–

a román kormány képviseletében E. Gane és A. Rotăreanu, meghatalmazotti minőségben,

–

az észt kormány képviseletében M. Kriisa, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Armenia, F. Clotuche‑Duvieusart és F. Moro, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9‑i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 269., 1. o.; helyesbítések: HL 2013. L 287., 90. o.; HL 2016. L 267., 2. o.; HL 2018. L 173., 35. o.; a továbbiakban: Uniós Vámkódex) 173. és 174. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az SC Zes Zollner Electronic SRL (a továbbiakban: ZZE), egy romániai vállalkozás és a Direcția Regională Vamală Cluj ‑Biroul Vamal de Frontieră Aeroport Cluj‑Napoca (Kolozs megyei regionális vámhatóság – kolozsvári repülőtéri határvámhivatal, Románia) közötti, az utóbbi azon határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be, amely a ZZE‑t 5000 darab elektronikus integrált áramkör vámellenőrzés alól történő kivonása miatt bírsággal sújtotta, és az ezen áruk vámértékének megfelelő összeg, valamint a behozatali és egyéb esedékes vámok megfizetését követelte.

3

A Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL 1992. L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 66. cikke előírta:

„(1)   A vámhatóság, a nyilatkozattevő kérelmére, érvényteleníti a már elfogadott nyilatkozatot, ha a nyilatkozattevő bizonyítja, hogy az árut tévesen jelentette be a nyilatkozatban foglalt vámeljárásra, vagy hogy különleges körülmények folytán az áru azon vámeljárás alá vonása, amelyre bejelentették, már nem indokolt.

Ha azonban a vámhatóság már értesítette a nyilatkozattevőt arról a szándékáról, hogy meg kívánja vizsgálni az árut, a vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése iránti kérelmet addig nem lehet elfogadni, amíg a vizsgálatot el nem végezték.

(2)   A bizottsági eljárásnak megfelelően meghatározott esetek kivételével, az áru kiadását követően a vámáru‑nyilatkozatot nem lehet érvényteleníteni.

(3)   A vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése nem érinti a hatályban lévő büntetőjogi rendelkezések alkalmazását.”

4

Az Uniós Vámkódex (15) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„A jogszerű kereskedelem megkönnyítése és a csalás elleni küzdelem egyszerű, gyors és egységes vámeljárásokat és folyamatokat követelnek meg. Ezért indokolt „Az egyszerűbb és papírmentes vám‑ és kereskedelmi környezetről” című 2003. július 24‑i bizottsági közleménnyel [COM(2003) 452 final] összhangban – a vámjogszabályok egyszerűsítése, korszerű eszközök és technológia felhasználásának a lehetővé tétele, valamint a vámjogszabályok és a modernizált vámellenőrzési megközelítések egységes alkalmazásának további elősegítése, ily módon segítve elő a hatékony és egyszerű vámkezelési eljárások alapjának a biztosítását. […]”

5

E kódex „Fogalommeghatározások” című 5. cikkének 16., 26. és 33. pontja előírja:

„A[z említett] kódex alkalmazásában:

[…]

[…]

[…]

6

Ugyanezen kódexnek „Információnyújtás a vámhatóságok számára” című 15. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A vám‑árunyilatkozat […] benyújtásával az érintett személy felelősséggel tartozik a következőkért:

Az első albekezdés a vámhatóságok által megkövetelt vagy a vámhatóságok számára megadott, bármilyen más formátumú információnyújtásra is vonatkozik.

[…]”

7

Az említett kódex „Szankciók alkalmazása” című 42. cikke értelmében:

„(1)   Minden tagállamnak rendelkeznie kell a vámjogszabályok betartásának elmulasztásáért kiszabott szankciókról. Az ilyen szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(2)   Amennyiben igazgatási szankciók alkalmazására kerül sor, azok többek között a következők közül az egyik, vagy mindkét formát ölthetik:

[…]”

8

Az Uniós Vámkódexnek „Az áruk vám elé állítása” című 139. cikkének (1) és (7) bekezdése kimondja:

„(1)   Az Unió vámterületére beszállított árukat megérkezésükkor haladéktalanul vám elé kell állítania a kijelölt vámhivatalnál […]

[…]

(7)   A vámhatóság engedélye nélkül a vám elé állított áruk nem szállíthatók el a vám elé állításuk helyéről.”

9

E kódexnek „Az árukra vonatkozó vám‑árunyilatkozat és az uniós áruk vámfelügyelete” című 158. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„Minden, vámeljárás alá vonásra szánt áruról – a vámszabad‑területi eljárást kivéve – az adott vámeljárásnak megfelelő vonatkozó vámáru‑nyilatkozatot kell benyújtani.”

10

Az említett kódexnek „A vámáru‑nyilatkozat elfogadása” című 172. cikke a következőképpen szól:

„(1)   Az e fejezetben megállapított feltételeknek megfelelő vám‑árunyilatkozatokat a vámhatóságnak azonnal el kell fogadnia, amennyiben azokat az árukat, amelyekre vonatkoznak, vám elé állították.

(2)   Eltérő rendelkezés hiányában a bejelentett árura vonatkozó vámeljárásra irányadó rendelkezések és minden egyéb behozatali vagy kiviteli alakiság alkalmazásakor figyelembe veendő nap a vám‑árunyilatkozat vámhatóság által történő elfogadásának napja.”

11

Ugyanezen kódexnek „A vámáru‑nyilatkozat módosítása” című 173. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A nyilatkozattevő számára kérelem esetén meg kell engedni, hogy a vám‑árunyilatkozat egy vagy több adatát módosítsa, azt követően, hogy azt a vámhatóság már elfogadta. A módosítás nem eredményezheti, hogy a vám‑árunyilatkozat az eredeti áruktól eltérő árukra vonatkozzon.

(2)   Nem engedhető meg ilyen módosítás, ha azt a következő események bármelyike után kérelmezték:

(3)   A nyilatkozattevő kérelme esetén a vám‑árunyilatkozat elfogadása napjától számított három éven belül engedhető meg a vám‑árunyilatkozatnak az áruk átengedését követő módosítása annak érdekében, hogy a nyilatkozattevő megfeleljen az áruknak a szóban forgó vámeljárás alá vonásával kapcsolatos kötelezettségeinek.”

12

Az említett kódex „A vám‑árunyilatkozat érvénytelenítése” című 174. cikke szerint:

„(1)   A vámhatóságok a nyilatkozattevő kérelme alapján a már elfogadott vám‑árunyilatkozatot a következő esetekben érvénytelenítik:

Ha azonban a vámhatóság már tájékoztatta a nyilatkozattevőt arról a szándékáról, hogy meg kívánja vizsgálni az árut, a vám‑árunyilatkozat érvénytelenítése iránti kérelmet addig nem lehet elfogadni, amíg a vizsgálatot el nem végezték.

(2)   A vám‑árunyilatkozatot nem lehet érvényteleníteni, miután az árukat átengedték, hacsak arról másképp nem rendelkeznek.”

13

Ugyanezen kódexnek a „Felhatalmazás” című 175. cikke kimondja:

„A[z Európai] Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 284. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el, amelyekben meghatározza a vám‑árunyilatkozatnak az áru átengedését követő, a 174. cikk (2) bekezdése szerinti érvénytelenítésének az eseteit.”

14

A többek között az Uniós Vámkódex 175. cikkére tekintettel elfogadott, a 952/2013 rendeletnek az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2015. július 28‑i (EU) 2015/2446 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2015. L 343., 1. o.; helyesbítések: HL 2016. L 87., 35. o.; HL 2017. L 101., 164. o.; HL 2018. L 192., 62. o.) 148. cikke előírja:

„(1)   Ha megállapítást nyer, hogy az áru tévesen lett másik vámeljárás helyett olyan vámeljárásra bejelentve, amelynek keretében behozatalivám‑tartozás keletkezik, akkor az áru átengedése után a vám‑árunyilatkozatot a nyilatkozattevő indokolt kérelmére a következő feltételek teljesülése esetén érvényteleníteni kell:

[…]

(2)   Ha megállapítást nyer, hogy az árut tévesen jelentették be másik áru helyett olyan vámeljárásra, amelynek keretében behozatalivám‑tartozás keletkezik, akkor az áru átengedése után a vám‑árunyilatkozatot a nyilatkozattevő indokolt kérelmére a következő feltételek teljesülése esetén érvényteleníteni kell:

[…]

(3)   Ha [a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.)] 7. pontja értelmében vett távollevők között kötött szerződés keretében eladott, szabad forgalomba bocsátott árut visszaküldenek, akkor az áru átengedése után a vám‑árunyilatkozatot a nyilatkozattevő indokolt kérelmére a következő feltételek teljesülése esetén érvényteleníteni kell:

[…]

(4)   Az (1), a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott eseteken túlmenően az áru átengedése után a vám‑árunyilatkozatot a nyilatkozattevő indokolt kérelmére a következő esetekben is érvényteleníteni kell:

[…]”

15

A Legea nr. 86/2006 privind Codul Vamal al României (Románia vámkódexéről szóló 86/2006. sz. törvény) (Monitorul Oficial al României, 2006. április 19‑i 350. szám I. rész; a továbbiakban: Románia vámkódexe) alapügyben hatályos változatának 68. cikke szerint az áruk kérelemre, a vámhatóság beleegyezésével megvizsgálhatók vagy azokból minta vételezhető az áru vámjogi sorsának engedélyezése céljából.

16

A Románia vámkódexének 100. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A vámhatóság saját kezdeményezésére vagy a nyilatkozattevő kérelmére, az áru átengedésétől számított öt éven belül módosíthatja a vámáru‑nyilatkozatot.

(2)   A vámhatóság az (1) bekezdésben előírt határidőn belül ellenőrzi a vámkezelt árukra, vagy az ezen árukkal kapcsolatos későbbi kereskedelmi műveletekre vonatkozó valamennyi okmányt, nyilvántartást és bejegyzést. Az ellenőrzés a nyilatkozattevővel, más, az említett ügyletekben szakmai minőségében közvetlenül vagy közvetve érintett személlyel vagy bármely más, az említett dokumentumok vagy az azokkal kapcsolatos információk birtokában lévő személlyel együtt végezhető. Az áruk fizikai ellenőrzésére is sor kerülhet, ha még léteznek.

(3)   Ha a vámáru‑nyilatkozat újbóli ellenőrzése vagy valamely utólagos ellenőrzés eredményeként megállapítást nyer, hogy a szóban forgó vámeljárásra vonatkozó rendelkezéseket helytelen vagy hiányos információk alapján alkalmazták, a vámhatóság a rendelkezésére álló új információk figyelembevételével lépéseket tesz a helyzet rendezésére.

(4)   A vámhatóság elkészíti a helyzet rendezéséhez szükséges okmány mintáját és a kitöltésére vonatkozó utasításokat.

(5)   Amennyiben megállapítást nyer, hogy vámtartozás keletkezett vagy túlfizetés történt, a vámhatóság a jogszabályi rendelkezésekkel összhangban lépéseket tesz a hiányzó összegek behajtására vagy a túlfizetések visszafizetésére.

(6)   A vámhatóság a vámáru‑nyilatkozatok utólagos ellenőrzése keretében a (3) bekezdéssel összhangban meghatározza a vámműveletek során az állam részére fizetendő további, vagy meg nem fizetett adókat és vámokat, és intézkedik a megállapított hiányok behajtása iránt. Az ezen adókkal és vámokkal kapcsolatos túlfizetéseket az azokat szabályozó jogi szabályoknak megfelelően visszatérítik.

(7)   Amennyiben a vámszabályok megsértése adott esetben közigazgatási szabálysértésnek vagy bűncselekménynek minősül, a vámhatóság köteles alkalmazni a közigazgatási szabálysértésre vonatkozó szankciókat, vagy az ügyet a büntetőeljárásért felelős hatóságok elé utalni.

(8)   Az elfogadott és nyilvántartásba vett vámáru‑nyilatkozat és a (4) bekezdésben említett okmány adósságot keletkeztető okmánynak minősül.”

17

A 2006. június 7‑i Hotărârea Guvernului nr. 707/2006 pentru aprobarea Regulamentului de aplicare a Codului vamal al României (Románia vámkódexének végrehajtási rendeletéről szóló 707/2006. sz. kormányrendelet) (Monitorul Oficial al României, 2006. június 15‑i 520. szám, I. rész; a továbbiakban: Románia vámkódexének végrehajtási rendelete) 653. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint szabálysértésnek minősül, és legalább 3000 román lej (RON), illetve legfeljebb 8000 román lej (RON) összegű közigazgatási bírsággal sújtható a vámeljárás alá vonandó áruk vámfelügyelet alóli elvonása. Ebben az esetben egyébként az árukat elkobozzák.

18

Románia vámkódexe végrehajtási rendeletének 654. cikke előírja, hogy a 653. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett közigazgatási szabálysértés esetén, ha az áruk már nem azonosíthatók, a közigazgatási szabálysértés elkövetője az áruk vámértékének megfelelő összeget köteles megfizetni, valamint az áru szabad forgalomba bocsátásának időpontjában megállapított adóknak és illetékeknek megfelelő behozatali vámokat és egyéb, jogszerűen esedékes vámokat; ennek az intézkedésnek a vámtartozás megszűnése tekintetében ugyanaz a joghatása, mint az áru elkobzásának.

19

Az említett végrehajtási rendelet 655. cikke értelmében a 651–653. cikkben említett cselekmények akkor minősülnek szabálysértésnek, ha azokat nem olyan körülmények között követték el, amelyek a büntető törvény szerint bűncselekménynek minősülnek.

20

Konkrétabban, a ZZE két megrendelést adott le egy svájci cégnek összesen 10000 darab elektronikus integrált áramkörre. E társaság e célból két számlát állított ki, egyrészt a 2019. július 2‑i VFE19–03168 számú számlát 5000 darabról és 4950 euró összegről, másrészt pedig a 2019. július 2‑i VFE19–03169 számú számlát, szintén 5000 darabról és 4950 euró összegről. Az érintett áruk szállítását futárszolgálati szolgáltatásokat nyújtó társaság végezte.

21

2019. július 4‑én a ZZE megkapta az 1Z3022056899895681 számú légi fuvarlevélre vonatkozó behozatali értesítést egy 2,7 kilogram tömegű és a szállító által 4950 euró összegben bejelentett csomagra vonatkozóan. Ezen okmány alapján csak a 2019. július 2‑i VFE19–03169 számú számlához kapcsolódó árukat és szállítási költségeket jelentették be a kolozsvári repülőtér határvámhivatalában.

22

A Szatmárnémeti (Románia) részére küldött csomag átvételekor a ZZE alkalmazottai megállapították, hogy a csomag a 2019. július 2‑i VFE19–03169 számú számlán feltüntetett mennyiség kétszeresét tartalmazta, és hogy a szállító ugyanazon a napon állította ki a VFE19–03168 számú számlát, amelyet nem vettek figyelembe a vámhatóságokhoz benyújtott nyilatkozatban.

23

Így a ZZE 2019. július 9‑én kérelmet nyújtott be a kolozsvári repülőtér határvámhivatalához a vámhatóságok által kiállított jegyzőkönyvben meghatározott szabálytalanságoknak egy, a helyzetet rendező, és a vonatkozó vámkötelezettségek kiszámítását tartalmazó határozattal történő orvoslása iránt.

24

2019. szeptember 2‑án az illetékes vámhatóság jegyzőkönyvet bocsátott ki, amely szerint a ZZE szándékosan vonta ki a vámfelügyelet alól a 2019. július 2‑i VFE19–03168 számú számlán szereplő termékeket. Így ez utóbbival szemben a Románia vámkódexe végrehajtási rendelete 653. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti szabálysértés elkövetése miatt 3000 RON összegű bírságot, valamint az említett rendelet 654. cikke alapján 27839 RON összegű kiegészítő szankciót szabott ki.

25

A ZZE a román bíróságok előtt megtámadta ezt a jegyzőkönyvet.

26

Első fokon a Judecătoria Cluj‑Napoca (kolozsvári helyi bíróság, Románia) elutasította a ZZE fellebbezését. E bíróság szerint a Románia vámkódexe végrehajtási rendelete 653. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogsértés mind szándékosan, mind gondatlanságból elkövethető. Az a tény, hogy a ZZE néhány nappal az általa átvett áruk átengedését követően az illetékes vámhatósághoz fordult helyzetének rendezése érdekében, nem képezheti a felrótt tények jogsértő jellege kizárásának okát.

27

E bíróság továbbá úgy ítélte meg, hogy az Uniós Vámkódex 173. cikke nem alkalmazható a jelen ügyben, mivel e rendelkezés nem teszi lehetővé a vámáru‑nyilatkozat módosítását, ha az ilyen módosítás azt eredményezné, hogy a vámáru‑nyilatkozat az abban szereplő eredeti áruktól eltérő árukra vonatkozna.

28

A ZZE‑vel szemben kiszabott pénzbírságot illetően az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az a törvényben előírt minimális pénzbírság volt, és hogy arányban állt a tényállás konkrét társadalmi veszélyességének mértékével. Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg továbbá, hogy Románia vámkódexe végrehajtási rendeletének 654. cikke alapján a ZZE‑vel szemben kiszabott kiegészítő szankció megfelelő volt. Konkrétabban, ez az elsőfokú bíróság figyelembe vette azt a tényt, hogy tekintettel a szóban forgó áruknak a vámfelügyelet alól történő kivonásának időpontja és azon időpont között eltelt időre, amikor ezek tárgyában a vámhatósághoz fordultak, és tekintettel arra, hogy 2019 folyamán a ZZE további nyolc alkalommal hozott be az ugyanazon szállítótól származó, ugyanilyen típusú árut, az alapeljárás alperese nem biztos abban, hogy a vámfelügyelet alól elvont árukat még azonosítani lehet. Ezen túlmenően a ZZE a szóban forgó árukat a vámhatósághoz való fordulást követően is bemutathatta volna, de ezt nem tette meg.

29

A ZZE e határozattal szemben fellebbezést nyújtott be a Tribunalul Clujhoz (Kolozs megyei törvényszék, Románia), amely a kérdést előterjesztő bíróság.

30

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a vámhatóságok és a román bíróságok eltérő megközelítést alkalmaztak az Uniós Vámkódex 173. cikkének, és különösen e cikk (3) bekezdésének értelmezése során, ami sérti a jogbiztonság elvét. Úgy véli, hogy ha az e kódex 173. cikke nem alkalmazható az alapügyhöz hasonló esetben, akkor is léteznie kell más jogi eszköznek az alapügy felperesének állítása szerint általa elkövetett hibához hasonló hiba kijavításához, nevezetesen vagy az említett kódex 174. cikkében előírt út, vagy más olyan eljárási eszköz, amely nem jár olyan súlyos szankciókkal, amelyek eltántoríthatják a felperest a hatályos szabályozások betartásától.

31

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben az alapügynek a jelen ítélet 20–23. pontjában ismertetett körülményeire hivatkozva hangsúlyozza, hogy a ZZE nem volt rosszhiszemű.

32

Ilyen körülmények között a Tribunalul Cluj (Kolozs megyei törvényszék, Románia) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatalra a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

33

Első és második kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az Uniós Vámkódex 173. és 174. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy azok alkalmazandók abban az esetben, ha a nyilatkozattevő a vámáru‑nyilatkozat benyújtását és az áru átengedését követően megállapítja, hogy az áruk – eredetileg az e nyilatkozat tárgyát képezőkhöz viszonyított – többletmennyiségének szintén az említett nyilatkozat tárgyát kellett volna képeznie.

34

Ami először is az Uniós Vámkódex 173. cikkét illeti, annak (1) bekezdése előírja, hogy a nyilatkozattevő kérheti nyilatkozatának módosítását azt követően, hogy azt a vámhatóság elfogadta, feltéve hogy a kért módosítás nem eredményezi a vámáru‑nyilatkozatnak az eredeti áruktól eltérő árukra történő kiterjesztését.

35

Az említett cikk (2) bekezdése szerint az ilyen módosítás nem engedélyezhető, ha azt azt követően kérik, hogy a vámhatóság értesítette a nyilatkozattevőt arról a szándékáról, hogy megvizsgálja az árut, miután a vámhatóság megállapította, hogy a vámáru‑nyilatkozatban szereplő adatok nem helytállóak, vagy miután az említett hatóság már átengedte az árut.

36

Az Uniós Vámkódex ugyanezen cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi a vámhatóság számára, hogy a nyilatkozattevő kérésére és e nyilatkozat elfogadásától számított három éven belül engedélyezze a vámáru‑nyilatkozat módosítását az áru átengedése után, annak érdekében, hogy a nyilatkozattevő eleget tehessen az áruknak az érintett vámeljárás alá vonására vonatkozó kötelezettségeinek.

37

Az Uniós Vámkódex 173. cikke (1) és (3) bekezdésének együttes olvasatából tehát azt a következtetést kell levonni, hogy a vámáru‑nyilatkozat módosítása semmi esetre sem engedélyezhető, ha a kért módosítás azzal a hatással jár, hogy a vámáru‑nyilatkozat az eredetileg tárgyát képező áruktól eltérő árukra is kiterjed. Ennélfogva annak meghatározásához, hogy e cikk alkalmazandó‑e a jelen ítélet 33. pontjában leírt esetben, az említett cikk (1) bekezdése értelmében vett, „a [vám‑árunyilatkozatban szereplő] eredeti áruktól eltérő áruk” fogalmát kell értelmezni.

38

Emlékeztetni kell arra, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak szövegét, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2020. július 16‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑97/19, EU:C:2020:574, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

Először is az Uniós Vámkódex 173. cikke (1) bekezdése utolsó mondatának szövegét illetően meg kell állapítani, hogy az „eltérő” jelző használata e rendelkezés megfogalmazását kellően tággá teszi ahhoz, hogy kizárja az eredeti vámáru‑nyilatkozatban nem szereplő árukra – köztük a bejelentett árukhoz képest mennyiségileg többletárukra – vonatkozó bármiféle módosítást. Ugyanis, még ha az érintett áruk minőségileg azonosak is az e nyilatkozatban szereplő árukkal, az ilyen többletmennyiség pontosan olyan áruknak felel meg, amelyek eredetileg nem képezték az említett vámáru‑nyilatkozat tárgyát.

40

Másodszor, az Uniós Vámkódex 173. cikke (1) bekezdésének olyan szigorú értelmezését, amely kizárja az eredeti vámáru‑nyilatkozatban foglaltakhoz képest többletmennyiséget jelentő árukra vonatkozó módosítás lehetőségét, megerősíti az e rendelkezés hátterét képező összefüggés, amelynek részét képezi egyrészt e 173. cikk (3) bekezdése. Kétségtelen, hogy e (3) bekezdés lehetővé teszi a vámáru‑nyilatkozatnak az átengedést követő módosítását, de csak annak érdekében, hogy „a nyilatkozattevő megfeleljen az áruknak az érintett vámeljárás alá vonásával kapcsolatos kötelezettségeinek”. E tekintetben, amennyiben valamely árut csak a vámáru‑nyilatkozat benyújtását követően lehet ilyen eljárás alá vonni, az Uniós Vámkódex 173. cikke csak azokra az árukra vonatkozhat, amelyeket azon vámáru‑nyilatkozatban hoztak a vámhatóságok tudomására, amelynek a módosítását kérik. Márpedig nem ez a helyzet az eredetileg bejelentett termékmennyiséghez képest fennálló többletmennyiség esetén.

41

Másrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az Uniós Vámkódex a vámalakiságok és ellenőrzések minimális szinten tartása érdekében, azon visszaélések és szabálytalanságok megelőzésével, amelyek sérthetik az uniós költségvetést, bejelentési rendszeren alapul. Ezen előzetes nyilatkozatoknak a vámunió megfelelő működése szempontjából fennálló jelentősége miatt kötelezi az Uniós Vámkódex a 15. cikkében a nyilatkozattevőket arra, hogy pontos és teljes körű információkat nyújtsanak (2020. július 9‑iUnipack ítélet, C‑391/19, EU:C:2020:547, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

Ez a kötelezettség csupán velejárója a már elfogadott vámáru‑nyilatkozat visszavonhatatlansága elvének, amely elv alóli kivételeket az e tárgyú uniós szabályozás szigorúan meghatározza (2014. szeptember 17‑iBaltic Agro ítélet, C‑3/13, EU:C:2014:2227, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

43

Bár a visszavonhatatlanság ezen elvét az Uniós Vámkódex keretében enyhíti az annak 173. cikkében előírt, a vámáru‑nyilatkozat módosításának lehetősége, ez a lehetőség kivételt képez ezen elv alól, amelyet szigorúan kell értelmezni.

44

Ez az értelmezés egyébiránt az uniós jogalkotó szándékát tükrözi. Amint ugyanis az az Uniós Vámkódex 173. cikke (3) bekezdése e jogalkotó által elfogadott szövegének az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2012) 64 final) 149. cikkében a Bizottság által e tekintetben javasolt szövegével való összehasonlításából kitűnik, hogy az említett jogalkotó egészítette ki e 173. cikket azzal a feltétellel, amint arra a jelen ítélet 40. pontja emlékeztet, amely szerint az ilyen módosítást az áruk átengedését követően csak azért lehet kérni, hogy a felperes eleget tehessen az áruknak az érintett vámeljárás alá vonására vonatkozó kötelezettségeinek, és ezáltal az arra irányuló szándékát fejezi ki, hogy korlátozza a vámáru‑nyilatkozatok módosításának lehetőségeit.

45

Harmadszor, ami az alapügyben szóban forgó szabályozás által követett célokat illeti, meg kell állapítani, hogy azok megerősítik az Uniós Vámkódex 173. cikke (1) bekezdésének olyan értelmezését, amely kizárja az eredeti vámáru‑nyilatkozatban foglaltakhoz képest többletmennyiséget jelentő áruk tekintetében történő módosítás lehetőségét, különösen a csalás elleni küzdelemnek az e kódex (15) preambulumbekezdésében kimondott célját.

46

Egyrészt ugyanis, amint az a jelen ítélet 41. pontjából kitűnik, a nyilatkozattevők azon kötelezettsége, hogy a vámáru‑nyilatkozataikban pontos és teljes körű információkat szolgáltassanak, alapvető szerepet játszik a vámellenőrzések megfelelő működésében, valamint a csalás és a szabálytalanságok elleni küzdelemben. E céllal tehát összhangban áll, hogy a vámáru‑nyilatkozatok módosításának lehetőségei szigorúan korlátozottak legyenek. Másrészt e preambulumbekezdésből az is kitűnik, hogy a vámellenőrzések e cél megvalósításának szerves részét képezik.

47

E tekintetben a Bíróságnak már volt alkalma hangsúlyozni a vámáru‑nyilatkozatoknak az átengedés engedélyezését követő módosítására vonatkozó ügyekben, hogy milyen fontos az érintett áruk bemutatásának lehetősége, és milyen nehézségek adódhatnak abból, hogy ez már nem áll fenn, ha az ellenőrizendő elemek az áruk fizikai ellenőrzését teszik szükségessé, valamint különösen abban az esetben, ha az ezen áruk lényeges elemeire vonatkozó információk, mint például azok jellege vagy jellemzői, megváltoznak (lásd ebben az értelemben: 2005. október 20‑iOverland Footwear ítélet, C‑468/03, EU:C:2005:624, 47. és 48. pont; 2020. július 16‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑97/19, EU:C:2020:574, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Az ilyen megfontolások magyarázatot adnak azokra az okokra, amelyek miatt az uniós jogalkotó a csalás elleni küzdelem célkitűzése megvalósításának biztosítása érdekében az Uniós Vámkódex 173. cikkének (1) bekezdésével mindenképpen ki kívánta zárni, hogy a vámáru‑nyilatkozat tartalmi elemeinek módosítása lehetővé tegye a nyilatkozattevő számára, hogy kivonja magát az érintett áruk vámhatóságoknak való bejelentésére vonatkozó eredeti kötelezettség alól.

49

A fentiekre tekintettel meg kell állapítani, hogy az említett kódex 173. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, „a [vám‑árunyilatkozatban szereplő] eredeti áruktól eltérő áruk” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy e fogalom alá tartozik az ezen eredeti vámáru‑nyilatkozatban feltüntetett áruk mennyiségéhez képest többlet árumennyiség.

50

Következésképpen az Uniós Vámkódex 173. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a vámáru‑nyilatkozat kijavítása iránti kérelem nem fogadható el, ha annak célja e nyilatkozat oly módon történő módosítása, hogy az az abban említett mennyiséghez képest többletmennyiségre vonatkozzon.

51

Másodszor, ami az Uniós Vámkódex 174. cikkét illeti, az úgy rendelkezik, hogy a vámhatóságok az (1) bekezdésben említett bizonyos esetekben érvényteleníthetik a már elfogadott vámáru‑nyilatkozatot. Amint azt a 2913/92 rendelet – amelynek 66. cikkét e 174. cikk rendelkezései átveszik – megállapította, érvénytelenítés esetén az érvénytelenített nyilatkozatból eredő vámtartozás megszűnik, és az érvénytelenné válik (lásd ebben az értelemben: 2020. július 16‑iPfeifer & Langen ítélet, C‑97/19, EU:C:2020:574, 39. és 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

Márpedig, amint azt e kódex 174. cikkének (2) bekezdése pontosítja, az ilyen érvénytelenítésre „eltérő rendelkezés hiányában” csak az átengedést megelőzően kerülhet sor. Így az ilyen engedély megadását követően a 174. cikk főszabály szerint nem alkalmazható.

53

Az említett kódex 175. cikke azonban felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon esetek meghatározása érdekében, amelyekben a vámáru‑nyilatkozatot az árunak a Vámkódex 174. cikkének (2) bekezdésével összhangban történő átengedését követően érvénytelenítik. A Bizottság többek között e rendelkezés alapján fogadta el a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendeletet, amely a 148. cikkében előírja azokat az eseteket, amelyekben a vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése az áru átengedése után is megengedett. Márpedig, amint az magából e rendelkezés szövegéből következik, az alapügyben szóban forgó körülmények nem tartoznak a 2015/2446 felhatalmazáson alapuló rendelet 148. cikkében említett esetek egyikébe sem, aminek vizsgálata mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

54

Az imént kifejtettekre tekintettel az Uniós Vámkódex 174. cikkét úgy kell értelmezni, hogy a jelen ítélet 33. pontjában leírthoz hasonló esetben a vámáru‑nyilatkozat érvénytelenítése iránti kérelem nem fogadható el, ha e kérelmet az áruk átengedését követően nyújtották be, anélkül azonban, hogy az e kódex 175. cikke alapján a Bizottság által meghatározott esetek körébe tartozna.

55

A fenti megfontolások összességére tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az Uniós Vámkódex 173. és 174. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azok nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a nyilatkozattevő a vámáru‑nyilatkozat benyújtását és az áru átengedését követően azt állapítja meg, hogy az áruk – eredetileg az e nyilatkozat tárgyát képezőkhöz viszonyított – többletmennyiségének szintén az említett nyilatkozat tárgyát kellett volna képeznie, amennyiben:

56

Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az Uniós Vámkódexet úgy kell‑e értelmezni, hogy ha a nyilatkozattevő az áru átengedését követően megállapítja, hogy a behozott áruk mennyisége nagyobb, mint amire a vámáru‑nyilatkozatában hivatkozik, e kódex 173. és 174. cikkétől eltérő rendelkezései alapján rendezheti a helyzetét, anélkül hogy adott esetben szankciót szabnának ki vele szemben.

57

E tekintetben meg kell állapítani, hogy ilyen esetben a nyilatkozattevő e kódex 139. cikkének (1) bekezdése és 158. cikkének (1) bekezdése értelmében mindenképpen köteles bejelenteni a nyilatkozatban feltüntetett mennyiséghez viszonyított minden többlettermékmennyiséget. Az említett kódex azonban nem zárja ki, hogy a vámhatóságok az ilyen késedelmes nyilatkozatot elfogadva szankciókat szabhassanak ki e nyilatkozattevővel szemben a vámjogszabályok be nem tartása miatt.

58

Ugyanezen kódex 42. cikke (1) bekezdésének megfelelően ugyanis minden tagállam hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat ír elő a vámjogszabályok megsértése esetére.

59

Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az e 42. cikk értelmében előírt szankció nem az esetleges csalások és jogellenes tevékenységek, hanem a vámjogszabályok bármely megsértésének szankcionálására irányul (2020. március 4‑iSchenker ítélet, C‑655/18, EU:C:2020:157, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az e szabályozással bevezetett rendszerben előírt feltételek teljesítésének elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó uniós jogszabályok harmonizálásának hiányában a tagállamok hatáskörébe tartozik a számukra megfelelőnek tűnő szankciók megválasztása. E hatáskörüket azonban az uniós jog és e jog általános elveinek tiszteletben tartásával, ennélfogva az arányosság elvére figyelemmel kell gyakorolniuk (2020. március 4‑iSchenker ítélet, C‑655/18, EU:C:2020:157, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

61

Különösen a nemzeti jogszabály által előírt közigazgatási, illetve büntető intézkedések nem léphetnek túl azon, ami az e jogszabály által jogszerűen elérni kívánt célok megvalósításához szükséges, és ezenfelül e célokhoz képest nem lehetnek túlzottak sem (2020. március 4‑iSchenker ítélet, C‑655/18, EU:C:2020:157, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Következésképpen, amikor a vámhatóságok olyan esetben, mint amelyről az alapügyben szó van, olyan nemzeti jogszabályt alkalmaznak, amelynek összhangban kell állnia a jelen ítélet 59. és 60. pontjában felidézett elvekkel, mind az esetlegesen elkövetett jogsértés jogi minősítése, mind pedig adott esetben a kiszabandó vámjogszabályok be nem tartása miatti szankciók meghatározása során figyelembe kell venniük az összes releváns tényezőt, ideértve adott esetben a nyilatkozattevő jóhiszeműségét is, annak biztosítása érdekében, hogy e szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek.

63

A fenti megfontolásokra tekintettel az Uniós Vámkódexet, különösen annak 42. cikkét, 139. cikkének (1) bekezdését és 158. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a nyilatkozattevő, aki az áruk átengedését követően megállapítja, hogy az importált áruk mennyisége nagyobb, mint a vámáru‑nyilatkozatában feltüntetett mennyiség, köteles e többletmennyiségre vonatkozóan új nyilatkozatot tenni. Ha az ilyen késedelmes nyilatkozat esetében a vámhatóságok e kódex 42. cikkének megfelelően szankciókat előíró nemzeti jogszabályokat alkalmaznak, az esetlegesen elkövetett jogsértés jogi minősítése és adott esetben a kiszabandó vámjogszabályok be nem tartása miatti szankciók meghatározása érdekében figyelembe kell venniük az összes releváns tényezőt, ideértve adott esetben a nyilatkozattevő jóhiszeműségét is, annak biztosítása érdekében, hogy e szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek legyenek.

64

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: