Rättsakter som antagits med tillämpning av avdelning VI i Fördraget om Europeiska unionen

19.3.2005

Europeiska unionens officiella tidning

C 68/1

FÖRSLAG TILL RÅDET OM REGLER FÖR BEHANDLING OCH SKYDD AV PERSONUPPGIFTER VID EUROJUST

(Text enhälligt antagen av Eurojustkollegiet vid dess möte den 21 oktober 2004 och godkänd av rådet den 24 februari 2005)

(2005/C 68/01)

AVDELNING I

DEFINITIONER

Artikel 1

Definitioner

I dessa regler och varje annan text om deras genomförande används följande beteckningar med de betydelser som här anges:

a)	Eurojustbeslutet: rådets beslut av den 28 februari 2002 om inrättande av Eurojust för att stärka kampen mot grov brottslighet, ändrat genom rådets beslut av den 18 juni 2003.

b)	kollegiet: Eurojusts kollegium i enlighet med artikel 10 i Eurojustbeslutet.

c)	nationell medlem: nationell medlem som utstationerats till Eurojust från varje medlemsstat i enlighet med artikel 2.1 i Eurojustbeslutet.

d)	assistent: en person som får biträda varje nationell medlem i enlighet med artikel 2.2 i Eurojustbeslutet.

e)	Eurojusts personal: den administrative direktören i enlighet med artikel 29 i Eurojustbeslutet samt den personal som avses i artikel 30 i Eurojustbeslutet.

f)	personuppgiftsombud: den person som utses i enlighet med artikel 17 i Eurojustbeslutet.

g)	den gemensamma tillsynsmyndigheten: det oberoende organ som inrättas i enlighet med artikel 23 i Eurojustbeslutet.

personuppgifter: varje upplysning som avser en identifierad eller identifierbar fysisk person (den registrerade). En identifierbar person är en person som kan identifieras, direkt eller indirekt, framför allt genom hänvisning till ett identifikationsnummer eller till en eller flera faktorer som är specifika för personens fysiska, fysiologiska, psykiska, ekonomiska, kulturella eller sociala identitet.

behandling av personuppgifter (behandling): varje åtgärd eller serie av åtgärder som vidtas beträffande personuppgifter, vare sig det sker på automatisk väg eller inte, till exempel insamling, registrering, organisering, lagring, bearbetning eller ändring, sökning, inhämtande, användning, utlämnande genom översändande, spridning eller annat tillhandahållande av uppgifter, sammanställning eller samkörning, blockering, utplåning eller förstöring.

j)	register med personuppgifter (register): varje strukturerad samling av personuppgifter som är tillgänglig enligt särskilda kriterier, oavsett om samlingen är centraliserad, decentraliserad eller spridd på grundval av funktionella eller geografiska förhållanden.

registeransvarig: den person som ensam eller tillsammans med andra bestämmer ändamålen och medlen för behandlingen av personuppgifter. När ändamålen och medlen för behandlingen bestäms av nationella eller europeiska lagar eller förordningar, kan den registeransvarige eller de särskilda kriterierna för att utse vederbörande anges genom nationell eller europeisk lag.

l)	registerförare: en fysisk eller juridisk person, en myndighet, en avdelning eller varje annat organ som behandlar personuppgifter för den registeransvariges räkning.

m)	tredje part: varje fysisk eller juridisk person, myndighet, avdelning eller organ utom den registrerade, den registeransvarige, registerföraren och de personer som under den registeransvariges eller registerförarens direkta ansvar har befogenhet att behandla uppgifterna.

n)	mottagare: en fysisk eller juridisk person, en myndighet, en avdelning eller varje annat organ till vilket uppgifterna utlämnas, vare sig det är en tredje part eller inte.

AVDELNING II

TILLÄMPNINGSOMRÅDE OCH STRUKTUR

Artikel 2

Tillämpningsområde

1. Dessa regler skall vara tillämpliga på behandling av personuppgifter vid Eurojust som helt eller delvis genomförs på automatisk väg samt på annan behandling än automatisk av personuppgifter som ingår i eller kommer att ingå i ett register i enlighet med Eurojustbeslutet.

2. Dessa regler skall vara tillämpliga på alla uppgifter som insamlas och behandlas vidare av Eurojust, det vill säga uppgifter som Eurojust utarbetar, erhåller och innehar och som rör frågor om de metoder, verksamheter och beslut som faller inom Eurojusts ansvarsområde.

3. Dessa regler skall inte vara tillämpliga på uppgifter som har överförts till en nationell medlem av Eurojust enbart i samband med hans eller hennes rättsliga befogenheter, i enlighet med artikel 9.3 i Eurojustbeslutet.

Artikel 3

Struktur

1. Alla personuppgifter skall anses antingen röra enskild ärenden eller inte röra enskilda ärenden. Personuppgifter skall anses röra enskilda ärenden om de är kopplade till Eurojusts operativa uppgifter i enlighet med artiklarna 5–7 Eurojustbeslutet.

2. Uppgifter som rör enskilda ärenden skall behandlas i enlighet med avdelningarna III och IV. Uppgifter som inte rör enskilda ärenden skall behandlas i enlighet med avdelningarna III och V.

AVDELNING III

PRINCIPER MED ALLMÄN TILLÄMPNING PÅ EUROJUST

Artikel 4

Rätt till privatliv och skydd av uppgifter

Eurojust skall agera med full respekt för enskilda personers mänskliga rättigheter och grundläggande friheter och i synnerhet för deras rätt till privatliv med avseende på behandlingen av deras personuppgifter, oavsett nationalitet eller bostadsort.

Artikel 5

Principerna om lag och korrekt, proportionell samt nödvändig behandling av personuppgifter

1. Personuppgifter skall behandlas på ett korrekt och lagligt sätt.

2. Eurojust skall endast behandla personuppgifter som är nödvändiga, ändamålsenliga, relevanta och inte överdrivna i förhållande till de ändamål för vilka de samlas in eller behandlas vidare.

3. Eurojust skall fastställa sina rutiner och system för behandling i enlighet med syftet att endast samla in och vidarebehandla personuppgifter som är nödvändiga, i enlighet med punkt 2. I synnerhet skall möjligheterna att använda antaget namn och att göra uppgifterna anonyma utnyttjas i den mån detta är möjligt, med beaktande av ändamålet för behandlingen och av att insatsen skall vara rimlig.

Artikel 6

Uppgiftskvalitet

1. Eurojust skall se till att personuppgifterna är korrekta och i förekommande fall hålls uppdaterade. Varje rimlig åtgärd skall vidtas för att säkerställa att uppgifter som är oriktiga eller ofullständiga med hänsyn till de ändamål för vilka de samlats in eller behandlas vidare, utplånas eller rättas.

2. Personuppgifter skall bevaras i en form som gör det omöjligt att identifiera de registrerade längre än vad som är nödvändigt för de ändamål för vilka uppgifterna samlades in eller bearbetas vidare, i enlighet med artikel 5.2.

Artikel 7

Datasäkerhet

1. I enlighet med artikel 22 i Eurojustbeslutet och med dessa regler skall Eurojust vidta nödvändiga tekniska och organisatoriska åtgärder för att skydda personuppgifter från förstöring genom olyckshändelse eller otillåtna handlingar, förlust genom olyckshändelse eller otillåten spridning, ändring och tillgång eller all annan otillåten behandling. I synnerhet skall åtgärder vidtas för att säkerställa att endast personer som har tillstånd att komma åt personuppgifter kan ha tillgång till sådana uppgifter.

2. Alla åtgärder som vidtas skall vara skäliga med hänsyn till riskerna med behandlingen av uppgifterna och de behandlade uppgifternas art.

3. Eurojust skall utveckla en övergripande säkerhetsstrategi i enlighet med artikel 22.2 i Eurojustbeslutet och med dessa regler. Denna strategi skall fullt ut beakta att arbetet i enheten för rättsligt samarbete är av känslig natur och skall innefatta regler om klassificerig av dokument, kontroll av personal som arbetar för Eurojust och åtgärder som skall vidtas i händelse av brott mot säkerheten. Samråd skall äga rum med den gemensamma tillsynsmyndigheten om Eurojusts säkerhetsstrategi.

4. Alla tjänstemän vid Eurojust skall informeras på ett adekvat sätt om Eurojusts säkerhetsstrategi och skall vara skyldiga att använda de tekniska och organisatoriska åtgärder som ställs till deras förfogande i enlighet med tillämpliga krav när det gäller skydd av uppgifter och säkerhet.

Artikel 8

De registrerade personernas rätt till information

1. Utan att det påverkar tillämpningen av de särskilda bestämmelserna i avdelning IV med avseende på uppgifter som rör enskilda ärenden och i avdelning V med avseende på uppgifter som inte rör enskilda ärenden skall registrerade personer ges information om ändamålet med behandlingen, om identiteten när det gäller den registeransvarige, mottagarna eller kategorierna av mottagare ges information om förekomsten av rätten till tillgång till och rätten att korrigera uppgifterna om dem själva samt all ytterligare information, till exempel den rättsliga grunden för den behandling som uppgifterna är avsedda för, tidsgränserna för lagring av uppgifterna och rätten att när som helst vända sig till den gemensamma tillsynsmyndigheten i den mån sådan ytterligare information är nödvändig, med hänsyn till ändamålen och de särskilda omständigheter under vilka uppgifterna behandlas, för att garantera korrekt behandling av uppgifterna med avseende på den registrerade.

2. Denna information skall lämnas senast vid den tidpunkt då uppgifterna samlas in från den registrerade eller, om uppgifterna erhålls från en tredje part, vid den tidpunkt då personuppgifterna registreras eller, om utlämning av uppgifter till en tredje part planeras, senast vid den tidpunkt då uppgifterna först lämnas ut eller, i de fall som avses i avdelning IV kapitel II i dessa regler, så snart det är troligt att ändamålen med behandlingen, nationella utredningar och lagföringar och tredje mans rättigheter och friheter inte äventyras.

Artikel 9

De registrerade personernas rätt till tillgång, rättelse, spärrning och radering

1. Den registrerade skall ha rätt till tillgång, rättelse, spärrning och i förekommande fall radering. Eurojust skall fastställa, vid behov i samarbete med respektive berörda nationella myndigheter, förfaranden för att göra det lättare för de registrerade personerna att utöva dessa rättigheter.

2. Personuppgiftsombudet skall se till att registrerade personer på begäran informeras om sina rättigheter.

Artikel 10

Sekretess vid behandling

I enlighet med artikel 25 i Eurojustbeslutet är alla personer som tas i anspråk för att arbeta inom eller med Eurojust bundna av stränga sekretesskyldigheter. Alla nödvändiga åtgärder skall vidtas av Eurojust för att se till att dess skyldigheter uppfylls och att varje brott mot dessa skyldigheter omedelbart rapporteras till personuppgiftsombudet och chefen för säkerhetsavdelningen, som skall se till att lämpliga åtgärder vidtas.

Artikel 11

Interna registerförare

En person som fungerar som registerförare inom Eurojust, med tillgång till personuppgifter, får inte behandla dem utom enligt instruktion från den registeransvarige, såvida detta inte krävs enligt nationell eller europeisk lag.

Artikel 12

Förfrågningar, framställningar om information samt yrkanden från tjänstemän vid Eurojust

1. I enlighet med artikel 17.2 och 17.4 i Eurojustbeslutet skall personuppgiftsombudet på begäran lämna information till vilken tjänsteman vid Eurojust som helst om verksamhet som rör behandling av uppgifter vid Eurojust. Personuppgiftsombudet skall besvara förfrågningar och fatta beslut om framställningar om information eller yrkanden angående ett påstått brott mot bestämmelserna i Eurojustbeslutet, mot dessa regler eller andra regler för behandlingen av personuppgifter vid Eurojust. Ingen får lida skada för att ha framfört ett påstått brott mot de bestämmelser som reglerar behandlingen av personuppgifter till personuppgiftsombudet.

2. Alla personer som arbetar vid Eurojust skall samarbeta med kollegiet, de nationella medlemmarna, personuppgiftsombudet och den gemensamma tillsynsmyndigheten inom ramen för förfrågningar, utredningar, revisioner eller all annan verksamhet som rör skydd av uppgifter.

AVDELNING IV

REGLER FÖR BEHANDLING AV PERSONUPPGIFTER SOM RÖR ENSKILDA ÄRENDEN

Kapitel I

Villkor för att behandlingen av personuppgifter skall vara befogad

Artikel 13

Personuppgifter som behandlas i samband med verksamhet som rör enskilda ärenden

1. När det gäller verksamhet som rör enskilda ärenden skall Eurojust, i den mån det är nödvändigt för att uppnå sina syften, behandla personuppgifter på automatiserad väg eller i strukturerade manuella register i enlighet med artiklarna 14–16 i Eurojustbeslutet.

2. De(n) nationella medlem(mar) som behandlar personuppgifter som rör enskilda ärenden skall fastställa ändamålen och medlen för behandlingen av personuppgifter och skall därför anses som registeransvarig eller, i förekommande fall, registermedansvariga.

Artikel 14

Laglig och korrekt behandling av personuppgifter

Personuppgifter får insamlas och behandlas vidare i samband med verksamhet som rör enskilda ärenden såvida behandlingen är nödvändig för att Eurojust skall kunna utföra sina uppgifter när det gäller att stärka kampen mot grov brottslighet.

Artikel 15

Begränsning av ändamålet

Personuppgifter som behandlas av Eurojust inom ramen för utredningar och lagföringar får under inga omständigheter behandlas för något annat ändamål.

Artikel 16

Uppgiftskvalitet

1. När information överförs till Eurojust från en medlemsstat eller tredje part i samband med utredning eller lagföring är Eurojust inte ansvarigt för att den mottagna informationen är korrekt men skall från och med mottagandet säkerställa att alla rimliga åtgärder vidtas för att hålla informationen uppdaterad.

2. Om Eurojust upptäcker felaktigheter i de aktuella uppgifterna skall Eurojust informera den tredje part som lämnade informationen samt rätta informationen.

Artikel 17

Särskilda kategorier av uppgifter

1. Eurojust skall vidta lämpliga tekniska åtgärder för att säkerställa att personuppgiftsombudet automatiskt informeras om de undantagsfall då artikel 15.4 i Eurojustbeslutet utnyttjas. Genom ärendehanteringssystemet skall det säkerställas att sådana uppgifter inte införs i det index som avses i artikel 16.1 i Eurojustbeslutet.

2. När uppgifterna rör de vittnen eller brottsoffer som avses i artikel 15.2 i Eurojustbeslutet skall denna information inte lagras i ärendehanteringssystemet såvida inte kollegiet fattat ett dokumenterat beslut.

Artikel 18

Behandling av de kategorier personuppgifter som avses i artikel 15.3 i Eurojustbeslutet

1. Eurojust skall vidta lämpliga tekniska åtgärder för att säkerställa att personuppgiftsombudet automatiskt informeras om de undantagsfall då artikel 15.3 i Eurojustbeslutet under en begränsad tid utnyttjas.

2. När uppgifterna rör de vittnen eller brottsoffer som avses i artikel 15.2 i Eurojustbeslutet skall denna information inte lagras i ärendehanteringssystemet såvida inte minst två nationella medlemmar gemensamt fattat ett dokumenterat beslut.

Kapitel II

Berörda personers rättigheter

Artikel 19

Registrerade personers rätt till information

1. I samband med Eurojusts operativa arbete skall registrerade personer ges information om behandlingen såvida det inte är uppenbart att utlämning av denna information till den registrerade negativt påverkar

a)	fullgörandet av Eurojusts uppgifter med att stärka kampen mot grov brottslighet, eller

b)	nationella utredningar och lagföringar där Eurojust biträder, eller

c)	en övervakande, inspekterande eller reglerande uppgift, som – även tillfälligt – är förenad med myndighetsutövning, i de fall som avses i a) och b), eller

d)	tredje parts rättigheter och friheter.

2. Utnyttjande av de undantagsfall som räknas upp under punkt 1 skall registreras i det tillfälliga arbetsregister som rör fallet, med angivande av grunden för det beslut som har fattats av den/de nationella medlem/mar som har ansvaret för ärendet.

Artikel 20

Registrerade personers rätt till tillgång

Varje enskild person skall ha rätt att få tillgång till personuppgifter som rör honom eller henne och som behandlas av Eurojust under de omständigheter som anges i artikel 19 i Eurojustbeslutet.

Artikel 21

Formerna för hur registrerade personer skall kunna utöva sin rätt

1. Enskilda som önskar utöva sin rätt som registrerade får hänvända sig direkt till Eurojust eller via den myndighet som har utsetts för detta ändamål i en för den registrerade valfri medlemsstat, och denna myndighet skall vidarebefordra begäran till Eurojust.

2. Hänvändelser om att få utöva sin rätt skall behandlas av den/de nationella medlem/mar som berörs, och denne/dessa skall överlämna ett exemplar av begäran till personuppgiftsombudet för registrering.

3. Den/De nationella medlem/mar som berörs av begäran skall utföra de kontroller som krävs och informera personuppgiftsombudet om det beslut som fattats i det särskilda fallet. I detta beslut skall man fullt ut ta hänsyn till dessa regler och till den lagstiftning som är tillämplig på begäran enligt artikel 19.3 i Eurojustbeslutet, till de skäl för avslag som räknas upp i artikel 19.4 i Eurojustbeslutet och till det samråd med behöriga rättsvårdande myndigheter som skall äga rum innan ett beslut fattas, enligt artikel 19.9 i Eurojustbeslutet.

4. Personuppgiftsombudet skall om så krävs genomföra ytterligare kontroller i ärendehanteringssystemet och informera den/de nationella medlem/mar som berörs om ytterligare relevant information kommer fram vid dessa kontroller. Den/De berörda nationella medlem/mar som berörs får, på grundval av den information som personuppgiftsombudet lämnat, besluta att ompröva det ursprungliga beslutet.

5. Personuppgiftsombudet skall meddela det slutgiltiga beslut som fattats av den/de nationella medlemmen/medlemmarna till den registrerade, i enlighet med artikel 19.6 i Eurojustbeslutet och skall informera den registrerade om möjligheten att överklaga till den gemensamma tillsynsmyndigheten om han eller hon inte är nöjd med det svar som Eurojust lämnat.

6. Begäran skall vara färdigbehandlad inom tre månader efter mottagandet. Den registrerade får hänskjuta ärendet till den gemensamma tillsynsmyndigheten om han eller hon inte fått svar på sin begäran inom denna tidsfrist.

7. I de fall då begäran har mottagits via en nationell myndighet skall den/de nationella medlem/mar som berörs se till att denna myndighet informeras om att den registrerade fått svar av personuppgiftsombudet.

8. Eurojust skall inrätta samarbetsförfaranden med de nationella myndigheter som utsetts att behandla de registrerades rätt, för att säkerställa att begäran på rätt sätt och i rätt tid vidarebefordras till Eurojust.

Artikel 22

Information till tredje part efter rättelse, spärrning och radering av personuppgifter som rör enskilda ärenden

Eurojust skall vidta lämpliga tekniska åtgärder för att, i de fall då Eurojust rättar, spärrar eller raderar personuppgifter efter en begäran, säkerställa att det automatiskt tas fram en förteckning över dem som lämnar uppgifter och dem som uppgifterna riktar sig till. I enlighet med artikel 20.5 i Eurojustbeslutet skall den registeransvarige se till att de som finns med på förteckningen informeras om förändringar i personuppgifterna.

Kapitel III

Datasäkerhetsfrågor

Artikel 23

Automatiskt ärendehanteringssystem

1. Eurojust skall inrätta ett automatiskt ärendehanteringssystem inklusive ett registreringssystem som skall användas av de nationella medlemmarna vid verksamhet som rör enskilda ärenden och det skall inbegripa tillfälliga arbetsregister och index enligt definitionen i artikel 16 i Eurojustbeslutet. I detta system skall finnas funktioner som ärendehantering, beskrivning av arbetsgången samt korshänvisningar för information och säkerhet.

2. Ärendehanteringssystemet skall godkännas av kollegiet efter samråd med personuppgiftsombudet, den gemensamma tillsynsmyndigheten samt berörd personal vid Eurojust, och kraven i artikel 22 och övriga tillämpliga bestämmelser i Eurojustbeslutet skall fullt ut beaktas.

3. Ärendehanteringssystemet skall göra det möjligt för nationella medlemmar att få klart för sig ändamålet och de särskilda mål som föranleder att ett tillfälligt arbetsregister öppnas, inom ramen för de arbetsuppgifter som anges i artiklarna 5–7 i Eurojustbeslutet.

Artikel 24

Tillfälliga arbetsregister och index

1. I enlighet med artikel 14.4 och artikel 16 i Eurojustbeslutet skall Eurojust skapa ett index över uppgifter som rör utredningar och tillfälliga arbetsregister som även innehåller personuppgifter. Både index och de tillfälliga arbetsregistren skall ingå i det ärendehanteringssystemet som avses i artikel 23 och de inskränkningar gällande behandling av personuppgifter som fastställs i artikel 15 i Eurojustbeslutet skall respekteras.

2. De nationella medlemmarna skall vara ansvariga för öppningen av de tillfälliga arbetsregister som rör de ärenden som de hanterar. I ärendehanteringssystemet skall varje nytt tillfälligt arbetsregister som öppnas automatiskt tilldelas ett referensnummer (identifikation).

3. Eurojust skall inrätta ett automatiskt ärendehanteringssystem som gör det möjligt för de nationella medlemmarna att begränsa tillgången till de personuppgifter de hanterar i ett tillfälligt arbetsregister eller att ge tillgång till det, helt eller delvis, för den/de övriga nationella medlem/mar som är inblandad/e i det ärende som registret hör till. Genom ärendehanteringssystemet skall de få möjlighet att ange vilka särskilda personuppgifter eller andra uppgifter som de önskar att den/de övriga nationella medlemmen/medlemmarna, assistenter eller behöriga medlemmar av personalen som är inblandade i hanteringen av ärendet skall få tillgång till, och dessutom skall de välja ut vilka uppgifter de önskar införa i index, i enlighet med artiklarna 14 och 15 i Eurojustbeslutet, samt se till att åtminstone följande uppgifter införs i index: hänvisning till tillfälligt arbetsregister; brottstyper; medlemsstater, internationella organisationer och organ och/eller myndigheter i berörda tredjestater; inblandning från Europeiska kommissionen eller EU:s organ och enheter; ärendets syfte och status (öppet/avslutat).

4. När en nationell medlem ger en eller flera berörd/a nationell/a medlem/mar tillgång till ett tillfälligt arbetsregister helt eller delvis skall det genom ärendehanteringssystemet säkerställas att de behöriga användarna får tillgång till relevanta delar av registret men att de inte kan ändra de uppgifter som förts in av den ursprunglige upphovsmannen. De behöriga användarna får emellertid lägga till eventuell relevant information i de nya delarna av de tillfälliga arbetsregistren. På samma sätt kan information som finns i index läsas av alla behöriga systemanvändare men den får endast ändras av den ursprunglige upphovsmannen.

5. Personuppgiftsombudet skall via detta system automatiskt informeras om varje nytt arbetsregister som skapas och som innehåller personuppgifter och i synnerhet om de undantagsfall då artikel 15.3 i Eurojustbeslutet används. I ärendehanteringssystemet skall sådana uppgifter markeras på ett sådant sätt att den person som fört in uppgifterna i systemet blir påmind om skyldigheten att bevara dessa uppgifter endast under begränsad tid. När sådana uppgifter hänför sig till de vittnen eller brottsoffer som avses i artikel 15.2 i Eurojustbeslutet skall denna information inte registreras i systemet såvida inte minst två nationella medlemmar gemensamt fattat ett dokumenterat beslut.

6. Genom ärendehanteringssystemet skall personuppgiftsombudet automatiskt informeras om de undantagsfall då artikel 15.4 i Eurojustbeslutet utnyttjas. När sådana uppgifter hänför sig till de vittnen eller brottsoffer som avses i artikel 15.2 i Eurojustbeslutet skall denna information inte registreras i systemet såvida inte kollegiet fattat ett dokumenterat beslut.

7. Genom ärendehanteringssystemet skall det säkerställas att endast sådana personuppgifter som avses i artikel 15.1 a–i, i artikel 15.1 k och i artikel 15.2 i Eurojustbeslutet får registreras i index.

8. Den information som finns i index måste vara tillräcklig för att stämma med Eurojusts arbetsuppgifter, och särskilt med målen i artikel 16.1 i Eurojustbeslutet.

Artikel 25

Loggfiler och verifieringskedja

1. Eurojust skall vidta lämpliga tekniska åtgärder för att säkerställa att alla databehandlingar av personuppgifter registreras. Genom ärendehanteringssystemet skall det särskilt säkerställas att överföring och mottagande av personuppgifter enligt definitionen i artikel 17.2 b i Eurojustbeslutet registreras med iakttagande av bestämmelserna i artikel 19.3 i Eurojustbeslutet. Genom registreringen skall det säkerställas, i enlighet med kraven i artikel 22 i Eurojustbeslutet, att det är möjligt att kontrollera och fastställa till vilka organ personuppgifter har överförts och vilka personuppgifter som har införts i automatiska databehandlingssystem, samt när och av vem uppgifterna infördes.

2. Personuppgiftsombudet skall regelbundet granska dessa register för att kunna biträda de nationella medlemmarna och kollegiet när det gäller alla dataskyddsfrågor och skall göra de utredningar som krävs vid oegentligheter. Vid behov skall personuppgiftsombudet med tillämpning av det förfarande som fastställs i artikel 17.4 i Eurojustbeslutet informera kollegiet och den gemensamma tillsynsmyndigheten om eventuella brott mot uppgiftsskyddet som framgår av ovannämnda register. Personuppgiftsombudet skall säkerställa att den administrativa direktören vid behov informeras så att han eller hon kan vidta nödvändiga åtgärder inom administrationen.

3. Personuppgiftsombudet skall efter anmodan ge den gemensamma tillsynsmyndigheten full tillgång till de register som avses i punkt 1.

Artikel 26

Behörig tillgång till personuppgifter

1. Eurojust skall vidta lämpliga tekniska och organisatoriska åtgärder för att säkerställa att endast nationella medlemmar, deras assistenter och behörig Eurojustpersonal, för att uppfylla målen med Eurojust, får tillgång till personuppgifter som behandlas av Eurojust inom ramen för dess operativa verksamhet.

2. I dessa åtgärder skall beaktas de ändamål för vilka uppgifterna har samlats in och vidarebehandlats, teknikens utvecklingsnivå, den säkerhetsnivå som krävs på grund av känsligheten i det arbete som Eurojust utför och de krav som ställs i artikel 22 i Eurojustbeslutet.

3. Varje nationell medlem av Eurojust skall dokumentera och informera personuppgiftsombudet om de regler för tillgång som han eller hon har fastställt för nationella område i fråga om register som rör enskilda ärenden. De nationella medlemmarna skall se till att tillämpliga organisatoriska riktlinjer fastställs och efterlevs och att de tekniska och organisatoriska åtgärder som ställts till deras förfogande av Eurojust används på rätt sätt.

4. Kollegiet får bemyndiga annan Eurojustpersonal att få tillgång till register som rör enskilda ärenden i den mån det är nödvändigt för fullgörande av Eurojusts arbetsuppgifter.

Artikel 27

Revisioner och kontroll

1. Personuppgiftsombudet skall övervaka lagligheten i och efterlevnaden av bestämmelserna i Eurojustbeslutet, dessa regler och andra regler som rör behandling av personuppgifter och som är tillämpliga på Eurojust. Därför skall personuppgiftsombudet biträda de nationella medlemmarna när det gäller frågor som rör uppgiftsskydd och årligen undersöka hur ovannämnda regler följs inom Eurojust. Personuppgiftsombudet skall rapportera till kollegiet och till den gemensamma tillsynsmyndigheten om resultaten av dessa undersökningar samt om annan relevant utveckling inom Eurojust. Personuppgiftsombudet skall se till att den administrativa direktören vid behov informeras för att göra det möjligt för honom eller henne att vidta de åtgärder som krävs inom administrationen.

2. Den gemensamma tillsynsmyndigheten skall utföra kontroller i enlighet med artikel 23.7 i Eurojustbeslutet.

Kapitel IV

Dataöverföringar till tredjeparter eller organisationer

Artikel 28

Dataöverföringar till tredje parter eller organisationer

1. Eurojust skall bemöda sig om att få till stånd samarbetsavtal som innehåller lämpliga bestämmelser om utbyte av personuppgifter med alla parter med vilka regelbundet utbyte av uppgifter äger rum.

2. Utan att det påverkar de fall där sådana samarbetsavtal redan finns får Eurojust överföra personuppgifter till ett tredjeland eller till någon av de enheter som anges i artikel 27.1 i Eurojustbeslutet endast om dessa omfattas av konventionen om skydd för enskilda vid automatisk databehandling av personuppgifter, undertecknad i Strasbourg den 28 januari 1981, eller om en tillräcklig skyddsnivå kan säkerställas.

3. Beslutet om överföring till parter som inte undertecknat Europarådets konvention av den 28 januari 1981 skall fattas av den/de nationella medlem/mar som berörs, på grundval av personuppgiftsombudets bedömning av om skyddsnivån är tillräcklig. Det skall bedömas om skyddsnivån är tillräcklig mot bakgrund av alla omständigheter som rör varje överföring eller överföringskategori. Bedömningen skall grundas på en granskning av särskilt följande företeelser: typ av uppgifter, ändamål med och varaktighet av den behandling som föranleder överföringen av uppgifter, ursprungsland och slutdestinationsland, allmänna och sektorsvisa lagregler som är tillämpliga i den aktuella staten eller organisationen, de yrkesmässiga regler och säkerhetsregler som är tillämpliga där, samt förekomsten av tillräckliga garantier från mottagaren av de överförda uppgifterna. Sådana garantier kan särskilt utgöras av skriftliga avtal som är bindande för den registeransvarige som överför uppgifterna och den mottagare som inte omfattas av lagstiftningen i en stat som är part i konventionen. I det aktuella avtalet måste relevanta bestämmelser om dataskydd ingå. I de fall då bedömningen av skyddsnivån föranleder svårigheter skall personuppgiftsombudet rådgöra med den gemensamma tillsynsmyndigheten innan en specifik överföring bedöms.

4. Dock får, även när de villkor som anges i föregående punkter inte uppfylls, en nationell medlem, i de undantagsfall som anges i artikel 27.6 i Eurojustbeslutet, överföra uppgifter till ett tredjeland i det enda syftet att kunna vidta brådskande åtgärder för att undanröja ett omedelbart allvarligt hot mot en person eller mot den allmänna säkerheten. Den nationella medlemmen skall dokumentera en sådan exceptionell överföring i det tillfälliga arbetsregister som rör ärendet, ange skälen till överföringen och informera personuppgiftsombudet om den. Personuppgiftsombudet skall kontrollera att sådana överföringar endast äger rum i brådskande undantagsfall.

Kapitel V

Tidsgränser för lagring av personuppgifter

Artikel 29

Tidsgränser för lagring av personuppgifter

1. Eurojust skall vidta lämpliga tekniska åtgärder för att säkerställa att de tidsgränser för lagring av personuppgifter som anges i artikel 21 i Eurojustbeslutet iakttas.

2. Genom ärendehanteringssystemet skall det i synnerhet säkerställas att en översyn av behovet att lagra uppgifter i ett tillfälligt arbetsregister genomförs vart tredje år efter införandet av uppgifterna. En sådan översyn måste dokumenteras ordentligt i systemet, inklusive en motivering till varje fattat beslut, och resultatet av översynen skall automatiskt meddelas till personuppgiftsombudet.

3. I ärendehanteringssystemet skall de uppgifter särskilt markeras som registreras under en begränsad tid i enlighet med artikel 15.3 i Eurojustbeslutet. För dessa uppgiftskategorier skall en översyn av behovet att ha kvar uppgifterna äga rum var tredje månad och dokumenteras på det sätt som anges i punkterna 1 och 2.

4. Den registeransvarige skall vid behov rådgöra med kollegiet och personuppgiftsombudet om alla beslut att ha kvar uppgifterna under en längre tid till följd av en översyn.

AVDELNING V

REGLER FÖR BEHANDLING AV PERSONUPPGIFTER SOM INTE RÖR ENSKILDA ÄRENDEN

Kapitel I

Allmänna principer

Artikel 30

Laglig och korrekt behandling av personuppgifter

Personuppgifter skall behandlas på ett korrekt och lagligt sätt. I synnerhet får personuppgifter behandlas endast om

a)	behandlingen är nödvändig för att fullgöra en rättslig skyldighet som åligger den registeransvarige, eller

b)	behandlingen är nödvändig för att fullgöra ett avtal i vilket den registrerade är part eller för att vidta åtgärder på begäran av den registrerade innan ett sådant avtal ingås, eller

c)	den registrerade otvetydigt har lämnat sitt samtycke, eller

d)	behandlingen är nödvändig för att skydda intressen som är av grundläggande betydelse för den registrerade, eller

e)	behandlingen är nödvändig för ändamål som rör den registeransvariges berättigade intressen, utom när sådana intressen uppvägs av den registrerades intressen eller dennes grundläggande fri- och rättigheter som kräver skydd enligt artikel 4 i dessa regler.

Artikel 31

Begränsning av ändamålet

1. Behandling av personuppgifter skall ske för ett särskilt och väldefinierat lagligt och berättigat ändamål och ytterligare efterföljande behandling får ske endast om detta inte är oförenligt med det ursprungliga ändamålet med behandlingen.

2. Personuppgifter som uteslutande samlas in för att säkerställa säkerheten eller kontrollen och hanteringen av behandlingssystem eller behandlingar får inte användas för andra ändamål, med undantag för om det gäller att förebygga, utreda, avslöja och beivra grova brott.

Artikel 32

Behandling av särskilda kategorier av uppgifter

1. Behandling av personuppgifter som avslöjar ras eller etniskt ursprung, politiska åsikter, religiös eller filosofisk övertygelse, medlemskap i fackförening samt av uppgifter som rör hälsa och sexualliv eller brottmålsdomar för ändamål som inte rör enskilda ärenden är förbjuden.

2. Detta förbud skall inte gälla om

a)	den registrerade har lämnat sitt uttryckliga samtycke till en sådan behandling, eller

behandlingen är nödvändig för att fullgöra de särskilda rättigheter och rättsliga skyldigheter som åligger den registeransvarige, till exempel skyldigheter på skatteområdet eller inom arbetsrätten som är tillämpliga på den registeransvarige eller, om det visar sig nödvändigt, i den utsträckning som den godtas av personuppgiftsombudet, på villkor att lämpliga skyddsåtgärder vidtas, eller

c)	behandlingen är nödvändig för att skydda den registrerades eller någon annan persons grundläggande intressen, när den registrerade är fysiskt eller juridiskt förhindrad att ge sitt samtycke, eller

d)	behandlingen rör uppgifter som på ett tydligt sätt har offentliggjorts av den registrerade eller är nödvändiga för att kunna fastställa, göra gällande eller försvara rättsliga anspråk.

3. De uppgifter som avses i punkt 1 får endast behandlas för det ändamål för vilket de ursprungligen samlades in.

Artikel 33

Undantag från den registrerades rätt till information

1. I samband med Eurojusts icke-operativa verksamhet får undantag göras från den allmänna principen om den registrerades rätt till information, om lämnandet av sådan information till den registrerade skulle skada

a)	ett viktigt ekonomiskt eller finansiellt intresse för en medlemsstat eller Europeiska unionen, eller

b)	skyddet av den registrerade eller av andra personers rättigheter eller friheter, eller

c)	medlemsstaternas nationella säkerhet, allmänna säkerhet eller försvar.

2. Personuppgiftsombudet skall underrättas när dessa undantag utnyttjas.

Artikel 34

Anmälan till personuppgiftsombudet

1. Varje registeransvarig skall underrätta personuppgiftsombudet innan en behandling eller en serie behandlingar med samma eller närbesläktade ändamål företas.

2. Den information som skall lämnas skall omfatta följande:

a)	Den registeransvariges namn och angivande av de organisatoriska delar av en institution eller ett organ som ansvarar för behandlingen av personuppgifter för ett särskilt ändamål.

b)	Ändamålet eller ändamålen med behandlingen.

c)	En beskrivning av den eller de kategorier av registrerade som berörs och av de uppgifter eller kategorier av uppgifter som hänför sig till dem.

d)	Den rättsliga grunden för den behandling för vilken uppgifterna är avsedda.

e)	De mottagare eller kategorier av mottagare till vilka uppgifterna kan komma att lämnas ut.

f)	En allmän beskrivning som gör det möjligt att preliminärt bedöma om säkerhetsåtgärderna är lämpliga.

3. Eventuella relevanta ändringar som rör den information som avses i punkt 2 skall omedelbart meddelas personuppgiftsombudet.

Artikel 35

1. Personuppgiftsombudet skall föra ett register över sådana behandlingar som har anmälts enligt föregående bestämmelse.

2. Registret skall innehålla minst den information som avses i artikel 34.2 a–f.

3. Personuppgiftsombudet skall på begäran göra all information i registret tillgänglig för den gemensamma tillsynsmyndigheten.

Artikel 36

Behandling av personuppgifter för den registeransvariges räkning

1. Om behandlingen utförs för den registeransvariges räkning av en extern registerförare skall den registeransvarige välja en registerförare som kan ge tillräckliga garantier vad gäller de tekniska och organisatoriska säkerhetsåtgärder som krävs enligt artikel 22 i Eurojustbeslutet och eventuella andra relevanta dokument och tillse att dessa åtgärder genomförs.

2. När uppgifter behandlas av en extern registerförare skall hanteringen regleras genom ett avtal eller genom en annan rättsligt bindande handling upprättad mellan registerföraren och den registeransvarige och i handlingen skall särskilt föreskrivas att

a)	registerföraren endast får handla på instruktioner från den registeransvarige,

de skyldigheter i fråga om sekretess och säkerhet som fastställs i Eurojustbeslutet och dessa regler för behandling av personuppgifter även skall åligga registerföraren, om denne inte redan enligt artikel 16 eller artikel 17.3 andra strecksatsen i direktiv 95/46/EG av den 24 oktober 1995 om skydd för enskilda personer med avseende på behandling av personuppgifter och om det fria flödet (1) av sådana uppgifter omfattas av skyldigheter med avseende på sekretess och säkerhet enligt den nationella lagstiftningen i en av medlemsstaterna.

3. För att säkra bevisning skall de delar av avtalet eller den rättsligt bindande handlingen som rör skydd av uppgifter och de krav som rör åtgärder avseende sekretess och säkerhet föreligga i skriftlig eller därmed likvärdig form.

Artikel 37

Databehandlade beslut

Den registrerade skall ha rätt att inte bli föremål för ett beslut som har rättsliga följder för honom eller henne eller som väsentligt berör honom eller henne och som enbart grundas på en automatisk behandling av uppgifter som är avsedd att bedöma vissa personliga egenskaper, exempelvis vederbörandes arbetsprestationer, pålitlighet eller uppförande, om inte beslutet uttryckligen tillåts enligt nationell eller europeisk lagstiftning eller, om det visar sig nödvändigt, av personuppgiftsombudet. I båda fallen skall åtgärder för skydd av den registrerades legitima intressen vidtas, exempelvis åtgärder som möjliggör för honom eller henne att framföra sin åsikt eller att kunna förstå logiken i behandlingen.

Kapitel II

Interna regler för skydd av personuppgifter och privatliv i samband med interna telenät

Artikel 38

Tillämpningsområde

1. Utan att det påverkar tillämpningen av bestämmelserna i de föregående artiklarna skall reglerna i detta kapitel tillämpas på behandling av personuppgifter i samband med användning och förvaltning av telenät eller terminalutrustning vilkas drift kontrolleras av Eurojust.

2. Med ”användare” avses i detta kapitel varje fysisk person som använder ett telenät eller terminalutrustning vars drift kontrolleras av Eurojust.

Artikel 39

Säkerhet

1. Eurojust skall vidta lämpliga tekniska och organisatoriska åtgärder för att skydda en säker användning av telenäten och terminalutrustningen (datorer, servrar, hårdvara och programvara) om nödvändigt i samverkan med dem som tillhandahåller allmänt tillgängliga teletjänster eller dem som tillhandahåller allmänt tillgängliga telenät. Dessa åtgärder skall säkerställa en säkerhetsnivå som är anpassad till den risk som föreligger, med beaktande av teknikens utvecklingsnivå och kostnaderna för att genomföra åtgärderna.

2. Om det föreligger särskilda risker för brott mot säkerheten vad gäller nätet och terminalutrustningen skall Eurojust informera användarna om sådana risker och om hur de eventuellt kan avhjälpas samt om andra kommunikationssätt som kan användas.

Artikel 40

Telehemlighet vid kommunikation

Eurojust skall säkerställa telehemligheten vid kommunikation via telenät och terminalutrustning, med iakttagande av gemenskapsrätten.

Artikel 41

Trafik- och faktureringsdata

1. Trafikdata om användare vilka behandlas för att koppla upp samtal och för andra förbindelser via telenätet skall utplånas eller avidentifieras vid samtalets eller förbindelsens slut.

2. Undantag från denna allmänna princip (t.ex. behovet att behålla vissa trafikdata om de är kopplade till den loggprocess som är nödvändig för vissa register eller för att fakturera privata samtal) medges endast om detta anges i interna regler som antagits av Eurojust efter samråd med personuppgiftsombudet. Om personuppgiftsombudet inte anser att sådana undantag är lagliga eller korrekta skall samråd ske med den gemensamma tillsynsmyndigheten.

3. Behandling av trafik- och faktureringsdata får endast utföras av de personer som har hand om fakturering, trafikstyrning och budgetförvaltning.

Artikel 42

Kataloger över användare

1. Personuppgifter i tryckta eller elektroniska kataloger och tillgång till sådana kataloger skall begränsas till vad som krävs för de specifika ändamålen med katalogen.

2. Sådana kataloger skall endast vara tillgängliga för Eurojustanvändare, för enbart intern användning eller i andra interinstitutionella kataloger som anses lämpliga.

Kapitel III

Särskilda regler

Artikel 43

Tilläggsregler

Eurojust skall vid behov utveckla ytterligare regler för behandling av personuppgifter som inte rör enskilda ärenden. Sådana regler skall anmälas till den gemensamma tillsynsmyndigheten och offentliggöras i separata interna handledningar.

AVDELNING VI

ÖVRIGA BESTÄMMELSER

Artikel 44

Översyn av reglerna

1. Dessa regler skall ses över regelbundet för att bedöma om ändringar är nödvändiga. Vid eventuella ändringar av dessa regler skall de förfaranden följas som fastställs för deras godkännande i Eurojustbeslutet.

2. Personuppgiftsombudet skall underrätta både kollegiets ordförande och den gemensamma tillsynsmyndigheten om han eller hon anser att dessa regler behöver ändras.

3. Den gemensamma tillsynsmyndigheten skall göra kollegiet uppmärksamt på alla förslag eller rekommendationer beträffande ändringar av dessa regler.

Artikel 45

Ikraftträdande och offentliggörande

1. Dessa regler träder i kraft dagen efter det att de slutgiltigt godkänts av rådet.

2. De skall offentliggöras i Europeiska unionens officiella tidning.

(1) EUT L 281, 23.11.1995, s. 31.

19.3.2005

Europeiska unionens officiella tidning

C 68/12

STATLIGT STÖD – UNGERN

Statligt stöd nr C 35/2004 (f.d.HU 11/2003) (i enlighet med övergångsordningen) – Postabank és Takarékpénztár Rt./ Erste Bank Hungary Rt.

Uppmaning att inkomma med synpunkter enligt artikel 88.2 i EG-fördraget

(2005/C 68/03)

(Text av betydelse för EES)

Genom den skrivelse av den 20.10.2004, som återfinns på det giltiga språket på de sidor som följer på denna sammanfattning, underrättade kommissionen Ungern om sitt beslut att inleda det förfarande som anges i artikel 88.2 i EG-fördraget avseende en del av ovannämnda stöd/åtgärd.

Kommissionen har beslutat att inte göra invändningar mot vissa övriga åtgärder, i enlighet med vad som beskrivs i den skrivelse som följer på denna sammanfattning.

Berörda parter kan inom en månad från dagen för offentliggörandet av denna sammanfattning och den därpå följande skrivelsen inkomma med sina synpunkter på det stöd avseende vilket kommissionen inleder förfarandet. Synpunkterna skall sändas till följande adress:

Europeiska kommissionen

Generaldirektoratet för konkurrens

Direktorat H

Registreringsenheten för statligt stöd

Spa 3 6/05

B-1049 Bryssel

Fax (32-2) 296 12 42

Synpunkterna kommer att meddelas Ungern. Den tredje part som inkommer med synpunkter kan skriftligen begära konfidentiell behandling av sin identitet, med angivande av skälen för begäran.

SAMMANFATTNING

I. Förfarande

I oktober 2003 mottog kommissionen en anmälan om statligt stöd till förmån för Postabank és Takarékpénztár Rt. (”PB”). Anmälan gjordes i enlighet med övergångsordningen enligt bilaga IV.3 i anslutningsakten, som ingår i fördraget om anslutning till Europeiska unionen.

II. Beskrivning av åtgärderna

PB (som slogs samman med Erste Bank Hungary den 1 september 2004) är en bank med inriktning mot privata sparare som erbjuder allmänna banktjänster i Ungern. År 1998 riskerade PB konkurs och staten tvingades träda in och rädda banken genom ett kapitaltillskott, vilket ledde till att den tog över 99,9 % av aktierna i banken. Syftet med stödet till PB var att förbereda banken för omstrukturering och privatisering. Trots försök att privatisera PB år 2000, dröjde försäljningen till en privat strategisk investerare till oktober 2003 då den ungerska regeringen erbjöd köparen rättsligt bindande garantier. Majoritetsinnehavet såldes till österrikiska Erste Bank som lade det högsta budet. Den 1 september 2004 slogs PB samman med Erste Bank Hungary.

Från och med 1995 erhöll PB finansiellt stöd från de ungerska myndigheterna för att omstrukturera sin bankverksamhet. Ungern anmälde olika åtgärder för kommissionen att anta enligt övergångsordningen i bilaga IV.3 i anslutningsfördraget, nämligen följande:

”Förlagsobligationer, april 1995”, ”Kapitalökning, september 1995”, ”Förlagsobligationer, mars 1996”, ”Förlagsobligationer, juli 1996”, ”Undantag från krav på obligatoriska kassakrav, mars 1997”, ”Direkt säkerhet ställd av staten, april 1997”, ”Tillgångsswap, september 1997”, ”Kapitalökning, juni 1997”, ”Förlagsobligationer, december 1997”, ”Kapitalökning, maj 1998”, ”Omstrukturering av kapital, december 1998”,”Avyttring av portfölj, december 1998”, ”Undantag från juridiskt bindande lånebegränsningar och investeringsbegränsningar, april 1999”, ”Hävande av PB:s åtaganden i konsolideringsavtalet, november 2001”, ”Undantag från begränsningen avseende den öppna nettopositionen, oktober 2001”, ”Ensamrätt att öppna studentkonton för utbetalning av studielån, september 2001”, ”ÁPV-garantier (’garantierna’), oktober 2003”.

III. Analys av åtgärderna

Trots att kommissionen anser att de flesta åtgärderna inte kan tillämpas efter anslutningen till unionen, anser den att ”garantin mot oförutsedda krav, oktober 2003” är tillämplig också efter anslutningen. Genom denna garanti kan potentiellt leda till uppkomsten av ytterligare krav utöver dem som tydligt har definierats i och med anslutningen. Som en följd därav kan det potentiella stöd som beviljas PB komma att variera i framtiden, varför varken städni ån eller beloppet kan fastställas nu.

Kommissionen anser att den garanti mot oförutsedda krav som utgör en del av de åtgärder som vidtagits av de ungerska myndigheterna sedan december 1998, med avseende på att förenkla den omstrukturering och privatisering av PB utgör statligt stöd i den mening som avses i artikel 87.1 i EG-fördraget.

Kommissionen har analyserat stödet mot bakgrund av gemenskapens riktlinjer för undsättning och omstrukturering av företag i svårigheter (1) (”1999 års riktlinjer”). Analysen föranleder kommissionen att hysa följande allvarliga tvivel på stödets förenlighet med den gemensamma marknaden:

—	Kommissionen betvivlar att PB skulle kunna definieras som ett företag i svårigheter 2003, samma år som garantierna beviljades, och att stödelementet i garantin mot oförutsedda utgifter var nödvändig för företagets omstrukturering.

—	Kommissionen hyser allvarliga tvivel på att stödelementet i garantin mot oförutsedda krav beviljades inom ramen för en omstruktureringsplan som uppfyllde kraven på förenlighet med gemenskapslagstiftningen i 1999 år riktlinjer.

—	Kommissionen betvivlar att stödet var begränsat till ett minimum och att stödmottagaren på något betydande sätt bidrog till de totala kostnaderna för omstruktureringen av PB.

—	Kommissionen hyser allvarliga tvivel på att de omstruktureringsåtgärder som de ungerska myndigheterna tillhandahöll genom stödelementen, inklusive garantin för oförutsedda krav, innebär tillräckliga kompenserande åtgärder.

—

Kommissionen hyser också allvarliga tvivel på att artikel 45.2 i Europaavtalet skulle vara tillämplig i detta sammanhang. Bestämmelsen återfinns i kapitlet om etableringsrätt i Europaavtalet och kommissionen anser därför att den inte är tillämplig på statligt stöd. Dessutom hyser kommissionen allvarliga tvivel på att garantin mot oförutsedda krav var nödvändig för att uppnå målen i denna artikel.

Med beaktande av ovanstående drar kommissionen slutsatsen att stödelementet i garantin mot oförutsedda krav på detta stadium inte förefaller uppfylla villkoren i artikel 87.3 i EG-fördraget, vilket krävs för ett undantag. Kommissionen har därför beslutat att inleda ett förfarande enligt artikel 88.2 i EG-fördraget med avseende på garantin mot oförutsedda krav.

I enlighet med artikel 14 i rådets förordning (EG) nr 659/1999 kan allt olagligt stöd komma att återkrävas från mottagaren.

SKRIVELSEN

”A Bizottság tájékoztatni kívánja a Magyar Köztársaságot, hogy a magyar hatóságok által a fent említett bejelentett intézkedéseket illetően benyújtott információk vizsgálatát követően úgy döntött, hogy ezek közül több a csatlakozást követően már nem alkalmazandó. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében, amit a Bizottság a csatlakozást követően is alkalmazandónak ítél, a Bizottságnak komoly kétsége merült fel annak a közösségi joganyaggal való összeegyeztethetőséget illetően. A Bizottság ezért a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (a továbbiakban: ’csatlakozási okmány’) IV. melléklete 3. szakasza (1) bekezdése c) pontjának, valamint (2) és (3) bekezdésének megfelelően úgy döntött, hogy az intézkedés ellen kifogást emel, és az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást kezdeményezi.

1. ELJÁRÁS

A Bizottság 2003. szeptember 23-án kelt, 2003. október 22-én iktatott levélben kapott értesítést az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés részét képező csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott ideiglenes eljárás alapján a Postabank és Takarékpénztár Rt. (a továbbiakban: ’Postabank’ vagy ’a Bank’) javára hozott állami intézkedésekről.

A Bizottság az értesítés áttekintését követően 2003. november 5-én kelt levelében kiegészítő információ benyújtását kérte. A magyar hatóságok a kért kiegészítő információt 2004. január 23-án kelt, 2004. január 26-án iktatott e-mailükben benyújtották, és egy sor, az ideiglenes eljárás alapján a Postabank javára hozott további intézkedésről tettek bejelentést.

A bizottsági szolgálatok 2004. február 2-i értesítésükben kifejtették a magyar hatóságok számára, hogy jóllehet a Postabankkal kapcsolatos minden egyes bejelentett intézkedést egyedileg ismertetik és bírálják el, a Bizottság valamennyi bejelentett intézkedésre vonatkozóan egy határozatot hoz majd, mivel azok egymással szoros összefüggésben állnak.

4.	A Bizottság 2004. március 26-i levelében kiegészítő információkat kért. A magyar hatóságok 2004. április 30-án iktatott levelükben benyújtották a kiegészítő információt. Ezenkívül a bejelentéshez kiegészítést csatoltak.

5.	A Bizottság 2004. július 16-i levelében további információkat kért. A magyar hatóságok 2004. szeptember 3-án iktatott levelükben válaszoltak a Bizottság kérésére.

2. HÁTTÉR

A Postabank – amely 2004. szeptember 1-jén PB egyesült az Erste Bank Hungary-val – alapvetően lakossági profilú bank, amely teljes körű banki szolgáltatásokat nyújt. Ügyfélköre elsősorban magánszemélyekből, illetve kis- és középvállalkozásokból áll. A Postabank 2003 végén 1 600 alkalmazottat foglalkoztató országos hálózattal rendelkezett, amely 113 fiókjában és 3 200 postahivatalon keresztül mintegy 500 000 ügyfelet szolgált ki.

7.	A Postabankot 1988-ban alapították, és 1994-re Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. 2002 végén a Postabank a hetedik legnagyobb kereskedelmi bank volt Magyarországon, teljes eszközállománya elérte a 398,8 milliárd forintot (2), ami 3,7 %-os piaci részesedést jelent.

A Postabankot 1988-ban 94 részvényes alapította, akik között a számos magánbefektető mellett a fő részvényes a Magyar Posta volt. A részvényesek köre az 1990-ben végrehajtott tőkeemelést követően tovább bővült, ennek során néhány külföldi befektető is jegyzett Postabank-részvényeket. Több tulajdonosváltást követően 1998-ban állami tulajdonú vállalatok tőkeemelést hajtottak végre a Postabankban, amelynek során az állam többségi tulajdont szerzett.

Az 1990-es évek elején, különösen a lakossági betétgyűjtés terén megvalósított dinamikus növekedés eredményeként a bank Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. A magyar hatóságok állítása szerint a növekedést nem ellensúlyozta prudens hitelezői tevékenység, és a bank spekulációs befektetésekbe és hitelezői tevékenységbe bocsátkozott. A bank által felhalmozott veszteségeket elsősorban a hibás gazdálkodás okozta, ami a bankot a szabályzati kötelezettségek nem teljesítése mellett nagy pénzügyi kockázatoknak tette ki.

10.

A magyar hatóságok állítása szerint arra a tényre tekintettel, hogy a Postabank számottevő lakossági ügyfélkörrel rendelkezik és felszámolása a teljes bankrendszert veszélyeztette volna, a magyar kormány több stabilizációs intézkedést hajtott végre azt követően, hogy 1997. februárjában híresztelések terjedtek el a bizonytalan pénzügyi helyzetről és a betétesek kivonták betéteiket.

11.

Az 1998-ban megvalósított stabilizációt és feltőkésítést követően a Pénzügyminisztérium és a Postabank 1998. decemberében konszolidációs megállapodást kötött, amely rendelkezett a Postabank tevékenységeinek ellenőrzéséről, valamint arról, hogy a Postabank bizonyos kompenzációs összegeket fizet a Pénzügyminisztériumnak, amennyiben a Postabank elért bizonyos eredményeket a konszolidációs megállapodás 2003. decemberében történő megszűnéséig.

12.

A magyar hatóságok állítása szerint a Postabankot 1998-ban az összeomlás fenyegette, és a kormánynak be kellett avatkoznia, hogy feltőkésítéssel megmentse a bankot és ezzel 99,9 %-os részvényesévé váljon. A vezetést, az igazgatótanácsot és a felügyelőbizottságot leváltották, és a bank behajthatatlan követeléseinek és fő befektetésein kívüli (’non-core’) befektetéseinek nagyrészét kitették két eseti work-out vállalathoz, a teljesen állami tulajdonú Reorg-Apport szanáló szervezethezt és a száz százalékban a Postabank tulajdonában levő PB Workout leányvállalathoz. Az új vezetés szervezeti és működési szerkezetátalakítást kezdeményezett.

13.

A Postabank 1998 végén végrehajtott tőkeinjekciójának célja a Postabank felkészítése volt egy rövid időn belül megvalósítandó szerkezetátalakításra és magánosítására. 2000-ben a kormány döntött a Postabank privatizációjáról, és az ÁPV Rt (3) megkezdte a potenciális privatizációs lehetőségek vizsgálatát. A kormány kizárólagos tárgyalásokba kezdett az OTP Bankkal, amelyek eredménytelenül végződtek. A kormány 2001. március 6-án úgy döntött, hogy nem fogadja el az OTP Banknak a Postabank megvételére vonatkozó ajánlatát. 2002-ben a kormány részvényeinek nagyrésze a Magyar Posta Rt. tulajdonába került át, amely 2002. áprilisáig megszerezte a Postabank részvényeinek 96,75 %-át. A kormány megerősítette a Postabank privatizációját illető szándékát, és új vezetést nevezett ki.

14.

A kormány egy 2003. május 7-én elfogadott határozatban megerősítette a Postabank privatizációjára vonatkozó tervét, amelyet követően a kormány kétfordulós, nyílt pályázati eljárás mellett döntött, amelyen a kormány által megállapított feltételeknek megfelelő bármely potenciális befektető részt vehetett. A bejelentést tevő hatóságok szerint minden pályázónak ugyanazokat a szerződéses feltételeket kínálták, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve.

15.

A benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank der österreichischen Sparkassen AG (a továbbiakban ’Erste Bank’ vagy a ’Vevő’) kínálta a legmagasabb árat, 101,3 milliárd forintot, és ezzel 99,9 %-os részesedést szerzett a Postabankban. A részvényvásárlási szerződést 2003. október 20-án írták alá, és a részvények eladása 2003. december 16-án befejeződött.

16.

A Postabank 2004. szeptember 1-jén egyesült az Erste Bank Hungary Rt.-vel. Az összevonással létrejött jogi személy, az Erste Bank Hungary Rt., Magyarország második legnagyobb lakossági bankja, amely mintegy 9 % piaci részesedéssel rendelkezik. A banknak 2 500 alkalmazottja van, és 161 fiókjában mintegy 900 000 ügyfelet szolgál ki.

3. A BEJELENTETT INTÉZKEDÉSEK ISMERTETÉSE

17.	A magyar hatóságok a következő intézkedésekről tettek bejelentést:

18.

’Alárendelt kötvény, 1995. április’: A Postabank 1995. április 27-én10 000 forint névértéken 190 200 alárendelt kölcsöntőke kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, amelyet 10 befektető, köztük néhány állami érdekeltségű szervezet 1.902 millió forint értékben jegyzett le. A kötvények lejárata hét év volt, és 1999. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

19.

’Tőkemelés, 1995. szeptember’: 1995. áprilisában a Postabank nyilvános részvénykibocsátás keretében 10 000 forintos névértéken 994 502 darab részvényt bocsátott ki. Az újonnan kibocsátott részvények […]-át (4) hazai befektetők, köztük állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le, míg a fennmaradó […]-ot külföldiek vásárolták meg. A tranzakció 1995. szeptember 5-én zárult.

20.

’Alárendelt kötvény, 1996. március’: A Postabank 1996. március 22-én10 000 forint névértéken 100 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül három befektető, köztük két helyi önkormányzat jegyezte le. A kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

21.

’Alárendelt kötvény, 1996. július’: A Postabank 1996. június 22-én10 000 forint névértéken 200 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül négy befektető, magánbefektetők és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hét év volt, és 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

22.

’Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március’: […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 1997. márciusa és júniusa között felmentette a Postabankot a kötelező tartalékképzési kötelezettség alól. A Postabank mentessége 1997. július 1-jén járt le, ezt követően a bankra ismét érvényes volt a kötelező tartalékképzés szokásos követelménye.

23.

’Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április’: A magyar kormány készfizető kezességet vállalt a Postabank G-Módusznak nyújtott kölcsöne tekintetében. A kezességet az állam számára a Postabank részvényesei közé tartozó Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és […] városi önkormányzata által vállalt hasonló viszontgarancia fedezte. A Postabank a kezességet […] (1997. július 14-én és 1998. július 10-én), két részletben hívta le. A kezesség összeghatára 12 milliárd forint volt, de ebből 11,860 millió forint került felhasználásra. A Postabanknak nincs további kötelezettsége a G-Módusz tekintetében. A kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. További kifizetés lehívására nincs lehetőség.

24.

’Eszköz swap, 1997. szeptember’: A magyar kormány […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében eszköz swap végrehajtásáról döntött, amelynek során a bank portfóliójából egyes ingatlanokat forgalomképesebb, különböző vállalatok kisebbségi részesedését képviselő, tőzsdén kívüli (OTC) részvényekre cseréltek. A részvények az ÁPV Rt. birtokában voltak. A Postabank Invest Rt. egy 1997. szeptember 11-én kötött eszköz swap megállapodás útján egyes ingatlanokat egy különleges célú köztes társaságon keresztül 12,55 milliárd forintért értékesített az ÁPV Rt.-nek és ennek fejében tőzsdén kívüli részvényekből álló portfóliót kapott. A portfólió ÁPV Rt. könyvei szerinti értéke 10,3 milliárd forint volt, míg piaci értéke 13,1 milliárd forintot tett ki.

25.	’Tőkeemelés, 1997. június’: A Postabank 1997. május 30-án zárt körben 710 400 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket végül tizenhárom befektető, köztük két külföldi befektető és különböző szintű állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le.

26.

’Alárendelt kötvény, 1997. december’: A Postabank 1997. december 30-án 380 alárendelt kötvényt bocsátott ki 10 000 000 névértékben. A kibocsátást zárt körben hajtották végre, a kötvényeket végül huszonkét befektető, köztük magán- és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hat év volt, és 1999. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

27.

’Tőkeemelés, 1998. május’: A Postabank 1998. május 10-én zárt körben 1 857 087 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket öt hazai befektető jegyezte le; három állami érdekeltségű szervezet a teljes kibocsátásból […] forintot jegyzett. A tranzakció 1998. május 11-én zárult.

28.

’Tőkeátcsoportosítás, 1998. december’: A magyar kormány 1998. decemberében tőkeleszállítást és tőkeemelést tartalmazó intézkedéseket fogadott el a Postabank tőkehelyzetének rendezése érdekében 1998. december 30-án a Postabank közgyűlése jóváhagyta a bank alaptőkéjének leszállítását 42,1 milliárd forintról 21,1 millió forintra, és ezzel egy postabanki részvény névértékét 10 000 forintról 5 forintra csökkentette. A közgyűlés emellett döntött a leszállított alaptőke felemeléséről 2 millió új részvény kibocsátásával, 20 milliárd forint névértéken, 152 milliárd forint kibocsátási árfolyamon. A tőkét az ÁPV Rt. és a Pénzügyminisztérium biztosította, amelyek 1 736 843, illetve 263 157 új részvényt jegyeztek, és ezzel a Postabank 99,9 %-os részvényeseivé váltak. A tőkeátcsoportosítás 1998. decemberében lezárult.

29.

’Portfóliótisztítás, 1998. december’: A magyar kormány elhatározta a Postabank portfóliójának megtisztítását, és 1998. december 31-én a Postabank 125,4 milliárd forint nyilvántartási értékű eszközt értékesített 41,3 milliárd forintos áron. Az eszközöket a Reorg-Apport Rt., egy teljesen állami tulajdonban levő, a Postabanktól független irányítás alatt álló workout vállalat, vásárolta meg. A Reorg-Apport a tranzakció finanszírozásához 41,5 milliárd forint össznévértékű zártkörű kötvénykibocsátást valósított meg. A kétéves lejáratú kötvényeket a Postabank jegyezte le. A magyar kormány a tőkeösszeg és a kötvények kamatainak megfizetésére készfizetői kezességet vállalt. A Reorg-Apport feladata volt a Postabanktól megvásárolt eszközök értékesítése a költségvetés számára a készfizetői kezességből származó teher minimálisra csökkentésével. Jóllehet a Reorg-Apport a kötvények lejártáig csak 23,5 milliárd forint értékű eszközt értékesített, a készfizetői kezességet nem érvényesítették. A Reorg-Apport 20 milliárd forint közvetlen állami hozzájárulás és 5 milliárd forint kamatmentes állami kölcsön igénybevételével 2001. januárjában visszafizette a kötvényeket. A kezességet nem érvényesítették, és az eszközátruházás 1998. decemberében lezárult. A kötvények 2001. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

30.

’Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április’: Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1999. április 26-án engedélyezte a Postabanknak, hogy […] a HTCC Csoport tekintetében átmenetileg túllépje a törvényes hitelezési határt, a Postabank Csoport tulajdonában levő workout leányvállalat, a PB Workout tekintetében pedig a törvényes hitelezési és befektetési határt. A Postabank a negatív szavatoló tőke és a negatív tőkemegfelelési mutató elkerülése érdekében kérte ezeket a felmentéseket. A felmentések 2000. júniusában lejártak, és azokat nem újították meg.

31.

’A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november’: Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben […] forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Ebből következően 2 720,2 millió forint összegig a Postabankot felmentették a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségeinek megfizetése alól. A felmentés 2001 végén járt le. A konszolidációs megállapodás 2003. decemberében szűnt meg.

32.

’Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október’: A Postabank jelentős méretű devizaeszköz-állománnyal rendelkezett, amely az 1998-as konszolidációt megelőző időszakból származott. A Postabank ezekre a devizaeszközökre számottevő kockázati tartalékot képzett, főleg USA dollárban. Az új szabályozás 2001. október 1-jén lépett életbe, és a kockázati tartalékkal fedezett deviza nettó értéken (azaz a kockázati tartaléktól nettósított értéken) való könyvelését írta elő. Ez a szabályozásbeli változás nyitott devizapozíciót hozott létre a Postabank mérlegében. A Postabank […] értesítette az MNB-t a korláton felüli többletéről, és felmentést kért. A Postabank az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet előírására cselekvési tervet dolgozott ki, amit az ÁPTF elfogadott. A szabályozásnak való megfelelés végső határidejét […]-ában állapították meg. A Postabank a cselekvési tervet végrehajtotta, és 2002. áprilisában visszatért a szabályozás szerinti korláthoz.

33.

’Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember’: A magyar állam külön társaságot hozott létre az egyetemi hallgatóknak szóló hosszú távú, kedvezményes kamatozású hitelek folyósítására. A Diákhitel Központ (DHK) úgy alakította ki a hitelfolyósítás folyamatát, hogy a hosszú távú diákhitelt igénylő hallgatóknak kizárólag a Postabanknál nyithattak folyószámlát. Egy 2002. októberi kormányhatározat kimondta, hogy a hitelek folyósítását valamennyi magyar kereskedelmi bankon keresztül biztosítják. A 2003-ban lefolytatott versenypályázatot követően a DHK tárgyilagos feltételeit teljesítő bármely kereskedelmi bank kínálhat diákhitelszámlát a hallgatók számára. A Postabank kizárólagossága a diákszámlák biztosítása terén 2003. januárjában megszűnt.

34.

’Kártérítés az ÁPV Rt. részéről (’kártérítés’), 2003. október’: A magyar kormány a Postabank magánosításáról szóló 2003. május 7-i kormányhatározatot követően a vevő Erste Banknak jogvita esetére kártérítést ajánlott. A kártérítés kiterjed a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül felmerülő esetleges vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre.

35.

A magyar hatóságok állítása szerint nyilvános kétfordulós pályázati eljárás megrendezésére került sor, amelyen minden olyan potenciális befektető részt vehetett, amely teljesítette a kormány által meghatározott feltételeket. Valamennyi ajánlattevőnek ugyanazokat a tervezett szerződéses feltételeket kínálták, beleértve a kártérítést esetleges per esetén.

36.

A pályáztatást követően 2003. októberében a Postabank részvénytöbbségét a beadott ajánlatok között a legmagasabb árat kínáló osztrák Erste Banknak adták el, amely így jelenleg a részvények 99,9 %-át birtokolja. A vételár 101,3 milliárd forint volt, amely az ellenőrzött, 2002. december 31-i nettó eszközérték 2,7-szeresét képviselte.

37.

2004. április 30-án a magyar hatóságok a bejelentés kiegészítéséül benyújtották a Postabank megvásárlója, az Erste Bank visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatát, amely rendelkezik a Magyarország által a vevő részére esetleges vagy ismeretlen perbelikövetelésekkel és a 2004. április 29-én aláírt részvényvásárlási megállapodásban meghatározott, ismeretlen követelésekkel kapcsolatos kockázatmeghatározással kapcsolatban fizetendő összegek teljes felső határáról.

38.

A részvényvásárlási megállapodás szerint a per esetére vonatkozó kártérítés feltételei az eladó és a vevő közötti kockázatmegosztás tekintetében a következőképpen alakulnak:

Az esetleges peresített követelésekre vonatkozóan az eladó az alábbiak tekintetében teljesít kifizetést:

—	a tárgybani banki kötelezettségek első 4 milliárd forintja 50 %-ának teljes összegét;

—	a 4 milliárd forint fölötti többlet 100 %-át, amelynek teljes összege nem haladja meg a 350 milliárd forintot.

Az ismeretlen követelésekre vonatkozóan az eladó az alábbiak tekintetében teljesít kifizetést:

—	a megfelelő banki kötelezettségek első 10 milliárd forintja 90 %-ának teljes összegét;

—	a 10 milliárd forint fölötti többlet 100 %-át, amelynek teljes összege nem haladja meg a 200 milliárd forintot.

39.

Az eladónak a kártérítés tekintetében fennálló kötelezettségei a részvényvásárlási megállapodás teljesítését követő öt évvel szűnnek meg harmadik fél azon követeléseivel kapcsolatban, amelyek tekintetében:

—	esetleges peresített követelések esetében nem indítottak bírósági vagy választottbírósági eljárást; vagy

—	ismeretlen követelések esetében i. nem indítottak bírósági vagy választottbírósági eljárást, vagy ii. nem merült fel az eladó írásbeli jóváhagyásával meghatározott banki kötelezettség.

4. VIZSGÁLAT

1. Alkalmazandóság a csatlakozást követően

1.1. Jogszabályi keret – Az ideiglenes eljárás

40.

A csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasza meghatározza az ’ideiglenes eljárást’. Rendelkezik az új tagállamokban a csatlakozás időpontja előtt hatályba léptetett és ezt követően is alkalmazandó támogatási programok és egyedi támogatások vizsgálatára vonatkozó jogszabályi keretről; ez az eljárás vonatkozik azokra a programokra és intézkedésekre is, amelyek nem szerepelnek a IV. melléklethez csatolt ’meglévő támogatási’ intézkedések listáján és amelyeket 1994. december 10-től kezdve léptettek hatályba. Azok a csatlakozás után is alkalmazandó intézkedések, amelyek 1994. december 10-ét megelőzően léptettek hatályba, a csatlakozáskor az EK-Szerződés 88. cikkének (1) bekezdése értelmében meglévő támogatásnak tekintendők. Ebben a tekintetben az a jogilag kötelező érvényű jogszabály jelent lényeges szempontot, amelynél fogva az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik (5).

41.

Az ideiglenes eljárásnak megfelelően a csatlakozást követően is alkalmazandó támogatási intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét elsősorban az állami támogatások ellenőrzésének tekintetében felelős nemzeti hatóságnak (a Magyar Köztársaságban a Támogatásokat Vizsgáló Iroda) kell vizsgálnia.

42.	Az új tagállam törekedhet a jogbiztonságra azzal, ha az intézkedéseket bejelenti az Európai Bizottságnak. A Bizottság a bejelentés nyomán megvizsgálja a bejelentett intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

43.	Amennyiben a Bizottságnak komoly kétségei vannak a bejelentett intézkedéseknek a közösségi vívmányokkal való összeegyeztethetőségét illetően, a teljes bejelentés kézhezvételének időpontjától számított három hónapon belül kifogást emelhet.

44.	Ezzel szemben, ha a Bizottság a határidőn belül nem emel kifogást a bejelentett intézkedések ellen, a bejelentett intézkedéseket a csatlakozás időpontjától létező támogatásnak tekintik.

1.2. A csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések

45.

A Bizottság a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedéseket nem vizsgálhatja a 88. cikkben megállapított eljárások alapján. Tekintve, hogy az ideiglenes eljárás csak azt határozza meg, hogy egy adott intézkedés létező támogatásnak minősül-e a csatlakozást követő állami támogatási eljárások értelmében, így nem kötelezi és nem is jogosítja fel a Bizottságot a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések felülvizsgálatára.

46.	A vázolt jogszabályi keret alapján ezért elsőrendűen fontos az az első vizsgálat, amely eldönti, hogy a bejelentett intézkedések alkalmazandók-e a csatlakozás időpontját követően.

47.

Csak az olyan intézkedések minősülhetnek az ideiglenes eljárás értelmében – a megfelelő feltételek teljesítése esetén – létező támogatásnak, amelyek a csatlakozást követően további támogatás odaítélését vagy már odaítélt támogatás összegének növelését eredményezhetik, és ebből adódóan az ideiglenes eljárás hatálya alá tartoznak. Másrészről az ideiglenes eljárásnak nincs szerepe az olyan támogatási intézkedések tekintetében, amelyeket már a csatlakozás előtt végleg és feltétel nélkül odaítéltek egy adott összegre vonatkozóan. Ebben az esetben is annak megállapításához, hogy az adott esetben erről van-e szó, a meghatározó az a jogilag kötelező érvényű jogszabály, amellyel az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik.

48.

Ez az értelmezés megfelel az ideiglenes eljárás és általában véve az állami támogatások ellenőrzése céljának, rendeltetésének és logikájának. Ezenfelül az állami támogatás formáját öltő intervenciók közvetlen gazdasági hatásának felismerése révén az új intézkedést abban az időpontban kell vizsgálni, amikor a támogatás odaítélésre kerül; ez az állam jogi kötelezettségvállalása, ami a támogatás odaítélésével és nem csupán annak folyósításával azonos értelmű. Jogi kötelezettségvállalás alapján teljesített minden jelenlegi vagy leendő kifizetés egyszerű végrehajtási aktus és nem értelmezhető új vagy kiegészítő támogatásnak. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően alkalmazandónak minősüljön, bizonyítani kell, hogy a támogatás az odaítélésekor nem vagy nem pontosan ismert többlethaszon termelésére alkalmas.

49.

Ezen feltétel alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a csatlakozás időpontját követően is alkalmazandók az alábbi támogatási intézkedések:

—

minden olyan támogatási program, amely a csatlakozás időpontját megelőzően lépett hatályba, és amelynek alapján, további végrehajtási intézkedésre vonatkozó kötelezettség nélkül, egyedi támogatás nyújtható a jogszabályban általános és elvont módon meghatározott vállalkozásoknak a csatlakozást követően;

—	olyan, konkrét projekthez nem kapcsolódó támogatás, amelyet a csatlakozást megelőzően, egy vagy több vállalkozás részére határozatlan időszakra és/vagy határozatlan összegben ítéltek oda;

—	egyedi támogatási intézkedések, amelyekre vonatkozóan az állam pontos gazdasági kötelezettsége nem ismert a támogatás odaítélésének időpontjában.

50.

A bizottsági szolgálatok a Magyar Köztársaság Európai Unió Melletti Állandó Képviseletének címzett 2003. augusztus 4-i levelükben tájékoztatták a Magyar Köztársaságot az egyedi támogatási intézkedések tekintetében a ’csatlakozást követően alkalmazandó’ fogalmának bizottsági értelmezéséről:

’Az eljárási szabályzat 1. cikke e) pontjában meghatározott egyedi támogatási intézkedések abban az esetben tekintendők a ’csatlakozás után is alkalmazandó’-nak, ha a csatlakozás napját követően várhatóan növelik az állam kötelezettségét. A Versenypolitikai Főigazgatóság úgy véli, hogy ez a feltétel különösen a kötelező terhek alóli felmentés, illetve ezek csökkentése (pl. adók vagy a kötelező szociális biztonsági járulék alóli felmentés vagy ezek csökkentése) esetén alkalmazandó, amikor a juttatás a csatlakozást követően is hatályos, valamint a csatlakozás időpontján túlnyúló garanciák, illetve hitelkeretekhez és ’lehívási jogokhoz’ hasonló pénzügyi konstrukciók esetén. Minden ilyen esetben az intézkedések a csatlakozást követően is alkalmazandónak tekinthetők: jóllehet az intézkedés hivatalosan elfogadásra került, az állam teljes kötelezettsége a támogatás odaítélésekor világosan nem ismert.’

51.	A Bizottság abban az esetben ítéli az egyedi intézkedéseket a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasz értelmében a csatlakozás után is alkalmazandónak, ha az állam pontos gazdasági kötelezettsége a támogatás odaítélése időpontjában és a csatlakozás időpontjában sem ismert.

52.

A garancia, illetve a kártérítési kezesség tekintetében az alábbi feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően már ne minősüljön alkalmazandónak:

—	a kockázatokat pontosan meghatározták és felvették egy, a csatlakozás időpontjában lezárt, kimerítő listára;

—	a fizetendő összegekre teljes felső határt állapítottak meg;

—	a per olyan eseményekhez kötődik, amelyek a kártérítés odaítélésének időpontjában már lezajlottak; jövőbeli eseményekhez nem kapcsolódik.

53.

A fenti feltételek valóban alkalmasak annak biztosítására, hogy az állam pénzügyi kötelezettsége a csatlakozást megelőzően elegendő mértékben meghatározott és korlátozott legyen. Az ilyen jellegű intézkedések alapján folyósított jövőbeli kifizetés csupán már korábban odaítélt támogatás végrehajtási cselekményét jelentené, további új vagy kiegészítő támogatást nem eredményezhetne.

1.3. Az egyedi intézkedések csatlakozás utáni alkalmazandósága

54.	A Bizottság áttekintette a magyar hatóságok által benyújtott információkat, és elvégezte a bejelentett egyedi intézkedések elemzését.

55.	’Alárendelt kötvény, 1995. április’: Ezt az intézkedést 1995. áprilisában hozták, és a kötvényeket 1999. júniusában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

56.	’Tőkeemelés, 1995. szeptember’: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, és 1995. szeptemberében hajtották végre. Az intézkedés 1995. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

57.

’Alárendelt kötvény, 1996. március’: Ezt az intézkedést 1996. márciusában hozták, és a kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

58.	’Alárendelt kötvény, 1996. július’: Ezt az intézkedést 1996. júliusában hozták, és a kötvények 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

59.	’Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március’: A kötelező tartalék előírása alóli mentesség 1997. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

60.

’Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április’: Ezt az intézkedést 1997. áprilisában hozták, és a kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

61.	’Eszköz swap, 1997. szeptember’: Az eszköz swap egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. szeptemberében hajtottak végre. Az intézkedés 1997. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

62.	’Tőkeemelés, 1997. június’: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. júniusában hajtottak végre. Az intézkedés 1997. júniusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

63.	’Alárendelt kötvény, 1997. december’: Ezt az intézkedést 1997. decemberében hozták, és a kötvényeket 1999. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

64.	’Tőkeemelés, 1998. május’: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1998. májusában hajtottak végre. Az intézkedés 1998. májusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

65.	’Tőkeátcsoportosítás, 1998. december’: A tőkeátcsoportosítást 1998. decemberében hajtották végre. Az intézkedés 1998. decembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

66.	’Portfóliótisztítás, 1998. december’: Ezt az intézkedést 1998. decemberében hozták, és a kötvényeket 2001. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

67.

’Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április’: A hitelezési és befektetési korlátok alóli mentesség 2000. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

68.

’A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november’: A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése 2001. végén lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

69.	’Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október’: A nyitott devizapozíció korlátja alóli felmentés 2002. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

70.

’Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember’: A diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra szóló kizárólagosság 2003. januárjában megszűnt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

71.

’Kártérítés, 2003. október’: A magyar kormány a Postabank privatizációja keretében a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül kártérítést kínált a vevőnek a Postabank ellen felmerülő esetleges, meghatározott vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre.

72.

A 38. pontban említett esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a bejelentésben megjelölt három, világosan meghatározott tételre korlátozódik. Ezek a tételek egyedi követelések, amelyek a következő jellemzőkkel bírnak: i. olyan eseményekhez kötődnek, amelyek a garancia megadásának időpontját megelőzően történtek; ii. egy vagy több meghatározott személy kezdeményezte, vagy kezdeményezheti, iii. a magyar állam korlátozott és előre meghatározott pénzügyi kötelezettségét eredményezhetik, iv. csak a meghatározott tárgyra, illetve tárgyakra vonatkoznak; és v. csak egy adott határidőn belül indíthatók. Mivel a követelések ismertetése és bejelentése a csatlakozás előtt megtörtént, további követelések ezen a címen nem nyújthatók be, az esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

73.

A 38. pontban említett ismeretlen követelésekért járó kártérítés a részvényvásárlási megállapodás külön rendelkezése. A csatlakozás időpontjában létezett ugyan néhány meghatározott, ezen rendelkezés alá tartozó tétel, ez a kártérítés azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a csatlakozásig világosan meghatározott követeléseken túl további követelések merülhessenek föl. Ezen az alapon a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében a Magyar Köztársaság maximális kötelezettségét korlátozó teljes felső határ ellenére ennek a kártérítésnek a vonatkozásában a kockázat nincs megfelelő mértékben meghatározva és azonosítva. Amiatt, hogy nincsenek feltüntetve az olyan egyedi peresített eljárások vagy jogviták, amelyek ezen kártérítés alapján jövőbeli kifizetéseket eredményezhetnek, valójában nem lehet az ilyen kifizetéseket a csatlakozást megelőzően azonosított konkrét eseményekhez kötni. Következésképpen a Postanbanknak nyújtható támogatás köre és összege a jövőben változhat, azt jelenleg nem lehet meghatározni. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tehát a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül.

1.4. Következtetések

74.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a következő intézkedések a csatlakozást követően nem minősülnek alkalmazandónak: ’Alárendelt kötvények, 1995. április’, ’Tőkeemelés, 1995. szeptember’, ’Alárendelt kötvények, 1996. március’, ’Alárendelt kötvények, 1996. július’, ’Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március’, ’Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április’, ’Eszköz swap, 1997. szeptember’, ’Tőkeemelés, 1997. június’, ’Alárendelt kötvények, 1997. december’, ’Tőkeemelés, 1998. május’, ’Tőkeátcsoportosítás, 1998. december’, ’Portfóliótisztítás, 1998. december’, ’Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április’, ’A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november’, ’Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október’, ’Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember’, ’Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október’.

75.	A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ’Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október’ a csatlakozást követően is alkalmazandó, ezért vizsgálni fogja, hogy a kártérítés állami támogatást jelent-e, és amennyiben igen, értékeli annak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

2. Állami támogatás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében

Állami forrásokon keresztül biztosított egyedi előny

76.

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatás áll fenn, amikor valamely tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

77.	A magyar hatóságok állítása szerint a magyar kormány a Postabank privatizációja keretében minden ajánlattevőnek ugyanazokat a javasolt szerződéses feltételeket ajánlotta, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve.

78.

A Támogatásokat Vizsgáló Irodának a bejelentésben szereplő állítása szerint a Postabank privatizációja teljesítette a Bizottság által a nyitott, átlátható és megkülönböztetésmentes pályázati eljárások lebonyolítására megállapított feltételeket. A pályázati eljárás eredményeként a Postabankot a legmagasabb ajánlatot tevő pályázónak adták el. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda azt állítja, hogy az eladó részéről per esetére nyújtott kártérítés szabványos feltétel a kereskedelmi adásvételi szerződésekben, és megállapította, hogy a kártérítés nem jelent támogatást, hiszen a magánszektorban működő gondos piaci szereplő hasonló körülmények között hasonló kötelezettséget vállalna. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda ezen az alapon fenntartja, hogy a Postabank privatizációjával összefüggésben biztosított kártérítés kiállja a magánbefektetői próbát.

79.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állam a kártérítésnyújtással olyan költségeket vállalt át, amelyeket egyébként a bank viselt volna. A Bizottság megjegyzi, hogy a kártérítés a magyar hatóságok részéről elhatározott és a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó intézkedést jelentette. Következésképpen amikor a magyar hatóságok magatartása a magánszektor piacgazdasági befektetői próbája tükrében kerül vizsgálatra, a kártérítés nem ítélhető meg elszigetelten, a korábbi beavatkozásoktól elkülönítve.

80.

A Postabanknak az állam által 1998. decemberében végrehajtott feltőkésítésének (6) a célja az volt, hogy felkészítse a Postabankot a szerkezetátalakításra és a magánosításra. A magyar hatóságok a privatizációt az életképesség helyreállítása szempontjából alapvetően fontos követelménynek tekintették. A részben pénzügyi, részben szabályozási (7) támogatási intézkedések a későbbiekben is fenntartották a bank működőképességét és lehetővé tették a privatizációt.

81.

Ezek között a körülmények között a Postabank átalakítása érdekében hozott intézkedések piaci megfelelőségének az állami támogatások szempontjából való megítéléséhez a beavatkozások összességét kell figyelembe venni. Az állam által viselt költségek (és a Postabank által ebből következően élvezett gazdasági haszon) számításának ki kell terjednie a magyar hatóságok által a bank mérlegének az értékesítést megelőző ’megtisztítására’ csakúgy, mint az értékesítés keretén belül hozott intézkedésekre.

82.

Ennek megfelelően a Bizottság az adott esetben úgy véli, hogy valamennyi intézkedést figyelembe kell venni, kezdve a Postabank szerkezetátalakításra és privatizációra való felkészítését célzó, 1998 végén végrehajtott tőkeemelésétől (8), a privatizációig elfogadott intézkedéseken keresztül a bank értékesítésének keretében elhatározott intézkedésekig (az érintett intézkedések részletes ismertetését illetően lásd ezen határozat 1. táblázatát és III. szakaszát).

1. táblázat: A Postabank javára hozott intézkedések

Tétel	Dátum	Összeg
Tőkeemelés	1998. december	152 milliárd forint
Portfóliótisztítás	1998. december	Gazdasági kihatás nélkül (9)
A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése	2001. november	2,7 milliárd forint (10)
Privatizációs eladási ár	2003. október	101,3 milliárd forint
Negatív ár		53,4 milliárd forint (11)

83.

A Bizottság megjegyzi, hogy az életképesség privatizáción keresztüli helyreállításának 1998 óta soha nem volt feltétele a ’pozitív’ ár megvalósítása a magyar kormány számára. Ezt megerősítik egy jövőbeli eladási célár pontos meghatározásának hiányában bevezetett intézkedések. Valójában a 2003-as értékesítés során elért ’jó’-nak tekintett ár sem volt elegendő a ténylegesen felmerült költségek és a vállalt kockázatok fedezésére. Az érintett intézkedések összegződésének eredményeként az értékesítésnél hozzávetőlegesen 53,4 milliárd forint teljes negatív ár keletkezett.

84.

A magánbefektetői próba szerint azt szükséges vizsgálni, hogy egy állami befektetőhöz hasonlítható méretű magánbefektető ahhoz hasonló körülmények között, mint amelyek abban az időpontban fennálltak, amikor a Postabank szerkezetátalakításának szükségessége felmerült, nyújtott volna-e a fentiekben említett összegben tőke- vagy egyéb pénzügyi támogatást, ideértve a privatizációs szerződésben kínált kártérítést is. Bár annak a magánbefektetőnek a magatartásának, akivel a gazdaságpolitikai célokat követő állami befektető beavatkozását össze kell vetni, nem feltétlenül kell megfelelnie egy olyan átlagos befektető magatartásának, aki viszonylag rövid időn belüli nyereség realizálásának céljából valósít meg tőkekihelyezést, mégis legalább egy olyan magánholding-társaságra vagy magán vállalkozási csoportra jellemzőnek kell lennie, amelyik strukturális – általános vagy ágazati – politikát folytat és amelyet a hosszú távú nyereségesség kilátása vezérel (12).

85.

A piacgazdasági magánbefektető elvével összhangban rendes piaci feltételek mellett működő racionális befektető tisztán kereskedelmi alapon nem nyújtott volna hozzájárulást, illetve nem tett volna pénzügyi vállalást egy gyengélkedő banknak, ha nem lettek volna konkrét és ésszerű várakozásai azt illetően, hogy azt olyan áron tudja értékesíteni, amely meghaladja a bankba injektált pénzeszközök összességét és az ebben a tekintetben (bármilyen formában) felmerülő kötelezettségeket. Amint azt az Európai Bíróság egyik nemrégiben hozott határozatában kimondja, ’annak megállapításához, hogy [vállalkozás] privatizációja magában foglal-e állami támogatással kapcsolatos elemeket, azt kell megvizsgálni, hogy a közszférát irányító testületekhez hasonlítható méretű magánbefektető hasonló körülmények között vállalt-e volna hasonló arányú tőkehozzájárulást a vállalkozás értékesítésével kapcsolatban vagy inkább a felszámolása mellett döntött volna’ (13).

86.

Továbbá, ahogy arra az Elsőfokú Bíróság egy másik közelmúltbeli ügyben rávilágított, ’rendes körülmények között egy magánbefektető nem elégszik meg csupán azzal a ténnyel, hogy egy befektetés nem okoz a számára veszteséget, illetve csak korlátozott mértékű nyereséget termel. Befektetésével az adott körülményeknek megfelelően, valamint rövid-, közép- és hosszú távú érdekeinek kielégítése szerint a lehető legnagyobb méltányos megtérülést igyekszik elérni még akkor is, ha olyan vállalkozásba fektet, amelynek már részvényese’ (14).

87.

Amint arra az Európai Bíróság egy másik ügyben rámutatott, ’strukturális politikát követő és a hosszú távú életképesség kilátása által vezérelt magánbefektető ésszerűen nem engedheti meg magának, hogy több évnyi folyamatos veszteséget követően olyan tőkehozzájárulást tegyen, amely nemcsakhogy gazdasági értelemben költségesebbnek bizonyul, mint az eszközök értékesítése, hanem ráadásul a vállalkozás értékesítéséhez kapcsolódik, ami még a hosszú távú nyereség reményét is megszünteti’ (15).

88.

Ezért úgy tűnik, hogy a magyar állam olyan pénzeszközöket biztosított a Postabanknak és olyan kártérítést kínált, amelyet magánbefektető rendes körülmények között, tisztán kereskedelmi feltételek alkalmazása mellett, politikai, valamint társadalmi-gazdasági természetű megfontolásokat figyelmen kívül hagyva nem biztosított volna. Valójában, ahogy azt a Bíróság határozataiban következetesen kimondta, egyértelmű megkülönböztetést kell tenni azon kötelességek között, amelyeket az államnak egy vállalat részvénytőke-tulajdonosaként, illetve közhatóságként vállalnia kell (16).

89.

A Bizottság által jelenleg vizsgált intézkedések összességét a bank leendő privatizációja figyelembevételével hozták és hajtották végre; ez tehát minden hosszú távú nyereséggel kapcsolatos reményt kizár. Így tehát egy magánbefektető csak azért döntött volna a vállalat felszámolása helyett a szerkezetátalakítás mellett, ha a szerkezetátalakítási célból a bankba fektetett pénzeszközök teljes összegénél magasabb eladási árra számíthat. A magyar kormány azonban semmivel sem támasztotta alá azt, hogy ilyen várakozás az adott időpontban létezett volna, főleg nem, hogy az konkrét és hitelt érdemlő adatokon alapult volna.

90.

A fenti megfontolások alapján úgy tűnik, hogy az 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott állami intézkedések összessége, amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés is, nem állja ki a magánbefektető próbáját. Úgy tűnik tehát, hogy az intézkedések részét képező, ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami forrásokon keresztül előnyt biztosít egy adott vállalkozás számára.

A verseny torzítása és a kereskedelemre gyakorolt hatás

91.

2003 végén a Postabank a hetedik legnagyobb bank és egyben egy jelentős lakossági bank Magyarországon, amely a harmadik legnagyobb – 113 fiókból álló – országos hálózattal rendelkezik, és amely a szolgáltatásait 3 200 postahivatalban is kínálja. A szóban forgó intézkedések idejének teljes tartama alatt zajlott kereskedelem Magyarország és az EU között, ideértve a magyar bankágazatban működő jelentős számú EU-s bankot is. A Postabank tehát olyan piacon működik, ahol zajlik a tagállamok között kereskedelem. Ha a Postabankot felszámolás alá vonták volna, az adott időszakban Magyarországon befektetéseket kereső más európai bankok kétségkívül képesek lettek volnak megszerezni azt az üzleti tevékenységet, amit a Postabank vélhetően elveszített volna. Mindezek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kártérítési kikötés torzíthatja a versenyt és hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

92.

Úgy tűnik tehát, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, amely része a magyar hatóságok által 1998 decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedéseknek, az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez.

3. Eltérések az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján

93.	Az ideiglenes eljárás alapján a Bizottságnak csak azon támogatási intézkedések tekintetében rendelkezik eljárás indítására vonatkozó jogkörrel, amelyek a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősülnek.

94.

A bejelentett, ismeretlen követelésekért járó kártérítés a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül, és úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez. A Bizottságnak tehát az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében összeegyeztethetőségi vizsgálatot kell indítania. Tekintve, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés a magyar hatóságok által a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések összességének része, a Bizottság összeegyeztethetőségi vizsgálatának figyelembe kell vennie az ebben az összefüggésben hozott különböző állami intézkedéseket.

95.

Fontos azonban megjegyezni, hogy jóllehet az 1998. december óta hozott valamennyi intézkedést az állami támogatás meglétének és a ’csatlakozást követően is alkalmazandó’ intézkedések összeegyeztethetőségének vizsgálata céljából összességében vizsgálják, a Bizottság jogköre alapján indítható eljárások az utóbbi intézkedésekre korlátozódnának.

96.

Úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (2) bekezdésében szereplő mentességek erre az esetre nem vonatkoznak, mert a támogatási intézkedések egyrészt nem szociális jellegűek, másrészt nem is magánszemély fogyasztóknak nyújtják őket, nem természeti csapások vagy rendkívüli események által okozott károk helyreállítását szolgálják, és nem is a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Németország felosztása által érintett egyes területek gazdaságának nyújtott támogatásáról van szó. A további mentességeket az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontja rögzíti.

97.

A támogatás elsődleges célja egy nehéz helyzetben levő vállalkozás hosszú távú életképességének helyreállítása. A magyar hatóságok az intézkedéseket egy gyengélkedő bank átalakítását célzó szerkezetátalakítási támogatásként jelentették be. Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a Bizottság engedélyezhet az egyes gazdasági ágazatok fejlődését előmozdító állami támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

3.1. Intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások

98.

Az intervenciós és szerkezetátalakítási támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti összeegyeztethetőségi feltételeit a közösségi iránymutatások rögzítik. A nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló jelenlegi közösségi iránymutatások (17) (’2004-es iránymutatások’) 2004. október 10-én léptek hatályba. Az ezen iránymutatások közzététele előtt nyújtott támogatásokra vonatkozóan a nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló előző közösségi iránymutatások (18) (’1999-es iránymutatások’) rögzítik azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen támogatás összeegyeztethetőnek minősül (19).

99.

A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedéséről 2001. novemberében született döntés, a részvényvásárlási megállapodást (amely tartalmazza a kártérítési rendelkezést, nevezetesen az itt vizsgált ismeretlen követelésekért járó kártérítést) pedig 2003. október 20-án írták alá. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedések vizsgálatára az 1999-es iránymutatások vonatkoznak.

3.2. Mentőöv

100.

Az iránymutatásokban szereplő meghatározás szerint a mentőöv olyan intézkedéseket jelent, amelyek ideiglenesen fenntartják egy cég helyzetét, amelynek pénzügyi helyzetében számottevő romlás mutatkozik. Általában véve ezeknek az intézkedéseknek az időtartama nem lépheti túl a hat hónapot. Mivel a vizsgált intézkedések hat hónapot meghaladó időtartamra terjednek, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vizsgált támogatás az iránymutatások értelmében nem minősül mentőövnek.

3.3. Szerkezetátalakítási támogatás

101.	A szerkezetátalakítási támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének az 1999-es iránymutatások értelmében végzett vizsgálatakor a következő feltételeknek kell teljesülniük: életképesség helyreállítása, minimálisra szorítkozó támogatás, valamint a verseny indokolatlan torzulásának elkerülése.

Egy cég jogosultsága

102.	Az 1999-es iránymutatások szerint egy cég akkor van nehéz helyzetben, ha saját forrásaiból, a szükséges pénzeszközök részvényesek bevonásával történő előteremtésével, illetve kölcsönfelvétellel nem képes talpra állni.

103.

A Postabank megalapítása óta nem rendelkezett elegendő tőkével, és 1997–98-ban súlyos gondokkal küzdött. 1997. áprilisában néhány nap leforgása alatt a betétesek hozzávetőlegesen 70 miliárd forintot vontak ki, ezt követően került sor a bank óriási veszteségeinek nyilvánosságra hozatalára, így a bankot az azonnali likviditáshiány fenyegette. A Postabanknak már ezt megelőzően is régóta nehézségei voltak, de ezek csak 1997–1998-ban váltak igazán láthatóvá. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Postabank az adott időpontban állami beavatkozás nélkül képtelen lett volna talpra állni.

104.	Azt a támogatást azonban, amit az ismeretlen követelésekért járó kártérítés jelent, 2003-ban nyújtották. A magyar hatóságok állítása szerint ’a Postabank jó pénzügyi egészségben levő, életképes vállalkozás volt, amikor a kormány megerősítette a bank privatizációja iránti szándékát’ (20) 2003-ban.

105.

A Bizottság a magyar hatóságok által benyújtott információ alapján megjegyzi, hogy a bank tőkeszerkezete és helyzete 2002-ben stabilizálódott. A bank tőkéje a műveletekhez elegendő volt és megfelelt a vonatkozó törvényi és szabályozási követelményeknek (a tőkemegfelelőségi mutató 2002-ben 9,34 %, 2003-ban 10,35 % (21) volt). A jövedelmezőség 2001-ben és 2002-ben lassan javult, bár továbbra is viszonylag gyenge. 2003-ban a bank 20,6 millió eurós veszteséget könyvelt el (22). Ez azonban elsősorban a szerkezetátalakítási és integrációs költségeknek tudható be, ami ennek megfelelő befolyással volt a végső eredményre. 2003-ban a nettó kamathozam 16,7 %-kal nőtt, noha a Postabank költség/jövedelem aránya még így is a magyar nagybankok átlaga fölött volt.

106.	Ezért a Bizottságnak kétségei vannak abban a tekintetben, hogy a privatizáció idején további szerkezetátalakítási támogatásra lett volna szükség.

107.

A Bizottság megítélése szerint a Postabank 1997-ben és 1998-ban nehéz helyzetben levő vállalat volt. A fentiekben kifejtett okoknál fogva azonban a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a Postabank 2003-ban is nehéz helyzetben levő vállalatnak minősült volna, akkor, amikor a kártérítés nyújtására sor került, és hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem szükséges lett volna a bank szerkezetátalakításához.

Az életképesség helyreállítása

108.

Ahhoz, hogy a szerkezetátalakítási támogatás az iránymutatások értelmében összeegyeztethetőnek minősüljön, a szerkezetátalakítási tervnek tartalmaznia kell a hosszú távú életképesség ésszerű időtartamon belüli helyreállításához és a cég szanálásához szükséges eszközöket. Ennek a jövőbeli működési feltételek reális feltételezésére kell alapulnia.

109.	Jóllehet az intézkedések vizsgálata utólagosan történik, a Bizottságnak azt a helyzetet kell vizsgálnia, amikor a támogatás odaítélésére sor került, és mérlegelnie kell, hogy abban az időpontban a helyreállítás megvalósítható volt-e.

110.

A kártérítés a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó láncszemet jelentette. A magyar hatóságok által a bejelentés részeként benyújtott szerkezetátalakítási terv az állam által a Postabank javára hozott intézkedéseket 1994–2001 közötti időszakban három szakaszban ismerteti.

111.

A Bizottság megjegyzi, hogy a magyar hatóságok ismertetésében az intézkedések, bár ugyanazt, a Postabank szerkezetátalakítását és privatizációját célozzák, egymással össze nem függőnek is tekinthetők. Úgy tűnik, hogy a Postabankot illető állami részvételt az ad hoc intézkedések jellemzik, amelyek – bár részét képezik a beavatkozások sorozatának – önálló választ nyújtottak a Postabank egyes nehézségeire azok felmerülésekor. Ennek az is az oka, hogy a Postabank veszteségei az eredeti várakozásokhoz képest magasabbak voltak. A hatalmas veszteségeket feltáró 1998-as pénzügyi vizsgálatot követően a bank az összeomlás szélén állt. Így a Postabank helyzetének rendezéséhez, valamint életképessége biztosításához további intézkedések szükségessége merült fel. A kormány először feltőkésítéssel avatkozott be, miáltal a bank 99,9 %-os részvénytulajdonosává vált, majd a privatizációra való felkészítés érdekében támogatta a banknak az újonnan kinevezett vezetés alatt végzett szerkezetátalakítását. Egy 2001-es meghiúsult privatizációs kísérletet követően a Postabank privatizációjára végül 2003-ban került sor, amikor a kormány eladta 99,9 %-os részesedését az Erste Banknak.

112.

A magyar hatóságok által benyújtott szerkezetátalakítási terv a Postabank privatizációjáig progresszíven elfogadott intézkedések utólagos leírásának és elemzésének tűnik. A Bizottságnak ezért kétségei vannak azt illetően, hogy 1998-ban létezett a Postabank szerkezetátalakítására vonatkozó egységes és összefüggő terv, amelynek részét képezte a kártérítés.

113.	Kétséges továbbá az is, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés megfelel az ’egyszeriség’ feltételének, tekintettel arra, hogy más intézkedéseket jóval a privatizáció előtt hoztak meg.

114.

Ezenfelül a magyar hatóságok állítása szerint a Postabank életképes és pénzügyi szempontból egészséges volt, ezért joggal lehet érvelni, hogy további szerkezetátalakítási támogatásra nem volt szükség. Amennyiben ez a helyzet, akkor úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés mesterséges előnyt biztosít egy már életképes vállalatnak.

115.	A Bizottságnak a fenti megfontolások alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy szerkezetátalakítási terv körén belül nyújtott, az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem teljesíti az 1999-es iránymutatásokban rögzített összeegyeztethetőségi feltételeket.

Minimálisra szorítkozó támogatás

116.	A támogatás összegét és intenzitását szigorúan a cég szerkezetátalakítását lehetővé tevő s minimumra kell korlátozni. Elvárás továbbá, hogy a támogatás kedvezményezettjei saját forrásból vagy külső kereskedelmi finanszírozás útján számottevően hozzájáruljanak a szerkezetátalakításhoz.

117.

Annak biztosítása céljából, hogy a Postabank hozzájáruljon saját szerkezetátalakításának költségéhez, az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben 931 millió forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit.

118.

2003. júliusában kormányhatározat (23) hatalmazta fel a Pénzügyminisztériumot a konszolidációs megállapodás 2003. december 31-i megszüntetésének megszervezésére és a részvényvásárlási megállapodásban olyan rendelkezések kikötésére, miszerint amennyiben egyes befektetéseket úgy értékesítenek, hogy az értékvesztés meghaladja az 500 millió forintot, a Postabank az eszközeladásból származó nyereség egy adott százalékát átutalja az ÁPV Rt.-nek.

119.

Ebben a stádiumban a Bizottságnak nem áll a rendelkezésére információ az új tulajdonos által viselt szerkezetátalakítási költségekről. A Postabank megvásárlója, az Erste Bank által tett hozzájárulásokat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy egy 2003-ban lebonyolított versenypályázatot követően a benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank ajánlotta és fizette a legmagasabb, 101,3 milliárd forintos árat. Tekintve azonban a Postabank számára a privatizációra való felkészítés érdekében nyújtott támogatást, az értékesítés számottevő, mintegy 53,4 milliárd forintos negatív árat eredményezett.

120.

Továbbá, a magyar hatóságok által biztosított információ alapján a Postabank tőkemegfelelőségi mutatója 1998-ban 17,42 %, 1999-ben 11,3 %, 2000-ben 15,68 %, 2001-ben 11,05 %, 2002-ben 9,34 %, 2003-ban pedig 10,35 % (24) volt. A tőkemegfelelőségi mutatók magasnak tűnnek, és azt látszanak jelezni, hogy a Postabanknak nyújtott támogatás nem korlátozódott a minimálisra.

121.	Ezért a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a támogatás a minimálisra szorítkozott, és hogy a támogatás kedvezményezettje számottevően hozzájárult a Postabank teljes szerkezetátalakítási költségeihez.

A verseny indokolatlan torzulásának elkerülése

122.	Az iránymutatások értelmében további feltételt jelent az, hogy intézkedéseket kell hozni a konkurenciára gyakorolt kedvezőtlen hatások a lehető legnagyobb mértékű ellensúlyozására.

123.

A magyar hatóságok állítása szerint a szerkezetátalakítási terv keretén belül megvalósított intézkedéseket a Postabank nem használta agresszív hitelpolitika folytatására, tevékenységei bővítésére, piaci részesedése növelésére, illetve új tevékenységek finanszírozására, továbbá a bank piaci részesedésének alakulása hanyatlást, illetve stagnálást mutat (a teljes eszközállományhoz viszonyított aránya az 1998-as 5,7 %-ról 2002-re 3,7 %-ra esett).

124.	A magyar hatóságok állítása szerint a racionalizálási program eredményeként a Postabank-hálózat fiókjainak számát 134-ről (1998) 2003 végére 111-re csökkentették, az alkalmazottak számát pedig, ami 1998-ban 2 500 volt, 2003-ra 1 600-ra faragták le.

125.

Az iránymutatások értelmében a vállalat megfelelő piacon, illetve piacokon való jelenlétének kötelező korlátozása vagy csökkentése a konkurencia javát szolgáló ellensúlyozó tényezőt jelent, amelynek arányban kell lennie a támogatás torzító hatásaival, nevezetesen a cég viszonylagos jelentőségével a megfelelő piacon vagy piacokon (25).

126.

A Bizottság a fiókhálózat és a leányvállalatok racionalizálását a bank rendes racionalizálási programja részének tekinti. A magyar hatóságok nem tájékoztattak olyan intézkedésekről, amelyek a szerkezetátalakításhoz szükségesen túlmutatnak, és amelyeket a támogatás által okozott versenytorzulás ellensúlyozásának lehetne tekinteni. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a privatizációt követően a fiókhálózat bővítését célzó és egyéb beruházásokat terveztek, ezért a kártérítés a vevő terjeszkedési stratégiáját látszik elősegíteni és támogatni. A Bizottságnak komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a bank rendes racionalizálása az állami támogatási intézkedések által okozott versenytorzulások megfelelő kezelésére alkalmas, ellensúlyozó intézkedésnek tekinthető.

127.

Annak megállapításához, hogy a lehetséges ellensúlyozó intézkedések arányosak-e a támogatás által okozott versenytorzulással, a támogatás összegét kell figyelembe venni. A vizsgált esetben hatalmas összegű pénzügyi támogatást – amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés – és számottevő szabályozási támogatást nyújtottak a Postabank javára.

128.

Ezen túlmenően a magyar hatóságok a Postabank szerkezetátalakításával összefüggésben olyan intézkedéseket is hoztak, amelyek a Postabank országos piaci helyzetét voltak hivatottak megerősíteni. A Posta az elmúlt 15 évben kulcsfontosságú partnert és elosztási csatornát jelentett a Postabank számára. 2002. decemberében a Postabank 10 éves stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Postával elsősorban új banki termékek és szolgáltatások közös fejlesztésére és értékesítésére, szervezeti és üzleti szinergiák kiaknázására, a lakossági betétek volumenének növelésére és a nyereség közös növelésére.

129.

A magyar hatóságok állítása szerint a Postabank és a Posta közötti stratégiai együttműködési megállapodás teljes mértékben kereskedelmi jellegű és a Postabank a Postánál nem élvez kizárólagosságot a banki termékek és szolgáltatások fejlesztése és értékesítése tekintetében. A hatóságok valójában azzal érvelnek, hogy a Postán keresztül az OTP Bank termékeit és szolgáltatásait, valamint az államkötvényeket is árusítják.

130.	A Bizottság megjegyzi azonban, hogy a stratégiai együttműködési megállapodásban a következő szerepel (8. o., 10–11. bekezdés): ’[…]’.

131.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a stratégiai együttműködési megállapodás, amely része a magyar hatóságok által tett szerkezetátalakítási lépéseknek, erősíti a Postabank versenyhelyzetét a magyar piacon és előnyt biztosít a számára a közösen fejlesztett új termékek postai értékesítésére biztosított kizárólagosság révén.

132.

Ebből következően a Bizottságnak a benyújtott információ alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által a 82. pontban említett támogatási elemekkel támogatott szerkezetátalakítási intézkedések, ideértve az ismeretlen követelésekért járó kártérítést, megfelelő ellensúlyozó intézkedést jelentenek.

Következtetés

133.	A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem nem teljesíti a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott kivétel alkalmazható legyen.

4. Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése

134.

Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy:

’A XIIa. mellékletben foglalt pénzügyi szolgáltatások tekintetében ez a Megállapodás nem csorbítja a felek jogát, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek szükségesek a fél monetáris politikájának folytatásához vagy óvatossági alapon a befektetők, a pénzösszeget elhelyezők, a kötvény-birtokosok vagy más olyan személyek védelméhez, akikkel szemben letéteményesi kötelezettség áll fenn vagy pedig a pénzügyi rendszer stabilitásának és egészséges működésének biztosításához. Ezek az intézkedések saját vállalatokhoz és állampolgárokhoz viszonyítva nem tesznek megkülönböztetést a másik fél vállalataival és állampolgáraival szemben.’

135.	A Bizottságnak erős kétségei vannak azt illetően, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a jelen esetben alkalmazható a Postabank javára nyújtott intézkedések igazolására.

136.

A Bizottságnak emellett azzal kapcsolatban is komoly kétségei vannak, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése egyáltalán alkalmazható-e állami támogatási intézkedésekre, hiszen az az Európai Megállapodás ’letelepedési fejezetének’ részét képezi, míg az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések az Európai Megállapodás 62. et seq. cikkében szerepelnek.

137.

A Bizottságnak továbbá kétségei vannak azt illetően, hogy az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltételek teljesülnek. Az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a monetáris politikát illető vagy prudenciális alapon engedélyez intézkedéseket. Hangsúlyozni kell, hogy az adott időpontban nem volt általános bankválság Magyarországon. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezzel a lehetséges intézkedések egy pénzügyi felügyeleti hatóság által hozott, általános alkalmazási körrel bíró intézkedésekre korlátozódnak.

138.

A Bizottságnak mindenképpen komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések, amelyeknek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, szükségesek voltak az ezen rendelkezésben jelölt célok eléréséhez.

V. Következtetés

A Bizottság ennek megfelelően a következőképpen határozott:

—

a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, a Magyar Köztársaság által a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. pontja értelmében az ideiglenes eljárás alapján bejelentett alábbi intézkedései a csatlakozást követően nem alkalmazandók: ’Alárendelt kötvények, 1995. április’, ’Tőkeemelés, 1995. szeptember’, ’Alárendelt kötvények, 1996. március’, ’Alárendelt kötvények, 1996. július”, ’Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március’, ’Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április’, ’Eszköz swap, 1997. szeptember’, ’Tőkeemelés, 1997. június’, ’Alárendelt kötvények, 1997. december’, ’Tőkeemelés, 1998. május’, ’Tőkeátcsoportosítás, 1998. december’, ’Portfóliótisztítás, 1998. december’, ’Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április’, ’A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november’, ’Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október’, ’Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember’, ’Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október’.

—

Az ’Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október’ a csatlakozást követően is alkalmazandó. A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami támogatást jelent, és a Bizottságnak komoly kétségei vannak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

A fenti megfontolások fényében a Bizottság a csatlakozási okmány IV. melléklete 3 szakasza (1) bekezdésének c) pontja (2) és (3) bekezdése, valamint az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárások alapján eljárva kifogást emel, hivatalos vizsgálati eljárástindít, és felszólítja a Magyar Köztársaságot, hogy ezen levél kézhezvételének időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be az észrevételeit, amelyek segíthetik a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, ismeretlen követelésekért járó kártérítési intézkedés kivizsgálását.

A Bizottság kéri az Önök hatóságait, hogy a levél másolatát azonnal továbbítsák a támogatás lehetséges kedvezményezettjei részére.

A Bizottság felhívja a Magyar Köztársaság figyelmét, hogy az érdekelt feleket tájékoztatni fogja ezen levélnek és annak érdemi összefoglalásának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele útján. A Bizottság az EFTA-tagországok közül az EGT-megállapodást aláíró országokban működő érdekelt feleket is értesíti az Európai Unió Hivatalos Lapjának EGT-kiegészítésében közzétett közlemény útján, valamint ezen levél másolatának megküldésével az EFTA Felügyeleti Hatóságát. A Bizottság felhívást intéz minden érdekelt félhez, hogy a közzététel időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.”

(1) EUT C 288, 9.10.1999, s. 2.

(2) Árfolyam 2003 végén: EUR = HUF 253,4500

(3) Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.

(4) Üzleti titok.

(5) Az Elsőfokú Bíróság 2004. január 14-i ítélete a T-109/01. ügyben, Fleuren Compost kontra Bizottság, 74. bekezdés.

(6) 1155. számú kormányhatározat/1998.XII.9.

(7) Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól (1999. április), felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól (2001. október) és a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra vonatkozó kizárólagosság (2001. szeptember).

(8) A Magyar Köztársaság Pénzügyminisztériumának 1999. február 23-i keltezésű levele Jonathan Faull igazgató részére, DG IV, 2-3. o.; A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény módosítása, 6. bekezdés (11); Az Európai Bizottság ellenőrző jelentése: 1999. évi éves jelentés Magyarország előrehaladásáról a csatlakozás felé, 20. o.

(9) A magyar hatóságok állítása szerint a tranzakció árkialakítása alapján az intézkedésnek nem volt a Postabankra kihatása.

(10) Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás értelmében az állam felé fennálló kötelezettségét.

(11) A negatív árba nem tartozik a kártérítési megállapodás.

(12) C-305/89. ügy, Bizottság kontra Olaszország [1991] ECR I-01603, 19–20. bekezdés.

(13) C-334/99. ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 133. bekezdés.

(14) T-228/99 és T-233/99 egyesített ügyek, WestLB [2003] ECR II-435, 314. és 335. bekezdés.

(15) Lásd C-278-80/1992 egyesített ügyeket, Spanyolország kontra Bizottság, [1994] ECR I-4103, 26. bekezdés; lásd még a T-152/99 ügyet, HAMSA kontra Bizottság [2002] ECR II-3049, 125–132. bekezdés.

(16) C-334/99 ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 134. bekezdés.

(17) HL C 211., 2004.10.1., 2. o.

(18) HL C 288., 1999.10.9., 2. o.

(19) Lásd a 2004-es iránymutatások 104. bekezdését.

(20) A magyar hatóságok bejelentése, A Postabank privatizációja, 2003, 97. bekezdés, 19. o.

(21) Előzetes pénzügyi adatok.

(22) Előzetes pénzügyi adatok.

(23) 2165/2003 (VII.22) kormányhatározat.

(24) A Postabank előzetes pénzügyi adatai.

(25) Az 1999-es iránymutatások 37. bekezdése.

		ISSN 1725-2504
Europeiska unionens officiella tidning		C 68

Svensk utgåva	Meddelanden och upplysningar	48 årgången 19 mars 2005

Informationsnummer	Innehållsförteckning	Sida
	Rättsakter som antagits med tillämpning av avdelning VI i Fördraget om Europeiska unionen
2005/C 068/1	Förslag till rådet om regler för behandling och skydd av personuppgifter vid Eurojust (Text enhälligt antagen av Eurojustkollegiet vid dess möte den 21 oktober 2004 och godkänd av rådet den 24 februari 2005)	1

	I Meddelanden
	Kommissionen
2005/C 068/2	Eurons växelkurs	11

2005/C 068/3	Statligt stöd – Ungern – Statligt stöd nr C 35/2004 (f.d.HU 11/2003) (i enlighet med övergångsordningen) – Postabank és Takarékpénztár Rt./ Erste Bank Hungary Rt. – Uppmaning att inkomma med synpunkter enligt artikel 88.2 i EG-fördraget ( 1 )	12

2005/C 068/4	Tillstånd till statligt stöd enligt artiklarna 87 och 88 i EG-fördraget – Fall i vilka kommissionen inte gör några invändningar ( 1 )	27

2005/C 068/5	Utfärdande av tillstånd för användning av frekvenser för bredbandsradio med punkt-till-multipunkt – Förfarande för utfärdande av tillstånd för användning av frekvenser för bredbandsradio med punkt-till-multipunkt	28

2005/C 068/6	Förhandsanmälan av en koncentration (Ärende COMP/M.3687 – Johnson & Johnson/Guidant) ( 1 )	29

	Valuta	Kurs
USD	US-dollar	1,3279
JPY	japansk yen	139,28
DKK	dansk krona	7,4478
GBP	pund sterling	0,69345
SEK	svensk krona	9,1144
CHF	schweizisk franc	1,5495
ISK	isländsk krona	78,08
NOK	norsk krona	8,1280
BGN	bulgarisk lev	1,9558
CYP	cypriotiskt pund	0,5834
CZK	tjeckisk koruna	29,749
EEK	estnisk krona	15,6466
HUF	ungersk forint	245,66
LTL	litauisk litas	3,4528
LVL	lettisk lats	0,6962
MTL	maltesisk lira	0,4324
PLN	polsk zloty	4,0675
ROL	rumänsk leu	36 276
SIT	slovensk tolar	239,70
SKK	slovakisk koruna	38,280
TRY	turkisk lira	1,7546
AUD	australisk dollar	1,6802
CAD	kanadensisk dollar	1,6027
HKD	Hongkongdollar	10,3552
NZD	nyzeeländsk dollar	1,7951
SGD	singaporiansk dollar	2,1613
KRW	sydkoreansk won	1 334,54
ZAR	sydafrikansk rand	8,0401