. A műsorszámokat és az audiovizuális médiaszolgáltatásokat úgy kell közvetíteni, hogy a médiaszolgáltató kifejezett hozzájárulása nélkül azokat ne vágják, ne változtassák és ne szakítsák meg, illetve azokat kereskedelmi céllal overlay technikával ne egészítsék ki. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatás igénybe vevője által kizárólag magáncélra kezdeményezett vagy engedélyezett overlay technikával történő kiegészítésekhez – így például az egyéni kommunikációs szolgáltatásokból származókhoz – ne legyen szükség a médiaszolgáltató hozzájárulására. A felhasználói felületek azon vezérlő elemeire, amelyek az eszköz működéséhez vagy a műsorszámok közötti navigációhoz szükségesek, így például a hangerő-szabályozókra, a kereső funkciókra, a navigációs menüre és a csatornák jegyzékére ennek nem kell vonatkoznia. Nem kell vonatkoznia az olyan jogszerű overlay technikával történő kiegészítésekre sem, mint a figyelmeztetések, a közérdekű információk, a feliratok, illetve a médiaszolgáltató kereskedelmi közleményt tartalmazó overlay technikával történő kiegészítései. Nem kell továbbá vonatkoznia – az (EU) 2015/2120 európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) 3. cikke (3) bekezdésének sérelme nélkül – azon adattömörítő technikákra, amelyek az adatfájl méretét csökkentik, és azokra az egyéb technikákra, amelyek célja a szolgáltatásnak a tartalom bárminemű megváltoztatása nélkül a szolgáltatóeszközökhöz történő igazítása, mint például a felbontás és a kódolás.

A műsorszámok és az audiovizuális médiaszolgáltatások integritásának védelmét célzó intézkedéseket akkor kell előírni, ha azok szükségesek a tagállamok által az uniós joggal összhangban világosan meghatározott közérdekű célkitűzések teljesítéséhez. Az ilyen intézkedésekkel arányos kötelezettségeket kell előírni a vállalkozások számára, jogszerű közpolitikai megfontolások érdekében.

(27)

A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokban az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek – a támogatás és a termékmegjelenítés kivételével – meg kell felelniük az alkoholtartalmú italokra vonatkozó televíziós reklám és televíziós vásárlás tekintetében alkalmazandó, a 2010/13/EU irányelvben meghatározott kritériumoknak. Az alkoholtartalmú italokra vonatkozó televíziós reklám és televíziós vásárlás tekintetében alkalmazandó részletesebb kritériumok a reklámbejátszásokra korlátozódnak, amelyek jellegükből adódóan elkülönülnek a műsorszámtól, és ennélfogva nem tartoznak a körükbe az olyan egyéb kereskedelmi közlemények, amelyek a műsorszámhoz kapcsolódnak vagy annak szerves részét képezik, mint például a támogatás vagy a termékmegjelenítés. Következésképpen ezeket a kritériumokat nem kell alkalmazni a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások keretében való támogatásra és termékmegjelenítésre.

(28)

Nemzeti és nemzetközi szinten is léteznek bizonyos széles körben elismert táplálkozási iránymutatások, például az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Irodájának tápanyagprofil-modellje, amelyek célja, hogy a gyermekeket célzó televíziós élelmiszer-reklámokkal összefüggésben tápanyag-összetételük alapján megkülönböztessék az élelmiszereket. A tagállamokat annak biztosítására kell ösztönözni, hogy az ön- és társszabályozás – egyebek mellett magatartási kódexek – alkalmazásával ténylegesen csökkenjen a gyermekek olyan audiovizuális kereskedelmi közleményeknek való kitettsége, amelyekben magas só-, cukor-, zsír-, telített zsírsav- vagy transzzsírsav-tartalmú, illetve az említett nemzeti vagy nemzetközi táplálkozási iránymutatásoknak más okból nem megfelelő élelmiszerek és italok szerepelnek.

(29)

A tagállamokat annak biztosítására is ösztönözni kell, hogy az ön- és társszabályozási magatartási kódexek alkalmazásával ténylegesen csökkenjen a gyermekek és a kiskorúak alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek való kitettsége. Léteznek bizonyos uniós és nemzeti szintű ön- vagy társszabályozási rendszerek, amelyek az alkoholtartalmú italok felelős marketingjét hivatottak elősegíteni, többek között az audiovizuális kereskedelmi közleményekben is. Ezeket a rendszereket továbbra is ösztönözni kell, különösen azokat, amelyek célja annak biztosítása, hogy az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemények felelős italfogyasztásra vonatkozó üzenettel egészüljenek ki.

(30)

Fontos biztosítani a kiskorúak hatékony védelmét a szerencsejátékok népszerűsítéséhez kapcsolódó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek való kitettség ellen. Ezzel összefüggésben számos olyan uniós és nemzeti szintű ön- vagy társszabályozási rendszer létezik, amelynek célja a felelős szerencsejáték népszerűsítése, többek között audiovizuális kereskedelmi közleményekben is.

(31)

Annak érdekében, hogy az Unióban elháruljanak a határokon átívelő szolgáltatásnyújtás szabadsága előtti akadályok, biztosítani kell különösen a fogyasztók és a közegészség védelmét célzó ön- és társszabályozási intézkedések hatékonyságát.

(32)

Átalakult a televíziós műsorszolgáltatás piaca, és ezért az audiovizuális kereskedelmi közlemények területén nagyobb rugalmasságra van szükség, különös tekintettel a lineáris audiovizuális médiaszolgáltatásokra és a termékmegjelenítésre vonatkozó mennyiségi szabályokra. Az új, például reklámot nem tartalmazó szolgáltatások megjelenése folytán az alternatív kínálatra könnyen átállni képes nézők számára nagyobb választék áll rendelkezésre.

(33)

A termékmegjelenítés liberalizációjával nem sikerült az audiovizuális kereskedelmi közlemények e formájának terjedését az elvárt mértékben elérni. Így különösen – bár a termékmegjelenítésre néhány kivételtől eltekintve általános tilalom érvényes – nem sikerült jogbiztonságot teremteni a médiaszolgáltatók számára. Ezért bizonyos kivételekkel minden audiovizuális médiaszolgáltatásban és videómegosztóplatform-szolgáltatásban engedélyezni kell a termékmegjelenítést.

(34)

Nem engedélyezhető termékmegjelenítés hírműsorszámokban, aktuális eseményekkel foglalkozó műsorszámokban, fogyasztói ügyekkel foglalkozó műsorszámokban, vallási műsorokban és gyermekműsorokban. Bizonyítható ugyanis, hogy a termékmegjelenítés és a beágyazott reklám befolyásolhatja a gyermekek viselkedését, mert a gyermekek gyakran nem képesek felismerni a kereskedelmi tartalmat. Ezért a termékmegjelenítés tilalmát továbbra is fenn kell tartani a gyermekműsorokban. A fogyasztói ügyekkel foglalkozó műsorszámok tanácsot adnak a nézőknek, illetve termékek és szolgáltatások vásárlását ismertetik. Ha az ilyen műsorszámokban engedélyezett lenne a termékmegjelenítés, akkor azon nézők számára, akik a termék vagy a szolgáltatás őszinte és valós ismertetését várnák el az ilyen műsorszámokban, nem különülnének el egymástól a reklámok és a szerkesztői tartalom.

(35)

A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak ösztönözniük kell az európai alkotások gyártását és forgalmazását annak biztosítása révén, hogy műsorkínálatukban legalább a meghatározott arányban szerepeljenek európai alkotások, és azok kellőképpen hangsúlyosan jelenjenek meg. Ösztönözni kell az európai alkotásnak minősülő audiovizuális tartalmak címkézését a metaadatokban oly módon, hogy az ilyen metaadatok hozzáférhetők legyenek a médiaszolgáltatók számára. Az európai alkotások hangsúlyos megjelenítése magában foglalja az ilyen alkotásokhoz való hozzáférés elősegítését. A hangsúlyos megjelenítés különböző módokon biztosítható, például az európai alkotásoknak egy, a szolgáltatás honlapjáról elérhető külön szekcióba rendezése révén; annak lehetővé tétele révén, hogy az említett szolgáltatás részét képező keresőeszközzel külön rá lehessen keresni az európai alkotásokra; európai alkotásoknak az említett szolgáltatást népszerűsítő kampányokban való szerepeltetése révén; vagy az említett szolgáltatás műsorkínálatának részét képező műsorszámok közül legalább egy adott százalékos arányban európai alkotások népszerűsítése révén, például szalaghirdetésben vagy hasonló eszközökkel.

(36)

Az európai alkotásokba történő beruházás megfelelő szintjének biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a területükön letelepedett médiaszolgáltatók részére pénzügyi kötelezettségeket írjanak elő. E kötelezettségek az európai alkotások gyártásához és az európai alkotásokra vonatkozó jogok megszerzéséhez való közvetlen hozzájárulás formáját ölthetik. A tagállamok kivethetnek pénzalapba befizetendő adókat is, amelyek alapja a területükön nyújtott vagy a területüket célzó audiovizuális médiaszolgáltatások által generált bevétel. A pénzügyi kötelezettségek és a tagállamok eltérő kultúrpolitikája közötti közvetlen kapcsolatra tekintettel ez az irányelv egyértelművé teszi, hogy egy tagállam más tagállamban letelepedett médiaszolgáltatók számára is előírhat ilyen pénzügyi kötelezettségeket, ha szolgáltatásaik az adott tagállam területét célozzák. Ebben az esetben a pénzügyi kötelezettségeket kizárólag a célzott tagállam közönsége révén keletkezett bevételre kell kivetni. Azoknak a médiaszolgáltatóknak, amelyek egy célzott tagállamban kötelesek hozzájárulást fizetni valamely filmfinanszírozási rendszerbe, megkülönböztetésmentes módon részesülniük kell a médiaszolgáltatók számára az adott filmfinanszírozási rendszer keretében nyújtott támogatásból, akkor is, ha nem abban a tagállamban vannak letelepedve.

(37)

A műsorszolgáltatók jelenleg nagyobb mértékben fektetnek be az európai audiovizuális alkotásokba, mint a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók. Ezért ha egy célzott tagállam úgy dönt, hogy egy másik tagállam joghatósága alá tartozó műsorszolgáltató számára pénzügyi kötelezettséget ír elő, akkor az arányosság elvére kellő tekintettel figyelembe kell vennie a műsorszolgáltató közvetlen hozzájárulásait az európai alkotásokhoz, különösen a koprodukciók gyártásához és az azokra vonatkozó jogok megszerzéséhez. Ez nem sérti a tagállamok azon hatáskörét, hogy – kultúrpolitikájukkal összhangban és az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak megfelelően – meghatározzák a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által fizetendő pénzügyi hozzájárulások mértékét.

(38)

Amikor egy tagállam eseti alapon megvizsgálja, hogy egy másik tagállamban letelepedett, lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatást nyújtó szolgáltató az ő területén lévő közönséget célozza-e meg, olyan mutatókra kell hivatkoznia, mint például a kifejezetten a területének fogyasztóit célzó reklámok és egyéb promóciók, a szolgáltatás fő nyelve, vagy pedig olyan tartalom, illetve kereskedelmi közlemények megléte, amelyeket kimondottan a fogadó tagállam közönségének szánnak.

(39)

Amennyiben egy tagállam a médiaszolgáltatók számára pénzügyi hozzájárulást ír elő, e hozzájárulásnak törekednie kell az európai alkotások megfelelő előmozdítására, egyúttal el kell kerülnie a médiaszolgáltatókra irányuló terhek kétszeres kivetésének kockázatát. Így, amennyiben az a tagállam, amelyben a médiaszolgáltató letelepedett, ilyen pénzügyi hozzájárulást elő, figyelembe kell vennie minden olyan esetleges pénzügyi hozzájárulást, amelyet a célzott tagállamok írnak elő.

(40)

Annak érdekében, hogy az európai alkotások előmozdítására vonatkozó kötelezettségek ne ássák alá a piac fejlődését, valamint hogy új szereplők is piacra léphessenek, a csekély piaci jelenléttel rendelkező szolgáltatókra nem kell ilyen kötelezettségeket róni. Ilyenek különösen az alacsony árbevétellel rendelkező vagy a kisszámú közönséget elérő szolgáltatók. A kisszámú közönséget például – a szolgáltatás jellegétől függően – a nézettségi idő vagy az értékesítés volumene alapján lehet megállapítani, az alacsony árbevétel megállapításakor pedig figyelembe kell venni az egyes tagállamok audiovizuális piacainak mérete közötti különbségeket. Ezenfelül olyan esetekben sem lenne helyénvaló ilyen követelményeket előírni, amikor az – az audiovizuális médiaszolgáltatások jellegére vagy témájára tekintettel – kivitelezhetetlen vagy indokolatlan lenne.

(41)

Fontos, hogy a műsorszolgáltatók nagyobb rugalmassággal rendelkezzenek, és a hirdetői kereslet és a nézőforgalom maximalizálása érdekében saját maguk tudják eldönteni, mikor jelenítik meg a reklámot. Arra is szükség van azonban, hogy e tekintetben a fogyasztóvédelem megfelelő szintje folyamatosan biztosított legyen, mivel az említett rugalmasság miatt a nézők a főműsoridő alatt túlságosan nagy mennyiségű reklámnak lennének kitéve. Ennélfogva a 6 és 18 óra közötti, illetve a 18 és 24 óra közötti időszakban különleges korlátozásokat kell alkalmazni.

(42)

A semleges képkockák a szerkesztői tartalmat választják el a televíziós reklámbejátszásoktól vagy a televíziós vásárlási bejátszásoktól, és az egyes bejátszásokat egymástól. Ezek világosan jelzik a néző számára, hogy egy adott típusú audiovizuális tartalom véget ért és egy másik típusú audiovizuális tartalom kezdődik. Tisztázni szükséges, hogy a semleges képkockákra nem vonatkozik a televíziós reklámokra megállapított mennyiségi határérték. Erre azért van szükség, hogy a semleges képkockák bejátszására fordított idő ne befolyásolja a reklámcélra fordítható időt, és hogy a semleges keretek bejátszása ne érintse hátrányosan a reklámbevételeket.

(43)

A televíziós műsorszolgáltató által saját műsorszámaival és a közvetlenül ezekből a műsorszámokból származó kiegészítő termékeivel kapcsolatban tett közleményekre, vagy a közszolgálati közleményekre és – a felhívás közvetítésével járó költségeket leszámítva – díjmentesen közvetített jótékonysági felhívásokra biztosított adásidőt nem kell beszámítani abba a maximális adásidőbe, amely televíziós reklámra és televíziós vásárlásra fordítható. Ezen túlmenően számos műsorszolgáltató nagyobb műsorszolgáltató csoport tagjaként nemcsak a saját műsorszámaival és a közvetlenül ezekből a műsorszámokból származó kiegészítő termékekkel kapcsolatos hirdetményeket jelenít meg, hanem az ugyanazon műsorszolgáltató csoporthoz tartozó más egységek műsorszámaival és audiovizuális médiaszolgáltatásaival kapcsolatos hirdetményeket is. Az ilyen jellegű hirdetményeket sem kell beszámítani abba a maximális adásidőbe, amely televíziós reklámra és televíziós vásárlásra fordítható.

(44)

A 2010/13/EU irányelv hatálya alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) értelmében vett információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtanak. Következésképpen ezek a szolgáltatók az említett irányelvben megállapított, a belső piacra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartoznak, amennyiben valamelyik tagállamban vannak letelepedve. A kiskorúak és a közönség védelmét célzó, a 2010/13/EU irányelvben foglalt intézkedések hatékonyságának megóvása és az egyenlő versenyfeltételek lehető legnagyobb mértékű biztosítása érdekében helyénvaló gondoskodni arról, hogy a tagállamokban nem letelepedett videómegosztóplatform-szolgáltatókra is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, amennyiben ezeknek a szolgáltatóknak a tagállamokban letelepedett anyavállalkozása vagy leányvállalkozása van, vagy pedig ezek a szolgáltatók olyan csoporthoz tartoznak, amelynek egy másik vállalkozása valamelyik tagállamban van letelepedve. Ezért az a 2010/13/EU irányelvben megállapított fogalommeghatározásoknak elveken kell alapulniuk, és biztosítaniuk kell, hogy a vállalkozások ne vonhassák ki magukat az említett irányelv hatálya alól olyan módon, hogy az Unión belül vagy azon kívül letelepedett vállalkozásokból álló, többszintű csoportszerkezetet alakítanak ki. A 2000/31/EK és a 2010/13/EU irányelvben a letelepedésre vonatkozóan meghatározott szabályoknak megfelelően a Bizottságot tájékoztatni kell az egyes tagállamok joghatósága alá tartozó szolgáltatókról.

(45)

Új kihívások mindenekelőtt a videómegosztó platformokkal kapcsolatosan jelentkeznek, amelyeket a felhasználók, különösen a kiskorúak, egyre nagyobb mértékben vesznek igénybe az audiovizuális tartalmak megtekintéséhez. Ebben az összefüggésben a videómegosztóplatform-szolgáltatásokon keresztül megjelenő káros tartalom és gyűlöletbeszéd egyre inkább aggodalomra adnak okot. A kiskorúaknak és a közönségnek az ilyen tartalmakkal szembeni védelme érdekében ezekben a kérdésekben arányos szabályokat szükséges megállapítani.

(46)

A videómegosztóplatform-szolgáltatásokban megjelenő kereskedelmi közleményeket már szabályozza a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12), amely tiltja az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatait, többek között az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokban megjelenő félrevezető és agresszív kereskedelmi gyakorlatokat.

A videómegosztó platformokon dohánytermékekről és kapcsolódó termékekről megjelenő kereskedelmi közleményeket illetően a 2003/33/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) hatályos tiltó rendelkezései, valamint az elektronikus cigarettákról és az utántöltő flakonról megjelenő kereskedelmi közleményekre alkalmazandó, a 2014/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (14) szerinti tiltó rendelkezések biztosítják a fogyasztók dohánytermékekkel és kapcsolódó termékekkel szembeni megfelelő védelmét. Tekintve, hogy a felhasználók egyre nagyobb mértékben veszik igénybe a videómegosztóplatform-szolgáltatásokat, ha audiovizuális tartalomhoz szeretnének hozzáférni, biztosítani kell a fogyasztóvédelem megfelelő szintjét az audiovizuális kereskedelmi közleményekre vonatkozó szabályok összes szolgáltató tekintetében történő megfelelő szintű összehangolásával. Ezért fontos, hogy a videómegosztó platformokon megjelenő audiovizuális kereskedelmi közlemények egyértelműen meg legyenek jelölve, és megfeleljenek egy sor minőségi minimumkövetelménynek.

(47)

A videómegosztóplatform-szolgáltatásokon keresztül szolgáltatott tartalom jelentős hányada nem tartozik a videómegosztó platform szolgáltatójának szerkesztői felelősségi körébe. Ugyanakkor rendszerint ezek a szolgáltatók határozzák meg a tartalomnak, nevezetesen a műsorszámoknak, a felhasználó által létrehozott videóknak és az audiovizuális kereskedelmi közleményeknek a rendszerezését, egyebek mellett automatikus eszközök vagy algoritmusok útján. Ezért ezeket a szolgáltatókat kötelezni kell arra, hogy megfelelő intézkedésekkel védjék a kiskorúakat az olyan tartalmaktól, amelyek károsíthatják azok fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. Kötelezni kell őket továbbá arra, hogy megfelelő intézkedésekkel védjék a közönséget az olyan tartalmakkal szemben, amelyek bizonyos csoporttal vagy egy csoport valamely tagjával szemben erőszakra vagy gyűlöletre uszítanak az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 21. cikkében említett bármely szempont alapján, vagy amelyeknek a terjesztése az uniós jog szerint bűncselekménynek minősül.

(48)

Tekintettel annak a viszonynak a jellegére, amely a szolgáltatót a videómegosztóplatform-szolgáltatásokon keresztül szolgáltatott tartalomhoz fűzi, a kiskorúak és a közönség védelmére irányuló megfelelő intézkedéseknek a tartalom rendszerezésére, nem pedig magára a tartalomra kell irányulniuk. A 2010/13/EU irányelvben ezzel kapcsolatosan foglalt követelményeket ezért a 2000/31/EK irányelv 12–14.cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni, amely jogellenes adatoknak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat nyújtó egyes szolgáltatók által történő továbbítása, vagy automatikus, közbenső és átmeneti tárolása, illetve tárolása esetén a felelősség alóli mentességről rendelkezik. A 2000/31/EK irányelv 12–14. cikkének hatálya alá tartozó szolgáltatások nyújtása során az említett követelményeket az említett irányelv 15. cikkének sérelme nélkül kell alkalmazni, amely kizárja az említett adatok nyomon követésének és a jogellenes tevékenységre utaló tények vagy körülmények aktív felderítésének a szolgáltatókat terhelő általános kötelezettségét, ami azonban nem vonatkozik az egyedi esetek nyomon követésének kötelezettségére, és különösen nem érinti a nemzeti hatóságoknak a nemzeti joggal összhangban álló utasításait.

(49)

A 2010/13/EU irányelv alapján meghozandó megfelelő intézkedések meghozatalába célszerű a lehető legnagyobb mértékben bevonni a videómegosztóplatform-szolgáltatókat. Ennek érdekében ösztönözni kell a társszabályozást. Emellett meg kell tartani azt a lehetőséget, hogy a videómegosztóplatform-szolgáltatók önkéntes alapon az uniós joggal összhangban szigorúbb intézkedéseket foganatosítsanak, tiszteletben tartva a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, valamint a médiapluralizmust.

(50)

A hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog a Charta 47. cikkében rögzített alapjog. A 2010/13/EU irányelv rendelkezései nem értelmezhetők tehát olyan módon, amely megakadályozhatná a feleket az igazságszolgáltatási rendszer igénybevételéhez való joguk gyakorlásában.

(51)

A kiskorúaknak a káros tartalommal, illetve a közönségnek az erőszakra, gyűlöletre és terrorizmusra uszítással szembeni védelmét célzó, a 2010/13/EU irányelvvel összhangban álló megfelelő intézkedések meghozatala során ügyelni kell a Chartában rögzített vonatkozó alapjogokkal való egyensúly gondos biztosítására. Ez – különösen és az adott esettől függően – a magán- és családi élet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez fűződő jogra, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságára, a vállalkozás szabadságára, a megkülönböztetés tilalmára, valamint a gyermekek jogaira vonatkozik.

(52)

A kapcsolattartó bizottság célja a 2010/13/EU irányelv hatékony végrehajtásának elősegítése, és az irányelv alkalmazását érintő bármilyen gyakorlati nehézséggel kapcsolatban rendszeres konzultációt kell vele folytatni. A kapcsolattartó bizottság munkája nem korlátozódhat az audiovizuális politika területén felmerült meglévő problémákra, hanem az ezen ágazatban felmerülő releváns változásokra is ki kell terjednie. A kapcsolattartó bizottság a tagállamok érintett nemzeti hatóságainak képviselőiből áll. A tagállamoknak képviselőik kinevezésekor törekedniük kell a nemek egyenlő képviseletének elősegítésére a kapcsolattartó bizottság összetételében.

(53)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti szabályozó hatóságaik illetve szerveik jogilag elkülönüljenek a kormánytól. Ugyanakkor ez nem zárja ki azt, hogy a tagállamok nemzeti alkotmányjogi rendelkezéseikkel összhangban felügyeletet gyakoroljanak felettük. A nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek abban az esetben rendelkeznek a szükséges mértékű függetlenséggel, ha e hatóságok vagy szervek, beleértve a közjogi hatóságként vagy szervként létrehozottakat is, funkcionálisan és ténylegesen függetlenek országuk kormányától és minden más köz- vagy magánjogi szervtől. Ez elengedhetetlen a nemzeti szabályozó hatóság vagy szerv által hozott döntések pártatlanságának biztosításához. A függetlenség követelménye nem érinti azt, hogy a tagállamoknak lehetőségük van különböző ágazatok – így például az audiovizuális és a távközlési ágazat – felügyeletét ellátó szabályozó szervek létrehozására. A nemzeti szabályozó hatóságoknak vagy szerveknek rendelkezniük kell a feladataik ellátásához szükséges végrehajtási hatáskörökkel és erőforrásokkal a személyi állomány, a szakértelem és a pénzügyi eszközök tekintetében. A 2010/13/EU irányelv alapján létrehozott szabályozó hatóságok vagy szervek tevékenységei révén biztosítani kell az olyan célok tiszteletben tartását, mint a médiapluralizmus, a kulturális sokszínűség, a fogyasztók védelme, a belső piac megfelelő működése és a tisztességes verseny ösztönzése.

(54)

Tekintve, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatások egyik célja az egyének érdekeinek szolgálata és a közvélemény alakítása, alapvető fontosságú, hogy e szolgáltatások a lehető legteljesebb körű és a legsokszínűbb tájékoztatást tudják nyújtani az egyének és a társadalom számára. Ez a cél csak akkor teljesülhet, ha a szerkesztői döntések mentesek mindennemű olyan állami beavatkozástól, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek olyan befolyásától, amely túllép a jogszabályok puszta végrehajtásán, és amely nem valamely jogilag védett olyan jog megóvását szolgálja, amelyet bármely egyedi véleménytől függetlenül védeni kell.

(55)

Nemzeti szinten hatékony jogorvoslati mechanizmusoknak kell rendelkezésre állniuk. Az adott jogorvoslati testületnek függetlennek kell lennie az eljárásban részt vevő felekől. Ez a testület lehet bíróság. A jogorvoslati eljárás nem sértheti a nemzeti igazságszolgáltatási rendszeren belüli hatáskörmegosztást.

(56)

Az uniós audiovizuális szabályozási keretrendszer valamennyi tagállamban való következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság 2014. február 3-i bizottsági határozatával (15) létrehozta az ERGA-t. Az ERGA szerepe az, hogy műszaki szakértelemmel segítse a Bizottságnak a 2010/13/EU irányelv összes tagállamban való következetes végrehajtásának biztosítására irányuló munkáját, valamint megkönnyítse a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek egymás közötti együttműködését, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek és a Bizottság közötti együttműködést.

(57)

Az ERGA lényegesen hozzájárult a következetes szabályozási gyakorlatok kialakításához, és végrehajtási kérdésekben magas szinten nyújtott tanácsadást a Bizottságnak. Ez indokolttá teszi, hogy a 2010/13/EU irányelv hivatalosan elismerje és megerősítse a szerepét. Az ERGA-t ezért az említett irányelvvel létre kell hozni.

(58)

Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság az audiovizuális médiaszolgáltatásokat és a videómegosztó platformokat érintő bármely kérdésben kikérhesse az ERGA véleményét. Az ERGA-nak műszaki szakértelemmel és tanácsokkal, valamint a legjobb gyakorlatok – ideértve az ön-, illetve társszabályozási magatartási kódexeket – cseréjének elősegítésével kell támogatnia a Bizottságot. A Bizottságnak különösen a 2010/13/EU irányelv alkalmazását illetően kell konzultálnia az ERGA-val, az irányelv egységes végrehajtásának előmozdítása érdekében. A Bizottság felkérésére az ERGA-nak nem kötelező erejű véleményeket kell kibocsátania a joghatóságról, a vétel szabadságának elvétől való eltérést foganatosító intézkedésekről, valamint a jogmegkerülés elleni intézkedésekről. Ezen túlmenően az ERGA-nak képesnek kell lennie műszaki tanácsot adni az audiovizuális médiaszolgáltatások keretrendszerével összefüggő bármely szabályozási kérdésben, beleértve a gyűlöletbeszédnek és a kiskorúak védelmének a területét, valamint a magas zsír-, só- vagy nátrium- és cukortartalmú élelmiszerekre vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemények tartalmát is.

(59)

A médiatudatosság olyan készségeket, ismereteket és értelmezési képességeket jelent, amelyeknek köszönhetően a polgárok hatékonyan és biztonságosan tudják használni a médiát. Ahhoz, hogy a polgárok képesek legyenek információkhoz hozzájutni, valamint hogy felelősen és biztonságos módon tudjanak médiatartalmakat felhasználni és létrehozni, illetve azokat kritikusan tudják értékelni, fejlett médiatudatossággal kell rendelkezniük. A médiatudatosságot nem helyénvaló az eszközökkel és technológiákkal kapcsolatos ismeretszerzésre korlátozni, hanem segítségével fel kell vértezni a polgárokat a megfelelő döntések meghozatalához, az összetett helyzetek elemzéséhez, valamint a vélemény és a tény közötti különbség felismeréséhez szükséges kritikai gondolkodás képességével. Ennek megfelelően a médiaszolgáltatóknak és a videómegosztóplatform-szolgáltatóknak valamennyi érintett érdekelttel együttműködve minden társadalmi csoport, a polgárok összes korosztálya és a média valamennyi ága tekintetében elő kell mozdítaniuk a médiatudatosság fejlődését, és szükséges e folyamat szoros nyomon követése is.

(60)

A 2010/13/EU irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a kötelességét, hogy tiszteletben kell tartaniuk és védeniük kell az emberi méltóságot. Az említett irányelv tiszteletben tartja azokat az alapvető jogokat, és megfelel azoknak az alapelveknek, amelyeket különösen a Charta állapít meg. A 2010/13/EU irányelv különösen a véleménynyilvánítás szabadságának, a vállalkozás szabadságának és a bírósági felülvizsgálathoz való jognak a teljes mértékű tiszteletben tartását, valamint a gyermekeknek a Chartában elismert jogai alkalmazásának elősegítését célozza.

(61)

A tagállamok által a 2010/13/EU irányelv alapján hozott valamennyi intézkedésnek tiszteletben kell tartania a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadságát, a médiapluralizmust, valamint a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló UNESCO egyezménnyel összhangban a kulturális és nyelvi sokszínűséget.

(62)

A politikai hírműsorokhoz való hozzáférés joga kulcsfontosságú az információk megismerésének szabadsága, valamint az Unión belüli nézők érdekei teljes és megfelelő védelmének biztosításához. Mivel az audiovizuális médiaszolgáltatások a társadalom és a demokrácia számára egyre nagyobb jelentőséggel bírnak, a politikai hírek műsorszolgáltatását a lehető legnagyobb mértékben és a szerzői jogi szabályok sérelme nélkül határokon átnyúlóan elérhetővé kell tenni az Unióban.

(63)

A 2010/13/EU irányelv nem érinti a nemzetközi magánjog szabályait, különösen a bíróságok joghatóságára, valamint a szerződéses és a szerződésen kívüli kötelezettségekre alkalmazandó jogot.

(64)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (16) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumokok átadása indokolt.

(65)

A 2010/13/EU irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2010/13/EU irányelv a következőképpen módosul:

1.

Az 1. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

a)

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a)   »audiovizuális médiaszolgáltatás«:

i.

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott olyan szolgáltatás, amelynek, illetve amely egy elválasztható részének elsődleges célja, hogy egy médiaszolgáltató szerkesztői felelősségének körébe tartozó műsorszámokat tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a 2002/21/EK irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül a közönséghez eljuttassa; az ilyen audiovizuális médiaszolgáltatás vagy az e bekezdés e) pontjában meghatározott televíziós műsorszolgáltatás, vagy az e bekezdés g) pontjában meghatározott lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás;

ii.

az audiovizuális kereskedelmi közlemény;”

b)

a bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„aa)   »videómegosztóplatform-szolgáltatás«: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 56. és 57. cikkében meghatározott olyan szolgáltatás, amelynek, vagy amely egy elválasztható részének vagy egy alapvető funkciójának elsődleges célja, hogy tájékoztatás, szórakoztatás vagy oktatás céljából a 2002/21/EK irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül olyan műsorszámokat, felhasználó által létrehozott videókat, vagy mindkettőt juttasson el a közönséghez, amelyekért a videómegosztó platform szolgáltatója nem tartozik szerkesztői felelősséggel, és amelyeket a videómegosztó platform szolgáltatója rendszerez például automatikus eszközökkel vagy algoritmusokkal, különösen megjelenítés, címkézés és sorba rendezés révén;”

c)

a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)   »műsorszám«: hangos vagy néma mozgóképek sorozata, amely – hosszától függetlenül – egy médiaszolgáltató által kialakított műsorrendben vagy műsorkínálatban önálló egységet alkot, ideértve többek között az egész estés filmeket, a videóklipeket, a sporteseményeket, a szituációs komédiákat, a dokumentumfilmeket, a gyermekműsorokat és az eredeti drámákat;”

d)

a bekezdés a következő pontokkal egészül ki:

„ba)   »felhasználó által létrehozott videó«: hangos vagy néma mozgóképek sorozata, amely – hosszától függetlenül – önálló egységet alkot, és amelyet egy felhasználó hoz létre és ugyanezen felhasználó vagy valamely másik felhasználó tölt fel a videómegosztó platformra;

bb)   »szerkesztői döntés«: a szerkesztői felelősség gyakorlásának keretében rendszeres jelleggel hozott, az audiovizuális médiaszolgáltatás napi működéséhez kapcsolódó döntés;”

e)

a bekezdés a következő ponttal egészül ki:

„da)   »videómegosztóplatform-szolgáltató«: videómegosztóplatform-szolgáltatást nyújtó természetes vagy jogi személy;”

f)

a h) pont helyébe a következő szöveg lép:

„h)   »audiovizuális kereskedelmi közlemény«: olyan hangos vagy néma képek, amelyek célja egy gazdasági tevékenységet folytató természetes vagy jogi személy árujának, szolgáltatásának vagy arculatának közvetlen vagy közvetett népszerűsítése; az ilyen képek fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében vagy önreklámozás céljából kísérnek egy műsorszámot vagy egy felhasználó által létrehozott videót, vagy szerepelnek abban. Az audiovizuális kereskedelmi közlemény formái közé tartozik többek között a televíziós reklám, a támogatás, a televíziós vásárlás és a termékmegjelenítés;”

g)

a k) pont helyébe a következő szöveg lép:

„k)   »támogatás«: olyan hozzájárulás, amelyet audiovizuális médiaszolgáltatás vagy videómegosztóplatform-szolgáltatás nyújtásával vagy audiovizuális alkotások készítésével nem foglalkozó köz- vagy magánvállalkozások vagy természetes személyek nyújtanak audiovizuális médiaszolgáltatások, videómegosztóplatform-szolgáltatások, felhasználó által létrehozott videók vagy műsorszámok finanszírozására azzal a céllal, hogy népszerűsítsék nevüket, védjegyüket, arculatukat, tevékenységüket vagy termékeiket;”

h)

az m) pont helyébe a következő szöveg lép:

„m)   »termékmegjelenítés«: olyan audiovizuális kereskedelmi közlemény, amely terméket, szolgáltatást, vagy ezek védjegyét vagy ezekre való utalást tartalmaz olyan módon, hogy az – fizetés vagy hasonló ellenszolgáltatás ellenében – egy műsorszámban vagy felhasználó által létrehozott videóban jelenik meg;”.

2.

A II. fejezet címe helyébe a következő cím lép:

AZ AUDIOVIZUÁLIS MÉDIASZOLGÁLTATÁSOKRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

3.

A 2. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (3) bekezdés b) pontjának helyébe a következő szöveg lép:

„b)

ha a médiaszolgáltató központi ügyintézésének helye az egyik tagállamban található, de az audiovizuális médiaszolgáltatással kapcsolatos szerkesztői döntéseket egy másik tagállamban hozzák, a médiaszolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben az audiovizuális médiaszolgáltatás műsorszolgáltatással kapcsolatos tevékenységében közreműködő munkaerő jelentős része működik. Ha az audiovizuális médiaszolgáltatás műsorszolgáltatással kapcsolatos tevékenységében közreműködő munkaerő jelentős része az említett tagállamok mindegyikében működik, akkor a médiaszolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben központi ügyintézésének helye található. Ha az audiovizuális médiaszolgáltatás műsorszolgáltatással kapcsolatos tevékenységében közreműködő munkaerő jelentős része nem az említett tagállamok valamelyikében működik, a médiaszolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, ahol az adott tagállam jogával összhangban elsőként kezdte meg tevékenységét, feltéve hogy folyamatos és tényleges kapcsolatot tart fenn annak a tagállamnak a gazdaságával;”

b)

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(5a)   A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a médiaszolgáltatók tájékoztassák a hatáskörrel rendelkező nemzeti szabályozó hatóságokat vagy szerveket azokról a változásokról, amelyek befolyásolhatják a joghatóságnak a (2), a (3) és a (4) bekezdéssel összhangban történő meghatározását.

(5b)   A tagállamok létrehozzák és naprakészen tartják a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók jegyzékét, és feltüntetik, hogy joghatóságuk a (2)–(5) bekezdésben foglalt kritériumok közül melyiken alapul. A tagállamok a jegyzéket és annak változásait megküldik a Bizottságnak.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy e jegyzékek egy központi adatbázisban elérhetők legyenek. Amennyiben a jegyzékek egymással ellentmondásban vannak, a Bizottság megkeresi az érintett tagállamokat annak érdekében, hogy megoldást találjon. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek hozzáférjenek az említett adatbázishoz. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az adatbázisban található információkat.

(5c)   Ha a 3. vagy a 4. cikk alkalmazása során az érintett tagállamok nem értenek egyet abban, hogy melyik tagállam rendelkezik joghatósággal, az ügyet indokolatlan késedelem nélkül a Bizottság tudomására kell hozniuk. A Bizottság az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjától (a továbbiakban: ERGA) az ügyben – a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban – véleményt kérhet. Az ERGA e véleményt a bizottsági kérelem benyújtásától számított 15 munkanapon belül adja meg. A Bizottság megfelelően tájékoztatja a 29. cikkel létrehozott kapcsolattartó bizottságot.

A 3. cikk (2) vagy (3) bekezdése, vagy a 4. cikk (5) bekezdése szerinti határozat elfogadásakor a Bizottság arról is határoz, hogy melyik tagállam rendelkezik joghatósággal.”

4.

A 3. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

(1)   A tagállamok biztosítják a más tagállamokból származó audiovizuális médiaszolgáltatások vételének szabadságát, és nem korlátozzák területükön azok továbbközvetítését olyan okokból, amelyek az ezen irányelv által összehangolt területekhez tartoznak.

(2)   A tagállamok ideiglenesen eltérhetnek e cikk (1) bekezdésétől, ha egy másik tagállam joghatósága alá tartozó médiaszolgáltató olyan audiovizuális médiaszolgáltatást nyújt, amely nyilvánvalóan, komolyan és súlyosan sérti a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontját vagy a 6a. cikk (1) bekezdését, vagy sérti a közegészséget, vagy a közegészség sérelmével fenyegető súlyos és komoly kockázatot jelent.

Az első albekezdésben említett eltérés a következő feltételek mellett alkalmazható:

a)

az előző 12 hónap során a médiaszolgáltató legalább két korábbi alkalommal már tanúsított az első albekezdésben leírt magatartások közül egyet vagy többet;

b)

az érintett tagállam írásban értesítette a médiaszolgáltatót, azt a tagállamot, amelynek a joghatósága alá az említett szolgáltató tartozik, valamint a Bizottságot az állítólagos jogsértésekről és az általa a jogsértés ismételt előfordulása esetén meghozni kívánt arányos intézkedésekről;

c)

az érintett tagállam tiszteletben tartotta a médiaszolgáltató védelemhez való jogát, és különösen lehetőséget biztosított számára, hogy az állítólagos jogsértésekről kifejtse álláspontját; valamint

d)

a médiaszolgáltató felett joghatósággal rendelkező tagállammal és a Bizottsággal folytatott konzultáció nem eredményezett egyezséget a b) pontban említett értesítés Bizottság általi kézhezvételétől számított egy hónapon belül.

A Bizottság az érintett tagállam által hozott intézkedésekről küldött értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül, miután a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban kikérte az ERGA véleményét, határozatot hoz arról, hogy az intézkedések összeegyeztethetők-e az uniós joggal. A Bizottság megfelelően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy az említett intézkedések nem egyeztethetők össze az uniós joggal, arra kéri az érintett tagállamot, hogy sürgősen szüntesse meg a kérdéses intézkedéseket.

(3)   A tagállamok ideiglenesen eltérhetnek e cikk (1) bekezdésétől, ha egy másik tagállam joghatósága alá tartozó médiaszolgáltató olyan audiovizuális médiaszolgáltatást nyújt, amely nyilvánvalóan, komolyan és súlyosan sérti a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontját, vagy sérti a közbiztonságot – ideértve a nemzetbiztonságot és a honvédelmet is –, vagy az annak sérelmével fenyegető komoly és súlyos kockázatot jelent.

Az első albekezdésben említett eltérés a következő feltételek mellett alkalmazható:

a)

az előző 12 hónap során az első albekezdésben említett magatartás legalább egy korábbi alkalommal felmerült;

és

b)

az érintett tagállam írásban értesítette a médiaszolgáltatót, azt a tagállamot, amelynek a joghatósága alá az említett szolgáltató tartozik, valamint a Bizottságot az állítólagos jogsértésről és az általa a jogsértés ismételt előfordulása esetén meghozni kívánt arányos intézkedésekről.

Az érintett tagállamnak tiszteletben kell tartania az érintett médiaszolgáltató védelemhez való jogát, és különösen lehetőséget kell biztosítania számára, hogy az állítólagos jogsértésekről kifejtse álláspontját.

A Bizottság az érintett tagállam által hozott intézkedésekről küldött értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül, miután a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban kikérte az ERGA véleményét, határozatot hoz arról, hogy az intézkedések összeegyeztethetők-e az uniós joggal. A Bizottság megfelelően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot. Ha a Bizottság úgy határoz, hogy ezek az intézkedések nem egyeztethetők össze az uniós joggal, arra kötelezi az érintett tagállamot, hogy azonnal szüntesse meg az adott intézkedéseket.

(4)   A (2) és a (3) bekezdés nem érinti az érintett médiaszolgáltató felett joghatósággal rendelkező tagállamban az adott jogsértésekkel kapcsolatos bármely eljárás, jogorvoslat vagy szankció alkalmazását.

(5)   A tagállamok sürgős esetekben az állítólagos jogsértést követő legfeljebb egy hónapon belül eltérhetnek a (3) bekezdés a) és b) pontjában megállapított feltételektől. Ebben az esetben a meghozott intézkedésekről a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell a Bizottságot és azt a tagállamot, amelynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik, megjelölve azokat az okokat, amelyek miatt a tagállam az esetet sürgősnek tekinti. A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül megvizsgálja a bejelentett intézkedéseknek az uniós joggal való összeegyeztethetőségét. Ha arra a következtetésre jut, hogy az intézkedések nem egyeztethetők össze az uniós joggal, a Bizottság arra kéri az érintett tagállamot, hogy sürgősen szüntesse meg azokat.

(6)   Amennyiben a Bizottságnak nem áll rendelkezésére a (2) vagy a (3) bekezdés szerinti határozat meghozatalához szükséges információ, az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül kéri az érintett tagállamot a határozat meghozatalához szükséges összes információ rendelkezésre bocsátására. A Bizottság határozathozatalának határidejét a szükséges információknak a tagállam általi rendelkezésre bocsátásáig fel kell függeszteni. A határidő felfüggesztése semmiképpen sem haladhatja meg az egy hónapot.

(7)   A tagállamok és a Bizottság a kapcsolattartó bizottság és az ERGA keretein belül rendszeresen megosztják egymással az e cikkben foglalt eljárással kapcsolatos tapasztalatokat és legjobb gyakorlatokat.”

5.

A 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„4. cikk

(1)   A tagállamoknak továbbra is jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelv által összehangolt területeken részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, feltéve, hogy e szabályok megfelelnek az uniós jognak.

(2)   Ha a tagállam:

a)

gyakorolta az (1) bekezdés szerinti, részletesebb vagy szigorúbb, közérdeket szolgáló szabályok elfogadására vonatkozó jogát, valamint

b)

megállapítja, hogy egy másik tagállam joghatósága alá tartozó médiaszolgáltató valamely audiovizuális médiaszolgáltatását teljes egészében vagy legnagyobbrészt az ő területére irányítja,

felkérheti a joghatósággal rendelkező tagállamot, hogy kezelje az e bekezdéssel kapcsolatban azonosított problémákat. Mindkét tagállamnak lojálisan és gyorsan együtt kell működnie annak érdekében, hogy kölcsönösen kielégítő megoldást találjanak.

Az első albekezdés szerinti indokolt kérelem kézhezvételét követően a joghatósággal rendelkező tagállam felszólítja a médiaszolgáltatót, hogy tegyen eleget az adott, közérdeket szolgáló szabályoknak. A joghatósággal rendelkező tagállamnak rendszeresen tájékoztatnia kell a kérelmező tagállamot az azonosított problémák megoldása érdekében hozott lépésekről. A joghatósággal rendelkező tagállamnak a kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatnia kell a kérelmező tagállamot és a Bizottságot az elért eredményekről, ha pedig nem sikerült megoldást találni, ismertetnie kell ennek okait.

Bármelyik tagállam bármikor felkérheti a kapcsolattartó bizottságot az eset megvizsgálására.

(3)   Az érintett tagállam megfelelő intézkedéseket hozhat az érintett médiaszolgáltatóval szemben, ha:

a)

megállapítja, hogy a (2) bekezdés alkalmazásával elért eredmények nem kielégítők; és

b)

bizonyítékokat terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy az érintett médiaszolgáltató azért telepedett le a joghatósággal rendelkező tagállamban, hogy megkerülje az ezen irányelv által összehangolt területeken érvényes olyan szigorúbb szabályokat, amelyek akkor lennének alkalmazandók rá, ha az érintett tagállamban telepedett volna le; e bizonyítékok alapján a szabályok megkerülésének észszerűen megállapíthatónak kell lennie, a bizonyítékoknak ugyanakkor nem kell igazolniuk a médiaszolgáltatónak az adott szigorúbb szabályok megkerülésére irányuló szándékát.

Ezen intézkedéseknek objektíven szükségeseknek kell lenniük, azokat megkülönböztetésmentesen kell alkalmazni, és arányosnak kell lenniük az elérni kívánt célokkal.

(4)   A tagállam a (3) bekezdés alapján csak akkor hozhat intézkedéseket, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

a)

értesítette a Bizottságot és azt a tagállamot, amelyben a médiaszolgáltató letelepedett, az ilyen intézkedések meghozatalára irányuló szándékáról, és megindokolta megállapítását;

b)

tiszteletben tartotta az érintett médiaszolgáltató védelemhez való jogát, és különösen lehetőséget biztosított az említett médiaszolgáltató számára, hogy az állítólagos jogkerülésről és az értesítést küldő tagállam által kilátásba helyezett intézkedésekről kifejtse álláspontját; és

c)

a Bizottság, miután a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban kikérte az ERGA véleményét, úgy határozott, hogy az intézkedések összeegyeztethetők az uniós joggal, és különösen, hogy az e cikk (2) és (3) bekezdése szerint intézkedéseket hozó tagállam megállapításai kellően megalapozottak; a Bizottság megfelelően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot.

(5)   A Bizottság a (4) bekezdés a) pontjában említett értesítés kézhezvételétől számított három hónapon belül határozatot hoz arról, hogy az említett intézkedések összeegyeztethetők-e az uniós joggal. Ha úgy határoz, hogy az említett intézkedések nem egyeztethetők össze az uniós joggal, arra kéri az érintett tagállamot, hogy tartózkodjon a tervezett intézkedések meghozatalától.

Amennyiben a Bizottságnak nem áll rendelkezésére az első albekezdés szerinti előírt határozat meghozatalához szükséges információ, az értesítés kézhezvételétől számított egy hónapon belül kéri az érintett tagállamot a határozat meghozatalához szükséges valamennyi információ rendelkezésre bocsátására. A Bizottság határozathozatalának határidejét a szükséges információknak a tagállam általi rendelkezésre bocsátásáig fel kell függeszteni. A határidő felfüggesztése semmiképpen sem haladhatja meg az egy hónapot.

(6)   A tagállamoknak nemzeti joguk keretei között megfelelő eszközökkel biztosítaniuk kell, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók ténylegesen megfeleljenek ezen irányelvnek.

(7)   Ezen irányelv eltérő rendelkezése hiányában a 2000/31/EK irányelv alkalmazandó. Amennyiben a 2000/31/EK irányelv ellentétes ezzel az irányelvvel, ezt az irányelvet kell alkalmazni, kivéve ha ez az irányelv másként rendelkezik.”

6.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„4a. cikk

(1)   A tagállamoknak – a jogrendszerük által lehetővé tett mértékben – ösztönözniük kell a társszabályozás alkalmazását és az önszabályozás előmozdítását az ezen irányelv által összehangolt területeken nemzeti szinten elfogadott magatartási kódexek révén. Ezeknek a kódexeknek:

a)

az érintett tagállamokban a főbb érdekeltek körében széleskörűen elfogadottnak kell lenniük;

b)

világosan és félreérthetetlenül meg kell jelölniük a céljaikat;

c)

rendelkezniük kell a kitűzött célok megvalósításának rendszeres, átlátható és független nyomon követéséről és értékeléséről; és

d)

rendelkezniük kell a hatékony végrehajtásról, a hatékony és arányos szankciókat is ideértve.

(2)   A tagállamok és a Bizottság a médiaszolgáltatók, a videómegosztóplatform-szolgáltatók, vagy az őket képviselő szervezetek által, szükség szerint más ágazatokkal – például ipari, kereskedelmi, szakmai és fogyasztói egyesületekkel, illetve szervezetekkel – együttműködve kidolgozott uniós magatartási kódexek révén előmozdíthatják az önszabályozást. Ezeknek a kódexeknek a főbb érdekeltek körében uniós szinten széleskörűen elfogadottaknak kell lenniük, valamint meg kell felelniük az (1) bekezdés b)–d) pontjában foglaltaknak. Az uniós magatartási kódexek nem érintik a nemzeti magatartási kódexeket.

A tagállamokkal együttműködésben a Bizottság elősegíti az uniós magatartási kódexek kidolgozását, adott esetben a szubszidiaritás és az arányosság elvével összhangban.

Az uniós magatartási kódexek aláírói kötelesek a Bizottság részére benyújtani ezen kódexek tervezetét és azok módosításait. A Bizottság konzultál a kapcsolattartó bizottsággal ezen kódextervezetekről illetve azok módosításairól.

A Bizottság elérhetővé teszi az uniós magatartási kódexeket a nyilvánosság számára, továbbá megfelelő módon népszerűsítheti azokat.

(3)   A tagállamoknak továbbra is jogukban áll előírni, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók az ezen irányelvvel és az uniós joggal összeegyeztethető részletesebb vagy szigorúbb szabályoknak feleljenek meg, abban az esetben is, ha független nemzeti szabályozó hatóságaik vagy szerveik arra a megállapításra jutnak, hogy valamely magatartási kódex vagy annak részei nem bizonyulnak kellően hatékonynak. A tagállamoknak az említett szabályokról indokolatlan késedelem nélkül értesíteniük kell a Bizottságot.”

7.

A III. fejezet címe helyébe a következő cím lép:

AZ AUDIOVIZUÁLIS MÉDIASZOLGÁLTATÁSOKRA ALKALMAZANDÓ RENDELKEZÉSEK

8.

Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„5. cikk

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók egyszerűen, közvetlenül és folyamatosan hozzáférhetővé tegyék a szolgáltatás igénybe vevői számára legalább a következő információkat:

a)

a médiaszolgáltató neve;

b)

a médiaszolgáltató letelepedési helyének postai címe;

c)

a médiaszolgáltató részletes adatai, többek között e-mail címe vagy honlapja, amelyek lehetővé teszik a közvetlen és hatékony kapcsolatfelvételt;

d)

a médiaszolgáltató felett joghatósággal rendelkező tagállam és a hatáskörrel rendelkező szabályozó hatóságok vagy szervek vagy felügyeleti szervek megjelölése.

(2)   A tagállamok jogalkotási intézkedéseket fogadhatnak el, amelyekkel előírják a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók számára, hogy az (1) bekezdésben felsorolt információk mellett tegyék hozzáférhetővé a tulajdonosi szerkezetükre, és ezen belül a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információkat. Az ilyen intézkedéseknek tiszteletben kell tartaniuk az érintett alapvető jogokat, így például a tényleges tulajdonosok magán- és családi életét. Ezeknek az intézkedéseknek szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük, valamint közérdekű célra kell irányulniuk.”

9.

A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

(1)   A tagállamok emberi méltóság tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó kötelezettségének sérelme nélkül a tagállamok megfelelő eszközökkel biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatások ne tartalmazzák a következőket:

a)

a Charta 21. cikkében említett bármely szempont alapján személyek csoportjával vagy egy csoport valamely tagjával szemben erőszakra vagy gyűlöletre uszítás;

b)

az (EU) 2017/541 irányelv 5. cikkében foglalt terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás.

(2)   Az e cikk alkalmazása céljából hozott intézkedéseknek szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük, valamint tiszteletben kell tartaniuk a Chartában foglalt jogokat és elveket.”

10.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„6a. cikk

(1)   A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által nyújtott olyan audiovizuális médiaszolgáltatások, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését, csak olyan módon legyenek elérhetők, amely biztosítja, hogy a kiskorúak rendes körülmények között nem hallhatják vagy láthatják azokat. Ezen intézkedések magukba foglalhatják a műsorszolgáltatás időpontjának megválasztását, az életkor ellenőrzését szolgáló eszközöket vagy egyéb műszaki intézkedéseket. Az ilyen intézkedéseknek arányosaknak kell lenniük a műsorszám által okozható kárral.

A legkárosabb tartalmak – például az öncélú erőszak és a pornográfia – esetén a legszigorúbb intézkedéseket kell alkalmazni.

(2)   Az (1) bekezdés alapján a kiskorúak médiaszolgáltatók által gyűjtött vagy más módon generált személyes adatai kereskedelmi céllal – így például közvetlen üzletszerzés, profilalkotás és viselkedésalapú célzott reklámozás céljából – nem kezelhetők.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a médiaszolgáltatók kellő tájékoztatást nyújtsanak a nézőknek az olyan tartalmakról, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését. Ennek érdekében a médiaszolgáltatóknak olyan rendszert kell alkalmazniuk, amely leírással szolgál az audiovizuális médiaszolgáltatás tartalmának potenciálisan káros jellegéről.

E bekezdés végrehajtása érdekében a tagállamok ösztönzik a 4a. cikk (1) bekezdése szerinti társszabályozás alkalmazását.

(4)   A Bizottság ösztönzi a médiaszolgáltatókat, hogy osszák meg egymással a társszabályozási magatartási kódexekkel kapcsolatos bevált gyakorlatokat. A tagállamok és a Bizottság – e cikk alkalmazása céljából – a 4a. cikk (2) bekezdésében említett uniós magatartási kódexek révén előmozdíthatják az önszabályozást.”

11.

A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

(1)   A tagállamok indokolatlan késedelem nélkül biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók szolgáltatásai arányos intézkedések révén folyamatosan és fokozatosan egyre akadálymentesebben hozzáférhetőbbé váljanak a fogyatékossággal élő személyek számára.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a médiaszolgáltatók rendszeresen jelentést tegyenek a nemzeti szabályozó hatóságoknak vagy szerveknek az (1) bekezdésben említett intézkedések végrehajtásáról. A tagállamok 2022. december 19-ig, majd ezt követően háromévente jelentést készítenek a Bizottságnak az (1) bekezdés végrehajtásáról.

(3)   A tagállamok ösztönzik a médiaszolgáltatókat, hogy dolgozzanak ki akadálymentesítési cselekvési terveket arra vonatkozóan, hogy szolgáltatásaik folyamatosan és fokozatosan egyre akadálymentesebben hozzáférhetőbbé váljanak a fogyatékossággal élő személyek számára. Ezekről a cselekvési tervekről tájékoztatni kell a nemzeti szabályozó hatóságokat vagy szerveket.

(4)   A tagállamok az e cikkben említett akadálymentesítési kérdésekre vonatkozó tájékoztatás és panaszkezelés biztosítása céljából kijelölnek egy egyablakos, a fogyatékossággal élő személyek számára is könnyen elérhető és nyilvánosan hozzáférhető online kapcsolattartási pontot.

(5)   A tagállamok biztosítják, hogy az audiovizuális médiaszolgáltatásokon keresztül közzétett rendkívüli helyzetekről való tájékoztatások – így például a természeti katasztrófákkal összefüggő nyilvános közlemények és bejelentések – a fogyatékossággal élők számára akadálymentesen módon legyenek hozzáférhetőek.”

12.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

„7a. cikk

A tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak biztosítása érdekében, hogy az általános érdekű audiovizuális médiaszolgáltatások megfelelő hangsúlyt kapjanak.

7b. cikk

A tagállamok megfelelő és arányos intézkedéseket hoznak annak biztosítása érdekében, hogy a médiaszolgáltatók által nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatásokat a médiaszolgáltatók kifejezett hozzájárulása nélkül kereskedelmi céllal ne lehessen overlay technikával kiegészíteni, illetve ne lehessen módosítani.

E cikk alkalmazásában a tagállamok részletes szabályokat állapítanak meg – ideértve a kivételeket is – mindenekelőtt a felhasználók jogos érdekeinek védelme céljából, figyelembe véve ugyanakkor az audiovizuális médiaszolgáltatást eredetileg nyújtó médiaszolgáltatók jogos érdekeit is.”

13.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a joghatóságuk alá tartozó médiaszolgáltatók által közölt audiovizuális kereskedelmi közlemények megfeleljenek a következő követelményeknek:

a)

az audiovizuális kereskedelmi közleményeknek, mint olyannak, könnyen felismerhetőknek kell lenniük; tilos a burkolt audiovizuális kereskedelmi közlemény;

b)

az audiovizuális kereskedelmi közlemények nem alkalmazhatnak tudatosan nem észlelhető technikákat;

c)

az audiovizuális kereskedelmi közlemény nem:

i.

sértheti az emberi méltóság tiszteletben tartását;

ii.

tartalmazhat, illetve támogathat a nemen, a faji vagy az etnikai származáson, az állampolgárságon, a valláson vagy a meggyőződésen, a fogyatékosságon, az életkoron vagy a szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést;

iii.

bátoríthat az egészségre vagy a biztonságra ártalmas magatartásra;

iv.

bátoríthat a környezetvédelem szempontjából nagymértékben káros magatartásra;

d)

tilos a cigarettára és más dohánytermékekre, valamint az elektronikus cigarettára és az utántöltő flakonokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemények minden formája;

e)

az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemény nem célozhat kifejezetten kiskorúakat, és nem bátoríthat az ilyen italok mértéktelen fogyasztására;

f)

tilos az olyan gyógyászati termékekre, illetve gyógykezelésekre vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közlemény, amelyek vénykötelesek abban a tagállamban, amelynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik;

g)

az audiovizuális kereskedelmi közlemények nem okozhatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi károsodását; ennek megfelelően közvetlenül nem buzdíthatnak kiskorúakat termék vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérbevételére tapasztalatlanságuk vagy hiszékenységük kihasználásával, közvetlenül nem bátoríthatnak kiskorúakat arra, hogy rábeszéljék szüleiket vagy másokat a reklámozott termék vagy szolgáltatás megvásárlására, nem használhatják ki a kiskorúak szüleik, tanáraik, illetve egyéb személyek iránti különleges bizalmát, és indokolatlanul nem ábrázolhatnak kiskorúakat veszélyes helyzetekben.

(2)   A lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások keretében megjelenő, alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek – a támogatás és a termékmegjelenítés esetét kivéve – meg kell felelniük a 22. cikkben foglalt kritériumoknak.

(3)   A tagállamok a 4a. cikk (1) bekezdésében előírt magatartási kódexek révén ösztönzik a társszabályozás alkalmazását és az önszabályozás előmozdítását az alkoholtartalmú italokra vonatkozó nem megfelelő audiovizuális kereskedelmi közleményeket illetően. E kódexek célja, hogy a kiskorúak ténylegesen kevésbé legyenek kitéve az alkoholtartalmú italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek.

(4)   A tagállamok a 4a. cikk (1) bekezdésében előírt magatartási kódexek révén ösztönzik a társszabályozás alkalmazását és az önszabályozás előmozdítását a gyermekműsorokat kísérő vagy azokban foglalt, nem megfelelő audiovizuális kereskedelmi közleményeket illetően, amelyek olyan táplálkozási vagy élettani hatással bíró tápanyagokat és egyéb anyagokat – különösen zsírt, transz-zsírsavakat, sót vagy nátriumot és cukrokat – tartalmazó élelmiszerekre és italokra vonatkoznak, amelyeknek túlzott mértékű bevitele a teljes étrendben nem ajánlott.

Az említett kódexek célja, hogy a gyermekek ténylegesen kevésbé legyenek kitéve az ilyen élelmiszerekre és italokra vonatkozó audiovizuális kereskedelmi közleményeknek. A kódexek célja annak biztosítása, hogy az ilyen audiovizuális kereskedelmi közlemények ne hangsúlyozzák az ilyen élelmiszerek és italok előnyös táplálkozási tulajdonságait.

(5)   A tagállamok és a Bizottság – e cikk alkalmazása céljából – a 4a. cikk (2) bekezdésében említett uniós magatartási kódexek révén előmozdíthatják az önszabályozást.”

14.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

a)

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Audiovizuális médiaszolgáltatásokat vagy műsorszámokat nem támogathat olyan vállalkozás, amelynek elsődleges tevékenysége cigaretta vagy egyéb dohánytermék, valamint elektronikus cigaretta és utántöltő flakon gyártása vagy értékesítése.”;

b)

a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(4)   A hírműsorszámok és az aktuális eseményekkel foglalkozó műsorszámok nem támogathatók. A tagállamok megtilthatják a gyermekműsorok támogatását. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy megtiltják a támogatói logó megjelenítését a gyermekműsorok, a dokumentumfilmek és a vallási műsorok közben.”

15.

A 11. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„11. cikk

(1)   Ez a cikk kizárólag a 2009. december 19-e után készített műsorszámokra alkalmazandó.

(2)   A hírműsorszámok, az aktuális eseményekkel foglalkozó műsorszámok, a fogyasztói ügyekkel foglalkozó műsorszámok, a vallási műsorok és a gyermekműsorok kivételével minden audiovizuális médiaszolgáltatásban megengedett a termékmegjelenítés.

(3)   A termékmegjelenítést tartalmazó műsorszámoknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük:

a)

tartalmuk, valamint a televíziós műsorszolgáltatások esetében a műsorrendben, illetve a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatások esetében a műsorkínálatban elfoglalt helyük semmilyen körülmények között nem alakítható oly módon, hogy az hatással legyen a médiaszolgáltató felelősségére és szerkesztői függetlenségére;

b)

nem bátoríthatnak közvetlenül – különösen az áru vagy szolgáltatás kifejezetten promóciós céllal való konkrét megemlítésével – áru vagy szolgáltatás megvásárlására vagy bérlésére;

c)

nem adhatnak indokolatlan hangsúlyt az adott terméknek;

d)

a nézők félrevezetésének elkerülése érdekében a műsorszám elején és végén, valamint akkor, amikor a reklámblokk után a műsorszám folytatódik, a nézőket egy megfelelő megjelöléssel világosan tájékoztatni kell a termékmegjelenítés tényéről.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy lemondanak a d) pontban foglalt követelmények érvényesítéséről, kivéve ha az adott műsorszámot a médiaszolgáltató vagy egy azzal kapcsolatban álló társaság készítette vagy rendelte meg.

(4)   A műsorszámok semmilyen esetben sem tartalmazhatnak az alábbi termékekre vonatkozó termékmegjelenítést:

a)

cigaretták és egyéb dohánytermékek, valamint elektronikus cigaretták és utántöltő flakonok, illetve olyan vállalkozásoktól származó termékmegjelenítés, amelynek elsődleges tevékenysége az említett termékek gyártása vagy értékesítése;

b)

olyan gyógyszerek, illetve gyógykezelések, amelyek vénykötelesek abban a tagállamban, amelynek joghatósága alá a médiaszolgáltató tartozik.”

16.

A IV. fejezet címét el kell hagyni.

17.

A 12. cikket el kell hagyni.

18.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

(1)   A tagállamok biztosítják, hogy azok a lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatásokat nyújtó médiaszolgáltatók, amelyek a joghatóságuk alá tartoznak, legalább 30 %-ban európai alkotásokat szerepeltessenek a műsorkínálatukban, továbbá biztosítják az ilyen alkotások hangsúlyos megjelenítését.

(2)   Amennyiben egy tagállam előírja a joghatósága alá tartozó médiaszolgáltatók számára, hogy pénzügyi hozzájárulást nyújtsanak az európai alkotások gyártásához, többek között a tartalmakba való közvetlen beruházások és a nemzeti alapokba való befizetések formájában, a tagállam – arányosan és megkülönböztetésmentesen – azon médiaszolgáltatók számára is előírhatja ezt a pénzügyi hozzájárulási kötelezettséget, amelyek a területén lévő közönséget céloznak meg, de egy másik tagállamban telepedtek le.

(3)   A (2) bekezdésben említett esetben a pénzügyi hozzájárulás alapja csak a célzott tagállamban keletkezett bevétel lehet. Amennyiben az a tagállam, amelyben a szolgáltató letelepedett, ugyanilyen pénzügyi hozzájárulást ír elő, figyelembe kell vennie minden olyan pénzügyi hozzájárulást, amelyet a célzott tagállamok írnak elő. A pénzügyi hozzájárulásnak meg kell felelnie az uniós jognak, különös tekintettel az állami támogatásokra vonatkozó szabályokra.

(4)   A tagállamok 2021. december 19-ig, majd azt követően kétévente jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az (1) és a (2) bekezdés végrehajtásáról.

(5)   A Bizottság a tagállamok által rendelkezésre bocsátott információk és egy független vizsgálat alapján jelentést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásáról, és ebben figyelembe veszi a piaci és a technológiai fejleményeket, valamint a kulturális sokféleség célját.

(6)   Az (1) bekezdés alapján megállapított kötelezettség és a (2) bekezdésben a más tagállamok közönségét célzó médiaszolgáltatókra vonatkozóan megállapított követelmény nem alkalmazandó az alacsony árbevétellel rendelkező, illetve a kisszámú közönséget elérő médiaszolgáltatókra. A tagállamok az említett kötelezettségektől, illetve követelményektől azokban az esetekben is eltekinthetnek, amikor azok az audiovizuális médiaszolgáltatások jellegéből vagy témájából fakadóan kivitelezhetetlenek vagy indokolatlanok lennének.

(7)   A Bizottság a kapcsolattartó bizottsággal folytatott konzultációt követően iránymutatásokat bocsát ki az (1) bekezdésben említett európai alkotások arányának kiszámítására, valamint a (6) bekezdésben említett kisszámú közönség, illetve alacsony árbevétel fogalmára vonatkozóan.”

19.

A 19. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   Elkülönített televíziós reklám- és televíziós vásárlási bejátszások sportesemények esetében megengedettek. Elkülönített televíziós reklám- és televíziós vásárlási bejátszások – ide nem értve a sportesemények közvetítésében megjelenőket – csak kivételesen alkalmazhatók.”

20.

A 20. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(2)   A televíziós célra készült filmek (a fikciós és nem-fikciós sorozatok, valamint a dokumentumműsorok kivételével), a filmszínházban történő bemutatásra szánt filmalkotások és a hírműsorok közvetítése televíziós reklámmal illetve televíziós vásárlással minden egyes, műsorrend szerinti, legalább 30 perc hosszúságú időszakban egyszer szakítható meg. A gyermekműsorok közvetítése reklámmal minden egyes, műsorrend szerinti, legalább 30 perc hosszúságú időszakban egyszer szakítható meg, feltéve, hogy a műsorszám műsorrend szerinti időtartama meghaladja a 30 percet. A gyermekeknek szóló műsorszámok sugárzása nem szakítható meg televíziós vásárlással. A vallási szertartások nem szakíthatók meg televíziós reklámmal vagy televíziós vásárlással.”

21.

A 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

(1)   A televíziós reklámbejátszások és vásárlási bejátszások aránya a 6:00 és 18:00 óra közötti időszakban nem haladhatja meg ezen időszak 20 %-át. A televíziós reklámbejátszások és vásárlási bejátszások aránya a 18:00 és 24:00 óra közötti időszakban nem haladhatja meg ezen időszak 20 %-át.

(2)   Az (1) bekezdés nem alkalmazandó az alábbiakra:

a)

a műsorszolgáltató által a saját műsorszámaival és a közvetlenül ezekből a műsorszámokból származó, kapcsolódó termékekkel vagy műsorszolgáltató csoporthoz tartozó más egységektől származó műsorszámokkal, és audiovizuális médiaszolgáltatásokkal kapcsolatban tett közlemények;

b)

támogatói közlemények;

c)

termékmegjelenítések;

d)

azok a semleges képkockák, amelyek a szerkesztői tartalmat választják el a televíziós reklámbejátszásoktól vagy televíziós vásárlási bejátszásoktól, és az egyes bejátszásokat egymástól.”

22.

A VIII. fejezetet el kell hagyni.

23.

A szöveg a következő fejezettel egészül ki:

„IXA. FEJEZET

A VIDEÓMEGOSZTÓPLATFORM-SZOLGÁLTATÁSOKRA ALKALMAZANDÓ RENDELKEZÉSEK

28a. cikk

(1)   Ezen irányelv alkalmazásában azok a videómegosztóplatform-szolgáltatók tartoznak valamely tagállam joghatósága alá, amelyek a 2000/31/EK irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében az adott tagállam területén telepedtek le.

(2)   Amennyiben egy videómegosztóplatform-szolgáltató az (1) bekezdésben foglaltak szerint nem minősül egy adott tagállam területén letelepedettnek, ezen irányelv alkalmazásában mégis az adott tagállam területén letelepedettnek kell tekinteni, ha a videómegosztóplatform-szolgáltató:

a)

anyavállalkozása vagy leányvállalkozása az adott tagállam területén telepedett le; vagy

b)

egy csoport része és egy, ugyanahhoz a csoporthoz tartozó másik vállalkozás az adott tagállam területén telepedett le.

E cikk alkalmazásában:

a)   »anyavállalkozás«: olyan vállalkozás, amely egy vagy több leányvállalkozás felett kontrollt gyakorol;

b)   »leányvállalkozás«: olyan vállalkozás, amely felett egy anyavállalkozás – a legfelső szintű anyavállalkozás leányvállalkozásait is ideértve – kontrollt gyakorol;

c)   »csoport«: egy anyavállalkozás, annak minden leányvállalkozása, valamint minden további olyan vállalkozás, amely ezekkel gazdasági és jogi szervezeti kapcsolatban áll.

(3)   A (2) bekezdés alkalmazásában, ha az anyavállalkozás, a leányvállalkozás vagy a csoport további vállalkozásai mind különböző tagállamokban telepedtek le, akkor a videómegosztóplatform-szolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben az anyavállalkozása letelepedett, vagy amennyiben nincs ilyen, akkor abban a tagállamban, amelyikben a leányvállalkozása letelepedett, vagy amennyiben nincs ilyen, akkor abban a tagállamban, amelyikben a csoport másik vállalkozása letelepedett.

(4)   A (3) bekezdés alkalmazásában, amennyiben több leányvállalkozás van és ezek mindegyike más tagállamban telepedett le, a videómegosztóplatform-szolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben leányvállalkozásainak egyike legelőször kezdte meg tevékenységét, feltéve, hogy folyamatos és tényleges kapcsolatot tart fenn annak a tagállamnak a gazdaságával.

Abban az esetben, ha több további olyan vállalkozás van, amely a csoporthoz tartozik és ezek mindegyike más tagállamban telepedett le, a videómegosztóplatform-szolgáltatót abban a tagállamban kell letelepedettnek tekinteni, amelyikben az ilyen vállalkozások egyike legelőször kezdte meg tevékenységét, feltéve, hogy folyamatos és tényleges kapcsolatot tart fenn annak a tagállamnak a gazdaságával.

(5)   Ezen irányelv alkalmazásában, a valamely tagállamban az e cikk (2) bekezdésével összhangban letelepedettnek tekintett videómegosztóplatform-szolgáltatókra alkalmazni kell a 2000/31/EK irányelv 3. cikkét, valamint 12–15. cikkét.

(6)   A tagállamok létrehozzák és naprakészen tartják a területükön letelepedett, vagy letelepedettnek tekintett videómegosztóplatform-szolgáltatók jegyzékét, és feltüntetik, hogy joghatóságuk az (1)–(4) bekezdésben foglalt kritériumok közül melyiken alapul. A tagállamok a jegyzéket és annak változásait megküldik a Bizottságnak.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy a jegyzékek egy központi adatbázisban elérhetők legyenek. Amennyiben a jegyzékek egymással ellentmondásban vannak, a Bizottság megkeresi az érintett tagállamokat annak érdekében, hogy megoldást találjon. A Bizottság gondoskodik arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek hozzáférjenek az említett adatbázishoz. A Bizottság nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az adatbázisban található az információkat.

(7)   Ha e cikket alkalmazva az érintett tagállamok nem értenek egyet abban, hogy melyik tagállam rendelkezik joghatósággal, az ügyet indokolatlan késedelem nélkül a Bizottság tudomására kell hozniuk. A Bizottság az ERGA-tól az ügyben – a 30b. cikk (3) bekezdésének d) pontjával összhangban – véleményt kérhet. Az ERGA e véleményt a bizottsági kérelem benyújtásától számított 15 munkanapon belül adja meg. A Bizottság megfelelően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot.

28b. cikk

(1)   A 2000/31/EK irányelv 12–15. cikkének sérelme nélkül, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy:

a)

a 6a. cikk (1) bekezdésével összhangban megvédjék a kiskorúakat az olyan műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek károsíthatják a fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődésüket;

b)

megvédjék a közönséget az olyan műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek a Charta 21. cikkében említett bármely szempont alapján személyek csoportjával vagy egy csoport valamely tagjával szemben erőszakra vagy gyűlöletre uszítanak;

c)

megvédjék a közönséget az olyan tartalmakat hordozó műsorszámoktól, felhasználó által létrehozott videóktól és audiovizuális kereskedelmi közleményektől, amelyek terjesztése az uniós jog szerint bűncselekménynek minősülő tevékenység, így például terrorista bűncselekmény elkövetésére való nyilvános uszítás az (EU) 2017/541 irányelv 5. cikkében foglaltak szerint, gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmény a 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (*1) 5. cikkének (4) bekezdésében foglaltak szerint, vagy rasszizmussal és idegengyűlölettel kapcsolatos bűncselekmény a 2008/913/IB kerethatározat 1. cikkében foglaltak szerint.

(2)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók megfeleljenek a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek az általuk forgalmazott, értékesített, illetve szervezett audiovizuális kereskedelmi közlemények tekintetében.

Figyelemmel arra, hogy a videómegosztó-platformok korlátozott mértékű ellenőrzést gyakorolnak azok felett az audiovizuális kereskedelmi közlemények felett, amelyeket nem maguk forgalmaznak, értékesítenek, illetve szerveznek, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a joghatóságuk alá tartozó videómegosztóplatform-szolgáltatók az említett audiovizuális kereskedelmi közlemények tekintetében megfelelő intézkedéseket hozzanak a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a videómegosztóplatform-szolgáltatók világosan tájékoztassák a felhasználókat az audiovizuális kereskedelmi közleményeket tartalmazó műsorszámokról és felhasználó által létrehozott videókról, amennyiben azokról a (3) bekezdés első albekezdésének c) pontja szerint nyilatkozatot tettek, illetve ha e tényről a szolgáltatónak tudomása van.

A tagállamok ösztönzik a társszabályozás alkalmazását és az önszabályozás előmozdítását a 4a. cikk (1) bekezdésében előírt magatartási kódexek révén annak érdekében, hogy a gyermekek ténylegesen kevésbé legyenek kitéve olyan audiovizuális kereskedelmi közleményeknek, amelyek olyan táplálkozási vagy élettani hatással bíró tápanyagokat és egyéb anyagokat – különösen zsírt, transzzsírsavakat, sót vagy nátriumot és cukrokat – tartalmazó élelmiszerekre és italokra vonatkoznak, amelyeknek túlzott mértékű bevitele a teljes étrendben nem ajánlott. Az említett kódexekben törekedni kell annak előírására, hogy az ilyen audiovizuális kereskedelmi közlemények ne hangsúlyozzák az ilyen élelmiszerek és italok előnyös táplálkozási tulajdonságait.

(3)   Azt, hogy az (1) és a (2) bekezdés alkalmazásában mi minősül megfelelő intézkedésnek, az adott tartalom jellege, az általa okozható ártalom, a védendő személyek kategóriájának jellemzői, valamint a veszélyeztetett jogok és jogos érdekek – többek között a videómegosztóplatform-szolgáltatók és a tartalmat létrehozó vagy feltöltő felhasználók érdekei és a közérdek – fényében kell meghatározni.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ezeket az intézkedéseket a joghatóságuk alá tartozó valamennyi videómegosztóplatform-szolgáltató alkalmazza. Az ilyen intézkedéseknek megvalósíthatóknak és arányosnak kell lenniük, figyelemmel az adott videómegosztóplatform-szolgáltatás nagyságrendjére és a nyújtott szolgáltatás jellegére. Az ilyen intézkedések nem vezethetnek előzetes ellenőrzési intézkedésekhez vagy a tartalom feltöltésének olyan szűréséhez, amely nem felel meg a 2000/31/EK irányelv 15. cikkének. A kiskorúaknak az e cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt védelme érdekében a legkárosabb tartalom esetében a legszigorúbb hozzáféréskorlátozási intézkedéseket kell alkalmazni.

Az említett intézkedéseknek adott esetben az alábbiakra kell kiterjedniük:

a)

az (1) bekezdésben említett követelmények belefoglalása a videómegosztóplatform-szolgáltatások szerződési feltételeibe, valamint e követelmények alkalmazása;

b)

a 9. cikk (1) bekezdésében foglalt követelmények belefoglalása a videómegosztóplatform-szolgáltatások szerződési feltételeibe az olyan audiovizuális kereskedelmi közlemények vonatkozásában, amelyeket nem a videómegosztóplatform-szolgáltatók forgalmaznak, értékesítenek, illetve szerveznek, valamint e követelmények alkalmazása;

c)

olyan funkció biztosítása a felhasználó által létrehozott videót feltöltő felhasználók számára, amelynek révén nyilatkozhatnak arról, hogy az említett videók tudomásuk, illetve észszerűen feltételezhető tudomásuk szerint tartalmaznak-e audiovizuális kereskedelmi közleményeket;

d)

olyan átlátható és felhasználóbarát mechanizmusok kialakítása és működtetése, amelyek segítségével a videómegosztó platformok felhasználói bejelenthetik vagy megjelölhetik az érintett videómegosztóplatform-szolgáltató számára a platformján szolgáltatott, az (1) bekezdésben említett tartalmat;

e)

olyan rendszerek kialakítása és üzemeltetése, amelyek segítségével a videómegosztóplatform-szolgáltatók elmagyarázzák a videómegosztó platformok felhasználóinak a d) pontban említett bejelentések vagy jelölések hatásait;

f)

életkor-ellenőrző rendszerek kialakítása és üzemeltetése a videómegosztó platformok felhasználói számára azon tartalmakra tekintettel, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi vagy erkölcsi fejlődését;

g)

könnyen kezelhető rendszerek kialakítása és üzemeltetése, amelyek lehetővé teszik a videómegosztó platformok felhasználói számára az (1) bekezdésben említett tartalom minősítését;

h)

a végfelhasználó ellenőrzése alatt álló szülői felügyeleti rendszerek biztosítása azon tartalmakra tekintettel, amelyek károsíthatják a kiskorúak fizikai, szellemi, vagy erkölcsi fejlődését;

i)

átlátható, könnyen alkalmazható és hatékony eljárások kialakítása és alkalmazása a felhasználók videómegosztóplatform-szolgáltatókhoz szóló olyan panaszainak kezelésére és rendezésére, amelyek a d)–h) pontban említett intézkedések végrehajtásával függnek össze;

j)

a médiatudatosságot célzó hatékony intézkedések és eszközök, valamint a felhasználók tájékoztatása ezekről az intézkedésekről és eszközökről.

Kiskorúaknak a harmadik albekezdés f) és h) pontja szerint a videómegosztóplatform-szolgáltatók által gyűjtött vagy más módon generált személyes adatait tilos kereskedelmi céllal – így például közvetlen üzletszerzés, profilalkotás és viselkedésalapú célzott reklámozás céljából – kezelni.

(4)   Az e cikk (1) és (3) bekezdésében említett intézkedések végrehajtása érdekében a tagállamok ösztönözik a 4a. cikk (1) bekezdése szerinti társszabályozás alkalmazását.

(5)   A tagállamok létrehozzák a videómegosztóplatform-szolgáltatók által a (3) bekezdésben említett intézkedések megfelelőségének a felméréséhez szükséges mechanizmusokat. A tagállamok ezeknek az intézkedéseknek az értékelésével a nemzeti szabályozó hatóságokat vagy szerveket bízzák meg.

(6)   A tagállamok az e cikk (3) bekezdésében említett intézkedéseknél részletesebb vagy szigorúbb intézkedéseket is előírhatnak a videómegosztóplatform-szolgáltatók tekintetében. Az ilyen intézkedések elfogadásakor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az alkalmazandó uniós jogban, például a 2000/31/EK irányelv 12–15. cikkében vagy a 2011/93/EU irányelv 25. cikkében foglalt követelményeket.

(7)   A tagállamok biztosítják, hogy a felhasználók és a videómegosztóplatform-szolgáltatók között az (1) és a (3) bekezdés alkalmazásával kapcsolatos jogviták rendezésére peren kívüli jogorvoslati mechanizmusok álljanak rendelkezésre. Ezeknek a mechanizmusoknak lehetővé kell tenniük a jogviták pártatlan rendezését, és nem foszthatják meg a felhasználót a nemzeti jog által biztosított jogi védelemtől.

(8)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felhasználók a videómegosztóplatform-szolgáltatókkal szemben az (1) és a (3) bekezdés szerint bíróság előtt érvényesíthessék jogaikat.

(9)   A Bizottság a videómegosztóplatform-szolgáltatókat a (4) bekezdésben említett társszabályozási magatartási kódexekkel kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréjére ösztönzi.

(10)   A tagállamok és a Bizottság a 4a. cikk (2) bekezdésében említett uniós magatartási kódexek révén előmozdíthatják az önszabályozást.

(*1)  Az Európai Parlament és a Tanács 2011/93/EU irányelve (2011. december 13.) a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 335., 2011.12.17., 1. o.).”"

24.

A XI. fejezet címe helyébe a következő cím lép:

A TAGÁLLAMOK SZABÁLYOZÓ HATÓSÁGAI ÉS SZERVEI

25.

A 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„30. cikk

(1)   Minden tagállam kijelöl egy vagy több nemzeti szabályozó hatóságot, szervet, vagy mindkettőt. A tagállamok biztosítják, hogy ezek jogilag elkülönüljenek a kormánytól, funkcióikat tekintve pedig függetlenek legyenek kormányuktól és minden más köz- vagy magánjogi szervtől. Ez nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy a különböző ágazatok felügyeletét ellátó szabályozó hatóságokat hozzanak létre.

(2)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek pártatlanul, átláthatóan és ezen irányelv céljaival összhangban gyakorolják a jogköreiket, különös tekintettel a médiapluralizmusra, a kulturális és nyelvi sokszínűségre, a fogyasztóvédelemre, az akadálymentességre, a megkülönböztetésmentességre, a belső piac megfelelő működésére és a tisztességes verseny ösztönzésére.

A nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek az uniós jogot végrehajtó nemzeti jog szerint rájuk ruházott feladatok ellátásával kapcsolatban más szervtől nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat. Ez azonban nem zárja ki felettük a nemzeti alkotmányjogi rendelkezésekkel összhangban álló felügyelet gyakorlását.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek feladat- és hatásköreit, illetve elszámoltathatóságuk módszereit jogilag egyértelműen meghatározzák.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek megfelelő pénzügyi és humán erőforrással, valamint végrehajtási hatáskörökkel rendelkezzenek feladataik hatékony ellátásához, valamint ahhoz, hogy hozzájáruljanak az ERGA munkájához. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek saját éves költségvetéssel rendelkezzenek, amelyet nyilvánosságra kell hozni.

(5)   A tagállamok nemzeti jogukban meghatározzák a nemzeti szabályozó hatóságok és szervek vezetőinek vagy az e feladatot ellátó testület tagjainak kinevezésére és felmentésére vonatkozó feltételeket és eljárásokat, ideértve a megbízatás időtartamát is. Ezen eljárásoknak átláthatónak, megkülönböztetésmentesnek kell lenniük és garantálniuk kell a szükséges mértékű függetlenséget. A nemzeti szabályozó hatóság vagy szerv vezetőjét, vagy a nemzeti szabályozó hatóságon vagy szerven belül ezen feladatot ellátó testület tagjait fel lehet menteni, ha már nem felelnek meg a feladataik ellátására vonatkozóan nemzeti szinten előzetesen meghatározott feltételeknek. A felmentésről szóló határozatot megfelelően indokolni kell, előzetesen be kell jelenteni és nyilvánosságra kell hozni.

(6)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy nemzeti szinten hatékony jogorvoslati mechanizmusok álljanak rendelkezésre. A jogorvoslati szervnek, amely lehet bíróság, a jogorvoslattal élő felektől függetlennek kell lennie.

A jogorvoslati kérelem elbírálásáig a nemzeti szabályozó hatóság vagy szerv határozata hatályban marad, kivéve, ha a nemzeti joggal összhangban ideiglenes intézkedések meghozatalára kerül sor.”

26.

A szöveg a következő cikkekkel egészül ki:

„30a. cikk

(1)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy egymás és a Bizottság rendelkezésére bocsássák az ezen irányelv, és különösen a 2., a 3. és a 4. cikk alkalmazásához szükséges információkat.

(2)   Az (1) bekezdés szerinti információcsere keretében, amikor a nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek a tagállamuk joghatósága alá tartozó médiaszolgáltatóktól olyan információt kapnak, amely szerint az teljes egészében vagy legnagyobbrészt egy másik tagállam közönségét célzó szolgáltatást fog nyújtani, akkor a joghatósággal rendelkező tagállam nemzeti szabályozó hatóságának vagy szervének erről tájékoztatnia kell a célzott tagállam nemzeti szabályozó hatóságát vagy szervét.

(3)   Amennyiben egy olyan tagállam szabályozó hatósága vagy szerve, amely célterülete valamely más tagállam joghatósága alá tartozó médiaszolgáltató szolgáltatásainak, az említett médiaszolgáltató tevékenységét illetően megkeresést intéz az adott szolgáltatóra vonatkozóan joghatósággal rendelkező tagállam szabályozó hatóságához vagy szervéhez, ez utóbbi szabályozó hatóságnak vagy szervnek minden tőle telhetőt meg kell tennie annak érdekében, hogy a megkeresésre – az ezen irányelv alapján esetlegesen alkalmazandó szigorúbb határidők sérelme nélkül – két hónapon belül választ adjon. A célzott tagállam szabályozó hatóságának vagy szervének a joghatósággal rendelkező tagállam szabályozó hatósága vagy szerve kérésére rendelkezésre kell bocsátania minden olyan információt, amely annak segítségére lehet a megkeresés megválaszolásában.

30b. cikk

(1)   Létrejön az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportja (a továbbiakban: ERGA).

(2)   Az ERGA-t az elsődlegesen az audiovizuális médiaszolgáltatások felügyeletével megbízott, az audiovizuális médiaszolgáltatásokkal foglalkozó nemzeti szabályozó hatóságok vagy szervek képviselői, illetve – amennyiben nem létezik nemzeti szabályozó hatóság vagy szerv – az eljárási szabályaik szerint kiválasztott egyéb képviselők alkotják. Az ERGA ülésein részt vesz a Bizottság képviselője.

(3)   Az ERGA az alábbi feladatokat látja el:

a)

műszaki szaktudás biztosítása a Bizottság számára:

annak azon feladatával kapcsolatban, hogy biztosítsa ezen irányelv következetes végrehajtását valamennyi tagállamban,

az audiovizuális médiaszolgáltatásokhoz fűződő, hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatban;

b)

a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok cseréje az audiovizuális médiaszolgáltatásokra vonatkozó szabályozási keret alkalmazása, többek között az akadálymentesség és a médiatudatosság témakörében;

c)

a tagjaival való együttműködés és azoknak az ezen irányelv alkalmazásához szükséges információkkal való ellátása, különös tekintettel a 3., a 4. és a 7. cikkre;

d)

a Bizottság kérésére vélemények kibocsátása bizonyos kérdések műszaki és ténybeli vonatkozásairól a 2. cikk (5c) bekezdésének, a 3. cikk (2) és (3) bekezdésének, a 4. cikk (4) bekezdése c) pontjának és a 28a. cikk (7) bekezdésének megfelelően.

(4)   Az ERGA elfogadja eljárási szabályzatát.”

27.

A 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„33. cikk

A Bizottság nyomon követi ennek az irányelvnek a tagállamok általi alkalmazását.

A Bizottság legkésőbb 2022. december 19-ig, majd azt követően háromévente jelentést terjeszt az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elé ezen irányelv alkalmazásáról.

A Bizottság legkésőbb 2026. december 19-ig utólagos értékelést terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé ezen irányelv hatásainak és hozzáadott értékének felmérése érdekében, adott esetben az irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatokkal együtt.

A Bizottság folyamatosan kellően tájékoztatja a kapcsolattartó bizottságot és az ERGA-t a másik csoport munkájáról és tevékenységeiről.

A Bizottság gondoskodik arról, hogy az ezen irányelv által összehangolt területeken a tagállamok által hozott intézkedésekről a tagállamoktól kapott információ eljusson a kapcsolattartó bizottsághoz és az ERGA-hoz.”

28.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„33a. cikk

(1)   A tagállamok előmozdítják a médiatudatosság fejlesztését és erre irányuló intézkedéseket hoznak.

(2)   A tagállamok 2022. december 19-ig, majd ezt követően háromévente jelentést készítenek a Bizottságnak az (1) bekezdés végrehajtásáról.

(3)   A Bizottság a kapcsolattartó bizottsággal folytatott konzultációt követően iránymutatásokat bocsát ki az említett jelentések hatályára vonatkozóan.”

2. cikk

(1)   A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2020. szeptember 19-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2)   A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2018. november 14-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

A. TAJANI

a Tanács részéről

az elnök

K. EDTSTADLER


(1)  HL C 34., 2017.2.2., 157. o.

(2)  HL C 185., 2017.6.9., 41. o.

(3)  Az Európai Parlament 2018. október 2-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2018. november 6-i határozata.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2007/65/EK irányelve (2007. december 11.) a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló 89/552/EGK tanácsi irányelv módosításáról (HL L 332., 2007.12.18., 27. o.).

(5)  A Tanács 89/552/EGK irányelve (1989. október 3.) a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról (HL L 298., 1989.10.17., 23. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. március 10.) a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról (Audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv) (HL L 95., 2010.4.15., 1. o.).

(7)  A Tanács 2008/913/IB kerethatározata (2008. november 28.) a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről (HL L 328., 2008.12.6., 55. o.).

(8)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/541 irányelve (2017. március 15.) a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról (HL L 88., 2017.3.31., 6. o.).

(9)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/679 rendelete (2016. április 27.) a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) (HL L 119., 2016.5.4., 1. o.).

(10)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/2120 rendelete (2015. november 25.) a nyílt internet-hozzáférés megteremtéséhez szükséges intézkedések meghozataláról, továbbá az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv és az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 531/2012/EU rendelet módosításáról (HL L 310., 2015.11.26., 1. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”) (HL L 149., 2005.6.11., 22. o.).

(13)  Az Európai Parlament és a Tanács 2003/33/EK irányelve (2003. május 26.) a tagállamok dohánytermékek reklámozására és szponzorálására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről (HL L 152., 2003.6.20., 16. o.).

(14)  Az Európai Parlament és a Tanács 2014/40/EU irányelve (2014. április 3.) a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 127. 2014.4.29., 1. o.).

(15)  A Bizottság C(2014) 462 végleges határozata (2014. február 3.) az Audiovizuális Médiaszolgáltatásokat Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjának létrehozásáról.

(16)  HL C 369., 2011.12.17., 14. o.


Top