–

az Eco TLC képviseletében F. Molinié avocat,

–

a Fédération des entreprises du recyclage képviseletében A. Gossement avocat,

–

a francia kormány képviseletében A.‑L. Desjonquères és P. Dodeller, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Bouchagiar, K.‑P. Wojcik és C. Georgieva‑Kecsmar, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 107. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az egyfelől az Eco TLC, másfelől pedig a ministre d’État, ministre de la Transition écologique et solidaire (államminiszter, az ökológiai és szolidáris átmenetért felelős miniszter, Franciaország) és a ministre de l’Économie et des Finances (gazdasági és pénzügyminiszter, Franciaország) között, a ruházati textiltermékekből, háztartási vászonneműkből és cipőkből származó hulladékok kezelésével megbízott szerződött szereplőknek az Eco TLC által nyújtott pénzügyi támogatás mértékét újból megállapító rendelet jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A code de l’environnement (környezetvédelmi törvénykönyv) alapügyben alkalmazandó változatának (a továbbiakban: környezetvédelmi törvénykönyv) L. 541‑10‑3. cikke előírja:

„2007. január 1‑jétől minden olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a nemzeti piacon a háztartások számára kínált új ruházati textiltermékeket, cipőket vagy háztartási vászonneműket üzletszerűen hoz forgalomba, köteles hozzájárulni az e termékekből származó hulladékok újrafeldolgozásához és kezeléséhez, vagy arról gondoskodni.

2020. január 1‑jétől minden olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely a nemzeti piacon üzletszerűen hoz forgalomba bármilyen, háztartások számára kínált, textilből készült végterméket, kivéve azokat, amelyek berendezési tárgyak, illetve amelyek berendezési tárgyak védelmére vagy díszítésére szolgálnak, szintén az első bekezdésben előírt kötelezettség alá tartozik.

Az első két bekezdésben említett személyek e kötelezettséget a következőképpen teljesítik:

E cikk alkalmazásának részletes szabályait, többek között a hozzájárulás kiszámításának módját, az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő személyek beilleszkedését segítő feltételeket, valamint az első bekezdésben foglalt kötelezettség betartásának elmulasztása esetén alkalmazandó szankciókat a Conseil d’État [államtanács] rendeletben állapítja meg.”

4

A környezetvédelmi törvénykönyv R. 543‑214. cikkének második bekezdése kimondja, hogy a jóváhagyás iránti kérelmének alátámasztása érdekében minden szervezetnek igazolnia kell az arra való műszaki és pénzügyi alkalmasságát, hogy sikeresen elvégezze az e törvénykönyv L. 541‑10‑3. cikkében említett hulladékok újrafelhasználásának, újrafeldolgozásának, anyagában történő hasznosításának és kezelésének az általa aláírt megállapodások és az általa beszedett pénzügyi hozzájárulások újrafelosztása útján történő elősegítéséhez szükséges műveleteket, valamint meg kell jelölnie, hogy az e jóváhagyást kísérő szerződéses dokumentációban szereplő záradékokat mely feltételek mellett kívánja betartani.

5

A környezetvédelmi törvénykönyv R. 543‑215. cikkének első bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jóváhagyott szervezetek az általuk az e törvénykönyv L. 541‑10‑3. cikkének első bekezdésében említett személyektől beszedett pénzügyi hozzájárulás teljes összegét oly módon határozzák meg, hogy az minden évben fedezze az említett törvénykönyv R. 543‑214. cikkében említett szerződéses dokumentáció alkalmazásából eredő kiadásokat.

6

A környezetvédelmi törvénykönyv R. 543‑218. cikke szerint az e törvénykönyv R. 543‑214. cikkében említett szerződéses dokumentáció többek között pontosan meghatározza a szétválogatott, újrafelhasznált, újrafeldolgozott vagy hasznosított hulladékok mennyisége tekintetében rögzített célkitűzéseket, valamint az említett törvénykönyv L. 541‑10‑3. cikke értelmében az elhelyezkedési nehézségekkel küzdő személyek beilleszkedésére vonatkozó célkitűzéseket, és előírja a hulladékválogatással foglalkozó szereplőnek nyújtott hozzájárulás csökkentését abban az esetben, ha ez utóbbi nem tartja be az e személyek beilleszkedésére vonatkozó minimális célkitűzést.

7

Az arrêté du 3 avril 2014 relatif à la procédure d’agrément et portant cahier des charges des organismes ayant pour objet de contribuer au traitement des déchets issus des produits textiles d’habillement, du linge de maison et des chaussures, conformément à l’article R. 543‑214 du code de l’environnement et portant agrément d’un organisme, en application des articles L. 541‑10‑3 et R. 543‑214 à R. 543‑224 du code de l’environnement (a jóváhagyási eljárásról, a ruházati textiltermékekből, háztartási vászonneműkből és cipőkből származó hulladékok kezeléséhez a környezetvédelmi törvénykönyv R. 543‑214. cikkével összhangban hozzájáruló szervezetek szerződéses dokumentációjáról, valamint egy szervezetnek a környezetvédelmi törvénykönyv L. 541‑10‑3. és R. 543‑214–R. 543‑224. cikke alapján történő jóváhagyásáról szóló rendelet) jóváhagyta, hogy az Eco TLC a ruházati textiltermékek, háztartási vászonneműk és cipők (a továbbiakban: textiltermékek) forgalmazóitól az e termékekből származó hulladékok kezelése érdekében pénzügyi hozzájárulást szedjen be, és azt pénzügyi támogatás formájában szétossza többek között a hulladékválogatással foglalkozó szereplők között az e rendelet mellékletében foglalt szerződéses dokumentáció betartása mellett.

8

A 2014. április 3‑i rendeletnek „A környezetvédelmi törvénykönyv L. 541‑10‑3. és R. 543‑214–R. 543‑224. cikke alapján ökoszervezetként való jóváhagyással kapcsolatos szerződéses dokumentáció a 2014–2019 közötti időszakra” című melléklete maga is több mellékletet tartalmaz. E mellékletek közül „A hulladékválogatással foglalkozó szerződött szereplők számára az N+1 évben az N év címén nyújtott pénzügyi támogatások mértéke” című III. melléklet meghatározza a hulladékválogatással foglalkozó szerződött szereplőknek nyújtható különböző típusú pénzügyi támogatások – nevezetesen a fenntarthatósági támogatás, az anyagválogatási támogatás és a fejlesztési támogatás – számítási módját. E melléklet többek között előírja, hogy a fenntarthatósági támogatás összege megegyezik azon fenntarthatósági támogatások összegével, amelyeket anyaghasznosítás, energia‑előállítási célú hasznosítás és ártalmatlanítás címén nyújtanak, valamint hogy az anyaghasznosítás címén nyújtott fenntarthatósági támogatást úgy számítják ki, hogy az„anyaghasznosítás (újrafelhasználás + újrafeldolgozás + egyéb anyaghasznosítási módok) tárgyát képező, szétválogatott és tonnában kifejezett mennyiséget” megszorozzák a tonnánként 65 euróban megállapított együtthatóval.

9

A 2014. április 3‑i rendelet módosításáról szóló, 2017. szeptember 19‑i rendelet (JORF, 2017. október 4., 5. sz. szöveg; a továbbiakban: 2017. szeptember 19‑i rendelet) újból megállapította a fenntarthatósági támogatás összegét. E rendelet 1. cikke értelmében az e támogatás kiszámításához alkalmazott együttható a 2018. január 1‑jétől nyújtott támogatások esetében tonnánként 82,5 euró.

10

Az Eco TLC a hatóságok által abból a célból jóváhagyott ökoszervezet, hogy a textiltermékek forgalmazóitól pénzügyi hozzájárulást szedjen be az abban álló szolgáltatás ellenértékeként, hogy az említett forgalmazókat terhelő, az e termékekből származó hulladékok kezelésére vonatkozó törvényi kötelezettséget a nevükben teljesíti. E célból az Eco TLC megállapodásokat köt a hulladékválogatással foglalkozó támogatható szereplőkkel, és különböző típusú pénzügyi támogatásokat, nevezetesen fenntarthatósági támogatást, anyagválogatási támogatást és fejlesztési támogatást nyújt számukra a textiltermékekből származó hulladékok újrafeldolgozásával és kezelésével kapcsolatos műveletekhez.

11

Míg a 2014. április 3‑i rendelet az anyaghasznosítás címén nyújtott fenntarthatósági támogatás kiszámítása céljából alkalmazott együtthatót tonnánként 65 euróban határozta meg, a 2017. szeptember 19‑i rendelet e támogatás mértékét újból megállapította, és ezen együtthatót a 2018. január 1‑jétől nyújtott összegek vonatkozásában tonnánként 82,5 euróra emelte.

12

Az Eco TLC a 2017. szeptember 19‑i határozattal szemben keresetet nyújtott be a Conseil d’État‑hoz (államtanács, Franciaország) többek között arra hivatkozva, hogy e rendelet az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatást vezet be.

13

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy a környezetvédelmi törvénykönyvnek a kiterjesztett gyártói felelősség elvéről szóló L. 541‑10‑3. cikke szerint a textiltermékek forgalmazói kötelesek hozzájárulni az e termékekből származó hulladékok újrafeldolgozásához és kezeléséhez, vagy arról gondoskodni. Az említett bíróság kifejti, hogy e kötelezettség teljesítése érdekében az említett forgalmazóknak vagy maguknak kell gondoskodniuk a textiltermékekből származó hulladék kezeléséről, vagy át kell ruházniuk ennek felelősségét egy olyan jóváhagyott szervezetre, amelynek feladata, hogy a hozzájárulásaikat beszedje, és a nevükben gondoskodjon e hulladékok kezeléséről azáltal, hogy e célból megállapodásokat köt hulladékválogatással foglalkozó szereplőkkel.

14

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság először is megállapítja, hogy az Eco TLC az egyetlen e célból jóváhagyott szervezet, és hogy a forgalmazók nem döntöttek úgy, hogy maguk gondoskodnak a textiltermékekből származó hulladékok kezeléséről.

15

Másodszor az előterjesztő bíróság kifejti, hogy a 2014. április 3‑i rendelet az Eco TLC által a hulladékválogatással foglalkozó szereplők részére nyújtott pénzügyi támogatások mértékét a hulladékhasznosítással és a szociális nehézségekkel küzdő személyek foglalkoztatásával összefüggő célkitűzések alapján állapította meg. A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy e rendelet szerint az Eco TLC‑nek az általa a forgalmazóktól beszedett hozzájárulások összegét ki kell igazítania arra a szintre, amely a kötelezettségeinek teljesítéséhez – azaz az említett rendeletben meghatározott mértékű pénzügyi támogatásoknak a hulladékválogatással foglalkozó szereplők számára történő nyújtásához, valamint különböző figyelemfelhívó és megelőző kampányokhoz – feltétlenül szükséges, anélkül hogy nyereséget vagy veszteséget tudna termelni, vagy más területeken is tevékenységet folytathatna.

16

Végül harmadszor a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az Eco TLC igazgatótanácsának ülésein részt vesz az állam által kijelölt állami cenzor – anélkül azonban, hogy ott szavazati joggal rendelkezne –, akit tájékoztatnak az e társaság által eszközölni kívánt pénzügyi befektetések feltételeiről e befektetések igazgatótanács általi jóváhagyása előtt, és aki kérheti, hogy adják át számára az említett társaság pénzügyi irányításával kapcsolatos valamennyi dokumentumot annak érdekében, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra vonatkozó szabályok megsértése esetén tájékoztassa erről az állam illetékes hatóságait, amelyek 30000 euróig terjedő bírságot szabhatnak ki, vagy akár a jóváhagyás felfüggesztéséhez, illetve visszavonásához is folyamodhatnak. E bíróság megjegyzi, hogy az említettekre is figyelemmel az Eco TLC szabadon hozza meg az irányítással kapcsolatos döntéseit, és hogy többek között a hulladékválogatással foglalkozó szereplőknek szánt pénzeszközökkel kapcsolatban semmilyen különös letéti kötelezettség nem terheli.

17

E körülmények között a Conseil d’État (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni az [EUMSZ] 107. cikk[e]t, hogy az e rendelkezés értelmében vett állami támogatásnak kell tekinteni a[z] […] olyan rendszert, amely keretében egy nonprofit magánjogi ökoszervezet – amely a hatóságok által kibocsátott jóváhagyással rendelkezik – meghatározott termékkategória forgalmazóitól – akik vele ebben a tekintetben megállapodást kötnek – hozzájárulásokat szed be az abban álló szolgáltatás ellenértékeként, hogy az utóbbi személyek nevében gondoskodik az e termékekből származó hulladékok kezeléséről, és az e hulladékok szétválogatásával és hasznosításával megbízott szereplők számára a jóváhagyásban környezetvédelmi és szociális célkitűzésekre tekintettel megállapított összegű támogatásokat nyújt?”

18

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ahhoz, hogy valamely intézkedés az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „állami támogatásnak” minősüljön, valamennyi alábbi feltétel teljesülése szükséges. Először is a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor a kedvezményezettje számára szelektív előnyt kell biztosítania. Negyedszer torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (2018. március 6‑iBizottság kontra FIH Holding és FIH Erhvervsbank ítélet, C‑579/16 P, EU:C:2018:159, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19

E feltételek közül az elsőt illetően emlékeztetni kell arra, hogy ahhoz, hogy bizonyos előnyök az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „támogatásnak” minősülhessenek, egyrészről közvetlenül vagy közvetve állami forrásból kell származniuk, másrészről az államnak betudhatónak kell lenniük (2019. május 15‑iAchema és társai ítélet, C‑706/17, EU:C:2019:407, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

Továbbá az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a nemzeti bíróságok és a Bíróság között az EUMSZ 267. cikkel bevezetett együttműködési eljárás keretében a Bíróság feladata, hogy a nemzeti bíróságnak az előtte folyamatban lévő ügy eldöntéséhez hasznos választ adjon. Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia az elé terjesztett kérdéseket (2020. április 2‑iRuska Federacija ítélet, C‑897/19 PPU, EU:C:2020:262, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak valójában kizárólag a jelen ítélet 18. pontjában említett első feltétellel kapcsolatban vannak kétségei, és hogy az általa a Bíróság elé terjesztett tényállási elemek lényegében ezen első feltételre vonatkoznak.

22

E körülmények között úgy kell tekinteni, hogy az előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy úgy kell‑e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy e rendelkezés értelmében vett állami beavatkozásnak, illetve állami forrásból történő beavatkozásnak minősül az olyan rendszer, amely keretében egy nonprofit magánjogi ökoszervezet, amely a hatóságok által kibocsátott jóváhagyással rendelkezik, meghatározott termékkategória forgalmazóitól – akik vele e tekintetben megállapodást kötnek – hozzájárulásokat szed be az abban álló szolgáltatás ellenértékeként, hogy e forgalmazók nevében gondoskodik az e termékekből származó hulladékok kezeléséről, és az e hulladékok szétválogatásával és hasznosításával megbízott szereplők számára a jóváhagyásban környezetvédelmi és szociális célkitűzésekre tekintettel megállapított összegű támogatásokat nyújt.

23

Először is valamely intézkedés tagállamnak való betudhatóságának értékelése érdekében azt kell megvizsgálni, hogy a hatóságok részt vettek‑e ezen intézkedés meghozatalában (2019. május 15‑iAchema és társai ítélet, C‑706/17, EU:C:2019:407, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a textiltermékekből származó hulladékkal való gazdálkodás ágazatában hatályos, a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó rendszert törvényi és rendeleti jellegű jogszabályok, nevezetesen a környezetvédelmi törvénykönyv, valamint a 2017. szeptember 19‑i rendelettel módosított 2014. április 3‑i rendelet vezette be. E rendszert tehát a jelen ítélet előző pontjában említett ítélkezési gyakorlat értelmében az államnak betudhatónak kell tekinteni.

25

Másodszor, annak eldöntése érdekében, hogy az előnyt közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból nyújtották‑e, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom kiterjed mind az állam által közvetlenül vagy állami forrásokból nyújtott támogatásokra, mind pedig a támogatások kezelése érdekében az állam által létrehozott vagy kijelölt köz‑ vagy magánszervezetek által nyújtott támogatásokra (2019. május 15‑iAchema és társai ítélet, C‑706/17, EU:C:2019:407, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

Az e rendelkezésben szereplő megkülönböztetés „a tagállamok által” és az „állami forrásból” nyújtott támogatások között nem azt jelenti, hogy az állam által nyújtott valamennyi előny támogatásnak minősül, függetlenül attól, hogy állami forrásokból finanszírozzák‑e, vagy sem, hanem e megkülönböztetésnek csak az a célja, hogy e fogalom vonatkozzon a közvetlenül az állam által, valamint az általa kijelölt vagy létrehozott köz‑ vagy magánszervezet által nyújtott előnyökre is (2019. március 28‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑405/16 P, EU:C:2019:268, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

Az uniós jog ugyanis nem engedheti meg, hogy pusztán azáltal, hogy olyan önálló intézményeket hoznak létre, amelyeket a támogatások szétosztásával bíznak meg, lehetővé váljon az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megkerülése (2017. november 9‑iBizottság kontra TV2/Danmark ítélet, C‑656/15 P, EU:C:2017:836, 45. pont).

28

A jelen ügyben a kiterjesztett gyártói felelősségnek a környezetvédelmi törvénykönyv L. 541‑10‑3. cikkében foglalt elve értelmében a textiltermékek forgalmazói, ideértve a gyártókat és importőröket is, kötelesek az e termékekből származó hulladék kezeléséről gondoskodni vagy ahhoz hozzájárulni.

29

A forgalmazóknak ahhoz, hogy e kötelezettségnek eleget tegyenek, vagy maguknak kell gondoskodniuk a textiltermékekből származó hulladékok kezeléséről, vagy pénzügyi hozzájárulást kell fizetniük egy, a hatóságok által jóváhagyott ökoszervezetnek, amelynek célja e hulladékok kezelésének azáltal történő biztosítása, hogy a hulladékválogatással foglalkozó szereplőkkel megállapodásokat köt, és pénzügyi támogatást nyújt számukra az említett hulladékok újrafeldolgozásával és kezelésével kapcsolatos műveletekhez.

30

Bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a környezetvédelmi törvénykönyv L. 541‑10‑3. cikkéből eredő kötelezettségük teljesítése érdekében a textiltermékek forgalmazói úgy döntöttek, hogy az Eco TLC‑hez csatlakoznak, amely a 2014. április 3‑i rendelet által e célból jóváhagyott szervezet, e körülmény önmagában nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy az általuk ezen ökoszervezetnek nyújtott hozzájárulások valamely állam jogszabálya által előírt kötelező hozzájárulásnak minősülnek.

31

Egyébiránt az Eco TLC a textiltermékek forgalmazóitól azon szolgáltatás ellenértékeként szed be pénzügyi hozzájárulást, amely az említett forgalmazókat terhelő, az e termékekből származó hulladékok kezelésére vonatkozó törvényi kötelezettségnek a nevükben történő teljesítésében áll. E célból az Eco TLC megállapodásokat köt a hulladékválogatással foglalkozó támogatható szereplőkkel, és pénzügyi támogatásokat nyújt számukra az említett termékekből származó hulladékok újrafeldolgozásával és kezelésével kapcsolatos műveletekhez.

32

Ennek keretében meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó rendszer keretében először is gazdasági magánszereplőktől származó pénzügyi hozzájárulásokat egy magánjogi társaságra ruháznak, majd pedig e társaság e hozzájárulások egy részét más gazdasági magánszereplőkhöz továbbítja.

33

Amint arra a főtanácsnok az indítványának 85. pontjában rámutatott, e hozzájárulások mindvégig megőrzik magánjellegüket. Az említett hozzájárulások befizetése révén felhalmozódó pénzeszközök soha nem haladnak át az állam vagy valamely más közjogi jogalany költségvetésén, és soha nem is kerülnek állami szervek birtokába. Egyébiránt a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy az érintett tagállam semmilyen címen nem mond le semmilyen forrásról, mint például adókról, díjakról, hozzájárulásokról vagy egyéb olyan forrásokról, amelyeket a nemzeti jogszabályok szerint az állami költségvetésbe kellett volna befizetni.

34

Ebből következik, hogy az alapügyben szóban forgó rendszer nem jár állami források közvetlen vagy közvetett átruházásával.

35

Mindemellett a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az olyan intézkedések is az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett „támogatás” fogalmába tartozhatnak, amelyek nem járnak együtt állami források átruházásával (2017. november 9‑iBizottság kontra TV2/Danmark ítélet, C‑656/15 P, EU:C:2017:836, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése ugyanis minden olyan pénzügyi eszközt magában foglal, amelyet a hatóságok ténylegesen felhasználhatnak vállalkozások támogatására, anélkül hogy jelentősége lenne annak, hogy ezen eszközök állandó jelleggel az állam vagyonába tartoznak‑e, vagy sem. Még ha az érintett támogatási intézkedésnek megfelelő összegek nincsenek is állandó jelleggel az államkincstár birtokában, azon tény, hogy folyamatosan állami ellenőrzés alatt maradnak, és így a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak, elegendő ahhoz, hogy azok „állami forrásoknak” minősüljenek (2002. május 16‑iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EU:C:2002:294, 37. pont; 2019. május 15‑iAchema és társai ítélet, C‑706/17, EU:C:2019:407, 53. pont).

37

Meg kell tehát vizsgálni, hogy az Eco TLC által arra felhasznált pénzeszközök, hogy pénzügyi támogatást nyújtson a hulladékválogatással foglalkozó szerződött szereplők számára, folyamatosan állami ellenőrzés alatt maradnak‑e, tehát az illetékes nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak‑e.

38

E tekintetben először is, amint az a jelen ítélet 33. pontjában megállapításra került, e pénzeszközök soha nem haladnak át az állam vagy valamely más közjogi jogalany költségvetésén, és soha nem is kerülnek állami szervek birtokába.

39

Ezenkívül a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból először is kitűnik, hogy az említett pénzeszközökkel kapcsolatban semmilyen különös letéti kötelezettség nem áll fenn, másodszor, hogy az ökoszervezet tevékenységének megszüntetése esetén az esetlegesen rendelkezésre álló összegeket – a tevékenység megszüntetésével kapcsolatos költségek elszámolását, valamint az ezen ökoszervezetnek az állammal és valamennyi hitelezőjével szemben fennálló tartozásainak levonását követően – nem utalják át a hatóságokhoz, és harmadszor, hogy a forgalmazók által az alapügyben szóban forgó rendszer keretében meg nem fizetett hozzájárulások behajtásával kapcsolatos jogviták elbírálása a polgári vagy kereskedelmi bíróságok hatáskörébe tartozik.

40

Ebből következik, hogy az állam egyetlen időpontban sem rendelkezik tényleges hozzáféréssel az említett pénzeszközökhöz, és az ökoszervezet nem rendelkezik semmilyen, a hatóságokra jellemző közhatalmi jogkörrel.

41

Másodszor, az Eco TLC által az alapügyben szóban forgó rendszer keretében felhasznált pénzeszközöket kizárólag a jogszabályban rábízott feladatok ellátására fordítják. Az e pénzeszközök kizárólagos felhasználásának jogszabályban rögzített ezen elve más ellenbizonyíték hiányában inkább azt bizonyítja, hogy az állam éppen hogy nincs abban a helyzetben, hogy az említett pénzeszközökkel rendelkezzen, azaz hogy döntsön a törvény által előírt céltól eltérő célra való felhasználásukról (lásd ebben az értelemben: 2019. március 28‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑405/16 P, EU:C:2019:268, 76. pont).

42

Harmadszor igaz, hogy a jóváhagyott ökoszervezet által a hulladékválogatással foglalkozó szereplők részére nyújtott pénzügyi támogatások mértékét az állam állapítja meg.

43

Mindazonáltal egyrészt, amint az a jelen ítélet 5. és 15. pontjából kitűnik, a jóváhagyott szervezetek határozzák meg azon pénzügyi hozzájárulás teljes összegét, amelyet a forgalmazóktól beszednek, éspedig oly módon, hogy az minden évben fedezze a szerződéses dokumentáció alkalmazásából eredő költségeket, vagyis a hulladékválogatással foglalkozó szereplőknek nyújtott pénzügyi támogatások kifizetését, a működési költségeket, valamint a különböző figyelemfelhívó és megelőző kampányok költségeit.

44

Másrészt írásbeli észrevételeiben a francia kormány rámutatott arra, hogy a 2014. április 3‑i rendelethez csatolt szerződéses dokumentációnak megfelelően a jóváhagyott ökoszervezet által a hulladékválogatással foglalkozó szereplőknek nyújtott pénzügyi támogatások mértéke a hulladékválogatás nettó átlagköltségének felel meg. Ami közelebbről e mértéknek a 2017. szeptember 19‑i rendelet általi újbóli megállapítását illeti, azt a hatóságok az Observatoire environnemental, économique et social du tri et de la valorisation des déchets de TLC (a textilhulladékok válogatásának és hasznosításának környezetvédelmi, gazdasági és szociális megfigyelőközpontja) éves mérlegében szereplő javaslatok alapján határozták meg. Ezen, az Eco TLC által létrehozott megfigyelőközpont e mérleg elkészítése során számba vette a hulladékválogatással foglalkozó szereplők terheit és bevételeit, és megállapította, hogy a hulladékválogatással kapcsolatos tevékenységek alul vannak kompenzálva.

45

A jóváhagyott ökoszervezet így, úgy tűnik, döntő szerepet játszik a hulladékválogatással foglalkozó szereplőknek nyújtott pénzügyi támogatások mértékének meghatározásában és kiigazításában, amit azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

46

Negyedszer, bár az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2014. április 3‑i rendelet bizonyos támogathatósági feltételeket ír elő, amelyeket a hulladékválogatással foglalkozó szereplőknek teljesíteniük kell ahhoz, hogy e pénzügyi támogatásokban részesüljenek, a francia kormány az írásbeli észrevételeiben hangsúlyozta, hogy a jóváhagyott ökoszervezet a hulladékválogatással foglalkozó szereplőkkel fennálló jogviszonya keretében bizonyos szerződéses szabadsággal rendelkezik ahhoz, hogy további támogathatósági feltételeket állapítson meg. Ráadásul e kormány szerint az Eco TLC élt e szabadsággal, amikor saját elhatározásából az állam által meghatározottaknál szigorúbb feltételeket állapított meg a pénzügyi támogatásokra való jogosultság tekintetében.

47

Az Eco TLC ennélfogva befolyással van az alapügyben szóban forgó rendszer címén nyújtható pénzügyi támogatások kedvezményezettjeinek meghatározására. A kérdést előterjesztő bíróság feladata azonban annak vizsgálata, hogy ez valóban így van‑e.

48

Végül ötödször, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az Eco TLC igazgatótanácsának ülésein részt vesz az állam által kijelölt állami cenzor, akit tájékoztatnak az e társaság által eszközölni kívánt pénzügyi befektetések feltételeiről e befektetések igazgatótanács általi jóváhagyása előtt, és aki kérheti, hogy adják át számára a társaság pénzügyi irányításával kapcsolatos valamennyi dokumentumot annak érdekében, hogy a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásra vonatkozó szabályok megsértése esetén tájékoztassa erről az illetékes hatóságokat, amelyek 30000 euróig terjedő bírságot szabhatnak ki, vagy akár a jóváhagyás felfüggesztéséhez, illetve visszavonásához is folyamodhatnak.

49

A Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból azonban kitűnik egyrészt, hogy az említett állami cenzor nem rendelkezik az Eco TLC igazgatótanácsában szavazati joggal, amely lehetővé tenné számára, hogy befolyást gyakoroljon az e társaság által a hulladékválogatással foglalkozó szereplőknek nyújtott pénzügyi támogatásokhoz felhasznált pénzeszközök kezelésére. Másrészt kitűnik, hogy e cenzor feladata kizárólag az említett társaság fizetőképessége fenntartásának biztosítása.

50

A fentiekből következik, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatokra is figyelemmel – az Eco TLC által a hulladékválogatással foglalkozó szereplőknek nyújtott pénzügyi támogatások nyújtásához használt pénzeszközök a jelen ítélet 36. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében nem maradnak folyamatosan állami ellenőrzés alatt, tehát nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrásoknak.

51

A fenti megfontolások összességére figyelemmel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan rendszer, amely keretében egy nonprofit magánjogi ökoszervezet, amely a hatóságok által kibocsátott jóváhagyással rendelkezik, meghatározott termékkategória forgalmazóitól – akik vele e tekintetben megállapodást kötnek – hozzájárulásokat szed be az abban álló szolgáltatás ellenértékeként, hogy e forgalmazók nevében gondoskodik az e termékekből származó hulladékok kezeléséről, és az e hulladékok szétválogatásával és hasznosításával megbízott szereplők számára a jóváhagyásban környezetvédelmi és szociális célkitűzésekre tekintettel megállapított összegű támogatásokat nyújt, nem minősül e rendelkezés értelmében vett, állami forrásból történő beavatkozásnak, amennyiben e támogatások nem maradnak folyamatosan állami ellenőrzés alatt, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az olyan rendszer, amely keretében egy nonprofit magánjogi ökoszervezet, amely a hatóságok által kibocsátott jóváhagyással rendelkezik, meghatározott termékkategória forgalmazóitól – akik vele e tekintetben megállapodást kötnek – hozzájárulásokat szed be az abban álló szolgáltatás ellenértékeként, hogy e forgalmazók nevében gondoskodik az e termékekből származó hulladékok kezeléséről, és az e hulladékok szétválogatásával és hasznosításával megbízott szereplők számára a jóváhagyásban környezetvédelmi és szociális célkitűzésekre tekintettel megállapított összegű támogatásokat nyújt, nem minősül e rendelkezés értelmében vett, állami forrásból történő beavatkozásnak, amennyiben e támogatások nem maradnak folyamatosan állami ellenőrzés alatt, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia.