1.

Fellebbezésével a PlasticsEurope az Európai Unió Törvényszéke 2020. december 16‑i PlasticsEurope kontra ECHA ítéletének ( 2 ) hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék elutasította az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) 2018. január 3‑i ED/01/2018. sz. határozatának (a továbbiakban: vitatott határozat) megsemmisítése iránti keresetét. A vitatott határozattal az 1907/2006/EK rendelet ( 3 ) XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok jelöltlistáján szereplő biszfenol‑A anyagra vonatkozó meglévő bejegyzést e rendelet 59. cikkének megfelelően oly módon egészítették ki, hogy a bioszfenol‑A‑t az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagként és egyben olyan anyagként azonosították az említett rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében, amely valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorol a környezetre, amely az ugyanezen rendelet 57. cikkének a)–e) pontjában felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot.

2.

A Bíróság kérésének megfelelően a jelen indítvány a fellebbezésben hivatkozott első jogalap első részének elemzésére szorítkozik. Ez a jogalap a REACH‑rendeletnek a Törvényszék általi állítólagosan téves értelmezésén és alkalmazásán alapul, a Törvényszék ugyanis megalapozatlannak minősítette az ECHA határozata ellen benyújtott keresetet, amelyben a fellebbező többek között azt állította, hogy az ECHA több nyilvánvaló értékelési hibát követett el az említett rendelet 57. cikkének f) pontja tekintetében, amely rendelkezés értelmében valamely anyag különös aggodalomra okot adó, endokrinkárosító anyagként való azonosításának azon kell alapulnia, hogy „tudományosan igazolható módon megállapítják, hogy [ez az anyag] valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorol[…] […] a környezetre”, amely az említett rendelet 57. cikkének a)–e) pontjában felsorolt anyagokkal „azonos mértékű aggodalomra” ad okot.

3.

E jogalap első része a Törvényszék által a vitatott határozat bírósági felülvizsgálata során állítólagosan elkövetett hibákra vonatkozik, és így lehetőséget ad a Bíróságnak arra, hogy tisztázza az ilyen felülvizsgálat terjedelmét a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti, különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosításra vonatkozó határozatok tekintetében.

4.

A REACH‑rendelet „A XIV. mellékletben feltüntetendő anyagok” címet viselő 57. cikke felsorolja azokat az anyagokat, amelyek az említett rendelet 58. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően feltüntethetők a XIV. mellékletben, és említésre kerülnek többek között az f) pontban az „olyan anyagok – mint például az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagok, a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező tulajdonságokkal rendelkező anyagok, vagy a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagok –, amelyek esetében nem teljesülnek a d) vagy e) pont kritériumai, és amelyek esetében tudományosan igazolható módon megállapítják, hogy valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorolnak az emberi egészségre és a környezetre, amely az a)–e) pontban felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot, és amelyek meghatározására az 59. cikkben meghatározott eljárással összhangban eseti alapon kerül sor.”

5.

A biszfenol‑A (2,2‑bisz [4‑hidroxifenil]propán vagy 4,4’‑izopropilidén‑difenol, EC‑szám: 201–245–8, CAS‑szám: 0000080–05–7) olyan anyag, amelyet monomerként használnak elsődlegesen olyan polimerek gyártása során, mint a polikarbonát és az epoxigyanták.

6.

A fellebbező egy belgiumi székhelyű és a belga jog szerinti nemzetközi szakmai szervezet, amely képviseli és védi a tagvállalatai, nevezetesen a műanyagtermék‑gyártók és ‑importőrök érdekeit. E tagvállalatok közül néhányan aktív szerepet játszanak a biszfenol‑A európai uniós piacon történő forgalmazásában.

7.

2017. január 4‑én az ECHA elfogadta az ED/01/2017 sz. határozatot, amelynek értelmében a biszfenol‑A‑t fel kell venni a REACH‑rendelet XIV. mellékletébe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájára, azzal az indokkal, hogy ezen anyagot a rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében reprodukciót károsító anyagként azonosították. A Törvényszék elutasította az e határozat megsemmisítésére irányuló keresetet. ( 4 )

8.

2017. július 6‑án az ECHA ügyvezető igazgatója elfogadta az ED/30/2017. sz. határozatot, amelyben az anyagok jelöltlistáján szereplő biszfenol‑A anyagra vonatkozó meglevő bejegyzést oly módon egészítették ki, hogy a biszfenol‑A‑t az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagként és egyben olyan anyagként azonosították, amely a fenti rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorol az emberi egészségre, amely az ugyanezen rendelet 57. cikkének a)–e) pontjában felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot. A fellebbező e határozat megsemmisítése iránt is keresetet nyújtott be, amelyet a Törvényszék ítéletével ( 5 ) elutasított. Az ítélet elleni fellebbezést a Bíróság ezt követően elutasította. ( 6 )

9.

2017. augusztus 29‑én az Umweltbundesamt (szövetségi környezetvédelmi hivatal, Németország) a REACH‑rendelet 59. cikkének (3) bekezdése alapján az e rendelet XV. mellékletének megfelelő dokumentációt (a továbbiakban: a XV. mellékletnek megfelelően elkészített dokumentáció) nyújtott be, és azt javasolta, hogy a biszfenol‑A‑t olyan, az endokrin rendszert károsító anyagként is azonosítsák, amelynek esetében tudományosan igazolható módon megállapított, hogy a rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében valószínűleg súlyos hatást gyakorol a környezetre.

10.

2017. szeptember 5‑én az ECHA közzétette a REACH‑rendelet XV. mellékletének megfelelően elkészített dokumentációt.

11.

Ugyanezen a napon az ECHA a rendelet 59. cikke (4) bekezdésének megfelelően felhívta az összes érintett felet az említett mellékletnek megfelelően elkészített dokumentációval kapcsolatos észrevételeik megtételére.

12.

2017. október 20‑án a fellebbező tagjai nevében benyújtotta észrevételeit az említett mellékletnek megfelelően elkészített dokumentációval kapcsolatban.

13.

Ezt követően a szövetségi környezetvédelmi hivatal 2017. december 14‑i keltezéssel egy dokumentumot állított össze, amely e hatóság válaszait tartalmazza a nyilvános konzultáció során az ECHA által kapott észrevételekre vonatkozóan.

14.

Miután az ECHA megkapta a biszfenol‑A azonosítására vonatkozó észrevételeket, a REACH‑rendelet 59. cikke (7) bekezdésének megfelelően megküldte a dokumentációt a tagállami bizottságnak. A különös aggodalomra okot adó anyagok azonosítására vonatkozó munkaeljárásaival összhangban a tagállami bizottság megkapta a rendelet XV. mellékletének megfelelően elkészített dokumentációt, e bizottság megállapodás‑tervezetét, valamint a biszfenol‑A lényegi tulajdonságainak értékelését tartalmazó, az említett rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti azonosítását alátámasztó munkadokumentumot (a továbbiakban: támogató dokumentum).

15.

A tagállami bizottság a 2017. december 11. és 15. között tartott 57. ülésén egyhangú megállapodásra jutott a biszfenol‑A‑nak a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontjában előírt kritériumoknak megfelelő anyagként történő azonosítása tekintetében, míg négy tagállam tartózkodott a szavazáson, köztük Nagy‑Britannia és Észak‑Írország Egyesült Királysága, amely az ülés jegyzőkönyvéhez csatolt nyilatkozatában fejtette ki tartózkodásának okait. A biszfenol‑A azonosításának indokait a támogató dokumentum 2017. december 14‑én elfogadott, módosított változata ismerteti.

16.

A támogató dokumentum végleges változata számos tanulmány elemzése alapján arra a következtetésre jut, hogy a biszfenol‑A megfelel az endokrinkárosító anyagoknak az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szintjén megállapított és az Európai Bizottság endokrinkárosító anyagokkal foglalkozó szakértői tanácsadó csoportja által értelmezett fogalommeghatározásnak. A támogató dokumentum konkrétan arra a következtetésre jut, hogy az elemzett in vitro és in vivo adatok azt mutatják, hogy a biszfenol‑A bizonyos halfajoknál ösztrogén‑agonistaként, bizonyos kétéltű fajoknál pedig pajzsmirigy‑antagonistaként viselkedik. Ezenfelül e dokumentum kiegészítő jelleggel megállapítja, hogy a gerinctelenek különböző taxonjainak vizsgálata bizonyítja, hogy lehetséges, hogy a biszfenol‑A súlyos hatásai az endokrin hatásmechanizmusából következnek. Végül kifejti, hogy a biszfenol‑A halakra és kétéltűekre gyakorolt hatásait a REACH‑rendelet 57. cikkének a)–e) pontjában felsorolt anyagok, nevezetesen a rákkeltő, mutagén és reprodukciót károsító anyagok, illetve a perzisztens, bioakkumulatív és mérgező anyagok, továbbá a nagyon perzisztens és nagyon bioakkumulatív anyagok által keltettel azonos mértékű aggodalomra okot adónak kell tekinteni. E célból a támogató dokumentum többek között a szervezetekre és állományokra gyakorolt hatások súlyosságára, illetve visszafordíthatatlan jellegére, valamint a biszfenol‑A biztonságos expozíciós szintjének meghatározása során felmerült nehézségekre hivatkozik.

17.

A tagállami bizottságon belüli egyhangú megállapodást követően az ECHA a REACH‑rendelet 59. cikke (8) bekezdésének megfelelően 2018. január 3‑án elfogadta a vitatott határozatot, amelyben az anyagok jelöltlistáján szereplő biszfenol‑A anyagra vonatkozó meglevő bejegyzést oly módon egészítette ki, hogy a támogató dokumentumban kifejtett indokok miatt a biszfenol‑A‑t az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagként és egyben olyan anyagként azonosították az említett rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében, amely valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorol a környezetre, amely az ugyanezen rendelet 57. cikkének a)–e) pontjában felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot.

18.

A Törvényszék Hivatalához 2018. március 23‑án benyújtott keresetlevelével a fellebbező a vitatott határozat megsemmisítése iránt nyújtott be keresetet.

19.

Keresetének alátámasztására a fellebbező négy jogalapra hivatkozott, amelyek közül az első a biszfenol‑A‑nak a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosítása során elkövetett több nyilvánvaló értékelési hibán alapult, a második az említett rendelet 57. cikkének f) pontjával együttesen értelmezett 59. cikkének megsértésén, a harmadik az említett rendelet 2. cikke (8) bekezdése b) pontjának megsértésén, végül a negyedik az arányosság elvének megsértésén.

20.

A Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és a ClientEarth kérte, hogy az ECHA kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. Ezeknek a beavatkozási kérelmeknek helyt adtak.

21.

A megtámadott ítélettel a Törvényszék e keresetet elutasította, és a fellebbezőt kötelezte a költségek viselésére.

22.

A fellebbező azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet és semmisítse meg a vitatott határozatot, másodlagosan pedig, hogy utalja vissza az ügyet az Törvényszék elé, hogy az döntsön a megsemmisítés iránti kérelméről, és kötelezze az ECHA‑t a jelen eljárás költségeinek viselésére, különösen a Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségek viselésére, beleértve a beavatkozók költségeit is.

23.

Az ECHA azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

24.

A Németországi Szövetségi Köztársaság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

25.

A Francia Köztársaság a fellebbezés elutasítását kéri a Bíróságtól.

26.

A ClientEarth azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést, és a fellebbezőt kötelezze a saját költségeinek, valamint az ECHA, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság költségeinek, valamint az ő saját költségeinek viselésére, beleértve az elsőfokú eljárásban felmerült költségeket is.

27.

A vitatott határozat egy vegyi anyagnak a jelöltlistán szereplő, meglévő bejegyzését módosította. Annak érdekében, hogy a vitatott határozatot és annak hatásait a REACH‑rendelet által létrehozott rendszer összefüggésében elhelyezzem, néhány bevezető megjegyzést kell tennem arról a rendszerről, amelyet ez a rendelet az úgynevezett „különös aggodalomra okot adó” anyagok számára tart fenn.

28.

Az ilyen anyagok ugyanis a REACH‑rendelet VII. címében előírt engedélyezési rendszer hatálya alá tartoznak. A rendelet 55. cikkéből kitűnik, hogy az engedélyezési rendszer célja „a belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint – egyidejűleg – a különös aggodalomra okot adó anyagok felhasználásából eredő kockázatok megfelelő ellenőrzésének és annak biztosítása, hogy ezeket az anyagokat fokozatosan megfelelő alternatív anyagokkal vagy technológiákkal helyettesítsék, amennyiben az gazdaságilag vagy műszakilag megvalósítható”.

29.

Ezen engedélyezési rendszerben az első szakasz a különös aggodalomra okot adó anyagok azonosításának és a jelöltlistára való felvételének eljárása a REACH‑rendelet 57. cikkében foglalt kritériumok alapján. A második szakasz ezen anyagoknak az e rendelet XIV. mellékletét alkotó, engedélyköteles anyagok listájára való felvétele. A harmadik és utolsó szakasz pedig az – adott esetben – egy különös aggodalomra okot adó anyag engedélyezéséhez vezető eljárás. ( 7 )

30.

Az engedélyezési rendszer ezen első szakaszában a különös aggodalomra okot adó anyagok azonosítását alapvetően az ECHA‑ra bízták, amely ezt a feladatot a REACH‑rendelet 59. cikkében meghatározott eljárás szerint végzi.

31.

Egy, az ECHA által a REACH‑rendelet 57. cikkében felsorolt (valamely) okból különös aggodalomra okot adó anyagként azonosított, és ennek következtében az anyagok jelöltlistájára felvett anyag (azonnal és automatikusan) nem kerül bele e rendelet XIV. mellékletébe. ( 8 ) Ugyanakkor egy ilyen anyag azonosítása és az anyagok jelöltlistájára történő felvétele a rendelet XIV. mellékletébe való felvételét megelőző szakasz. Ennélfogva egy anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételét követően főszabály szerint kötelezettség keletkezik a forgalomba hozatalához vagy felhasználásához szükséges engedély kérelmezésére.

32.

Egyébiránt elsősorban három, abból eredő jogi kötelezettség áll fenn, hogy egy anyagot különös aggodalomra okot adó anyagként azonosítottak, de még nem vették fel ebbe a mellékletbe. Lényegében az adott anyag forgalmazásában részt vevő gazdasági szereplőknek teljesíteniük kell bizonyos tájékoztatási kötelezettségeket az ECHA, az anyag vagy keverékének átvevői és az adott anyagot tartalmazó árucikkek átvevői felé. ( 9 )

33.

A vitatott határozat az engedélyezési rendszer első szakaszába tartozik. A különbség az, hogy ez a határozat nem eredményezi a biszfenol‑A‑ra vonatkozó bejegyzésnek az anyagok jelöltlistájára első alkalommal történő felvételét. E határozat a már meglévő bejegyzést egészíti ki azzal, hogy – amellett, hogy a REACH‑rendelet 57. cikkének c) pontja értelmében reprodukciót károsító anyagként, valamint az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal rendelkező anyagként és egyben olyan anyagként azonosították, amely a fenti rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében valószínűleg olyan súlyos hatást gyakorol az emberi egészségre, amely a rendelet 57. cikkének a)–e) pontjában felsorolt anyagokkal azonos mértékű aggodalomra ad okot – a biszfenol‑A‑t az endokrin rendszert károsító olyan anyagként is azonosították, amely ilyen mértékű aggodalomra okot adó, súlyos környezeti hatásokkal járhat. Az ezen anyag forgalmazásában részt vevő gazdasági szereplők szempontjából nézve, a vitatott határozat a gyakorlatban kiterjesztheti a biszfenol‑A‑nak a jelöltlistára való felvételéből eredő kötelezettségeik körét.

34.

A fellebbezés első jogalapja négy részből áll. A fellebbezés ezen jogalapra vonatkozó részének címe szerint a fellebbező ezzel azt kifogásolja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és megsértette a tudományos kiválóság elvét. Ez a kifogás e jogalap mind a négy részében megjelenik, és ez a fellebbező által ugyanezen jogalap első részének alátámasztására előadott érvelés fő eleme is.

35.

Az első jogalap első részének alátámasztására a fellebbező ugyanis arra hivatkozik, hogy a megtámadott ítélet 64. pontjában foglalt azon megállapítással, amely szerint nyilvánvaló értékelési hiba csak akkor állapítható meg, ha az ECHA teljesen és tévesen figyelmen kívül hagyott volna egy olyan megbízható tanulmányt, amelynek a felvétele oly módon módosította volna a bizonyítékok átfogó értékelését, hogy a vitatott határozatot megfosztotta volna hitelességétől, a Törvényszék a tudományos kiválóság elvével ellentétesen észszerűtlen küszöböt szabott meg, és lehetővé tette az ECHA számára, hogy a nyilvánvaló értékelési hibák fennállásának bírósági felülvizsgálata nélkül zárjon ki megbízható tudományos tanulmányokat. Ha egy tanulmány megbízható és releváns, eredményeit a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítés szerint kell figyelembe venni, tekintettel az ECHA azon kötelezettségére, hogy minden releváns információt tekintetbe kell vennie.

36.

A fellebbező szerint a megtámadott ítélet emellett elfogadhatatlan és teljesíthetetlen szinten határozza meg az uniós polgárokat terhelő bizonyítási terhet a bizonyítékok bizonyító erejének a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti mérlegelésének vitatása tekintetében, ami ellentétes a ratio legisszel és a bizonyító erőnek az említett rendelet XI. mellékletének 1.2. pontjában említett fogalmával. Az ítélet ugyanis megköveteli, hogy az ECHA által figyelmen kívül hagyott tanulmány olyan jellegű legyen, hogy annak figyelmen kívül hagyásával az ECHA végleges határozatában szereplő átfogó értékelés elveszítette volna a hitelességét. A fellebbező szerint a bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelése fogalmilag akkor alkalmazandó, ha egynél több tanulmány igazolja a következtetést, mivel egyetlen tanulmány nem elegendő az ECHA következtetésének alátámasztásához. Ha a bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelése során nem veszik figyelembe valamely, a biszfenol‑A‑ra vonatkozó megbízható tudományos tanulmány azon eredményeit, amelyek az értékelt tulajdonság szempontjából relevánsak, az nyilvánvaló értékelési hibának, az ECHA azon kötelezettsége elmulasztásának minősül, hogy minden releváns információt figyelembe vegyen, és sérti a tudományos kiválóság elvét.

37.

Az ECHA, a Németországi Szövetségi Köztársaság, a Francia Köztársaság és a ClientEarth szerint a Törvényszék soha nem mondta ki, hogy az ECHA a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítése során figyelmen kívül hagyhatná egy megbízható tudományos tanulmány olyan eredményeit, amelyek az értékelt tulajdonságra vonatkoznak.

38.

A fellebbezés első jogalapjának első része a megtámadott ítélet 64. pontjára vonatkozik, és úgy tűnik, elsősorban a Törvényszék azon megállapítására irányul, amely szerint „[n]yilvánvaló értékelési hiba […] csak akkor állapítható meg, ha az ECHA teljesen és tévesen figyelmen kívül hagyott volna egy olyan megbízható tanulmányt, amelynek a felvétele oly módon módosította volna a bizonyítékok átfogó értékelését, hogy a végleges határozatot megfosztotta volna hitelességétől”.

39.

Az első jogalap első része két érven alapul.

40.

A fellebbező szerint a Törvényszék egyrészt lényegében megengedte az ECHA‑nak, hogy figyelmen kívül hagyjon megbízható és releváns tanulmányokat, másrészt a megtámadott ítélet 64. pontjában elfogadhatatlan és teljesíthetetlen szinten határozta meg az uniós polgárokat terhelő bizonyítási terhet a bizonyítékok bizonyító erejének a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti mérlegelésének vitatása tekintetében, ami ellentétes a ratio legisszel és a bizonyító erőnek az említett rendelet XI. mellékletének 1.2. pontjában említett fogalmával.

41.

E két, együttesen figyelembe vett érv alapján a fellebbező arra következtet, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta a tudományos kiválóság elvét, a bizonyítékok bizonyító erejének fogalmát és az ECHA azon kötelezettségét, hogy minden releváns információt figyelembe kell vennie, amikor elfogadta, hogy az ECHA figyelmen kívül hagyhat egy megbízható és releváns tanulmányt, kivéve, ha e tanulmányt „teljesen és tévesen” hagyja figyelmen kívül, és az említett egyetlen tanulmány figyelembevétele oly módon módosította volna a bizonyítékok átfogó értékelését, hogy a végleges határozatot megfosztotta volna a hitelességétől.

42.

A fellebbező érvelésével lényegében a megtámadott ítélet 64. pontjának utolsó mondatában foglalt azon megállapítást kívánja megkérdőjelezni, amely valamely anyagnak – a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja alapján – különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosításáról szóló határozatnak az uniós bíróság általi bírósági felülvizsgálatának terjedelmére vonatkozik.

43.

Ahhoz, hogy a fellebbező érveléséről dönteni lehessen, előzetesen kontextusba kell helyezni az általa kifogásolt megállapítást.

44.

A megtámadott ítélet 64. pontjának első mondatából, amely szerint „[a]z ECHA által alkalmazott megközelítés, azaz a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítés, valamint a […] rendelkezésére álló széles mérlegelési mozgástér” valamint az említett ítélet 62. és 63. pontjából következik, hogy ez a megállapítás két előfeltevésen alapul. Egyrészt az ECHA széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a különös aggodalomra okot adó anyagoknak a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti azonosítása tekintetében, ( 10 ) másrészt a jelen esetben a biszfenol‑A ilyen anyagként való azonosítása során az ECHA a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítést alkalmazta. ( 11 )

45.

Amint azt az alábbiakban bemutatom, ez a két előfeltevés nem független valamely anyagnak – a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja alapján – különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosításával kapcsolatos keresetet elbíráló uniós bíróság által gyakorolt bírósági felülvizsgálat terjedelmétől.

46.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely uniós hatóságnak a feladata ellátása során összetett értékeléseket kell elvégeznie, ebből következően széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek a gyakorlása korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik. ( 12 ) Mivel ugyanis az uniós hatóságok különösen a tudományos és műszaki jellegű, rendkívül összetett tények értékelésében széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk megtett intézkedések természetének és terjedelmének meghatározása tekintetében, az uniós bíróság felülvizsgálatának annak vizsgálatára kell korlátozódnia, hogy az ilyen jogkör gyakorlása nem volt‑e nyilvánvalóan hibás, vagy nem követtek‑e el hatáskörrel való visszaélést, illetve hogy e hatóságok nem lépték‑e nyilvánvalóan túl a mérlegelési jogkörüket. Ebben a kontextusban az uniós bíróság nem helyettesítheti a saját, tudományos és műszaki jellegű ténybeli megállapításaival az uniós hatóságok megállapításait, amelyeket a Szerződés e feladat elvégzésére kizárólagosan felhatalmazott. ( 13 )

47.

Tekintettel a vitatott határozat tárgyára és hatásaira, ( 14 ) ez az ítélkezési gyakorlat tökéletesen alkalmazható a jelen ügyre.

48.

A REACH‑rendelet XIV. mellékletében feltüntetendő jelölt anyagok azonosítása ugyanis a tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek rendkívül összetett értékelését jelenti. Ez az azonosítás a technikai, tudományos és közigazgatási szempontok hatékony kezelése révén történik, amelyet az uniós jogalkotó az ECHA‑ra bízott. ( 15 ) Az ECHA független központi szervként látja el ezt a feladatot, tiszteletben tartva az említett rendelet X. címében meghatározott szabályokat, különösen az átláthatóság, a csalás elleni küzdelem és a felelősség tekintetében. Az ECHA tehát nem versenytársa vagy ellenfele a vegyi anyagok forgalmazásában részt vevő gazdasági szereplőknek.

49.

Egyébiránt a Polyelectrolyte Producers Group és társai kontra Bizottság végzésben ( 16 ) a Bíróság a Törvényszék egy olyan ítélete ellen benyújtott fellebbezést bírált el, amelyben a Törvényszék elutasított egy, a REACH‑rendelet VIII. címe alapján elfogadott, a rendelet XVII. mellékletét módosító bizottsági rendelet megsemmisítése iránti keresetet. Ez a melléklet egyes veszélyes anyagok, keverékek és árucikkek gyártására, forgalmazására és felhasználására vonatkozó korlátozásokat tartalmaz. Az említett melléklet módosítása, amely a Törvényszékhez benyújtott kereset tárgyát képezte, egy olyan anyagra vonatkozó szöveg módosítását jelentette, amely már korlátozás alá esett.

50.

A Bíróság által elbírált fellebbezésben a fellebbezők azt kifogásolták, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor csupán azt állapította meg, hogy az uniós intézmények nem követtek el nyilvánvaló hibát vagy hatáskörrel való visszaélést, illetve nem lépték túl nyilvánvalóan mérlegelési jogkörük határait.

51.

E tekintetben a Bíróság először is megerősítette a jelen indítvány 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat alkalmazhatóságát, ( 17 ) helyben hagyva a Törvényszék azon megállapítását, amely szerint „az uniós [intézmények] széles mérlegelési jogköre, amelynek gyakorlása csak korlátozott bírósági felülvizsgálat alá tartozik, […] bizonyos mértékig az alapvető adatok megállapítására is [vonatkozik]”. ( 18 ) Másodszor, a Bíróság megállapította, hogy a Törvényszék nem sértette meg nyilvánvalóan a fellebbezők igazságszolgáltatás igénybevételéhez való jogát, mivel a fellebbezők érdekeik védelmének biztosítása érdekében nyilvánvalóan módjukban állt megtámadni a vitatott rendeletet.

52.

Emellett a Polyelectrolyte Producers Group és társai kontra Bizottság végzésben ( 19 ) kifejtettekkel azonos érvelést követve a Bíróság a fellebbezéseket a jelöltlistára való felvételről szóló határozatokkal összefüggésben is elutasította. ( 20 )

53.

A vitatott határozat elfogadásakor az ECHA tehát széles mérlegelési jogkörrel rendelkezett, amely a jelen indítvány 46. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint hatással van a Törvényszék által végzett bírósági felülvizsgálat terjedelmére. Ez a hatás mind a határozat megsemmisítését kérő felperesre háruló bizonyítási teherre, mind pedig az uniós bíróság általi felülvizsgálat alá tartozó hibák jellegére vonatkozik.

54.

Következésképpen, amennyiben az első jogalap első részében a fellebbező azt kifogásolja, hogy az Törvényszék tévesen állapította meg az uniós polgárokat terhelő bizonyítási terhet a bizonyítékok bizonyító erejének a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti mérlegelésének vitatása tekintetében, először megvizsgálom a jelen indítvány 46. pontjában említett ítélkezési gyakorlatnak az ECHA határozatát megkérdőjelezni kívánó felperesre háruló bizonyítási teherre gyakorolt hatását. Másodszor, elemezni fogom ennek az ítélkezési gyakorlatnak az uniós bíróság általi felülvizsgálat alá tartozó hibák jellegére vonatkozó hatását.

55.

A jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló területen, amelyen az uniós hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, a bírósági felülvizsgálatot a Törvényszéknek a jelen indítvány 46. pontjában említett ítélkezési gyakorlat tiszteletben tartásával kell gyakorolnia.

56.

Így először is, mivel a jelen ügyre alkalmazandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróság nem helyettesítheti az ECHA értékelését a tudományos és technikai jellegű ténybeli elemekre vonatkozó saját értékelésével, a felperes nem késztetheti a Törvényszéket arra, hogy az ilyen elemek újbóli értékelését végezze el, mivel az ECHA az a hatóság, amelyre az uniós jogalkotó a különös aggodalomra okot adó anyagok azonosítását bízta. A felperes tehát általános kijelentésekkel nem késztetheti az uniós bíróságot arra, hogy az ECHA által elkövetett hibákat keressen.

57.

Ezen túlmenően még azokon a területeken is, ahol a jogszerűség vizsgálata korlátlan felülvizsgálati jogkörrel egészül ki, és ahol az uniós bíróság jogosult arra, hogy az uniós hatóság értékelését saját értékelésével helyettesítse, az imperatív jogalapok kivételével, amelyeket a bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, a felperesnek kell felhoznia az e hatóság határozatával szembeni jogalapokat, és neki kell bizonyítékokat előterjesztenie e jogalapok alátámasztása érdekében. ( 21 ) Ez még inkább vonatkozik, különösen a kontradiktórius eljárás elvéből következően, a különös aggodalomra okot adó anyagok azonosítására, ahol a bírósági felülvizsgálat terjedelme korlátozott.

58.

Másodszor, azt a megfontolást, amely szerint – tekintettel az uniós bíróság által a vegyi anyagok területén elvégzendő felülvizsgálat terjedelmére – a felperes érveinek lehetővé kell tenniük e bíróság számára annak megállapítását, hogy az uniós hatóság nyilvánvalóan túllépte mérlegelési jogkörének határait, a Bíróságnak az érvényesség értékelésére vonatkozó előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tekintetében ugyanezen a területen kialakított ítélkezési gyakorlata is alátámasztja. ( 22 ) Ha az uniós bíróság csak az elé terjesztett érvek alapján dönt abban a kérdésben, hogy a mérlegelési jogkör nyilvánvaló túllépése miatt meg kell‑e állapítani valamely jogi aktus érvénytelenségét, akkor ennek ugyanígy kell lennie a megsemmisítés iránti keresetek esetében is.

59.

Harmadszor, az a megfontolás, hogy a felperes érveinek lehetővé kell tenniük az uniós bíróság számára annak megállapítását, hogy az uniós hatóság nyilvánvalóan túllépte‑e a mérlegelési jogkörének határait, úgy tűnik, egybecseng a Bíróságnak a vegyi anyagok területén kívüli területeken – például a közös agrárpolitika és a halászat területén ( 23 ) – kialakított ítélkezési gyakorlatával, ahol az uniós hatóságok szintén széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a rendkívül összetett ténybeli elemek tekintetében. Ezenfelül az említett ítélkezési gyakorlat szerint az uniós hatóságoknak ilyen ügyekben legalábbis világosan és egyértelműen be kellene tudniuk nyújtani és tudniuk kellene ismertetni azokat az alapvető adatokat, amelyeket figyelembe kellett venniük e jogi aktus vitatott intézkedéseinek megalapozásához, és amelyektől mérlegelési jogkörük gyakorlása függött. ( 24 )

60.

Összefoglalva, a jelen indítvány 46. pontjában említett ítélkezési gyakorlat fényében a fellebbezőnek ahhoz, hogy megkérdőjelezhesse a vitatott határozatot, olyan érveket kellett volna az Törvényszék elé terjesztenie, amelyek lehetővé teszik ez utóbbi számára, hogy megvizsgálja és megállapítsa, hogy az ECHA nyilvánvaló értékelési hibát követett el, vagy visszaélt mérlegelési jogkörével, vagy nyilvánvalóan túllépte e jogkörének határait.

61.

A jelen indítvány 46. pontjában említett ítélkezési gyakorlat szerint az uniós bíróság csak a mérlegelési jogkör gyakorlása során elkövetett nyilvánvaló hibákat vizsgálhatja felül.

62.

Az első jogalap első része azt a kérdést veti fel, hogy az ECHA elkövet‑e ilyen nyilvánvaló hibát a mérlegelési jogkör gyakorlása során, amikor figyelmen kívül hagy egy olyan tanulmányt, amely – még ha az alapvető adatok között szerepelne is – nem módosítaná a bizonyítékok átfogó értékelését oly módon, hogy a végleges határozatot megfosztaná a hitelességétől.

63.

A jelen esetben a rendkívül összetett tudományos és technikai jellegű ténybeli elemek átfogó értékelése arra késztette az ECHA‑t, hogy az uniós jogalkotó által rábízott feladatának ellátása során úgy ítélje meg, hogy a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja szerinti anyagok jelöltlistáján szereplő, a biszfenol‑A‑ra vonatkozó meglévő bejegyzést ki kell egészíteni.

64.

E következtetés levonásához az ECHA‑nak egyrészt mérlegelnie kellett, hogy az érintett anyag „valószínűleg” súlyos hatást gyakorol‑e az emberi egészségre vagy a környezetre, másrészt pedig e hatások a REACH‑rendelet 57. cikkének a)–e) pontjában felsorolt anyagokkal „azonos mértékű aggodalomra ad[nak‑e] okot”. ( 25 )

65.

A jelen ügyben erre a következtetésre a bizonyítékok átfogó értékelése alapján, a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítés alkalmazásával jutottak. A fellebbező nem az ECHA által választott megközelítést vitatja, hanem a végrehajtása bírósági felülvizsgálatának terjedelmét.

66.

A bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítés szerint egy anyag különös aggodalomra okot adó anyagként való azonosítása nem egyetlen tudományos tanulmány eredményein vagy egyetlen tudományos bizonyítékon alapul. Ezt a megközelítést tehát akkor lehet alkalmazni, ha egyetlen tanulmány önmagában nem elegendő annak eldöntésére, hogy egy anyagot a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja alapján különös aggodalomra okot adó anyagként kell‑e azonosítani.

67.

A fellebbező a Törvényszéknek a megtámadott ítélet 64. pontjának utolsó mondatában kifejtett megállapításának megcáfolására azt a kérdést veti fel, hogy egy tanulmány hogyan cáfolhatja meg a bizonyítékok összességéből levont átfogó következtetést, noha a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítés szerint és a REACH‑rendelet XI. mellékletének 1.2. pontjára tekintettel maga a következtetés nem alapulhat egyetlen tanulmányon.

68.

A megtámadott ítéletből azonban nem tűnik ki, hogy a Törvényszék szerint az ECHA határozatának megsemmisítését eredményező nyilvánvaló hiba csak akkor fordulhat elő, ha egy tanulmánynak az alapvető adatok közé történő felvétele módosítaná az arra vonatkozó átfogó következtetést, hogy egy anyagot fel kell‑e venni a jelöltlistára vagy sem.

69.

Tekintettel ugyanis az azokon területeken kialakult ítélkezési gyakorlatra, ahol az uniós hatóságok összetett értékeléseket végeznek, inkább úgy kell tekinteni, hogy a megtámadott ítélet szerint a fellebbezőnek ahhoz, hogy nyilvánvaló hibát mutasson ki olyan elemek révén, amelyek megfosztják „hitelességétől” a tényeknek az uniós hatóság által végzett értékelését, nem kell teljes mértékben cáfolnia az említett hatóság által végzett elemzést vagy az általa ezen elemzés alapján kapott eredményt. Ezzel szemben az említett hatóság által végzett összetett értékelés „megcáfolásához” szükséges, kellően komoly hiba fennállását kell bizonyítania. ( 26 )

70.

A megtámadott ítélet 64. pontja utolsó mondatának ez az értelmezése akkor válik egyértelművé, ha e mondatot az ítéletben foglalt valamennyi megfontolás fényében értelmezzük.

71.

A Törvényszék ugyanis nem utasította el a fellebbező által felhozott jogalapokat és érveket azzal, hogy pusztán azt vizsgálta, hogy az ECHA által állítólag mellőzött tanulmány figyelembevétele módosítaná‑e azt az átfogó következtetést, hogy a biszfenol‑A a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja értelmében különös aggodalomra okot adó anyag.

72.

Ennek illusztrálására be fogom mutatni, hogy az ECHA és a beavatkozók állításának megfelelően ( 27 ) és a fellebbező állításával ellentétben a Törvényszék nem „engedte meg” az ECHA‑nak, hogy figyelmen kívül hagyjon megbízható és releváns bizonyítékokat. ( 28 ) Sőt, Törvényszék azt sem „engedte meg” az ECHA‑nak, hogy mellőzzön olyan tanulmányokat, amelyek figyelembevétele nem módosítaná azt az átfogó következtetést, hogy a biszfenol A‑t különös aggodalomra okot adó anyagként kell azonosítani.

73.

A fellebbező érvelése szerint a Törvényszék „megengedte” az ECHA‑nak, hogy figyelmen kívül hagyja a megbízható és releváns tanulmányokat, gyakorlatilag mentesítve az ECHA‑t a nyilvánvaló értékelési hibák bírósági felülvizsgálata alól.

74.

Először is azonban a Törvényszék a megtámadott ítélet 64. pontjának utolsó mondatában kimondta, hogy bizonyos esetektől eltekintve ( 29 ) az egy megsemmisítésre irányuló kereset keretében valójában nem lehet felróni az ECHA‑nak, hogy figyelmen kívül hagyott egy megbízható tanulmányt. A megtámadott ítélet e pontjából tehát nem következik, hogy az ECHA – anélkül, hogy a határozatának megsemmisítését ne kockáztatná – figyelmen kívül hagyhatna bármilyen megbízható és releváns tanulmányt.

75.

Másodszor, a megtámadott ítélet 64. pontjának első mondata szerint „az ECHA kizárhat olyan tanulmányokat, amelyeket az elvégzett értékelés belső koherenciájával összefüggő, megalapozott okokból nem tart relevánsnak”. ( 30 ) A Törvényszék tehát eleve nem azt mondta ki, hogy az ECHA„kizárhat” általa relevánsnak ítélt tanulmányokat is. E tekintetben általánosabban fogalmazva, valamely bizonyíték relevanciájának megállapítása az ügyben döntésre hivatott hatóság mérlegelésének eredménye, bár ez a mérlegelés lehet hibás, és legalábbis elvben és/vagy bizonyos feltételek mellett bírósági felülvizsgálat tárgyát képezheti. ( 31 )

76.

Harmadszor, a megtámadott ítélet 64. pontjának első mondatát, amely szerint „az ECHA kizárhat olyan tanulmányokat, amelyeket az elvégzett értékelés belső koherenciájával összefüggő, megalapozott okokból nem tart relevánsnak”, egy olyan megjegyzés követi, amely az ezen első mondat által megállapított összefüggés része („e tekintetben”). E megjegyzés szerint „a biszfenol‑A a világ egyik legtöbbet vizsgált anyaga”. A Törvényszék szerint ebből az következik („következésképpen”), hogy „az uniós intézményeket terhelő azon kötelezettség, hogy valamennyi releváns bizonyítékot figyelembe vegyenek, nem jelentheti azt, hogy valamennyi elkészített tanulmányt, függetlenül azok megbízhatóságától vagy relevanciájától, kivétel nélkül mindenképpen bele kell vonni az ECHA értékelésébe”. ( 32 )

77.

Természetesen igaz, hogy a „függetlenül azok megbízhatóságától vagy relevanciájától” kifejezés önmagában véve arra utalhat, hogy a Törvényszék szerint az ECHA‑nak nem feltétlenül kell minden tanulmányt, még a nagy megbízhatóságú és/vagy releváns tanulmányokat sem az értékelésébe bevonnia. Más szavakkal, az ECHA‑nak nem kell figyelembe vennie ezeket a tanulmányokat, függetlenül attól, hogy megbízhatóak és/vagy relevánsak.

78.

Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a megtámadott ítélet 64. pontjának harmadik mondatában a Törvényszék azt kívánta jelezni, hogy az ECHA‑nak nem feltétlenül kell minden tanulmányt figyelembe vennie az értékelésében, figyelmen kívül hagyva azt, hogy egy tanulmány nem különösebben megbízható és/vagy releváns („függetlenül azok megbízhatóságától vagy relevanciájától”).

79.

A megtámadott ítélet 125. és 174. pontjában szereplő, az ítélet 64. pontjára történő kifejezett hivatkozások az ítélet ezen utóbbi pontjának ilyen értelmezése mellett szólnak. Támogatják ugyanis a Törvényszék azon álláspontját, hogy egy tanulmány vagy az abban szereplő adatok alacsony megbízhatósága nem feltétlenül zárja ki, hogy az ECHA az adott tanulmányt felhasználja egy anyag értékelésében. ( 33 )

80.

Továbbá, függetlenül attól, hogy a megtámadott ítélet 64. pontját hogyan kell értelmezni, meg kell vizsgálni, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet e pontjában foglalt általános jellegű megállapításokat alkalmazta‑e, és ha igen, milyen mértékben a fellebbező keresete jogalapjainak és érveinek elutasításához. Ha ugyanis ezek az általános jellegű megállapítások nem eredményezik az ezen jogalapok és érvek tekintetében a Törvényszék által elfogadott jogi megoldást, akkor a megtámadott ítélet e pontja tekintetében hivatkozott téves jogalkalmazás – még ha be is bizonyosodna – mindenesetre nem eredményezheti az ítélet hatályon kívül helyezését.

81.

Következésképpen, a jelen indítvány 78–80. pontjában kifejtett okokból, valamint annak megállapítása érdekében, hogy a Törvényszék – a megtámadott ítélet 64. pontjában kifejtett megállapításai alapján – mit tekintett olyan nyilvánvaló mérlegelési hibának, amely a vitatott határozat megsemmisítését eredményezheti, megvizsgálom, hogy ez az uniós bíróság hogyan végezte el a fellebbezőnek az ECHA által állítólagosan figyelmen kívül hagyott tanulmányokkal kapcsolatos jogalapjainak és érveinek bírósági felülvizsgálatát.

82.

A fortiori ennek során megvizsgálom a fellebbező által az első jogalapja bevezető részében előadott azt az érvelést is, miszerint a Törvényszék „jóváhagyta [az ECHA] azon megközelítését, hogy tudományos adatok közül önkényesen válogat [»cherry‑picking «] az általa megcélzott azon hipotézis alátámasztása érdekében, amely szerint a biszfenol‑A megfelel a [REACH‑]rendelet 57. cikkének f) pontjában meghatározott kritériumoknak, többek között azzal, hogy egyrészt szelektíven figyelmen kívül hagyta azokat a megbízható tudományos tanulmányokat, amelyek eredményei nem támasztották alá ezt a hipotézist, másrészt pedig olyan nem megbízható tudományos tanulmányokra támaszkodott, amelyek eredményei látszólag alátámasztották ezt a hipotézist”. ( 34 )

83.

Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy ellentétben azzal, amit a fellebbezésben használt terminológia sugall, nincs olyan, hogy az „ECHA hipotézise”, amelyet az ECHA bármilyen módon igyekezne alátámasztani, ami ebben az esetben a tanulmányok közti önkényes válogatás formájában történt volna. Amint azt a REACH‑rendelet (15) preambulumbekezdése tisztázza, az ECHA‑t azért hozták létre, hogy „[uniós] szinten […] biztosít[sa] e rendelet technikai, tudományos és közigazgatási szempontjainak hatékony kezelését”. Amint a jelen indítvány 48. pontjában már említettem, ezt a feladatot független központi szervként látja el. A jelen ügyhöz hasonló esetekben a kérdéses hipotézis az ECHA által eredetileg megfogalmazott hipotézist jelenti, amelyet az ECHA vizsgálatnak vet alá, amely adott esetben a hipotézis megerősítését vagy megcáfolását eredményezi.

84.

Ha egy anyagnak a REACH‑rendelet 57. cikkének f) pontja alapján különös aggodalomra okot adó anyagként történő azonosításáról van szó, a hipotézis az, hogy egyrészt az érintett anyag „valószínűleg” súlyos hatást gyakorol az emberi egészségre vagy a környezetre, másfelől pedig e hatások a REACH‑rendelet 57. cikkének a)–e) pontjában felsorolt anyagokkal „azonos mértékű aggodalomra ad[nak] okot”. ( 35 )

85.

Módszertani szempontból egy vizsgált hipotézis nem kérdés vagy alternatíván alapuló állítás („[…] vagy nem”) formáját ölti. Márpedig a hipotézis nem elfogult. A hipotézist meg lehet erősíteni vagy meg lehet cáfolni, de tudományos szempontból mindkét eredmény egyformán kielégítő.

86.

Az érdemi részt illetően a Törvényszék egy tanulmány relevanciáját nem az ECHA által vizsgált hipotézisnek való megfelelés szempontjából határozta meg, megengedve ezzel az ECHA‑nak, hogy azonnal kizárjon minden olyan tanulmányt, amely az eredményét tekintve nem felel meg ennek a hipotézisnek.

87.

Ezzel szemben a megtámadott ítélet 64. pontjának első mondatát, amely szerint „az ECHA kizárhat olyan tanulmányokat, amelyeket az elvégzett értékelés belső koherenciájával összefüggő, megalapozott okokból nem tart relevánsnak”, úgy értelmezem, hogy a Törvényszék szerint ez az ügynökség úgy tekintheti, hogy nem különösen relevánsak azok a tanulmányok, amelyek nem alkalmasak egy hipotézis megcáfolására, illetve – még ha a jelen ügyben ez nem is része a fellebbező érvelésének – megerősítésére. Az a megállapítás, hogy egy tanulmány nem alkalmas erre, önmagában egy tanulmány vizsgálatának eredménye. Ez a megállapítás egy tanulmány arra vonatkozó alapos vizsgálatának eredménye, hogy képes‑e megerősíteni vagy megcáfolni a kérdéses hipotézist.

88.

A megtámadott ítélet 64. pontjának első mondatában szereplő fenti szövegrész ilyen értelmezését az ítélet egyéb pontjainak vizsgálata is alátámasztja.

89.

A megtámadott ítélet 65. pontjából kitűnik, hogy a Törvényszék a 62–64. pontban foglalt „előzetes észrevételek” fényében megvizsgálta, hogy az ECHA nyilvánvaló értékelési hibát követett‑e el azáltal, hogy nem vette figyelembe a fellebbező által hivatkozott négy tanulmányt. ( 36 )

90.

E tekintetben, amint az a megtámadott ítélet 67. és 69. pontjából kitűnik, a Törvényszék úgy vélte, hogy az ECHA, ha közvetve is, de figyelembe vett e négy tanulmány közül kettőt. Az említett ítélet 64. pontjában foglalt megállapításoknak az ECHA által „figyelmen kívül hagyott” tanulmányokkal kapcsolatos végrehajtásának vizsgálata során tehát az említett ítélet 66. és 68. pontjában említett két tanulmányra kell összpontosítani.

91.

Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 66. pontjában megállapította, az ECHA nem tartotta különösen relevánsnak a Bjerregaard és társai tanulmányt (2008). A Törvényszék szerint lehetett úgy tekinteni, hogy e tanulmány eredményei nem meggyőzőek a biszfenol‑A‑nak a halak ivarmirigyeinek fejlődésére gyakorolt hatását illetően, mivel – amint azt a tanulmány szerzői is elismerték – a vizsgálatban szereplő expozíciós időtartam a szexuális differenciálódás időtartamának túl rövid részére terjedt ki. Más szóval a Bjerregaard és társai (2008) tanulmánya nem volt alkalmas rá, hogy cáfolja az ECHA által vizsgált hipotézist, mivel a tanulmány eredményeiből levonható következtetés a halak biszfenol‑A‑nak való expozíciós időtartama miatt korainak tekinthető. A Törvényszék véleménye szerint az ECHA ezért nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül úgy ítélhette meg, hogy a Bjerregaard és társai tanulmány (2008) nem minősül releváns bizonyítéknak.

92.

Ugyanebben az értelemben a Törvényszék a megtámadott ítélet 68. pontjában megállapította, hogy az ECHA nem követett el hibát, amikor nem támaszkodott a Lee‑tanulmányra (2010), mivel először is az e tanulmányban vizsgált szervezeteket érő endokrinkárosítás tudományos szinten még nem volt kellőképpen ismert. Másodszor, a Törvényszék rámutatott, hogy a fellebbező nem fejtette ki, és nem is bizonyította, hogy e tanulmány eredményei, amelyek nem számolnak be endokrin‑közvetítő hatásokról, mennyiben mondanak ellent annak, hogy a biszfenol‑A‑t olyan bizonyítékok alapján azonosítsák különös aggodalomra okot adó anyagként, amelyek nem a gerinctelenekre vonatkoznak, így ezen eredmények vitatják az elvégzett értékelés bizonyítékainak bizonyító erejét. Következésképpen a Törvényszék szerint az ECHA nyilvánvaló értékelési hiba elkövetése nélkül úgy ítélhette meg, hogy a Lee‑tanulmány (2010) nem minősül releváns bizonyítéknak, mivel a fellebbező nem fejtette ki és nem is bizonyította, hogy az említett tanulmány milyen mértékben járulhatna hozzá az ECHA által vizsgált hipotézis megcáfolásához.

93.

Így egyrészt a Törvényszék számára egy tanulmány „relevanciája” abban nyilvánul meg, hogy a REACH‑rendelet 59. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítés alkalmazásával az ECHA által vizsgált hipotézist képes‑e megcáfolni vagy alátámasztani.

94.

Másrészt a megtámadott ítélet 64. pontjának utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy a Törvényszék érvelése szerint az ECHA‑nak csak akkor róható a terhére a mérlegelési jogkörének gyakorlása során elkövetett nyilvánvaló hiba, ha „teljesen” figyelmen kívül hagyott egy megbízható tanulmányt, amely hozzájárulhatott volna az általa vizsgált hipotézis megcáfolásához vagy esetleg megerősítéséhez. Továbbá, amint az a jelen indítvány 60. pontjában kifejtett megfontolásokból kitűnik, a felperes feladata, hogy olyan érveket terjesszen elő a Törvényszék elé, amelyek lehetővé teszik a Törvényszék számára, hogy megvizsgálja és megállapítsa, hogy az ECHA ilyen nyilvánvaló hibát követett el.

95.

Ebben a tekintetben a bizonyítékok bizonyító erején alapuló megközelítés azt feltételezi, hogy az illetékes hatóság megvizsgálja az összes releváns információt annak érdekében, hogy megállapíthassa, hogy egy anyagot különös aggodalomra okot adó anyagként kell‑e azonosítani. E megközelítés alkalmazása azt jelenti, hogy az anyag azonosítása az adatok teljes köre alapján történik, amely lehetővé teszi az illetékes hatóság számára, hogy a REACH‑rendelet 57. és 59. cikke szerinti mérlegelési jogkörét gyakorolja, figyelembe véve a hatóság határozatának elfogadásakor rendelkezésre álló összes releváns bizonyítékot.

96.

Technikai és/vagy módszertani szempontból a bizonyítékok bizonyító erejének mérlegelése előtt megfogalmazható az a megfontolás, hogy egy tanulmány irreleváns, mivel nem képes megcáfolni vagy megerősíteni az ECHA által vizsgált hipotézist. Valójában nincs értelme olyan bizonyíték bizonyító erejéről állást foglalni, amely a vizsgált összefüggésben irreleváns. Mindenesetre, ha valamely bizonyíték irreleváns voltának megállapítását annak gondos vizsgálata előzi meg, abból a szempontból, hogy az adott összefüggésben vizsgált hipotézis megerősítésére vagy megcáfolására alkalmas‑e, akkor valamely bizonyíték irreleváns voltának megállapítása egyenértékű annak megállapításával, hogy a keresett összefüggésben az adott bizonyítéknak nincs bizonyító ereje.

97.

Továbbá az a megközelítés, amely szerint a tanulmányok relevanciájának meghatározása megelőzi a bizonyító erő mérlegelését, összhangban van a REACH‑rendelet XI. mellékletének 1.2. pontjával, amelyre a fellebbező a fellebbezésében hivatkozik.

98.

E pont első bekezdése szerint „[t]öbb, egymástól független információs forrásból származó adat elegendő bizonyítékkal szolgálhat annak a feltételezésnek/következtetésnek a levonásához, miszerint egy anyag adott veszélyes tulajdonsággal rendelkezik vagy nem rendelkezik, míg e vélemény alátámasztásához az egyes forrásokból nyert különálló információk önmagukban nem tekinthetők elegendőnek”.

99.

A fellebbező állításával ellentétben ebből nem következik, hogy minden bizonyítékot figyelembe kell venni, ha a határozat nem egyetlen tudományos tanulmány eredményein vagy egyetlen tudományos bizonyítékon alapul. Másfelől ezek mindenképpen „egymástól független információs források”, amelyek alkalmasak arra – és ezért a megtámadott ítélet 64. pontja értelmében „relevánsak” abból a szempontból –, hogy „elegendő bizonyítékkal szolgál[janak]” arra, hogy egy anyag adott veszélyes tulajdonsággal rendelkezik vagy nem rendelkezik.

100.

Következésképpen el kell utasítani a fellebbezőnek a bizonyítási teherre vonatkozó érvelését, amely szerint az elfogadhatatlan és teljesíthetetlen szinten került meghatározásra, valamint ellentétben áll a ratio legisszel és a REACH‑rendelet XI. mellékletének 1.2. pontjában említett bizonyító erő fogalmával.

101.

Ebben a tekintetben nem róható fel a Törvényszéknek, hogy tévesen értelmezte vagy alkalmazta az uniós intézményeknek az összes releváns információ figyelembevételére vonatkozó kötelezettségét.

102.

Ugyanez vonatkozik arra a kifogásra is, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte és alkalmazta a tudományos kiválóság elvét.

103.

A Törvényszék ítélkezési gyakorlata ( 37 ) szerint ennek az elvnek a betartása valójában azt jelenti, hogy az ECHA‑nak tiszteletben kell tartania az aktuális legfejlettebb tudományos standardokat. Ebből az elvből azonban nem következik, hogy az ECHA‑nak olyan módszertani megközelítést kell követnie, amely szerint bármilyen tanulmányt figyelembe kell vennie, függetlenül attól, hogy az képes‑e megerősíteni vagy megcáfolni az ezen ügynökség által vizsgált hipotézist.

104.

Így a Törvényszék nem követett el olyan hibát, amely a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez vezethet, amikor ezen ítélet 64. pontjában megállapította, hogy „[n]yilvánvaló értékelési hiba […] csak akkor állapítható meg [a Törvényszék által], ha az ECHA teljesen és tévesen figyelmen kívül hagyott volna egy olyan megbízható tanulmányt, amelynek a felvétele oly módon módosította volna a bizonyítékok átfogó értékelését, hogy a végleges határozatot megfosztotta volna hitelességétől”.

105.

E tekintetben meg kell jegyeznem, hogy egy olyan megbízható tanulmány „teljes” figyelmen kívül hagyása, amely alkalmas arra, hogy módosítsa a bizonyítékok átfogó értékelését, nem ugyanaz, mint az adott tanulmány „részben” történő figyelmen kívül hagyása.

106.

Ugyanis, ha az ECHA részben figyelembe vett egy tanulmányt, nem tekinthető úgy, hogy nyilvánvalóan tévesen úgy ítélte meg, hogy az adott tanulmány nem releváns. Éppen ellenkezőleg, ebből az következik, hogy az ECHA‑nak meg kellett határoznia azokat az okokat, amelyek miatt ezt a tanulmányt részben relevánsnak tekintette. Ilyen körülmények között az, ha úgy tekintenénk, hogy az ECHA határozata megtámadható azon az alapon, hogy az „részben” figyelmen kívül hagyott egy releváns tanulmányt, azt jelentené, hogy az uniós bíróság az ECHA által végzett értékelést az említett adatokra vonatkozó saját értékelésével helyettesítené.

107.

Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék által a megtámadott ítélet 64. pontjában szereplő, arra a helyzetre való hivatkozás, amikor az ECHA „teljesen […] figyelmen kívül hagyott volna” egy megbízható tanulmányt, úgy tűnik, hogy olyan esetekre vonatkozik, amikor az említett ügynökség még közvetve sem vesz figyelembe egy tanulmányt. Másrészt nem tekinthető úgy, hogy egy tanulmányt „teljesen” figyelmen kívül hagytak, ha az beépült egy olyan másik tanulmányba, amelyre az ECHA a határozatának elfogadása érdekében hivatalosan támaszkodott. ( 38 )

108.

A fentiekre tekintettel az első jogalap első része megalapozatlan, és azt teljes egészében el kell utasítani.

109.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság a fellebbező által előterjesztett első fellebbezési jogalap első részét mint megalapozatlant teljes egészében utasítsa el.