–

az SC Avicarvil Farms SRL képviseletében C. S. Strătulă és O. Strătulă avocati,

–

a Ministerul Agriculturii şi Dezvoltării Rurale képviseletében A. I. Chesnoiu, meghatalmazotti minőségben,

–

a román kormány képviseletében L.‑E. Baţagoi és E. Gane, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Biolan és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 320. o.; helyesbítések: HL 2016. L 200., 140. o., HL 2017. L 20., 4. o., HL 2019. L 30., 121. o., HL 2019. L 30., 122. o.) 143. cikkének az EUMSZ 310. cikkel, a 2009. január 19‑i 74/2009/EK tanácsi rendelettel (HL 2009. L 30., 100. o.) módosított, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 277, 1. o.; helyesbítések: HL 2007. L 4., 10. o., HL 2012. L 206., 23. o.; a továbbiakban: 1698/2005 rendelet) 40. cikkének (3) bekezdésével, valamint a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvével összefüggésben történő értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet az SC Avicarvil Farms SRL (a továbbiakban: Avicarvil Farms), az Avicarvil SRL jogutódja és a Ministerul Agriculturii și Dezvoltării Rurale (mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium, Románia), az Agenția pentru Finanțarea Investițiilor Rurale (mezőgazdasági beruházások finanszírozásáért felelős hivatal, Románia), az Agenția de Plăți și Intervenție în Agricultură (APIA) (a mezőgazdasági kifizetésekért és beavatkozásokért felelős ügynökség [APIA], Románia), továbbá az APIA – Centrul Județean Vâlcea (APIA – Valcsa megyei központ, Románia; a továbbiakban: Valcsa megyei APIA) között, az állatjólléti kifizetések csökkentése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

Az 1698/2005 rendelet „Állatjóléti [helyesen: Állatjólléti] kifizetések” című 40. cikke kimondta:

„(1)   A 36. cikk a) pontjának v. alpontjában előírt állatjóléti [helyesen: állatjólléti] kifizetésekben azok a mezőgazdasági termelők részesülnek, akik önkéntes alapon állatjóléti [helyesen: állatjólléti] kötelezettségeket vállalnak.

(2)   Az állatjóléti [helyesen: állatjólléti] kifizetések csak [a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendeletek módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i 1782/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 270., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet 40. kötet 269. o.)] 4. cikke, valamint III. melléklete értelmében megállapított, vonatkozó kötelező érvényű előírásokon és a nemzeti jogszabályok által létrehozott és a programban meghatározott egyéb vonatkozó kötelező követelményeken túlmutató kötelezettségvállalásokra terjednek ki.

E kötelezettségeket általános szabályként öttől hét évig terjedő időtartamra kell vállalni. Amennyiben szükséges és indokolt, bizonyos típusú kötelezettségvállalások esetében hosszabb időtartamot kell megállapítani a 90. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint.

(3)   A kifizetésekre évente kerül sor, és a vállalt kötelezettségekből származó többletköltségeket és elmaradó jövedelmet fedezik. Szükség esetén a kifizetések fedezhetik az ügyleti költségeket is.

A támogatás mértéke nem haladhatja meg a mellékletben megállapított maximális összeget.”

4

Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.) „A tagállamokkal megosztott irányítás” című 59. cikke a következőképpen szólt:

„(1)   Amennyiben a Bizottság megosztott irányításban hajtja végre a költségvetést, úgy a végrehajtási feladatokat a tagállamokra ruházza át. A Bizottság és a tagállamok tiszteletben tartják a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, az átláthatóság és a megkülönböztetés‑mentesség elvét […]. Ennek érdekében a Bizottság és a tagállamok teljesítik saját kontroll‑ és ellenőrzési kötelezettségeiket, és vállalják az ebből fakadó, e rendeletben meghatározott felelősséget. […]

(2)   A tagállamok a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatok elvégzése során meghozzák valamennyi, az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges intézkedést, beleértve a jogalkotási, szabályozási és igazgatási intézkedéseket is, különösen:

[…]”

5

E rendeletet 2018. augusztus 2‑i hatállyal hatályon kívül helyezte és felváltotta az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012 rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18‑i 2018/1046/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 193., 1. o.; helyesbítés: HL 2019. L 60., 36. o.), amelynek 63. cikke (1) bekezdése, valamint (2) bekezdése a) és b) pontja megfelel a 966/2012 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének és (2) bekezdése a) pontjának.

6

Az 1303/2013 rendelet „Tárgy” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ez a rendelet az – egy közös keret alapján működő – Európai Regionális Fejlesztési Alapra (ERFA), Európai Szociális Alapra (ESZA), Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra (EMVA) és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra (ETHA) (a továbbiakban: az ESB‑alapok) vonatkozó közös szabályokat állapít meg. Továbbá meghatározza az ESB‑alapok eredményességének és az alapok egymással és más uniós eszközökkel történő összehangolásának biztosításához szükséges rendelkezéseket. Az ESB‑alapokra alkalmazandó közös szabályokat a második rész tartalmazza.

A harmadik rész megállapítja az ERFA‑ra, az ESZA‑ra (a továbbiakban együttesen: strukturális alapok) és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános szabályokat a strukturális alapok és a Kohéziós Alap (a továbbiakban: az alapok) feladatai, elődleges célkitűzései és megszervezése tekintetében, a tagállamok és a régiók ESB‑alapokból történő támogathatóságának kritériumait, a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat és azok elosztásának kritériumait.

A negyedik rész megállapítja az alapokra és az ETHA‑ra vonatkozó irányítási, kontroll, pénzügyi irányítási, számviteli és pénzügyi korrekciós általános szabályokat.

[…]”

7

Az 1303/2013 rendelet „A tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók” című 143. cikke e rendeletnek „Az alapokra és az ETHA‑ra vonatkozó általános rendelkezések” című negyedik része alá tartozik. E cikk (1) és (2) bekezdésének szövege a következő:

„(1)   Elsődlegesen a tagállamok feladata a szabálytalanságok kivizsgálása és a szükséges pénzügyi korrekciók elvégzése, valamint a visszatérítések kezdeményezése. Rendszerszintű szabálytalanság esetén a tagállam minden potenciálisan érintett műveletre kiterjeszti a vizsgálatát.

(2)   A tagállamok elvégzik a műveletek vagy az operatív programok esetében feltárt egyedi vagy az egész rendszert érintő szabálytalanságokkal kapcsolatban szükséges pénzügyi korrekciókat. A pénzügyi korrekciók a művelet vagy az operatív program számára közpénzből nyújtott hozzájárulás részben vagy egészben történő megszüntetését jelentik. A tagállam figyelembe veszi a szabálytalanságok jellegét és súlyosságát, valamint az alapokat vagy az ETHA‑t ért pénzügyi veszteséget, és arányos korrekciót alkalmaz. A pénzügyi korrekciók rögzítésre kerülnek annak a számviteli évnek az elszámolásaiban, amelyben a megszüntetésről szóló határozat született.”

8

Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 487. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 1. o.) „Állatjólét [helyesen: Állatjóllét]” című 33. cikkének (3) bekezdése a következőket írja elő:

„A kifizetések odaítélésére évente kerül sor, és azok ellentételezést biztosítanak a mezőgazdasági termelők számára a vállalt kötelezettség következtében felmerülő többletköltségek és elmaradt bevétel egésze vagy egy része tekintetében. A kifizetések szükség esetén tranzakciós költségek fedezésére is fordíthatók az állatjóléti [helyesen: állatjólléti] kötelezettségvállalásokra nyújtott támogatás legfeljebb 20%‑áig terjedő érték erejéig.

A támogatás összege nem haladhatja meg az I. mellékletben [helyesen: II. mellékletben] megállapított maximális összeget.”

9

E rendeletnek „Az [1698/2005] rendelet” című 88. cikke a következőket mondja ki:

„Az [1698/2005] rendelet hatályát veszti.

Az [1698/2005] rendeletet továbbra is alkalmazni kell a Bizottság által a rendelet alapján 2014. január 1‑je előtt jóváhagyott programok értelmében végrehajtott műveletekre.”

10

A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.; HL 2018. L 233., 3. o.) „A mezőgazdasági kiadásokat finanszírozó alapok” című 3. cikke értelmében:

„(1)   Az EUMSZ által a [közös agrárpolitikára (KAP)] vonatkozóan meghatározott célkitűzések teljesítése érdekében az e szakpolitika körébe tartozó különböző intézkedések finanszírozása, beleértve a vidékfejlesztést is, a következő alapokon keresztül történik:

(2)   Az EMGA és az EMVA […] az Európai Unió általános költségvetésének (a továbbiakban: az uniós költségvetés) részét képezik.”

11

E rendelet „EMVA‑kiadások” című 5. cikke kimondja:

„Az EMVA végrehajtása a tagállamok és az Unió között fennálló megosztott irányítás keretében történik. Az EMVA uniós pénzügyi hozzájárulást biztosít a vidékfejlesztési támogatásra vonatkozó uniós jogszabályoknak megfelelően végrehajtott vidékfejlesztési programokhoz.”

12

Az említett rendelet „Megfelelőségi vizsgálat” című 52. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Amennyiben úgy találja, hogy a 4. cikk (1) bekezdése és az 5. cikk szerinti felmerült kiadások nem felelnek meg az uniós jogszabályoknak, valamint az EMVA esetében a(z) [1303/2013] rendelet 85. cikkében említett alkalmazandó uniós és nemzeti jognak, a Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján határozza meg az uniós finanszírozásból kizárandó összegeket. […]”

13

Az 1306/2013 rendeletnek „Az Unió pénzügyi érdekeinek védelme” című 58. cikke az (1) bekezdésében a következőket írja elő:

„A tagállamok a KAP keretében meghoznak minden olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést és egyéb intézkedést, amely szükséges az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelméhez, és különösen az alábbiakhoz:

14

A vidékfejlesztési program Románia tekintetében a 2007–2013 közötti programozási időszakra történő jóváhagyásáról szóló, 2008. július 16‑i C(2008) 3831 bizottsági határozat (a továbbiakban: PNDR, 2007–2013) elfogadását követően e tagállam rendelkezéseket fogadott el az állatok jóllétének javítása érdekében. 2012. május 25‑i C(2012) 3529 határozatával a Bizottság az említett tagállam kérelmére támogatási intézkedést foglalt a PNDR, 2007–2013‑ba az állatok jóllétének javítására irányuló előírásokat önkéntesen végrehajtó mezőgazdasági termelők által viselt többletköltségeket és az elmaradt bevételt kompenzáló kifizetések formájában (a továbbiakban: 215. sz. intézkedés). Ezen intézkedés alapján a baromfikat illetően az állatok szállítás közbeni jóllétének javításához nyújtott támogatás (a továbbiakban: a szállítás javításához nyújtott támogatás) címén „számosállat‑egységenként” (száe) évi 14,29 euró összegű kifizetés és a felhasznált víz nitrit‑ és nitráttartalmának javításához nyújtott támogatás (a továbbiakban: a víz javításához nyújtott támogatás) címén évi 29,49 euró/száe összegű kifizetés van előírva.

15

2012. november 14‑én az Avicarvil a Valcsa megyei APIA‑tól a szállítás javításához és a víz javításához nyújtott, vissza nem térítendő támogatásokat igényelt, azon kötelezettségvállalása ellenében, hogy gazdaságaiban legalább öt éven keresztül betartja a baromfijólléti intézkedéseket.

16

2014. november 14‑én az Avicarvil kérelmet nyújtott be a Valcsa megyei APIA‑hoz e vissza nem térítendő támogatások kifizetése iránt a 2014. október 16. és 2015. október 15. közötti, a kötelezettségvállalása harmadik évének megfelelő időszak vonatkozásában. 2015. február 10‑én az Avicarvil 806544,72 euró összegről szóló részelszámolást nyújtott be a Valcsa megyei APIA részére e harmadik év első negyedévére vonatkozóan.

17

2015. február 16‑án az Avicarvil tájékoztatta a Valcsa megyei APIA‑t, hogy a támogatási kérelmével érintett üzemek közül kettőt az Avicarvil Farmsra ruházott át.

18

Az Európai Számvevőszék által 2015. május 18. és 29. között Romániában végzett ellenőrzés során olyan hibákat tártak fel, amelyek a 215. sz. intézkedés alapján folyósított támogatásokat illetően túlzott mértékű kifizetésekhez vezettek.

19

E hibák miatt és a jogosulatlan kifizetések kockázatának csökkentése érdekében a mezőgazdasági és vidékfejlesztési minisztérium 2016. január 20‑i feljegyzésében ideiglenes összegek alapján kiszámított, 3,92 euró/száe összegre csökkentett részkifizetéseket javasolt a szállítás javításához nyújtott támogatás címén, a víz javításához nyújtott támogatás címén pedig 10,91 euró/száe összegre csökkentett részkifizetéseket.

20

E feljegyzésnek megfelelően a Valcsa megyei APIA két, 2016. február 25‑i és 2016. március 2‑i határozatával az Avicarvil Farmsnak a kötelezettségvállalása harmadik évére fizetendő összeget 4175442,65 román lejre (RON) (körülbelül 844700 euró) csökkentette.

21

Mivel az e határozatokkal szembeni közigazgatási panaszát elutasították, az Avicarvil Farms keresetet indított a Tribunalul Vâlcea (Valcsa megyei törvényszék, Románia) előtt többek között e határozatok és ezen elutasító határozat megsemmisítése, valamint a szerinte neki járó összeg és a számára ténylegesen megítélt összeg különbözetének megfelelő összegű kár, azaz 1285221,42 RON (körülbelül 286700 euró), megtérítése iránt.

22

2019. február 15‑i ítéletével a Tribunalul Vâlcea (Valcsa megyei törvényszék) elutasította az Avicarvil Farms keresetét.

23

E bíróság megállapította, hogy a PNDR, 2007–2013 által megállapított támogatási szint közel háromszor magasabb, mint az Avicarvil Farms által az állatjólléti kötelezettségvállalás tiszteletben tartása érdekében viselt költségek és veszteségek. Ezenkívül úgy ítélte meg, hogy e hiba kijavítása nem sérti az Avicarvil Farms jogos bizalmát. Emlékeztetett arra, hogy a bizalomvédelem elvére nem lehet hivatkozni valamely uniós jogi szöveg egyértelmű rendelkezésével szemben, és a nemzeti hatóság magatartása nem alapozhat meg a gazdasági szereplőben az uniós joggal ellentétes bánásmódra vonatkozó jogos bizalmat. Márpedig e tekintetben az említett bíróság úgy vélte, hogy az 1698/2005 rendelet 40. cikkének az állatjólléti kifizetésekre vonatkozó rendelkezései igen egyértelműek.

24

Az Avicarvil Farms ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. E bíróság kétli az első fokon eljáró bíróság által elfogadott megoldás uniós joggal való összeegyeztethetőségét. A kérdést előterjesztő bíróság különösen arra keresi a választ, hogy jogszerű‑e a román hatóságok által a PNDR, 2007–20013‑ban előírt azon kifizetések összegének az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2018. június 13‑i (EU) 2018/873 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2018. L 152., 29. o.) elfogadását megelőző csökkentése, amely kifizetések alapján a kedvezményezett öt évre kötelezettséget vállalt arra, hogy bizonyos kiadásokat teljesít, ideértve a szállítás javításához nyújtott támogatáshoz és a víz javításához nyújtott támogatáshoz kapcsolódó kiadásokat is.

25

E körülmények között a Curtea de Apel Piteşti (piteşti ítélőtábla, Románia) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Ellentétes‑e az 1303/2013 rendelet 143. cikkével, az EUMSZ 310. cikkel (a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve) és az [1698/2005] rendelet [1305/2013 rendelet 33. cikkének (3) bekezdése által átvett] 40. cikkének (3) bekezdésével összefüggésben értelmezve, a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvének viszonylatában egy vissza nem térítendő pénzügyi támogatásra irányuló intézkedés végrehajtásában részt vevő nemzeti hatóságok közigazgatási gyakorlata, amely hatóságok egy, az Európai Számvevőszék által megállapított számítási hibát követően olyan jogi aktusokat bocsátottak ki, amelyek [a PNDR, 2007–2013‑mal] elismert, a 2012. május 25‑i C(2012) 3529 európai bizottsági határozattal jóváhagyott támogatás összegének csökkentését rendelték el azt megelőzően, hogy elfogadásra került volna az Európai Bizottság azon új határozata, amely kizárja a finanszírozásból a számítási hibákból eredő olyan összegeket, amelyek meghaladják a vállalt kötelezettség következtében felmerülő többletköltségeket és elmaradt bevételt?”

26

Elöljáróban meg kell állapítani egyrészt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal a román hatóságok azon határozata, amely csökkenti az EMVA által a PNDR, 2007–2013 végrehajtása keretében az állatjóllét javítása érdekében hozott intézkedések tekintetében finanszírozott egyes kifizetéseket, többek között az 1303/2013 rendelet 143. cikkére tekintettel. Márpedig e rendelet 1. cikkének harmadik bekezdéséből kitűnik, hogy e rendelet negyedik része, amelyben e 143. cikk található, az ERFA‑ra, az ESZA‑ra, a Kohéziós Alapra és az ETHA‑ra vonatkozó irányítási, kontroll, pénzügyi irányítási, számviteli és pénzügyi korrekciós általános szabályokat állapít meg. Az említett rendelet 143. cikke tehát nem alkalmazható az EMVA‑ra. Ebből következik, hogy e rendelkezés értelmezése nem releváns az alapeljárás szempontjából.

27

Másrészt a kérdést előterjesztő bíróság az 1698/2005 rendelet 40. cikke (3) bekezdésének értelmezését kéri, amelyet az 1305/2013 rendelet 2014. január 1‑jével hatályon kívül helyezett. Mindazonáltal az 1305/2013 rendelet 88. cikkéből az következik, hogy az 1698/2005 rendeletet továbbra is alkalmazni kell a Bizottság által a rendelet alapján 2014. január 1. előtt jóváhagyott programok értelmében végrehajtott műveletekre.

28

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügy tárgyát képező támogatások folyósítását megalapozó, az állatok jólléte érdekében tett kötelezettségvállalásokat 2012 során tették a 215. sz. intézkedés alapján, amelyet a Bizottság 2012. május 25‑i jóváhagyó határozatát követően a PNDR, 2007–2013‑ba foglaltak. Ennélfogva az 1698/2005 rendelet alkalmazandó az alapeljárásra.

29

Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az állandó ítélkezési gyakorlata értelmében kénytelen lehet olyan uniós jogi normákat figyelembe venni, amelyekre a nemzeti bíróság a kérdésében nem hivatkozott (2022. szeptember 15‑iJ. Sch. Omnibusunternehmen és K. Reisen ítélet, C‑416/21, EU:C:2022:689, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig az 1306/2013 rendelet 58. cikke az Unió pénzügyi érdekeinek kifejezetten a KAP finanszírozásának keretében történő védelmére vonatkozik, mivel e cikk (1) bekezdése kifejezetten felsorolja a tagállamok e tekintetben fennálló bizonyos kötelezettségeit.

30

E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdését és az 1306/2013 rendelet 58. cikkének (1) bekezdését az EUMSZ 310. cikk (5) bekezdésével, valamint a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvével összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha a vissza nem térítendő pénzügyi támogatásra irányuló intézkedés végrehajtásában részt vevő nemzeti hatóságok egy, a Számvevőszék által megállapított számítási hiba miatt a PNDR, 2007–2013 által nyújtott pénzügyi támogatás Bizottság által jóváhagyott összegét azt megelőzően csökkentik, hogy a Bizottság olyan határozatot fogadott volna el, amely kizárja az uniós finanszírozásból az e számítási hibából eredő összegeket.

31

Az 1306/2013 rendelet 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően a KAP‑ra vonatkozóan meghatározott célkitűzések teljesítése érdekében az e szakpolitika körébe tartozó különböző intézkedések finanszírozása, beleértve a vidékfejlesztést is, többek között az EMVA‑n keresztül történik. E rendelet 5. cikke előírja, hogy az EMVA végrehajtása a tagállamok és az Unió között fennálló megosztott irányítás keretében történik.

32

A 966/2012 rendelet 59. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy amennyiben a Bizottság megosztott irányításban hajtja végre a költségvetést, úgy a végrehajtási feladatokat a tagállamokra ruházza át, és ez utóbbiak, valamint a Bizottság tiszteletben tartják többek között a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét, és teljesítik saját kontroll‑ és ellenőrzési kötelezettségeiket. Ezen 59. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatok elvégzése során meghozzák valamennyi, az Unió pénzügyi érdekeinek védelméhez szükséges intézkedést, beleértve a jogalkotási, szabályozási és igazgatási intézkedéseket is, különösen gondoskodva arról, hogy a költségvetésből finanszírozott műveleteket szabályosan, a vonatkozó ágazatspecifikus szabályoknak megfelelően hajtsák végre.

33

E tekintetben az 1306/2013 rendelet 52. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a Bizottságot, hogy végrehajtási jogi aktusok útján határozza meg az uniós finanszírozásból kizárandó összegeket, amennyiben úgy találja, hogy a kiadások nem felelnek meg az uniós jognak. Ezenkívül ugyanezen rendelet 58. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok a KAP keretében meghoznak minden olyan törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezést és egyéb intézkedést, amely szükséges az Unió pénzügyi érdekeinek hatékony védelméhez, és különösen a szabálytalanságok megszüntetéséhez és a jogosulatlan kifizetések visszafizettetéséhez.

34

E rendelkezések az EUMSZ 310. cikk (5) bekezdésében rögzített hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét hajtják végre, amelynek értelmében a tagállamok és az Unió együttműködnek egymással annak érdekében, hogy biztosítsák a költségvetési előirányzatoknak ezzel az alapelvvel összhangban történő felhasználását.

35

Meg kell azonban állapítani, hogy e rendelkezések nem kötelezik a tagállamokat arra, hogy a jogosulatlan kifizetések visszafizettetése előtt megvárják a Bizottság olyan határozatát, amely kizárja az uniós finanszírozásból a támogatás kiszámításának a hibájából eredő összegeket. Az ilyen kötelezettség egyébként nehezen lenne összeegyeztethető az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló azon feladatokkal, amelyeket a 966/2012 rendelet 59. cikke a tagállamokra bíz, amennyiben az uniós költségvetést megosztott irányításban hajtják végre, vagy az 1306/2013 rendelet 58. cikkének (1) bekezdése által számukra előírt kötelezettségekkel.

36

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a tagállam által gyakorolt bármely mértékű mérlegelési jogkör azt érintően, hogy a jogalap nélkül vagy jogellenesen nyújtott uniós alapok visszatérítését megkövetelje‑e, vagy sem, ellentétes a KAP keretében támasztott azon kötelezettséggel, hogy a nemzeti közigazgatási szervek a jogalap nélkül vagy jogellenesen kifizetett támogatásokat visszatéríttessék (2017. december 20‑iErzeugerorganisation Tiefkühlgemüse ítélet, C‑516/16, EU:C:2017:1011, 68. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

37

Ennek pontosítását követően emlékeztetni kell arra is, hogy az uniós jog értelmében jogalap nélkül kifizetett összegek visszatérítésére vonatkozó jogvitákban a nemzeti bíróságoknak ugyanis – uniós rendelkezés hiányában – nemzeti jogukat alkalmazva kell dönteniük, az uniós jog által felállított korlátok között (2017. december 20‑iErzeugerorganisation Tiefkühlgemüse ítélet, C‑516/16, EU:C:2017:1011, 96. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38

E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy amennyiben a tagállamok olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyekkel az uniós jogot alkalmazzák, tiszteletben kell tartaniuk e jog általános elveit, amelyek között szerepel többek között a jogbiztonság és a bizalomvédelem elve (2016. május 26‑iJudețul Neamț és Județul Bacău ítélet, C‑260/14 és C‑261/14, EU:C:2016:360, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

39

A bizalomvédelem elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ezen elvre történő hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely nemzeti közigazgatási hatóság megalapozott várakozásokat keltett a részére tett pontos ígéretek folytán (2018. augusztus 7‑iMinistru kabinets ítélet, C‑120/17, EU:C:2018:638, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

E tekintetben vizsgálni kell, hogy az érintett közigazgatási hatóságok aktusai észszerű bizalmat keltettek‑e az érintett jogalany tudatában, és ha ez az eset áll fenn, meg kell állapítani, hogy e bizalom jogos volt‑e (2018. augusztus 7‑iMinistru kabinets ítélet, C‑120/17, EU:C:2018:638, 51. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Az állandó ítélkezési gyakorlatból azonban az következik, hogy a bizalomvédelem elvére nem lehet hivatkozni valamely uniós jogi szöveg egyértelmű rendelkezésével szemben, és az uniós jogot alkalmazni köteles nemzeti hatóság uniós joggal ellentétes magatartása nem alapozhat meg a gazdasági szereplőben jogos elvárást az uniós joggal ellentétes bánásmódra vonatkozóan (2018. augusztus 7‑iMinistru kabinets ítélet, C‑120/17, EU:C:2018:638, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

42

A jelen esetben az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdése meghatározza azon kifizetésekre vonatkozó szabályokat, amelyeket évente kell odaítélni a mezőgazdasági termelőknek az állatok jólléte érdekében vállalt kötelezettségekből származó többletköltségek és az elmaradó jövedelem egy részének vagy egészének tekintetében. Márpedig e rendelkezés kifejezetten előírja, hogy „[a] kifizetésekre évente kerül sor, és a vállalt kötelezettségekből származó többletköltségeket és elmaradó jövedelmet fedezik [, valamint s]zükség esetén a kifizetések fedezhetik az ügyleti költségeket is”.

43

Amint az az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szövegéből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság bizonyítottnak tekinti a túlkompenzáció fennállását. A kompenzációs kifizetésekben a Számvevőszék által a baromfira vonatkozóan a 215. sz. intézkedés címén nyújtott támogatásokat illetően megállapított számítási hibák miatt ugyanis e kifizetéseket eredetileg a 215. sz. intézkedés végrehajtása miatt elmaradt bevétel és a végrehajtásával okozott többletköltségek ellentételezéséhez szükséges mértéket meghaladó mértékben állapították meg, megsértve ezzel az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdését. E túlkompenzáció orvoslása érdekében a Valcsa megyei APIA csökkentette a PNDR, 2007–2013‑ban eredetileg meghatározott összegeket.

44

Mivel ezen összegeket az 1698/2005 rendelet 40. cikke (3) bekezdésének meg nem felelő módon állapították meg, a román hatóságok az Avicarvil Farms jóhiszeműségétől függetlenül nem alapíthattak a javára jogos bizalmat arra, hogy az uniós joggal ellentétes bánásmódban részesülhet (lásd analógia útján: 2013. június 20‑iAgroferm ítélet, C‑568/11, EU:C:2013:407, 53–56. pont; 2017. december 20‑iErzeugerorganisation Tiefkühlgemüse ítélet, C‑516/16, EU:C:2017:1011, 70–74. pont).

45

Ezen értékelést nem kérdőjelezi meg az, hogy az Avicarvil, a felperes jogelődje, konkrét kötelezettségek teljesítését vállalta eredetileg legalább egy ötéves időszakra a 215. sz. intézkedés címén nyújtott támogatások ellentételezéseként (lásd analógia útján: 1988. április 26‑iKrücken ítélet, 316/86, EU:C:1988:201, 22–24. pont; 2013. június 20‑iAgroferm ítélet, C‑568/11, EU:C:2013:407, 56. pont).

46

A jogbiztonság elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy ezen elv megköveteli különösen azt, hogy a jogszabályok egyértelműek és pontosak legyenek, és hogy alkalmazásuk előre látható legyen a jogalanyok számára, lehetővé téve az érdekeltek számára a szóban forgó szabályozás alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, és hogy ez utóbbiak egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 52. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2022. február 16‑iLengyelország kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑157/21, EU:C:2022:98, 319. pont).

47

Márpedig az 1698/2005 rendelet 40. cikke (3) bekezdésének szövege – amint az a jelen ítélet 42. pontjából kitűnik – egyértelmű, mivel világosan és pontosan megjelöli azokat a többletköltségeket és elmaradó jövedelmet, amelyeket az e 40. cikkben előírt állatjólléti kifizetések fedeznek. Következésképpen meg kell állapítani, hogy a jogbiztonság elvével nem ellentétes az, hogy az alapügyben szóban forgó román hatóságokhoz hasonló nemzeti hatóságok a Számvevőszék által megállapított, e költségek és veszteségek túlkompenzációját eredményező számítási hibák miatt olyan aktusokat fogadjanak el, amelyek előírják a PNDR, 2007–2013 által nyújtott pénzügyi támogatás összegének az e rendelkezés alapján történő módosítását, mindezt akkor, amikor a Bizottság még nem fogadott el az említett költségeket és veszteségeket meghaladó, e számítási hibákból eredő összegek uniós finanszírozásából való kizárásáról szóló határozatot.

48

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1698/2005 rendelet 40. cikkének (3) bekezdését és az 1306/2013 rendelet 58. cikkének (1) bekezdését az EUMSZ 310. cikk (5) bekezdésével, valamint a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes, ha a vissza nem térítendő pénzügyi támogatásra irányuló intézkedés végrehajtásában részt vevő nemzeti hatóságok egy, a Számvevőszék által megállapított számítási hiba miatt a PNDR, 2007–2013 által nyújtott pénzügyi támogatás Bizottság által jóváhagyott összegét azt megelőzően csökkentik, hogy a Bizottság olyan határozatot fogadott volna el, amely kizárja az uniós finanszírozásból az e számítási hibából eredő összegeket.

49

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:

A 2009. január 19‑i 74/2009/EK tanácsi rendelettel módosított, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i 1698/2005/EK tanácsi rendelet 40. cikkének (3) bekezdését és a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikkének (1) bekezdését az EUMSZ 310. cikk (5) bekezdésével, valamint a bizalomvédelem és a jogbiztonság elvével összefüggésben

a következőképpen kell értelmezni:

azokkal nem ellentétes, ha a vissza nem térítendő pénzügyi támogatásra irányuló intézkedés végrehajtásában részt vevő nemzeti hatóságok egy, az Európai Számvevőszék által megállapított számítási hiba miatt az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vidékfejlesztési programja által Romániának a 2007 és 2013 közötti programozási időszakra nyújtott pénzügyi támogatás Európai Bizottság által jóváhagyott összegét azt megelőzően csökkentik, hogy a Bizottság olyan határozatot fogadott volna el, amely kizárja az uniós finanszírozásból az e számítási hibából eredő összegeket.