–

a Burgo Group SpA képviseletében R. Montanaro, L. G. Ferrua Magliani és E. Assuntini avvocati,

–

a Gestore dei Servizi Energetici SpA – GSE képviseletében A. Police, A. Pugliese és P. R. Molea avvocati,

–

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Palatiello avvocato dello Stato,

–

az Európai Bizottság képviseletében G. Gattinara, D. Recchia, Talabér‑Ritz K. és Y. G. Marinova, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. február 11‑i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2004. L 52., 50. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 3. kötet, 3. o.) 12. cikke (3) bekezdésének, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének, valamint az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének az értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Burgo Group SpA és a Gestore dei Servizi Energetici SpA – GSE (energetikai szolgáltató társaság, Olaszország) között a „zöld bizonyítványok” megvásárlása alóli mentességet előíró támogatási rendszer igénybevételének a Burgo Grouptól való, a GSE általi megtagadása tárgyában folyamatban lévő jogvitákban terjesztették elő.

3

A 2004/8 irányelvet az Európai Unió környezetvédelmi politikája keretében, az EK 175. cikk (1) bekezdése alapján fogadták el.

4

Ezen irányelv (1), (2), (11), (15), (16), (24), (26) és (32) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

[…]

[…]

[…]

[…]

[…]

5

Az említett irányelv 1. cikke szerint ezen irányelv célja, hogy „a belső energiapiacon a primer energia megtakarításán és a hasznos hőigényen alapuló, nagy hatásfokú kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelés támogatására és fejlesztésére vonatkozó keretrendszer létrehozása révén fokozza az energiahatékonyságot és javítsa az energiaellátás biztonságát, tekintetbe véve a sajátos nemzeti körülményeket, különösen az éghajlati és gazdasági feltételekkel kapcsolatosakat”.

6

A 2004/8 irányelv 2. cikke akként rendelkezik, hogy az irányelvet „a 3. cikkben meghatározott kapcsolt energiatermelésre, valamint az I. mellékletben felsorolt kapcsolt energiatermelési technológiákra kell alkalmazni”.

7

Ezen irányelv „Meghatározások” címet viselő 3. cikke értelmében:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

[…]”

8

Az említett irányelv „Támogatási rendszerek” címet viselő 7. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„A tagállamok biztosítják, hogy a kapcsolt energiatermelés támogatása a meglévő és majdan épülő egységek esetében egyaránt a hasznos hőigényen, valamint a primerenergia‑megtakarításon alapul, figyelembe véve az egyéb, az energiaigény csökkentését célzó gazdaságilag életképes vagy környezetvédelmi szempontból előnyös intézkedéseket, mint amilyenek az egyéb energiahatékonysági intézkedések.”

9

A 2004/8 irányelv „Alternatív számítási módszerek” címet viselő 12. cikkének (3) bekezdése a következőket mondja ki:

„Az alternatív módszert alkalmazó tagállamok 2010 végéig a kapcsolt energiatermelést nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésként határozhatják meg annak ellenőrzése nélkül, hogy a kapcsolt energiatermelés megfelel‑e a III. melléklet a) pontjában szereplő követelményeknek, amennyiben nemzeti szinten bizonyítható, hogy az ilyen alternatív módszerrel számított kapcsolt termelés általánosságban megfelel a III. melléklet a) pontjában meghatározott követelményeknek. […]”

10

Ezen irányelv „A kapcsolt energiatermelési folyamat hatásfokának meghatározására szolgáló módszer” címet viselő III. mellékletének a) pontja pontosítja, hogy ezen irányelv alkalmazásában a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek különféle követelményeknek kell megfelelnie, köztük annak, amely szerint „a kapcsolt energiatermelő egységekből származó kapcsolt energiatermelésnek a b) pont szerint számítva legalább 10%‑os primerenergia‑megtakarítást kell elérnie a külön hőtermelésre, illetve külön villamosenergia‑termelésre vonatkozó referenciaértékekhez képest”.

11

Az 1999. március 16‑i decreto legislativo n. 79 – Attuazione della direttiva 96/92/CE recante norme comuni per il mercato interno dell’energia elettrica (a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló 96/92/EK irányelv átültetéséről szóló 79. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 1999. március 31‑i 75. száma) alapügy tényállásának megvalósulása idején alkalmazandó változata (a továbbiakban: 79/1999. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 2. cikkének (8) bekezdése a következőket írja elő:

„A kapcsolt energiatermelés a hő‑ és villamosenergiának az [Autorità per l’Energia elettrica e il Gas {villamosenergia‑ és gázhatóság, Olaszország}; a továbbiakban: AEEG] által meghatározott feltételek szerinti kapcsolt termelése, amely az alternatív hő‑ és villamosenergia‑termeléshez képest jelentős energiamegtakarítást biztosít.”

12

E felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (3) bekezdése értelmében:

„Az [AEEG] meghatározza azokat a feltételeket, amelyek a hálózat valamennyi felhasználója számára ugyanazon feltételek mellett biztosítják a szabad hozzáférést, valamint a szállítási szolgáltatás és a telefonos ügyfélszolgálat pártatlanságát és semlegességét. E hatáskör gyakorlása során a hatóság az előállított, illetve – mindenesetre – a nemzeti villamosenergia‑hálózatba bevezetett villamos energia lehető leghatékonyabb felhasználására irányuló célkitűzés megvalósítására törekszik, a nemzeti villamosenergia‑hálózat műszaki korlátaira figyelemmel. A hatóság emellett előírja, hogy elsődlegesen a megújuló energiaforrásokból és a kapcsolt energiatermeléssel előállított villamos energiát kell felhasználni.”

13

Az említett felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 11. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1.   A megújuló energia felhasználásának, az energiatakarékosságnak, a szén‑dioxid‑kibocsátások csökkentésének, valamint a nemzeti energia‑erőforrások felhasználásának a támogatása céljából 2001‑től kezdve az importőrök és a létesítményekért felelős azon jogalanyok, akik minden évben nem megújuló energiaforrásokból importálnak vagy termelnek villamos energiát, kötelesek a következő évben a nemzeti hálózatba az e rendelet hatálybalépését követően üzembe helyezett vagy a további termelőkapacitás korlátain belül a termelésüket növelő létesítményekből származó zöldvillamosenergia‑kvótát bevinni.

2.   Az 1. bekezdésben előírt kötelezettség a 100 GWh‑t meghaladó villamosenergia‑behozatalokra és ‑termelésre vonatkozik, amelybe nem számít bele a kapcsolt energiatermelés, az üzem saját fogyasztása és az export; az 1. bekezdésben említett kvóta kezdetben a 100 GWh‑t meghaladó energiamennyiség két százaléka.

3.   Ezek a jogalanyok e kötelezettségnek akként is eleget tehetnek, ha az egyenértékű kvótát, illetve az ahhoz kapcsolódó jogokat más termelőktől vásárolják meg részben vagy egészben, feltéve hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiát beviszik a villamosenergia‑hálózatba, vagy átadják a nemzeti átvitelirendszer‑üzemeltetőnek. […]

4.   A nemzeti átvitelirendszer‑üzemeltető biztosítja – ebben a sorrendben – a megújuló energiaforrásokat, az [AEEG] által meghatározott konkrét követelmények alapján a kapcsolt energiatermelési rendszereket, valamint a nemzeti primertüzelőanyag‑forrásokat felhasználó létesítményekben előállított villamos energia prioritását, amelyek közül az utóbbiakat az elfogyasztott villamos energia előállításához szükséges teljes primerenergia‑mennyiség tizenöt százalékánál alacsonyabb évi maximális kvótamennyiségben.

[…]”

14

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 79/1999. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 11. cikkének 1–4. bekezdésében előírt támogatási mechanizmust 2016. január 1‑jétől a 2011. március 3‑i decreto legislativo n. 28 – Attuazione della direttiva 2009/28/CE sulla promozione dell’uso dell’energia da fonti rinnovabili, recante modifica e successiva abrogazione delle direttive 2001/77/CE e 2003/30/CE (a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/28/EK irányelv átültetéséről szóló 28. sz. felhatalmazáson alapuló rendelet; a GURI 2011. március 28‑i 71. számának rendes melléklete) 25. cikke megszüntette a kapcsoltenergia‑termelő létesítmények vonatkozásában, a nagy hatásfokú kapcsoltenergia‑termelő létesítmények kivételével.

15

A kérdést előterjesztő bíróság egyebekben pontosítja, hogy a 2014. július 4‑i decreto legislativo n. 102 – Attuazione della direttiva 2012/27/UE sull’efficienza energetica, che modifica le direttive 2009/125/CE e 2010/30/UE e abroga le direttive 2004/8/CE e 2006/32/CE (az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2012/27/EK irányelv átültetéséről szóló 102. sz. felhatalmazáson alapuló rendelet; a GURI 2014. július 18‑i 165. száma) e támogatási mechanizmus megszüntetésének időpontját előrehozta 2014. július 19‑re.

16

Az AEEG – a 79/1999. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikkének (8) bekezdése alapján – 2002. március 19‑i 42/02. sz. határozatában meghatározta az ahhoz szükséges minimumfeltételeket, hogy egy villamosenergia‑termelő létesítmény „kapcsoltenergia‑termelő” létesítménynek minősülhessen.

17

A 2007. február 8‑i decreto legislativo n. 20 – Attuazione della direttiva 2004/8/CE sulla promozione della cogenerazione basata su una domanda di calore utile nel mercato interno dell’energia, nonché modifica alla direttiva 92/42/CEE (a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló 2004/8/EK irányelv átültetéséről szóló 20. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet; a GURI 2007. március 6‑i 54. száma) alapügy tényállásának megvalósulása idején alkalmazandó változata (a továbbiakban: 20/2007. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet) 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„2010. december 31‑ig, valamint a 2. bekezdés sérelme nélkül, nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésnek minősül az a kapcsolt energiatermelés, amely megfelel a [79/1999. sz.] felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 2. cikkének (8) bekezdésében említett fogalommeghatározásnak.”

18

A 20/2007. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 6. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Annak biztosítása céljából, hogy a kapcsolt energiatermelés támogatása a hasznos hőigényen, ezzel egyidejűleg pedig a primerenergia‑megtakarításon alapuljon, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre a [79/1999. sz.] felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 3. cikkének (3) bekezdésében, 4. cikkének (2) bekezdésében, valamint 11. cikkének 2. és 4. bekezdésében szereplő rendelkezések vonatkoznak. A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést megilletik a [79/1999. sz.] felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében és a 2000. május 23‑i 164. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet 16. cikkének (4) bekezdésében szereplő végrehajtási intézkedések alkalmazásából eredő kedvezmények.”

19

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2004/8 irányelv III. mellékletét a 20/2007. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet III. melléklete ültette át az olasz jogrendbe.

20

A Burgo Group Olaszországban számos olyan kapcsoltenergia‑termelő létesítménnyel rendelkezik, amelyek egyidejűleg állítanak elő villamos energiát és hasznos hőt. Ez a társaság a kapcsoltenergia‑termelő létesítményeivel kapcsolatban a zöld bizonyítványok megvásárlására irányuló, a nemzeti jogban előírt kötelezettség alóli mentességet kért a GSE‑től a 2011–2013. évek vonatkozásában.

21

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az említett létesítményeket 2010. december 31‑ig megillette ez a mentesség az AEEG által elfogadott 42/02. sz. határozat alapján.

22

A GSE a zöld bizonyítványok megvásárlására irányuló kötelezettség alóli mentesség iránt a 2011–2013. évek vonatkozásában a Burgo Group által hozzá benyújtott minden kérelmet elutasított, azon az alapon, hogy a hatályos nemzeti jogszabály, azaz a 2004/8 irányelvet a nemzeti jogba átültető 20/2007. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendelet azt írja elő, hogy 2011. január 1‑jétől kizárólag az e rendeletnek az ezen irányelv III. mellékletét átültető III. mellékletében rögzített követelményeknek megfelelő kapcsoltenergia‑termelő létesítményeket illethetik meg a nemzeti jogban előírt kedvezmények, amelyek körében szerepel a zöld bizonyítványok megvásárlása alóli mentesség. A Burgo Group kapcsoltenergia‑termelő létesítményei azonban nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek, mivel nem rendelkeznek a nagy hatásfokú létesítmények jellemzőivel.

23

A Burgo Group a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága, Olaszország) előtt több keresetet indított ezen elutasító határozatok megsemmisítése iránt, amely keresetek mindegyikét elutasították a 2015. évben hozott ítéletekkel.

24

A kérdést előterjesztő bíróság pontosítja, hogy a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) ezekben az ítéletekben lényegében úgy vélte elsősorban, hogy – a 2004/8 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése értelmében és az e rendelkezést átültető nemzeti intézkedésnek megfelelően – 2011. január 1‑jétől kizárólag az ezen irányelv III. mellékletében említett energiahatékonysági követelményeknek megfelelő nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítményeket illethetik meg a nemzeti jogban előírt kedvezmények, és különösen a zöld bizonyítványok megvásárlása alóli mentesség. A kérdést előterjesztő bíróság jelzi másodsorban, hogy az elsőfokú bíróság úgy vélte, hogy e 12. cikk (3) bekezdésből és az azt átültető nemzeti intézkedésből következik az is, hogy 2010. december 31‑ig a tagállamok a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelést alternatív módszerrel is meghatározhatták, feltéve, ha bizonyítható volt, hogy ez a módszer általánosságban megfelel a III. mellékletben említett követelményeknek.

25

Ily módon az AEEG 42/02. sz. határozata előír egy, a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés meghatározására szolgáló alternatív módszert, amelyet a 2004/8 irányelv 12. cikke (3) bekezdésének, valamint az e cikket átültető nemzeti jognak megfelelően 2010. december 31‑ig lehetett alkalmazni. Egyebekben bármely ettől eltérő értelmezés először is megfosztaná az e rendelkezésben jelzett határnapot, azaz 2010. december 31‑ét minden jelentőségétől, másodszor kiüresítené az ezen irányelv III. mellékletében meghatározott követelmények hatályát, harmadszor pedig feleslegessé tenné az e mellékletben említett energiahatékonysági követelményeknek való megfelelés céljából a kapcsoltenergia‑termelő létesítmények átalakításába befektető személyek technológiai és gazdasági erőfeszítését.

26

Figyelemmel arra, hogy a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) tévesen értelmezte és alkalmazta konkrétan a 2004/8 irányelvet, a Burgo Group fellebbezést nyújtott be az említett ítéletekkel szemben a Consiglio di Statóhoz (államtanács, Olaszország).

27

A kérdést előterjesztő bíróság előtt a Burgo Group többek között azzal érvel, hogy a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Lazio tartomány közigazgatási bírósága) tévesen nem vette figyelembe a Bíróság 2013. szeptember 26‑iIBV & Cie ítéletét (C‑195/12, EU:C:2013:598), amelyben a Bíróság az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben nemcsak a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő létesítményekre, hanem valamennyi kapcsoltenergia‑termelő létesítményre a szóban forgó nemzeti támogatási rendszert alkalmazta. Ezen túlmenően, e társaság szerint, a nemzeti jog megengedi a kedvezményeknek – és különösen a zöld bizonyítványok megvásárlása alóli mentességnek – a nem nagy hatásfokú kapcsoltenergia‑termelő létesítményeket üzemeltető társaságokra való alkalmazását, mégpedig 2010 decembere után is. Ily módon a 79/1999. sz. felhatalmazáson alapuló törvényerejű rendeletnek a – többek között a kapcsoltenergia‑termelő létesítmények esetében a zöld bizonyítványok megszerzése alóli mentességet előíró – 11. cikkét kizárólag 2014. július 19‑től lehetett hatályon kívül helyezni.

28

E körülmények között a Consiglio di Stato (államtanács) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

29

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2004/8 irányelv 12. cikkének (3) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nagy hatásfokú létesítmények ezen irányelv szerinti jellemzőivel nem rendelkező kapcsoltenergia‑termelő létesítmények számára, hogy 2010. december 31. után is részesüljenek a kapcsolt energiatermelés támogatási rendszeréből, amely értelmében ily módon többek között a zöld bizonyítványok megvásárlására irányuló kötelezettség alól mentesülhetnek.

30

Meg kell állapítani, hogy a kapcsolt energiatermelés nemzeti szinten létrehozható támogatási rendszereire nem a 2004/8 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése, hanem annak 7. cikke az irányadó.

31

A Bíróság akként értelmezte a 2004/8 irányelv 7. cikkét, hogy annak hatálya nem korlátozódik kizárólag azokra a kapcsoltenergia‑termelő létesítményekre, amelyek az ezen irányelv értelmében vett nagy hatásfokú létesítmény jellemzőivel rendelkeznek. A Bíróság pontosította, hogy az uniós jogalkotó nem kívánta kizárólag az említett 3. cikk i) pontjának értelmében vett nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre korlátozni az irányelv hatályát, megállapította továbbá, hogy ugyanezen irányelv 2. cikke – amelynek tárgya, amint azt a címe is jelzi, ezen irányelv „Hatályának” meghatározása – hangsúlyozza, hogy ezt az irányelvet a „3. cikkben meghatározott kapcsolt energiatermelésre” kell alkalmazni, valamint hogy az uniós jogalkotónak gondja volt arra, hogy meghatározza a 2004/8 irányelv alkalmazásában a „kapcsolt energiatermelés” illetőleg a „nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés” fogalmát (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 26‑iIBV & Cie ítélet, C‑195/12, EU:C:2013:598, 36. és 37. pont).

32

Mivel a 2004/8 irányelv nemzeti szintű támogatási rendszerekkel kapcsolatos 7. cikkének hatálya nem korlátozódik kizárólag a „nagy hatásfokú” kapcsolt energiatermelésre (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 26‑iIBV & Cie ítélet, C‑195/12, EU:C:2013:598, 38. pont), a tagállamok – az e cikkben előírt feltételek mellett – előírhatnak a nem nagy hatásfokú kapcsoltenergia‑termelő létesítményekre vonatkozó támogatási rendszereket.

33

Az említett 7. cikk értelmezése szempontjából azonban nem bír relevanciával ezen irányelv 12. cikkének (3) bekezdése, amely „2010 végéig” biztosítja a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy a saját követelményeik alapján határozzák meg „a kapcsolt energiatermelést nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésként”.

34

Noha ugyanis a 2004/8 irányelv 12. cikkének (3) bekezdése előírja a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy 2010. december 31‑ig bizonyos feltételek mellett a kapcsolt energiatermelést nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésként határozzák meg egy, az említett irányelv III. mellékletének a) pontjában előírttól eltérő, alternatív számítási módszer alapján, ez a rendelkezés nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy támogatási rendszereket írjanak elő a nem nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre vonatkozóan, vagy hogy a kapcsolt energiatermelés e két formájára egyaránt alkalmazandó támogatási rendszereket írjanak elő.

35

Ennélfogva az említett bekezdéssel nem ellentétes az, hogy a tagállamok 2010. december 31. után is a kapcsolt energiatermelés vonatkozásában a zöld bizonyítványok megvásárlására irányuló kötelezettség alóli mentességhez hasonló támogatási mechanizmusokat hajtsanak végre a nem nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés javára.

36

A fentiek összességére figyelemmel, az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/8 irányelv 12. cikkének (3) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nagy hatásfokú létesítmények ezen irányelv szerinti jellemzőivel nem rendelkező kapcsoltenergia‑termelő létesítmények számára, hogy 2010. december 31. után is részesüljenek a kapcsolt energiatermelés támogatási rendszeréből, amely értelmében ily módon többek között a zöld bizonyítványok megvásárlására irányuló kötelezettség alól mentesülhetnek.

37

Második és harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az EUMSZ 107. cikkel, valamint az egyenlő bánásmód elvével és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével ellentétes‑e az a nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nagy hatásfokú létesítmények ezen irányelv szerinti jellemzőivel nem rendelkező kapcsoltenergia‑termelő létesítmények számára, hogy 2010. december 31. után is részesüljenek a kapcsolt energiatermelés támogatási rendszeréből, amely értelmében ily módon többek között a zöld bizonyítványok megvásárlására irányuló kötelezettség alól mentesülhetnek.

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Bíróság az uniós jognak a nemzeti bíróság részére hasznos értelmezését nyújtsa, a Bíróság eljárási szabályzata 94. cikkének c) pontja megköveteli többek között, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tartalmazza azon okok ismertetését, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merült fel egyes uniós jogi rendelkezések értelmezésére vagy érvényességére vonatkozóan, valamint azt a kapcsolatot, amelyet e bíróság e rendelkezések és az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti jog között felállít.

39

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében, a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk alapján létrehozott együttműködés keretében kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági határozatért felelős nemzeti bíróság feladata, hogy az ügy sajátosságaira tekintettel megítélje mind az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szükségességét az ügydöntő határozat meghozatala szempontjából, mind a Bíróság elé terjesztett kérdések relevanciáját. Következésképpen, amennyiben az előterjesztett kérdések az uniós jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság főszabály szerint köteles határozatot hozni (2018. december 4‑iMinister for Justice and Equality és Commissioner of An Garda Síochána ítélet, C‑378/17, EU:C:2018:979, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

40

Ebből következik, hogy az uniós jogra vonatkozó kérdések releváns voltát vélelmezni kell. A Bíróság csak akkor utasíthatja el a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést, ha az uniós jog kért értelmezése nyilvánvalóan semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli vagy jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az elé terjesztett kérdésekre hasznos választ adhasson (2018. december 4‑iMinister for Justice and Equality és Commissioner of An Garda Síochána ítélet, C‑378/17, EU:C:2018:979, 27. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Márpedig a második és a harmadik kérdést illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem felel meg a jelen ítélet 38–40. pontjában említett elfogadhatósági követelményeknek.

42

Elsősorban ugyanis, e határozat alapján nem lehet érteni azokat az okokat, amelyek miatt a kérdést előterjesztő bíróság az alapügyben szóban forgó jogszabálynak az EUMSZ 107. cikkel való összeegyeztethetőségére kíván választ kapni. Kétségtelen, hogy a szóban forgó támogatási rendszerek bizonyos körülmények között minősülhetnek az ezen utóbbi rendelkezés értelmében vett állami támogatásoknak. Egyrészről azonban az előzetes döntéshozatalra utaló határozat nem pontosítja e rendszerek alkalmazási feltételeit, és különösen azokat a tényezőket, amelyek alapján azok az EUMSZ 107. cikk értelmében vett állami támogatásoknak minősülhetnének. Másrészről, a kérdést előterjesztő bíróság nem pontosítja azokat az okokat, amelyek miatt az EUMSZ 107. cikk Bíróság általi értelmezése szükséges az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez.

43

Másodsorban, az említett határozat alapján azokat az okokat sem lehet érteni, amelyek miatt az egyenlő bánásmódnak és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának az uniós jogi elvével ellentétes volna az a nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nem nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre vonatkozó támogatási rendszerek 2015. december 31‑ig történő alkalmazásának folytatását. A kérdést előterjesztő bíróság ugyanis nem fejti ki azokat az okokat, amelyek miatt kérdések merülhettek fel benne a szóban forgó jogszabálynak az ezen elvekkel való összeegyeztethetőségét illetően, hanem az alapeljárás felei által erre vonatkozóan előterjesztett következtetések közlésére szorítkozik.

44

Mivel a Bíróság nem rendelkezik az ahhoz szükséges információkkal, hogy hasznos választ adjon az előterjesztett második és harmadik kérdésre, ezeket a kérdéseket elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

45

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hetedik tanács) a következőképpen határozott:

A hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. február 11‑i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkének (3) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi a nagy hatásfokú létesítmények ezen irányelv szerinti jellemzőivel nem rendelkező kapcsoltenergia‑termelő létesítmények számára, hogy 2010. december 31. után is részesüljenek a kapcsolt energiatermelés támogatási rendszeréből, amely értelmében ily módon többek között a zöld bizonyítványok megvásárlására irányuló kötelezettség alól mentesülhetnek.