–

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében E. Rousseva és M. Wasmeier, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22‑i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 142., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 39., 28. o.) 6. cikke (3) és (4) bekezdésének, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 47. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a BK ellen az ügyészség által készített vádiratban eredetileg korrupciós bűncselekménynek minősített azon cselekmények miatt indított büntetőeljárás keretében terjesztették elő, amelyeket a kérdést előterjesztő bíróság csalásnak vagy befolyással üzérkedésnek kíván minősíteni.

3

A 2012/13 irányelv (3), (9), (14) és (27)–(29) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

4

A 2012/13 irányelvnek a „Tárgy” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ez az irányelv a gyanúsítottaknak és a vádlottaknak a büntetőeljárás során az őket megillető jogokra és az ellenük szóló vádra vonatkozó tájékoztatáshoz való jogával kapcsolatos szabályokat állapítja meg. Ez az irányelv emellett az európai elfogatóparancs hatálya alá tartozó személyeknek a jogaikra vonatkozó tájékoztatáshoz való jogával kapcsolatos szabályokat is megállapít.”

5

Ugyanezen irányelvnek „A jogokra vonatkozó tájékoztatáshoz való jog” című 3. cikkének (1) bekezdése ekképpen rendelkezik:

„A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak legalább a következő, a nemzeti jog szerint alkalmazandó eljárási jogokról haladéktalanul tájékoztatást kapjanak e jogaik eredményes gyakorlásának lehetővé tétele érdekében:

6

Az említett irányelvnek „A váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jog” című 6. cikke értemében:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak a bűncselekményről, amelynek elkövetésével gyanúsítják vagy vádolják őket, tájékoztatást kapjanak. Ezt a tájékoztatást haladéktalanul meg kell adni, és olyan részletességgel, amely az eljárás tisztességességének megóvásához és a védelemhez való jog eredményes gyakorlásához szükséges.

[…]

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb a vád tartalmának [helyesen: vádirat] bírósághoz való benyújtásakor a vádra vonatkozóan részletes tájékoztatást nyújtsanak, többek között a bűncselekmény jellegéről és jogi minősítéséről, valamint a vádlott szerepének jellegéről.

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben az eljárás tisztességességének megóvásához szükséges, a gyanúsítottakat, illetve a vádlottakat haladéktalanul tájékoztassák az e cikkben foglaltakkal összhangban megadott információkban bekövetkezett bármely változásról.”

7

A büntetőeljárás során az ártatlanság vélelme egyes vonatkozásainak és a tárgyaláson való jelenlét jogának megerősítéséről szóló, 2016. március 9‑i (EU) 2016/343 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2016. L 65., 1. o.) célja az 1. cikkének a) pontja értelmében többek között az, hogy „közös minimumszabályokat” állapítson meg „a büntetőeljárás során az ártatlanság vélelmének egyes vonatkozásai” tekintetében.

8

Ezen irányelvnek „Az ártatlanság vélelme” című 3. cikke kimondja:

„A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak mindaddig ártatlannak tekintendők, amíg bűnösségüket jogszerűen meg nem állapították.”

9

Ugyanezen irányelvnek „A hallgatáshoz való jog és az önvádra kötelezés tilalma” című 7. cikkének (2) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok biztosítják, hogy a gyanúsítottak és a vádlottak önvádra kötelezésének tilalma érvényesül.”

10

A Nakazatelno‑protsesualen kodeks (közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv) alapeljárásban alkalmazandó változata (a továbbiakban: NPK) 287. cikkének (1) bekezdése a következőképpen szól:

„Az ügyészség új vádat emel, ha a bírósági vizsgálat során a vádirat tényállási része jelentős mértékű módosításának vagy súlyosabb büntetőjogi tényállás alkalmazásának indokoltságát állapítja meg.”

11

Az NPK 301. cikke (1) bekezdésének 2. pontja értelmében az ítélet meghozatala során az illetékes bíróság vizsgálja és eldönti azt a kérdést, hogy a cselekmény bűncselekménynek minősül‑e, és hogy miként kell azt jogilag minősíteni.

12

2021. február 26‑án a Spetsialirizana prokuratura (szakosított ügyészség, Bulgária) vádat emelt a kérdést előterjesztő bíróság előtt BK ellen az általa rendőrnyomozói minőségében elkövetett, korrupciónak minősített cselekmények miatt.

13

A vádiratban tett megállapítások szerint BK két gyanúsítottól kért bizonyos pénzösszeget azért, hogy feladatainak ellátása körében az alábbi két cselekményt elvégezze. Egyrészt BK felajánlotta, hogy pozitív állásfoglalást ad a gyanúsítottak azon kérelmeiről, hogy adják vissza nekik azokat a gépjárműveket, amelyeket bűncselekmény elkövetéséhez használhattak fel, és e gépjárműveket az ügyész engedélye alapján adják vissza nekik. Másrészt BK azt is felajánlotta a két gyanúsítottnak, hogy ne emeljenek vádat ellenük azon bűncselekmény miatt, amellyel meggyanúsították őket.

14

A Spetsializirana prokuratura (szakosított ügyészség) ezeket a cselekményeket hivatali visszaélés útján rendőrnyomozó által elkövetett korrupciónak minősítette. Az e bűncselekmény elkövetésének esetére kilátásba helyezett szankció három évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, 25000 bolgár leva (BGN) (hozzávetőleg 12500 euró) pénzbüntetés, az elítélt személy vagyonának feléig terjedő elkobzás és jogvesztés.

15

BK nem értett egyet ezzel a minősítéssel. E tekintetben azt állította, hogy a vád tárgyává tett cselekményeket nem lehet úgy tekinteni, hogy azokat feladatainak ellátása keretében követte el, mivel az említett cselekmények nem a rendőrök, hanem az ügyészek hatáskörébe tartoznak. Következésképpen BK szerint e cselekmények megfelelő minősítése csalás.

16

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben megállapította, hogy a csalás hivatkozott formája, amely akkor valósul meg, ha az elkövető a sértett sérelmére vagyoni előnyhöz jut azáltal, hogy hasznot húz a hibájából, illetve tapasztalatának vagy ismeretének hiányából, öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

17

A Spetsializirana prokuratura (szakosított ügyészség) azonban fenntartotta a korrupció minősítést. A kérdést előterjesztő bíróság pontosította, hogy a nemzeti eljárási szabályoknak megfelelően kizárólag az ügyész feladata a vád meghatározása, a hatáskörrel rendelkező bíróság e tekintetben semmilyen utasítást nem adhat neki.

18

Az alapeljárásban ezért mind a felek, mind pedig a kérdést előterjesztő bíróság a korrupció tényállásának bizonyítására, illetve cáfolására összpontosította figyelmét. E bíróságnak az ügyész által megfogalmazott vádról, azaz a korrupcióról kell határoznia. Abban az esetben ugyanakkor, ha felmentené a korrupció vádja alól, e bíróságnak lehetősége lenne arra, hogy megfontolja a cselekmények átminősítését.

19

A kérdést előterjesztő bíróság magyarázatai szerint a nemzeti ítélkezési gyakorlat az NPK 287. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett 301. cikke (1) bekezdésének 2. pontját úgy értelmezi, hogy az illetékes bíróság jogosult arra, hogy a vádiratban eredetileg megállapítottól eltérő minősítés alapján állapítsa meg a terhelt bűnösségét, feltéve egyrészt, hogy az új minősítés következtében ténybeli szempontból nem módosul jelentős mértékben a vád, másfelől pedig nem von maga után súlyosabb büntetést, mint az ügyészség által eredetileg megállapított minősítésből eredő bűncselekmény.

20

A kérdést előterjesztő bíróság így kifejti, hogy ezen ítélkezési gyakorlat alapján az alapeljárás keretében – BK javaslatának megfelelően – csalásnak minősítheti a cselekményt, mivel e bűncselekmény szankciója enyhébb a korrupció esetén kiszabható büntetésnél.

21

E bíróság hozzáteszi, hogy azt is fontolóra veheti, hogy a vád tárgyává tett cselekményeket befolyással üzérkedéssé minősíti át. Ugyanis megállapítható, hogy BK a gyanúsítottaktól azért kérte bizonyos pénzösszeg megfizetését, hogy az ügyész által a feladatai ellátása keretében meghozandó döntéseket befolyásolja abból a célból, hogy az hagyja jóvá gépjárműveik visszaszolgáltatását, és ne emeljen vádat. A befolyással üzérkedés bűncselekménye miatt kiszabható szankció szintén enyhébb, mint a korrupció esetén kiszabható szankció, nevezetesen hat évig terjedő szabadságvesztés vagy 5000 BGN (hozzávetőleg 2500 euró) összegig terjedő pénzbüntetés.

22

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a védelemhez való jog nem biztosított abban az esetben, ha az illetékes bíróság úgy határoz, hogy a vádlottat a tényállásnak az ügyész vádiratában eredetileg megállapítottól eltérő minősítése alapján marasztalja el. E bíróság nem köteles előzetesen tájékoztatni a vádlottat, és azt sem köteles lehetővé tenni számára, hogy ismertesse a tervezett új minősítésre vonatkozó érveit. A gyakorlatban a terhelt erről az új minősítésről a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletben szerez tudomást.

23

Így a kérdést előterjesztő bíróság kétségeit fejezi ki az ilyen gyakorlatnak az uniós joggal való összeegyeztethetőségét illetően. Pontosabban, első kérdésével e bíróság arra vár választ, hogy összeegyeztethető‑e a 2012/13 irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdésével a büntetőjogi felelősséget a vád tárgyává tett cselekmények olyan minősítése alapján megállapító ítélet meghozatala, amelyről a vádlottat előzetesen nem tájékoztatták.

24

A második kérdés a Charta 47. cikkének második bekezdéséből eredő követelményekre vonatkozik.

25

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az első kérdésre adott válasz alapján esetlegesen őt terhelő azon kötelezettség, hogy tájékoztassa a vádlottat a tényállásnak az ügyész által eredetileg javasolttól eltérő minősítésének lehetőségéről, megkérdőjelezheti pártatlanságát, valamint az eljárás tisztességes jellegét. E bíróság e tekintetben két esetet vázol.

26

Egyrészt, ha az illetékes bíróság arról a lehetőségről tájékoztatná a vádlottat, hogy e bíróság saját kezdeményezésére más minősítést – így az alapeljárásban a befolyással üzérkedésnek minősítést – is megállapíthat, e bíróság ténylegesen a vádló szerepét töltene be. Márpedig e bíróság véleménye szerint még akkor is kétségbe vonható az olyan bíróság pártatlansága, amely saját kezdeményezésére új jogi minősítést javasol, majd e minősítés alapján büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet hoz, ha e bíróság előzetesen lehetőséget adott a védelem számára a felkészülésre.

27

Másrészt, ha az illetékes bíróság arról a lehetőségről tájékoztatná a vádlottat, hogy maga a vádlott javasolhatja a cselekmények minősítését – így például az alapeljárásban csalásnak minősítést –, ez a kérdést előterjesztő bíróság szerint az önvádra kötelezés tilalmának, valamint a tisztességes eljárás szabályainak megsértését eredményezné.

28

A kérdést előterjesztő bíróság mindazonáltal hangsúlyozta, hogy az alapeljárásban BK nem ismerte el csalás bűncselekményének elkövetésében való bűnösségét, hanem annak megállapítására szorítkozott, hogy az ügyész által előadott tényállás csalásnak, nem pedig korrupciónak minősül.

29

E körülmények között a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság, Bulgária) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

30

A Sofiyski gradski sad (szófiai városi bíróság, Bulgária) 2022. augusztus 5‑i levelében tájékoztatta a Bíróságot arról, hogy a 2022. július 27‑től hatályos jogszabály‑módosítás következtében a Spetsializiran nakazatelen sad (szakosított büntetőbíróság) megszűnt, és az e bíróság elé terjesztett büntetőügyek egy részét, így az alapügyet is, ezen időponttól kezdve a Sofiyski gradski sadhoz (szófiai városi bíróság) tették át.

31

Első kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2012/13 irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes azon nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely lehetővé teszi a büntetőügy érdemében határozó bíróság számára, hogy a vád tárgyává tett cselekményeket az ügyészség által eredetileg megállapított jogi minősítéstől eltérően minősítse, amennyiben az új minősítés nem vezethet súlyosabb büntetés kiszabásához, és a vádlottat előzetesen nem tájékoztatják a tervezett új minősítésről, és következésképpen nem biztosítanak lehetőséget számára arra, hogy az így megállapított új bűncselekmény tekintetében konkrétan és hatékonyan gyakorolja a védelemhez való jogát.

32

Amint az a 2012/13 irányelv 1. cikkéből következik, ez az irányelv, amelyet az EUMSZ 82. cikk (2) bekezdése alapján fogadtak el, meghatározza a közös minimumkövetelményeket a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy megvádolt személy részére a jogaival és az ellene emelt váddal kapcsolatban adott tájékoztatás tekintetében.

33

Amint az a 2012/13 irányelv 3. és 6. cikkének együttes értelmezéséből következik, az 1. cikkében említett tájékoztatáshoz való jog legalább két különböző jogra vonatkozik. Egyfelől, a gyanúsítottakat és a vádlottakat ezen irányelv 3. cikkének megfelelően tájékoztatni kell legalább az e rendelkezésben említett, különböző eljárási jogokról, köztük az ügyvéd igénybevételének jogáról, térítésmentes jogi tanácsadásra való jogosultságról és az igénybevételének feltételeiről, a vádra vonatkozó tájékoztatáshoz való jogról, a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról, valamint a hallgatáshoz való jogról. Másfelől az említett irányelv 6. cikke a váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jogra vonatkozó szabályokat határoz meg (lásd ebben az értelemben: 2019. június 13‑iMoro ítélet, C‑646/17, EU:C:2019:489, 43. pont).

34

Amint azt a 2012/13 irányelv (27)–(29) preambulumbekezdése is megerősíti, e szabályok célja az eljárás tisztességes lefolytatásának és a védelemhez való jog eredményes gyakorlásának biztosítása (lásd ebben az értelemben: 2018. június 5‑iKolev és társai ítélet, C‑612/15, EU:C:2018:392, 89. pont).

35

E célkitűzés többek között megköveteli azt, hogy – amint azt ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdése előírja – a vádlott kellő időben, egy olyan időpontban kapjon a vádra vonatkozóan részletes tájékoztatást, többek között a bűncselekmény jellegéről és jogi minősítéséről, amely lehetővé teszi számára, hogy hatékonyan felkészüljön a védelemre (lásd ebben az értelemben: 2018. június 5‑iKolev és társai ítéletet, C‑612/15, EU:C:2018:392, 90. pont).

36

Az említett cél, valamint az eljárás megfelelő lefolytatása azt feltételezi, hogy a vádlott vagy ügyvédje pontos tájékoztatást kapjon a vele szemben figyelembe vett tényekről és azok jogi minősítéséről annak érdekében, hogy a kontradiktórius eljárás és a fegyveregyenlőség elvének tiszteletben tartása mellett hatékonyan részt vehessen a vád megalapozottságát érintő vitákban, és álláspontját hatékonyan kifejthesse (lásd ebben az értelemben: 2018. június 5‑iKolev és társai ítéletet, C‑612/15, EU:C:2018:392, 92. és 93. pont).

37

A jelen ügyben az első kérdés megfogalmazásából, valamint az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információkból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy milyen terjedelmű a büntetőügy érdemében határozó bíróság azon kötelezettsége, hogy tájékoztassa a vádlottat a bűncselekmény jogi minősítésének változásáról.

38

A Bíróság e tekintetben már elismerte annak lehetőségét, hogy a váddal kapcsolatban a védelem részére szolgáltatott információk, különösen ami a gyanúsítottal szemben felhozott tények jogi minősítését illeti, a későbbiekben módosulhatnak. Az ilyen módosításokról ugyanakkor olyan időpontban kell tájékoztatni a vádlottat vagy annak ügyvédjét, amikor azoknak még lehetőségük van arra, hogy a tanácskozási szakaszt megelőzően hatékonyan reagáljanak azokra. E lehetőséget a 2012/13 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése is tartalmazza, amely előírja, hogy amennyiben az eljárás tisztességességének a megóvásához szükséges, a vádlottat haladéktalanul tájékoztatni kell az e cikkben foglaltakkal összhangban megadott információkban a büntetőeljárás során bekövetkezett bármely változásról (2021. október 21‑iZX [A vádirat hiányosságainak megszüntetése] ítélet, C‑282/20, EU:C:2021:874, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Ezen irányelv (29) preambulumbekezdése továbbá e tekintetben pontosítja, hogy a gyanúsítás vagy a vád bármely részletének a büntetőeljárás során bekövetkező olyan megváltozását, amely a gyanúsított vagy a vádlott helyzetét jelentősen befolyásolja, a védelemhez való jog eredményes gyakorlásának lehetővé tétele érdekében időben közölni kell vele, amennyiben ez az eljárás tisztességességének megóvásához szükséges.

40

Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a védelemhez való jog eredményes gyakorlása szempontjából döntő jelentőségű a bűncselekmény jogi minősítésének közlése. Ennek a vádlottal vagy az ügyvédjével való közlése ugyanis elengedhetetlen ahhoz, hogy e személy megérthesse a neki felrótt cselekményeket, és ennek megfelelően szervezze meg védekezését, valamint adott esetben vitassa bűnösségét azáltal, hogy a vád tárgyává tett bűncselekmény tényállási elemének vagy elemeinek hiányát bizonyítja.

41

A cselekmény jogi minősítésének a büntetőügy érdemében határozó bíróság általi bármely megváltoztatása ezért döntő módon befolyásolhatja a védelemhez való jog gyakorlását, valamint az eljárás 2012/13 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése értelmében vett tisztességes jellegét.

42

Ez az eset áll fenn egyrészt akkor, ha a tervezett új bűncselekményi minősítés olyan új tényállási elemeket tartalmaz, amelyek tekintetében a vádlottnak még nem volt lehetősége arra, hogy kifejtse érveit.

43

Ilyen helyzetben, az eljárás tisztességes jellegének – a 2012/13 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése megkövetelt – biztosítása érdekében a büntetőügy érdemében határozó bíróságnak nyilvánvalóan kellő időben kell tájékoztatnia a vádlottat vagy annak ügyvédjét a tervezett új minősítésről, mégpedig egy olyan időpontban, amely lehetővé teszi a vádlott számára, hogy hatékonyan felkészüljön a védelemre, és lehetőséget biztosít arra, hogy e tekintetben konkrétan és eredményesen gyakorolhassa a védelemhez való jogát.

44

A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem kívánja elfogadni a Spetsializirana prokuratura (szakosított ügyészség) által eredetileg megállapított, hivatali visszaélés útján rendőrnyomozó által elkövetett korrupció minősítést, és azt ehelyett csalásnak vagy befolyással üzérkedésnek kívánja minősíteni. Márpedig e két utóbbi bűncselekmény olyan tényállási elemeket tartalmaz, amelyekkel kapcsolatban BK‑nak még nem volt lehetősége arra, hogy kifejtse érveit.

45

Másrészt, még abban az esetben is, ha a tervezett új bűncselekményi minősítés nem tartalmaz új tényállási elemet a korábban megállapított minősítéshez képest, és így a vádlottnak az eljárás során lehetősége volt arra, hogy az ezen új bűncselekményi minősítés valamennyi tényállási elemével kapcsolatban kifejtse érveit, a bűncselekménynek a büntetőügy érdemében határozó bíróság általi átminősítése nem elhanyagolható hatással lehet a védelemhez való jog gyakorlására. Nem zárható ki ugyanis, hogy az a vádlott, akivel a tervezett új minősítést közölték, másként szervezi meg a védelmét.

46

Hangsúlyozni kell továbbá, hogy ebben az összefüggésben teljesen irreleváns az a körülmény, hogy az új minősítés nem vezethet súlyosabb büntetés alkalmazásához. Az eljárás tisztességes jellege ugyanis megköveteli, hogy a vádlott teljes mértékben gyakorolhassa a védelemhez való jogát. Márpedig a kiszabható büntetés többé vagy kevésbé súlyos jellege nem függ össze azzal a kérdéssel, hogy e jogokat gyakorolhatták‑e.

47

Ebből az következik, hogy amennyiben a büntetőügy érdemében határozó bíróság a bűncselekmény átminősítését tervezi, köteles kellő időben, egy olyan időpontban és olyan feltételek mellett tájékoztatni a vádlottat vagy annak ügyvédjét a tervezett új minősítésről, amely lehetővé teszi e személy számára, hogy hatékonyan felkészüljön a védelemre, és lehetőséget biztosítani számára arra, hogy e minősítés tekintetben konkrétan és eredményesen gyakorolhassa a védelemhez való jogát az eljárás tisztességes jellegének a 2012/13 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése szerinti biztosítása érdekében. Annak szükségessége, hogy a vádlott számára ilyen körülmények között határidőt biztosítsanak a védekezésének előkészítésére vagy felülvizsgálatára, valamint e határidő hossza, olyan tényezők, amelyeket e bíróságnak az összes releváns körülmény alapján kell meghatároznia.

48

Az előző pontban szereplő értelmezést megerősítik a 2012/13 irányelv célkitűzései. Ugyanis, amint az a (3), (9) és (14) preambulumbekezdéséből következik, ezen irányelvnek – azáltal, hogy meghatározza a közös minimumkövetelményeket a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy megvádolt személy részére a jogaival és az ellene emelt váddal kapcsolatban adott tájékoztatás tekintetében – az a célja, hogy megerősítse a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, és ezáltal a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerését.

49

Márpedig, amint arra a főtanácsnok indítványának 59–71. pontjában lényegében rámutatott, a jelen ítélet 47. pontjában elfogadott értelmezés, amely a büntetőügy érdemében határozó bíróság azon kötelezettségét magában foglaló, egyértelmű és egyszerű alkalmazási szabály formáját ölti, hogy kellő időben tájékoztassa a vádlottat, ha e bíróság át kívánja minősíteni a bűncselekményt, hozzájárul a védelemhez való jog tiszteletben tartásához, valamint a büntetőeljárás tisztességes jellegéhez a tagállamokban. Ezen értelmezés tehát az irányelv céljainak megfelelően megerősíti a tagállamok közötti kölcsönös bizalmat, és ezáltal megkönnyíti a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerését.

50

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2012/13 irányelv 6. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely lehetővé teszi a büntetőügy érdemében határozó bíróság számára, hogy a vád tárgyává tett cselekményeket az ügyészség által eredetileg megállapított jogi minősítéstől eltérően minősítse, ha nem tájékoztatja a vádlottat kellő időben, egy olyan időpontban és olyan feltételek mellett a tervezett új minősítésről, amely lehetővé teszi számára a védelemre való hatékony felkészülést, és ennélfogva nem biztosít e személy számára lehetőséget arra, hogy ezen új minősítés tekintetben konkrétan és eredményesen gyakorolhassa a védelemhez való jogát. Ebben az összefüggésben egyáltalán nem releváns az a körülmény, hogy az említett minősítés nem vezethet súlyosabb büntetés kiszabásához, mint az a bűncselekmény, amely miatt a személyt eredetileg büntetőeljárás alá vonták.

51

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Mindezek tükrében a Bíróságnak adott esetben át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. A Bíróság továbbá figyelembe vehet olyan uniós jogi normákat, amelyekre a nemzeti bíróság kérdésében nem hivatkozott. Az a körülmény ugyanis, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést formálisan bizonyos uniós jogi rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az uniós jog értelmezésének minden olyan elemét, amely hasznos lehet az utóbbi előtt folyamatban lévő ügy eldöntéséhez, akár hivatkozott ezekre a kérdéseinek megfogalmazásában, akár nem (2022. december 22‑iMinistre de la Transition écologique és Premier ministre [Levegőszennyzéssel kapcsolatos állami felelősség] ítélet, C‑61/21, EU:C:2022:1015, 34. pont).

52

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság által adott magyarázatokból kitűnik, hogy e bíróságnak – amennyiben a bűncselekményt a büntetőügy érdemében határozó bíróság átminősíti – kétségei vannak egyrészt az utóbbi bíróság pártatlanságát illetően, ha az új minősítést annak kezdeményezésére fogadták el, másrészt pedig az önvádra kötelezés tilalmához való jog tiszteletben tartását illetően, ha az új minősítést a vádlott javasolta.

53

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2016/343 irányelv 3. cikke és 7. cikkének (2) bekezdése biztosítja az ártatlanság vélelmét, illetve az önvádra kötelezés tilalmát.

54

A jelen ítélet 51. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra tekintettel ezért meg kell állapítani, hogy a második kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2016/343 irányelv 3. és 7. cikkét, valamint a Charta 47. cikkének második bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a büntetőügy érdemében határozó bíróság számára, hogy saját kezdeményezésére vagy a vádlott javaslatára a vád tárgyává tett cselekményeknek az ügyészség által eredetileg megállapított jogi minősítésétől eltérő jogi minősítését állapítsa meg, ideértve azt az esetet is, amikor e bíróság kellő időben tájékoztatta a vádlottat a tervezett új minősítésről, olyan időpontban és olyan feltételek mellett, amelyek lehetővé tették számára a védelemre való hatékony felkészülést, és így lehetőséget biztosított e személynek arra, hogy az így megállapított új minősítés tekintetében konkrétan és eredményesen gyakorolhassa a védelemhez való jogát.

55

Először is hangsúlyozni kell, hogy az olyan nemzeti szabály, amely lehetővé teszi a büntetőügy érdemében határozó bíróság számára a bűncselekmény átminősítését, önmagában nem sérti a 2016/343 irányelv 3. cikkében biztosított ártatlanság vélelmét vagy e bíróságnak a Charta 47. cikkének második bekezdése értelmében vett pártatlanságát, még akkor sem, ha az új minősítést e bíróság a saját kezdeményezésére állapítja meg.

56

A Bíróság ezzel kapcsolatban már elismerte, hogy a tagállami jog feljogosíthatja a büntetőügy érdemében határozó bíróságokat arra, hogy átminősítsék azon tényállásokat, amelyekkel kapcsolatban rendszerint döntenek, feltéve hogy meggyőződnek arról, hogy a vádlottak konkrétan és eredményesen gyakorolhatják ezzel kapcsolatban a védelemhez való jogukat azáltal, hogy kellő időben tájékoztatják őket a vád okáról, azaz azon objektív tényekről, amelyeket terhükre róttak és amelyek a vádemelés alapját képezik, valamint e tények jogi minősítéséről is, méghozzá részletesen (lásd ebben az értelemben: 2019. június 13‑iMoro ítélet, С‑646/17, EU:C:2019:489, 55. pont).

57

Az a körülmény ugyanis, hogy az ügy érdemében eljáró bíróság úgy határoz, hogy a bűncselekményt az ügyészség közreműködése nélkül átminősíti, arra utal, hogy e bíróság úgy véli, hogy a vád tárgyává tett cselekmények, amennyiben bizonyítást nyernek, megfelelhetnek ennek az új minősítésnek, nem pedig arra, hogy az említett bíróság már állást foglalt a vádlott bűnösségével kapcsolatban.

58

Másodszor, ami a 2016/343 irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében említett önvádra kötelezés tilalmát illeti, az a tény, hogy a vádlott a vád tárgyává tett cselekmények új minősítését javasolja, önmagában nem jelenti azt, hogy e személy elismeri bűnösségét az új minősítés tekintetében.

59

Az alapeljárásban a kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt hangsúlyozta, hogy bár BK kifejtette, hogy a Spetsializirana prokuratura (szakosított ügyészség) által megállapított tényállás csalásnak, nem pedig korrupciónak minősül, nem ismerte el a csalás bűncselekményében való bűnösségét.

60

Mindenesetre az uniós jog egyetlen szabálya sem tiltja, hogy a vádlott elismerje, hogy bűncselekményt követett el.

61

A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2016/343 irányelv 3. és 7. cikkét, valamint a Charta 47. cikkének második bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a büntetőügy érdemében határozó bíróság számára, hogy saját kezdeményezésére vagy a vádlott javaslatára a vád tárgyává tett cselekményeknek az ügyészség által eredetileg megállapított jogi minősítésétől eltérő jogi minősítését állapítsa meg, amennyiben e bíróság kellő időben tájékoztatta a vádlottat a tervezett új minősítésről, olyan időpontban és olyan feltételek mellett, amelyek lehetővé tették számára a védelemre való hatékony felkészülést, és így lehetőséget biztosított e személynek arra, hogy az így megállapított új minősítés tekintetében konkrétan és eredményesen gyakorolhassa a védelemhez való jogát.

62

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: