–

a spanyol kormány képviseletében L. Aguilera Ruiz, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Heller és S. Pardo Quintillán, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12‑i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 351., 1. o.) 7. cikke 5. pontjának és 26. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az utas ZX és a Ryanair DAC légitársaság között a ZX által légi járat késése miatt benyújtott kártalanítási kereset tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

Az 1215/2012 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

4

E rendelet 7. cikke kimondja:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

[…]

[…]”

5

Az 1215/2012 rendelet II. fejezetének a „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén” címet viselő 4. szakaszában található a 17. cikk, amely a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Valamely személy, a fogyasztó [helyesen: A valamely személy – fogyasztó –] által kereskedelmi vagy szakmai tevékenységén kívül eső céllal megkötött szerződéssel kapcsolatos ügyekben a joghatóságot a 6. cikk és a 7. cikk 5. pontjának sérelme nélkül e szakasz határozza meg, ha:

(2)   Amennyiben a fogyasztó olyan féllel köt szerződést, amely egyik tagállamban sem rendelkezik székhellyel, viszont valamelyik tagállamban fiókteleppel, képviselettel vagy más telephellyel rendelkezik, a fióktelep, a képviselet vagy más telephely működéséből származó jogvitában a felet úgy kell tekinteni, mintha székhelye az említett tagállamban lenne.

(3)   E szakasz nem alkalmazható a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést.”

6

Ugyanezen fejezetben szerepel a „Megállapodás a joghatóságról” című 7. szakasz. Ez többek között tartalmazza a 26. cikk (1) bekezdését, amelynek szövege a következő:

„E rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes megjelenik. E szabály nem alkalmazható, amennyiben az alperes a bíróság joghatósága hiányának kifogásolása céljából jelent meg a bíróságon, vagy amennyiben a 24. cikk alapján más bíróság kizárólagos joghatósággal rendelkezik.”

7

Az említett rendelet 28. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„Amennyiben a valamely tagállamban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező alperes ellen egy másik tagállam bíróságán indítanak eljárást, és az alperes nem bocsátkozik perbe, a bíróság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát, kivéve, ha e rendelet rendelkezései alapján joghatósággal rendelkezik.”

8

A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11‑i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.) 7. cikke (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy jelentős késése esetén az utasok minden 1500 kilométeres vagy rövidebb légi járatra kártalanítást kapnak, amelynek összege 250 euró.

9

Az 1985. július 1‑jei Ley Orgánica 6/1985 del Poder Judicial (az igazságszolgáltatásról szóló 6/1985. sz. sarkalatos törvény) 86 ter. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint a szállításra vonatkozó nemzeti vagy nemzetközi szabályozás alapján előterjesztett kérelmeket első vagy egyetlen fokon a kereskedelmi bíróságok bírálják el, amelyek a polgári bíróságokon belül polgári és kereskedelmi ügyekre szakosodott bíróságok.

10

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2000. január 7‑i Ley 1/2000 de Enjuiciamiento Civil (a polgári perrendtartásról szóló, 1/2000. sz. törvény; a BOE 2000. január 8‑i 7. száma, 575. o.; a továbbiakban: polgári perrendtartás) határozza meg az eljárásokat, többek között a követelés összegére figyelemmel, így a kereseteket a rendes eljárásban vagy az egyszerűsített eljárásban bírálják el.

11

Ha a követelés értéke nem haladja meg a 6000 eurót, a polgári perrendtartás 250. cikkének (2) bekezdése alapján a keresetet az egyszerűsített eljárás szabályai szerint kell elbírálni.

12

Az említett törvény 56. cikke értelmében a felperest úgy kell tekinteni, hogy hallgatólagosan elismerte a bíróság hatáskörét, illetve illetékességét, ha meghatározott illetékességi terület bíróságához fordul a kereset előterjesztésével, az alperest pedig akkor, ha az eljárás során való személyes megjelenést követően bármilyen olyan cselekményt végez, amely nem hatásköri, illetve illetékességi kifogás előterjesztéséből áll. Az alperest akkor is úgy kell tekinteni, hogy hallgatólagosan elismerte a bíróság hatáskörét, illetve illetékességét, ha alakszerű idézést követően nem jelenik meg, vagy a hatásköri, illetve illetékességi kifogás előterjesztésére előírt határidő lejárta után jelenik meg a bíróság előtt.

13

A polgári perrendtartás 54. cikkének (1) bekezdése értelmében „nem érvényes a kifejezett vagy hallgatólagos hatásköri kikötés olyan ügyekben, amelyekben egyszerűsített eljárásban kell határozni”.

14

Az e törvény 404. cikkében foglalt és az 58. cikkével összefüggésben értelmezett rendelkezések alapján, ha az eljárás alakszerű és az érdemi lefolytatásáért felelős bírósági titkár a kereset befogadásának szakaszában az eljáró bíróság joghatóságának esetleges hiányát állapítja meg, erről tájékoztatja a bíróságot annak érdekében, hogy a megjelent felek és a Ministerio Fiscal (ügyészség, Spanyolország) meghallgatását követően hozzon határozatot a kereset elfogadásáról vagy elfogadhatatlanságáról.

15

Ugyanezen törvény 36. cikke (2) bekezdésének 3. pontja előírja:

„A spanyol polgári bíróságok az eléjük terjesztett ügyek elbírálását mellőzik […], ha az alakszerűen idézett alperes nem jelenik meg azon ügyekben, amelyekben a spanyol bíróságok joghatósága kizárólag a felek hallgatólagos joghatósági kikötésén alapulhat.”

16

ZX a Ryanair által Porto (Portugália) és Barcelona (Spanyolország) között üzemeltetett légi járatra online vásárolt repülőjegyet.

17

A kérdést előterjesztő bíróság előtt a 261/2004 rendelet 7. cikke alapján indított keresetével az alapeljárás felperese az alapügy tárgyát képező járatkésés miatt 250 euró összegű kártalanítás megfizetését kérte.

18

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárás felperese Spanyolországban sem lakóhellyel, sem tartózkodási hellyel nem rendelkezik, az alapeljárásban alperes társaság székhelye Írországban van, és e társaság Gironában (Spanyolország) fiókteleppel rendelkezik.

19

A polgári perrendtartás 58. cikke alapján a kérdést előterjesztő bíróság titkára megjelenésre idézte az alapeljárás feleit és az ügyészséget annak érdekében, hogy terjesszék elő észrevételeiket e bíróság esetleges joghatóságáról.

20

Csak az ügyészség tett észrevételeket. Azt állította, hogy mivel az alapjogvita nem tartozik egyik kizárólagos joghatósági esetbe sem, és az alapeljárás alperese nem kifogásolta, hogy a kérdést előterjesztő bíróság bírálja el az alapügyet, e bíróságnak meg kell állapítania az e jogvita elbírálására vonatkozó joghatóságát, mivel joghatósággal rendelkezhet a joghatóságról való hallgatólagos megállapodás alapján.

21

Tekintettel arra, hogy az alapeljárás alperese Girona városában fiókteleppel rendelkezik, a kérdést előterjesztő bíróság felveti azt a kérdést, hogy rendelkezhet‑e joghatósággal az alapügy elbírálására a fióktelep helye szerinti különös joghatóság alapján is.

22

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy – annak érdekében, hogy az eljárást lezáró végleges határozattal az elbírálás esetleges mellőzéséről döntsön, vagy az alapeljárás felperese keresetének elfogadhatóságát mondja ki, és érdemi ítéletet hozzon – szükséges számára a következők értelmezése: az 1215/2012 rendelet joghatóságról való hallgatólagos megállapodásra vonatkozó 26. cikke, valamint e rendelet 7. cikkének a fióktelepének működéséből származó jogvitákban e fióktelep helye szerinti vagylagos joghatóságra vonatkozó 5. pontja.

23

E körülmények között a Juzgado de lo Mercantil no 1 de Gerona (gironai 1. sz. kereskedelmi bíróság, Spanyolország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a 261/2004 rendelet nem szabályozza a tagállamok bíróságainak joghatóságát, így a tagállami bíróság joghatóságára vonatkozó kérdést az 1215/2012 rendelet alapján kell megvizsgálni (lásd ebben az értelemben: 2009. július 9‑iRehder ítélet, C‑204/08, EU:C:2009:439, 28. pont).

25

E tekintetben az 1215/2012 rendelet 26. cikke (1) bekezdésének első mondata akkor teszi lehetővé a bíróság joghatóságának megállapítását, ha „[e] rendelet egyéb rendelkezései alapján fennálló joghatóságtól eltekintve, valamely tagállamnak az a bírósága rendelkezik joghatósággal, amely előtt az alperes perbe bocsátkozik”.

26

Ezért először is meg kell vizsgálni, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem rendelkezik‑e joghatósággal e rendelet más rendelkezései értelmében.

27

Jóllehet az 1215/2012 rendelet a többek között e rendelet II. fejezetének 2. szakaszában szereplő különös joghatósági szabályokat is tartalmaz, a kérdést előterjesztő bíróság előtt az alapeljárás felperese a Porto és Barcelona közötti légi járatra vonatkozó kártalanítási kérelmét nem a kérelem alapját képező kötelezettség teljesítésének helyére vonatkozó, az e rendelet 7. cikke 1. pontjának b) alpontjában foglalt különös joghatósági szabály – ahogyan azt a Bíróság értelmezi (2009. július 9‑iRehder ítélet, C 204/08, EU:C:2009:439, 43. pont) – alapján nyújtotta be azzal az indokkal, hogy e bíróság az érintett légi járat indulási vagy érkezési helyén található.

28

Ugyanígy, bár az 1215/2012 rendelet II. fejezete „Joghatóság fogyasztói szerződések esetén” című 4. szakaszának rendelkezései is a fogyasztók javára szóló különös joghatósági szabályt hoznak létre, és a légi utas fogyasztónak tekinthető, meg kell állapítani, hogy e rendelet 17. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy e szakasz „nem alkalmazható a fuvarozási és személyszállítási szerződésekre, kivéve az ugyanazért az árért utazást és szállást biztosító szerződést”.

29

Ilyen körülmények között az említett rendelkezés szövegének kétértelműségéből az következik, hogy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, a nem utazási csomagot, hanem egyszerűen légi járatra szóló repülőjegyet vásárló légi utas nem hivatkozhat az 1215/2012 rendeletben szereplő, fogyasztói szerződésekre vonatkozó különös joghatósági szabályokra.

30

Hozzá kell tenni, hogy bár az 1215/2012 rendelet a 4. cikkében az alperes lakóhelyének általános elve szerint meghatározott joghatóságot mondja ki, a kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy az alapeljárás alperesének székhelye a Spanyol Királyságtól eltérő tagállamban, nevezetesen Írországban van, így e rendelkezés nem szolgálhat e bíróság joghatóságának alapjául.

31

Következésképpen elsőként a kérdést előterjesztő bíróság által előterjesztett harmadik, az 1215/2012 rendelet 7. cikke 5. pontjának értelmezésére vonatkozó kérdést kell megvizsgálni, annak meghatározása érdekében, hogy e bíróság joghatósága nem következhet‑e az említett rendelkezésből.

32

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 5. pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely tagállam bírósága joghatósággal rendelkezik a 261/2004 rendelet 7. cikke alapján előterjesztett és másik tagállamban letelepedett légitársaság elleni kártalanítási keresetre vonatkozó jogvita elbírálására amiatt, hogy e társaság az eljáró bíróság illetékességi területén fiókteleppel rendelkezik.

33

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében két kritérium teszi lehetővé annak meghatározását, hogy fióktelep működtetésére vonatkozó keresetek köthetők‑e valamely tagállamhoz. Egyrészt a „fióktelep” fogalma egy olyan tevékenységi központ fennállását feltételezi, amely a külvilág számára tartósan valamely anyavállalkozás részeként jelenik meg. E központnak saját üzletvezetéssel kell rendelkeznie, és megfelelően felszereltnek kell lennie ahhoz, hogy harmadik felekkel tárgyaljon, akiknek így nem kell közvetlenül az anyavállalkozáshoz fordulniuk. Másrészt a jogvitának vagy a fióktelep működtetésével kapcsolatos aktusokra kell vonatkozniuk, vagy a fióktelep által az anyavállalkozás nevében vállalt kötelezettségekre, ha e kötelezettségeket a fióktelep székhelye szerinti államban kell teljesíteni (lásd ebben az értelemben: 2012. július 19‑iMahamdia ítélet, C‑154/11, EU:C:2012:491, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. július 5‑iflyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet, C‑27/17, EU:C:2018:533, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Ami többek között az ítélkezési gyakorlatban kidolgozott második kritériumot illeti, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező repülőjegyet online vásárolták. E határozatban egyetlen tényező sem utal tehát arra, hogy az alapeljárás felperese és a légitársaság közötti szállítási szerződést e fióktelep közvetítésével kötötték. Egyébiránt a Bíróság rendelkezésére álló információk alapján a Ryanair gironai fióktelepe által nyújtott szolgáltatások láthatóan pénzügyi kérdésekkel kapcsolatosak.

35

Következésképpen nem állnak rendelkezésre az annak megállapítását lehetővé tévő tényezők, hogy a fióktelep hatással volt a Ryanair és az alapeljárás felperese közötti jogviszonyra, így az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 5. pontja értelmében a kérdést előterjesztő bíróság nem rendelkezik joghatósággal az alapeljárásbeli jogvita elbírálására (lásd analógia útján: 2018. július 5‑iflyLAL‑Lithuanian Airlines ítélet, C‑27/17, EU:C:2018:533, 63. pont).

36

A fenti megfontolásokra tekintettel az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 5. pontját úgy kell értelmezni, hogy amiatt, hogy egy másik tagállam területén letelepedett légitársaság az eljáró bíróság illetékességi területén fiókteleppel rendelkezik, valamely tagállam bírósága nem rendelkezik joghatósággal a 261/2004 rendelet 7. cikke alapján előterjesztett és e légitársaság elleni kártalanítási keresetre vonatkozó jogvita elbírálására, hacsak e fióktelep részt nem vett a társaság és az érintett utas közötti jogviszonyban.

37

Az együttesen vizsgálandó első és a második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1215/2012 rendelet 26. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés igazolhatja a joghatóságról való hallgatólagos megállapodás alapján eljáró bíróság joghatóságát, mivel az alperes nem kifogásolja e bíróság joghatóságát.

38

Az 1215/2012 rendelet 26. cikke (1) bekezdésének első mondata az alperes bíróság megjelenésén alapuló joghatósági szabályt ír elő minden olyan jogvitára, amelyben az eljáró bíróság joghatósága nem következik e rendelet egyéb rendelkezéseiből. E rendelkezés alapján abban az esetben is, ha a bíróság előtt az e rendelet rendelkezéseit megsértve indítottak eljárást, az alperes megjelenése az eljáró bíróság joghatósága hallgatólagos elismerésének, és ezért a joghatóságáról való megállapodásnak tekinthető (2010. május 20‑iČPP Vienna Insurance Group ítélet, C‑111/09, EU:C:2010:290, 21. pont; 2014. február 27‑iCartier parfums‑lunettes és Axa Corporate Solutions Assurance ítélet, C‑1/13, EU:C:2014:109, 34. pont).

39

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság magyarázataiból az következik, hogy e bíróság hivatalának arra vonatkozó felhívására, hogy terjesszenek elő észrevételeket az említett bíróságnak az alapeljárásbeli kereset elbírálására vonatkozó esetleges joghatóságával kapcsolatban, az alapeljárás alperese nem terjesztett elő írásbeli észrevételeket.

40

Mivel az észrevételek hiánya nem minősülhet az 1215/2012 rendelet 26. cikke értelmében vett perbebocsátkozásnak, és így nem tekinthető az eljáró bíróság joghatósága alperes általi hallgatólagos elismerésének, olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben felmerültek, nem alkalmazható a joghatóságról való hallgatólagos megállapodásra vonatkozó ilyen rendelkezés.

41

Következésképpen az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1215/2012 rendelet 26. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés nem alkalmazható olyan esetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, és amelyben az alperes nem terjesztett elő észrevételeket, vagy nem jelent meg.

42

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: