–

XL, személyesen,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

a litván kormány képviseletében K. Dieninis, S. Grigonis és V. Kazlauskaitė‑Švenčionienė, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében K. Herrmann, A. Steiblytė és P. Van Nuffel, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az EUSZ 2. cikknek és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének az értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket a C‑146/23. sz. ügyben XL bíró és a Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság, Lengyelország) között, a C‑374/23. sz. ügyben pedig SR és RB bírák és a Lietuvos Respublika (Litván Köztársaság) között az illetményük összege tárgyában folyamatban lévő jogviták keretében terjesztették elő.

3

A Konstytucja Rzeczypospolitej Polskiejnek (a Lengyel Köztársaság alkotmánya) a bírói függetlenségre vonatkozó 178. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1.   § A bírák feladatuk ellátása során függetlenek, és csak az alkotmánynak és a törvényeknek vannak alárendelve.

2.   § A bírák számára a hivatal méltóságának és a feladataiknak megfelelő munkafeltételeket és illetményt kell biztosítani.

3.   § A bírák nem lehetnek tagjai politikai pártnak vagy szakszervezetnek, és nem folytathatnak olyan közéleti tevékenységet, amely összeegyeztethetetlen a bíróságok és a bírák függetlenségének elvével.”

4

A 2001. július 27‑i ustawa – Prawo o ustroju sądów powszechnych (a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény; a Dz. U. 2001. évi 98. száma, 1070. tétel) C‑146/23. sz. ügyre alkalmazandó változatának (a továbbiakban: a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény) a bírák illetményére vonatkozó 91. cikke a következőképpen fogalmaz:

„[…]

1c.   § A bírák éves alapilletménye az előző év második negyedéve átlagbérén alapul, amelyet a Główny Urząd Statystyczny (központi statisztikai hivatal) elnöke az 1998. december 17‑i [ustawa o emeryturach i rentach z Funduszu Ubezpieczeń Społecznych (az öregségi nyugdíjról és társadalombiztosítási pénztár által fizetett egyéb járadékokról szóló törvény); a Dz. U. 1998. évi 162. száma, 1118. tétel)] 20. cikke 2. pontjának megfelelően az 1d. §‑ra figyelemmel a [Dziennik Urzędowy Rzeczypospolitej Polskiej „Monitor Polski”‑ban (a Lengyel Köztársaság hivatalos lapja „Monitor Polski”) tesz közzé.

1d.   § Amennyiben az 1c. §‑ban említett átlagbér alacsonyabb, mint az előző év második negyedévére közzétett átlagbér, a bírák alapilletményének meghatározásakor a korábbi összeget kell alapul venni.

2.   § A bírák alapilletményét fokozatokban kell kifejezni, amelyek szintjét az 1c. §‑ban említett alapilletmény meghatározásának alapjául szolgáló szorzók alkalmazásával állapítják meg. Az egyes bírói álláshelyek alapilletmény‑fokozatait és az egyes fokozatokon belül a bírák alapilletményszintjének megállapítására használt szorzókat e törvény melléklete tartalmazza.

[…]

6.   § A bíró a tisztségével összefüggésben illetményre jogosult.

7.   § A bírák javadalmazását ezenfelül a szolgálati évek száma szerinti juttatás szerint kell differenciálni, amely a hatodik szolgálati évtől kezdve az alapilletmény 5%‑a, majd évente 1%‑kal emelkedik mindaddig, míg el nem éri az alapilletmény 20%‑át.

[…]”

5

A 2021. december 17‑i ustawa o szczególnych rozwiązaniach służących realizacji ustawy budżetowej na rok 2022 (a 2022. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvény; a Dz. U. 2021. évi száma, 2445. tétel, a továbbiakban: a 2022. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény) 8. cikke értelmében:

„1.   2022‑ben [a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény] 91. cikkének 1c. §‑ában említett bírói alapilletményt a központi statisztikai hivatal elnökének közleményében közzétett, 2020 második negyedévi átlagbér alapján kell meghatározni.

2.   Az (1) bekezdésben említett alapot 26 PLN [lengyel zlotyi (hozzávetőleg 6 euró)] összeggel kell növelni.

3.   Amennyiben a külön rendelkezések a rendes bíróságok szervezetéről szóló, 2001. július 27‑i törvény 91. cikkének 1c. §‑ában említett bírói alapilletmény kiszámításának alapjára hivatkoznak, ez a 2022. évre vonatkozóan a központi statisztikai hivatal elnökének közleményében közzétett, 2020 második negyedévi átlagbér 26 PLN összeggel megnövelt összegének felel meg.

4.   Amennyiben a bírák javadalmazására külön rendelkezések vonatkoznak, ez a 2022. évre vonatkozóan az (1) és (2) bekezdés szerint kiszámított illetménynek felel meg.”

6

A 2022. december 1‑jei ustawa o szczególnych rozwiązaniach służących realizacji ustawy budżetowej na rok 2023 (a 2023. évi költségvetési törvény végrehajtását szolgáló egyes intézkedésekről szóló törvény; a Dz. U. 2022. évi száma, 2666. tétel, a továbbiakban: a 2023. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény) 8. cikke a következőképpen rendelkezett:

„1.   A 2023‑ban a [rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény] 91. cikkének 1c. §‑ában említett bírói alapilletmény meghatározásának alapja 5444,42 PLN (hozzávetőleg 1274 euró).

2.   Amennyiben a külön rendelkezések [a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény] 91. cikkének 1c. §‑ában említett bírói alapilletmény kiszámításának alapjára hivatkoznak, ez a 2023. évre vonatkozóan 5444,42 PLN összegnek felel meg.”

7

A 2008. november 6‑i Lietuvos Respublikos teisėjų darbo apmokėjimo įstatymas (a Litván Köztársaság bírák javadalmazásáról szóló törvénye; Žin., 2008., 131–5022. sz.; a továbbiakban: a bírák javadalmazásáról szóló törvény) az alapeljárásra alkalmazandó változatának 3. cikke előírta, hogy az állami politikusok, bírák, állami tisztviselők, közalkalmazottak, valamint az állami és önkormányzati költségvetési intézmények alkalmazottai adott évre vonatkozó, a Lietuvos Respublikos Seimas (a Litván Köztársaság parlamentje) által elfogadott illetményalapját kell a bírák javadalmazására alkalmazni. Ezen illetményalap összege nem lehetett alacsonyabb az előző évi illetményalap összegénél, rendkívüli körülmények esetét kivéve. Ezt az előző év nemzeti fogyasztói árindexe alapján számított éves átlagos inflációs ráta, a havi minimálbér és a közszférabeli átlagilletmények szintjét és alakulását befolyásoló egyéb tényezők hatásának figyelembevételével kellett meghatározni.

8

A bírák javadalmazásáról szóló törvény 4. cikkének (2) bekezdése értelmében a bíróságok és a szakosított bíróságok bíráinak illetménye az alapilletményből, a szolgálati idő alapján járó pótlékból, a pihenőnapokon és munkaszüneti napokon történő munkavégzésért és készenlétért, valamint a helyettesítésért járó díjazásból, végül pedig a munkateher növekedése esetén járó jutalomból állt.

9

Az apygardos teismai (megyei bíróságok, Litvánia) bíráinak illetményét úgy számították ki, hogy az alapilletményt megszorozták az e törvény mellékletének II. címe szerint e bírák esetében alkalmazandó 17,2‑es együtthatóval.

10

XL‑t 2003. december 4‑én kinevezték a Sąd Rejonowy w Suwałkach (suwałki kerületi bíróság, Lengyelország) bírájává. 2007. április 3. óta a Sąd Rejonowy w Białymstokun (białystoki kerületi bíróság) látja el feladatait. Alapjavadalmazása egyrészt az alapilletménye számítási alapjából áll, amelyre 2,5‑szeres együttható alkalmazandó, másrészt a szolgálati jogviszonyban töltött évekért járó, az alapilletmény 20%‑át kitevő juttatásból. Az alapilletményének számítási alapja 2022‑ben 5050,48 PLN (hozzávetőleg 1181 euró), 2023‑ban pedig 5444,42 PLN (hozzávetőleg 1274 euró) volt.

11

XL így 2022 júliusa és novembere között havi 15151,44 PLN (hozzávetőleg 3544 EUR), 2022 decemberére 15033,51 PLN (hozzávetőleg 3517 EUR), 2023 januárjára pedig 16333,26 PLN (hozzávetőleg 3821 EUR) összegű javadalmazásban részesült.

12

Miután a munkáltatója a kérelmére arról tájékoztatta, hogy a 2022. július 1. és 2023. január 31. közötti időszakra javadalmazás címén kifizetettnél 10000 PLN‑nel (hozzávetőleg 2339 euró) többet kapott volna, ha a javadalmazását a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikke 1c. §‑ának megfelelően számították volna ki, XL keresetet indított a Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság) ellen e bíróság, a kérdést előterjesztő bíróság előtt ezen összeg törvényes késedelmi kamatokkal növelt összegének megfizetése iránt.

13

Az említett bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletből (C‑64/16, EU:C:2018:117, 42–45. pont) következően az, hogy a bírák olyan szintű illetményben részesülnek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével, a bírói függetlenség lényegi biztosítékát alkotja. Ugyanezen bíróság úgy véli, hogy ezt a garanciát tiszteletben kell tartani, még akkor is, ha a bírák javadalmazásának megállapítására vonatkozó nemzeti szabályozás módosításai a javadalmazás szintjének tartós csökkentése miatt az anyagi helyzetük tényleges romlását eredményezik.

14

A kérdést előterjesztő bíróság ezt követően hangsúlyozza, hogy a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkének 1c. §‑a előírja, hogy a bírák adott évre vonatkozó alapilletményét objektív módon az előző év második negyedévére vonatkozóan a központi statisztikai hivatal elnöke által közzétett átlagbér alapján kell meghatározni.

15

Hozzáteszi, hogy a bírák alapilletményének megállapítására irányuló ezen mechanizmust azonban a közelmúltban három alkalommal módosították. Így 2021‑ben az alapilletményt az „n–2” év, azaz 2019 második negyedévének átlagbéréhez viszonyítva állapították meg, nem pedig az „n–1” év, vagyis 2020 második negyedévének átlagbére alapján, ami a bírák javadalmazása kiigazításának „befagyasztását” eredményezte. 2022‑ben a 2020. év második negyedévének átlagbérét vették figyelembe, 26 PLN összeggel megemelve. Végül 2023‑ban a bírák javadalmazását nem a 2022. év második negyedévének átlagbére, hanem a lengyel jogalkotó által meghatározott alapilletmény alapján számították ki.

16

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a lengyel kormány e módosításokat Lengyelország gazdasági helyzetével indokolta, amelyet 2021‑re vonatkozóan a Covid19‑világjárvány, 2023‑ra vonatkozóan pedig mind e világjárvány, mind pedig az Oroszországi Föderáció Ukrajna elleni inváziója okozott. Ezzel szemben 2022‑re vonatkozóan semmilyen különleges okra nem hivatkoztak.

17

A kérdést előterjesztő bíróság ezenkívül kifejti, hogy a Sąd Najwyższy (legfelsőbb bíróság, Lengyelország) első elnöke, a Naczelny Sąd Administracyjny (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Lengyelország) elnöke és a Krajowa Rada Sądownictwa (nemzeti igazságszolgáltatási tanács, Lengyelország) három külön keresetet terjesztett a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság, Lengyelország) elé a 2023. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény 8. cikke alkotmányellenességének megállapítása iránt. E három keresetben lényegében azt állították, hogy e cikk sérti a bírák számára a hivatali méltóságukkal arányos javadalmazás biztosítására vonatkozó garanciákat, a bírói függetlenség elvét, valamint a szerzett jogok védelmének elvét és az államba vetett bizalom elvét. Az említett cikk ugyanis olyan módszert ír elő a bírák alapilletményének meghatározására, amely ellentétes a bíráknak az objektív és a jogalkotó hatalom önkényes döntésétől független kritériumok alapján meghatározott, továbbá a hivatali méltósággal arányos javadalmazáshoz való jogával. Mivel a bírák alapilletményét a jogalkotó minden évben meghatározza, az e javadalmazás meghatározásához alkalmazott modell bizonyos mértékig nem előrelátható. Egyébiránt, bár az illetmények „befagyasztását” átmeneti jelleggel vezették be, annak a 2023. évre való fenntartása a bírák javadalmazásának állandó csökkentésére irányuló szándékról tanúskodik, ami sérti a Lengyel Köztársaság alkotmánya 178. cikkének (2) bekezdését. Végül az igazságszolgáltatás működésébe és megszervezésébe való beavatkozásra csak kivételesen, a jogalkotó és az igazságszolgáltatás összehangolt fellépésének eredményeként kerülhet sor.

18

A kérdést előterjesztő bíróság mint XL munkáltatója úgy véli, hogy nem jogosult mellőzni a vitatott nemzeti rendelkezések alkalmazását, és osztja az előző pontban kifejtett érveket. A jelen ügyben a bírák függetlenségének sérelme abban rejlik, hogy három éve tartósan „befagyasztják” a javadalmazásuk kiigazítását, és hogy 2023‑ban de facto felhagytak a bírák javadalmazásának az előző év második negyedéve átlagbérén alapuló meghatározására szolgáló, a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkének 1c. §‑a által előírt mechanizmussal. A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a bírák javadalmazásának e tartós, ismétlődő és jelentős csökkentése a Lengyel Köztársaság államháztartásának stabil helyzetére tekintettel indokolatlan, és a bírói karnak a végrehajtó és a jogalkotó hatalom által diktált politikai megfontolások alapján történő önkényes eljárásra kényszerítésére irányul.

19

XL‑hez hasonlóan a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet (C‑64/16, EU:C:2018:117) és a 2019. február 7‑iEscribano Vindel ítélet (C‑49/18, EU:C:2019:106) nem ültethető át a jelen ügyre, mivel a jelen ügyben a bírák javadalmazásának meghatározására szolgáló mechanizmustól való eltérés állandó, nem pedig átmeneti jellegű, mint az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyekben, és mivel az említett ügyektől eltérően az elsősorban a bírákra vonatkozik.

20

E körülmények között a Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni az [EUSZ 2. cikket], amely a jogállamiság tiszteletben tartása tekintetében meghatározza az Európai Unió alapját képező értékeket, valamint az [EUSZ] 19. cikke (1) bekezdésének [a Charta] 47. cikkével összefüggésben értelmezett második albekezdését, amely a független és pártatlan bírósághoz való fordulás jogán alapuló hatékony jogvédelem tagállamok általi biztosítására vonatkozik, hogy a bírák függetlenségének elvével ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a költségvetési megszorítások érdekében eltér a bírák illetményének a végrehajtó és a jogalkotói hatalom önkényes beavatkozásától független objektív kritériumok alapján történő meghatározására szolgáló mechanizmustól, amely megszorítások a bírák illetményének tartós csökkentését eredményezik, és sértik azokat az alkotmányos garanciákat, amelyek biztosítják, hogy a bírák illetménye a hivatal méltóságának és a feladataiknak megfelelő legyen, és hogy az igazságszolgáltatás feladatát független bíróságok és független bírák végezzék?”

21

A Bíróságnak többek között a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) 2023. november 8‑i ítéletének (K 1/23. sz. ügy) ‑ amely ítéletben megállapítást nyert, hogy a 2023. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény 8. cikke nem egyeztethető össze a Lengyel Köztársaság alkotmánya 178. cikkének (2) bekezdésével ‑ az előzetes döntéshozatal iránti kérelemre gyakorolt esetleges hatására vonatkozó tájékoztatáskérésére válaszul a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy fenn kívánja tartani ezt a kérelmet, mivel a Trybunał Konstytucyjny (alkotmánybíróság) nem vizsgálta meg, hogy e 8. cikk megfelel‑e a bírói függetlenség e 178. cikk (1) bekezdésében rögzített elvének. Ezenkívül ez az ítélet kizárólag a 2023. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényre vonatkozik, míg az alapeljárás annak meghatározását is érinti, hogy a 2022. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény tiszteletben tartja‑e ezt az elvet.

22

SR és RB, a Vilniaus apygardos teismas (vilniusi megyei bíróság, Litvánia) bírái, a Litván Köztársasággal szemben felelősség megállapítása iránti keresetet terjesztettek a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia), a kérdést előterjesztő bíróság elé, SR esetében 74286,09 euró, RB esetében pedig 95620,17 euró kártérítés megfizetése céljából. Azt állítják, hogy javadalmazásuk meghatározása a végrehajtó és a törvényhozó hatalom politikai akaratától függ, és hogy ez sérti különösen a bírói függetlenség alkotmányos elvét.

23

SR és RB azt kifogásolja, hogy nincs olyan jogi mechanizmus, amelyet valamely bíróság vagy bíró kezdeményezhetne annak érdekében, hogy kérje a végrehajtó és a jogalkotó hatalomtól a bírói hivatás méltóságával, az ahhoz kapcsolódó felelősséggel és – különösen egy másik tevékenység gyakorlását illetően előírt – szigorú korlátozásokkal összhangban álló, a nemzetgazdasági mutatókon alapuló, méltó javadalmazás megállapítását.

24

A Litván Köztársaság a maga részéről azt állítja, hogy a kormánynak a Litván Köztársaság alkotmányában előírt alkotmányos joga és kötelezettsége, hogy megtervezze az állami költségvetést, valamint a köztisztviselők és közalkalmazottak javadalmazásának mértékét. Ezenkívül e köztisztviselők és közalkalmazottak illetményalapját minden évben az állam pénzügyi forrásaira és kötelezettségvállalásaira tekintettel határozzák meg, és az állam nem tudta az illetményalapot gyorsabban emelni, mint ahogyan azt tette. Egyébiránt 2018 és 2023 között az említett illetményalap folyamatosan emelkedett, és közvetlen gazdasági hatással volt a magánszektor béreire és a nemzeti átlagbérre, valamint jelentős hatást gyakorolt a bírói fizetési alap növekedésére. Végül e tagállam úgy véli, hogy a bírák javadalmazási rendszerének meghatározása az állam és intézményei kizárólagos alkotmányos mérlegelési jogkörébe tartozik.

25

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a bírák javadalmazásáról szóló törvény 3. cikkének és mellékletének együttes alkalmazása értelmében az apygardos teismai (megyei bíróságok) bíráinak illetményét úgy számítják ki, hogy az illetményalapot – 2022‑re vonatkozóan 181 eurót, 2023‑ra vonatkozóan pedig 186 eurót – megszorozzák a 2013. október 1‑je óta változatlan 17,2‑es együtthatóval, kivéve az apylinkės teismai (körzeti bíróságok, Litvánia) bírái tekintetében.

26

A szolgálati idő alapján járó pótlék figyelembevétele nélkül az apygardos teismai (megyei bíróságok) bíráinak illetménye – a 2019. évi adóreformra tekintettel – 2008‑ban (bruttó) 2440,85 eurót, 2021‑ben pedig (bruttó) 2362 eurót tett ki. Így, bár úgy tűnik, hogy a bírák javadalmazása tizenhárom év alatt hozzávetőleg 8%‑kal nőtt, a bírák javadalmazása pusztán ezen adóreform miatt valójában nominálisan 3,2%‑kal csökkent. A bírák javadalmazása 2021 végétől pedig a nemzeti átlagbér szintjét közelíti. 2022 első negyedévében ugyanis az országban a nemzeti havi átlagbér 1729,90 eurót, egy bíró átlagos havi illetménye pedig 3113,20 eurót tett ki. Egyébiránt a bírákra meglehetősen szigorú követelmények vonatkoznak, többek között a feddhetetlenség követelménye, a munkatehertől függetlenül egyenlő javadalmazásért való munkavégzés követelménye, az oktatás és a kreatív munka kivételével más tevékenység gyakorlásának tilalma.

27

A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt kifejti, hogy a Litván Köztársaság igazságügyi minisztere és a litván ügyvédi kamara tanácsa által 2004‑ben jóváhagyott, az ügyvéd vagy az ügyvédjelölt által nyújtott segítségért járó díj polgári ügyekben megítélendő maximális összegére vonatkozó ajánlások szerint az ügyvédi óradíj 179,9 euró, míg az apygardos teismas (megyei bíróság, Litvánia) bírája egy órára jutó bruttó javadalmazása a szolgálati idő alapján járó pótlék nélkül hozzávetőleg 20 euró. Ez a különbségtétel az egyenlőség elvével, valamint az EUSZ 2. cikkel ellentétes, a hasonló szakmai tevékenységet gyakorló jogászokhoz képest hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

28

A kérdést előterjesztő bíróság végül megjegyzi, hogy a 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítéletből (C‑64/16, EU:C:2018:117) az következik, hogy a bírák függetlensége azt jelenti, hogy a nemzeti bírák javadalmazását a végrehajtó és a jogalkotó hatalom önkényes beavatkozásától független kritériumok alapján kell meghatározni, és hogy a bírói illetmény szintjének összhangban kell állnia az általuk ellátott feladatok jelentőségével, ami a jelen ügyben nem teljesül.

29

Ebben az összefüggésben e bíróság arra hivatkozik, hogy meg kell vizsgálnia, hogy a bírák javadalmazásának olyan nemzeti rendszere, amely közvetlenül a jogalkotó és a végrehajtó hatalom politikai akaratától függ, összeegyeztethető‑e az uniós joggal, és biztosítja‑e az EUSZ 2. cikk által védett értékeket, valamint a Charta 47. cikkében rögzített, a bíróságok függetlenségének elvét.

30

Ilyen körülmények között a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

31

A Bíróság a 2024 január 23‑i határozatával az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából a C‑146/23. és C‑374/23. sz. ügyeket egyesítette.

32

Írásbeli észrevételeiben a litván kormány először is azt állítja, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések elbírálására, mivel az uniós jog nem szabályozza sem a nemzeti bírák javadalmazásának szintjét, sem pedig e javadalmazás megállapításának, kiszámításának vagy kifizetésének módját.

33

Ez az érvelés azonban valójában a kérdést előterjesztő bíróság által a kérdéseiben hivatkozott elsődleges uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkozik. Márpedig e rendelkezések értelmezése az EUMSZ 267. cikk alapján nyilvánvalóan a Bíróság hatáskörébe tartozik. Ugyanis, noha az igazságszolgáltatás megszervezése a tagállamok hatáskörébe tartozik, ennek gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból eredő kötelezettségeiket (lásd ebben az értelemben: 2021. május 18‑iAsociaţia Forumul Judecătorilor din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 111. pont; 2024. január 9‑iG. és társai [A rendes bíróságok bíráinak kinevezése Lengyelországban] ítélet, C‑181/21 és C‑269/21, EU:C:2024:1, 57. és 58. pont), többek között a bírák javadalmazásának meghatározására irányadó részletszabályok megállapításakor.

34

Ezenkívül az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése tárgyi szempontból minden olyan nemzeti bíróra vagy bíróságra alkalmazandó, amely az uniós jog értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó, és így e rendelkezés értelmében az uniós jog által szabályozott területeket érintő kérdésekben döntést hozhat (lásd ebben az értelemben: 2024. július 11‑iHann‑Invest és társai ítélet, C‑554/21, C‑622/21 és C‑727/21, EU:C:2024:594, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig igaz ez a C‑374/23. sz. ügy két felperese mint a Vilniaus apygardos teismas (vilniusi megyei bíróság) bírái esetében.

35

Ebből következik, hogy a C‑374/23. sz. ügyben előterjesztett kérdések a Bíróság hatáskörébe tartoznak.

36

Másodszor, a litván kormány az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlanságára hivatkozik azzal az indokkal, hogy az előterjesztett kérdések semmilyen összefüggésben nincsenek az alapügy tényállásával és tárgyával, és hogy ennélfogva a kért értelmezés nem szükséges e jogvita megoldásához. Így hangsúlyozza, hogy a jelen ügyben egyetlen, kifejezetten a bírák javadalmazásának csökkentésére irányuló nemzeti intézkedés sem képezi vita tárgyát, és hogy a szóban forgó időszakban a litván bírák javadalmazása folyamatosan emelkedett.

37

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell, és amennyiben a feltett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni. A Bíróság tehát csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróságok által előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan nincs összefüggésben az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2021. május 18‑iAsociația Forumul Judecătorilor Din România és társai ítélet, C‑83/19, C‑127/19, C‑195/19, C‑291/19, C‑355/19 és C‑397/19, EU:C:2021:393, 115. és 116. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Márpedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bírósághoz a Litván Köztársasággal szemben felelősség megállapítása iránti keresettel fordultak, amely keretében lényegében azt állítják, hogy az e tagállam jogalkotó és végrehajtó hatalmát a bírák javadalmazásának meghatározása tekintetében megillető diszkrecionális jogkör sérti a bírák függetlenségének elvét. Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság e kereset elbírálása érdekében azt kívánja megtudni, hogy e javadalmazás meghatározásának részletszabályai, valamint az illetmény összege megfelel‑e az EUSZ 2. cikkből és az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, valamint a Charta 47. cikkéből következő ezen elvnek.

39

Következésképpen a C‑374/23. sz. ügyben előterjesztett, e rendelkezések értelmezésére vonatkozó kérdésekre adandó válasz szükségesnek tűnik ahhoz, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapjogvitát eldönthesse.

40

Ebből következően a C‑374/23. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadható.

41

Elöljáróban annyiban, amennyiben a C‑374/23. sz. ügyben a második kérdés a Charta 47. cikkének értelmezésére irányul, hangsúlyozni kell, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog adott ügyben való elismerése azt feltételezi, hogy az e jogra hivatkozó személy az uniós jog által biztosított jogokra vagy szabadságokra hivatkozzon, vagy hogy e személlyel szemben olyan büntetőeljárást folytassanak, amely az uniós jognak a Charta 51. cikkének (1) bekezdése értelmében vett végrehajtásának minősül (2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Márpedig az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből nem tűnik ki, hogy SR és RB esetében e feltételek valamelyike teljesülne.

43

Ennélfogva a Charta 51. cikke (1) bekezdésének megfelelően a Charta 47. cikke önmagában nem alkalmazható a C‑374/23. sz. ügyben. Mindazonáltal, mivel az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése azt írja elő valamennyi tagállam számára, hogy meg kell teremteniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a többek között a Charta 47. cikke értelmében vett hatékony bírói jogvédelem biztosításához szükségesek, ezen utóbbi rendelkezést megfelelő módon figyelembe kell venni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdése második albekezdésének értelmezéséhez (2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 44. és 45. pont; 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 36. és 37. pont).

44

Ennek pontosítását követően a C‑146/23. sz. ügyben és a C‑374/23. sz. ügyben előterjesztett, együttesen vizsgálandó kérdéseket úgy kell érteni, mint amelyek lényegében arra kérdeznek rá, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését az EUSZ 2. cikkel összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy a bírák függetlenségének elvével ellentétes az, ha:

45

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy sem az EUSZ 2. cikk, sem az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdése, sem pedig az uniós jog más rendelkezése nem ír elő a tagállamok számára olyan konkrét alkotmányos modellt, amely a különböző államhatalmi ágak közötti viszonyokat és kölcsönhatást szabályozná, különösen e hatalmi ágak hatásköreinek meghatározását és elhatárolását illetően. Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése értelmében az Unió tiszteletben tartja a tagállamok nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének. Ugyanakkor az alkotmányos modelljük megválasztásakor e tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogból eredő követelményeket (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 43. pont, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46

A jelen ítélet 33. pontjában felidézett állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően ugyanis, bár a tagállamok igazságszolgáltatásának megszervezése a tagállamok hatáskörébe tartozik, e hatáskör gyakorlása során a tagállamok kötelesek tiszteletben tartani az uniós jogból, és különösen az EUSZ 2. cikkből, valamint az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből eredő kötelezettségeiket (lásd ebben az értelemben: 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 38. pont, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez vonatkozik többek között a bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó részletszabályokra is.

47

A jogállamiságnak az EUSZ 2. cikkben rögzített értékét pontosabban megfogalmazó EUSZ 19. cikk értelmében a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladata biztosítani az uniós jog teljes körű alkalmazását valamennyi tagállamban, valamint a jogalanyokat e jog alapján megillető bírói jogvédelmet. Ehhez alapvető fontosságú e szervek függetlenségének védelme (lásd ebben az értelemben: 2021. március 2‑iA. B. és társai [A legfelsőbb bíróság bíráinak kinevezése – Jogorvoslat] ítélet, C‑824/18, EU:C:2021:153, 108. és 115. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

A bíróságoknak – az ítélethozatali tevékenységtől elválaszthatatlan – függetlenségére vonatkozó követelmény ugyanis a hatékony bírói jogvédelemhez és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog lényegéhez tartozik, amely döntő jelentőségű a jogalanyok uniós jogból eredő valamennyi joga védelmének biztosítása és a tagállamok EUSZ 2. cikkben felsorolt közös értékeinek, különösen pedig a jogállamiság értékének megőrzése szempontjából (2024. július 11‑i ítélet, Hann‑Invest és társai ítélet, C‑554/21, C‑622/21 és C‑727/21, EU:C:2024:594, 49. pont; 2024. július 29‑iValančius ítélet, C‑119/23, EU:C:2024:653, 46. pont).

49

A bírói függetlenség fogalma többek között azt feltételezi, hogy az érintett fórum teljesen autonóm módon gyakorolja bírói feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül, hogy bárhonnan utasításokat kapna, hogy így védett legyen az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja. Márpedig, akárcsak az érintett fórum tagjainak elmozdíthatatlanságához hasonlóan az, hogy e tagok olyan szintű illetményben részesüljenek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével, a bírói függetlenség lényegi biztosítékát alkotja (2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 44. és 45. pont; 2019. február 7‑iEscribano Vindel ítélet, C‑49/18, EU:C:2019:106, 66. pont).

50

Konkrétabban, a hatalmi ágak szétválasztása elvének megfelelően, amely a jogállamiság működését jellemzi, a bíróságok függetlenségét biztosítani kell a jogalkotó és a végrehajtó hatalommal szemben (2019. november 19‑iA. K. és társai [A legfelsőbb bíróság fegyelmi tanácsának függetlensége] ítélet, C‑585/18, C‑624/18 és C‑625/18, EU:C:2019:982, 124. pont; 2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 54. pont; 2022. február 22‑iRS [Alkotmánybírósági ítéletek hatása] ítélet, C‑430/21, EU:C:2022:99, 42. pont).

51

Mindemellett önmagában az a tény, hogy valamely tagállami jogalkotó és végrehajtó hatalom részt vesz a bírák javadalmazásának meghatározásában, önmagában nem eredményezheti a bírák e hatalmi ágaktól való függőségét, és nem kelthet kétségeket függetlenségüket vagy pártatlanságukat illetően. Amint azt az Európai Bizottság az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta, a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek költségvetésük kialakításában és a különböző közkiadások közötti döntés meghozatalában. E széles mérlegelési mozgástér magában foglalja e kiadásokra, többek között a bírák javadalmazására vonatkozó számítási módszer meghatározását. A nemzeti jogalkotó és végrehajtó hatalom van ugyanis a legjobb helyzetben ahhoz, hogy figyelembe vegye a költségvetést kialakítani, valamint a bírák függetlenségét garantálni hivatott tagállam sajátos társadalmi‑gazdasági körülményeit.

52

Ugyanakkor a bírák javadalmazására vonatkozó nemzeti szabályok nem kelthetnek jogos kétségeket a jogalanyokban az érintett bírák külső tényezők általi befolyásolhatatlanságát, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában fennálló semlegességét illetően (lásd analógia útján: 2021. április 20‑iRepubblika ítélet, C‑896/19, EU:C:2021:311, 56. és 57. pont).

53

Ehhez az Európa Tanács szervei által vagy az Egyesült Nemzetek rendszeréhez tartozó szervek által kidolgozott charták, jelentések és egyéb dokumentumok az e tárgyban elfogadott nemzeti rendelkezések mellett releváns iránymutatással szolgálhatnak az uniós jog értelmezéséhez.

54

Ami elsősorban a bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó részletszabályokat illeti, először is a jogbiztonság elvének megfelelően lényeges, hogy e részletszabályokat törvény határozza meg, amely előírhatja a szakmai szervezetek, különösen az érintett bírákat képviselő szervezetek beavatkozását. Ebben az összefüggésben a jogalkotási eljárás átláthatósága hozzájárul a bírák függetlenségének biztosításához.

55

E tekintetben a bűnmegelőzésről és az elkövetőkkel szembeni bánásmódról szóló, 1985. augusztus 26. és szeptember 6. között Milánóban tartott hetedik ENSZ‑kongresszus által elfogadott, „Az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó alapelvek” 11. pontja kimondja, hogy a bírák megfelelő javadalmazását „törvény által kell biztosítani”. Hasonlóképpen, az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2010. november 17‑én elfogadott, CM/Rec(2010)12. számú, „A bírák függetlensége, hatékonysága és szerepe” című ajánlásának (a továbbiakban: a Miniszteri Bizottság 2010. évi ajánlása) 53. pontja kimondja, hogy „[a] hivatásos bírák javadalmazási rendszerére vonatkozó főbb szabályokat törvényben kell rögzíteni”.

56

Egyébiránt a jogbiztonság elvével összefüggésben értelmezett bírói függetlenség elve megköveteli, hogy a bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó részletszabályok objektívek, kiszámíthatóak, stabilak és átláthatóak legyenek, kizárva az érintett tagállam jogalkotó és végrehajtó hatalmi ágának bármilyen önkényes beavatkozását.

57

Másodszor, amint az a jelen ítélet 49. pontjában említésre került, az, hogy a bírák olyan szintű javadalmazásban részesülnek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével, a függetlenségük lényegi biztosítékát alkotja.

58

E tekintetben a 2019. február 7‑iEscribano Vindel ítéletből (C‑49/18, EU:C:2019:106, 70., 71. és 73. pont) eredő ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a bírói illetmény szintjének az érintett tagállam társadalmi‑gazdasági hátterére tekintettel kellően magasnak kell lennie ahhoz, hogy biztos gazdasági függetlenséget nyújtson a bírák számára, megvédve őket annak veszélyétől, hogy esetleges külső beavatkozás vagy nyomás veszélyeztesse az általuk meghozandó határozatok semlegességét. Így e javadalmazás szintjének olyannak kell lennie, hogy megvédje a bírákat a korrupció veszélyétől.

59

A Miniszteri Bizottság 2010. évi ajánlásának 54. pontja kimondja, hogy „[a] bírák illetménye igazodjon a szerepükhöz és felelősségi körükhöz, valamint kellő mértékű legyen ahhoz, hogy megóvja őket a döntéseik befolyásolására irányuló mindennemű külső nyomásgyakorlástól”. Ezen ajánlás indokolásának 57. pontja pontosítja, hogy „[a] megfelelő mértékű javadalmazás a bírói korrupció elleni küzdelem kulcsfontosságú eleme, és célja az, hogy megvédje őket az esetleges nyomásgyakorlástól”.

60

Így a bírák javadalmazása a szolgálati időtől és a rájuk bízott feladatok jellegétől függően változhat. Mindenesetre mindig összhangban kell állnia az általuk ellátott feladatok jelentőségével.

61

A bírói illetmény megfelelőségének értékeléséhez a rendes alapilletményen kívül figyelembe kell venni a részükre – különösen a szolgálati idejük vagy a rájuk bízott feladatok címén – kifizetett különböző pótlékokat és juttatásokat, valamint a társadalombiztosítási járulékok alóli esetleges mentességet.

62

Ezenkívül a bírák javadalmazásának megfelelőségét az érintett tagállam gazdasági, társadalmi és pénzügyi helyzetére tekintettel kell értékelni, amint arra a főtanácsnok az indítványának 49. pontjában lényegében rámutatott. Ebből a szempontból helyénvaló összehasonlítani a bírák átlagilletményét az adott államban uralkodó átlagbérrel, amint azt többek között az igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottság (CEPEJ) által 2020‑ban készített, az európai igazságszolgáltatási rendszerek értékeléséről szóló jelentés (68. o.) is kiemelte.

63

Egyébiránt, amint az az említett jelentésből kitűnik (67. o.), valamely jogállamban a bírói függetlenség és tágabb értelemben az igazságszolgáltatás minőségének biztosítása érdekében „[a]z igazságügyi politikának figyelembe kell vennie más jogi hivatások díjazását is annak érdekében, hogy a bírói hivatás a magasan képzett jogászok számára vonzóvá váljon”. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a bírói függetlenség elvével ellentétes az, ha a bírák javadalmazását más jogászi hivatások – különösen az ügyvédekhez hasonló szabadfoglalkozásúak – átlagos díjazásánál alacsonyabb szinten állapítják meg, mivel e jogászok a bírákhoz képest nyilvánvalóan eltérő helyzetben vannak.

64

Harmadszor, a bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó részletszabályoknak az érintett tagállam joga által előírt eljárási szabályok szerinti hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát kell képezniük.

65

Másodsorban, ami a tagállami jogalkotó és végrehajtó hatalom azon lehetőségét illeti, hogy eltérjen a bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó részletszabályokat objektív módon meghatározó nemzeti szabályozástól, akként határozva, hogy e javadalmazást az e szabályozásban előírtnál kisebb mértékben növeli, sőt e javadalmazás összegét befagyasztja vagy csökkenti, az ilyen eltérést jelentő intézkedések elfogadásának is meg kell felelnie bizonyos követelményeknek.

66

Először is, az előző pontban említetthez hasonló, eltérést jelentő intézkedést a bírák javadalmazásának meghatározására vonatkozó azon általános szabályokhoz hasonlóan, amelyektől eltér, törvénynek kell előírnia. Ezenkívül a bírák javadalmazására vonatkozó, ezen eltérést jelentő intézkedés által előírt részletszabályoknak objektívnek, kiszámíthatónak és átláthatónak kell lenniük.

67

Másodszor, az említett eltérést jelentő intézkedést közérdekű céllal kell igazolni, így például az EUMSZ 126. cikk (1) bekezdése értelmében vett, a túlzott költségvetési hiány megszüntetésére vonatkozó, feltétlenül érvényesítendő követelménnyel (lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 46. pont; 2019. február 7‑iEscribano Vindel ítélet, C‑49/18, EU:C:2019:106, 67. pont).

68

Ugyanakkor, amint arra a főtanácsnok az indítványának 60. pontjában rámutatott, a tagállam azon lehetősége, hogy ilyen követelményre hivatkozzon, nem feltételezi az EU‑Szerződéshez és az EUM‑Szerződéshez csatolt, a túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló (12.) jegyzőkönyv szerinti eljárás megindítását.

69

A bírák javadalmazására vonatkozó általános szabályoktól eltérést jelentő intézkedés elfogadását igazoló költségvetési okokat egyértelműen ki kell fejteni. Ezenkívül – kellően indokolt kivételes körülményektől eltekintve – ezek az intézkedések nem irányulhatnak kifejezetten a nemzeti bírói kar tagjaira, és azoknak olyan általánosabb keretbe kell illeszkedniük, amelynek célja, hogy a nemzeti közszolgálat tagjainak szélesebb köre kivegye részét az elérni kívánt költségvetési erőfeszítésekből (lásd ebben az értelemben: 2018. február 27‑iAssociação Sindical dos Juízes Portugueses ítélet, C‑64/16, EU:C:2018:117, 49. pont; 2019. február 7‑iEscribano Vindel ítélet, C‑49/18, EU:C:2019:106, 67. pont).

70

E tekintetben a Miniszteri Bizottság 2010. évi ajánlásának 54. pontja előírja, hogy „[a] kifejezetten a bírákat érintő illetménycsökkentés elleni védelem érdekében külön jogi rendelkezéseket kell bevezetni”. Ezzel szemben, amint azt ezen ajánlás indokolásának 57. pontja pontosítja, „[a] kifejezetten a bírák illetménycsökkentésének mellőzésére vonatkozó rendelkezéssel nem ellentétes a javadalmazásnak a köztisztviselők, illetve közalkalmazottak díjazásának általános csökkentésére irányuló közpolitikák keretébe illeszkedő csökkentése”.

71

Így, ha valamely tagállam a köztisztviselőket és közalkalmazottakat érintő költségvetési korlátozó intézkedéseket fogad el, a szolidaritás jellemezte társadalomban – amint azt az EUSZ 2. cikk hangsúlyozza – dönthet úgy, hogy ezeket az intézkedéseket a nemzeti bírákra is alkalmazza.

72

Harmadszor, az arányosság elvének megfelelően, amely az uniós jog általános elve (2022. március 8‑iBezirkshauptmannschaft Hartberg‑Fürstenfeld [Közvetlen hatály] ítélet, C‑205/20, EU:C:2022:168, 31. pont), a jelen ítélet 65. pontjában említetthez hasonló, eltérést jelentő intézkedésnek alkalmasnak kell lennie a közérdekű célkitűzés megvalósítására, az e cél eléréséhez feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozódnia, és nem lehet aránytalan az említett célhoz képest, ami e cél jelentőségének és a bírói függetlenség elvébe való beavatkozás súlyosságának egymással szembeni mérlegelését feltételezi.

73

E tekintetben az ilyen jellegű intézkedésnek, noha alkalmasnak tűnhet a jelen ítélet 67. pontjában említett közérdekű cél megvalósítására, ugyanakkor kivételesnek és átmeneti jellegűnek kell maradnia olyan értelemben, hogy nem alkalmazható az elérni kívánt jogszerű cél – mint például a túlzott költségvetési hiány megszüntetése – megvalósításához szükséges időn túlmenően.

74

Ezenkívül az említett intézkedésnek a bírák javadalmazására gyakorolt hatása nem lehet aránytalan az elérni kívánt célhoz képest.

75

Negyedszer, a bírói függetlenség megőrzése megköveteli, hogy a bírák javadalmazásának szintje – annak ellenére, hogy velük szemben költségvetési korlátozást előíró intézkedést alkalmaznak, és bár az ilyen intézkedés a súlyos gazdasági, társadalmi és pénzügyi válság fennállásához kapcsolódik – mindig összhangban álljon az általuk ellátott feladatok jelentőségével, annak érdekében, hogy a jelen ítélet 49. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően védve legyenek az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti határozathozataluk függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja.

76

Ötödször, a jelen ítélet 65. pontjában említetthez hasonló, eltérést jelentő intézkedésnek a jelen ítélet 64. pontjában említett feltételek mellett hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát kell képeznie.

77

Jóllehet az EUMSZ 267. cikkben előírt eljárás keretében a Bíróságnak nem feladata, hogy az uniós jog szabályait egy meghatározott ügyre alkalmazza, ahhoz hogy a kérdést előterjesztő bíróságok számára hasznos választ adjon, az alapeljárás iratai, valamint az elé terjesztett írásbeli észrevételek alapján olyan iránymutatásokat adhat, amelyek lehetővé teszik e bíróságok számára a határozathozatalt (lásd ebben az értelemben: 1991. június 20‑iNewton ítélet, C‑356/89, EU:C:1991:265, 10. pont; 2015. július 16‑iCHEZ Razpredelenie Bulgaria ítélet, C‑83/14, EU:C:2015:480, 71. pont; 2024. november 7‑iCentro di Assistenza Doganale Mellano ítélet, C‑503/23, EU:C:2024:933, 85. pont).

78

A C‑146/23. sz. ügyben a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy – amint azt a lengyel kormány a Bíróság előtt állította – a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkének 1c. §‑ától eltérést jelentő, 2022‑ben és 2023‑ban alkalmazandó intézkedések megfeleltek‑e a költségvetési forrásoknak a Covid19‑világjárvány, az Oroszországi Föderáció Ukrajnával szembeni agressziója és az energiaárak ebből eredő példátlan emelkedése jellemezte helyzetben történő átcsoportosítására irányuló közérdekű célnak.

79

Mivel a 2022. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény 8. cikke és a 2023. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény 8. cikke kifejezetten a bírák és ügyészek javadalmazására vonatkozott, ezeket az intézkedéseket prima facie úgy kell tekinteni, hogy sérthetik a bírói függetlenség elvét. Mindazonáltal a jelen ítélet 69. és 70. pontjában kifejtett megfontolásokra, valamint a lengyel kormány által a Bíróság előtt előadott körülményekre tekintettel nem zárható ki – aminek vizsgálata azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata –, hogy ezek az intézkedések, bár kifejezetten a bírákra vonatkoznak, olyan szélesebb körű reformok keretébe illeszkednek, amelyek a köztisztviselők vagy közalkalmazottak más kategóriáinak díjazását is érintik. Közelebbről, e tényezők szerint az említett intézkedések valójában arra irányulhatnak, hogy késleltetett módon alkalmazzák a bírákra azokat a költségvetési korlátozó intézkedéseket, amelyek a korábbi években a köztisztviselők vagy közalkalmazottak más kategóriáit érintették.

80

Egyébiránt úgy tűnik – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében –, hogy az előző pontban említett két nemzeti rendelkezés mindegyike csupán egy évig volt alkalmazandó. Úgy tűnik tehát, hogy az alapügyben szóban forgó javadalmazási intézkedések kivételes és átmeneti jellegűek voltak, amit megerősíteni látszik az a tény, hogy a javadalmazás kiszámításának a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvény 91. cikkében előírt mechanizmusát nem helyezték hatályon kívül, és azt 2024‑ben ismét alkalmazták, amint azt a lengyel kormány és a Bizottság a Bíróság előtti tárgyaláson megjegyezte.

81

Ezenkívül a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy – továbbra is a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálat függvényében – ezek az intézkedések nem fosztották meg XL‑t az olyan javadalmazáshoz való jogától, amely az érintett tagállam gazdasági, társadalmi és pénzügyi hátterét, valamint az e tagállamban uralkodó átlagbért figyelembe véve összhangban áll az általa ellátott feladatok jelentőségével. Ugyanis, bár ezek az intézkedések XL vásárlóerejének csökkenéséhez vezethettek, az ezen iratokban szereplő információk szerint úgy tűnik, hogy azok nem csökkentették az illetményének összegét, amelyet 2021‑ben befagyasztottak, és amely 2022‑ben 4,37%‑kal, 2023‑ban pedig 7,8%‑kal nőtt. A lengyel kormány és a Bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy a különböző pótlékoknak, valamint a lengyel bírák társadalombiztosítási járulékok alóli, a bruttó javadalmazás közel 14%‑ának megfelelő megtakarítást jelentő mentességének beszámításával a javadalmazásuk ebben az időszakban továbbra is meghaladta a lengyelországi átlagbér háromszorosát.

82

Végül a Sąd Rejonowy w Białymstoku (białystoki kerületi bíróság) által a C‑146/23. sz. ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elegendő annak bizonyításához, hogy az alapügyben szóban forgó bérintézkedések hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik.

83

Így – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében – nem tűnik úgy, hogy a 2022. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény 8. cikke és a 2023. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvény 8. cikke sértette volna a bírói függetlenségnek az EUSZ 2. cikkel összefüggésben értelmezett EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében megfogalmazott elvéből eredő követelményeket.

84

Ami a C‑374/23. sz. ügyet illeti, egyrészt a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból kitűnik, hogy az apygardos teismai (megyei bíróságok) bírái javadalmazásának meghatározása jogi alapra, nevezetesen a bírák javadalmazásáról szóló törvény 3. cikkére épül, amely előírja, hogy az illetményalap összegét a jogalkotó és a végrehajtó hatalom minden évben úgy határozza meg, hogy az nem lehet alacsonyabb az előző évinél, és hogy figyelembe kell venni egy sor olyan objektív kritériumot, mint az előző év nemzeti fogyasztói árindex alapján számított átlagos éves inflációs rátáját, a havi minimálbért és a közszférabeli átlagilletmények szintjét és alakulását befolyásoló egyéb tényezők hatását. Másrészt e tényezőkre tekintettel, és a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatra is figyelemmel, e részletszabályok objektívnek, kiszámíthatónak, stabilnak és átláthatónak tűnnek.

85

Még ha feltételezzük is, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az SR és RB illetményének megfelelő jellegét kívánja megkérdőjelezni, a jelen ítélet 62. pontjában megállapításra került, hogy a bírák javadalmazásának megfelelő jellegét az érintett tagállam gazdasági, társadalmi és pénzügyi helyzetének figyelembevételével kell értékelni, a bírák átlagilletményét az adott államban uralkodó átlagbérrel összehasonlítva.

86

Márpedig, amint az a CEPEJ által 2022‑ben készített, az európai igazságszolgáltatási rendszerek értékeléséről szóló jelentésből (80. o.) kitűnik, 2020‑ban a litván bírák bruttó átlagilletménye a szakmai előmenetel kezdetén a litvániai bruttó átlagbér 2,1‑szeresének, a Lietuvos Aukščiausiasis Teismas (Litvánia legfelsőbb bírósága) bírái esetében pedig ezen bruttó átlagbér 2,9‑szeresének felelt meg.

87

Igaz, a kérdést előterjesztő bíróság egy 2019‑est adóreformra is hivatkozik, amely a bírói illetmények nominálértékének csökkenéséhez vezetett. Mindazonáltal, mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat egyáltalán nem ismerteti ezt a reformot, önmagában az arra való hivatkozás, hogy e reform a bírákat is érintette, nem elegendő a bírói függetlenség elve megsértésének megállapításához.

88

Következésképpen – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatok függvényében – a C‑374/23. sz. ügyben nem tűnik úgy, hogy az SR és RB részére az alapügyben szóban forgó időszakban kifizetett javadalmazás meghatározásának részletszabályai sértették volna ezt az elvet.

89

Végül a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) által ebben az ügyben előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelem elegendő annak bizonyítására, hogy az alapügyben szóban forgó bérintézkedések hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát képezhetik.

90

A fenti megfontolások összességére tekintettel a C‑146/23. és C‑374/23. sz. ügyben előterjesztett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését az EUSZ 2. cikkel összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a bírói függetlenség elvével nem ellentétes az, ha:

91

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróságok előtt folyamatban lévő eljárások egy szakaszát képezi, ezek a bíróságok döntenek a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdését az EUSZ 2. cikkel összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a bírói függetlenség elvével nem ellentétes az, ha: