1

Az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott keresetükkel a felperesek, a Kambodzsai Királyság és a Cambodia Rice Federation (CRF) a Kambodzsából és a Mianmarból származó indica rizs behozatalára vonatkozó védintézkedések bevezetéséről szóló, 2019. január 16‑i (EU) 2019/67 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2019. L 15., 5. o.) megsemmisítését kérik, amellyel az Európai Bizottság e rizs behozatala tekintetében három évre visszaállította a közös vámtarifa szerinti vámtételek alkalmazását, és az alkalmazandó vámtételek fokozatos csökkentését írta elő (a továbbiakban: megtámadott rendelet).

2

Az Európai Unió az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 303., 1. o.; helyesbítések: HL 2015. L 272., 14. o.; HL 2017. L 294., 42. o.; a továbbiakban: GSP‑rendelet) keretében kedvezményes piacra jutási lehetőséget biztosít a fejlődő országoknak, az egy általános és két különös rendszerből álló közös vámtarifa szerinti rendes vámok csökkentésének formájában.

3

A „fegyvereken kívül mindent” elnevezésű különös rendszer értelmében a Kambodzsából és a Mianmarból/Burmából származó indica rizsnek (a továbbiakban: érintett termék) az Unióba történő behozatala a GSP‑rendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján a közös vámtarifa vámtételei alól teljes mentességet élvezett.

4

2018. február 16‑án az Olasz Köztársaság, amelyet a későbbiekben más tagállamok is támogattak, a GSP‑rendelet 22. cikke és 24. cikkének (2) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be a Bizottsághoz, amelyben az érintett termékre vonatkozóan védintézkedések elfogadását kérte.

5

2018. március 16‑án a Bizottság védintézkedési vizsgálatot indított az érintett termék behozatalával kapcsolatban annak érdekében, hogy beszerezze az átfogó értékelés elvégzéséhez szükséges információkat.

6

A vizsgálat a legutóbbi öt gazdasági évre, tehát a 2012. szeptember 1‑jétől 2017. augusztus 31‑ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak).

7

2018. november 5‑én a Bizottság általános tájékoztató dokumentumot közölt, amely arra irányult, hogy tájékoztassa az érdekelt feleket, köztük a kambodzsai kormányt azon alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján a GSP‑rendelet 22. cikke alapján lefolytatott védintézkedési vizsgálatot követően az érintett termék behozatala tekintetében ideiglenesen vissza szándékozik állítani a közös vámtarifa szerinti vámtételek alkalmazását (a továbbiakban: általános tájékoztató dokumentum).

8

Közelebbről, az általános tájékoztató dokumentumban a Bizottság először is az érintett terméket Kambodzsából és Mianmarból/Burmából származó, ömlesztve vagy csomagokban importált, abban az időpontban a Kombinált Nómenklatúra (KN) 10063027, 10063048, 10063067 és 10063098 kódjai alá tartozó, hántolt vagy félig hántolt indica rizsként határozta meg.

9

A Bizottság azt is megállapította, hogy az Unióban előállított, hántolt vagy félig hántolt indica rizs az érintett termékhez hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző termék, amely ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, továbbá megegyezik a felhasználási területük, és hasonló vagy azonos értékesítési csatornákon keresztül értékesítik azokat ugyanazon vevőtípus – az Unióban letelepedett kiskereskedők vagy feldolgozók – részére.

10

Az uniós gazdasági ágazat meghatározását illetően a Bizottság jelezte, hogy az a rizshántolókból áll, amelyek az Unióban termelt/előállított rizst dolgozzák fel, amely közvetlen versenyben áll az érintett termékkel. Az Olasz Köztársaság kérelmével ellentétben a Bizottság e meghatározásból és a kár értékeléséből kizárta a rizstermelőket, mivel azokat inkább nyersanyagszállítónak tekintette, és nem a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek rizshántolójának, noha jelezte, hogy az érintett termék behozatala jelentősen befolyásolhatja az ő helyzetüket is. Azt is közölte, hogy kérdőíveket küldött néhány rizstermelőnek, de tekintettel az ágazat nagy fokú széttagoltságára, az eredmények csupán igen korlátozott képet adnak a helyzetről.

11

A Bizottság továbbá az indica rizs uniós fogyasztását a tagállamoktól begyűjtött, hántolt rizsegyenértékben megadott adatok, valamint az Eurostat által rendelkezésre bocsátott importstatisztikák alapján határozta meg. A vizsgálati időszak alatt 6%‑os csökkenést állapított meg.

12

Az érintett termék behozatala alakulásának elemzése keretében a Bizottság a Kambodzsából származó behozatal volumenének jelentős emelkedését állapította meg, valamint Kambodzsa piaci részesedésének 9,7 százalékponttal történő emelkedését, és jelezte, hogy e részesedés a vizsgálati időszak végén a teljes behozatal 25%‑át tette ki.

13

Az árak összehasonlítása keretében a Bizottság elvégezte az alákínálás elemzését. A kambodzsai átlagos importárakat és az uniós gazdasági ágazat értékesítési egységárait vette figyelembe, és úgy találta, hogy az említett behozatal árai jelentősen, 22%‑kal alákínáltak az uniós áraknak.

14

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy a Kambodzsából származó behozatal abszolút értékben és a piaci részesedés tekintetében is számottevő mértékben nőtt a vizsgálati időszak alatt. Hozzátette, hogy a kombinált súlyozott átlagos importár csökkent a vizsgálati időszakban, és jelentős mértékben alákínált az uniós áraknak.

15

Az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett súlyos nehézségek fennállásának meghatározása érdekében a Bizottság értékelte az olyan makrogazdasági mutatókat, mint az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének alakulása, amely több mint 20 százalékpontos csökkenést mutatott, a termelési volumen, amely közel 40%‑kal csökkent, a készletek, amelyek 4%‑kal nőttek, valamint az indica rizs termelésére használt terület mérete, amely 37%‑kal csökkent.

16

A Bizottság jelezte továbbá, hogy értékelte a mikrogazdasági mutatókat, így a termelési kapacitás alakulását, amely kapacitást nehéz volt értékelni, mivel a rizshántolóknak lehetősége van arra, hogy kapacitásukat mind az indica, mind pedig a japonica rizs hántolására felhasználják, akár az Unióba behozott, akár ott termelt rizsről van szó, az uniós rizshántolók jövedelmezőségét, amely állandó, noha alacsony szinten maradt, valamint az indica rizs mintában szereplő rizshántolók által alkalmazott egységárait, amelyek 7%‑kal emelkedtek. Pontosította, hogy az érintett termék alacsony importárainak nyomására az uniós rizshántolók értékesítéseiket a félig hántolt és hántolt indica rizs kisebb mennyiségeire összpontosították és a márkajelzéssel ellátott termékekre koncentráltak, ami lehetővé tette, hogy stabil jövedelmezőségi szintet tartsanak fenn, a piaci részesedésük kárára.

17

Végül a Bizottság elvetette annak lehetőségét, hogy más tényezők – mint például a harmadik országokból származó behozatal és az olasz rizságazat strukturális nehézségei – gyengítették az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett súlyos nehézségek és az érintett termék behozatala közötti okozati összefüggést.

18

A kambodzsai kormány az általános tájékoztató dokumentumra tett, 2018. november 16‑i észrevételeiben többek között vitatta a Bizottságnak az alákínálás elemzésére vonatkozó számításait. Többek között azt állította, hogy a behozatal utáni költségek nem kerültek hozzáadásra a Kambodzsai Királyság exportárának a kiszámításakor, és hogy az áralákínálás az átlagárak összehasonlításán alapult, figyelmen kívül hagyva a kereskedelem különböző szintjeit.

19

A Bizottság a védintézkedési vizsgálat alapján arra a következtetésre jutott, hogy az érintett terméket olyan mennyiségben és árakon importálták, amelyek súlyos nehézségeket okoztak az uniós gazdasági ágazatnak. A megtámadott rendeletet az általános tájékoztató dokumentumban szereplő és az említett rendeletben megismételt meghatározásokon és információkon kívül a következő tényezők alapján fogadta el.

20

Így először is a Bizottság az általános tájékoztató dokumentum közlését követően az érdekelt felek által tett észrevételekre válaszul pontosította, hogy a hasonló vagy közvetlenül versenyző termék meghatározását illetően az aromás vagy illatos indica rizsnek is a vizsgálat körébe kell tartoznia.

21

Ezt követően az alákínálás elemzését illetően a Bizottság a megtámadott rendelet (35)–(39) preambulumbekezdésében jelezte, hogy felülvizsgálta az áralákínálási számításait annak érdekében, hogy figyelembe vegye a Kambodzsai Királyságnak az általános tájékoztató dokumentum közlését követő észrevételeit. A Bizottság így kiigazította az uniós gazdasági ágazat árait annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a Dél‑Európából, vagyis Olaszországból és Spanyolországból származó, Észak‑Európába irányuló rizs szállítási költségeit, mivel úgy ítélte meg, hogy a félig hántolt és hántolt indica rizs tekintetében a verseny elsősorban Észak‑Európában zajlik. A Bizottság tonnánként 49 euró összeget vett figyelembe, amelyet az Olasz Köztársaság kérelmében foglalt és a helyszíni vizsgálat során ellenőrzött információk alapján becsült meg. Ezenkívül kiigazította az importárakat a behozatal utáni költségek figyelembevételével, amelyeket egy másik élelmiszertermékre (a satsumára) vonatkozó korábbi vizsgálat keretében szerzett adatok alapján az importár közel 2%‑ára becsült. A Bizottság hozzátette, hogy a kereskedelmi szintek közötti különbségek tükrözése érdekében ár‑összehasonlítást végzett a hántolt rizs ömlesztve és csomagokban történő értékesítése között. Arra a következtetésre jutott, hogy az áralákínálás az ömlesztve történő értékesítés esetében 13%‑ot, a csomagokban történő értékesítés esetében pedig 14%‑ot tett ki.

22

Végül az uniós rizstermelők helyzetét illetően a Bizottság a megtámadott rendelet (74) preambulumbekezdésében pontosította, hogy noha igaz, hogy e termelők az indica és a japonica rizs termelése között válthatnak, az ilyen eltolódás azonban gazdasági megfontolásokon alapul, ideértve a keresletet és a piaci árat. Ebben az összefüggésben jelezte, hogy a vizsgálat megerősítette, hogy az érintett termék alacsony áron történő behozatalának megnövekedett versenyével szemben néhány rizstermelőnek nem volt más választása, mint a japonica rizs termelésére való átállás, amely folytán nem lehet sem ciklikus váltásról, sem pedig tudatos választásról beszélni, hanem önvédelemről. A Bizottság szerint középtávon ez nem járható út, hiszen az indica rizsről a japonica rizs termelésére való átállás a piacon a japonica rizs túlkínálatát eredményezte, és az ilyen típusú rizs tekintetében árnyomást váltott ki. A Bizottság ebből azt a következtetést vonta le, hogy a rizstermelők tehát általánosságban nehéz helyzetben vannak, e megállapítás azonban csak korlátozott mértékben releváns, mivel az uniós gazdasági ágazatot a rizshántolók, és nem a nyersanyag beszállítóinak számító rizstermelők alkotják.

23

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

24

Az Olasz Köztársaság és az Ente Nazionale Risi által támogatott Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

25

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek hat jogalapra hivatkoznak.

26

Az első, a második és a harmadik jogalap a GSP‑rendelet 22. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint 23. cikkének megsértésén alapul, mivel elsősorban a Bizottság tévesen értelmezte a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelők” fogalmát, másodsorban, az uniós gazdasági ágazatnak okozott „súlyos nehézségekre” vonatkozó következtetés alapjául szolgáló tényezők és számítások hibásak, és harmadsorban, téves az alákínálás elemzése és annak kiigazításai.

27

A negyedik jogalap a GSP‑rendelet 22. cikkének megsértésén alapul, mivel a szóban forgó behozatal és az uniós gazdasági ágazatnak okozott súlyos nehézségek közötti okozati összefüggésnek a Bizottság általi elemzése szabálytalan.

28

Az ötödik és a hatodik jogalap a felperesek védelemhez való jogának megsértésén, valamint a GSP‑rendelet alapján a tarifális preferenciák ideiglenes visszavonására és általános védintézkedések elfogadására vonatkozó eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2013. augusztus 28‑i 1083/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek (HL 2013. L 293., 16. o.; a továbbiakban: felhatalmazáson alapuló rendelet) – a GSP‑rendelet 38. cikkével összefüggésben értelmezett – 14. és 17. cikkének a megsértésén alapul, mivel a Bizottság nem közölt bizonyos alapvető tényeket és megfontolásokat, illetve azokat alátámasztó részleteket, amelyekre az érintett termék behozatala tekintetében a közös vámtarifa szerinti vámtételek alkalmazásának ideiglenes visszaállítására vonatkozó döntését alapította.

29

A Törvényszék célszerűnek tartja először a felperesek azon érvelését megvizsgálni, amely elsősorban a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelők” fogalmának téves értelmezésén, másodsorban az alákínálás elemzését és annak kiigazításait érintő hibákon, harmadsorban pedig a védelemhez való jognak és a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének a megsértésén alapul.

30

A felperesek a GSP‑rendelet 22. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint 23. cikkének megsértésére hivatkoznak, mivel a Bizottság tévesen értelmezte a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelők” fogalmát azáltal, hogy azt a nyersanyagok eredetére hivatkozással korlátozta. Így a Bizottság csak az Unióban termelt vagy előállított hántolatlan rizs feldolgozásával hántolt vagy félig hántolt indica rizst előállító termelőket vette figyelembe.

31

Márpedig a felperesek szerint, noha az a termék, amely védintézkedések tárgyát képezheti, „kedvezményezett országból származó termék”, nem ez a helyzet a „hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző termékek” esetében. A GSP‑rendelet 22. cikkének (1) bekezdése nem igazol semmilyen, a hasonló vagy közvetlenül versenyző termék előállításához felhasznált nyersanyagon alapuló korlátozást. A Bizottságnak kizárólag az érintett termék alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságait, felhasználását, az értékesítési csatornákat és vevőtípusokat kellett volna figyelembe vennie.

32

Így tehát valamennyi uniós rizshántoló ide tartozik, ideértve azokat is, amelyek a hántolt vagy félig hántolt rizst nem az Unióból származó hántolatlan rizsből állítják elő. Márpedig azzal, hogy a csak az Unióban előállított nyersanyagból készült hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelőket vette figyelembe, a Bizottság csak az érintett termelők egy részétől gyűjtött a súlyos nehézségekre vonatkozó információkat.

33

A Bizottság azt állítja, hogy a GSP‑rendelet 22. cikkének (2) bekezdése értelmében a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket” a „szóban forgó termék” alapján kell meghatározni.

34

A „szóban forgó termék” a Kambodzsából és Mianmarból/Burmából származó, hántolt vagy félig hántolt indica rizs. Márpedig ahhoz, hogy a rizst valamely országból származónak lehessen tekinteni, az szükséges, hogy azt ott termesszék vagy ott takarítsák be. Ennélfogva a „szóban forgó termék” megfelelője az Unióban termesztett vagy betakarított rizsből előállított hántolt vagy félig hántolt indica rizs. A felperesek érveit tehát mint megalapozatlanokat el kell utasítani.

35

A Bizottság hozzáteszi, hogy még ha hibát követett volna is el az uniós gazdasági ágazat meghatározása során, és úgy ítélte volna meg, hogy az importált rizsből előállított, hántolt vagy félig hántolt indica rizs uniós termelőit be kell vonni az uniós gazdasági ágazat meghatározásába, a vizsgálat ugyanahhoz a következtetéshez vezetett volna.

36

Az Olasz Köztársaság arra hivatkozik, hogy a GSP‑rendelet 22. cikkének (3) bekezdése értelmében az „uniós termelők” fogalma tisztán gazdasági jellegű. Azon termelőkre kell tehát összpontosítani, amelyek helyzete gazdasági vagy pénzügyi szempontból romlott. A nyersanyag eredete tehát alapvető. Azt állítja továbbá, hogy a felperesek érve e tekintetben új, mivel azt a közigazgatási eljárás során nem hozták fel, így elfogadhatatlan.

37

Az Ente Nazionale Risi lényegében a Bizottság érveire hivatkozik.

38

Előzetesen, ami az Olasz Köztársaság azon állítását illeti, miszerint a felperesek bizonyos érveit el kell utasítani, mivel azokat első alkalommal a Törvényszék előtt hozták fel, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint nincs akadálya annak, hogy az érdekelt fél valamely megtámadott határozat ellen olyan jogalapra hivatkozzon, amelyet nem terjesztett elő a közigazgatási eljárás során (lásd analógia útján: 2005. május 11‑iSaxonia Edelmetalle és ZEMAG kontra Bizottság ítélet, T‑111/01 és T‑133/01, EU:T:2005:166, 67. és 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Következésképpen a felpereseknek az Unión kívül előállított vagy termelt hántolatlan rizst felhasználó uniós termelők figyelembevételére vonatkozó érveit nem lehet elfogadhatatlanság miatt elutasítani.

40

Ezt követően a Törvényszék megjegyzi, hogy a szóban forgó védintézkedések az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdésében említett kereskedelempolitikai védintézkedések részét képezik (lásd ebben az értelemben: 2017. május 16‑i 2/15 [Szingapúrral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás] vélemény, EU:C:2017:376, 10., 42. és 43. pont; 2021. október 20‑iNovolipetsk Steel kontra Bizottság ítélet, T‑790/19, nem tették közzé, EU:T:2021:706, 43., 44., 68. és 76. pont), amint az egyébiránt a Bizottság által kibocsátott, a védintézkedési vizsgálat megindításáról szóló értesítésből is kitűnik.

41

Márpedig a közös kereskedelempolitika, és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az Unió intézményei széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai helyzetek összetettségéből adódóan, így e széles mérlegelési jogkör bírósági felülvizsgálatának az eljárási szabályok betartásának, a megállapított tények tényszerű pontosságának, e tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd ebben az értelemben: 2022. január 20‑iBizottság kontra Hubei Xinyegang Special Tube ítélet, C‑891/19 P, EU:C:2022:38, 35. és 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy azon bizonyítékoknak a Törvényszék általi felülvizsgálata, amelyekre az uniós intézmények megállapításaikat alapítják, nem minősül olyan új tényértékelésnek, amely az intézmények tényértékelése helyébe lép. E felülvizsgálat nem sérti ezen intézményeknek a kereskedelempolitika területén fennálló széles mérlegelési jogkörét, hanem annak megállapítására korlátozódik, hogy ezen elemek alátámaszthatják‑e az intézmények következtetéseit. Következésképpen a Törvényszéknek nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket (lásd: 2022. január 20‑iBizottság kontra Hubei Xinyegang Special Tube ítélet, C‑891/19 P, EU:C:2022:38, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még analógia útján: 2005. február 15‑iBizottság kontra Tetra Laval ítélet, C‑12/03 P, EU:C:2005:87, 39. pont).

43

A GSP‑rendelet 22. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett kedvezményes előírások valamelyike alapján kedvezményezett országból származó terméket olyan mennyiségben és/vagy áron importálnak, amely súlyos nehézségeket okoz a hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelőknek, vagy ilyen nehézségek bekövetkezésével fenyeget, úgy erre a termékre ismételten alkalmazhatók a közös vámtarifában rögzített rendes vámtételek.

44

E rendelkezésből kitűnik, hogy a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelők súlyos nehézségei fennállásának vagy kockázatának meghatározása pozitív bizonyítékokon alapul, és egyrészt a szóban forgó behozatal mennyisége és/vagy ára, másrészt pedig e behozatal által az említett termelőkre gyakorolt hatás objektív vizsgálatát igényli.

45

A GSP‑rendelet 22. cikkében említett, „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelők” fogalma jogi jellegű, és azt objektív körülmények alapján kell értelmezni. Mivel jogkérdésről van szó, az uniós bíróságnak teljes körű felülvizsgálatot kell gyakorolnia annak értelmezésére vonatkozóan.

46

E tekintetben a Törvényszék rámutat, hogy bár a GSP‑rendelet nem határozza meg kifejezetten az „uniós termelők” fogalmát, azt azonnal az érintett gazdasági ágazat által előállítandó konkrét termékekre való hivatkozással mutatja be. Így az említett rendelet 22. cikke csak a kedvezményes előírások valamelyike alapján kedvezményezett országból származó behozatalhoz „hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző termékeket előállító” uniós termelőkre vonatkozik.

47

A védintézkedési vizsgálat tárgyát képező külföldi termék megválasztása tehát meghatározza a belföldi iparágra vonatkozó elemzés hatályát, vagy másként fogalmazva, az importált termékekhez hasonló vagy azokkal közvetlenül versenyző termékeket, ami pedig lehetővé teszi ez utóbbiak „termelőinek” azonosítását. Kapcsolat áll fenn tehát az importált termékek és a védintézkedési mechanizmusból előnyben részesülő uniós termelők között. A Bizottság ennek alapján határozza meg, hogy az uniós termelők a védintézkedések tárgyát képező behozatal miatt súlyos nehézségekkel szembesültek‑e, illetve ezek bekövetkezése fenyeget‑e.

48

E körülmények között a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelők Bizottság általi meghatározása megalapozottságának vizsgálatát a Bizottság által meghatározott importált termék jellemzőire tekintettel kell elvégezni.

49

A Törvényszék tehát elsősorban az importált terméknek a Bizottság által a védintézkedési vizsgálat keretében elfogadott meghatározását fogja megvizsgálni, másodsorban pedig a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek” és az „uniós termelők” fogalmának a Bizottság által elfogadott értelmezésének a GSP‑rendelet 22. cikkével való összeegyeztethetőségét.

50

A jelen ügyben a megtámadott rendelet (13) és (14) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság az érintett importált terméket a Kambodzsából és a Mianmarból/Burmából származó, a 10063027, 10063048, 10063067 és a 10063098 KN‑kódok alá tartozó, hántolt vagy félig hántolt indica rizsként határozta meg.

51

E tekintetben a Törvényszék elsősorban megállapítja, hogy az „érintett terméknek” a megtámadott rendeletben használt fogalma a GSP‑rendelet 22. cikkének (2) bekezdésében szereplő „szóban forgó termék” általános fogalmának konkrét fordítása, mivel a megtámadott rendelet tárgya e cikknek a szóban forgó területen való végrehajtása. Ebből következik, hogy a „szóban forgó terméknek” a GSP‑rendelet értelmében vett fogalmát alkotó tényezők szükségszerűen meghatározzák az „érintett terméknek” a megtámadott rendelet értelmében vett fogalmát alkotó tényezőket (lásd analógia útján: 2016. március 17‑iPortmeirion Group ítélet, C‑232/14, EU:C:2016:180, 38. és 39. pont).

52

Bár a GSP‑rendelet nem határozza meg kifejezetten a „szóban forgó termék” fogalmának terjedelmét, az említett rendelet 22. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a védintézkedések elfogadásának kiindulópontját azon súlyos nehézségek jelentik, amelyeket az említett rendeletben hivatkozott kedvezményes előírások valamelyike alapján „kedvezményezett országból származó [valamely] termék” bizonyos mennyiségben és/vagy áron történő behozatala okoz, vagy amelyek bekövetkezésével e behozatal fenyeget. A GSP‑rendelet 22. cikkének (2) bekezdésében szereplő „szóban forgó termék” fogalmát tehát az említett cikk (1) bekezdésének fényében kell értelmezni.

53

A GSP‑rendelet (23) preambulumbekezdése és 33. cikke előírja, hogy a származó termék fogalmának meghatározására vonatkozó szabályokat a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL 1993. L 253., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 16. kötet, 133. o.) határozza meg.

54

Mivel a 2454/93 rendeletet hatályon kívül helyezték, e rendelkezéseket úgy kell értelmezni, hogy azok jelenleg az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.) hivatkoznak, amelyet a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. július 28‑i (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (HL 2015. L 343., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 87., 35. o.; HL 2017. L 101., 164. o.; HL 2018. L 192., 62. o.) és az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. november 24‑i (EU) 2015/2447 bizottsági végrehajtási rendelettel (HL 2015. L 343., 558. o.; helyesbítések: HL 2016. L 87., 35. o.; HL 2017. L 101., 195. o.; HL 2018. L 157., 27. o.; HL 2019. L 181., 124. o.) összefüggésben kell értelmezni. Ez utóbbiak többek között meghatározzák, hogy mi értendő valamely országból „származó” termék alatt.

55

Így a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 41. cikke értelmében az általános preferenciarendszer egy adott kedvezményezett országából származónak minősülnek az említett rendelet 44. cikke értelmében teljes egészében az adott országban létrejött vagy előállított termékek, valamint az adott országban olyan anyagok felhasználásával előállított termékek, amelyek nem teljes egészében az adott országban jöttek létre vagy kerültek előállításra, de az említett rendelet 45. cikke értelmében kielégítő megmunkáláson vagy feldolgozáson estek át.

56

A 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 44. cikke (1) bekezdésének b) pontja pontosítja, hogy teljes egészében egy adott kedvezményezett országban létrejöttnek vagy előállítottnak minősülnek az ott termesztett vagy betakarított növényi termékek.

57

A 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 47. cikke (1) bekezdésének f) pontja ugyanakkor hozzáteszi, hogy a rizs hántolását, részleges és teljes őrlését, valamint a gabonafélék és a rizs fényezését és glazúrozását a termék származó státusának megalapozása szempontjából nem kielégítő megmunkálásnak vagy feldolgozásnak kell tekinteni, függetlenül attól, hogy az említett rendelet 45. cikkének követelményei teljesülnek‑e.

58

E rendelkezésekből az következik, hogy ahhoz, hogy a rizst valamely preferenciarendszer valamely kedvezményezett országából származónak lehessen tekinteni, az szükséges, hogy azt ott termesszék vagy takarítsák be, vagy ott bizonyos megmunkáláson vagy feldolgozáson essen át, a hántolás, a részleges vagy teljes őrlés, a fényezés és a glazúrozás kivételével.

59

Másodsorban a Törvényszék megállapítja, hogy lényegében három rizsfajta létezik. A kerek szemű rizs, a közepes szemű vagy más néven japonica rizs, és a hosszú szemű vagy más néven indica rizs.

60

Ahhoz, hogy fogyasztható legyen, a különböző rizsfajtákat fel kell dolgozni. Amint az a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) 10. fejezetéből kitűnik, általában a rizs feldolgozásának négy szakaszát különböztetik meg:

61

Mind a teljesen hántolt rizs, mind a félig hántolt rizs tehát a hántolatlan rizs feldolgozásával jön létre. Mivel ez utóbbi esetében betakarított rizsről van szó, amelyen még rajta van a pelyvás héj, ez a feldolgozás legalább egy hántolási műveletet tesz szükségessé.

62

Mivel a hántolást – amint az a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 47. cikke (1) bekezdésének f) pontjából és a fenti 57. pontból kitűnik – a rizs származó státusának megalapozása szempontjából nem lehet kielégítő műveletnek tekinteni, a hántolt vagy félig hántolt indica rizst kedvezményezett országban kell előállítani az ebben az országban termesztett vagy betakarított hántolatlan rizsből ahhoz, hogy a GSP‑rendelet 22. cikkének (1) bekezdése és 33. cikke értelmében az említett országból „származó” terméknek minősüljön.

63

A jelen ügyben tehát a szóban forgó termék a Kambodzsából és Mianmarból/Burmából származó, az ott termesztett vagy betakarított rizsből előállított, hántolt vagy félig hántolt indica rizs.

64

A Törvényszék előzetesen megjegyzi, hogy a dömpingellenes és a szubvencióellenes intézkedések területével ellentétben a védintézkedési vizsgálatok nem korlátozódnak a „hasonló termékek” uniós termelőire. A „közvetlenül versenyző” termékek termelőit is figyelembe kell venni.

65

Mindenesetre a Törvényszék soha nem fogadta el – még a dömpingellenes intézkedések területén sem – az annak bizonyítására irányuló érveket, hogy a vizsgálat tárgyát képező „szóban forgó termék” csak az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 176., 21. o.; a továbbiakban: dömpingellenes rendelet) 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „hasonló termékekből” állhat, vagyis „[olyan] termék[ekből], amely[ek] a szóban forgó termékkel azonos[ak], azaz vele minden tekintetben megegyez[ne]k, vagy ilyen termék hiányában [azokból a] termék[ekből], amely[ek] a szóban forgó termékkel ugyan nem egyez[ne]k meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkez[ne]k” (Wathelet főtanácsnok Portmeirion Group ügyre vonatkozó indítványa, C‑232/14, EU:C:2015:583, 49. pont).

66

Mivel az ítélkezési gyakorlat így megerősítette, hogy a dömpingellenes vizsgálat keretében a „hasonló termék” fogalmát tágan kell értelmezni, ugyanennek kell vonatkoznia a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termék” fogalmára a védintézkedések kapcsolódó területén.

67

A jelen ügyben a megtámadott rendelet 2.2. címe alatt kifejtett megfontolásokból és az ügy irataiból kitűnik, hogy a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az Unióban termesztett vagy betakarított hántolatlan rizs feldolgozásával termelt, hántolt vagy félig hántolt indica rizs minősül a „hasonló vagy közvetlenül versenyző terméknek”, amelyet az uniós termelők által tapasztalt súlyos nehézségek fennállásának értékelése céljából figyelembe vett.

68

A Bizottság a termékek alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságaira, végső felhasználásukra és forgalmazási csatornáira támaszkodott a hasonló vagy az érintett termékkel közvetlenül versenyző termékek meghatározása érdekében. Ugyanakkor hozzátett egy további kritériumot, nevezetesen a nyersanyag eredetére vonatkozó feltételt.

69

A Bizottság, miután a származás szempontját valamennyi hasonló vagy közvetlenül versenyző termékre alkalmazta, a megtámadott rendelet (22) és (23) preambulumbekezdésében az uniós gazdasági ágazatot az uniós rizshántolók által beszerzett, feldolgozásra szánt hántolatlan rizs eredetére hivatkozással határozta meg, és kizárta a rizstermelőket, mivel azokat kizárólag nyersanyagszállítónak tekintette. A Bizottság a beadványaiban és a tárgyaláson így pontosította, hogy kizárta a kárelemzésből azon uniós rizshántolókat, amelyek importált hántolatlan rizsből állítanak elő hántolt vagy félig hántolt indica rizst.

70

E tekintetben a Törvényszék elsősorban a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek” fogalmát illetően megállapítja, hogy a GSP‑rendelet a 22. cikkének (2) bekezdésében csupán a „hasonló termék” fogalmát határozza meg, olyan termékként, amely a szóban forgó termékkel azonos, azaz vele minden tekintetben megegyezik, vagy ilyen termék hiányában olyan termék, amely a szóban forgó termékkel ugyan nem egyezik meg minden tekintetben, de azzal szoros hasonlóságot mutató tulajdonságokkal rendelkezik.

71

A GSP‑rendelet 22. cikke (1) és (2) bekezdésének szövegére tekintettel a kedvezményezett országból származó termék vagy szóban forgó termék jelenti a „hasonló termék” meghatározásának kiindulópontját. Amint az a fenti 64. pontból kitűnik, mivel a GSP‑rendelet egyaránt vonatkozik a „hasonló termékekre”, valamint a „közvetlenül versenyző” termékekre, a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek” meghatározására a szóban forgó termék meghatározása szempontjából relevánsakkal egyenértékű kritériumokat kell alkalmazni.

72

Ezt a rendelkezést azonban nem úgy kell érteni, mint amely hallgatólagosan a szóban forgó termék származási szabályait alkalmazza a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékekre.

73

Meg kell ugyanis állapítani, hogy – amint arra a felperesek helyesen hivatkoznak – noha az uniós jogalkotó gondot fordított arra, hogy kifejezetten rögzítse a származás kritériumának a kedvezményes előírások valamelyike alapján kedvezményezett országból származó termékek tekintetében fennálló jelentőségét, ugyanezt nem tette meg az uniós termelők által előállított termékeket illetően. A származási szabályokra való, kizárólag az importált termékek tekintetében történő kifejezett hivatkozás ellentétben áll a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek tekintetében történő ilyen értelmű pontosítás hiányával.

74

Ezenkívül a GSP‑rendelet (23) preambulumbekezdéséből és 33. cikkéből kifejezetten kitűnik, hogy az importált termékekre alkalmazandó származási szabályok célja annak biztosítása, hogy az általános tarifális preferenciák rendszere csak a kedvezményekből részesíteni szándékozott országokat juttassa kedvezményekhez.

75

A GSP‑rendelet 22. cikke (1) és (2) bekezdésének szövege teljesen más, mivel e rendelkezés nem jelöli meg és nem is sugallja azt, hogy a valamely kedvezményezett országból származó termék behozatalának az uniós termelők gazdasági vagy pénzügyi helyzetére gyakorolt hatására vonatkozó elemzésnek minden körülmények között figyelembe kell vennie az ez utóbbiak által előállított termékek származását, és így korlátozni kell azon uniós termelők körét, amelyek az e rendelkezésben előírt védelemben részesülhetnek.

76

Márpedig a Bizottság azon értelmezése, amely szerint az uniós termelők által előállított termékek eredete alapvető tényező a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek” meghatározása szempontjából, azzal a következménnyel járna, hogy bizonyos ilyen termelőket, amelyek olyan termékeket állítanak elő, amelyek egyik összetevője importált, vagy amelynek nyersanyaga olyan feldolgozáson ment keresztül, amely azt megfosztja a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében vett „származó termék” minősítéstől, lehetetlenné tenné, hogy védintézkedések elfogadását kérjék, vagy hogy bevonják őket valamely védintézkedési vizsgálat körébe, pusztán amiatt, hogy termékük nem az Unióból „származó”, ugyanúgy, mint a szóban forgó termékek. Nem fogadható el, hogy az uniós jogalkotó ilyen korlátozást kívánt volna érvényesíteni.

77

A Bizottság tehát tévesen véli úgy, hogy a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékekre” alkalmazni kell a GSP‑rendelet 33. cikke és a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében a tarifális preferenciákban részesülő országokból importált termékek származására vonatkozó feltételt.

78

Másodsorban, annak meghatározása érdekében, hogy mi értendő a GSP‑rendelet értelmében vett „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek” alatt, többek között a „hasonló terméknek” vagy az „érintett terméknek” a dömpingellenes rendelet alapján történő meghatározása tekintetében releváns szempontokat kell alapul venni, mivel a meghatározás szempontjainak – a dömpingellenes intézkedések területéhez hasonlóan – a védintézkedési vizsgálatok keretében lényegében az arról való megbizonyosodás a célja, hogy a szóban forgó termék és a hasonló termék között megfelelő szintű verseny áll fenn (lásd analógia útján: 2017. január 25‑iRusal Armenal kontra Tanács ítélet, T‑512/09 RENV, EU:T:2017:26, 150. pont).

79

Ez annál is inkább így van a jelen ügyben, mivel – amint az a fenti 64. és 65. pontban említésre került – a védintézkedési vizsgálatok nem korlátozódnak a „hasonló termékek” uniós termelőire, mivel a „közvetlenül versenyző” termékek termelőit is figyelembe kell venni.

80

A hasonló vagy közvetlenül versenyző termék védintézkedési vizsgálat keretében történő meghatározásának az a célja, hogy elősegítse az uniós termelők által előállított azon termékek listájának elkészítését, amelyek adott esetben a kárértékelés tárgyát fogják képezni. E művelet céljából a Bizottság több tényezőt is figyelembe vehet, mint például a termékek fizikai, műszaki és kémiai jellemzői, használatuk, helyettesíthetőségük, a fogyasztó általi észlelésük, a forgalmazási csatornák, a gyártási folyamat, az előállítási költségek és a minőség (lásd analógia útján: 2013. július 11‑iHangzhou Duralamp Electronics kontra Tanács ítélet, T‑459/07, nem tették közzé, EU:T:2013:369, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. január 25‑iRusal Armenal kontra Tanács ítélet, T‑512/09 RENV, EU:T:2017:26, 151. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

81

Ebből szükségszerűen következik, hogy a szóban forgó termékkel nem azonos termékek a hasonló vagy közvetlenül versenyző termék meghatározása alá vonhatóak, és együtt képezhetik védintézkedési vizsgálat tárgyát (lásd analógia útján: 2017. február 28‑iJingAo Solar és társai kontra Tanács ítélet, T‑158/14, T‑161/14 és T‑163/14, nem tették közzé, EU:T:2017:126, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

82

A termékek hasonlóságát többek között a végső felhasználók preferenciáinak figyelembevételével kell megállapítani, tekintettel arra, hogy az alaptermék iránti, a feldolgozó vállalkozások általi kereslet a végső felhasználók általi kereslettől függ (lásd analógia útján: 1998. október 15‑iIndustrie des poudres sphériques kontra Tanács ítélet, T‑2/95, EU:T:1998:242, 213. pont).

83

E megfontolásokra figyelemmel kell elvégezni valamely konkrét terméknek a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek listájára való felvétele vagy az említett listáról való kizárása megalapozottságának vizsgálatát.

84

A jelen ügyben tehát az a döntő kérdés, hogy az Unióban előállított, hántolt vagy félig hántolt indica rizs, függetlenül a hántolatlan rizs származásától, amelynek feldolgozásával azt előállították, a Kambodzsából származó, hántolt vagy félig hántolt indica rizshez hasonló, vagy azzal közvetlenül versenyez‑e. Amint az a fenti 71. és 78–82. pontból kitűnik, ennek érdekében több tényezőt kell megvizsgálni, így például ennek jellemzőit, felhasználását és forgalmazási csatornáit a Kambodzsából származó hántolt vagy félig hántolt indica rizs jellemzőire, felhasználására és forgalmazási csatornáira tekintettel, továbbá a helyettesíthetőségüket.

85

Mivel a Bizottság már úgy tekintette, hogy ez a helyzet az Unióban termesztett vagy betakarított hántolatlan rizs feldolgozásával termelt, hántolt vagy félig hántolt indica rizs esetében, meg kell vizsgálni, hogy ugyanez vonatkozik‑e az Unióba importált hántolatlan rizsből előállított, hántolt vagy félig hántolt indica rizsre is.

86

Márpedig e tekintetben a Törvényszék megállapítja, hogy az Unióba importált hántolatlan rizs feldolgozásával termelt, hántolt vagy félig hántolt indica rizs azonos fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, ugyanazon felhasználásokra szolgál, ugyanazok a gazdasági szereplők dolgozzák fel, ugyanazon kereskedelmi csatornákon keresztül értékesítik, és versenyben áll az Unióban termesztett vagy betakarított hántolatlan rizs feldolgozásával termelt, hántolt vagy félig hántolt indica rizzsel.

87

Egyrészt ugyanis a Bizottság a megtámadott rendelet (64) preambulumbekezdésében jelezte, hogy a fogyasztók általában nem tesznek különbséget az uniós és az importált termékek között, és hogy a rizst kiskereskedőknél vásárló fogyasztók előtt nagyrészt ismeretlen a termék eredete.

88

A Bizottság ezenkívül a megtámadott rendelet (18) preambulumbekezdésében rámutatott, hogy az Unióban előállított és az Unióba behozott indica típusú hántolt vagy félig hántolt rizs valóban ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkezik, felhasználási területük megegyezik, és hasonló vagy azonos értékesítési csatornákon keresztül értékesítik azokat ugyanazon vevőtípus részére. Márpedig meg kell állapítani, hogy ha a valamely harmadik országból származó hántolatlan rizsből ebben az országban előállított indica rizs ugyanazokkal az alapvető tulajdonságokkal rendelkezik, mint az Unióból származó hántolatlan rizsből az Unióban előállított indica rizs, ugyanez kell, hogy legyen a helyzet a harmadik országból importált hántolatlan rizsből az Unióban előállított indica rizs esetében is.

89

Másrészt, amint az a Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésekre adott válaszokból, valamint a tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnik, a jelen ügyben nem vitatott, hogy a rizshántolók szempontjából a hántolt vagy félig hántolt indica rizs felcserélhető és helyettesíthető valamely másik hántolt vagy félig hántolt indica rizzsel, függetlenül annak származásától, mivel a rizshántolók az Unióban előállított és az importált rizst egyaránt fel tudják dolgozni. A tárgyaláson a Bizottság egyébiránt jelezte, hogy ugyanarról a termékről van szó, kizárólag a származás tér el.

90

A hántolt vagy félig hántolt indica rizs a feldolgozásához felhasznált nyersanyag eredetétől függetlenül tehát alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőkkel bír, és azonos felhasználással rendelkezik. Másként fogalmazva, valamely hántolt vagy félig hántolt indica rizs felcserélhető vagy helyettesíthető valamely másik hántolt vagy félig hántolt indica rizzsel mind az uniós rizshántolók, mind pedig a fogyasztók számára.

91

Ily módon, függetlenül a nyersanyag eredetétől, amelynek a feldolgozásával előállították, az Unióban előállított, hántolt vagy félig hántolt indica rizst a Kambodzsából származó, hántolt vagy félig hántolt indica rizshez hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző terméknek kell minősíteni.

92

Mivel a Bizottság által végzett elemzésnek a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító valamennyi uniós termelőt figyelembe kell vennie annak érdekében, hogy megbízható képet kapjon a gazdasági helyzetükről, a Bizottságnak a Kambodzsából származó indica rizs behozatala által az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatások elemzése keretében a hántolt vagy félig hántolt indica rizs előállításával foglalkozó valamennyi uniós rizshántolót figyelembe kellett vennie, az általuk feldolgozott hántolatlan rizs származásától függetlenül. Ez a jelen ügyben nem történt meg.

93

Amint arra a felperesek helyesen hivatkoznak, az uniós termelők téves meghatározása így a súlyos nehézségek fennállására vonatkozó elemzést is hibássá tette, mivel a Bizottság a termelők egy részét kizárta a kár értékeléséből.

94

Bármely más értelmezés azzal járna, hogy lehetővé válna a Bizottság számára, hogy önkényes módon befolyásolja az alákínálási különbözet kiszámításának eredményét azáltal, hogy kizárja a szóban forgó termék egy vagy több típusát, és következésképpen bizonyos uniós termelőket.

95

Harmadsorban a Törvényszék rámutat arra, hogy a Bizottság által a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelők” fogalmának kizárólag az Unióból származó indica rizst feldolgozó uniós rizshántolókra történő korlátozása valójában arra irányul, hogy közvetetten bevonja az uniós rizstermelőket a rizshántolóknak tulajdonított kár elemzésébe. A Bizottság ugyanis azáltal, hogy a kár értékelése céljából figyelembe veendő uniós termelők meghatározását a hántolt vagy félig hántolt indica rizzsé feldolgozott nyersanyag származására való hivatkozással korlátozta, de facto kiterjesztette a védelem hatályát az uniós rizstermelőkre, mivel az Unióban termesztett rizs ténylegesen csak ez utóbbiakat érinti. Márpedig ez az értelmezés nem igazolható az uniós gazdasági ágazatnak a megtámadott rendelet (22) és (23) preambulumbekezdésében szereplő meghatározása alapján, amely kifejezetten csak az uniós rizshántolókra vonatkozik.

96

A Bizottság a széles mérlegelési jogköre keretében kifejezetten kiterjeszthette volna az uniós gazdasági ágazat meghatározását a hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek rizstermelőire, amint azt az Olasz Köztársaság a vizsgálat során kérte. Ugyanakkor köteles lett volna azokat kifejezetten bevonni a kárelemzésbe, és bizonyítékokkal kellett volna szolgálnia azon súlyos nehézségeket illetően, amelyekkel azok szembesülnek vagy szembesülhetnek.

97

A fentiek összességéből az következik, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárra vonatkozó vizsgálatának körét önkényesen az Unióban termesztett vagy betakarított hántolatlan rizsből feldolgozással termelt, hántolt vagy félig hántolt indica rizs hántolóira korlátozta.

98

Egyébiránt nem fogadhatók el a Bizottság azon érvei, amelyek szerint a védintézkedési vizsgálat e hibák ellenére ugyanahhoz a következtetéshez vezetett volna.

99

Az ítélkezési gyakorlatból következően ugyanis valamely jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni, így a Törvényszék nem helyettesítheti be a vizsgálati eljárás során hivatkozott indokokat olyan más indokokkal, amelyeket először előtte hoztak fel (lásd: 2015. szeptember 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Bizottság ítélet, C‑398/13 P, EU:C:2015:535, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 153. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig ilyen, először a Törvényszék előtt felhozott indokoknak minősülnek a Bizottság által a beadványaiban és a tárgyaláson megfogalmazott, arra vonatkozó értékelések, hogy az indica rizsnek az Unióba irányuló behozatalának a volumene alacsony volt.

100

Helyt kell tehát adni a felperesek azon kifogásainak, amelyek a „hasonló vagy közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelők” fogalmának a Bizottság általi téves értelmezésére vonatkoznak.

101

Másodlagosan a Törvényszék mindazonáltal megvizsgálja a felpereseknek az alákínálás elemzésére és annak kiigazításaira, valamint a védelemhez való joguk megsértésére vonatkozó érveit is.

102

A felperesek lényegében a GSP‑rendelet 22. cikke (1) és (2) bekezdésének, valamint 23. cikkének megsértésére hivatkoznak, mivel a Kambodzsából származó behozatal árainak az uniós árakkal való összehasonlítása során a Bizottság tévesen igazította ki az uniós árakat, és bizonytalan adatokra támaszkodott a behozatal utáni költségek kiigazítása érdekében.

103

E tekintetben a felperesek előadják, hogy semmi nem támasztja alá a Bizottság azon állítását, amely szerint bár a hántolt vagy félig hántolt rizs termelésére Dél‑Európában kerül sor, az azzal kapcsolatos verseny elsősorban északon zajlik. Az Eurostatnak a Kambodzsából származó behozatalra vonatkozó adatai és a Bizottság által megküldött kérdőívekre adott bizonyos válaszok azt mutatják, hogy a behozatal jelentős része Dél‑Európát érinti. Valamennyi uniós ár kiigazítása ily módon tisztességtelenné teszi a Kambodzsából származó behozatal áraival való összehasonlítást, mivel ez utóbbiak tekintetében nem került sor ugyanilyen kiigazításra. A felperesek szerint a Bizottságnak tehát a Kambodzsai Királyság behozatal utáni árait az uniós rizshántolók gyártelepi áraival kellett volna összehasonlítania.

104

A felperesek hozzáteszik, hogy a dömpingellenes intézkedések területén a szállítási költségek kiigazítását csak kivételes körülmények esetén lehet elvégezni, és annak az említett körülmények által kifejezetten érintett értékesítésekre kell korlátozódnia. Márpedig a jelen ügyben semmilyen kivételes körülmény nem igazolja az alákínálás rendes számítási módszerétől való eltérést. Mindenesetre a Bizottságnak meg kellett volna határoznia az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek azon hányadát, amely kiigazítást indokolt.

105

A felperesek vitatják továbbá azon forrásadatok érvényességét és megbízhatóságát, amelyeket a Bizottság annak megállapításához vett alapul, hogy az Unión belüli szállítási költségek tonnánként 49 euró egységes összeget tettek ki, és hogy a Kambodzsából származó behozatal utáni költségek az importár körülbelül 2%‑ának feleltek meg. Ez utóbbiakat illetően arra hivatkoznak, hogy feltételezve, hogy a Bizottság egy 2004. évi, a satsumára vonatkozó védintézkedési vizsgálat során gyűjtött adatokat vett alapul, a figyelembe vett költségek nem aktuálisak, és a satsuma szállítási feltételei eltérnek a rizs szállítási feltételeitől.

106

A Bizottság azt állítja, hogy a GSP‑rendelet nem követeli meg az alákínálás elemzését, mivel az említett rendelet 22. cikkének (1) bekezdése csak az „olyan mennyiségben és/vagy áron” történő importálást említi, amely súlyos nehézségeket okoz. Ennélfogva az előírt bizonyítási követelmény és az ilyen elemzés részletességének szintje egy, a GSP‑rendelet keretében lefolytatott vizsgálat esetén alacsonyabb, mint egy dömpingellenes vizsgálat keretében.

107

Az uniós árak kiigazítását illetően a Bizottság azt állítja, hogy az Unióból, illetve a Kambodzsából származó indica rizs közötti verseny Észak‑Európában zajlik, függetlenül attól, hogy a jelen ügy körülményeit kivételesnek minősülnek‑e, vagy sem. Nyilvánvaló tény, hogy Dél‑Európában elsősorban japonica rizst fogyasztanak, míg Észak‑Európában az indica rizst részesítik előnyben, amit az indica rizsnek a Kambodzsából az Unióba irányuló exportjának a földrajzi megoszlása mutat. A tonnánként 49 euró összegű kiigazítás ezenkívül objektív bizonyítékokon alapul, és bevett gyakorlatnak minősül, többek között a dömpingellenes eljárásokban is.

108

A Bizottság hozzáteszi, hogy még ha az Unióban történő szállítás költségeinek kiigazítását nem is vette volna figyelembe, a kambodzsai árak mindenesetre az uniós termelők árai tekintetében az ömlesztve történő értékesítés esetében legalább 5,4%‑os, a csomagokban történő értékesítés esetében pedig 8,5%‑os mértékű alákínálást eredményeztek, ami a Bizottság által megvizsgált egyéb tényezőkkel együtt elegendő a GSP‑rendelet 22. cikke értelmében vett súlyos nehézségek fennállásának bizonyításához.

109

Az importárak kiigazítását illetően a Bizottság kifejti, hogy mivel a felperesek nem jelölték meg a behozatal utáni költségek konkrét összegét, az egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélékre kivetett dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatából származó, 2014‑es adatokat vette alapul.

110

Az Olasz Köztársaság csatlakozik a Bizottság érveihez, és hozzáteszi, hogy a súlyos nehézségek értékelése kizárólag a mennyiségeken és a piaci részesedéseken alapulhat. A GSP‑rendelet 22. cikke egyébiránt nem követeli meg, hogy a Bizottság által azonosított súlyos nehézségek oka kizárólagos legyen, sem pedig azt, hogy bizonyos legyen.

111

Az Ente Nazionale Risi lényegében csatlakozik a Bizottság érveihez.

112

A Törvényszék megállapítja, hogy a GSP‑rendelet 22. cikke (1) bekezdésének és 23. cikke j) pontjának együttes olvasatából kitűnik, hogy az importált termékek és a hasonló vagy azokkal közvetlenül versenyző termékek ára egyike azon alapvető tényezőknek, amelyeket a Bizottság többek között figyelembe vehet a szóban forgó behozatal által az uniós termelőknek okozott súlyos nehézségek vagy azok kockázata fennállásának megállapítására irányuló elemzés keretében.

113

Márpedig a GSP‑rendelet nem tartalmazza az ár fogalmának meghatározását, és nem ír elő sem az áralákínálás elemzésének elvégzésére vonatkozó kifejezett kötelezettséget, sem számítási módszert az érintett termék importja által az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatás meghatározását illetően.

114

Ezzel szemben a GSP‑rendelet 22. és 23. cikke azokra a feltételekre hivatkozik, amelyek lehetővé teszik annak megállapítását, hogy valamely szóban forgó termék behozatalának mennyisége és/vagy ára súlyos nehézségeket okoz a hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelőknek, vagy ilyen nehézségek bekövetkezésével fenyeget, és végső soron lehetővé teszik a közös vámtarifa szerinti vámtételek ismételt alkalmazását annak érdekében, hogy ideiglenesen véget vessenek az uniós termelők gazdasági és/vagy pénzügyi helyzete romlásának.

115

Meg kell tehát állapítani, hogy nem egy, hanem több olyan elemzési módszer van, amely lehetővé teszi annak vizsgálatát, hogy teljesültek‑e a GSP‑rendelet 22. és 23. cikkében szereplő feltételek. Márpedig a különböző számítási módszerek közötti választás összetett gazdasági helyzetek értékelését feltételezi, így a Bizottság bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkezik az e feltételek teljesülésének vizsgálatára szolgáló módszer megválasztása során.

116

Ugyanakkor a Törvényszék emlékeztet arra, hogy jóllehet a Bíróság elismeri a Bizottság széles mérlegelési mozgásterét az összetett gazdasági értékelések vonatkozásában, ez nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság nem vizsgálhatja felül a gazdasági jellegű tényeknek a Bizottság általi értelmezését.

117

Amint az ugyanis a fenti 42. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy a bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.

118

A jelen ügyben a megtámadott rendelet (61), (64), (76) és (77) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság a Kambodzsából származó hántolt vagy félig hántolt indica rizs behozatalának a mennyiségét és az árát egyaránt alapul vette annak megállapítása érdekében, hogy e behozatal súlyos nehézségeket okoz a hasonló vagy versenyző termékeket előállító uniós termelőknek, amit egyébként a tárgyaláson is megerősített.

119

E tekintetben, amint az a fenti 13–21. pontban megállapításra került, a Bizottság elvégezte az alákínálás elemzését, amelynek alapján az általános tájékoztató dokumentumban a Kambodzsából származó behozatal árai általi, az uniós árak tekintetében fennálló 22%‑os mértékű alákínálást mutatott ki.

120

E dokumentum közlését követően a Kambodzsai Királyság többek között feltette a kérdést, hogy a behozatal utáni költségeket figyelembe vették‑e az alákínálási különbözet kiszámítása során. Az érdekelt felek, köztük a Kambodzsai Királyság észrevételeire válaszul a Bizottság felülvizsgálta az alákínálásra vonatkozó számításait, és egyrészt kiigazította az uniós gazdasági ágazat árait annak érdekében, hogy a rizs Dél‑Európából Észak‑Európába történő szállításának költségei címén tonnánként 49 euró egységes összeget vegyen figyelembe, másrészt pedig az importárakat oly módon, hogy az importár körülbelül 2%‑ára becsült, behozatal utáni költségeket vett figyelembe. Miután jelezte, hogy a kereskedelmi szintek közötti különbségeket is figyelembe vette, és összehasonlította az ömlesztve és a csomagokban értékesített hántolt rizs értékesítési árait, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az áralákínálás 13%‑ot tett ki az ömlesztve történő értékesítés és 14%‑ot a csomagokban történő értékesítés esetében.

121

Elsősorban a Törvényszék megállapítja, hogy a közigazgatási eljárás során elvégzett e kiigazítások ellenére a Bizottságnak az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének a Kambodzsából származó indica rizs behozatala által okozott romlására vonatkozó következtetései a kiigazítások előtti áralákínáláson, vagyis 22%‑os alákínáláson alapulnak, amint az a megtámadott rendelet (56), (60) és (63) preambulumbekezdéséből kitűnik.

122

Kétségtelen, hogy a Bizottság a Törvényszék által pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre adott válaszaiban jelezte, hogy elmulasztotta kijavítani a 22%‑os alákínálásra való egyik hivatkozást, és hogy a megtámadott rendelet (56), (60) és (63) preambulumbekezdésében megjelölt alákínálási különbözeteket úgy kell értelmezni, hogy azok 13%‑ot tesznek ki az ömlesztve történő értékesítés és 14%‑ot a csomagokban történő értékesítés esetében. Mindazonáltal a Törvényszék megállapítja, hogy bár a megtámadott rendelet (56) és (60) preambulumbekezdése megegyezik az általános tájékoztató dokumentum (41) és (44) preambulumbekezdésével, a megtámadott rendelet (63) preambulumbekezdését később iktatták be, és a Bizottság a megtámadott rendelet elfogadásának időpontjában 22%‑os alákínálást vett figyelembe.

123

A Bizottság tehát ténybeli hibát követett el, amikor a megtámadott rendeletben megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete gazdasági szempontból romlott, mivel jelentős, 22%‑os mértékű áralákínálás érintette.

124

Másodsorban a Törvényszék emlékeztet arra, hogy – amint arra a Bizottság helyesen hivatkozik – ha valamely fél az importárak és az uniós gazdasági ágazat árai összehasonlíthatóvá tételének céljából az alákínálási különbözet meghatározására tekintettel kiigazításokat kér, e félnek kell bizonyítania, hogy kérelme indokolt. Így, ha egy termelő kiigazítást kér, e gazdasági szereplőnek kell feltüntetnie és bizonyítania, hogy az ilyen kiigazítás alkalmazásának feltételei teljesültek (lásd analógia útján: 2016. október 26‑iPT Musim Mas kontra Tanács ítélet, C‑468/15 P, EU:C:2016:803, 82. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: Mengozzi főtanácsnok Changshu City Standard Parts Factory és Ningbo Jinding Fastener kontra Tanács egyesített ügyekre vonatkozó indítványa, C‑376/15 P és C‑377/15 P, EU:C:2016:928, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

125

Hasonlóképpen, a Bizottságnak – amikor úgy ítéli meg, hogy kiigazítást kell végeznie – kötelessége, hogy olyan bizonyítékokat vagy legalábbis egybevágó ténykörülményeket vegyen alapul, amelyek lehetővé teszik azon tényező fennállásának a megállapítását, amely alapján a kiigazítást elvégzi, illetve ennek az árak összehasonlíthatóságára való befolyásának a meghatározását (lásd ebben az értelemben: 2012. február 16‑iTanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 58. és61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2009. március 10‑iInterpipe Niko Tube és Interpipe NTRP kontra Tanács ítélet, T‑249/06, EU:T:2009:62, 180. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

126

A jelen ügyben a megtámadott rendelet (34) és (35) preambulumbekezdésében a Bizottság jelezte, hogy a Kambodzsai Királyság „megkérdőjelezte a[z] […] által[a] az alákínálási különbözetek kiszámításához alkalmazott módszertant”, hogy „[a]zt állított[a], hogy a behozatal utáni költségeket nem adták hozzá a kambodzsai exportár kiszámításához”, és hogy „[a] […] benyújtott érvek alapján […] úgy határozott, hogy felülvizsgálja az áralákínálási számításait annak érdekében, hogy figyelembe vegye a behozatal utáni vagy a szállítási költségeket”.

127

Meg kell tehát állapítani, hogy a Bizottság az általános tájékoztató dokumentumra tett észrevételeket követően elfogadta az alákínálásra vonatkozó elemzés kiigazításának szükségességét. A fenti 42. és 125. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően tehát a Bizottságnak olyan bizonyítékokat vagy egybevágó ténykörülményeket kellett alapul vennie, amelyek lehetővé teszik azon tényezők fennállásának a megállapítását, amelyek alapján a kiigazításokat elvégzi, illetve ezeknek az árak összehasonlíthatóságára való befolyásának a meghatározását, a Törvényszéknek pedig meg kell vizsgálnia a Bizottság által a következtetéseinek alátámasztása érdekében hivatkozott bizonyítékok megbízhatóságát, következetességét és releváns voltát.

128

E tekintetben a behozatali áralákínálás kiszámítására az uniós gazdasági ágazatot e behozatalok által ért kár fennállásának megállapítása érdekében kerül sor, és azt szélesebb értelemben e kár értékelése és a kárkülönbözet, vagyis az említett kár megszüntetéséhez szükséges mérték meghatározása érdekében használják. A behozatal hatásának objektív vizsgálata az érintett termék ára és az említett gazdasági ágazat hasonló termékének az ára közötti tisztességes összehasonlítás lefolytatását teszi szükségessé az Unió területén teljesített értékesítések során. Ezen összehasonlítás tisztességességének a biztosítása érdekében az árakat ugyanazon kereskedelmi szinten kell összevetni. Az eltérő kereskedelmi szinteken megállapított árak közötti, azaz a kereskedelmi szinthez kapcsolódó valamennyi költség figyelmen kívül hagyásával végzett összehasonlítás ugyanis szükségszerűen mesterséges eredményre vezet, amely nem teszi lehetővé az uniós gazdasági ágazatot ért kár pontos értékelését. Az ilyen tisztességes összehasonlítás az ezen gazdasági ágazatot ért kár kiszámítása jogszerűségének a feltételét képezi (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 239. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

129

Először is, az uniós áraknak a Dél‑Európából Észak‑Európába történő szállítás költségei figyelembevétele érdekében tonnánként 49 euró egységes összeggel történő kiigazítását illetően a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az ítélkezési gyakorlat már több ízben elismerte az uniós gazdasági ágazat termékei szállítási költségek nélküli, „gyártelepi” árainak a behozatalnak az uniós határon fennálló, „költséget, biztosítást és fuvardíjat” is tartalmazó (CIF) áraival való összehasonlítására vonatkozó gyakorlatot (lásd analógia útján: 2011. november 30‑iTransnational Company Kazchrome és ENRC Marketing kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑107/08, EU:T:2011:704, 55. pont; 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 243–249. pont; Slynn főtanácsnok Franciaország kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványa, 181/85, EU:C:1986:491, 708. és 709. o.).

130

A Törvényszék előtti eljárás szakaszában a Bizottság az ilyen kiigazítást igazoló kivételes körülményekre hivatkozik, amely kiigazítás célja azon költségek figyelembevétele, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a terméket elszállítsák oda, ahol a verseny zajlik, vagyis Észak‑Európába, és az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid–ammónium‑nitrát keverékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2019. október 8‑i (EU) 2019/1688 végrehajtási rendeletében (HL 2019. L 258., 21. o.; helyesbítés: HL 2019. L 259., 86. o.) és az Oroszországból, a Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból származó karbamid–ammónium‑nitrát keverékek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2019. április 10‑i (EU) 2019/576 végrehajtási rendeletében (HL 2019. L 100., 7. o.) alkalmazott gyakorlatára hivatkozik.

131

Márpedig, amint azt a felperesek megalapozottan állítják, a 2019/1688 végrehajtási rendelet (108)–(110) preambulumbekezdésében, valamint a 2019/576 végrehajtási rendelet (127) és (129) preambulumbekezdésében a Bizottság pontosította, hogy szokásos gyakorlata abban áll, hogy az exportáló gyártók uniós határparitáson számított CIF‑árát hasonlítja össze az uniós gyártók gyártelepi árával. E preambulumbekezdésekből az is kitűnik, hogy a Bizottság eltér ettől az általános megközelítéstől és kiigazítja az uniós gazdasági ágazat bizonyos értékesítéseit, amennyiben ezt kivételes körülmények indokolják. A Bizottság jelzi, hogy a kiigazítást ekkor az értékesítéseknek a kivételes helyzet által érintett hányadára korlátozhatja.

132

A jelen ügyben a Bizottság a megtámadott rendeletben egyáltalán nem hivatkozik ilyen kivételes körülmények fennállására, amelyek indokolnák, hogy az indica rizsnek az Unión belüli értékesítéseit illetően figyelembe kellene venni a Dél‑Európából Észak‑Európába történő szállítás költségeit. Az ügy körülményeire csak a viszonválasz szakaszában hivatkozik, noha ilyen sajátos körülményekre az általa hivatkozott végrehajtási rendeleteknek magában a szövegében hivatkozott.

133

Egyébiránt a Bizottság nem terjesztett elő egyetlen megbízható és releváns bizonyítékot sem azon állításának alátámasztására, amely szerint „nyilvánvaló tény”, hogy az a hely, ahol Unión belül az indica rizzsel kapcsolatos verseny zajlik, Észak‑Európa, így az uniós gazdasági ágazat árait azt követően kellett figyelembe venni, hogy a hántolt vagy félig hántolt indica rizs egészét elszállították Dél‑Európából Észak‑Európába, nem pedig kiigazítani a szállítási költségeket a rizsnek az Unió különböző földrajzi területein történő értékesítése függvényében.

134

Mindenekelőtt ugyanis, bár a Bizottság a megtámadott rendelet (36) preambulumbekezdésében jelezte, hogy „Dél”‑Európa Olaszországból és Spanyolországból áll, az ellenkérelmében úgy határozta meg, hogy azt Olaszország, Spanyolország és Görögország alkotja, amelyekhez később Portugáliát is hozzátette.

135

Ezt követően a Törvényszék által pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre válaszolva a Bizottság benyújtott két publikációt, amelyek állítása szerint ezt a „nyilvánvaló” tényt említik és statisztikákkal magyarázzák.

136

Márpedig egyrészt a Törvényszék megállapítja, hogy egy, a rizsről szóló, a Bizottság által kibocsátott tájékoztatóról van szó, amelyben azt állítják – anélkül, hogy ezt az állítást bizonyítékokkal alátámasztanák –, hogy „az indica (long grain) rizs a »hagyományos« ázsiai rizs, amely az Unióban [körülbelül] a rizstermelés 25%‑át teszi ki, és amelyet elsősorban Észak‑Európában fogyasztanak”.

137

Másrészt a Bizottság benyújtott egy 1995. decemberi, a rizsnek az Unióban tapasztalható minőségéről szóló újságcikkben közzétett táblázatot, amely az indica rizs és a japonica rizs 1993 és 1994 során az Unió akkori tizenkét tagországának mindegyikében történő fogyasztására vonatkozó számszerű becslést közöl.

138

Noha e táblázat az Unióban 30 évvel ezelőtt jellemző rizsfogyasztási szokásokról tájékoztat, az ilyen szokások jelentős mértékben változhattak, amint arra a felperesek a Bizottság válaszára tett észrevételeikben és a tárgyaláson helyesen hivatkoztak. E dokumentumból az is kitűnik, hogy Olaszország, Spanyolország, Görögország és Portugália az indica rizs uniós fogyasztásának körülbelül 11,8%‑át tartja meg, és maga a Bizottság is elismerte, hogy a Kambodzsából származó behozatal 12%‑a ezen „déli” országokba irányul.

139

Végül, bár a megtámadott rendelet (36) preambulumbekezdésében a Bizottság jelzi, hogy a kérelemben szereplő és a helyszíni vizsgálat során ellenőrzött információkat vette alapul, meg kell állapítani, hogy az Olasz Köztársaság kérelme semmilyen információt nem tartalmaz az Unióban történő szállítás ilyen összegű költségeiről, és hogy a Bizottság által a helyszíni vizsgálat során végzett ellenőrzések nem képezik az iratanyag részét.

140

Az ellenkérelem szakaszában a Bizottság pontosította, hogy az Unióban történő szállítás költségeinek tonnánként 49 euró összeggel történő kiigazítását igazoló objektív bizonyíték – tudniillik a rizshántolók olasz egyesületének (AIRI) egy nyilatkozata, amelyet a mintában szereplő két olasz rizshántolónál a helyszínen ellenőrzött – szerepelt az aktában, azonban bizalmas kezelés iránti kérelem miatt nem volt hozzáférhető a felperesek számára. Hozzátette, hogy az elemzés még a szállítási költségek kiigazításának hiányában is bizonyította volna, hogy az uniós termelők árai tekintetében az ömlesztve történő értékesítések esetében legalább 5,4%‑os, a csomagokban történő értékesítések esetében pedig 8,5%‑os mértékű alákínálásra került sor.

141

Kétségtelen, hogy a feleknek a Bizottság határozataival kapcsolatos információkhoz való hozzáférését – amint az az alábbi 171. pontból kitűnik – a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében ezen információk bizalmas jellege kifejezetten korlátozza. A felek tájékoztatáshoz való jogára irányadó elveket tehát össze kell egyeztetni a bizalmas kezelés követelményeivel, különösen pedig az uniós intézményeknek az üzleti titok tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségével (lásd analógia útján: Pitruzzella főtanácsnok Donex Shipping and Forwarding ügyre vonatkozó indítványa, C‑104/19, EU:C:2020:159, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

142

Mindazonáltal a fenti 99. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni, így a Törvényszék nem helyettesítheti be a vizsgálati eljárás során hivatkozott indokokat olyan más indokokkal, amelyeket először előtte hoztak fel. Márpedig ez a helyzet a Bizottság által írásbeli beadványaiban megfogalmazott értékelések esetében, amelyekkel további pontosítás nélkül azt állítja, hogy a Kambodzsából származó behozatal árai a szállítási költségek kiigazítása nélkül is az uniós termelők árait érintő, az ömlesztve történő értékesítések esetében legalább 5,4%‑os, a csomagokban történő értékelések esetében pedig 8,4%‑os alákínálást eredményeztek volna.

143

A szóban forgó információk hozzáférhetővé tételének a megtagadása ezenkívül nem igazolható a Törvényszék előtti eljárás során hivatkozott indokkal (lásd ebben az értelemben: 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 153. pont).

144

Mindenesetre már megállapítást nyert, hogy az annak értékeléséhez szükséges információk, hogy a piac szerkezetére tekintettel valamely vitatott kiigazítás megfelelő volt‑e, nem bizalmas adatok, mivel az uniós termékek azon kereskedelmi szintjének – indokolással együtt történő – meghatározásáról van szó, amely az importált termékekének megfelel, valamint az ahhoz kapcsolódó valamennyi költség figyelembevétele érdekében megfelelő kiigazítás érvényesítéséről (lásd analógia útján: 2011. február 17‑iZhejiang Xinshiji Foods és Hubei Xinshiji Foods kontra Tanács ítélet, T‑122/09, nem tették közzé, EU:T:2011:46, 86. pont).

145

A Bizottság tehát nem hivatkozhat érvényesen valamennyi olyan információ bizalmas jellegére, amely az Unióban történő szállítás költségeinek tonnánként 49 euró egységes összeggel történő kiigazításához vezetett.

146

A Törvényszék egyébiránt megjegyzi, hogy a Bizottság 2022. február 8‑án a Törvényszék által pervezető intézkedések címén feltett kérdések és dokumentumok benyújtására való felhívás nyomán megismételte, hogy az AIRI nyilatkozata bizalmas jellegű.

147

Ugyanakkor 2022. február 10‑én jelezte, hogy az AIRI megerősítette a számára, hogy a közigazgatási eljárás óta eltelt időre figyelemmel a szállítási költségekre vonatkozó nyilatkozat bizalmas kezelése iránti kérelmet nem tartja fenn. A Bizottság hozzátette, hogy az említett nyilatkozatot 2022. február 18‑án, a Törvényszék kérdéseire adott válaszaiban benyújtotta, és hogy ahhoz valamennyi fél hozzáférhet.

148

Márpedig az ügy irataiból kitűnik, hogy a Bizottság csak egy, közte és az Ente Nazionale Risi közötti levélváltást nyújtott be, amelyben a rizs ömlesztve, valamint nagy zsákokban történő szállításának költségeit mutató képernyőkép szerepel. A 49 eurós összegre ott úgy hivatkoznak, mint amely a rizs nagy zsákokban Olaszországból Belgiumba történő szállítása költségeinek felel meg. Ezzel szemben a forrásdokumentumot, amelyből ezek az adatok származnak, vagy a számításokat, amelyek alapján ezekre az adatokra jutottak, nem közölték a Törvényszékkel.

149

A földrajzi felosztást, amely azon „nyilvánvaló tény” alapjául szolgál, hogy az Unióban a hántolt vagy félig hántolt indica rizzsel kapcsolatos verseny Észak‑Európában zajlik, tehát nem támasztják alá megbízható és releváns bizonyítékok. Ugyanez vonatkozik a Bizottság azon döntésére, hogy az indica rizs teljes uniós termelésére szállítási költségek címén tonnánként 49 euró egységes összeget alkalmaz anélkül, hogy a kiigazítást a hántolt és félig hántolt indica rizs uniós értékesítésének bizonyos hányadára korlátozná, amelynek esetében ténylegesen a Dél‑Európából Észak‑Európába történő ilyen szállításra van szükség.

150

Másodszor, az importárak kiigazítását illetően a Bizottság a megtámadott rendelet (36) preambulumbekezdésében jelezte, hogy „egy másik élelmiszertermékre, a satsumára vonatkozó korábbi vizsgálat keretében szerzett adatok[ra]” támaszkodott. Ezzel szemben nem közölt sem megbízható és következetes bizonyítékokat, sem egybevágó ténykörülményeket a szóban forgó vizsgálatot és azon adatokat illetően, amelyek alapján arra következtetett, hogy a behozatal utáni költségeket a jelen ügyben körülbelül az importár 2%‑ára kell becsülni.

151

Ugyanis, bár a felperesek azt a feltételezést fogalmazták meg, hogy egy 2003/2004‑es vizsgálatról van szó, és kifogásokat emeltek az ilyen korábbi adatok felhasználását illetően, a Bizottság az ellenkérelem szakaszában cáfolta ezt a feltételezést, és pontosította, hogy az egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélékre kivetett dömpingellenes intézkedések hatályvesztési felülvizsgálatából származó, 2014‑es adatokról van szó.

152

Kétségtelen, hogy egy, a Kínából származó feldolgozott vagy tartósított citrusfélék behozatalára vonatkozó ügyben már megállapításra került, hogy az importár 2%‑os kiigazítása alacsony volt, így észszerűen feltételezhető volt, hogy az csak azokat a költségeket foglalja magában, amelyek az árunak az importőr raktárába történő megérkezéséig merülnek fel (2011. február 17‑iZhejiang Xinshiji Foods és Hubei Xinshiji Foods kontra Tanács ítélet, T‑122/09, nem tették közzé, EU:T:2011:46, 85. pont).

153

Mindazonáltal, még ha a felpereseknek meg is kellett érteniük, hogy a szóban forgó kiigazítás egy 2014‑es vizsgálatból származott, és csak az áruknak az importőr raktárába történő megérkezéséig felmerült költségeket foglalta magában, a közigazgatási eljárás során velük közölt vagy a megtámadott rendeletben szereplő információk közül egy sem vonatkozik arra a kérdésre, hogy az importált termékek értékesítési láncának e szakasza miért felel meg az uniós gazdasági ágazat „észak‑európai” szintjének, sem pedig arra, hogy a satsuma szállítási árai mennyiben felelnek meg a rizs – egy száraz, kevésbé romlandó termék – szállítási árainak, és következésképpen, hogy ez a kiigazítás a jelen ügyben miért megfelelő.

154

A Törvényszék megállapítja tehát, hogy azok az elemek, amelyekre a Bizottság e kiigazítás igazolása érdekében hivatkozik, nem kellően meggyőzőek, illetve nem léteznek, és nem tekinthetők olyan bizonyítékoknak vagy egybevágó ténykörülményeknek, amelyek lehetővé tennék azon tényező fennállásának megállapítását, amelynek alapján az importárak kiigazításra kerültek, és annak az árak összehasonlíthatóságára gyakorolt hatásának meghatározását.

155

Harmadszor, ami az alákínálás elemzésének a kereskedelmi szintek közötti különbségek figyelembevétele és az ömlesztve értékesített hántolt rizs árának a csomagokban értékesített hántolt rizs árával történő összehasonlítása céljából történő kiigazítását illeti, meg kell állapítani, hogy a Bizottság semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő e kiigazítás alátámasztására, illetve olyan ténykörülményt sem, amely lehetővé tenné azon tényezők fennállásának megállapítását, amelyek alapján e kiigazítást elvégezte, és annak az árak összehasonlíthatóságára gyakorolt hatásának meghatározását.

156

A fentiek összességéből következik, hogy a Bizottság nem vett alapul olyan megbízható és releváns bizonyítékokat vagy ténykörülményeket, amelyek lehetővé tették volna azon döntésének alátámasztását, hogy az alákínálás elemzése keretében kiigazításokat hajt végre.

157

Következésképpen helyt kell adni a felperesek nyilvánvaló értékelési hibák fennállására alapított kifogásainak is, amennyiben a Bizottság kiigazította az uniós árakat és az importárakat.

158

A felperesek lényegében a védelemhez való joguk, valamint a felhatalmazáson alapuló rendeletnek a GSP‑rendelet 38. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezett 17. cikke (1)–(4) bekezdésének megsértésére hivatkoznak, mivel a Bizottság a Kambodzsából származó indica rizs behozatala tekintetében a közös vámtarifa szerinti vámok ismételt alkalmazására vonatkozó döntés meghozatala előtt elmulasztott közölni bizonyos alapvető tényeket és megfontolásokat, illetve az azokat alátámasztó részleteket, amelyek alapján meghozta a végleges döntését.

159

Először is a felperesek azt állítják, hogy a Bizottság nem közölte velük az áralákínálás elemzését, sem az általános tájékoztató dokumentum közlését követő észrevételek után elvégzett kiigazításokat, sem pedig az azokhoz kapcsolódó – a behozatal utáni költségekre, a rizs Dél‑Európából Észak‑Európába történő szállításának költségeire, valamint az ömlesztve történő értékesítés árai és a csomagokban történő értékesítés árai közötti különbségtételre vonatkozó – forrásadatokat.

160

Állításuk szerint a Bizottság nem közölte azokat az adatokat sem, amelyek a fogyasztási és kármutatók számításának alapjául szolgáltak, mint például a piaci részesedések és az értékesítési mennyiségek, az uniós termelés, a behozatal és az árainak alakulása, beleértve a tagállamoktól és az Eurostattól kapott adatokat, valamint az ezek alapján megállapított számadatokat, és nem közölte azt az elemzést sem, amelynek révén a félig hántolt rizs hántoltrizs‑egyenértékre történő átszámítására vonatkozó arányt alkalmazta.

161

Márpedig ezek az elemek nyilvánvalóan alapvető tényeket és megfontolásokat jelentenek, és az e tekintetben felhasznált adatok az ezeket alátámasztó részletek, így a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének (1)–(4) bekezdése értelmében a Bizottság köteles azokat közölni, a nyilvánosság számára hozzáférhető adatokat is beleértve.

162

Ezt követően a felperesek azt állítják, hogy bár az általános tájékoztató dokumentum közlését követő észrevételeik lehetővé tették az alákínálási különbözet jelentős – az ömlesztve történő értékesítések esetében 22%‑ról 13%‑ra, a csomagokban történő értékesítés esetében pedig 14%‑ra történő – csökkentését, nem kizárt, hogy az alákínálás elemzésének és kiigazításainak, az ezzel kapcsolatos forrásadatoknak, valamint egyéb fontos tényezőknek a közlése lehetővé tette volna számukra, hogy további észrevételeket tegyenek. Azáltal, hogy a Bizottság nem közölte ezeket az információkat, amit ő maga is elismert, megfosztotta őket attól a lehetőségtől, hogy e tekintetben észrevételeket tegyenek, ami a Bizottság bizonyos megállapításainak módosításához és az alákínálási különbözet további csökkentéséhez vezethetett volna, sőt megkérdőjelezhette volna az állítólagos súlyos nehézségek és a Kambodzsából származó hántolt vagy félig hántolt indica rizs behozatala közötti okozati összefüggés elemzését.

163

Végül a felperesek szerint a nem közölt elemek egyike sem volt bizalmas jellegű. Még ha egyes ilyen elemek bizalmas jellegűek is voltak, a GSP‑rendelet 38. cikkének (3) és (5) bekezdése értelmében bizalmas kezelés iránti kérelem tárgyát kellett volna képezniük, és mindenesetre általánosított vagy összegzett formában közölni kellett volna azokat.

164

A Bizottság mindenekelőtt előadja, hogy az alákínálás elemzését és az azt alátámasztó adatokat a felperesek az általános tájékoztató dokumentumban szereplő, a Kambodzsából származó behozatal árára és a mintában szereplő uniós rizshántolók egységáraira vonatkozó információk alapján megérthették. Bár elismeri, hogy nem közölte az említett elemzés kiigazításait és az azokat alátámasztó elemeket, hozzáteszi, hogy e kiigazításokra az érdekelt felek által az általános tájékoztató dokumentumra tett észrevételeket követően került sor, és azok az alákínálás csökkentését eredményezték, így azok kedvezőek a felperesek számára. Ezenkívül pontosítja, hogy az áralákínálás csak egyike azon elemeknek, amelyeket az uniós gazdasági ágazatnak okozott súlyos nehézségek értékelése céljából figyelembe vett.

165

A Bizottság hozzáteszi, hogy a Dél‑Európából Észak‑Európába történő szállítás költségeire vonatkozó kiigazítást alátámasztó adatok bizalmas kezelés iránti kérelem miatt nem voltak hozzáférhetőek a felperesek számára.

166

Továbbá, bár a fogyasztási és kármutatókat illetően a Bizottság elismeri, hogy alapvető tényekről van szó, azt állítja, hogy azok szerepeltek az általános tájékoztató dokumentumban. Ami azon adatokat illeti, amelyek alapján e mutatókat kiszámították, ezek nem olyan alapvető tények vagy megfontolások, amelyeket közölni kellene a felperesekkel. Ez utóbbiak egyébként az általános tájékoztató dokumentumban szereplő vagy nyilvánosan hozzáférhető információk alapján elvégezhették volna saját számításaikat.

167

E tekintetben a Bizottság a felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikkének (1) bekezdésére, valamint a meghallgató tisztviselő egyes kereskedelmi eljárásokban ellátandó feladatairól és megbízatásáról szóló, 2019. február 21‑i (EU) 2019/339 európai bizottsági elnöki határozat (HL 2019. L 60., 20. o.) 12. cikkének (1) bekezdésére is hivatkozik, amelyek lehetővé teszik, hogy a felek kérelmére meghallgatási tisztviselő járjon el többek között az összeállított aktához való hozzáférés iránti kérelem elutasítása vagy a dokumentumok bizalmas kezelését érintő viták esetén.

168

E rendelkezésekből kitűnik, hogy a felpereseknek a közigazgatási eljárás során kérniük kellett volna a fogyasztási és kármutatók, valamint a rizs átszámítási arányával kapcsolatos számítás alapjául szolgáló adatokhoz való hozzáférést. Következésképpen a Törvényszék előtt már nem kifogásolhatják, hogy azokat nem közölték.

169

Végül a Bizottság azt állítja, hogy a bizonyos információk felperesekkel való közlésének elmaradásából eredő esetleges szabálytalanságok nem vezethetnek a megtámadott rendelet megsemmisítéséhez, mivel a felperesek nem bizonyították, hogy a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, ha ezeket az információkat közölték volna velük.

170

Az Olasz Köztársaság és az Ente Nationale Risi lényegében a Bizottság érveire hivatkozik.

171

A felhatalmazáson alapuló rendelet „Nyilvánosságra hozatal” című 17. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Bizottság nyilvánosságra hozza a határozatai alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részleteket.

(2)   A nyilvánosságra hozatalra írásban kerül sor. A nyilvánosságra hozatal tartalmazza a Bizottság megállapításait, és tükrözi arra irányuló szándékát, hogy ismét alkalmazza‑e a közös vámtarifában rögzített rendes vámtételeket, vagy sem.

(3)   A nyilvánosságra hozatalra a bizalmas információk védelmének figyelembevételével a lehető legrövidebb időn belül, rendszerint legkésőbb a Bizottság végső intézkedésre irányuló javaslatára vonatkozó végleges határozat előtt 45 nappal kerül sor, de mindenképpen megfelelő időben ahhoz, hogy a felek megtehessék észrevételeiket, és azokat a Bizottság mérlegelhesse. Ha a Bizottság nincs abban a helyzetben, hogy bizonyos tényeket és szempontokat ezen időszak alatt nyilvánosságra hozzon, ezeket az ezt követő lehető legrövidebb időn belül nyilvánosságra kell hozni.

(4)   Az információ nyilvánosságra hozatala nem sérthet valamely esetleges későbbi határozatot; ha azonban ez a határozat eltérő tényeken és megfontolásokon alapul, ezeket a lehető leghamarabb nyilvánosságra kell hozni.

(5)   A nyilvánosságra hozatalt követően tett bejelentéseket csak akkor veszik figyelembe, ha azokra a Bizottság által eseti alapon meghatározott határidőn belül került sor, amely határidő, az eset sürgősségét kellően figyelembe véve, legalább 14 nap.”

172

Először is a Törvényszék megállapítja, hogy e rendelkezés a Bizottság közlési kötelezettségét nem teszi függővé az érdekelt felektől származó kérelemtől, amely azon alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részletekre vonatkozna, amelyek alapján védintézkedés elfogadását tervezik, és amelyeket a felperesek meg kívánnak ismerni.

173

E rendelkezésnek a Bizottság általi értelmezése, amely szerint a felpereseknek kérniük kellett volna a szóban forgó adatokhoz való hozzáférést, a dömpingellenes eljárás szabályozásán alapul, amelynek keretében a dömpingellenes rendelet egyes érdekelt feleknek olyan eljárási jogokat és garanciákat biztosít, amelyek gyakorlása azonban a feleknek az eljárásban való aktív részvételétől függ, amelynek legalább egy írásbeli kérelem meghatározott határidőn belül történő benyújtásában kell megnyilvánulnia (2020. július 9‑iDonex Shipping and Forwarding ítélet, C‑104/19, EU:C:2020:539, 70. pont).

174

Noha azon lehetőség, hogy végleges tájékoztatásban részesüljenek, és a későbbiekben erre vonatkozó észrevételeket tegyenek, a dömpingellenes rendelet keretében a Bizottsághoz intézett kérelem benyújtásához van kötve, a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikke ezzel szemben nem követel meg ilyen kérelmet.

175

Ezt követően a Törvényszék megállapítja, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikke és a 2019/339 határozat 12. cikkének (1) bekezdése a meghallgatási tisztviselő közigazgatási szakaszban történő eljárására vonatkozik, és arra a sajátos helyzetre irányul, amikor az érintett felek az összeállított aktához vagy egy meghatározott dokumentumhoz való hozzáférés iránti kérelmet nyújtottak be, e hozzáférést a Bizottság megtagadta, és többek között bizonyos dokumentumok bizalmas kezelését érintő vitát kell eldönteni.

176

Márpedig az érdekelt felek ezen joga ahhoz, hogy a közigazgatási szakaszban írásban hozzáférést kérjenek az iratokhoz, valamint a meghallgatási tisztviselő elutasítás vagy egyes dokumentumok bizalmas kezelését érintő vita esetén történő esetleges eljárásának kérdése elkülönül a Bizottság azon kötelezettségétől, hogy közölje a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikke értelmében vett, a végleges döntése alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részleteket.

177

Következésképpen a Bizottság állításával ellentétben a felpereseket nem terhelte arra vonatkozó előzetes kötelezettség, hogy a közigazgatási eljárás során hozzáférést kérjenek a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkében említett információkhoz annak érdekében, hogy a Törvényszék előtt hivatkozhassanak e rendelkezés és a védelemhez való joguk megsértésére.

178

Végül a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a meghallgatáshoz való jogot és az iratbetekintési jogot is magában foglaló védelemhez való jog az uniós jogrend szerves részét képező és az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert alapvető jogok közé tartozik (lásd ebben az értelemben: 2014. július 3‑iKamino International Logistics és Datema Hellmann Worldwide Logistics ítélet, C‑129/13 és C‑130/13, EU:C:2014:2041, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

179

Mivel a védintézkedéseket bevezető rendeletek elfogadását megelőző vizsgálati eljárások az érintett feleket közvetlenül és személyükben érinthetik, és részükre hátrányos következményekkel járhatnak, a Bizottság köteles tiszteletben tartani bizonyos eljárási elveket és garanciákat (lásd ebben az értelemben: 2019. április 10‑iJindal Saw és Jindal Saw Italia kontra Bizottság ítélet, T‑300/16, EU:T:2019:235, 74. és 76. pont).

180

Így az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy az uniós intézményeknek a tájékoztatási kötelezettségük teljesítése során az elvárt gondossággal kell eljárniuk, arra törekedve, hogy – amennyiben az üzleti titkok védelme továbbra is biztosított marad – az érintett vállalkozásoknak az érdekeik védelme szempontjából hasznos információkat nyújtsanak, és megválasztva – adott esetben hivatalból – az ilyen közlés megfelelő módjait. Az érintett vállalkozásoknak a közigazgatási eljárás során mindenesetre lehetőséget kell biztosítani arra, hogy hasznos módon kifejthessék álláspontjukat a hivatkozott tények és körülmények helytállóságával és relevanciájával kapcsolatban, valamint azon alapvető tényekkel és megfontolásokkal kapcsolatban, amelyek alapján a Bizottság a döntéseit hozza és a valamely kedvezményezett országból származó termék behozatalából eredő, az uniós gazdasági ágazatnak okozott súlyos nehézségek vagy azok kockázatának fennállását értékeli (lásd analógia útján: 2012. február 16‑iTanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

181

Így különösen a meghallgatáshoz való jog mindenki számára biztosítja azt a lehetőséget, hogy hasznos és hatékony módon ismertesse álláspontját a közigazgatási eljárásban, és minden olyan határozat meghozatala előtt, amely az érdekeit hátrányosan érintheti (2019. április 4‑iOZ kontra EBB ítélet, C‑558/17 P, EU:C:2019:289, 53. pont; 2020. június 25‑iHF kontra Parlament ítélet, C‑570/18 P, EU:C:2020:490, 58. pont).

182

Az érintett álláspontja előterjesztésének a hasznos jellege tehát azt követeli meg, hogy lehetőség nyíljon ezen álláspont időben való előadására annak érdekében, hogy a Bizottság azt megismerhesse, és a szükséges figyelemmel értékelhesse annak relevanciáját az elfogadásra kerülő jogi aktus tartalma tekintetében.

183

A GSP‑rendelet alapján elfogadott védintézkedésekkel összefüggésben a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikke tartalmaz néhány szabályt az érdekelt felek észrevételek tételéhez való jogának gyakorlására vonatkozóan, és így rögzíti a meghallgatáshoz való jogukat. E cikk (1) bekezdése arra vonatkozó kötelezettséget ír elő a Bizottság számára, hogy közölje a határozatai alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részleteket.

184

Ez a kötelezettség még inkább vonatkozik magukra az alapvető tényekre és megfontolásokra, annál is inkább, mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének (3) és (4) bekezdése kifejezetten említi a „tények és megfontolások” közlését.

185

E cikk a (3) bekezdésében azt is előírja, hogy a közlésre a lehető legrövidebb időn belül, rendszerint legkésőbb a Bizottság végleges határozata előtt 45 nappal kell, hogy sor kerüljön. Ennek mindenképpen megfelelő időben kell történnie ahhoz, hogy a felek megtehessék észrevételeiket, és azokat a Bizottság mérlegelhesse. E cikk (4) bekezdése előírja továbbá, hogy amennyiben a Bizottság későbbi határozatát a korábban közöltektől eltérő tények és megfontolások alapján kívánja meghozni, azokat a lehető leghamarabb közölnie kell.

186

A felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének szövege nem tartalmaz olyan utalást, amely lehetővé tenné azt, hogy e közlést pusztán indikatív jellegűnek lehessen tekinteni. E rendelkezés bizonyos nyelvi változatai, például az angol és a francia változat, amelyek a „shall”, illetve a „doivent” igét vagy a kijelentő mód jelen időt használják, így kifejezetten a Bizottságot terhelő azon kötelezettségre hivatkoznak, hogy – a határidők betartásával – közölje a határozatai alapjául szolgáló alapvető tényeket és megfontolásokat, illetve az eltérő tényeket és megfontolásokat alátámasztó részleteket.

187

Ezen elvek fényében kell megvizsgálni a felperesek azon információkkal kapcsolatos kifogásait, amelyeket a Bizottság nem közölt. E célból a Törvényszék úgy dönt, hogy először a fogyasztási és kármutatókat alátámasztó adatok közlésének, másodszor pedig az alákínálás elemzése és annak az érdekelt felek által az általános tájékoztató dokumentumra tett észrevételeket követő kiigazításai közlésének az elmaradására vonatkozó kifogásokat vizsgálja meg.

188

A jelen ügyben a Bizottság az általános tájékoztató dokumentumban közölte az érdekelt felekkel azokat a tényeket és megfontolásokat, amelyeket alapvetőnek ítélt, és amelyek alapján a Kambodzsából származó indica rizs behozatalára vonatkozóan ideiglenesen vissza kívánta állítani a közös vámtarifa szerinti vámtételeket, beleértve a fogyasztási és kármutatókra vonatkozó számadatokat, valamint azon tendenciák elemzését, amelyekre e mutatók rávilágítottak, amint az a fenti 11–16. pontból kitűnik.

189

A Törvényszék emlékeztet arra, hogy – amint az a fenti 172–186. pontból kitűnik – a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikke a Bizottság közlési kötelezettségét nem teszi függővé az érdekelt felek közigazgatási eljárásban való aktív részvételétől. Ezenkívül a védelemhez való jogot, amelynek tiszteletben tartását a Bizottság a védintézkedések GSP‑rendelet alapján történő elfogadására irányuló vizsgálat keretében köteles biztosítani, a felhatalmazáson alapuló rendelet az eljárási garanciák teljes rendszere útján érvényesíti, amelyek célja többek között az, hogy az érdekelt felek számára lehetővé váljon az érdekeik hasznos módon történő védelme.

190

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének (1) bekezdése nem korlátozza a Bizottság közlési kötelezettségét a határozatai alapjául szolgáló alapvető tényekre és megfontolásokra, hanem kifejezetten hivatkozik az azokat alátámasztó részletekre.

191

A Bizottság elismerte, hogy a fogyasztási és kármutatók alapvető tényeket jelentenek. Az e mutatókat alátámasztó információk és adatok tehát alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részletek, amelyeket a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének megfelelően közölni kellett a felperesekkel.

192

Ami mindenekelőtt a félig hántolt rizs hántoltrizs‑egyenértékre történő átszámításának az arányát illeti, az általános tájékoztató dokumentum 5. lábjegyzetéből kitűnik, hogy a Bizottság jelezte, hogy ezt az átszámítási arányt a rizsfeldolgozás különböző szakaszaira vonatkozó átszámítási arányok, feldolgozási költségek és melléktermék‑értékek meghatározásáról szóló, 2008. december 19‑i 1312/2008/EK bizottsági rendelet (HL 2008. L 344., 56. o.) határozta meg, és hogy az a behozatalra és az Unióban előállított mennyiségekre egyaránt alkalmazandó. A félig hántolt rizs és a hántolt rizs közötti átszámítás arányát e rendelet 1. cikkének (3) bekezdése határozza meg, így a felperesek hozzáfértek ehhez az információhoz. E tekintetben nem állapítható meg a védelemhez való jog megsértése.

193

Ezt követően, ami azokat az adatokat illeti, amelyek lehetővé tették a Bizottság számára, hogy megállapítsa az uniós fogyasztásra, az uniós gazdasági ágazat és a Kambodzsai Királyság piaci részesedésére, a Kambodzsából származó indica rizs behozatalának és árainak alakulására, valamint az előállításra, a készletekre és az uniós gazdasági ágazat által az indica rizs termesztésére használt területre vonatkozó, az általános tájékoztató dokumentum (19), (21), (24), (26), (33) (35), (36) és (38) preambulumbekezdésében, valamint a megtámadott rendelet (25), (27), (30), (32), (47), (49), (52) és (53) preambulumbekezdésében említett számadatokat, meg kell állapítani, hogy ott csupán azt jelzik, hogy ezeket az adatokat a Bizottság a tagállamoktól kapott adatok vagy az Eurostat adatai alapján állította össze.

194

Márpedig úgy tűnik, hogy az Eurostat szóban forgó adatai, illetve a tagállamoktól kapott adatok nem szerepeltek a felperesek rendelkezésére bocsátott iratok között, és az általános tájékoztató dokumentum 4. lábjegyzetében szereplő hiperlink az Unió közös agrárpolitikájának a „gabona, olajos mag, fehérjenövény és rizs” tekintetében történő, a Bizottság honlapján szereplő általános bemutatására mutat.

195

A Bizottság e tekintetben nem támaszkodhat a 2006. szeptember 27‑iArcher Daniels Midland kontra Bizottság ítélet (T‑329/01, EU:T:2006:268) 372. pontjára. Ebből az ítéletből ugyanis kitűnik, hogy az ezen ügy tárgyát képező nyilvánosan elérhető kiadványt egy meghatározott kiadvány jelentette, amelyet a kifogásközlés egy lábjegyzete kifejezetten említett. A jelen ügyben ezzel szemben az általános tájékoztató dokumentum 4. lábjegyzetében található hiperlink nem közvetlenül az Eurostat által rendelkezésre bocsátott adatokra mutat, és azokat, csakúgy, mint a tagállamoktól kapott adatokat, más módon sem közölték a felperesekkel.

196

Mindenesetre, még ha úgy is kell tekinteni, hogy az Eurostat statisztikái nyilvánosan hozzáférhetők voltak, és hogy a felperesek az általános tájékoztató dokumentumban hozzáfértek a fogyasztási és kármutatókra vonatkozó végleges számadatokhoz, a Bizottság nem fejtette ki, hogy milyen módszert követett adott esetben annak érdekében, hogy a tagállamoktól kapott adatokat az Eurostat statisztikáival kombinálja az általános tájékoztató dokumentumban és a megtámadott rendeletben szereplő végleges adatok megállapítása céljából.

197

Következésképpen a Bizottság megsértette a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkét azáltal, hogy az érdekelt felekkel nem közölte megfelelő időben a vizsgálat, valamint a fogyasztási és kármutatók kiszámítása céljából szerzett, az Eurostattól származó információkat és tagállami adatokat.

198

Végül, ami közelebbről az uniós termelés meghatározásához felhasznált adatokat illeti, a Bizottság elismeri, hogy csak részleges számítást közölt, mivel az adatok nem tükrözték sem a nyitókészletet, sem a rizs vetőmagként történő felhasználását. Hozzáteszi azonban, hogy e számítás összhangban állt a mérleg számításával, és hogy a felperesek azt a rizsre vonatkozó, számukra hozzáférhető mérleg alapján megérthették.

199

Kétségtelen, hogy a rizsre vonatkozó, a felperesek beadványaihoz csatolt mérlegekből kitűnik, hogy az általános tájékoztató dokumentum (36) preambulumbekezdésében szereplő és a megtámadott rendelet (52) preambulumbekezdésében megismételt, a zárókészletre vonatkozó számadatok megfelelnek egyrészt a nyitókészlet, a felhasználható termelés és a behozatal összege, és másrészt a teljes belső felhasználás és az export közötti különbségnek. Ugyanakkor, noha e számviteli képlet lehetővé teszi a zárókészlet kiszámítását, azt a Bizottság csak a Törvényszékhez benyújtott beadványaiban részletezte. Ezzel szemben az általános tájékoztató dokumentumból egyáltalán nem tűnik ki, és a Bizottság nem állítja, hogy azt a közigazgatási eljárás során közölte volna a felperesekkel.

200

Egyébiránt, noha a felperesek a rizsre vonatkozó, a vizsgálati időszakot lefedő két mérleghez hozzáfértek, a Törvényszék által pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre a Bizottság által adott válaszokból kitűnik, hogy a Bizottság egy másik, 2018‑ból származó mérleget vett alapul, amelynek számadatai az adatoknak a Bizottság általi összeállításából eredtek, és amelyek bizonyos mértékben eltértek a felperesek rendelkezésére álló, rizsre vonatkozó mérlegekben szereplő számadatoktól. E mérleget, valamint az azt alátámasztó adatokat és a Bizottság által ezen adatok összeállítása érdekében alkalmazott módszert a közigazgatási eljárás során nem közölték a felperesekkel.

201

Ezenkívül, noha a Bizottság arra hivatkozik, hogy az általános tájékoztató dokumentum (18) preambulumbekezdésében egyértelműen feltüntetésre került, hogy az uniós termelők értékesítéseire vonatkozó adatokat a rizsre vonatkozó mérlegek alapján számították ki, hozzáadva a nyitókészletet és a felhasználható termelést, és levonva a vetőmagokat, az exportot és a zárókészletet, valamint hogy e tekintetben „általánosan elfogadott számviteli képletről” van szó, a Törvényszék megállapítja, hogy e preambulumbekezdés azt jelzi, hogy „[a]z indica rizs uniós fogyasztását a Bizottság által a tagállamoktól begyűjtött adatok és az Eurostat által rendelkezésre bocsátott importstatisztikák alapján állapították meg”. Nem tesz említést sem az értékesítési mennyiségről, sem a Bizottság által használt számviteli képletről.

202

Hasonlóképpen, az uniós fogyasztásra vonatkozó, az általános tájékoztató dokumentum (19) preambulumbekezdésében szereplő és a megtámadott rendelet (25) preambulumbekezdésében megismételt végleges számadatok eléréséhez a Bizottság által alkalmazott számítási módszer az általános tájékoztató dokumentumban nem azonosítható.

203

A felpereseknek tehát nem álltak rendelkezésére a fogyasztási és kármutatókat alátámasztó részletek, sem pedig azon hasznos információk, amelyek lehetővé tették volna a Bizottság e tekintetben végzett számításainak reprodukálását, mivel a Bizottság nem tett eleget a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikke szerinti közlési kötelezettségnek.

204

Márpedig nem kizárt, hogy e szabálytalanságok hiányában a felperesek jobban tudták volna biztosítani a védelmüket.

205

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis, jóllehet a felperes nem kötelezhető annak bizonyítására, hogy a Bizottság határozata a szóban forgó eljárási szabálytalanság hiányában eltérő lett volna, hanem csak azt kell bizonyítania, hogy ez a lehetőség nem zárható ki teljes mértékben, mivel e fél az eljárási szabálytalanság hiányában jobban tudta volna biztosítani a védelmét, a védelemhez való joggal kapcsolatos szabálytalanság fennállása csak abban az esetben vezethet a szóban forgó jogi aktus megsemmisítéséhez, ha fennáll annak a lehetősége, hogy e szabálytalanság miatt a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, és az így ténylegesen érintette a védelemhez való jogot (lásd ebben az értelemben: 2012. február 16‑iTanács és Bizottság kontra Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 78. és 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

206

Már megállapítást nyert, hogy ez a követelmény akkor teljesül, ha a felperes, mivel nem fért hozzá azokhoz az iratokhoz, amelyeket a védelemhez való jog tiszteletben tartása alapján vele közölni kellett volna, nem tudta hasznosan megtenni észrevételeit, és így megfosztották attól a – jóllehet csekély – esélytől, hogy jobban biztosítsa a védelmét (lásd ebben az értelemben: 2019. január 16‑iBizottság kontra United Parcel Service ítélet, C‑265/17 P, EU:C:2019:23, 56. pont).

207

Ilyen esetben ugyanis az ügy adminisztráció vagy valamely uniós intézmény által alapul vett iratai közlésének elmaradása a védelemhez való jog védelme szempontjából elkerülhetetlenül érinti az olyan eljárás végén hozott aktusok szabályszerűségét, amely eljárás a felperest hátrányosan érintheti (lásd ebben az értelemben: 2019. április 4‑iOZ kontra EBB ítélet, C‑558/17 P, EU:C:2019:289, 78. pont; 2020. június 25‑iHF kontra Parlament ítélet, C‑570/18 P, EU:C:2020:490, 73. pont).

208

A jelen ügy sajátos körülményei között tehát az, hogy a felperesek nem férhettek hozzá a fogyasztási adatoknak és a súlyos nehézségek mutatóinak a kiszámításához, korlátozhatta a releváns észrevételek megtételére való képességüket. Az, hogy a felperesek a jelen ügyben nem rendelkeztek bizonyos információkkal a számítás módszerét illetően, releváns annak értékelése tekintetében, hogy az eljárás kimenetele eltérő lehetett volna‑e abban az esetben, ha a Bizottság e számításokat hozzáférhetővé tette volna.

209

Márpedig a fogyasztási és kármutatókra vonatkozó valamennyi információnak, valamint a Bizottság által végzett részletes számításoknak, és nem csupán az e számításokhoz felhasznált adatoknak az ismerete általánosságban lehetővé teszi a felperesek számára, hogy a védelmük érdekében hasznosabb észrevételeket tegyenek. Ebben az esetben pontosan ellenőrizni tudják azt, hogy a Bizottság hogyan használta fel ezeket az adatokat, és azokat összehasonlíthatják a saját számításaikkal, ami lehetővé teheti a számukra a Bizottság által esetlegesen vétett azon hibák azonosítását, amelyek egyébként nem észlelhetők (lásd analógia útján: 2016. június 30‑iJinan Meide Casting kontra Tanács ítélet, T‑424/13, EU:T:2016:378, 208. pont; 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 156. pont).

210

Amint az a fenti 196. és 199–202. pontból kitűnik, a fogyasztási és kármutatókat alátámasztó adatok és számítási módszerek rendelkezésre bocsátása jelentős nyereséget jelentett volna a felperesek számára az információk tekintetében, amely a jelen ügy körülményeire tekintettel lehetővé tette volna a számukra, hogy az általuk többek között az általános tájékoztató dokumentum közlését követően előterjesztetteknél relevánsabb észrevételeket tegyenek.

211

Ennélfogva lehetséges, hogy e szabálytalanság miatt a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, így az ténylegesen érintette a felperesek védelemhez való jogát.

212

A megtámadott rendelet (33)–(42) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az alákínálás elemzése és a Bizottság által elvégzett kiigazítások az alákínálás számításának alapvető elemeit jelentik. A Bizottság egyébiránt beadványaiban jelezte, hogy az áralákínálás egyike volt az uniós gazdasági ágazatnak okozott súlyos nehézségek fennállására vonatkozó következtetés alapjául szolgáló elemeknek. A tárgyaláson azt is megerősítette, hogy az alákínálás elemzését vette alapul az uniós gazdasági ágazat által tapasztalt súlyos nehézségek és a Kambodzsából származó, hántolt vagy félig hántolt indica rizs behozatala közötti okozati összefüggés fennállásának megállapítása érdekében.

213

Ami elsősorban az alákínálás elemzését illeti, meg kell jegyezni, hogy az általános tájékoztató dokumentumban a Bizottság megjelölte a Kambodzsából származó behozatal árait és a mintában szereplő uniós rizshántolók egységárait.

214

Az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperesek megfelelően értelmezték ezen információk terjedelmét, és el tudták végezni saját számításaikat a 22%‑os alákínálási különbözettel kapcsolatban. Az, hogy a felperesekkel nem közölték az általános tájékoztató dokumentumban szereplő alákínálási különbözet kiszámítását, tehát nem fosztotta meg őket attól a lehetőségtől, hogy bizonyos releváns észrevételeket tegyenek.

215

Amint azonban a fenti 194–196. pontból kitűnik, a Bizottság nem közölte az Eurostat adatait, ideértve azokat az adatokat is, amelyek lehetővé tették számára a Kambodzsából származó behozatal árainak alakulására vonatkozó számadatok megállapítását, megsértve ezzel a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikke szerinti közlési kötelezettségét.

216

Ami az uniós árak alakulását mutató számadatokat illeti, az általános tájékoztató dokumentum (39) preambulumbekezdéséből, valamint a megtámadott rendelet (54) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy azokat a mintában szereplő uniós rizshántolók kérdőívekre adott válaszai alapján állapították meg. Bár az ügy irataiból kitűnik, hogy a felperesek hozzáfértek e válaszokhoz, meg kell állapítani, hogy az árakra vonatkozó részeket bizalmasként jelölték meg. Amint arra a felperesek helyesen rámutatnak, az uniós rizshántolók összesített adatai nem bizalmas jellegűek, és az általános tájékoztató dokumentum (39) preambulumbekezdésében szerepelnek, valamint a megtámadott rendelet (54) preambulumbekezdésében megismétlésre kerülnek. Ezzel szemben a felperesek nem állítják, hogy a rizshántolók egyedi adatait közölni kellett volna velük, így e tekintetben nem hivatkozhatnak a védelemhez való joguk megsértésére.

217

Ami másodsorban az alákínálás elemzésének kiigazításait illeti, meg kell állapítani, hogy azokról először a megtámadott rendelet tesz említést. Ezenkívül az említett rendelet (34)–(37) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy azokat a Bizottság az érdekelt felek, köztük a Kambodzsai Királyság által az általános tájékoztató dokumentum közlését követően tett észrevételekre való válaszadás és a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében fogadta el.

218

Az alákínálás elemzésének kiigazításai tehát nem csupán azon alapvető tényeket és megfontolásokat jelentik, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a Kambodzsából származó indica rizs behozatalára vonatkozóan ideiglenesen újra alkalmazza a közös vámtarifa szerinti vámtételeket, hanem ezenkívül az érdekelt felekkel korábban az általános tájékoztató dokumentumban közölt alákínálási különbözet és végleges következtetések módosításához is vezettek.

219

A kiigazítások így a kár értékelésének alapjául szolgáló tendenciákat érintő változásokhoz vezettek, mivel a Bizottság az általános tájékoztató dokumentumban már megjelölt 22%‑os általános alákínálási különbözeten kívül a megtámadott rendeletben új, az ömlesztve történő értékesítések esetében 13%‑ot, a csomagokban történő értékesítések esetében 14%‑ot kitevő különbözetet említett.

220

A felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének (4) bekezdése értelmében és a felperesek meghallgatáshoz való jogára tekintettel, mivel a Bizottság határozata a korábban közöltektől eltérő tényeken és megfontolásokon alapult, a Bizottság köteles volt a felpereseket a lehető leghamarabb tájékoztatni az alákínálás elemzését érintő kiigazításokról, valamint a fortiori az alákínálás kiigazítást követő elemzéséről. Márpedig a Bizottság elismeri, hogy nem közölt olyan információkat, amelyek lehetővé tették volna a felperesek számára, hogy ezekről a megtámadott rendelet elfogadása előtt tudomást szerezzenek, és ezekkel kapcsolatban kifejthessék az álláspontjukat.

221

Kétségtelen, hogy – amint az a fenti 141. pontban említésre került – az információk közlésére a bizalmas információk védelmének figyelembevételével kell, hogy sor kerüljön. A Bizottság azonban sem a közigazgatási eljárás során, sem a megtámadott rendeletben nem állította, hogy bizalmas adatokról van szó, amelyekhez nem biztosíthat hozzáférést a felperesek számára.

222

A Bizottság az uniós árak kiigazítását igazoló bizonyítékok bizalmas jellegére kizárólag az ellenkérelem szakaszában hivatkozott. Márpedig mindenesetre a fenti 145. pontból kitűnik, hogy a Bizottság nem hivatkozhat érvényesen valamennyi olyan információ bizalmas jellegére, amely az Unióban történő szállítás költségeinek tonnánként 49 euró egységes összeggel történő kiigazításához vezetett.

223

Ezenkívül, noha a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének (3) bekezdése értelmében a közlésre a bizalmas információk védelmének figyelembevételével kerül sor, e bizalmas információk tiszteletben tartása nem foszthatja meg a védelemhez való jogot az alapvető tartalmától (lásd ebben az értelemben: 1985. március 20‑iTimex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 29. pont).

224

Egyébiránt a GSP‑rendelet 38. cikkének (5) bekezdése lényegében pontosítja, hogy az említett cikknek az információk – köztük a bizalmas kezelés iránti kérelem tárgyát képező információk – felhasználásáról szóló (1)–(4) bekezdése nem zárja ki azt, hogy a Bizottság általános információkra, és különösen olyan okokra hivatkozzon, amelyeken a GSP‑rendelet szerint hozott határozatok alapulnak, figyelembe véve azonban az érintett természetes és jogi személyek ahhoz fűződő jogos érdekeit, hogy üzleti titkaik ne kerüljenek nyilvánosságra.

225

Az ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság által rendelkezésre bocsátott információk elégséges jellegét a kért információk konkrét jellegének szintje alapján kell értékelni (lásd analógia útján: 1997. december 18‑iAjinomoto és NutraSweet kontra Tanács ítélet, T‑159/94 és T‑160/94, EU:T:1997:209, 93. pont; 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 143. pont).

226

Ennek keretében a Bizottságnak arra kell törekednie, hogy – az üzleti titok tiszteletben tartásával összhangban – az érdekelt felekkel az érdekeik védelme szempontjából hasznos információkat közöljön, megválasztva – adott esetben hivatalból – az ilyen közlés megfelelő módjait (lásd analógia útján: 1985. március 20‑iTimex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 30. pont; 2017. június 1‑jei Changmao Biochemical Engineering kontra Tanács ítélet, T‑442/12, EU:T:2017:372, 141. pont).

227

A jelen ügyben nem vitatott, hogy a Bizottság a közigazgatási eljárás során nem közölt az uniós árak kiigazítására vonatkozó információkat.

228

Ugyanez vonatkozik az importárak kiigazítására, valamint a kereskedelmi szintek közötti különbségek figyelembevétele és az ömlesztve, illetve csomagokban értékesített hántolt rizs árának összehasonlítása érdekében eszközölt kiigazításra, mivel azok a megtámadott rendeletben jelentek meg anélkül, hogy a Bizottság információkat szolgáltatott volna az e kiigazítások elvégzése érdekében végzett számításokról és az azokhoz felhasznált adatokról. A megtámadott rendelet egyébként nem hivatkozik semmilyen érvényes igazolásra a közlésük esetleges megtagadásának alátámasztására.

229

Mivel az alákínálás elemzésének kiigazításai olyan alapvető tényeket és megfontolásokat jelentettek, amelyek alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a Kambodzsából származó indica rizs behozatalára vonatkozóan újra alkalmazza a közös vámtarifa szerinti vámtételeket, a Bizottság köteles volt azokat, valamint az azokat alátámasztó részleteket közölni a felperesekkel. Megsértette tehát a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkét és a felperesek meghallgatáshoz való jogát.

230

Amint az a fenti 205–207. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, a védelemhez való jog megsértése abban az esetben vonja maga után a valamely eljárás végén meghozott határozat megsemmisítését, ha e szabálytalanság hiányában a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, és a felpereseket megfosztották attól a – jóllehet csekély – esélytől, hogy az eljárási szabálytalanság hiányában jobban biztosítsák a védelmüket.

231

Márpedig a jelen ügyben a felperesek a vizsgálati eljárás során számos észrevételt terjesztettek elő a már rendelkezésükre bocsátott információk alapján, melyek közül bizonyosak az alákínálási különbözetre vonatkozó számításoknak a módosításához vezettek.

232

A megtámadott rendelet (34) és (35) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Kambodzsai Királyság vitatta a Bizottság által az általános tájékoztató dokumentumban szereplő alákínálási különbözet kiszámításához alkalmazott módszert, és arra hivatkozott, hogy az importárakat ki kell igazítani oly módon, hogy a behozatal utáni költségeket is figyelembe veszik. Ezen észrevételekre válaszul a Bizottság úgy határozott, hogy felülvizsgálja a számításait, nem csupán a behozatal utáni költségek, hanem az Unióban történő szállítás releváns költségei, valamint az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló kereskedelmi szintbeli különbségek figyelembevétele érdekében is, amint az a fenti 119., 120. és 126. pontban már említésre került.

233

Egyébiránt, amint azt a tárgyaláson maguk a felperesek jelezték, a Törvényszék által pervezető intézkedések keretében feltett kérdésekre a Bizottság által adott válaszokra vonatkozó észrevételeik keretében, és különösen a Bizottság azon táblázatára válaszul, amely az indica rizsnek és a japonica rizsnek az Unióban 1993‑ban és 1994‑ben történő fogyasztására vonatkozó számszerűsített becslést állapított meg, benyújtottak egy, 1995‑re és 1996‑ra vonatkozó táblázatot, amely különösen Olaszország és Portugália esetében eltérő fogyasztási szokásokat mutatott.

234

Nyilvánvaló tehát, hogy a felperesek az alákínálás elemzését és a vitatott kiigazításokat alátámasztó adatok közlésének elmaradására vonatkozó eljárási szabálytalanságok hiányában jobban tudták volna biztosítani védelmüket, és nem zárható ki, hogy ezzel kapcsolatos érveik befolyásolhatták volna a Bizottság határozatának tartalmát, tekintettel különösen arra, hogy a Bizottság már megváltoztatta álláspontját és számításait az érdekelt felek által az általános tájékoztató dokumentum közlését követően elé terjesztett észrevételek következtében (lásd ebben az értelemben: 2009. október 1‑jei Foshan Shunde Yongjian Housewares & Hardware kontra Tanács ítélet, C‑141/08 P, EU:C:2009:598, 92. pont).

235

Ezenkívül, mivel az importár és az uniós gazdasági ágazat árai közötti tisztességes, vagyis azonos kereskedelmi szintre vonatkozó összehasonlítás a súlyos nehézségek fennállásának megállapítását lehetővé tevő alákínálásra vonatkozó számítások jogszerűségének feltételét képezi, nem tekinthető úgy, hogy a felperesek megfelelően kifejthették álláspontjukat, ha nem közöltek velük e tisztességes jelleget igazoló információt (lásd analógia útján: 2011. február 17‑iZhejiang Xinshiji Foods és Hubei Xinshiji Foods kontra Tanács ítélet, T‑122/09, nem tették közzé, EU:T:2011:46, 85. pont).

236

Amint azt a felperesek lényegében a tárgyaláson hangsúlyozták, az, hogy a jelen ügyben nem rendelkeztek információkkal a kiigazításokat és az alákínálási különbözetre vonatkozó számításokat illetően, releváns annak értékelése tekintetében, hogy az eljárás kimenetele eltérő lehetett volna‑e abban az esetben, ha a Bizottság azokat hozzáférhetővé tette volna. A felperesek ugyanis a megtámadott rendelet elfogadásának időpontjában csupán általános ismeretekkel rendelkeztek a 22%‑os alákínálási különbözet kiszámítását illetően. Ezen időpont előtt különösen nem volt tudomásuk arról, hogy a Bizottság kiigazította az importárakat és az uniós gazdasági ágazat árait. A közigazgatási eljárás során velük közölt információk egyike sem vonatkozott arra, hogy az alákínálás számításait hogyan vizsgálták felül az ömlesztve történő értékesítések esetében 13%‑os, a csomagokban történő értékesítések esetében pedig 14%‑os alákínálás elérése érdekében, továbbá nem vonatkozott az importár ezen ár 2%‑ára becsült kiigazítására, illetve az uniós gazdasági ágazat árai tonnánként 49 euró egységes összeggel történő kiigazítására vonatkozó döntés indokaira sem.

237

Márpedig, ha a felpereseknek rendelkezésére állt volna az alákínálás elemzése és rendelkezésükre álltak volna annak kiigazításai, valamint az alákínálási különbözetek számításai, legalább észrevételeket tehettek volna azokra az eredményekre, amelyekre a Bizottság jutott. A felperesek így adott esetben ezeket az eredményeket összehasonlíthatták volna a saját eredményeikkel. Emiatt adott esetben pontosabb módon vitathatták volna a Bizottság által alkalmazott módszert, és így nagyobb esélyük lett volna arra, hogy az észrevételeiket a Bizottság figyelembe vegye.

238

A kiigazításokra és az új alákínálási különbözetekre, valamint a Bizottság által elvégzett részletes számításokra vonatkozó információknak a rendelkezésre bocsátása tehát nyilvánvalóan jelentős nyereséget jelentett volna a felperesek számára az információk tekintetében, ami a jelen ügy körülményeire tekintettel lehetővé tette volna a számukra, hogy a Kambodzsai Királyság által előterjesztetteknél relevánsabb észrevételeket tegyenek.

239

Ennélfogva nem zárható ki, hogy ha a felpereseknek rendelkezésére álltak volna az alákínálási különbözet számításai, ezt az információt hasznos módon felhasználhatták volna a védelemhez való joguk gyakorlására.

240

Következésképpen a felperesek megalapozottan hivatkoznak a védelemhez való joguknak és a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének a megsértésére, és lehetséges, hogy a közigazgatási eljárás más eredménnyel zárulhatott volna, így ténylegesen sérült a védelemhez való joguk.

241

A védelemhez való jog megsértésének vizsgálata keretében nem vehető figyelembe a Bizottság által állított azon tény, hogy a felperesek az általános tájékoztató dokumentum közlését követően kérhették tőle a behozatal utáni költségek figyelembevételét. Az ilyen elem ugyanis adott esetben csupán arra a kérdésre lehet befolyással, hogy sor került‑e a védelemhez való jog megsértésére. A védelemhez való jog tiszteletben tartása szempontjából az érdekelt arra való lehetőségének van jelentősége, hogy megismerhesse az azon alapvető tényeket és megfontolásokat alátámasztó részleteket, amelyek a Bizottság közös vámtarifa szerinti vámok visszaállítására vonatkozó határozata alapjául szolgáltak. Ugyanezen okokból a védelemhez való jog hatékony gyakorlása szempontjából alapvető jelentőséggel bírnak azon tényezők, amelyek azt mutatják, hogy az importárnak és az uniós gazdasági ágazat árának az összehasonlítására azonos kereskedelmi szinten került sor (lásd analógia útján: 2011. február 17‑iZhejiang Xinshiji Foods és Hubei Xinshiji Foods kontra Tanács ítélet, T‑122/09, nem tették közzé, EU:T:2011:46, 90. és 91. pont).

242

Nem bír tehát jelentőséggel az a tény, hogy a megtámadott rendelet szakaszában elvégzett kiigazítások kedvezőek voltak a felperesek számára, mivel az alákínálás 22%‑ról az ömlesztve történő értékesítések esetében 13%‑ra, a csomagokban történő értékesítések esetében pedig 14%‑ra csökkent.

243

A felpereseknek a védelemhez való joguk és a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikke megsértésére alapított kifogásainak tehát helyt kell adni.

244

A fentiek összességéből következik, hogy a megtámadott rendeletet meg kell semmisíteni.

245

A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját és a felperesek költségeinek viselésére.

246

Egyébiránt az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése értelmében továbbá a Törvényszék elrendelheti, hogy az (1) bekezdésben nem említett beavatkozó felek maguk viseljék saját költségeiket.

247

Ezért úgy kell határozni, hogy az Olasz Köztársaság és az Ente Nazionale Risi maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács)

a következőképpen határozott: