19.3.2005

Gazzetta ufficiale dell'Unione europea

C 68/1

DISPOSIZIONI DEL REGOLAMENTO INTERNO DELL'EUROJUST RELATIVE AL TRATTAMENTO E ALLA PROTEZIONE DEI DATI PERSONALI

(Testo adottato all'unanimità dal collegio dell'Eurojust nella riunione del 21 ottobre 2004 e approvato dal Consiglio il 24 febbraio 2005)

(2005/C 68/01)

TITOLO I

DEFINIZIONI

Articolo 1

Definizioni

Ai fini delle presenti disposizioni e di qualunque altro testo adottato in applicazione delle stesse, s'intende per:

a)	«decisione Eurojust»: la decisione del Consiglio, del 28 febbraio 2002, che istituisce l'Eurojust per rafforzare la lotta contro le forme gravi di criminalità, modificata dalla decisione del Consiglio del 18 giugno 2003;

b)	«collegio»: il collegio dell'Eurojust di cui all'articolo 10 della decisione Eurojust;

c)	«membro nazionale»: il membro nazionale distaccato presso l'Eurojust da ciascuno Stato membro, conformemente all'articolo 2, paragrafo 1 della decisione Eurojust;

d)	«assistente»: una persona che può assistere ciascun membro nazionale, conformemente all'articolo 2, paragrafo 2 della decisione Eurojust;

e)	«personale dell'Eurojust»: il direttore amministrativo di cui all'articolo 29 della decisione Eurojust e il personale di cui all'articolo 30 della medesima decisione;

f)	«delegato alla protezione dei dati»: la persona designata ai sensi dell'articolo 17 della decisione Eurojust;

g)	«autorità di controllo comune»: l'organismo indipendente istituito ai sensi dell'articolo 23 della decisione Eurojust;

«dati personali»: qualsiasi informazione concernente una persona fisica identificata o identificabile (in prosieguo «interessato»); si considera identificabile la persona che può essere identificata, direttamente o indirettamente, in particolare mediante riferimento ad un numero d'identificazione o ad uno o più elementi specifici caratteristici della sua identità fisica, fisiologica, psichica, economica, culturale o sociale;

«trattamento di dati personali» (in prosieguo «trattamento»): qualsiasi operazione o insieme di operazioni, compiute con o senza l'ausilio di processi automatizzati e applicate a dati personali, come la raccolta, la registrazione, l'organizzazione, la conservazione, l'elaborazione o la modifica, l'estrazione, la consultazione, l'impiego, la comunicazione mediante trasmissione, diffusione o qualsiasi altra forma di messa a disposizione, l'allineamento o l'interconnessione, nonché il blocco, la cancellazione o la distruzione;

j)	«archivio di dati personali» (in prosieguo «archivio»): qualsiasi insieme strutturato di dati personali accessibili, secondo criteri determinati, indipendentemente dal fatto che tale insieme sia centralizzato, decentralizzato o ripartito in modo funzionale o geografico;

«responsabile del trattamento:» la persona che, singolarmente o insieme ad altri, determina le finalità e gli strumenti del trattamento di dati personali. Quando le finalità e i mezzi del trattamento sono determinati da leggi o regolamenti nazionali o europei, il responsabile del trattamento o i criteri specifici per la sua designazione possono essere fissati da leggi nazionali o europee;

l)	«incaricato del trattamento»: la persona fisica o giuridica, l'autorità pubblica, il servizio o qualsiasi altro organismo che elabora dati personali per conto del responsabile del trattamento;

m)	«terzi»: la persona fisica o giuridica, l'autorità pubblica, il servizio o qualsiasi altro organismo che non sia l'interessato, il responsabile del trattamento, l'incaricato del trattamento o le persone autorizzate all'elaborazione dei dati sotto l'autorità diretta di questi ultimi; e

n)	«destinatario»: la persona fisica o giuridica, l'autorità pubblica, il servizio o qualsiasi altro organismo che riceve comunicazione di dati, che si tratti o meno di terzi.

TITOLO II

CAMPO D'APPLICAZIONE E STRUTTURA

Articolo 2

Campo d'applicazione

1. Il presente regolamento interno si applica al trattamento di dati personali da parte dell'Eurojust, interamente o parzialmente automatizzato, nonché al trattamento non automatizzato di dati personali contenuti o destinati a figurare negli archivi conformemente alla decisione Eurojust.

2. Le presenti disposizioni si applicano a tutte le informazioni raccolte e ulteriormente trattate dall'Eurojust, ossia alle informazioni da esso redatte, ricevute o detenute, riguardanti questioni inerenti a politiche, attività e decisioni di competenza dell'Eurojust.

3. Le presenti disposizioni non si applicano alle informazioni trasmesse ad un membro nazionale dell'Eurojust esclusivamente nel quadro dei suoi poteri giudiziari, quali definiti all'articolo 9, paragrafo 3 della decisione Eurojust.

Articolo 3

Struttura

1. Tutti i dati personali sono considerati connessi a casi specifici o non connessi a casi specifici. I dati personali sono considerati connessi a casi specifici se sono collegati alle funzioni operative dell'Eurojust definite agli articoli 5, 6 e 7 della decisione Eurojust.

2. I dati connessi a casi specifici sono trattati in conformità dei titoli III e IV. I dati non connessi a casi specifici sono trattati in conformità dei titoli III e V.

TITOLO III

PRINCIPI CHE SI APPLICANO IN GENERALE ALL'EUROJUST

Articolo 4

Diritto alla tutela della vita privata e alla protezione dei dati

L'Eurojust agisce nel pieno rispetto dei diritti umani e delle libertà fondamentali degli individui e, in particolare, del loro diritto alla vita privata con riguardo al trattamento dei loro dati personali, indipendentemente dalla nazionalità o dal luogo di residenza.

Articolo 5

Principi di legalità e correttezza, proporzionalità e necessità del trattamento

1. I dati personali devono essere elaborati in modo equo e conforme alla legge.

2. L'Eurojust sottopone a trattamento unicamente i dati personali che risultano necessari, adeguati, pertinenti e non eccessivi rispetto alle finalità per le quali sono raccolti o successivamente trattati.

3. L'Eurojust definisce le proprie operazioni e i propri sistemi di trattamento con l'obiettivo di raccogliere e trattare ulteriormente solo i dati personali che risultano necessari ai sensi del paragrafo 2. In particolare ci si avvarrà, per quanto possibile, della possibilità di utilizzare pseudonimi e rendere anonimi i dati, tenendo conto della finalità del trattamento e della ragionevolezza dello sforzo richiesto.

Articolo 6

Qualità dei dati

1. L'Eurojust provvede affinché i dati personali siano esatti e, se necessario, aggiornati; devono essere prese tutte le misure ragionevoli per cancellare o rettificare i dati inesatti o incompleti rispetto alle finalità per le quali sono stati raccolti o successivamente trattati.

2. I dati personali devono essere conservati in una forma che consenta l'identificazione degli interessati per un periodo che non deve superare quello necessario per gli scopi per i quali i dati sono stati raccolti o per i quali vengono successivamente trattati, conformemente all'articolo 5, paragrafo 2.

Articolo 7

Sicurezza dei dati

1. Conformemente all'articolo 22 della decisione Eurojust e alle presenti disposizioni, l'Eurojust mette a punto le misure tecniche e le disposizioni organizzative necessarie alla protezione dei dati personali contro la distruzione accidentale o illecita, la perdita accidentale o la diffusione, l'alterazione e l'accesso non autorizzati o contro qualsiasi altra forma di trattamento non autorizzato. In particolare, si deve provvedere affinché soltanto le persone all'uopo autorizzate possano avere accesso a tali dati.

2. Tutte le misure adottate sono proporzionali ai rischi che il trattamento comporta e alla natura dei dati trattati.

3. L'Eurojust elabora una politica globale in materia di sicurezza conformemente all'articolo 22, paragrafo 2 della decisione Eurojust e alle presenti disposizioni. Tale politica tiene pienamente conto della sensibilità dei lavori svolti dall'unità di cooperazione giudiziaria e comprende disposizioni relative alla classificazione dei documenti, alla procedura di autorizzazione prevista per il personale dell'Eurojust e alle azioni da intraprendere in caso di violazioni della sicurezza. L'autorità di controllo comune è consultata in ordine alla politica dell'Eurojust in materia di sicurezza.

4. Tutti i responsabili dell'Eurojust sono adeguatamente informati in merito alla politica dell'Eurojust in materia di sicurezza e sono tenuti ad avvalersi delle misure tecniche e organizzative a disposizione in linea con i requisiti applicabili in materia di protezione dei dati e di sicurezza.

Articolo 8

Diritto all'informazione degli interessati

1. Fatte salve le disposizioni speciali di cui al titolo IV inerenti a dati connessi a casi specifici e di cui al titolo V inerenti a dati non connessi a casi specifici, gli interessati devono disporre delle informazioni riguardo le finalità del trattamento e l'identità del responsabile del trattamento, i destinatari o le categorie di destinatari, l'esistenza di diritti di accesso e di rettifica in merito ai dati che riguardano l'interessato, eventuali informazioni supplementari quali il fondamento giuridico del trattamento cui sono destinati i dati, i limiti di tempo per la conservazione dei dati, il diritto di rivolgersi in qualsiasi momento all'autorità di controllo comune nella misura in cui tali informazioni supplementari siano necessarie, considerate le circostanze specifiche del trattamento dei dati, per garantire un corretto trattamento dei dati dell'interessato.

2. Queste informazioni devono essere fornite al più tardi all'atto della raccolta dei dati presso l'interessato o, qualora i dati siano ottenuti da terzi, al momento della registrazione dei dati personali, ovvero, qualora ne sia prevista la comunicazione a terzi, entro la prima comunicazione dei dati stessi, oppure, nei casi di cui al capo II del titolo IV delle presenti disposizioni, nel momento in cui le finalità del trattamento, le indagini o le azioni penali a livello nazionale e i diritti e le libertà dei terzi non rischiano di essere compromessi.

Articolo 9

Diritti degli interessati in materia di accesso, rettifica, blocco e cancellazione

1. L'interessato ha diritto di accesso, rettifica, blocco e, nel caso, cancellazione. L'Eurojust definisce, se necessario in collaborazione con le rispettive autorità nazionali competenti, le procedure per agevolare l'esercizio di tali diritti da parte degli interessati.

2. Il delegato alla protezione dei dati garantisce che gli interessati siano informati dei propri diritti su loro richiesta.

Articolo 10

Riservatezza del trattamento

Conformemente all'articolo 25 della decisione Eurojust, tutte le persone che lavorano presso o con l'Eurojust sono rigorosamente tenute all'obbligo della riservatezza. L'Eurojust adotta tutte le misure necessarie a garantire il rispetto di tale obbligo e a provvedere affinché le violazioni siano immediatamente comunicate al delegato alla protezione dei dati e al capo del servizio sicurezza, che provvederanno a prendere i provvedimenti del caso.

Articolo 11

Incaricati interni del trattamento dei dati

Una persona che agisce in quanto incaricato del trattamento presso l'Eurojust, con accesso a dati personali, effettua il trattamento degli stessi solo su istruzione del responsabile del trattamento, salvo che la legislazione nazionale o comunitaria lo richieda.

Articolo 12

Domande, richieste di informazioni e denunce da parte del personale dell'Eurojust

1. Ai fini dell'articolo 17, paragrafi 2 e 4 della decisione Eurojust, il delegato alla protezione dei dati fornisce, su richiesta, informazioni al personale dell'Eurojust in merito alle attività di trattamento dei dati svolte presso tale istituzione. Il delegato alla protezione dei dati dà seguito alle domande, e alle richieste d'informazione o alle denunce relative a presunte violazioni delle disposizioni della decisione Eurojust, delle presenti disposizioni o di altre che disciplinano il trattamento dei dati personali da parte dell'Eurojust. Nessuno deve subire pregiudizio per aver portato all'attenzione del delegato alla protezione dei dati una presunta violazione delle disposizioni che disciplinano il trattamento dei dati personali.

2. Tutte le persone che lavorano presso l'Eurojust collaborano con il collegio, i membri nazionali, il delegato alla protezione dei dati e l'autorità di controllo comune nel quadro di domande, indagini, ispezioni o altre attività relative alla protezione dei dati.

TITOLO IV

DISPOSIZIONI PER LE OPERAZIONI DI TRATTAMENTO DEI DATI CONNESSE A CASI SPECIFICI

CAPO I

Condizioni di legittimità del trattamento dei dati personali

Articolo 13

Dati personali trattati nel contesto di attività connesse a casi specifici

1. Nel contesto di attività connesse a casi specifici, e nella misura in cui sia necessario per raggiungere i suoi obiettivi, l'Eurojust tratta dati personali avvalendosi di procedimenti automatizzati o di casellari manuali strutturati conformemente agli articoli 14, 15 e 16 della decisione Eurojust.

2. Il membro nazionale o i membri nazionali che trattano dati personali connessi a casi specifici determinano le finalità e i procedimenti del trattamento e sono pertanto considerati responsabili del trattamento o, nel caso, co-responsabili del trattamento dei dati.

Articolo 14

Legittimità ed equità del trattamento

È possibile raccogliere e trattare ulteriormente dati personali nel contesto di attività connesse a casi specifici, nella misura in cui è necessario per l'esecuzione delle funzioni dell'Eurojust per rafforzare la lotta contro le forme gravi di criminalità.

Articolo 15

Limitazione delle finalità

I dati personali trattati dall'Eurojust nel quadro di indagini e di azioni penali non sono trattati in alcun caso per altre finalità.

Articolo 16

Qualità dei dati

1. Quando l'Eurojust riceve informazioni da uno Stato membro o da una parte esterna nel quadro di un'indagine o di un'azione penale, non è responsabile della correttezza delle informazioni ma provvede, fin dal momento della ricezione, affinché si prendano i provvedimenti opportuni per mantenere aggiornate le informazioni.

2. Se l'Eurojust rileva imprecisioni nei dati in questione, ne informa i terzi che hanno trasmesso le informazioni e le rettifica.

Articolo 17

Categorie speciali di dati

1. L'Eurojust adotta misure tecniche adeguate per garantire che il delegato alla protezione dei dati sia automaticamente informato dei casi eccezionali in cui ci si avvale dell'articolo 15, paragrafo 4 della decisione Eurojust. Il sistema di gestione dei casi assicura che tali dati non siano compresi nell'indice di cui all'articolo 16, paragrafo 1 della decisione Eurojust.

2. Quando tali dati si riferiscono a testimoni o a vittime ai sensi dell'articolo 15, paragrafo 2 della decisione Eurojust, il sistema di gestione dei casi non registra tali informazioni a meno che non vi sia una decisione motivata del Collegio.

Articolo 18

Trattamento di categorie di dati personali ai sensi dell'articolo 15, paragrafo 3 della decisione Eurojust

1. L'Eurojust adotta misure tecniche adeguate per garantire che il delegato alla protezione dei dati sia automaticamente informato dei casi eccezionali in cui, per un periodo di tempo limitato, ci si avvale dell'articolo 15, paragrafo 3 della decisione Eurojust.

2. Quando tali dati riguardano testimoni o vittime ai sensi dell'articolo 15, paragrafo 2 della decisione Eurojust, il sistema di gestione dei casi non registra queste informazioni salvo in caso di decisione documentata presa congiuntamente da almeno due membri nazionali.

CAPO II

Diritti degli interessati

Articolo 19

Diritto degli interessati all'informazione

1. Nel contesto dell'attività operativa dell'Eurojust, gli interessati sono informati del trattamento dei dati a partire dal momento in cui risulta evidente che la trasmissione di tali informazioni all'interessato non comprometterebbe:

a)	lo svolgimento delle funzioni dell'Eurojust nel rafforzamento della lotta contro le forme gravi di criminalità;

b)	le indagini nazionali o le azioni penali cui contribuisce l'Eurojust;

c)	una funzione di controllo, d'ispezione o di regolamentazione connessa, anche occasionalmente, all'esercizio di pubblici poteri nei casi di cui alle lettere a) e b);

d)	i diritti e le libertà di terzi.

2. Il ricorso ai casi enumerati al paragrafo 1 è registrato nell'archivio di lavoro temporaneo relativo al caso, con la menzione della base della decisione presa dal membro o dai membri nazionali responsabili del caso in questione.

Articolo 20

Diritto dell'interessato di accesso ai dati

Chiunque ha diritto di accedere ai dati personali che lo riguardano trattati dall'Eurojust, alle condizioni previste dall'articolo 19 della decisione Eurojust.

Articolo 21

Procedura relativa all'esercizio dei diritti dell'interessato

1. Coloro che desiderino esercitare i loro diritti in qualità di interessati possono farne richiesta all'Eurojust direttamente o tramite l'autorità designata a tal fine nello Stato membro di loro scelta, che trasmette la richiesta all'Eurojust.

2. Le richieste di esercizio dei diritti sono trattate dal membro o dai membri nazionali competenti per la richiesta, che forniscono copia della richiesta al delegato alla protezione dei dati perché la registri.

3. Il membro o i membri nazionali competenti per la richiesta effettuano le verifiche necessarie ed informano il delegato alla protezione dei dati della decisione presa riguardo al caso specifico. Detta decisione tiene debito conto delle presenti disposizioni e della legislazione applicabile alla richiesta come stabilito dall'articolo 19, paragrafo 3 della decisione Eurojust, dei motivi del diniego di cui all'articolo 19, paragrafo 4 della decisione Eurojust e delle consultazioni con le autorità competenti incaricate dell'applicazione della legge che hanno luogo prima che venga presa una decisione, come stabilito dall'articolo 19, paragrafo 9 della decisione Eurojust.

4. Qualora il caso lo richieda, il delegato alla protezione dei dati effettua ulteriori verifiche nel sistema di gestione dei casi ed informa il membro o i membri nazionali competenti di qualsiasi informazione pertinente cui pervenga tramite tali verifiche. Il membro o i membri nazionali competenti possono, in base alle informazioni fornite dal delegato alla protezione dei dati, decidere di riconsiderare la decisione iniziale.

5. Il delegato alla protezione dei dati comunica all'interessato la decisione finale presa dal membro o dai membri nazionali competenti, ai sensi dell'articolo 19, paragrafo 6 della decisione Eurojust e lo informa della possibilità di ricorrere dinanzi all'autorità di controllo comune qualora non sia soddisfatto della risposta data dall'Eurojust.

6. La richiesta è oggetto di un trattamento completo nei tre mesi successivi alla ricezione. L'interessato può adire l'autorità di controllo comune qualora non abbia ricevuto risposta alla sua richiesta entro i suddetti termini.

7. Nei casi in cui la richiesta sia stata ricevuta tramite un'autorità nazionale, il membro nazionale o i membri nazionali competenti provvedono ad informare detta autorità del fatto che il delegato alla protezione dei dati ha fornito una risposta all'interessato.

8. L'Eurojust mette a punto procedure di cooperazione con le autorità nazionali che si occupano dei diritti degli interessati al fine di assicurare la corretta e tempestiva trasmissione delle richieste all'Eurojust.

Articolo 22

Informazioni a terzi

in seguito alla rettifica, al blocco o alla cancellazione dei dati personali connessi a casi specifici L'Eurojust mette a punto misure tecniche appropriate per garantire che, nei casi in cui procede alla rettifica, al blocco o alla cancellazione di dati personali in seguito ad una richiesta, venga prodotto automaticamente un elenco dei fornitori e dei destinatari dei dati in questione. A norma dell'articolo 20, paragrafo 5 della decisione Eurojust, il responsabile del trattamento si assicura che tutti coloro che figurano nell'elenco siano informati delle modifiche apportate ai dati personali.

CAPO III

Questioni relative alla sicurezza dei dati

Articolo 23

Sistema di gestione automatizzata dei casi

1. L'Eurojust mette a punto un sistema di gestione automatizzata dei casi dotato di un sistema di archiviazione cui fanno ricorso i membri nazionali quando si occupano di attività connesse a casi specifici. Il sistema di gestione automatizzata dei dati comprende gli archivi di lavoro temporanei e l'indice come definiti nell'articolo 16 della decisione Eurojust e svolge funzioni quali la gestione dei casi, la descrizione del flusso di dati, il controllo incrociato delle informazioni e la sicurezza.

2. Il sistema di gestione dei casi è approvato dal collegio previa consultazione del delegato alla protezione dei dati, dell'autorità di controllo comune e del personale competente dell'Eurojust e tiene pienamente conto dei requisiti di cui all'articolo 22 e di ogni altra disposizione pertinente della decisione Eurojust.

3. Il sistema di gestione dei casi consente ai membri nazionali di determinare lo scopo e gli obiettivi specifici che hanno portato all'apertura di un archivio di lavoro temporaneo, nel quadro delle funzioni di cui agli articoli 5, 6 e 7 della decisione Eurojust.

Articolo 24

Archivi di lavoro temporanei e indice

1. Conformemente all'articolo 14, paragrafo 4 e all'articolo 16 della decisione Eurojust, quest'ultimo istituisce un indice dei dati relativi alle indagini e archivi di lavoro temporanei contenenti anche dati personali. Sia l'indice che gli archivi di lavoro temporanei formano parte del sistema di gestione dei casi di cui all'articolo 23 e rispettano le restrizioni al trattamento dei dati personali di cui all'articolo 15 della decisione Eurojust.

2. I membri nazionali sono responsabili della creazione di nuovi archivi di lavoro temporanei connessi ai casi che stanno trattando. Il sistema di gestione dei casi attribuisce automaticamente un numero di riferimento (identificatore) a ciascun nuovo archivio di lavoro temporaneo creato.

3. L'Eurojust mette a punto un sistema di gestione automatizzata dei casi che consente ai membri nazionali di tenere i dati personali da essi trattati in un archivio di lavoro temporaneo riservato o di dare accesso a tale archivio o a parte di esso ad altri membri nazionali che si intervengono nel trattamento del caso cui l'archivio si riferisce. Il sistema di gestione dei casi consente loro di definire i dati specifici, di carattere personale o meno, cui intendono dare accesso ad altri membri nazionali, assistenti o membri autorizzati del personale che intervengono nel trattamento del caso e di selezionare le informazioni che desiderano introdurre nell'indice, conformemente agli articoli 14 e 15 della decisione Eurojust, assicurando che nell'indice siano inseriti perlomeno i seguenti dati: riferimento all'archivio di lavoro temporaneo; tipi di reato; Stati membri; organizzazioni e organismi internazionali e/o autorità di Stati terzi interessate; coinvolgimento della Commissione europea o di organi ed entità dell'Unione europea; obiettivi /lo stato del caso in questione (aperto/chiuso).

4. Quando un membro nazionale dà accesso ad un archivio di lavoro temporaneo o parte di esso ad uno o più membri nazionali interessati, il sistema di gestione dei casi assicura che gli utenti autorizzati abbiano accesso alle parti pertinenti dell'archivio, ma non possano modificare i dati introdotti dall'autore originale. Gli utenti autorizzati possono tuttavia aggiungere informazioni pertinenti alle parti nuove degli archivi di lavoro temporanei. Analogamente, le informazioni contenute nell'indice possono essere lette da tutti gli utenti del sistema autorizzati, ma possono essere modificate solo dall'autore originale.

5. Con questo sistema il delegato alla protezione dei dati viene automaticamente informato della creazione di ciascun nuovo archivio contenente dati personali e, in particolare, dei casi eccezionali in cui viene fatto ricorso all'articolo 15, paragrafo 3 della decisione Eurojust. Il sistema di gestione dei casi contrassegna tali dati in modo da ricordare alla persona che li ha introdotti nel sistema l'obbligo di mantenerveli per un periodo di tempo limitato. Quando i dati in questione riguardano testimoni o vittime ai sensi dell'articolo 15, paragrafo 2 della decisione Eurojust, il sistema non registra tali informazioni, salvo in caso di decisione documentata presa congiuntamente da almeno due membri nazionali.

6. Il sistema di gestione dei casi informa automaticamente il delegato alla protezione dei dati dei casi eccezionali in cui viene fatto ricorso all'articolo 15, paragrafo 4 della decisione Eurojust. Quando tali dati riguardano testimoni o vittime ai sensi dell'articolo 15, paragrafo 2 della decisione Eurojust, il sistema non registra tali informazioni, salvo in caso di decisione documentata presa dal collegio.

7. Il sistema di gestione dei dati assicura che solo i dati personali di cui all'articolo 15, paragrafo 1, lettere da a) a i) e lettera k) e all'articolo 15, paragrafo 2 della decisione Eurojust siano registrati nell'indice.

8. Le informazioni contenute nell'indice devono essere sufficienti per lo svolgimento delle funzioni dell'Eurojust e, in particolare, per il soddisfacimento degli obiettivi di cui all'articolo 16, paragrafo 1 della decisione Eurojust.

Articolo 25

Fascicoli di registrazione e audit trails

1. L'Eurojust mette a punto misure tecniche adeguate per garantire che si tenga traccia di tutte le operazioni relative al trattamento dei dati personali. Il sistema di gestione dei casi provvederà in particolare ad assicurare che la trasmissione e la ricezione dei dati personali siano registrate conformemente all'articolo 17, paragrafo 2, lettera b), della decisione Eurojust ai fini dell'articolo 19, paragrafo 3, della medesima decisione. Tale registrazione garantisce, a norma dell'articolo 22 della decisione Eurojust, che sia possibile verificare e determinare a quali organi sono trasmessi i dati e quali dati personali sono stati inseriti in sistemi automatizzati di trattamento dati, quando sono stati inseriti e da chi.

2. Il delegato alla protezione dei dati passa periodicamente in rassegna queste registrazioni in modo da poter assistere i membri nazionali e il collegio in materia di dati personali e procede alle indagini necessarie in caso di irregolarità. All'occorrenza, il delegato alla protezione dei dati informa il collegio e l'autorità di controllo comune, secondo la procedura di cui all'articolo 17, paragrafo 4, della decisione Eurojust, di eventuali violazioni rilevate in base alle suddette registrazioni. Il delegato alla protezione dei dati assicura che, se del caso, il direttore amministrativo sia informato per consentirgli di prendere le misure necessarie in seno all'amministrazione.

3. Il delegato alla protezione dei dati dà pieno accesso all'autorità di controllo comune alle registrazioni di cui al paragrafo 1, se gli viene chiesto.

Articolo 26

Autorizzazione d'accesso ai dati personali

1. L'Eurojust prende misure tecniche adeguate e provvede a disposizioni organizzative per garantire che soltanto i membri nazionali, i rispettivi assistenti e il personale autorizzato dell'Eurojust abbiano accesso ai dati personali trattati dall'Eurojust ai fini del conseguimento degli obiettivi dell'Eurojust nel quadro delle sue attività operative.

2. Tali misure tengono conto delle finalità per le quali i dati sono stati raccolti e successivamente trattati, dello stato dell'arte, del livello di sicurezza richiesto dalla natura sensibile delle attività svolte dall'Eurojust e dei requisiti imposti dall'articolo 22 della decisione Eurojust.

3. Ciascun membro nazionale dell'Eurojust documenta e informa il delegato alla protezione dei dati in merito alla politica di accesso che ha autorizzato nell'ambito del suo ufficio nazionale riguardo ai file connessi ai casi specifici. In particolare, i membri nazionali assicurano che vengano adottate ed osservate appropriate disposizioni organizzative e che vengano utilizzate in modo corretto le misure tecniche ed organizzative messe a disposizione dall'Eurojust.

4. Il collegio può autorizzare altro personale dell'Eurojust ad avere accesso ai file connessi ai casi specifici ove necessario per lo svolgimento dei compiti dell'Eurojust.

Articolo 27

Controlli

1. Il delegato alla protezione dei dati controlla la legittimità ed il rispetto delle disposizioni della decisione Eurojust, del presente regolamento interno e di ogni altra disposizione concernente il trattamento dei dati personali applicabile all'Eurojust. A tal fine, il delegato alla protezione dei dati assiste i membri nazionali per quanto riguarda le questioni relative alla protezione dei dati e svolge indagini annuali sul rispetto delle norme summenzionate nell'ambito dell'Eurojust. Il delegato alla protezione dei dati riferisce al collegio e all'autorità di controllo comune sui risultati di tali indagini nonché su ogni altro sviluppo pertinente per quanto riguarda l'Eurojust. Il delegato alla protezione dei dati assicura che, se del caso, il direttore amministrativo venga informato, affinché possa prendere le misure necessarie in seno all'amministrazione.

2. L'autorità di controllo comune effettua i controlli a norma dell'articolo 23, paragrafo 7 della decisione Eurojust.

CAPO IV

Trasmissione di dati verso terzi o altre organizzazioni

Articolo 28

Trasmissione di dati verso terzi o altre organizzazioni

1. L'Eurojust si sforzerà di porre in essere accordi di cooperazione contenenti disposizioni adeguate riguardanti lo scambio di dati personali con tutti i partner con i quali hanno periodicamente luogo scambi di dati.

2. Fatti salvi i casi in cui tali accordi di cooperazione esistono già, l'Eurojust trasmette dati personali a un paese terzo o a soggetti di cui all'articolo 27, paragrafo 1 della decisione Eurojust solo se formano oggetto della convenzione del Consiglio d'Europa sulla protezione delle persone per quanto riguarda l'elaborazione automatica dei dati a carattere personale, firmata a Strasburgo il 28 gennaio 1981 o se è assicurato un livello di protezione adeguato.

3. La decisione riguardante i trasferimenti a soggetti che non sono parti della convenzione del Consiglio d'Europa del 28 gennaio 1981 è presa dal membro nazionale interessato (dai membri nazionali interessati) sulla base della valutazione riguardante l'adeguatezza del livello di protezione, effettuata dal delegato alla protezione dei dati. L'adeguatezza del livello di protezione è valutata alla luce di tutte le circostanze per ciascun trasferimento o categoria di trasferimento. In particolare, la valutazione risulterà dall'esame degli elementi seguenti; tipo dei dati, scopo perseguito e durata del trattamento per il quale sono trasferiti dati, paese d'origine e paese di destinazione finale, norme generali e settoriali del diritto applicabile nello stato o nell'organizzazione in questione, norme professionali e di sicurezza ivi applicabili, nonché esistenza di garanzie sufficienti da parte del destinatario del trasferimento. Tali garanzie possono in particolare risultare da accordi scritti che vincolano il responsabile del controllo della parte che effettua il trasferimento e il destinatario che non è soggetto alla competenza giurisdizionale di una parte della Convenzione. Gli accordi in questione devono contenere gli elementi pertinenti in materia di protezione dei dati. Nei casi in cui la valutazione del livello di protezione solleva difficoltà, il delegato alla protezione dei dati consulta l'autorità di controllo comune prima di procedere a una valutazione per quanto riguarda un trasferimento specifico.

4. Tuttavia, anche se non sono rispettate le condizioni di cui ai paragrafi precedenti, un membro nazionale può, nelle circostanze eccezionali di cui all'articolo 27, paragrafo 6 della decisione Eurojust, trasferire dati a un paese terzo al solo scopo di prendere misure urgenti per fra fronte a pericoli gravi e imminenti che minacciano una persona o la pubblica sicurezza. Il membro nazionale registra tale trasferimento eccezionale nell'archivio di lavoro temporaneo relativo al caso in questione, indicando i motivi di tale comunicazione, e informa della comunicazione il responsabile della protezione dei dati. Quest'ultimo si accerta che i trasferimenti siano effettuati solo in casi eccezionali e urgenti.

CAPO V

Termine per la conservazione dei dati personali

Articolo 29

Termine per la conservazione dei dati personali

1. L'Eurojust mette in atto misure tecniche appropriate per garantire che siano osservati i termini per la conservazione dei dati personali di cui all'articolo 21 della decisione Eurojust.

2. Il sistema di gestione dei casi deve in particolare assicurare che l'esigenza di conservare dati in un archivio di lavoro temporaneo sia esaminata tre anni tre anni dopo il loro inserimento. Tale esame deve essere adeguatamente documentato nel sistema, compresa la motivazione per qualsiasi decisione presa, e il risultato è automaticamente comunicato al delegato alla protezione dei dati.

3. Il sistema di gestione dei casi segnala in particolare i dati registrati per un periodo di tempo limitato in conformità dell'articolo 15, paragrafo 3 della decisione Eurojust. Per queste categorie di dati viene effettuato ogni tre mesi un esame dell'esigenza di conservare i dati; tale esame è documentato nel modo indicato nei paragrafi 1 e 2.

4. Il responsabile del trattamento consulta, se necessario, il collegio e il delegato alla protezione dei dati per quanto riguarda le decisioni relative alla conservazione dei dati per un periodo più lungo in seguito a un esame del caso.

TITOLO V

NORME PER LE OPERAZIONI DI TRATTAMENTO NON CONNESSE A CASI SPECIFICI

CAPO I

Principi generali

Articolo 30

Liceità ed equità del trattamento

I dati personali devono essere trattati in modo equo e conforme alla legge. In particolare, i dati personali possono essere trattati solo se:

a)	è necessario per adempiere un obbligo legale al quale è soggetto il responsabile del trattamento; oppure

b)	è necessario all'esecuzione di un contratto di cui l'interessato è parte o all'esecuzione di misure precontrattuali prese su richiesta dello stesso; oppure

c)	l'interessato ha manifestato il proprio consenso in maniera inequivocabile; oppure

d)	è necessario per la salvaguardia degli interessi vitali dell'interessato; oppure

e)	è necessario per il perseguimento dell'interesse legittimo del responsabile del trattamento, a condizione che non prevalgano l'interesse o i diritti e le libertà fondamentali della persona interessata, che richiedono tutela ai sensi dell'articolo 4 delle presenti disposizioni

Articolo 31

Limitazione delle finalità

1. I dati personali devono essere trattati per perseguire uno scopo lecito specifico e ben definito e possono essere successivamente trattati ulteriormente solo se ciò non è incompatibile con lo scopo originale del trattamento.

2. I dati personali raccolti allo scopo esclusivo di garantire la sicurezza o il controllo e la gestione dei sistemi o del trattamento non possono essere impiegati per altri fini, ad eccezione delle attività volte a prevenire, indagare, accertare e perseguire reati gravi.

Articolo 32

Trattamento di categorie particolari di dati

1. È vietato trattare dati personali che rivelino l'origine razziale o etnica, le opinioni politiche, le convinzioni religiose o filosofiche, l'appartenenza sindacale, come pure trattare dati relativi alla salute e alla vita sessuale o a condanne penali per fini non connessi con il caso in questione.

2. Tale divieto non si applica se:

a)	l'interessato ha dato il proprio consenso esplicito a tale trattamento, oppure

il trattamento in questione è necessario per assolvere agli obblighi legali ed esercitare i diritti specifici del responsabile del trattamento, quali gli obblighi in materia fiscale o in materia di diritto del lavoro applicabili al responsabile del trattamento o, se necessario, se ed in quanto esso sia autorizzato dal delegato alla protezione dei dati con adeguate misure di salvaguardia, oppure

c)	il trattamento in questione è necessario per salvaguardare un interesse vitale dell'interessato o di un'altra persona, qualora l'interessato si trovi nell'incapacità fisica o giuridica di dare il proprio consenso, oppure

d)	il trattamento riguarda dati resi manifestamente pubblici dall'interessato o è necessario per accertare, esercitare o difendere un diritto in via giudiziale.

3. I dati di cui al paragrafo 1 sono trattati solo allo scopo per il quale sono stati originariamente raccolti.

Articolo 33

Eccezioni al diritto all'informazione dell'interessato

1. Nel contesto delle funzioni non operative dell'Eurojust, sono possibili eccezioni al principio generale dell'informazione dell'interessato qualora informando l'interessato si pregiudicherebbe:

a)	un importante interesse economico o finanziario di uno Stato membro o dell'Unione europea, oppure

b)	la protezione dell'interessato o dei diritti e delle libertà di altri o

c)	la sicurezza nazionale, la pubblica sicurezza o la difesa degli Stati membri.

2. Il delegato alla protezione dei dati è informato dei casi in cui venga fatto ricorso a tali eccezioni.

Articolo 34

Notificazione al delegato alla protezione dei dati

1. Prima di eseguire uno o più trattamenti dei dati, destinati al conseguimento di una o più finalità correlate, il responsabile del trattamento ne informa il delegato alla protezione dei dati.

2. Le informazioni da fornire includono:

a)	il nome del responsabile del trattamento e l'indicazione dei servizi di un'istituzione o un organismo incaricati del trattamento di dati personali per una particolare finalità;

b)	la finalità o le finalità del trattamento;

c)	una descrizione della categoria o delle categorie di interessati e dei pertinenti dati o categorie di dati;

d)	il fondamento giuridico del trattamento al quale sono destinati i dati;

e)	i destinatari o le categorie di destinatari ai quali possono essere comunicati i dati e;

f)	una descrizione generale che consenta una prima valutazione dell'adeguatezza delle misure di sicurezza adottate.

3. Il delegato alla protezione dei dati deve essere informato senza indugio di ogni modifica pertinente relativa alle informazioni di cui al paragrafo 2.

Articolo 35

Registro

1. Ogni delegato alla protezione dei dati tiene un registro dei trattamenti notificati a norma delle precedenti disposizioni.

2. Il registro riporta almeno le informazioni di cui all'articolo 34, paragrafo 2, lettere da a) a f).

3. Il delegato alla protezione dei dati fornisce all'autorità di controllo comune qualsiasi informazione contenuta nel registro, ove richiesto.

Articolo 36

Trattamento di dati personali per conto del responsabile del trattamento

1. Quando il trattamento viene eseguito da un incaricato esterno per conto del responsabile del trattamento, questi sceglie un incaricato che fornisca adeguate garanzie in rapporto alle misure tecniche e organizzative di sicurezza previste dall'articolo 22 della decisione Eurojust e da qualsiasi altro documento pertinente e si assicura che tali misure vengano osservate.

2. Il trattamento eseguito da un incaricato esterno è disciplinato da un contratto o da un atto giuridico che vincoli l'incaricato del trattamento al responsabile del trattamento e disponga in particolare che:

a)	l'incaricato del trattamento agisca soltanto su istruzioni del responsabile del trattamento; e

anche l'incaricato del trattamento sia soggetto agli obblighi di riservatezza e di sicurezza di cui alla decisione Eurojust e al presente regolamento interno, a meno che, a norma dell'articolo 16 o dell'articolo 17, paragrafo 3, secondo trattino, della direttiva 95/46/CE, del 24 ottobre 1995, relativa alla tutela delle persone fisiche con riguardo al trattamento dei dati personali, nonché alla libera circolazione di tali dati (1), l'incaricato del trattamento non sia già soggetto agli obblighi di riservatezza e di sicurezza previsti dalla legislazione nazionale di uno degli Stati membri.

3. A fini probatori, le clausole del contratto o le disposizioni dell'atto giuridico inerenti alla protezione dei dati e gli obblighi relativi alle misure di riservatezza e di sicurezza sono stipulati per iscritto o in altra forma equivalente.

Articolo 37

Decisioni individuali automatiche

L'interessato ha il diritto di non essere sottoposto a una decisione che produca effetti giuridici o abbia effetti significativi nei suoi confronti basata solo su un trattamento automatizzato di dati per valutare taluni aspetti personali che lo riguardano, quali il rendimento professionale, l'affidabilità o il comportamento, salvo che la decisione sia espressamente autorizzata dalla normativa nazionale o europea o, se necessario, dal delegato alla protezione dei dati. In entrambi i casi sono adottate misure volte a salvaguardare i legittimi interessi dell'interessato, ad esempio facendo in modo che questi possa esprimere il proprio parere o possa capire la logica del trattamento.

CAPO II

Regolamentazione interna concernente la protezione dei dati personali e la tutela della vita privata nell'ambito delle reti interne di telecomunicazioni

Articolo 38

Campo d'applicazione

1. Fatti salvi i precedenti articoli, al trattamento di dati personali connesso con l'uso e la gestione di reti o terminali di telecomunicazione che funzionano sotto il controllo dell'Eurojust si applicano le disposizioni del presente capitolo.

2. Ai fini delle disposizioni del presente capitolo, per «utente» s'intende qualsiasi persona fisica che si serve di una rete o di un terminale di telecomunicazione che funzionano sotto il controllo dell'Eurojust.

Articolo 39

Sicurezza

1. L'Eurojust adotta appropriate misure di natura tecnica ed organizzativa per garantire un uso sicuro delle reti e dei terminali di telecomunicazioni (computer, server, hardware e software), all'occorrenza in collaborazione con i fornitori di servizi di telecomunicazioni accessibili al pubblico o con i fornitori di reti di telecomunicazioni pubbliche. Tenuto conto delle possibilità tecniche più recenti e dei costi da sostenere per la loro realizzazione, le suddette misure devono assicurare un livello di sicurezza adeguato al rischio esistente.

2. Qualora sussistano particolari rischi di violazioni della sicurezza della rete e dei terminali, l'Eurojust informa gli utenti in merito a tali rischi ed alle possibilità di contromisure e di mezzi di comunicazione alternativi.

Articolo 40

Riservatezza delle comunicazioni

L'Eurojust garantisce la riservatezza delle comunicazioni effettuate tramite le reti e i terminali di telecomunicazioni nel rispetto del diritto comunitario.

Articolo 41

Dati relativi al traffico delle comunicazioni e alla fatturazione

1. I dati sul traffico delle comunicazioni relativi agli utenti, che sono trattati per stabilire le chiamate ed altri collegamenti sulla rete di telecomunicazioni, sono cancellati o resi anonimi contestualmente alla cessazione della chiamata o di altro collegamento.

2. Le deroghe a questo principio generale (come la necessità di conservare alcuni dati relativi al traffico laddove siano connessi con il processo di registrazione (log) necessario per taluni file o al fine di fatturare chiamate private) sono ammesse soltanto se previste dalla regolamentazione interna adottata dall'Eurojust previa consultazione del delegato alla protezione dei dati. Qualora il delegato alla protezione dei dati non giudichi tali deroghe legittime o adeguate, è consultata l'autorità di controllo comune.

3. I trattamenti dei dati pertinenti al traffico delle comunicazioni e alla fatturazione devono essere effettuati unicamente da persone incaricate di gestire la fatturazione, il traffico o il bilancio.

Articolo 42

Elenchi di utenti

1. I dati personali contenuti in elenchi cartacei o elettronici di utenti e l'accesso a detti elenchi sono limitati allo stretto necessario ai fini specifici degli elenchi.

2. Tali elenchi sono accessibili unicamente agli utenti dell'Eurojust, per uso prettamente interno o in altri elenchi interistituzionali ritenuti appropriati.

CAPO III

Disposizioni specifiche

Articolo 43

Disposizioni supplementari

Se necessario, l'Eurojust elabora nuove disposizioni sul trattamento dei dati personali in operazioni connesse a casi specifici. Dette disposizioni sono notificate all'autorità di controllo comune e pubblicate in manuali interni separati.

TITOLO VI

ALTRE DISPOSIZIONI

Articolo 44

Revisione delle presenti disposizioni del regolamento interno

1. Le presenti disposizioni del regolamento interno formano oggetto di revisioni periodiche volte a valutare se sono necessarie modifiche. Dette disposizioni sono modificate secondo la medesima procedura che la decisione Eurojust prevede per l'approvazione del regolamento interno.

2. Il delegato alla protezione dei dati informa il presidente del collegio e l'autorità di controllo comune laddove ritenga che sia necessario modificare il presente regolamento interno.

3. L'autorità di controllo comune sottopone al collegio qualsiasi proposta o raccomandazione riguardante le modifiche al presente regolamento interno.

Articolo 45

Entrata in vigore e pubblicazione

1. Le presenti disposizioni del regolamento interno entrano in vigore il giorno successivo all'approvazione definitiva da parte del Consiglio.

2. Esse sono pubblicate nella Gazzetta ufficiale dell'Unione europea.

(1) GU L 281 del 23.11.1995, pag. 31.

19.3.2005

Gazzetta ufficiale dell'Unione europea

C 68/12

AIUTI DI STATO — REPUBBLICA DI UNGHERIA

Aiuto di Stato n. C 35/2004 (ex HU 11/2003) (Procedura del meccanismo provvisorio) — Postabank és Takarékpénztár Rt./Erste Bank Hungary Rt.

Invito a presentare osservazioni a norma dell'articolo 88, paragrafo 2, del trattato CE

(2005/C 68/03)

(Testo rilevante ai fini del SEE)

Con lettera del 20 ottobre 2004, riprodotta nella lingua facente fede dopo la presente sintesi, la Commissione ha comunicato alla Repubblica di Ungheria la propria decisione di avviare il procedimento di cui all'articolo 88, paragrafo 2, del trattato CE in relazione all'aiuto in oggetto.

La Commissione ha deciso di non sollevare obiezioni in merito alle altre parti dell'aiuto di cui alla lettera che segue la presente sintesi.

La Commissione invita gli interessati a presentare osservazioni in merito all'aiuto riguardo al quale viene avviato il procedimento entro un mese dalla data di pubblicazione della presente sintesi e della lettera che segue, inviandole al seguente indirizzo:

Commissione delle Comunità europee

Direzione generale della Concorrenza

Direzione H

Protocollo Aiuti di Stato

Spa 3 6/05

B-1049 Bruxelles/Brussel

Fax (32-2) 296 12 42

Dette osservazioni saranno comunicate al governo ungherese. Su richiesta scritta e motivata degli autori delle osservazioni, la loro identità non sarà rivelata.

TESTO DELLA SINTESI

1. Procedimento

Nell'ottobre 2003 la Commissione ha ricevuto una notificazione in merito a misure di Stato a favore della Postabank és Takarékpénztár Rt. (qui di seguito «PB») nell'ambito della procedura del «meccanismo provvisorio» di cui all'allegato IV.3 dell'Atto di adesione, che costituisce parte del Trattato di adesione all'Unione europea.

2. Descrizione delle misure

La PB (che è stata fusa con la Erste Bank Hungary il 1o settembre 2004) è fondamentalmente una banca orientata al dettaglio che offre servizi bancari universali in Ungheria. Nel 1998 la PB ha rischiato il crollo e il governo è dovuto intervenire per salvare la banca tramite una ricapitalizzazione, diventando in tal modo azionista della banca al 99,9 %. Il salvataggio era destinato a preparare la PB per la ristrutturazione e la privatizzazione. Nonostante nel 2000 vi siano stati tentativi di privatizzare la PB, la vendita effettiva a un investitore strategico privato è avvenuta nell'ottobre del 2003, allorché il governo ungherese ha garantito all'acquirente il pagamento di indennizzi in caso di controversie. Una quota di maggioranza nella PB è stata venduta all'Austrian Erste Bank, che ha offerto il prezzo più elevato fra quelli proposti. Il 1o settembre 2004 la PB è stata fusa con la Erste Bank Hungary.

Dal 1995 in poi la PB ha ricevuto sostegno finanziario dalle autorità ungheresi allo scopo di ristrutturare il proprio settore bancario. La Repubblica di Ungheria ha notificato alla Commissione, per ottenerne l'approvazione, varie misure nell'ambito della procedura del «meccanismo provvisorio» di cui all'allegato IV.3 dell'Atto di adesione; ossia:

«Obbligazioni subordinate, aprile 1995», «Aumento di capitale, settembre 1995», «Obbligazioni subordinate, marzo 1996», «Obbligazioni subordinate, luglio 1996», «Esenzione dal requisito della riserva obbligatoria, marzo 1997», «Obbligazioni Direct surety da parte dello Stato, aprile 1997», «Swap di attivi, settembre 1997», «Aumento di capitale, giugno 1997», «Obbligazioni subordinate, dicembre 1997», «Aumento di capitale, maggio 1998», «Ristrutturazione di capitale, dicembre 1998», «Riassetto di portafoglio (Portfolio cleaning), dicembre 1998», «Esenzione dai limiti legali per i prestiti e dai limiti per gli investimenti, aprile 1999», «Remissione di debiti dell'Accordo di consolidamento della PB, novembre 2001», «Esenzione dal limite di posizione di valuta aperta, ottobre 2001», «Esclusività per l'apertura di conti per studenti per il versamento di prestiti in loro favore, settembre 2001», «Indennizzi ÁPV (gli “indennizzi”), ottobre 2003».

3. Valutazione delle misure

Benché ritenga la maggior parte della misure non applicabili dopo l'adesione, la Commissione ritiene che «l'indennizzo per richieste non conosciute, ottobre 2003» sia applicabile dopo l'adesione. Tale indennizzo rende possibile aggiungere ulteriori richieste oltre a quelle chiaramente definite all'adesione. Di conseguenza, la portata e l'importo degli eventuali aiuti da concedere alla PB possono variare in futuro e non possono essere determinati fin da ora.

La Commissione ritiene che «l'indennizzo per richieste non conosciute», che fa parte delle misure adottate dalle autorità ungheresi dal dicembre 1998 al fine di agevolare la ristrutturazione e la privatizzazione della PB, sembra configurare un aiuto di Stato ai sensi dell'articolo 87, paragrafo 1, del trattato CE.

La Commissione ha esaminato tale aiuto in base agli Orientamenti comunitari sugli aiuti di Stato per il salvataggio e la ristrutturazione di imprese in difficoltà (1) (di seguito: «orientamenti del 1999»). Tale esame ha suscitato presso la Commissione seri dubbi a proposito della compatibilità dell'aiuto in oggetto con il mercato comune, vale a dire:

—	La Commissione nutre dubbi sul fatto che la PB potesse rientrare tra le imprese in difficoltà nel 2003, anno in cui sono stati concessi gli indennizzi, e che l'elemento di aiuto incluso nell'indennizzo per richieste non conosciute fosse necessario alla ristrutturazione.

—	La Commissione nutre seri dubbi sul fatto che l'elemento di aiuto incluso nell'indennizzo per richieste non conosciute fosse concesso nell'ambito di un piano di ristrutturazione che rispettava i criteri di compatibilità degli orientamenti del 1999.

—	La Commissione nutre dubbi sul fatto che l'aiuto fosse limitato al minimo e che il beneficiario dell'aiuto abbia dato un contributo significativo alla totalità dei costi di ristrutturazione della PB.

—	La Commissione nutre seri dubbi sul fatto che le misure di ristrutturazione sostenute dalle autorità ungheresi tramite gli elementi di aiuto, compreso l'indennizzo per richieste non conosciute, comportino misure compensative sufficienti.

—

La Commissione nutre inoltre seri dubbi sul fatto che l'articolo 45, paragrafo 2 dell'Accordo europeo si applichi in questo contesto. Detto articolo fa parte del capitolo «stabilimento» dell'Accordo europeo e la Commissione ritiene quindi che non si applichi nell'ambito degli aiuti di Stato. Inoltre, la Commissione nutre seri dubbi sul fatto che l'indennizzo per richieste non conosciute fosse necessario per raggiungere gli obiettivi indicati in tale norma.

Tenendo conto delle osservazioni di cui sopra, la Commissione conclude che, a questo punto, l'elemento di aiuto incluso nell'indennizzo per richieste non conosciute non sembra soddisfare le condizioni necessarie all'applicazione dell'esenzione di cui all'articolo 87, paragrafo 3, lettera c), del trattato CE. La Commissione ha pertanto deciso di avviare il procedimento di cui all'articolo 88, paragrafo 2, del trattato CE nei confronti «dell'indennizzo per richieste non conosciute».

Conformemente all'articolo 14 del regolamento CE n. 659/1999 del Consiglio, tutti gli aiuti illegali possono essere recuperati presso il beneficiario.

TESTO DELLA LETTERA

«A Bizottság tájékoztatni kívánja a Magyar Köztársaságot, hogy a magyar hatóságok által a fent említett bejelentett intézkedéseket illetően benyújtott információk vizsgálatát követően úgy döntött, hogy ezek közül több a csatlakozást követően már nem alkalmazandó. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében, amit a Bizottság a csatlakozást követően is alkalmazandónak ítél, a Bizottságnak komoly kétsége merült fel annak a közösségi joganyaggal való összeegyeztethetőséget illetően. A Bizottság ezért a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Ciprusi Köztársaság, a Lett Köztársaság, a Litván Köztársaság, a Magyar Köztársaság, a Máltai Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Szlovák Köztársaság csatlakozásának feltételeiről, valamint az Európai Unió alapját képező szerződések kiigazításáról szóló okmány (a továbbiakban: “csatlakozási okmány”) IV. melléklete 3. szakasza (1) bekezdése c) pontjának, valamint (2) és (3) bekezdésének megfelelően úgy döntött, hogy az intézkedés ellen kifogást emel, és az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében meghatározott eljárást kezdeményezi.

1. ELJÁRÁS

A Bizottság 2003. szeptember 23-án kelt, 2003. október 22-én iktatott levélben kapott értesítést az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló szerződés részét képező csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakaszában meghatározott ideiglenes eljárás alapján a Postabank és Takarékpénztár Rt. (a továbbiakban: “Postabank” vagy “a Bank”) javára hozott állami intézkedésekről.

A Bizottság az értesítés áttekintését követően 2003. november 5-én kelt levelében kiegészítő információ benyújtását kérte. A magyar hatóságok a kért kiegészítő információt 2004. január 23-án kelt, 2004. január 26-án iktatott e-mailükben benyújtották, és egy sor, az ideiglenes eljárás alapján a Postabank javára hozott további intézkedésről tettek bejelentést.

A bizottsági szolgálatok 2004. február 2-i értesítésükben kifejtették a magyar hatóságok számára, hogy jóllehet a Postabankkal kapcsolatos minden egyes bejelentett intézkedést egyedileg ismertetik és bírálják el, a Bizottság valamennyi bejelentett intézkedésre vonatkozóan egy határozatot hoz majd, mivel azok egymással szoros összefüggésben állnak.

4.	A Bizottság 2004. március 26-i levelében kiegészítő információkat kért. A magyar hatóságok 2004. április 30-án iktatott levelükben benyújtották a kiegészítő információt. Ezenkívül a bejelentéshez kiegészítést csatoltak.

5.	A Bizottság 2004. július 16-i levelében további információkat kért. A magyar hatóságok 2004. szeptember 3-án iktatott levelükben válaszoltak a Bizottság kérésére.

2. HÁTTÉR

A Postabank – amely 2004. szeptember 1-jén PB egyesült az Erste Bank Hungary-val – alapvetően lakossági profilú bank, amely teljes körű banki szolgáltatásokat nyújt. Ügyfélköre elsősorban magánszemélyekből, illetve kis- és középvállalkozásokból áll. A Postabank 2003 végén 1 600 alkalmazottat foglalkoztató országos hálózattal rendelkezett, amely 113 fiókjában és 3 200 postahivatalon keresztül mintegy 500 000 ügyfelet szolgált ki.

7.	A Postabankot 1988-ban alapították, és 1994-re Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. 2002 végén a Postabank a hetedik legnagyobb kereskedelmi bank volt Magyarországon, teljes eszközállománya elérte a 398,8 milliárd forintot (2), ami 3,7 %-os piaci részesedést jelent.

A Postabankot 1988-ban 94 részvényes alapította, akik között a számos magánbefektető mellett a fő részvényes a Magyar Posta volt. A részvényesek köre az 1990-ben végrehajtott tőkeemelést követően tovább bővült, ennek során néhány külföldi befektető is jegyzett Postabank-részvényeket. Több tulajdonosváltást követően 1998-ban állami tulajdonú vállalatok tőkeemelést hajtottak végre a Postabankban, amelynek során az állam többségi tulajdont szerzett.

Az 1990-es évek elején, különösen a lakossági betétgyűjtés terén megvalósított dinamikus növekedés eredményeként a bank Magyarország második legnagyobb lakossági bankjává nőtt. A magyar hatóságok állítása szerint a növekedést nem ellensúlyozta prudens hitelezői tevékenység, és a bank spekulációs befektetésekbe és hitelezői tevékenységbe bocsátkozott. A bank által felhalmozott veszteségeket elsősorban a hibás gazdálkodás okozta, ami a bankot a szabályzati kötelezettségek nem teljesítése mellett nagy pénzügyi kockázatoknak tette ki.

10.

A magyar hatóságok állítása szerint arra a tényre tekintettel, hogy a Postabank számottevő lakossági ügyfélkörrel rendelkezik és felszámolása a teljes bankrendszert veszélyeztette volna, a magyar kormány több stabilizációs intézkedést hajtott végre azt követően, hogy 1997. februárjában híresztelések terjedtek el a bizonytalan pénzügyi helyzetről és a betétesek kivonták betéteiket.

11.

Az 1998-ban megvalósított stabilizációt és feltőkésítést követően a Pénzügyminisztérium és a Postabank 1998. decemberében konszolidációs megállapodást kötött, amely rendelkezett a Postabank tevékenységeinek ellenőrzéséről, valamint arról, hogy a Postabank bizonyos kompenzációs összegeket fizet a Pénzügyminisztériumnak, amennyiben a Postabank elért bizonyos eredményeket a konszolidációs megállapodás 2003. decemberében történő megszűnéséig.

12.

A magyar hatóságok állítása szerint a Postabankot 1998-ban az összeomlás fenyegette, és a kormánynak be kellett avatkoznia, hogy feltőkésítéssel megmentse a bankot és ezzel 99,9 %-os részvényesévé váljon. A vezetést, az igazgatótanácsot és a felügyelőbizottságot leváltották, és a bank behajthatatlan követeléseinek és fő befektetésein kívüli (“non-core”) befektetéseinek nagyrészét kitették két eseti work-out vállalathoz, a teljesen állami tulajdonú Reorg-Apport szanáló szervezethezt és a száz százalékban a Postabank tulajdonában levő PB Workout leányvállalathoz. Az új vezetés szervezeti és működési szerkezetátalakítást kezdeményezett.

13.

A Postabank 1998 végén végrehajtott tőkeinjekciójának célja a Postabank felkészítése volt egy rövid időn belül megvalósítandó szerkezetátalakításra és magánosítására. 2000-ben a kormány döntött a Postabank privatizációjáról, és az ÁPV Rt (3) megkezdte a potenciális privatizációs lehetőségek vizsgálatát. A kormány kizárólagos tárgyalásokba kezdett az OTP Bankkal, amelyek eredménytelenül végződtek. A kormány 2001. március 6-án úgy döntött, hogy nem fogadja el az OTP Banknak a Postabank megvételére vonatkozó ajánlatát. 2002-ben a kormány részvényeinek nagyrésze a Magyar Posta Rt. tulajdonába került át, amely 2002. áprilisáig megszerezte a Postabank részvényeinek 96,75 %-át. A kormány megerősítette a Postabank privatizációját illető szándékát, és új vezetést nevezett ki.

14.

A kormány egy 2003. május 7-én elfogadott határozatban megerősítette a Postabank privatizációjára vonatkozó tervét, amelyet követően a kormány kétfordulós, nyílt pályázati eljárás mellett döntött, amelyen a kormány által megállapított feltételeknek megfelelő bármely potenciális befektető részt vehetett. A bejelentést tevő hatóságok szerint minden pályázónak ugyanazokat a szerződéses feltételeket kínálták, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve.

15.

A benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank der österreichischen Sparkassen AG (a továbbiakban “Erste Bank” vagy a “Vevő”) kínálta a legmagasabb árat, 101,3 milliárd forintot, és ezzel 99,9 %-os részesedést szerzett a Postabankban. A részvényvásárlási szerződést 2003. október 20-án írták alá, és a részvények eladása 2003. december 16-án befejeződött.

16.

A Postabank 2004. szeptember 1-jén egyesült az Erste Bank Hungary Rt.-vel. Az összevonással létrejött jogi személy, az Erste Bank Hungary Rt., Magyarország második legnagyobb lakossági bankja, amely mintegy 9 % piaci részesedéssel rendelkezik. A banknak 2 500 alkalmazottja van, és 161 fiókjában mintegy 900 000 ügyfelet szolgál ki.

3. A BEJELENTETT INTÉZKEDÉSEK ISMERTETÉSE

17.	A magyar hatóságok a következő intézkedésekről tettek bejelentést:

18.

“Alárendelt kötvény, 1995. április”: A Postabank 1995. április 27-én10 000 forint névértéken 190 200 alárendelt kölcsöntőke kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, amelyet 10 befektető, köztük néhány állami érdekeltségű szervezet 1.902 millió forint értékben jegyzett le. A kötvények lejárata hét év volt, és 1999. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

19.

“Tőkemelés, 1995. szeptember”: 1995. áprilisában a Postabank nyilvános részvénykibocsátás keretében 10 000 forintos névértéken 994 502 darab részvényt bocsátott ki. Az újonnan kibocsátott részvények […]-át (4) hazai befektetők, köztük állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le, míg a fennmaradó […]-ot külföldiek vásárolták meg. A tranzakció 1995. szeptember 5-én zárult.

20.

“Alárendelt kötvény, 1996. március”: A Postabank 1996. március 22-én10 000 forint névértéken 100 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül három befektető, köztük két helyi önkormányzat jegyezte le. A kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

21.

“Alárendelt kötvény, 1996. július”: A Postabank 1996. június 22-én10 000 forint névértéken 200 000 alárendelt kötvényt bocsátott ki. A kibocsátást zárt körben valósították meg, a kötvényeket végül négy befektető, magánbefektetők és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hét év volt, és 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

22.

“Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március”: […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében a Magyar Nemzeti Bank (MNB) 1997. márciusa és júniusa között felmentette a Postabankot a kötelező tartalékképzési kötelezettség alól. A Postabank mentessége 1997. július 1-jén járt le, ezt követően a bankra ismét érvényes volt a kötelező tartalékképzés szokásos követelménye.

23.

“Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április”: A magyar kormány készfizető kezességet vállalt a Postabank G-Módusznak nyújtott kölcsöne tekintetében. A kezességet az állam számára a Postabank részvényesei közé tartozó Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és […] városi önkormányzata által vállalt hasonló viszontgarancia fedezte. A Postabank a kezességet […] (1997. július 14-én és 1998. július 10-én), két részletben hívta le. A kezesség összeghatára 12 milliárd forint volt, de ebből 11,860 millió forint került felhasználásra. A Postabanknak nincs további kötelezettsége a G-Módusz tekintetében. A kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. További kifizetés lehívására nincs lehetőség.

24.

“Eszköz swap, 1997. szeptember”: A magyar kormány […] a Postabank likviditási helyzetének stabilizálása érdekében eszköz swap végrehajtásáról döntött, amelynek során a bank portfóliójából egyes ingatlanokat forgalomképesebb, különböző vállalatok kisebbségi részesedését képviselő, tőzsdén kívüli (OTC) részvényekre cseréltek. A részvények az ÁPV Rt. birtokában voltak. A Postabank Invest Rt. egy 1997. szeptember 11-én kötött eszköz swap megállapodás útján egyes ingatlanokat egy különleges célú köztes társaságon keresztül 12,55 milliárd forintért értékesített az ÁPV Rt.-nek és ennek fejében tőzsdén kívüli részvényekből álló portfóliót kapott. A portfólió ÁPV Rt. könyvei szerinti értéke 10,3 milliárd forint volt, míg piaci értéke 13,1 milliárd forintot tett ki.

25.	“Tőkeemelés, 1997. június”: A Postabank 1997. május 30-án zárt körben 710 400 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket végül tizenhárom befektető, köztük két külföldi befektető és különböző szintű állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le.

26.

“Alárendelt kötvény, 1997. december”: A Postabank 1997. december 30-án 380 alárendelt kötvényt bocsátott ki 10 000 000 névértékben. A kibocsátást zárt körben hajtották végre, a kötvényeket végül huszonkét befektető, köztük magán- és állami érdekeltségű szervezetek jegyezték le. A kötvények lejárata hat év volt, és 1999. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

27.

“Tőkeemelés, 1998. május”: A Postabank 1998. május 10-én zárt körben 1 857 087 darab 10 000 forint névértékű részvényt bocsátott ki. A részvényeket öt hazai befektető jegyezte le; három állami érdekeltségű szervezet a teljes kibocsátásból […] forintot jegyzett. A tranzakció 1998. május 11-én zárult.

28.

“Tőkeátcsoportosítás, 1998. december”: A magyar kormány 1998. decemberében tőkeleszállítást és tőkeemelést tartalmazó intézkedéseket fogadott el a Postabank tőkehelyzetének rendezése érdekében 1998. december 30-án a Postabank közgyűlése jóváhagyta a bank alaptőkéjének leszállítását 42,1 milliárd forintról 21,1 millió forintra, és ezzel egy postabanki részvény névértékét 10 000 forintról 5 forintra csökkentette. A közgyűlés emellett döntött a leszállított alaptőke felemeléséről 2 millió új részvény kibocsátásával, 20 milliárd forint névértéken, 152 milliárd forint kibocsátási árfolyamon. A tőkét az ÁPV Rt. és a Pénzügyminisztérium biztosította, amelyek 1 736 843, illetve 263 157 új részvényt jegyeztek, és ezzel a Postabank 99,9 %-os részvényeseivé váltak. A tőkeátcsoportosítás 1998. decemberében lezárult.

29.

“Portfóliótisztítás, 1998. december”: A magyar kormány elhatározta a Postabank portfóliójának megtisztítását, és 1998. december 31-én a Postabank 125,4 milliárd forint nyilvántartási értékű eszközt értékesített 41,3 milliárd forintos áron. Az eszközöket a Reorg-Apport Rt., egy teljesen állami tulajdonban levő, a Postabanktól független irányítás alatt álló workout vállalat, vásárolta meg. A Reorg-Apport a tranzakció finanszírozásához 41,5 milliárd forint össznévértékű zártkörű kötvénykibocsátást valósított meg. A kétéves lejáratú kötvényeket a Postabank jegyezte le. A magyar kormány a tőkeösszeg és a kötvények kamatainak megfizetésére készfizetői kezességet vállalt. A Reorg-Apport feladata volt a Postabanktól megvásárolt eszközök értékesítése a költségvetés számára a készfizetői kezességből származó teher minimálisra csökkentésével. Jóllehet a Reorg-Apport a kötvények lejártáig csak 23,5 milliárd forint értékű eszközt értékesített, a készfizetői kezességet nem érvényesítették. A Reorg-Apport 20 milliárd forint közvetlen állami hozzájárulás és 5 milliárd forint kamatmentes állami kölcsön igénybevételével 2001. januárjában visszafizette a kötvényeket. A kezességet nem érvényesítették, és az eszközátruházás 1998. decemberében lezárult. A kötvények 2001. januárjában teljes összegben visszafizetésre kerültek.

30.

“Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április”: Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1999. április 26-án engedélyezte a Postabanknak, hogy […] a HTCC Csoport tekintetében átmenetileg túllépje a törvényes hitelezési határt, a Postabank Csoport tulajdonában levő workout leányvállalat, a PB Workout tekintetében pedig a törvényes hitelezési és befektetési határt. A Postabank a negatív szavatoló tőke és a negatív tőkemegfelelési mutató elkerülése érdekében kérte ezeket a felmentéseket. A felmentések 2000. júniusában lejártak, és azokat nem újították meg.

31.

“A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november”: Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben […] forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Ebből következően 2 720,2 millió forint összegig a Postabankot felmentették a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségeinek megfizetése alól. A felmentés 2001 végén járt le. A konszolidációs megállapodás 2003. decemberében szűnt meg.

32.

“Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október”: A Postabank jelentős méretű devizaeszköz-állománnyal rendelkezett, amely az 1998-as konszolidációt megelőző időszakból származott. A Postabank ezekre a devizaeszközökre számottevő kockázati tartalékot képzett, főleg USA dollárban. Az új szabályozás 2001. október 1-jén lépett életbe, és a kockázati tartalékkal fedezett deviza nettó értéken (azaz a kockázati tartaléktól nettósított értéken) való könyvelését írta elő. Ez a szabályozásbeli változás nyitott devizapozíciót hozott létre a Postabank mérlegében. A Postabank […] értesítette az MNB-t a korláton felüli többletéről, és felmentést kért. A Postabank az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet előírására cselekvési tervet dolgozott ki, amit az ÁPTF elfogadott. A szabályozásnak való megfelelés végső határidejét […]-ában állapították meg. A Postabank a cselekvési tervet végrehajtotta, és 2002. áprilisában visszatért a szabályozás szerinti korláthoz.

33.

“Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember”: A magyar állam külön társaságot hozott létre az egyetemi hallgatóknak szóló hosszú távú, kedvezményes kamatozású hitelek folyósítására. A Diákhitel Központ (DHK) úgy alakította ki a hitelfolyósítás folyamatát, hogy a hosszú távú diákhitelt igénylő hallgatóknak kizárólag a Postabanknál nyithattak folyószámlát. Egy 2002. októberi kormányhatározat kimondta, hogy a hitelek folyósítását valamennyi magyar kereskedelmi bankon keresztül biztosítják. A 2003-ban lefolytatott versenypályázatot követően a DHK tárgyilagos feltételeit teljesítő bármely kereskedelmi bank kínálhat diákhitelszámlát a hallgatók számára. A Postabank kizárólagossága a diákszámlák biztosítása terén 2003. januárjában megszűnt.

34.

“Kártérítés az ÁPV Rt. részéről (“kártérítés”), 2003. október”: A magyar kormány a Postabank magánosításáról szóló 2003. május 7-i kormányhatározatot követően a vevő Erste Banknak jogvita esetére kártérítést ajánlott. A kártérítés kiterjed a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül felmerülő esetleges vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre.

35.

A magyar hatóságok állítása szerint nyilvános kétfordulós pályázati eljárás megrendezésére került sor, amelyen minden olyan potenciális befektető részt vehetett, amely teljesítette a kormány által meghatározott feltételeket. Valamennyi ajánlattevőnek ugyanazokat a tervezett szerződéses feltételeket kínálták, beleértve a kártérítést esetleges per esetén.

36.

A pályáztatást követően 2003. októberében a Postabank részvénytöbbségét a beadott ajánlatok között a legmagasabb árat kínáló osztrák Erste Banknak adták el, amely így jelenleg a részvények 99,9 %-át birtokolja. A vételár 101,3 milliárd forint volt, amely az ellenőrzött, 2002. december 31-i nettó eszközérték 2,7-szeresét képviselte.

37.

2004. április 30-án a magyar hatóságok a bejelentés kiegészítéséül benyújtották a Postabank megvásárlója, az Erste Bank visszavonhatatlan egyoldalú nyilatkozatát, amely rendelkezik a Magyarország által a vevő részére esetleges vagy ismeretlen perbelikövetelésekkel és a 2004. április 29-én aláírt részvényvásárlási megállapodásban meghatározott, ismeretlen követelésekkel kapcsolatos kockázatmeghatározással kapcsolatban fizetendő összegek teljes felső határáról.

38.

A részvényvásárlási megállapodás szerint a per esetére vonatkozó kártérítés feltételei az eladó és a vevő közötti kockázatmegosztás tekintetében a következőképpen alakulnak:

Az esetleges peresített követelésekre vonatkozóan az eladó az alábbiak tekintetében teljesít kifizetést:

—	a tárgybani banki kötelezettségek első 4 milliárd forintja 50 %-ának teljes összegét;

—	a 4 milliárd forint fölötti többlet 100 %-át, amelynek teljes összege nem haladja meg a 350 milliárd forintot.

Az ismeretlen követelésekre vonatkozóan az eladó az alábbiak tekintetében teljesít kifizetést:

—	a megfelelő banki kötelezettségek első 10 milliárd forintja 90 %-ának teljes összegét;

—	a 10 milliárd forint fölötti többlet 100 %-át, amelynek teljes összege nem haladja meg a 200 milliárd forintot.

39.

Az eladónak a kártérítés tekintetében fennálló kötelezettségei a részvényvásárlási megállapodás teljesítését követő öt évvel szűnnek meg harmadik fél azon követeléseivel kapcsolatban, amelyek tekintetében:

—	esetleges peresített követelések esetében nem indítottak bírósági vagy választottbírósági eljárást; vagy

—	ismeretlen követelések esetében i. nem indítottak bírósági vagy választottbírósági eljárást, vagy ii. nem merült fel az eladó írásbeli jóváhagyásával meghatározott banki kötelezettség.

4. VIZSGÁLAT

1. Alkalmazandóság a csatlakozást követően

1.1. Jogszabályi keret – Az ideiglenes eljárás

40.

A csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasza meghatározza az “ideiglenes eljárást”. Rendelkezik az új tagállamokban a csatlakozás időpontja előtt hatályba léptetett és ezt követően is alkalmazandó támogatási programok és egyedi támogatások vizsgálatára vonatkozó jogszabályi keretről; ez az eljárás vonatkozik azokra a programokra és intézkedésekre is, amelyek nem szerepelnek a IV. melléklethez csatolt “meglévő támogatási” intézkedések listáján és amelyeket 1994. december 10-től kezdve léptettek hatályba. Azok a csatlakozás után is alkalmazandó intézkedések, amelyek 1994. december 10-ét megelőzően léptettek hatályba, a csatlakozáskor az EK-Szerződés 88. cikkének (1) bekezdése értelmében meglévő támogatásnak tekintendők. Ebben a tekintetben az a jogilag kötelező érvényű jogszabály jelent lényeges szempontot, amelynél fogva az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik (5).

41.

Az ideiglenes eljárásnak megfelelően a csatlakozást követően is alkalmazandó támogatási intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét elsősorban az állami támogatások ellenőrzésének tekintetében felelős nemzeti hatóságnak (a Magyar Köztársaságban a Támogatásokat Vizsgáló Iroda) kell vizsgálnia.

42.	Az új tagállam törekedhet a jogbiztonságra azzal, ha az intézkedéseket bejelenti az Európai Bizottságnak. A Bizottság a bejelentés nyomán megvizsgálja a bejelentett intézkedéseknek a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

43.	Amennyiben a Bizottságnak komoly kétségei vannak a bejelentett intézkedéseknek a közösségi vívmányokkal való összeegyeztethetőségét illetően, a teljes bejelentés kézhezvételének időpontjától számított három hónapon belül kifogást emelhet.

44.	Ezzel szemben, ha a Bizottság a határidőn belül nem emel kifogást a bejelentett intézkedések ellen, a bejelentett intézkedéseket a csatlakozás időpontjától létező támogatásnak tekintik.

1.2. A csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések

45.

A Bizottság a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedéseket nem vizsgálhatja a 88. cikkben megállapított eljárások alapján. Tekintve, hogy az ideiglenes eljárás csak azt határozza meg, hogy egy adott intézkedés létező támogatásnak minősül-e a csatlakozást követő állami támogatási eljárások értelmében, így nem kötelezi és nem is jogosítja fel a Bizottságot a csatlakozás után nem alkalmazandó támogatási intézkedések felülvizsgálatára.

46.	A vázolt jogszabályi keret alapján ezért elsőrendűen fontos az az első vizsgálat, amely eldönti, hogy a bejelentett intézkedések alkalmazandók-e a csatlakozás időpontját követően.

47.

Csak az olyan intézkedések minősülhetnek az ideiglenes eljárás értelmében – a megfelelő feltételek teljesítése esetén – létező támogatásnak, amelyek a csatlakozást követően további támogatás odaítélését vagy már odaítélt támogatás összegének növelését eredményezhetik, és ebből adódóan az ideiglenes eljárás hatálya alá tartoznak. Másrészről az ideiglenes eljárásnak nincs szerepe az olyan támogatási intézkedések tekintetében, amelyeket már a csatlakozás előtt végleg és feltétel nélkül odaítéltek egy adott összegre vonatkozóan. Ebben az esetben is annak megállapításához, hogy az adott esetben erről van-e szó, a meghatározó az a jogilag kötelező érvényű jogszabály, amellyel az illetékes nemzeti hatóságok a támogatást odaítélik.

48.

Ez az értelmezés megfelel az ideiglenes eljárás és általában véve az állami támogatások ellenőrzése céljának, rendeltetésének és logikájának. Ezenfelül az állami támogatás formáját öltő intervenciók közvetlen gazdasági hatásának felismerése révén az új intézkedést abban az időpontban kell vizsgálni, amikor a támogatás odaítélésre kerül; ez az állam jogi kötelezettségvállalása, ami a támogatás odaítélésével és nem csupán annak folyósításával azonos értelmű. Jogi kötelezettségvállalás alapján teljesített minden jelenlegi vagy leendő kifizetés egyszerű végrehajtási aktus és nem értelmezhető új vagy kiegészítő támogatásnak. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően alkalmazandónak minősüljön, bizonyítani kell, hogy a támogatás az odaítélésekor nem vagy nem pontosan ismert többlethaszon termelésére alkalmas.

49.

Ezen feltétel alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a csatlakozás időpontját követően is alkalmazandók az alábbi támogatási intézkedések:

—

minden olyan támogatási program, amely a csatlakozás időpontját megelőzően lépett hatályba, és amelynek alapján, további végrehajtási intézkedésre vonatkozó kötelezettség nélkül, egyedi támogatás nyújtható a jogszabályban általános és elvont módon meghatározott vállalkozásoknak a csatlakozást követően;

—	olyan, konkrét projekthez nem kapcsolódó támogatás, amelyet a csatlakozást megelőzően, egy vagy több vállalkozás részére határozatlan időszakra és/vagy határozatlan összegben ítéltek oda;

—	egyedi támogatási intézkedések, amelyekre vonatkozóan az állam pontos gazdasági kötelezettsége nem ismert a támogatás odaítélésének időpontjában.

50.

A bizottsági szolgálatok a Magyar Köztársaság Európai Unió Melletti Állandó Képviseletének címzett 2003. augusztus 4-i levelükben tájékoztatták a Magyar Köztársaságot az egyedi támogatási intézkedések tekintetében a “csatlakozást követően alkalmazandó” fogalmának bizottsági értelmezéséről:

“Az eljárási szabályzat 1. cikke e) pontjában meghatározott egyedi támogatási intézkedések abban az esetben tekintendők a “csatlakozás után is alkalmazandó”-nak, ha a csatlakozás napját követően várhatóan növelik az állam kötelezettségét. A Versenypolitikai Főigazgatóság úgy véli, hogy ez a feltétel különösen a kötelező terhek alóli felmentés, illetve ezek csökkentése (pl. adók vagy a kötelező szociális biztonsági járulék alóli felmentés vagy ezek csökkentése) esetén alkalmazandó, amikor a juttatás a csatlakozást követően is hatályos, valamint a csatlakozás időpontján túlnyúló garanciák, illetve hitelkeretekhez és “lehívási jogokhoz” hasonló pénzügyi konstrukciók esetén. Minden ilyen esetben az intézkedések a csatlakozást követően is alkalmazandónak tekinthetők: jóllehet az intézkedés hivatalosan elfogadásra került, az állam teljes kötelezettsége a támogatás odaítélésekor világosan nem ismert.”

51.	A Bizottság abban az esetben ítéli az egyedi intézkedéseket a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. szakasz értelmében a csatlakozás után is alkalmazandónak, ha az állam pontos gazdasági kötelezettsége a támogatás odaítélése időpontjában és a csatlakozás időpontjában sem ismert.

52.

A garancia, illetve a kártérítési kezesség tekintetében az alábbi feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy egy intézkedés a csatlakozást követően már ne minősüljön alkalmazandónak:

—	a kockázatokat pontosan meghatározták és felvették egy, a csatlakozás időpontjában lezárt, kimerítő listára;

—	a fizetendő összegekre teljes felső határt állapítottak meg;

—	a per olyan eseményekhez kötődik, amelyek a kártérítés odaítélésének időpontjában már lezajlottak; jövőbeli eseményekhez nem kapcsolódik.

53.

A fenti feltételek valóban alkalmasak annak biztosítására, hogy az állam pénzügyi kötelezettsége a csatlakozást megelőzően elegendő mértékben meghatározott és korlátozott legyen. Az ilyen jellegű intézkedések alapján folyósított jövőbeli kifizetés csupán már korábban odaítélt támogatás végrehajtási cselekményét jelentené, további új vagy kiegészítő támogatást nem eredményezhetne.

1.3. Az egyedi intézkedések csatlakozás utáni alkalmazandósága

54.	A Bizottság áttekintette a magyar hatóságok által benyújtott információkat, és elvégezte a bejelentett egyedi intézkedések elemzését.

55.	“Alárendelt kötvény, 1995. április”: Ezt az intézkedést 1995. áprilisában hozták, és a kötvényeket 1999. júniusában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

56.	“Tőkeemelés, 1995. szeptember”: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, és 1995. szeptemberében hajtották végre. Az intézkedés 1995. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

57.

“Alárendelt kötvény, 1996. március”: Ezt az intézkedést 1996. márciusában hozták, és a kötvények 2002. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

58.	“Alárendelt kötvény, 1996. július”: Ezt az intézkedést 1996. júliusában hozták, és a kötvények 2000. júniusában teljes összegben visszafizetésre kerültek. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

59.	“Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március”: A kötelező tartalék előírása alóli mentesség 1997. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

60.

“Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április”: Ezt az intézkedést 1997. áprilisában hozták, és a kezesség utolsó részletét 1998. júliusában hívták le. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

61.	“Eszköz swap, 1997. szeptember”: Az eszköz swap egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. szeptemberében hajtottak végre. Az intézkedés 1997. szeptembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

62.	“Tőkeemelés, 1997. június”: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1997. júniusában hajtottak végre. Az intézkedés 1997. júniusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

63.	“Alárendelt kötvény, 1997. december”: Ezt az intézkedést 1997. decemberében hozták, és a kötvényeket 1999. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

64.	“Tőkeemelés, 1998. május”: A tőkeemelés egyszeri beavatkozás volt, amelyet 1998. májusában hajtottak végre. Az intézkedés 1998. májusa óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

65.	“Tőkeátcsoportosítás, 1998. december”: A tőkeátcsoportosítást 1998. decemberében hajtották végre. Az intézkedés 1998. decembere óta nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

66.	“Portfóliótisztítás, 1998. december”: Ezt az intézkedést 1998. decemberében hozták, és a kötvényeket 2001. januárjában teljes összegben visszafizették. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

67.

“Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április”: A hitelezési és befektetési korlátok alóli mentesség 2000. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

68.

“A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november”: A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése 2001. végén lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

69.	“Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október”: A nyitott devizapozíció korlátja alóli felmentés 2002. júniusában lejárt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

70.

“Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember”: A diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra szóló kizárólagosság 2003. januárjában megszűnt. Az intézkedés nem eredményezhet további kötelezettséget a Magyar Köztársaság számára, ezért a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

71.

“Kártérítés, 2003. október”: A magyar kormány a Postabank privatizációja keretében a részvényvásárlási megállapodás 2003. október 20-i megkötését követő legkésőbb öt éven belül kártérítést kínált a vevőnek a Postabank ellen felmerülő esetleges, meghatározott vagy ismeretlen peresített követelésekből esetlegesen származó fizetési kötelezettségekre.

72.

A 38. pontban említett esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a bejelentésben megjelölt három, világosan meghatározott tételre korlátozódik. Ezek a tételek egyedi követelések, amelyek a következő jellemzőkkel bírnak: i. olyan eseményekhez kötődnek, amelyek a garancia megadásának időpontját megelőzően történtek; ii. egy vagy több meghatározott személy kezdeményezte, vagy kezdeményezheti, iii. a magyar állam korlátozott és előre meghatározott pénzügyi kötelezettségét eredményezhetik, iv. csak a meghatározott tárgyra, illetve tárgyakra vonatkoznak; és v. csak egy adott határidőn belül indíthatók. Mivel a követelések ismertetése és bejelentése a csatlakozás előtt megtörtént, további követelések ezen a címen nem nyújthatók be, az esetleges peresített követelésekre szóló kártérítés a csatlakozást követően nem minősül alkalmazandónak.

73.

A 38. pontban említett ismeretlen követelésekért járó kártérítés a részvényvásárlási megállapodás külön rendelkezése. A csatlakozás időpontjában létezett ugyan néhány meghatározott, ezen rendelkezés alá tartozó tétel, ez a kártérítés azonban lehetőséget biztosít arra, hogy a csatlakozásig világosan meghatározott követeléseken túl további követelések merülhessenek föl. Ezen az alapon a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tekintetében a Magyar Köztársaság maximális kötelezettségét korlátozó teljes felső határ ellenére ennek a kártérítésnek a vonatkozásában a kockázat nincs megfelelő mértékben meghatározva és azonosítva. Amiatt, hogy nincsenek feltüntetve az olyan egyedi peresített eljárások vagy jogviták, amelyek ezen kártérítés alapján jövőbeli kifizetéseket eredményezhetnek, valójában nem lehet az ilyen kifizetéseket a csatlakozást megelőzően azonosított konkrét eseményekhez kötni. Következésképpen a Postanbanknak nyújtható támogatás köre és összege a jövőben változhat, azt jelenleg nem lehet meghatározni. Az ismeretlen követelésekért járó kártérítés tehát a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül.

1.4. Következtetések

74.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a következő intézkedések a csatlakozást követően nem minősülnek alkalmazandónak: “Alárendelt kötvények, 1995. április”, “Tőkeemelés, 1995. szeptember”, “Alárendelt kötvények, 1996. március”, “Alárendelt kötvények, 1996. július”, “Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március”, “Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április”, “Eszköz swap, 1997. szeptember”, “Tőkeemelés, 1997. június”, “Alárendelt kötvények, 1997. december”, “Tőkeemelés, 1998. május”, “Tőkeátcsoportosítás, 1998. december”, “Portfóliótisztítás, 1998. december”, “Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április”, “A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november”, “Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október”, “Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember”, “Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október”.

75.	A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az “Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október” a csatlakozást követően is alkalmazandó, ezért vizsgálni fogja, hogy a kártérítés állami támogatást jelent-e, és amennyiben igen, értékeli annak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét.

2. Állami támogatás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében

Állami forrásokon keresztül biztosított egyedi előny

76.

Az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerint állami támogatás áll fenn, amikor valamely tagállam által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott támogatás bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, és érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

77.	A magyar hatóságok állítása szerint a magyar kormány a Postabank privatizációja keretében minden ajánlattevőnek ugyanazokat a javasolt szerződéses feltételeket ajánlotta, a jogvita esetére szóló kártérítést is beleértve.

78.

A Támogatásokat Vizsgáló Irodának a bejelentésben szereplő állítása szerint a Postabank privatizációja teljesítette a Bizottság által a nyitott, átlátható és megkülönböztetésmentes pályázati eljárások lebonyolítására megállapított feltételeket. A pályázati eljárás eredményeként a Postabankot a legmagasabb ajánlatot tevő pályázónak adták el. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda azt állítja, hogy az eladó részéről per esetére nyújtott kártérítés szabványos feltétel a kereskedelmi adásvételi szerződésekben, és megállapította, hogy a kártérítés nem jelent támogatást, hiszen a magánszektorban működő gondos piaci szereplő hasonló körülmények között hasonló kötelezettséget vállalna. A Támogatásokat Vizsgáló Iroda ezen az alapon fenntartja, hogy a Postabank privatizációjával összefüggésben biztosított kártérítés kiállja a magánbefektetői próbát.

79.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állam a kártérítésnyújtással olyan költségeket vállalt át, amelyeket egyébként a bank viselt volna. A Bizottság megjegyzi, hogy a kártérítés a magyar hatóságok részéről elhatározott és a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó intézkedést jelentette. Következésképpen amikor a magyar hatóságok magatartása a magánszektor piacgazdasági befektetői próbája tükrében kerül vizsgálatra, a kártérítés nem ítélhető meg elszigetelten, a korábbi beavatkozásoktól elkülönítve.

80.

A Postabanknak az állam által 1998. decemberében végrehajtott feltőkésítésének (6) a célja az volt, hogy felkészítse a Postabankot a szerkezetátalakításra és a magánosításra. A magyar hatóságok a privatizációt az életképesség helyreállítása szempontjából alapvetően fontos követelménynek tekintették. A részben pénzügyi, részben szabályozási (7) támogatási intézkedések a későbbiekben is fenntartották a bank működőképességét és lehetővé tették a privatizációt.

81.

Ezek között a körülmények között a Postabank átalakítása érdekében hozott intézkedések piaci megfelelőségének az állami támogatások szempontjából való megítéléséhez a beavatkozások összességét kell figyelembe venni. Az állam által viselt költségek (és a Postabank által ebből következően élvezett gazdasági haszon) számításának ki kell terjednie a magyar hatóságok által a bank mérlegének az értékesítést megelőző “megtisztítására” csakúgy, mint az értékesítés keretén belül hozott intézkedésekre.

82.

Ennek megfelelően a Bizottság az adott esetben úgy véli, hogy valamennyi intézkedést figyelembe kell venni, kezdve a Postabank szerkezetátalakításra és privatizációra való felkészítését célzó, 1998 végén végrehajtott tőkeemelésétől (8), a privatizációig elfogadott intézkedéseken keresztül a bank értékesítésének keretében elhatározott intézkedésekig (az érintett intézkedések részletes ismertetését illetően lásd ezen határozat 1. táblázatát és III. szakaszát).

1. táblázat: A Postabank javára hozott intézkedések

Tétel	Dátum	Összeg
Tőkeemelés	1998. december	152 milliárd forint
Portfóliótisztítás	1998. december	Gazdasági kihatás nélkül (9)
A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése	2001. november	2,7 milliárd forint (10)
Privatizációs eladási ár	2003. október	101,3 milliárd forint
Negatív ár		53,4 milliárd forint (11)

83.

A Bizottság megjegyzi, hogy az életképesség privatizáción keresztüli helyreállításának 1998 óta soha nem volt feltétele a “pozitív” ár megvalósítása a magyar kormány számára. Ezt megerősítik egy jövőbeli eladási célár pontos meghatározásának hiányában bevezetett intézkedések. Valójában a 2003-as értékesítés során elért “jó”-nak tekintett ár sem volt elegendő a ténylegesen felmerült költségek és a vállalt kockázatok fedezésére. Az érintett intézkedések összegződésének eredményeként az értékesítésnél hozzávetőlegesen 53,4 milliárd forint teljes negatív ár keletkezett.

84.

A magánbefektetői próba szerint azt szükséges vizsgálni, hogy egy állami befektetőhöz hasonlítható méretű magánbefektető ahhoz hasonló körülmények között, mint amelyek abban az időpontban fennálltak, amikor a Postabank szerkezetátalakításának szükségessége felmerült, nyújtott volna-e a fentiekben említett összegben tőke- vagy egyéb pénzügyi támogatást, ideértve a privatizációs szerződésben kínált kártérítést is. Bár annak a magánbefektetőnek a magatartásának, akivel a gazdaságpolitikai célokat követő állami befektető beavatkozását össze kell vetni, nem feltétlenül kell megfelelnie egy olyan átlagos befektető magatartásának, aki viszonylag rövid időn belüli nyereség realizálásának céljából valósít meg tőkekihelyezést, mégis legalább egy olyan magánholding-társaságra vagy magán vállalkozási csoportra jellemzőnek kell lennie, amelyik strukturális – általános vagy ágazati – politikát folytat és amelyet a hosszú távú nyereségesség kilátása vezérel (12).

85.

A piacgazdasági magánbefektető elvével összhangban rendes piaci feltételek mellett működő racionális befektető tisztán kereskedelmi alapon nem nyújtott volna hozzájárulást, illetve nem tett volna pénzügyi vállalást egy gyengélkedő banknak, ha nem lettek volna konkrét és ésszerű várakozásai azt illetően, hogy azt olyan áron tudja értékesíteni, amely meghaladja a bankba injektált pénzeszközök összességét és az ebben a tekintetben (bármilyen formában) felmerülő kötelezettségeket. Amint azt az Európai Bíróság egyik nemrégiben hozott határozatában kimondja, “annak megállapításához, hogy [vállalkozás] privatizációja magában foglal-e állami támogatással kapcsolatos elemeket, azt kell megvizsgálni, hogy a közszférát irányító testületekhez hasonlítható méretű magánbefektető hasonló körülmények között vállalt-e volna hasonló arányú tőkehozzájárulást a vállalkozás értékesítésével kapcsolatban vagy inkább a felszámolása mellett döntött volna” (13).

86.

Továbbá, ahogy arra az Elsőfokú Bíróság egy másik közelmúltbeli ügyben rávilágított, “rendes körülmények között egy magánbefektető nem elégszik meg csupán azzal a ténnyel, hogy egy befektetés nem okoz a számára veszteséget, illetve csak korlátozott mértékű nyereséget termel. Befektetésével az adott körülményeknek megfelelően, valamint rövid-, közép- és hosszú távú érdekeinek kielégítése szerint a lehető legnagyobb méltányos megtérülést igyekszik elérni még akkor is, ha olyan vállalkozásba fektet, amelynek már részvényese” (14).

87.

Amint arra az Európai Bíróság egy másik ügyben rámutatott, “strukturális politikát követő és a hosszú távú életképesség kilátása által vezérelt magánbefektető ésszerűen nem engedheti meg magának, hogy több évnyi folyamatos veszteséget követően olyan tőkehozzájárulást tegyen, amely nemcsakhogy gazdasági értelemben költségesebbnek bizonyul, mint az eszközök értékesítése, hanem ráadásul a vállalkozás értékesítéséhez kapcsolódik, ami még a hosszú távú nyereség reményét is megszünteti” (15).

88.

Ezért úgy tűnik, hogy a magyar állam olyan pénzeszközöket biztosított a Postabanknak és olyan kártérítést kínált, amelyet magánbefektető rendes körülmények között, tisztán kereskedelmi feltételek alkalmazása mellett, politikai, valamint társadalmi-gazdasági természetű megfontolásokat figyelmen kívül hagyva nem biztosított volna. Valójában, ahogy azt a Bíróság határozataiban következetesen kimondta, egyértelmű megkülönböztetést kell tenni azon kötelességek között, amelyeket az államnak egy vállalat részvénytőke-tulajdonosaként, illetve közhatóságként vállalnia kell (16).

89.

A Bizottság által jelenleg vizsgált intézkedések összességét a bank leendő privatizációja figyelembevételével hozták és hajtották végre; ez tehát minden hosszú távú nyereséggel kapcsolatos reményt kizár. Így tehát egy magánbefektető csak azért döntött volna a vállalat felszámolása helyett a szerkezetátalakítás mellett, ha a szerkezetátalakítási célból a bankba fektetett pénzeszközök teljes összegénél magasabb eladási árra számíthat. A magyar kormány azonban semmivel sem támasztotta alá azt, hogy ilyen várakozás az adott időpontban létezett volna, főleg nem, hogy az konkrét és hitelt érdemlő adatokon alapult volna.

90.

A fenti megfontolások alapján úgy tűnik, hogy az 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott állami intézkedések összessége, amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés is, nem állja ki a magánbefektető próbáját. Úgy tűnik tehát, hogy az intézkedések részét képező, ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami forrásokon keresztül előnyt biztosít egy adott vállalkozás számára.

A verseny torzítása és a kereskedelemre gyakorolt hatás

91.

2003 végén a Postabank a hetedik legnagyobb bank és egyben egy jelentős lakossági bank Magyarországon, amely a harmadik legnagyobb – 113 fiókból álló – országos hálózattal rendelkezik, és amely a szolgáltatásait 3 200 postahivatalban is kínálja. A szóban forgó intézkedések idejének teljes tartama alatt zajlott kereskedelem Magyarország és az EU között, ideértve a magyar bankágazatban működő jelentős számú EU-s bankot is. A Postabank tehát olyan piacon működik, ahol zajlik a tagállamok között kereskedelem. Ha a Postabankot felszámolás alá vonták volna, az adott időszakban Magyarországon befektetéseket kereső más európai bankok kétségkívül képesek lettek volnak megszerezni azt az üzleti tevékenységet, amit a Postabank vélhetően elveszített volna. Mindezek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a kártérítési kikötés torzíthatja a versenyt és hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre.

92.

Úgy tűnik tehát, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, amely része a magyar hatóságok által 1998 decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedéseknek, az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez.

3. Eltérések az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján

93.	Az ideiglenes eljárás alapján a Bizottságnak csak azon támogatási intézkedések tekintetében rendelkezik eljárás indítására vonatkozó jogkörrel, amelyek a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősülnek.

94.

A bejelentett, ismeretlen követelésekért járó kártérítés a csatlakozást követően is alkalmazandónak minősül, és úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatást képez. A Bizottságnak tehát az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében összeegyeztethetőségi vizsgálatot kell indítania. Tekintve, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés a magyar hatóságok által a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések összességének része, a Bizottság összeegyeztethetőségi vizsgálatának figyelembe kell vennie az ebben az összefüggésben hozott különböző állami intézkedéseket.

95.

Fontos azonban megjegyezni, hogy jóllehet az 1998. december óta hozott valamennyi intézkedést az állami támogatás meglétének és a “csatlakozást követően is alkalmazandó” intézkedések összeegyeztethetőségének vizsgálata céljából összességében vizsgálják, a Bizottság jogköre alapján indítható eljárások az utóbbi intézkedésekre korlátozódnának.

96.

Úgy tűnik, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (2) bekezdésében szereplő mentességek erre az esetre nem vonatkoznak, mert a támogatási intézkedések egyrészt nem szociális jellegűek, másrészt nem is magánszemély fogyasztóknak nyújtják őket, nem természeti csapások vagy rendkívüli események által okozott károk helyreállítását szolgálják, és nem is a Németországi Szövetségi Köztársaság által a Németország felosztása által érintett egyes területek gazdaságának nyújtott támogatásáról van szó. A további mentességeket az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a), b) és c) pontja rögzíti.

97.

A támogatás elsődleges célja egy nehéz helyzetben levő vállalkozás hosszú távú életképességének helyreállítása. A magyar hatóságok az intézkedéseket egy gyengélkedő bank átalakítását célzó szerkezetátalakítási támogatásként jelentették be. Az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján a Bizottság engedélyezhet az egyes gazdasági ágazatok fejlődését előmozdító állami támogatást, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

3.1. Intervenciós és szerkezetátalakítási iránymutatások

98.

Az intervenciós és szerkezetátalakítási támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti összeegyeztethetőségi feltételeit a közösségi iránymutatások rögzítik. A nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló jelenlegi közösségi iránymutatások (17) (“2004-es iránymutatások”) 2004. október 10-én léptek hatályba. Az ezen iránymutatások közzététele előtt nyújtott támogatásokra vonatkozóan a nehéz helyzetben levő cégek megmentésére és szerkezetátalakítására nyújtott állami támogatásokról szóló előző közösségi iránymutatások (18) (“1999-es iránymutatások”) rögzítik azokat a feltételeket, amelyek mellett az ilyen támogatás összeegyeztethetőnek minősül (19).

99.

A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedéséről 2001. novemberében született döntés, a részvényvásárlási megállapodást (amely tartalmazza a kártérítési rendelkezést, nevezetesen az itt vizsgált ismeretlen követelésekért járó kártérítést) pedig 2003. október 20-án írták alá. A Bizottság tehát úgy ítéli meg, hogy ezen intézkedések vizsgálatára az 1999-es iránymutatások vonatkoznak.

3.2. Mentőöv

100.

Az iránymutatásokban szereplő meghatározás szerint a mentőöv olyan intézkedéseket jelent, amelyek ideiglenesen fenntartják egy cég helyzetét, amelynek pénzügyi helyzetében számottevő romlás mutatkozik. Általában véve ezeknek az intézkedéseknek az időtartama nem lépheti túl a hat hónapot. Mivel a vizsgált intézkedések hat hónapot meghaladó időtartamra terjednek, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vizsgált támogatás az iránymutatások értelmében nem minősül mentőövnek.

3.3. Szerkezetátalakítási támogatás

101.	A szerkezetátalakítási támogatási intézkedések összeegyeztethetőségének az 1999-es iránymutatások értelmében végzett vizsgálatakor a következő feltételeknek kell teljesülniük: életképesség helyreállítása, minimálisra szorítkozó támogatás, valamint a verseny indokolatlan torzulásának elkerülése.

Egy cég jogosultsága

102.	Az 1999-es iránymutatások szerint egy cég akkor van nehéz helyzetben, ha saját forrásaiból, a szükséges pénzeszközök részvényesek bevonásával történő előteremtésével, illetve kölcsönfelvétellel nem képes talpra állni.

103.

A Postabank megalapítása óta nem rendelkezett elegendő tőkével, és 1997–98-ban súlyos gondokkal küzdött. 1997. áprilisában néhány nap leforgása alatt a betétesek hozzávetőlegesen 70 miliárd forintot vontak ki, ezt követően került sor a bank óriási veszteségeinek nyilvánosságra hozatalára, így a bankot az azonnali likviditáshiány fenyegette. A Postabanknak már ezt megelőzően is régóta nehézségei voltak, de ezek csak 1997–1998-ban váltak igazán láthatóvá. Mindezek alapján megállapítható, hogy a Postabank az adott időpontban állami beavatkozás nélkül képtelen lett volna talpra állni.

104.	Azt a támogatást azonban, amit az ismeretlen követelésekért járó kártérítés jelent, 2003-ban nyújtották. A magyar hatóságok állítása szerint “a Postabank jó pénzügyi egészségben levő, életképes vállalkozás volt, amikor a kormány megerősítette a bank privatizációja iránti szándékát” (20) 2003-ban.

105.

A Bizottság a magyar hatóságok által benyújtott információ alapján megjegyzi, hogy a bank tőkeszerkezete és helyzete 2002-ben stabilizálódott. A bank tőkéje a műveletekhez elegendő volt és megfelelt a vonatkozó törvényi és szabályozási követelményeknek (a tőkemegfelelőségi mutató 2002-ben 9,34 %, 2003-ban 10,35 % (21) volt). A jövedelmezőség 2001-ben és 2002-ben lassan javult, bár továbbra is viszonylag gyenge. 2003-ban a bank 20,6 millió eurós veszteséget könyvelt el (22). Ez azonban elsősorban a szerkezetátalakítási és integrációs költségeknek tudható be, ami ennek megfelelő befolyással volt a végső eredményre. 2003-ban a nettó kamathozam 16,7 %-kal nőtt, noha a Postabank költség/jövedelem aránya még így is a magyar nagybankok átlaga fölött volt.

106.	Ezért a Bizottságnak kétségei vannak abban a tekintetben, hogy a privatizáció idején további szerkezetátalakítási támogatásra lett volna szükség.

107.

A Bizottság megítélése szerint a Postabank 1997-ben és 1998-ban nehéz helyzetben levő vállalat volt. A fentiekben kifejtett okoknál fogva azonban a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a Postabank 2003-ban is nehéz helyzetben levő vállalatnak minősült volna, akkor, amikor a kártérítés nyújtására sor került, és hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem szükséges lett volna a bank szerkezetátalakításához.

Az életképesség helyreállítása

108.

Ahhoz, hogy a szerkezetátalakítási támogatás az iránymutatások értelmében összeegyeztethetőnek minősüljön, a szerkezetátalakítási tervnek tartalmaznia kell a hosszú távú életképesség ésszerű időtartamon belüli helyreállításához és a cég szanálásához szükséges eszközöket. Ennek a jövőbeli működési feltételek reális feltételezésére kell alapulnia.

109.	Jóllehet az intézkedések vizsgálata utólagosan történik, a Bizottságnak azt a helyzetet kell vizsgálnia, amikor a támogatás odaítélésére sor került, és mérlegelnie kell, hogy abban az időpontban a helyreállítás megvalósítható volt-e.

110.

A kártérítés a Postabank átalakítására irányuló beavatkozások sorában az utolsó láncszemet jelentette. A magyar hatóságok által a bejelentés részeként benyújtott szerkezetátalakítási terv az állam által a Postabank javára hozott intézkedéseket 1994–2001 közötti időszakban három szakaszban ismerteti.

111.

A Bizottság megjegyzi, hogy a magyar hatóságok ismertetésében az intézkedések, bár ugyanazt, a Postabank szerkezetátalakítását és privatizációját célozzák, egymással össze nem függőnek is tekinthetők. Úgy tűnik, hogy a Postabankot illető állami részvételt az ad hoc intézkedések jellemzik, amelyek – bár részét képezik a beavatkozások sorozatának – önálló választ nyújtottak a Postabank egyes nehézségeire azok felmerülésekor. Ennek az is az oka, hogy a Postabank veszteségei az eredeti várakozásokhoz képest magasabbak voltak. A hatalmas veszteségeket feltáró 1998-as pénzügyi vizsgálatot követően a bank az összeomlás szélén állt. Így a Postabank helyzetének rendezéséhez, valamint életképessége biztosításához további intézkedések szükségessége merült fel. A kormány először feltőkésítéssel avatkozott be, miáltal a bank 99,9 %-os részvénytulajdonosává vált, majd a privatizációra való felkészítés érdekében támogatta a banknak az újonnan kinevezett vezetés alatt végzett szerkezetátalakítását. Egy 2001-es meghiúsult privatizációs kísérletet követően a Postabank privatizációjára végül 2003-ban került sor, amikor a kormány eladta 99,9 %-os részesedését az Erste Banknak.

112.

A magyar hatóságok által benyújtott szerkezetátalakítási terv a Postabank privatizációjáig progresszíven elfogadott intézkedések utólagos leírásának és elemzésének tűnik. A Bizottságnak ezért kétségei vannak azt illetően, hogy 1998-ban létezett a Postabank szerkezetátalakítására vonatkozó egységes és összefüggő terv, amelynek részét képezte a kártérítés.

113.	Kétséges továbbá az is, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés megfelel az “egyszeriség” feltételének, tekintettel arra, hogy más intézkedéseket jóval a privatizáció előtt hoztak meg.

114.

Ezenfelül a magyar hatóságok állítása szerint a Postabank életképes és pénzügyi szempontból egészséges volt, ezért joggal lehet érvelni, hogy további szerkezetátalakítási támogatásra nem volt szükség. Amennyiben ez a helyzet, akkor úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés mesterséges előnyt biztosít egy már életképes vállalatnak.

115.	A Bizottságnak a fenti megfontolások alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy szerkezetátalakítási terv körén belül nyújtott, az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem teljesíti az 1999-es iránymutatásokban rögzített összeegyeztethetőségi feltételeket.

Minimálisra szorítkozó támogatás

116.	A támogatás összegét és intenzitását szigorúan a cég szerkezetátalakítását lehetővé tevő s minimumra kell korlátozni. Elvárás továbbá, hogy a támogatás kedvezményezettjei saját forrásból vagy külső kereskedelmi finanszírozás útján számottevően hozzájáruljanak a szerkezetátalakításhoz.

117.

Annak biztosítása céljából, hogy a Postabank hozzájáruljon saját szerkezetátalakításának költségéhez, az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. A Postabank a konszolidációs megállapodás alapján 1999-ben 931 millió forint készpénzátutalást teljesített. A 2000. évre a konszolidációs megállapodással kapcsolatos kötelezettségek 3 208,8 millió forintot tettek ki, amelyből a Postabank 488 millió forintot fizetett meg. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió forint összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás alapján az állam felé fennálló kötelezettségeit.

118.

2003. júliusában kormányhatározat (23) hatalmazta fel a Pénzügyminisztériumot a konszolidációs megállapodás 2003. december 31-i megszüntetésének megszervezésére és a részvényvásárlási megállapodásban olyan rendelkezések kikötésére, miszerint amennyiben egyes befektetéseket úgy értékesítenek, hogy az értékvesztés meghaladja az 500 millió forintot, a Postabank az eszközeladásból származó nyereség egy adott százalékát átutalja az ÁPV Rt.-nek.

119.

Ebben a stádiumban a Bizottságnak nem áll a rendelkezésére információ az új tulajdonos által viselt szerkezetátalakítási költségekről. A Postabank megvásárlója, az Erste Bank által tett hozzájárulásokat illetően a Bizottság megjegyzi, hogy egy 2003-ban lebonyolított versenypályázatot követően a benyújtott ajánlatok közül az Erste Bank ajánlotta és fizette a legmagasabb, 101,3 milliárd forintos árat. Tekintve azonban a Postabank számára a privatizációra való felkészítés érdekében nyújtott támogatást, az értékesítés számottevő, mintegy 53,4 milliárd forintos negatív árat eredményezett.

120.

Továbbá, a magyar hatóságok által biztosított információ alapján a Postabank tőkemegfelelőségi mutatója 1998-ban 17,42 %, 1999-ben 11,3 %, 2000-ben 15,68 %, 2001-ben 11,05 %, 2002-ben 9,34 %, 2003-ban pedig 10,35 % (24) volt. A tőkemegfelelőségi mutatók magasnak tűnnek, és azt látszanak jelezni, hogy a Postabanknak nyújtott támogatás nem korlátozódott a minimálisra.

121.	Ezért a Bizottságnak kétségei vannak azt illetően, hogy a támogatás a minimálisra szorítkozott, és hogy a támogatás kedvezményezettje számottevően hozzájárult a Postabank teljes szerkezetátalakítási költségeihez.

A verseny indokolatlan torzulásának elkerülése

122.	Az iránymutatások értelmében további feltételt jelent az, hogy intézkedéseket kell hozni a konkurenciára gyakorolt kedvezőtlen hatások a lehető legnagyobb mértékű ellensúlyozására.

123.

A magyar hatóságok állítása szerint a szerkezetátalakítási terv keretén belül megvalósított intézkedéseket a Postabank nem használta agresszív hitelpolitika folytatására, tevékenységei bővítésére, piaci részesedése növelésére, illetve új tevékenységek finanszírozására, továbbá a bank piaci részesedésének alakulása hanyatlást, illetve stagnálást mutat (a teljes eszközállományhoz viszonyított aránya az 1998-as 5,7 %-ról 2002-re 3,7 %-ra esett).

124.	A magyar hatóságok állítása szerint a racionalizálási program eredményeként a Postabank-hálózat fiókjainak számát 134-ről (1998) 2003 végére 111-re csökkentették, az alkalmazottak számát pedig, ami 1998-ban 2 500 volt, 2003-ra 1 600-ra faragták le.

125.

Az iránymutatások értelmében a vállalat megfelelő piacon, illetve piacokon való jelenlétének kötelező korlátozása vagy csökkentése a konkurencia javát szolgáló ellensúlyozó tényezőt jelent, amelynek arányban kell lennie a támogatás torzító hatásaival, nevezetesen a cég viszonylagos jelentőségével a megfelelő piacon vagy piacokon (25).

126.

A Bizottság a fiókhálózat és a leányvállalatok racionalizálását a bank rendes racionalizálási programja részének tekinti. A magyar hatóságok nem tájékoztattak olyan intézkedésekről, amelyek a szerkezetátalakításhoz szükségesen túlmutatnak, és amelyeket a támogatás által okozott versenytorzulás ellensúlyozásának lehetne tekinteni. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a privatizációt követően a fiókhálózat bővítését célzó és egyéb beruházásokat terveztek, ezért a kártérítés a vevő terjeszkedési stratégiáját látszik elősegíteni és támogatni. A Bizottságnak komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a bank rendes racionalizálása az állami támogatási intézkedések által okozott versenytorzulások megfelelő kezelésére alkalmas, ellensúlyozó intézkedésnek tekinthető.

127.

Annak megállapításához, hogy a lehetséges ellensúlyozó intézkedések arányosak-e a támogatás által okozott versenytorzulással, a támogatás összegét kell figyelembe venni. A vizsgált esetben hatalmas összegű pénzügyi támogatást – amelynek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés – és számottevő szabályozási támogatást nyújtottak a Postabank javára.

128.

Ezen túlmenően a magyar hatóságok a Postabank szerkezetátalakításával összefüggésben olyan intézkedéseket is hoztak, amelyek a Postabank országos piaci helyzetét voltak hivatottak megerősíteni. A Posta az elmúlt 15 évben kulcsfontosságú partnert és elosztási csatornát jelentett a Postabank számára. 2002. decemberében a Postabank 10 éves stratégiai együttműködési megállapodást kötött a Postával elsősorban új banki termékek és szolgáltatások közös fejlesztésére és értékesítésére, szervezeti és üzleti szinergiák kiaknázására, a lakossági betétek volumenének növelésére és a nyereség közös növelésére.

129.

A magyar hatóságok állítása szerint a Postabank és a Posta közötti stratégiai együttműködési megállapodás teljes mértékben kereskedelmi jellegű és a Postabank a Postánál nem élvez kizárólagosságot a banki termékek és szolgáltatások fejlesztése és értékesítése tekintetében. A hatóságok valójában azzal érvelnek, hogy a Postán keresztül az OTP Bank termékeit és szolgáltatásait, valamint az államkötvényeket is árusítják.

130.	A Bizottság megjegyzi azonban, hogy a stratégiai együttműködési megállapodásban a következő szerepel (8. o., 10–11. bekezdés): “[…]”.

131.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a stratégiai együttműködési megállapodás, amely része a magyar hatóságok által tett szerkezetátalakítási lépéseknek, erősíti a Postabank versenyhelyzetét a magyar piacon és előnyt biztosít a számára a közösen fejlesztett új termékek postai értékesítésére biztosított kizárólagosság révén.

132.

Ebből következően a Bizottságnak a benyújtott információ alapján komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által a 82. pontban említett támogatási elemekkel támogatott szerkezetátalakítási intézkedések, ideértve az ismeretlen követelésekért járó kártérítést, megfelelő ellensúlyozó intézkedést jelentenek.

Következtetés

133.	A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítésben rejlő támogatási elem nem teljesíti a szükséges feltételeket ahhoz, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott kivétel alkalmazható legyen.

4. Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése

134.

Az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy:

“A XIIa. mellékletben foglalt pénzügyi szolgáltatások tekintetében ez a Megállapodás nem csorbítja a felek jogát, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek szükségesek a fél monetáris politikájának folytatásához vagy óvatossági alapon a befektetők, a pénzösszeget elhelyezők, a kötvény-birtokosok vagy más olyan személyek védelméhez, akikkel szemben letéteményesi kötelezettség áll fenn vagy pedig a pénzügyi rendszer stabilitásának és egészséges működésének biztosításához. Ezek az intézkedések saját vállalatokhoz és állampolgárokhoz viszonyítva nem tesznek megkülönböztetést a másik fél vállalataival és állampolgáraival szemben.”

135.	A Bizottságnak erős kétségei vannak azt illetően, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a jelen esetben alkalmazható a Postabank javára nyújtott intézkedések igazolására.

136.

A Bizottságnak emellett azzal kapcsolatban is komoly kétségei vannak, hogy az Európai Megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése egyáltalán alkalmazható-e állami támogatási intézkedésekre, hiszen az az Európai Megállapodás “letelepedési fejezetének” részét képezi, míg az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések az Európai Megállapodás 62. et seq. cikkében szerepelnek.

137.

A Bizottságnak továbbá kétségei vannak azt illetően, hogy az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdésében rögzített feltételek teljesülnek. Az Európa-megállapodás 45. cikkének (2) bekezdése a monetáris politikát illető vagy prudenciális alapon engedélyez intézkedéseket. Hangsúlyozni kell, hogy az adott időpontban nem volt általános bankválság Magyarországon. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ezzel a lehetséges intézkedések egy pénzügyi felügyeleti hatóság által hozott, általános alkalmazási körrel bíró intézkedésekre korlátozódnak.

138.

A Bizottságnak mindenképpen komoly kétségei vannak azt illetően, hogy a magyar hatóságok által 1998. decembere óta a Postabank szerkezetátalakításának és privatizációjának elősegítése céljából hozott intézkedések, amelyeknek része az ismeretlen követelésekért járó kártérítés, szükségesek voltak az ezen rendelkezésben jelölt célok eléréséhez.

V. Következtetés

A Bizottság ennek megfelelően a következőképpen határozott:

—

a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, a Magyar Köztársaság által a csatlakozási okmány IV. mellékletének 3. pontja értelmében az ideiglenes eljárás alapján bejelentett alábbi intézkedései a csatlakozást követően nem alkalmazandók: “Alárendelt kötvények, 1995. április”, “Tőkeemelés, 1995. szeptember”, “Alárendelt kötvények, 1996. március”, “Alárendelt kötvények, 1996. július«, “Kötelező tartalék képzésének előírása alóli mentesség, 1997. március”, “Az állam által nyújtott készfizető kezességvállalás, 1997. április”, “Eszköz swap, 1997. szeptember”, “Tőkeemelés, 1997. június”, “Alárendelt kötvények, 1997. december”, ”Tőkeemelés, 1998. május”, “Tőkeátcsoportosítás, 1998. december”, “Portfóliótisztítás, 1998. december”, “Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól, 1999. április”, “A Postabank konszolidációs megállapodás szerinti kötelezettségeinek elengedése, 2001. november”, “Felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól, 2001. október”, “Kizárólagosság a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra, 2001. szeptember”, “Esetleges peresített követelésekért járó kártérítés, 2003. október”.

—

Az “Ismeretlen követelésekért járó kártérítés, 2003. október” a csatlakozást követően is alkalmazandó. A jelen pillanatban úgy tűnik, hogy az ismeretlen követelésekért járó kártérítés állami támogatást jelent, és a Bizottságnak komoly kétségei vannak a közös piaccal való összeegyeztethetőségét illetően.

A fenti megfontolások fényében a Bizottság a csatlakozási okmány IV. melléklete 3 szakasza (1) bekezdésének c) pontja (2) és (3) bekezdése, valamint az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében megállapított eljárások alapján eljárva kifogást emel, hivatalos vizsgálati eljárástindít, és felszólítja a Magyar Köztársaságot, hogy ezen levél kézhezvételének időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be az észrevételeit, amelyek segíthetik a Postabank és Takarékpénztár Rt. (jelenleg Erste Bank Hungary Rt.) javára hozott, ismeretlen követelésekért járó kártérítési intézkedés kivizsgálását.

A Bizottság kéri az Önök hatóságait, hogy a levél másolatát azonnal továbbítsák a támogatás lehetséges kedvezményezettjei részére.

A Bizottság felhívja a Magyar Köztársaság figyelmét, hogy az érdekelt feleket tájékoztatni fogja ezen levélnek és annak érdemi összefoglalásának az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele útján. A Bizottság az EFTA-tagországok közül az EGT-megállapodást aláíró országokban működő érdekelt feleket is értesíti az Európai Unió Hivatalos Lapjának EGT-kiegészítésében közzétett közlemény útján, valamint ezen levél másolatának megküldésével az EFTA Felügyeleti Hatóságát. A Bizottság felhívást intéz minden érdekelt félhez, hogy a közzététel időpontjától számított egy hónapon belül nyújtsa be észrevételeit.»

(1) GU C 288 del 9.10.1999, pag. 12.

(2) Árfolyam 2003 végén: EUR = HUF 253,4500

(3) Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.

(4) Üzleti titok.

(5) Az Elsőfokú Bíróság 2004. január 14-i ítélete a T-109/01. ügyben, Fleuren Compost kontra Bizottság, 74. bekezdés.

(6) 1155. számú kormányhatározat/1998.XII.9.

(7) Mentesség a törvényes hitelezési és befektetési korlátok alól (1999. április), felmentés a nyitott devizapozíció korlátja alól (2001. október) és a diákhitelek folyósításához szükséges számlanyitásra vonatkozó kizárólagosság (2001. szeptember).

(8) A Magyar Köztársaság Pénzügyminisztériumának 1999. február 23-i keltezésű levele Jonathan Faull igazgató részére, DG IV, 2-3. o.; A Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetéséről szóló 1997. évi CXLVI. törvény módosítása, 6. bekezdés (11); Az Európai Bizottság ellenőrző jelentése: 1999. évi éves jelentés Magyarország előrehaladásáról a csatlakozás felé, 20. o.

(9) A magyar hatóságok állítása szerint a tranzakció árkialakítása alapján az intézkedésnek nem volt a Postabankra kihatása.

(10) Az 1998. december 30-án aláírt konszolidációs megállapodás arra kötelezte a Postabankot, hogy a konszolidáció alá eső eszközökkel kapcsolatos céltartalékok felszabadulásából származó bevételek 90 %-át utalja át a Pénzügyminisztériumnak. Az Országgyűlés a Postabank akkori tőkemegfelelőségi mutatóinak stabilizálása érdekében 2 720,2 millió összegben elengedte a Postabanknak a konszolidációs megállapodás értelmében az állam felé fennálló kötelezettségét.

(11) A negatív árba nem tartozik a kártérítési megállapodás.

(12) C-305/89. ügy, Bizottság kontra Olaszország [1991] ECR I-01603, 19–20. bekezdés.

(13) C-334/99. ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 133. bekezdés.

(14) T-228/99 és T-233/99 egyesített ügyek, WestLB [2003] ECR II-435, 314. és 335. bekezdés.

(15) Lásd C-278-80/1992 egyesített ügyeket, Spanyolország kontra Bizottság, [1994] ECR I-4103, 26. bekezdés; lásd még a T-152/99 ügyet, HAMSA kontra Bizottság [2002] ECR II-3049, 125–132. bekezdés.

(16) C-334/99 ügy, Németország kontra Bizottság [2003] ECR I-1139, 134. bekezdés.

(17) HL C 211., 2004.10.1., 2. o.

(18) HL C 288., 1999.10.9., 2. o.

(19) Lásd a 2004-es iránymutatások 104. bekezdését.

(20) A magyar hatóságok bejelentése, A Postabank privatizációja, 2003, 97. bekezdés, 19. o.

(21) Előzetes pénzügyi adatok.

(22) Előzetes pénzügyi adatok.

(23) 2165/2003 (VII.22) kormányhatározat.

(24) A Postabank előzetes pénzügyi adatai.

(25) Az 1999-es iránymutatások 37. bekezdése.

		ISSN 1725-2466
Gazzetta ufficiale dell'Unione europea		C 68

Edizione in lingua italiana	Comunicazioni e informazioni	48o anno 19 marzo 2005

Numero d'informazione	Sommario	pagina
	Atti adottati a norma del titolo VI del trattato sull'Unione europea
2005/C 068/1	Disposizioni del regolamento interno dell'Eurojust relative al trattamento e alla protezione dei dati personali (Testo adottato all'unanimità dal collegio dell'Eurojust nella riunione del 21 ottobre 2004 e approvato dal Consiglio il 24 febbraio 2005)	1

	I Comunicazioni
	Commissione
2005/C 068/2	Tassi di cambio dell'euro	11

2005/C 068/3	Aiuti di Stato — Repubblica di Ungheria — Aiuto di Stato n. C 35/2004 (ex HU 11/2003) (Procedura del meccanismo provvisorio) — Postabank és Takarékpénztár Rt./Erste Bank Hungary Rt. — Invito a presentare osservazioni a norma dell'articolo 88, paragrafo 2, del trattato CE ( 1 )	12

2005/C 068/4	Autorizzazione degli aiuti di Stato sulla base degli articoli 87 e 88 del Trattato CE — Casi contro i quali la Commissione non solleva obiezioni ( 1 )	27

2005/C 068/5	Rilascio dei diritti d'uso di frequenze radio a larga banda punto-multipunto — Procedura per il rilascio dei diritti d'uso di frequenze per reti radio a larga banda punto-multipunto	28

2005/C 068/6	Notifica preventiva di una concentrazione (Caso n. COMP/M. 3687 Johnson & Johnson/Guidant) ( 1 )	29

	Moneta	Tasso di cambio
USD	dollari USA	1,3279
JPY	yen giapponesi	139,28
DKK	corone danesi	7,4478
GBP	sterline inglesi	0,69345
SEK	corone svedesi	9,1144
CHF	franchi svizzeri	1,5495
ISK	corone islandesi	78,08
NOK	corone norvegesi	8,1280
BGN	lev bulgari	1,9558
CYP	sterline cipriote	0,5834
CZK	corone ceche	29,749
EEK	corone estoni	15,6466
HUF	fiorini ungheresi	245,66
LTL	litas lituani	3,4528
LVL	lats lettoni	0,6962
MTL	lire maltesi	0,4324
PLN	zloty polacchi	4,0675
ROL	leu rumeni	36 276
SIT	tolar sloveni	239,70
SKK	corone slovacche	38,280
TRY	lire turche	1,7546
AUD	dollari australiani	1,6802
CAD	dollari canadesi	1,6027
HKD	dollari di Hong Kong	10,3552
NZD	dollari neozelandesi	1,7951
SGD	dollari di Singapore	2,1613
KRW	won sudcoreani	1 334,54
ZAR	rand sudafricani	8,0401