ISSN 1725-5244

Uradni list

Evropske unije

C 68

European flag  

Slovenska izdaja

Informacije in objave

Zvezek 48
19. marec 2005


Obvestilo št.

Vsebina

Stran

 

Akti, sprejeti v skladu z naslovom VI Pogodbe o Evropski uniji

2005/C 068/1

Določbe notranjega poslovnika Eurojusta o obdelavi in varstvu osebnih podatkov (Besedilo, ki ga soglasno sprejme Kolegij Eurojusta na svoji seji dne 21. oktobra 2004 in potrdi Svet dne 24. februarja 2005)

1

 

I   Informacije

 

Komisija

2005/C 068/2

Menjalni tečaji eura

11

2005/C 068/3

Državna pomoč – Republika Madžarska — Državna pomoč št. C 35/2004 (prej HU 11/2003) (Postopek začasnih mehanizmov) – Postabank és Takarékpénztár Rt./Erste Bank Hungary Rt. — Razpis za predložitev pripomb v skladu s členom 88(2) Pogodbe ES ( 1 )

12

2005/C 068/4

Odobritev državne pomoči v okviru določb členov 87 in 88 Pogodbe ES — Primeri, v katerih Komisija ne vloži ugovora ( 1 )

27

2005/C 068/5

Dodelitev licenc za širokopasovne radijske frekvence od točke do več točk (point-multipoint) — Postopki dodelitve licenc za širokopasovne frekvence radijskega omrežja od točke do več točk

28

2005/C 068/6

Predhodna priglasitev koncentracije (Št. primera COMP/M.3687 – Johnson & Johnson/Guidant) ( 1 )

29

 


 

(1)   Besedilo velja za EGP.

SL

 


Akti, sprejeti v skladu z naslovom VI Pogodbe o Evropski uniji

19.3.2005   

SL

Uradni list Evropske unije

C 68/1


DOLOČBE NOTRANJEGA POSLOVNIKA EUROJUSTA O OBDELAVI IN VARSTVU OSEBNIH PODATKOV

(Besedilo, ki ga soglasno sprejme Kolegij Eurojusta na svoji seji dne 21. oktobra 2004 in potrdi Svet dne 24. februarja 2005)

(2005/C 68/01)

NASLOV I

OPREDELITVE

Člen 1

Opredelitve

Za namene tega poslovnika in vseh drugih izvedbenih besedil:

(a)

''Sklep o Eurojustu'' pomeni Sklep Sveta z dne 28. februarja 2002 o ustanovitvi Eurojusta za okrepitev boja proti težjim oblikam kriminala, kot je bil spremenjen s Sklepom Sveta z dne 18. junija 2003;

(b)

„Kolegij“ pomeni Kolegij Eurojusta iz člena 10 Sklepa o Eurojustu;

(c)

„nacionalni član“ pomeni nacionalnega člana, ki ga Eurojustu dodeli vsaka država članica v skladu s členom 2(1) Sklepa o Eurojustu;

(d)

„pomočnik“ pomeni osebo, ki pomaga posameznemu nacionalnemu članu v skladu s členom 2(2) Sklepa o Eurojustu;

(e)

„osebje Eurojusta“ pomeni upravnega direktorja iz člena 29 Sklepa o Eurojustu in osebje iz člena 30 Sklepa o Eurojustu;

(f)

„pooblaščenec za varstvo podatkov“ pomeni osebo, imenovano v skladu s členom 17 Sklepa o Eurojustu;

(g)

Skupni nadzorni organ“ pomeni neodvisni organ, ustanovljen v skladu s členom 23 Sklepa o Eurojustu;

(h)

osebni podatki“ pomeni katerekoli informacije, ki se nanašajo na določeno ali določljivo fizično osebo („posameznik, na katerega se nanašajo osebni podatki“); določljiva oseba je tista, ki se lahko neposredno ali posredno identificira, zlasti s pomočjo identifikacijske številke ali enega ali več dejavnikov, značilnih za njeno fizično, fiziološko, duševno, ekonomsko, kulturno ali socialno istovetnost;

(i)

obdelava osebnih podatkov“ („obdelava“) pomeni kakršenkoli postopek ali niz postopkov, ki se izvajajo v zvezi z osebnimi podatki z avtomatskimi sredstvi ali brez njih, kakršno je zbiranje, beleženje, urejanje, shranjevanje, spreminjanje ali predelava, iskanje, posvetovanje, uporaba, razkritje s prenosom, širjenje ali drugo razpolaganje, prilagajanje ali kombiniranje, zadrževanje, izbris ali uničenje;

(j)

zbirka osebnih podatkov“ („zbirka“) pomeni vsak strukturiran niz osebnih podatkov, ki je dostopen v skladu s posebnimi merili, bodisi da je centraliziran, decentraliziran ali razpršen na funkcionalni ali geografski podlagi;

(k)

upravljavec“ pomeni osebo, ki sama ali v sodelovanju z drugimi določa namen in način obdelave osebnih podatkov; kadar namene in sredstva obdelave določajo nacionalna ali evropska zakonodaja ali predpisi, lahko upravljavca ali posebna merila za njegovo imenovanje določi nacionalna zakonodaja ali evropska zakonodaja;

(l)

obdelovalec“ pomeni fizično ali pravno osebo, javni organ, agencijo ali katerikoli drug organ, ki obdeluje osebne podatke v imenu upravljavca;

(m)

tretja oseba“ pomeni katerokoli fizično ali pravno osebo, javni organ, agencijo ali katerikoli drug organ, ki ni posameznik, na katerega se osebni podatki nanašajo, upravljavec, obdelovalec in osebe, ki so pod neposredno oblastjo upravljavca ali obdelovalca pooblaščene za obdelavo podatkov; ter

(n)

prejemnik“ pomeni fizično ali pravno osebo, javni organ, agencijo ali kateri kolidrug organ, ki se mu posreduje podatke, bodisi da je tretja oseba ali ne.

NASLOV II

PODROČJE UPORABE IN SESTAVA

Člen 2

Področje uporabe

1.   Ta poslovnik Eurojust uporablja za obdelavo osebnih podatkov, ki poteka v celoti ali delno z avtomatskimi sredstvi, in za obdelavo osebnih podatkov, ki so del zbirke ali bodo postali del zbirke v skladu s Sklepom o Eurojustu, brez avtomatskih sredstev.

2.   Ta poslovnik Eurojust uporablja za vse zbrane in obdelane informacije, tj. informacije, ki jih ima, jih je sestavil ali prejel in se nanašajo na politike, dejavnosti in odločitve, ki spadajo na področje pristojnosti Eurojusta.

3.   Ta poslovnik se ne uporablja za informacije, ki so bile posredovane nacionalnemu članu Eurojusta izključno za izvajanje njegovih ali njenih pravosodnih pooblastil v skladu s členom 9(3) Sklepa o Eurojustu.

Člen 3

Sestava

1.   Vsi osebni podatki se obravnavajo kot s primerom povezani podatki ali kot podatki, ki niso povezani s primerom. Osebni podatki se obravnavajo kot s primerom povezani podatki, če so povezani z nalogami Eurojusta, določenimi v členih 5, 6 in 7 Sklepa o Eurojustu.

2.   Obdelava s primerom povezanih podatkov poteka v skladu z naslovoma III in IV. Obdelava podatkov, ki niso povezani s primerom, poteka v skladu z naslovoma III in V.

NASLOV III

SPLOŠNA NAČELA UPORABE ZA EUROJUST

Člen 4

Pravica do zasebnosti in varstva podatkov

Eurojust pri svojem delovanju v celoti upošteva človekove pravice in osnovne svoboščine posameznikov, še zlasti pravico do zasebnosti pri obdelavi osebnih podatkov ne glede na državljanstvo ali stalno bivališče.

Člen 5

Načela zakonitosti in nepristranskosti, sorazmernosti in nujnosti obdelave

1.   Osebni podatki morajo biti obdelani pošteno in zakonito.

2.   Eurojust obdeluje samo tiste osebne podatke, ki so nujni in ustrezni ter ne presegajo namena, za katerega se zbirajo in nadalje obdelujejo.

3.   Eurojust postopke in sisteme obdelave določi v skladu s ciljem zbiranja in nadaljnje obdelave samo tistih osebnih podatkov, ki so opredeljeni kot nujni v skladu z odstavkom 2. Predvsem pa, kolikor je mogoče, uporablja možnost preimenovanja in zagotavljanja anonimnosti podatkov ter pri tem upošteva namen obdelave in upravičenost vloženega dela.

Člen 6

Kakovost podatkov

1.   Eurojust mora zagotoviti, da so osebni podatki točni in po potrebi posodobljeni; uporabiti je treba vse upravičene ukrepe, da se zagotovi izbris ali popravek netočnih ali nepopolnih podatkov, pri čemer je treba upoštevati namene, za katere so bili zbrani ali za katere se nadalje obdelujejo.

2.   Osebni podatki so shranjeni v obliki, ki dopušča identifikacijo posameznikov, na katere se nanašajo, le toliko časa, kot je potrebno za namene, za katere so bili zbrani ali za katere se dodatno obdelujejo, v skladu s členom 5(2).

Člen 7

Varnost podatkov

1.   V skladu s členom 22 Sklepa o Eurojustu in s tem poslovnikom, mora Eurojust uvesti vse potrebne tehnične in organizacijska ukrepe za varstvo osebnih podatkov pred naključnim ali nezakonitim uničenjem, naključno izgubo ali nepooblaščenim razkritjem, spreminjanjem in dostopom ali katero koli drugo nepooblaščeno obliko obdelave. Še zlasti je treba sprejeti ukrepe, ki bodo zagotovili dostop do teh osebnih podatkov samo pooblaščenim osebam.

2.   Vsi sprejeti ukrepi morajo ustrezati predvidenemu tveganju zaradi obdelave in narave obdelovanih podatkov.

3.   Eurojust razvija celostno varnostno politiko v skladu s členom 22(2) Sklepa o Eurojustu in tem poslovnikom. Ta politika mora v celoti upoštevati občutljivost dela, ki ga izvaja enota za pravosodno sodelovanje in vsebovati predpise glede razvrščanja dokumentov, preverjanja zanesljivosti osebja Eurojusta in ukrepe v primeru kršitev varnosti. Glede varnostne politike se Eurojust posvetuje s Skupnim nadzornim organom.

4.   Vsi Eurojustovi nameščenci morajo biti primerno obveščeni o varnostni politiki Eurojusta in uporabljati tehnične in organizacijske ukrepe, ki jih imajo na razpolago, v skladu z veljavnimi zahtevami o varstvu podatkov in varnostni.

Člen 8

Pravica do obveščenosti posameznika, na katerega se nanašajo osebni podatki

1.   Ne glede na posebne določbe iz naslova IV glede s primerom povezanih podatkov in iz naslova V glede podatkov, ki s primerom niso povezani, morajo biti posamezniki, na katere se osebni podatki nanašajo, obveščeni o namenu obdelave podatkov, o identiteti upravljavca podatkov, prejemnikov ali kategorij prejemnikov, o pravici do dostopa in pravici do popravljanja podatkov, ki se nanj ali nanjo nanašajo; prav tako morajo prejeti vse nadaljnje informacije, če so te potrebne, npr. o pravni podlagi za obdelavo, ki so ji podatki namenjeni, o časovni omejitvi shranjevanja podatkov in o pravici do pritožbe skupnemu nadzornemu organu v kateri koli fazi postopka, pri čemer je treba upoštevati namene in posebne okoliščine obdelave podatkov, da se zagotovi obdelava, ki je poštena do posameznika, na katerega se podatki nanašajo.

2.   Te informacije je treba zagotoviti najkasneje ob začetku zbiranja podatkov od posameznika, na katerega se podatki nanašajo, ali, če te podatke posreduje tretja oseba, ob začetku beleženja osebnih podatkov, ali, če je predvideno razkritje tretji osebi, najkasneje takrat, ko so podatki prvič razkriti, ali, v primerih iz poglavja II naslova IV tega poslovnika, takoj ko namen obdelave, nacionalne preiskave in pregoni ter pravice in svoboščine tretjih oseb niso ogroženi.

Člen 9

Pravica posameznika, na katerega se nanašajo podatki, do dostopa, popravkov, zadrževanja in izbrisa

1.   Posameznika, na katerega se nanašajo podatki, ima pravico do dostopa, popravkov, zadrževanja in, odvisno od primera, izbrisa. Eurojust v sodelovanju s posameznimi zadevnimi nacionalnimi pristojnimi organi določi, če je potrebno, postopke za pospeševanje uveljavljanja pravic posameznikov, na katere so podatki nanašajo.

2.   Pooblaščenec za varstvo podatkov zagotavlja, da so posamezniki, na katere se podatki nanašajo, na svojo prošnjo obveščeni o svojih pravicah.

Člen 10

Zaupnost obdelave

V skladu s členom 25 Sklepa o Eurojustu, vse osebe, ki delajo v okviru Eurojusta ali z njim sodelujejo, zavezuje stroga obveza zaupnosti. Eurojust mora sprejeti vse potrebne ukrepe, da zagotovi izpolnjevanje te obveznosti in da sta v primeru kršitev takoj obveščena pooblaščenec za varstvo podatkov in vodja oddelka za varovanje, ki zagotovita ustrezne nadaljnje ukrepe.

Člen 11

Notranji obdelovalci

Oseba v vlogi obdelovalca v okviru Eurojusta, ki ima dostop do osebnih podatkov, teh podatkov ne sme obdelovati brez navodila upravljavca, če tega ne zahteva nacionalna ali evropska zakonodaja.

Člen 12

Poizvedovanje, prošnje za informacije in zahtevki Eurojustovih nameščencev

1.   Za namene členov 17(2) in 17(4) Sklepa o Eurojustu, pooblaščenec za varstvo podatkov informacije o Eurojustovi obdelavi podatkov posreduje Eurojustovim nameščencem na njihovo prošnjo. Pooblaščenec za varstvo podatkov odgovarja na poizvedovanja in vse prošnje za informacije ali zahteve glede domnevnih kršitev določb Sklepa o Eurojustu, tega poslovnika ali drugih predpisov o obdelavi osebnih podatkov v Eurojustu. Nihče ne sme biti oškodovan zaradi tega, ker je pooblaščencu za varstvo osebnih podatkov prijavil domnevno kršitev predpisov o obdelavi osebnih podatkov.

2.   Vse osebe, ki delajo v Eurojustu, morajo sodelovati s Kolegijem, nacionalnimi člani, pooblaščencem za varstvo podatkov in Skupnim nadzornim organom v okviru poizvedb, preiskav, revizij in drugih dejavnosti, povezanih z varstvom osebnih podatkov.

NASLOV IV

PREDPISI ZA POSTOPKE OBDELAVE S PRIMEROM POVEZANIH PODATKOV

Poglavje I

Pogoji za pravno utemeljenost obdelave osebnih podatkov

Člen 13

Obdelava osebnih podatkov v okviru s primerom povezanih dejavnosti

1.   V okviru s primerom povezanih dejavnosti Eurojust, kolikor je to potrebno za dosego njegovih ciljev, osebne podatke obdeluje avtomatsko ali v strukturiranih ročno vodenih datotekah v skladu s členi 14, 15, in 16 Sklepa o Eurojustu.

2.   Nacionalni član(-i), ki obdeluje(-jo) osebne podatke v posameznih primerih, določijo namen in način obdelave osebnih podatkov in so torej obravnavani kot upravljavci ali, če je to primerno, kot soupravljavci.

Člen 14

Zakonitost in nepristranskost obdelave

Zbiranje in nadaljnja obdelava osebnih podatkov je možna v okviru s primerom povezanih dejavnosti, če je obdelava potrebna zaradi izvedbe nalog Eurojusta pri okrepitvi boja proti težjim oblikam kriminala.

Člen 15

Omejitev namena

Osebni podatki, ki jih obdeluje Eurojust v okviru preiskav in pregonov, ne smejo biti pod nobenimi pogoji obdelovani v kakršenkoli drug namen.

Člen 16

Kakovost podatkov

1.   Kadar država članica ali zunanja oseba Eurojustu posreduje podatke v okviru preiskave ali pregona, Eurojust ni odgovoren za pravilnost prejetih informacij, mora pa takoj, ko jih prejme, zagotoviti vse primerne ukrepe za njihovo posodabljanje.

2.   Če Eurojust odkrije nepravilnosti, ki se nanašajo na zadevne podatke, mora o tem obvestiti tretjo osebo, ki je informacije posredovala, in informacije popraviti.

Člen 17

Posebne vrste podatkov

1.   Eurojust mora sprejeti ustrezne tehnične ukrepe, ki zagotavljajo, da bo pooblaščenec za varstvo podatkov samodejno obveščen o izjemnih primerih, pri katerih se uporablja člen 15(4) Sklepa o Eurojustu. Sistem upravljanja primerov zagotavlja, da takšni podatki ne morejo biti vključeni v seznam iz člena 16(1) Sklepa o Eurojustu.

2.   Kadar se ti podatki nanašajo na priče ali žrtve iz člena 15(2) Sklepa o Eurojustu, sistem upravljanja primerov ne zabeleži teh informacij, če Kolegij ni sprejel odločitve o njihovi obdelavi.

Člen 18

Obdelava posebnih osebnih podatkov iz člena 15(3) Sklepa o Eurojustu

1.   Eurojust mora sprejeti ustrezne tehnične ukrepe, ki zagotavljajo, da bo pooblaščenec za varstvo podatkov samodejno obveščen o izjemnih primerih, pri katerih se za omejeno časovno obdobje uporablja člen 15(3) Sklepa o Eurojustu.

2.   Če se ti podatki nanašajo na priče ali žrtve iz člena 15(1) Sklepa o Eurojustu, sistem upravljanja primerov ne zabeleži teh informacij, če nista vsaj dva nacionalna člana sprejela odločitve o njihovi obdelavi.

Poglavje II

Pravice posameznikov, na katere se nanašajo osebni podatki

Člen 19

Izjeme glede pravice do obveščenosti posameznikov, na katere se nanašajo osebni podatki

1.   V okviru operativnega dela Eurojusta morajo biti posameznikom, na katere se osebni podatki nanašajo, zagotovljene informacije v zvezi z obdelavo takoj, ko je očitno, da posredovanje teh podatkov posameznikom, na katere se nanašajo, ne bo ogrožalo:

(a)

izvajanja Eurojostovih nalog in krepitve boja proti težjim oblikam kriminala; ali

(b)

nacionalnih preiskav in pregonov, pri katerih Eurojust sodeluje; ali

(c)

spremljevalnih, nadzornih ali regulativnih nalog, povezanih, čeprav občasno, z izvajanjem javne oblasti v primerih iz (a) in (b); ali

(d)

pravic in svoboščin tretjih oseb.

2.   Pristop k primerom, naštetih v odstavku 1, mora biti zabeležen v začasni delovni datoteki, povezani s primerom, hkrati z navedbo, na kakšni osnovi je bila sprejeta odločitev nacionalnega člana ali članov, odgovornih za to datoteko.

Člen 20

Pravica posameznikov, na katere se nanašajo osebni podatki, do dostopa

Vsak posameznik je upravičen do dostopa do osebnih podatkov, ki se nanašajo nanj in jih obdeluje Eurojust, v skladu z določbami iz člena 19 Sklepa o Eurojustu.

Člen 21

Postopek za uresničevanje pravic posameznikov, na katere se podatki nanašajo

1.   Osebe, ki želijo uveljavljati svoje pravice posameznika, na katerega se nanašajo podatki, lahko naslovijo svoj zahtevek neposredno Eurojustu ali v ta namen imenovanemu organu v državi članici po svoji izbiri, ki zahtevek posreduje Eurojustu.

2.   Zahtevke uveljavitev pravic obravnava(-jo) nacionalni član(-i), ki jih zahtevek zadeva, kopijo zahtevka posredujejo pooblaščencu za varstvo podatkov zaradi registracije.

3.   Nacionalni član(-i), ki ga/jih zahtevek zadeva, opravijo potrebne poizvedbe in obvestijo pooblaščenca za varstvo podatkov o odločitvi, ki se nanaša na ta primer. Ta odločitev v celoti upošteva ta poslovnik in zakonodajo, ki se uporablja za zahtevek, kot določa člen 19(3) Sklepa o Eurojustu, ter razloge za zavrnitev iz člena 19(4) Sklepa o Eurojustu in posvetovanja s pristojnimi organi pregona, ki morajo biti opravljena pred sprejemom odločitve v skladu s členom 19(9) Sklepa o Eurojustu.

4.   Pooblaščenec za varstvo podatkov opravi, če je to v posameznem primeru potrebno, dodatna preverjanja v sistemu upravljanja primerov in obvesti zadevne nacionalne(-ga) člane/a, če so bile v teh dodatnih preverjanjih pridobljene kakršnekoli dodatne pomembne informacije. Zadevni nacionalni član(-i) se lahko na podlagi informacij, ki jih je posredoval pooblaščenec za varstvo podatkov, odloči(-jo) za ponovno preučitev prvotne odločitve.

5.   Pooblaščenec za varstvo podatkov sporoči končno odločitev, ki jo je/so jo sprejel(-i) zadevni nacionalni član(-i) posamezniku, na katerega se nanašajo podatki, v skladu s členom 19(6) Sklepa o Eurojustu, in ga obvesti o možnosti pritožbe Skupnemu nadzornemu organu, če z odgovorom Eurojusta ni zadovoljen.

6.   Zahtevek je treba obravnati v treh mesecih po prejemu. Posameznik, na katerega se podatki nanašajo, predloži zadevo Skupnemu nadzornemu organu, če v tem roku ni prejel odgovora.

7.   Če je bil zahtevek posredovan preko nacionalnega pristojnega organa, zadevni nacionalni član(-i) zagotovijo, da bo ta organ obveščen o odgovoru, ki ga je posamezniku, na katerega se nanašajo podatki, posredoval pooblaščenec za varstvo podatkov.

8.   Eurojust določi postopke sodelovanja z nacionalnimi pristojnimi organi, ki so bili imenovani za obravnavo pravic posameznikov, na katere se podatki nanašajo, da bi zagotovili ustrezno in pravočasno predajo zahtevkov Eurojustu.

Člen 22

Informacije tretjim osebam po popravljanju, zadrževanju ali izbrisu s primerom osebnih podatkov

Eurojust določi ustrezne tehnične ukrepe, ki bodo zagotovili, da se v primerih, ko Eurojust po prejemu zahtevka popravi, zadržuje ali izbriše osebne podatke, samodejno vzpostavi seznam dobaviteljev in naslovi teh podatkov. V skladu s členom 20(5) Sklepa o Eurojustu upravljavec zagotovi, da so vsi, iz seznama, obveščeni o opravljenih spremembah osebnih podatkov.

Poglavje III

Varnost podatkov

Člen 23

Samodejni sistem upravljanja primerov

1.   Eurojust uvede samodejni sistem upravljanja primerov, ki vključuje zbirko in začasne delovne datoteke ter seznem, kot jih določa člen 16 Sklepa o Eurojustu, za uporabo s strani nacionalnih članov pri obravnavi s primerom povezanih dejavnosti. Ta sistem vsebuje funkcionalnosti kot so upravljanje primerov, opis delovnega poteka, primerjava podatkov in varnost.

2.   Sistem upravljanja primerov odobri Kolegij po posvetovanju s pooblaščencem za varstvo podatkov, Skupnim nadzornim organom in ustreznim osebjem Eurojusta in pri tem v celoti upošteva zahteve iz člena 22 in vse druge določbe Sklepa o Eurojustu.

3.   Sistem upravljanja primerov omogoča nacionalnim članom ugotavljanje namena in posebnih ciljev, za katere je odprta začasna delovna datoteka, v okviru nalog iz sklepov 5, 6 in 7 Sklepa o Eurojustu.

Člen 24

Začasne delovne datoteke in seznam

1.   Eurojust v skladu členoma 14(4) in 16 Sklepa o Eurojustu izdela seznam podatkov, ki se nanašajo na preiskave, in začasne delovne datoteke, ki prav tako vsebujejo osebne podatke. Seznam in začasne delovne datoteke so del sistema upravljanja primerov iz člena 23 in upoštevajo omejitve o obdelavi osebnih podatkov iz člena 15 Sklepa o Eurojustu.

2.   Nacionalni člani so odgovorni za odpiranje novih začasnih delovnih datotek, povezanih s primeri, ki jih obravnavajo. Sistem upravljanja primerov vsaki novi odprti začasni delovni datoteki samodejno dodeli sklicno številko (identifikator).

3.   Eurojust uvede samodejni sistem upravljanja primerov, ki omogoča nacionalnim članom varno shranjevanje osebnih podatkov, ki jih obdelujejo, v začasnih delovnih datotekah, ali jim dopušča, da omogočijo dostop do njih ali njihovih posameznih delov drugemu/im nacionalnemu/im članu/om, ki je/so vključen/i v primer, na katerega se datoteka nanaša. Sistem upravljanja primerov dovoljuje nacionalnim članom, da določijo posebne osebne in neosebne podatke, do katerih želijo omogočiti dostop drugemu/im nacionalnemu/im članu/om, pomočniku/om ali pooblaščenim članom osebja, ki so vključeni v obravnavo primera; prav tako jim dovoljuje, da izberejo tiste podatke, za katere želijo, da so vključeni v seznam v skladu s členoma 14 in 15 Sklepa o Eurojustu, in zagotavlja da so v seznam vključene vsaj naslednje postavke: sklic na začasno delovno datoteko vrsta kaznivega dejanja, države članice, mednarodne organizacije in telesa in/ali organi vključenih tretjih držav; vključevanje Evropske komisije ali organov in subjektov EU; cilji in status primera (odprt/zaprt).

4.   Če nacionalni član omogoči dostop do začasne delovne datoteke ali do njenega dela enemu ali več vključenim nacionalnim članom, sistem upravljanja primerov zagotavlja, da imajo pooblaščeni uporabniki dostop do ustreznih delov datoteke, ne morejo pa spreminjati podatkov, ki jih je vnesel avtor. Vendar pa pooblaščeni uporabniki lahko dodajo ustrezne informacije v nov del začasnih delovnih datotek. Podobno lahko informacijo s seznama berejo vsi pooblaščeni uporabniki sistema, spreminja pa jo lahko samo avtor.

5.   Sistem samodejno obvesti pooblaščenca za varstvo podatkov o nastanku vsake nove delovne datoteke, ki vsebuje osebne podatke, še zlasti o izrednih primerih, h katerim se pristopa v skladu s členom 15(3) Sklepa o Eurojustu. Sistem upravljanja primerov označi takšne podatke tako, da opomni osebo, ki je vnesla podatke v sistem, na obveznost hranjenja teh podatkov za omejeno časovno obdobje. Če se ti podatki nanašajo na priče ali žrtve iz člena 15(2) Sklepa o Eurojustu, sistem ne zabeleži teh informacij, če nista vsaj dva nacionalna člana sprejela odločitve o njihovi obdelavi.

6.   Sistem za upravljanje primerov samodejno obvesti pooblaščenca za varstvo podatkov o izjemnih primerih, pri katerih se uporablja člen 15(4) Sklepa o Eurojustu. Kadar se ti podatki nanašajo na priče ali žrtve iz člena 15(2) Sklepa o Eurojustu, sistem ne zabeleži teh informacij, če Kolegij ni sprejel odločitve o njihovi obdelavi.

7.   Sistem upravljanja primerov zagotavlja, da so lahko v seznamu zabeleženi samo podatki iz člena 15(1) (a) do (i) in (k) in člena 15(2) Sklepa o Eurojustu.

8.   Informacije iz seznama morajo zadostne za uskladitev z nalogami Eurojusta in še zlasti s cilji iz člena 16(1) Sklepa o Eurojustu.

Člen 25

Datoteke z dnevnikom in revizijske sledi

1.   Eurojust uvede ustrezne tehnične ukrepe za zagotovitev, da bodo vsi postopki obdelave, ki so bili izvedeni v zvezi z osebnimi podatki, zabeleženi. Sistem upravljanja primerov mora še zlasti zagotoviti, da se obdrži zapis o prenosu in prejemu podatkov iz člena 17(2) (b) Sklepa o Eurojustu za namene člena 19(3) Sklepa o Eurojustu. Takšen zapis zagotovlja, kot določa člen 22 Sklepa o Eurojustu, da je naknadno možno preveriti in ugotoviti, komu so bili preneseni osebni podatki in kateri osebni podatki so bili vneseni v sisteme za avtomatsko obdelavo podatkov ter kdo in kdaj je te podatke vnašal.

2.   Pooblaščenec za varstvo podatkov redno pregleduje te zapise, da lahko pomaga nacionalnim članom in Kolegiju glede vseh vprašanj v zvezi z varstvom podatkov in vprimeru nepravilnosti izvede potrebna poizvedovanja. Če je potrebno, pooblaščenec za varstvo podatkov obvesti Kolegij in Skupni nadzorni organ po postopku iz člena 17(3) Sklepa o Eurojustu o vseh kršitvah varstva podatkov, ki so bile zabeležene v omenjenih zapisih. Pooblaščenec za varstvo podatkov zagotovi, da je po potrebi obveščen upravni direktor, ki lahko sprejme potrebne ukrepe znotraj uprave.

3.   Pooblaščenec za varstvo podatkov omogoči Skupnemu nadzornemu organu neomejen dostop do zapisov iz člena 1, če to zahteva.

Člen 26

Dovoljeni dostop do osebnih podatkov

1.   Eurojust sprejme ustrezne tehnične in organizacijske ukrepe, ki bodo zagotovili dostop do osebnih podatkov, ki jih v okviru svojih operativnih dejavnosti obdeluje Eurojust, za namen uresničitve ciljev Eurojusta samo nacionalnim članom in njihovi pomočnikom ter pooblaščenemu osebju Eurojusta.

2.   Ti ukrepi v celoti upoštevajo namene, za katere so bili podatki zbrani in obdelovani, stanje tehnike, zahtevano raven varnosti zaradi občutljivosti dela, ki ga izvaja Eurojust, in zahteve iz člena 22 Sklepa o Eurojustu.

3.   Vsak nacionalni član Eurojusta z dokazi utemelji politiko dostopa, ki jo je glede s primerom povezanih podatkov odobril v sklopu svojega nacionalnega urada, in o tem obvesti pooblaščenca za varstvo podatkov. Še zlasti nacionalni člani zagotovijo ustrezna skladna organizacijska navodila in primerno uporabo tehničnih in organizacijskih ukrepov, ki jim jih je dal na razpolago Eurojust.

4.   Kolegij lahko odobri dostop do s primerom povezanih datotek tudi drugemu osebju Eurojusta, če je to potrebno zaradi opravljanja nalog Eurojusta.

Člen 27

Revizija in nadzor

1.   Pooblaščenec za varstvo podatkov spremlja zakonitost in skladnost z določbami iz Sklepa o Eurojustu, tega poslovnika ali drugih predpisov o obdelavi osebnih podatkov s strani Eurojusta. V ta namen pooblaščenec za varstvo podatkov pomaga nacionalnim članom glede vprašanj, povezanih z varstvom osebnih podatkov in v okviru letnih pregledov preverja skladnost z zgoraj omenjenimi predpisi v Eurojustu. Pooblaščenec za varstvo podatkov poroča Kolegiju in skupnemu nadzornemu organu o rezultatih teh pregledov in o vseh drugih ustreznih dogajanjih znotraj Eurojusta. Pooblaščenec za varstvo podatkov zagotovi, da je po potrebi obveščen upravni direktor, ki lahko sprejme potrebne ukrepe znotraj uprave.

2.   Skupni nadzorni organ izvaja nadzor in revizije v skladu s členom 23(7) Sklepa o Eurojustu.

Poglavje IV

Pretok podatkov tretjim osebam ali organizacijam

Člen 28

Pretok podatkov tretjim osebam ali organizacijam

1.   Eurojust si prizadeva za uvedbo sporazumov o sodelovanju, ki vsebujejo primerne določbe glede izmenjave osebnih podatkov z vsemi sodelavci, s katerimi redno poteka izmenjava.

2.   Brez poseganja v primere, pri katerih obstajajo takšni sporazumi o sodelovanju, Eurojust posreduje osebne podatke tretjim državam ali drugim subjektom iz člena 27(1) Sklepa o Eurojustu le v primeru, če so v skladu s Konvencijo o varstvu posameznikov pri avtomatski obdelavi osebnih podatkov, podpisano v Strasbourgu dne 28. januarja 1981, ali če je zagotovljena primerna raven varstva.

3.   Odločitev, ki se nanaša na prenos nepogodbenicam Konvencije Sveta Evrope z dne 28. januarja 1981, sprejme(-jo) vključeni nacionalni član(-i) na osnovi ocene ustreznosti ravni varstva, ki jo naredi pooblaščenec za varstvo podatkov. Ustreznost ravni varstva je ocenjena ob upoštevanju okoliščin posameznega prenosa ali vrste prenosov. Še zlasti morajo biti pri ocenjevanju pregledani naslednji elementi: vrsta podatkov, namen in trajanje obdelave, za katero se podatki posredujejo, izvorna in namembna država, splošni in sektorski predpisi iz zakonodaje, ki se uporablja v zadevni državi ali organizaciji, tam uporabljani poklicni in varnostni predpisi, kot tudi zadostna zaščita, ki jo zagotovi prejemnik prenosa. Ta zaščita je lahko predvsem rezultat pisnih sporazumov, ki zavezujejo upravljavca, ki opravlja prenos, in prejemnika, ki ni pod pristojnostjo pogodbenice Konvencije. Ti sporazumi morajo vsebovati ustrezne elemente glede varstva podatkov. V primerih, pri katerih ocena ravni varstva povzroča težave, se pooblaščenec za varstvo podatkov pred oceno posebnega prenosa posvetuje s Skupnim nadzornim organom.

4.   Vendar pa lahko nacionalni član, tudi v primeru, če pogoji iz prejšnjih odstavkov niso izpolnjeni, in v primeru izjemnih okoliščin iz člena 27(6) Sklepa o Eurojustu, posreduje podatke tretji državi z enim samim ciljem, to je sprejemom nujnih ukrepov za odpravo neposredne resne nevarnosti, ki ogroža osebo ali javno varnost. Nacionalni član zabeleži takšen izredni prenos v začasni delovni datoteki, ki je povezana s primerom, z navedbo razlogov za takšen prenos in o njem obvesti pooblaščenca za varstvo podatkov. Pooblaščenec za varstvo podatkov preveri, če se takšni prenosi res izvajajo samo v izrednih in nujnih primerih.

Poglavje V

Časovne omejitve za hrambo osebnih podatkov

Člen 29

Časovne omejitve za hrambo osebnih podatkov

1.   Eurojust uvede ustrezne tehnične ukrepe, da zagotovi upoštevanje časovnih omejitev za hrambo osebnih podatkov iz člena 21 Sklepa o Eurojustu.

2.   Sistem upravljanja primerov predvsem zagotavlja, da se vsaka tri leta po vnosu podatkov preveri potreba po njihovi hrambi v začasnih delovnih datotekah. Takšen pregled mora biti ustrezno dokumentiran v sistemu, vključno z razlogom za sprejeto odločitev, njegovi rezultati pa morajo biti samodejno sporočeni pooblaščencu za varstvo podatkov.

3.   Sistem upravljanja primerov mora predvsem označiti podatke, ki so zabeleženi za omejeno časovno obdobje v skladu s členom 15(3) Sklepa o Eurojustu. Pri teh vrstah podatkov mora biti preučitev potrebe za zadržanje podatkov izvedena vsake tri mesece, dokumentirana pa mora biti tako, kot je določeno v odstavkih 1 in 2.

4.   Glede odločitve o zadržanju podatkov za daljše obdobje se upravljavec po preverjanju, kadar je potrebno, posvetuje s Kolegijem in pooblaščencem za varstvo podatkov.

NASLOV IV

PREDPISI ZA POSTOPKE OBDELAVE PODATKOV, KI NISO POVEZANI S PRIMEROM

Poglavje I

Splošna načela

Člen 30

Zakonitost in nepristranskost obdelave

Osebni podatki morajo biti obdelani pošteno in zakonito. Osebni podatki se lahko obdelujejo samo, če:

(a)

je obdelava potrebna zaradi skladnosti s pravno zavezo, ki ji je zavezan upravljavec, ali

(b)

je obdelava potrebna za izvajanje pogodbe, katere pogodbena stranka je posameznik, na katerega se nanašajo osebni podatki, ali je treba na zahtevo posameznika, na katerega se nanašajo osebni podatki, izvesti ukrepe pred sklenitvijo pogodbe, ali

(c)

je posameznik, na katerega se nanašajo osebni podatki, nedvoumno dal svojo privolitev, ali

(d)

je obdelava potrebna za varstvo življenjskih interesov posameznika, na katerega se nanašajo osebni podatki, ali

(e)

je obdelava potrebna za namene zakonitih interesov upravljavca, razen v primeru, če imajo prednosti pred njimi osnovne pravice in svoboščine posameznika, na katerega se nanašajo podatki, in ta posameznik zahteva varstvo v skladu člena 4 tega poslovnika.

Člen 31

Omejitev namena

1.   Osebni podatki se obdelujejo za posebne in natančno določene pravno utemeljene in zakonite namene in se kasneje dodatno obdelujejo samo, če to ni nezdružljivo z izhodiščnim namenom obdelave.

2.   Osebni podatki, zbrani izključno za zagotovitev varnosti ali nadzora in upravljanja sistemov obdelave ali delovnih postopkov, se ne smejo uporabiti za noben drug namen, razen za preprečevanje, preiskovanje, odkrivanje in pregon težjih kaznivih dejanj.

Člen 32

Obdelava posebnih vrst podatkov

1.   Obdelava osebnih podatkov, iz katerih so razvidni rasni ali etični izvor, politična mnenja, verska ali filozofska prepričanja in članstvo v sindikatih ter podatkov o zdravju, spolnem življenju ali obsodbah zaradi kaznivih dejanj je za namene, ki niso povezani s primerom, prepovedana.

2.   Ta prepoved ne velja, če:

(a)

je posameznik, na katerega se nanašajo osebni podatki, dal soglasje za obdelavo teh podatkov, ali

(b)

je obdelava nujna zaradi skladnosti s posebnimi pravicami in pravnimi obveznostmi upravljavca, npr. z obveznostmi na področju davčne ali delovnopravne zakonodaje, ki se uporablja za upravljavca, ali, če je potrebno in se s tem pooblaščenec za varstvo podatkov strinja, je ustrezno zaščitena, ali

(c)

je obdelava potrebna za varstvo življenjskih interesov posameznika, na katerega se nanašajo osebni podatki, ali druge osebe, kadar je posameznik, na katerega se nanašajo osebni podatki, fizično ali pravno nesposoben dati svojo privolitev, ali

(d)

se obdelava nanaša na podatke, ki jih posameznik, na katerega se nanašajo, javno objavil, ali je potrebna za uveljavljanje, izvajanje ali obrambo pravnih zahtevkov.

3.   Podatki iz odstavka 1 se obdelujejo samo za namene, zaradi katerih so bili prvotno zbrani.

Člen 33

Izjeme glede pravice do obveščenosti posameznika, na katerega se nanašajo podatki

1.   V okviru neoperativnega dela Eurojusta, so možne izjeme glede splošnega načela o obveščenosti posameznika, na katerega se osebni podatki nanašajo, če bi posredovanje teh informacij posamezniku, na katerega se podatki nanašajo, ogrožalo:

(a)

pomemben gospodarski ali finančni interes države članice ali Evrospke unije, ali

(b)

varstvo posameznika, na katerega se nanašajo osebni podatki, ali pravic in svoboščin drugih, ali

(c)

državno varnost, javno varnost ali obrambo držav članic.

2.   O takšnih izjemah mora biti takoj obveščen pooblaščenec za varstvo podatkov.

Člen 34

Uradno obvestilo pooblaščencu za varstvo podatkov

1.   Vsak upravljavec vnaprej obvesti pooblaščenca za varstvo podatkov o vsakem postopku obdelave ali nizu takih postopkov, ki so namenjeni enemu samemu cilju ali več povezanim ciljem.

2.   Informacije, ki jih mora posredovati, zajemajo:

(a)

ime upravljavca in prikaz organizacijskih delov institucije ali organa, ki mu je zaupana obdelava osebnih podatkov za posamezni namen;

(b)

namen ali namene obdelave;

(c)

opis vrste ali vrst posameznikov, na katere se osebni podatki nanašajo, in podatkov ali vrst podatkov, ki se nanje nanašajo;

(d)

pravno podlago postopka obdelave podatkov;

(e)

prejemnike ali vrste prejemnikov, ki bi jim lahko bili posredovani podatki; ter

(f)

splošni opis, ki omogoča predhodno oceno ustreznosti varnostnih ukrepov.

3.   O vsaki bistveni spremembi, ki vpliva na informacije iz prejšnjega odstavka, je treba takoj uradno obvestiti uradno pooblaščenca za varstvo podatkov.

Člen 35

Katalog

1.   Pooblaščenec za varstvo podatkov vodi katalog uradnih obvestil o postopkih obdelave v skladu s prejšnjo določbo.

2.   Katalogi vsebujejo vsaj tiste informacije, ki so navedene v členu 34(2)(a) do (f).

3.   Pooblaščenec za varstvo podatkov omogoči Skupnemu nadzornemu organu dostop do zapisov iz člena 1, če to zahteva.

Člen 36

Obdelava osebnih podatkov v imenu upravljavcev

1.   Kadar postopek obdelave v imenu upravljavca izvaja zunanji obdelovalec, upravljavec izbere obdelovalca, ki zagotovi zadostna jamstva v zvezi s tehničnimi in organizacijskimi varnostnimi ukrepi, določenimi v členu 22 Sklepa o Eurojustu, ter vsemi nadaljnimi ustreznimi dokumenti, in zagotovi skladnost temi ukrepi.

2.   Če postopek obdelave izvaja zunanji obdelovalec, ga ureja pogodba ali pravni predpis, ki obdelovalca zavezuje upravljavcu in zlasti določa, da:

(a)

obdelovalec deluje samo po navodilih upravljavca, ter

(b)

obveznosti v zvezi z zaupnostjo in varnostjo, ki jih določata Sklep o Eurojustu in ta poslovnik, morajo veljati tudi za obdelovalca, razen če na podlagi člena 16 ali druge alinee člena 17(3), Direktive 95/46/ES z dne 24. oktobra 1995 o varstvu posameznikov pri obdelavi osebnih podatkov in o prostem pretoku takih podatkov (1) obdelovalca glede zaupnosti in varnosti že obvezuje nacionalna zakonodaja ene od držav članic.

3.   Zaradi dokazovanja morajo biti deli pogodbe ali pravnega akta, ki se nanaša na varstvo podatkov, in zahteve v zvezi z zaupnostjo in varnostnimi ukrepi v pisni ali drugi enakovredni obliki.

Člen 37

Samodejne posamezne odločitve

Posameznik, na katerega se nanašajo osebni podatki, ima pravico do tega, da se nanj ne nanaša odločitev, ki ima v zvezi z njim pravne učinke ali nanj pomembno vpliva in ki temelji samo na avtomatizirani obdelavi podatkov, namenjenih ovrednotenju posameznih osebnih vidikov v zvezi z njim, kot na primer njegova uspešnost pri delu, zanesljivost ali vedenje; to ne velja v primeru, če je odločitev izrecno odobrena skladno z nacionalno ali evropsko zakonodajo ali jo je po potrebi odobril pooblaščenec za varstvo podatkov. V vsakem primeru pa je treba sprejeti ukrepe za zaščito zakonitih interesov posameznika, na katerega se nanašajo osebni podatki, kot so postopki, v katerih lahko izrazi svoje stališče ali možnost, da razume potek postopka obdelave.

Poglavje II

Notranja pravila glede varstva osebnih podatkov in zasebnosti v okviru notranjih telekomunikacijskih omrežij

Člen 38

Področje uporabe

1.   To poglavje vsebuje predpise, ki ne posegajo v prejšnje člene, in se uporabljajo pri obdelavi osebnih podatkov v zvezi z uporabo in upravljanjem telekomunikacijskih omrežij ali terminalske opreme, ki deluje pod nadzorom Eurojusta.

2.   Za namene predpisov iz tega poglavja, „uporabnik“ pomeni vsako fizično osebo, ki uporablja telekominukacijsko omrežje ali terminalsko opremo, ki deluje pod nadzorom Eurojusta.

Člen 39

Varnost

1.   Eurojust sprejme ustrezne tehnične in organizacijske ukrepe za zaščito varne uporabe telekomunikacijskih omrežij in terminalske opreme (računalniki, strežniki, strojna in programska oprema) po potrebi skupaj s ponudniki javno dostopnih telekomunikacijskih storitev ali ponudniki javnih telekomunikacijskih omrežij. Ob upoštevanju stanja tehnike in stroškov za izvedbo, morajo ti ukrepi zagotoviti raven varnosti, ki ustreza predvidenemu tveganju.

2.   V primeru kateregakoli posebnega tveganja glede ogrožanja varnosti mreže in terminalske opreme Eurojust obvesti uporabnike o obstoju tega tveganja in o vseh možnih pravnih sredstvih in alternativnih načinih komunikacije.

Člen 40

Zaupnost komunikacij

Eurojust zagotovi zaupnost komunikacij preko telekomunikacijskih omrežij in terminalske opreme v skladu z zakonodajo Skupnosti.

Člen 41

Podatki o prometu in zaračunavanju storitev

1.   Podatki o prometu v zvezi z uporabniki, ki so v obdelavi zaradi vzpostavitve klicev in drugih zvez preko telekomunikacijskega omrežja, morajo biti izbrisani ali ostati anonimni po zaključku klica ali druge povezave.

2.   Izjeme pri tem splošnem načelu (kot npr. nujnost hranjenja nekaterih podatkov o prometu, če so povezani z postopkom prijave v sistem, potrebnega za določene datoteke ali zaradi zaračunavanja zasebnih klicev) so dovoljene le v primeru, če so predvidene v notranjih predpisih, ki jih sprejme Eurojust po posvetovanju s pooblaščencem za varstvo podatkov. Če pooblaščenec za varstvo podatkov meni, da te izjeme niso zakonite ali ustrezne, se je treba posvetovatis s Skupnim nadzornim organom.

3.   Obdelavo podatkov o prometu in zaračunavanju storitev izvajajo samo osebe, ki se ukvarjajo z zaračunavanjem storitev, s prometom ali vodenjem proračuna.

Člen 42

Imeniki uporabnikov

1.   Osebni podatki, ki jih vsebujejo natisnjeni ali elektronski imeniki uporabnikov, ter dostop do takih imenikov, so omejeni na tisto, kar je nujno potrebno za določene namene imenika.

2.   Ti imeniki so dostopni samo uporabnikom Eurojusta samo za notranjo uporabo ali v drugih ustreznih medinstitucionalnih imenikih.

Poglavje III

Posebni členi

Člen 43

Dodatni predpisi

Če je potrebno, bo Europol popravil dodatne predpise glede obdelave osebnih podatkov v postopkih, ki niso povezani s primerom. O njih mora obvestiti Skupni nadzorni organ in jih objaviti v ločenih internih priročnikih.

NASLOV VI

DRUGE DOLOČBE

Člen 44

Pregled tega poslovnika

1.   Ta poslovnik je treba redno pregledovati, da se ugotovi, če so potrebne spremembe. Vse spremembe tega poslovnika morajo potekati v skladu s predpisi, določenimi za njegovo odobritev v Sklepu o Eurojustu.

2.   Pooblaščenec za varstvo podatkov obvesti predsednika Kolegija in Skupni nadzorni organ, če meni, da so v tem poslovniku potrebne spremembe.

3.   Skupni nadzorni odbor posreduje Kolegiju predloge in priporočila glede sprememb tega poslovnika.

Člen 45

Začetek veljavnosti in uporaba

1.   Ta poslovnik začne veljati dan po dokončni odobritvi Sveta.

2.   Sklep se objavi v Uradnem listu Evropske unije.


(1)  UL L 281, 23.11.1995, str.31.


I Informacije

Komisija

19.3.2005   

SL

Uradni list Evropske unije

C 68/11


Menjalni tečaji eura (1)

18. marca 2005

(2005/C 68/02)

1 euro=

 

Valuta

Menjalni tečaj

USD

ameriški dolar

1,3279

JPY

japonski jen

139,28

DKK

danska krona

7,4478

GBP

funt šterling

0,69345

SEK

švedska krona

9,1144

CHF

švicarski frank

1,5495

ISK

islandska krona

78,08

NOK

norveška krona

8,1280

BGN

lev

1,9558

CYP

ciprski funt

0,5834

CZK

češka krona

29,749

EEK

estonska krona

15,6466

HUF

madžarski forint

245,66

LTL

litovski litas

3,4528

LVL

latvijski lats

0,6962

MTL

malteška lira

0,4324

PLN

poljski zlot

4,0675

ROL

romunski leu

36 276

SIT

slovenski tolar

239,70

SKK

slovaška krona

38,280

TRY

turška lira

1,7546

AUD

avstralski dolar

1,6802

CAD

kanadski dolar

1,6027

HKD

hongkonški dolar

10,3552

NZD

novozelandski dolar

1,7951

SGD

singapurski dolar

2,1613

KRW

južnokorejski won

1 334,54

ZAR

južnoafriški rand

8,0401


(1)  

Vir: referenčni menjalni tečaj, ki ga objavlja ECB.


19.3.2005   

SL

Uradni list Evropske unije

C 68/12


DRŽAVNA POMOČ – REPUBLIKA MADŽARSKA

Državna pomoč št. C 35/2004 (prej HU 11/2003) (Postopek začasnih mehanizmov) – Postabank és Takarékpénztár Rt./Erste Bank Hungary Rt.

Razpis za predložitev pripomb v skladu s členom 88(2) Pogodbe ES

(2005/C 68/03)

Besedilo velja za EGP

S pismom z dne 20. oktobra 2004, katerega kopija v izvirnem jeziku je priložena povzetku, je Komisija obvestila Republiko Madžarsko o odločbi v zvezi s sprožitvijo postopka iz člena 88(2) Pogodbe ES, ki zadeva del zgoraj omenjenega ukrepa pomoči.

Komisija dopušča nekatere druge ukrepe, pojasnjene v pismu, priloženem povzetku.

Zainteresirane stranke lahko predložijo pripombe v zvezi z ukrepom pomoči, za katerega sproži Komisija postopek, v roku enega meseca od objave povzetka in priloženega pisma na naslov:

European Commission

Directorate-General for Competition

Directorate H

State Aid Greffe

Spa 3 6/05

B-1049 Brussels

Št. telefaksa: (32-2) 296 12 42

Te pripombe se bodo sporočile Republiki Madžarski. Pisno se lahko zahteva zaupno obravnavanje identitete zainteresirane stranke, ki predloži pripombe, pri čemer se navedejo razlogi za to zahtevo.

POVZETEK

I.   Postopek

Komisija je oktobra 2003 prejela priglasitev državnih ukrepov v korist banke Postabank és Takarékpénztár Rt. („PB“) v postopku „začasnih mehanizmov“, predvidenemem v Prilogi IV.3 k Aktu o pristopu, ki je del Pristopne pogodbe k Evropski uniji.

II.   Opis ukrepov

Poglavitna dejavnost banke PB (ki se je 1. septembra 2004 združila z Erste Bank Hungary) je predvsem poslovanje z občani in zagotavljanje univerzalnih bančniških storitev na Madžarskem. PB je leta 1998 grozil zlom, zato se je vlada odločila za posredovanje in banki ponudila pomoč v obliki ponovne kapitalizacije, s čimer je postala 99,9-odstotna lastnica njenih delnic. Rešitev iz finančnih težav naj bi bil prvi korak k pripravi PB na prestrukturiranje in privatizacijo. PB je bila kljub poskusom privatizacije leta 2000 prodana zasebnemu strateškemu vlagatelju šele oktobra 2003, ko je madžarska vlada kupcu ponudila zavarovanje proti tožbam. Večinski delež PB je bil prodan banki Austrian Erste Bank, ki je ponudila najvišjo ceno. 1. septembra 2004 se je PB združila z banko Erste Bank Hungary.

PB je od leta 1995 prejemala finančno pomoč pristojnih organov Madžarske za prestrukturiranje bančniškega poslovanja. Republika Madžarska je objavila različne ukrepe za potrditev s strani Komisije na podlagi Postopka začasnih mehanizmov iz Priloge IV k Aktu o pristopu, in sicer:

„Podrejene obveznice, april 1995“, „Povečanje kapitala, september 1995“, „Podrejene obveznice, marec 1996“, „Podrejene obveznice, julij 1996“, „Oprostitev obvezne rezerve, marec 1997“, „Država kot neposredni garant, april 1997“, „Zamenjava premoženja, september 1997“, „Povečanje kapitala, junij 1997“, „Podrejene obveznice, december 1997“, „Povečanje kapitala, maj 1998“, „Prestrukturiranje kapitala, december 1998“, „Čiščenje portfelja, december 1998“, „Oprostitev pravno zavezujočih posojilnih in naložbenih limitov, april 1999“, „Oprostitev obveznosti PB iz Sporazuma o konsolidaciji, november 2001“, „Oprostitev omejitve valutnih tveganj, oktober 2001“, „Ekskluzivna pravica odprtja študentskih računov za izplačila študijskih posojil, september 2001“, „Odškodnina podjetju ÁPV (Odškodnina), oktober 2003“.

III.   Analiza ukrepov

Čeprav Komisija meni, da večina ukrepov po pristopu Madžarske ne more biti več veljavnih, meni tudi, da ukrep „Jamstvo za neznane terjatve, oktober 2003“ po pristopu velja. To jamstvo zagotavlja možnost kasnejšega dodajanja terjatev zunaj področja, določenega s pristopom. Posledično se lahko področje in obseg možne pomoči, odobrene PB, v prihodnosti spreminjata, zato ju trenutno ni mogoče natančno opredeliti.

Jamstvo za neznane terjatve, del ukrepov, ki so jih pristojni organi Madžarske decembra 1998 sprejeli zato, da bi olajšale prestrukturiranje in privatizacijo PB, po mnenju Komisije ne spada v okvir državne pomoči, določene v členu 87(1) Pogodbe ES.

Komisija je to pomoč preučila na osnovi Smernic o državni pomoči za reševanje in prestrukturiranje podjetij v težavah (1) („Smernice iz leta 1999“). Z analizo Komisije so se pojavili naslednji resni dvomi o skladnosti pomoči s skupnim trgom:

Komisija dvomi o uvrstitvi PB med podjetja v težavah v letu 2003, ko so bila odobrena jamstva, in o nujnosti elementa pomoči v Jamstvu za neznane terjatve za njeno prestrukturiranje.

Komisija resno dvomi, da je bil element pomoči v Jamstvu za neznane terjatve odobren znotraj načrta za prestrukturiranje v skladu s smernicami iz leta 1999.

Komisija dvomi, da je bila pomoč omejena na najmanjšo stopnjo in da je upravičenka v zadostni meri pripomogla k celotnemu prestrukturiranju stroškov PB.

Komisija resno dvomi, da vključujejo ukrepi prestrukturiranja, vključno z Jamstvom za neznane terjatve, ki jih z elementi pomoči podpirajo pristojni organi Madžarske, vse potrebne izravnalne ukrepe.

Komisija tudi resno dvomi, da velja člen 45(2) Evropskega sporazuma v tem smislu. Ker je določba del „Poglavja o ustanovitvi“ v Evropskem sporazumu, meni Komisija, da ne velja v smislu državne pomoči. Poleg tega Komisija resno dvomi, da je bilo Jamstvo za neznane terjatve potrebno za dosego ciljev, navedenih v tej določbi.

Komisija ob upoštevanju navedenih vidikov ugotavlja, da se na tej stopnji elementi pomoči iz Jamstva za neznane terjatve ne skladajo s potrebnimi pogoji, da bi lahko oprostitev iz člena 87(3)(c) Pogodbe ES stopila v veljavo. Komisija se je zato odločila, da za „Jamstvo za neznane terjatve“ sproži postopek, določen v členu 88(2) Pogodbe ES.

V skladu s členom 14 Uredbe Sveta (ES) št. 659/1999 se lahko v katerem koli primeru nelegalne pomoči od prejemnika zahteva vračilo sredstev.

[BESEDILO PISMA]

„A Bizottság tájékoztatni kívánja a Magyar Köztársaságot, hogy a magyar hatóságok által a fent említett bejelentett intézkedéseket illetően benyújtott információk vizsgálatát követően úgy döntött, hogy ezek közül több a csatlakozást követően már nem alkalmazandó. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében, amit a Bizottság a csatlakozást követően is alkalmazandónak ítél, a Bizottságnak komoly kétsége merült fel annak a közösségi joganyaggal való összeegyeztethetőséget illetően. A Bizottság ezért a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (a továbbiakban: ‚csatlakozási okmány‘) IV. melléklete 3. szakasza (1) bekezdése c) pontjának, valamint (2) és (3) bekezdésének megfelelően úgy döntött, hogy az intézkedés ellen kifogást emel, és az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást kezdeményezi.

1.   ELJÁRÁS

1.

A Bizottság 2003. szeptember 23-án kelt, 2003. október 22-én iktatott levélben kapott értesítést az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés részét képező csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott ideiglenes eljárás alapján a Postabank és Takarékpénztár Rt. (a továbbiakban: ‚Postabank‘ vagy ‚a Bank‘) javára hozott állami intézkedésekről.

2.

A Bizottság az értesítés áttekintését követően 2003. november 5-én kelt levelében kiegészítő információ benyújtását kérte. A magyar hatóságok a kért kiegészítő információt 2004. január 23-án kelt, 2004. január 26-án iktatott e-mailükben benyújtották, és egy sor, az ideiglenes eljárás alapján a Postabank javára hozott további intézkedésről tettek bejelentést.

3.

A bizottsági szolgálatok 2004. február 2-i értesítésükben kifejtették a magyar hatóságok számára, hogy jóllehet a Postabankkal kapcsolatos minden egyes bejelentett intézkedést egyedileg ismertetik és bírálják el, a Bizottság valamennyi bejelentett intézkedésre vonatkozóan egy határozatot hoz majd, mivel azok egymással szoros összefüggésben állnak.

4.

A Bizottság 2004. március 26-i levelében kiegészítő információkat kért. A magyar hatóságok 2004. április 30-án iktatott levelükben benyújtották a kiegészítő információt. Ezenkívül a bejelentéshez kiegészítést csatoltak.

5.

A Bizottság 2004. július 16-i levelében további információkat kért. A magyar hatóságok 2004. szeptember 3-án iktatott levelükben válaszoltak a Bizottság kérésére.

2.   HÁTTÉR

6.

A Postabank – amely 2004. szeptember 1-jén PB egyesült az Erste Bank Hungary-val – alapvetően lakossági profilú bank, amely teljes körű banki szolgáltatásokat nyújt. Ügyfélköre elsősorban magánszemélyekből, illetve kis- és középvállalkozásokból áll. A Postabank 2003 végén 1 600 alkalmazottat foglalkoztató országos hálózattal rendelkezett, amely 113 fiókjában és 3 200 postahivatalon keresztül mintegy 500 000 ügyfelet szolgált ki.

7.

A Postabankot 1988-ban alapították, és 1994-re Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. 2002 végén a Postabank a hetedik legnagyobb kereskedelmi bank volt Magyarországon, teljes eszközállománya elérte a 398,8 milliárd forintot (2), ami 3,7 %-os piaci részesedést jelent.

8.

A Postabankot 1988-ban 94 részvényes alapította, akik között a számos magánbefektető mellett a fő részvényes a Magyar Posta volt. A részvényesek köre az 1990-ben végrehajtott tőkeemelést követően tovább bővült, ennek során néhány külföldi befektető is jegyzett Postabank-részvényeket. Több tulajdonosváltást követően 1998-ban állami tulajdonú vállalatok tőkeemelést hajtottak végre a Postabankban, amelynek során az állam többségi tulajdont szerzett.

9.

Az 1990-es évek elején, különösen a lakossági betétgyűjtés terén megvalósított dinamikus növekedés eredményeként a bank Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. A magyar hatóságok állítása szerint a növekedést nem ellensúlyozta prudens hitelezői tevékenység, és a bank spekulációs befektetésekbe és hitelezői tevékenységbe bocsátkozott. A bank által felhalmozott veszteségeket elsősorban a hibás gazdálkodás okozta, ami a bankot a szabályzati kötelezettségek nem teljesítése mellett nagy pénzügyi kockázatoknak tette ki.

10.

A magyar hatóságok állítása szerint arra a tényre tekintettel, hogy a Postabank számottevő lakossági ügyfélkörrel rendelkezik és felszámolása a teljes bankrendszert veszélyeztette volna, a magyar kormány több stabilizációs intézkedést hajtott végre azt követően, hogy 1997. februárjában híresztelések terjedtek el a bizonytalan pénzügyi helyzetről és a betétesek kivonták betéteiket.

11.

Az 1998-ban megvalósított stabilizációt és feltőkésítést követően a Pénzügyminisztérium és a Postabank 1998. decemberében konszolidációs megállapodást kötött, amely rendelkezett a Postabank tevékenységeinek ellenőrzéséről, valamint arról, hogy a Postabank bizonyos kompenzációs összegeket fizet a Pénzügyminisztériumnak, amennyiben a Postabank elért bizonyos eredményeket a konszolidációs megállapodás 2003. decemberében történő megszűnéséig.

12.

A magyar hatóságok állítása szerint a Postabankot 1998-ban az összeomlás fenyegette, és a kormánynak be kellett avatkoznia, hogy feltőkésítéssel megmentse a bankot és ezzel 99,9 %-os részvényesévé váljon. A vezetést, az igazgatótanácsot és a felügyelőbizottságot leváltották, és a bank behajthatatlan követeléseinek és fő befektetésein kívüli (‚non-core‘) befektetéseinek nagyrészét kitették két eseti work-out vállalathoz, a teljesen állami tulajdonú Reorg-Apport szanáló szervezethezt és a száz százalékban a Postabank tulajdonában levő PB Workout leányvállalathoz. Az új vezetés szervezeti és működési szerkezetátalakítást kezdeményezett.

13.

A Postabank 1998 végén végrehajtott tőkeinjekciójának célja a Postabank felkészítése volt egy rövid időn belül megvalósítandó szerkezetátalakításra és magánosítására. 2000-ben a kormány döntött a Postabank privatizációjáról, és az ÁPV Rt (3) megkezdte a potenciális privatizációs lehetőségek vizsgálatát. A kormány kizárólagos tárgyalásokba kezdett az OTP Bankkal, amelyek eredménytelenül végződtek. A kormány 2001. március 6-án úgy döntött, hogy nem fogadja el az OTP Banknak a Postabank megvételére vonatkozó ajánlatát. 2002-ben a kormány részvényeinek nagyrésze a Magyar Posta Rt. tulajdonába került át, amely 2002. áprilisáig megszerezte a Postabank részvényeinek 96,75 %-át. A kormány megerősítette a Postabank privatizációját illető szándékát, és új vezetést nevezett ki.

14.

A kormány egy 2003. május 7-én elfogadott határozatban megerősítette a Postabank privatizációjára vonatkozó tervét, amelyet követően a kormány kétfordulós, nyílt pályázati eljárás mellett döntött, amelyen a kormány által megállapított feltételeknek megfelelő bármely potenciális befektető részt vehetett. A bejelentést tevő hatóságok szerint minden pályázónak ugyanazokat a szerződéses feltételeket kínálták, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve.

15.

A benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank der österreichischen Sparkassen AG (a továbbiakban ‚Erste Bank‘ vagy a ‚Vevő‘) kínálta a legmagasabb árat, 101,3 milliárd forintot, és ezzel 99,9 %-os részesedést szerzett a Postabankban. A részvényvásárlási szerződést 2003. október 20-án írták alá, és a részvények eladása 2003. december 16-án befejeződött.

16.

A Postabank 2004. szeptember 1-jén egyesült az Erste Bank Hungary Rt.-vel. Az összevonással létrejött jogi személy, az Erste Bank Hungary Rt., Magyarország második legnagyobb lakossági bankja, amely mintegy 9 % piaci részesedéssel rendelkezik. A banknak 2 500 alkalmazottja van, és 161 fiókjában mintegy 900 000 ügyfelet szolgál ki.

3.   A BEJELENTETT INTÉZKEDÉSEK ISMERTETÉSE

17.

A magyar hatóságok a következő intézkedésekről tettek bejelentést:

18.

‚Alárendelt kötvény, 1995. április‘: A Postabank 1995. április 27-én10 000 forint névértéken 190 200 alárendelt kölcsöntőke kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, amelyet 10 befektető, köztük néhány állami érdekeltségű szervezet 1.902 millió forint értékben jegyzett le. A kötvények lejárata hét év volt, és 1999. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

19.

‚Tőkemelés, 1995. szeptember‘: 1995. áprilisában a Postabank nyilvános részvénykibocsátás keretében 10 000 forintos névértéken 994 502 darab részvényt bocsátott ki. Az újonnan kibocsátott részvények […]-át (4) hazai befektetők, köztük állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le, míg a fennmaradó […]-ot külföldiek vásárolták meg. A tranzakció 1995. szeptember 5-én zárult.

20.

‚Alárendelt kötvény, 1996. március‘: A Postabank 1996. március 22-én10 000 forint névértéken 100 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül három befektető, köztük két helyi önkormányzat jegyezte le. A kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

21.

‚Alárendelt kötvény, 1996. július‘: A Postabank 1996. június 22-én10 000 forint névértéken 200 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül négy befektető, magánbefektetők és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hét év volt, és 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

22.

‚Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március‘: […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 1997. márciusa és júniusa között felmentette a Postabankot a kötelező tartalékképzési kötelezettség alól. A Postabank mentessége 1997. július 1-jén járt le, ezt követően a bankra ismét érvényes volt a kötelező tartalékképzés szokásos követelménye.

23.

‚Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április‘: A magyar kormány készfizető kezességet vállalt a Postabank G-Módusznak nyújtott kölcsöne tekintetében. A kezességet az állam számára a Postabank részvényesei közé tartozó Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és […] városi önkormányzata által vállalt hasonló viszontgarancia fedezte. A Postabank a kezességet […] (1997. július 14-én és 1998. július 10-én), két részletben hívta le. A kezesség összeghatára 12 milliárd forint volt, de ebből 11,860 millió forint került felhasználásra. A Postabanknak nincs további kötelezettsége a G-Módusz tekintetében. A kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. További kifizetés lehívására nincs lehetőség.

24.

‚Eszköz swap, 1997. szeptember‘: A magyar kormány […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében eszköz swap végrehajtásáról döntött, amelynek során a bank portfóliójából egyes ingatlanokat forgalomképesebb, különböző vállalatok kisebbségi részesedését képviselő, tőzsdén kívüli (OTC) részvényekre cseréltek. A részvények az ÁPV Rt. birtokában voltak. A Postabank Invest Rt. egy 1997. szeptember 11-én kötött eszköz swap megállapodás útján egyes ingatlanokat egy különleges célú köztes társaságon keresztül 12,55 milliárd forintért értékesített az ÁPV Rt.-nek és ennek fejében tőzsdén kívüli részvényekből álló portfóliót kapott. A portfólió ÁPV Rt. könyvei szerinti értéke 10,3 milliárd forint volt, míg piaci értéke 13,1 milliárd forintot tett ki.

25.

‚Tőkeemelés, 1997. június‘: A Postabank 1997. május 30-án zárt körben 710 400 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket végül tizenhárom befektető, köztük két külföldi befektető és különböző szintű állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le.

26.

‚Alárendelt kötvény, 1997. december‘: A Postabank 1997. december 30-án 380 alárendelt kötvényt bocsátott ki 10 000 000 névértékben. A kibocsátást zárt körben hajtották végre, a kötvényeket végül huszonkét befektető, köztük magán- és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hat év volt, és 1999. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

27.

‚Tőkeemelés, 1998. május‘: A Postabank 1998. május 10-én zárt körben 1 857 087 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket öt hazai befektető jegyezte le; három állami érdekeltségű szervezet a teljes kibocsátásból […] forintot jegyzett. A tranzakció 1998. május 11-én zárult.

28.

‚Tőkeátcsoportosítás, 1998. december‘: A magyar kormány 1998. decemberében tőkeleszállítást és tőkeemelést tartalmazó intézkedéseket fogadott el a Postabank tőkehelyzetének rendezése érdekében 1998. december 30-án a Postabank közgyűlése jóváhagyta a bank alaptőkéjének leszállítását 42,1 milliárd forintról 21,1 millió forintra, és ezzel egy postabanki részvény névértékét 10 000 forintról 5 forintra csökkentette. A közgyűlés emellett döntött a leszállított alaptőke felemeléséről 2 millió új részvény kibocsátásával, 20 milliárd forint névértéken, 152 milliárd forint kibocsátási árfolyamon. A tőkét az ÁPV Rt. és a Pénzügyminisztérium biztosította, amelyek 1 736 843, illetve 263 157 új részvényt jegyeztek, és ezzel a Postabank 99,9 %-os részvényeseivé váltak. A tőkeátcsoportosítás 1998. decemberében lezárult.

29.

‚Portfóliótisztítás, 1998. december‘: A magyar kormány elhatározta a Postabank portfóliójának megtisztítását, és 1998. december 31-én a Postabank 125,4 milliárd forint nyilvántartási értékű eszközt értékesített 41,3 milliárd forintos áron. Az eszközöket a Reorg-Apport Rt., egy teljesen állami tulajdonban levő, a Postabanktól független irányítás alatt álló workout vállalat, vásárolta meg. A Reorg-Apport a tranzakció finanszírozásához 41,5 milliárd forint össznévértékű zártkörű kötvénykibocsátást valósított meg. A kétéves lejáratú kötvényeket a Postabank jegyezte le. A magyar kormány a tőkeösszeg és a kötvények kamatainak megfizetésére készfizetői kezességet vállalt. A Reorg-Apport feladata volt a Postabanktól megvásárolt eszközök értékesítése a költségvetés számára a készfizetői kezességből származó teher minimálisra csökkentésével. Jóllehet a Reorg-Apport a kötvények lejártáig csak 23,5 milliárd forint értékű eszközt értékesített, a készfizetői kezességet nem érvényesítették. A Reorg-Apport 20 milliárd forint közvetlen állami hozzájárulás és 5 milliárd forint kamatmentes állami kölcsön igénybevételével 2001. januárjában visszafizette a kötvényeket. A kezességet nem érvényesítették, és az eszközátruházás 1998. decemberében lezárult. A kötvények 2001. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

30.

‚Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április‘: Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1999. április 26-án engedélyezte a Postabanknak, hogy […] a HTCC Csoport tekintetében átmenetileg túllépje a törvényes hitelezési határt, a Postabank Csoport tulajdonában levő workout leányvállalat, a PB Workout tekintetében pedig a törvényes hitelezési és befektetési határt. A Postabank a negatív szavatoló tőke és a negatív tőkemegfelelési mutató elkerülése érdekében kérte ezeket a felmentéseket. A felmentések 2000. júniusában lejártak, és azokat nem újították meg.

31.

‚A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november‘: Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben […] forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Ebből következően 2 720,2 millió forint összegig a Postabankot felmentették a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségeinek megfizetése alól. A felmentés 2001 végén járt le. A konszolidációs megállapodás 2003. decemberében szűnt meg.

32.

‚Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október‘: A Postabank jelentős méretű devizaeszköz-állománnyal rendelkezett, amely az 1998-as konszolidációt megelőző időszakból származott. A Postabank ezekre a devizaeszközökre számottevő kockázati tartalékot képzett, főleg USA dollárban. Az új szabályozás 2001. október 1-jén lépett életbe, és a kockázati tartalékkal fedezett deviza nettó értéken (azaz a kockázati tartaléktól nettósított értéken) való könyvelését írta elő. Ez a szabályozásbeli változás nyitott devizapozíciót hozott létre a Postabank mérlegében. A Postabank […] értesítette az MNB-t a korláton felüli többletéről, és felmentést kért. A Postabank az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet előírására cselekvési tervet dolgozott ki, amit az ÁPTF elfogadott. A szabályozásnak való megfelelés végső határidejét […]-ában állapították meg. A Postabank a cselekvési tervet végrehajtotta, és 2002. áprilisában visszatért a szabályozás szerinti korláthoz.

33.

‚Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember‘: A magyar állam külön társaságot hozott létre az egyetemi hallgatóknak szóló hosszú távú, kedvezményes kamatozású hitelek folyósítására. A Diákhitel Központ (DHK) úgy alakította ki a hitelfolyósítás folyamatát, hogy a hosszú távú diákhitelt igénylő hallgatóknak kizárólag a Postabanknál nyithattak folyószámlát. Egy 2002. októberi kormányhatározat kimondta, hogy a hitelek folyósítását valamennyi magyar kereskedelmi bankon keresztül biztosítják. A 2003-ban lefolytatott versenypályázatot követően a DHK tárgyilagos feltételeit teljesítő bármely kereskedelmi bank kínálhat diákhitelszámlát a hallgatók számára. A Postabank kizárólagossága a diákszámlák biztosítása terén 2003. januárjában megszűnt.

34.

‚Kártérítés az ÁPV Rt. részéről (‚kártérítés‘), 2003. október‘: A magyar kormány a Postabank magánosításáról szóló 2003. május 7-i kormányhatározatot követően a vevő Erste Banknak jogvita esetére kártérítést ajánlott. A kártérítés kiterjed a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül felmerülő esetleges vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre.

35.

A magyar hatóságok állítása szerint nyilvános kétfordulós pályázati eljárás megrendezésére került sor, amelyen minden olyan potenciális befektető részt vehetett, amely teljesítette a kormány által meghatározott feltételeket. Valamennyi ajánlattevőnek ugyanazokat a tervezett szerződéses feltételeket kínálták, beleértve a kártérítést esetleges per esetén.

36.

A pályáztatást követően 2003. októberében a Postabank részvénytöbbségét a beadott ajánlatok között a legmagasabb árat kínáló osztrák Erste Banknak adták el, amely így jelenleg a részvények 99,9 %-át birtokolja. A vételár 101,3 milliárd forint volt, amely az ellenőrzött, 2002. december 31-i nettó eszközérték 2,7-szeresét képviselte.

37.

2004. április 30-án a magyar hatóságok a bejelentés kiegészítéséül benyújtották a Postabank megvásárlója, az Erste Bank visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatát, amely rendelkezik a Magyarország által a vevő részére esetleges vagy ismeretlen perbelikövetelésekkel és a 2004. április 29-én aláírt részvényvásárlási megállapodásban meghatározott, ismeretlen követelésekkel kapcsolatos kockázatmeghatározással kapcsolatban fizetendő összegek teljes felső határáról.

38.

A részvényvásárlási megállapodás szerint a per esetére vonatkozó kártérítés feltételei az eladó és a vevő közötti kockázatmegosztás tekintetében a következőképpen alakulnak:

a)

Az esetleges peresített követelésekre vonatkozóan az eladó az alábbiak tekintetében teljesít kifizetést:

a tárgybani banki kötelezettségek első 4 milliárd forintja 50 %-ának teljes összegét;

a 4 milliárd forint fölötti többlet 100 %-át, amelynek teljes összege nem haladja meg a 350 milliárd forintot.

b)

Az ismeretlen követelésekre vonatkozóan az eladó az alábbiak tekintetében teljesít kifizetést:

a megfelelő banki kötelezettségek első 10 milliárd forintja 90 %-ának teljes összegét;

a 10 milliárd forint fölötti többlet 100 %-át, amelynek teljes összege nem haladja meg a 200 milliárd forintot.

39.

Az eladónak a kártérítés tekintetében fennálló kötelezettségei a részvényvásárlási megállapodás teljesítését követő öt évvel szűnnek meg harmadik fél azon követeléseivel kapcsolatban, amelyek tekintetében:

esetleges peresített követelések esetében nem indítottak bírósági vagy választottbírósági eljárást; vagy

ismeretlen követelések esetében i. nem indítottak bírósági vagy választottbírósági eljárást, vagy ii. nem merült fel az eladó írásbeli jóváhagyásával meghatározott banki kötelezettség.

4.   VIZSGÁLAT

1.   Alkalmazandóság a csatlakozást követően

1.1.   Jogszabályi keret – Az ideiglenes eljárás

40.

A csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasza meghatározza az ‚ideiglenes eljárást‘. Rendelkezik az új tagállamokban a csatlakozás időpontja előtt hatályba léptetett és ezt követően is alkalmazandó támogatási programok és egyedi támogatások vizsgálatára vonatkozó jogszabályi keretről; ez az eljárás vonatkozik azokra a programokra és intézkedésekre is, amelyek nem szerepelnek a IV. melléklethez csatolt ‚meglévő támogatási‘ intézkedések listáján és amelyeket 1994. december 10-től kezdve léptettek hatályba. Azok a csatlakozás után is alkalmazandó intézkedések, amelyek 1994. december 10-ét megelőzően léptettek hatályba, a csatlakozáskor az EK-Szerződés 88. cikkének (1) bekezdése értelmében meglévő támogatásnak tekintendők. Ebben a tekintetben az a jogilag kötelező érvényű jogszabály jelent lényeges szempontot, amelynél fogva az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik (5).

41.

Az ideiglenes eljárásnak megfelelően a csatlakozást követően is alkalmazandó támogatási intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét elsősorban az állami támogatások ellenőrzésének tekintetében felelős nemzeti hatóságnak (a Magyar Köztársaságban a Támogatásokat Vizsgáló Iroda) kell vizsgálnia.

42.

Az új tagállam törekedhet a jogbiztonságra azzal, ha az intézkedéseket bejelenti az Európai Bizottságnak. A Bizottság a bejelentés nyomán megvizsgálja a bejelentett intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

43.

Amennyiben a Bizottságnak komoly kétségei vannak a bejelentett intézkedéseknek a közösségi vívmányokkal való összeegyeztethetőségét illetően, a teljes bejelentés kézhezvételének időpontjától számított három hónapon belül kifogást emelhet.

44.

Ezzel szemben, ha a Bizottság a határidőn belül nem emel kifogást a bejelentett intézkedések ellen, a bejelentett intézkedéseket a csatlakozás időpontjától létező támogatásnak tekintik.

1.2.   A csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések

45.

A Bizottság a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedéseket nem vizsgálhatja a 88. cikkben megállapított eljárások alapján. Tekintve, hogy az ideiglenes eljárás csak azt határozza meg, hogy egy adott intézkedés létező támogatásnak minősül-e a csatlakozást követő állami támogatási eljárások értelmében, így nem kötelezi és nem is jogosítja fel a Bizottságot a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések felülvizsgálatára.

46.

A vázolt jogszabályi keret alapján ezért elsőrendűen fontos az az első vizsgálat, amely eldönti, hogy a bejelentett intézkedések alkalmazandók-e a csatlakozás időpontját követően.

47.

Csak az olyan intézkedések minősülhetnek az ideiglenes eljárás értelmében – a megfelelő feltételek teljesítése esetén – létező támogatásnak, amelyek a csatlakozást követően további támogatás odaítélését vagy már odaítélt támogatás összegének növelését eredményezhetik, és ebből adódóan az ideiglenes eljárás hatálya alá tartoznak. Másrészről az ideiglenes eljárásnak nincs szerepe az olyan támogatási intézkedések tekintetében, amelyeket már a csatlakozás előtt végleg és feltétel nélkül odaítéltek egy adott összegre vonatkozóan. Ebben az esetben is annak megállapításához, hogy az adott esetben erről van-e szó, a meghatározó az a jogilag kötelező érvényű jogszabály, amellyel az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik.

48.

Ez az értelmezés megfelel az ideiglenes eljárás és általában véve az állami támogatások ellenőrzése céljának, rendeltetésének és logikájának. Ezenfelül az állami támogatás formáját öltő intervenciók közvetlen gazdasági hatásának felismerése révén az új intézkedést abban az időpontban kell vizsgálni, amikor a támogatás odaítélésre kerül; ez az állam jogi kötelezettségvállalása, ami a támogatás odaítélésével és nem csupán annak folyósításával azonos értelmű. Jogi kötelezettségvállalás alapján teljesített minden jelenlegi vagy leendő kifizetés egyszerű végrehajtási aktus és nem értelmezhető új vagy kiegészítő támogatásnak. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően alkalmazandónak minősüljön, bizonyítani kell, hogy a támogatás az odaítélésekor nem vagy nem pontosan ismert többlethaszon termelésére alkalmas.

49.

Ezen feltétel alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a csatlakozás időpontját követően is alkalmazandók az alábbi támogatási intézkedések:

minden olyan támogatási program, amely a csatlakozás időpontját megelőzően lépett hatályba, és amelynek alapján, további végrehajtási intézkedésre vonatkozó kötelezettség nélkül, egyedi támogatás nyújtható a jogszabályban általános és elvont módon meghatározott vállalkozásoknak a csatlakozást követően;

olyan, konkrét projekthez nem kapcsolódó támogatás, amelyet a csatlakozást megelőzően, egy vagy több vállalkozás részére határozatlan időszakra és/vagy határozatlan összegben ítéltek oda;

egyedi támogatási intézkedések, amelyekre vonatkozóan az állam pontos gazdasági kötelezettsége nem ismert a támogatás odaítélésének időpontjában.

50.

A bizottsági szolgálatok a Magyar Köztársaság Európai Unió Melletti Állandó Képviseletének címzett 2003. augusztus 4-i levelükben tájékoztatták a Magyar Köztársaságot az egyedi támogatási intézkedések tekintetében a ‚csatlakozást követően alkalmazandó‘ fogalmának bizottsági értelmezéséről:

‚Az eljárási szabályzat 1. cikke e) pontjában meghatározott egyedi támogatási intézkedések abban az esetben tekintendők a ‚csatlakozás után is alkalmazandó‘-nak, ha a csatlakozás napját követően várhatóan növelik az állam kötelezettségét. A Versenypolitikai Főigazgatóság úgy véli, hogy ez a feltétel különösen a kötelező terhek alóli felmentés, illetve ezek csökkentése (pl. adók vagy a kötelező szociális biztonsági járulék alóli felmentés vagy ezek csökkentése) esetén alkalmazandó, amikor a juttatás a csatlakozást követően is hatályos, valamint a csatlakozás időpontján túlnyúló garanciák, illetve hitelkeretekhez és ‚lehívási jogokhoz‘ hasonló pénzügyi konstrukciók esetén. Minden ilyen esetben az intézkedések a csatlakozást követően is alkalmazandónak tekinthetők: jóllehet az intézkedés hivatalosan elfogadásra került, az állam teljes kötelezettsége a támogatás odaítélésekor világosan nem ismert.‘

51.

A Bizottság abban az esetben ítéli az egyedi intézkedéseket a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasz értelmében a csatlakozás után is alkalmazandónak, ha az állam pontos gazdasági kötelezettsége a támogatás odaítélése időpontjában és a csatlakozás időpontjában sem ismert.

52.

A garancia, illetve a kártérítési kezesség tekintetében az alábbi feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően már ne minősüljön alkalmazandónak:

a kockázatokat pontosan meghatározták és felvették egy, a csatlakozás időpontjában lezárt, kimerítő listára;

a fizetendő összegekre teljes felső határt állapítottak meg;

a per olyan eseményekhez kötődik, amelyek a kártérítés odaítélésének időpontjában már lezajlottak; jövőbeli eseményekhez nem kapcsolódik.

53.

A fenti feltételek valóban alkalmasak annak biztosítására, hogy az állam pénzügyi kötelezettsége a csatlakozást megelőzően elegendő mértékben meghatározott és korlátozott legyen. Az ilyen jellegű intézkedések alapján folyósított jövőbeli kifizetés csupán már korábban odaítélt támogatás végrehajtási cselekményét jelentené, további új vagy kiegészítő támogatást nem eredményezhetne.

1.3.   Az egyedi intézkedések csatlakozás utáni alkalmazandósága

54.

A Bizottság áttekintette a magyar hatóságok által benyújtott információkat, és elvégezte a bejelentett egyedi intézkedések elemzését.

55.

‚Alárendelt kötvény, 1995. április‘: Ezt az intézkedést 1995. áprilisában hozták, és a kötvényeket 1999. júniusában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

56.

‚Tőkeemelés, 1995. szeptember‘: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, és 1995. szeptemberében hajtották végre. Az intézkedés 1995. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

57.

‚Alárendelt kötvény, 1996. március‘: Ezt az intézkedést 1996. márciusában hozták, és a kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

58.

‚Alárendelt kötvény, 1996. július‘: Ezt az intézkedést 1996. júliusában hozták, és a kötvények 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

59.

‚Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március‘: A kötelező tartalék előírása alóli mentesség 1997. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

60.

‚Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április‘: Ezt az intézkedést 1997. áprilisában hozták, és a kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

61.

‚Eszköz swap, 1997. szeptember‘: Az eszköz swap egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. szeptemberében hajtottak végre. Az intézkedés 1997. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

62.

‚Tőkeemelés, 1997. június‘: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. júniusában hajtottak végre. Az intézkedés 1997. júniusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

63.

‚Alárendelt kötvény, 1997. december‘: Ezt az intézkedést 1997. decemberében hozták, és a kötvényeket 1999. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

64.

‚Tőkeemelés, 1998. május‘: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1998. májusában hajtottak végre. Az intézkedés 1998. májusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

65.

‚Tőkeátcsoportosítás, 1998. december‘: A tőkeátcsoportosítást 1998. decemberében hajtották végre. Az intézkedés 1998. decembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

66.

‚Portfóliótisztítás, 1998. december‘: Ezt az intézkedést 1998. decemberében hozták, és a kötvényeket 2001. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

67.

‚Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április‘: A hitelezési és befektetési korlátok alóli mentesség 2000. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

68.

‚A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november‘: A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése 2001. végén lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

69.

‚Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október‘: A nyitott devizapozíció korlátja alóli felmentés 2002. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

70.

‚Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember‘: A diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra szóló kizárólagosság 2003. januárjában megszűnt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

71.

‚Kártérítés, 2003. október‘: A magyar kormány a Postabank privatizációja keretében a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül kártérítést kínált a vevőnek a Postabank ellen felmerülő esetleges, meghatározott vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre.

72.

A 38. pontban említett esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a bejelentésben megjelölt három, világosan meghatározott tételre korlátozódik. Ezek a tételek egyedi követelések, amelyek a következő jellemzőkkel bírnak: i. olyan eseményekhez kötődnek, amelyek a garancia megadásának időpontját megelőzően történtek; ii. egy vagy több meghatározott személy kezdeményezte, vagy kezdeményezheti, iii. a magyar állam korlátozott és előre meghatározott pénzügyi kötelezettségét eredményezhetik, iv. csak a meghatározott tárgyra, illetve tárgyakra vonatkoznak; és v. csak egy adott határidőn belül indíthatók. Mivel a követelések ismertetése és bejelentése a csatlakozás előtt megtörtént, további követelések ezen a címen nem nyújthatók be, az esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

73.

A 38. pontban említett ismeretlen követelésekért járó kártérítés a részvényvásárlási megállapodás külön rendelkezése. A csatlakozás időpontjában létezett ugyan néhány meghatározott, ezen rendelkezés alá tartozó tétel, ez a kártérítés azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a csatlakozásig világosan meghatározott követeléseken túl további követelések merülhessenek föl. Ezen az alapon a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében a Magyar Köztársaság maximális kötelezettségét korlátozó teljes felső határ ellenére ennek a kártérítésnek a vonatkozásában a kockázat nincs megfelelő mértékben meghatározva és azonosítva. Amiatt, hogy nincsenek feltüntetve az olyan egyedi peresített eljárások vagy jogviták, amelyek ezen kártérítés alapján jövőbeli kifizetéseket eredményezhetnek, valójában nem lehet az ilyen kifizetéseket a csatlakozást megelőzően azonosított konkrét eseményekhez kötni. Következésképpen a Postanbanknak nyújtható támogatás köre és összege a jövőben változhat, azt jelenleg nem lehet meghatározni. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tehát a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül.

1.4.   Következtetések

74.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a következő intézkedések a csatlakozást követően nem minősülnek alkalmazandónak: ‚Alárendelt kötvények, 1995. április‘, ‚Tőkeemelés, 1995. szeptember‘, ‚Alárendelt kötvények, 1996. március‘, ‚Alárendelt kötvények, 1996. július‘, ‚Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március‘, ‚Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április‘, ‚Eszköz swap, 1997. szeptember‘, ‚Tőkeemelés, 1997. június‘, ‚Alárendelt kötvények, 1997. december‘, ‚Tőkeemelés, 1998. május‘, ‚Tőkeátcsoportosítás, 1998. december‘, ‚Portfóliótisztítás, 1998. december‘, ‚Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április‘, ‚A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november‘, ‚Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október‘, ‚Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember‘, ‚Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október‘.

75.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ‚Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október‘ a csatlakozást követően is alkalmazandó, ezért vizsgálni fogja, hogy a kártérítés állami támogatást jelent-e, és amennyiben igen, értékeli annak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

2.   Állami támogatás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében

Állami forrásokon keresztül biztosított egyedi előny

76.

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatás áll fenn, amikor valamely tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

77.

A magyar hatóságok állítása szerint a magyar kormány a Postabank privatizációja keretében minden ajánlattevőnek ugyanazokat a javasolt szerződéses feltételeket ajánlotta, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve.

78.

A Támogatásokat Vizsgáló Irodának a bejelentésben szereplő állítása szerint a Postabank privatizációja teljesítette a Bizottság által a nyitott, átlátható és megkülönböztetésmentes pályázati eljárások lebonyolítására megállapított feltételeket. A pályázati eljárás eredményeként a Postabankot a legmagasabb ajánlatot tevő pályázónak adták el. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda azt állítja, hogy az eladó részéről per esetére nyújtott kártérítés szabványos feltétel a kereskedelmi adásvételi szerződésekben, és megállapította, hogy a kártérítés nem jelent támogatást, hiszen a magánszektorban működő gondos piaci szereplő hasonló körülmények között hasonló kötelezettséget vállalna. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda ezen az alapon fenntartja, hogy a Postabank privatizációjával összefüggésben biztosított kártérítés kiállja a magánbefektetői próbát.

79.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állam a kártérítésnyújtással olyan költségeket vállalt át, amelyeket egyébként a bank viselt volna. A Bizottság megjegyzi, hogy a kártérítés a magyar hatóságok részéről elhatározott és a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó intézkedést jelentette. Következésképpen amikor a magyar hatóságok magatartása a magánszektor piacgazdasági befektetői próbája tükrében kerül vizsgálatra, a kártérítés nem ítélhető meg elszigetelten, a korábbi beavatkozásoktól elkülönítve.

80.

A Postabanknak az állam által 1998. decemberében végrehajtott feltőkésítésének (6) a célja az volt, hogy felkészítse a Postabankot a szerkezetátalakításra és a magánosításra. A magyar hatóságok a privatizációt az életképesség helyreállítása szempontjából alapvetően fontos követelménynek tekintették. A részben pénzügyi, részben szabályozási (7) támogatási intézkedések a későbbiekben is fenntartották a bank működőképességét és lehetővé tették a privatizációt.

81.

Ezek között a körülmények között a Postabank átalakítása érdekében hozott intézkedések piaci megfelelőségének az állami támogatások szempontjából való megítéléséhez a beavatkozások összességét kell figyelembe venni. Az állam által viselt költségek (és a Postabank által ebből következően élvezett gazdasági haszon) számításának ki kell terjednie a magyar hatóságok által a bank mérlegének az értékesítést megelőző ‚megtisztítására‘ csakúgy, mint az értékesítés keretén belül hozott intézkedésekre.

82.

Ennek megfelelően a Bizottság az adott esetben úgy véli, hogy valamennyi intézkedést figyelembe kell venni, kezdve a Postabank szerkezetátalakításra és privatizációra való felkészítését célzó, 1998 végén végrehajtott tőkeemelésétől (8), a privatizációig elfogadott intézkedéseken keresztül a bank értékesítésének keretében elhatározott intézkedésekig (az érintett intézkedések részletes ismertetését illetően lásd ezen határozat 1. táblázatát és III. szakaszát).

1. táblázat:   A Postabank javára hozott intézkedések

Tétel

Dátum

Összeg

Tőkeemelés

1998. december

152 milliárd forint

Portfóliótisztítás

1998. december

Gazdasági kihatás nélkül (9)

A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése

2001. november

 2,7 milliárd forint (10)

Privatizációs eladási ár

 2003. október

101,3 milliárd forint

Negatív ár

 

53,4 milliárd forint  (11)

83.

A Bizottság megjegyzi, hogy az életképesség privatizáción keresztüli helyreállításának 1998 óta soha nem volt feltétele a ‚pozitív‘ ár megvalósítása a magyar kormány számára. Ezt megerősítik egy jövőbeli eladási célár pontos meghatározásának hiányában bevezetett intézkedések. Valójában a 2003-as értékesítés során elért ‚jó‘-nak tekintett ár sem volt elegendő a ténylegesen felmerült költségek és a vállalt kockázatok fedezésére. Az érintett intézkedések összegződésének eredményeként az értékesítésnél hozzávetőlegesen 53,4 milliárd forint teljes negatív ár keletkezett.

84.

A magánbefektetői próba szerint azt szükséges vizsgálni, hogy egy állami befektetőhöz hasonlítható méretű magánbefektető ahhoz hasonló körülmények között, mint amelyek abban az időpontban fennálltak, amikor a Postabank szerkezetátalakításának szükségessége felmerült, nyújtott volna-e a fentiekben említett összegben tőke- vagy egyéb pénzügyi támogatást, ideértve a privatizációs szerződésben kínált kártérítést is. Bár annak a magánbefektetőnek a magatartásának, akivel a gazdaságpolitikai célokat követő állami befektető beavatkozását össze kell vetni, nem feltétlenül kell megfelelnie egy olyan átlagos befektető magatartásának, aki viszonylag rövid időn belüli nyereség realizálásának céljából valósít meg tőkekihelyezést, mégis legalább egy olyan magánholding-társaságra vagy magán vállalkozási csoportra jellemzőnek kell lennie, amelyik strukturális – általános vagy ágazati – politikát folytat és amelyet a hosszú távú nyereségesség kilátása vezérel (12).

85.

A piacgazdasági magánbefektető elvével összhangban rendes piaci feltételek mellett működő racionális befektető tisztán kereskedelmi alapon nem nyújtott volna hozzájárulást, illetve nem tett volna pénzügyi vállalást egy gyengélkedő banknak, ha nem lettek volna konkrét és ésszerű várakozásai azt illetően, hogy azt olyan áron tudja értékesíteni, amely meghaladja a bankba injektált pénzeszközök összességét és az ebben a tekintetben (bármilyen formában) felmerülő kötelezettségeket. Amint azt az Európai Bíróság egyik nemrégiben hozott határozatában kimondja, ‚annak megállapításához, hogy [vállalkozás] privatizációja magában foglal-e állami támogatással kapcsolatos elemeket, azt kell megvizsgálni, hogy a közszférát irányító testületekhez hasonlítható méretű magánbefektető hasonló körülmények között vállalt-e volna hasonló arányú tőkehozzájárulást a vállalkozás értékesítésével kapcsolatban vagy inkább a felszámolása mellett döntött volna (13).

86.

Továbbá, ahogy arra az Elsőfokú Bíróság egy másik közelmúltbeli ügyben rávilágított, ‚rendes körülmények között egy magánbefektető nem elégszik meg csupán azzal a ténnyel, hogy egy befektetés nem okoz a számára veszteséget, illetve csak korlátozott mértékű nyereséget termel. Befektetésével az adott körülményeknek megfelelően, valamint rövid-, közép- és hosszú távú érdekeinek kielégítése szerint a lehető legnagyobb méltányos megtérülést igyekszik elérni még akkor is, ha olyan vállalkozásba fektet, amelynek már részvényese (14).

87.

Amint arra az Európai Bíróság egy másik ügyben rámutatott, ‚strukturális politikát követő és a hosszú távú életképesség kilátása által vezérelt magánbefektető ésszerűen nem engedheti meg magának, hogy több évnyi folyamatos veszteséget követően olyan tőkehozzájárulást tegyen, amely nemcsakhogy gazdasági értelemben költségesebbnek bizonyul, mint az eszközök értékesítése, hanem ráadásul a vállalkozás értékesítéséhez kapcsolódik, ami még a hosszú távú nyereség reményét is megszünteti (15).

88.

Ezért úgy tűnik, hogy a magyar állam olyan pénzeszközöket biztosított a Postabanknak és olyan kártérítést kínált, amelyet magánbefektető rendes körülmények között, tisztán kereskedelmi feltételek alkalmazása mellett, politikai, valamint társadalmi-gazdasági természetű megfontolásokat figyelmen kívül hagyva nem biztosított volna. Valójában, ahogy azt a Bíróság határozataiban következetesen kimondta, egyértelmű megkülönböztetést kell tenni azon kötelességek között, amelyeket az államnak egy vállalat részvénytőke-tulajdonosaként, illetve közhatóságként vállalnia kell (16).

89.

A Bizottság által jelenleg vizsgált intézkedések összességét a bank leendő privatizációja figyelembevételével hozták és hajtották végre; ez tehát minden hosszú távú nyereséggel kapcsolatos reményt kizár. Így tehát egy magánbefektető csak azért döntött volna a vállalat felszámolása helyett a szerkezetátalakítás mellett, ha a szerkezetátalakítási célból a bankba fektetett pénzeszközök teljes összegénél magasabb eladási árra számíthat. A magyar kormány azonban semmivel sem támasztotta alá azt, hogy ilyen várakozás az adott időpontban létezett volna, főleg nem, hogy az konkrét és hitelt érdemlő adatokon alapult volna.

90.

A fenti megfontolások alapján úgy tűnik, hogy az 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott állami intézkedések összessége, amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés is, nem állja ki a magánbefektető próbáját. Úgy tűnik tehát, hogy az intézkedések részét képező, ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami forrásokon keresztül előnyt biztosít egy adott vállalkozás számára.

A verseny torzítása és a kereskedelemre gyakorolt hatás

91.

2003 végén a Postabank a hetedik legnagyobb bank és egyben egy jelentős lakossági bank Magyarországon, amely a harmadik legnagyobb – 113 fiókból álló – országos hálózattal rendelkezik, és amely a szolgáltatásait 3 200 postahivatalban is kínálja. A szóban forgó intézkedések idejének teljes tartama alatt zajlott kereskedelem Magyarország és az EU között, ideértve a magyar bankágazatban működő jelentős számú EU-s bankot is. A Postabank tehát olyan piacon működik, ahol zajlik a tagállamok között kereskedelem. Ha a Postabankot felszámolás alá vonták volna, az adott időszakban Magyarországon befektetéseket kereső más európai bankok kétségkívül képesek lettek volnak megszerezni azt az üzleti tevékenységet, amit a Postabank vélhetően elveszített volna. Mindezek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kártérítési kikötés torzíthatja a versenyt és hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

92.

Úgy tűnik tehát, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, amely része a magyar hatóságok által 1998 decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedéseknek, az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez.

3.   Eltérések az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján

93.

Az ideiglenes eljárás alapján a Bizottságnak csak azon támogatási intézkedések tekintetében rendelkezik eljárás indítására vonatkozó jogkörrel, amelyek a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősülnek.

94.

A bejelentett, ismeretlen követelésekért járó kártérítés a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül, és úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez. A Bizottságnak tehát az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében összeegyeztethetőségi vizsgálatot kell indítania. Tekintve, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés a magyar hatóságok által a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések összességének része, a Bizottság összeegyeztethetőségi vizsgálatának figyelembe kell vennie az ebben az összefüggésben hozott különböző állami intézkedéseket.

95.

Fontos azonban megjegyezni, hogy jóllehet az 1998. december óta hozott valamennyi intézkedést az állami támogatás meglétének és a ‚csatlakozást követően is alkalmazandó‘ intézkedések összeegyeztethetőségének vizsgálata céljából összességében vizsgálják, a Bizottság jogköre alapján indítható eljárások az utóbbi intézkedésekre korlátozódnának.

96.

Úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (2) bekezdésében szereplő mentességek erre az esetre nem vonatkoznak, mert a támogatási intézkedések egyrészt nem szociális jellegűek, másrészt nem is magánszemély fogyasztóknak nyújtják őket, nem természeti csapások vagy rendkívüli események által okozott károk helyreállítását szolgálják, és nem is a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Németország felosztása által érintett egyes területek gazdaságának nyújtott támogatásáról van szó. A további mentességeket az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontja rögzíti.

97.

A támogatás elsődleges célja egy nehéz helyzetben levő vállalkozás hosszú távú életképességének helyreállítása. A magyar hatóságok az intézkedéseket egy gyengélkedő bank átalakítását célzó szerkezetátalakítási támogatásként jelentették be. Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a Bizottság engedélyezhet az egyes gazdasági ágazatok fejlődését előmozdító állami támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

3.1.   Intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások

98.

Az intervenciós és szerkezetátalakítási támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti összeegyeztethetőségi feltételeit a közösségi iránymutatások rögzítik. A nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló jelenlegi közösségi iránymutatások (17) (‚2004-es iránymutatások‘) 2004. október 10-én léptek hatályba. Az ezen iránymutatások közzététele előtt nyújtott támogatásokra vonatkozóan a nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló előző közösségi iránymutatások (18) (‚1999-es iránymutatások‘) rögzítik azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen támogatás összeegyeztethetőnek minősül (19).

99.

A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedéséről 2001. novemberében született döntés, a részvényvásárlási megállapodást (amely tartalmazza a kártérítési rendelkezést, nevezetesen az itt vizsgált ismeretlen követelésekért járó kártérítést) pedig 2003. október 20-án írták alá. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedések vizsgálatára az 1999-es iránymutatások vonatkoznak.

3.2.   Mentőöv

100.

Az iránymutatásokban szereplő meghatározás szerint a mentőöv olyan intézkedéseket jelent, amelyek ideiglenesen fenntartják egy cég helyzetét, amelynek pénzügyi helyzetében számottevő romlás mutatkozik. Általában véve ezeknek az intézkedéseknek az időtartama nem lépheti túl a hat hónapot. Mivel a vizsgált intézkedések hat hónapot meghaladó időtartamra terjednek, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vizsgált támogatás az iránymutatások értelmében nem minősül mentőövnek.

3.3.   Szerkezetátalakítási támogatás

101.

A szerkezetátalakítási támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének az 1999-es iránymutatások értelmében végzett vizsgálatakor a következő feltételeknek kell teljesülniük: életképesség helyreállítása, minimálisra szorítkozó támogatás, valamint a verseny indokolatlan torzulásának elkerülése.

Egy cég jogosultsága

102.

Az 1999-es iránymutatások szerint egy cég akkor van nehéz helyzetben, ha saját forrásaiból, a szükséges pénzeszközök részvényesek bevonásával történő előteremtésével, illetve kölcsönfelvétellel nem képes talpra állni.

103.

A Postabank megalapítása óta nem rendelkezett elegendő tőkével, és 1997–98-ban súlyos gondokkal küzdött. 1997. áprilisában néhány nap leforgása alatt a betétesek hozzávetőlegesen 70 miliárd forintot vontak ki, ezt követően került sor a bank óriási veszteségeinek nyilvánosságra hozatalára, így a bankot az azonnali likviditáshiány fenyegette. A Postabanknak már ezt megelőzően is régóta nehézségei voltak, de ezek csak 1997–1998-ban váltak igazán láthatóvá. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Postabank az adott időpontban állami beavatkozás nélkül képtelen lett volna talpra állni.

104.

Azt a támogatást azonban, amit az ismeretlen követelésekért járó kártérítés jelent, 2003-ban nyújtották. A magyar hatóságok állítása szerint ‚a Postabank jó pénzügyi egészségben levő, életképes vállalkozás volt, amikor a kormány megerősítette a bank privatizációja iránti szándékát (20) 2003-ban.

105.

A Bizottság a magyar hatóságok által benyújtott információ alapján megjegyzi, hogy a bank tőkeszerkezete és helyzete 2002-ben stabilizálódott. A bank tőkéje a műveletekhez elegendő volt és megfelelt a vonatkozó törvényi és szabályozási követelményeknek (a tőkemegfelelőségi mutató 2002-ben 9,34 %, 2003-ban 10,35 % (21) volt). A jövedelmezőség 2001-ben és 2002-ben lassan javult, bár továbbra is viszonylag gyenge. 2003-ban a bank 20,6 millió eurós veszteséget könyvelt el (22). Ez azonban elsősorban a szerkezetátalakítási és integrációs költségeknek tudható be, ami ennek megfelelő befolyással volt a végső eredményre. 2003-ban a nettó kamathozam 16,7 %-kal nőtt, noha a Postabank költség/jövedelem aránya még így is a magyar nagybankok átlaga fölött volt.

106.

Ezért a Bizottságnak kétségei vannak abban a tekintetben, hogy a privatizáció idején további szerkezetátalakítási támogatásra lett volna szükség.

107.

A Bizottság megítélése szerint a Postabank 1997-ben és 1998-ban nehéz helyzetben levő vállalat volt. A fentiekben kifejtett okoknál fogva azonban a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a Postabank 2003-ban is nehéz helyzetben levő vállalatnak minősült volna, akkor, amikor a kártérítés nyújtására sor került, és hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem szükséges lett volna a bank szerkezetátalakításához.

Az életképesség helyreállítása

108.

Ahhoz, hogy a szerkezetátalakítási támogatás az iránymutatások értelmében összeegyeztethetőnek minősüljön, a szerkezetátalakítási tervnek tartalmaznia kell a hosszú távú életképesség ésszerű időtartamon belüli helyreállításához és a cég szanálásához szükséges eszközöket. Ennek a jövőbeli működési feltételek reális feltételezésére kell alapulnia.

109.

Jóllehet az intézkedések vizsgálata utólagosan történik, a Bizottságnak azt a helyzetet kell vizsgálnia, amikor a támogatás odaítélésére sor került, és mérlegelnie kell, hogy abban az időpontban a helyreállítás megvalósítható volt-e.

110.

A kártérítés a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó láncszemet jelentette. A magyar hatóságok által a bejelentés részeként benyújtott szerkezetátalakítási terv az állam által a Postabank javára hozott intézkedéseket 1994–2001 közötti időszakban három szakaszban ismerteti.

111.

A Bizottság megjegyzi, hogy a magyar hatóságok ismertetésében az intézkedések, bár ugyanazt, a Postabank szerkezetátalakítását és privatizációját célozzák, egymással össze nem függőnek is tekinthetők. Úgy tűnik, hogy a Postabankot illető állami részvételt az ad hoc intézkedések jellemzik, amelyek – bár részét képezik a beavatkozások sorozatának – önálló választ nyújtottak a Postabank egyes nehézségeire azok felmerülésekor. Ennek az is az oka, hogy a Postabank veszteségei az eredeti várakozásokhoz képest magasabbak voltak. A hatalmas veszteségeket feltáró 1998-as pénzügyi vizsgálatot követően a bank az összeomlás szélén állt. Így a Postabank helyzetének rendezéséhez, valamint életképessége biztosításához további intézkedések szükségessége merült fel. A kormány először feltőkésítéssel avatkozott be, miáltal a bank 99,9 %-os részvénytulajdonosává vált, majd a privatizációra való felkészítés érdekében támogatta a banknak az újonnan kinevezett vezetés alatt végzett szerkezetátalakítását. Egy 2001-es meghiúsult privatizációs kísérletet követően a Postabank privatizációjára végül 2003-ban került sor, amikor a kormány eladta 99,9 %-os részesedését az Erste Banknak.

112.

A magyar hatóságok által benyújtott szerkezetátalakítási terv a Postabank privatizációjáig progresszíven elfogadott intézkedések utólagos leírásának és elemzésének tűnik. A Bizottságnak ezért kétségei vannak azt illetően, hogy 1998-ban létezett a Postabank szerkezetátalakítására vonatkozó egységes és összefüggő terv, amelynek részét képezte a kártérítés.

113.

Kétséges továbbá az is, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés megfelel az ‚egyszeriség‘ feltételének, tekintettel arra, hogy más intézkedéseket jóval a privatizáció előtt hoztak meg.

114.

Ezenfelül a magyar hatóságok állítása szerint a Postabank életképes és pénzügyi szempontból egészséges volt, ezért joggal lehet érvelni, hogy további szerkezetátalakítási támogatásra nem volt szükség. Amennyiben ez a helyzet, akkor úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés mesterséges előnyt biztosít egy már életképes vállalatnak.

115.

A Bizottságnak a fenti megfontolások alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy szerkezetátalakítási terv körén belül nyújtott, az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem teljesíti az 1999-es iránymutatásokban rögzített összeegyeztethetőségi feltételeket.

Minimálisra szorítkozó támogatás

116.

A támogatás összegét és intenzitását szigorúan a cég szerkezetátalakítását lehetővé tevő s minimumra kell korlátozni. Elvárás továbbá, hogy a támogatás kedvezményezettjei saját forrásból vagy külső kereskedelmi finanszírozás útján számottevően hozzájáruljanak a szerkezetátalakításhoz.

117.

Annak biztosítása céljából, hogy a Postabank hozzájáruljon saját szerkezetátalakításának költségéhez, az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben 931 millió forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit.

118.

2003. júliusában kormányhatározat (23) hatalmazta fel a Pénzügyminisztériumot a konszolidációs megállapodás 2003. december 31-i megszüntetésének megszervezésére és a részvényvásárlási megállapodásban olyan rendelkezések kikötésére, miszerint amennyiben egyes befektetéseket úgy értékesítenek, hogy az értékvesztés meghaladja az 500 millió forintot, a Postabank az eszközeladásból származó nyereség egy adott százalékát átutalja az ÁPV Rt.-nek.

119.

Ebben a stádiumban a Bizottságnak nem áll a rendelkezésére információ az új tulajdonos által viselt szerkezetátalakítási költségekről. A Postabank megvásárlója, az Erste Bank által tett hozzájárulásokat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy egy 2003-ban lebonyolított versenypályázatot követően a benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank ajánlotta és fizette a legmagasabb, 101,3 milliárd forintos árat. Tekintve azonban a Postabank számára a privatizációra való felkészítés érdekében nyújtott támogatást, az értékesítés számottevő, mintegy 53,4 milliárd forintos negatív árat eredményezett.

120.

Továbbá, a magyar hatóságok által biztosított információ alapján a Postabank tőkemegfelelőségi mutatója 1998-ban 17,42 %, 1999-ben 11,3 %, 2000-ben 15,68 %, 2001-ben 11,05 %, 2002-ben 9,34 %, 2003-ban pedig 10,35 % (24) volt. A tőkemegfelelőségi mutatók magasnak tűnnek, és azt látszanak jelezni, hogy a Postabanknak nyújtott támogatás nem korlátozódott a minimálisra.

121.

Ezért a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a támogatás a minimálisra szorítkozott, és hogy a támogatás kedvezményezettje számottevően hozzájárult a Postabank teljes szerkezetátalakítási költségeihez.

A verseny indokolatlan torzulásának elkerülése

122.

Az iránymutatások értelmében további feltételt jelent az, hogy intézkedéseket kell hozni a konkurenciára gyakorolt kedvezőtlen hatások a lehető legnagyobb mértékű ellensúlyozására.

123.

A magyar hatóságok állítása szerint a szerkezetátalakítási terv keretén belül megvalósított intézkedéseket a Postabank nem használta agresszív hitelpolitika folytatására, tevékenységei bővítésére, piaci részesedése növelésére, illetve új tevékenységek finanszírozására, továbbá a bank piaci részesedésének alakulása hanyatlást, illetve stagnálást mutat (a teljes eszközállományhoz viszonyított aránya az 1998-as 5,7 %-ról 2002-re 3,7 %-ra esett).

124.

A magyar hatóságok állítása szerint a racionalizálási program eredményeként a Postabank-hálózat fiókjainak számát 134-ről (1998) 2003 végére 111-re csökkentették, az alkalmazottak számát pedig, ami 1998-ban 2 500 volt, 2003-ra 1 600-ra faragták le.

125.

Az iránymutatások értelmében a vállalat megfelelő piacon, illetve piacokon való jelenlétének kötelező korlátozása vagy csökkentése a konkurencia javát szolgáló ellensúlyozó tényezőt jelent, amelynek arányban kell lennie a támogatás torzító hatásaival, nevezetesen a cég viszonylagos jelentőségével a megfelelő piacon vagy piacokon (25).

126.

A Bizottság a fiókhálózat és a leányvállalatok racionalizálását a bank rendes racionalizálási programja részének tekinti. A magyar hatóságok nem tájékoztattak olyan intézkedésekről, amelyek a szerkezetátalakításhoz szükségesen túlmutatnak, és amelyeket a támogatás által okozott versenytorzulás ellensúlyozásának lehetne tekinteni. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a privatizációt követően a fiókhálózat bővítését célzó és egyéb beruházásokat terveztek, ezért a kártérítés a vevő terjeszkedési stratégiáját látszik elősegíteni és támogatni. A Bizottságnak komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a bank rendes racionalizálása az állami támogatási intézkedések által okozott versenytorzulások megfelelő kezelésére alkalmas, ellensúlyozó intézkedésnek tekinthető.

127.

Annak megállapításához, hogy a lehetséges ellensúlyozó intézkedések arányosak-e a támogatás által okozott versenytorzulással, a támogatás összegét kell figyelembe venni. A vizsgált esetben hatalmas összegű pénzügyi támogatást – amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés – és számottevő szabályozási támogatást nyújtottak a Postabank javára.

128.

Ezen túlmenően a magyar hatóságok a Postabank szerkezetátalakításával összefüggésben olyan intézkedéseket is hoztak, amelyek a Postabank országos piaci helyzetét voltak hivatottak megerősíteni. A Posta az elmúlt 15 évben kulcsfontosságú partnert és elosztási csatornát jelentett a Postabank számára. 2002. decemberében a Postabank 10 éves stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Postával elsősorban új banki termékek és szolgáltatások közös fejlesztésére és értékesítésére, szervezeti és üzleti szinergiák kiaknázására, a lakossági betétek volumenének növelésére és a nyereség közös növelésére.

129.

A magyar hatóságok állítása szerint a Postabank és a Posta közötti stratégiai együttműködési megállapodás teljes mértékben kereskedelmi jellegű és a Postabank a Postánál nem élvez kizárólagosságot a banki termékek és szolgáltatások fejlesztése és értékesítése tekintetében. A hatóságok valójában azzal érvelnek, hogy a Postán keresztül az OTP Bank termékeit és szolgáltatásait, valamint az államkötvényeket is árusítják.

130.

A Bizottság megjegyzi azonban, hogy a stratégiai együttműködési megállapodásban a következő szerepel (8. o., 10–11. bekezdés): ‚[…]‘.

131.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a stratégiai együttműködési megállapodás, amely része a magyar hatóságok által tett szerkezetátalakítási lépéseknek, erősíti a Postabank versenyhelyzetét a magyar piacon és előnyt biztosít a számára a közösen fejlesztett új termékek postai értékesítésére biztosított kizárólagosság révén.

132.

Ebből következően a Bizottságnak a benyújtott információ alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által a 82. pontban említett támogatási elemekkel támogatott szerkezetátalakítási intézkedések, ideértve az ismeretlen követelésekért járó kártérítést, megfelelő ellensúlyozó intézkedést jelentenek.

Következtetés

133.

A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem nem teljesíti a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott kivétel alkalmazható legyen.

4.   Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése

134.

Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy:

‚A XIIa. mellékletben foglalt pénzügyi szolgáltatások tekintetében ez a Megállapodás nem csorbítja a felek jogát, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek szükségesek a fél monetáris politikájának folytatásához vagy óvatossági alapon a befektetők, a pénzösszeget elhelyezők, a kötvény-birtokosok vagy más olyan személyek védelméhez, akikkel szemben letéteményesi kötelezettség áll fenn vagy pedig a pénzügyi rendszer stabilitásának és egészséges működésének biztosításához. Ezek az intézkedések saját vállalatokhoz és állampolgárokhoz viszonyítva nem tesznek megkülönböztetést a másik fél vállalataival és állampolgáraival szemben.‘

135.

A Bizottságnak erős kétségei vannak azt illetően, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a jelen esetben alkalmazható a Postabank javára nyújtott intézkedések igazolására.

136.

A Bizottságnak emellett azzal kapcsolatban is komoly kétségei vannak, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése egyáltalán alkalmazható-e állami támogatási intézkedésekre, hiszen az az Európai Megállapodás ‚letelepedési fejezetének‘ részét képezi, míg az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések az Európai Megállapodás 62. et seq. cikkében szerepelnek.

137.

A Bizottságnak továbbá kétségei vannak azt illetően, hogy az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltételek teljesülnek. Az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a monetáris politikát illető vagy prudenciális alapon engedélyez intézkedéseket. Hangsúlyozni kell, hogy az adott időpontban nem volt általános bankválság Magyarországon. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezzel a lehetséges intézkedések egy pénzügyi felügyeleti hatóság által hozott, általános alkalmazási körrel bíró intézkedésekre korlátozódnak.

138.

A Bizottságnak mindenképpen komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések, amelyeknek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, szükségesek voltak az ezen rendelkezésben jelölt célok eléréséhez.

V.   Következtetés

A Bizottság ennek megfelelően a következőképpen határozott:

a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, a Magyar Köztársaság által a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. pontja értelmében az ideiglenes eljárás alapján bejelentett alábbi intézkedései a csatlakozást követően nem alkalmazandók: ‚Alárendelt kötvények, 1995. április‘, ‚Tőkeemelés, 1995. szeptember‘, ‚Alárendelt kötvények, 1996. március‘, ‚Alárendelt kötvények, 1996. július„, ‚Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március‘, ‚Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április‘, ‚Eszköz swap, 1997. szeptember‘, ‚Tőkeemelés, 1997. június‘, ‚Alárendelt kötvények, 1997. december‘, ‘Tőkeemelés, 1998. május‘, ‚Tőkeátcsoportosítás, 1998. december‘, ‚Portfóliótisztítás, 1998. december‘, ‚Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április‘, ‚A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november‘, ‚Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október‘, ‚Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember‘, ‚Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október‘.

Az ‚Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október‘ a csatlakozást követően is alkalmazandó. A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami támogatást jelent, és a Bizottságnak komoly kétségei vannak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

A fenti megfontolások fényében a Bizottság a csatlakozási okmány IV. melléklete 3 szakasza (1) bekezdésének c) pontja (2) és (3) bekezdése, valamint az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárások alapján eljárva kifogást emel, hivatalos vizsgálati eljárástindít, és felszólítja a Magyar Köztársaságot, hogy ezen levél kézhezvételének időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be az észrevételeit, amelyek segíthetik a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, ismeretlen követelésekért járó kártérítési intézkedés kivizsgálását.

A Bizottság kéri az Önök hatóságait, hogy a levél másolatát azonnal továbbítsák a támogatás lehetséges kedvezményezettjei részére.

A Bizottság felhívja a Magyar Köztársaság figyelmét, hogy az érdekelt feleket tájékoztatni fogja ezen levélnek és annak érdemi összefoglalásának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele útján. A Bizottság az EFTA-tagországok közül az EGT-megállapodást aláíró országokban működő érdekelt feleket is értesíti az Európai Unió Hivatalos Lapjának EGT-kiegészítésében közzétett közlemény útján, valamint ezen levél másolatának megküldésével az EFTA Felügyeleti Hatóságát. A Bizottság felhívást intéz minden érdekelt félhez, hogy a közzététel időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.“


(1)  UL C 288, 9.10.1999, str.2.

(2)  Árfolyam 2003 végén: EUR = HUF 253,4500

(3)  Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.

(4)  Üzleti titok.

(5)  Az Elsőfokú Bíróság 2004. január 14-i ítélete a T-109/01. ügyben, Fleuren Compost kontra Bizottság, 74. bekezdés.

(6)  1155. számú kormányhatározat/1998.XII.9.

(7)  Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól (1999. április), felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól (2001. október) és a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra vonatkozó kizárólagosság (2001. szeptember).

(8)  A Magyar Köztársaság Pénzügyminisztériumának 1999. február 23-i keltezésű levele Jonathan Faull igazgató részére, DG IV, 2-3. o.; A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény módosítása, 6. bekezdés (11); Az Európai Bizottság ellenőrző jelentése: 1999. évi éves jelentés Magyarország előrehaladásáról a csatlakozás felé, 20. o.

(9)  A magyar hatóságok állítása szerint a tranzakció árkialakítása alapján az intézkedésnek nem volt a Postabankra kihatása.

(10)  Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás értelmében az állam felé fennálló kötelezettségét.

(11)  A negatív árba nem tartozik a kártérítési megállapodás.

(12)  C-305/89. ügy, Bizottság kontra Olaszország [1991] ECR I-01603, 19–20. bekezdés.

(13)  C-334/99. ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 133. bekezdés.

(14)  T-228/99 és T-233/99 egyesített ügyek, WestLB [2003] ECR II-435, 314. és 335. bekezdés.

(15)  Lásd C-278-80/1992 egyesített ügyeket, Spanyolország kontra Bizottság, [1994] ECR I-4103, 26. bekezdés; lásd még a T-152/99 ügyet, HAMSA kontra Bizottság [2002] ECR II-3049, 125–132. bekezdés.

(16)  C-334/99 ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 134. bekezdés.

(17)  HL C 211., 2004.10.1., 2. o.

(18)  HL C 288., 1999.10.9., 2. o.

(19)  Lásd a 2004-es iránymutatások 104. bekezdését.

(20)  A magyar hatóságok bejelentése, A Postabank privatizációja, 2003, 97. bekezdés, 19. o.

(21)  Előzetes pénzügyi adatok.

(22)  Előzetes pénzügyi adatok.

(23)  2165/2003 (VII.22) kormányhatározat.

(24)  A Postabank előzetes pénzügyi adatai.

(25)  Az 1999-es iránymutatások 37. bekezdése.


19.3.2005   

SL

Uradni list Evropske unije

C 68/27


Odobritev državne pomoči v okviru določb členov 87 in 88 Pogodbe ES

Primeri, v katerih Komisija ne vloži ugovora

(2005/C 68/04)

(Besedilo velja za EGP)

Datum sprejetja sklepa:

Država članica: Nizozemska

Št. pomoči: N 574/2004

Naziv: Oprostitev davka na odpadke za čiščenje blata rečnih strug

Cilj (sektor): Varstvo okolja, infrastruktura celinskih plovnih poti

Pravna podlaga: Artikel 17, eerste lid, van de Wet belastingen op milieugrondslag

Proračun: Okoli 75 milijonov EUR (ocena za leto 2004)

Trajanje: Neomejeno

Drugi podatki: Verodostojno besedilo odločitve, iz katerega so bili odstranjeni vsi zaupni podatki, je na voljo na spletni strani

http://europa.eu.int/comm/sg/sgb/state_aids.


19.3.2005   

SL

Uradni list Evropske unije

C 68/28


Dodelitev licenc za širokopasovne radijske frekvence od točke do več točk (point-multipoint)

Postopki dodelitve licenc za širokopasovne frekvence radijskega omrežja od točke do več točk

(2005/C 68/05)

''Ministero delle Comunicazioni della Repubblica Italiana'' (Ministrstvo za komunikacije Republike Italije),''Direzione Generale per i Servizi di Comunicazione Elettronica e di Radiodiffusion'' na tem mestu obvešča, da je postopek za oddaje licenc za širokopasovne frekvence radijskega omrežja od točke do več točk objavljen v obvestilu v ''Gazzetta Ufficiale della Repubblica Italiana'', št. 45 z dne 24. februarja 2005, ''Parte seconda'' (II. del), ''Foglio delle Inserzioni'' (oddelek z oglasi) v skladu s Preudarkom št. 195/04/CONS z dne 23. junija 2004 ''Autorità per le Garanzie nelle Comunicazioni''.

Licence za geografsko pokrivanje področij, ki ustrezajo področju posamičnih italijanskih regij ali avtonomnih provinc Trento in Bolzano, so na voljo za:

(a)

vire spektra v pasu od 24,5-26,5 GHz: ti se sestojijo in posamičnih blokov, enakih 56 MHz za vsak del spojenega spektra, ki se lahko uporabijo v delih do največ 28 MHz in so na voljo za vsako področje geografske pokritosti v spodaj navedenih količinah:

6

:

Abruzzo, Bazilikata, Kalabrija, Furlanija Julijska krajina, Valle d'Aosta;

5

:

Kampanija, Romanja, Lacij, Lombardija, Marke, Molise, Piemont, Apulija, Sardinija, Sicilija;

4

:

avtonomna provinca Bolzano, Ligurija, Toskana, avtonomna provinca Trento;

3

:

Benečija;

(b)

vire spektra v pasu od 27,5-29,5 GHz: ti se sestojijo in posamičnih blokov, enakih 112 MHz za vsak del spojenega spektra, ki se lahko uporabijo v delih do največ 28 MHz; na voljo sta dva za vsako področje geografske pokritosti.

Preden se lahko oddajo prijave za dodelitev licenc za frekvence, mora poteči 40 koledarskih dni od datuma objave obvestila v ''Gazzetta Ufficiale della Repubblica Italiana''. Prijave morajo ustrezati določilom ter postopkom iz obvestila in specifikacijam razpisa.

Stranke, ki si želijo pridobiti nadaljnje informacije glede postopka dodelitve licenc, frekvenc, ki bodo dodeljene, kvalifikacij in postopkov za udeležbo, stroškov dodelitve licenc za frekvence ter dolžnosti, ki veljajo za prevzemnike, naj si ogledajo obvestilo in specifikacije razpisa na spletni strani Ministrstva (www.comunicazioni.it).


19.3.2005   

SL

Uradni list Evropske unije

C 68/29


Predhodna priglasitev koncentracije

(Št. primera COMP/M.3687 – Johnson & Johnson/Guidant)

(2005/C 68/06)

(Besedilo velja za EGP)

1.

Dne 15. marca 2005 je Komisija prejela priglasitev predlagane koncentracije po členu 4 Uredbe Sveta (ES) št. 139/2004 (1), s katero podjetje Johnson & Johnson („J&J“, ZDA) prevzema v smislu člena 3(1)(b) Uredbe Sveta nadzor nad celotnim podjetjem Guidant Corporation („Guidant“, ZDA) na podlagi nakupa delnic.

2.

Poslovne dejavnosti zadevnih podjetij so:

za J&J: proizvodi za široko porabo, zdravila, medicinski pripomočki in diagnostika;

za Guidant: medicinske naprave, ki se uporabljajo pri zdravljenju kardiovaskularnih bolezni.

3.

Po predhodnem pregledu Komisija ugotavlja, da bi priglašena transakcija lahko spadala v obseg Uredbe (ES) št. 139/2004, vendar končna odločitev o tem še ni podana.

4.

Komisija vabi zainteresirane tretje osebe, da Komisiji predložijo svoje pripombe glede predlaganega postopka.

Komisija mora prejeti pripombe najkasneje v 10 dneh po dnevu te objave. Pripombe pošljite Komisiji po faksu (št. faksa: (32-2) 296 43 01 ali 296 72 44) ali pošti pod sklicno številko COMP/M.3687 – Johnson & Johnson/Guidant na naslednji naslov:

European Commission

Directorate-General for Competition,

Merger Registry

J-70

B-1049 Bruxelles/Brussel


(1)  UL L 24, 29.1.2004, str. 1.