1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a kikötő szerint illetékes állam [helyesen: a kikötő szerinti állam] általi ellenőrzésről szóló, 2009. április 23‑i 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 131., 57. o.; helyesbítés: HL 2013. L 32., 23. o.) és a tengeri életbiztonság tárgyában Londonban, 1974. november 1‑jén megkötött nemzetközi egyezmény (Recueil des traités des Nations unies, 1185. kötet, 18961. sz., 3. o.) (kihirdette: a 2001. évi XI. tv.) értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket az egyrészt a Sea Watch eV és a Ministero delle Infrastrutture e dei Trasporti (infrastrukturális és közlekedési minisztérium, Olaszország), valamint a Capitaneria di Porto di Palermo (palermói kikötőkapitányság, Olaszország), másrészt pedig a Sea Watch és ugyanezen minisztérium, valamint a Capitaneria di Porto di Porto Empedocle (Porto Empedocle‑i kikötőkapitányság, Olaszország) között folyamatban lévő azon két jogvita keretében terjesztették elő, amelyek tárgyát két olyan, visszatartást elrendelő határozat képezi, amelyeket az egyes említett kapitányságok hoztak, és amelyek a Sea Watch 4, illetőleg a Sea Watch 3 nevű hajókra vonatkoznak.

3

A Sea Watch Berlinben (Németország) székhellyel rendelkező nonprofit humanitárius szervezet. Alapító okirata kimondja, hogy célja különösen a tengeren szükséghelyzetbe vagy veszélyhelyzetbe kerülő személyek megmentése, valamint hajók, csónakok és légi járművek annak érdekében történő fenntartása és üzemeltetése, hogy az ilyen személyek segítségére siethessenek. E céllal összhangban a Sea Watch a Földközi‑tengeren a személyek felkutatására és megmentésére irányuló tevékenységeket a gyakorlatban olyan hajókkal végzi, amelyeknek egyszerre tulajdonosa és üzemeltetője. E hajók között van különösen két hajó, amelyek a Sea Watch 3 és a Sea Watch 4 neveket viselik, a német országos hajólajstromba vannak bejegyezve, német lobogó alatt közlekednek, egy németországi székhellyel rendelkező osztályozási és tanúsítási szervezet pedig mindkét hajó vonatkozásában olyan tanúsítványt állított ki, amelyben az „általános teherhajó – többcélú” megjelölés szerepel.

4

2020 nyarán a Sea Watch 3 és a Sea Watch 4 egymás után elhagyta Burriana (Spanyolország) kikötőjét, és több száz olyan személyt mentett meg, akik a Földközi‑tenger nemzetközi vizein szükséghelyzetbe kerültek. E hajók parancsnokait ezután az Italian Maritime Rescue Coordination Centre (a tengeri mentés olaszországi koordinációs központja) arról tájékoztatta, hogy a Ministero degli Interni (belügyminisztérium, Olaszország) engedélyezte, hogy a hajókon tartózkodó személyeket kiszállíthassák és átszállíthassák olyan hajókra, amelyek a Sea Watch 4 esetében Palermo (Olaszország), a Sea Watch 3 esetében pedig Porto Empedocle (Olaszország) kikötőjében tartózkodnak, továbbá hogy e parancsnokokat tehát arra utasították, hogy hajóikat e két kikötő felé irányítsák annak érdekében, hogy ott elvégezzék e műveleteket.

5

Az említett műveletek elvégzését követően a Ministro della Sanità (közegészségügyi miniszter, Olaszország) elrendelte, hogy e két hajó maradjon lehorgonyozva az említett kikötők közelében annak érdekében, hogy első lépésben a legénység teljesíthesse a Covid19 betegség terjedésének megelőzésére szolgáló karantént, második lépésben pedig elvégezhessék a takarítást, a fertőtlenítést és az egészségügyi tanúsítást.

6

A takarítási és fertőtlenítési eljárásokat követően a palermói kikötőkapitányság és a Porto Empedocle‑i kikötőkapitányság helyszíni ellenőrzéseket végzett a fedélzeten, majd elrendelte a Sea Watch 4 és a Sea Watch 3 visszatartását azzal az indokkal, hogy e kikötőkapitányságok egy sor olyan műszaki és működési szabálytalanságot állapítottak meg, amelyek közül néhányat „súlyosnak” kell minősíteni, és amelyek önmagukban is indokolnák e visszatartást.

7

Azóta a Sea Watch e szabálytalanságok közül néhányat megszüntetett. Ezzel szemben úgy véli, hogy a fennmaradó szabálytalanságok (a továbbiakban: a szóban forgó szabálytalanságok) nincsenek bizonyítva. E szabálytalanságok lényegében arra vonatkoznak, hogy a Sea Watch 3 és a Sea Watch 4 a hatáskörrel rendelkező olasz hatóságok szerint nem rendelkeznek tanúsítvánnyal arra, hogy több száz személyt a fedélzetükre engedjenek és szállítsanak, mint azt 2020 nyarán tették, sem pedig megfelelő műszaki berendezésekkel nincsenek ellátva, különösen ami a szennyvíz, a fürdővíz és a mellékhelyiségekből származó víz kezelését illeti.

8

E körülmények között a Sea Watch két keresetet indított a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (Szicília tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt azon intézkedések megsemmisítése iránt, amelyekkel a palermói kikötőkapitányság és a Porto Empedocle‑i kikötőkapitányság elrendelte a Sea Watch 4 és a Sea Watch 3 visszatartását mindaddig, amíg véget nem vetnek a szóban forgó szabálytalanságoknak, továbbá a Sea Watch keresettel támadta meg a helyszíni vizsgálatokról szóló, ezen intézkedésekhez mellékelt jelentéseket, és minden egyéb előkészítő aktust, amelyek az említett intézkedésekhez kapcsolódnak, vagy azokat követik.

9

Ezenkívül a Sea Watch e keresetekkel együtt ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket is előterjesztett annak érdekében, hogy rendeljenek el biztosítási intézkedéseket, amely kérelmeket azzal indokolta, hogy az olasz jog e tárgyban alkalmazandó rendelkezései értelmében vett súlyos és helyrehozhatatlan kár kockázata áll fenn.

10

Előzetes döntéshozatal iránti kérelmeiben a kérdést előterjesztő bíróság jelzi többek között azt, hogy az alapeljárások egyes iratanyagaiban említett körülményekből kitűnik, hogy a szóban forgó szabálytalanságok fennállását illetően nem csupán az e jogvitákban részt vevő felek, hanem a kikötő szerinti állam, vagyis Olaszország, valamint a lobogó szerinti állam, vagyis Németország hatáskörrel rendelkező hatóságai is eltérően foglaltak állást. A hatáskörrel rendelkező olasz hatóságok ugyanis lényegében úgy ítélik meg, hogy e szabálytalanságok bizonyítottak, és azokat meg kell szüntetni, míg a hatáskörrel rendelkező német hatóságok megítélése szerint az alkalmazandó uniós jog és nemzetközi jog releváns rendelkezéseinek helyes értelmezése alapján megállapítható, hogy nem állnak fenn ilyen szabálytalanságok.

11

E helyzetre tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2009/16 irányelv és a tengeri életbiztonságról szóló nemzetközi egyezmény értelmezése olyan összetett, új és valamennyi tagállam számára kiemelten jelentős jogkérdéseket vet fel, amelyek megoldása szükséges ahhoz, hogy e bíróság eldönthesse az alapjogvitákat.

12

E feltételek mellett a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (Szicília tartomány közigazgatási bírósága) mindkét alapjogvita tekintetében úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából öt, az egyes ügyekben szinte azonos szövegezésű kérdést terjeszt a Bíróság elé. A kérdést előterjesztő bíróság azt is kérte, hogy a Bíróság a jelen ügyeket az eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálja el.

13

A Bíróság elnöke 2021. február 2‑i határozatával az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszának lefolytatása, valamint a Bíróság határozatának meghozatala céljából egyesítette a jelen ügyeket.

14

Az eljárási szabályzat 105. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha az ügy jellege megköveteli, hogy elbírálására a lehető legrövidebb időn belül kerüljön sor, a Bíróság elnöke a kérdést előterjesztő bíróság kérelmére vagy kivételesen hivatalból úgy határozhat, hogy az ügyet a jelen eljárási szabályzat rendelkezéseitől eltérve gyorsított eljárásban bírálja el.

15

A jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság az alábbi körülményekre hivatkozva indokolja azon kérelmeit, hogy a jelen ügyeket az e rendelkezés szerinti gyorsított eljárásban bírálják el.

16

Először is, e bíróság lényegében hangsúlyozza, hogy ezek az ügyek érzékeny területet érintenek, amennyiben a szükséghelyzetben lévő személyek megmentésére irányuló azon tevékenységekre vonatkoznak, amelyeket a Földközi‑tengeren a 2014. és a 2015. év óta gyakorolnak humanitárius céllal működő nem kormányzati szervezetek, többek között olyan teherhajókkal, amelyek a tagállamok valamelyikének lobogója alatt közlekednek, és amelyek között szerepel a Sea Watch 3 és a Sea Watch 4.

17

Ezt követően az említett bíróság lényegében kifejti, hogy a Sea Watch által üzemeltetett hajókkal szemben előírt visszatartási intézkedések olyan intézkedések összességének keretébe illeszkednek, amelyek általános jelleggel érinthetik az előző pontban említett tevékenységeket. Jelenleg ugyanis az e tevékenységeket folytató majdnem minden hajóra olyan visszatartási intézkedések vonatkoznak, amelyeket különböző olasz kikötők, így különösen Olbia, Palermo, Porto Empedocle és Velence kikötőinek kapitányságai rendeltek el, és amelyeket azzal indokoltak, hogy e hajók nem tartották tiszteletben az előírt követelményeket.

18

Ezenkívül a kérdést előterjesztő bíróság e helyzetre tekintettel szükségesnek tartja azon jogi háttér gyors tisztázását, amelyben az említett tevékenységeket gyakorolják, rámutatva nemcsak arra, hogy a biztonságra és az egészségre vonatkozó követelmények tiszteletben tartása közrendi kérdés, hanem arra is, hogy ilyen tisztázás hiányában jelenleg nincs olyan eszköz, amely lehetővé tenné azon gyakorlat megszüntetését, hogy visszatartsák a hajókat.

19

E bíróság végül úgy ítéli meg, hogy az ügyek Bíróság általi feldolgozásának átlagos időtartama nem teszi lehetővé számára, hogy az alapjogvitákat 2021 nyarának kezdete előtt elbírálhassa, miközben az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy általában erre az időszakra összpontosulnak a szükséghelyzetbe kerülő személyek megmentésére irányuló azon műveletek, amelyeket a Földközi‑tengeren kell lefolytatniuk az olyan nem kormányzati szervezeteknek, mint a Sea Watch és a hozzá hasonlók.

20

E körülmények összességét figyelembe véve az említett bíróság úgy ítéli meg, hogy a lehető legrövidebb időn belül válaszokat kell kapnia a Bíróság elé terjesztett kérdéseire, megjegyezve ugyanakkor, hogy tekintettel a jelen ügyek gyorsított eljárásban történő elbírálására irányuló kérelmeire, ő maga is – tisztán ideiglenes jelleggel és az e tárgyban akkor hozandó végleges határozat sérelme nélkül, amikor már ismert lesz, hogy a Bíróság e kérelmeket miként bírálja el – elutasította azokat az ideiglenes intézkedés iránti kérelmeket, amelyeket a Sea Watch biztosítási intézkedések elrendelése érdekében terjesztett elé.

21

A kérdést előterjesztő bíróság által előadott körülményekre tekintettel először is ki kell emelni, hogy – mint az kitűnik a Bíróság ítélkezési gyakorlatából – egyrészt az a jogbizonytalanság, amely az olyan nemzeti jogvitában részes valamely fél tevékenységeit terhelheti, amelynek keretében a hatáskörrel rendelkező bíróság szükségesnek ítéli, hogy az uniós jog értelmezésére irányuló kérdésekkel a Bírósághoz forduljon, másrészt pedig e fél ahhoz fűződő jogos érdeke, hogy a lehető leggyorsabban megismerhesse az uniós jogból származó jogait, olyan körülményeknek minősülnek, amelyek számos jogvitában felmerülhetnek, következésképpen pedig nem indokolhatják, hogy valamely előzetes döntéshozatali ügyet az eljárási szabályzat 105. cikke szerinti gyorsított eljárásban bíráljanak el (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2017. december 20‑iM. A. és társai végzése, C‑661/17, nem tették közzé, EU:C:2017:1024, 16. pont; 2021. január 14‑iThe International Protection Appeals Tribunal és társai ítélet, C‑322/19 és C‑385/19, EU:C:2021:11, 47. pont).

22

E gyorsított eljárás ugyanis olyan eljárási eszköznek minősül, amely azokat a helyzeteket hivatott kezelni, amelyeket olyan rendkívüli sürgősség jellemez, amelynek fennállását olyan kivételes körülményekhez viszonyítva kell alátámasztani, amelyek kifejezetten arra az ügyre jellemzők, amellyel összefüggésben gyorsított eljárás iránti kérelmet nyújtanak be (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2017. december 20‑iM. A. és társai végzése, C‑661/17, nem tették közzé, EU:C:2017:1024, 17. pont).

23

Másodszor – és ugyanezen okból – az, hogy jelentős számú olyan személy van, akik hasonló bizonytalanságban lehetnek, mint az alapeljárás felei, illetve az, hogy jelentős számú olyan jogi helyzet van, amelyeket potenciálisan érinthet az a határozat, amelyet a kérdést előterjesztő bíróságnak azt követően kell hoznia, hogy válaszokat kapott azokra a kérdésekre, amelyeket előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé terjesztett, vagy amelyeket potenciálisan érinthetnek azok a határozatok, amelyeket e bíróságnak vagy egyéb nemzeti bíróságoknak hasonló jogvitákban adott esetben hozniuk kell, önmagában nem minősül olyan kivételes körülménynek, amely indokolhatná a gyorsított eljárás lefolytatását (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2016. július 13‑iBanco Santander végzése, C‑96/16, nem tették közzé, EU:C:2016:566, 18. pont; a Bíróság elnökének 2018. szeptember 20‑iMinister for Justice and Equality végzése, C‑508/18 és C‑509/18, nem tették közzé, EU:C:2018:766, 14. pont; 2020. december 8‑iStaatsanwaltschaft Wien [Hamisított átutalási megbízások] ítélet, C‑584/19, EU:C:2020:1002, 36. pont).

24

Következésképpen meg kell állapítani, hogy még ha egyértelművé is teszik, hogy mennyire jelentősek és érzékenyek az alapjogviták és azok a válaszok, amelyeket az uniós jog érintett területén a Bíróság az elé terjesztett kérdésekre adhat (lásd analógia útján: a Bíróság elnökének 2018. március 8‑iVitali végzése, C‑63/18, nem tették közzé, EU:C:2018:199, 16. pont; a Bíróság elnökének 2019. február 27‑iM. V. és társai végzése, C‑760/18, nem tették közzé, EU:C:2019:170, 17. pont), e különböző körülmények – amelyek fennállása a jelen ügyben világosan kitűnik a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott, a jelen végzés 17. és 18. pontjában összefoglalt ismertetésekből – nem indokolhatják, hogy a jelen ügyet gyorsított eljárásban bírálják el.

25

Végül harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott, a jelen végzés 16. és 19. pontjában összefoglalt ismertetésekből egyértelműen kitűnik, hogy azon jogvitáknak, amelyek keretében e bíróság az uniós jog értelmezéséről kérdezi a Bíróságot, a jogi tétjeiken és konkrét következményeiken kívül jelentős és érzékeny emberi vetülete is van, mivel azon feltételekre vonatkoznak, amelyek mellett a humanitárius célú nem kormányzati szervezeteknek gyakorolniuk kell a tengeren szükséghelyzetbe vagy veszélyhelyzetbe kerülő személyek megmentésére irányuló tevékenységeiket. E kontextusban a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza különösen azt, hogy annak érdekében kéri a gyorsított eljárás lefolytatását, hogy a Bíróságtól olyan határidőn belül válaszokat kaphasson, amely lehetővé teszi számára, hogy az alapjogvitákat még azt megelőzően elbírálhassa, hogy 2021‑ben megkezdődne a nyár, vagyis az az időszak, amelynek során a tapasztalat szerint általában tetőzni szoktak a szükséghelyzetbe vagy veszélyhelyzetbe kerülő személyek megmentésére irányuló azon műveletek, amelyeket a Földközi‑tengeren kell végezni.

26

Ugyanakkor, mint az kitűnik a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából, az a körülmény, hogy valamely nemzeti jogvita sürgősnek bizonyul, a hatáskörrel rendelkező bíróság pedig köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy biztosítsa e jogvita gyors elbírálását, önmagában nem indokolja, hogy a Bíróság az e jogvitához kapcsolódó előzetes döntéshozatali ügyben elrendelje az eljárási szabályzat 105. cikkében szabályozott gyorsított eljárás lefolytatását (a Bíróság elnökének 2017. július 31‑iMobit végzése, C‑350/17 és C‑351/17, nem tették közzé, EU:C:2017:626, 6. pont; a Bíróság elnökének 2017. november 29‑iBosworth és Hurley végzése, C‑603/17, nem tették közzé, EU:C:2017:933, 9. pont).

27

Ez az eljárás ugyanis mind a célja, mind pedig a lefolytatásának feltételei tekintetében különbözik az ideiglenes intézkedés iránti olyan eljárástól, mint amelyet a közvetlen keresetek és a fellebbezések vonatkozásában az eljárási szabályzat 160–166. és 190. cikke szabályoz (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2016. április 7‑iTanács kontra Front Polisario végzése, C‑104/16 P, nem tették közzé, EU:C:2016:232, 18. pont; a Bíróság elnökének 2017. október 11‑iBizottság kontra Lengyelország végzése, C‑441/17, nem tették közzé, EU:C:2017:794, 15. pont), vagy a kérdést előterjesztő bíróság előtt lefolytatandó azon eljárástól, amelyet a jelen végzés 20. pontja említ.

28

Különösen, az eljárási szabályzat 105. cikke szerinti gyorsított eljárásnak az a célja, hogy lehetővé tegye a Bíróság számára, hogy az elé terjesztett előzetes döntéshozatali ügy érdemét tekintve rövid időn belül határozatot hozhasson, nem pedig annak értékelése, hogy az ilyen határozatra várva szükséges‑e ideiglenes intézkedéseket elrendelni.

29

Ezenkívül az ideiglenes intézkedés iránti, a jelen végzés 27. pontjában említett eljárásoktól eltérően a gyorsított eljárás nem teszi lehetővé a Bíróság számára, hogy haladéktalanul és szükség esetén ideiglenesen határozzon az elé terjesztett kérdésekről, hanem előzetesen megköveteli vele szemben, hogy tartsa tiszteletben az írásbeli észrevételek előterjesztéséhez való azon jogot, amelyet az eljárási szabályzat 105. cikkének (3) bekezdése biztosít az alapeljárásban részt vevő felek és az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikkében említett egyéb érdekeltek számára, akik között szerepelnek a tagállamok is, amelyek e szabályzat 38. cikkének (4) bekezdése értelmében a saját hivatalos nyelvükön nyújthatják be az észrevételeiket. Az e követelmény tiszteletben tartásához kapcsolódó határidőkhöz hozzáadódnak többek között azok a határidők, amelyek az előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek az Unió különböző hivatalos nyelveire történő lefordításával, továbbá a tagállamok által benyújtott írásbeli észrevételeknek az eljárás nyelvére történő lefordításával, majd a Bíróság határozatának a közzététel céljából történő lefordításával járnak.

30

Márpedig a jelen ügyben – figyelembe véve e követelményeket, és azt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság mikor nyújtotta be az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeit – nem tűnik lehetségesnek, hogy a Bíróság még akár azáltal is, hogy a jelen ügyekben elrendeli a gyorsított eljárást, olyan határidőn belül hozzon határozatot e kérelmekről, amely tiszteletben tartja a megfelelő igazságszolgáltatást, és amely lehetővé teszi a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy az alapjogvitákat 2021 nyarának kezdete előtt elbírálja, mint ahogy e bíróság jelezte, hogy azt a jelen végzés 19. és 25. pontjában hivatkozott okokból tennie kell.

31

A fentiekből következik, hogy ilyen eljárás lefolytatásával semmiképp nem lehetne elérni a jelen végzés előző pontjában említett célt, vagyis ennek az eljárásnak a jelen ügyekben nincs gyakorlati haszna (lásd analógia útján: a Bíróság elnökének 2017. december 20‑iDiego Porras végzése, C‑619/17, nem tették közzé, EU:C:2017:1025, 25. pont). Következésképpen a jelen ügy körülményei nem indokolják, hogy a Bíróság ebben az ügyben az eljárási szabályzata 105. cikkének (1) bekezdése alapján eltérjen e szabályzat általánosan alkalmazandó rendelkezéseitől.

32

Mindemellett a Bíróság már kimondta, hogy az uniós jog által szabályozott jogvitában eljáró valamennyi nemzeti bíróságnak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy elrendelje azokat az ideiglenes intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az e jog alapján hivatkozott jogok fennállása tárgyában hozandó határozat teljes körű érvényesülésének biztosítását, adott esetben mellőzve a belső jog azon szabályainak alkalmazását, amelyek akadályoznák e hatáskör gyakorlását. Ez még inkább így van akkor, ha a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróság akként határoz, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjeszt a Bíróság elé, mivel az ilyen ideiglenes intézkedések megfelelőnek bizonyulhatnak ahhoz, hogy biztosítsák az EUMSZ 267. cikkben szabályozott előzetes döntéshozatali rendszer hatékony érvényesülését (lásd ebben az értelemben: 1990. június 19‑iFactortame és társai ítélet, C‑213/89, EU:C:1990:257, 21–23. pont).

33

Így elsősorban a nemzeti bíróság feladata – amely bíróság a sürgősnek bizonyuló jogvitában eljár, továbbá a legkedvezőbb helyzetben van annak mérlegeléséhez, hogy e jogvitának milyen konkrét tétje van a felek számára, és amely szükségesnek ítéli, hogy előzetes döntéshozatal céljából kérdéseket terjesszen a Bíróság elé az uniós jog értelmezésére vonatkozóan –, hogy a Bíróság határozatára várva elrendeljen minden megfelelő ideiglenes intézkedést azon határozat teljes körű érvényesülésének biztosítása érdekében, amelyet neki magának kell majd meghoznia (lásd ebben az értelemben: a Bíróság elnökének 2018. április 10‑iGómez del Moral Guasch végzését, C‑125/18, nem tették közzé, EU:C:2018:253, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

A jelen ügyben tehát a kérdést előterjesztő bíróság feladata lesz, hogy – mint azt az előzetes döntéshozatal iránti kérelmeiben, a jelen végzés 20. pontjában összefoglalt módon maga is kilátásba helyezte – döntsön abban a kérdésben, hogy ideiglenes intézkedések útján megfelelően biztosítható‑e az általa hozandó határozatok teljes körű érvényesülése, adott esetben pedig meghatározza az elrendelendő intézkedéseket.

35

A Bíróság pedig a jelen ügyeket az eljárási szabályzat 53. cikkének (3) bekezdése alapján soron kívül fogja elbírálni, tekintettel ezen ügyek különleges körülményeire, amint azok kitűnnek a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott, a jelen végzés 16–19. pontjában összefoglalt ismertetésekből.

36

Az eddigi megfontolások összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy nem lehet helyt adni a kérdést előterjesztő bíróság arra irányuló kérelmeinek, hogy a jelen ügyeket az eljárási szabályzat 105. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálják el.

A fenti indokok alapján a Bíróság elnöke a következőképpen határozott:

A Bíróság elnöke elutasítja a Tribunale amministrativo regionale per la Sicilia (Szicília tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) arra irányuló kérelmeit, hogy a C‑14/21. és C‑15/21. sz. egyesített ügyeket a Bíróság eljárási szabályzatának 105. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálják el.