A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2024. október 4. ( *1 )

Tartalomjegyzék

	Jogi háttér
	A 139/2004/EK rendelet
	A 802/2004/EK rendelet
	A horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás
	A jogvita előzményei és a vitatott határozat
	A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet
	A felek kérelmei
	A fellebbezésről
	Az első jogalapról
	Az első jogalap első részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	Az első jogalap második részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A második jogalapról
	A második jogalap első részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A második jogalap második részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A második jogalap harmadik részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A második jogalap negyedik részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A harmadik jogalapról
	A harmadik jogalap első részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A harmadik jogalap második részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A harmadik jogalap harmadik részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A harmadik jogalap negyedik részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A harmadik jogalap ötödik részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A harmadik jogalap hatodik részéről
	– A felek érvei
	– A Bíróság álláspontja
	A negyedik jogalapról
	A felek érvei
	A Bíróság álláspontja
	Az ötödik jogalapról
	A felek érvei
	A Bíróság álláspontja
	A költségekről

„Fellebbezés – Verseny – 139/2004/EK rendelet – Vállalkozások közötti összefonódás – Az összefonódást a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánító határozat – Az érintett piacok meghatározása – A hatékony verseny jelentős akadályozása – Erőfölény kialakítása vagy megerősítése – Nem egyeztetett hatások – Bizonyítási szint – A »jelentős versenytényező« és a »közeli versenytársak« fogalma – Az összefonódásban részt vevő felek közötti verseny közelsége – Herfindahl‑Hirschmann index – Információkérés – Elferdítés”

A C‑581/22. P. sz. ügyben,

a thyssenkrupp AG (székhelye: Duisburg és Essen [Németország], képviselik: M. Klusmann, O. Schley és J. Ziebarth Rechtsanwälte)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2022. szeptember 1‑jén benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

az Európai Bizottság (képviselik kezdetben: G. Conte, T. Franchoo, C. Sjödin és I. Zaloguin, később: G. Conte, T. Franchoo és I. Zaloguin, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Arabadjiev tanácselnök (előadó), T. von Danwitz, P. G. Xuereb, A. Kumin és I. Ziemele bírák,

főtanácsnok: A. Rantos,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

Fellebbezésében a thyssenkrupp AG az Európai Unió Törvényszéke 2022. június 22‑i thyssenkrupp kontra Bizottság ítéletének (T‑584/19, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2022:386) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az összefonódást (M.8713 – Tata Steel/thyssenkrupp/JV ügy) a belső piaccal és az EGT‑Megállapodással összeegyeztethetetlennek nyilvánító, 2019. június 11‑i C(2019) 4228 final bizottsági határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét.

Jogi háttér

A 139/2004/EK rendelet

A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20‑i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.; helyesbítés: HL 2022. L 103., 18. o.) (25) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„(25)

Tekintettel az összefonódások lehetséges következményeire egy oligopolisztikus felépítésű piacon, még inkább szükséges fenntartani a hatékony versenyt egy ilyen piacon. Számos oligopolisztikus piac egészséges szintű versenyt mutat. Mégis, adott körülmények között, azok az összefonódások, amelyek az összefonódó felek által korábban egymással szemben támasztott versenykényszerek [helyesen: erős versenykényszerek] megszüntetését vonják maguk után, és amelyek egyúttal csökkentik a verseny fennmaradó versenytársakra nehezedő nyomását, még az oligopólium tagjai közötti egyeztetés valószínűségének hiányában is a verseny [helyesen: hatékony verseny] jelentős akadályozásához vezethetnek. A Közösség bíróságai azonban ez idáig nem értelmezték kifejezetten úgy a [vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 1989. december 21‑i] 4064/89/EGK [tanácsi] rendeletet [HL 1989. L 395., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 31. o.], mint amely megkövetelné, hogy az ilyen, nem egyeztetett hatást kiváltó összefonódásokat a közös piaccal összeegyeztethetetlenné kell nyilvánítani. Ezért helyénvaló a jogbiztonság érdekében tisztázni, hogy e rendelet az összes ilyen összefonódás hatékony ellenőrzését lehetővé teszi, mikor úgy rendelkezik, hogy bármely összefonódást, amely a hatékony versenyt jelentősen akadályozná a közös piacon vagy annak egy jelentős részén, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani. A 2. cikk (2) és (3) bekezdésében található »hatékony verseny jelentős akadályozása« fogalmat úgy kell értelmezni, mint amely az erőfölény fogalmán túl csak az összefonódásnak azon vállalkozások nem egyeztetett magatartásából eredő versenyellenes hatásaira terjed ki, amelyek nem rendelkeznének erőfölényes helyzettel az érintett piacon.”

A 139/2004 rendeletnek „Az összefonódások értékelése” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1) Azon összefonódásokat, amelyek e rendelet hatálya alá tartoznak, e rendelet céljaival és az alábbi rendelkezésekkel összhangban kell értékelni, annak megállapítására, hogy összeegyeztethetők‑e a közös piaccal, vagy sem.

Az értékelés elkészítése során [az Európai] Bizottságnak figyelembe kell vennie:

a)	a közös piacon belül a hatékony verseny fenntartásának és továbbfejlesztésének szükségességét, tekintettel többek között valamennyi érintett piac szerkezetére, és a Közösségen belüli, illetve azon kívüli vállalkozások által támasztott tényleges vagy potenciális versenyre;

az érintett vállalkozások piaci helyzetét, valamint gazdasági és pénzügyi erejét, a szállítók és felhasználók számára nyitva álló választási lehetőségeket, hozzáférésüket a készletekhez és piacokhoz, a piacra lépés bármilyen jogi vagy más akadályát, az érintett áruk és szolgáltatások iránti kereslet‑kínálat alakulását, a közbenső és végső fogyasztók érdekeit, valamint a műszaki és gazdasági fejlődés fejleményeit, feltéve hogy ez a fogyasztók számára előnyös, és nem akadályozza a versenyt.

(2) Azt az összefonódást, amely különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt nem akadályozná jelentősen, a közös piaccal összeegyeztethetőnek kell nyilvánítani.

(3) Azt az összefonódást, amely különösen létrehozása vagy megerősítése [helyesen: különösen erőfölény létrehozása vagy megerősítése] következményeként a közös piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen akadályozná, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani.

(4) Amennyiben a közös vállalat 3. cikk szerinti összefonódást jelentő létrehozásának célja és hatása a függetlennek megmaradó vállalkozások versenymagatartásának egyeztetése, az ilyen egyeztetést [az EUMSZ 101. cikk] (1) és (3) bekezdésének kritériumai szerint kell értékelni annak megállapítása céljából, hogy a művelet a közös piaccal összeegyeztethető‑e.

(5) Ennek az értékelésnek az elkészítése során a Bizottságnak figyelembe kell vennie különösen, hogy:

–

két vagy több anyavállalat jelentős mértékben fenntartja‑e tevékenységeit a közös vállalatéval azonos piacon, vagy egy olyan piacon, amely a termelési vagy forgalmazási láncban a közös vállalat piacához képest feljebb (»upstream«) vagy lejjebb (»downstream«) található, vagy egy olyan szomszédos piacon, amely szorosan kapcsolódik ehhez a piachoz,

–	az egyeztetés, amely a közös vállalat létrehozásának közvetlen következménye, az érintett vállalkozások számára biztosítja‑e azt a lehetőséget, hogy kiküszöböljék a versenyt az érintett termékek és szolgáltatások jelentős része tekintetében.”

E rendeletnek „Az összefonódás fogalmának meghatározása” című 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1) Vállalkozások összefonódása jön létre, ha az irányítás tartósan megváltozik a következőkből eredően:

[…]

b)	egy vagy több személy, amely már irányít legalább egy vállalkozást, vagy egy vagy több vállalkozás akár értékpapírok vagy eszközök vásárlásával, akár szerződéssel vagy más úton, közvetlen vagy közvetett irányítást szerez egy vagy több más vállalkozás egésze vagy része felett.

(4) Egy önálló gazdasági egység összes funkcióját tartósan ellátó közös vállalat létrehozása az (1) bekezdés b) pontja szerinti összefonódásnak minősül.”

Az említett rendelet „Az összefonódások előzetes bejelentése és a bejelentés előtti áttétel a bejelentő felek kérelmére” című 4. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„Az e rendeletben megjelölt, közösségi léptékű összefonódásokat a Bizottságnál az összefonódás végrehajtását megelőzően, a megállapodás megkötését, a nyilvános ajánlat közzétételét, vagy az irányítást megalapozó részesedés megszerzését követően kell bejelenteni.

A bejelentés akkor is lehetséges, ha az érintett vállalkozások bizonyítják a Bizottságnak jóhiszemű szerződéskötési szándékukat, vagy nyilvános ajánlat esetén az ajánlattételi szándék nyilvános közzétételekor, feltéve hogy a szándékolt megállapodás vagy nyilvános ajánlat közösségi léptékű összefonódást eredményez.

E rendelet alkalmazásában a »bejelentett összefonódás« kifejezés vonatkozik a második albekezdésnek megfelelően bejelentett, szándékolt összefonódásokra is. E cikk (4) és (5) bekezdésének alkalmazásában, az »összefonódás« kifejezés magában foglalja a második albekezdés szerinti értelemben vett szándékolt összefonódásokat is.”

Ugyanezen rendeletnek „A bejelentés megvizsgálása és az eljárás megindítása” című 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőket írja elő:

„A Bizottság a bejelentést annak kézhezvétele után azonnal megvizsgálja.

[…]

A (2) bekezdés sérelme nélkül, amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás e rendelet hatálya alá tartozik, és komoly kétségeket támaszt a közös piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, a Bizottság az eljárás megindítása mellett határoz. A 9. cikk sérelme nélkül, az ilyen eljárást a 8. cikk (1)–(4) bekezdésében előírt határozattal zárja le, hacsak az érintett vállalkozások nem bizonyítják a Bizottságnak kielégítő módon, hogy felhagytak az összefonódással.”

A 139/2004 rendelet „A Bizottság határozathozatali hatásköre” című 8. cikkének (2) és (3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(2) Ha a Bizottság megállapítja, hogy – a vállalkozások által elvégzett módosítások után – valamely bejelentett összefonódás megfelel a 2. cikk (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek, valamint – a 2. cikk (4) bekezdésében említett esetekben – [az EUMSZ 101. cikk] (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek, határozatot hoz, amelyben az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja.

A Bizottság határozatához feltételeket és kötelezettségeket fűzhet, hogy biztosítsa az érintett vállalkozások által a Bizottsággal szemben az összefonódás közös piaccal összeegyeztethetővé tétele érdekében vállalt kötelezettségeinek teljesítését.

Az összefonódást összeegyeztethetőnek nyilvánító határozatot úgy kell tekinteni, hogy az összefonódás megvalósulásához közvetlenül kapcsolódó és szükséges korlátozásokra is kiterjed.

(3) Amennyiben a Bizottság megállapítja, hogy valamely összefonódás megfelel a 2. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételnek, vagy – a 2. cikk (4) bekezdésben említett esetekben – [az EUMSZ 101. cikk] (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek nem felel meg, határozatot hoz, amelyben az összefonódást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánítja.”

E rendelet „Információkérés” című 11. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A Bizottság az e rendeletből fakadó feladatainak végrehajtásához szükséges valamennyi információt egyszerű kérelemmel vagy határozattal igényelheti a 3. cikk (1) bekezdése b) pontjában említett személyektől, valamint vállalkozásoktól és vállalkozások társulásaitól.”

Az említett rendelet „Pénzbírságok” című 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőket írja elő:

„A Bizottság határozattal a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett személyekre, vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira az érintett vállalkozások vagy vállalkozások társulásai 5. cikk szerinti teljes forgalmának 1%‑áig terjedő pénzbírságot szabhat ki, ha szándékosan vagy gondatlanságból:

[…]

c)	a 11. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott határozatban szereplő kérelemre adott válaszban helytelen, hiányos vagy félrevezető információt szolgáltatnak, vagy az előírt határidőn belül nem szolgáltatnak információt”.

Ugyanezen rendelet „Kényszerítő bírság” című 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőképpen rendelkezik:

„A Bizottság határozatával a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett személyekre, vállalkozásokra vagy vállalkozások társulásaira, az érintett vállalkozások vagy vállalkozások társulásai átlagos napi teljes forgalmának 5%‑áig terjedő kényszerítő bírságot szabhat ki a határozatban meghatározott naptól számítva a késedelem minden munkanapjára, hogy kényszerítse őket arra, hogy:

a)	a 11. cikk (3) bekezdése szerinti határozatban kért információkat hiánytalanul és pontosan szolgáltassák;

[…]”

A 802/2004/EK rendelet

A 2013. december 5‑i 1269/2013/EU bizottsági végrehajtási rendelettel (HL 2013. L 336., 1. o.) módosított, a 139/2004 rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21‑i 802/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 133., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 88. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 13. cikkének (2) bekezdése így rendelkezett:

„(2) A Bizottság kifogásait a bejelentő feleknek címezve írásban küldi meg.

A Bizottság a kifogásközléskor kitűzi azt a határidőt, amelyen belül a bejelentő felek a Bizottságot írásban tájékoztathatják észrevételeikről.

A Bizottság a többi részt vevő felet írásban tájékoztatja e kifogásokról.

A Bizottság a többi részt vevő fél számára is kitűzi a határidőt, amelyen belül a Bizottságot írásban tájékoztathatják észrevételeikről.

A Bizottság nem köteles figyelembe venni az általa kitűzött határidő lejárta után kapott észrevételeket.”

A horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás

Az „Iránymutatás a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló tanácsi rendelet szerint a horizontális összefonódások értékeléséről” című bizottsági közlemény (HL 2004. C 31., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 10. o.; a továbbiakban: horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás) 14., 16., 19–21., 28., 32–35., 37. és 38. pontja kimondja:

„III. Piaci részesedés és koncentrációszintek

14.	A piaci részesedések és a koncentrációszintek hasznos kiinduló jelzést adnak a piaci struktúrára, valamint az összefonódásban részt vevő felek és versenytársaik verseny szempontjából vett jelentőségére nézve.

[…]

16.

A piaci koncentráció általános szintje is hasznos információval szolgálhat a versenyhelyzetről. A koncentráció szintjének méréséhez a Bizottság gyakran alkalmazza a Herfindahl‑Hirschman‑féle indexet (HHI). A HHI kiszámítása a piacon jelen lévő összes vállalkozás egyedi piaci részesedései négyzetének összeadásával történik. A HHI viszonylagosan nagyobb súlyt ad a nagyobb vállalkozások piaci részesedésének. Bár az a legjobb, ha a számításba valamennyi vállalkozást bevonják, a nagyon kis vállalkozásokra vonatkozó információ hiánya nem okvetlenül lényeges, mert az ilyen vállalkozások hatása a HHI‑re elhanyagolható. Miközben a HHI abszolút szintje adhatja meg a kiinduló jelzést a verseny összefonódás utáni piacon tapasztalható nyomásáról, a HHI változása (a »delta«) igen hasznos mutatója az összefonódás által közvetlenül okozott koncentrációváltozásnak.

[…]

HHI‑szintek

19.	A Bizottság várhatóan nem állapít meg horizontális versenyjogi aggályokat olyan piacon, ahol az összefonódás utáni HHI értéke 1000 alatt marad. Ilyen piacokon rendszerint nem szükséges a kiterjedt elemzés.

20.

Szintén nem várható, hogy a Bizottság horizontális versenyjogi aggályokat állapítson meg olyan összefonódás esetén, amelyben az összefonódás utáni HHI értéke 1000 és 2000 között, a delta értéke pedig 250 alatt van, vagy ha az összefonódás utáni HHI értéke meghaladja a 2000‑t, a delta értéke viszont 150 alatt marad, kivéve olyan különleges körülmények között, mint például amikor az alábbi tényezők közül egy vagy több fennáll:

a)	az összefonódásban potenciális piacra lépő, vagy kis piaci részesedésű nemrég piacra lépett vállalkozás vesz részt;

b)	az összefonódásban részt vevő felek közül egy vagy több az innovációban fontos szerepet játszik, de ez nem tükröződik a piaci részesedésekben;

c)	lényeges mértékű keresztrészesedések vannak a piaci résztvevők között;

d)	az összefonódó vállalkozások egyike saját útját járó vállalkozás, és nagy a valószínűsége annak, hogy megzavarja az egyeztetett magatartást;

e)	jelzések vannak korábbi vagy folytatódó egyeztetésre vagy azt elősegítő gyakorlatra;

f)	az összefonódásban részt vevő felek egyikének az összefonódás előtti piaci részesedése 50% vagy több.

21.	E HHI‑szintek mindegyike a vonatkozó deltákkal együtt egy első jelzést adhat arról, hogy nincsenek a versennyel kapcsolatos aggályok. Önmagukban azonban nem vezetnek sem az ilyen aggályok létének, sem hiányának vélelmezéséhez.

[…]

IV. A horizontális összefonódások lehetséges versenyellenes hatásai

Az összefonódásban részt vevő vállalkozások közeli versenytársak

28.

Az érintett piacon a termékeket aszerint is meg lehet különböztetni, hogy némely termékek közelebbi helyettesítői egymásnak, mint mások. Minél nagyobb mértékben helyettesíthetők egymással az összefonódásban részt vevő vállalkozások termékei, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az összefonódó vállalkozások jelentősen megemelik áraikat. Például két olyan termelő közötti összefonódás, amelyeknek a termékeit jelentős számú vevő tekinti első, illetve második választásának, lényeges áremelkedést vonhat maga után. Így az a tény, hogy a felek közötti rivalizálás a verseny jelentős forrása volt, az elemzés központi tényezőjévé válhat. Az összefonódás előtti magas haszonkulcsok szintén jelentős áremelést valószínűsítenek. Az összefonódásban részt vevő vállalkozások áremelési motiváltsága sokkal inkább ütközik akadályba, ha a versenytárs vállalkozások az összefonódásban részt vevő vállalkozások termékeinek a közeli helyettesítőit állítják elő, mint ha kevésbé közeli helyettesítő termékeket kínálnak. Így kisebb a valószínűsége annak, hogy az összefonódás jelentősen akadályozná a hatékony versenyt, különösen az erőfölényes helyzet létrehozása vagy megerősítése révén, ha az összefonódásban részt vevő vállalkozások termékei és a versenytárs gyártók termékei egymásnak jelentős mértékben helyettesítői.

[…]

A versenytársak várhatóan nem növelik kínálatukat, ha az árak emelkednek

32.

Amikor a piaci körülmények olyanok, hogy az árak emelkedése esetén az összefonódásban részt vevő felek versenytársai várhatóan nem növelik kínálatukat lényegesen, az összefonódásban részt vevő vállalkozásokat ez a helyzet arra ösztönözheti, hogy az összefonódás előtti szint alá csökkentsék termelésüket, és így emeljék a piaci árakat. Az összefonódás növeli a termelés csökkentésére irányuló ösztönzést azáltal, hogy az összefonódással létrejött vállalkozásnak nagyobb vevőkört biztosít, ami alapján a termeléscsökkentés által kiváltott áremelés nyomán nagyobb haszonkulcsot élvezhet.

33.

Ezzel ellentétben amikor a piaci feltételek olyanok, hogy a versenytárs vállalkozások elegendő kapacitással rendelkeznek, és nyereségesnek tartják a termelés megfelelő mértékű bővítését, a Bizottság várhatóan nem állapítja meg azt, hogy az összefonódás erőfölényes helyzetet hoz létre vagy erősít meg, illetve hogy más módon jelentősen akadályozná a hatékony versenyt.

34.	Az ilyen termelésnövelés különösen akkor valószínűtlen, amikor a versenytársak kapacitáskorlátokkal néznek szembe, és a kapacitás bővítése drága, illetve ha a meglévő többletkapacitás üzemeltetése lényegesen drágább, mint a jelenleg kihasznált kapacitásé.

35.	Bár a kapacitáskorlátok nagyobb valószínűséggel töltenek be fontos szerepet viszonylag homogén termékek esetén, akkor is fontos lehet a szerepük, ha a vállalkozások differenciált termékeket kínálnak.

[…]

Az összefonódás kiiktatja a verseny egyik fontos hajtóerejét

37.

Néhány vállalkozásnak nagyobb hatása van a versenyfolyamatra, mint amit piaci részesedése vagy a hasonló mutatók sugallanának. Az ilyen vállalkozás részvételével megvalósuló összefonódás jelentős és versenyellenes módon változtathatja meg a verseny dinamikáját, különösen ha a piac már koncentrált. Előfordulhat például, hogy valamely vállalkozás újonnan lépett új piacra, és elvárják tőle, hogy a jövőben a verseny szempontjából jelentős nyomást gyakoroljon a piacon szereplő többi vállalkozásra.

38.

Azokon a piacokon, ahol az innováció a verseny jelentős hajtóereje, az összefonódás növelheti a vállalkozások arra való képességét, és ösztönözheti is őket arra, hogy új innovációkkal lépjenek a piacra, és ezáltal növeljék a versenytársaikra nehezedő versenykényszert, hogy azokat innovációra késztessék az adott piacon. Ezzel szemben a hatékony versenyt jelentősen akadályozhatja, ha két fontos innovatív vállalkozás, például egy meghatározott termékpiachoz kapcsolódó, fejlesztés alatt álló terméket előállító két vállalkozás összefonódik. Ehhez hasonlóan valamely viszonylag kis piaci részesedésű vállalkozás is a verseny komoly hajtóereje lehet, ha fejlesztés alatt álló termékei ígéretesek.”

A jogvita előzményei és a vitatott határozat

13	A jogvitának a megtámadott ítélet 1–23. pontjában ismertetett előzményei a következőképpen foglalhatók össze.

A thyssenKrupp egy szénacél síkhengerelt termékek gyártásával, anyagszolgáltatásokkal, felvonótechnológiával, ipari megoldásokkal és alkatrészek technológiájával foglalkozó német társaság. E vállalkozás a síkhengerelt szénacél egyik legnagyobb európai gyártója, és a síkhengerelt szénacél teljes értékláncában tevékenykedik, a nyersacél‑gyártástól a késztermékekig. Így számos szénacél terméket gyárt és forgalmaz, ideértve a melegen hengerelt acéltermékeket, a hidegen hengerelt acéltermékeket, a fémbevonatú acélt és a csomagolóanyagként használt hengerelt acélt, a galvanizált acélt, a szerves bevonatú acélt, a szemcseorientált elektromos acélt (a továbbiakban: GOES) és a nem szemcseorientált elektromos acélt. A thyssenkrupp tevékenységei Németországra összpontosulnak, integrált üzemei pedig valamennyien Duisburgban (Németország) találhatók, de az Európai Gazdasági Térségben (EGT) is rendelkezik készüzemekkel, különösen Franciaországban, Németországban és Spanyolországban.

A Tata Steel Limited (a továbbiakban: TSE) indiai vállalat, amely szén és vasérc kitermelésével, acéltermékek előállításával és értékesítésével foglalkozik világszerte. A TSE emellett ferroötvözeteket és kapcsolódó ásványi anyagokat is előállít, továbbá gyárt bizonyos más termékeket, például mezőgazdasági gépeket és csapágyakat. Közelebbről, a TSE számos szénacélterméket állít elő és értékesít, ideértve a melegen hengerelt acéltermékeket, a hidegen hengerelt acéltermékeket, a fémbevonatú acélt és a csomagolóanyagként használt hengerelt acélt, a galvanizált acélt és a szerves bevonatú acélt, valamint a GOES‑t és a nem szemcseorientált elektromos acélt. A TSE más downstream termékeket is gyárt, például szénacélcsöveket és építőipari acélelemeket. A TSE üzemei elsősorban az Egyesült Királyságban és Hollandiában találhatók, de Európában máshol is rendelkezik számos készüzemmel, többek között Belgiumban, Franciaországban, Németországban és Svédországban.

2018. szeptember 25‑én a thyssenkrupp és a TSE (a továbbiakban együtt: a tervezett összefonódásban részt vevő felek) a 139/2004 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének megfelelően bejelentettek a Bizottságnak egy tervezett összefonódást (a továbbiakban: tervezett összefonódás), amellyel közös irányítást szereztek volna egy újonnan létrehozott közös vállalkozás (a továbbiakban: KV) felett e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése értelmében.

A tervezett összefonódásnak megfelelően a KV szénacélok és elektromos acéltermékek gyártásával foglalkozik. A tervezett összefonódásban részt vevő valamennyi fél átruházná a KV‑re a szénacélok és elektromos acéltermékek európai gyártásával kapcsolatos tevékenységeit és eszközeit. A thyssenkrupp acélipari szolgáltatásai szintén átkerülnének a KV‑hez. Ezenkívül a tervezett összefonódásban részt vevő felek mindegyike a KV részvényeinek 50%‑ával rendelkezne. E felek egyikének sem biztosítanának olyan releváns vétójogokat, amelyekkel a másik fél nem rendelkezik, vagyis együttesen irányítanák a közös vállalkozást. A KV tartósan ellátná egy önálló gazdasági egység valamennyi funkcióját, amely mind az upstream, mind a downstream piacon önállóan jelen lenne. A KV tehát teljes feladatkört ellátó közös vállalkozás lenne.

18	2018. október 20‑án kelt határozatában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az összefonódás komoly kétségeket vet fel a belső piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében, és úgy döntött, hogy a 139/2004 rendelet 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján megindítja a részletes vizsgálatot.

19	2019. február 13‑án a Bizottság kifogásközlést fogadott el, amelyben megállapította, hogy a tervezett összefonódás a 139/2004 rendelet 2. cikke értelmében a belső piac jelentős részén a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezetne.

20	2019. február 27‑én a tervezett összefonódásban részt vevő felek benyújtották a Bizottságnak a kifogásközlésre adott válaszukat. Megerősítették, hogy nem kérnek meghallgatást.

21	2019. március 20‑án a Bizottság levelet küldött e feleknek, amelyben ismertette a kifogásközlésben megfogalmazott kifogásokat alátámasztó tényeket és bizonyítékokat. A tervezett összefonódásban részt vevő felek 2019. március 25‑én benyújtották az e levélre vonatkozó észrevételeiket.

22	2019. április 1‑jén a tervezett összefonódásban részt vevő felek a 139/2004 rendelet 8. cikkének (2) bekezdése alapján kötelezettségvállalásokat nyújtottak be a kifogásközlésben azonosított versenyjogi problémák megoldása érdekében.

23	2019. április 23‑án e felek felülvizsgált kötelezettségvállalásokat nyújtottak be.

A közigazgatási eljárás során a Bizottság a tervezett összefonódásban részt vevő felekhez intézett információkéréseken kívül felvette a kapcsolatot a piac számos szereplőjével, többek között a tervezett összefonódásban részt vevő felek vevőivel és versenytársaival, és a 139/2004 rendelet 11. cikkének megfelelően tájékoztatást kért tőlük. Hasonlóképpen, a tervezett összefonódásban részt vevő felek és a Bizottság között számos levélváltásra és találkozóra került sor. Egyébiránt a Bizottság bizonyos számú dokumentumot e felek rendelkezésére bocsátott, és több alkalommal engedélyezte nekik az iratokba történő betekintést.

25	2019. június 11‑én a Bizottság a 139/2004 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadta a vitatott határozatot, amelyben a tervezett összefonódást a belső piaccal és az EGT‑vel összeegyeztethetetlennek nyilvánította.

26	E határozatban a Bizottság többek között az érintett piacokkal, a tervezett összefonódás versenyre gyakorolt hatásaival és az összefonódásban részes felek kötelezettségvállalásaival kapcsolatos megfontolásokra hivatkozott.

Ami az érintett termékpiacokat illeti, a Bizottság a vitatott határozat (256) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy a tűzihorganyzott acél (a továbbiakban: HDG) és az elektrogalvanizált acél (a továbbiakban: EG) valószínűleg külön termékpiacokat alkot, de erre a konkrét kérdésre vonatkozóan nem szükséges következtetést megfogalmazni.

28	E határozat (257) preambulumbekezdésében a Bizottság lényegében arra a következtetésre jutott, hogy a gépjárműipari célokra szánt HDG (a továbbiakban: Auto HDG) gyártása és szállítása a HDG más alkalmazások tekintetében történő gyártásától és szállításától elkülönülő termékpiacot alkot.

29	Az említett határozat (301) preambulumbekezdésében a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a csomagolásra szánt ónozott lemez (a továbbiakban: TP) és elektrolitikus króm bevonatú acél (a továbbiakban: ECCS) gyártása és szállítása külön termékpiacokat alkot.

30	Ugyanezen határozat (302) preambulumbekezdésében a Bizottság továbbá arra a következtetésre jutott, hogy a csomagolásra szánt hengerelt acéltermékek gyártása és szállítása szintén külön termékpiacot alkot.

Az érintett földrajzi piacokat illetően a Bizottság a vitatott határozat (456) preambulumbekezdésében lényegében úgy ítélte meg, hogy az Auto HDG gyártásának és szállításának érintett földrajzi piaca legfeljebb az EGT‑re terjedt ki, valamint hogy ezenkívül léteznek az EGT‑n belüli földrajzi különbségtételre vonatkozó bizonyítékok.

32	A vitatott határozat (457) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a csomagolásra szánt TP, ECCS és hengerelt acél gyártása és szállítása tekintetében érintett földrajzi piacok legfeljebb az EGT‑re terjednek ki.

Ami a tervezett összefonódás versenyre gyakorolt hatásait illeti, a Bizottság a vitatott határozat (1250) és (1669) preambulumbekezdésében úgy ítélte meg, hogy az ügylet jelentősen akadályozná a hatékony versenyt az Auto HDG EGT‑n belüli gyártása és szállítása tekintetében, az erős versenykényszer megszüntetéséből eredő horizontális nem egyeztetett hatások miatt.

A vitatott határozat (1416), (1417), (1419) és (1670) preambulumbekezdésében a Bizottság azt is megállapította, hogy a tervezett összefonódás az EGT‑ben a csomagolásra szánt TP és hengerelt acél gyártása és szállítása tekintetében a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezetne, mivel erőfölényt hozna létre az érintett piacokon. E tekintetben a Bizottság kifejtette, hogy mindenesetre a tervezett összefonódás horizontális nem egyeztetett hatásokat is kiváltana az EGT‑ben a csomagolásra szánt TP és hengerelt acél gyártása és szállítása tekintetében, amelyek az erős versenykényszer megszüntetéséből erednek.

A vitatott határozat (1418), (1419) és (1671) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy a tervezett összefonódás az EGT‑ben csomagolásra szánt ECCS gyártása és szállítása tekintetében jelentősen akadályozná a hatékony versenyt, az erős versenykényszer megszüntetéséből eredő horizontális nem egyeztetett hatások miatt.

A tervezett összefonódásban részt vevő felek által felajánlott kötelezettségvállalásokat illetően a Bizottság a vitatott határozat (1668) és (1672) preambulumbekezdésében arra a következtetésre jutott, hogy e kötelezettségvállalások nem szüntetik meg teljes mértékben a hatékony verseny tervezett összefonódásból eredő jelentős akadályait, egyrészt ami a fémmel bevont acélokat (TP és ECCS), valamint az EGT‑ben a csomagolásra szánt hengerelt acélokat, másrészt pedig ami az EGT‑ben az Auto HDG‑t illeti, továbbá hogy e kötelezettségvállalások nem minden szempontból teljes körűek, és nem is hatékonyak. Ezenkívül a Bizottság úgy ítélte meg, hogy nem állapítható meg kellő bizonyossággal, hogy a KV tevékenysége a tervezett korrekciós struktúra keretében életképes lenne.

37	Következésképpen a Bizottság a szóban forgó összefonódást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította.

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

38	A Törvényszék Hivatalához 2019. augusztus 22‑én benyújtott keresetlevelével a thyssenkrupp keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

39	E kereset alátámasztása érdekében a thyssenkrupp nyolc jogalapra hivatkozott.

Az első jogalap az Auto HDG, valamint a csomagolásra szánt acél piacának meghatározásával kapcsolatos eljárási hibákon, téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapult. A második jogalap az Auto HDG földrajzi piacának, valamint a csomagolásra szánt acél földrajzi piacának meghatározásával kapcsolatos eljárási hibákon, téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapult. A harmadik jogalap az Auto HDG állítólagos piacán a hatékony verseny jelentős akadályozásának fennállására vonatkozó megállapítással kapcsolatos eljárási hibákon, téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapult. A negyedik jogalap a hatékony versenynek a TP, az ECCS és a csomagolásra szánt hengerelt acél piacán fennálló jelentős akadályozására vonatkozó megállapítással kapcsolatos eljárási hibákon, téves jogalkalmazáson és nyilvánvaló mérlegelési hibákon alapult. Az ötödik jogalap a tervezett összefonódásban részt vevő felek által javasolt korrekciós intézkedések értékelése során elkövetett eljárási hibákon és nyilvánvaló hibákon alapult. A hatodik jogalap a vitatott határozat GOES‑t érintő indokolásának hiányán alapult. A hetedik jogalap azon eljárási hibán alapult, amely abból állt, hogy a piaci szereplőktől nem követelték meg, hogy válaszoljanak az információkérésekre. A nyolcadik jogalap olyan mérlegelési hibákon alapult, amelyek a COMP/M.8.444 ArcelorMittal/Ilva ügyben (a továbbiakban: AM/Ilva ügy) 2018. május 7‑én hozott határozat alapjául szolgáló összefonódás elemzésével kapcsolatosak, ezen összefonódás állítólagos kudarcát követően.

41	A Törvényszék a megtámadott ítéletben mindezen jogalapokat, következésképpen pedig a thyssenkrupp keresetét teljes egészében elutasította.

A felek kérelmei

A thyssenkrupp azt kéri, hogy a Bíróság:

–	helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

–	semmisítse meg a vitatott határozatot;

–	másodlagosan, utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé a Bíróság ítéletével összhangban lévő ítélet meghozatala céljából, és

–	a Bizottságot kötelezze a fellebbező részéről a Törvényszék és a Bíróság előtt felmerült költségek viselésére.

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

–	utasítsa el a fellebbezést, és

–	a thyssenkruppot kötelezze az eljárás valamennyi költségének viselésére.

A fellebbezésről

44	Fellebbezésének alátámasztása érdekében a thyssenkrupp öt jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Törvényszék több szempontból is tévesen alkalmazta a jogot, többek között a következőkkel kapcsolatban: az Auto HDG vonatkozásában elkülönülő termékpiac meghatározása; az érintett földrajzi piac meghatározása; az ArcelorMittal (a továbbiakban: AM) arra való ösztönzésének értékelése, hogy az összefonódást követő áremelés tekintetében versenynyomást gyakoroljon; a hatékony verseny esetleges jelentős akadályozásának fennállása, valamint a Bizottsággal szemben alkalmazandó bizonyítási szint. A második jogalap lényegében azon alapul, hogy a Törvényszék mindenekelőtt több szempontból is tévesen alkalmazta a jogot az Auto HDG és a hengerelt acél piacának meghatározását illetően. Továbbá tévesen utasította el a thyssenkrupp bizonyos érveit mint hatástalanokat. Végül a Törvényszék nem határozott az első fokon benyújtott keresetlevélben megfogalmazott bizonyos kifogásokról, mivel nem értette megfelelően a thyssenkrupp által előadott kifogásokat. A harmadik jogalap először is a 139/2004 rendelet 2. cikkének, valamint (25) preambulumbekezdésének téves értelmezésén, valamint azon alapul, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság a verseny sérelmével kapcsolatos két elméletének alátámasztása érdekében támaszkodhatott ugyanazokra a tényezőkre. Másodszor, a Törvényszék lényegében tévesen értelmezte a „jelentős versenytényező” fogalmát. Harmadszor, a Törvényszék tévesen értelmezte a „közeli versenytársak” fogalmát. Negyedszer, a Törvényszék több hibát is elkövetett az AM‑nek a tervezett összefonódás megvalósítását követő esetleges magatartását, valamint azt a kérdést illetően, hogy e vállalkozást úgy lehet‑e tekinteni, mint amely életképes alternatívát jelent a TP vagy az ECCS vevői számára. Ötödször, a Törvényszék több hibát is elkövetett azzal kapcsolatban, hogy az Auto HDG‑termékek és a csomagolásra szánt acéltermékek behozatalai milyen hatással vannak a versenyre. Hatodszor, a Törvényszék elferdített bizonyos bizonyítékokat, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor a HDG, a TP és az ECCS piacai tekintetében bírósági felülvizsgálati jogkörét gyakorolta a HHI számítása felett. A negyedik jogalap egyrészt azon alapul, hogy a Törvényszék azáltal, hogy bizonyos bizonyítékokat elferdített, nem határozott a thyssenkrupp érveléséről, másrészt pedig azon, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg a thyssenkrupp védelemhez való jogát. Az ötödik jogalap lényegében azon alapul, hogy a Törvényszék nem határozott az első fokon benyújtott keresetlevél hetedik jogalapjáról, mivel nem értette megfelelően e jogalapot.

Az első jogalapról

Az első jogalap első részéről

– A felek érvei

A thyssenkrupp arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben több szempontból is tévesen alkalmazta a jogot; e téves jogalkalmazások öt különböző jogi kategóriába sorolhatók. Először is, a Törvényszék nem gyakorolt megfelelő és teljes körű bírósági felülvizsgálatot a vitatott határozat felett. Másodszor, ezen igazságszolgáltatási fórum megelégedett a Bizottság e határozatban kifejtett értékelésének megismétlésével és leírásával. Harmadszor, a Törvényszék átvette a Bizottság értékelését, és nem végzett saját értékelést. Negyedszer, a Törvényszék anélkül hivatkozott bizonyítékokra, hogy azokat megvizsgálta volna. Ötödször, a Törvényszék nem határozott releváns kérdésekről, illetve jogalapokról.

47	Így a thyssenkrupp bemutat egy olyan táblázatot, amely vázlatosan feltünteti a megtámadott ítélet több mint hetven pontját, az egyes hibakategóriákat, valamint az egyes állítólagos hibák által érintett tárgykört.

48	E kontextusban a thyssenkrupp azzal, hogy lényegében öt konkrét példával szolgál a Törvényszék által elkövetett téves jogalkalmazásra, öt konkrét kifogást hoz fel.

Először is, a thyssenkrupp azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 58–63. pontjában – amelyek bizonyos érintett piacok meghatározásával kapcsolatosak – nem végzett saját értékelést a vitatott határozat bizonyos preambulumbekezdéseire vonatkozóan, hanem csupán azok többszöri megismétlésére szorítkozott. Így ezen igazságszolgáltatási fórum nem vizsgálta meg, hogy a Bizottság okfejtése helytálló‑e, és nem is indokolta az értékelés e hiányát.

Másodszor, a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 80–85. pontjában elutasította a thyssenkrupp azon érvelését, amellyel azt kívánta bizonyítani, hogy a Bizottságnak a Small but Significant and Non‑transitory Increase in Price (SSNIP) tesztet, vagyis a csekély, de jelentős mértékű és nem átmeneti áremelkedésen alapuló tesztet (a továbbiakban: SSNIP‑teszt) kellett volna alkalmaznia a HDG piacain a kínálati helyettesíthetőség értékelése érdekében, nem vizsgálta meg a Bizottság ezzel kapcsolatos értékelését, hanem egyszerűen megismételte azt.

Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 186–189. pontjában megelégedett azzal, hogy összefoglalja a Bizottság által a vitatott határozatban kifejtett indokokat, anélkül hogy elvégezte volna saját értékelését, aminek következtében tévesen állapította meg, hogy számos olyan bizonyíték áll fenn, amelyek alátámasztják, hogy a Bizottság által tett megállapítások érvényesek, és hogy ezen intézmény hallgatólagosan figyelembe vette a thyssenkrupp kifogásait.

Negyedszer, a thyssenkrupp úgy véli, hogy a Törvényszék ezen ítélet 279. és 283. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottság nem köteles sem az elé terjesztett gazdasági bizonyítékok értékelésére, sem pedig a verseny sérelmével kapcsolatos elméletének bizonyítására. A thyssenkrupp azzal érvel, hogy a Törvényszék mindenesetre tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 279. pontjában megállapította, hogy a tervezett összefonódás jövőbeni hatásaira vonatkozó konkrét és rendelkezésre álló gazdasági bizonyítékok figyelmen kívül hagyhatók. A Törvényszék nem tekintheti úgy, hogy a szabad bizonyításnak az uniós jogban fennálló elvére tekintettel önmagában nem döntő jelentőségű az, ha nincsenek olyan gazdasági tanulmányok, amelyek alátámasztanák az érintett piac helyzetének valószínű alakulását, és jeleznék azt, hogy a piaci szereplők, valamint az összefonódás folytán létrejövő jogalany vonatkozásában ösztönzés áll fenn arra nézve, hogy egy bizonyos módon viselkedjenek.

Ez még olyan helyzetben is igaz, amelyben a vállalkozás kereskedelmi érdekét kell figyelembe venni annak vizsgálata során, hogy ez az érdek döntő súllyal esik‑e latba egy adott magatartás mellett. A „vállalkozás kereskedelmi érdeke” ugyanis önmagában alapvetően gazdasági kérdés, amelyhez gazdasági bizonyítékok elemzése szükséges, a Törvényszék pedig e tisztán gazdasági kérdést nem választhatja el a rendelkezésre álló gazdasági bizonyítékok vizsgálatától. Ráadásul a Bizottság és a Törvényszék értékelése során a gazdasági bizonyítékok elégtelen volta a bizonyítékok Bizottság, illetve Törvényszék általi elferdítésének minősül.

54	Ötödször, a fellebbező szerint a Törvényszék nem végezte el a vitatott határozat teljes körű felülvizsgálatát, mivel – amint az a megtámadott ítélet 279–290. pontjából kitűnik – a Törvényszék konkrét kérdések vizsgálatára szorítkozott.

55	Másodlagosan, a thyssenkrupp azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletnek a thyssenkrupp által benyújtott táblázatban hivatkozott valamennyi pontjában megsértette indokolási kötelezettségét.

56	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelésének elfogadhatóságát és megalapozottságát.

– A Bíróság álláspontja

Ami a thyssenkrupp azon érvelésének elfogadhatóságát illeti, amelyet vázlatosan mutatott be egy olyan táblázatban, amely feltüntette a megtámadott ítélet pontjait, az egyes hibakategóriákat, valamint az egyes állítólagos hibák által érintett tárgykört, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből és a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából kitűnik, hogy a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlanságának terhe mellett a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint a kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket (2023. szeptember 28‑iQI és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑262/22 P, EU:C:2023:714, 71. pont).

Nem felel meg különösen e követelményeknek, és elfogadhatatlannak kell nyilvánítani azt a jogalapot, amelyre vonatkozó érvelés nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy a Bíróság elvégezhesse a jogszerűség vizsgálatát, többek között azért, mert a jogalapot alátámasztó alapvető elemek nem tűnnek ki elég koherens és érthető módon a fellebbezés szövegéből, amely e tekintetben homályosan és többértelműen fogalmaz. A Bíróság azt is kimondta, hogy mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani az olyan fellebbezést, amely nem rendelkezik koherens szerkezettel, általános állításokra korlátozódik, és nem jelöli meg pontosan a megtámadott határozat azon pontjait, amelyeket esetlegesen érinti a téves jogalkalmazás (2023. szeptember 28‑iQI és társai kontra Bizottság és EKB ítélet, C‑262/22 P, EU:C:2023:714, 72. pont).

Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben, jóllehet a thyssenkrupp táblázatában pontosan megjelöli a megtámadott ítélet azon pontjait, amelyeket az első jogalapjával kifogásolni kíván, nem fejti ki pontosan és konkrétan a Törvényszék által e pontokban állítólagosan elkövetett téves jogalkalmazásokat.

Önmagában az, hogy elvontan és vázlatosan felsorolja a megtámadott ítélet több mint hetven pontját, utal az egyes hibakategóriákra, valamint az egyes állítólagos hibákkal érintett tárgykörre, nem felel meg a jelen ítélet 57. és 58. pontjában meghatározott követelményeknek. Következésképpen minden olyan kifogást, amelyet nem fejtenek ki konkrétan jogi érvekkel, el kell utasítani mint elfogadhatatlant.

61	Csak azt az öt kifogást lehet tehát elfogadhatónak tekinteni, amelyek tekintetében a thyssenkrupp pontosan megjelölte a megtámadott ítélet kifogásolt elemeit, és olyan jogi érveket terjesztett elő, amelyek konkrétan alátámasztják az állításait.

Ami a thyssenkrupp által felhozott első kifogás megalapozottságát illeti, amelyben a thyssenkrupp azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 58–63. pontjában a Törvényszék nem végzett saját értékelést a thyssenkrupp érveire vonatkozóan, hanem megelégedett azzal, hogy többször megismételje a vitatott határozat bizonyos preambulumbekezdéseit, anélkül hogy megindokolta volna az értékelés hiányát, meg kell állapítani, hogy e kifogás a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul.

Ezen ítélet 58–70. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a thyssenkrupp érvelését, amellyel e társaság megkérdőjelezte a Bizottság azon megállapításait, amelyek szerint egyrészt „az EG és a HDG valószínűleg különálló piacokat alkot”, másrészt pedig „a verseny szempontjából végzett értékelés eredménye azonos lenne, függetlenül attól, hogy úgy tekintjük‑e, hogy külön piac létezik a HDG vonatkozásában, vagy átfogó piac a galvanizált acél (HDG + EG) tekintetében”. Amint az kitűnik az említett ítélet 52. pontjából – amelyet a thyssenkrupp sem vitat –, e társaság azt állította a Törvényszék előtt, hogy e megállapítások három okból tévesek. Először is, a versenytársak jelentős tartalékkapacitással rendelkeznek az EG vonatkozásában, amelynek belefoglalása csökkentené az összefonódásban részt vevő felek kapacitásrészesedését. Másodszor, az ilyen belefoglalás azt mutatta volna, hogy a tartalékkapacitások nem csekélyek, az összefonódást követően pedig nem az lenne a helyzet, hogy azok nagyrészt az AM és a tervezett összefonódásban részt vevő felek kezében lennének. Harmadszor, semmi nem indokolja, hogy az EG‑t ne számítsák be az Auto HDG érintett piacába.

64	Jóllehet ezen érvek értékelése során a Törvényszék a vitatott határozat bizonyos preambulumbekezdéseire hivatkozott, ez nem változtat azon, hogy ezt annak keretében tette, hogy saját maga vizsgálta meg e határozatot és az abban szereplő bizottsági megfontolásokat.

Először is, a megtámadott ítélet 58. és 59. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak a vitatott határozat (132) preambulumbekezdésében szereplő azon következtetése, amely szerint nem szükséges meghatározni, hogy a HDG és az EG egymáshoz képest elkülönülő termékpiacokat képeznek‑e, vagy pedig a galvanizált acél vonatkozásában átfogó piac létezik‑e, az e határozat (133)–(136) preambulumbekezdésében kifejtett két körülményen alapul. Egyrészt, a Bizottság rámutatott, hogy a TSE nem volt jelen az EG piacán. Másrészt, ezen intézmény úgy ítélte meg, hogy az EG‑nek a HDG‑vel azonos piacba történő belefoglalása növelte az e piacon belüli azon együttes részesedést, amellyel a tervezett összefonódásban részt vevő felek rendelkeznek. Mindazonáltal tekintettel az EG‑nek a HDG‑hez viszonyított csekély mennyiségére és az általa képviselt csekély galvanizáltacél‑részarányra, a Bizottság szerint a versenyjogi értékelés eredménye valószínűleg ugyanaz lett volna. A Törvényszék megállapította, hogy ezeket az indokokat a thyssenkrupp nem vitatta. E körülmények között a Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában úgy ítélte meg, hogy ennélfogva nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy ne indokolta volna meg a vitatott határozat (132) preambulumbekezdésében megfogalmazott következtetését.

Másodszor, a megtámadott ítélet 60–62. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék megvizsgálta a Bizottságnak a HDG és az EG közötti helyettesíthetőségre vonatkozó értékelését. Ezen ítélet 60. pontjában ugyanis a Törvényszék megállapította, hogy „nem lehet szó a HDG és az EG közötti kínálati helyettesíthetőségről, hiszen – amint az kitűnik a [vitatott] határozat (138) preambulumbekezdéséből, amely megemlíti a TSE egy belső dokumentumát, amelyet a [thyssenkrupp] nem vitatott – a HDG és az EG gyártási folyamatai eltérőek, és tagadhatatlan, hogy az egyik előállításához használt berendezések nem használhatók a másik előállításához. Ennélfogva, amint azt e határozat (144) preambulumbekezdése megállapítja, a kínálati oldalon a HDG‑ről az EG‑re történő áttérés nem elég gyors és gazdaságos”.

Ami a HDG és az EG közötti keresleti helyettesíthetőséget illeti, a Törvényszék a vitatott határozat (137) és (144) preambulumbekezdésére támaszkodott, amikor a megtámadott ítélet 61. pontjában arra a következtetésre jutott, hogy még ha feltételezzük is, hogy a HDG és az EG közötti helyettesíthetőség – amely csak egyetlen irányban, vagyis az EG felől a HDG felé lehetséges – igazolhatta volna az érintett piac meghatározásának kiterjesztését, az EG vonatkozásában rendelkezésre álló teljes tartalékkapacitást akkor sem lehetett volna felhasználni a HDG ügyfelei keresletének kielégítésére.

Ezen, a thyssenkrupp által kifejezetten nem vitatott megfontolások alapján jutott a Törvényszék a megtámadott ítélet 62. pontjában arra a következtetésre, hogy az EG vonatkozásában fennálló tartalékkapacitás esetleges figyelembevétele semmilyen hatással nem lett volna a Bizottság által a vitatott határozat (132) preambulumbekezdésében tett megállapításra.

69	Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 63. pontjában megállapította, hogy a thyssenkrupp nem támasztotta alá azon állítását, amely szerint a tervezett összefonódásban részt vevő felek AM‑től eltérő versenytársai az EG vonatkozásában jelentős tartalékkapacitással rendelkeznek.

70	E körülmények között nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy ne végzett volna saját értékelést a Bizottság okfejtése vonatkozásában, és megelégedett volna azzal, hogy a vitatott határozat bizonyos preambulumbekezdéseit idézze.

71	Az első fellebbezési jogalap első része keretében felhozott öt konkrét kifogás közül tehát az elsőt mint megalapozatlant el kell utasítani.

Második kifogásában a thyssenkrupp lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék azáltal, hogy a megtámadott ítélet 80–85. pontjában elutasította az annak bizonyítására irányuló érvelését, hogy a Bizottságnak a HDG piacain a kínálati helyettesíthetőség értékeléséhez az SSNIP‑tesztet kellett volna alkalmaznia, nem végzett saját értékelést a thyssenkrupp érveire vonatkozóan, hanem egyszerűen megismételte a Bizottság értékelését.

73	Márpedig meg kell állapítani, hogy e kifogás szintén a megtámadott ítélet, különösen pedig ezen ítélet 74–85. pontjának téves értelmezésén is alapul.

Az említett ítélet 74–76. pontjából kitűnik, hogy miután felidézte a közösségi versenyjog alkalmazásában az érintett piac meghatározásáról szóló bizottsági közlemény (HL 1997. C 372., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 155. o., a továbbiakban: a piac meghatározásáról szóló közlemény) 15. pontjának tartalmát, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottságot semmilyen teszt nem köti az érintett termékek esetleges helyettesíthetőségének meghatározása szempontjából, és a Bizottság fenntartja a jogot arra, hogy azon bizonyítékok közül, amelyek lehetővé teszik annak értékelését, hogy a helyettesítés milyen mértékben történhet meg, kiválassza azokat, amelyeket az egyes esetekben a legmegfelelőbbnek ítél. A Törvényszék tehát arra a következtetésre jutott, hogy ezen intézmény nem volt köteles az SSNIP‑teszt alkalmazására.

Ugyanezen ítélet 78. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az „érintett piac” meghatározása nem követeli meg, hogy a Bizottság a különböző információforrások vagy a bizonyítékok különböző típusai tekintetében merev hierarchikus sorrendet kövessen, hanem ezzel szemben átfogó értékelést volt köteles lefolytatni, és különböző bizonyítékokat is figyelembe vehetett.

Ebben az összefüggésben meg kell állapítani, hogy a thyssenkrupp állításával ellentétben a Törvényszék a megtámadott ítélet 79–84. pontjában saját maga vizsgálta meg e társaság érveit annak ellenőrzése érdekében, hogy a Bizottság megvizsgálta‑e, és ha igen, hogyan vizsgálta meg az Auto HDG tekintetében a kínálati helyettesíthetőség mértékét, ideértve a HDG tekintetében fennálló azon termelési kapacitást is, amelyet jelenleg a gépjárműiparon kívüli ügyfelek vonatkozásában használnak fel.

E vizsgálatot követően a Törvényszék ezen ítélet 85. pontjában megállapította, hogy a Bizottság nem követett el semmilyen hibát, amikor az Auto HDG elkülönülő piacának meghatározására vonatkozó következtetéseit az összegyűjtött bizonyítékok értékelésére alapította, anélkül hogy lefolytatta volna a SSNIP‑tesztet, így a thyssenkrupp által a Törvényszék előtt az első jogalap első része keretében felhozott második kifogást el kellett utasítani.

E körülmények között nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy ne végzett volna saját értékelést a thyssenkrupp érveire vonatkozóan, és csupán megismételte volna a Bizottság értékelését. Az első jogalap első része keretében felhozott öt konkrét kifogás közül tehát a másodikat mint megalapozatlant el kell utasítani.

Harmadik kifogásában a thyssenkrupp azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 186–189. pontjában a Törvényszék arra szorítkozott, hogy megismételje a Bizottság által a vitatott határozatban kifejtett megfontolásokat, anélkül hogy saját maga értékelte volna az előtte felhozott érveket, aminek alapján tévesen állapította meg, hogy az e határozatban említett számos olyan bizonyíték létezik, amely alátámasztja, hogy a Bizottság megállapításai érvényesek, és hogy a Bizottság hallgatólagosan figyelembe vette a thyssenkrupp által megfogalmazott kifogásokat.

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy e 186–189. pontban a Törvényszék megvizsgálta a thyssenkrupp azon érvelését, amely szerint a Bizottság a thyssenkrupp és a TSE bizonyos belső dokumentumainak értelmezésekor nem vette figyelembe az e társaságok által a közigazgatási eljárás során szolgáltatott azon magyarázatokat, amelyek alátámasztották, hogy e dokumentumok alkalmatlanok annak bizonyítására, hogy az Auto HDG és a csomagolásra szánt acél piacának földrajzi kiterjedését az EGT‑re korlátozzák.

81	Márpedig a thyssenkrupp állításával ellentétben meg kell állapítani, hogy a Törvényszék kifejtette azokat az indokokat, amelyek alapján úgy ítélte meg, hogy az e társaság jelen ítélet előző pontja szerinti érvelésének nem lehet helyt adni.

A Törvényszék ugyanis e határozat részletes vizsgálata során mindenekelőtt a megtámadott ítélet 186. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által figyelembe vett elemek nem csupán a tervezett összefonódásban részt vevő felek belső dokumentumaiból, hanem a versenytársak olyan nyilatkozataiból is álltak, amelyeket az ezen intézmény által folytatott vizsgálat során szereztek be.

83	Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 187. pontjában úgy ítélte meg, hogy a thyssenkrupp nem bizonyította, hogy a Bizottság a tervezett összefonódásban részt vevő felek belső dokumentumait azok megfogalmazásával nyilvánvalóan ellentétesen értelmezte volna.

Ezenkívül ezen ítélet 188. pontjában a Törvényszék saját maga vizsgálta meg a thyssenkruppnak az említett dokumentumok Bizottság általi értékelésére vonatkozó érvelését, és megállapította, hogy az e társaság által szolgáltatott magyarázatok nem voltak kellően meggyőzőek ahhoz, hogy megfosszák hitelességüktől a Bizottságnak a vitatott határozat (351)–(361) preambulumbekezdésében szereplő értékeléseit.

Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 189. pontjában megállapította, hogy nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy figyelmen kívül hagyta volna a tervezett összefonódásban részt vevő felek érvelését, mivel ezen intézmény hallgatólagosan ugyan, de szükségszerűen válaszolt erre az érvelésre, amikor úgy ítélte meg, hogy a thyssenkrupp és a TSE által nyújtott magyarázatok nem módosíthatják a kifogásközlésben kialakított értékelését.

86	Ennélfogva nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy ne végzett volna saját értékelést a thyssenkrupp érveire vonatkozóan, és csupán megismételte volna a Bizottság értékelését.

87	Az első jogalap első része keretében felhozott öt konkrét kifogás közül tehát a harmadikat mint megalapozatlant el kell utasítani.

Negyedik kifogásában a thyssenkrupp azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 279. és 283. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság nem köteles sem az elé terjesztett gazdasági bizonyítékok értékelésére, sem a verseny sérelmével kapcsolatos azon elmélet bizonyítására, amelyre ezen intézmény a tervezett összefonódás megtiltása érdekében támaszkodott. Mindenesetre a Törvényszék a megtámadott ítélet 279. pontjában tévesen állapította meg, hogy a tervezett összefonódás jövőbeni hatásaira vonatkozó konkrét és rendelkezésre álló gazdasági bizonyítékok figyelmen kívül hagyhatók. Egyébiránt a thyssenkrupp úgy véli, hogy a Bizottság és a Törvényszék által folytatott értékelések során a gazdasági bizonyítékok hiányosságai akként minősülnek, hogy a Bizottság és a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat.

89	E tekintetben meg kell állapítani, hogy e kifogás a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul, mindenesetre pedig megalapozatlan.

Amint ugyanis ezen ítélet 277. pontjából kitűnik, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottságnak megbízható és koherens bizonyítékokra kell támaszkodnia, továbbá hogy mindezen bizonyítékoknak kell képezniük azon releváns adatok összességét, amelyeket egy összetett helyzet értékelése során figyelembe kell venni.

Az említett ítélet 278. pontjában a Törvényszék azt is megállapította, hogy az összefonódások Bizottság általi ellenőrzése olyan jövőre vonatkozó elemzést tesz szükségessé, amely annak vizsgálatából áll, hogy egy ilyen művelet mennyiben módosíthatja az adott piacon a versenyhelyzetet meghatározó tényezőket, következésképpen pedig mennyiben minősülhet a hatékony verseny jelentős akadályozásának. A Törvényszék pontosította, hogy ez a jövőre vonatkozó elemzés különböző ok‑okozati láncolatok mérlegelését teszi szükségessé annak eldöntése érdekében, hogy közülük melyiknek a bekövetkezése a legvalószínűbb.

Ezenkívül a megtámadott ítélet 279. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy „a Bizottságnak meggyőző bizonyítékokat kell előterjesztenie e láncolatok valószínűségét illetően. Bizonyos esetekben e bizonyítékok olyan gazdasági tanulmányokból állhatnak, amelyek alátámasztják az érintett piac helyzetének valószínű alakulását, és jelzik, ha a piaci szereplők, valamint az összefonódás folytán létrejövő jogalany részéről ösztönzés áll fenn arra, hogy adott magatartást tanúsítsanak. Mindazonáltal a szabad bizonyításnak az uniós jogban fennálló elvére tekintettel önmagában nem döntő jelentőségű az, ha nincs ilyen típusú bizonyíték. Különösen olyan helyzetben, amikor nyilvánvaló, hogy valamely vállalkozás kereskedelmi érdeke döntő súllyal esik latba egy adott magatartás mellett, a Bizottság nem követ el nyilvánvaló mérlegelési hibát, amikor úgy ítéli meg, hogy valószínűsíthető, hogy a piaci szereplők vagy az összefonódás folytán létrejövő jogalany ténylegesen az előre jelzett magatartást fogják tanúsítani. Ilyen esetben az adott ügy egyszerű gazdasági és kereskedelmi realitásai ilyen meggyőző bizonyítékoknak minősülhetnek”.

93	A Törvényszék e megfontolások fényében vizsgálta meg a thyssenkrupp által felhozott azon kifogást, amely az azzal kapcsolatos nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul, hogy az AM ösztönözve van‑e arra, hogy a tervezett összefonódást követő áremelés vonatkozásában kényszert gyakoroljon.

Így a megtámadott ítélet 283. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy „a Bizottság nem köteles kidolgozott gazdasági tanulmányokra támaszkodni annak érdekében, hogy meghatározza az érintett piac helyzetének valószínű alakulását, és mérlegelje, hogy a piaci szereplők vagy az összefonódás folytán létrejövő jogalany részéről ösztönzés áll‑e fenn arra, hogy adott magatartást tanúsítsanak”. A Törvényszék megítélése szerint a Bizottság „támaszkodhat olyan megfontolásokra, amelyek az előre jelzett magatartás e szereplők vagy e jogalany általi tényleges tanúsításával kapcsolatosak, amennyiben nyilvánvaló, hogy valamely vállalkozás kereskedelmi érdeke döntő súllyal esik latba egy adott magatartás mellett, amit a Bizottság a jelen ügyben bizonyított”. A Törvényszék álláspontja szerint ebből következik, „hogy a Bizottság megtehette többek között, hogy e tekintetben a jelen ügy egyszerű gazdasági és kereskedelmi realitásaira támaszkodjon”.

Márpedig meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet fent említett pontjaiból egyáltalán nem következik, hogy a Törvényszék úgy ítélte volna meg, hogy a Bizottság nem volt köteles sem az érintett felek által elé terjesztett gazdasági bizonyítékokat értékelni, sem a verseny sérelmével kapcsolatos elméletét bizonyítani.

96	A Törvényszék ugyanis ezen ítélet 279. és 280. pontjában hangsúlyozta, hogy a Bizottság feladata, hogy meggyőző bizonyítékokat terjesszen elő annak alátámasztására, hogy valamely összefonódás jelentősen akadályozhatja a hatékony versenyt a belső piacon vagy annak egy jelentős részén.

Kétségtelen, hogy a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy az érintett piacon fennálló helyzet valószínű alakulásának meghatározása, valamint a piaci szereplők vagy az összefonódás folytán létrejövő jogalany arra való ösztönzésének értékelése érdekében, hogy egy adott magatartást tanúsítson, a Bizottság nem feltétlenül köteles kidolgozott gazdasági tanulmányokra támaszkodni, különösen olyan helyzetben, amikor más bizonyítékokból nyilvánvalóan kitűnik, hogy valamely vállalkozás kereskedelmi érdeke döntő súllyal esik latba egy adott magatartás mellett.

Ugyanakkor e tekintetben ki kell emelni, hogy sem a 139/2004 rendeletből, sem az ítélkezési gyakorlatból nem tűnik ki, hogy kizárólag gazdasági tanulmányok lennének elfogadhatók az érintett piacon fennálló helyzet valószínű alakulásának meghatározása, valamint annak értékelése céljából, hogy a piaci szereplők vagy az összefonódás folytán létrejövő jogalany ösztönözve van‑e valamely adott magatartás tanúsítására.

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az uniós jogban a szabad bizonyítás elve érvényesül (2020. szeptember 10‑iHamász kontra Tanács ítélet, C‑386/19 P, EU:C:2020:691, 73. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), vagyis a Bizottságnak főszabály szerint lehetősége van arra, hogy bármilyen jellegű bizonyítékra hivatkozzon, ami nem zárja ki az ítélkezési gyakorlatból eredő azon követelményt, amely szerint a bizonyítékoknak kellően jelentősnek, egybehangzónak, megbízhatónak, következetesnek és tárgyilag valószerűnek kell lenniük (lásd ebben az értelemben: 2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 75. és 125. pont).

100

A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott ítélet 277. pontjában utalt az ezen ítélet 35. pontjában megfogalmazott indokolásra, amelyben emlékeztetett arra, hogy az uniós bíróságnak nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét kell vizsgálnia, hanem azt is ellenőriznie kell, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes adatot, továbbá hogy alátámaszthatják‑e a belőlük levont következtetéseket. A Törvényszék különösen e 35. pont fényében folytatta le a megtámadott ítélet 282. és 283. pontjában foglalt mérlegeléseket, megvizsgálva azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Bizottság a vitatott határozatban a thyssenkrupp és a TSE által szolgáltatott gazdasági adatokon kívül figyelembe vett annak érdekében, hogy megcáfolja a közigazgatási eljárás során általuk benyújtott gazdasági elemzést.

101	E körülmények között nem állapítható meg, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 279. és 283. pontját illetően tévesen alkalmazta volna a jogot oly módon, ahogyan azt vele szemben kifogásolják.

102

Végül a Törvényszék által lefolytatott értékelésben fellelhető állítólagos elferdítésre alapított érvelést illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 256. cikk (1) bekezdésének második albekezdéséből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy a fellebbezésben pontosan elő kell adni az ítélet azon vitatott részeit, amelyek hatályon kívül helyezését kérik, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Így amennyiben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, pontosan meg kell jelölnie az általa állítólagosan elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek megítélése szerint a Törvényszéket ehhez az elferdítéshez vezették (2017. július 26‑iStaatliche Porzellan‑Manufaktur Meissen kontra EUIPO ítélet, C‑471/16 P, EU:C:2017:602, 34. pont).

103	Márpedig érvelésével a thyssenkrupp nem jelöli meg pontosan a Törvényszék által elferdített bizonyítékokat.

104	Ezért ezt az érvelést mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

105	E körülmények között az első jogalap első része keretében felhozott öt konkrét kifogás közül a negyediket részben mint megalapozatlant, részben pedig mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

106

Végül, ami a thyssenkrupp ötödik és egyben utolsó kifogását illeti, amelyben e társaság azt állítja, hogy a Törvényszék nem végezte el a vitatott határozat teljes körű felülvizsgálatát, mivel a megtámadott ítélet 279–290. pontjában konkrét kérdések vizsgálatára szorítkozott, emlékeztetni kell arra, hogy az uniós bíróságok előtti eljárásra irányadó szabályokból, különösen pedig az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikkéből, valamint a Törvényszék eljárási szabályzatának 76. cikkéből és 84. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy a jogvita kereteit főszabály szerint a felek jelölik ki és határolják körül, az uniós bíróság pedig nem határozhat a kereseti kérelmen túlterjeszkedően (2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 324. pont).

107

Jóllehet bizonyos jogalapokat – mint például a szóban forgó határozat indokolásának hiányát vagy elégtelenségét, amely a lényeges eljárási szabályok körébe tartozik – hivatalból fel lehet, sőt fel kell hozni, az említett határozat érdemi jogszerűségére vonatkozó olyan jogalapot, amely a Szerződések vagy az azok alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés EUMSZ 263. cikk értelmében vett megsértésére vonatkozik, az uniós bíróság csak akkor vizsgálhatja, ha arra a felperes hivatkozik (2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 325. pont).

108	Így a Törvényszék által gyakorolható bírósági felülvizsgálat főszabály szerint szorosan kapcsolódik az első fokon benyújtott keresetlevélben előadott konkrét jogalapokhoz.

109	Az első jogalap első része keretében felhozott öt konkrét kifogás közül tehát az ötödiket tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

110	Ezenkívül a fentiekre tekintettel a thyssenkrupp másodlagosan felhozott azon állítását, amely szerint a Törvényszék ezen öt konkrét kifogást illetően megsértette az indokolási kötelezettségét, szintén el kell utasítani.

111	Ennélfogva az első jogalap első részét részben mint megalapozatlant, részben pedig mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

Az első jogalap második részéről

– A felek érvei

112

Első kifogásában a thyssenkrupp azt állítja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, mivel nem állapította meg, hogy a hatékony verseny jelentős akadályozásának bizonyítása érdekében a Bizottságnak a 2008. július 10‑iBertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392) 51. pontja, valamint a Törvényszék 2020. május 28‑iCK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítéletének (T‑399/16, EU:T:2020:217) 113. és azt követő pontjai értelmében vett kétlépcsős vizsgálatot kellett volna lefolytatnia.

113

E vizsgálat először is azt foglalja magában, hogy értékelést kell lefolytatni az összefonódás folytán létrejövő jogalany és a többi piaci szereplő által az e műveletet követően tanúsított jövőbeni magatartásra vonatkozóan, az említett műveletnek tulajdonítható azon gazdasági fejlemény értékelése révén, amelynek a legnagyobb a valószínűsége.

114	Másodszor, az említett kétlépcsős vizsgálat azt jelenti, hogy a referenciapiac jövőre vonatkozó elemzése révén értékelni kell azt a kérdést, hogy e jövőbeni magatartás valószínűleg olyan helyzethez vezet‑e, amelyben az érintett piacon a hatékony verseny jelentősen akadályozva lesz.

115

Második kifogásában a thyssenkrupp azt állítja, hogy különösen a megtámadott ítélet 270–290., 304., 432. és 433., 448–453., 540–544., 551., 570., 613., 633., 737. és 754. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem köteles „komoly valószínűséggel” bizonyítani azt, hogy a jelen ügyben adott esetben fennáll a hatékony verseny jelentős akadályozása.

116

Márpedig a 2020. május 28‑iCK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítélet (T‑399/16, EU:T:2020:217) 118. pontjából kitűnik, hogy a Bizottságnak „komoly valószínűséggel” kell bizonyítania a hatékony verseny jelentős akadályozásának az összefonódást követő fennállását, következésképpen pedig az ezen intézménnyel szemben alkalmazandó bizonyítási követelmény szigorúbb annál, mint amelynek alapján a hatékony verseny jelentős akadályozása „valószínűbb, mint az ellenkezője”.

117	A thyssenkrupp szerint a Törvényszék által a jelen ügyben alapul vett kevésbé szigorú bizonyítási szint alkalmazása tévesen a bizonyítási teher megfordulásához vezet, mivel a bejelentő fél köteles „komoly valószínűséggel” bizonyítani a hatékony verseny jelentős akadályozásának hiányát.

118

Egyébiránt a thyssenkrupp úgy véli, hogy a Törvényszék, mivel nem követelte meg a Bizottságtól, hogy „komoly valószínűséggel” bizonyítsa, hogy a tervezett összefonódás a belső piacon a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezet, elfogadta, hogy a Bizottság támaszkodhat az ilyen akadályozás fennállására vonatkozó általános vélelemre.

119	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelésének mind az elfogadhatóságát, mind pedig a megalapozottságát.

120

Válaszában a thyssenkruppp pontosítja, hogy a Bizottság állításával ellentétben az első jogalap második része elfogadható, mivel az összefonódásra vonatkozóan a Bizottság által lefolytatott elemzésnek a kétlépcsős vizsgálat szükségességére tekintettel fennálló hiányosságaira már az elsőfokú eljárásban is hivatkoztak, amint az kitűnik az első fokon benyújtott keresetlevél 14. és azt követő, 26. és azt követő, 58. és azt követő, 63., 69., 72. és azt követő, 128., 135., 139. és 153. pontjából.

– A Bíróság álláspontja

121

Először is, ami a thyssenkrupp első jogalapjának második részén belül az első kifogás elfogadhatóságát illeti, jóllehet e társaság azt állítja, hogy a Törvényszék előtt több alkalommal hangsúlyozta, hogy a Bizottságnak az Auto HDG‑vel és a csomagolásra szánt acéllal kapcsolatos megállapításai nyilvánvaló mérlegelési hibát és téves jogalkalmazást tartalmaznak, az említett társaságnak nem sikerült bizonyítania, hogy az elsőfokú eljárásban konkrét jogalapokat hozott fel egyrészt a Bizottságot és a Törvényszéket terhelő azon állítólagos kötelezettségre vonatkozóan, hogy a 2008. július 10‑iBertelsmann és Sony Corporation of America kontra Impala ítélet (C‑413/06 P, EU:C:2008:392) 51. pontja, valamint a 2020. május 28‑iCK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítélet (T‑399/16, EU:T:2020:217) 113. és azt követő pontjai értelmében vett, két szakaszból álló vizsgálatot folytassanak le.

122	Az első fokon benyújtott keresetlevél egyik olyan pontja sem tartalmaz ilyen jogalapot vagy konkrét érvet, amelyekre a thyssenkrupp annak bizonyítása érdekében hivatkozik, hogy a Törvényszék előtt már felhozta az előző pontban említett kifogásokat.

123

Márpedig elegendő emlékeztetni arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdése szerint a Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni. A Bíróság hatásköre a fellebbezési eljárás keretében ugyanis a Törvényszék előtt megvitatott jogalapokról hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik. Ezért nem engedhető meg, hogy valamely fél először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet nem terjesztett a Törvényszék elé, mivel ez azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a fellebbezési eljárásban korlátozott hatáskörrel rendelkező Bírósághoz (2021. március 25‑iSlovak Telekom kontra Bizottság ítélet, C‑165/19 P, EU:C:2021:239, 98. és 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

124	Mivel az első jogalap második részének első kifogását a fellebbező nem hozta fel a Törvényszék előtt, azt mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani.

125

Ami a jelen jogalap második részén belül a második, a hatékony versenynek a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében vett jelentős akadályozása tekintetében a Bizottságra háruló bizonyítási követelményekre alapított kifogás elfogadhatóságát illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a bizonyításra vonatkozó szabályok állítólagos megsértése olyan jogkérdésnek minősül, amely a fellebbezés szakaszában elfogadható (lásd többek között:2019. november 28‑iABB kontra Bizottság ítélet, C‑593/18 P, EU:C:2019:1027, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig, amint arra a jelen ítélet 115. pontja emlékeztet, a thyssenkrupp azt kifogásolja, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem köteles „komoly valószínűséggel” bizonyítani a hatékony verseny jelentős akadályozásának esetleges fennállását. E körülmények között meg kell állapítani, hogy az első jogalap második részének második kifogása elfogadható.

126

E kifogás megalapozottságát illetően elegendő megállapítani, hogy a thyssenkrupp érve azon az előfeltevésen alapul, amely szerint a 2020. május 28‑iCK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítélet (T‑399/16, EU:T:2020:217) 118. pontjából kitűnik, hogy a Bizottságnak „komoly valószínűséggel” kell bizonyítania a hatékony verseny összefonódást követő jelentős akadályozásának fennállását, következésképpen pedig az ezen intézménnyel szemben alkalmazandó bizonyítási követelmény szigorúbb annál, mint amelynek alapján a hatékony verseny jelentős akadályozása „valószínűbb, mint az ellenkezője”.

127

Márpedig, amint azt a Bíróság a 2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítéletének (C‑376/20 P, EU:C:2023:561) 87. és 88. pontjában kimondta, ez az előfeltevés téves. Figyelembe véve ugyanis különösen a 139/2004 rendelet 2. cikke (2) és (3) bekezdésének szimmetrikus szerkezetét, valamint a Bizottság összefonódás‑ellenőrzéssel kapcsolatos gazdasági elemzéseinek jövőre vonatkozó jellegét, meg kell állapítani, hogy ahhoz, hogy valamely összefonódás a belső piaccal összeegyeztethetetlennek vagy azzal összeegyeztethetőnek minősüljön, elegendő, ha a Bizottság kellően jelentős és egybehangzó bizonyítékokkal alátámasztja, hogy inkább valószínű, mint valószínűtlen az, hogy az érintett összefonódás jelentősen akadályozná, vagy sem, a hatékony versenyt a belső piacon vagy annak egy jelentős részén.

128	E körülmények között az első jogalap második részének második kifogása megalapozatlan.

129	Ebből következik, hogy az első jogalap második részét részben mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalapról

A második jogalap első részéről

– A felek érvei

130	A ThyssenKrupp azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 55–71., 74–85., 88–93., 98–107. és 112–114. pontjában a Törvényszék a jelen ügyben érintett piac meghatározását illetően több hibát is elkövetett. A Törvényszék a bizonyítékokat is elferdítette, és/vagy megsértette az indokolási kötelezettségét.

131	Először is, a megtámadott ítélet 55–57. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság a vitatott határozatot nem arra alapította, hogy az Auto HDG vonatkozásában elkülönült piac áll fenn.

132

Másodszor, a thyssenkrupp lényegében azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló hibát követett el, amikor a vitatott határozat 9.1–9.4 pontjában megelégedett azzal, hogy a tervezett összefonódás versenyszempontú elemzését akként folytassa le, hogy közben egyedül az Auto HDG piacára, nem pedig az EG‑t és a HDG‑t is lefedő szélesebb piacra támaszkodott. E társaság szerint a Bizottság e nyilvánvaló hibáját a Törvényszéknek fel kellett volna tárnia, és azt meg kellett volna állapítania.

133

Végül harmadszor, a thyssenkrupp azt állítja, hogy az érintett piac meghatározása céljából a Törvényszék – különösen a megtámadott ítélet 103. pontjában – tévesen írta elő az Auto HDG és a gépjárműipari alkalmazásokon kívüli célokra szánt HDG közötti „tökéletes helyettesíthetőség követelményét”. A Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem követelte meg a Bizottságtól, hogy határozza meg azokat a műszaki kritériumokat, amelyek alapján a kínálati helyettesíthetőség meghatározása szempontjából az érintett termékpiac bizonyos gyártósorai belefoglalhatók. Egyébiránt a Törvényszék megfordította a bizonyítási terhet azáltal, hogy megkövetelte a bejelentő felektől annak bizonyítását, hogy nincs olyan tényező, amely korlátozhatná az Auto HDG és a gépjárműipari alkalmazásokon kívüli célokra szánt HDG termelése közötti helyettesítés lehetőségeit.

134	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelésének mind az elfogadhatóságát, mind pedig a megalapozottságát.

– A Bíróság álláspontja

135

Először is, ami a második jogalap első részének elfogadhatóságát illeti, amely részben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék a jelen ügyben érintett piac meghatározását illetően több hibát is elkövetett, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az kitűnik a jelen ítélet 57. és 58. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból – a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket, ellenkező esetben az érintett fellebbezés vagy jogalap elfogadhatatlan. Nem felel meg e követelményeknek, és elfogadhatatlannak kell nyilvánítani azt a jogalapot, amelyre vonatkozó érvelés nem kellően egyértelmű és pontos ahhoz, hogy a Bíróság felülvizsgálatot gyakorolhasson, többek között azért, mert a jogalapot alátámasztó alapvető elemek nem tűnnek ki elég koherens és érthető módon a fellebbezésből. A Bíróság azt is kimondta, hogy mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant el kell utasítani az olyan fellebbezést, amely nem rendelkezik koherens szerkezettel, általános állításokra korlátozódik, és nem jelöli meg pontosan a megtámadott határozat azon pontjait, amelyeket esetlegesen érinti a téves jogalkalmazás.

136

Márpedig, mivel a jelen ügyben a thyssenkrupp által megfogalmazott azon kifogások, amelyek a megtámadott ítélet olyan pontjaira vonatkoznak, amelyek eltérnek ezen ítélet 55–57. és 103. pontjától, nincsenek alátámasztva konkrét jogi érvekkel, azokat mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani. Ugyanez vonatkozik arra a kifogásra is, amely szerint a Törvényszék megsértette indokolási kötelezettségét.

137

Amennyiben a thyssenkrupp a megtámadott ítélet 55–57. pontját azon az alapon is vitatja, hogy a vitatott határozat 132. pontjában szereplő megállapítással ellentétben a Bizottság e határozat egyéb szakaszaiban lényegében arra támaszkodott, hogy az Auto HDG vonatkozásában elkülönült piac áll fenn, meg kell állapítani, hogy a thyssenkrupp e megállapítás megalapozottságát vitatja, ennélfogva pedig azt kéri, hogy a Bíróság végezze el a tények újbóli értékelését, ami a fellebbezés szakaszában elfogadhatatlan.

138

Másodszor, ami azon érvelés elfogadhatóságát illeti, amely szerint a Törvényszék bizonyos bizonyítékokat elferdített, emlékeztetni kell arra, hogy – amint az kitűnik a jelen ítélet 102. pontjából – ha a fellebbező arra hivatkozik, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, akkor pontosan meg kell jelölnie a Törvényszék által szerinte elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az elemzési hibákat, amelyek a fellebbező megítélése szerint a Törvényszéket ehhez az elferdítéshez vezették.

139	Márpedig érvelésében a thyssenkrupp elmulasztja pontosan megjelölni azokat a bizonyítékokat, amelyeket a Törvényszék szerinte elferdített.

140	Következésképpen ezt az érvelést – mint elfogadhatatlant – szintén el kell utasítani.

141

Harmadszor, ami a thyssenkrupp azon érvelésének elfogadhatóságát illeti, amely szerint lényegében a Törvényszéknek fel kellett volna tárnia és meg kellett volna állapítania, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor a vitatott határozat 9.1–9.4 pontjában megelégedett azzal, hogy a tervezett összefonódás versenyszempontú elemzését akként folytassa le, hogy közben kizárólag az Auto HDG piacára, nem pedig az EG‑t és a HDG‑t is lefedő szélesebb piacra támaszkodott, rá kell mutatni, hogy a Törvényszék előtt e társaság annak előadására szorítkozott, hogy téves a Bizottság azon következtetése, amely szerint a verseny szempontjából végzett értékelés eredménye az egyik vagy a másik piac vonatkozásában ugyanaz lett volna. Ellentétben azzal, amit az említett társaság a válaszában állított, e megállapítást megerősítik az első fokon benyújtott keresetlevél 14. és azt követő pontjai, amelyekre e tekintetben hivatkozott.

142

Márpedig, amint az a jelen ítélet 123. pontjában megállapításra került, a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni. A Bíróság hatásköre a fellebbezés keretében ugyanis a Törvényszék előtt megvitatott jogalapokról hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik. Ezért nem engedhető meg, hogy valamely fél először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyre a Törvényszék előtt nem hivatkozott, mivel ez azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a fellebbezési eljárásban korlátozott hatáskörrel rendelkező Bírósághoz.

143	Ennélfogva a thyssenkrupp ezen érvelését mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

144

Végül negyedszer, ami a thyssenkrupp azon érvének elfogadhatóságát illeti, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem követelte meg a Bizottságtól, hogy határozza meg azokat a műszaki kritériumokat, amelyek alapján a kínálati helyettesíthetőség meghatározása szempontjából az érintett termékpiac bizonyos gyártósorai belefoglalhatók, elegendő rámutatni arra, hogy mivel a thyssenkrupp első fokon nem hozott fel ilyen kifogást, ezt az érvelést szintén „új jogalapnak” kell minősíteni, ennélfogva pedig mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

145

Egyrészt, a thyssenkrupp azon érvelésének megalapozottságát illetően, amelyben e társaság azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a Bizottság a vitatott határozatot nem az Auto HDG elkülönült piacának fennállására alapította, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés mindenképp a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul. A megtámadott ítélet 55–57. pontjában a Törvényszék nem tett ilyen megállapítást. Az említett 55–57. pontban ugyanis a Törvényszék azt állapította meg, hogy a Bizottság szerint a jelen ügyben nem szükséges meghatározni, hogy a HDG és az EG elkülönült termékpiacokat alkotnak‑e, vagy sem, mivel a verseny szempontjából végzett értékelés eredménye ugyanaz lenne, akár a HDG elkülönült piacról, akár pedig a galvanizált acél átfogó piacáról (HDG + EG) legyen szó.

146	Ennélfogva a thyssenkrupp e kifogását mint megalapozatlant szintén el kell utasítani.

147

Másrészt, ami a thyssenkrupp által felhozott azon kifogást illeti, amely szerint az érintett piac meghatározása érdekében a Törvényszék a megtámadott ítéletnek többek között a 103. pontjában tévesen írta elő az Auto HDG és a gépjárműipari alkalmazásokon kívüli célokra szánt HDG közötti „tökéletes helyettesíthetőség követelményét”, meg kell állapítani, hogy e kifogás szintén a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul.

148

A megtámadott ítélet 101–103. pontjában ugyanis a Törvényszék egyszerűen a thyssenkrupp egyik érvére válaszolt. A megtámadott ítélet 95. pontjából – amely ezen érv hű összefoglalását tartalmazza – kitűnik, hogy a thyssenkrupp a Törvényszék előtt azt állította, hogy ezek az acéltípusok tökéletesen helyettesíthetők egymással a kínálati oldalon, továbbá hogy a magas ellenállású, speciális eszközt igénylő korszerű acél esetét kivéve az EGT‑ben található HDG‑gyártósorok nagy többsége képes más HDG‑ket előállítani a gépjárműipari ügyfelek számára, vagy kisebb beruházások révén alkalmassá tehetők e célra.

149

Ezenkívül a megtámadott ítéletnek különösen a 101. és 102. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék megvizsgálta azt a kérdést, hogy a piac meghatározásáról szóló közlemény 20. pontjára tekintettel a szállítók könnyen átállíthatják‑e termékskálájukat oly módon, hogy az indokolttá tegye a piacnak a HDG egészére való kiterjesztését. Márpedig e pontból semmilyen tökéletes helyettesíthetőségi követelmény nem tűnik ki.

150

A megtámadott ítélet 103. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy korántsem csekélyek azok a beruházások, amelyek szükségesek a gyártósorok annak érdekében történő korszerűsítéséhez, hogy azokat az Auto HDG termeléséhez igazítsák. Így a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy úgy ítélte meg, hogy az Auto HDG és a gépjárműipari alkalmazásokon kívüli célokra szánt HDG nem tökéletesen helyettesíthető egymással a kínálati oldalon.

151	E körülmények között az arra alapított kifogást, hogy a Törvényszék „tökéletes helyettesíthetőségi követelményt” írt elő az Auto HDG és a gépjárműipari alkalmazásokon kívüli célokra szánt HDG tekintetében, mint megalapozatlant el kell utasítani.

152

Harmadrészt, ami a thyssenkrupp arra alapított érvelését illeti, hogy a Törvényszék megfordította a bizonyítási terhet, amikor megkövetelte a bejelentő felektől annak bizonyítását, hogy nincs olyan tényező, amely korlátozhatná az Auto HDG és a gépjárműipari alkalmazásokon kívüli célokra szánt HDG termelése közötti helyettesítés lehetőségeit, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul.

153

Ezen ítélet 79–83. pontjában ugyanis a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság ténylegesen lefolytatta a kínálati helyettesíthetőség mértékének értékelését, és bizonyította, hogy ez a helyettesíthetőség nem elegendő ahhoz, hogy igazolja a gépjárműipari alkalmazásokon kívüli célokra szánt HDG‑nek az érintett termékpiacba történő belefoglalását. Így nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy megfordította a bizonyítási terhet azáltal, hogy nem a Bizottságtól, hanem a bejelentő felektől követelte meg annak bizonyítását, hogy nincsenek olyan tényezők, amelyek korlátozhatnák az Auto HDG és a gépjárműipari alkalmazásokon kívüli célokra szánt HDG termelése közötti helyettesítés lehetőségeit.

154	A második jogalap első részét tehát részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalap második részéről

– A felek érvei

155	A ThyssenKrupp azt kifogásolja, hogy a Törvényszék megsértette a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdését, amikor a megtámadott ítélet 118–122. és 127–136. pontjában azt állapította meg, hogy a csomagolásra szánt hengerelt acél elkülönülő termékpiacot képez.

156

Közelebbről, a thyssenkrupp először is úgy véli, hogy a Törvényszéknek a kínálati helyettesíthetőségre vonatkozó értékelése téves jogalkalmazáson, az indokolás elégtelenségén, valamint a bizonyítékok elferdítésén alapul. E társaság azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában tévesen állapította meg, hogy a Bizottság a vitatott határozat (293) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a csomagolásra szánt acél ágazatának szereplői nem gyártanak hengerelt acélt a meglévő berendezéseken, amelyeket a szerves bevonatú acél gyártásához használnak.

157

E (293) preambulumbekezdésben ugyanis a Bizottság csak azt jelentette ki, hogy a hengerelt acél gyártása sajátos gyártóberendezést igényel, ami megkülönbözteti azt a TP és az ECCS gyártásától. Márpedig a thyssenkrupp szerint a Törvényszéknek meg kellett volna vizsgálnia, hogy a szerves bevonatú acél gyártásához használt meglévő berendezések használhatók‑e hengerelt acél előállítására, lehetővé téve ezáltal a kínálati helyettesíthetőséget.

158	Másodszor, a thyssenkrupp azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 119. pontjában a Törvényszék megfordította a bizonyítási terhet, amikor úgy ítélte meg, hogy e társaság feladata a szélesebb kínálati helyettesíthetőség bizonyítása.

159

Végül harmadszor, a thyssenkrupp egyrészt arra hivatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletnek különösen 132–134. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, mivel nem állapította meg, hogy a Bizottságnak a piac meghatározásáról szóló közleményből eredő követelményeknek megfelelően az SSNIP‑tesztet kellett volna alkalmaznia a helyettesíthető termékek körének meghatározásához.

160

Másrészt, a thyssenkrupp szerint a megtámadott ítélet 132. pontjában a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, amikor úgy ítélte meg, hogy azokból a válaszokból, amelyeket az ügyfelek a Bizottság által indított piacvizsgálat során a hengerelt acél és a lakkozott acél közötti helyettesíthetőséggel kapcsolatos kérdésekre adtak, egyértelműen kitűnik, hogy a nyilatkozó ügyfelek legtöbbje meggyőzően hivatkozott a helyettesíthetőség korlátaira.

161	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelését.

– A Bíróság álláspontja

162

Először is, a thyssenkrupp azon érvelését illetően, amely lényegében egyrészt azon alapul, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 118. pontjában nem idézte hűen a vitatott határozat (293) preambulumbekezdését, másrészt pedig azon, hogy a kínálati helyettesíthetőség meghatározása céljából a Törvényszék nem vizsgálta meg, hogy a szerves bevonatú acélgyártáshoz használt meglévő berendezések használhatók‑e a hengerelt acél előállítására, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés mind a megtámadott ítélet, mind pedig a vitatott határozat téves értelmezésén alapul.

163

Egyrészt meg kell állapítani, hogy a Törvényszék hűen vette át a vitatott határozat (293) preambulumbekezdését, mivel e preambulumbekezdésből kitűnik, hogy a Bizottság megítélése szerint az a tény, hogy a tervezett összefonódásban részt vevő feleknek a hengerelt acél tekintetében sajátos gyártósorai vannak, és hogy az összefonódásban részt vevő felek versenytársainak a szerves bevonatú acélra szolgáló gyártósorai nem működnek közre a hengerelt acél termelésében és szállításában, megkérdőjelezi e felek azon érvét, amely szerint a szerves bevonatú acélra szolgáló gyártósorok létezése lehetővé teszi a kínálati helyettesíthetőséget.

164	Másrészt, ezen ítélet 118–121. pontjából kitűnik, hogy a kínálati helyettesíthetőség meghatározása céljából a Törvényszék a hengerelt acél előállításának lehetőségét illetően figyelembe vette a szerves bevonatú acél gyártásához használt meglévő berendezéseket.

165

Mindenekelőtt ugyanis ezen ítélet 119. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a műszaki megvalósíthatóság a kínálati helyettesíthetőség szükséges, de nem elégséges feltétele. Ezt követően az említett ítélet 120. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy – amint az kitűnik a piac meghatározásáról szóló közlemény 23. pontjából – ahhoz, hogy a kínálati helyettesíthetőség releváns legyen a termékpiac meghatározása szempontjából, a szállítóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy termelésüket többek között jelentős késedelem nélkül és jelentős további beruházások nélkül átállítsák, ami összeegyeztethetetlen azzal, hogy a TP vagy az ECCS hengerelt acéllá történő átalakításához olyan további gyártási szakaszra legyen szükség, amely megköveteli, hogy ezen acélokhoz egy további bevonatot, nevezetesen egy fémalapra való műanyag fóliát adjanak hozzá. Végül ugyanezen ítélet 121. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság által a vitatott határozat (293) preambulumbekezdésében tett azon megállapítás, amely szerint a thyssenkrupp és a TSE a hengerelt acél gyártása e további szakaszának elvégzéséhez sajátos hengersorokkal rendelkezik, azt bizonyítja, hogy jelentős többletköltségeket kellett viselniük, ami nem abba az irányba mutat, hogy adott esetben fennállna a piac meghatározásáról szóló közlemény 23. pontja értelmében vett kínálati helyettesíthetőség.

166	E körülmények között nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy nem vizsgálta meg, hogy a szerves bevonatú acél gyártásához használt meglévő berendezések használhatók‑e hengerelt acél előállítására, lehetővé téve ezáltal a kínálati helyettesíthetőséget.

167

Másodszor, ami a thyssenkrupp azon érvelését illeti, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 119. pontjában megfordította a bizonyítási terhet, amikor úgy ítélte meg, hogy e társaságnak kell bizonyítania a szélesebb kínálati helyettesíthetőséget, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés szintén ezen ítélet téves értelmezésén alapul.

168	Az említett 119. pontból ugyanis egyáltalán nem következik, hogy a Törvényszék a thyssenkruppot arra kötelezte volna, hogy bizonyítsa a szélesebb kínálati helyettesíthetőséget, miközben mentesítette volna a Bizottságot az összefonódások terén rá háruló bizonyítási teher alól.

169

Ezzel szemben a megtámadott ítélet 118–121. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a jelen ügyben alátámasztotta a kínálati helyettesíthetőségre vonatkozó értékelését, és hogy a thyssenkruppnak nem sikerült bizonyítania, hogy a Bizottság ezen értékelése eljárási, jogi vagy nyilvánvaló mérlegelési hibákat tartalmazna.

170

Nem állapítható meg tehát, hogy a Törvényszék mentesítette volna a Bizottságot azon kötelezettsége alól, hogy bizonyítsa, hogy a tervezett összefonódás megvalósítása jelentősen akadályozná a hatékony versenyt a belső piacon vagy annak egy jelentős részén, vagy sem. Ezen igazságszolgáltatási fórum azt sem követelte meg a thyssenkrupptól, hogy bizonyítsa a szélesebb kínálati helyettesíthetőséget.

171

Végül harmadszor, ami egyrészt a thyssenkrupp azon kifogását illeti, amely szerint a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor nem állapította meg, hogy a Bizottság nem alkalmazta az SSNIP‑tesztet a helyettesíthető termékek körének meghatározására, meg kell állapítani, hogy – amint azt a piac meghatározásáról szóló közlemény 15. pontja is megerősíti – az SSNIP‑teszt csupán „egyik módja” az érintett termékek helyettesíthetősége értékelésének. Az említett közlemény 25. pontjából az is kitűnik, hogy „[a]nnak megállapításához, hogy a helyettesítés milyen mértékben történhet meg, egy sor értékelési tényező áll rendelkezésre”, továbbá hogy „[a] Bizottság rugalmas megközelítést alkalmaz, amikor a tapasztalati tényezőkből indul ki és felhasznál minden olyan rendelkezésre álló információt, amely egyedi esetekben jelentőséggel bírhat[, és] nem követi a különböző információs források vagy bizonyítéktípusok merev hierarchiáját”.

172

Ebből következik, hogy a Bizottság nem korlátozta önmagát abban az értelemben, hogy mindig az SSNIP‑tesztet kelljen alkalmaznia az érintett termékek esetleges helyettesíthetőségének meghatározására. Ennélfogva a Bizottság mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, és a piac meghatározásáról szóló közlemény 25. pontjában említett egy sor értékelési tényező közül kiválaszthatja azokat, amelyeket az egyes esetekben a legmegfelelőbbnek tart.

173

Ami másrészt a thyssenkruppnak a hengerelt acél és a lakkozott acél helyettesíthetőségére vonatkozó bizonyítékok elferdítésére alapított kifogását illeti, meg kell állapítani, hogy e társaság lényegében annak előadására szorítkozik, hogy a megtámadott ítélet 132. pontjában a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, amikor úgy ítélte meg, hogy az ügyfeleknek a hengerelt acél és a lakkozott acél közötti helyettesíthetőséggel kapcsolatos kérdésekre adott válaszaiból egyértelműen kitűnik, hogy a nyilatkozó ügyfelek legtöbbje meggyőzően hivatkozott e helyettesíthetőség korlátaira. A thyssenkrupp hozzáteszi, hogy a bizonyítékok elferdítésének minősül az a megállapítás, hogy ez az álláspont az ügyfelek „többségének” álláspontja. E társaság szerint ahhoz, hogy ezt az elferdítést meg lehessen állapítani, nem új érdemi értékelésre van szükség, hanem csupán a válaszok megszámlálására.

174

Márpedig a thyssenkrupp ahelyett, hogy pontosan meghatározná a Törvényszék által elferdített bizonyítékokat, megelégszik azzal, hogy az első fokon benyújtott keresetlevelére és a megtámadott ítélet 132. pontjában említett A.4d mellékletre hivatkozzon, amely 592 oldalból áll, és amely tartalmazza az összes olyan választ, amelyeket az ügyfelek a Bizottság által a piacvizsgálata keretében feltett kérdésekre adtak.

175	Így, mivel a thyssenkrupp elmulasztja pontosan meghatározni a jelen ügyben állítólagosan elferdített bizonyítékokat, e társaság érvelését mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

176	A második jogalap második részét tehát részben mint elfogadhatatlant, részben mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második jogalap harmadik részéről

– A felek érvei

177	A thyssenkrupp azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 56. pontjában tévesen állapította meg, hogy az annak bizonyítására irányuló érveit, hogy a HDG és az EG ugyanahhoz a piachoz tartozik, mint hatástalanokat teljes egészében el kell utasítani.

178	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelését.

– A Bíróság álláspontja

179

E tekintetben ki kell emelni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 56. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy mivel a Bizottság nem állapította meg véglegesen, hogy a HDG és az EG két külön piachoz tartozik, a thyssenkrupp annak bizonyítására irányuló érveit, hogy a HDG és az EG ugyanahhoz a piachoz tartozik, mint hatástalanokat teljes egészében el kell utasítani.

180	Ezen ítélet 57. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy ezeket az érveket mindenesetre mint megalapozatlanokat is el kell utasítani az említett ítélet 58–70. pontjában kifejtett indokok miatt.

181	Márpedig, mivel – amint az lényegében a jelen ítélet 62–70. pontjából kitűnik – a thyssenkruppnak nem sikerült bizonyítania, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 58–70. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, a második fellebbezési jogalap harmadik részét mint hatástalant el kell utasítani.

A második jogalap negyedik részéről

– A felek érvei

182

A thyssenkrupp azt állítja, hogy a Törvényszék nem határozott az első fokon benyújtott keresetlevél első jogalapjának első kifogásáról, és megsértette indokolási kötelezettségét, amikor félreértette az e társaság által megfogalmazott azon kifogást, amely arra vonatkozott, hogy figyelembe kell venni a Bizottság korábbi határozathozatali gyakorlatát, különösen pedig az AM/Ilva ügyben hozott határozatot.

183

A thyssenkrupp ugyanis az elsőfokú eljárásban azt állította, hogy nincs olyan ténybeli alap, amely lehetővé tenné annak feltételezését, hogy az Auto HDG vonatkozásában elkülönült piac állna fenn; ennek során a thyssenkrupp az AM/Ilva ügy bizonyos elemeire támaszkodott, amelyeket szerinte a jelen ügyben is figyelembe kellett volna venni, mivel ugyanazon érintett termékekre és piacokra vonatkoztak. Az említett elemek különösen a felsőkategóriás termékek és az alaptermékek közötti kínálati helyettesíthetőségre és az alaptermékek által gyakorolt árnyomásra vonatkozó megállapításokat, valamint azt a körülményt foglalták magukban, hogy az AM éppen az Ilva két olyan nagy HDG‑üzemét készült megszerezni, amelyek jelentős mennyiségben tudtak magas minőségű HDG‑t és Auto HDG‑t előállítani.

184	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelését.

– A Bíróság álláspontja

185

E tekintetben az első fokon benyújtott keresetlevélből egyértelműen kitűnik, hogy a thyssenkrupp azt állította, hogy az AM/Ilva ügyben az Auto HDG‑t nem tekintették elkülönült piacnak, és nem lehet úgy tekinteni, hogy a jelen ügyben létezik ilyen piac. E társaság szerint az ilyen elkülönült piac hiányát két olyan általános megfontolás is alátámasztja, amelyeket a Bizottság az AM/Ilva ügyben hozott határozat (295), valamint (602) és azt követő preambulumbekezdéseiben fejtett ki.

186	Márpedig a megtámadott ítélet 65–69. pontjában a Törvényszék helyesen értelmezte a thyssenkrupp kifogását, egyben elutasítva annak érveit.

187	Különösen, ezen ítélet 65. pontjában a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szénacél síkhengerelt termékekre vonatkozó korábbi bizottsági határozatokra, különösen pedig az AM/Ilva ügyben hozott határozatra való hivatkozás nem releváns.

188

Az említett ítélet 66. pontjában ezen igazságszolgáltatási fórum megállapította, hogy a Törvényszék állandó ítélkezési gyakorlata szerint, amikor a Bizottság az összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről valamely bejelentés és az ezen összefonódásra vonatkozó saját iratanyag alapján határoz, a felperes nem vonhatja kétségbe e megállapításokat azon az alapon, hogy azok eltérnek a korábban egy másik ügyben, eltérő bejelentés és más iratanyag alapján tett megállapításoktól, még ha feltételezzük is, hogy a két ügyben érintett piacok hasonlóak, sőt azonosak. Így a Törvényszék szerint, amennyiben a thyssenkrupp a jelen ügyben a Bizottság által egy korábbi határozatban végzett elemzésekre hivatkozik, érvelésének e része nem releváns.

189

A Törvényszék ezenkívül a megtámadott ítélet 68. pontjában úgy ítélte meg, hogy mindenesetre sem a Bizottságot, sem pedig – sőt még kevésbé – a Törvényszéket a jelen ügyben nem kötik a Bizottságnak a szénacél síkhengerelt termékekre vonatkozó korábbi határozataiban, különösen pedig az AM/Ilva ügyben hozott határozatban tett ténymegállapítások és gazdasági értékelések, amelyekre a hyssenkrupp hivatkozik. Még ha feltételezzük is, hogy az utóbbi határozatban szereplő elemzés eltér a jelen ügyben a vitatott határozatban lefolytatott elemzéstől, anélkül hogy e különbség objektíven igazolható lenne, a Törvényszéknek a jelen eljárásban csak akkor kellene megsemmisítenie a vitatott határozatot, ha az – nem pedig az AM/Ilva‑határozat – hibákat tartalmazna.

190

Így a megtámadott ítélet 69. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a thyssenkrupp nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem követte a korábbi határozathozatali gyakorlatát, azt állítva, hogy ezen intézmény nem ugyanazokat az értékeléseket végezte el a jelen ügy és azon korábbi ügyek – különösen pedig az AM/Ilva ügy – tényállását illetően, amelyekre hivatkozik.

191	A második fellebbezési jogalap negyedik részét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

192	Következésképpen a második jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

A harmadik jogalapról

A harmadik jogalap első részéről

– A felek érvei

193

Első kifogásában a thyssenkrupp azt sérelmezi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletnek többek között az 561. és 562. pontjában tévesen értelmezte és alkalmazta a 139/2004 rendelet 2. cikkét, valamint e rendelet (25) preambulumbekezdését, amikor úgy ítélte meg, hogy a Bizottság a vitatott határozat (1419) preambulumbekezdésében megállapíthatta, hogy megvalósulhat a hatékony versenynek a TP és a csomagolásra szánt hengerelt acél tekintetében az erőfölény létrejöttéből eredő jelentős akadályozása, valamint a hatékony versenynek a TP, az ECCS és a csomagolásra szánt hengerelt acéltermékek piacain jelentkező horizontális, nem egyeztetett hatásokból eredő jelentős akadályozása. A thyssenkrupp szerint a 139/2004 rendelet (25) preambulumbekezdése nem teszi lehetővé e két különböző fogalom párhuzamos alkalmazását. E preambulumbekezdésből egyáltalán nem következik, hogy az e rendeletből eredő jogszabály‑módosítás a hatékony verseny jelentős akadályozásának kritériuma vonatkozásában egy nem megszorító értelmezést kívánt volna megkönnyíteni. Így a thyssenkrupp szerint az oligopolisztikus piacokra gyakorolt nem egyeztetett hatások fogalma csak akkor alkalmazható, ha semmilyen erőfölényt nem állapítottak meg.

194

A jelen ügyben a Bizottság és a Törvényszék nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a tervezett összefonódás folytán létrejövő jogalany erőfölényben lesz‑e, vagy sem, következésképpen pedig tévesen lejjebb vitték a beavatkozási küszöbértéket. Márpedig, amint azt a Törvényszék a 2020. május 28‑iCK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítéletében (T‑399/16, EU:T:2020:217) megállapította, semmi nem utal arra, hogy a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése alacsonyabb beavatkozási küszöbérték bevezetésére irányult volna.

195

Második kifogásában a hyssenkrupp lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 564. és 565. pontjában anélkül, hogy saját elemzést végzett volna, megelégedett azzal, hogy utaljon a vitatott határozat (1413)–(1149) preambulumbekezdésére annak megállapítása érdekében, hogy a Bizottság „egyértelműen elhatárolta azokat az elemeket, amelyeken az erőfölény létrejöttének megállapítása alapul, azoktól a tényezőktől, amelyek alapján horizontális, nem egyeztetett hatások fennállására következtetett”. Márpedig a thyssenkrupp szerint a gazdasági hatások értékelésének eltérőnek kell lennie attól függően, hogy az összefonódás erőfölénnyel, vagy pedig valamely oligopolisztikus piacra kifejtett, nem egyeztetett hatásokkal jár. A thyssenkrupp úgy véli, hogy még ha feltételezzük is, hogy a megtámadott ítélet 565. pontjában a Törvényszék megállapíthatta, hogy ugyanazon tényezőket figyelembe lehet venni a Bizottság által előterjesztett, a verseny sérelmére vonatkozó két elmélet alátámasztásához, ez nem változtat azon, hogy a Törvényszék nem állapíthatta volna meg, hogy a Bizottság kellően egyértelműen megkülönböztette e két elméletet, valamint az érintett piacokat.

196

Ezenkívül a megtámadott ítélet 563. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a thyssenkrupp nem hivatkozott a Bizottság elemzésének egyetlen konkrét elemére sem annak kifogásolása érdekében, hogy a Bizottság nem tett különbséget a verseny sérelmére vonatkozó két elmélet között. E társaság szerint ugyanis az általa felhozott azon kifogásnak, amely szerint a Bizottság nem tett ilyen különbséget, éppen az a lényege, hogy nem lehet meghatározni, hogy a Bizottság által végzett elemzésben pontosan hol történt a sérelmezett mulasztás.

197	Harmadik és utolsó kifogásában a thyssenkrupp azt sérelmezi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 567. és 568. pontjában megelégedett a vitatott határozat összefoglalásával, anélkül hogy értékelte volna annak tartalmát.

198	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelésének megalapozottságát, valamint a második kifogás elfogadhatóságát.

– A Bíróság álláspontja

199

A thyssenkrupp első kifogását illetően emlékeztetni kell arra, hogy a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdése értelmében azokat az összefonódásokat, amelyek többek között erőfölény létrehozása vagy megerősítése következményeként a belső piacon vagy annak egy jelentős részén a hatékony versenyt jelentősen akadályozzák, a belső piaccal összeegyeztethetetlennek kell nyilvánítani.

200

Amint az lényegében e rendelet (25) preambulumbekezdéséből kitűnik, az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése a valamely oligopolisztikus piacon működő vállalkozások közötti összefonódás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségére vonatkozik, amennyiben ez az összefonódás a hatékony verseny jelentős akadályozásának minősül, még akkor is, ha az ezen összefonódás folytán létrejövő jogalany az érintett piacon nem rendelkezik erőfölénnyel.

201

Közelebbről, a 139/2004 rendelet (25) preambulumbekezdésének utolsó mondatából lényegében az következik, hogy az e rendelet 2. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében vett „hatékony verseny jelentős akadályozásának” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az az erőfölény fogalmán túl valamely összefonódásnak csak azon versenyellenes hatásaira terjed ki, amelyek az érintett piacon erőfölénnyel nem rendelkező vállalkozások nem egyeztetett magatartásából erednek. Amint azt ugyanis e preambulumbekezdés harmadik mondata kiemeli, bizonyos körülmények között azok az összefonódások, amelyek az összefonódó felek által korábban egymással szemben támasztott erős versenykényszerek megszüntetését vonják maguk után, és amelyek egyúttal csökkentik a verseny fennmaradó versenytársakra nehezedő nyomását, még az oligopólium tagjai közötti egyeztetés valószínűségének hiányában is a hatékony verseny jelentős akadályozásához vezethetnek.

202	E kontextusban ki kell emelni, hogy a legegyértelműbb horizontális nem egyeztetett hatások akkor valósulnak meg, ha az összefonódás folytán létrejövő jogalany egyéni erőfölényt szerez vagy erősít meg.

203

Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 562. pontjában az 1979. február 13‑iHoffmann‑La Roche kontra Bizottság ítélet (85/76, EU:C:1979:36) 51. pontjára támaszkodva kijelentette, valamely piac vonatkozásában előfordulhat, hogy azon egy egyedi vállalkozás erőfölényben legyen, egyúttal pedig e piac oligopolisztikus is legyen. Márpedig az ilyen oligopolisztikus piacon is megerősíthetik az ilyen vállalkozás egyéni erőfölényét az összefonódásnak a jelen ítélet 201. pontjában említettekhez hasonló horizontális, nem egyeztetett hatásai.

204

E körülmények között a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor a megtámadott ítélet 561. és 562. pontjában akként értelmezte a 139/2004 rendelet 2. cikkének (3) bekezdését és e rendelet (25) preambulumbekezdését, hogy egyrészt az erőfölény létrehozásának vagy megerősítésének fogalma, másrészt pedig a jelentős versenykényszernek az oligopolisztikus piacon való megszüntetéséből eredő, nem egyeztetett horizontális hatások fennállásának fogalma egymással összeegyeztethető, és kölcsönösen nem zárják ki egymást.

205	Az első kifogást tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

206

Ami a Bizottság által a második kifogással kapcsolatban felhozott, arra alapított elfogadhatatlanságot illeti, hogy a thyssenkrupp e kifogást nem támasztotta alá konkrét jogi érvekkel, elegendő megjegyezni, hogy e társaság a fellebbezésében kellően konkrét jogi érveket adott elő. Ezen érvekkel a thyssenkrupp a Bizottság állításával ellentétben nem kéri a Bíróságtól a jelen ügy tényállásának újbóli értékelését sem. Ezt az elfogadhatatlansági kifogást tehát el kell utasítani.

207

A második kifogás megalapozottságát illetően először is meg kell állapítani, hogy a hyssenkrupp állításával ellentétben a Törvényszék saját elemzést végzett e társaság azon kérdéssel kapcsolatos érvelésére vonatkozóan, hogy a jelen ügyben a Bizottság ugyanazon tényezőkre támaszkodott‑e két eltérő következtetés levonása érdekében.

208

A megtámadott ítélet 564. és 565. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat (1413)–(1149) preambulumbekezdésében a Bizottság külön elemezte egyrészt az erőfölény létrejöttét, másrészt pedig a horizontális nem egyeztetett hatások fennállását, még akkor is, ha e két elemzés részben ugyanazon ténybeli elemeken alapult. A Törvényszék különösen ezen ítélet 564. pontjában pontosította, hogy „a Bizottság a piaci részesedések és az e határozat 9.5.3–9.5.9. pontjában említett több egyéb körülmény alapján elsődlegesen arra a következtetésre jutott, hogy erőfölény jön létre, másodlagosan pedig az említett határozat 9.5.3–9.5.12. pontjában kifejtett megfontolásokra támaszkodva megállapította a jelentős versenykényszer megszüntetéséből eredő horizontális, nem egyeztetett hatások fennállását is”.

209

Ami azt a körülményt illeti, hogy ezek az elemzések részben ugyanazokon a ténybeli elemeken alapultak, a Törvényszék az említett ítélet 565. pontjában úgy ítélte meg, hogy „a Bizottságnak az erőfölényre és a horizontális, nem egyeztetett hatásokra vonatkozó elemzését nem is lehetne másképp elvégezni, csak úgy, hogy szükségszerűen ugyanazon ténybeli elemekre összpontosítanak, mint például a piaci részesedésekre és a kapacitásra, az importra, a versenytársak reakciójára és a vásárlóerőre, amint azt a [vitatott] határozat 9.5. pontjának alszakaszaiban megvizsgálták, mivel e két elemzéshez ugyanazokat a tényezőket kell figyelembe venni”.

210	A Törvényszék e megfontolásaiból tehát kitűnik, hogy a Törvényszék maga végzett vizsgálatot a Bizottságnak a szóban forgó összefonódás hatásaira vonatkozó elemzése tárgyában.

211

Másodszor, mivel – amint az a jelen ítélet 202–204. pontjából kitűnik – egyrészt az erőfölény létrehozásának vagy megerősítésének, másrészt pedig az oligopolisztikus piacon fennálló jelentős versenykényszer megszüntetéséből eredő horizontális, nem egyeztetett hatások fennállásának fogalma kölcsönösen nem zárja ki egymást, a legegyértelműbb horizontális, nem egyeztetett hatások pedig akkor valósulnak meg, ha az összefonódás folytán létrejövő vállalkozás egyedi erőfölényt szerez vagy erősít meg, nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy tévesen alkalmazta volna a jogot, amikor a megtámadott ítélet 565. pontjában úgy ítélte meg, hogy a Bizottság bizonyos mértékben támaszkodhatott ugyanazokra a tényezőkre és valószínűsítő körülményekre annak bizonyítása érdekében, hogy a tervezett összefonódás erőfölényes helyzetet teremthet, vagy horizontális, nem egyeztetett hatásokat válthat ki.

212

Végül harmadszor, ami a thyssenkrupp arra alapított érvét illeti, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 563. pontjában tévesen állapította meg, hogy a thyssenkrupp nem hivatkozik a Bizottság elemzésének egyetlen konkrét elemére sem azon kifogásának alátámasztása érdekében, amely szerint ezen intézmény nem tett különbséget a verseny sérelmére vonatkozóan általa előadott két elmélet között, elegendő kiemelni, hogy mivel a thyssenkruppnak nem sikerült bizonyítania, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 564. és 565. pontjában tévesen állapította volna meg, hogy a Bizottság különbséget tett az e két elmélet alapjául szolgáló körülmények között, ezt az érvet mint hatástalant el kell utasítani.

213	E körülmények között a thyssenkrupp második kifogását mint megalapozatlant el kell utasítani.

214

A harmadik és egyben utolsó kifogást illetően meg kell állapítani, hogy mivel a thyssenkruppnak az ezen ítélet 567. pontjában ismertetett és az ítélet 567. és 568. pontjában megvizsgált érve csak arra a kérdésre vonatkozott, hogy az erőfölény létrejöttének vagy megerősödésének bizonyítására alkalmas körülmények Bizottság általi értékelését a többi nem egyeztetett hatás értékelésétől eltérően kell‑e elvégezni, nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy ne végzett volna saját elemzést a Bizottság gazdasági értékelésére vonatkozóan, amikor éppen erre az érvre kívánt válaszolni.

215

Az említett ítélet 568. pontjában ugyanis a Törvényszék hangsúlyozta egyrészt, hogy „a TP piacát illetően a Bizottság értékelte azt, hogy az AM mennyire van ösztönözve arra, hogy ellensúlyozza a tervezett összefonódás folytán létrejövő jogalany általi áremelést, figyelembe véve többek között olyan gazdasági tényezőket, mint a piac oligopolisztikus szerkezete, az ügyfeleknek az AM‑től való függőségük növelésére irányuló csekély szándéka, továbbá az, hogy az áremeléssel szembeni fellépés az összes mennyiség tekintetében az árak csökkenésével járna, valamint az AM tartalékkapacitásának hiánya (az (1288) és (1289) preambulumbekezdés)”. Másrészt, „az ECCS piacát illetően a Bizottság értékelte az AM‑nek az ilyen emelés kompenzálására való ösztönzését, többek között a piac oligopolisztikus szerkezetére és a felperes azon belső dokumentumainak elemzésére támaszkodva, amelyek a felperes szerint az AM valószínűsíthető piaci magatartását mutatják (az (1294)–(1297) preambulumbekezdés)”. Ezenkívül, mivel a thyssenkruppnak nem sikerült bizonyítania, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 567. és 568. pontjában tévesen alkalmazta volna a jogot, az ezen ítélet 566. pontjára vonatkozó kifogásai hatástalanok.

216	E körülmények között a thyssenkrupp harmadik és egyben utolsó kifogását mint megalapozatlant el kell utasítani. Következésképpen a harmadik jogalap első részét el kell utasítani.

A harmadik jogalap második részéről

– A felek érvei

217

Első kifogásában a thyssenkrupp azt állítja, hogy a Törvényszék tévedett az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik jogalapja ötödik része első kifogásának tartalmát illetően, és nem határozta meg helyesen az annak értékelése szempontjából releváns kritériumokat, hogy a TSE „jelentős versenytényezőnek” minősíthető‑e.

218

E kifogásban ugyanis a thyssenkrupp előadja, hogy a Törvényszék előtt azt állította, hogy a Bizottság a vitatott határozatban nem jelölte meg a TSE „jelentős versenytényezőnek” minősítése céljából alkalmazandó jogi kritériumot, és azt sem elemezte, hogy a szóban forgó helyzet a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 37. és 38. pontjában leírt két eset valamelyikének körébe tartozik‑e. A thyssenkrupp szerint a Bizottság e határozat (965) preambulumbekezdésében egyszerűen kijelentette, hogy a tervezett összefonódást megelőzően a TSE jelentős versenytényező volt, még azon túlmenően is, amit jelenlegi piaci részesedése sugallhat, többek között azért, mert aktívan tervezte jelenlétének kiterjesztését az érintett piacon.

219

E kontextusban a Törvényszék a megtámadott ítélet 463. pontjában – tévesen – nagyon tágan értelmezte a „jelentős versenytényező” fogalmát, vagyis tévesen alkalmazta a jogot, amikor következésképpen úgy ítélte meg, hogy e fogalom lehetővé teszi az olyan helyzetek figyelembevételét, amelyekben a vállalkozás piaci részesedései csak hasznos kiinduló jelzésként szolgálnak a piaci szereplők verseny szempontjából vett jelentőségére nézve.

220

Ezenkívül a Törvényszéknek figyelembe kellett volna vennie a 2020. május 28‑iCK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítélet (T‑399/16, EU:T:2020:217) 174. pontjából eredő azon iránymutatásokat, amelyek szerint egy „jelentős versenytényezőnek” a versenyre gyakorolt hatásokat illetően különböznie kell versenytársaitól, különben minden olyan vállalkozás, amely egy oligopolisztikus piacon versenynyomást fejt ki, a „jelentős versenytényező” fogalma alá tartozhatna.

221	Második kifogásában a thyssenkrupp hat fő érvet hoz fel.

222

Először is, az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik jogalapja ötödik része második kifogásának vizsgálata keretében a Törvényszék által végzett értékelés téves jogalkalmazáson alapul, mivel a Törvényszék nem végzett tényleges bírósági felülvizsgálatot. Közelebbről, a thyssenkrupp úgy véli, hogy a megtámadott ítéletnek különösen a 476., 478., 484. és 486. pontjában a Törvényszék megelégedett a Bizottság által a vitatott határozatban lefolytatott értékelés megismétlésével és ismertetésével, és nem szolgált olyan indokolással, amely lehetővé tenné annak megértését, hogy megítélése szerint a Bizottság által előterjesztett érvek és bizonyítékok elegendőek‑e a Bizottság azon megállapításainak alátámasztásához, amelyek szerint lényegében a TSE az átlagosnál nagyobb beruházásokat valósít meg, és az Auto HDG ágazatában fennálló piaci részesedésének növelésére összpontosít.

223

Másodszor, a thyssenkrupp úgy véli, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 477. pontjában tévesen állapította meg, hogy ami az annak alátámasztása érdekében előterjesztett bizonyítékokat illeti, hogy ugyanebben az időpontban az Auto HDG más szállítói is megvalósítottak a TSE által ezen ágazatban végrehajtott beruházásokhoz hasonló léptékű beruházásokat, a thyssenkrupp és a TSE által szolgáltatott bizonyítékokkal szemben azokat a nyilatkozatokat kell előnyben részesíteni, amelyeket e szállítók a Bizottság által folytatott piacvizsgálat keretében tettek.

224

Harmadszor, a megtámadott ítélet 478. és 485. pontjában a Törvényszék tévesen hivatkozott a vitatott határozat (1079) preambulumbekezdésére a Bizottság azon kérdéssel kapcsolatos értékelésének vizsgálata céljából, hogy a TSE „jelentős versenytényezőnek” minősíthető‑e. Márpedig e preambulumbekezdés semmilyen kapcsolatban nem áll ezzel az értékeléssel.

225

Negyedszer, a thyssenkrupp úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 482. pontja ellentmondásos indokolást tartalmaz. Egyrészt, e 482. pontban a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem követett el értékelési hibát, amikor úgy ítélte meg, hogy a thyssenkrupp és a TSE által szolgáltatott, a TSE piaci részesedésének 2012 és 2017 közötti alakulására vonatkozó gazdasági adatok nem meghatározóak e társaság „jelentős versenytényezőnek” minősítése szempontjából, többek között azért, mert – amint az kitűnik a vitatott határozat (901) preambulumbekezdéséből – a megvalósított befektetéseket követően a TSE bizonyos eszközei legkorábban valószínűleg csak a 2019 és 2021 közötti években kezdték volna meg a korszerűsített termelést.

226	Másrészt, az említett 482. pontban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy – amint az kitűnik a vitatott határozat (901) preambulumbekezdéséből – a Bizottság nem feltételezte, hogy a 2019–2021‑es időszakban a TSE piaci részesedése növekedni fog.

227

E kontextusban a thyssenkrupp pontosítja, hogy ha a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a TSE piaci részesedése a múltban azért nem nőtt jelentősen, mert bizonyos eszközei még nem kezdték meg a korszerűsített termelést, akkor azt kellett volna feltételeznie, hogy a TSE piaci részesedése a korszerűsített termelés megkezdését követően mindjárt növekedni fog. Máskülönben nincs olyan érv, amely lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a TSE‑t „jelentős versenytényezőnek” minősítse.

228

Ezenkívül a thyssenkrupp szerint a Törvényszék nem vette figyelembe e társaság azon érvelését, amely szerint a TSE versenyképességének a korszerűsített termelés megkezdését követő növekedése nem vélelmezhető anélkül, hogy figyelembe vennénk a TSE versenytársai által megvalósított egyidejű és párhuzamos, egyenértékű és ismert beruházások hatásait.

229

Ötödször, a thyssenkrupp azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 487. pontjában a Törvényszék nem vizsgálta meg önálló módon azt az érvelését, amely szerint lényegében a TSE beruházásai csupán arra irányultak, hogy felzárkózzon a versenytársainak beruházásai mögött. E kontextusban a Törvényszék ezenkívül elferdítette a vitatott határozat (897) preambulumbekezdését, amikor megállapította, hogy a thyssenkrupp és a TSE elismerte, hogy nem rendelkeznek bizonyítékokkal állításuk alátámasztására. A thyssenkrupp és a TSE ugyanis csupán azt ismerte el, hogy azt a tényt, amelyre e tekintetben támaszkodtak, nem tüntették fel kifejezetten az e két vállalkozás által szolgáltatott bizonyítékokban. Ezenkívül a Törvényszék nem folytatott le vizsgálatot a rendelkezésére álló bizonyítékokra vonatkozóan.

230

Hatodszor, a thyssenkrupp azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 490. pontjában a Törvényszék a thyssenkrupp azon érvelését, amely szerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta a thyssenkrupp és a TSE által annak alátámasztása érdekében szolgáltatott bizonyítékokat, hogy bizonyos számú ügyfél és versenytárs nem értett egyet a TSE „jelentős versenytényezőnek” minősítésével, anélkül utasította el, hogy saját elemzést végzett volna, és megjelölte volna a vitatott határozat azon preambulumbekezdéseit, amelyek e bizonyítékoknak a Bizottság általi vizsgálatára vonatkoznak.

231	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelését.

– A Bíróság álláspontja

232

A thyssenkrupp első kifogását illetően, amely lényegében azon alapul, hogy a Törvényszék tévedett az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik jogalapja ötödik része első kifogásának tartalmát illetően, és helytelenül határozta meg az annak értékelése szempontjából releváns kritériumokat, hogy a TSE „jelentős versenytényezőnek” minősíthető‑e, először is ki kell emelni, hogy a megtámadott ítélet 454–464. pontjában a Törvényszék megvizsgálta az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik jogalapja ötödik részének első kifogását.

233

Ezen ítélet 454–458. pontjában a Törvényszék ismertette a thyssenkrupp érvelését. E pontokból lényegében kitűnik, hogy az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik jogalapja ötödik részének első kifogásában e társaság azt állította, hogy a vitatott határozat (883) és azt követő preambulumbekezdéseiben a Bizottság nem alkalmazta helyesen a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 37. és 38. pontjában kifejtett azon kritériumokat, amelyek lehetővé tették annak meghatározását, hogy mi minősül „jelentős versenytényezőnek”.

234

Márpedig, amint az kitűnik az első fokon benyújtott keresetlevél 100–102. pontjából, a thyssenkrupp valóban releváns kritériumokként hivatkozott a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 37. és 38. pontjában ismertetett két esetre, és úgy vélte, hogy a vitatott határozatban a Bizottság nem vizsgálta meg a „jelentős versenytényező” fogalma kritériumainak alkalmazhatóságát.

235	Ebből következik tehát, hogy a Törvényszék nem tévedett az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik jogalapja ötödik része első kifogásának tartalmát illetően.

236

Másodszor, ami a thyssenkrupp azon kifogását illeti, amely szerint lényegében egyrészt a Törvényszék helytelenül határozta meg az annak meghatározása szempontjából releváns kritériumokat, hogy a TSE „jelentős versenytényezőnek” minősíthető‑e, másrészt pedig a megtámadott ítélet 463. pontjában tévesen értelmezte nagyon tágan a „jelentős versenytényező” fogalmát, ki kell emelni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 460. és 461. pontjában emlékeztetett a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás e fogalmat bevezető 37. és 38. pontjának tartalmára.

237

Az említett ítélet 462. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 37. és 38. pontjában ismertetett két eset, amelyek szerint egyrészt lehetséges, hogy az érintett piacra újonnan belépő vállalkozás a jövőben jelentős versenynyomást gyakoroljon az e piacon jelen lévő többi vállalkozásra, másrészt pedig egy viszonylag alacsony piaci részesedéssel rendelkező vállalkozás a verseny jelentős hajtóerejét jelentheti, ha fejlesztés alatt álló termékei ígéretesek, csupán példaként szolgálnak azokra a helyzetekre, amelyekben jelentős versenytényező jelenhet meg.

238

Ezenkívül a megtámadott ítélet 463. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy – amint az kitűnik a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 37. pontjából – a „jelentős versenytényező” fogalma lehetővé teszi azon helyzetek figyelembevételét, amelyekben valamely vállalkozás piaci részesedése a verseny szempontjából fennálló jelentőségének alábecsüléséhez vezethet. A Törvényszék szerint e fogalom összeegyeztethető ezen iránymutatás 14. pontjának szövegével, amely szerint a piaci részesedések, jóllehet relevánsak, csupán hasznos kiinduló jelzést adnak a piaci szereplők verseny szempontjából vett jelentőségére nézve. Így a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság feladata a versenyfeltételek alapos elemzése, figyelembe véve a piaci részesedéseken kívüli egyéb tényezőket is, mint például az összefonódásnak a felek közötti versenyre gyakorolt hatását, valamint a vevők és a versenytársak részéről várható esetleges reakciókat.

239

E kontextusban a Törvényszék a megtámadott ítélet 464–466. pontjában lényegében azt állapította meg, hogy a Bizottság részletesen elemezte a tervezett összefonódásban részt vevő felek közötti versenyt és a TSE által az Auto HDG piacán gyakorolt versenykényszert. A Törvényszék tehát úgy ítélte meg, hogy a Bizottság elemezte a TSE konkrét szerepét és kapacitásait, a más szereplőkhöz viszonyított helyzetét, és megállapította, hogy a TSE eltért e többi szereplő többségétől.

240

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 26., 37. és 38. pontjának együttes olvasata alapján egy „jelentős versenytényező” megszüntetése főszabály szerint egyikét képezi azon tényezőknek, amelyek befolyásolhatják annak valószínűségét, hogy az összefonódás jelentős nem egyeztetett hatásokkal jár, és amelyek ezáltal lehetővé teszik többek között annak értékelését, hogy ez az összefonódás az összefonódásban részt vevő felek által egymásra gyakorolt jelentős versenykényszer megszűnését eredményezné‑e (2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 160. pont).

241

Ezenkívül az ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a „jelentős versenytényező” fogalma nem kizárólag olyan vállalkozásokra alkalmazható, amelyek különösen agresszív árversenyt folytatnak, és amelyek a piaci versenytársaikat az áraikhoz való igazodásra kényszerítenék, illetve nem kizárólag olyan vállalkozásokra, amelyek árpolitikája alkalmas lenne arra, hogy jelentősen megváltoztassa a verseny dinamikáját az érintett piacon (2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 166. pont).

242

Így a Bíróság már megállapította: ahhoz, hogy valamely vállalkozást „jelentős versenytényezőnek” lehessen minősíteni, elegendő – amint azt a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 37. pontja is kifejti –, ha e vállalkozás jelentősebb szerepet játszik a versenyben, mint amilyet piaci részesedései vagy bármely más hasonló mutatója alapján feltételezni lehetne (2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 167. pont).

243

E körülmények között a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor meghatározta az annak eldöntése céljából releváns kritériumokat, hogy a TSE „jelentős versenytényezőnek” minősíthető‑e, továbbá amikor a „jelentős versenytényező” fogalmát akként értelmezte, hogy e fogalom olyan helyzeteket is magában foglal, amelyekben a piaci részesedések valamely vállalkozás jelentőségének alábecsüléséhez vezethetnek, és megállapította, hogy a Bizottság feladata a versenyfeltételek mélyreható elemzésének elvégzése, figyelembe véve olyan egyéb tényezőket is, mint például az összefonódásnak az érintett felek közötti versenyre gyakorolt hatásai, valamint az ügyfelek és a versenytársak részéről várható esetleges reakciók.

244	Az első kifogást tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

245	A második kifogás hat fő érvet tartalmaz.

246

A második kifogás keretében felhozott, a jelen ítélet 222. pontjában említett első érvet illetően emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikkben előírt jogszerűségi vizsgálat a Bizottság határozatainak valamennyi elemére kiterjed, amelyeket a Törvényszék mind jogi, mind pedig ténybeli szempontból alapos felülvizsgálatnak vet alá a felperes által felhozott jogalapok fényében, figyelembe véve a felperes által előterjesztett valamennyi releváns körülményt (lásd ebben az értelemben: 2018. szeptember 26‑iInfineon Technologies kontra Bizottság ítélet, C‑99/17 P, EU:C:2018:773, 48. pont).

247	A Törvényszék által gyakorolt felülvizsgálat terjedelmét tehát korlátozzák a felperes által felhozott jogalapok, a közrendi jellegű jogalapok kivételével.

248

Márpedig egyrészt, a megtámadott ítélet 468. pontjából – amelyet a thyssenkrupp sem vitat – kitűnik, hogy e társaság első fokon annak állítására szorítkozott, hogy számára nem világos, hogy a Bizottság mely bizonyítékokra támaszkodott annak megállapításakor, hogy a TSE az átlagnál nagyobb beruházásokat hajtott végre, és az Auto HDG ágazatában fennálló piaci részesedésének növelésére összpontosított. Ezenkívül a thyssenkrupp azt kifogásolta, hogy a Bizottság a vitatott határozat (896) preambulumbekezdésében elutasította a thyssenkrupp és a TSE által annak alátámasztása érdekében előterjesztett bizonyítékokat, hogy az Auto HDG egyéb szállítói is végrehajtanak ebben az ágazatban a TSE beruházásaihoz hasonló beruházásokat; az elutasításnak az volt az indoka, hogy e bizonyítékok ellentmondanak azoknak a válaszoknak, amelyeket az említett ágazatban maguk a szállítók és az ügyfelek adtak.

249

E kifogásoknak a megtámadott ítélet 475–479. pontjában történő vizsgálata során a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy a thyssenkrupp állításával ellentétben a vitatott határozat olyan valószínűsítő körülmények együttesét tartalmazta, amelyek alátámasztják, hogy a TSE az Auto HDG kapcsán az átlagnál nagyobb beruházásokat hajtott végre, és az Auto HDG ágazatában fennálló piaci részesedésének növelésére összpontosított. Közelebbről, ezen ítélet 476. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy nem kifogásolható a Bizottsággal szemben, hogy nem idézte azokat a bizonyítékokat, amelyekre támaszkodott, mivel – amint az kitűnik a vitatott határozatnak többek között a (884)–(892), (948) és (954) preambulumbekezdéséből – a Bizottság a thyssenkrupp és a TSE belső dokumentumaira, valamint a versenytársak és az ügyfelek válaszaira támaszkodott az általa végzett piacvizsgálat során.

250

Ezenkívül a megtámadott ítélet 477. és 478. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a thyssenkrupp azon kifogását illetően, amely szerint a Bizottság a vitatott határozat (896) preambulumbekezdésében nem utasíthatta volna el a thyssenkrupp és a TSE azon bizonyítékait, amelyek annak alátámasztására irányultak, hogy az Auto HDG egyéb szállítói is végrehajtanak a TSE beruházásaihoz hasonló beruházásokat, a Bizottság e (896) preambulumbekezdésben jelezte, hogy e bizonyítékok elutasítása érdekében a piackutatására támaszkodott.

251

Másrészt, a megtámadott ítélet 484–486. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a thyssenkrupp azon kifogásait, amelyek szerint a Bizottság nem hasonlította össze a TSE beruházásait a versenytársai beruházásaival, és nem vette figyelembe e versenytársak kutatási és fejlesztési kiadásait vagy belső stratégiai terveit sem.

252

Ugyanakkor a megtámadott ítélet 484–486. pontjából egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék megvizsgálta e kifogásokat, és rámutatott arra, hogy a jelen ügyben a Bizottság a vitatott határozat (883)–(966) preambulumbekezdésében részletesen elemezte a TSE‑nek az érintett piac más szereplőihez viszonyított konkrét szerepét, helyzetét és kapacitásait, és megállapította, hogy a TSE eltért e többi szereplő többségétől. A megtámadott ítélet 485. és 486. pontjában a Törvényszék pontosította, hogy elemzése céljából a Bizottság figyelembe vette többek között a TSE négy versenytársának beruházásait és terjeszkedési terveit.

253	E körülmények között a thyssenkrupp által a megtámadott ítélet 476., 478., 484. és 486. pontja vonatkozásában megfogalmazott kifogás nem megalapozott.

254

Ami második kifogás keretében felhozott, a jelen ítélet 223. pontjában említett második érvet illeti, elegendő megállapítani, hogy a thyssenkrupp nem bizonyította, hogy a Törvényszéknek milyen okból nem kellett volna előnyben részesítenie a TSE‑n kívüli más szállítók nyilatkozatait, miközben – amint arra a Bizottság rámutatott – e szállítók a thyssenkruppnál jobb helyzetben voltak ahhoz, hogy saját beruházási terveikről észrevételeket tegyenek.

255	A thyssenkrupp ezen érvét tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

256

A második kifogás keretében felhozott, a jelen ítélet 224. pontjában említett harmadik érvet illetően meg kell állapítani egyrészt, hogy a megtámadott ítélet 478. pontjában a Törvényszék azon érvelés megválaszolására törekszik, amellyel a thyssenkrupp azt kifogásolja, hogy a Bizottság nem idézte azokat a bizonyítékokat, amelyekre a TSE „jelentős versenytényezőnek” minősítése érdekében támaszkodott.

257

Márpedig a thyssenkrupp nem vitatja a Törvényszék által a megtámadott ítélet 479. pontjában lefolytatott azon értékelést, amely szerint a felperes nem bizonyította, hogy a Bizottság nem tudott olyan tényszerűen pontos, megbízható és egybevágó valószínűsítő körülmények együttesére támaszkodni, amelyek alátámaszthatják a vitatott határozat (883)–(966) preambulumbekezdésében e tekintetben levont következtetéseket.

258	Másrészt, a megtámadott ítélet 485. pontjában a Törvényszék a thyssenkrupp azon érvére kíván választ adni, amely szerint a Bizottság nem hasonlította össze a TSE beruházásait a TSE versenytársainak beruházásaival annak érdekében, hogy a TSE‑t „jelentős versenytényezőnek” minősítse.

259

Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy a Törvényszéknek nem kellett volna a vitatott határozat (1079) preambulumbekezdésére hivatkoznia, mivel az nem képezi részét e határozat azon szakaszának, amely kifejezetten azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy a TSE jelentős versenytényező‑e, meg kell állapítani, hogy a Törvényszék mindenesetre támaszkodott az említett határozat olyan egyéb preambulumbekezdéseire, amelyek bizonyítják, hogy a Bizottság ténylegesen elvégezte ezt az összehasonlítást.

260	A megtámadott ítélet 484. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a vitatott határozat (883)–(966) preambulumbekezdésében a Bizottság elemezte a TSE sajátos szerepét és kapacitásait, a TSE más piaci szereplőkhöz viszonyított helyzetét, és megállapította, hogy a TSE eltért e többi szereplő többségétől.

261

Márpedig e határozat (896) preambulumbekezdéséből, amelyet a Törvényszék ezen ítélet 477. pontjában vizsgált, az következik, hogy a Bizottság elemezte a tervezett összefonódásban részt vevő felek azon állítását, amely szerint a TSE versenytársai maguk is megvalósítanak a TSE beruházásaihoz hasonló beruházásokat, és megállapította, hogy ennek az állításnak ellentmondanak azok az információk, amelyeket a Bizottság e versenytársaktól és a szóban forgó termékek fogyasztóitól kapott.

262	E körülmények között a thyssenkrupp érvelését mint hatástalant el kell utasítani.

263

Ami a második kifogás keretében felhozott, a jelen ítélet 225–228. pontjában említett negyedik érvet illeti, elegendő megállapítani, hogy ez az érv a megtámadott ítélet egyik mellékes indokára vonatkozik. Márpedig, mivel a Törvényszék valamely határozatában mellékesen kifejtett indokok ellen irányuló kifogások nem vezethetnek e határozat hatályon kívül helyezéséhez, és ezért hatástalanok (2023. július 13‑iBizottság kontra CK Telecoms UK Investments ítélet, C‑376/20 P, EU:C:2023:561, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), az említett érvelést mint hatástalant el kell utasítani.

264

Ami a második kifogás keretében felhozott, a jelen ítélet 229. pontjában említett ötödik érvet illeti, meg kell állapítani, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 487. pontjában nem foglalta össze megfelelően a vitatott határozat (897) preambulumbekezdését, az ilyen hiba nem releváns a thyssenkrupp azon állítása szempontjából, amely szerint a Törvényszék elmulasztotta önálló módon megvizsgálni a thyssenkrupp azon állítását, amely szerint a TSE beruházásai csupán arra irányultak, hogy felzárkózzon a versenytársainak beruházásai mögött. Ezen ítélet 488. pontjában ugyanis, amelyet a thyssenkrupp sem vitat, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság a vitatott határozat (920)–(932) preambulumbekezdésében mindenesetre elutasította ezt az állítást, és hogy a thyssenkrupp nem terjesztett elő kellően meggyőző ellenbizonyítékot ahhoz, hogy megfossza hitelességétől a Bizottság által az említett preambulumbekezdésekben kialakított értékelést.

265	E körülmények között a második kifogás keretében felhozott, a jelen ítélet 229. pontjában említett ötödik érvet el kell utasítani.

266	A második kifogás keretében felhozott, a jelen ítélet 230. pontjában említett hatodik érvet illetően meg kell állapítani, hogy a thyssenkrupp ezen érvelése a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul.

267

Amint az kitűnik a megtámadott ítélet 473. és 490. pontjából, amelyek a thyssenkrupp kifogásainak összefoglalását tartalmazzák, e társaság a Törvényszék előtt csupán annak kijelentésére szorítkozott, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta az említett bizonyítékokat. E körülményt megerősíti az első fokon benyújtott keresetlevél 107. pontjának olvasata.

268

E kontextusban a megtámadott ítélet 490. pontjában a Törvényszék pontosan ezzel a kifogással foglalkozott, és a vitatott határozat (883)–(966) preambulumbekezdésére hivatkozva megállapította, hogy a thyssenkrupp állításával ellentétben a Bizottság a rendelkezésére bocsátott bizonyítékok összességének vizsgálata során figyelembe vette e bizonyítékokat, viszont úgy ítélte meg, hogy azok nem elég meggyőzőek ahhoz, hogy e tekintetben változtassanak az értékelésén.

269	Így nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy ne értékelte volna saját maga a tervezett összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott bizonyítékokat, illetve ne jelölte volna meg, hogy a Bizottság a vitatott határozat mely preambulumbekezdéseiben vizsgálta meg e bizonyítékokat.

270	E körülmények között a harmadik jogalap második részének második kifogását mint megalapozatlant el kell utasítani.

271	Ennélfogva a harmadik jogalap második részét mint megalapozatlant el kell elutasítani.

A harmadik jogalap harmadik részéről

– A felek érvei

272

A thyssenkrupp azt állítja, hogy a 2020. május 28‑iCK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítélet (T‑399/16, EU:T:2020:217) 227. és azt követő pontjaiból eredő következtetésekkel ellentétben a Törvényszék nem követelte meg a Bizottságtól, hogy bizonyítsa a thyssenkrupp és a TSE közötti különös közelséget mind az Auto HDG piacát, mind a csomagolásra szánt acél piacát illetően. A thyssenkrupp szerint a Törvényszék így tévesen értelmezte és alkalmazta a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 28. pontjában szereplő „közeli versenytársak” fogalmát.

273

Először is, a megtámadott ítélet 532. pontjában, amely lezárja az Auto HDG‑re vonatkozó szakaszt, a Törvényszék a Bizottság azon megállapítására hivatkozott, amely szerint a thyssenkrupp és a TSE „közeli” versenytársak, nem pedig „különösen” közeli versenytársak. Márpedig a Törvényszék által a megtámadott ítélet 513., 520. és 521. pontjában alkalmazott megközelítés azt bizonyítja, hogy a Törvényszék nem követelte meg a Bizottságtól annak bizonyítását, hogy e két társaság egymásnak különösen közeli versenytársai.

274

Másodszor, a megtámadott ítéletnek a csomagolásra szánt acélra vonatkozó teljes szakaszában, különösen pedig ezen ítélet 740–745. és 750–752. pontjában a Törvényszék a tervezett összefonódásban részt vevő feleket „közeli” versenytársaknak minősítette. Közelebbről, a Törvényszék által az említett ítélet 735., 739., 747. és 751. pontjában lefolytatott értékelésekből egyértelműen kitűnik, hogy a Törvényszék nem ismeri el, hogy a versenynek a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 28. és azt követő pontjai értelmében vett közelsége a közelség különleges fokát követelné meg. A megtámadott ítélet e pontjaiból tehát az következik, hogy a Törvényszék nem a megfelelő, a verseny különös közelségére vonatkozó kritériumot alkalmazta.

275	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelésének mind az elfogadhatóságát, mind pedig a megalapozottságát.

276

Válaszában a thyssenkrupp azzal érvel, hogy ez a rész elfogadható, egyrészt azért, mert jóllehet az első fokon benyújtott keresetlevelében nem használta a „különösen közeli versenytársak” kifejezést, annak különösen a 161. pontjából kitűnik, hogy a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 28. pontjára, valamint arra a tényre hivatkozott, hogy a Bizottság nem alkalmazta azt a megfelelő kritériumot, amely annak meghatározására irányul, hogy a tervezett összefonódásban részt vevő felek olyan termékeket kínálnak‑e, amelyeket a vevők igen nagy számban az első vagy a második választásuknak tekintenek, ami a verseny különös közelségére utalna. Másrészt, e problémakört a thyssenkrupp felvetette a Törvényszék előtti tárgyaláson.

– A Bíróság álláspontja

277

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 123. pontjában megállapításra került – a Bíróság eljárási szabályzata 170. cikkének (1) bekezdése értelmében a Törvényszék előtti jogvita tárgyát a fellebbezésben nem lehet megváltoztatni. A Bíróság hatásköre a fellebbezési eljárás keretében ugyanis a Törvényszék előtt megvitatott jogalapokról hozott jogi döntés megítélésére korlátozódik. Ezért nem engedhető meg, hogy valamely fél először a Bíróság előtt hozzon fel olyan jogalapot, amelyet nem terjesztett a Törvényszék elé, mivel ez azt jelentené, hogy a Törvényszék által eldöntött jogvitán túlterjedő jogvitával fordulhatna a fellebbezési eljárásban korlátozott jogkörrel rendelkező Bírósághoz.

278

Márpedig a jelen ügyben az első fokon benyújtott keresetlevélből, különösen annak 161. pontjából kitűnik, hogy jóllehet a thyssenkrupp hivatkozott a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 28. pontjára, ez nem változtat azon, hogy e társaság nem kifogásolta, hogy a Bizottság hibát követett volna el, amikor a thyssenkrupp és a TSE közelségének meghatározása céljából kevésbé szigorú kritériumot alkalmazott ahhoz képest, amelynek alapján e két vállalkozást „különösen közeli versenytársaknak” kell minősíteni. A thyssenkrupp valójában annak kijelentésére szorítkozott, hogy a verseny közelségének fennállásával kapcsolatos értékelés lényegében nem más, mint annak gazdasági értékelése, hogy a tervezett összefonódásban részt vevő felek termékei milyen mértékben helyettesíthetők egymással, továbbá hogy a tervezett összefonódásban részt vevő felek közötti verseny közelségének meghatározása érdekében a Bizottság által az ügyfeleknek feltett kérdések tévesek.

279

A thyssenkrupp azon érvelését illetően, amely szerint a Törvényszék előtti tárgyaláson e társaság a 2020. május 28‑iCK Telecoms UK Investments kontra Bizottság ítéletre (T‑399/16, EU:T:2020:217) hivatkozva kifejezetten azt állította, hogy a Bizottságnak bizonyítania kellett volna, hogy a thyssenkrupp és a TSE „különösen közeli versenytársak” mind az Auto HDG piacát, mind pedig a csomagolásra szánt acél piacát illetően, elegendő megállapítani, hogy a thyssenkrupp nem szolgáltatott semmilyen bizonyítékot ezen érvelés alátámasztására.

280	A fentiekből következik, hogy a harmadik fellebbezési jogalap harmadik részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

281	Ezért a harmadik jogalap harmadik részének nem lehet helyt adni.

A harmadik jogalap negyedik részéről

– A felek érvei

282

Először is, a thyssenkrupp lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 279–287. pontjában nem vizsgálta meg e társaságnak az első fokon benyújtott keresetlevél 63–68. pontjában kifejtett érvelését. Az említett társaság szerint a Törvényszék megelégedett azon bizonyítékok megismétlésével, amelyekre a Bizottság a vitatott határozatban támaszkodott.

283

Másodszor, a thyssenkrupp lényegében azt kifogásolja, hogy a Törvényszék – különösen a megtámadott ítélet 285. pontjában – helybenhagyta a Bizottság azon megállapításait, amelyek szerint az összefonódást követő áremeléseket csak az támasztja alá, hogy az ezen összefonódás folytán létrejövő jogalany részéről retorziókra kellene számítani, ha az AM nem igazodna az áremelésekhez. A Thyssenkrupp szerint egyeztetett hatások megállapítása nélkül e megközelítés lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy a hatékony verseny jelentős akadályozását állapítsa meg valamennyi összefonódás esetében. A thyssenkrupp ugyanis rámutat, hogy valamennyi összefonódásban részt vevő vállalkozás ösztönzést kapna az áremelésre, ha hitelesen fenyegethetnék retorziókkal azokat a versenytársakat, amelyek nem igazodnak.

284

Harmadszor, a thyssenkrupp azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 611., 612., 615., 617. és 619. pontjában anélkül, hogy saját elemzést folytatott volna le azon kérdést illetően, hogy az AM életképes alternatíva volt‑e a TP vagy az ECCS vevői számára, csupán összefoglalta a vitatott határozatot, megállapítva, hogy a Bizottság gazdasági elemzése „koherens”, „nagyon hihető” és „szilárd” volt.

285

Ezenkívül a thyssenkrupp szerint a Törvényszék által a megtámadott ítélet 615. pontjában kifejtett, az AM‑nek az összefonódás folytán létrejövő jogalany áremelését követő esetleges magatartására vonatkozó értékelés téves annyiban, amennyiben a Törvényszék figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy egy versenytárs csak akkor tapasztalhatná az iránta fennálló kereslet növekedését, ha nem követi az összefonódás folytán létrejövő jogalany árainak (hipotetikus) emelését.

286	Egyébiránt a thyssenkrupp azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 613. és azt követő pontjaiban elmulasztotta értékelni, hogy mely tartalékkapacitások tekinthetők „elégségesnek”.

287	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelését.

– A Bíróság álláspontja

288

Először is, a thyssenkrupp azon kifogását illetően, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 279–287. pontjában nem vizsgálta meg e társaságnak az első fokon benyújtott keresetlevél 63–68. pontjában kifejtett érvelését, meg kell állapítani, hogy e kifogás a megtámadott ítélet téves értelmezéséből ered.

289

A Törvényszék a thyssenkrupp azon érvelését, amely az első fokon benyújtott keresetlevél 63–68. pontjában szerepel, és amelyet a megtámadott ítélet 270. és 271. pontja foglal össze, ezen ítélet 282–290. pontjában elutasítja. Különösen, amint az kitűnik az említett ítélet 282., 283., 285. és 287–289. pontjából, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság több bizonyítékra, így az AM‑nek az Auto HDG piacán tanúsított valós és tényleges magatartására, valamint a thyssenkrupp és a TSE által szolgáltatott gazdasági adatokra támaszkodott annak alátámasztása érdekében, hogy az AM nem lett volna ösztönözve arra, hogy a tervezett összefonódás folytán létrejövő jogalany áremeléseire a saját termelésének növelésével reagáljon. Ezenkívül, amint az kitűnik a megtámadott ítélet 288. pontjából, a Törvényszék akként hagyta helyben a Bizottság következtetéseit, hogy ennek alátámasztása érdekében saját maga vizsgálta meg az említett bizonyítékokat.

290

Másodszor, ami a thyssenkrupp lényegében arra alapított érvelését illeti, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletnek különösen a 285. pontjában tévesen hagyta helyben a Bizottság azon következtetéseit, amelyek szerint a tervezett összefonódást követő áremeléseket csak az támasztja alá, hogy az ezen összefonódás folytán létrejövő jogalany részéről retorziókra kellene számítani, ha az AM nem igazodna az áremelésekhez, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés szintén a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul.

291

Egyrészt, amint az kitűnik ezen ítélet 266. pontjából, a Törvényszék megvizsgálta a thyssenkrupp azon érvelését, amely szerint a Bizottság implicit módon arra a következtetésre jutott, hogy egyeztetett horizontális hatások állnak fenn, mivel ezen intézmény szerint az AM összehangolja árait a tervezett összefonódás folytán létrejövő jogalannyal, továbbá e jogalany figyelembe veszi ezt az egyeztetést annak érdekében, hogy a tervezett összefonódást követően meghozza árképzési döntéseit. Az említett ítélet 268. és 269. pontjában a Törvényszék elutasította a thyssenkrupp ezen érvelését, és lényegében megállapította, hogy a Bizottság még implicit módon sem hivatkozott az AM és az ezen összefonódás folytán létrejövő jogalany közötti bármiféle egyeztetett horizontális hatások fennállására.

292

Másrészt, ugyanezen ítélet 282–290. pontjában a Törvényszék elutasította a thyssenkrupp azon érvelését, amely szerint lényegében a vitatott határozat nyilvánvaló mérlegelési hibát tartalmaz az annak alátámasztása érdekében figyelembe vett bizonyítékokat illetően, hogy az AM a rendelkezésére álló hatalmas kapacitások ellenére sincs ösztönözve arra, hogy a tervezett összefonódást követő áremelés vonatkozásában kényszert gyakoroljon.

293	Értékelése keretében a Törvényszék egyáltalán nem állapította meg, hogy a tervezett összefonódást követő áremeléseket csak az támasztja alá, hogy az ezen összefonódás folytán létrejövő jogalany részéről retorziókra kellene számítani, ha az AM nem igazodna az áremelésekhez.

294

Végül harmadszor, a thyssenkruppnak a jelen ítélet 284–286. pontjában említett érvelését illetően meg kell állapítani, hogy ami a megtámadott ítélet 611., 612., 615., 617. és 619. pontját illeti, azok az első fokon benyújtott keresetlevél negyedik jogalapja harmadik részének a Törvényszék általi vizsgálatára vonatkoznak, amely rész tárgyát az ügyfelek azon lehetőségeivel kapcsolatos téves jogalkalmazás és nyilvánvaló mérlegelési hibák képezték, hogy az EGT‑n belül beszállítót váltsanak.

295

A megtámadott ítélet 611–620. pontjából kellően egyértelműen kitűnik, hogy a thyssenkrupp állításával ellentétben a Törvényszék nem csupán elutasította e társaság azon kifogását, amely szerint a Bizottság nem bizonyította a jogilag megkövetelt módon, hogy az AM a tervezett összefonódást követően nem lenne életképes alternatíva a TP vagy az ECCS vevői számára, hanem saját értékelést is lefolytatott a Bizottság következtetéseire vonatkozóan.

296

A Törvényszék ugyanis, miután a megtámadott ítéletnek többek között a 612. és 616. pontjában megállapította, hogy a Bizottság mind a TP, mind pedig az ECCS piacát illetően megerősítette a jövőre vonatkozó azon elemzését, amelynek keretében azt vizsgálta, hogy az AM ösztönözve lesz‑e arra, hogy a tervezett összefonódás folytán létrejövő jogalany esetleges áremelésével szemben fellépjen, mindenekelőtt ezen ítélet 614. pontjában megvizsgálta azt a kérdést, hogy ez az elemzés megfelel‑e a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 32–35. pontjának, amelyek a következő cím alatt szerepelnek: „A versenytársak várhatóan nem növelik kínálatukat, ha az árak emelkednek”. Vizsgálatát követően a Törvényszék megállapította, hogy a termelés növekedése valószínűtlen, különösen akkor, ha a versenytársak kapacitáskorlátokkal néznek szembe, mint a jelen ügyben a TP esetében.

297

Ezt követően, amint az kitűnik a megtámadott ítélet 615. pontjából, a Törvényszék megvizsgálta a Bizottság jövőre vonatkozó elemzését, és megállapította, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a tervezett összefonódás folytán létrejövő jogalany által végrehajtott esetleges áremeléssel szembesülve azok a vevők, akik olyan versenytárshoz próbálnak fordulni, mint az AM, amely az érintett piac egyetlen másik jelentős szereplője, szintén áremelésekkel szembesülnének.

298

A Törvényszék szerint ugyanis, ha az ilyen versenytárs úgy látja, hogy a termékei iránti kereslet növekedni fog, maga is egyoldalúan arra lesz ösztönözve, hogy emelje az árakat, nem pedig arra, hogy azokat változatlanul hagyja vagy csökkentse annak érdekében, hogy új ügyfeleket szerezzen, mivel ez ellentétes lenne nyereségének optimalizálásával. Ennélfogva a Törvényszék a Bizottság jövőre vonatkozó elemzését helybenhagyta azzal, hogy az koherens és nagyon is hihető, a thyssenkrupp állításával ellentétben pedig nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy a megtámadott ítélet 615. pontjában tévesen határozta volna meg a tervezett összefonódás folytán létrejövő jogalany áremelése esetén az AM által tanúsított esetleges magatartást, figyelembe véve különösen e társaságnak az ezen ítélet 613. pontjában hivatkozott kapacitáskorlátait.

299

Ezenkívül a megtámadott ítélet 617. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az ezen ítélet 612. és azt követő pontjaiban kifejtett, a TP piacára vonatkozó érvelés lényegében az ECCS piacára is vonatkozik. A Törvényszék ily módon megerősítette, hogy a Bizottság jövőre vonatkozó elemzése, amely szerint az AM nem arra lett volna ösztönözve, hogy a tervezett összefonódást követően fellépjen az ECCS árának esetleges emelkedésével szemben, hanem inkább arra, hogy kövesse azt, és abból hasznot húzzon, ugyanis épp ilyen koherens és nagyon is hihető, figyelembe véve azt a körülményt is, hogy az ECCS piacának oligopolisztikus szerkezete ezen összefonódást követően valószínűleg tovább erősödne.

300

Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 619. pontjában megállapította, hogy a Bizottság által a vitatott határozat (1288) és (1289), valamint (1294) és azt követő preambulumbekezdéseiben lefolytatott, jövőre vonatkozó elemzés ténylegesen egy szilárd gazdasági elemzésen alapult, amely arra vonatkozott, hogy az AM miként reagálna arra, ha az összefonódás folytán létrejövő jogalany a TP és az ECCS piacain esetleg megemelné az árakat.

301

E körülmények között nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy ne végzett volna saját elemzést a Bizottság azzal kapcsolatos értékelésére vonatkozóan, hogy az AM életképes alternatíva lenne‑e a TP vagy az ECCS vevői számára. A thyssenkrupp e kifogása tehát a megtámadott ítélet téves értelmezéséből ered.

302

Az sem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy a megtámadott ítélet 613. és azt követő pontjaiban elmulasztotta volna értékelni azokat a tartalékkapacitásokat, amelyek „elégségesnek” tekinthetők. E tekintetben elegendő rámutatni egyrészt arra, hogy sem az első fokon benyújtott keresetlevél 136. pontjából, sem pedig a megtámadott ítélet 601. pontjából – amely megismétli a thyssenkrupp elsőfokú eljárásban előadott érvelését – nem tűnik ki, hogy e társaság ilyen érvet hozott volna fel a Törvényszék előtt, ami e kifogást nyilvánvalóan elfogadhatatlanná teszi. Másrészt, a Törvényszék figyelembe vette az AM tartalékkapacitását, mivel – amint az kitűnik ezen ítélet 612., 613., 618. és 619. pontjából – a Törvényszék a vitatott határozat (1289) preambulumbekezdésére hivatkozott, amely a tervezett összefonódás folytán létrejövő jogalany versenytársai, különösen pedig az AM tartalékkapacitására vonatkozó becslést tartalmaz.

303	Ennélfogva a harmadik jogalap negyedik részét részben mint elfogadhatatlant, részben mint megalapozatlant el kell utasítani.

A harmadik jogalap ötödik részéről

– A felek érvei

304

Első kifogásában a thyssenkrupp azt sérelmezi, hogy a Törvényszék először is elmulasztotta kimondani, hogy a TSE jelenlegi stratégiája alapján nem lehet megállapítani, hogy az EGT‑ben letelepedett ügyfelek nem képeznek stratégiai célpontot a Posco, a Hyundai Steel és a Baosteel ázsiai szállítók számára, anélkül hogy e vállalkozásokat közvetlenül megkérdeznék a stratégiai célpontjukról. Másodszor, a thyssenkrupp úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 545. pontján belül ellentmondás áll fenn, mivel a Törvényszék e pontban egyrészt úgy ítélte meg, hogy a Posco, a Hyundai Steel és a Baosteel bizonyos ügyfelek szükségleteinek jelentős hányadát biztosítani tudta, másrészt pedig, hogy „maguk az ügyfelek is egyértelműen akként nyilatkoztak, hogy az EGT‑n belüli beszerzést részesítik előnyben”. Harmadszor, a thyssenkrupp úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 545. pontjában a Törvényszék tévesen követelte meg e társaságtól annak bizonyítását, hogy az összes ügyfelet nagy részben elláthatják az importőrök. Negyedszer, a thyssenkrupp azt állítja, hogy a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a releváns bizonyítékokat, amikor a megtámadott ítélet 545. pontjában úgy ítélte meg, hogy az annak igazolására szolgáló indokok, hogy a Fiat Chrysler Automobiles NV (a továbbiakban: FCA) behozatalokra támaszkodva oldotta meg beszerzéseit, nem ültethetők át a többi ügyfélre.

305

Második kifogásában a thyssenkrupp először is azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 645. pontjában a Törvényszék nem végzett saját elemzést a thyssenkrupp azon érvei vonatkozásában, amelyeket arra alapít, hogy a Bizottság aránytalan jelentőséget tulajdonított egyes vevői nyilatkozatoknak azon korlátozásokkal kapcsolatban, amelyek állítólag a kereslet ingadozásának tudhatók be, hanem megelégedett a Bizottság megközelítésének ismertetésével, és azzal, hogy a 13. kérdőívre adott válaszokra hivatkozzon, anélkül hogy egyéb magyarázatokkal szolgált volna.

306

Másodszor, a thyssenkrupp szerint a megtámadott ítélet 646. pontjában a Törvényszék megfordította a bizonyítási terhet, amikor megállapította, hogy a thyssenkrupp által felhozott kifogás, amely szerint a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a felek maguk is jelentős mennyiségeket értékesítenek az EGT‑n kívül letelepedett ügyfeleknek, csak nagyon korlátozott jelentőséggel bírhat az érintett piacok és az EGT‑n belül letelepedett ügyfelek reakciójának elemzése szempontjából, mivel a thyssenkrupp nem bizonyította ennek ellenkezőjét.

307

Harmadszor, a thyssenkrupp egyrészt arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 647. pontjában a Törvényszék elferdítette a rendelkezésére álló bizonyítékokat, továbbá hogy indokolása ellentmondásos. A thyssenkrupp ugyanis úgy véli, hogy miközben a Törvényszék megállapította, hogy a thyssenkruppnak a vitatott határozat 200. és 201. képfelvételében ábrázolt belső dokumentumai „megerősítik” a Bizottságnak a teljesítési idők jelentőségére vonatkozó megállapításait, e belső dokumentumoknak a Bizottság általi téves értelmezése szükségképpen kihatással van az ezen intézmény által lefolytatott értékelésre.

308

Másrészt, a behozatalok minőségét illetően a thyssenkrupp lényegében azt kifogásolta, hogy a Bizottság a vitatott határozat (1312)–(1316) preambulumbekezdésében kiválogatott néhány, a piackutatásából kivonatolt idézetet, és figyelmen kívül hagyta a felektől vagy az e kutatásból származó, ezen idézeteknek ellentmondó információkat. E tekintetben a thyssenkrupp úgy véli, hogy a megtámadott ítélet 649. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék megelégedett azzal, hogy a 4. kérdőív 63. kérdésére adott válaszokra hivatkozzon, anélkül hogy saját elemzést végzett volna.

309	A Bizottság vitatja mind a thyssenkrupp érvelésének megalapozottságát, mind pedig bizonyos érveinek elfogadhatóságát.

– A Bíróság álláspontja

310	A thyssenkrupp által előadott első, az Auto HDG termékek behozatalának a versenyre gyakorolt hatására vonatkozó kifogást illetően meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 534–551. pontjában megvizsgálta az első fokon benyújtott keresetlevél harmadik jogalapjának hetedik részét.

311

Mindenekelőtt, ezen ítélet 541–544. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a thyssenkrupp által a Bizottsággal szemben felhozott azon kifogást, amely szerint ez az intézmény nem vizsgálta meg kellőképpen azt a kérdést, hogy a tervezett összefonódás végrehajtását követően a behozatalok milyen mértékben jelentenének kényszert a felekre.

312

E tekintetben a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy – amint az kitűnik a vitatott határozat (974) preambulumbekezdéséből – a Bizottság által végzett piacvizsgálat kimutatta, hogy az Auto HDG‑nek az EGT‑be irányuló lehetséges jövőbeli behozatalai minimálisak, továbbá hogy a behozatal korlátozott kényszert jelent olyan strukturális és szabályozási jellegű tényezők miatt, mint például a hosszabb teljesítési idők, az importőrök lassú reagálása, a szállítás során bekövetkező károsodás kockázata, az EGT‑n kívül letelepedett szállítók műszaki kapacitásának hiánya, az EGT‑n belüli kereskedelmi jelenlét hiánya, valamint az Auto HDG termékek behozatala vonatkozásában a közelmúltban bevezetett kereskedelmi védintézkedések.

313

Ezt követően a megtámadott ítélet 545. és 546. pontjában a Törvényszék lényegében úgy ítélte meg, hogy a thyssenkrupp által hivatkozott azon ritka példa, amely szerint az FCA esetében olyan ügyfélről van szó, amely a beszerzéseit behozatalokra támaszkodva oldja meg, önmagában nem cáfolhatja azt a tényt, hogy a gépjárműipari ágazat ügyfeleinek nagy többsége nem vásárol, vagy csupán elhanyagolható mértékben vásárol az EGT‑n kívül letelepedett szállítóktól, ami a jövőben nem valószínű, hogy változik, amint az kitűnik a vitatott határozat (974) és (981) preambulumbekezdéséből, amelyeket a thyssenkrupp nem vitatott. Közelebbről, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy egy konkrét gépjárműipari ügyfelet behozatalok útján látnak el, nem jelenti azt, hogy ez minden ügyfélre ugyanígy érvényes.

314

Ezenkívül a megtámadott ítélet 547–549. pontjában a Törvényszék megvizsgálta a thyssenkrupp által a Bizottsággal szemben felhozott azon kifogást, amely szerint ezen intézmény anélkül, hogy a Poscót, a Hyundai Steelt és a Baosteelt megkérdezte volna arról, hogy számukra stratégiai célpontoknak minősülnek‑e az EGT‑ben letelepedett ügyfelek, a vitatott határozat (1001) preambulumbekezdésében azt a következtetést vonta le a TSE jelenlegi stratégiájából, hogy az EGT‑ben letelepedett ezen ügyfelek nem képeznek ilyen célpontot e társaságok számára.

315

E tekintetben a Törvényszék először is megállapította, hogy az említett társaságok nem összpontosították stratégiáikat az EGT‑beli ügyfelekre, mivel a termékek világszintű szállítása nehéz és költséges volt. Másodszor, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság a vitatott határozat 8. táblázatára támaszkodott – amelyet a tervezett összefonódásban részt vevő felek által szolgáltatott adatok alapján állított össze –, amikor kijelentette, hogy az EGT‑be irányuló behozatalok korlátozott mennyisége arra utal, hogy e behozatalok korlátozott kényszert jelentenek az EGT‑ben letelepedett szállítókra nézve. Harmadszor, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság piacvizsgálata kimutatta, hogy maguk az ügyfelek is egyértelműen akként nyilatkoztak, hogy az EGT‑n belüli beszerzést részesítik előnyben. Így a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság a TSE jelenlegi stratégiájából nem vonhatta le azt a következtetést, hogy e társaság ügyfelei nem képeznek stratégiai célpontot a Posco, a Hyundai Steel és a Baosteel számára, ezen intézmény szükségképpen ugyanerre a megállapításra jutott volna, vagyis arra, hogy az említett ügyfelek nem képeznek stratégiai célpontot e társaságok számára.

316	Végül a megtámadott ítélet 550. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Posco az Auto HDG‑nek az EGT‑beli piacán csupán minimális jelentőséggel bír a thyssenkrupp és a TSE versenytársaként. E megállapítást a thyssenkrupp nem támadja a Bíróság előtt.

317

Így a Törvényszék a megtámadott ítélet 551. pontjában megállapította, hogy tekintettel az ezen ítélet 540–550. pontjában kifejtett megfontolások összességére, a thyssenkrupp nem kifogásolhatja megalapozottan, hogy a Bizottság a vitatott határozat (967)–(1033) preambulumbekezdésében olyan nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett volna el, amelyek érintik azt a következtetést, amely szerint a behozatalok korlátozott versenykényszert jelentenek az EGT‑beli szállítókra nézve az Auto HDG‑nek az EGT‑n belüli ágazatában.

318	E kontextusban először is a thyssenkrupp első kifogása keretében megfogalmazott harmadik érvet kell megvizsgálni, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 545. pontjában tévesen követelte meg e társaságtól annak bizonyítását, hogy az összes ügyfelet nagy részben elláthatják az importőrök.

319	E tekintetben meg kell állapítani, hogy ez az állítás ezen 545. pont téves értelmezéséből ered.

320

Kétségtelen, hogy az említett 545. pontban a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy „az a tény, hogy egy konkrét gépjárműipari ügyfelet behozatalok útján látnak el, nem jelenti azt, hogy ez minden ügyfélre ugyanígy érvényes”. Mindazonáltal egy ilyen megfontolás nem jelenti azt, hogy a Törvényszék a thyssenkrupptól annak bizonyítását követelte volna meg, hogy az összes ügyfelet nagy részben elláthatják az importőrök. A Törvényszék ugyanis pontosította, hogy „[m]indenesetre önmagában egyetlen példa, sőt akár néhány ritka példa sem cáfolhatja azt a tényt, hogy a gépjárműipari ágazat ügyfeleinek nagy többsége nem, vagy csak elhanyagolható mértékben vásárol az EGT‑n kívül letelepedett szállítóktól”. Meg kell tehát állapítani, hogy a Törvényszék csupán azt pontosította, hogy nem lehet elszigetelt példákból általános következtetést levonni.

321

Másodszor, a thyssenkrupp első kifogása keretében megfogalmazott negyedik érvet kell megvizsgálni, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 545. pontjában figyelmen kívül hagyta a releváns bizonyítékokat, amikor úgy ítélte meg, hogy az annak igazolására szolgáló indokok, hogy az FCA behozatalokra támaszkodva oldotta meg beszerzéseit, nem ültethetők át a többi ügyfélre.

322

E tekintetben, mivel a thyssenkrupp érdemben nem vitatja a Törvényszék által a megtámadott ítélet 545. pontjában lefolytatott azon mérlegelést, amely szerint „önmagában egyetlen példa, sőt akár néhány ritka példa sem cáfolhatja azt a tényt, hogy a gépjárműipari ágazat ügyfeleinek nagy többsége nem, vagy csak elhanyagolható mértékben vásárol az EGT‑n kívül letelepedett szállítóktól”, a thyssenkruppnak az FCA társaságra vonatkozó bármilyen érvelését mint hatástalant el kell utasítani.

323

Harmadszor, a thyssenkrupp első kifogása keretében megfogalmazott második érvet kell megvizsgálni, amely szerint a megtámadott ítélet 545. pontján belül ellentmondás áll fenn, mivel a Törvényszék egyrészt úgy ítélte meg, hogy a Posco, a Hyundai Steel és a Baosteel bizonyos ügyfelek szükségleteinek jelentős hányadát biztosítani tudta, másrészt pedig, hogy „maguk az ügyfelek is egyértelműen akként nyilatkoztak, hogy az EGT‑n belüli beszerzést részesítik előnyben”.

324

Márpedig ez az érv szintén a megtámadott ítélet 545. pontjának téves értelmezésén alapul. Ezen 545. pontban ugyanis a Törvényszék egyáltalán nem állapította meg, hogy a Posco, a Hyundai Steel és a Baosteel képes lenne biztosítani az EGT‑ben letelepedett bizonyos ügyfelek vagy az összes ilyen ügyfél szükségleteinek jelentős hányadát. Éppen ellenkezőleg, amint azt a jelen ítélet 313. pontja is felidézte, a Törvényszék lényegében azt állapította meg, hogy a thyssenkrupp által hivatkozott, az FCA‑vel kapcsolatos ritka példa önmagában nem cáfolhatja azt a tényt, hogy a gépjárműipari ágazat EGT‑n belül letelepedett ügyfeleinek nagy többsége nem vásárol, vagy csupán elhanyagolható mértékben vásárol az EGT‑n kívül letelepedett szállítóktól. Közelebbről, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy egy konkrét gépjárműipari ügyfelet behozatalok útján látnak el, nem jelenti azt, hogy ez minden ügyfélre ugyanígy érvényes. E megfontolás összhangban áll azzal a megállapítással, amely szerint ugyanezen ügyfelek nem képeznek stratégiai célpontot az EGT‑n kívül letelepedett szállítók számára.

325

Végül negyedszer, a thyssenkrupp első kifogása keretében megfogalmazott első érvet kell megvizsgálni, amelyben e társaság úgy véli, hogy a Törvényszék anélkül, hogy közvetlenül megkérdezte volna a Poscót, a Hyundai Steelt és a Baosteelt a stratégiai célpontjukról, a rendelkezésére álló információk alapján nem juthatott volna arra a következtetésre, hogy az EGT‑beli ügyfelek nem képeztek stratégiai célpontot ezen ázsiai szállítók számára.

326

Ezen érvet mint hatástalant el kell utasítani. Az a kérdés ugyanis, hogy az EGT‑ben letelepedett ügyfelek stratégiai célpontot jelentenek‑e a Posco, a Hyundai Steel és a Baosteel számára, nem releváns, mivel egyrészt – amint az kitűnik a megtámadott ítélet 541–544. pontjából – a Bizottság által végzett piacvizsgálat kimutatta, hogy az Auto HDG‑nek az EGT‑be irányuló lehetséges jövőbeli behozatalai minimálisak, továbbá hogy a behozatal korlátozott kényszert jelent olyan strukturális és szabályozási jellegű tényezők miatt, mint például a hosszabb teljesítési idők, az importőrök lassú reagálása, a szállítás során bekövetkező károsodás kockázata, az EGT‑n kívül letelepedett szállítók műszaki kapacitásának hiánya, az EGT‑n belüli kereskedelmi jelenlét hiánya, valamint az Auto HDG termékek behozatala vonatkozásában a közelmúltban bevezetett kereskedelmi védintézkedések.

327

Másrészt, amint az kitűnik a megtámadott ítélet 545. és 546. pontjából, a Törvényszék megállapította, hogy a gépjárműipari ágazat ügyfeleinek nagy többsége nem vásárol, vagy csupán elhanyagolható mértékben vásárol az EGT‑n kívül letelepedett szállítóktól, ami a jövőben nem valószínű, hogy változik, amint az kitűnik a vitatott határozat (974) és (981) preambulumbekezdéséből, amelyeket a thyssenkrupp nem vitatott.

328

Így, még ha feltételezzük is, hogy a Bizottság a TSE jelenlegi stratégiájából tévesen vezette le azt a megállapítást, hogy ezen ügyfelek nem képeznek ilyen célpontot e szállítók számára, az ilyen esetleges hiba nem érintheti a Törvényszék által a megtámadott ítélet 551. pontjában lefolytatott azon értékelést, amely szerint az ezen ítélet 540–550. pontjában kifejtett megfontolások összességére tekintettel a thyssenkrupp nem kifogásolhatja megalapozottan, hogy a Bizottság a vitatott határozat (967)–(1033) preambulumbekezdésében olyan nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett volna el, amelyek érintik azt a következtetést, amely szerint a behozatalok korlátozott versenykényszert jelentenek az EGT‑beli szállítókra nézve az Auto HDG‑nek az EGT‑n belüli ágazatában.

329	Ennélfogva az első kifogást mint megalapozatlant kell utasítani.

330

A második kifogás keretében felhozott három érv közül a jelen ítélet 305. pontjában említett első érvet illetően meg kell állapítani, hogy ez az érv a megtámadott ítélet 645. pontjának téves értelmezésén alapul. E 645. pontban a Törvényszék pontosította, „hogy a Bizottság által végzett piacvizsgálatból, különösen pedig a 13. kérdőívre adott válaszokból (A.4h melléklet) kitűnik, hogy a Bizottság a [thyssenkrupp] állításával ellentétben nem tulajdonított aránytalan jelentőséget az ügyfelek bizonyos nyilatkozatainak. A Bizottságnak a [vitatott] határozat (1307)–(1309) preambulumbekezdésében foglalt következtetései ugyanis észszerűen tükrözik e válaszokat”. A Törvényszék hozzátette, hogy „jóllehet a Bizottság a vitatott határozatban nem említette a vevők azon nyilatkozatait, amelyek megerősítették a konszignációs raktárkészletek EGT‑n belüli felhasználását, vagy azt a tényt, hogy tolerálják a hosszú teljesítési időket, ez nem jelenti szükségképpen azt, hogy a Bizottság e nyilatkozatokat figyelmen kívül hagyta volna. A jelen ügyben a Bizottság – amint az kitűnik az említett határozatnak többek között az (1311) preambulumbekezdéséből – egyszerűen úgy ítélte meg, hogy e nyilatkozatok nem voltak kellően reprezentatívak vagy relevánsak az ügyfelek azon válaszainak összessége tekintetében, amelyeket a Bizottság a piacvizsgálata keretében kapott”. A Törvényszék végül hangsúlyozta, „hogy az említett 13. kérdőívre adott válaszok olvasata alapján ez valóban így volt”.

331

E pontból kellően egyértelműen kitűnik, hogy amikor a Törvényszék a Bizottság által végzett piacvizsgálatra, különösen pedig a 13. kérdőívre adott válaszokra hivatkozott, ezekből pedig azt vezette le, hogy a Bizottság nem tulajdonított aránytalan jelentőséget az ügyfelek nyilatkozatainak, ezen igazságszolgáltatási fórum saját vizsgálatot végzett a bizonyítékokra vonatkozóan. E vizsgálat valószerűségét ezenkívül alátámasztja egyrészt a megtámadott ítélet 645. pontjának második mondata, amelyben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Bizottság megállapításai „észszerűen tükrözik e válaszokat”, másrészt pedig e pont utolsó mondata, amelyből minden kétséget kizáróan kitűnik, hogy a Törvényszék e válaszokat saját maga értelmezte.

332	E körülmények között a thyssenkruppnak a második kifogás keretében előadott első érvét mint megalapozatlant el kell utasítani.

333

Ami második kifogás keretében felhozott, a jelen ítélet 306. pontjában említett második érvet illeti, elegendő kiemelni, hogy ez az érv a megtámadott ítélet 646. pontjának téves értelmezéséből ered, mivel – amint az e pontból kitűnik – a Törvényszék valójában úgy ítélte meg, hogy e kifogás gyakorlatilag nem releváns a Bizottság arra vonatkozó elemzése szempontjából, hogy a behozatalok milyen versenykényszert gyakorolnak az összefonódás folytán létrejövő jogalanyra. Az említett érvet tehát mint megalapozatlant el kell utasítani.

334

Ami a második kifogás keretében felhozott, a jelen ítélet 307. pontjában említett harmadik érvet illeti, a bizonyítékok állítólagos elferdítését illetően elegendő megállapítani, hogy a jelen esetben a thyssenkrupp a Törvényszék megállapításainak általános jellegű kifogásolására szorítkozik, anélkül azonban, hogy alátámasztaná, hogy a Törvényszék érvelése konkrét bizonyítékok olyan elferdítésén alapul, amelyből egyértelműen kitűnne, hogy ezen igazságszolgáltatási fórum nyilvánvalóan túllépte az észszerű mérlegelés korlátait. Következésképpen és ennyiben a thyssenkrupp érvelését mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel az nem felel meg a jelen ítélet 102. pontjában felidézett követelményeknek.

335

Amennyiben a thyssenkrupp ezenkívül azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 647. pontjában kifejtett érvelés ellentmondásos, meg kell állapítani, hogy érvelése e pont téves értelmezéséből ered. Az említett 647. pontban ugyanis a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a vitatott határozat (1307)–(1039) és (1311) preambulumbekezdésében megfelelően és kellőképpen alá vannak támasztva a Bizottság azzal kapcsolatos megállapításai, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani a szállítási időknek mint az annak értékelése szempontjából releváns tényezőnek, hogy a behozatalok versenynyomást gyakorolnak‑e a tervezett összefonódás folytán létrejövő jogalanyra az EGT‑ben csomagolásra szánt fémbevonatú acél ágazatában.

336

Így ezen igazságszolgáltatási fórum úgy ítélte meg, hogy annak a kérdésnek, hogy a Bizottság tévesen értelmezte‑e a vitatott határozat 200. és 201. képfelvételében ábrázolt azon belső dokumentumokat, amelyek csupán „megerősítik” a Bizottság megállapításait, nem lehet döntő jelentősége a Bizottság azon elemzése szempontjából, amelyek egyéb bizonyítékokkal kellőképpen alá vannak támasztva.

337	E körülmények között megalapozatlanként el kell utasítani a thyssenkrupp azon érvelését, amelyet a megtámadott ítélet 647. pontjában kifejtett ellentmondásos indokolásra alapít.

338

Végül azon érvet illetően, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 649. pontjában megelégedett azzal, hogy a Bizottság által használt kérdőív egyik kérdésére adott válaszokra hivatkozzon, anélkül hogy saját elemzést végzett volna, meg kell állapítani, hogy ez az érv szintén e 649. pont téves értelmezéséből ered.

339

Az említett 649. pontból ugyanis kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy el kell utasítani a thyssenkrupp azon érvelését, amely szerint a megkérdezett ügyfelek kevesebb mint fele állította, hogy az EGT‑n belül letelepedett szállítók és az EGT‑n kívüli importőrök között különbségek lennének az ügyfelek keresletének kielégítésére való képességüket illetően. Ezen értékelés alátámasztása érdekében a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a thyssenkrupp töredékesen és elfogultan értelmezte az ügyfelek által a szóban forgó kérdésre adott válaszokat. Amint az a megtámadott ítélet 649. pontjának harmadik mondatából következik, a Törvényszék szükségképpen saját vizsgálatot végzett az e kérdőív e kérdésére adott válaszok tekintetében, amikor megállapította, hogy a thyssenkrupp állításával ellentétben e válaszokból kitűnik, hogy az e kérdésre választ adó ügyfelek többsége utalt ilyen különbségek fennállására.

340	Ennélfogva az ötödik rész második kifogását részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

341	A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik jogalap ötödik részét részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

A harmadik jogalap hatodik részéről

– A felek érvei

342

A thyssenkrupp azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 377–384. és 594–597. pontjában a Törvényszék elferdítette a rendelkezésére álló bizonyítékokat, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor bírósági felülvizsgálatot gyakorolt a HDG, a TP és az ECCS piacait illetően a Bizottság által végzett HHI‑számítás vonatkozásában.

343

A jelen ügyben a thyssenkrupp szerint a Bizottság által az érintett piacok tekintetében kiszámított HHI‑kat mesterségesen megnövelték, a Törvényszéknek pedig arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy e nyilvánvalóan hibás számadatok nem használhatók fel a hatékony verseny e piacokon való esetleges jelentős akadályozásának bizonyítására. A Törvényszék ugyanis tévesen állapította meg, hogy e HHI‑k semmilyen hatást nem gyakoroltak a Bizottság értékelésére, továbbá hogy a helyes HHI‑k alkalmazása ezen intézményt ugyanarra az eredményre, vagyis a hatékony verseny jelentős akadályozásának megállapítására vezette volna.

344	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelését.

– A Bíróság álláspontja

345	Először is, a HDG piacát illetően ki kell emelni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 370–384. pontjában megvizsgálta a thyssenkrupp azon kifogásait, amelyek a tervezett összefonódás végrehajtását megelőző és az azt követő HHI számítására vonatkoznak.

346

Vizsgálata keretében a Törvényszék ezen ítélet 379. és 381. pontjában lényegében úgy ítélte meg, hogy még ha helytállónak is kellene tekinteni a thyssenkrupp által javasolt számítást, amely azt sugallta, hogy a HDG piacának HHI‑ja a tervezett összefonódás előtt 1821 volt, majd azt követően 2013, vagyis a delta értéke 192, meg kell állapítani, hogy az HHI szintje és növekedése a HDG piaca vonatkozásában meghaladja a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 19–21. pontjában meghatározott azon küszöbértékeket, amelyek felett horizontális versenyjogi aggályok merülhetnek fel az érintett piacon, ahogyan ez a Bizottság számítása során is történt.

347	Ezenkívül az említett ítélet 381. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék hangsúlyozta, hogy mind a Bizottság, mind pedig a thyssenkrupp számításai során ugyanaz a delta, ami azt jelenti, hogy e tekintetben sem áll fenn különbség a két HHI‑számítás között.

348

Ami másodszor a TP és az ECCS piacait illeti, a megtámadott ítélet 594–596. pontjából kitűnik, hogy jóllehet a thyssenkrupp lényegében azt kifogásolta, hogy a Bizottság ugyanazt a számítási hibát követte el, mint az Auto HDG piaca vonatkozásában, a Törvényszék ugyanezen okokból elutasította e kifogást mint hatástalant.

349	E körülmények között a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a thyssenkruppnak a HHI kiszámítása során elkövetett hibákra alapított érvelését mint hatástalant el kell utasítani.

350

A horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 16. és 21. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a HHI abszolút szintje egy első jelzést adhat arról, hogy a tervezett összefonódást követően milyen lesz a piacon gyakorolt versenynyomás. Ezenkívül a deltát a Bizottság hasznos mutatóként használja arra vonatkozóan, hogy közvetlenül e műveletből eredően miként fog változni a koncentráció mértéke. Önmagukban ezek az értékek azonban nem vezetnek oda, hogy vélelmezni lehessen az ilyen problémák fennállását vagy hiányát.

351	Márpedig, amennyiben a HHI és a delta értékei meghaladják a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 20. pontjában meghatározott küszöbértékeket, e körülmény felhasználható olyan mutatóként, amely az érintett összefonódás potenciális versenyellenes hatásaira utal.

352

Így, mivel a thyssenkrupp nem vitatja azt a tényt, hogy bármi is legyen az alkalmazott számítási módszer (beleértve a thyssenkrupp által javasolt számítási módszert is), a HHI és a delta meghaladják a horizontális összefonódásokról szóló iránymutatás 20. pontjában meghatározott küszöbértékeket, a harmadik jogalap hatodik részét mint hatástalant el kell utasítani.

353	Ami a thyssenkruppnak a Törvényszék rendelkezésére álló iratokban szereplő bizonyos bizonyítékok elferdítésére alapított érvét illeti, azt mint elfogadhatatlant el kell utasítani, mivel e társaság elmulasztja pontosan megjelölni e bizonyítékokat.

354	Ennélfogva a harmadik jogalap hatodik részét részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

355	A fenti megfontolások összességére tekintettel a harmadik jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

A negyedik jogalapról

A felek érvei

356

Első kifogásában a thyssenkrupp azt sérelmezi, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 300–303. pontjában elferdített bizonyos bizonyítékokat, következésképpen pedig nem határozott az elsőfokú eljárásban felhozott harmadik jogalap második része harmadik kifogásának részét képező, arra alapított érveléséről, hogy a Bizottság csak a végleges határozat szakaszában közölte a tervezett összefonódásban részt vevő felekkel a vitatott határozat (1095) preambulumbekezdésében kifejtett új gazdasági elemzését.

357

A thyssenkrupp lényegében azt állítja, hogy a Törvényszék oly módon ferdítette el az iratanyagában szereplő bizonyítékokat, amely nyilvánvalóan ellentmondásban áll az említett preambulumbekezdés helyes értelmezésével. E társaság megjegyzi, hogy a megtámadott ítélet 301. és 302. pontjában a Törvényszék csak a tényállást közlő levélre hivatkozott, és tévesen állapította meg, hogy a Bizottság egyáltalán nem módosította az említett preambulumbekezdésben általa kifejtett gazdasági elemzést.

358

Második kifogásában a thyssenkrupp azt állítja, hogy mivel a vitatott határozat (1095) preambulumbekezdése a Bizottság új gazdasági elemzését tartalmazza, amelyet első alkalommal a vitatott határozatban közöltek a thyssenkrupp‑pal, a Törvényszék a megtámadott ítélet 300–303. pontjában tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem sértette meg a thyssenkrupp védelemhez való jogát. Közelebbről, e társaságnak a közigazgatási eljárás során nem volt lehetősége arra, hogy kifejtse az ezen elemzéssel kapcsolatos kifogásait, ami a thyssenkrupp szerint a 139/2004 rendelet 18. cikkének (3) bekezdéséből és az 1269/2013 végrehajtási rendelettel módosított 802/2004/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdéséből eredő, védelemhez való joga megsértésének minősül.

359	A Bizottság vitatja a thyssenkrupp érvelését.

A Bíróság álláspontja

360

A thyssenkruppnak a Törvényszék rendelkezésére álló iratanyagban szereplő bizonyos bizonyítékok elferdítésére alapított első kifogását illetően emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 102. pontjában is megállapításra került – a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyezni kért ítélet kifogásolt részeit, valamint az e kérelmet konkrétan alátámasztó jogi érveket. Így amennyiben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat, akkor pontosan meg kell jelölnie az e bíróság által állítólagosan elferdített bizonyítékokat, és bizonyítania kell azokat az értékelési hibákat, amelyek megítélése szerint a Törvényszéket ehhez az elferdítéshez vezették.

361

Márpedig a jelen esetben a thyssenkrupp lényegében megelégszik annak kifogásolásával, hogy a Törvényszék elferdítette az iratanyagában szereplő bizonyítékokat, következésképpen pedig tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 300–302. pontjában, hogy a vitatott határozat (1095) preambulumbekezdése nem tartalmaz a Bizottság részéről semmilyen új gazdasági elemzést.

362

E társaság ugyanakkor nem jelöli meg azokat az elemzési hibákat, amelyek a fellebbezésben hivatkozott dokumentumnak a Törvényszék általi értékelése során az állítólagos elferdítéshez vezettek. E társaság az ezen igazságszolgáltatási fórum által tett megállapítások általános kifogásolására szorítkozik, anélkül azonban, hogy alátámasztaná, hogy a Törvényszék érvelése a bizonyítékok konkrét elferdítésén alapul, vagy hogy egyértelműnek tűnne, hogy ezen igazságszolgáltatási fórum nyilvánvalóan túllépte az észszerű mérlegelés korlátait.

363	Ennélfogva a negyedik jogalap első kifogását mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

364

Ami a thyssenkrupp arra alapított második kifogását illeti, hogy megsértették e társaság védelemhez való jogát, mivel a közigazgatási eljárás során nem volt lehetősége arra, hogy kifejtse kifogásait a vitatott határozat (1095) preambulumbekezdésében szereplő állítólagos új gazdasági elemzéssel kapcsolatban, a megtámadott ítélet 302. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e preambulumbekezdés nem tartalmaz a Bizottság részéről semmilyen új gazdasági elemzést.

365	Következésképpen, mivel – amint az kitűnik a jelen ítélet 361. és 362. pontjából – a thyssenkruppnak nem sikerült bizonyítania, hogy a Törvényszék e megállapítással elferdítette volna a bizonyítékokat, a negyedik jogalap második kifogását mint megalapozatlant el kell utasítani.

366	Következésképpen a negyedik jogalapot részben mint elfogadhatatlant, részben pedig mint megalapozatlant el kell utasítani.

Az ötödik jogalapról

A felek érvei

367	Ötödik jogalapjában a thyssenkrupp először is azt állítja, hogy a Törvényszék azért nem határozott az első fokon benyújtott keresetlevélben felhozott hetedik jogalapról, mert azt nem értette megfelelően.

368

E hetedik jogalapban a thyssenkrupp nem csupán azt állította, hogy a Bizottság eljárási hibát követett el, amikor nem élt végrehajtási jogköreivel annak érdekében, hogy több választ kapjon a 139/2004 rendelet 11. cikkének megfelelően elküldött egyszerű információkérésekre. E jogalapban ugyanis a thyssenkrupp lényegében azt is kifejtette, hogy a Bizottság nem tulajdoníthatott volna bizonyító erőt a közigazgatási eljárás során általa kapott véletlenszerű és hiányos válaszoknak, különösen azért, mert azon címzetteknek, amelyek vonatkozásában a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy egyszerű információkéréseket küldjön nekik, kevesebb mint a fele adott tényleges választ.

369

Amennyiben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 139/2004 rendelet 11. cikke értelmében be kell szereznie a szükséges információkat, nem küldhetett volna egyszerű információkéréseket, ellenkező esetben ugyanis az ilyen eljárási megközelítés jogellenesnek bizonyul. Így a kapott válaszok túl alacsony száma folytán e válaszokat nem lehetett volna úgy tekinteni, mint amelyek alkalmasak arra, hogy megjelenítsék az összes piaci szereplő véleményét, vagy legalábbis az összes olyan piaci szereplő álláspontját, amelyek információkérést kaptak. Ennélfogva a Bizottság által a jelen ügyben kapott válaszok nem igazolhatták a tervezett összefonódást megtiltó határozatot.

370

Másodszor, a thyssenkrupp azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 956. pontjában a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az információkérésekre adott válaszok vonatkozásában létezik egy pontos arány, amely lehetővé teszi az érintett piac reprezentativitásának megbízható módon történő felmérését. Közelebbről, a thyssenkrupp úgy véli, hogy nincs jelentősége annak, hogy a versenytársaktól kapott válaszok aránya magasabb vagy alacsonyabb‑e a Bizottság által kiküldött információkérések teljes számának „50%‑os küszöbértékénél”, mivel ilyen küszöb nem létezik, a jelen ügyben kapott válaszok száma pedig nyilvánvalóan túl alacsony.

371	Ezenkívül a thyssenkrupp úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 956. pontjában, hogy nem vitatható a Bizottság azon állításának megbízhatósága, amely szerint a válaszok tekintetében átlépték az 50%‑os küszöbértéket.

372	A Bizottság úgy véli, hogy a thyssenkrupp érvelése elfogadhatatlan, mindenesetre pedig megalapozatlan.

A Bíróság álláspontja

373

A thyssenkrupp által felhozott ötödik jogalap elfogadhatóságát illetően meg kell állapítani, hogy a Bizottság állításával ellentétben e jogalap – amely egyrészt azt sérelmezi, hogy a Törvényszék nem vizsgálta meg az első fokon benyújtott keresetlevél hetedik jogalapját, másrészt pedig azt, hogy kijelölésre került egy olyan küszöbérték, amely lehetővé teszi az érintett piac reprezentativitásának megbízható módon történő felmérését – jogkérdéseket vet fel, és azt nem lehet elfogadhatatlanként elutasítani.

374

Ami először is a thyssenkrupp arra alapított érvelésének megalapozottságát illeti, hogy a Törvényszék azért nem határozott az első fokon benyújtott keresetlevél hetedik jogalapjáról, mert azt nem értette megfelelően, meg kell állapítani, hogy ez az érvelés a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul.

375

Elöljáróban ki kell emelni, hogy az első fokon benyújtott keresetlevélből kitűnik, hogy az elsőfokú eljárásban felhozott hetedik jogalap „Az információkérésekre történő válaszadás megkövetelésének elmaradásából álló eljárási hiba” címet viselte. Következésképpen e jogalap a Bizottság esetleges eljárási hibájára vonatkozott.

376

Az említett jogalap tartalmából, különösen pedig az első fokon benyújtott keresetlevél 197–199. pontjából az is kitűnik, hogy a thyssenkrupp annak kifogásolására szorítkozott, hogy a jelen ügyben a Bizottság egyszerű információkéréseket intézett az érintett piac szereplőihez, vagyis nem követelte meg ezen információkérések címzettjeitől, hogy azokra válaszoljanak, holott a 139/2004 rendelet 11., 14. és 15. cikke alapján a Bizottság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy megkövetelje a válaszokat az információkéréseire. Következésképpen, amint az kitűnik e keresetlevél 198. pontjából, a thyssenkrupp azon az állásponton volt, hogy a Bizottság által az említett információkérésekre kapott válaszok révén végzett piacvizsgálat eljárási hiba miatt semmis, különösen azért, mert olyan helyzetről volt szó, amelyben „[…] a megkérdezett jogalanyoknak a fele, sőt akár több mint a fele nem válaszol[t] [a Bizottság információkéréseire], és ezt bármiféle kényszerítő intézkedés nélkül megtehet[ték]”.

377	E kontextusban meg kell állapítani, hogy a megtámadott ítélet 947. pontja hűen tükrözi a thyssenkruppnak az első fokon benyújtott keresetlevél 197–199. pontjában kifejtett érvelését.

378	A megtámadott ítélet 950–955. pontjában a Törvényszék elutasította a thyssenkrupp azon érvelését, amely szerint a Bizottság eljárási szempontból nem megfelelően bonyolította le a piaci teszteket.

379

Mindenekelőtt, miután a megtámadott ítélet 950. pontjában felidézte a 139/2004 rendelet 11. cikkének (1) bekezdését, a Törvényszék – helyesen – különbséget tett a Bizottság információkérései között aszerint, hogy azok megfogalmazása egyszerű kérelmek útján, vagy pedig határozatban történik. E kontextusban az említett ítélet 951. és 952. pontjában a Törvényszék pontosította, hogy amennyiben a címzettek az előírt határidőn belül nem adják meg a kért információt, a Bizottság kizárólag abban az esetben, ha az információkéréseket határozatban fogalmazta meg, a 139/2004 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében pénzbírságot, illetve ugyanezen rendelet 15. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján kényszerítő bírságot szabhat ki.

380

Ezt követően a megtámadott ítélet 953–955. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a jelen ügyben a Bizottság jelezte, hogy egyszerű információkéréseket küldött ki, továbbá szisztematikusan küldött emlékeztetőket azoknak a címzetteknek, akik az előírt határidőn belül nem válaszoltak, amit a thyssenkrupp nem vitatott. E társaság azon kifogását illetően, amely szerint a Bizottságnak a 139/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése alapján határozatokat kellett volna elfogadnia, majd adott esetben meg kellett volna indítania a pénzbírság vagy kényszerítő bírság kiszabására irányuló eljárásokat minden olyan esetben, amikor valamely piaci szereplő nem adott választ, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az ilyen információkérések összeegyeztethetetlenek a 139/2004 rendelet általános rendszerét jellemző gyorsasági követelménnyel, amely arra kötelezi a Bizottságot, hogy a végleges határozat elfogadása vonatkozásában szigorú határidőket tartson tiszteletben. Ennélfogva, tekintettel arra a széles mérlegelési jogkörre, amely a 139/2004 rendelet 11., 14. és 15. cikkének alkalmazása keretében a Bizottságot megilleti, nem kifogásolható vele szemben, hogy az előírt határidőn belül választ nem adó címzetteknek küldött emlékeztetőkön kívül nem követelte meg mindenkitől, vagy legalábbis közülük elegendő számú jogalanytól, hogy az említett cikkek értelmében választ adjanak az információkéréseire.

381

Végül, ami a thyssenkruppnak az első fokon benyújtott keresetlevél 198. pontjában kifejtett érvelését illeti, amely szerint „[h]a a megkérdezett jogalanyoknak a fele, sőt akár több mint a fele nem válaszol, és ezt bármiféle kényszerítő intézkedés nélkül megtehetik, a piaci szereplőkkel folytatott konzultáció eredménye eljárási szempontból már eleve semmis”, a Törvényszék a megtámadott ítélet 956. pontjában megállapította, hogy a jelen ügyben a Bizottság azt állította, hogy az érintett piacok szereplőinek kiküldött releváns kérdőívekre adott válaszok átlagos aránya meghaladja az 50%‑ot, továbbá hogy e mértéket nem lehet olyannak tekinteni, mint amely ne lenne kellően reprezentatív. Egyébiránt a Törvényszék megállapította, hogy a thyssenkruppnak nem sikerült ennek ellenkezőjét bizonyítania.

382	E körülmények között nem kifogásolható a Törvényszékkel szemben, hogy ne értette volna megfelelően az első fokon benyújtott keresetlevél hetedik jogalapját, továbbá hogy arról ne határozott volna.

383

Másodszor, ami a thyssenkrupp arra alapított érvelését illeti, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 956. pontjában tévesen állapította meg, hogy az információkérésekre adott válaszok vonatkozásában létezik egy pontos arány, amely lehetővé teszi az érintett piac reprezentativitásának megbízható módon történő felmérését, meg kell állapítani, hogy ez az érv szintén a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul.

384	Kétségtelen, hogy a Törvényszék „50%‑os küszöbértékre” hivatkozott, amikor megállapította, hogy a jelen ügyben a kérdőívekre adott válaszok átlagos aránya meghaladta ezt a százalékos arányt.

385

Mindazonáltal a Törvényszék abból a célból hivatkozott az említett küszöbértékre, hogy válaszoljon a thyssenkrupp azon pontos érvére, amely szerint a Bizottság nem vehette volna figyelembe az információkérésekre adott azon válaszokat, amelyeket a közigazgatási eljárás során kapott, mivel a megkérdezett vállalkozások 50%‑a, sőt akár még ennél is több vállalkozás nem válaszolt ezekre az információkérésekre.

386	Az első fokon benyújtott keresetlevélnek különösen a 197. pontjából, valamint a thyssenkrupp első fokon benyújtott ellenkérelmének 65. pontjából ugyanis kitűnik, hogy a fellebbező, vagyis e társaság volt az, amely a Törvényszék előtt e százalékos arányra hivatkozott.

387

E körülményt megerősíti a megtámadott ítélet 947. pontja, amelyben a Törvényszék összefoglalta a thyssenkrupp főbb érveit. E pontból kitűnik, hogy e társaság úgy vélte, hogy „mivel a Bizottság nem alkalmazott kényszert annak érdekében, hogy a megkérdezett piaci szereplőktől beszerezze a hiányzó válaszokat, […] továbbá figyelembe véve az 50%‑nál alacsonyabb átlagos válaszadási arányt – amint ez kitűnik az iratanyagból is –, a kapott válaszokból nem lehet semmilyen következtetést levonni a vitatott határozatban arra nézve, hogy az ügyfelek vagy versenytársak többsége egyetért‑e egy bizonyos állásponttal, vagy sem”.

388	E kontextusban meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 956. pontjában csak a thyssenkrupp érvelésének megválaszolása érdekében hivatkozott e százalékos arányra.

389

Nem kifogásolható tehát a Törvényszékkel szemben, hogy olyan szabályt vezetett volna le, amely szerint ahhoz, hogy valamely összefonódásnak a Bizottság általi elemzése keretében figyelembe lehessen venni az érintett piac szereplőihez címzett egyszerű információkérésekre adott válaszokat, az szükséges, hogy ezen információkérések címzettjeinek legalább 50%‑a választ adjon.

390

Végül a thyssenkrupp azon érvét illetően, amely szerint a Törvényszék a megtámadott ítélet 956. pontjában tévesen állapította meg, hogy nem vitatható a Bizottság azon állításának megbízhatósága, amely szerint a jelen esetben túllépték a válaszok 50%‑át kitevő küszöbértéket, elegendő kiemelni, hogy jóllehet a thyssenkrupp vitatja ezt az állítólagos megállapítást, azt már nem vitatja e társaság, hogy azon piacokat illetően, amelyek tekintetében a Bizottság megállapította a hatékony verseny jelentős akadályozását, vagyis az Auto HDG és a csomagolásra szánt acél (TP, ECCS és hengerelt acél) piacai vonatkozásában a piaci szereplők részére megküldött releváns kérdőívekre adott válaszok átlagos aránya valóban meghaladta az 50%‑os küszöbértéket, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 956. pontjában megállapította. E körülmények között a thyssenkrupp ezen állítólagos megállapításra vonatkozó érvelése hatástalan.

391	Ilyen körülmények között az ötödik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

392	Mivel a thyssenkrupp által a fellebbezésének alátámasztása érdekében felhozott egyik jogalapnak sem lehet helyt adni, a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

393

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely az említett eljárási szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

394	A jelen ügyben a fellebbezőt, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a jelen fellebbezési eljárással kapcsolatos költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság a thyssenkrupp AG‑t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.