–

a Bank BGŻ BNP Paribas S. A. képviseletében M. Konieczny és M. Cymmerman radcowie prawni,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,

–

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z., Koós G. és Gesztelyi D. R., meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. K. Bulterman és P. Huurnink, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében R. Troosters és M. Owsiany‑Hornung, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24‑i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat (HL 2005. L 76., 16. o., a továbbiakban: kerethatározat) 1. cikke a) pontjának, 9. cikke (3) bekezdésének és 20. cikke (1) bekezdésének, valamint (2) bekezdése b) pontjának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Centraal Justitieel Incassobureau, Ministerie van Veiligheid en Justitie (CJIB) (a biztonsági és igazságügyi minisztérium [CJIB] központi behajtási irodája, Hollandia) által indított eljárásban terjesztették elő, amelynek tárgya az Adm. Verwerking Flitsgegevens CJIB HA Leeuwarden (a CJIB flash adatok kezelésével megbízott leeuwardeni szolgálata, Hollandia) által a varsói (Lengyelország) székhelyű Bank BGŻ BNP Paribas S.A gdański fióktelepével szemben kiszabott pénzbüntetés elismerése és végrehajtása.

3

A kerethatározat (1), (2) és (4) preambulumbekezdésének szövege az alábbi:

[…]

4

A kerethatározat „Fogalommeghatározások” című 1. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„E kerethatározat alkalmazásában:

5

E kerethatározatnak „A határozatok továbbítása és a központi hatóság megkeresése” című 4. cikkének (1) és (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Valamely határozat, az e cikkben előírt tanúsítvánnyal együtt, továbbítható azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak, amelyben az a természetes vagy jogi személy, akinek a terhére a határozatot hozták, vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik, ahol szokásos tartózkodási helye, illetve jogi személy esetében bejegyzett székhelye található”.

6

A kerethatározat „Alkalmazási kör” című 5. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:

„Az alábbi, a kibocsátó államban büntetendő és a kibocsátó állam joga által meghatározott bűncselekmények esetében, e kerethatározat értelmében és a cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül, a határozatokat el kell ismerni és végre kell hajtani:

– […]”

7

A kerethatározat „A határozatok elismerése és végrehajtása” című 6. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai minden további alaki követelmény nélkül elismerik a 4. cikkel összhangban részükre továbbított határozatot, és haladéktalanul megteszik a végrehajtáshoz szükséges valamennyi intézkedést, kivéve ha a hatáskörrel rendelkező hatóság úgy dönt, hogy a 7. cikkben az elismerés, illetve a végrehajtás megtagadására vonatkozóan előírt okok valamelyikére hivatkozik.

8

A kerethatározat „A végrehajtásra vonatkozó jog” cím alatt, 9. cikkének (1) és (3) bekezdésében így rendelkezik:

„E cikk (3) bekezdésének és a 10. cikknek a sérelme nélkül, a határozat végrehajtását a végrehajtó állam joga a végrehajtó államnak a pénzbüntetésekre vonatkozó jogi szabályozásával megegyező módon szabályozza. Kizárólag a végrehajtó tagállam hatóságai jogosultak dönteni a végrehajtási eljárásokra és az összes, ezekkel kapcsolatos intézkedés meghatározására vonatkozóan, beleértve a végrehajtás megszüntetésének indokait is.

[…]

(3)   A jogi személyekre kiszabott pénzbüntetést akkor is végre kell hajtani, ha a végrehajtó állam nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elvét.”

9

A kerethatározat „Végrehajtás” címet viselő 20. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e kerethatározatnak 2007. március 22‑ig megfeleljenek.

(2)   E kerethatározat hatálybalépésének időpontjától számított legfeljebb ötéves időtartamra bármely tagállam e kerethatározat alkalmazását a következőkre korlátozhatja:

[…]

10

A közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről szóló, 2015. március 11‑i (EU) 2015/413 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 68., 9. o.) (1) és (2) preambulumbekezdése kimondja:

11

Ezen irányelv „Hatály” című 2. cikke rögzíti, hogy az irányelv többek között a sebességhatár túllépésére is alkalmazandó.

12

Az említett irányelv „A tagállamok közötti információcserére vonatkozó eljárás” című 4. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdésében így rendelkezik:

„Ezen irányelv alapján a jogsértés helye szerinti tagállam a kapott adatokat az ezen irányelv 2. cikkében felsorolt, a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekért személyesen felelős személyek megállapításának céljából használja fel.”

13

A Kodeks postępowania karnego (büntetőeljárási törvénykönyv; a továbbiakban: k.p.k.) 66a. és 66b. cikke ültette át a kerethatározat rendelkezéseit a lengyel jogba.

14

A k.p.k. „Az [Unió] tagállamának pénzbüntetést megállapító jogerős határozat végrehajtására irányuló megkeresése” címet viselő 66b. fejezetében a 611ff. cikk a következőképpen rendelkezik:

„1. §.   Az [Unió] valamely tagállamának (e fejezetben a továbbiakban: »származási állam«) pénzbüntetést megállapító jogerős határozat végrehajtására irányuló megkeresése esetében e határozatot annak a kerületi bíróságnak kell végrehajtania, amelynek illetékességi területén az elkövető vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik, vagy amelynek illetékességi területén az állandó vagy ideiglenes lakóhelye van. E fejezet rendelkezéseinek értelmében a »pénzbüntetés« az elkövetőnek a határozatban meghatározott alábbi összegek megfizetésére vonatkozó kötelezettsége:

[…]

6. §   Amennyiben e fejezet rendelkezései másképp nem rendelkeznek, az 1. §‑ban említett határozatok végrehajtása során a lengyel jog rendelkezéseit kell alkalmazni. […]”

15

A k.p.k. 611fg. cikke kimondja:

„A 611ff. cikk 1. §‑ában említett határozat végrehajtása megtagadható, ha:

[…]”

16

A k.p.k. 611fh. cikke értelmében:

„1. §   A pénzbüntetésre vonatkozó határozat végrehajtásáról a bíróság tárgyaláson hoz határozatot, amelyen részt vehet az ügyész, a Lengyel Köztársaság területén tartózkodó elkövető és az elkövető védője, amennyiben megjelenik. Amennyiben az elkövető, aki nem tartózkodik a Lengyel Köztársaság területén, nem rendelkezik ügyvéddel, számára az ügy elbírálására illetékes bíróság elnöke hivatalból rendelhet ki ügyvédet.

2. §   A pénzbüntetésre vonatkozó határozat végrehajtása tárgyában hozott végzéssel szemben panaszt lehet benyújtani.

3. §   A pénzbüntetésre vonatkozó jogerős határozat az ahhoz csatolt, a 611ff. cikk 2. §‑ában említett tanúsítvánnyal együtt végrehajtható okiratnak minősül, és a végrehajtására vonatkozó végzés meghozatalát követően Lengyelországban végrehajtás alá esik.

4. §   Amennyiben a határozat meghozatala szerinti állam által továbbított információ nem elegendő a pénzbüntetésre vonatkozó határozat végrehajtása tárgyában való határozathozatalhoz, a bíróság felhívja a származási állam illetékes bíróságát vagy más hatóságát az információk előírt határidőn belül történő kiegészítésére.

5. §   A 4. §‑ban említett határidő be nem tartása esetében a határozat végrehajtásáról szóló határozatot a korábban továbbított információk alapján hozzák meg.”

17

A 2002. október 28‑i Ustawa o odpowiedzialności podmiotów zbiorowych za czyny zabronione pod groźbą kary (a szervezetek bűncselekményekért való felelősségéről szóló törvény, Dz. U., 197. sz., 1661. tétel) az alapjogvita tekintetében alkalmazandó változatának 2. cikke így rendelkezett:

„(1)   Szervezetnek minősülnek […] a jogi személyek vagy azok a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységek, amelyek jogi személyiségét különös rendelkezések elismerik, az Államkincstár, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az utóbbiak szövetségei kivételével.

(2)   A törvény értelmében szervezetnek minősülnek az Államkincstár, a helyi és regionális önkormányzatok, valamint az utóbbiak szövetségei részvételével létrehozott kereskedelmi társaságok, az alapítás alatt lévő tőkeegyesítő társaságok, a felszámolás alatt lévő egységek, vagy a nem természetes személy vállalkozások, valamint a külföldi szervezeti egységek”.

18

E törvény 22. cikke értelmében:

„A büntetőeljárási törvénykönyv rendelkezéseit, e törvény eltérő rendelkezéseinek hiányában, analógia útján alkalmazni kell a szervezetek bűncselekményekért való felelősségének megállapítására irányuló eljárásokban […]”

19

A Kodeks postępowania w sprawach o wykroczenia (a szabálysértési eljárásról szóló törvénykönyv 116b. cikkének 1. §‑ában kimondja:

„Az [Unió] tagállamához bírság, pénzbírság vagy kártérítési kötelezettség formájában alkalmazott büntetőjogi intézkedések vagy eljárási költségeket megállapító határozat végrehajtása érdekében intézett megkeresés tekintetében, vagy az [Unió] tagállama bíróságának vagy más hatóságának pénzbüntetésre vonatkozó határozata tekintetében a büntetőeljárási törvénykönyv 66a. és a 66b. fejezetének rendelkezései megfelelően alkalmazandók.”

20

A Kodeks Wykroczeń (A szabálysértésekről szóló törvénykönyv) „A közlekedés biztonsága és rendje elleni szabálysértések” című XI. fejezetének 92a. cikke kimondja:

„Aki gépjárművezetés során nem tartja be a törvény vagy jelzőtábla által jelzett sebességkorlátozást, pénzbüntetéssel büntetendő.”

21

A Kodeks cywilny (a polgári törvénykönyv) 33. cikke értelmében jogi személynek minősül az Államkincstár, és azok a szervezeti egységek, amelyek jogi személyiségét különös rendelkezések elismerik.

22

A Kodeks postępowania cywilnego (polgári eljárásjogi törvénykönyv) 64. cikkének (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy bármely természetes és jogi személy perben félként vehet részt (perképesség). E bekezdés előírja továbbá, hogy perképességgel rendelkeznek azok a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységek is, amelyeket a törvény jogképességgel ruház fel.

23

A 2004. július 2‑i ustawa o swobodzie działalności gospodarczej (a gazdasági tevékenység szabadságáról szóló törvény; Dz. U., 173. sz., 1807. tétel) 5. cikkének 4. pontja a „fióktelepet” úgy definiálja, mint a gazdálkodó szervezet által folytatott üzleti tevékenység különálló és szervezetileg önálló helye, amely a gazdálkodó szervezet székhelyén vagy üzleti tevékenységének fő telephelyén kívül van.

24

2017. július 9‑én a CJIB a Sąd Rejonowy Gdańsk‑Południe w Gdańsku (dél‑gdański kerületi bíróság, Lengyelország) előtt kérelmet terjesztett elő a CJIB flash adatok kezelésével megbízott leeuwardeni szolgálata 2016. november 5‑i határozatának elismerése és végrehajtása iránt, amely határozat 36 euró összegű pénzbírságot szabott ki a varsói (Lengyelország) székhelyű Bank BGŻ BNP Paribas S.A gdański fióktelepével szemben (a továbbiakban: 2016. november 25‑i határozat).

25

A bírság kiszabására azért került sor, mert a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańsk nevén nyilvántartásban álló gépjármű vezetője 2016. november 13‑án Utrechtben (Hollandia) 6 km/h‑val túllépte a megengedett sebességhatárt.

26

A CJIB által a 2016. november 25‑i határozathoz csatolt tanúsítványból kitűnik, hogy a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańskot nem hallgatták meg az e határozat meghozatalához vezető eljárás során, ugyanakkor tájékoztatást kapott az ellene felhozott kifogások megalapozottságának vitatására vonatkozó jogáról, a megjelölt határidőn belül azonban nem nyújtott be fellebbezést. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a 2016. november 25‑i határozat 2017. január 6‑án jogerőre emelkedett, és az abban kiszabott büntetés végrehajthatósága a holland jog szerint 2022. január 6‑án évül el.

27

A kérdést előterjesztő bíróság a CJUB jelen ítélet 24. pontjában említett kérelmének elbírálása céljából tárgyalást tűzött ki, amelyen az alapeljárás felei nem jelentek meg, és nyilatkozatokat sem nyújtottak be.

28

E bíróság arra hivatkozik, hogy a kerethatározat rendelkezéseit a lengyel jogba átültető k.p.k. 66b. fejezete a büntetőügyekben és a szabálysértési ügyekben elfogadott határozatok végrehajtása tekintetében is alkalmazandó, mivel a szabálysértési eljárásról szóló törvénykönyv 116b. cikkének (1) bekezdése e fejezetre utal.

29

Az említett bíróság úgy véli ugyanakkor, hogy a kerethatározat lengyel jogba történő átültetése hiányos, amennyiben a lengyel jogban nem szerepel a kerethatározat 9. cikkének (3) bekezdése által a végrehajtó tagállam számára előírt azon kötelezettség, hogy a jogi személyekre pénzbüntetést kiszabó határozatokat is hajtsa végre, még akkor is, ha ezen állam nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elvét.

30

A kérdést előterjesztő bíróság álláspontja szerint a k.p.k 611ff. cikke a büntetni rendelt cselekmény „elkövetőjére”, valamint annak „állandó vagy ideiglenes lakóhelyére” utal. Noha az „elkövető” fogalmának szokásos jelentése tág értelmezésnek adhat helyt, beleértve mind a természetes, mind a jogi személyeket, e fogalom kontextuális értelmezése alapján, figyelemmel a k.p.k. rendszerére, valamint a létesítő okirat szerinti székhely említésének hiányára, az a következtetés vonható le, hogy az „elkövető” k.p.k. 611ff. cikke szerinti fogalma kizárólag a természetes személyekre vonatkozik.

31

Következésképpen a k.p.k. 611ff. és azt követő cikkei nem rendelkeznek a jogi személlyel szemben pénzbüntetést kiszabó határozat végrehajtásának a lehetőségéről.

32

A kérdést előterjesztő bíróság szerint egy ilyen lehetőségről a szervezetek bűncselekményekért való felelősségéről szóló törvény sem rendelkezik, amennyiben e törvény nem alkalmazandó a szervezetek által elkövetett szabálysértésekre, mivel hatálya a büntetőjogi vagy adóügyi jogsértésekre korlátozódik.

33

A kerethatározat lengyel jogrendbe történő hiányos átültetése következésképpen a jogi személyekkel szemben kiszabott pénzbüntetések elismerhetőségére és végrehajthatóságára vonatkozó szabályok hiányát eredményezi, ami azzal a következménnyel jár, hogy a lengyel bíróságok szisztematikusan megtagadják az ilyen büntetéseket kiszabó határozatok elismerését és végrehajtását.

34

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából és különösen a 2017. június 29‑iPopławski ítéletből (C‑579/15, EU:C:2017:503) az következik, hogy ha a kerethatározatoknak nincs is közvetlen hatályuk, a nemzeti hatóságok és különösen a nemzeti bíróságok kötelessége, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita tárgyalása során a nemzeti jogot e jogszabályok szövegével összhangban értelmezzék az uniós jog teljes hatékonyságának biztosítása céljából. A nemzeti jog uniós joggal összhangban való értelmezésének elve ugyanakkor nem szolgálhat a nemzeti jog contra legem értelmezésének alapjául.

35

Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy az „elkövető” fogalmának a lengyel jog kerethatározattal való összhangjának biztosítása céljából történő olyan, tág értelmezése, amely szerint e fogalom a jogi személyeket is magában foglalhatja, ilyen, contra legem értelmezéshez vezetne.

36

Következésképpen e bíróságban felmerül az első kérdés keretében, hogy mi következik abból, ha megállapítást nyer, hogy a lengyel jog nincs összhangban a kerethatározattal, közelebbről pedig hogy ilyen esetben e bíróságnak el kell‑e tekintenie a nemzeti szabály alkalmazásától, amennyiben az nem értelmezhető az uniós joggal összhangban, vagy azt más összeegyeztethető nemzeti rendelkezések hiányában fel kell váltani az e kerethatározatban foglalt szabállyal.

37

A második kérdés keretében a kérdést előterjesztő bíróság ugyancsak a „jogi személy” fogalmával kapcsolatban keres választ. E tekintetben kiemeli, hogy a lengyel jog szerint a jogi személyek fióktelepe szerepel a cégnyilvántartásban, anélkül hogy rendelkezne saját székhellyel. A fióktelep, szervezeti függetlensége ellenére, nem rendelkezik az anyatársaságtól független jogi személyiséggel, és nem lehet perképessége. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a holland jog szerint a jogi személy fogalmába beletartoznak a „jogi személy” szervezeti egységei is.

38

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül, hogy a jogi személy kerethatározat 1. cikkének a) pontja és 9. cikkének (3) bekezdése szerinti fogalmát úgy kell‑e értelmezni, mint amely az uniós jog önálló fogalma, vagy pedig az a kibocsátó állam jogával, illetve a végrehajtó állam jogával összhangban értelmezendő.

39

A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint e fogalmat a kibocsátó állam jogával összhangban kell értelmezni, amennyiben ezen állam feladata pénzbüntetésnek a saját jogszabályai szerint történő kiszabása.

40

A Sąd Rejonowy Gdańsk‑Południe w Gdańsku (dél‑gdański kerületi bíróság) e körülmények között határozott úgy, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

41

Második kérdésével, amelyet elsőként célszerű tárgyalni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a „jogi személy” többek között a kerethatározat 1. cikkének a) pontjában és 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalmát a pénzbüntetést kiszabó határozatot kibocsátó állam jogára vagy a végrehajtó állam jogára tekintettel kell értelmezni, vagy pedig az az uniós jog önálló fogalmának minősül.

42

E tekintetben meg kell állapítani, hogy noha a kerethatározat nem határozza meg a „jogi személy” fogalmát, rendelkezései több alkalommal is utalnak rá, például 1. cikkének a) pontjában és 9. cikkének (3) bekezdésében, amely rendelkezések értelmezése a kérdést előterjesztő bíróság előtti kérelem tárgyát képezi.

43

Ilyen meghatározás hiányában az említett fogalom értelmezése céljából a kerethatározat általános rendszerére és céljára kell utalni.

44

Ami a kerethatározat általános rendszerét illeti, annak 5. cikke felsorolja azokat a kibocsátó államban büntetendő és a kibocsátó állam joga által meghatározott jogsértéseket, amelyek tekintetében e kerethatározat értelmében és a cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül a határozatokat el kell ismerni és végre kell hajtani. Amint azt a főtanácsnok ugyancsak kiemelte indítványának 66. és 67. pontjában, e cikkből az következik, hogy a kibocsátó állam joga irányadó a büntetőjogi felelősség elemeinek, köztük az alkalmazandó büntetésnek és az e büntetéssel érintett személynek a meghatározása tekintetében.

45

Ezzel szemben a pénzbüntetést kiszabó határozat végrehajtását a kerethatározat 9. cikke értelmében a végrehajtó állam szabályozza, ami egyrészt azt jelenti, hogy kizárólag ezen állam hatóságai rendelkeznek hatáskörrel a végrehajtás módjainak megválasztására és a kapcsolódó valamennyi intézkedés meghatározására, ideértve a végrehajtás megszüntetésének okait, másrészt azt, hogy a jogi személlyel szemben kiszabott pénzbüntetést még akkor is végre kell hajtani, ha a végrehajtó tagállam nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elvét.

46

Következésképpen, a kerethatározat általános rendszere szerint a „jogi személy” fogalmát a pénzbüntetést kiszabó határozatot kibocsátó állam jogával összhangban kell értelmezni.

47

E következtetést támasztja alá a kerethatározat végső célja is.

48

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy, amint az különösen a kerethatározat 1. és 6. cikkéből, valamint (1) és (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, annak célja, hogy hatékony mechanizmust hozzon létre a valamely természetes személlyel vagy valamely jogi személlyel szemben a kerethatározat 5. cikkében felsorolt valamely bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen pénzbüntetést kiszabó határozatok határokon átnyúló elismerésére és végrehajtására (2013. november 14‑iBaláž ítélet, C‑60/12, EU:C:2013:733, 27. pont; 2019. december 5‑iCentraal Justitieel Incassobureau [pénzbüntetések elismerése és végrehajtása] ítélet, C‑671/18, EU:C:2019:1054, 29. pont).

49

Ugyanis, amint azt a főtanácsnok szintén kiemelte indítványának 68. pontjában, a kerethatározat – anélkül, hogy a büntetőjogi szabályok harmonizációját megteremtené – a kölcsönös elismerés elvének segítségével garantálja a pénzbüntetések végrehajtását az egyes tagállamokban.

50

Tekintettel arra, hogy a kerethatározat rendszerének alapjául szolgáló kölcsönös elismerés elve a kerethatározat 6. cikke értelmében magában foglalja azt, hogy a tagállamok főszabály szerint minden további alaki követelmény nélkül kötelesek elismerni valamely, a kerethatározat 4. cikkének megfelelően továbbított pénzbüntetést kiszabó határozatot, és haladéktalanul meg kell tenniük a végrehajtáshoz szükséges valamennyi intézkedést, az ilyen határozat elismerése vagy végrehajtása megtagadására vonatkozóan előírt okokat megszorítóan kell értelmezni (2013. november 14‑iBaláž ítélet, C‑60/12, EU:C:2013:733, 29. pont, 2019. december 5‑iCentraal Justitieel Incassobureau [pénzbüntetések elismerése és végrehajtása] ítélet, C‑671/18, EU:C:2019:1054, 31. pont).

51

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy azt a büntetést, amelynek végrehajtását a CJIB kérte, formálisan a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańskkal szemben szabták ki, amely a varsói székhelyű Bank BGŻ BNP Paribas fióktelepe, és amely, a lengyel jog értelmében, nem rendelkezik sem jogi személyiséggel, sem perképességgel. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ez a körülmény a gyakorlatban ahhoz vezethet, hogy lehetetlenné válik a pénzbüntetésnek a kerethatározat címén, valamely másik tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságának kérelmére történő végrehajtása.

52

Rá kell mutatni ugyanakkor, hogy, amint az kitűnik az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, a lengyel jogban a fióktelep nem rendelkezik azon társaságtól független jogi személyiséggel, amelyhez tartozik. E körülmények között, a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatokra is figyelemmel, úgy tűnik, hogy a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańsk cselekményei betudhatók a Bank BGŻ BNP Paribas‑nak, és a büntetés tekinthető úgy, hogy azt alkalmazni lehet ezen utóbbi tekintetében. Úgy tűnik tehát, a végrehajtó tagállam joga szerint a büntetés kiszabható a Bank BGŻ BNP Paribas‑val szemben.

53

Következésképpen, mivel a fióktelep és annak tulajdonos társasága minősül a lengyel jog szerint az egyetlen jogalanynak, a pénzbüntetést kiszabó határozat kézbesítését úgy kell tekinteni, hogy az az utóbbi részére történő kézbesítésnek felel meg, amely társaság perbeli jogképességgel rendelkezik, a végrehajtási szakaszban egyaránt.

54

Egyébiránt ki kell emelni általánosabb jelleggel, hogy a 2015/413 irányelv közlekedésbiztonsági jogsértések és különösen a sebességhatár túllépése tárgyában alkalmazandó rendelkezései azt írják elő, hogy a tagállamoknak a lojális együttműködés szellemében elő kell segíteniük a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjét, amennyiben az említett jogsértést a szóban forgó jármű nyilvántartásba vétele szerinti tagállamtól eltérő tagállamban követték el, és ekként hozzá kell járulniuk az ezen irányelv által követett cél megvalósításához, amely nem más, mint az Unió közútjai valamennyi használói magas szintű védelmének a biztosítása.

55

Ennek érdekében az információk határokon átnyúló cseréje azt feltételezi, amint arra egyébiránt a főtanácsnok is rámutatott indítványának 73. pontjában, hogy a nyilvántartás helye szerinti tagállam, a jelen esetben a végrehajtó állam által szolgáltatott információk lehetővé teszik nem csupán a jogsértésért felelős jármű tulajdonosának, hanem annak a személynek az azonosítását is, aki a közúti forgalmi jogsértés miatt a nemzeti jog értelmében felelős, elősegítve ezzel az esetleges pénzbüntetések végrehajtását.

56

A fenti megfontolások fényében a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a „jogi személy” többek között a kerethatározat 1. cikkének a) pontjában és 9. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalmát a pénzbüntetést kiszabó határozatot kibocsátó állam jogára tekintettel kell értelmezni.

57

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a kerethatározatot akként kell‑e értelmezni, hogy az a tagállami bíróság számára előírja, hogy eltekintsen az olyan nemzeti jogi rendelkezés alkalmazásától, amely nem összeegyeztethető a kerethatározat 9. cikkének (3) bekezdésével.

58

Amint az a kerethatározat rendelkezéseinek, különösen 1. cikke a) pontjának és 9. cikke (3) bekezdésének egymással összefüggésben értelmezett rendelkezéseiből következik, a jogi személlyel szemben kiszabott, e kerethatározat értelmében vett pénzbüntetést a végrehajtó államnak kell végrehajtania. A kerethatározat, amelynek kötelező jellegét az ítélkezési gyakorlat is kiemelte (lásd ebben az értelemben: 2005. június 16‑i Pupino ítélet, C‑105/03, EU:C:2005:386, 33. és 34. pont) tehát kötelezettséget ró a tagállamokra az ilyen pénzbüntetés végrehajtása tekintetében, függetlenül attól, hogy a nemzeti szabályozások ismerik‑e a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elvét.

59

Ezzel összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság arra keres választ, hogy az uniós jog elsőbbségének elve értelmében el kell‑e tekintenie valamely nemzeti jogi rendelkezés alkalmazásától, amennyiben az nem értelmezhető az uniós joggal összhangban, vagy, egyéb összeegyeztethető nemzeti jogi rendelkezések hiányában, e rendelkezéseket magának a kerethatározatnak a rendelkezéseivel kell‑e felváltania.

60

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy, amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából is kitűnik, az uniós jog valamennyi rendelkezése érvényesülésének biztosítása érdekében az elsőbbség elve megköveteli a nemzeti bíróságoktól különösen azt, hogy a belső jogot a lehető legteljesebb mértékben az uniós jognak megfelelően értelmezzék (2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 57. pont).

61

Amennyiben a nemzeti jogszabályoknak az uniós jog követelményeivel összhangban álló értelmezése nem lehetséges, minden nemzeti bíróságnak mint tagállami szervnek – hatásköre keretében – kötelessége, hogy mellőzze a nemzeti jog mindazon rendelkezéseinek alkalmazását, amelyek ellentétesek az uniós jognak a folyamatban lévő jogvitában közvetlen hatállyal bíró rendelkezésével (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 58. és 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

62

Ezzel szemben egy nem közvetlen hatályú uniós jogi rendelkezésre – mint ilyenre – nem lehet hivatkozni az uniós jog hatálya alá tartozó jogvitában annak érdekében, hogy az uniós joggal ellentétes nemzeti jogi rendelkezés alkalmazása elkerülhető legyen (2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 62. pont).

63

Ekként a Bíróság kimondta, hogy a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy a belső jogának az uniós jog valamely rendelkezésével ellentétes rendelkezése alkalmazását mellőzze, bár e kötelezettség az uniós rendelkezés elsőbbségéből ered, mindazonáltal ahhoz a feltételhez kötődik, hogy az említett rendelkezés a bíróság előtti jogvitában közvetlen hatállyal bírjon. Ennélfogva a nemzeti bíróság kizárólag az uniós jog alapján nem köteles mellőzni a nemzeti jogának az uniós jog valamely rendelkezésével ellentétes rendelkezésének alkalmazását, ha az utóbbi rendelkezés nem bír közvetlen hatállyal (2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 68. pont).

64

Ami a kerethatározatot illeti, azt az Unió korábbi harmadik pillére, mégpedig az EU‑Szerződés 31. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 34. cikke (2) bekezdésének b) pontja alapján fogadták el. Mivel a kerethatározatot nem helyezték hatályon kívül, nem nyilvánították semmisnek vagy nem módosították a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése előtt, a Szerződésekhez csatolt, az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv 9. cikke értelmében az továbbra is kifejti joghatásait, ekként tehát nem bír közvetlen hatállyal (lásd analógia útján: 2019. június 24‑iPopławski ítélet C‑573/17, EU:C:2019:530, 69. és 70. pont).

65

Ugyancsak a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy bár a kerethatározatoknak nincs közvetlen hatályuk, kötelező jellegük mindazonáltal arra kötelezi a nemzeti hatóságokat, hogy – az e kerethatározatok átültetésére előírt határidő leteltét követően – a belső jogukat ezekkel összhangban állóan értelmezzék (2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 72. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66

A nemzeti jog alkalmazásakor tehát e hatóságok kötelesek azt a lehető legteljesebb mértékben e kerethatározat szövegének és céljának fényében értelmezni, a belső jog egészét figyelembe véve és a belső jogban elismert értelmezési módszereket alkalmazva annak érdekében, hogy biztosítsák a szóban forgó kerethatározat teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak (lásd ebben az értelemben: 2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 73. és 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy a nemzeti jog uniós joggal összhangban történő értelmezése elvének vannak bizonyos korlátai, amelyek egyrészt abból erednek, hogy a jogsértő személyek büntetőjogi felelőssége nem mondható ki vagy nem súlyosítható egy kerethatározat alapján és az annak végrehajtása céljából elfogadott törvénytől függetlenül (lásd ebben az értelemben: 2016. november 8‑iOgnyanov ítélet, C‑554/14, EU:C:2016:835, 63. és 64. pont; 2017. június 29‑iPopławski ítélet, C‑579/15, EU:C:2017:503, 32. pont) másrészt abból, hogy a nemzeti jog nem értelmezhető contra legem (2017. június 29‑iPopławski ítélet, C‑579/15, EU:C:2017:503, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

68

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság már kimondta, hogy a nemzeti bíróság nem tekintheti megalapozottan úgy, hogy csupán azon okból kifolyólag nem tud valamely nemzeti rendelkezést az uniós joggal összhangban értelmezni, mivel e rendelkezést állandó jelleggel e joggal összeegyeztethetetlen módon értelmezték (2019. június 24‑iPopławski ítélet, C‑573/17, EU:C:2019:530, 79. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). E megállapítások még inkább érvényesek a jogelméleti álláspontok vonatkozásában.

69

A jelen ügyben meg kell jegyezni először is, hogy jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a lengyel jog kerethatározat céljaival történő értelmezésének lehetetlen volta a nemzeti – köztük fellebbviteli – bíróságok ítélkezési gyakorlatából és a jogtudósok egy részének álláspontjából ered, e bíróság nem támaszkodhat kizárólag e két elemre annak megállapítása során, hogy e jog uniós joggal összhangban történő elemzése nem lehetséges.

70

Másodszor meg kell állapítani, hogy ellentétben azzal, amit a lengyel kormány és az Európai Bizottság sugallt, a kérdést előterjesztő bíróság azon a véleményen van, hogy a lengyel jog kerethatározattal való összhangjának biztosítása céljából történő értelmezése e jog contra legem értelmezéséhez vezetne. E bíróság szerint az „elkövető” k.p.k. 611ff. cikkében alkalmazott fogalma nem enged teret olyan tág értelmezésnek, amely a jogi személyeket is magában foglalhatná. Ezentúl egyetlen más nemzeti rendelkezés, különösen a szervezetek bűncselekményekért való felelősségéről szóló törvény, amely a szabálysértések tekintetében nem alkalmazható, nem teszi lehetővé a lengyel jog kerethatározattal fennálló összhangjának biztosítását.

71

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy ami a nemzeti rendelkezések értelmezését illeti, a Bíróságnak főszabály szerint az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglalt minősítésre kell hagyatkoznia. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel valamely tagállam belső jogának értelmezésére (2019. január 10‑iET ítélet, C‑97/18, EU:C:2019:7, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72

Következésképpen kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak mérlegelése, hogy a lengyel jog értelmezhető‑e akként, hogy az lehetővé teszi a jogi személyekkel szemben kiszabott pénzbüntetések végrehajtását a kerethatározat 9. cikkének (3) bekezdésével összhangban.

73

Ugyanakkor a válaszokat adni hivatott Bíróság hatásköre kiterjed arra, hogy az alapeljárás iratai, valamint a hozzá előterjesztett írásbeli és szóbeli észrevételek alapján az előtte lévő konkrét jogvita eldöntését lehetővé tévő útmutatást adjon e nemzeti bíróságnak (2017. június 29‑iPopławski ítélet, C‑579/15, EU:C:2017:503, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

74

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a lengyel kormány és a Bizottság észrevételei szerint a k.p.k. 66b. fejezetének rendelkezései megfelelő jogalapot biztosítanak a jogi személyekkel szemben szabálysértés elkövetése miatt pénzbüntetéseket kiszabó határozatok elismeréséhez és végrehajtásához, amennyiben semmi akadálya nincs az „elkövető” fogalma tág értelmezésének. Közelebbről a lengyel kormány úgy véli, hogy az, hogy e fejezet rendelkezései nem utalnak a létesítő okirat szerinti székhelyre, nem képezi áthidalhatatlan akadályát az ilyen értelmezésnek. E tekintetben a lengyel kormány előadja, hogy a k.p.k. 611ff. cikkének (1) bekezdése a pénzbüntetés végrehajtására vonatkozó a hatáskört megállapítja azon bíróság tekintetében is, amelynek illetékességi területén az elkövető vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik, vagy amelynek illetékességi területén az állandó vagy ideiglenes lakóhelye van.

75

A lengyel kormányhoz és a Bizottsághoz hasonlóan a főtanácsnok kiemelte indítványának 54. pontjában, hogy az „elkövető” fogalmának a k.p.k. büntetések végrehajtására vonatkozó rendelkezései szerinti értelmezésével kapcsolatban nem lehet e fogalomra büntető anyagi jogi értelemben utalni, és e fogalom úgy értelmezhető, mint amely azon jogalanyt – legyen az természetes vagy jogi személy – jelöli, akivel vagy amellyel szemben jogerős pénzbüntetést szabtak ki.

76

Egyébiránt, a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy több lengyel bíróság is helyt adott már közlekedési jogsértés miatt jogi személyekkel szemben, Hollandiában kiszabott pénzbüntetések végrehajtása iránti kérelmeknek.

77

Ekként a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak a fenti megfontolások fényében történő vizsgálata, hogy az „elkövető” fogalma értelmezhető‑e ilyen módon a k.p.k. 66b. fejezetének összefüggésében.

78

Hangsúlyozni kell végül, hogy az ilyen értelmezés nem vezetne a jogi személyek felelősségének esetleges súlyosításához, mivel a felelősség terjedelmét a kibocsátó állam joga határozza meg.

79

A fenti megfontolások fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a kerethatározatot akként kell értelmezni, hogy az nem írja elő a tagállami bíróság számára, hogy eltekintsen az olyan nemzeti jogi rendelkezés alkalmazásától, amely nem összeegyeztethető a kerethatározat de 9. cikkének (3) bekezdésével, mivel e rendelkezésnek nincs közvetlen hatálya. A kérdést előterjesztő bíróságnak a nemzeti jogot mindazonáltal, az e kerethatározat által követett céllal összeegyeztethető eredmény biztosítása érdekében, a lehető legteljesebb mértékben az uniós jognak megfelelően kell értelmeznie.

80

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: