–

RJ és YQ képviseletében M. Pledziewicz radca prawny,

–

Getin Noble Bank S. A. képviseletében Ł. Hejmej, M. Przygodzka és A. Szczęśniak adwokaci,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, C. Chambel Alves és A. Cunha, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében I. Rubene, N. Ruiz García és A. Szmytkowska, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelv (HL 1993. L 95., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 288. o.) 6. cikke (1) bekezdésének és 7. cikke (1) bekezdésének a tényleges érvényesülés és az arányosság elvével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyrészről YQ és RJ, másrészről a Getin Noble Bank S. A. között egy devizaalapú jelzálogkölcsön-szerződés teljesítésének az e szerződésben szereplő tisztességtelen feltételek alapján tartozatlanul megfizetett összegek visszafizetésére vonatkozó jogerős határozat meghozataláig történő felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„A tagállamok előírják, hogy fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket.”

4

Ezen irányelv 7. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását.”

5

Az 1964. április 23‑i Kodeks cywilny (polgári törvénykönyvről szóló törvény) (Dz. U. 16. sz., 93. tétel) egységes szerkezetbe foglalt szövegének (Dz. U. 2020, 1740. tétel; a továbbiakban: polgári törvénykönyv) 3851. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1.   § A fogyasztói szerződés egyedileg meg nem tárgyalt rendelkezései nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, ha azok a fogyasztó jogait és kötelezettségeit a jóerkölcsbe ütköző és a fogyasztó érdekeit súlyosan sértő módon állapítják meg (jogellenes szerződési feltételek). Ez nem vonatkozik a felek főszolgáltatásaira – különösen az árra vagy a díjazásra – vonatkozó rendelkezésekre, ha azok egyértelműen vannak megfogalmazva.

2.   § Ha az 1. § alapján e szerződés valamely rendelkezése nem jelent kötelezettséget az említett fogyasztóra nézve, a szerződés többi része továbbra is köti a feleket.

3.   § Egyedileg meg nem tárgyaltnak minősülnek azok a szerződési rendelkezések, amelyek tartalmára a fogyasztó nem volt tényleges befolyással. Ez különösen olyan szerződési rendelkezésekre vonatkozik, amelyek a másik szerződő fél által a fogyasztónak javasolt szerződésmintából származnak.

4.   § Annak bizonyítása, hogy valamely rendelkezést egyedileg megtárgyaltak, az erre hivatkozó felet terheli.”

6

A polgári törvénykönyv 405. cikke értelmében:

„Aki másnak rovására jut vagyoni előnyhöz, köteles az előnyt természetben visszaszolgáltatni, ha ez nem lehetséges, annak értékét kell megtérítenie.”

7

E törvénykönyv 410. cikke értelmében:

„1.   § Az előző cikkek rendelkezései különösen a jogalap nélküli szolgáltatásra alkalmazandóak.

2.   § Jogalap nélküli a szolgáltatás, ha az azt teljesítő személy arra egyáltalán nem, vagy azon személy tekintetében nem volt köteles, akinek a részére teljesített, vagy ha a teljesítésének oka megszűnt, vagy ha a szolgáltatással elérni kívánt célt nem érték el, vagy a szolgáltatási kötelezettséget keletkeztető jogügylet érvénytelen volt, és a szolgáltatás teljesítését követően sem váltlett érvényes.”

8

Az 1964. november 17‑i ustawa – Kodeks postępowania cywilnego (a polgári perrendtartásról szóló törvény) (Dz. U. 43. sz., 296. tétel) egységes szerkezetbe foglalt szövege (Dz. U. 2021, 1805. tétel; a továbbiakban: polgári perrendtartás) 189. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A felperes kérheti a bíróságtól valamely jogviszony vagy jog fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítását, amennyiben jogos érdeke fűződik az eljáráshoz.”

9

A polgári perrendtartás 7301. cikke kimondja:

„1.   § A biztosítási intézkedés elrendelését bármelyik fél vagy az eljárásban részt vevő személy kérheti, ha a követelését és a biztosíték nyújtásához fűződő jogi érdekét valószínűsíti.

2.   § A biztosítási intézkedés elrendeléséhez fűződő jogi érdek akkor áll fenn, ha a biztosítási intézkedés hiánya megakadályozná vagy súlyosan megnehezítené az ügyben hozott határozat végrehajtását, vagy egyébként megakadályozná vagy súlyosan megnehezítené az ügyben folytatott eljárás céljának elérését.

[…]

3.   § A biztosítási intézkedés módjának megválasztása során a bíróság figyelembe veszi a felek vagy az eljárásban résztvevő személyek érdekeit oly módon, hogy a jogosult megfelelő jogi védelemben részesüljön, és a kötelezettet ne terhelje a szükségesnél nagyobb mértékben.”

10

A polgári perrendtartás 731. cikke értelmében a biztosítási intézkedés nem irányulhat követelés kielégítésére, kivéve ha jogszabály másként rendelkezik.

11

A polgári perrendtartás 755. cikke szerint:

„1.   § Amennyiben a biztosítási intézkedés iránti kérelem tárgya nem pénzkövetelés, a bíróság olyan biztosítási intézkedést rendel el, amelyet az ügy körülményei között megfelelőnek ítél, anélkül hogy kizárná a pénzkövetelésekre vonatkozó biztosítási intézkedés elrendelését. A bíróság különösen:

2.   § […]

21.   § A 731. § nem alkalmazható, ha a biztosítási intézkedés a jogosultat közvetlenül fenyegető kár vagy más hátrányos következmény megelőzéséhez szükséges.

3.   § A bíróság zárt ülésen hozott végzést kézbesít a kötelezettnek, amelyben kötelezi őt valamely cselekmény elvégzésére, vagy valamely cselekménytől való tartózkodásra, illetve arra, hogy ne akadályozza a jogosult tevékenységét. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a kötelezett birtokában lévő tárgyak kiadását elrendelő végzésekre.”

12

2008‑ban YQ és RJ 360 hónapos futamidős törlesztési időszakra jelzálogkölcsön-szerződést kötött a Getin Noble Bankkal 643395,63 lengyel zloty (PLN) (hozzávetőleg 140000 euró) összegre vonatkozóan (a továbbiakban: az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés). E kölcsönszerződés ezen összegnek az e bank által meghatározott vételi árfolyamon svájci frankra (CHF) történő átváltására vonatkozó feltételt írt elő, változó kamatlábbal. A CHF‑ben számított havi törlesztőrészleteket PLN‑ben kellett visszafizetni a CHF eladási árfolyamán, amelyet az említett bank szintén egyoldalúan állapított meg. Az alapügy felpereseit összehasonlító táblázat formájában tájékoztatták a kamat‑ és árfolyamváltozásoknak az említett kölcsönszerződésre gyakorolt hatásáról.

13

2021. május 25‑én e felperesek az első fokon eljáró Sąd Okręgowy w Warszawién (varsói regionális bíróság, Lengyelország) kérték az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés semmisségének megállapítását, valamint a Getin Noble Bank kötelezését 375042,34 PLN (hozzávetőleg 94000 euró) összeg, vagyis az általuk a kérelmük e bírósághoz történő benyújtásának időpontjában már megfizetett havi törlesztőrészletek visszafizetésére, a törvényes késedelmi kamatokkal és költségekkel együtt. Az említett felperesek e tekintetben arra hivatkoztak, hogy e kölcsönszerződésnek az érintett kölcsön összegének külföldi pénznemben történő indexálására vonatkozó feltételei a 93/13 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „tisztességtelen feltételeknek” minősülnek.

14

Az alapügy felperesei ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztettek az eljárásban részt vevő felek jogainak és kötelezettségeinek meghatározása érdekében, amely kérelem arra irányult, hogy az eljárás időtartamára, először is, a szerződésben meghatározott összegek és időpontok tekintetében a kereset elsőfokú eljárásban történő előterjesztésétől az eljárás jogerős befejezéséig terjedő időszakra függesszék fel az említett kölcsönszerződés szerinti havi törlesztőrészletek fizetésére vonatkozó kötelezettséget, továbbá tiltsák meg a Getin Noble Banknak a kölcsönszerződés felmondását, és végül, hogy tiltsák meg ennek a banknak, hogy közzétegye a Biuro Informacji Gospodarczejnél (gazdasági információs hivatal, Lengyelország) a szóban forgó kölcsön alapügy felperesei általi törlesztésének elmaradására vonatkozó információkat a kért ideiglenes intézkedés elrendelésétől az eljárás befejezéséig terjedő időszakban.

15

Az említett bíróság azonban elutasította az alapügy felperesei által előterjesztett ideiglenes intézkedés iránti kérelmet. Álláspontja szerint e felperesek nem bizonyították, hogy jogos érdekük fűződne az ideiglenes intézkedés elrendelésének kérelmezéséhez, mivel semmi nem utal arra, hogy az ilyen intézkedés elrendelésének hiánya megakadályozta vagy súlyosan megnehezítette volna az alapügyben meghozandó bírósági határozat végrehajtását vagy az ezen ügyben folytatott eljárás céljának megvalósítását. Következésképpen nem teljesültek a polgári perrendtartás 7301. cikkének 1. § és 2. §‑a szerinti feltételek.

16

Az alapügy felperesei fellebbezést nyújtottak be ugyanezen bíróság határozatával szemben a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Sąd Okręgowy w Warszawie XXVIII Wydział Cywilnyhoz (varsói regionális bíróság, XXVIII. polgári osztály, Lengyelország), arra hivatkozva, hogy jogos érdekük fűződik az említett ideiglenes intézkedés elrendelésének kérelmezéséhez. A Getin Noble Bank vitatta ezt a kérelmet, többek között azt állítva, hogy e felperesek követelésének prima facie fennállását nem bizonyították. Ezenkívül e bank kétségbe vonta az alapügy tárgyát képező kölcsönszerződés feltételeinek tisztességtelen jellegét, és hangsúlyozta, hogy pénzügyi helyzete kielégítő.

17

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtottak be hozzá, amely a kereset első fokú eljárásban történő előterjesztésétől az eljárás jogerős befejezésééig terjedő időszak tekintetében az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés szerinti havi törlesztőrészletek fizetésére vonatkozó kötelezettség felfüggesztésére irányul. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet illetően e bíróság kifejti, hogy az alapügy felei állításainak prima facie bizonyítása alapján határoz.

18

E tekintetben az említett bíróság először is úgy véli, egyrészt, hogy az alapügyben a felperesek követelésének prima facie fennállása tekintetében bizonyított, hogy az érintett szerződési feltételek közül egyesek tisztességtelenek, és hogy meg kell állapítani az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés semmisségét, mivel annak teljesítése a lengyel jog szerint objektíve lehetetlenült. Ugyanez a bíróság emlékeztetett arra, hogy a polgári törvénykönyv 410. cikke értelmében a semmis szerződésben részt vevő felek mindegyike jogosult arra, hogy a másik fél jogosultságától függetlenül megtérítsék számára a teljesített szolgáltatás ellenértékét.

19

Másrészt, ami az alapeljárás felperesei részéről az eljáráshoz fűződő jogos érdek bizonyítását illeti, a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a polgári perrendtartás 7301. cikkének (2) bekezdése értelmében ilyen érdek akkor áll fenn, ha az ideiglenes intézkedés elrendelésének hiánya megakadályozná vagy súlyosan megnehezítené az alapügyben meghozandó határozat végrehajtását vagy ezen ügyben folytatott eljárás céljának elérését.

20

E bíróság kifejti, hogy a nemzeti bíróságok ugyanakkor ritkán adnak helyt a fogyasztók arra irányuló kérelmeinek, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között ilyen ideiglenes intézkedést rendeljenek el. E bíróságok közül néhány szerint ugyanis a szerződés semmisségének a szerződésben foglalt valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellege miatti megállapítása iránti kereset nem eredményezhet végrehajtást, és így nem teszi szükségessé ideiglenes intézkedés elrendelését. Más bíróságok szerint az ideiglenes intézkedés elrendelésének nem valamely követelés végrehajtására kell irányulnia, hanem az érintett fogyasztó károsodásának vagy más hátrányos következmények elkerülésére, így az ilyen intézkedés elrendelése csak akkor lehetséges, ha prima facie bizonyítást nyer, hogy az érintett bank rossz pénzügyi helyzetben van. Végül ugyanezen bíróságok ítélkezési gyakorlata szerint a kölcsönszerződés semmisségének megállapítása esetén az érintett fogyasztónak úgy kell teljesítenie az e bankkal szembeni kötelezettségeit, hogy visszafizeti a kölcsöntőkét. Következésképpen e fogyasztónak nem fűződik érdeke ahhoz, hogy az alapügyben kérelmezetthez hasonló ideiglenes intézkedés elrendelését kérje, hiszen az ügy érdemében hozott jogerős határozattól függetlenül – a használt tőke visszafizetése címén, vagy akár az „e tőke használatáért járó díj” címén – mindenképpen köteles törleszteni az említett bank részére.

21

A kérdést előterjesztő bíróság többek között úgy véli, hogy mivel a 93/13 irányelv a felek egyenlőségének helyreállítása révén az érintett fogyasztó védelmére irányul, ezen irányelvvel ellentétes az ilyen ideiglenes intézkedés elrendelésének megtagadása. E bíróság álláspontja szerint ha a tisztességtelen szerződési feltételek elhagyása a kölcsönszerződés teljes érvénytelenségét vonja maga után, a megfelelő ideiglenes intézkedés elrendelése – mint például a kölcsönszerződés alapján a tőkéből és a kamatokból álló havi törlesztőrészletek fizetésére vonatkozó kötelezettség felfüggesztése – az eljárás időtartamára főszabály szerint szükséges a meghozandó érdemi határozat teljes érvényesülésének biztosítása érdekében. Az említett bíróság szerint, ha a tisztességtelen szerződési feltételeknek az említett kölcsönszerződésből való elhagyását követően e szerződés objektíve már nem teljesíthető, az ilyen ideiglenes intézkedés elrendelésének megtagadása veszélyezteti a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében és 7. cikkének (1) bekezdésében előírt visszafizetési kötelezettséget, valamint ebből következően e rendelkezések hatékony érvényesülését.

22

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság többek között kifejti, hogy a lengyel jog olyan eljárási szabályokat ír elő, amelyek szerint a követelés összege az érintett kölcsönszerződés semmisségének megállapítása iránti kérelem benyújtásának időpontjában kerül meghatározásra. A fogyasztó tehát csak az ezen időpontig már megfizetett havi törlesztőrészletek összegének visszafizetését kérheti. Következésképpen az eljárás kezdetén elrendelt ideiglenes intézkedés hiányában e fogyasztó az eljárás végén kénytelen lenne új eljárást indítani az érintett bankkal szemben, amelynek tárgya az általa az ezen új eljárás kezdete és vége közötti időszakban megfizetett havi törlesztőrészletek visszafizetése lenne. A nemzeti bíróság szerint az ilyen a helyzet az említett fogyasztót bünteti, és sérti a 93/13 irányelv hatékony érvényesülését. A felek jogai és kötelezettségei közötti egyensúlyt továbbá nem lehet helyreállítani egy ilyen érdemi határozat elfogadásával, hiszen így ez a fogyasztó pusztán arra kényszerülne, hogy a jogai érvényesítése érdekében újabb bírósági eljárást kezdeményezzen, és ezáltal még több pénzügyi eszközt és időt fordítson erre.

23

E körülmények között a Sąd Okręgowy w Warszawie XXVIII Wydział Cywilny (varsói regionális bíróság, XXVIII. polgári osztály, XV. polgári kollégium, Lengyelország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A tényleges érvényesülés és az arányosság elvének fényében ellentétes‑e a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével a nemzeti szabályozás vagy a nemzeti bíróság ítélkezési gyakorlatának olyan értelmezése, amely szerint a nemzeti bíróság – figyelembe véve különösen a fogyasztó azon kötelezettségeit, hogy teljesítse az érintett eladóval vagy szolgáltatóval szemben fennálló kötelezettségeit, vagy ez utóbbi kielégítő pénzügyi helyzetét – elutasíthatja a fogyasztó ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, amely arra irányul, hogy az eljárás időtartamára függesszék fel az olyan szerződés teljesítését, amely az abban foglalt tisztességtelen feltételek elhagyása miatt semmisnek nyilvánítható?”

24

A Getin Noble Bank vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságát.

25

Az alapeljárás alperese e tekintetben lényegében arra hivatkozik, először is, hogy e kérelem nem az uniós jog értelmezésére vonatkozik, mivel a 93/13 irányelv rendelkezései nem alkalmazhatóak a tisztességtelen feltételek elhagyásának joghatásaira, mivel ezen irányelv célja akkor érhető el, ha a felek közötti egyensúly helyreáll. A tisztességtelen feltételeket tartalmazó szerződés érvénytelensége megállapításának joghatásai tehát a nemzeti jog hatálya alá tartoznak. A kérdést előterjesztő bíróság kérdése tehát valójában az ideiglenes intézkedés olyan körülmények között történő alkalmazásának feltételeire vonatkozik, amikor az érintett szerződés semmisségének megállapítása következtében e szerződés felei azonos helyzetbe kerültek, és a kapcsolatuk már nem fogyasztó és eladó vagy szolgáltató közötti kapcsolat. Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem érdemi elbírálásához tehát nincs szükség az említett irányelv rendelkezéseinek alkalmazására.

26

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy kizárólag az alapügyben eljáró nemzeti bíróság feladata az előzetes döntéshozatal szükségességének és az általa a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciájának értékelése, amelyek relevanciáját vélelmezni kell. A Bíróság tehát főszabály szerint köteles határozatot hozni, ha a feltett kérdés az uniós jog valamely szabályának értelmezésére vagy érvényességére vonatkozik, kivéve ha a kért értelmezés nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs a jogvita tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy e kérdésre célravezető választ adhasson (lásd ebben az értelemben: 2022. május 5‑iZagrebačka banka ítélet, C‑567/20, EU:C:2022:352, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Ezenkívül az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amennyiben nem nyilvánvaló, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, az e rendelkezésnek az alapügyre való alkalmazhatatlanságára alapított kifogás nem az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságára vonatkozik, hanem a kérdések érdemét érinti (2019. július 4‑iKirschstein ítélet, C‑393/17, EU:C:2019:563, 28. pont; 2023. április 27‑iM. D. [A Magyarországra való beutazás tilalma] ítélet, C‑528/21, EU:C:2023:341, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

28

A jelen esetben az alapügy egyrészt egy ideiglenes intézkedés iránti kérelemre vonatkozik, amely többek között arra irányul, hogy függesszék fel az eladó vagy szolgáltató által a fogyasztókkal kötött jelzálogkölcsön-szerződés teljesítését az e szerződésnek az abban foglalt egyik kikötés tisztességtelenségére alapított érvénytelenségéről szóló jogerős határozat meghozataláig. Másrészt az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a 93/13 irányelv azon rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozik, amelyek többek között arra kötelezik a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását, és annak meghatározására irányul, hogy e rendelkezésekkel ellentétes‑e az olyan nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely lehetővé teszi az ilyen kérelem elutasítását.

29

E körülmények között nem tűnik nyilvánvalónak, hogy a 93/13 irányelv kért értelmezése semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, illetve hogy a felvetett probléma hipotetikus jellegű.

30

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy a 93/13 irányelv által biztosított védelem nem korlátozható kizárólag a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató által kötött szerződés teljesítésének időtartamára, hanem e védelem e szerződés teljesítését követően is érvényes. Így, noha kétségtelen, hogy a fogyasztó és az eladó vagy szolgáltató között létrejött szerződésnek az abban szereplő valamely feltétel tisztességtelensége miatti érvénytelenségének megállapítása esetén a tagállamok feladata, hogy a nemzeti joguk útján szabályozzák ezen érvénytelenség következményeit, ezt az ezen irányelv által a fogyasztónak biztosított védelem tiszteletben tartásával kell elvégezni, különösen azáltal, hogy biztosítják azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen kikötés hiányában lett volna (lásd ebben az értelemben: 2023. március 16‑iM. B. és társai [A szerződés érvénytelenné nyilvánításának hatásai] ítélet, C‑6/22, EU:C:2023:216, 21. és 22. pont).

31

Másodszor a Getin Noble Bank azt állítja, hogy nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésre célravezető választ adhasson, mivel az alapügy felpereseinek a kérdést előterjesztő bíróság általi fogyasztói minősítése a jelen ügy körülményeire tekintettel téves.

32

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróság által saját felelősségére meghatározott jogszabályi és ténybeli háttér alapján – amelynek a helytállóság szempontjából történő vizsgálata nem a Bíróság feladata – az uniós jog értelmezésére vonatkozóan előterjesztett kérdések relevanciáját vélelmezni kell. Ezenkívül az előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében a Bíróságnak nem feladata, hogy nemzeti rendelkezések értelmezése tárgyában határozzon, vagy hogy eldöntse, a nemzeti bíróság általi értelmezés vagy alkalmazás helyes‑e, mivel az ilyen értelmezés a nemzeti bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik (lásd ebben az értelemben: 2020. november 25‑iSociálna poisťovňa ítélet, C‑799/19, EU:C:2020:960, 44. és 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

A jelen ügyben, mivel a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy az alapügy felperesei fogyasztók, a Bíróságnak nem feladata az ilyen minősítésről dönteni. A Bíróságnak tehát rendelkezésére állnak az előterjesztett kérdés érdemi megválaszolásához szükséges ténybeli és jogi elemek.

34

Ennélfogva meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés elfogadható.

35

Egyetlen kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 93/13 irányelvnek a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely szerint a nemzeti bíróság elutasíthatja a fogyasztó arra irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, hogy az e fogyasztó által kötött kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítására vonatkozó jogerős határozat meghozataláig függesszék fel az említett szerződés alapján járó havi törlesztőrészletek fizetését, ha ez az intézkedés szükséges e határozat teljes érvényesülésének biztosításához.

36

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 93/13 irányelv célja a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása (lásd ebben az értelemben: 2020. november 25‑iBanca B. ítélet, C‑269/19, EU:C:2020:954, 37. pont).

37

E célból a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése annak biztosítására kötelezi a tagállamokat, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek ne kötelezzék a fogyasztót, és ennek érdekében a fogyasztónak ennek érdekében ne legyen szüksége jogorvoslat előterjesztésére vagy a feltételek tisztességtelenségét megállapító ítéletre (2009. június 4‑iPannon GSM ítélet, C‑243/08, EU:C:2009:350, 20–28. pont). Ebből következik, hogy a nemzeti bíróságok kötelesek mellőzni az említett feltételek alkalmazását annak érdekében, hogy azok ne váltsanak ki kötelező joghatásokat a fogyasztó vonatkozásában, kivéve ha ez utóbbi ezt ellenzi (2019. március 26‑iAbanca Corporación Bancaria és Bankia ítélet, C‑70/17 és C‑179/17, EU:C:2019:250, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

Ezenkívül, a 93/13 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok a fogyasztók és a szakmai versenytársak érdekében gondoskodnak arról, hogy megfelelő és hatékony eszközök álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen kikötések alkalmazását.

39

Ezzel összefüggésben a Bíróság kimondta, hogy a tagállamok feladata, hogy a nemzeti jogukban meghatározzák a szerződési feltételek tisztességtelen jellege megállapításának és e megállapítás konkrét joghatásai érvényesülésének módját. Mindazonáltal az említett megállapításnak lehetővé kell tennie azon jogi és ténybeli helyzet helyreállítását, amelyben az érintett fogyasztó e tisztességtelen feltétel hiányában lett volna. A 93/13 irányelv által a fogyasztóknak biztosított védelemnek a nemzeti jog általi ilyen szabályozása ugyanis nem sértheti e védelem lényegét (lásd ebben az értelemben: 2022. június 30‑iProfi Credit Bulgaria [Beszámítás tisztességtelen feltételek esetén] ítélet, C‑170/21, EU:C:2022:518, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a tárgyra vonatkozó különös uniós szabályozás hiányában a 93/13 irányelvben előírt fogyasztóvédelem végrehajtásának részletes szabályai a tagállamok eljárási autonómiájának elve alapján azok belső jogrendjébe tartoznak. E szabályok azonban nem lehetnek kedvezőtlenebbek, mint a hasonló belső jellegű esetekre vonatkozó szabályok (egyenértékűség elve), és nem tehetik a gyakorlatban lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását (tényleges érvényesülés elve) (2021. június 10‑iBNP Paribas Personal Finance ítélet, C‑776/19–C‑782/19, EU:C:2021:470, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Így különösen a 93/13 irányelvből eredő jogok érvényesítése érdekében kért ideiglenes intézkedést illetően a Bíróság megállapította, hogy ezen irányelvvel ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely nem teszi lehetővé a szerződési feltétel tisztességtelen jellegének elbírálására hatáskörrel rendelkező, érdemben eljáró bíróság számára, hogy ideiglenes intézkedést rendeljen el – mint például a végrehajtási eljárás felfüggesztését –, ha ezen intézkedés elrendelése szükséges a jogerős határozata teljes érvényesülésének biztosításához, mivel e szabályozás sértheti az említett irányelv által elérni kívánt védelem érvényesülését (lásd ebben az értelemben: 2013. március 14‑iAziz ítélet, C‑415/11, EU:C:2013:164, 59., 60. és 64. pont).

42

Ezenkívül a Bíróságnak már volt alkalma kifejteni, hogy ilyen intézkedés elrendelésére többek között abban az esetben lehet szükség, ha fennáll annak a kockázata, hogy a fogyasztó az esetleg hosszú ideig tartó bírósági eljárás során magasabb összegű havi törlesztőrészleteket fizet, mint amennyit az érintett feltétel mellőzése esetén ténylegesen fizetnie kellene (lásd ebben az értelemben: 2016. október 26‑iFernández Oliva és társai végzés, C‑568/14–C‑570/14, EU:C:2016:828, 34–36. pont).

43

Következésképpen a 93/13 irányelvben, különösen 6. cikkének (1) bekezdésében és 7. cikkének (1) bekezdésében a fogyasztók számára biztosított védelem megköveteli, hogy a nemzeti bíróság megfelelő ideiglenes intézkedést rendelhessen el, ha az szükséges a szerződési feltételek tisztességtelen jellegére vonatkozóan meghozandó határozat teljes érvényesülésének biztosításához.

44

A jelen ügyben, ami az egyenértékűség elvét illeti, a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból nem tűnik ki, hogy az ideiglenes intézkedésre vonatkozó releváns nemzeti szabályozást eltérően kellene alkalmazni attól függően, hogy a jogvita a nemzeti jogból vagy az uniós jogból eredő jogokra vonatkozik.

45

A tényleges érvényesülés elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy minden esetet, amelyben felmerül a kérdés, hogy valamely nemzeti eljárási rendelkezés lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé teszi‑e az uniós jog alkalmazását, annak figyelembevételével kell megvizsgálni egyrészt, hogy e rendelkezés milyen helyet tölt be a különböző nemzeti fórumok előtti eljárás egészében, másrészt, hogy az eljárásnak milyen a lefolyása, és melyek a sajátosságai (lásd ebben az értelemben: 2016. február 18‑iFinanmadrid EFC ítélet, C‑49/14, EU:C:2016:98, 43. pont). Szükségszerűen ugyanez vonatkozik e nemzeti rendelkezés ítélkezési gyakorlat általi értelmezésére is.

46

E tekintetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő információkból és a Bírósághoz többek között a lengyel kormány által benyújtott írásbeli észrevételekből az következik, hogy a polgári perrendtartás lehetővé teszi a valamely szerződési feltétel tisztességtelensége miatt a szerződés semmisségének megállapítása iránti eljárásban eljáró lengyel bíróság számára, hogy ideiglenes intézkedést rendeljen el. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben a polgári perrendtartásnak az ideiglenes intézkedés elrendelési feltételeire vonatkozó 7301. cikkére, valamint e törvény 755. cikkének 21. §‑ára hivatkozik, amelynek értelmében a bíróság még akkor is elrendelhet biztosítási intézkedést, ha az követelés teljesítésére irányul, feltéve hogy a biztosítási intézkedés a jogosultat közvetlenül fenyegető kár vagy más hátrányos jogkövetkezmény megelőzéséhez szükséges.

47

A kérdést előterjesztő bíróság szerint azonban a nemzeti ítélkezési gyakorlatban megfigyelhető egy jelentős irányzat, amely szerint el kell utasítani az ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között, nevezetesen akkor, ha az ügy érdemében hozott jogerős határozat meghozataláig olyan kölcsönszerződés alapján teljesítendő havi törlesztőrészletek fizetésének felfüggesztését kérik, amelynek a tisztességtelen feltételekből eredő érvénytelensége valószínűleg megállapítható. Ezen ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen elutasítást az érintett fogyasztó „eljáráshoz fűződő érdekének” hiánya igazolja a jelen ítélet 20. pontjában összefoglalt okok miatt.

48

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltakból és a lengyel kormány által a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételekből kitűnik, hogy a nemzeti bíróság a szerződés valamely szerződési feltétel tisztességtelenségére alapított semmisségének megállapítása iránti kereset vizsgálata során, az ultra petita határozathozatal terhe mellett, főszabály szerint a keresetben foglalt kereseti kérelmekről, azaz – a kereseti kérelmek kiterjesztésének hiányában – a kereset előterjesztéséig megfizetett összegekről határoz. Következésképpen, ha a bíróság érdemben megállapítja, hogy e feltétel elhagyását követően e szerződés objektíve már nem teljesíthető, ahogyan ez az alapügyben is történt, és az érintett fogyasztó számára vissza kell téríteni az utóbbi által e szerződés alapján tartozatlanul megfizetett összegeket, az ugyanezen szerződés alapján teljesítendő havi törlesztőrészletek fizetésének felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítása legalábbis részben hatástalanná tenné az ügy érdemében hozandó jogerős határozatot. Egy ilyen jogerős határozat ugyanis nem állítaná helyre azt a jogi és tényleges helyzetet, amelyben a fogyasztó e tisztességtelen feltétel hiányában lenne – a jelen ítélet 39. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően –, mivel az alkalmazandó eljárási szabályok értelmében e jogerős határozat a már megfizetett összegnek csak egy részére vonatkozhat.

49

Ebből következik, hogy ilyen körülmények között az olyan kölcsönszerződés alapján teljesítendő havi törlesztőrészletek fizetését felfüggesztő ideiglenes intézkedés elrendelése, amelynek érvénytelensége a szerződésben foglalt tisztességtelen feltétel miatt valószínűleg megállapítható, szükséges lehet a meghozandó határozat teljes érvényesülésének, az abból eredő visszafizetési kötelezettségnek és következésképpen a 93/13 irányelv által biztosított védelem érvényesülésének biztosítása érdekében.

50

Amint az ugyanis az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, az említett havi törlesztőrészletek fizetésére vonatkozó szerződéses kötelezettségét felfüggesztő ideiglenes intézkedés elrendelése hiányában a fogyasztónak – annak elkerülése érdekében, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés érvénytelenségéről szóló jogerős határozat a helyzetének csak részleges helyreállításából álljon – vagy minden egyes havi törlesztőrészlet megfizetését követően ki kell terjesztenie az eredeti keresetét, vagy pedig új keresetet kell indítania az említett kölcsönszerződés semmisségét megállapító határozatot követően, amelynek az első eljárás során megfizetett havi törlesztőrészletek visszafizetése lesz a tárgya. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a lengyel kormány írásbeli észrevételeiben megjegyzi, hogy a 2005. július 28‑i ustawa o kosztach sądowych w sprawach cywilnych (a polgári ügyekben az eljárási költségekről szóló törvény; Dz. U. 167. sz., 1398. tétel) egységes szerkezetbe foglalt változata (Dz. U. 2022., 1125. tétel) 25a. cikke szerint bármilyen keresetkiterjesztés bírósági illetékfizetési kötelezettséget von maga után.

51

Egyébiránt a kérdést előterjesztő bíróság szerint mindenképpen szükség van arra, hogy a fogyasztó újabb keresetet nyújtson be, ha a kölcsönszerződésben szereplő valamely szerződési feltétel tisztességtelen jellege miatti semmisségének megállapítására irányuló első eljárást fellebbezési eljárás követi, mivel ebben az esetben a lengyel jog eljárási szabályai nem teszik lehetővé az elsőfokú kereset kiterjesztésének lehetőségét. E körülmények között nyilvánvaló, hogy az e kölcsönszerződés alapján teljesítendő havi törlesztőrészletek fizetésére vonatkozó kötelezettség felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés elrendelésének hiányában a szerződés érvénytelenségét megállapító és az e fogyasztó által már megfizetett összegek visszafizetését elrendelő határozat nem teszi lehetővé a 93/13 irányelv azon céljának elérését, hogy helyreállítsa a korábbi jogi és ténybeli helyzetet.

52

Ezenkívül, amint az a jelen ítélet 42. pontjában megállapításra került, az ilyen ideiglenes intézkedés elrendelése még inkább szükségesnek tűnik, ha az említett fogyasztó az eljárás megindítása előtt az érintett banknak a kölcsönvett összegnél magasabb összeget fizetett.

53

Végül nem kizárt, hogy az ugyanezen fogyasztó szerződéses kötelezettségének felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés elrendelése hiányában az érintett eljárás elhúzódása a fogyasztó pénzügyi helyzetének olyan mértékű romlásához vezet, hogy a fogyasztónak már nem lesz pénze arra, hogy az érvénytelenített szerződés alapján őt megillető összegek visszatérítéséhez szükséges kereseteket előterjessze.

54

Az ilyen körülmények növelhetik annak kockázatát is, hogy a fogyasztó már nem lesz képes fizetni az említett kölcsönszerződés alapján teljesítendő törlesztőrészleteket, ami arra késztetheti az érintett bankot, hogy a követelésének érvényesítésére irányuló eljárást indítson az érvényteleníthető kölcsönszerződés alapján.

55

A fentiekből következik, hogy az a nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely megtagadja a kölcsönszerződés alapján teljesítendő havi törlesztőrészletek fizetésének felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés elrendelését, jóllehet ez az intézkedés szükséges a 93/13 irányelv által a fogyasztóknak nyújtott védelem biztosításához, úgy tűnik, hogy a lengyel jog eljárási szabályokban elfoglalt helyére tekintettel nem felel meg a tényleges érvényesülés elvének, és ennélfogva nem egyeztethető össze a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével és 7. cikkének (1) bekezdésével.

56

Mindemellett először is emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságoknak a hatáskörük keretei között mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy a belső jog egészét figyelembe véve és a belső jogban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák az uniós jog teljes érvényesülését, és e jog céljával összhangban álló eredményre jussanak (2018. november 6‑iMax‑Planck‑Gesellschaft zur Förderung der Wissenschaften ítélet, C‑684/16, EU:C:2018:874, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

Az uniós joggal összhangban álló értelmezés követelménye többek között a nemzeti bíróságok azon kötelezettségével jár, hogy adott esetben módosítaniuk kell az állandó ítélkezési gyakorlatot, amennyiben az a belső jognak valamely irányelv céljaival összeegyeztethetetlen értelmezésén alapul. Következésképpen valamely nemzeti bíróság nem tekintheti megalapozottan úgy, hogy csupán azon okból kifolyólag nem tud valamely nemzeti jogi rendelkezést az uniós joggal összhangban értelmezni, mivel e rendelkezést állandó jelleggel az utóbbi joggal összeegyeztethetetlen módon értelmezték (2019. június 26‑iAddiko Bank ítélet, C‑407/18, EU:C:2019:537, 66. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság és a lengyel kormány szerint az érintett szabályozás, és közelebbről a lengyel jogban az ideiglenes intézkedés elrendelésének második feltételét, vagyis a polgári perrendtartás 7301. cikkében előírt „eljáráshoz fűződő érdek” fennállásának követelményét az uniós joggal összhangban lehet értelmezni.

59

Másodszor hangsúlyozni kell egyrészt, hogy a jelen ítélet 55. pontjában említett nemzeti ítélkezési gyakorlat csak akkor minősíthető az uniós joggal összeegyeztethetetlennek, ha e bíróság megállapítja, hogy a kért ideiglenes intézkedés elrendelése szükséges az ügy érdemében meghozandó jogerős határozat teljes érvényesülésének biztosításához. E tekintetben egyrészt egy vagy több szerződési feltétel tisztességtelen jellegére vonatkozóan elegendő bizonyítékkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy valószínűsíthető legyen a szóban forgó kölcsönszerződés semmissége, vagy legalábbis az, hogy az érintett fogyasztó részére vissza kell fizetni az e szerződés alapján megfizetett havi törlesztőrészleteket. Másrészt az említett bíróság feladata, hogy az ügy valamennyi körülményére tekintettel meghatározza, hogy e fogyasztó azon kötelezettségének felfüggesztése, hogy e havi törlesztőrészleteket az érintett eljárás időtartama alatt fizesse, szükséges‑e azon jogi és ténybeli helyzet helyreállításának biztosításához, amelyben az említett fogyasztó e feltétel vagy feltételek hiányában lett volna. Így ugyanezen bíróság figyelembe veheti többek között ugyanezen fogyasztó pénzügyi helyzetét, és azt a kockázatot, hogy az érintett bank részére olyan összeget kell visszafizetnie, amely meghaladja a fogyasztó által a banktól kölcsönvett összeget.

60

Ha tehát a nemzeti bíróság úgy ítéli meg, hogy egyrészt elegendő bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy az érintett szerződési feltételek tisztességtelenek, és ezért valószínűsíthető az érintett fogyasztó által az alapügyben szóban forgó kölcsönszerződés alapján fizetett összegek visszafizetése, másrészt, hogy az e szerződés alapján teljesítendő havi törlesztőrészletek fizetésének felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedés meghozatalának hiányában nem biztosítható az ügy érdemében hozott jogerős határozat teljes érvényesülése, amit a nemzeti bíróságnak az ügy összes körülményére tekintettel kell értékelnie, akkor e bíróságnak el kell rendelnie a fogyasztó e szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségének felfüggesztésére irányuló ideiglenes intézkedést.

61

A fentiek összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 93/13 irányelvnek a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely szerint a nemzeti bíróság elutasíthatja a fogyasztó arra irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, hogy az e fogyasztó által kötött kölcsönszerződés érvénytelenségét megállapító jogerős határozat meghozataláig függesszék fel az említett kölcsönszerződés alapján teljesítendő havi törlesztőrészletek fizetését, ha az ideiglenes intézkedés elrendelése szükséges e határozat teljes érvényesülésének biztosításához.

62

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

A fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5‑i 93/13/EGK tanácsi irányelvnek a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben értelmezett 6. cikkének (1) bekezdését és 7. cikkének (1) bekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

ezekkel a rendelkezésekkel ellentétes az a nemzeti ítélkezési gyakorlat, amely szerint a nemzeti bíróság elutasíthatja a fogyasztó arra irányuló ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, hogy az e fogyasztó által kötött kölcsönszerződés érvénytelenségét megállapító jogerős határozat meghozataláig függesszék fel az említett kölcsönszerződés alapján teljesítendő havi törlesztőrészletek fizetését, ha ezen ideiglenes intézkedés elrendelése szükséges e határozat teljes érvényesülésének biztosításához.