1

A Cambodia Rice Federation (CRF) a kambodzsai rizsipar érdekeit védő egyesület. A Kambodzsai Királysággal együttesen benyújtott keresetlevelében jelzi, hogy a jelen ügyben a tagjai nevében – akik valamennyien ezen ágazat szereplői –, valamint a saját nevében jár el.

2

Az Európai Unió az általános tarifális preferenciák rendszere alapján az 1970‑es évek eleje óta kereskedelmi kedvezményeket nyújt fejlődő országoknak.

3

Az Unió által nem kölcsönös módon nyújtott általános tarifális preferenciák olyan önálló kereskedelmi rendszer részét képezik, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy a fejlődő országokat a szegénység csökkentésére, valamint a jó kormányzás és a fenntartható fejlődés előmozdítására ösztönözzék azáltal, hogy a nemzetközi kereskedelem révén további bevételekhez segítik őket, amint azt az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról és a 732/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 303., 1. o.; helyesbítések: HL 2015. L 272., 14. o.; HL 2017. L 294., 42. o.; a továbbiakban: GSP‑rendelet) (7) preambulumbekezdése is kimondja. Következésképpen a GSP‑rendeletben előírt rendelkezésben az Unió fejlesztési együttműködésre vonatkozó politikája nyilvánul meg.

4

A GSP‑rendelet keretében az Unió – a saját piaca tekintetében – kedvezményes piacra jutási lehetőséget biztosít a fejlődő országoknak az egy általános és két különös rendszerből álló közös vámtarifa szerinti rendes vámok csökkentésének formájában. A „fegyvereken kívül mindent” elnevezésű rendszer (a továbbiakban: EBA‑rendszer) a legkevésbé fejlett országok javát szolgáló különleges rendszer.

5

Valamely ország akkor részesülhet az EBA‑rendszer kedvezményeiben, ha az Egyesült Nemzetek a legkevésbé fejlett országok közé sorolja (a GSP‑rendelet 17. cikke). A GSP‑rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjában említett EBA‑rendszer alapján kedvezményezett országok listáját ugyanezen rendelet IV. melléklete tartalmazza.

6

Az EBA‑rendszer értelmében a Kambodzsából és a Mianmarból/Burmából származó indica rizsnek (a továbbiakban: érintett termék) az Unióba történő behozatala a GSP‑rendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján a közös vámtarifa vámtételei alól teljes mentességet élvezett.

7

2018. február 16‑án az Olasz Köztársaság, amelyet a későbbiekben más tagállamok is támogattak, a GSP‑rendelet 22. cikke és 24. cikkének (2) bekezdése alapján kérelmet nyújtott be az Európai Bizottsághoz, amelyben az érintett termékre vonatkozóan védintézkedések elfogadását kérte.

8

A GSP‑rendelet 22. cikkének (1) bekezdése értelmében, amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett kedvezményes előírások valamelyike alapján kedvezményezett országból származó terméket olyan mennyiségben vagy áron importálnak, amely súlyos nehézségeket okoz a hasonló vagy azzal közvetlenül versenyző termékeket előállító uniós termelőknek, vagy ilyen nehézségek bekövetkezésével fenyeget, úgy erre a termékre ismételten alkalmazhatók a közös vámtarifában rögzített rendes vámtételek.

9

2018. március 16‑án a Bizottság védintézkedési vizsgálatot indított az érintett termék behozatalával kapcsolatban annak érdekében, hogy beszerezze az átfogó értékelés elvégzéséhez szükséges információkat. E vizsgálat többek között a kambodzsai kormány, a CRF és Kambodzsa egyes rizshántoló‑exportőreinek bevonásával zajlott.

10

A védintézkedési vizsgálat végén a Bizottság, miután arra a következtetésre jutott, hogy az érintett terméket olyan mennyiségben és áron importálták, amely súlyos nehézségeket okozott az uniós gazdasági ágazat számára, a Kambodzsából és Mianmarból/Burmából származó indica rizs behozatalára vonatkozó védintézkedésekről szóló, 2019. január 16‑i (EU) 2019/67 végrehajtási rendelet (HL 2019. L 15., 5. o.; a továbbiakban: a megtámadott rendelet) elfogadása útján úgy határozott, hogy az érintett termék behozatala tekintetében ideiglenesen visszaállítja a közös vámtarifa szerinti vámtételek alkalmazását. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a védintézkedéseket három évre kell elfogadni, és az alkalmazandó vámtételek fokozatos csökkentését írta elő.

11

A Törvényszék Hivatalához 2019. április 10‑én benyújtott keresetlevelével a Kambodzsai Királyság és a CRF előterjesztette a jelen keresetet.

12

A Törvényszék Hivatalához 2019. június 28‑án benyújtott külön beadványában a Bizottság a Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése alapján a keresettel szemben elfogadhatatlansági kifogást emelt.

13

2019. augusztus 21‑én a Kambodzsai Királyság és a CRF benyújtották az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiket.

14

2020. február 28‑án a Törvényszék az eljárási szabályzat 89. cikkében előírt pervezető intézkedések keretében írásbeli kérdést intézett a Bizottsághoz. A Bizottság e felhívásnak a megszabott határidőn belül eleget tett.

15

Keresetlevelében a Kambodzsai Királyság és a CRF azt kéri, hogy a Törvényszék:

16

Elfogadhatatlansági kifogásában a Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

Az elfogadhatatlansági kifogásra vonatkozó észrevételeiben a Kambodzsai Királyság és a CRF azt kéri, hogy a Törvényszék:

18

A Törvényszék eljárási szabályzata 130. cikkének (1) bekezdése értelmében az alperes kérelmére a Törvényszék az ügy érdemét nem érintve dönthet az elfogadhatatlanság tárgyában. Az említett szabályzat 130. cikke (7) bekezdésének megfelelően a Törvényszék a lehető leghamarabb dönt a kérelemről, vagy ha különleges körülmények indokolják, úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt.

19

Mivel a jelen ügyben a Bizottság kérte az elfogadhatatlanságról való döntést, a Törvényszék – mivel úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei kellően fel vannak tárva – úgy határoz, hogy e kérelemről az eljárás folytatása nélkül határoz.

20

Elfogadhatatlansági kifogásának alátámasztására a Bizottság elsődlegesen arra hivatkozik, hogy a Kambodzsai Királyság és a CRF nem teljesítik az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti kereshetőségi jog fennállásához szükséges feltételeket.

21

Mindenekelőtt a Bizottság – anélkül, hogy kifejezetten állást foglalna az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének hatályára vonatkozóan, az uniós bíróságok joghatóságának egy szuverén külföldi államra való kiterjesztése tekintetében – azt kéri a Törvényszéktől, hogy vizsgálja meg a Tanács által a 2019. szeptember 20‑iVenezuela kontra Tanács ítélet (T‑65/18, fellebbezés alatt, EU:T:2019:649) alapjául szolgáló ügyben megfogalmazott érveket, és különösen azt a kifogást, amely szerint egy harmadik ország nem tekinthető az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett „természetes vagy jogi személynek”.

22

Ezt követően a Bizottság arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet nem érinti közvetlenül a Kambodzsai Királyságot és a CRF‑t.

23

E tekintetben a Bizottság először is arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet semmilyen joghatást nem vált ki Kambodzsában, tehát jogilag nem érintheti a Kambodzsai Királyságot és a CRF‑t.

24

Másodszor, még ha a megtámadott rendelet joghatásokat is válthatna ki Kambodzsában, az nem korlátozza, és nem is tiltja az indica rizs Kambodzsából az Unióba történő kivitelét. A Bizottság hozzáteszi, hogy a megtámadott rendelet csupán a GSP‑rendeletben megállapított eljárási feltételek következménye, amely az EBA‑rendszer előnyeinek ideiglenes felfüggesztésével jár. A megtámadott rendelet által esetlegesen a Kambodzsai Királyságnak és a CRF‑nek okozott versenyhátrány és az Unióba irányuló exporttevékenységükre gyakorolt negatív hatás csupán az általános hatályból adódó tényszerű sérelem.

25

Harmadszor a Bizottság szerint a megtámadott rendeletből eredő joghatások csak e rendeletnek a tagállamok vámhatóságai általi végrehajtása eredményeként állhatnak be, és csak az uniós importőrök szintjén jelentkezhetnek, akik nem vesznek részt a jogvitában.

26

Negyedszer a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott rendelet azt igényli, hogy a tagállami vámhatóságok végrehajtási intézkedéseket alkalmazzanak, így önmagában és végrehajtási intézkedések hiányában nem fejt ki konkrét joghatásokat a Kambodzsai Királyságra és a CRF‑re nézve.

27

Végezetül a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott rendelet nem érinti személyében Kambodzsát és a CRF‑t.

28

E tekintetben a Bizottság először is arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet általános hatályú jogi aktus, amely végrehajtási intézkedéseket igényel, és amely azonos módon vonatkozik az érintett termék valamennyi tényleges vagy potenciális importőrére, és nem egyéníti a Kambodzsai Királyságot és a CRF‑t.

29

Másodszor a Bizottság azt állítja, hogy a megtámadott rendeletet meg kell különböztetni az érintett gazdasági szereplőt egyénítő dömpingellenes rendeletekhez hasonló hibrid jogi aktusoktól, mivel a rendelet nem tartalmaz egyetlen olyan egyedi határozatot sem, amely a Kambodzsai Királyságot és a CRF‑t személyében érintené.

30

Harmadszor, a Bizottság arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet, mivel általános hatályú jogi aktus, nem határoz meg egyetlen olyan konkrét kategóriát sem, amelyet az említett rendelet érintene, és hozzáteszi, hogy semmi nem utal arra, hogy a Kambodzsai Királyság és a CRF érdekei valamely kategória érdekeivel azonosak lennének.

31

Negyedszer, a Bizottság arra hivatkozik, hogy még ha létezne is a megtámadott rendelet által célzott kategória, abba nem feltétlenül tartozna bele a Kambodzsai Királyság és a CRF, mivel semmi nem utal arra, hogy utóbbiak egy ilyen kategória érdekeinek összességét képviselnék.

32

Ötödször, a Bizottság arra hivatkozik, hogy pusztán az a tény, hogy a Kambodzsai Királyság és a CRF részt vett a megtámadott rendelet elfogadását megelőző vizsgálatban, nem vonja maga után azt, hogy az említett rendelet egyéníti őket.

33

Másodlagosan a Bizottság azt állítja, hogy a Kambodzsai Királyságnak és a CRF‑nek semmilyen személyes érdeke nem fűződik a megtámadott rendelettel szembeni közvetlen eljáráshoz.

34

E tekintetben a Bizottság arra hivatkozik, hogy a megtámadott rendelet nem Kambodzsa területére vonatkozik, hanem az Unió közös vámtarifájának hatálya alá tartozó területre, így nincs kötelező joghatása a Kambodzsai Királyság és a CRF helyzetére. A Bizottság hozzáteszi, hogy a megtámadott rendelet nem akadályozza meg a Kambodzsából származó indica rizsnek az Unióba történő kivitelét, legfeljebb az eladások esetleges csökkenése révén – elméletileg, és a jövőben – általános és tényszerű hátránnyal jár. Mivel egyedül az uniós jogalanyok viselik a megtámadott rendelet jogi következményeit, az nem okoz semmilyen személyes kárt sem a Kambodzsai Királyság, sem a CRF számára.

35

A Kambodzsai Királyság és a CRF vitatja a Bizottság érveit.

36

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Szerződések célja annak biztosítása, hogy az intézmények által hozott és joghatás kiváltására irányuló valamennyi rendelkezéssel szemben közvetlen keresetet lehessen indítani (lásd: 1986. április 23‑iLes Verts kontra Parlament ítélet, 294/83, EU:C:1986:166, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Így a Szerződéseknek a jogalanyok kereshetőségi jogára vonatkozó rendelkezéseit nem lehet megszorítóan értelmezni (1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 222. pont; 1996. július 11‑iMétropole télévision és társai kontra Bizottság ítélet, T‑528/93, T‑542/93, T‑543/93 és T‑546/93, EU:T:1996:99, 60. pont).

37

Az Unió ugyanis jogközösség, mivel sem a tagállamok, sem pedig az intézmények nem mentesek annak vizsgálata alól, hogy jogi aktusaik megfelelnek‑e a Szerződéseknek, amelyek teljes jogorvoslati és eljárási rendszert hoztak létre azzal a céllal, hogy az Európai Unió Bíróságára ruházzák az intézmények jogi aktusai jogszerűségének felülvizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 1986. április 23‑iLes Verts kontra Parlament ítélet, 294/83, EU:C:1986:166, 23. és 24. pont).

38

A hatékony bírói jogvédelem ezen elve olyan általános uniós jogelv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik, és amelyet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke is kimond (2013. június 27‑iAgrokonsulting‑04 ítélet, C‑93/12, EU:C:2013:432, 59. pont; 2019. november 5‑iEKB és társai kontra Trasta Komercbanka és társai ítélet, C‑663/17 P, C‑665/17 P és C‑669/17 P, EU:C:2019:923, 55. és 56. pont).

39

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által olyan jogi aktussal szemben benyújtott kereset, amelynek e személy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem címzettje, csak akkor fogadható el, ha e személynek kereshetőségi joga van, amely két esetben áll fenn. Egyrészt ilyen kereset csak azzal a feltétellel indítható, hogy ezen jogi aktus e személyt közvetlenül és személyében érinti. Másrészt az ilyen személy a végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó, rendeleti jellegű jogi aktussal szemben keresetet indíthat, amennyiben az őt közvetlenül érinti (lásd: 2015. szeptember 17‑iMory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/14 P, EU:C:2015:609, 59. és 91. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. január 12‑iAmrita és társai kontra Bizottság végzés, C‑280/16 P, nem tették közzé, EU:C:2015:9, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. március 13‑iEuropean Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet, C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a védintézkedéseket bevezető jogi aktusok jellegüknél fogva közvetlenül és személyükben érintik azon természetes és jogi személyeket, akik bizonyítani tudják, hogy a bizottsági aktusokban azonosították őket vagy az előkészítő vizsgálatokban érintettek voltak (lásd analógia útján: 1984. február 21‑iAllied Corporation kontra Bizottság ítélet, 239/82 és 275/82, EU:C:1984:68, 10–12. pont; lásd még: 2019. február 28‑iTanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association ítélet, C‑465/16 P, EU:C:2019:155, 73. és 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. szeptember 13‑iHuvis kontra Tanács ítélet, T‑536/08, nem tették közzé, EU:T:2013:432, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

A fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat, noha a dömpingellenes vámok kivetéséről szóló rendeleteket érinti, szintén releváns a jelen ügyben. Ugyanis már megállapításra került, hogy azt a feltételt, amely szerint valamely személy csak akkor nyújthat be keresetet valamely rendelettel szemben, ha az őt nem csupán közvetlenül, de személyében is érinti, a hatékony bírói jogvédelemhez való jogra tekintettel kell értelmezni, figyelemmel azokra a különböző körülményekre, amelyek a felperest egyéniesíthetik (lásd ebben az értelemben: 2002. július 25‑iUnión de Pequeños Agricultores kontra Tanács ítélet, C‑50/00 P, EU:C:2002:462, 44. pont; 2004. április 1‑jei Bizottság kontra Jégo‑Quéré ítélet, C‑263/02 P, EU:C:2004:210, 36. pont; 2015. április 28‑iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 44. pont).

42

Egyébiránt az ítélkezési gyakorlat szerint a védintézkedésekről szóló rendeletek – noha természetüknél és hatályuknál fogva normatív jellegűek, mivel az érdekelt gazdasági szereplőkre általánosságban alkalmazandók – személyükben érinthetnek egyes természetes vagy jogi személyeket sajátos tulajdonságaik vagy olyan ténybeli helyzet folytán, amely minden más személytől megkülönbözteti őket (lásd: 2003. április 10‑iBizottság kontra Nederlandse Antillen ítélet, C‑142/00 P, EU:C:2003:217, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2003. április 30‑iVVG International és társai kontra Bizottság végzés, T‑155/02, EU:T:2003:125, 40. és 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd még ebben az értelemben: 2002. január 17‑iRica Foods kontra Bizottság ítélet, T‑47/00, EU:T:2002:7, 34. és 36. pont). A védintézkedéseket bevezető rendeletek tehát, csakúgy, mint a dömpingellenes vámok kivetéséről szóló rendeletek, hibrid jellegűnek tekinthetők.

43

Mivel a Kambodzsai Királyság és a CRF nem címzettje a megtámadott rendeletnek, ezen elvek fényében kell megvizsgálni, hogy a megtámadott rendelet által közvetlenül és személyükben érintett természetes vagy jogi személyekről van‑e szó.

44

A Törvényszék által pervezető intézkedések keretében feltett kérdésre válaszolva a Bizottság megerősítette, hogy a Kambodzsai Királyság által benyújtott keresettel kapcsolatban nem hivatkozik kifejezetten az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti „természetes vagy jogi személy” fogalmán alapuló elfogadhatatlansági kifogásra. Rámutatott azonban arra, hogy a Törvényszék előtt folyamatban lévő ügy elfogadhatóságának kérdése eljárásgátló kérdés, amelyet adott esetben hivatalból kell vizsgálni.

45

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének célja megfelelő bírói jogvédelem biztosítása minden olyan természetes és jogi személy számára, akit az uniós intézmények jogi aktusai közvetlenül és személyükben érintenek (2009. június 10‑iLengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑257/04, EU:T:2009:182, 53. pont; 2009. június 10‑iLengyelország kontra Bizottság végzés, T‑258/04, nem tették közzé, EU:T:2009:183, 61. pont).

46

Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését teleologikusan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 222. o.), így a harmadik államoknak az e cikk alapján biztosított bírói jogvédelemből való elvi kizárása ellentétes lenne e cikk céljával.

47

Egyébiránt bár a harmadik államok nem igényelhetik a peres félnek az uniós szabályozás által a tagállamok számára kialakított jogállását, azokat megilletik legalább azok a lehetőségek, amelyeket ez a rendszer a jogi személyek jogvitában való részvételére ismer el (2009. június 10‑iLengyelország kontra Bizottság ítélet, T‑257/04, EU:T:2009:182, 52. pont; 2009. június 10‑iLengyelország kontra Bizottság végzés, T‑258/04, nem tették közzé, EU:T:2009:183, 60. pont, Poiares Maduro főtanácsnok Lengyelország kontra Tanács ügyre vonatkozó indítványa, C‑273/04, EU:C:2007:361, 40. pont).

48

Így már megállapítást nyert, hogy amennyiben valamely jogalany jogi személyiséggel rendelkezik, főszabály szerint az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megsemmisítés iránti keresetet nyújthat be (lásd ebben az értelemben: 1997. október 1‑jei Regione Toscana kontra Bizottság végzés, C‑180/97, EU:C:1997:451, 10–12. pont; 2001. november 22‑iNederlandse Antillen kontra Tanács ítélet, C‑452/98, EU:C:2001:623, 51. pont).

49

Ezenkívül sem az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése, sem az elsődleges jog más rendelkezése nem zárja ki a harmadik államokat azon jogból, hogy megsemmisítés iránti keresetet nyújtsanak be (lásd ebben az értelemben: 2014. július 16‑iNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, T‑578/12, nem tették közzé, EU:T:2014:678, 36. pont; 2015. szeptember 18‑iIran Liquefied Natural Gas kontra Tanács ítélet, T‑5/13, nem tették közzé, EU:T:2015:644, 48. pont).

50

Így mivel a Szerződések szövege nem zárja ki azt a harmadik államot, amely mind a nemzetközi jog, mind a belső jog szerint jogi személyiséggel rendelkezik, ezen államot nem lehet megakadályozni abban, hogy valamely uniós jogi aktust a Törvényszék előtt vitasson, ha az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt feltételek teljesülnek.

51

Következésképpen az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében szereplő „bármely természetes vagy jogi személy” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az magában foglalja az olyan államokat is, amelyek az Uniónak nem tagállamai, mint például a Kambodzsai Királyság.

52

A közvetlen érintettség fogalmát illetően meg kell állapítani, hogy a keresettel megtámadható határozat valamely természetes vagy jogi személyt akkor érint közvetlenül, ha két együttes feltétel teljesül, nevezetesen, ha a vitatott intézkedés egyrészről közvetlen hatást gyakorol a természetes vagy jogi személy jogi helyzetére, másrészről pedig nem hagy mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (lásd: 2019. december 4‑iPolskie Górnictwo Naftowe i Gazownictwo kontra Bizottság ítélet, C‑342/18 P, nem tették közzé, EU:C:2019:1043, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy annak meghatározásakor, hogy valamely jogi aktus joghatásokat vált‑e ki, nem jellegének, formájának, megnevezésének, fizikai hordozójának vagy aláírójának, hanem a jogi aktus tárgyának, tartalmának, lényegének, hatályának, hatásainak, továbbá annak a jogi és ténybeli háttérnek kell jelentőséget tulajdonítani, amelybe illeszkedik (lásd: 2012. március 8‑iOctapharma Pharmazeutika végzés, T‑573/10, EU:T:2012:114, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

54

A jelen ügyben a GSP‑rendelet 22. cikkének (1) bekezdése lehetőséget biztosít a tagállamoknak, valamint bizonyos harmadik személyeknek arra, hogy felhívják a Bizottság figyelmét olyan körülmények fennállására, amelyek védintézkedések alkalmazását tehetik szükségessé.

55

A GSP‑rendelet 22. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott megtámadott rendelet védintézkedéseket vezet be azon súlyos nehézségek visszaszorítása céljából, amelyeket az indica rizs Kambodzsából származó exportja okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

56

A megtámadott rendelet 1. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet célja a közös vámtarifa szerinti vámok ideiglenes helyreállítása a Kambodzsából származó indica rizs behozatalára vonatkozóan, amely behozatal az Unióban forgalmazott hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek számára versenyt jelent. A megtámadott rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint a Kambodzsából származó indica rizsre alkalmazandó vám a megtámadott rendelet hatálybalépésének időpontjától számított első évben tonnánként 175 euró, a második évben tonnánként 150 euró, a harmadik évben pedig tonnánként 125 euró. Az említett rendelet 1. cikkének (3) bekezdése azt is előírja, hogy a közös vámtarifa kiigazítása esetén mekkora lesz az alkalmazandó vám összege.

57

A Kambodzsai Királyság és a CRF által szolgáltatott, és a Bizottság által nem vitatott információk szerint az indica rizsnek a Kambodzsából az Unióba irányuló exportja a Kambodzsából származó teljes indicarizs‑export jelentős részét, azaz 50–70%‑át teszi ki. A Bizottság a megtámadott rendelet (28) preambulumbekezdésében azt is pontosította, hogy a vizsgálati időszak végére Kambodzsa az érintett termék Unióba irányuló teljes behozatalnak a 25%‑át képviselte. Meg kell tehát állapítani, hogy a megtámadott rendelet alkalmas arra, hogy jelentős hatást gyakoroljon Kambodzsa gazdasági helyzetére. A Bizottság egyébiránt a megtámadott rendelet (84) preambulumbekezdésében elismerte, hogy Kambodzsának a közös vámtarifa szerinti valamennyi vám alá vonása megnehezíti az ebből az országból származó kivitelt.

58

Már kétségtelenül megállapításra került, hogy az a puszta tény, hogy valamely jogi aktus hatást gyakorolhat a felperes anyagi jogi helyzetére, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy az a felperest közvetlenül érinti, és kizárólag különleges körülmények fennállása jogosíthatja fel a jogalanyt arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján megtámadja azt a jogi aktust, amely állítása szerint hatással van piaci helyzetére (1969. december 10‑iEridania és társai kontra Bizottság ítélet, 10/68 és 18/68, EU:C:1969:66, 7. pont; 2018. október 18‑iArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Bizottság ítélet, T‑364/16, EU:T:2018:696, 40. pont).

59

Márpedig a Törvényszék emlékeztet arra, hogy a megtámadott rendeletet a GSP‑rendelet alapján fogadták el. Amint azt a Bizottság a megtámadott rendelet (82) preambulumbekezdésében hangsúlyozta, a GSP‑rendelet elsődleges célja, hogy támogassa a fejlődő országokat a szegénység csökkentésére, valamint a jó kormányzás és a fenntartható fejlődés előmozdítására irányuló erőfeszítéseikben azáltal, hogy a nemzetközi kereskedelem útján segíti őket különösen a munkahelyteremtésben, az iparosításban és a pótlólagos jövedelmek generálásában. Az EBA‑rendszer a világ legszegényebb és leggyengébb országait – amelyek közé a GSP‑rendelet értelmében Kambodzsa is tartozik –, amelyek exportbázisuk alacsony és nem diverzifikált volta miatt sebezhetők, segíti abban, hogy kihasználják a kereskedelmi lehetőségeket, és a legkevésbé fejlett országok számára kedvezményes hozzáférést biztosít az Unió piacához, amely a közös vámtarifa szerinti vámok teljes felfüggesztésében nyilvánul meg.

60

A megtámadott rendelet átmenetileg véget vet annak az uniós piachoz való kedvezményes hozzáférési lehetőségnek, amelyet a Kambodzsai Királyság a GSP‑rendelet IV. mellékletében szereplő országként élvezett, amely melléklet átveszi a GSP‑rendelet 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjában felsorolt, EBA–kedvezményezett országok listáját. A védintézkedések bevezetése tehát megváltoztatja azokat a jogi és gazdasági feltételeket, amelyek mellett a Kambodzsából származó indica rizs forgalomba hozatalára az Unió piacán sor került. Ennélfogva a Kambodzsai Királyság jogi helyzete közvetlenül és lényegesen érintett.

61

A megtámadott rendelet tehát közvetlen joghatásokat vált ki a Kambodzsai Királyságra nézve, mivel e rendelettel a Bizottság módosította a Kambodzsai Királyság, mint a közös vámtarifa szerinti vámok teljes felfüggesztésére jogosult ország jogi helyzetét.

62

Ennélfogva el kell utasítani a Bizottság arra vonatkozó érveit, hogy a megtámadott rendeletnek semmilyen joghatása nincs a Kambodzsai Királyságra, és az nem érinti az indica rizsnek a Kambodzsából az Unióba irányuló exportját.

63

A Bizottság azon érvét is el kell utasítani, amely szerint a Kambodzsai Királyság a jogi helyzetét tekintve nem érintett közvetlenül, mivel a megtámadott rendelettel bevezetett védintézkedések kizárólag az Unióban letelepedett importőrökre vonatkoznak. Igaz ugyan, hogy a megtámadott rendelet olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek elsősorban az említett importőrökre alkalmazandók, ezen intézkedések azonban a kambodzsai államot közvetlenül érintő hatással járnak, amely állam gazdasági tevékenysége – amint az a fenti 57., 59. és 61. pontból kitűnik – ezen intézkedések vele szembeni alkalmazása miatt korlátozódik.

64

Magától értetődik, hogy az Unióban székhellyel rendelkező importőrök feladata az említett intézkedések alkalmazása, mivel az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusokat főszabály szerint nem az Unió területén kívül kell alkalmazni. Ennek ellenére a megtámadott rendelet által érintett jogalanyokat közvetlenül érinthetik a velük szemben alkalmazott védintézkedések. Az érintett termék Unióba irányuló behozatalára vonatkozó közös vámtarifa szerinti vámok ideiglenes visszaállítása ugyanis egyenértékű az uniós piacra való belépésnek a bizonyos olyan jogalanyokkal, így a Kambodzsai Királysággal szembeni korlátozásával, amelyek korábban a tarifális preferenciák különös rendszere révén kedvezményesen fértek hozzá az uniós piachoz (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2018. szeptember 13‑iAlmaz‑Antey kontra Tanács ítélet, T‑515/15, nem tették közzé, EU:T:2018:545, 65. pont).

65

Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy pusztán abból a tényből, hogy nem a Kambodzsai Királyság fizeti meg a Kambodzsából származó indica rizsnek az Unióba történő behozatalára alkalmazandó vámtételeket – mivel ezeket az importőrök fizetik meg az Unióban –, nem lehet arra következtetni, hogy a megtámadott rendelet semmilyen joghatást nem gyakorol a helyzetére (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 1985. március 20‑iTimex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 12–16. pont; 2018. május 3‑iDistillerie Bonollo és társai kontra Tanács ítélet, T‑431/12, fellebbezés alatt, EU:T:2018:251, 61. és 62. pont).

66

Másodszor meg kell állapítani, hogy önmagában azon körülmény alapján, hogy a megsemmisíteni kért jogi aktus alkalmazása érdekében nemzeti végrehajtási intézkedést hoznak, nem zárható ki, hogy valamely felperest a szóban forgó jogi aktus által közvetlenül érintettnek lehessen tekinteni, azzal a feltétellel azonban, hogy az annak végrehajtásáért felelős tagállam egyáltalán nem rendelkezik önálló mérlegelési jogkörrel (lásd ebben az értelemben: 2005. október 5‑iLand Oberösterreich és Ausztria kontra Bizottság ítélet, T‑366/03 és T‑235/04, EU:T:2005:347, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Abban az esetben ugyanis, ha a megtámadott jogi aktus végrehajtásáért felelős tagállam nem rendelkezik önálló mérlegelési jogkörrel, a nemzeti határozat meghozatala automatikus jellegű, és a felperes jogi helyzetét úgy kell értékelni, mint amelyet a megtámadott határozat közvetlenül érint (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 10‑iBizottság kontra Ente per le Ville Vesuviane és Ente per le Ville Vesuviane kontra Bizottság ítélet, C‑445/07 P és C‑455/07 P, EU:C:2009:529, 45. és 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott rendelet 1. cikke (1)–(3) bekezdésének szövegezésére figyelemmel úgy véli, hogy az semmilyen mérlegelési jogkört nem enged a tagállamok számára a szóban forgó díjszabás alkalmazását és a Kambodzsából származó indica rizsre alkalmazandó vámtétel összegét illetően (lásd ebben az értelemben: 1995. szeptember 14‑iAntillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ítélet, T‑480/93 és T‑483/93, EU:T:1995:162, 63. pont), így a közvetlen érintettség második feltétele is teljesül.

69

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet közvetlenül érinti a Kambodzsai Királyságot.

70

A személyes érintettségnek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt fogalmát illetően, ahhoz, hogy valamely természetes vagy jogi személyt valamely uniós intézmény által elfogadott, általános hatályú jogi aktus által személyében érintettnek lehessen tekinteni, az szükséges, hogy jogi helyzetét a szóban forgó jogi aktus sajátos jellemzői vagy olyan ténybeli helyzet folytán érintse, amely őt minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal az ilyen határozat címzettjéhez hasonló módon egyéníti (1963. július 15‑iPlaumann kontra Bizottság ítélet 25/62, EU:C:1963:17, 223. o.; 1994. május 18‑iCodorniu kontra Tanács ítélet, C‑309/89, EU:C:1994:197, 20. pont; lásd még: 2003. április 10‑iBizottság kontra Nederlandse Antillen ítélet, C‑142/00 P, EU:C:2003:217, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

A fenti 40–42. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a megtámadott jogi aktus normatív jellege nem zárja ki, hogy bizonyos jogi vagy természetes személyeket közvetlenül és személyükben érintsen (1994. május 18‑iCodorniu kontra Tanács ítélet, C‑309/89, EU:C:1994:197, 19. pont; lásd még: 2019. február 28‑iTanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association ítélet, C‑465/16 P, EU:C:2019:155, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1995. szeptember 14‑iAntillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ítélet, T‑480/93 és T‑483/93, EU:T:1995:162, 66. pont).

72

Következésképpen, a Bizottság állításával ellentétben az a tény, hogy a megtámadott rendelet a közös vámtarifa szerinti vámok helyreállítására irányul az érintett termék Unióba irányuló összes behozatala tekintetében, de facto nem teszi lehetetlenné, hogy bizonyos természetes vagy jogi személyeket az említett rendelet személyükben érintsen.

73

A fenti 42. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatra tekintettel a Bizottság azon érvét is el kell utasítani, amely szerint kizárt, hogy a jelen ügyben megtámadotthoz hasonló, védintézkedéseket bevezető rendelet a dömpingellenes és a szubvencióellenes rendeletekkel azonos módon hibrid jellegű lenne.

74

Mivel a megtámadott rendelet, amely védintézkedéseket vezet be, általános hatállyal bír, meg kell állapítani, hogy – amint azt a Bizottság helyesen állítja – e rendelet minden olyan személyre alkalmazható, aki az érintett terméknek az Unióba történő kivitelére kész és alkalmas. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos körülmények között bizonyos természetes vagy jogi személyeket ne érinthetne személyükben az említett rendelet, és így ne tartozhatnának meghatározott kategóriába.

75

Így az, hogy valamely személy részt vesz egy uniós jogi aktus elfogadásához vezető folyamatban, alkalmas arra, hogy e személyt egyénítse a szóban forgó jogi aktus tekintetében, ami szükségszerűen azt jelenti, hogy e jogi aktus rá nézve kötelező joghatásokat vált ki, amennyiben az alkalmazandó uniós szabályozás bizonyos eljárási garanciákat biztosít számára (lásd ebben az értelemben: 1983. október 4‑iFediol kontra Bizottság ítélet, 191/82, EU:C:1983:259, 31. pont; 2002. január 17‑iRica Foods kontra Bizottság ítélet, T‑47/00, EU:T:2002:7, 55. pont; 2005. december 14‑iArizona Chemical és társai kontra Bizottság végzés, T‑369/03, EU:T:2005:458, 72. pont).

76

Egyébiránt az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján valamely természetes vagy jogi személyt megillető bírói jogvédelmet e személy minden más érintett személyhez viszonyított helyzetének sajátossága alapján kell meghatározni. Így a védelmi intézkedést bevezető határozattal személyükben érintett személyek azonosítása tekintetében az a bírói jogvédelem a meghatározó, amelyet az uniós jog alapján azon ország vagy terület, valamint azon érintett vállalkozások élveznek, amelyekkel szemben a védintézkedést elfogadták (lásd ebben az értelemben: 1999. február 11‑iAntillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ítélet, C‑390/95 P, EU:C:1999:66, 28. pont).

77

Az a tény, hogy a Bizottság különös rendelkezések értelmében köteles figyelembe venni az általa elfogadni szándékozott jogi aktus egyes természetes vagy jogi személyek helyzetére gyakorolt következményeit, szintén alkalmas arra, hogy ez utóbbiakat egyénítse (lásd ebben az értelemben: 1995. szeptember 14‑iAntillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ítélet, T‑480/93 és T‑483/93, EU:T:1995:162, 67. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

78

A jelen ügyben a megtámadott rendelet kifejezetten és konkrétan hivatkozik a Kambodzsai Királyságra. A megtámadott rendelet címében ugyanis név szerint azonosították Kambodzsát, mint olyan országot, amelynek tekintetében a védintézkedéseket bevezették.

79

Azon eljárási garanciákat illetően, amelyek a Kambodzsai Királyságot olyan országként illetik meg, amellyel szemben a védintézkedéseket elfogadták, meg kell állapítani, hogy a GSP‑rendelet 22. cikkének (4) bekezdése szerint a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az általános védintézkedések elfogadására vonatkozó eljárásra vonatkozó szabályok megállapítása érdekében, különösen a felek jogait illetően.

80

Ennek alapján fogadták el a tarifális preferenciák ideiglenes visszavonására és a GSP‑rendelet szerinti általános védintézkedések elfogadására irányuló eljárásra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2013. augusztus 28‑i 1083/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (HL 2013. L 293., 16. o.; a továbbiakban: felhatalmazáson alapuló rendelet).

81

A felhatalmazáson alapuló rendelet által megállapított eljárási szabályoknak megfelelően az EBA‑kedvezményezett országok, valamint a GSP‑rendelet 22. cikkének (3) bekezdésében meghatározott „érdekelt felek”, akik kedvezményes elbánásban részesülő országból importált, illetve ahhoz hasonló vagy közvetlenül versenyző termékek előállításában, forgalmazásában és/vagy értékesítésében érdekeltek, bizonyos jogokat és eljárási garanciákat élveznek.

82

Azon túl, hogy a Kambodzsai Királyság EBA‑kedvezményezett ország, egyben „érdekelt félnek” is minősül. A megtámadott rendelet (19) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy a Bizottság felvette a kambodzsai kormányt azon „érdekelt felek” listájára, akik a Bizottság megállapításainak közlését követően észrevételeket tettek.

83

Így a felhatalmazáson alapuló rendelet előírja, hogy a Kambodzsai Királyságnak, mint EBA‑kedvezményezett országnak, valamint minden más érdekelt félnek joga van ahhoz, hogy tájékoztatásban részesüljön a vizsgálat megindításáról, és megkapja az írásbeli panasz teljes szövegét (a felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkének (2) bekezdése). A vizsgálat szakaszában a Bizottság köteles figyelembe venni az érdekelt felek észrevételeit, amennyiben azokat elegendő bizonyíték támasztja alá (a felhatalmazáson alapuló rendelet 11. cikkének (2) bekezdése). A későbbiekben, amikor a Bizottság közli a döntésének alapjául szolgáló lényeges megállapításait, ugyanezek a felek is közölhetik észrevételeiket, amelyeket a Bizottság figyelembe vesz (a felhatalmazáson alapuló rendelet 17. cikkének (3) és (5) bekezdése).

84

A Kambodzsai Királyságnak mint EBA‑kedvezményezett országnak, valamint valamennyi érdekelt félnek – írásbeli kérelmére – továbbá jogában áll hozzáférni a Bizottság által a vizsgálat megindítását követően összeállított iratokhoz. Az azokban szereplő valamennyi információt megismerhetik, és azokra válaszolhatnak. Az észrevételeiket annyiban kell figyelembe venni, amennyiben azok kellően alátámasztottak (a felhatalmazáson alapuló rendelet 14. cikkének (2) bekezdése). Az említett rendelet biztosítja az EBA‑kedvezményezett ország és az érdekelt felek számára azt a jogot is, hogy a Bizottság meghallgassa őket (a felhatalmazáson alapuló rendelet 15. cikkének (1) bekezdése), valamint azt, hogy meghallgatási tisztviselő közreműködését kérjék (a felhatalmazáson alapuló rendelet 16. cikkének (1) bekezdése).

85

Ami a Kambodzsai Királyságnak a vizsgálati eljárásban való aktív részvételét illeti, nem vitatott, hogy a Kambodzsai Királyság beavatkozott a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárás során. A megtámadott rendelet (19) preambulumbekezdésében ugyanis a Bizottság a kambodzsai kormány mint érdekelt fél által előterjesztett észrevételekre hivatkozik. A Kambodzsai Királyságnak, illetve a kambodzsai kormánynak a Bizottság által folytatott vizsgálatban való aktív részvételére vonatkozó egyéb hivatkozásokat tartalmaz a megtámadott rendelet (34), (41), (52), (72) és (73) preambulumbekezdése.

86

Bár a vizsgálatban való puszta részvétel önmagában nem elegendő feltétel a természetes vagy jogi személy személyében való érintettségének értékeléséhez, az nem is irreleváns. Először is az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a felperesnek a közigazgatási eljárásban való tevőleges, például adatok közlésével és írásbeli észrevételek előterjesztésével történő részvétele releváns körülménynek minősül a személyében való érintettségének megállapítása szempontjából (lásd ebben az értelemben: 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet, C‑143/14, EU:C:2015:236, 24–26. pont; 1996. július 11‑iSinochem Heilongjiang kontra Tanács ítélet, T‑161/94, EU:T:1996:101, 47. pont).

87

Ami a megtámadott rendelet által a Kambodzsai Királyság helyzetére gyakorolt következmények figyelembevételének szükségességét illeti, a Törvényszék megállapítja, hogy – amint az a fenti 56–59. pontból kitűnik –, a megtámadott rendelet azáltal, hogy átmenetileg felfüggesztette a Kambodzsai Királyság részére a GSP‑rendelet alapján biztosított védelmet, jelentős gazdasági kárt okozhat neki, tekintettel arra, hogy az indica rizsnek az Unióba irányuló exportja milyen jelentőséggel bír ezen ország gazdasága számára.

88

Maga a Bizottság hivatkozott a GSP‑rendelet céljára, mint a védintézkedések hároméves időszak alatti fokozatos liberalizációját igazoló okra, és ily módon úgy vélte, hogy az alkalmazandó vámtételek fokozatos csökkentésének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat ellensúlyozni tudja a gazdasági és pénzügyi helyzetben bekövetkezett romlást (a megtámadott rendelet (81)–(85) preambulumbekezdése).

89

A Törvényszék a fentiekből azt a következtetést vonja le, hogy a Bizottságnak védintézkedések elfogadása alkalmával – amennyiben a jelen ügy körülményei ennek nem képezik akadályát – tájékozódnia kell arról, hogy határozata milyen negatív hatásokkal járhat a Kambodzsai Királyság, mint EBA‑kedvezményezett ország gazdaságára, valamint az érdekelt felekre, és ebből arra a következtetésre jut, hogy e személyeket a kereset elfogadhatósága szempontjából úgy kell tekinteni, mint akiket – a Bizottság által azonosított vagy azonosítható természetes vagy jogi személyek korlátozott körének tagjaként és a megtámadott határozat által konkrétan érintettként – e határozat személyükben érint (lásd ebben az értelemben: 1985. január 17‑iPiraiki‑Patraiki kontra Bizottság ítélet, 11/82, EU:C:1985:18, 28. és 31. pont; 1999. február 11‑iAntillean Rice Mills és társai kontra Bizottság ítélet, C‑390/95 P, EU:C:1999:66, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

90

A Bizottságnak a Kambodzsai Királyság különleges helyzetének figyelembevételére vonatkozó kötelezettségét megerősíti az a megállapítás, hogy a védintézkedéseknek a GSP‑rendelet 26. cikke alapján történő elfogadása a Kambodzsa számára a GSP‑rendelet alapján biztosított kedvezményes uniós piaci hozzáférésből eredő exportszabadságot sérti, illetve attól eltérést enged.

91

Ha valamely határozat annak elfogadásakor azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak, és ez különösen így van akkor, ha a határozat az e személyek által az elfogadását megelőzően megszerzett jogokat módosítja (lásd: 2014. február 27‑iStichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet, C‑132/12 P, EU:C:2014:100, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen ügyben a Kambodzsai Királyság, mint a megtámadott rendeletben azonosított, EBA‑kedvezményezett ország egy zárt kategóriába tartozik, amely tevékenyen részt vett a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárásban, és amely tekintetében a védintézkedések következményeit figyelembe vették a közös vámtarifa szerinti vámok meghatározása során.

92

A fenti 79–91. pontból következik, hogy a Kambodzsai Királyság sajátos helyzetben van minden más személyhez képest.

93

Következésképpen, anélkül hogy meg kellene határozni, hogy a megtámadott rendelet a fenti 39. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerinti második eset értelmében vett, végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó rendeleti jellegű jogi aktusnak minősül‑e, meg kell állapítani, hogy a megtámadott rendelet személyében érinti a Kambodzsai Királyságot, és ennélfogva az az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján kereshetőségi joggal rendelkezik.

94

Jóllehet az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy amennyiben a több felperes által benyújtott egy és ugyanazon kereset esetében megállapítást nyert az egyik felperes kereshetőségi joga, a többi fél kereshetőségi jogát nem kell vizsgálni (lásd ebben az értelemben: 1993. március 24‑iCIRFS és társai kontra Bizottság ítélet, C‑313/90, EU:C:1993:111, 31. pont; 2007. július 9‑iSun Chemical Group és társai kontra Bizottság ítélet, T‑282/06, EU:T:2007:203, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a Törvényszék úgy határozott, hogy a teljesség kedvéért megvizsgálja a kereset elfogadhatóságának kérdését a CRF tekintetében is.

95

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat három jól meghatározott esetben ismeri el az egyesületek által benyújtott keresetek elfogadhatóságát. Az első eset az, amikor valamely jogszabályi rendelkezés a szakmai egyesületek számos eljárási jogosultságát ismeri el, a második, amikor az egyesület olyan vállalkozások érdekeit képviseli, amelyek kereshetőségi joggal rendelkeznének, a harmadik pedig az, amikor az egyesületet a saját érdekeinek érintettsége egyéníti, és különösen amiatt, mert a tárgyalási helyzetét érinti az a jogi aktus, amelynek megsemmisítését kérik (lásd: 1997. szeptember 30‑iFederolio kontra Bizottság végzés, T‑122/96, EU:T:1997:142, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2013. január 15‑iAiscat kontra Bizottság ítélet, T‑182/10, EU:T:2013:9, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

96

A jelen ügyben a CRF azt állítja, hogy a tagjai és a saját nevében jár el, így lényegében a második és a harmadik esetre hivatkozik. Meg kell tehát határozni, hogy egyrészt a CRF‑t, másrészt annak tagjait közvetlenül és személyükben érinti‑e a megtámadott rendelet.

97

A Törvényszék célszerűnek tartja elsőként a fenti 94. pontban említett második esetet megvizsgálni, vagyis azt, amikor az egyesület olyan tagvállalkozások érdekeit képviseli, amelyek kereshetőségi joggal rendelkeznek.

98

Ebben az esetben az egyesület kereshetőségi joga azon a megfontoláson alapul, hogy a keresetnek az egyesület általi benyújtása eljárási előnyöket jelent, mivel lehetővé teszi annak elkerülését, hogy ugyanazon aktusokkal szemben több különböző keresetet nyújtsanak be, hiszen az egyesület egy vagy több olyan tagjának érdekeit képviseli, akik maguk is olyan helyzetben voltak, hogy elfogadható keresetet nyújthattak volna be (lásd ebben az értelemben: 1995. július 6‑iAITEC és társai kontra Bizottság ítélet, T‑447/93–T‑449/93, EU:T:1995:130, 60. pont).

99

Meg kell tehát vizsgálni, hogy a CRF tagjai olyan helyzetben voltak‑e, amely lehetővé tette volna számukra az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése alapján történő keresetindítást. Mivel e vállalkozások nem címzettjei a megtámadott rendeletnek, meg kell vizsgálni azt a kérdést, hogy e rendelet őket közvetlenül és személyükben érinti‑e.

100

Mindenekelőtt a fenti 40–42. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy nem kizárt, hogy a védintézkedéseket bevezető rendelet, amely jellegénél és általános hatályánál fogva normatív jellegű, mivel valamennyi érdekelt gazdasági szereplőre alkalmazandó, közülük egyeseket közvetlenül és személyükben érinthet, többek között – bizonyos feltételek mellett – az említett termék előállítóit és exportőreit.

101

Az ilyen aktusok közvetlenül és személyükben érinthetik a Kambodzsából származó indica rizst termelő és exportáló vállalkozásokat, amelyeknek a kereskedelmi tevékenységük adatai alapján az uniós gazdasági ágazatnak okozott súlyos nehézségeket vagy ennek kockázatát róják fel. Ez a helyzet áll fenn azon termelő és exportőr vállalkozások esetében, amelyek bizonyítani tudják, hogy a Bizottság aktusaiban azonosították őket, vagy azt, hogy az előkészítő vizsgálatok érintették őket (lásd ebben az értelemben: 1984. február 21‑iAllied Corporation és társai kontra Bizottság ítélet, 239/82 és 275/82, EU:C:1984:68, 11. és 12. pont; 1987. május 7‑iNTN Toyo Bearing és társai kontra Tanács ítélet, 240/84, EU:C:1987:202, 5. pont).

102

Ennélfogva a Törvényszék különösen a CRF azon tagjai nevében fennálló kereshetőségi jogának kérdését vizsgálja, akiket a Bizottság azonosított a megtámadott rendeletben, vagy akiket a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárás érintett.

103

Először is meg kell állapítani, hogy a fenti 100. és 101. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy egy vállalkozás nem tekinthető a védintézkedéseket bevezető rendelet közvetlen érintettjének pusztán amiatt, hogy az említett vám alá tartozó terméket állít elő, mivel e tekintetben az exportálói minőségnek van alapvető jelentősége. Ezen ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a szóban forgó termék egyes termelőinek és exportőreinek a védintézkedéseket bevezető rendelet általi közvetlen érintettsége többek között abból ered, hogy nekik róják fel az uniós gazdasági ágazatnak okozott súlyos nehézségeket vagy azok kockázatát. Márpedig az a termelő, aki nem exportálja termékeit az uniós piacra, hanem azokat kizárólag a nemzeti piacon értékesíti, nem okozhat ilyen nehézségeket (lásd ebben az értelemben: 2019. február 28‑iTanács kontra Growth Energy és Renewable Fuels Association ítélet, C‑465/16 P, EU:C:2019:155, 74. pont).

104

A jelen ügyben a megtámadott rendelet (8), (35) és (38) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a Bizottság – közlése szerint – tizenhárom választ kapott a mintavételi eljárás során Kambodzsa rizshántoló‑exportőreitől. Közülük hármat eredetileg az Unióba irányuló legnagyobb export‑mennyiség alapján választottak ki. Alaposabb elemzést és a CRF‑tól kapott észrevételeket követően, a Bizottság két kambodzsai exportőr helyett mást jelölt, és pontosította, hogy végül egyetlen kambodzsai exporttársaság válaszolt a kérdőívre. A vizsgálati eljárással és a mintavétellel érintett kambodzsai társaságok exportőri minősége tehát nem vitatott. Ugyanígy a Bizottság nem vitatja, hogy az ily módon azonosított és a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárás által érintett kambodzsai exportőrök tagjai a CRF‑nek. Ezek közül az Amru Rice (Cambodia) Co., Ltd‑t név szerint azonosították a megtámadott rendeletben, és a Golden Rice (Cambodia) Co., Ltd válaszolt a Bizottság által megküldött kérdőívre.

105

Ezenkívül a kambodzsai exportőrök kereskedelmi magatartása képezi a Bizottsághoz benyújtott vizsgálat iránti kérelem közvetlen alapját, amely a megtámadott rendelet elfogadásához vezetett. Egyébiránt a megtámadott rendelet (62)–(64) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a CRF‑tagok termelésének az uniós piacra történő kivitele és e tagok kereskedelmi tevékenysége közvetlenül az uniós gazdasági ágazatot sújtó súlyos nehézségek fennállására vonatkozó megállapítások alapjául szolgál.

106

Másodszor, ami az érintett természetes vagy jogi személyek jogi helyzetére gyakorolt hatások fennállását illeti, a fenti 52–62. pontból kitűnik, hogy a megtámadott rendelet, azzal, hogy visszaállítja a közös vámtarifa szerinti vámokat a Kambodzsából származó indica rizsnek a CRF exportőr tagjai által az Unióba történő behozatalára vonatkozóan, módosítja az említett tagok anyagi helyzetét. Ily módon nem vitatott, hogy a közös vámtarifa vámtételeinek visszaállítása megnehezíti az Unióba irányuló exportot, amit a Bizottság a megtámadott rendelet (84) preambulumbekezdésében el is ismert. A megtámadott rendelet ezenkívül a jogi helyzetüket is módosítja. Az említett rendelet ugyanis módosítja a kambodzsai exportőröknek a GSP‑rendelet által elismert azon jogait, hogy kedvezményes hozzáférést kapjanak az uniós piachoz a közös vámtarifa szerinti vámok teljes felfüggesztése révén.

107

Harmadszor, a fenti 63–65. pontban kifejtett elvekre tekintettel el kell utasítani a Bizottság azon érvét, amely szerint a CRF exportőr tagjai jogi helyzetüket illetően közvetlenül nem érintettek, mivel a megtámadott rendelettel bevezetett védintézkedések kizárólag az Unióban letelepedett importőrökre vonatkoznak. Ezen intézkedéseknek ugyanis az a hatásuk, hogy közvetlenül érintik a CRF exportőr tagjait, akiknek gazdasági tevékenységére vonatkozóan korlátozások alkalmazandók. A Kambodzsából származó indica rizs Unióba irányuló behozatalára vonatkozó közös vámtarifa szerinti vámok ideiglenes visszaállítása egyenértékű azon exportőrök uniós piacra jutásának korlátozásával, akik korábban a tarifális preferenciák különleges rendszere alapján kedvezményesen fértek hozzá az uniós piachoz. Így önmagában abból a tényből, hogy a CRF‑tagok nem fizetik meg a Kambodzsából származó indica rizsnek az Unióba történő behozatalára alkalmazandó vámokat, mivel e vámtételeket az importőrök fizetik meg, nem lehet arra következtetni, hogy a megtámadott rendelet semmilyen hatást nem gyakorol a jogi helyzetükre.

108

Negyedszer azt a társaságot, amelynek termékeit védintézkedésekkel sújtják, az ilyen intézkedéseket bevezető rendelet közvetlenül érinti, mivel ez utóbbi a tagállamok vámhatóságait a kivetett vámok beszedésére kötelezi, anélkül hogy bármilyen mérlegelési mozgásteret hagyna számukra (lásd ebben az értelemben: 1997. szeptember 25‑iShanghai Bicycle kontra Tanács ítélet, T‑170/94, EU:T:1997:134, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 1998. november 19‑iChampion Stationery és társai kontra Tanács ítélet, T‑147/97, EU:T:1998:266, 31. pont). A jelen ügyben a fenti 66. és 68. pontban már megállapítást nyert, hogy a megtámadott rendelet nem hagy mérlegelési mozgásteret a végrehajtásával megbízott címzettek számára.

109

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a CRF‑nek a Bizottság által a megtámadott rendeletben azonosított exportőr tagját, valamint a CRF‑nek a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárásban azonosított és érintett exportőr tagjait a megtámadott rendelet közvetlenül érinti.

110

Amint az a fenti 42., 71–77., 100. és 101. pontban már kifejtésre került, a megtámadott rendelet normatív jellege nem zárja ki, hogy bizonyos vállalkozásokat az említett rendelet személyükben érinthessen bizonyos sajátos jellemzőik miatt, amelyek minden más személytől megkülönböztetik őket.

111

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a védintézkedések által személyükben érintett vállalkozások bírói jogvédelmét nem érinti önmagában az a körülmény, hogy az intézkedéseket egy államra, nem pedig egyedi vállalkozásokra való hivatkozással vezették be (lásd ebben az értelemben: 1997. szeptember 25‑iShanghai Bicycle kontra Tanács ítélet, T‑170/94, EU:T:1997:134, 38. pont). Így az a tény, hogy a megtámadott rendeletben foglalt védintézkedéseket nemzeti szinten, nem pedig az azonosított exportőrökre hivatkozással írták elő, önmagában nem képezheti akadályát a CRF exportőr tagjai bírói jogvédelmének.

112

Mindenesetre már megállapításra került, hogy a megtámadott rendeletben név szerint megjelölt termelő‑exportőrt személyében érintettnek lehet tekinteni (lásd ebben az értelemben: 2016. október 18‑iCrown Equipment [Suzhou] és Crown Gabelstapler kontra Tanács ítélet, T‑351/13, nem tették közzé, EU:T:2016:616, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A jelen ügyben a fenti 104. pontból kitűnik, hogy az Amru Rice (Cambodia) Co‑t név szerint azonosította a megtámadott rendelet, és a Bizottság a mintavételi és vizsgálati eljárás során a CRF több exportőr tagját is azonosította.

113

A CRF tagjai, mint kambodzsai exportőrök részére biztosított eljárási garanciákkal kapcsolatban továbbá meg kell jegyezni, hogy a felhatalmazáson alapuló rendeletben megállapított eljárási szabályoknak megfelelően a Kambodzsából származó indica rizs exportőreit, valamint a GSP‑rendelet 22. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „érdekelt feleket” bizonyos eljárási jogok és garanciák illetik meg.

114

Így a felhatalmazáson alapuló rendelet előírja, hogy az exportőröknek, valamint az összes többi érdekelt félnek joga van ahhoz, hogy tájékoztassák őket a vizsgálat megindításáról, és hogy megkapják az írásbeli panasz teljes szövegét (a felhatalmazáson alapuló rendelet 10. cikkének (2) bekezdése). Amennyiben a Bizottság – akár harmadik ország területén – ellenőrző látogatásokat kíván tenni többek között az exportőrök könyveinek vizsgálata céljából, be kell szereznie az e látogatásokkal érintett gazdasági szereplők hozzájárulását, és tájékoztatnia kell őket az ellenőrizendő és szolgáltatandó információk jellegéről (a felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke). Az érdekelt feleket a fenti 83. és 84. pontban részletezett egyéb jogok is megilletik.

115

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 104. pontból kitűnik, hogy nem vitatott, hogy a mintavételi és vizsgálati eljárással érintett kambodzsai társaságok exportőrnek minősülnek, és ezen exportőrök a CRF tagjai. Az Amru Rice (Cambodia) Co‑t, a CRF exportőr tagját egyébként a Bizottság név szerint is felvette az „érdekelt felek” listájára.

116

Ezenkívül, ami a CRF exportőr tagjainak a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárásban való aktív részvételét illeti, a fenti 104. és 115. pontból kitűnik, hogy a CRF néhány exportőr tagját a Bizottság kiválasztotta, és ezek részt vettek a mintavételi eljárásban és a vizsgálati eljárásban. A Bizottság elismerte, hogy a lehetőségekhez mérten a CRF‑nek a vizsgálatban részt vevő exportőr tagjai által szolgáltatott adatokat és észrevételeket használta fel (a megtámadott rendelet (8), (19), (35) és (38) preambulumbekezdése).

117

A Bizottság azon döntése, hogy nem veszi figyelembe az előkészítő vizsgálatban részt vevő egyes vállalkozások által szolgáltatott információkat, nem fosztja meg e vállalkozásokat azon lehetőségtől, hogy személyes érintettségük bizonyításának alátámasztása érdekében hivatkozzanak részvételükre. A mintavételi eljárásban részt vevő exportőrök, valamint az eredetileg kiválasztott exportőrök részt vettek az előkészítő vizsgálati eljárásban, és a Bizottság megvizsgálta álláspontjukat a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárás keretében. E megállapítást nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a Bizottság végül úgy határozott, hogy nem fogadja el az ezen exportőrök által szolgáltatott információkat (lásd ebben az értelemben: 1996. július 11‑iSinochem Heilongjiang kontra Tanács ítélet, T‑161/94, EU:T:1996:101, 47. pont).

118

Ezenfelül, ami a Bizottság azon kötelezettségét illeti, hogy figyelembe vegye az általa elfogadni szándékozott jogi aktusnak a termelő‑exportőr CFR‑tagok helyzetére gyakorolt következményeit, a megtámadott rendelet (81) és (84) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy annak megállapításával, hogy Kambodzsának „nem kellene a teljes három év alatt a kivitelt megnehezítő teljes vámösszeget megfizetnie, hanem fokozatosan tudna több indica rizst exportálni az Unióba”, a Bizottság elismerte, hogy az említett rendelet a kambodzsai exportőrök gazdasági helyzetére kedvezőtlen hatást fog gyakorolni, és megnehezíti számukra a Kambodzsából származó indica rizsnek az Unióba történő exportját. Ezeket a következményeket is figyelembe vette, amikor úgy határozott, hogy a közös vámtarifa mértékének fokozatos csökkentése elegendő.

119

Végezetül hozzá kell tenni, hogy személyükben érintettek lehetnek azon természetes vagy jogi személyek, akik miatt a kereskedelmi tevékenységükre vonatkozó adatok felhasználása alapján a védintézkedéseket meghozták (lásd ebben az értelemben: 2018. október 18‑iRotho Blaas, C‑207/17, EU:C:2018:840, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

120

A jelen ügyben a megtámadott rendelet (27)–(42) és (61)–(64), (66)–(68), (76) és (77) preambulumbekezdéséből az következik, hogy a Bizottság az Eurostatnak a Kambodzsából, tehát a kambodzsai exportőr vállalkozásoktól származó behozatalra vonatkozó – abszolút értékben és piaci részesedésben kifejezett – számadatait, valamint az általuk alkalmazott árakat használta fel, és ezen behozatal növekedését kifejezetten összekapcsolta az uniós gazdasági ágazatnak okozott azon súlyos nehézségekkel, amelyek a Bizottság szerint igazolták a védintézkedések elfogadását. Ily módon a megtámadott rendelet személyében érinti a CRF‑nek a megtámadott rendeletben név szerint azonosított exportőr tagját, valamint a Bizottság által azonosított és a mintavételi és vizsgálati eljárással érintett exportőr tagjait, mivel a védintézkedéseket a kereskedelmi tevékenységükkel kapcsolatos adatok felhasználása alapján hozták meg.

121

A fentiekre tekintettel a Kambodzsából származó indica rizst az Unióba exportáló CRF‑tagokat az ítélkezési gyakorlat értelmében vett zárt kategóriába tartozóknak kell tekinteni, akiket a megtámadott rendelet név szerint azonosított, és részt vettek az említett rendelet elfogadásához vezető eljárásban, valamint a kereskedelmi tevékenységükre vonatkozó adatokat arra használták fel, hogy velük szemben védintézkedéseket vezessenek be, és tekintetükben az említett intézkedések következményeit a közös vámtarifa szerinti vámtételek meghatározása során figyelembe vették. E vállalkozásokat tehát személyükben érinti a megtámadott rendelet.

122

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a CRF kereshetőségi joggal rendelkezik a Kambodzsából az Unióba irányuló exportot bonyolító, a megtámadott rendelet által közvetlenül és személyükben érintett tagjai tekintetében, anélkül hogy vizsgálni kellene a CRF‑nek az egyéni vagy azon tagjai nevében való kereshetőségi jogát, akiket a Bizottság nem azonosított a megtámadott rendelet elfogadásához vezető eljárás során, és anélkül, hogy szükség lenne annak meghatározására, hogy a megtámadott rendelet a fenti 39. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerinti második eset értelmében vett végrehajtási intézkedéseket nem tartalmazó szabályozási aktusnak minősül‑e.

123

Mivel a Bizottság másodlagosan felhozta azt az érvet, hogy a Kambodzsai Királyságnak és a CRF‑nek nem fűződik érdeke az eljáráshoz, a Törvényszék emlékeztet arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely természetes vagy jogi személy által indított megsemmisítés iránti kereset csak abban az esetben elfogadható, ha e személynek érdeke fűződik a megtámadott jogi aktus megsemmisítéséhez. Ez az érdek feltételezi, hogy e jogi aktus megsemmisítése önmagában jogi következményekkel járhat, és a kereset ezért – eredményét tekintve – az azt indító fél javára szolgálhat (lásd ebben az értelemben: 2009. szeptember 17‑iBizottság kontra Koninklijke FrieslandCampina ítélet, C‑519/07 P, EU:C:2009:556, 63. pont; 2011. december 21‑iACEA kontra Bizottság ítélet, C‑319/09 P, nem tették közzé, EU:C:2011:857, 67. pont; 2014. február 27‑iStichting Woonpunt és társai kontra Bizottság ítélet, C‑132/12 P, EU:C:2014:100, 67. pont; 2014. február 27‑iStichting Woonlinie és társai kontra Bizottság ítélet, C‑133/12 P, EU:C:2014:105, 54. pont).

124

A felperes eljáráshoz fűződő érdekének már fennállónak és aktuálisnak kell lennie. Nem lehet jövőbeli vagy hipotetikus helyzettel kapcsolatos. Ezen érdeknek – a kereset tárgyára tekintettel – a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül, és a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik (lásd: 2015. szeptember 17‑iMory és társai kontra Bizottság ítélet, C‑33/12 P, EU:C:2013:609, 56. és 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2019. április 10‑iDeutsche Post kontra Bizottság ítélet, T‑388/12, EU:T:2013:237, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

125

A felperesre hárul annak bizonyítása, hogy az eljáráshoz érdeke fűződik. Ha a felperes által hivatkozott érdek valamely jövőbeli jogi helyzetre vonatkozik, a felperesnek bizonyítania kell, hogy e helyzet sérelme már most bizonyos. Ennélfogva a felperes annak bizonyítása során, hogy a megtámadott aktus megsemmisítése iránti kérelemhez érdeke fűződik, nem hivatkozhat jövőbeli és bizonytalan helyzetekre (lásd: 2014. április 30‑iHagenmeyer és Hahn kontra Bizottság ítélet, T‑17/12, EU:T:2014:234, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

126

A jelen ügyben a Törvényszék emlékeztet arra, hogy már megállapítást nyert, hogy a megtámadott rendelet hatást gyakorol a Kambodzsai Királyság, valamint a CRF exportőr tagjainak gazdasági és jogi helyzetére.

127

Mivel a megtámadott rendelet érinti a Kambodzsai Királyság és a CRF tevékenységét, az említett rendelettel visszaállított, a Kambodzsából származó indica rizsnek az Unióba történő behozatalát sújtó közös vámtarifa szerinti vámok megsemmisítése személyes előnyt biztosíthat a Kambodzsai Királyság és a CRF számára.

128

Következésképpen meg kell állapítani, hogy Kambodzsának és a CRF‑nek a megtámadott rendelet elfogadásához vezető vizsgálattal érintett exportőr tagjai révén érdeke fűződik ahhoz, hogy az említett rendelet megsemmisítését kérje.

129

E következtetést nem kérdőjelezi meg a Bizottság által hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

130

A 2016. december 21‑iTanács kontra Front Polisario ítéletben (C‑104/16 P, EU:C:2016:973) ugyanis a Bíróság előtti kérdés arra vonatkozott, hogy valamely harmadik állam egy liberalizációs megállapodást területi követelések tárgyát képező földrajzi területre alkalmazott. A kérdés így a valamely terület határainak elismerésére vonatkozó nemzetközi jogi problematikát, nem pedig az uniós kereskedelempolitika körébe tartozó rendelet hatásait érintette.

131

A fentiek összességéből következik, hogy az elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.

132

Az eljárási szabályzat 133. cikke alapján a költségekről az eljárást befejező ítéletben vagy végzésben kell határozni. Mivel a jelen végzés nem zárja le az eljárást, a költségekről jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kibővített ötödik tanács)

a következőképpen határozott: