1

Az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalánál (EUIPO) a beavatkozó fél, a Landeskammer für Land‑ und Forstwirtschaft in Steiermark (Stájerország regionális mezőgazdasági és erdészeti kamarája, Ausztria) javára 2007. október 15‑én 900100. számon bejegyezték az Európai Uniót megjelölő, alábbi ábrás védjegy nemzetközi lajstromozását:

2

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 29. osztályba tartozó árukkal kapcsolatban tették, és azok az alábbi leírásnak feleltek meg: „A [2081/92/EGK tanácsi rendelet 17. cikkében megállapított eljárás szerint a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések bejegyzéséről szóló 1107/96/EK rendelet mellékletének kiegészítéséről szóló, 1996. július 1‑jei 1263/96/EK bizottsági rendelet (HL 1996. L 163., 19. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 19. kötet, 234. o.)] által meghatározott szakmai előírásoknak megfelelően előállított tökmagolaj”.

3

2013. október 18‑án a felperes, G. Schmid, a vitatott védjegy – használat hiánya miatti – megszűnésének megállapítása iránti kérelmet terjesztett elő az EUIPO‑nál, az európai uniós védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK módosított tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 51. cikke (1) bekezdésének a) pontja [jelenleg az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14‑i (EU) 2017/1001 rendelet (HL 2017. L 154., 1. o.) 58. cikke (1) bekezdésének a) pontja] alapján. E kérelemben a felperes arra hivatkozott, hogy a vitatott védjegy az árujegyzékébe tartozó áruk tekintetében, megszakítás nélküli öt éven át nem képezte tényleges használat tárgyát az Európai Unióban.

4

2014. február 24‑én a beavatkozó fél a megszűnés megállapítása iránti kérelem elutasítását kérte, és a vitatott védjegy tényleges használatának igazolásaként több dokumentumot is benyújtott (a beavatkozó fél által a törlési osztály előtti eljárásban benyújtott beadvány A.1–A.66. mellékletei).

5

2015. július 8‑i határozatával az EUIPO törlési osztálya – 2013. október 18‑i hatállyal – megállapította a vitatott védjegy megszűnését. A törlési osztály úgy vélte, hogy a szolgáltatott bizonyítékok nem támasztották kellőképpen alá a vitatott védjegy használatának jelentőségét a hivatkozott időszak, nevezetesen a 2008. október 18‑a és 2013. október 17‑e közötti időszak tekintetében. Ezen osztály szerint a benyújtott számlák kizárólag reklámanyagokra és képzési költségekre vonatkoztak, amelyek nem bizonyították a termékértékesítést. A törlési osztály kiemelte, hogy a többi mellékletben nem szerepelt dátum, illetve hogy a vitatott védjegy nem volt felismerhető, és ennélfogva a védjegyjogok fenntartásához szükséges tényleges használatot nem bizonyították.

6

2015. szeptember 2‑án a beavatkozó fél a 207/2009 rendelet 58–64. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 66–71. cikke) alapján fellebbezést nyújtott be az EUIPO‑hoz a törlési osztály határozata ellen. A beavatkozó fél az EUIPO fellebbezési tanácsához benyújtott fellebbezésének indokait kifejtő beadványának mellékleteként csatolt több, a vitatott védjegy használata terjedelmének bizonyítására szolgáló dokumentumot.

7

2016. december 7‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte a törlési osztály határozatát. A fellebbezési tanács lényegében azt állapította meg, hogy a vitatott védjegy tényleges használatát bizonyították.

8

Először is, a fellebbezési tanács kiemelte, hogy annak meghatározásakor, hogy a vitatott védjegy a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2017/1001 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése) értelmében véve tényleges használat tárgyát képezte‑e, egyrészt nincs jelentősége annak a kérdésnek, hogy a „Steirisches Kürbiskernöl” megnevezés a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 343., 1. o.) szerinti oltalom alatt álló földrajzi jelzésként (OFJ) védelmet élvezett. Másrészt, annak a kérdésnek, hogy e megnevezés leíró jellegű vagy szokásos megnevezés volt‑e, nem volt jelentősége annak eldöntésekor, hogy sor került‑e ilyen használatra (a megtámadott határozat 17–19. pontja).

9

Ezt követően, ami a tényleges használat igazolását illeti, a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a törlési osztály egyrészt helyesen telepítette a védjegyjogosult jogai fenntartásának biztosítására alkalmas használatra vonatkozó bizonyítás terhét, másrészt helyesen vette figyelembe mind a beavatkozó fél, mind a felperes által előterjesztett bizonyítékokat, egyidejűleg tekintetbe véve az utóbbi és szakmai képviselői által kifejtett tényismertetést (a megtámadott határozat 21–23. pontja). A fellebbezési tanács hozzátette, hogy ami azon tényeket illeti, amelyeket a két fél bizonyosnak tekintett, azokat a feleknek már nem is kellett volna bizonyítaniuk, a törlési osztálynak pedig nem kellett volna megvizsgálnia (a megtámadott határozat 25. és 26. pontja).

10

Végül annak eldöntéséhez, hogy sor került‑e a vitatott védjegynek a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett használatára, a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy mivel a jogvita nem a vitatott védjegy használatának helyével, időtartamával és intenzitásával volt kapcsolatos, a törlési osztálynak nem kellett volna vizsgálnia ezen elemeket, csupán azt a kérdést, hogy egyrészt a használatra a lajstromozott alaknak megfelelően kerül‑e sor, másrészt hogy e használat védjegyként történő használat volt‑e (a megtámadott határozat 26. pontja).

11

E tekintetben először is, ami a vitatott védjegy használatának alakját illeti, a fellebbezési tanács kiemelte, hogy a lajstromozott alak eltért a használt alaktól. A fellebbezési tanács ugyanis hangsúlyozta, hogy a használt alak a jobb alsó részen az Unió jelképét tünteti fel, amely az érintett áruk tekintetében OFJ‑ként uniós szinten fennálló oltalomra utal vissza (a megtámadott határozat 36. és 37. pontja). A fellebbezési tanács hozzátette, hogy mivel e jelölés az ilyen oltalom alatt álló áruk esetében kötelező, és e jelzést a vitatott védjegytől függetlenül is el lehet helyezni az árukon, ez nem érinti a vitatott védjegy megkülönböztető elemeit (a megtámadott határozat 38. és 39. pontja).

12

Másodszor, ami a védjegyként történő használatot illeti, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy valóban ilyen használatról volt szó (a megtámadott határozat 41. pontja). E tekintetben úgy vélte, hogy annak a ténynek, hogy a vitatott védjegyet és a tökmagolajgyártók védjegyeit egymással kombinálva használták, nem volt jelentősége. A fellebbezési tanács hangsúlyozta, hogy a címkét minden olajgyártó másként helyezte el a terméken, és hogy az összetett címkézés is megengedett (a megtámadott határozat 41. pontja). A fellebbezési tanács a megtámadott határozat 42. pontjában pontosította, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikkének és 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának célja az volt, hogy a védjegyjogosultat védjegyének tényleges használatára ösztönözze, és a lajstromozás érvényessége ne legyen kétségbe vonható. A fellebbezési tanács ugyanakkor úgy vélte, hogy a 207/2009 rendelet 15. cikke nem követelte meg, hogy a védjegyjogosult és az áru tényleges gyártója azonos legyen, mivel a védjegy funkciója abban áll, hogy biztosítja, hogy az azzal jelölt árukat egyetlen vállalkozás ellenőrzésével állítják elő (a megtámadott határozat 42. pontja). Végül a fellebbezési tanács hozzátette, hogy nem volt jelentősége annak a kérdésnek, hogy a védjegyjogosultnak mint közjogi személynek milyen szerepe volt a tökmagolaj értékesítésében és az általa végzett ellenőrzések hatékonyságát illetően, hiszen nem együttes védjegyről volt szó (a megtámadott határozat 42. pontja).

13

A fellebbezési tanács következésképpen a felperes által a vitatott védjegy megszűnésének megállapítása iránt benyújtott kérelmet teljes egészében elutasította, és a felperest kötelezte a költségek viselésére.

14

A felperes keresetében azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

A tárgyaláson a felperes kérte, hogy kereseti kérelmeinek harmadik részét akként módosíthassa, hogy azt kéri, hogy a Törvényszék az EUIPO‑t kötelezze a felperes részéről felmerült költségek viselésére, ideértve az EUIPO előtti eljárás során felmerült költségeket is.

16

Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:

17

A tárgyaláson az EUIPO tiltakozott az ellen, hogy a felperes módosíthassa kérelmeinek harmadik részét.

18

A beavatkozó fél azt kéri, hogy a Törvényszék:

19

Figyelemmel a Bíróság 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze (C‑689/15, EU:C:2017:434) ítéletének kihirdetésére, az EUIPO által benyújtott eljárás felfüggesztése iránti kérelmet a Törvényszék a 2017. június 9‑i határozattal elutasította.

20

A felperes és a beavatkozó fél a tárgyaláson olyan iratokat mutattak be, amelyek olyan bizonyítékokat tartalmaztak, amelyeket az EUIPO előtti eljárásban nem terjesztettek elő, és amelyeket első alkalommal a Törvényszék előtti eljárás során ismertettek. Ily módon a felperes benyújtotta az Oberlandesgericht Wien (bécsi regionális felsőbíróság, Ausztria) egy olyan ügyben hozott 2017. augusztus 25‑i ítéletének másolatát, amely egy ugyanazon felek között folyamatban lévő üggyel volt kapcsolatos, mint a jelen eljárás felei. A beavatkozó fél pedig egy, a Steirisches Kürbiskernöl ggA internetes honlapjáról származó dokumentumot nyújtott be.

21

Mindenesetre, anélkül, hogy e bizonyítékok bizonyító erejéről nyilatkozni kellene, azt kell megállapítani, hogy ezen iratok új bizonyítékokat tartalmaznak, amint arra a fenti 20. pontban rámutattunk, és azokat elkésve nyújtották be.

22

A Törvényszék eljárási szabályzata 85. cikkének (1) bekezdése értelmében ugyanis a bizonyítékokat és a felajánlott bizonyítékokat az első beadványváltás keretében kell előterjeszteni. Ugyanezen rendelet 85. cikkének (3) bekezdése értelmében az eljárás szóbeli szakaszának befejezését, illetve a Törvényszék azon határozatát megelőzően, hogy az eljárás szóbeli szakaszának mellőzésével határozzon, a felperes és az alperes kivételesen további bizonyítékokat terjeszthet elő vagy ajánlhat fel, feltéve hogy a késedelmes előterjesztés vagy felajánlás igazolt.

23

Márpedig a jelen esetben az említett bizonyítékoknak a tárgyalás során való bemutatása e rendelkezések értelmében véve késedelmesen történt. Mivel a felperes és a beavatkozó fél nem terjesztett elő e bizonyítékok késedelmes előterjesztésére vonatkozóan igazolást, azokat az eljárási szabályzat 85. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében mint elfogadhatatlanokat ki kell zárni a vizsgálatból, már csak azért is, mert e bizonyítékok nem szerepeltek a fellebbezési tanács előtti eljárás iratanyagában, és a Törvényszéknek nem az a feladata, hogy az első ízben hozzá benyújtott dokumentumokra tekintettel újból megvizsgálja a tényállási elemeket (lásd: 2017. június 22‑iBiogena Naturprodukte kontra EUIPO [ZUM wohl] ítélet, T‑236/16, EU:T:2017:416, 21. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

Elöljáróban azt kell megállapítani, hogy a felperes – kereseti kérelmeinek első része alapján, amelyet elsődleges jelleggel terjesztett elő – azt kéri, hogy a Törvényszék változtassa meg a megtámadott határozatot, és állapítsa meg a vitatott védjegy megszűnését. Kérelmeinek második részében, amelyet másodlagos jelleggel terjesztett elő, a felperes a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését kéri.

25

Márpedig, a megváltoztatásra irányuló kérelmeket illetően az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a megváltoztatásra irányuló jogkör gyakorlásának főszabály szerint azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a Törvényszék, miután felülvizsgálta a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelést, a már bizonyított ténybeli és jogi elemek alapján meg tudja állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia (2011. július 5‑iEdwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 72. pont).

26

A Törvényszék úgy véli, hogy ily módon el kell végezni a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelés felülvizsgálatát, ami azt jelenti, hogy elsőként elemezni kell a felperes által felhozott azon jogalapokat, amelyek a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését támaszthatják alá, másodszor pedig a megtámadott határozat megváltoztatását alátámasztó megállapításokat.

27

Keresetének alátámasztásaként a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének, 51. cikke (1) bekezdése a) pontjának és 55. cikke (1) bekezdésének [jelenleg a 2017/1001 rendelet 62. cikke (1) bekezdésének] megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

28

A felperes azt állítja, hogy először is, a vitatott védjegyet nem a (kereskedelmi) származás megjelöléseként, azaz nem olyan, a fogyasztó vagy a végső felhasználó számára az áru (kereskedelmi) származásának azonosságát garantáló védjegyként használták, amely a vitatott védjeggyel jelölt áruk és az ugyanezen védjeggyel jelölt, de valamely más vállalkozástól származó áruk megkülönböztetését teszi lehetővé, másodszor, a fellebbezési tanács nem végezte el a megjelölés fogyasztók általi észlelésének vizsgálatát, harmadszor, a vitatott védjegyet csupán minőségjelzőként vagy szokásos megnevezésként használták, negyedszer, a vitatott védjegy használata a célközönség számára megtévesztő.

29

Közelebbről, a felperes úgy véli, hogy azt a kérdést, hogy a vitatott védjegyet az érintett vásárlóközönség mint a vitatott védjeggyel jelölt áruknak az ugyanezen védjeggyel jelölt, de más vállalkozástól származó áruktól való megkülönböztetését lehetővé tevő származásmegjelölésként fogja‑e fel, a szóban forgó védjegy tényleges használatának jogi értékelése keretében kell vizsgálni. Márpedig a jelen esetben a fellebbezési tanács szerinte nem vizsgálta kellőképpen meg e kérdést, hiszen a fellebbezési tanács a védjegyként történő használatot mindössze a megtámadott határozat két pontjában, nevezetesen a 41. és a 42. pontban említette röviden, amikor megerősítette, hogy a megjelölés használata a tökmagolajos üvegeken megkülönböztető jellegű használat volt.

30

Ráadásul a felperes azt állítja, hogy a fellebbezési tanács tévedett, amikor úgy vélte, hogy ahhoz, hogy védjegyként való használatról lehessen beszélni, elegendő, ha az árukat egyetlen vállalkozás ellenőrzésével állítják elő. E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a fellebbezési tanács nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a fogyasztók miként észlelték a vitatott védjegyet. Szerinte az átlagos fogyasztó e megjelölést nem védjegyként észleli, hanem pusztán minőségjelzőként fogja fel, mint szokásos megnevezést, amely az 1263/96 rendelet hatálya alá tartozik.

31

A felperes szerint a fellebbezési tanács így nem győződött meg arról, hogy a fogyasztók e megjelölést mint származást jelölő védjegyet fogják‑e fel, illetve, hogy meg tudják‑e különböztetni az árukat más gyártók azon áruitól, amelyek az előállításukat illetően szintén megfelelnek az 1263/96 rendelet követelményeinek, és amelyeket szintén „Steirisches Kürbiskernöl ggA”‑nak (stájerországi tökmagolaj OFJ‑nek) lehet nevezni.

32

E tekintetben a keresetlevélben a felperes hangsúlyozza, hogy Wathelet főtanácsnok W. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ügyre (C‑689/15, EU:C:2016:916) vonatkozó indítványából következik, hogy valamely minőségjelzésnek szükségképpen meg kell felelnie a védjegy származást jelölő funkciójának ahhoz, hogy jogosultja gyakorolhassa azt a kizárólagos jogot, amelyet a 207/2009 rendelet 9. cikke (jelenleg a 2017/1001 rendelet 9. cikke) biztosít számára. Ily módon, amennyiben valamely önálló védjegyet minőségjelzésként használnak, az csak akkor képezi a kizárólagos jogok fenntartására alkalmas használat tárgyát, ha az említett minőségjelző nemcsak a termék minőségének jelzését képezi, hanem egyidejűleg a származás jelzését is (lásd ebben az értelemben: Wathelet főtanácsnok W. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ügyre vonatkozó indítványa, C‑689/15, EU:C:2016:916, 46. és 47. pont). A tárgyaláson a felperes, akit felkértek, hogy foglaljon állást a 2017. január 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet (C‑689/15, EU:C:2017:434) jelentőségét illetően, amely ítéletet a jelen ügy eljárásának írásbeli szakasza során hirdettek ki, úgy vélekedett, hogy ezen ítélet a jelen ügyre is irányadó.

33

A jelen ügyben a felperes úgy véli, hogy a fellebbezési tanács elmulasztotta megvizsgálni azt, hogy a szóban forgó védjegy tényleges használata megfelelt‑e az alapvető, származást jelölő funkciónak. A szóban forgó védjegy ugyanis szerinte nem a származás jelöléséhez kötődik, hanem csupán az áru minőségének jelöléséhez, amely garantálja, hogy az áru jellege és minősége megfelel az uniós jog követelményeinek, és azt a vásárlóközönség is ilyenként fogja fel.

34

Az EUIPO és a beavatkozó fél vitatja a felperes érveit.

35

Az EUIPO először is úgy véli, hogy mivel a vitatott védjegyet lajstromozták, érvényessége jogilag vélelmezett, és e vélelmet a 207/2009 rendelet 52. cikke (1) bekezdése a) pontjának [jelenleg a 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdése a) pontjának] értelmében csak törlési eljárással lehet megdönteni. Márpedig, a megszűnés megállapítása iránti eljárás, amelyet a jelen ügyben indítottak, nem arra szolgál, hogy valamely lajstromozott védjegy jogi értelemben vett érvényességét vizsgálják. Ennélfogva, a jelen ügy keretében, a vitatott védjegy vonatkozásában a használat jellegének vizsgálata során bizonyos fokú megkülönböztető képességet el kellett volna ismerni.

36

Továbbá szerinte az a tény, hogy a vitatott védjegyet a lajstromozott alakjának megfelelő alakban használták az árujegyzékébe tartozó áruk jelölésére, elvileg azt mutatja, hogy használata védjegyként való használat volt. Ugyanis a lajstromozott védjegyek használatának vizsgálatából álló megszűnés megállapítása iránti eljárást el kell különíteni a védjegyek (esetlegesen a használat révén megszerzett) megkülönböztető képességének és oltalomképességének újbóli vizsgálatából álló törlési eljárástól.

37

Végül, az EUIPO először is úgy véli, hogy az önálló védjegyek, az árujegyzékükbe tartozó áruk kereskedelmi származását jelölő alapvető funkciójukon felül, minőségjelző funkciót is betölthetnek. Közelebbről, ami az OFJ‑ket illeti, azok alapvető funkciója az egymással gazdasági kapcsolatban nem álló különféle gyártóktól származó áruk földrajzi származásának, illetve az e származásnak tulajdonítható minőségi jellemzőknek a jelzéséből áll. Az OFJ nem teszi jobban lehetővé a fogyasztók számára a tanúsító védjegyekkel jelölt áruk fogyasztói számára az azzal jelölt áruknak más gyártók áruitól való megkülönböztetését. Ennélfogva, amikor valamely önálló védjegyet kizárólag OFJ‑ként használnak, az nem képezi ezen önálló védjegy védjegyként történő használatát.

38

Másodszor, az EUIPO úgy véli, hogy az a kérdés, hogy valamely önálló védjegyet az érintett piacon ténylegesen is használtak‑e, az érintett vásárlóközönség észlelésén kell, hogy alapuljon a szóban forgó áruk tekintetében, figyelembe véve az adott ügy összes körülményét. E tekintetben a megjelölés elhelyezését és a jelölt áru megjelenítését kell figyelembe venni, ideértve más megjelöléseknek az árun való elhelyezését is. E tekintetben az EUIPO a tárgyaláson hozzátette, hogy a vitatott védjegy az árukon domináns módon megjelenítve szerepelt. A védjegynek az érintett fogyasztók általi észlelése egyrészt attól is függ, hogy hány vállalkozás jogosult használni a védjegyet, másrészt, hogy milyen jellegű reklámozást folytatnak a védjegy tekintetében. Ily módon a jelen ügyben az állapítható meg, hogy a használat – a megtámadott határozat 41. pontjában megjelölt okokra tekintettel – védjegyként történő használat volt.

39

A tárgyaláson az EUIPO előadta, hogy a 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítéletet (C‑689/15, EU:C:2017:434) követően a védjegyek önálló védjegyként történő használata vizsgálatánál a döntő szempont az, hogy a védjegy garantálja‑e, hogy az áruk egyetlen vállalkozástól származnak, attól függetlenül, hogy a szóban forgó védjegy más funkciókat is betölthet.

40

A beavatkozó fél elöljáróban hangsúlyozza, hogy ellentmondásos lenne azt állítani, hogy nem történt megkülönböztetésre alkalmas használat, miközben a védjegy érintett áruk tekintetében történő tényleges használatát senki nem vitatja. A jelen esetben a tényleges használatot szerinte mind az általa, mind a harmadik felek – nevezetesen a Gemeinschaft Steirisches Kürbiskernöl nevű társulás – által előterjesztett bizonyítékok igazolták.

41

A beavatkozó fél azt állítja, hogy a vitatott védjegy egyszerre védjegy és minőségjelzés. E tekintetben hangsúlyozza, hogy a gyártók egyesületei szintén kérhetik védjegyük lajstromozását. Ez utóbbit mindenesetre az áru minőségére vonatkozó olyan jelzésnek kell tekinteni, amely azt tanúsítja, hogy a gyártó betartotta az előállításra vonatkozó részletes szabályokat.

42

E tekintetben, ami a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdését illeti, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely védjegy akkor képezi e rendelkezés értelmében „tényleges használat” tárgyát, ha alapvető funkciójának megfelelően használják, amely abban áll, hogy biztosítja azon áruk vagy szolgáltatások származásának azonosíthatóságát, amelyekre vonatkozóan lajstromozták, abból a célból, hogy ezeknek az áruknak és szolgáltatásoknak piacot hozzon létre vagy tartson fenn, kivéve a szimbolikus jellegű használatot, amelynek egyetlen célja a védjegy által biztosított jogok fenntartása (2003. március 11‑iAnsul ítélet, C‑40/01, EU:C:2003:145, 43. pont; lásd még: 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 37. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Az a körülmény azonban, hogy egy védjegyet abból a célból használnak, hogy piacot hozzanak létre vagy tartsanak fenn azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak, amelyekre vonatkozóan a védjegyet lajstromozták, és nem kizárólag abból a célból, hogy a védjegy által biztosított jogokat fenntartsák, még nem elegendő a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „tényleges használat” megállapításához. Az is szükséges ugyanis, hogy ez a védjegyhasználat a védjegy alapvető funkciójának megfelelően történjen (2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 39. és 40. pont).

44

Az önálló védjegyek esetében ez az alapvető funkció abban áll, hogy biztosítsa a fogyasztó vagy végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt áru vagy szolgáltatás származásának azonosíthatóságát, lehetővé téve ezáltal számára, hogy azt az összetévesztés veszélye nélkül meg tudja különböztetni a máshonnan származó áruktól vagy szolgáltatásoktól. Ahhoz ugyanis, hogy a védjegy a Szerződés által létrehozni és fenntartani szándékozott torzulásmentes verseny rendszerében betölthesse alapvető szerepét, biztosítékot kell jelentenie arra, hogy a védjeggyel jelölt valamennyi árut vagy szolgáltatást azon egyetlen vállalkozás ellenőrzésével állították elő, illetve nyújtották, amely ezek minőségéért felel (lásd: 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

45

Az, hogy a védjegyet a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában alapvető, származásjelző funkciójának megfelelően kell használni, azt fejezi ki, hogy – bár a védjegyeket más funkciójuknak megfelelően is lehet használni, például a minőség szavatolásával vagy a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkciónak megfelelően – a rendeletben előírt szankciókat kell alkalmazni abban az esetben, ha a védjegyet megszakítás nélkül öt éven át nem az alapvető funkciójának megfelelően használták. Ebben az esetben a védjegyjogosulttal szemben a 207/2009 rendelet 51. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt szabályok szerint meg kell állapítani a védjegyoltalom megszűnését, kivéve ha a védjegy alapvető funkciójának betöltését lehetővé tévő használat megkezdésének elmaradását kellőképpen igazolni tudja (lásd: 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

A fent kifejtett elvekre figyelemmel azt kell megvizsgálni, hogy egy önálló ábrás védjegyként is lajstromozott OFJ használata olyan használatnak tekinthető‑e, amely a védjegy alapvető funkciójának megfelelően történt.

47

E tekintetben, ami az olyan OFJ‑ket illeti, mint az ügy tárgyát képező OFJ is, az 1151/2012 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint a „földrajzi jelzés” elnevezés olyan terméket jelöl:

48

Márpedig, az ítélkezési gyakorlat szerint, ha az önálló védjegy használata – annak ellenére, hogy a különféle gyártók áruinak földrajzi eredetét és az áruk ezen eredetnek tulajdonítható tulajdonságait tanúsítja – nem garantálja a fogyasztók számára, hogy ezek az áruk, illetve szolgáltatások azon egyetlen vállalkozástól származnak, amelynek az ellenőrzése mellett azokat előállították, illetve nyújtották, és amely következésképpen felelőssé tehető az említett áruk, illetve szolgáltatások minőségéért, akkor ez a használat nem a származásjelző funkciónak megfelelően történik (lásd analógia útján: 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 45. pont).

49

Ugyanis nem az önálló védjegy alapvető funkciójának megfelelő használatról van szó abban az esetben, ha a védjegy árukon való elhelyezésének kizárólag az a funkciója, hogy a szóban forgó áruk földrajzi eredetét és az áruk ezen eredetnek tulajdonítható tulajdonságait tanúsító jelzésként szolgáljon, és nem pedig az, hogy ezen túlmenően azt is garantálja, hogy az áruk azon egyetlen vállalkozástól származnak, amelynek az ellenőrzése mellett azokat előállították, és amely a minőségükért felel (lásd analógia útján: 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 46. pont).

50

A jelen esetben a Törvényszék elé terjesztett ügyiratokból az derül ki, hogy a beavatkozó fél, vagyis a vitatott védjegy jogosultja egy közjogi egyesület. Ezen egyesület licenciaszerződést kötött a Gemeinschaft Steirisches Kürbiskernöl nevű társulással. E szerződés értelmében e társulás mint a kizárólagos jogosult, engedélyezi a tagjai számára a vitatott védjegy használatát. Csak az említett társulás „ellenőrzési szerződéssel” rendelkező tagjai jogosultak a vitatott védjegyet használni. A Gemeinschaft Steirisches Kürbiskernöl nevű társulás szabályzatának 2. cikke értelmében a társulásnak többek között az a „célja, hogy védje tagjainak érdekeit az eredetmegjelölések Európai Bizottság által biztosított oltalmának alkalmazásával kapcsolatban a stájerországi tökmagolajat illetően […], valamint tagjainak támogatása a stájerországi tökmagolaj értékesítésében, az ezzel kapcsolatos marketing‑ és PR‑tevékenység formájában”.

51

Ebből következik, hogy amint azt a beavatkozó fél a tárgyaláson kifejtette, e társulás ellenőrzi, hogy a tagjai miként állítják elő az árukat. Ugyanakkor, a társulás nem vesz részt tagjai áruinak gyártásában és nem is felel ezen árukért (lásd analógia útján: 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 48. pont). Ily módon a beavatkozó fél, aki licenciaszerződést kötött az említett társulással, maga szintén nem vesz részt az említett áruk gyártásában, és nem felel azokért.

52

Márpedig a védjegy alapvető funkcióját nem szabad a jelen ítélet 45. pontjában felsorolt más olyan funkciókkal összetéveszteni, amelyeket a védjegy adott esetben betölthet, így például a szóban forgó áru minőségének szavatolására (lásd ebben az értelemben: 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet, C‑689/15, EU:C:2017:434, 44. pont) vagy annak földrajzi eredetének jelzésére irányuló funkcióval. Ugyanis, amint azt a felperes a tárgyaláson kifejtette, és amelyet az EUIPO is megerősített, és amint arra a fenti 44., 48. és 49. pontban emlékeztettünk, egy önálló védjegy akkor tölti be származásjelző funkcióját, ha a használata szavatolja a fogyasztók számára, hogy az azzal jelölt árukat azon egyetlen vállalkozás ellenőrzése mellett állították elő, amely ezen áruk minőségéért felel. A jelen esetben a vitatott védjegy használata nem e származásjelző funkciónak megfelelően történt.

53

Amint azt a tárgyaláson a beavatkozó fél és az őt kísérő szakértő kifejtette, kétségtelen, hogy a Gemeinschaft Steirisches Kürbiskernöl nevű társulás ellenőrzéseket végez a tökmagolaj gyártását illetően, annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy a szóban forgó árut a meghatározott szabályoknak megfelelően állították‑e elő, és e szabályok betartását egy államilag elismert hatóság ellenőrzi. A tárgyaláson a beavatkozó fél ismételten hangsúlyozta azt a tényt, hogy a 2017. június 8‑iW. F. Gözze Frottierweberei és Gözze ítélet (C‑689/15, EU:C:2017:434) alapjául szolgáló ügy körülményeivel ellentétben a társulás teljes körű ellenőrzést gyakorolt a gyártási folyamat felett, az előállítás valamennyi fázisát ideértve, ami a jelen ügyet eltérővé teszi a fent említett ügytől, hiszen ez utóbbi ügyben a szóban forgó társulás kizárólag a nyersanyag, nevezetesen a pamutszálak tekintetében gyakorolt ellenőrzést. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy az ilyen elemek nem alkalmasak a fenti 51. és 52. pontban szereplő értékelés megcáfolására, hiszen bár ezek lehetővé teszik a vitatott védjegy számára, hogy betölthesse az áruk minőségének ellenőrzésével kapcsolatos funkciót a gyártási folyamatban, azonban a gyártó azonosságával kapcsolatos funkció betöltését nem.

54

Egyébként, a használatot folytató személy közjogi vagy magánjogi jellege nem releváns annak meghatározásánál, hogy a vitatott védjegy a 207/2009 rendelet 15. cikke (1) bekezdésének értelmében vett tényleges használat tárgyát képezte‑e (lásd ebben az értelemben: 2008. december 9‑iVerein Radetzky‑Orden ítélet, C‑442/07, EU:C:2008:696, 17. és 24. pont). Ezenfelül, a tényleges használatot mind a védjegyjogosult, mind a védjegy használatára feljogosított valamely harmadik személy végezheti (lásd ebben az értelemben: 2003. március 11‑iAnsul ítélet, C‑40/01, EU:C:2003:145, 37. pont). Ugyanakkor, amint arra a fenti 44. pontban emlékeztettünk, az önálló védjegy használatának szavatolnia kell, hogy az azzal jelölt árukat vagy szolgáltatásokat azon egyetlen vállalkozás ellenőrzésével állítják elő vagy nyújtják, amely azok minőségéért felel, és a jelen esetben nem ez a helyzet.

55

Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács nem vétett jogi hibát azzal, hogy a megtámadott határozat 42. pontjában úgy vélekedett, hogy először is, a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése nem követelte meg, hogy a végső felhasználónak a szóban forgó megjelölés használatából a vitatott védjegy gyártójának azonosságára kell tudnia következtetni, másodszor, hogy elegendő, ha a védjegyjogosult ellenőrzést gyakorol annak érdekében, hogy biztosítsa, hogy az e védjeggyel jelölt valamennyi árut egyetlen vállalkozás ellenőrzésével állították elő.

56

E tekintetben egyrészt a tökmagolajos üvegek ábrázolásaiból és a beavatkozó félnek az EUIPO törlési osztálya előtti eljárás során benyújtott beadványához csatolt reklámcélú iratokból – amelyek a jelen eljárásban benyújtott beadvány A.1–A.66. sz. mellékleteiben szerepelnek –, másrészt a Törvényszék előtti tárgyaláson adott magyarázatokból az derül ki, hogy a vitatott védjegy önmagában véve nem tartalmaz semmiféle, egy adott gyártóra vagy védjegyjogosultra vonatkozó utalást, és mindössze a szóban forgó áru földrajzi eredetének és tulajdonságainak jelzését teszi lehetővé. Ennélfogva úgy kell tekinteni, hogy a vitatott védjegy nem teszi lehetővé valamely vállalkozás említett védjeggyel jelölt áruinak az ugyanezen védjeggyel jelölt, de más vállalkozásoktól származó áruktól való megkülönböztetését.

57

Ezen értékelést nem dönti meg az a tény, hogy a Gemeinschaft Steirisches Kürbiskernöl nevű társulás tagjai kötelesek a tökmagolajos üvegeken olyan címkéket elhelyezni, amelyeken ellenőrzési számok szerepelnek. E tekintetben a beavatkozó fél a tárgyaláson részletesen elmagyarázta az ellenőrzési számok azon rendszerét, amelynek segítségével a fogyasztó e társulás honlapján megismerheti a kérdéses árura vonatkozó részletes adatokat, mint például annak kereskedelmi származását, a magok betakarításának idejét és az üveg méretét. Ily módon, a 2011. szeptember 22‑iInterflora és Interflora British Unit ítéletre (C‑323/09, EU:C:2011:604) támaszkodva, a beavatkozó fél úgy véli, hogy egy szokásosan tájékozott és észszerűen figyelmes fogyasztó tudhatja, hogy a vitatott védjegyet kizárólag a társulás tagjai használják.

58

Ugyanakkor, azon a tényen felül, hogy ezen elemeket elfogadhatatlanoknak nyilvánították (lásd a fenti 23. pontot), azok nem teszik lehetővé azon következtetés megdöntését, hogy a vitatott védjegy használata nem szavatolja azt, hogy az azzal jelölt áruk azon egyetlen vállalkozástól származnak, amelynek ellenőrzésével ezen árukat előállították, és amely ezen áruk minőségéért felel. Ugyanis a tárgyaláson bemutatott címkézés, amely az üvegek nyakán található, a gyártónak az üveg törzsén világosan feltüntetett nevét egészíti ki.

59

A fenti megfontolások egészére tekintettel, a felperes alappal állítja, hogy a fellebbezési tanács megsértette a 207/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdését.

60

Mivel a felperes által hivatkozott egyetlen jogalap megalapozott, a megtámadott határozatot hatályon kívül kell helyezni.

61

Ami a felperes kérelmeinek arra irányuló részét illeti, hogy a Törvényszék változtassa meg a megtámadott határozatot és állapítsa meg a vitatott védjegy megszűnését, azt úgy kell érteni, hogy a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék hozzon olyan határozatot, amelyet szerinte az EUIPO‑nak hoznia kellett volna, nevezetesen olyan határozatot, amely megállapítja, hogy a vitatott védjegy megszűnése megállapításának feltételei a jelen esetben fennálltak. A felperes tehát a megtámadott határozat megváltoztatását kéri, a 207/2009 rendelet 65. cikke (3) bekezdésében (jelenleg a 2017/1001 rendelet 72. cikkének (3) bekezdésében) meghatározottak szerint.

62

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék számára a 207/2009 rendelet 65. cikkének (3) bekezdése értelmében elismert megváltoztatásra vonatkozó hatáskör nem ruházza őt fel azzal a jogkörrel, hogy olyan értékelést fogalmazzon meg, amellyel kapcsolatban a fellebbezési tanács még nem foglalt állást. Amint arra a fenti 25. pontban emlékeztettünk, a megváltoztatásra vonatkozó hatáskör gyakorlásának tehát főszabály szerint azokra az esetekre kell korlátozódnia, amikor a Törvényszék, miután felülvizsgálta a fellebbezési tanács által megfogalmazott értékelést, a már bizonyított ténybeli és jogi elemek alapján meg tudja állapítani, hogy a fellebbezési tanácsnak milyen határozatot kellett volna hoznia (2011. július 5‑iEdwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EBHT, EU:C:2011:452, 72. pont).

63

A jelen ügyben azt kell megállapítani, hogy a Törvényszék megváltoztatásra vonatkozó hatásköre gyakorlásának feltételei nem teljesülnek.

64

Ugyanis hangsúlyozni kell, hogy a felperes a keresetlevelében kifejti azokat az indokokat, amelyek miatt úgy véli, hogy a beavatkozó fél által az EUIPO előtti eljárásban benyújtott A.1–A.74. sz. mellékletek nem teszik lehetővé a vitatott védjegy tényleges használatának bizonyítását. A beavatkozó fél, úgy tűnik, azt kéri, hogy a Törvényszék vegye figyelembe a kereset elutasítása érdekében mind az általa a törlési osztály előtti eljárásban benyújtott A.1–A.66. sz. mellékleteket, mind az általa a fellebbezési tanács előtti eljárásban a vitatott védjegy használatának igazolásaként benyújtott A.67–A.74. sz. mellékleteket.

65

Márpedig, a megtámadott határozat 15. pontjából az következik, hogy a vitatott védjegy tényleges használatának megállapításánál a fellebbezési tanács csak a törlési osztály előtti eljárásban benyújtott mellékleteket, vagyis az A.1–A.66. sz. mellékleteket vette alapul. Ezzel szemben a megtámadott határozat 16. pontjából az derül ki, hogy a fellebbezési tanács nem tartotta szükségesnek megvizsgálni a beavatkozó fél által benyújtott további iratokat, azaz az A.67–A.74. sz. mellékleteket.

66

Ugyanakkor nem zárható ki, hogy az A.67–A.74. sz. mellékletekben szereplő bizonyítékok, amennyiben azokat a fellebbezési tanács elfogadhatóknak tartja, hasznosak lehetnek a vitatott védjegy tényleges használata fennállásának vizsgálatához. Mivel a fellebbezési tanács nem vizsgálta meg a közigazgatási eljárás során előterjesztett bizonyítékok egészét, nem a Törvényszék feladata azokat első ízben megvizsgálni, és ennek következtében a megtámadott határozat megváltoztatása iránti kérelmet elbírálni (lásd ebben az értelemben: 2011. július 5‑iEdwin kontra OHIM ítélet, C‑263/09 P, EU:C:2011:452, 72. pont).

67

A fentiekre való tekintettel a felperes által előterjesztett megváltozatás iránti kérelmet el kell utasítani.

68

Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján az Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

69

A keresetlevélben a felperes kérte, hogy a Törvényszék a beavatkozó felet kötelezze a költségek viselésére. A tárgyaláson a felperes kérte, hogy a Törvényszék a beavatkozó fél helyett az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére. Az EUIPO vitatta e kérelmet.

70

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az, hogy a pernyertes fél csak a tárgyaláson kérte az EUIPO‑nak a költségek viselésére való kötelezését, nem akadálya annak, hogy a Törvényszék a kérelmének helyt adjon (lásd 2007. szeptember 12‑iConsorzio per la tutela del formaggio Grana Padano kontra OHIM – Biraghi [GRANA BIRAGHI] ítélet, T‑291/03, EU:T:2007:255, 92. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2015. május 7‑iCosmowell kontra OHIM – Haw Par [GELENKGOLD] ítélet, T‑599/13, EU:T:2015:262, 86. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71

Mivel az EUIPO a kereseti kérelmeinek fő részét illetően pervesztes lett, a felperesnek a tárgyaláson előterjesztett kérelmének megfelelően őt kell a költségek viselésére kötelezni. Az eljárási szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján a beavatkozó maga viseli saját költségeit.

72

Egyébként, a tárgyaláson előterjesztett kérelmeiben a felperes kérte, hogy a Törvényszék az EUIPO‑t kötelezze az ő részéről az e hivatal előtti eljárás kapcsán felmerült költségek viselésére.

73

E tekintetben a fellebbezési tanács feladata lesz, a jelen ítéletre figyelemmel, az ezen eljárással kapcsolatban felmerült költségekről határozni (lásd ebben az értelemben: 2012. december 5‑iConsorzio vino Chianti Classico kontra OHIM – FFR [F.F.R.] ítélet, T‑143/11, nem tették közzé, EU:T:2012:645, 74. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott: