–

az Iveco Orecchia SpA képviseletében F. Brunetti és A. Vitale avvocati,

–

az APAM Esercizio SpA képviseletében E. Zani avvocato,

–

a Brescia Trasporti SpA képviseletében A. Salvadori avvocato,

–

a Veneta Servizi International Srl unipersonale képviseletében S. Lago, A. Calegari, N. Creuso, N. de Zan és A. Manzi avvocati,

–

a Var Srl képviseletében M. Goria és S. E. Viscio avvocati,

–

a Di Pinto & Dalessandro SpA és a Bellizzi Srl képviseletében M. Lancieri avvocato

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Pluchino avvocatessa dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Gattinara, M. Huttunen és Talabér‑Ritz K., meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („keretirányelv”) (HL 2007. L 263., 1. o.) 3. cikke 27. pontjának, 10., 19. és 28. cikkének, továbbá a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről [helyesen: a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatások területén a közbeszerzési eljárások összehangolásáról] és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 243. o.; helyesbítés: HL 2014. L 275., 68. o.) 60. és 62. cikkének értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket az Iveco Orecchia SpA és az APAM Esercizio SpA (C‑68/21), illetve a Brescia Trasporti SpA (C‑84/21) között, az utóbbiak által odaítélt két közbeszerzési szerződés tárgyában folyamatban lévő két jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2007/46 irányelv (2), (3) és (14) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

4

Ezen irányelv „Tárgy” című 1. cikke a következőket írja elő:

„Ez az irányelv egy olyan harmonizált keretet hoz létre, amely a hatálya alá tartozó valamennyi új járműnek, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásához szükséges igazgatási rendelkezéseket és általános műszaki követelményeket tartalmaz a Közösségen belül történő nyilvántartásba vételük, értékesítésük és forgalomba helyezésük megkönnyítése érdekében.

Ez az irányelv létrehozza továbbá az ezen irányelvvel összhangban jóváhagyott járművekhez szánt részek és berendezések értékesítésére és forgalomba helyezésére vonatkozó rendelkezéseket.

A járművek felépítésére és működésére vonatkozó konkrét műszaki követelményeket ezen irányelv alkalmazása során szabályozási aktusokban kell meghatározni, amelyek teljes körű felsorolását ezen irányelv IV. melléklete tartalmazza.”

5

Ezen irányelv „Hatály” című 2. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„Ezt az irányelvet a közúti forgalomban való részvételre egy vagy több lépcsőben tervezett és gyártott járművek, valamint az ilyen járművekhez tervezett és gyártott rendszerek, alkatrészek és önálló műszaki egységek típusjóváhagyására kell alkalmazni.

[…]”

6

Ugyanezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 3. cikke a következőket mondja ki:

„Ezen irányelv és a IV. mellékletben felsorolt szabályozási aktusok alkalmazásában, kivéve ha ezek másképp rendelkeznek:

[…]

[…]

[…]”.

7

A 2007/46 irányelv „A gyártó kötelezettségei” című 5. cikke értelmében:

„(1)   A gyártó felelős a jóváhagyó hatósággal szemben a jóváhagyási eljárás minden vonatkozásában, valamint a gyártásmegfelelőségért, függetlenül attól, hogy a gyártó közvetlenül részt vesz‑e a jármű, rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység valamennyi gyártási lépcsőjében.

[…]”

8

Ezen irányelv „A rendszerekre, alkatrészekre vagy önálló műszaki egységekre vonatkozó különleges rendelkezések” című 10. cikkének a következő a szövege:

„(1)   A tagállamok EK‑típusjóváhagyást adnak meg azon rendszer tekintetében, amely az adatközlő mappa adatainak megfelel, és amely a IV. vagy a XI. melléklet előírása szerint a vonatkozó külön irányelvben vagy rendeletben meghatározott műszaki követelményeket teljesíti.

(2)   A tagállamok alkatrész vagy önálló műszaki egység EK‑típusjóváhagyást adnak meg azon alkatrészek és önálló műszaki egységek tekintetében, amelyek az adatközlő mappa adatainak megfelelnek, és amelyek a IV. melléklet előírása szerint a vonatkozó külön irányelvben vagy rendeletben meghatározott műszaki követelményeket teljesítik.

[…]”

9

Ezen irányelv „EK‑típus‑jóváhagyási jel” című 19. cikke értelmében:

„(1)   Valamely alkatrész vagy önálló műszaki egység gyártója – függetlenül attól, hogy előbbiek egy rendszer részét képezik‑e vagy sem – valamennyi, a jóváhagyott típussal megegyezően gyártott alkatrészt vagy egységet EK‑típus‑jóváhagyási jellel lát el, a vonatkozó külön irányelv vagy rendelet előírásainak megfelelően.

(2)   Amennyiben az EK‑típus‑jóváhagyási jel feltüntetése nem előírás, a gyártónak rögzítenie kell legalább kereskedelmi nevét vagy márkanevét, valamint a típusszámot és/vagy az azonosítási számot.

[…]”

10

Ugyanezen irányelv „Alkatrészek és önálló műszaki egységek értékesítése és forgalomba helyezése” című 28. cikkének (1) bekezdése a következőket mondja ki:

„A tagállamok annyiban engedélyezik az alkatrészek és önálló műszaki egységek értékesítését vagy forgalomba helyezését, amennyiben azok a vonatkozó szabályozási aktusoknak megfelelnek, és a 19. cikk szerinti megfelelő jelöléssel vannak ellátva.”

11

A 2007/46 irányelv „Az alkatrészek vagy önálló műszaki egységek gyártóinak szánt információ” című 38. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A jármű gyártója az alkatrészek vagy önálló műszaki egységek gyártóinak rendelkezésére bocsátja mindazon adatokat – beleértve, adott esetben, a szabályozási aktus mellékletében vagy függelékében külön felsorolt rajzokat is –, amelyek az alkatrészek vagy önálló műszaki egységek EK‑típusjóváhagyásához vagy a 31. cikk szerinti engedély megszerzéséhez szükségesek. […]”

12

A 2007/46 irányelv „A járművek EK‑típusjóváhagyásához szükséges követelmények” című IV. melléklete két részből áll. E melléklet I. részében uniós szabályozási aktusok jegyzéke szerepel, míg a II. rész az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ‑EGB) egyes rendeleteit sorolja fel, pontosítva, hogy az e rendeletek szerinti típusjóváhagyás az I. részben szereplő táblázatban említett külön irányelv vagy külön rendelet szerinti EK‑típusjóváhagyással egyenértékűnek tekintendő.

13

A Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű‑ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31‑i 1400/2002/EK bizottsági rendelet (HL 2002. L 203., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 158. o.) 1. cikke (1) bekezdésének u) pontja, amely rendelet a 12. cikkének (3) bekezdése alapján 2010. május 31‑én hatályát vesztette, a következőket határozta meg:

„»megfelelő minőségű tartalék alkatrészek«: kizárólag azok a tartalék alkatrészek, amelyeket olyan vállalkozások állítottak elő, amelyek bármikor tanúsítani tudják, hogy az adott alkatrészek megfelelnek az adott gépjármű összeszerelésekor felhasznált alkatrészek minőségének”.

14

A 2014/25 irányelv (56) és (83) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[…]

15

Ezen irányelv „Tárgy és hatály” című 1. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   Ez az irányelv szabályokat állapít meg a közszolgáltató ajánlatkérők által közbeszerzési szerződések megkötése érdekében lefolytatott olyan közbeszerzési eljárások és tervpályázati eljárások vonatkozásában, amelyek tervezett értéke eléri a 15. cikkben rögzített értékhatárokat.

(2)   Ezen irányelv értelmében beszerzés az építési beruházás, áruk vagy szolgáltatások egy vagy több közszolgáltató ajánlatkérő általi – árubeszerzésre, építési beruházásra vagy szolgáltatásnyújtásra irányuló, a szerződés révén történő – megvásárlása az említett közszolgáltató ajánlatkérők által kiválasztott gazdasági szereplőktől, feltéve, hogy az építési beruházást, árukat vagy szolgáltatásokat a 8–14. cikkben felsorolt valamely tevékenység folytatására szánták.”

16

Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában »ajánlatkérő szerv« állami, regionális vagy helyi hatóság, közjogi intézmény, továbbá az egy vagy több ilyen hatóság, illetve közjogi intézmény által létrehozott társulás”.

17

A 2014/25 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja a következőket mondja ki:

„Ezen irányelv alkalmazásában »közszolgáltató ajánlatkérők« az alábbi jogalanyok:

18

Ezen irányelv „Közlekedési szolgáltatások” című 11. cikke értelmében:

„Ezt az irányelvet alkalmazni kell a vasúton, automatizált rendszerekkel, villamossal, trolibusszal, autóbusszal vagy drótkötélpályán történő közlekedés terén közszolgáltatást nyújtó hálózatok létesítésével vagy üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységekre.

[…]”

19

Ezen irányelv 15. cikkének az alapügy tényállásának idején hatályos szövege kimondta, hogy ezt az irányelvet olyan beszerzésekre kell alkalmazni, amelyek a 18–23. cikkben foglalt kizárások alapján vagy a 34. cikknek megfelelően az adott tevékenység folytatása tekintetében nincsenek kizárva, és amelyeknek a hozzáadottérték‑adó (héa) nélküli tervezett értéke árubeszerzésre irányuló szerződések esetében eléri a 414000 eurót.

20

Ugyanezen irányelv „Műszaki leírás” című 60. cikkének a szövege a következő:

„(1)   A VIII. melléklet 1. pontjában meghatározott műszaki leírást fel kell tüntetni a közbeszerzési dokumentumokban. A műszaki leírásnak meg kell határoznia az építési beruházás, a szolgáltatás vagy az áru kívánt tulajdonságait.

[…]

(2)   A műszaki leírásnak valamennyi gazdasági szereplő számára egyenlő lehetőséget kell nyújtani a beszerzési eljárásban való részvételre, és nem lehet olyan hatása, amely indokolatlanul akadályozná a verseny biztosítását a közbeszerzés során.

(3)   Az uniós joggal összeegyeztethető kötelező nemzeti műszaki szabályok sérelme nélkül, a műszaki leírást az alábbi módszerek valamelyikével kell kidolgozni:

[…]

[…]

(4)   A szerződés tárgya által indokolt esetek kivételével a műszaki leírás nem hivatkozhat sem adott gyártmányra vagy forrásra, sem konkrét eljárásra, amely egy adott gazdasági szereplő termékeit vagy az általa nyújtott szolgáltatásokat jellemzi, illetve védjegyre, szabadalomra, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra, ha ez az egyes vállalkozások vagy termékek előnyben részesítéséhez vagy kiszorításához vezetne. Az ilyen hivatkozás kivételes esetekben megengedhető, amennyiben nem lehetséges a szerződés tárgyának a (3) bekezdés szerinti, kellően pontos és érthető leírása. Az ilyen hivatkozást a »vagy azzal egyenértékű« kifejezésnek kell kísérnie.

(5)   Ha a közszolgáltató ajánlatkérő él a (3) bekezdés b) pontjában említett műszaki leírásra való hivatkozás lehetőségével, nem utasíthat el ajánlatot azon az alapon, hogy az ajánlatban szereplő építési beruházások, áruk vagy szolgáltatások nem felelnek meg az általa megjelölt műszaki leírásnak, amennyiben az ajánlattevő ajánlatában bármely megfelelő eszközzel – ideértve a 62. cikkben említett bizonyítási eszközt is – bizonyítja, hogy az általa javasolt megoldások egyenértékű módon megfelelnek a műszaki leírásban meghatározott követelményeknek.

[…]”

21

A 2014/25 irányelv „Vizsgálati jelentések, tanúsítás és egyéb bizonyítási eszközök” című 62. cikke értelmében:

„(1)   A közszolgáltató ajánlatkérő megkövetelheti, hogy a gazdasági szereplők a műszaki leírásokban, illetve az odaítélési szempontok vagy a szerződés teljesítésére vonatkozó feltételek keretében meghatározott követelményeknek vagy kritériumoknak való megfelelés bizonyítékaként nyújtsanak be megfelelőségértékelő szervek által készített vizsgálati jelentést vagy ilyen szervek által kiállított tanúsítványt.

Ha a közszolgáltató ajánlatkérő megköveteli egy konkrét megfelelőségértékelő szerv által kiállított tanúsítvány benyújtását, a más elismert megfelelőségértékelő szerv által kiállított, ezzel egyenértékű tanúsítványokat is el kell fogadnia.

[…]

(2)   A közszolgáltató ajánlatkérők az (1) bekezdésben említetteken kívül más megfelelő bizonyítási eszközöket – például a gyártó műszaki dokumentációját – is kötelesek elfogadni, ha az érintett gazdasági szereplő nem juthat hozzá az (1) bekezdésben említett tanúsítványokhoz vagy vizsgálati jelentésekhez, illetve nem volt lehetősége azoknak az adott határidőn belül történő megszerzésére, feltéve, hogy ez nem a gazdasági szereplőnek tudható be, valamint feltéve, hogy az érintett gazdasági szereplő bizonyítja, hogy az általa lebonyolítandó építési beruházás, szállítandó áru vagy nyújtandó szolgáltatás megfelel a műszaki leírásban foglaltaknak, az odaítélési szempontoknak, illetve a szerződésteljesítési feltételeknek.

[…]”

22

A 2007/46 irányelvet a 2008. április 28‑i decreto no 32721 del Ministero delle Infrastrutture e dei Trasporti – Recepimento della direttiva 2007/46/CE del Parlamento europeo e del Consiglio del 5 settembre 2007, relativa all’omologazione dei veicoli a motore e dei loro rimorchi, nonché dei sistemi, componenti ed entità tecniche destinati a tali veicoli (a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról szóló, 2007. szeptember 5‑i 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv átültetéséről szóló, 32721. sz. infrastruktúraügyi és közlekedési minisztériumi rendelet) (a GURI 2008. július 12‑i 162. számának rendes melléklete) ültette át az olasz jogba.

23

E rendelet 3. cikkének ff) pontja szerint „gyártó: az a személy vagy szerv, aki vagy amely a jóváhagyó hatóságnak felelős a jármű‑típusjóváhagyás vagy az engedélyeztetési eljárás valamennyi vonatkozásáért, valamint a gyártásmegfelelőség biztosításáért. Nem alapvető fontosságú, hogy az érintett személy vagy szerv közvetlenül részt vegyen az engedélyeztetési eljárás tárgyát képező jármű, rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység gyártásának valamennyi szakaszában”.

24

A 2000. december 28‑i decreto del Presidente della Repubblica no 445 –Testo unico delle disposizioni legislative e regolamentari in materia di documentazione amministrativa (445. sz. köztársasági elnöki rendelet – A közigazgatási dokumentációra vonatkozó 2000. december 28‑i törvényi és rendeleti rendelkezések egységes szövege) (a GURI 2001. február 20‑i 42. számának rendes melléklete) 49. cikke értelmében „ha az alkalmazandó szabályozás másként nem rendelkezik, […] a származási bizonyítvány, az EK‑megfelelőségi nyilatkozat, illetve a védjegy‑ vagy szabadalmi tanúsítvány nem helyettesíthető más dokumentummal”.

25

A 2016. április 18‑i decreto legislativo no 50 – Codice dei contratti pubblici (a közbeszerzési törvénykönyvről szóló, 50. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) (a GURI 2016. április 19‑i 91. számának rendes melléklete) 68. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A XIII. melléklet 1. pontjában meghatározott műszaki leírást fel kell tüntetni a szerződési dokumentációban; e leírás meghatározza az építési beruházás, a szolgáltatás vagy az áru szükséges jellemzőit. […]

[…]

(5)   A kötelező nemzeti műszaki szabályok sérelme nélkül, a műszaki leírást az alábbi módszerek valamelyikével kell kidolgozni: […] b) a műszaki leírásra való hivatkozással és – a következő preferenciális sorrendben – a következőkre történő hivatkozással: az építési beruházási munkák tervezésére, számítási módszerére és kivitelezésére, valamint az áruk felhasználására vonatkozó európai szabványokat átültető nemzeti szabványok, európai műszaki tanúsítványok, közös műszaki leírások, nemzetközi szabványok, az európai szabványügyi szervezetek által létrehozott egyéb műszaki hivatkozási rendszerek vagy – ezek hiányában – nemzeti szabványok, nemzeti műszaki tanúsítványok, illetve nemzeti műszaki leírások. Valamennyi hivatkozást a »vagy azzal egyenértékű« kifejezésnek kell követnie; […]

(6)   A szerződés tárgya által indokolt esetek kivételével a műszaki leírás nem hivatkozhat sem adott gyártmányra vagy forrásra, sem konkrét eljárásra, amely egy adott gazdasági szereplő termékeit vagy az általa nyújtott szolgáltatásokat jellemzi, illetve védjegyre, szabadalomra, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra, ha ez az egyes vállalkozások vagy termékek előnyben részesítéséhez vagy kiszorításához vezetne. Az ilyen hivatkozás kivételes esetekben megengedhető, amennyiben nem lehetséges a szerződés tárgyának (5) bekezdés szerinti, kellően pontos és érthető leírása. Az ilyen hivatkozást a »vagy azzal egyenértékű« kifejezésnek kell követnie.

(7)   Ha a közszolgáltató ajánlatkérő él a (5) bekezdés b) pontjában említett műszaki leírásra való hivatkozás lehetőségével, nem utasíthat el ajánlatot azon az alapon, hogy az ajánlatban szereplő építési beruházások, áruk vagy szolgáltatások nem felelnek meg az általa megjelölt műszaki leírásnak, amennyiben az ajánlattevő ajánlatában bármely megfelelő eszközzel – ideértve a 86. cikkben említett bizonyítási eszközt is – bizonyítja, hogy az általa javasolt megoldások egyenértékű módon megfelelnek a műszaki leírásban meghatározott követelményeknek.”

26

E felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 86. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy „[a] gazdasági szereplő a műszaki alkalmasságát az építési beruházás, az árubeszerzés vagy a szolgáltatásnyújtás jellegétől, terjedelmétől, jelentőségétől függően a XVII. melléklet II. részében felsorolt egy vagy több bizonyítási eszközzel bizonyíthatja”.

27

E felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet XVII. melléklete II. részének k) pontja kimondja, hogy árubeszerzés esetén a műszaki alkalmasság bizonyítási eszközei a következők: „i) áruminta, leírás vagy fénykép, amelyek hitelességét az ajánlatkérő kérésére igazolni kell; ii) elismert hivatalos minőségellenőrző intézet vagy szolgálat által kiadott tanúsítvány, amely az egyértelműen meghatározott termék megfelelőségét műszaki előírásokra vagy szabványokra való hivatkozással igazolja”.

28

A 2018. augusztus 21‑én közzétett ajánlati felhívással az APAM Esercizio, a mantovai (Olaszország) helyi tömegközlekedésben működő közvállalkozás eljárást indított „eredeti Iveco vagy az eredetivel egyenértékű autóbusz‑cserealkatrészek” szállítására vonatkozó keretmegállapodás megkötése céljából, amelynek becsült értéke 710000 euró.

29

Az ajánlattételhez szükséges dokumentációnak „A cserealkatrészek tipológiája” című 5.1. cikke három fajta cserealkatrészt különböztetett meg, nevezetesen „a járműbiztonságot és a környezetvédelmet szolgáló cserealkatrészeket”, az „eredeti (vagy gyári) cserealkatrészeket” és az „egyenértékű cserealkatrészeket”; ez utóbbiakat pedig úgy határozták meg, mint „az eredetivel egyenértékű minőségű cserealkatrészek (alkatrészek, alkotóelemek, felszerelések) vagy a jármű összeszereléséhez felhasznált alkatrészekkel legalább azonos minőségű, az eredeti cserealkatrész gyártója műszaki leírásainak és gyártási szabványainak megfelelően előállított alkatrészek”.

30

E tekintetben pontosításra került, hogy „az uniós előírásoknak és a hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően az említett [egyenértékű] cserealkatrészeket bármely olyan vállalkozás gyárthatja, amely a hatályos előírásoknak (UNI‑CEI‑EN ISO/IEC 17050) megfelelően bármikor igazolni tudja, hogy a legyártott cserealkatrészek minősége megegyezik a szóban forgó gépjárművek összeszereléséhez használt eredeti alkatrészek minőségével”.

31

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció „Tanúsítványok és nyilatkozatok” című 5.2. cikke kimondta, hogy egyenértékű cserealkatrészek szállítása esetén az ajánlattevőnek „a közbeszerzési eljárás keretében és minden egyes javasolt egyenértékű cserealkatrész tekintetében be kell mutatnia vagy a cserealkatrészre vonatkozó, a gyártó, a tanúsító szervezet vagy az ISO 45000 szabvány szerint akkreditált vizsgálati laboratórium által kiadott megfelelőségi tanúsítványt vagy egyedi jóváhagyást”.

32

Az ajánlattételhez szükséges dokumentáció „Adminisztratív dokumentáció” című 15. cikkének d) pontja előírja, hogy az ajánlattevő köteles benyújtani „[…] minden egyes javasolt egyenértékű cserealkatrész esetében a megfelelő műszaki dokumentációt, az alábbiakkal együtt: […] amennyiben kötelező, a termékre vonatkozó, a javasolt egyenértékű cserealkatrész gyártója által kiállított jóváhagyás; a beszállított terméknek a javasolt egyenértékű cserealkatrész gyártója által kiállított egyenértékűségi tanúsítványa az annak megfelelő eredeti (vagy gyári) termékhez viszonyítva, a tekintetben, hogy a cserealkatrész bármilyen átalakítás nélkül tökéletesen csereszabatos legyen a jármű egészével, illetve azon rendszerrel, amelybe be kell azt építeni, és azon teljesítményjellemzők tekintetében, amelyek alkalmasak arra, hogy biztosítsák a terméknek a rendszerben történő szabályos működését és biztonságát, valamint az azonos élettartamot összefüggésben.”

33

Három vállalkozás vett részt a közbeszerzési eljárásban, köztük a Veneta Servizi International Srl unipersonale (a továbbiakban: VSI) és az Iveco Orecchia, két olaszországi székhelyű vállalkozás.

34

2019. január 29‑i határozatával az APAM Esercizio a szerződést véglegesen a VSI‑nek ítélte oda.

35

A Tribunale amministrativo regionale della Lombardia – sezione staccata di Brescia (a lombardiai regionális közigazgatási bíróság bresciai részlege, Olaszország) előtt indított keresetével a második helyre rangsorolt Iveco Orecchia vitatta a közbeszerzési szerződés VSI részére történő odaítélését. E kereset alátámasztása érdekében az Iveco Orecchia többek között arra hivatkozott, hogy a VSI‑t az általa benyújtott ajánlat hiányos volta miatt ki kellett volna zárni a közbeszerzési eljárásból, mivel e vállalkozás az állítása szerint általa gyártott cserealkatrészek műszaki leírásnak való megfelelésének bizonyítása érdekében nem nyújtotta be az ajánlattételhez szükséges dokumentációban említett jóváhagyási vagy megfelelőségi tanúsítványokat, valamint azt a műszaki dokumentációt, amelynek benyújtása kizárás terhe mellett kötelező volt. Az Iveco Orecchia szerint ugyanis a VSI e cserealkatrészek egyenértékűségének általános öntanúsítására szorítkozott, azt állítva – jóllehet csak kereskedő volt –, hogy ő e cserealkatrészek gyártója.

36

2019. június 25‑i ítéletével a Tribunale Amministrativo Regionale per la Lombardia – Sezione staccata di Brescia (a lombardiai regionális közigazgatási bíróság bresciai részlege) mint megalapozatlant elutasította az Iveco Orecchia keresetét. E bíróság többek között úgy ítélte meg, hogy az ajánlati felhíváshoz csatolt, az ajánlattevők által benyújtandó dokumentációra vonatkozó szabályozás megköveteli megfelelőségi nyilatkozat vagy külön hitelesítés benyújtását, ami azt jelenti, hogy elegendő az ilyen tanúsítvány benyújtása. Ezenkívül az Iveco Orecchia a szóban forgó eljárás által érintett egyedi cserealkatrészeket illetően nem bizonyította, hogy milyen jogi alapon volt szükség ezen alkatrészek jóváhagyását tanúsító bizonyíték benyújtására is.

37

Az Iveco Orecchia fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország).

38

A Brescia Trasporti, a bresciai (Olaszország) helyi tömegközlekedésben működő közvállalkozás 2018. november 21‑én közzétett hirdetményével 2100000 EUR becsült alapszerződési értékű közbeszerzési eljárást indított „Iveco motorral felszerelt Iveco márkájú autóbuszok cserealkatrészeinek beszerzésére – CIG 7680570EDB”.

39

Az ajánlati felhívás műszaki leírását tartalmazó dokumentum „Műszaki meghatározások” című 1. cikke háromféle cserealkatrészt említett: „eredeti cserelakatrészek”, „eredeti gyári cserelakatrészek” és „egyenértékű cserelakatrészek”; ez utóbbiak a meghatározás szerint „az eredetivel egyenértékű minőségű cserealkatrészek a jármű gyártásához felhasznált alkatrészekkel legalább azonos minőségű, a cserealkatrész gyártója műszaki leírásainak és gyártási szabványainak megfelelően előállított alkatrészek”.

40

A műszaki leírás 3. cikke szerint az „egyenértékű minőségű cserealkatrészek” tekintetében az ajánlathoz – kizárás terhe mellett – csatolni kellett a „cserealkatrész gyártójának tanúsítványát, amely minden cserealkatrész esetében igazolja, hogy: i) a cserealkatrészek minősége kellően magas ahhoz, hogy használatuk ne sértse az engedélyezett viszonteladói hálózat hírnevét; ii) a cserealkatrészek tökéletesen csereszabatosak az eredeti alkatrészekkel, […] anélkül, hogy a cserealkatrészen, a jármű egészén vagy azon rendszeren, amelybe be kell építeni, bármilyen átalakítást kellene végezni”. Ez a rendelkezés azt is kimondta, hogy „a szállítónak rendelkezésre kell bocsátania a termék jóváhagyási bizonyítványát is, amennyiben az kötelező. A fékbetétek, féktárcsák és fékdobok tekintetében a szállítónak a fent említett dokumentumokon túl be kell nyújtania [a 90. sz. ENSZ‑EGB‑rendelet szerinti] közösségi jóváhagyást igazoló tanúsítványt is”.

41

A pályázati eljárásban két vállalkozás vett részt, nevezetesen a szintén olaszországi székhelyű VAR Srl és az Iveco Orecchia.

42

A Brescia Trasporti 2019. február 28‑i határozatával a szerződést véglegesen a VAR‑nak ítélte oda.

43

A Tribunale amministrativo regionale della Lombardia – sezione staccata di Brescia (a lombardiai regionális közigazgatási bíróság bresciai részlege) előtt indított keresetével a második helyre rangsorolt Iveco Orecchia vitatta a közbeszerzési szerződés VAR részére történő odaítélését. E keresetének alátámasztására az Iveco Orecchia többek között azzal érvelt, hogy a VAR‑t az általa benyújtott ajánlat hiányos volta miatt ki kellett volna zárni a közbeszerzési eljárásból, mivel ez a vállalkozás az általa kínált egyenértékű cserealkatrészek tekintetében nem nyújtott be az azok egyenértékűségét igazoló gyártói tanúsítványokat. A magától a VAR‑tól származó tanúsítványok nem relevánsak, mivel a VAR a cserealkatrészek kereskedője/forgalmazója, és nem gyártó. Ezenkívül a VAR nem nyújtotta be azon igazolásokat, amelyek bizonyítanák e cserealkatrészek jóváhagyását, sem pedig az esetleges jóváhagyásukra vonatkozó információkat.

44

2019. augusztus 26‑i ítéletével a Tribunale Amministrativo Regionale per la Lombardia – Sezione Staccata di Brescia (a lombardiai regionális közigazgatási bíróság bresciai részlege) mint megalapozatlant elutasította az Iveco Orecchia keresetét. E bíróság többek között megállapította, hogy a termékei egyenértékűségét tanúsító ajánlattevő nem zárható ki a közbeszerzési eljárásból, és hogy a vonatkozó szabályozás nem követeli meg, hogy a jármű minden egyes alkatrésze típusjóváhagyással rendelkezzen. Nem megalapozott az az álláspont, amely szerint a 2007/46 irányelv IV. mellékletében felsorolt szabályozási aktusokban szereplő valamennyi cserealkatrészre külön típusjóváhagyásnak kell vonatkoznia. A VAR által kínált egyenértékű cseredobfékek típusjóváhagyásának hiánya, amelyre a 90. sz. ENSZ‑EGB rendelet típusjóváhagyást ír elő, nem releváns, különösen mivel ez a rendelet csak a 2016 novembere után nyilvántartásba vett járművekre vonatkozik.

45

Az Iveco Orecchia ezen ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz.

46

A Di Pinto & Dalessandro Spa és a Bellizzi srl, két olaszországi székhelyű, az autóbusz‑karbantartási piacon tevékenykedő társaság, beavatkozott ebbe az eljárásba.

47

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy különbséget kell tenni a szóban forgó pályázati eljárásokkal kapcsolatos két szempont között, nevezetesen egyrészt az ajánlattevők által javasolt cserealkatrészek eredeti cserealkatrészekkel való egyenértékűségének vizsgálata, amely a szóban forgó cserealkatrészek minőségének értékelését és az érintett termékek összehasonlítását feltételezi, másrészt az ilyen cserealkatrészek típusjóváhagyásának vizsgálata között, amely azt feltételezi, hogy azok megfelelnek valamely európai vagy nemzeti műszaki előírásnak.

48

E bíróság megjegyzi továbbá, hogy az az elv, hogy egy ajánlati felhívás keretében az egyenértékű termékek elfogadhatók, a szabad verseny és az ajánlattevők közötti egyenlő bánásmód biztosítását szolgálja.

49

A típusjóváhagyás tárgyát képező cserealkatrészek értékesítésére – különösen, ha e cserealkatrészek veszélyeztethetik a járművek biztonságát és környezetvédelmi adottságait – csak akkor kerülhet sor, ha azokat a típusjóváhagyó hatóság jóváhagyta és engedélyezte. E tekintetben a 2007/46 irányelv IV. melléklete tartalmazza azon alkatrészkategóriák konkrét és részletes listáját, amelyekre vonatkozóan külön típusjóváhagyási szabályozás létezik.

50

Az alapügyben szóban forgó közbeszerzési eljárásokban az ajánlati felhívásban szereplő és az ajánlattevők által benyújtandó dokumentációra vonatkozó szabályozás megkövetelte a típusjóváhagyási igazolás bemutatását, amennyiben az ilyen típusjóváhagyás kötelező. A jelen ügyben azonban a nyertes ajánlattevők benyújtották, és az ajánlatkérő szervek alternatív bizonyítékaként elfogadták az eredeti cserealkatrészek helyett kínált cserealkatrészek egyenértékűségének alternatív bizonyítékaként az ajánlattevő nyilatkozatát, amelyhez nem mellékelték a megkövetelt típusjóváhagyási tanúsítványt vagy más egyenértékű műszaki dokumentumokat, például megfelelőségi teszteket.

51

Először is tehát az a kérdés merül fel, hogy a típusjóváhagyás alá eső egyenértékű cserealkatrészek esetében az ajánlattevőnek a közbeszerzési eljárásból való kizárás terhe mellett be kell‑e mutatnia a típusjóváhagyási tanúsítványt is annak bizonyítékaként, hogy az említett alkatrészek ténylegesen egyenértékűek az eredetivel, vagy legalábbis konkrét bizonyítékot kell‑e szolgáltatnia arra vonatkozóan, hogy a cserealkatrészeket jóváhagyták, vagy e dokumentumok helyett elegendő‑e benyújtani az ajánlattevő nyilatkozatát, amely szerint az ajánlatában megjelölt cserealkatrészek ténylegesen egyenértékűek.

52

A kérdést előterjesztő bíróság szerint úgy tűnik, hogy ha valamely cserealkatrész a 2007/46 irányelv IV. mellékletében szereplő egyik szabályozási aktus hatálya alá tartozik, azt csak akkor lehet forgalomba hozni, ha azt ezen irányelv vonatkozó rendelkezéseinek, valamint az egyenlő bánásmód, az észszerűség, a megfelelő működés és a pártatlanság elvének megfelelően előzetesen jóváhagyták. Márpedig nem kizárt, hogy a típusjóváhagyás bizonyítéka helyett elegendő lehet az azt megállapító egyenértékűségi igazolás benyújtása, hogy a cserealkatrészek megfelelnek a szóban forgó ajánlati felhívásban előírt műszaki követelményeknek.

53

Másodszor meg kell határozni, hogy melyik jogalanynak kell az egyenértékűségi nyilatkozatot kibocsátania, és különösen azt, hogy azokat szükségszerűen a kínált cserealkatrészek gyártójának kell‑e kiállítania, vagy azokat viszonteladó vagy kereskedő is kiállíthatja.

54

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a „gyártó” 2007/46 irányelv 3. cikkének 27. pontjában meghatározott fogalmát lehet megszorítóan értelmezni, ami azzal a hatással jár, hogy az egybeesik „a rész gyártója” fogalmával. Az 1400/2002 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének u) pontja e megközelítés mellett szól. E fogalom azonban tágabb értelemben is érthető, nevezetesen úgy, hogy az magában foglalja a fogyasztóvédelemre vonatkozó uniós szabályozás értelmében vett gyártót vagy azt a gazdasági szereplőt, aki saját nevében és saját felelősségére forgalmazza a mások által gyártott egyenértékű alkatrészeket.

55

E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy mindkét alapügyben felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő, mindkét ügyben azonos módon megfogalmazott kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

56

A 2021. március 16‑i határozattal a Bíróság a C‑68/21. és a C‑84/21. sz. ügyet az írásbeli és szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette.

57

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket. A Bíróság feladata ugyanis az uniós jog minden olyan rendelkezésének értelmezése, amelyre a nemzeti bíróságoknak az eléjük terjesztett jogviták eldöntése érdekében szükségük van, még akkor is, ha e bíróságok az általuk előterjesztett kérdésekben nem jelölik meg kifejezetten ezeket a rendelkezéseket (2019. december 19‑iNederlands Uitgeversverbond és Groep Algemene Uitgevers ítélet, C‑263/18, EU:C:2019:1111, 31. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58

Ennek érdekében a Bíróság a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége, és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározhatja az említett jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a jogvita tárgyára figyelemmel szükséges (2019. december 19‑iNederlands Uitgeversverbond és Groep Algemene Uitgevers ítélet, C‑263/18, EU:C:2019:1111, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

59

A jelen ügyben igaz ugyan, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiben csak a 2007/46 irányelv bizonyos rendelkezéseire, valamint számos jogelvre hivatkozik, mind az e bíróság által nyújtott magyarázatokból, mind pedig az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéseiből kitűnik, hogy az említett kérdések azokra a bizonyítékokra vonatkoznak, amelyeket az ajánlati felhívás keretében az ajánlattevőktől kérni lehet vagy kell. Ebből következik, hogy ahhoz, hogy az előterjesztett kérdésekre hasznos választ lehessen adni, figyelembe kell venni az uniós jog azon rendelkezéseit is, amelyek kifejezetten azon bizonyítékokra vonatkoznak, amelyek benyújtását az ajánlattevőktől valamely ajánlati felhívás keretében kérni lehet vagy kell annak bizonyítása érdekében, hogy ajánlataik megfelelnek az ezen ajánlati felhívásban előírt műszaki leírásnak.

60

E rendelkezések az alapeljárás tárgyát képező ajánlati felhívások tekintetében a 2014/25 irányelv 60. és 62. cikkében szerepelnek. Egyébiránt, amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott, az alapügyben szóban forgó két ajánlati felhívás ezen irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdése, 4. cikkének (1) bekezdése, 11. cikkének (1) bekezdése és 15. cikke alapján ezen irányelv hatálya alá tartozik, mivel azok az ajánlatkérők által az autóbuszos személyszállítás területén a nyilvánosság számára szolgáltatás nyújtására irányuló hálózatot működtető ajánlatkérők árubeszerzéseire vonatkoznak, mivel ezek az árubeszerzések e tevékenység folytatását szolgálják, és mivel az alapügyben szóban forgó szerződések értéke meghaladja az ezen irányelvben meghatározott értékhatárt.

61

Másodszor meg kell állapítani, hogy bár a 2007/46 irányelv – a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről, a 715/2007/EK és az 595/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 2007/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. május 30‑i (EU) 2018/858 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2018. L 151., 1. o.) 88. cikke alapján – 2020. szeptember 1‑jén hatályát vesztette, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból azonban az következik, hogy az alapügyekhez vezető tényekre ezen időpont előtt került sor. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések megválaszolása szempontjából a 2007/46 irányelv rendelkezései relevánsak.

62

Harmadszor, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekből kitűnik, hogy azok csak a 2007/46 irányelv 3. cikkének 24. pontja értelmében vett alkatrésznek minősülő, az ezen irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett szabályozási aktusok által érintett autóbusz‑cserealkatrészekre vonatkozó, az ezen irányelv IV. mellékletében szereplő szabályozásra vonatkoznak.

63

Első, két részre tagolt kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy akként kell‑e értelmezni a 2007/46 irányelv 10. cikkének (2) bekezdését, 19. cikkének (1) bekezdését és 28. cikkének (1) bekezdését, hogy azokkal ellentétes, ha az ajánlatkérő szerv a közszolgáltatás ellátására szánt autóbuszok cserealkatrészeinek szállítására irányuló közbeszerzési eljárás keretében elfogadhat a 2007/46 irányelv IV. mellékletében említett szabályozási aktusok hatálya alá tartozó alkatrészekre vonatkozó olyan ajánlatot, amelyhez nem mellékeltek e cserealkatrészek típusjóváhagyását igazoló tanúsítványt, és nem adtak tájékoztatást az ilyen típusjóváhagyás tényleges meglétéről, vagy a 2014/25/EK irányelv 60. és 62. cikkére tekintettel az elfogadás lehetővé tételéhez elegendő az ajánlattevőtől származó, a jóváhagyott eredeti alkatrészekkel való egyenértékűségről szóló nyilatkozat.

64

E kérdés első részét illetően elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2007/46 irányelv célkitűzése, amint az ezen irányelv (2) és (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, „a tagállamok jóváhagyási eljárásait a teljes harmonizáció elvén alapuló közösségi jóváhagyási eljárással helyettesíteni”, valamint „[a] rendszerekre, alkatrészekre, önálló műszaki egységekre és járművekre vonatkozó műszaki követelményeket [összehangolni], és szabályozási aktusokban […] meghatározni”.

65

Így a 2007/46 irányelv 1. cikkének első bekezdése úgy határozza meg ezen irányelv tárgyát, hogy az „olyan harmonizált keretet hoz létre, amely a hatálya alá tartozó valamennyi új járműnek, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásához szükséges igazgatási rendelkezéseket és általános műszaki követelményeket tartalmaz a Közösségen belül történő nyilvántartásba vételük, értékesítésük és forgalomba helyezésük megkönnyítése érdekében”.

66

Az említett irányelv 1. cikkének második bekezdése szerint ezen irányelv „létrehozza továbbá az ezen irányelvvel összhangban jóváhagyott járművekhez szánt részek és berendezések értékesítésére és forgalomba helyezésére vonatkozó rendelkezéseket”.

67

Ezenkívül az első kérdés terjedelmének körülhatárolása érdekében először is meg kell állapítani, hogy noha a 2007/46 irányelv a típusjóváhagyás több típusát különbözteti meg, az e kérdésben szereplő, kifejezetten az ezen irányelv 10., 19. és 28. cikkére való hivatkozásból arra lehet következtetni, hogy ezen első kérdés csak az említett irányelv 3. cikkének 5. pontja értelmében vett EK‑típusjóváhagyásra vonatkozik, vagyis arra az aktusra, amellyel a tagállam igazolja, hogy egy jármű, rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység típusa megfelel ezen irányelv és a IV. vagy XI. mellékletben felsorolt szabályozási aktusok vonatkozó igazgatási rendelkezéseinek és műszaki követelményeinek.

68

A 2007/46 irányelv 10. cikke ugyanis ezen irányelvnek „Az EK‑típus‑jóváhagyási eljárások elvégzése” című IV. fejezetében szerepel, míg ezen irányelv 19. cikke, amint az címéből kitűnik, az „EK‑típus‑jóváhagyási jelre” vonatkozik, ugyanezen irányelvnek a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában hivatkozott 28. cikkének (1) bekezdése pedig a 2007/46 irányelv 19. cikkére hivatkozik.

69

Másodszor, a 2007/46 irányelv a 6. cikkében meghatározza a járművek EK‑típusjóváhagyása céljából követendő eljárásokat, valamint a 7. cikkében a rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek EK‑típusjóváhagyása céljából követendő eljárást. Mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapeljárásban szóban forgó alkatrészeket nem hagyták jóvá azzal a járműtípussal, amelyhez azokat az ajánlattevők kínálják, hanem azokat az ilyen típusú járművekkel jóváhagyott eredeti alkatrészekkel egyenértékűnek mutatják be, meg kell állapítani, hogy a jelen ügy szempontjából relevánsak a 2007/46 irányelvnek a rendszerek, alkatrészek vagy önálló műszaki egységek EK‑típusjóváhagyására vonatkozó rendelkezései.

70

E tekintetben mindenekelőtt a 2007/46 irányelv 10. cikke (2) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy a tagállamok az EK‑típusjóváhagyást olyan alkatrész vonatkozásában adják meg, amely egyrészt megfelel az adatközlő dokumentációban szereplő információknak, másrészt megfelel az alkalmazandó külön irányelv vagy rendelet műszaki követelményeinek, amint azt ezen irányelv IV. melléklete jelzi.

71

Ezt követően a 2007/46 irányelv 19. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a jóváhagyott típussal megegyezően gyártott minden egyes alkatrészt vagy egységet annak gyártója az alkalmazandó külön irányelv vagy rendelet előírásainak megfelelően EK‑típus‑jóváhagyási jellel lát el.

72

Végül a 2007/46 irányelv 28. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamok csak akkor engedélyezik az alkatrészek vagy önálló műszaki egységek értékesítését vagy forgalomba helyezését, amennyiben azok a vonatkozó szabályozási aktusoknak megfelelnek, és a 19. cikk szerinti megfelelő jelöléssel vannak ellátva.

73

Egyrészt ezen irányelv 10. cikke (2) bekezdésének, 19. cikke (1) bekezdésének, 28. cikke (1) bekezdésének és IV. mellékletének együttes olvasatából kitűnik, hogy az említett irányelv 3. cikkének 1. pontja értelmében vett szabályozási aktusok által érintett, e mellékletben felsorolt alkatrészek jóváhagyásra bocsátási kötelezettség alá esnek, amennyiben e szabályozási aktusok rendelkeznek ilyen jóváhagyásról.

74

Másrészt ebből az következik, amint arra a főtanácsnok az indítványának 51. pontjában rámutatott, hogy az uniós jogalkotó által a 2007/46 irányelv keretében annak bizonyítására választott eszköz, hogy valamely jármű alkatrészei megfelelnek az ezen irányelv IV. mellékletében említett szabályozási aktusokban meghatározott követelményeknek, nem más, mint maga a jóváhagyás.

75

Ezt az értelmezést megerősíti a 2007/46 irányelv (14) preambulumbekezdésének megfelelően a járművek típusjóváhagyására vonatkozó szabályozás fő célja, amely „annak biztosítása, hogy a forgalomba hozott új járművek, alkatrészek és önálló műszaki egységek a biztonság és környezetvédelem magas szintjét biztosítsák”. Az alkatrész EK‑típusjóváhagyásával az érintett tagállam igazolja, amint az a 2007/46 irányelv 3. cikkének 5. pontjában szereplő meghatározásból kitűnik, hogy az alkatrész megfelel az említett irányelv és a IV. vagy XI. mellékletben felsorolt szabályozási aktusok vonatkozó műszaki követelményeinek, és ezáltal megerősíti, hogy az alkatrész a biztonság és környezetvédelem magas szintjét biztosítja.

76

Kétségtelen, hogy a 2007/46 irányelv 19. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy nincs az alkatrészek valamennyi típusához szükség EK‑típusjóváhagyásra. E rendelkezés ugyanis arra a helyzetre vonatkozik, amikor az EK‑típus‑jóváhagyási jel elhelyezésére nincs szükség, ami azt jelenti, hogy az alkatrészek bizonyos típusai mentesülhetnek az ilyen jóváhagyás megszerzésére vonatkozó kötelezettség alól.

77

E megállapítás azonban nem érinti a jelen ítélet 73. pontjában írt azon következtetést, amely szerint a 2007/46 irányelv IV. mellékletében említett szabályozási aktusokban szereplő alkatrészek típusjóváhagyásra bocsátási kötelezettség alá esnek, amennyiben e szabályozási aktusok ilyen típusjóváhagyást írnak elő. Következésképpen az ilyen alkatrészeket ezen irányelv 28. cikke (1) bekezdésének és 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően csak akkor lehet értékesíteni vagy forgalomba helyezni, ha azok rendelkeznek ilyen jóváhagyással.

78

E következtetést nem kérdőjelezi meg az egyenlő bánásmód és a pártatlanság, a teljes körű verseny és a megfelelő ügyintézés elve, amelyekre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik. Először is az egyenlő bánásmód elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely alkatrésztípus jóváhagyásra bocsátási kötelezettség alá esik, e kötelezettség minden gyártót terhel. Amint arra a főtanácsnok az indítványának 56. pontjában lényegében rámutatott, e jóváhagyásra bocsátási kötelezettség nem az eredeti cserealkatrészekkel egyenértékű cserealkatrészek gyártóinak az eredeti cserealkatrészek gyártóihoz képest történő hátrányos megkülönböztetésének következménye.

79

Másodszor, ami az ilyen jóváhagyásra bocsátási kötelezettség versenyre gyakorolt hatását illeti, azon túl, hogy – amint az megállapításra került – e kötelezettség az alkatrészek valamennyi gyártóját terheli, elegendő megállapítani, hogy a 2007/46 irányelv 38. cikke (1) bekezdésének megfelelően a jármű gyártójának az e járműtípushoz tartozó alkatrészek gyártóinak rendelkezésére kell bocsátania az ilyen alkotóelemek EK‑típusjóváhagyásához szükséges minden adatot.

80

Harmadszor, ami a pártatlanság és a megfelelő ügyintézés elvét illeti, a kérdést előterjesztő bíróság nem fejtette ki, hogy ezek az elvek hogyan lehetnek relevánsak a 2007/46 irányelv első kérdésben hivatkozott rendelkezéseinek értelmezése szempontjából.

81

Ami az első kérdés második részét illeti, amely annak meghatározására irányul, hogy az ajánlatkérő szerv az e kérdésben szereplőhöz hasonló közbeszerzési eljárás keretében elfogadhat‑e a 2007/46 irányelv IV. mellékletében említett szabályozási aktusok körébe tartozó alkatrészeket kínáló olyan ajánlatot, amely nem bizonyítja, hogy ezen alkatrészek rendelkeznek típusjóváhagyással, amennyiben az ilyen ajánlatot az ajánlattevő olyan nyilatkozata kíséri, amely szerint az említett alkotóelemek egyenértékűek a típusjóváhagyással rendelkező eredeti alkotóelemekkel, meg kell jegyezni, hogy a „típusjóváhagyás” és az „egyenértékűség” fogalmának, amint arra a fötanácsnok is rámutat indítványának 59. pontjában, különböző a tartalma.

82

Az alkatrész EK‑típusjóváhagyása, amint az a 2007/46 irányelv 3. cikkének 5. pontjából következik, a hatáskörrel rendelkező hatóságok által végzett megfelelő ellenőrzéseket követően azt igazolja, hogy az alkatrésztípus megfelel a 2007/46 irányelv követelményeinek, ideértve az ezen irányelv IV. mellékletében említett szabályozási aktusokban szereplő műszaki követelményeket is.

83

Az „egyenértékűség” fogalmát a 2007/46 irányelv nem határozza meg; annak szokásos jelentése az azonos értékkel vagy funkcióval rendelkezés. Ennélfogva valamely alkatrész egyenértékűsége arra a kérdésre válaszol, hogy ez az alkatrész ugyanolyan jellemzőkkel rendelkezik‑e, mint egy másik alkatrész, függetlenül attól, hogy ez utóbbi rendelkezik‑e típusjóváhagyással, vagy sem. Amint arra a főtanácsnok indítványának 62. pontjában rámutatott, a típusjóváhagyásra és az egyenértékűségre vonatkozó bizonyítékok tehát nem cserélhetők fel egymással, mivel előfordulhat, hogy a típusjóváhagyással rendelkező alkatrész nem egyenértékű az ajánlati felhívásban szereplő eredeti alkatrésszel.

84

Nem kizárt, hogy egy típusjóváhagyással nem rendelkező típus alkatrészei ténylegesen egyenértékűek a vitatott ajánlati felhívásban szereplő eredeti alkatrészekkel. Ugyanakkor, mivel az uniós jogalkotó – amint az a jelen ítélet 77. pontjában szerepel – úgy határozott, hogy az olyan típusú alkatrészeket, amelyek tekintetében a 2007/46 irányelv IV. mellékletében szereplő szabályozási aktusok jóváhagyásra bocsátási kötelezettséget írnak elő, ezen irányelv 28. cikkének (1) bekezdése és 19. cikkének (1) bekezdése értelmében csak akkor lehet értékesíteni vagy forgalomba helyezni, ha az ilyen típusú alkatrész rendelkezik típusjóváhagyással, meg kell állapítani, hogy e típusú alkatrészek tekintetében a típusjóváhagyás nem helyettesíthető az ajánlattevőtől származó egyenértékűségi nyilatkozattal.

85

Ezt a következtetést nem kérdőjelezik meg a 2014/25 irányelv 60. és 62. cikkének rendelkezései, amelyek az olyan ajánlati felhívásban szereplő műszaki leírásokra vonatkoznak, mint amelyek az alapeljárások alapjául szolgáltak, valamint azon bizonyítékokra, amelyek révén az ajánlattevők bizonyítani tudják, hogy ajánlataik megfelelnek e műszaki leírásnak.

86

Ezen irányelv 60. cikkének (2) bekezdéséből következik, hogy azon műszaki leírásoknak, amelyek ezen irányelv 60. cikkének (1) bekezdése értelmében meghatározzák az ugyanezen irányelv hatálya alá tartozó építési beruházás, szolgáltatás vagy áru kívánt tulajdonságait, egyenlő hozzáférést kell biztosítaniuk a gazdasági szereplőknek a közbeszerzési eljáráshoz, és nem járhatnak olyan hatással, amely indokolatlanul akadályozná a verseny biztosítását a közbeszerzés során.

87

A 2014/25 irányelv 60. cikkének (4) bekezdése kivételesen teszi lehetővé, hogy a műszaki leírás utaljon „védjegyre, szabadalomra, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra”, amennyiben ez ahhoz szükséges, hogy a szerződés tárgyának kellően pontos és érthető leírását lehessen adni, és amennyiben az ilyen hivatkozást a „vagy azzal egyenértékű” kifejezés kíséri; e lehetőséggel az alapeljárás tárgyát képező ajánlati felhívásokban éltek.

88

Ilyen esetben a 2014/25 irányelv 60. cikkének (5) bekezdése lehetővé teszi az ajánlattevő számára annak „bármely megfelelő eszközzel [történő bizonyítását,] ideértve [az ezen irányelv 62. cikkében] említett bizonyítási eszközt is”, hogy az általa javasolt megoldások egyenértékű módon megfelelnek a műszaki leírásban meghatározott követelményeknek, ami az ezen irányelv 62. cikkének (1) bekezdésében említett eszközökön – így például megfelelőségértékelő szerv által kiállított tanúsítványon – kívül az ugyanezen irányelv 62. cikkének (2) bekezdése értelmében vett más „megfelelő bizonyítási eszközöket” is magában foglalja.

89

E rendelkezések célja, amint az a 2014/25 irányelv (83) preambulumbekezdéséből is következik, hogy a műszaki leírások összeállítása a funkcionális és teljesítménybeli követelmények megadásával történjen, és hogy elkerüljék a verseny olyan követelmények révén történő mesterséges korlátozását, amelyek egy konkrét gazdasági szereplőnek kedveznek azáltal, hogy az adott gazdasági szereplő által rendszerint kínált áruk, szolgáltatások vagy építési beruházások fő jellemzőit tükrözik.

90

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a 2014/25 irányelv az (56) preambulumbekezdésének megfelelően nem vonatkoztathat el az egyéb uniós jogi szabályok által többek között a biztonságra és a környezetvédelemre vonatkozóan előírt olyan kötelező követelményektől, mint a 2007/46 irányelvben ugyanezen okokból megállapított típusjóváhagyás követelménye.

91

Ennélfogva, amint arra a főtanácsnok az indítványának 80. pontjában rámutatott, a 2014/25 irányelv nem akadályozhatja meg a 2007/46 irányelv alkalmazását, mivel ez utóbbi irányelv a (3) preambulumbekezdésének megfelelően a közúti közlekedésbiztonság, az egészségvédelem, a környezetvédelem, az energiahatékonyság és az illetéktelen használat elleni védelem magas szintjének biztosítására irányul. Tekintve, hogy a 2007/46 irányelv pontosan e célok érdekében írja elő bizonyos jármű‑cserealkatrészek típusjóváhagyásra bocsátását, e követelmény feltétlenné válik, és nem kerülhető meg a 2014/25 irányelvre való hivatkozással.

92

Az alapügyekben a pályázati felhívások olyan alkatrészek szállítására irányultak, amelyek eredeti Iveco vagy azzal egyenértékű cserealkatrészek lehetnek. Márpedig, amint az a jelen ítélet 77. pontjában szerepel, a 2007/46 irányelv IV. mellékletében szereplő szabályozási aktusokban szereplő, típusjóváhagyásra bocsátási kötelezettség alá tartozó alkatrészeket csak akkor lehet értékesíteni vagy üzembe helyezni, ha azok ilyen jóváhagyással rendelkeznek.

93

Következésképpen a 2007/46 irányelv által előírt kötelező követelményeknek való megfelelés érdekében, amennyiben az alkatrészekre típusjóváhagyásra bocsátási kötelezettség vonatkozik, kizárólag az ilyen jóváhagyással rendelkező, tehát forgalmazható alkatrészek tekinthetők egyenértékűnek az említett ajánlati felhívások feltételei értelmében.

94

A fenti megfontolásokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2007/46 irányelv 10. cikkének (2) bekezdését, 19. cikkének (1) bekezdését és 28. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha az ajánlatkérő szerv a közszolgáltatás ellátására szánt autóbuszok cserealkatrészeinek szállítására irányuló közbeszerzési eljárás keretében elfogadhat a 2007/46 irányelv IV. mellékletében említett szabályozási aktusok hatálya alá tartozó alkatrészekre vonatkozó olyan ajánlatot, amelyhez nem mellékeltek e cserealkatrészek típusjóváhagyását igazoló tanúsítványt, amennyiben e szabályozási aktusok ilyen típusjóváhagyást írnak elő.

95

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2014/25 irányelv 60. és 62. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal – a „gyártó” fogalmának a 2007/46 irányelv 3. cikkének 27. pontjában szereplő meghatározására tekintettel – ellentétes, ha az ajánlatkérő szerv a közszolgáltatás ellátására szánt autóbuszok cserealkatrészeinek szállítására irányuló közbeszerzési eljárás keretében elfogadhatja az ajánlattevő által kínált, a 2007/46 irányelv IV. mellékletében említett szabályozási aktusok hatálya alá tartozó alkatrészekre vonatkozó, ezen ajánlattevőtől származó egyenértékűségi nyilatkozatot, amennyiben ez az ajánlattevő – noha ezen alkatrészek gyártójaként tünteti fel magát – csak viszonteladó vagy kereskedő.

96

Amint azt a Bíróság a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 134., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 19. o.) 34. cikkének értelmezését illetően a 2018. július 12‑iVAR és ATM ítéletében (C‑14/17, EU:C:2018:568, 35. pont) megállapította, „amennyiben a szerződési dokumentációban szereplő műszaki leírás valamely védjegyre, adott származásra vagy gyártási folyamatra való hivatkozást tartalmaz, az ajánlatkérőnek meg kell követelnie, hogy az ajánlattevő már az ajánlatában bizonyítsa az általa kínált termékeknek az említett műszaki leírásban meghatározott termékekkel való egyenértékűségét”.

97

Ebben az ítéletben a Bíróság pontosította azt is, hogy az ajánlatkérő szerv „mérlegelési jogkörrel rendelkezik azon eszközök meghatározására, amelyeket az ajánlattevők az ajánlatukban az ezen egyenértékűség igazolása érdekében felhasználhatnak. Ezen jogkört ugyanakkor úgy kell gyakorolni, hogy az ajánlatkérő által elfogadott bizonyítékok ténylegesen lehetővé tegyék az említett ajánlatkérő számára, hogy a részére benyújtott ajánlatokat hasznos módon értékelje, és ne lépje túl az ezen értékelés lefolytatásához szükséges mértéket”.

98

Ugyanezt az értelmezést kell elfogadni a 2004/17 irányelv helyébe lépő 2014/25 irányelv 60. és 62. cikke esetében is, mivel e cikkek az előbbi irányelv 34. cikkéhez hasonlóan megkövetelik, hogy az olyan ajánlattevő, aki élni kíván azon lehetőséggel, hogy a védjegyre, szabadalomra, típusra vagy adott származásra vagy gyártási folyamatra hivatkozással meghatározott termékekkel egyenértékű termékeket kínáljon, már az ajánlatában bármely megfelelő eszközzel bizonyítsa az érintett termékek egyenértékűségét.

99

Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az ajánlatkérő által elfogadott bizonyítási eszközöknek az őt e tekintetben megillető mérlegelési jogkörtől függetlenül lehetővé kell tenniük az ajánlatkérő számára, hogy ténylegesen elvégezze az ajánlat hasznos értékelését annak meghatározása érdekében, hogy az megfelel‑e a szóban forgó ajánlati felhívásban szereplő műszaki leírásoknak.

100

Ahhoz, hogy az egyenértékűségi nyilatkozatot a 2014/25 irányelv 60. cikkének (5) bekezdése és 62. cikkének (2) bekezdése értelmében vett megfelelő eszköznek lehessen tekinteni, annak olyan szervtől kell származnia, amely képes garantálni az egyenértékűséget, ami megköveteli, hogy e szerv viselje az adott alkatrészek műszaki felelősségét, és rendelkezzen az azok minőségének biztosításához szükséges eszközökkel. Márpedig e feltételeknek csak ezen alkatrészek gyártója felelhet meg.

101

Ezt az értelmezést megerősíti a 2014/25 irányelv 62. cikkének (2) bekezdése, amely előírja, hogy megfelelő bizonyítási eszköz lehet „a gyártó műszaki dokumentációja”, ami azt jelenti, hogy e bizonyíték a szóban forgó cserealkatrészek gyártójától származik. Ez az értelmezés megfelel az 1400/2002 rendelet 1. cikke (1) bekezdése u) pontjának is, amelynek értelmében e rendelet alkalmazásában „»megfelelő minőségű tartalék alkatrészek«: kizárólag azok a tartalék alkatrészek, amelyeket olyan vállalkozások állítottak elő, amelyek bármikor tanúsítani tudják, hogy az adott alkatrészek megfelelnek az adott gépjármű összeszerelésekor felhasznált alkatrészek minőségének”. Jóllehet e rendelet 2010. május 31‑én hatályát vesztette, 1. cikke (1) bekezdésének u) pontja megerősíti, hogy az egyenértékűségi nyilatkozatnak ahhoz, hogy releváns legyen, a gyártótól kell származnia.

102

Ezenkívül a 2007/46 irányelv 3. cikkének 27. pontja szerint „»gyártó«: az a személy vagy szerv, aki vagy amely a jóváhagyó hatóságnak felelős a jármű‑típusjóváhagyás vagy az engedélyeztetési eljárás valamennyi vonatkozásáért, valamint a gyártásmegfelelőség biztosításáért. Nem alapvető fontosságú, hogy az érintett személy vagy szerv közvetlenül részt vegyen az engedélyeztetési eljárás tárgyát képező jármű, rendszer, alkatrész vagy önálló műszaki egység gyártásának valamennyi szakaszában”.

103

Jóllehet ez a meghatározás csak a jóváhagyással érintett járművekre és cserealkatrészekre vonatkozik, hasznos információkkal szolgál annak meghatározásához, hogy ki tekinthető valamely alkatrész „gyártójának”, annak vizsgálatához, hogy az ezen alkatrész „gyártójának” minősülő személytől származó egyenértékűségi nyilatkozat megfelelő bizonyítási eszköznek minősülhet‑e. E meghatározásból ugyanis kitűnik, hogy ahhoz, hogy valamely alkatrész „gyártójának” lehessen minősíteni, a vállalkozásnak nem feltétlenül kell közvetlenül részt vennie ezen alkatrész gyártásának minden szakaszában.

104

Ebben az összefüggésben hasznos továbbá a 2007/46 irányelv 3. cikkének 26. pontjában szereplő „eredeti részek vagy berendezések” fogalmának meghatározása, amely szerint „[a]mennyiben az ellenkezőjét nem bizonyítják, ezek a részek eredeti részeknek vélelmezhetők, ha a rész gyártója igazolja, hogy a részek minősége megfelel a kérdéses jármű összeszereléséhez használt alkatrészek minőségének, és azokat a jármű gyártójának előírásai és gyártási szabványai szerint gyártották”.

105

E meghatározásból ugyanis az következik, hogy ahhoz, hogy egy cserealkatrészt eredeti alkotóelemnek lehessen tekinteni, az ilyen értelmű nyilatkozatnak ezen alkatrész gyártójától kell származnia, függetlenül attól, hogy az említett alkatrész gyártására azon jármű gyártója által előírt előírásoknak és gyártási szabványoknak megfelelően került sor, amelyhez azt szánták.

106

Következésképpen meg kell állapítani, hogy ahhoz, hogy az alapügyeket eredményezőkhöz hasonló közbeszerzési eljárások keretében megfelelő bizonyítéknak lehessen tekinteni, valamely alkatrész egyenértékűségi nyilatkozatának ezen alkatrész gyártójától kell származnia, noha e gyártónak nem kell feltétlenül közvetlenül az említett alkatrész gyártásának valamennyi szakaszában részt vennie.

107

Ezzel szemben nem tekinthető megfelelő bizonyítási eszköznek a viszonteladótól vagy kereskedőtől származó egyenértékűségi nyilatkozat.

108

Jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy az alapügyekben az ajánlattevők az általuk kínált alkatrészek „gyártójának” tekinthetők‑e, az e bíróság részére adandó hasznos válasz érdekében pontosítani kell, hogy – ellentétben azzal, amit egyes, a Bíróság előtti eljárásban részt vevő felek előadtak – az a tény, hogy valamely ajánlattevő a szóban forgó ajánlati felhívásban szereplőktől eltérő cserealkatrészeket gyárt, hogy valamely kereskedelmi kamara tagja, vagy hogy tevékenysége minőségbiztosítás tárgyát képezi, nem releváns annak meghatározásához, hogy ezen ajánlattevő az ajánlatában kínált alkatrészek gyártójának tekinthető‑e.

109

Szintén figyelmen kívül kell hagyni azt az érvet, hogy a „gyártó” fogalmának tágabb értelmezésére azért van szükség, mert egyes fogyasztóvédelmi uniós irányelvek – így különösen a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásoknak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25‑i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1999. L 171., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 223. o.) 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja, illetve az áruk adásvételére irányuló szerződések egyes vonatkozásairól, az (EU) 2017/2394 rendelet és a 2009/22/EK irányelv módosításáról, valamint az 1999/44/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. május 20‑i (EU) 2019/771 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2019. L 136., 28. o.; helyesbítés: HL 2019. L 305., 83. o.) 2. cikkének (4) bekezdése – alapján a „gyártó” fogalma úgy értelmezendő, hogy az a kereskedőt is magában foglalja, aki a védjegye elhelyezésével csupán forgalmazza a terméket, anélkül hogy érdemben részt vett volna a gyártási folyamatban. E jogszabályok ugyanis többek között a fogyasztók védelmének biztosítására irányulnak, amint az az 1999/44 irányelv 1. cikkének (1) bekezdéséből és a 2019/771 irányelv 1. cikkéből kitűnik, és így nem relevánsak a közbeszerzésre vonatkozó uniós jogszabályok értelmezése szempontjából.

110

Végül emlékeztetni kell arra, hogy – amint az a jelen ítélet 96. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – az ajánlattevő által kínált termékeknek az ajánlati felhívásban szereplő műszaki leírásban meghatározott termékekkel való egyenértékűségét már az ajánlatban bizonyítani kell, és ez a bizonyíték ténylegesen lehetővé teszi az ajánlatkérő számára, hogy a hozzá benyújtott ajánlatokat hasznosan értékelje. A kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy az alapügyekben ez‑e a helyzet.

111

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2014/25 irányelv 60. és 62. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal – a „gyártó” fogalmának a 2007/46 irányelv 3. cikkének 27. pontjában szereplő meghatározására tekintettel – ellentétes, ha az ajánlatkérő szerv a közszolgáltatás ellátására szánt autóbuszok cserealkatrészeinek szállítására irányuló közbeszerzési eljárás keretében elfogadhatja az ajánlattevő által kínált, a 2007/46 irányelv IV. mellékletében említett szabályozási aktusok hatálya alá tartozó alkatrészekre vonatkozó, ezen ajánlattevőtől származó egyenértékűségi nyilatkozatot, amennyiben ezen ajánlattevő nem tekinthető ezen alkatrészek gyártójának.

112

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott: