1

Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Dán Királyság – mivel nem előzte meg és nem akadályozta meg, hogy a dán termelők a „Feta” bejegyzett elnevezést olyan sajtra vonatkozóan használják, amely nem felel meg az 1107/96/EK rendelet mellékletének a feta név tekintetében történő módosításáról szóló, 2002. október 14‑i 1829/2002/EK bizottsági rendeletben (HL 2002. L 277., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 37. kötet, 195. o.) foglalt termékleírásnak – nem teljesítette a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21‑i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 343., 1. o.; helyesbítés: HL 2013. L 55., 27. o.) 13. cikkéből eredő kötelezettségeit.

2

Ezenkívül a Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Dán Királyság – mivel engedélyezte a dán termelők számára, hogy a feta utánzatait előállítsák és értékesítsék – nem teljesítette az 1151/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésével és 4. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti kötelezettségeit.

3

Az 1829/2002 rendelettel a „Feta” elnevezést oltalom alatt álló eredetmegjelölésként (OEM) jegyezték be az OEM‑ek és földrajzi jelzések (OFJ) nyilvántartásába.

4

Az 1151/2012 rendelet (2), (3), (5), (18), (20) és (27) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

5

E rendelet „Általános rendelkezések” című I. címében szerepel a rendelet „Célkitűzések” című 1. cikke, amelynek szövege a következő:

„(1)   E rendelet célja a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek előállítói számára segítséget nyújtani abban, hogy a vásárlókat és a fogyasztókat tájékoztassák termékeik és az élelmiszerek jellemzőiről és termelési sajátosságairól, biztosítva ezáltal, hogy:

Az e rendeletben meghatározott intézkedések célja támogatni a kiváló minőségű termékekkel kapcsolatos mezőgazdasági és feldolgozási tevékenységeket és gazdálkodási rendszereket, és ezáltal hozzájárulni a vidékfejlesztési politika célkitűzéseinek megvalósításához.

(2)   E rendelet minőségrendszereket hoz létre, amelyek alapul szolgálnak különösen az olyan mezőgazdasági termékek jelölésére vagy leírására szolgáló elnevezések és kifejezések megkülönböztetéséhez és – adott esetben – oltalmához, amelyek:

6

Az említett rendelet „[OEM‑ek] és [OFJ‑k]” című II. címében szerepel a rendelet „Célkitűzés” című 4. cikke, amely a következőket mondja ki:

„Létrehozásra kerül az [OEM‑ek] és [OFJ‑k] rendszere azzal a céllal, hogy egy adott földrajzi területhez szorosan kapcsolódó termékek előállítóit az alábbiak révén segítse:

7

Az 1151/2012 rendelet „Elnevezések, szimbólumok és megjelölések” címet viselő 12. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az [OEM‑eket] és [OFJ‑ket] minden olyan gazdasági szereplő használhatja, amely az adott termékleírásnak megfelelő terméket forgalmaz.”

8

E rendelet „Oltalom” című 13. cikke előírja:

„(1)   A bejegyzett elnevezések a következőkkel szemben élveznek oltalmat:

[…]

(3)   A tagállamok megteszik a szükséges igazgatási és jogi lépéseket az adott tagállamban előállított vagy forgalmazott termékekre vonatkozó [OEM‑k] és [OFJ‑k] (1) bekezdésben említett jogszerűtlen használatának megelőzése és megszüntetése érdekében.

[…]”

9

A fent említett rendeletnek az élelmiszer‑ és takarmányjog, valamint az állategészségügyi és állatjóléti szabályok, a növényegészségügyi szabályok, és a növényvédő szerekre vonatkozó szabályok alkalmazásának biztosítása céljából végzett hatósági ellenőrzésekről és más hatósági tevékenységekről, továbbá a 999/2001/EK, a 396/2005/EK, az 1069/2009/EK, az 1107/2009/EK, az 1151/2012/EU, a 652/2014/EU, az (EU) 2016/429 és az (EU) 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet, az 1/2005/EK és az 1099/2009/EK tanácsi rendelet, valamint a 98/58/EK, az 1999/74/EK, a 2007/43/EK, a 2008/119/EK és a 2008/120/EK tanácsi irányelv módosításáról, és a 854/2004/EK és a 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, a 89/608/EGK, a 89/662/EGK, a 90/425/EGK, a 91/496/EGK, a 96/23/EK, a 96/93/EK és a 97/78/EK tanácsi irányelv és a 92/438/EGK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. március 15‑i (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet) (HL 2017. L 95., 1. o.) módosított 36. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A [2017/625 rendelettel] összhangban végzett hatósági ellenőrzések a következőkre terjednek ki:

10

Ugyanezen rendeletnek a 2017/625 rendelettel módosított 37. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Az Unión belülről származó termékek jelölésére szolgáló, oltalom alatt álló eredetmegjelölések, oltalom alatt álló földrajzi jelzések és hagyományos különleges termékek vonatkozásában a termékleírásnak való megfelelés ellenőrzését a termék forgalomba hozatalát megelőzően az alábbiak kell, hogy elvégezzék:

[…]”

11

A szellemi tulajdonjogok vámjogi érvényesítéséről és az 1383/2003/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 12‑i 608/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 181., 15. o.) 2. cikkében kimondja:

„E rendelet alkalmazásában:

[…]

[…]”

12

A görög hatóságok jelezték a Bizottságnak, hogy dániai székhelyű vállalkozások „Feta”, „dán Feta „és „dán Feta sajt” elnevezés alatt exportálnak sajtot harmadik országokba, jóllehet e termék nem felel meg a „Feta” OEM termékleírásának.

13

A görög hatóságok kérése ellenére a dán hatóságok megtagadták, hogy e gyakorlatot megszüntessék, amennyiben álláspontjuk szerint az nem ellentétes az uniós joggal, mivel szerintük az 1151/2012 rendelet csak az Unió területén forgalmazott termékekre alkalmazandó, és ennélfogva nem tiltja meg a dán vállalkozások számára, hogy a „Feta” elnevezést olyan harmadik országokba exportált dán sajt megjelölésére használják, ahol ez az elnevezés nem áll oltalom alatt.

14

2018. január 26‑án a Bizottság felszólító levelet küldött a Dán Királyságnak, amely szerint e tagállam, mivel nem előzte meg vagy szüntette meg az említett gyakorlat által megvalósított jogsértést, megsértette az uniós jogot, különösen az 1151/2012 rendelet 13. cikkét és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését.

15

Mivel a Dán Királyság azt válaszolta, hogy nem osztja a Bizottság álláspontját, ez utóbbi 2019. január 25‑én indokolással ellátott véleményt bocsátott ki, amelyben felszólította e tagállamot e jogsértés abbahagyására.

16

A Dán Királyság ezen indokolással ellátott véleményre 2019. március 22‑i levelében válaszolt, amelyben fenntartotta álláspontját.

17

E körülmények között a Bizottság a jelen kereset benyújtása mellett döntött.

18

A Bíróság elnöke 2020. szeptember 8‑i és 18‑i határozatával megengedte a Görög Köztársaság és a Ciprusi Köztársaság beavatkozását a Bizottság kérelmeinek támogatása végett.

19

Keresetében a Bizottság azt rója fel a Dán Királyságnak, hogy nem teljesítette az 1151/2012 rendelet 13. cikkéből eredő kötelezettségeit, és megsértette az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésében szereplő lojális együttműködés elvét.

20

Keresetének alátámasztására a Bizottság arra hivatkozik, hogy az 1151/2012 rendelet a bejegyzett elnevezések kiterjedt oltalmát írja elő. Annak biztosítása érdekében, hogy a mezőgazdasági termékek forgalmazására tisztességes versenyfeltételek és a szellemitulajdon‑jogok tiszteletben tartása mellett kerüljön sor, e rendelet 12. cikkének (1) bekezdése pozitív használati jogot biztosít a gazdasági szereplőknek a bejegyzett elnevezés használatára, amennyiben az érintett termékek megfelelnek az alkalmazandó termékleírásnak. E rendelet 13. cikkének (1) bekezdése „negatív” oltalmat ír elő, meghatározva azokat a feltételeket, amelyek mellett valamely bejegyzett elnevezés használata jogellenes, konkrétabban pedig azzal, hogy kifejezetten megtiltja a hamisított termékek gyártását és forgalmazását, azaz olyan termékekét, amelyek vonatkozásában OEM‑et vagy OFJ‑t használnak annak ellenére, hogy nem felelnek meg az alkalmazandó termékleírásnak. E rendelkezés célja azon termelők védelme, akik erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy garantálják az OEM‑ekkel vagy OFJ‑kkel jelölt termékektől elvárt tulajdonságokat.

21

Következésképpen, amikor dán vállalkozások a „Feta” OEM‑et használják a tehéntejből és az 1829/2002 rendeletben említett földrajzi területen kívül előállított sajt megjelölésére, amelyet harmadik országokba exportálnak, megsértik az 1151/2012 rendelet 13. cikkének (1) bekezdését.

22

E megállapítás összhangban áll az 1151/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében és 4. cikkében meghatározott célokkal, amelyekből kitűnik, hogy e rendelet célja a bejegyzett elnevezések által biztosított szellemitulajdon‑jogok védelme, és annak biztosítása, hogy az ilyen oltalom alatt álló termékeket a tisztességes verseny feltételei mellett lehessen értékesíteni. Az említett rendelet (3), (5) és (18) preambulumbekezdése hangsúlyozza a bejegyzett elnevezések abban játszott alapvető szerepét, hogy az uniós vállalkozások között tisztességes versenyfeltételek jöjjenek létre, hogy a minőségi termékek jellemzőit egyértelműen közöljék annak biztosítása érdekében, hogy az előállítóik olyan méltányos jövedelemhez jussanak, amely fedezi a termelési költségeiket, és hogy az ilyen elnevezéseket jogellenesen használó és azok jóhírnevét sértő vállalkozások által folytatott tisztességtelen verseny elkerülhető legyen.

23

Nincs jelentősége annak sem, hogy az OEM‑eket jogellenesen használó termékeket az Unióban forgalmazzák vagy harmadik országokba exportálják. A dán vállalkozások gyakorlata ugyanis lehetővé teszi számukra, hogy az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének megsértésével jogosulatlan előnyöket élvezzenek az eredeti fetát előállító mezőgazdasági termelők és vállalkozások által tett erőfeszítések rovására, és megfelel a bejegyzett elnevezés jogellenes használatára vonatkozó valamennyi kritériumnak, amelyek az OEM közvetlen kereskedelmi használata és az OEM hírnevével való visszaélés, valamint az eredeti feta és a vitatott termék közötti hasonlóság a termék származásának többek között a csomagoláson történő, félrevezető feltüntetése révén.

24

Válaszában a Bizottság hangsúlyozza, hogy e gyakorlat az Unió által védett szellemitulajdon‑jog megsértésének minősül, amelynek jogosultjai uniós mezőgazdasági termelők. E jogsértést az Unió területén követték el, ahol a jogellenesen fetaként címkézett sajtot uniós gyártók állítják elő. Ez torzítja a versenyt az uniós gazdasági szereplők között, és az Unióban fejti ki kedvezőtlen hatásait.

25

Ennélfogva a Dán Királyság azáltal, hogy nem tett az 1151/2012 rendelet 13. cikke (3) bekezdése követelményeinek megfelelően igazgatási vagy jogi lépéseket annak megelőzése vagy megszüntetése érdekében, hogy a területén hamisítványokat állítsanak elő és forgalmazzanak, elmulasztotta biztosítani a szellemitulajdon‑jogok egységes oltalmát, ami e rendelet egyik fontos célját képezi, amint az e rendelet 4. cikkéből és az EUMSZ 118. cikk e rendelet jogalapjaként történő választásából következik. Súlyosan megzavarja a belső piac megfelelő működését, és megakadályozza e rendelet célkitűzéseinek megvalósítását.

26

A Görög Köztársaság a Bizottság álláspontját és kérelmeit támogatva többek között arra hivatkozik, hogy az 1151/2012 rendelet 13. cikke (3) bekezdésének szövege egyértelmű a tekintetben, hogy megtiltja az OEM‑mel jelölt termékek hamisítását, e termékek rendeltetésétől függetlenül, viszont e rendelet egyetlen eleme sem tesz különbséget a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt termékek és a belső piacra szánt termékek között.

27

Hangsúlyozza, hogy az uniós jogalkotó az 1151/2012 rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében szereplő rendelkezést – amelynek a korábbi rendeletekben nem volt megfelelője – azzal a céllal vezette be, hogy egyszerűsítse és megerősítse az OEM‑ek és az OFJ‑k oltalmi rendszerét a tagállamok arra való kötelezése révén, hogy hivatalból hozzák meg az OEM‑ek tisztességtelen használatának megelőzéséhez vagy megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket a területükön előállított vagy forgalmazott termékek tekintetében. Így e rendelkezés minden egyes tagállamot felelőssé tesz az 1151/2012 rendeletnek a területén történő tiszteletben tartásáért, és meghatározza az OEM‑ek tisztességtelen használata tilalmának terjedelmét.

28

Ezenkívül az 1151/2012 rendelet 36. és 37. cikkében meghatározza az azon ellenőrzésekkel kapcsolatos eljárásokat, amelyeket a tagállamok illetékes hatóságainak kell lefolytatniuk annak ellenőrzése érdekében, hogy valamely termék a forgalomba hozatala előtt megfelel‑e a kapcsolódó termékleírásnak, ami megerősíti, hogy az uniós jogalkotónak egyáltalán nem állt szándékában kizárni e rendelet hatálya alól az Unióban előállított és valamely harmadik állam piacán történő forgalomba hozatalra szánt termékeket. Az ettől eltérő értelmezés egyébiránt minden ellenőrzést lehetetlenné tenne.

29

A Görög Köztársaság hangsúlyozza továbbá, hogy az 1151/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében és 4. cikkében kifejezetten és egyértelműen meghatározza a célkitűzéseit, amelyekből az következik, hogy e rendelet célja, hogy az előállítókat az általuk tett erőfeszítésekért és a termék termékleírásának a minőség tekintetében való tiszteletben tartásának biztosításáért vállalt költségekért cserébe méltányos jövedelem biztosításával segítse, és hogy e célkitűzés az előállítók közötti tisztességes verseny, a fogyasztók rendelkezésére álló megbízható információk és a szellemitulajdon‑jogok tiszteletben tartása révén valósul meg.

30

A Ciprusi Köztársaság, amely a Bizottság álláspontját és kérelmeit is támogatja, többek között arra hivatkozik, hogy az 1151/2012 rendelet kimerítő rendszert hoz létre az OEM‑ek és az OFJ‑k szellemitulajdon‑jogokként való védelmére. Amint az az ilyen jogok jellegéből, e rendelet rendelkezéseiből, különösen annak 36. cikkéből és a 608/2013 rendeletből következik, e jogok védelme nem szűnik meg a belső piac határainál. A Dán Királyság tehát köteles a piacán az uniós jog által előírt feltételek szerint ellenőrzéseket végezni, nem pedig elősegíteni az olyan hamisított termékek, mint a „dán feta” hamisítását és forgalmazását.

31

E tagállam szerint azon termékek valamely tagállamban történő előállítása és exportja, amelyek csomagolásán olyan OEM‑re való utalás szerepel, amelynek a termékleírását e termékek nem tartják be, az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett, az Unió területén történő kereskedelmi célú felhasználás körébe tartozik. Márpedig e rendelet 13. cikkének (3) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok nemcsak a vitatott termékek területükön történő forgalmazását, hanem azok előállítását illetően is kötelesek megvédeni az OEM‑eket az e cikk (1) bekezdésében meghatározott gyakorlatokkal szemben. A Dán Királyságnak az említett rendelet területi alkalmazhatatlanságára vonatkozó állítása tehát megalapozatlan.

32

Ezenkívül a dán hatóságok gyakorlata ellentétes az 1151/2012 rendelet szellemével és magával az OEM‑et mint szellemitulajdon‑jogot megillető oltalommal, továbbá hátrányosan érinti az OEM nemzetközi oltalmi kilátásait, ami szintén ellentétes az e rendelet által követett célokkal.

33

A Dán Királyság, amely a kereset elutasítását kéri, vitatja a Bizottság első kifogását, azt állítva, hogy az 1151/2012 rendelet a harmadik országokba irányuló exportra nem alkalmazandó.

34

Először is arra hivatkozik, hogy az 1151/2012 rendelet rendelkezéseinek szövege nem teszi lehetővé annak meghatározását, hogy a tagállamok e rendeletben előírt kötelezettségei kizárólag az uniós piacon forgalomba hozott termékekre vonatkoznak‑e, vagy a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt termékekre is kiterjednek‑e, mivel e rendelet egyetlen olyan rendelkezést sem tartalmaz, amely ilyen kivitelt említene.

35

E tekintetben a Dán Királyság megjegyzi, hogy az 1151/2012 rendelettől eltérően más, ahhoz szorosan kapcsolódó rendeletek, mint például az ízesített borászati termékek meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, jelöléséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról és az 1601/91/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 251/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 84., 14. o.; helyesbítés: HL 2014. L 105., 12. o.), a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról, valamint az 1576/89/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. január 15‑i 110/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 39., 16. o.; helyesbítés: HL 2009. L 228., 47. o.) és a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról és a 922/72/EGK, a 234/79/EGK, az 1037/2001/EK és az 1234/2007/EK tanácsi rendeletek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 347., 2013.12.20., 671. o.) kifejezetten rendelkezik arról, hogy a bennük foglalt rendelkezések az Unióban kivitel céljából előállított termékekre is alkalmazandók, ami arra utal, hogy az uniós jogalkotó nem tartotta indokoltnak, hogy az 1151/2012 rendelet elfogadásakor ilyen szabályt írjon elő.

36

Másodszor, az 1151/2012 rendelet célkitűzéseiből az következik, hogy e rendelet a belső piacon forgalomba hozott termékek javára szolgáló oltalmi rendszer létrehozására irányul. Az e rendelet (2) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 1. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis egyértelműen kitűnik, hogy e cikk az uniós vásárlókra és fogyasztókra vonatkozik. Ezt megerősíti az említett rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja, amelyből kitűnik, hogy a termékek jellemzőire, valamint a termékek és élelmiszerek termelési sajátosságaira vonatkozó információk hozzájárulnak a belső piac egységességének biztosításához. Az 1151/2012 rendelet hatályának szűkítésén túl ezen 1. cikk és az e rendelet preambulumában kifejtettek arra utalnak, hogy az e rendelet által biztosított oltalom tárgyát a belső piacon forgalomba hozott termékek képezik. Ezt az említett rendelet 13. cikke (1) bekezdésének d) pontja is megerősíti, amely előírja, hogy a bejegyzett elnevezéseknek védelmet kell élvezniük minden olyan gyakorlattal szemben, amely a termék tényleges származása tekintetében a fogyasztó, azaz az uniós fogyasztó megtévesztéséhez vezethet.

37

Ezenkívül az 1151/2012 rendelet egyértelmű különbséget tesz az OEM‑eket és az OFJ‑ket érintő azon oltalmi intézkedések között, amelyek uniós szinten alkalmazhatók, és azok között, amelyeket az ehhez hasonló védelem harmadik országokban történő biztosítása érdekében kell alkalmazni. E tekintetben e rendelet (20) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a harmadik országokban fennálló hasonló védelem feltétele, hogy a WTO vagy többoldalú, illetve kétoldalú megállapodások keretében bizonyos mechanizmusokat hozzanak létre.

38

A Dán Királyság szerint az 1151/2012 rendelet azon célja, hogy tisztességes versenyfeltételeket biztosítson az OEM‑ekkel vagy OFJ‑kkel ellátott termékek előállítói számára, nem teszi lehetővé az e rendeletben előírt oltalomnak az Unión kívüli piacokra való kiterjesztését. A fenti cél és az uniós fogyasztók közötti kapcsolat egyértelműen következik az említett rendelet (3) preambulumbekezdéséből, amelyből kitűnik, hogy ahhoz, hogy a termelők erőfeszítéseikért méltányos ellentételezésben részesüljenek, olyan jelzéseket kell feltüntetni a termékeken, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára, hogy azokat a piacon felismerjék, ahol a „fogyasztók” alatt az uniós fogyasztók és „piac” alatt a belső piac értendő.

39

Harmadsorban a Dán Királyság megjegyzi, hogy az 1151/2012 rendelet nem érinti az Unión belül gyártott, de harmadik országokba irányuló exportra szánt termékek OEM‑jeinek és OFJ‑inek kérdését, jóllehet a fenti rendelet elfogadását megelőző előkészítő munkálatok során egyrészt a Régiók Bizottsága konkrét intézkedések elfogadását javasolta olyan termékek Unióban való forgalmazásának vagy exportjának megakadályozása érdekében, amelyeknek a címkézése nem felel meg az uniós mezőgazdasági termékek minőségére vonatkozó jogszabályoknak, másrészt az Európai Parlament azt javasolta, hogy a 13. cikkbe illesszenek be egy olyan rendelkezést, amely felhatalmazza a Bizottságot felhatalmazáson alapuló jogi aktusok azon intézkedések meghatározása céljából történő elfogadására, amelyeket a tagállamoknak végre kell hajtaniuk annak érdekében, hogy ne csupán az Unión belüli forgalmazását, hanem a harmadik országokba irányuló exportját is megakadályozzák azon termékeknek, amelyek címkézése nem felel meg a rendeletnek. E körülmények szerinte azt az értelmezést támasztják alá, amely szerint az 1151/2012 rendelet hatálya a belső piacon forgalomba hozott termékekre korlátozódik, és rámutat arra, hogy az uniós jogalkotó lemondott arról, hogy e rendeletben szabályozza az Unióban gyártott, de harmadik országokba irányuló kivitelre szánt termékek kérdését.

40

Hasonlóképpen, azt az értelmezést, amely szerint a tagállamoknak az OEM‑ek és az OFJ‑k jogellenes felhasználásának megelőzésére vagy megszüntetésére irányuló kötelezettségét nem kell a harmadik országokba irányuló exportra szánt termékekre alkalmazni, az 1151/2012 rendelet hatálybalépését megelőző helyzet is alátámasztja. Amint ugyanis azt a Bíróság a 2019. december 4‑iConsorzio Tutela Aceto Balsamico di Modena ítéletben (C‑432/18, EU:C:2019:1045, 27. pont) megállapította, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 1992. július 14‑i 2081/92/EGK tanácsi rendeletben (HL 1992. L 208., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 3. fejezet, 13. kötet, 4. o.) és a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek és eredetmegjelöléseinek oltalmáról szóló, 2006. március 20‑i 510/2006/EK tanácsi rendeletben (HL 2006. L 93., 12. o.) szabályozott, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek OFJ‑inek és OEM‑jeinek oltalmi rendszerét az 1151/2012 rendelet 13. cikke lényegi változtatás nélkül átvette.

41

Végül negyedszer, a jogbiztonság elvével ellentétes az 1151/2012 rendelet 13. cikke (3) bekezdésének kiterjesztő értelmezése, mivel az uniós jogalkotó e rendeletben nem írta elő kifejezetten, hogy a tagállamok e rendelet alapján fennálló kötelezettségei kiterjednek az Unióban előállított, de harmadik országokban történő értékesítésre szánt termékekre.

42

Viszonválaszában a Dán Királyság az 1151/2012 rendelet 13. cikke (3) bekezdésének szövegét illetően rámutat, hogy osztja a Bizottság azon véleményét, amely szerint az abban szereplő „előállított” kifejezés arra utal, hogy a dán hatóságok már a sajt előállításának időpontjában kötelesek megakadályozni a „Feta” OEM használatát. Azt állítja, hogy e kötelezettség azonban az oltalom alatt álló elnevezés jogellenes használata esetén áll fenn, amely helyzet akkor valósul meg, ha a sajtot a belső piacon történő forgalmazásra és fogyasztásra szánják, abban az esetben viszont nem, ha a sajtot harmadik országba irányuló kivitelre szánják. E következtetést e rendeletnek a 4. cikkében meghatározott azon célja is megerősíti, hogy a szellemitulajdon‑jogot képező elnevezések egységes oltalmát biztosítsa „az Unió egész területén”.

43

E tagállam hozzáteszi, hogy a fogyasztók védelme kétségkívül csak egyike a több azonos értékű célkitűzésnek, viszont a szellemitulajdon‑jogok védelme nem minősül e rendelet fő céljának. Az a tény, hogy e rendelet többek között ilyen védelem biztosítására irányul, önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy e védelem a belső piacon túlra is kiterjed.

44

Első kifogásával a Bizottság lényegében azt rója fel a Dán Királyságnak, hogy nem teljesítette az 1151/2012 rendelet 13. cikkének rendelkezéseiből eredő kötelezettségeit, mivel nem tette meg a szükséges lépéseket annak megelőzése vagy megszüntetése érdekében, hogy a dán tejtermelők a területén tehéntejből előállított, tehát a „Feta” OEM termékleírásának meg nem felelő, harmadik országokba exportált sajt megnevezésére használják a „Feta” elnevezést.

45

Először is meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság nem tagadja a Bizottság által neki felrótt gyakorlatot. E tagállam mindazonáltal vitatja, hogy e gyakorlat az 1151/2012 rendelet 13. cikkéből eredő kötelezettségek megsértésének minősül, azzal az indokkal, hogy e rendelet hatálya nem terjed ki a harmadik országokba exportált termékekre, mivel álláspontja szerint az uniós jogalkotó nem kívánta kiterjeszteni az OEM‑ek felhasználásának tilalmát az alkalmazandó termékleírásnak meg nem felelő, harmadik országokba exportált termékekre, tekintettel arra, hogy az Unió nem kötött az OEM‑ek oltalma tárgyában többoldalú vagy kétoldalú megállapodást.

46

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek részét képezi (2022. május 19‑iSpetsializirana prokuratura [Szökésben lévő vádlottal szembeni eljárás] ítélet, C‑569/20, EU:C:2022:401, 32. pont; valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47

Először is, ami az 1151/2012 rendelet 13. cikkének szövegét illeti, e cikk (1) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy tilos „a bejegyzett elnevezés bármilyen közvetlen vagy közvetett kereskedelmi célú felhasználása a bejegyzés hatálya alá nem tartozó olyan termékek esetében, amelyek az adott elnevezés alatt bejegyzett termékhez hasonlóak, illetve az elnevezés olyan használata, amely az oltalom alatt álló elnevezés hírnevével való visszaélésnek minősül”. A „bármilyen felhasználás” kifejezés használatából az következik, hogy nincs kizárva e tilalom alól valamely bejegyzett elnevezésnek az oltalom alá nem tartozó, az Unióban gyártott és harmadik országokba irányuló kivitelre szánt termékek megjelölésére történő használata.

48

Ezenkívül az 1151/2012 rendelet 13. cikkének (3) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy tegyék meg „a szükséges igazgatási és jogi lépéseket az adott tagállamban előállított vagy forgalmazott termékekre vonatkozó [OEM‑k] és [OFJ‑k] (1) bekezdésben említett jogszerűtlen használatának megelőzése és megszüntetése érdekében”. Az utóbbi „vagy” kötőszó jelzi, hogy e kötelezettség nem kizárólag a tagállam területén forgalmazott, hanem az ott előállított termékekre is vonatkozik. E kifejezések tehát megerősítik, hogy nem kizárt az e rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt tilalom alól valamely bejegyzett elnevezésnek az Unióban gyártott és harmadik országokba irányuló kivitelre szánt, a bejegyzés hatálya alá nem tartozó termékek megjelölésére történő használata.

49

Márpedig a jelen ügyben nem vitatott, hogy dán gyártók a „Feta” OEM‑et az 1151/2012 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett közvetlen kereskedelmi céllal használják olyan sajtok jelölésére, amelyet a Dán Királyság területén állítanak elő, és amely ennélfogva nem tartozik ezen OEM bejegyzésének hatálya alá, valamint hogy a dán hatóságok nem tesznek semmilyen igazgatási vagy jogi lépést e használat megelőzése vagy megszüntetése érdekében.

50

Másodszor, az 1151/2012 rendelet 13. cikkének szövegkörnyezetét illetően meg kell állapítani, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – e rendeletet többek között az EUMSZ 118. cikk első bekezdése alapján fogadták el, amely felhatalmazza az Európai Parlamentet és a Tanácsot arra, hogy a belső piac létrehozása, illetve működése keretében intézkedéseket fogadjon el a szellemitulajdon‑jogok Unión belüli egységes oltalmát biztosító európai oltalmi jogcímek létrehozására.

51

Ily módon az OEM‑eket és az OFJ‑ket mint szellemitulajdon‑jogokat védi az 1151/2012 rendelet és különösen annak 13. cikke, amint azt e rendelet 4. cikkének b) pontja is megerősíti, amely szerint az OEM‑ek és OFJ‑k rendszerét azzal a céllal hozták létre, hogy egy adott földrajzi területhez szorosan kapcsolódó termékek előállítóit segítse a szellemitulajdon‑jogot képező elnevezések egységes oltalmának az Unió egész területén történő biztosítása révén. Az OEM‑ek és az OFJ‑k egyébként – amint azt a Ciprusi Köztársaság megjegyzi – a 608/2013 rendelet alkalmazásában is a szellemitulajdon‑jogoknak minősülnek, amint az e rendelet 2. cikke 1. pontjának d) alpontjából és 4. pontjának a) alpontjából kitűnik.

52

Márpedig valamely OEM‑nek vagy OFJ‑nek az Unió területén előállított olyan termék megjelölésére történő használata, amely nem felel meg az alkalmazandó termékleírásnak, az Unióban sérti az ezen OEM vagy OFJ által megtestesített szellemitulajdon‑jogot, még akkor is, ha e terméket harmadik országokba irányuló kivitelre szánják.

53

Egyébiránt az 1151/2012 rendelet 13. cikkének szövegkörnyezetét illetően meg kell állapítani, hogy e rendelet 2017/625 rendelettel módosított 36. és 37. cikke többek között arra kötelezi a tagállamokat, hogy a területükön a termék vonatkozásában biztosítsák a termékleírásnak való megfelelés ellenőrzését, méghozzá annak forgalomba hozatalát megelőzően. E rendelkezések, mivel nem zárják ki ezen ellenőrzés köréből a kivitelre szánt termékeket, megerősítik, hogy a tagállamoknak az e rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében előírt azon kötelezettsége, hogy megtegyék a megfelelő igazgatási vagy jogi lépéseket az OEM‑ek vagy OFJ‑k jogellenes felhasználásának megelőzése vagy megszüntetése érdekében, az ilyen termékekre is vonatkozik.

54

Harmadszor, az 1151/2012 rendelet által követett célkitűzéseket illetően meg kell jegyezni, hogy azokat e rendelet 1. és 4. cikke egyértelműen meghatározza. E rendelkezések közül az első szerint e rendelet célja a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek előállítói számára segítséget nyújtani abban, hogy a vásárlókat és a fogyasztókat tájékoztassák termékeik és az élelmiszerek jellemzőiről és termelési sajátosságairól, biztosítva ezáltal, hogy az értéknövelő jellemzőkkel és sajátosságokkal rendelkező mezőgazdasági termékek és élelmiszerek termelői és előállítói tisztességes versenyfeltételek mellett tevékenykedhessenek, valamint hogy a fogyasztók számára a szóban forgó termékekkel kapcsolatban megbízható információk álljanak rendelkezésre, a szellemitulajdon‑jog védelmét tiszteletben tartsák, és a belső piac integritása ne sérüljön. Konkrétabban, ami az OEM‑eket és az OFJ‑ket illeti, a másodikként említett rendelkezés szerint az a cél, hogy egy adott földrajzi területhez szorosan kapcsolódó termékek előállítóit segítsék azáltal, hogy minőségi termékeikért cserébe méltányos jövedelmet biztosítanak, biztosítják a szellemitulajdon‑jogot képező elnevezések egységes oltalmát az Unió egész területén, valamint a fogyasztók részére az egyes termékek értéknövelő tulajdonságairól pontos tájékoztatást nyújtanak.

55

Az 1151/2012 rendelet (18) preambulumbekezdése azt is kimondja, hogy az OEM‑ek és OFJ‑k oltalmának kifejezett célja, hogy a mezőgazdasági termelők és az élelmiszer‑előállítók egy adott termék minőségéért és jellemzőiért, illetve előállítási módjáért cserébe tisztességes jövedelemhez jussanak, továbbá hogy a fogyasztók egyértelmű információkat kaphassanak a földrajzi származással összefüggő sajátos jellemzőkkel bíró termékekről, és ezek alapján vásárláskor a megfelelő ismeretek birtokában tudjanak dönteni.

56

Egyébiránt a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az OEM‑ek és az OFJ‑k védelmi rendszere lényegében arra irányul, hogy – annak érdekében, hogy a minőség javítására irányuló valós erőfeszítéseket vállaló mezőgazdasági termelőket az erőfeszítésükért cserébe magasabb jövedelemhez juttathassa, és azok megakadályozhassák, hogy harmadik személyek a termékek minőségének köszönhető hírnevét jogellenesen kihasználják – a fogyasztók számára biztosítsák, hogy a bejegyzett elnevezéssel ellátott mezőgazdasági termékek meghatározott földrajzi területről való származásuknál fogva egyedi jellemzőkkel rendelkeznek, és így földrajzi származásuknak köszönhetően minőségi garanciát nyújtanak (2020. december 17‑iSyndicat interprofessionnel de défense du fromage Morbier ítélet, C‑490/19, EU:C:2020:1043, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd analógia útján: 2021. szeptember 9‑iComité Interprofessionnel du Vin de Champagne ítélet, C‑783/19, EU:C:2021:713, 49. pont).

57

Mivel a Dán Királyság arra hivatkozik, hogy e célkitűzésekből az következik, hogy az 1151/2012 rendelet célja az OEM‑ek és az OFJ‑k oltalmi rendszerének a belső piacon forgalomba hozott termékek vonatkozásában történő létrehozása, és az érintett fogyasztók az uniós fogyasztók, meg kell állapítani, hogy e rendelet kétségkívül e fogyasztókra, nem pedig harmadik országok fogyasztóira vonatkozik. E rendelet ugyanis, amelyet az EUMSZ 118. cikk alapján fogadtak el, a belső piac működését érinti, és – amint azt e tagállam megjegyzi – a belső piac integritására és az uniós fogyasztók tájékoztatására vonatkozik.

58

Azt is meg kell jegyezni, hogy a fogyasztók tájékoztatására és a termelőket a termékeik tulajdonságaira tekintettel megillető méltányos jövedelem biztosítására irányuló célkitűzés egymáshoz kapcsolódik, mivel a fogyasztók tájékoztatása – amint az a jelen ítélet 56. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatból kitűnik – többek között arra irányul, hogy lehetővé tegye a minőség javítására irányuló valós erőfeszítéseket tevő mezőgazdasági termelők számára, hogy azokért cserébe magasabb jövedelemhez jussanak.

59

Mindazonáltal az a cél, hogy a termelők számára a termékeik tulajdonságaira tekintettel méltányos jövedelmet biztosítsanak, önmagában – amint az az 1151/2012 rendelet (18) preambulumbekezdéséből és 4. cikkének a) pontjából kitűnik – az e rendelet által követett célkitűzések egyike. Ugyanez vonatkozik a szellemitulajdon‑jogok tiszteletben tartásának biztosítására irányuló, e rendelet 1. cikkének c) pontjában kimondott célra.

60

Márpedig nyilvánvaló, hogy a „Feta” OEM‑nek az Unió területén előállított olyan termékek megjelölésére való használata, amelyek nem felelnek meg ezen OEM termékleírásának, sérti e két célt, még akkor is, ha e termékeket harmadik országokba irányuló kivitelre szánják.

61

Így mind az 1151/2012 rendelet 13. cikkének szövegéből, mind e rendelkezés szövegkörnyezetéből és e rendelet célkitűzéseiből az következik, hogy – amint arra a Bizottság hivatkozik – az ilyen felhasználás az említett rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja által tiltott cselekmények közé tartozik.

62

A Dán Királyság által előadott további érvek egyike sem alkalmas arra, hogy ezt az értelmezést kétségbe vonja.

63

Először is, ami azt a tényt illeti, hogy az 1151/2012 rendelet – a bejegyzett elnevezések és jelzések oltalmának területére tartozó más rendeletektől, például az 110/2008 rendelettől és a 251/2014 rendelettől eltérően – nem írja elő kifejezetten, hogy az Unióban harmadik országokba irányuló kivitel céljából előállított termékekre is alkalmazandó, emlékeztetni kell arra, hogy a bejegyzett földrajzi elnevezések és jelzések oltalmára vonatkozó uniós jogi rendelkezéseket, amelyek az uniós horizontális minőségi politika részét képezik, úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé tegye e rendelkezések koherens alkalmazását (2017. december 20‑iComité Interprofessionnel du Vin de Champagne ítélet, C‑393/16, EU:C:2017:991, 32. pont). Márpedig az 1151/2012 rendelet olyan értelmezése, amely szerint az általa létrehozott oltalomból kizárja a harmadik országokba irányuló kivitelre szánt mezőgazdasági termékeket és élelmiszereket, míg a Dán Királyság által hivatkozott 110/2008 rendelet és 251/2014 rendelet azonos oltalmat biztosít az e rendeletek hatálya alá tartozó termékek számára, még abban az esetben is, ha azokat az Unióban harmadik országokba irányuló kivitel céljából állítják elő, ezen eltérés igazolása hiányában nem felel meg a koherencia követelményének.

64

Másodszor, az 1151/2012 rendelet (20) és (27) preambulumbekezdésére alapított állítást illetően hangsúlyozni kell, hogy azok semmiképpen nem értelmezhetők úgy, hogy az Unióban előállított és harmadik országokba exportált termékek oltalma attól függ, hogy létezik‑e a WTO keretében e célból létrehozott mechanizmus, illetve léteznek‑e többoldalú vagy kétoldalú megállapodások. Ez utóbbiak célja ugyanis az, hogy harmadik országok harmadik országokban ilyen oltalmat biztosítsanak, míg az 1151/2012 rendelet az Unióban ír elő egységes és kimerítő oltalmi rendszert az OEM‑ek és az OFJ‑k tekintetében (lásd analógia útján: 2009. szeptember 8‑iBudějovický Budvar ítélet, C‑478/07, EU:C:2009:521, 114. pont).

65

Harmadszor, a Dán Királyság által hivatkozott, az 1151/2012 rendelet keletkezésére és az annak elfogadását megelőző helyzetre vonatkozó bizonyítékokat illetően meg kell jegyezni, hogy egyrészt az a tény, hogy a Régiók Bizottságának ajánlása és az Európai Parlamentnek a jelen ítélet 39. pontjában felidézett javaslata nem vezetett annak e rendeletben való kifejezett kimondásához, hogy e rendelet az Unióban harmadik országokba irányuló kivitel céljából előállított termékekre is alkalmazandó, önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy az uniós jogalkotó végül lemondott arról, hogy e termékeket e rendelet hatálya alá vonja. Másrészt meg kell állapítani, hogy a mezőgazdasági termékekre és élelmiszerekre vonatkozó OEM‑eknek és OFJ‑eknek a 2081/92 rendeletből, majd az 510/2006 rendeletből következő oltalmi rendszerének az 1151/2012 rendeletből következő rendszerrel való összehasonlítása nem tár fel olyan körülményt, amely alátámasztaná azt az állítást, amely szerint az uniós jogalkotó e rendelet elfogadásával ki kívánta volna zárni az utóbbi hatálya alól a harmadik országokba exportált termékeket.

66

Végül negyedszer, ami a jogbiztonság elvének tiszteletben tartását illeti, meg kell állapítani, hogy az 1151/2012 rendelet kétségtelenül nem említi kifejezetten, hogy az az Unióban harmadik országokba irányuló kivitel céljából gyártott termékekre is alkalmazandó. Mindazonáltal, tekintettel különösen az 1151/2012 rendelet 13., 36. és 37. cikkének általános és egyértelmű jellegére, amelyek nem írnak elő eltérést az ilyen termékek vonatkozásában, valamint arra a tényre, hogy a jelen ítélet 59. pontjában említett célokat e rendelet 1. és 4. cikke egyértelműen meghatározza, úgy tűnik, hogy a rendelet 13. cikkének (3) bekezdése világos és egyértelmű annyiban, amennyiben előírja a tagállamok számára, hogy tegyék meg a szükséges igazgatási és jogi lépéseket annak megelőzése és megszüntetése érdekében, hogy az OEM‑eket és OFJ‑ket az adott tagállamban előállított, az alkalmazandó termékleírásnak meg nem felelő termékek vonatkozásában használják, azt az esetet is ideértve, ha e termékeket harmadik országokba irányuló kivitelre szánják.

67

E körülmények között meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság – mivel nem előzte meg és nem szüntette meg a területén történő ilyen használatot – nem teljesítette az 1151/2012 rendelet 13. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

68

Ebből következik, hogy az első kifogásnak helyt kell adni.

69

A Bizottság azt állítja, hogy a Dán Királyság azzal, hogy eltűrte, hogy a dán tejtermelők a „Feta” OEM‑et használó sajtot állítsanak elő és forgalmazzanak, megsértette az 1151/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésével és 4. cikkével összefüggésben értelmezett EUSZ 4. cikk (3) bekezdését. Egyrészt ugyanis e tagállam szándékosan megszegte az e rendelet 13. cikkéből eredő kötelezettségeket, sőt ösztönözte ezen OEM jogellenes használatát. Ily módon veszélyeztette e rendelet célkitűzéseinek megvalósítását, nevezetesen a tisztességes verseny azon mezőgazdasági termelők és előállítók számára történő biztosítását, akiknek a mezőgazdasági termékei és élelmiszerei értéknövelő jellemzőkkel és sajátosságokkal rendelkeznek, azt, hogy egy adott földrajzi területhez szorosan kapcsolódó termékek előállítóit segítsék azáltal, hogy minőségi termékeikért cserébe méltányos jövedelemhez jussanak, és hogy a valamennyi oltalom alatt álló elnevezéshez kapcsolódó szellemitulajdon‑jogok egységes oltalmát az Unió egész területén biztosítsák.

70

Másrészt a Dán Királyság azáltal, hogy nem előzte meg vagy szüntette meg a „Feta” OEM‑hez kapcsolódó jogok megsértését, amely akkor következett be, amikor a dán tejtermelők az ezen OEM‑et jogellenesen használó sajtot exportálták harmadik országokba, meggyengítette az Unió tárgyalási helyzetét az uniós minőségrendszerek védelmének biztosítására irányuló nemzetközi tárgyalásokon és ezzel megsértette az Unió külső képviseletének egységességét.

71

A Bíróság írásbeli kérdésére válaszolva a Bizottság arra hivatkozott, hogy a Dán Királyság olyan magatartást tanúsított, amelynek hatásai túllépnek az 1151/2012 rendelet 13. cikkének (3) bekezdéséből eredő anyagi jogi kötelezettség megsértésén.

72

A Görög Köztársaság többek között hangsúlyozza, hogy a Dán Királyság által folytatott gyakorlat következményei mind nemzeti szinten, a fetát előállítók számára, mind pedig uniós szinten, a nemzetközi tárgyalások keretében súlyosnak tekinthetők. Úgy véli, hogy a Bizottság e kifogásában említett magatartás különbözik az 1151/2012 rendelet 13. cikkében foglalt különös kötelezettségek megsértését megvalósító magatartástól. E tagállam ugyanis rendszeresen és hosszú ideje kivonta magát kötelezettségei alól azon halogató és visszaélésszerű érvre hivatkozva, amely szerint a szóban forgó termékeket harmadik országokba irányuló kivitelre szánják, és semmilyen lépést nem tett e jogellenes magatartás jogellenes következményeinek kiküszöbölésére.

73

A Ciprusi Köztársaság továbbá úgy véli, hogy a vitatott gyakorlat hátrányosan befolyásolja az OEM‑ek nemzetközi oltalmának kilátásait. E gyakorlat ugyanis hozzájárul ahhoz, hogy valamely OEM harmadik országokban szokásos elnevezéssé váljon, korlátozva ezáltal a Bizottság tárgyalási pozícióját. A Dán Királyság által e gyakorlattal szemben tanúsított türelem az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése megsértésének minősül. Meg kell állapítani e kötelezettségszegést abban az esetben, ha a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az 1151/2012 rendelet 13. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségek nem egyértelműek a harmadik országokban forgalmazott termékek ellenőrzése vonatkozásában.

74

A Dán Királyság vitatja ezt a kifogást arra hivatkozva, hogy nem lehet úgy tekinteni, hogy a lojális együttműködés elvét akár az 1151/2012 rendelet 1. cikkének (1) bekezdésével és 4. cikkével összefüggésben, akár önállóan megsértették, mivel az uniós jog értelmezésével kapcsolatos véleménykülönbség nem minősülhet ezen elv megsértésének. Ezenkívül e tagállam úgy véli, hogy a Bizottság által keresetének alátámasztására megfogalmazott két kifogás tárgyát képező magatartások azonosak.

75

A lojális együttműködésre vonatkozó, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdéséből eredő általános kötelezettség megsértése csak annyiban állapítható meg, amennyiben a konkrét kötelezettségek tagállamnak felrótt megsértését megvalósító magatartásoktól eltérő magatartásokra vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2020. december 17‑iBizottság kontra Szlovénia [Az EKB irattárai] ítélet, C‑316/19, EU:C:2020:1030, 121. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

76

Márpedig a jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Bizottságnak a lojális együttműködés elvével kapcsolatos kifogása annyiban, amennyiben e kifogással azt róják fel a Dán Királyságnak, hogy megsértette az 1151/2012 rendelet 13. cikkéből eredő kötelezettségeket, és ezáltal veszélyeztette az e rendelet által követett célok megvalósítását, ugyanarra a magatartásra vonatkozik, mint amely az első kifogás tárgyát képezi, vagyis arra, hogy elmulasztotta megelőzni és megszüntetni a „Feta” OEM‑nek a dán előállítók általi, az alkalmazandó termékleírásnak meg nem felelő sajt elnevezése céljából történő használatát.

77

Egyébiránt a Bizottság nem bizonyítja, hogy a Dán Királyság – e mulasztástól eltekintve – ösztönözte volna a „Feta” OEM jogellenes használatát.

78

Hasonlóképpen, bár kétségtelen, hogy az OEM‑et jogellenesen használó termékeknek az uniós előállítók általi, harmadik országokba történő kivitele gyengítheti az Unió tárgyalási helyzetét az uniós minőségi rendszerek védelmének biztosítására irányuló nemzetközi tárgyalások során, nem bizonyított, amint azt a főtanácsnok indítványának 95. pontjában lényegében megállapítja, hogy a Dán Királyság olyan e következményhez vezető intézkedéseket vagy nyilatkozatokat tett volna, amelyek az első kifogás tárgyától eltérő magatartást valósítanak meg.

79

Ebből következik, hogy a második kifogást el kell utasítani.

80

A fenti megfontolások összességére tekintettel egyrészt meg kell állapítani, hogy a Dán Királyság – mivel nem előzte meg és nem szüntette meg azt a gyakorlatot, hogy a „Feta” oltalom alatt álló eredetmegjelölést (OEM) a dán tejtermelők az ezen OEM termékleírásának meg nem felelő sajt megjelölésére használják – nem teljesítette az 1151/2012 rendelet 13. cikkének (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, másrészt pedig a keresetet ezt meghaladó részében el kell utasítani.

81

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. E szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése alapján részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli saját költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Bíróság határozhat úgy, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is. A Dán Királyságot, mivel az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően, a jelen ügy körülményeire tekintettel, kötelezni kell a saját költségein felül a Bizottság részéről felmerült költségek négyötödének a viselésére. A Bizottság maga viseli saját költségeinek egyötödét.

82

Ezenkívül, az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján a jogvitába beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen a Görög Köztársaság és a Ciprusi Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott: