–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman, C. Schillemans és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

–

a dán kormány képviseletében J. Nymann‑Lindegren, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Biering advokat,

–

a német kormány képviseletében D. Klebs és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

–

a svéd kormány képviseletében A. Falk, H. Eklinder, C. Meyer‑Seitz és H. Shev, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Parlament képviseletében G. Mendola és R. van de Westelaken, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Unió Tanácsa képviseletében D. Kornilaki, S. Boelaert és F. Naert, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében L. Haasbeek és A. Sauka, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 549. o.; helyesbítések: HL 2016. L 130., 7. o.; HL 2017. L 327., 83. o.; HL 2018. L 233., 3. o.) 99. cikke (1) bekezdésének, és másrészt az 1306/2013 rendelet alkalmazási szabályainak az integrált igazgatási és kontrollrendszer, a vidékfejlesztési intézkedések és a kölcsönös megfeleltetés tekintetében történő megállapításáról szóló, 2014. július 17‑i 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2014. L 227., 69. o.) 73. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a De Ruiter vof és a minister van Landbouw, Natuur en Voedselkwaliteit (mezőgazdasági, természetvédelmi és élelmiszer‑minőségügyi miniszter, Hollandia; a továbbiakban: miniszter) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya a 2016. évre vonatkozó közvetlen kifizetések csökkentése a közös agrárpolitika (KAP) keretében nyújtott támogatásokat érintő kölcsönös megfeleltetési szabályoknak az említett évben megállapított, de többek között a 2015‑ös évben felmerült jogsértésekben megvalósuló be nem tartása miatt.

3

Az 1306/2013 rendelet (53) preambulumbekezdése szerint:

„A [közös agrárpolitika keretébe tartozó, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott egyes támogatási rendszerek létrehozásáról, az 1290/2005/EK, a 247/2006/EK és a 378/2007/EK rendelet módosításáról, valamint az 1782/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. január 19‑i 73/2009/EK tanácsi] rendelettel [HL 2009. L 30., 16. o.] felváltott, [a közös agrárpolitika keretébe tartozó közvetlen támogatási rendszerek közös szabályainak megállapításáról és a mezőgazdasági termelők részére meghatározott támogatási rendszerek létrehozásáról, továbbá a 2019/93/EGK, 1452/2001/EK, 1453/2001/EK, 1454/2001/EK, 1868/94/EK, 1251/1999/EK, 1254/1999/EK, 1673/2000/EK, 2358/71/EGK és a 2529/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2003. szeptember 29‑i] 1782/2003/EK tanácsi rendelet [HL 2003. L 270., 1. o.] létrehozta azt az elvet, amely szerint a KAP keretében nyújtott egyes támogatások kedvezményezettjei esetében a teljes kifizetést a földgazdálkodáshoz, a mezőgazdasági termeléshez és a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó szabályoknak való megfeleléshez kell kötni. Később ez az elv megjelent [az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló, 2005. szeptember 20‑i] 1698/2005/EK tanácsi rendeletben [HL 2005. L 277., 1. o.], továbbá [a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i] 1234/2007/EK tanácsi rendeletben [az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet; HL 2007. L 299., 1. o.] is.

A létrejövő kölcsönös megfeleltetési rendszerben a tagállamoknak szankciókat kell kivetniük a KAP keretében nyújtott támogatás egészének vagy részének csökkentése vagy kizárása révén.”

4

E rendelet (57) preambulumbekezdése szerint:

„A kölcsönös megfeleltetés rendszere bizonyos adminisztratív kötöttséget jelent a kedvezményezettek és a tagállami közigazgatási szervek számára, mivel nyilvántartásokat kell vezetni, ellenőrzéseket kell végezni és szükség esetén szankciókat kell kivetni. Az említett szankcióknak arányosaknak, hatékonyaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. Ezek a szankciók nem sérthetik az uniós vagy a nemzeti jog szerint megállapított más szankciókat. A következetesség érdekében helyénvaló a vonatkozó uniós rendelkezéseket egyetlen jogi eszközbe foglalni. […]”

5

Az említett rendelet „Általános elv” címet viselő 91. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ha a 92. cikkben említett kedvezményezett nem felel meg a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozóan a 93. cikkben megállapított szabályoknak, a szóban forgó kedvezményezettel szemben igazgatási szankciót kell alkalmazni.”

6

Ugyanezen rendeletnek „Az érintett kedvezményezettek” címet viselő 92. cikke az első bekezdésében a következőket írja elő:

„A 91. cikk a […] közvetlen kifizetésben […] részesülő kedvezményezettekre alkalmazandó.”

7

A 1306/2013 rendeletnek „Az igazgatási szankció alkalmazása” című 97. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A 91. cikkben meghatározott igazgatási szankciót akkor kell kiszabni, ha egy adott naptári évben (a továbbiakban: az érintett naptári év) bármikor nem teljesülnek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok, és ez a meg nem felelés közvetlenül az érintett naptári évben támogatási kérelmet vagy kifizetési kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőnek róható fel.

(2)   Azokban az esetekben, ha az érintett naptári évben vagy években a földet átruházzák, szintén az (1) bekezdést kell alkalmazni, ha az érintett meg nem felelés olyan cselekmény vagy mulasztás eredménye, amely közvetlenül annak a személynek róható fel, akinek a földterületet átruházták, vagy aki azt átruházta. Az első mondattól eltérve, ha az a személy, akinek a cselekmény vagy mulasztás közvetlenül felróható, az érintett naptári évben vagy években támogatási kérelmet vagy kifizetési kérelmet nyújtott be, az igazgatási szankciót az e személynek nyújtott vagy nyújtandó, a 92. cikkben említett kifizetések teljes összegére kell kiszabni.

E bekezdés alkalmazásában az »átruházás«: bármely olyan ügylet, amelynek révén a mezőgazdasági földterület többé nem áll az átruházó rendelkezésére.

(3)   Az (1) bekezdés ellenére és a 101. cikk értelmében elfogadandó szabályok alapján a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmaznak igazgatási szankciót, amennyiben annak összege kedvezményezettenként és naptári évenként legfeljebb 100 [euró] lenne.

Amennyiben egy tagállam úgy határoz, hogy igénybe veszi az első albekezdésben meghatározott lehetőséget, akkor az illetékes hatóság a következő évben a kedvezményezettek egy mintájára vonatkozóan megteszi az annak ellenőrzéséhez szükséges intézkedéseket, hogy a kedvezményezett orvosolta‑e az előírások megsértését. A ténymegállapításról és az előírások megsértését orvosoló intézkedések meghozatalára vonatkozó kötelezettségről értesíteni kell a kedvezményezettet.

[…]”

8

E rendeletnek „Az igazgatási szankció összegének kiszámítása” című 99. cikke értelmében:

„(1)   A 91. cikkben meghatározott igazgatási szankciót az érintett kedvezményezettnek a ténymegállapítás szerinti naptári évben benyújtott vagy benyújtandó támogatási kérelmei tekintetében nyújtott vagy nyújtandó, 92. cikk szerinti kifizetések teljes összegének csökkentése vagy a támogatásból való kizárása révén kell alkalmazni.

[…]”

9

A 809/2014 végrehajtási rendelet, „Általános elvek” című 73. cikke a (4) bekezdése első albekezdésének a) pontjában a következőképpen rendelkezik:

„Az igazgatási szankció az 1306/2013/EU rendelet 92. cikke szerinti olyan kifizetések teljes összegére alkalmazandó, amelyeket az adott kedvezményezettnek teljesítettek vagy teljesíteni fognak:

10

A miniszter a Nederlandse Voedsel‑ en Warenautoriteit (holland élelmiszer‑ és termékbiztonsági hatóság) 2016. március 3‑án végrehajtott ellenőrzését követően 2017. január 12‑én arról tájékoztatta az alapeljárás felperesét, hogy a 2016‑os évre vonatkozó közvetlen kifizetéseit 5%‑kal csökkenteni kívánja a kölcsönös megfeleltetés szabályai megsértésének az egészségügy területén felmerült két olyan esete miatt, amelyek 2015‑ben valósultak meg, valamint e szabályok megsértésének az állategészségügy területén felmerült olyan esete miatt, amely a 2016‑os év során merült fel.

11

A College van Beroep voor het Bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága, Hollandia), amelyhez az alapeljárás felperese fordult, megállapítja, hogy az az év, amelynek során a kölcsönös megfeleltetés szabályai megsértésének első két esete felmerült, azaz a 2015‑ös év nem azonos azzal az évvel, amelynek során az említett szabályok megsértésének harmadik esete bekövetkezett, és amelynek során a két előbbi esetet megállapították, amely utóbbi a 2016‑os év.

12

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a miniszter az 1306/2013 rendelet 99. cikke (1) bekezdésének és a 809/2014 végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontjának megfelelően, amelyeknek a szövegét e bíróság mind a holland nyelvi változatban, mind az angol és a francia nyelvi változatban egyértelműnek tartja, azon év vonatkozásában alkalmazta a kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése miatti csökkentést, amelynek során a jogsértés eseteit megállapították.

13

E bíróság kételyeknek ad hangot e két rendelkezés érvényességét illetően, tekintettel a 2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítéletre (C‑239/17, EU:C:2018:597, 34–59. pont), amely a jelen ügyben alkalmazandó rendeleteket megelőző jogszabályszövegekre vonatkozik, rámutatva arra, hogy azok nyelvi változatai eltérnek e szövegekétől.

14

Az említett bíróság ezen ítélet olvasata alapján arra keresi a választ, hogy az uniós jogalkotó azáltal, hogy az 1306/2013 rendeletben és a 809/2014 végrehajtási rendeletben a közvetlen kifizetések csökkentésének kiszámításához a kölcsönös megfeleltetési szabályok megsértése megállapításának évét határozta meg irányadónak, nem hozott‑e az egyenlő bánásmód, az arányosság és a jogbiztonság elvével ellentétes döntést.

15

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis rámutat arra, hogy a Bíróság az említett ítéletben először is megállapította, hogy a kölcsönös megfeleltetési szabályok megsértése megállapítása évének a közvetlen kifizetések csökkentésének kiszámításához való alapulvétele azzal a veszéllyel jár, hogy a csökkentés hatálya alá tartozó kifizetések összege jóval magasabb lesz, mint az említett szabályok megsértése évében nyújtott kifizetések összege, vagy ellenkezőleg, az alkalmazott csökkentés jóval alacsonyabb lesz a közvetlen kifizetések összegének az említett jogsértés éve és a jogsértés megállapításának éve közötti csökkenése esetén, másodszor az ilyen alapulvétel nem biztosítja a mezőgazdasági termelőnek a csökkentés vagy a megvonás alapjául szolgáló magatartása és a csökkentés vagy a megvonás közötti kapcsolatot, és harmadszor az ilyen alapulvétel a jellegénél fogva megnehezíti, hogy a mezőgazdasági termelő előreláthassa az általa viselendő pénzügyi terheket.

16

A kérdést előterjesztő bíróság tehát szükségesnek tartja, hogy a Bírósághoz előzetes döntéshozatal iránti kérelemmel forduljon annak meghatározása érdekében, hogy érvényes‑e az 1306/2013 rendelet 99. cikkének (1) bekezdése és a 809/2014 végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontja.

17

A kérdést előterjesztő bíróság tehát arra keresi a választ, hogy az uniós jogban van‑e alapja annak, hogy a 2016. évre vonatkozóan a közvetlen kifizetések csökkentését írják elő a kölcsönös megfeleltetés szabályainak a 2015‑ös év során történt megsértése miatt. Megjegyzi, hogy az ilyen alap hiánya sértené az 1306/2013 rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés szabályainak tiszteletben tartására vonatkozó célkitűzését, amelyet e rendelet (53) és (54) preambulumbekezdése fogalmaz meg.

18

E körülmények között a College van Beroep voor het Bedrijfsleven (gazdasági tárgyú közigazgatási jogviták fellebbviteli bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Érvényes‑e a[z 1306/2013] rendelet 99. cikkének (1) bekezdése és a [809/2014 végrehajtási] rendelet 73. cikke [(4) bekezdése első albekezdésének a) pontja] annyiban, amennyiben e rendelkezések alapján a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos támogatáscsökkentésre vonatkozó számítások alapjául szolgáló év meghatározása során a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályoknak való meg nem felelés megállapításának évét kell alapul venni, ha a meg nem felelés éve nem egyezik meg a meg nem felelés megállapításának évével?”

19

A 2020. március 11‑re kitűzött tárgyalás a koronavírus‑világjárványhoz kapcsolódó veszélyek miatt elmaradt.

20

Következésképpen azokat a kérdéseket, amelyeknek a tárgyaláson való megválaszolására az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében említett érdekelteket felhívták, a 2020. április 24‑i határozattal írásbeli kérdésekké változtatták.

21

A dán, a német, a holland és a svéd kormány, valamint az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság válaszolt a Bíróság írásbeli kérdéseire.

22

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróságnak a kérdést előterjesztő bíróság részére olyan hasznos választ kell adnia, amely lehetővé teszi számára az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntését, és ebből a szempontból át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket, vagy meg kell vizsgálnia, hogy az uniós jog valamely rendelkezésének érvényességére vonatkozó kérdés a szóban forgó szöveg helyes értelmezésén alapul‑e (1997. július 17‑iKrüger ítélet, C‑334/95, EU:C:1997:378, 22. és 23. pont).

23

A Bíróság ezenfelül a hasznos válasz megadásához kénytelen lehet olyan uniós jogi normákat figyelembe venni, amelyekre a nemzeti bíróság a kérdésében nem hivatkozott (2020. május 14‑iT‑Systems Magyarország ítélet, C‑263/19, EU:C:2020:373, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

E tekintetben az 1306/2013 rendelet 99. cikke (1) bekezdésének első albekezdését, amelynek érvényességére vonatkozóan a Bíróság elé kérdést terjesztenek, nem lehet figyelembe venni azon kontextuson kívül, amelybe e rendelet illeszkedik, és különösen e rendelet 97. cikke (1) bekezdése első albekezdésének kontextusán kívül, amely úgy rendelkezik, hogy az említett rendelet 91. cikkében előírt közigazgatási szankciót akkor kell kiszabni, ha egy adott naptári évben („az érintett naptári év”) bármikor nem teljesülnek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok, és ez a meg nem felelés közvetlenül az érintett naptári évben támogatási kérelmet vagy kifizetési kérelmet benyújtó kedvezményezettnek róható fel.

25

Az 1306/2013 rendelet 99. cikke (1) bekezdésének első albekezdése pedig azt írja elő, hogy az e rendelet 91. cikkében meghatározott igazgatási szankciót az érintett kedvezményezettnek a ténymegállapítás szerinti naptári évben benyújtott vagy benyújtandó támogatási kérelmei tekintetében nyújtott vagy nyújtandó, a rendelet 92. cikke szerinti kifizetések teljes összegének csökkentése vagy a támogatásból való kizárása révén kell alkalmazni.

26

Az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdése első albekezdésének és 99. cikke (1) bekezdése első albekezdésének együttes értelmezéséből tehát nem tűnik ki egyértelműen, hogy – ellentétben azzal az előfeltevéssel, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság hivatkozik annak érdekében, hogy a Bíróság értelmezését kérje az utóbbi rendelkezésnek, valamint a 809/2014 végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontjának az érvényességével kapcsolatban – a közvetlen kifizetéseknek a kölcsönös megfeleltetési szabályok megsértése miatti csökkentését az említett jogsértés megállapításának évében nyújtott vagy nyújtandó kifizetéseket alapul véve kell kiszámítani.

27

Következésképpen annak érdekében, hogy a Bíróság a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos választ adjon, amely az általa említett rendelkezések helyes értelmezésén alapul, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést át kell fogalmazni.

28

Kérdésével tehát a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdésének első albekezdését és 99. cikke (1) bekezdésének első albekezdését, valamint a 809/2014 végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a közvetlen kifizetéseknek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti csökkentését az azon évre vonatkozóan nyújtott vagy nyújtandó kifizetések alapján kell kiszámítani, amelynek során az ilyen jogsértést megállapítják, vagy e kiszámításnak az azon évre vonatkozóan nyújtott vagy nyújtandó kifizetéseken kell alapulnia, amelynek során a jogsértés megvalósult, és abban az esetben, ha a Bíróság az előbbi értelmezést tartja helyesnek, e két utóbbi rendelkezés érvényes‑e.

29

Először is meg kell állapítani, hogy a 2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítéletben (C‑239/17, EU:C:2018:597) a Bíróság többek között a 73/2009 rendelet, valamint a 73/2009 rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés, a moduláció és az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer tekintetében, az említett rendeletben létrehozott, mezőgazdasági termelők részére meghatározott közvetlen támogatási rendszerek keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról, valamint az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a kölcsönös megfeleltetés tekintetében, a borágazatban meghatározott támogatási rendszer keretében történő végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2009. november 30‑i 1122/2009/EK bizottsági rendelet (HL 2009. L 316., 65. o.) rendelkezéseit értelmezte, amelyek az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdésének első albekezdését és 99. cikke (1) bekezdésének első albekezdését, valamint a 809/2014 végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontját megelőzően voltak hatályban.

30

Ezen értelmezésre annak meghatározása érdekében volt szükség, hogy a közvetlen kifizetéseknek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti csökkentését a megsértés felmerülésének évére vonatkozóan nyújtott vagy nyújtandó kifizetésekre, vagy a megsértés megállapításának évére vonatkozóan nyújtott vagy nyújtandó kifizetésekre kell‑e alkalmazni.

31

E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy a 73/2009 rendelet arra kötelezi a mezőgazdasági termelőket, hogy minden egyes gazdálkodási évben betartsák a gazdálkodásra és a mezőgazdasági földterület jó mezőgazdasági és ökológiai állapotára vonatkozó azon jogszabályi követelményeket, amelyek kölcsönös megfeleltetési szabályokat képeznek (2018. július 25‑iTeglgaard et Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 42. pont).

32

A Bíróság álláspontja szerint e szabályok betartása csak akkor nyerheti el teljes értelmét, ha azok megsértésére vonatkozóan – akár hanyagság, akár szándékos cselekmény eredménye – olyan szankciót alkalmaznak, amely az e jogsértés naptári éve tekintetében nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések csökkentésében vagy megvonásában nyilvánul meg, ugyanis csak az efféle megfeleltetés képes fenntartani a kapcsolatot a mezőgazdasági termelőnek a szankció alapjául szolgáló magatartása és a szankció között (2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrå ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 43. pont).

33

Másodszor, a 73/2009 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének értelmezéséhez, amely rendelkezés azt írta elő, hogy amennyiben egy adott naptári évben („az érintett naptári év”) a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályokat bármikor megsértették, és e megsértés az érintett naptári évben támogatási kérelmet benyújtó mezőgazdasági termelőnek közvetlenül felróható cselekmény vagy mulasztás eredménye, az utóbbira vonatkozóan a közvetlen kifizetések teljes összegét csökkenteni kell, a Bíróság megtagadta, hogy az 1122/2009 rendelet 70. cikke (8) bekezdése a) pontjának szövegét vegye alapul, mivel az olyan végrehajtási rendelet, mint ezen utóbbi rendelet, amelyet az alaprendeletben foglalt felhatalmazás alapján fogadtak el, nem térhet el az utóbbi rendelkezéseitől, amelyből származik (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 45., 56. és 57. pont).

34

A Bíróság pontosította, hogy ezen utóbbi rendelkezés valójában a közvetlen kifizetéseknek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti csökkentése alkalmazásának részletes szabályaira vonatkozik, nem pedig az ilyen csökkentés kiszámításának szabályaira (2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 46. és 58. pont).

35

Harmadszor a Bíróság megállapította, hogy az általa mérlegelendő jogi háttér ilyen értelmezését megerősíti az egyenlő bánásmód, az arányosság és a jogbiztonság elve is (2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 47. pont).

36

Ezen elvek közül az elsőt illetően a Bíróság megállapította, hogy a közvetlen kifizetések csökkentése kiszámításához a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértésének évére vonatkozóan nyújtott vagy nyújtandó kifizetések alapul vétele lehetővé teszi azon kockázat kizárását, hogy a kifizetések azon összege, amelyekre a csökkentést alkalmazzák, jóval magasabb legyen, mint az ezen évben nyújtott kifizetések összege, vagy ellenkezőleg, az alkalmazott csökkentés jóval alacsonyabb legyen olyan esetben, ha a nyújtott közvetlen kifizetések összege a megsértés felmerülésének éve és a megállapítás éve között csökken (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 48. pont).

37

Az arányosság elvét illetően a Bíróság megállapította, hogy ezen elv minden olyan esetben teljesül, ha a közvetlen kifizetések csökkentését vagy megvonását az azon naptári év tekintetében nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések összege alapján számítják, amelynek során a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése felmerül, mivel így megmarad a mezőgazdasági termelőnek az e csökkentés vagy megvonás alapjául szolgáló magatartása és e szankció közötti kapcsolat, és az ily módon kiszámított csökkentés vagy megvonás alkalmas az e területen alkalmazandó uniós szabályozásban kitűzött cél elérésére, ami nem más, mint a kölcsönös megfeleltetés szabályai megsértésének a szankcionálása, és nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket sem (lásd: 2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 51. pont).

38

Végezetül, a jogbiztonság elvét illetően a Bíróság hangsúlyozta, hogy ha a közvetlen kifizetések csökkentésének vagy megvonásának kiszámításához a kölcsönös megfeleltetési szabályok megsértése bekövetkezésének a naptári évében nyújtott vagy nyújtandó ilyen kifizetéseket veszik alapul, nem merül fel annak a kockázata, hogy az érintett mezőgazdasági termelő számára nehezen előre láthatóak a pénzügyi következmények, mivel az azon anyagi feltételekben bekövetkezett, a megsértés felmerülését követő esetleges változás, amelyekre tekintettel az említett kifizetéseket nyújtják, nincs hatással az e termelő által viselendő pénzügyi következményekre (lásd: 2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 53. pont).

39

Másodszor a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az uniós jog valamely rendelkezésének értelmezéséhez nemcsak a szövegét, hanem a kontextusát, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 35. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Először is, ami a szövegüket illeti, az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdésének első albekezdése és a 99. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a „kiszabni” vagy az „alkalmazni” kifejezést használja az e rendelet 91. cikkében előírt közigazgatási szankciót illetően. Amint arra a főtanácsnok az indítványának a 61. pontjában rámutatott, tág jelentésű kifejezésekről van szó, amelyek ugyanúgy utalhatnak a szankció „kiszámítására”, mint annak „alkalmazására”, a Bíróság által a 2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítéletben (C‑239/17, EU:C:2018:597, 46. pont) alkalmazott különbségtétel alapján.

41

Márpedig meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdésének első albekezdése a közvetlen kifizetések csökkentését vagy kizárását kiváltó tényezőként arra utal, hogy a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályokat egy adott naptári év – az „érintett naptári év” – során megsértették, és ezért e rendelkezés megfogalmazása igen hasonló a 73/2009 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének szövegéhez, amelyet úgy kell értelmezni, hogy az azt írja elő, hogy a közvetlen kifizetéseknek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti csökkentését az azon naptári évben nyújtott vagy nyújtandó kifizetések alapján kell kiszámítani, amelynek során e megsértés felmerült (2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 54–56. pont).

42

Ezenfelül, amint arra a főtanácsnok az indítványának a 62. és a 63. pontjában rámutatott, a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.) XI. mellékletében szereplő megfelelési táblázatból kitűnik, hogy az 1306/2013 rendelet 97. cikke helyébe a 73/2009 rendelet 23. cikke lépett.

43

Meg kell továbbá állapítani, hogy e megfelelési táblázatból szintén kiderül, hogy az 1306/2013 rendelet 99. cikke a 73/2009 rendelet „A kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése esetén alkalmazandó támogatáscsökkentés és kizárás részletes szabályai” című 24. cikkének a helyébe lépett, amely többek között azokat a körülményeket írta elő, amelyek befolyásolhatják az alkalmazandó támogatáscsökkentés százalékos mértékét.

44

Ugyanakkor a 73/2009 rendelet 24. cikkében szereplő egyik rendelkezés sem felel meg az 1306/2013 rendelet 99. cikke (1) bekezdése első albekezdése szövegének, amelynek megfogalmazása hasonló az 1122/2009 rendelet 70. cikke (8) bekezdésének a) pontjához, amelyet a 73/2009 rendelet végrehajtása céljából fogadtak el, és amely előírta, hogy „a csökkentés százalékos mértékét […] azon közvetlen támogatások teljes összeg[ére kell alkalmazni], amelyet az érintett mezőgazdasági termelőnek nyújtottak, vagy amely neki jár a ténymegállapítás naptári évében benyújtott vagy benyújtandó támogatási kérelme alapján”.

45

A Bíróság ezen utóbbi rendelkezést érintően pontosította, hogy az valójában a közvetlen kifizetéseknek a kölcsönös megfeleltetési szabályok megsértése miatti csökkentése alkalmazásának részletes szabályaira vonatkozik, és nem az ilyen csökkentés kiszámításának szabályaira (2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 46. és 58. pont).

46

Az a körülmény, hogy az 1306/2013 rendelet 99. cikke „Az igazgatási szankció összegének kiszámítása” címet viseli, nem lehet releváns, mivel egyrészt e cikk (1) bekezdésének első albekezdése valójában a közvetlen kifizetéseknek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti csökkentése alkalmazásának részletes szabályaira vonatkozik, és másrészt az e 99. cikkben szereplő egyéb rendelkezések az ilyen szankció számításának bizonyos részletes szabályaira vonatkoznak, többek között a csökkentés maximális mértékének a meghatározására abban az esetben, ha a megsértés gondatlanságból ered, vagy ismételt megsértésről van szó, amelyeket e rendelet 99. cikke (2) bekezdésének eső albekezdése említ.

47

Következésképpen az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdése első albekezdésének, illetve e rendelet 99. cikke (1) bekezdése első albekezdésének szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezések közül az első az e rendelet 91. cikkében előírt igazgatási szankció kiszámítására vonatkozik, a második pedig e szankció alkalmazására.

48

Másodszor, az a kontextus, amelybe az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdésének első albekezdése illeszkedik, megerősíti, hogy e rendelkezés a közvetlen kifizetések tekintetében alkalmazandó csökkentések számítására vonatkozik.

49

Így az 1306/2013 rendelet 97. cikkének több rendelkezése is a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértésének évére vonatkozik. Egyrészt e rendelet 97. cikke (2) bekezdése első albekezdésének második mondata megemlíti, hogy amennyiben az a személy, akinek a cselekményt vagy mulasztást közvetlenül betudható, az érintett naptári évben támogatási vagy kifizetés iránti kérelmet nyújtott be, az igazgatási szankció az említett rendelet 92. cikkében említett kifizetések teljes összege alapján alkalmazandó, emlékeztetve ezzel arra a kapcsolatra, amely a megsértés felmerülésének éve és az igazgatási szankció számításának alapjául szolgáló kifizetések között áll fenn, amelyek nevezetesen az ezen évben benyújtott támogatási kérelmeknek megfelelő kifizetések. Másrészt ugyanezen rendelet 97. cikke (3) bekezdésének első albekezdése azt írja elő, hogy a tagállamok dönthetnek úgy, hogy nem alkalmaznak igazgatási szankciót, amennyiben annak összege kedvezményezettenként és naptári évenként legfeljebb 100 euró lenne, hangsúlyozva azt a szabályt, amely szerint az igazgatási szankciót a jogsértés felmerülésének évében nyújtott közvetlen kifizetések alapján kell kiszámítani.

50

Harmadszor, az 1306/2013 rendelet célja a közvetlen kifizetések és a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok tiszteletben tartása közötti kapcsolat biztosítása azáltal, hogy – amint azt e rendelet (53) preambulumbekezdése megfogalmazza – e támogatások teljességének vagy egy részének a csökkentését vagy kizárását írja elő az említett szabályok be nem tartása esetén. Márpedig az ilyen kapcsolatnak a korábbi szabályozásban való fennállása következtében a Bíróságot azt állapította meg, hogy az említett szabályok betartása csak akkor nyerheti el teljes értelmét, ha azok megsértésének szankciója az e jogsértés naptári éve tekintetében nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések csökkentésében vagy megvonásában nyilvánul meg (2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 43. pont).

51

E megfontolásnak az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdése első albekezdésének és 99. cikke (1) bekezdése első albekezdésének, valamint a 809/2014 végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontjának értelmezése során is érvényesülnie kell annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben biztosítani lehessen a közvetlen kifizetések és a kölcsönös megfeleltetési szabályok közötti kapcsolatot, valamint ugyanakkor az egyenlő bánásmód, az arányosság és a jogbiztonság elvének tiszteletben tartását is (lásd ebben az értelemben: 2018. július 25‑iTeglgaard és Fløjstrupgård ítélet, C‑239/17, EU:C:2018:597, 47–52. pont).

52

Kétségtelen, hogy az 1306/2013 rendelet (57) preambulumbekezdése szerint a kölcsönös megfeleltetés szabályainak megsértése miatt kiszabott szankcióknak hatékonyaknak kell lenniük, és visszatartó erővel kell rendelkezniük. Az ilyen követelmény azonban teljes mértékben érvényesül az olyan szankciórendszerben, mint amelyet e rendelet előír. Egyrészt ugyanis a szankció kiszámítására az említett rendelet 97. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a jogsértés felmerülésének évében nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések alapján kerül sor, ami lehetővé teszi a mezőgazdasági termelő magatartása és a szankció közötti kapcsolat biztosítását, és így annak arányosságát, amelynek elvét az említett (57) preambulumbekezdés is említi. Másrészt a szankció alkalmazására az említett rendelet 99. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a jogsértés megállapítása évében nyújtott vagy nyújtandó közvetlen kifizetések alapján kerül sor, ami biztosítja a szankció hatékonyságát és visszatartó jellegét, hiszen az minden olyan kifizetésre alkalmazandó, amely ezen év tekintetében a mezőgazdasági termelőnek jár, anélkül, hogy az említett kifizetések elszámolására vonatkozóan önálló eljárás lenne szükséges.

53

Negyedszer, amint azt a főtanácsnok az indítványának a 79–84. pontjában hangsúlyozta, meg kell állapítani, hogy az 1306/2013 rendelet elfogadásához vezető előkészítő munkálatokban semmi nem enged arra következtetni, hogy az uniós jogalkotó azt a szabályt kívánta volna elfogadni, amely szerint a közvetlen kifizetések tekintetében a kölcsönös megfeleltetési szabályok be nem tartása esetén végrehajtandó csökkentéseket az említett jogsértések megállapításának évében nyújtott vagy nyújtandó kifizetések alapján kell kiszámítani.

54

Először is az 1306/2013 rendelet egyik preambulumbekezdése sem utal ilyen szándékra. Ellenkezőleg, e rendelet (57) preambulumbekezdése megemlíti, hogy e rendelet célja „[…] [a] következetesség érdekében […] a vonatkozó uniós rendelkezéseket egyetlen jogi eszközbe foglalni”, és e tekintetben mindenfajta ellenkező értelmű utalás hiányában csupán átveszi a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértésének a korábbi szabályozásból következő szankciórendszerét, anélkül hogy azt módosítaná.

55

Az 1306/2013 rendelet előkészítő munkálataiból nem tűnik ki továbbá, hogy a Bizottság érvelésével ellentétben az uniós jogalkotónak olyan szabály elfogadása állt a szándékában, amely szerint a közvetlen kifizetések tekintetében a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése esetén alkalmazandó csökkentéseket az e jogsértések megállapításának évében nyújtott vagy nyújtandó kifizetések alapján kell kiszámítani. Semmi nem enged ugyanis arra következtetni, hogy a 1306/2013 rendelet alapjául szolgáló tervezet 99. cikke (1) bekezdése első albekezdése szövege tekintetében a Bizottság javaslata alapján végrehajtott módosításának az lett volna a célja, hogy módosítsa e csökkentések kiszámításának a 73/2009 rendeletből és az 1122/2009 rendeletből következő szabályát.

56

Végezetül, bár a Bizottságnak a Bíróság elé terjesztett belső dokumentumai e módosítás indokolásaként azt a döntést említik, hogy az említett csökkentések kiszámítása során a jogsértés megállapításának évét veszik alapul, mivel nehéz megállapítani e jogsértések megvalósulásának évét, meg kell állapítani, hogy – amint azt a Parlament és a Tanács hangsúlyozza – a közzétett előkészítő munkálatok semmilyen része nem utal ilyen indokolásra.

57

Harmadszor, nem lehet helyt adni a többek között a holland és a német kormány által előterjesztett azon érvelésnek, amely szerint gyakorlati nehézségek szükségessé teszik azt, hogy a közvetlen kifizetések csökkentésének kiszámítására vonatkozóan egyszerű szabályt alkalmazzanak, nevezetesen azt, amely a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése megállapításának évén alapul.

58

Egyrészt valamely tagállam nem hivatkozhat gyakorlati nehézségekre a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok be nem tartása esetére szankciórendszert előíró rendelkezések olyan értelmezésének igazolása érdekében, amely ellentétes lenne e rendelkezéseknek magával a szövegével (lásd analógia útján: 1991. február 21‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑28/89, EU:C:1991:67, 18. pont; 2005. április 14‑iSpanyolország kontra Bizottság ítélet, C‑468/02, nem tették közzé, EU:C:2005:221, 44. pont).

59

Másrészt mind az 1306/2013 rendelet preambulumbekezdéseinek vizsgálatából, mind annak előkészítő munkálataiból kitűnik, hogy – amint az a jelen ítélet 56. pontjában már megállapításra került – az uniós jogalkotó nem vette figyelembe ezeket a nehézségeket az említett szankciórendszernek, és különösen az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdése első albekezdésének, valamint 99. cikke (1) bekezdése első albekezdésének az elfogadása előtt.

60

A 809/2014 végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontjának értelmezését illetően meg kell állapítani, hogy e rendelkezés szövege lényegében megegyezik az 1306/2013 rendelet 99. cikke (1) bekezdésének szövegével, mivel a 809/2014 végrehajtási rendelet az utóbbi rendelet végrehajtásának részletes szabályait állapítja meg. E körülmények között a jelen ítélet 24–59. pontjában az 1306/2013 rendelet 99. cikkének (1) bekezdésével kapcsolatban megfogalmazott megfontolások szintén relevánsak a 809/2014 végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdése a) pontjának értelmezése szempontjából.

61

A fenti megfontolásokra tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1306/2013 rendelet 97. cikke (1) bekezdésének első albekezdését és 99. cikke (1) bekezdésének első albekezdését, valamint a 809/2014 végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a közvetlen kifizetéseknek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti csökkentését az azon évre vonatkozóan nyújtott vagy nyújtandó kifizetések alapján kell kiszámítani, amelynek során az ilyen jogsértés megvalósult.

62

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17‑i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 97. cikke (1) bekezdésének első albekezdését és 99. cikke (1) bekezdésének első albekezdését, valamint az 1306/2013 rendelet alkalmazási szabályainak az integrált igazgatási és kontrollrendszer, a vidékfejlesztési intézkedések és a kölcsönös megfeleltetés tekintetében történő megállapításáról szóló, 2014. július 17‑i 809/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 73. cikke (4) bekezdése első albekezdésének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy a közvetlen kifizetéseknek a kölcsönös megfeleltetésre vonatkozó szabályok megsértése miatti csökkentését az azon évre vonatkozóan nyújtott vagy nyújtandó kifizetések alapján kell kiszámítani, amelynek során az ilyen jogsértés megvalósult.