1.

A kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló, 2005. február 24‑i 2005/214/IB tanácsi kerethatározat ( 2 ) lehetőséget biztosít az adott tagállam (a továbbiakban: kibocsátó állam) hatóságai számára, hogy pénzbüntetések végrehajtása iránt azon tagállam (a továbbiakban: végrehajtó állam) hatóságaihoz forduljanak, ahol az a természetes vagy jogi személy, akinek a terhére a határozatot hozták, vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik, ahol szokásos tartózkodási helye, illetve jogi személy esetében bejegyzett székhelye található.

2.

A Ministerie van Veiligheid en Justitie (biztonsági és igazságügyi minisztérium, Hollandia) Centraal Justitieel Incassobureau‑jának (CJIB) (központi behajtási iroda, Hollandia) ( 3 ) az Adm. Verwerking Flitsgegevens CJIB HA Leeuwarden (a CJIB flash adatok kezelésével megbízott leeuwardeni szolgálata, Hollandia) által 2016. november 25‑én hozott, a Bank BGŻ BNP Paribas S.A. w Gdańsku‑ra (gdański Bank BGŻ BNP Paribas S.A., Lengyelország) ( 4 ) 36 eurós bírságot kiszabó határozat elismerése és végrehajtása iránt benyújtott kérelme nyomán indult jelen előzetes döntéshozatal iránti eljárásban a 2017. június 29‑i Popławski ítéletben ( 5 ) levont tanulságok – a kerethatározatok joghatásai, különösen az összhangban álló értelmezésre vonatkozó kötelezettség konkrét végrehajtása tekintetében történő – gyakorlati alkalmazására kérik a Bíróságot.

3.

Ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelem abból a szempontból újszerű, hogy annak eldöntésére hívja fel a Bíróságot, hogy a pénzbüntetések akkor is végrehajthatók‑e egy adott tagállamban – és ha igen, hogyan –, ha az a szervezet, amellyel szemben a büntetést kiszabták, ebben a tagállamban nem rendelkezik jogi személyiséggel.

4.

A 2005/214 kerethatározat „Fogalommeghatározások” címet viselő 1. cikke értelmében:

„E kerethatározat alkalmazásában:

[…]”

5.

E kerethatározatnak „A határozatok továbbítása és a központi hatóság megkeresése” című 4. cikkének (1) és (6) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Valamely határozat, az e cikkben előírt tanúsítvánnyal együtt, továbbítható azon tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságainak, amelyben az a természetes vagy jogi személy, akinek a terhére a határozatot hozták, vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik, ahol szokásos tartózkodási helye, illetve jogi személy esetében bejegyzett székhelye található.

[…]

(6)   Amennyiben a végrehajtó állam azon hatósága, amely a határozatot átvette, nem rendelkezik megfelelő hatáskörrel vagy illetékességgel a határozat elismerésére és az annak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére, hivatalból továbbítja a határozatot a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező hatósághoz és erről tájékoztatja a kibocsátó állam hatáskörrel rendelkező hatóságát.”

6.

Az említett kerethatározat „Alkalmazási kör” című 5. cikkének (1) bekezdése az alábbiakat írja elő:

„Az alábbi, a kibocsátó államban büntetendő és a kibocsátó állam joga által meghatározott bűncselekmények esetében, e kerethatározat értelmében és a cselekmény kettős büntethetőségének mérlegelése nélkül, a határozatokat el kell ismerni és végre kell hajtani:

[…]

[…].”

7.

A 2005/214 kerethatározatnak „A határozatok elismerése és végrehajtása” címet viselő 6. cikke a következőképpen fogalmaz:

„A végrehajtó állam hatáskörrel rendelkező hatóságai minden további alaki követelmény nélkül elismerik a 4. cikkel összhangban részükre továbbított határozatot, és haladéktalanul megteszik a végrehajtáshoz szükséges valamennyi intézkedést, kivéve, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság úgy dönt, hogy a 7. cikkben az elismerés, illetve a végrehajtás megtagadására vonatkozóan előírt okok valamelyikére hivatkozik.”

8.

E kerethatározat 9. cikkének (1) és (3) bekezdése értelmében:

„(1)   E cikk (3) bekezdésének és a 10. cikknek a sérelme nélkül, a határozat végrehajtását a végrehajtó állam joga a végrehajtó államnak a pénzbüntetésekre vonatkozó jogi szabályozásával megegyező módon szabályozza. Kizárólag a végrehajtó tagállam hatóságai jogosultak dönteni a végrehajtási eljárásokra és az összes, ezekkel kapcsolatos intézkedés meghatározására vonatkozóan, beleértve a végrehajtás megszüntetésének indokait is.

[…]

(3)   A jogi személyekre kiszabott pénzbüntetést akkor is végre kell hajtani, ha a végrehajtó állam nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elvét.”

9.

Az említett kerethatározat 20. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy e kerethatározatnak 2007. március 22‑ig megfeleljenek.

(2)   E kerethatározat hatálybalépésének időpontjától számított legfeljebb ötéves időtartamra bármely tagállam e kerethatározat alkalmazását a következőkre korlátozhatja:

[…]

[…]

(3)   Amennyiben a 4. cikkben említett tanúsítvány alapján felmerül annak lehetősége, hogy a Szerződés 6. cikkében biztosított alapvető jogok és alapvető jogelvek sérültek, a tagállamok ellenezhetik a határozatok elismerését és végrehajtását. A 7. cikk (3) bekezdésében említett eljárást kell alkalmazni.

[…]”

10.

Az (EU) 2015/413 irányelv ( 6 ) (1) és (2) preambulumbekezdése kimondja:

11.

Ezen irányelv „Hatály” című 2. cikke rögzíti, hogy az irányelv többek között a sebességhatár túllépésére is alkalmazandó.

12.

Az említett irányelv 3. cikkének n) pontja a következőképpen rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

[…]

13.

A 2015/413 irányelv 4. cikke (3) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében:

„Ezen irányelv alapján a jogsértés helye szerinti tagállam a kapott adatokat az ezen irányelv 2. cikkében felsorolt, a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekért személyesen felelős személyek megállapításának céljából használja fel.”

14.

Az 1997. június 6‑i ustawa – Kodeks postępowania karnego (a büntetőeljárásról szóló törvénykönyv) ( 7 ) 66b. fejezete ülteti át a lengyel jogba a 2005/214 kerethatározat rendelkezéseit.

15.

A k.p.k‑nak „Az Európai Unió tagállamának pénzbüntetést megállapító jogerős határozat végrehajtására irányuló megkeresése” címet viselő 66b. fejezete a 611ff. cikkében a következőképpen rendelkezik:

„1. §   A [kibocsátó állam] pénzbüntetést megállapító jogerős határozat végrehajtására irányuló megkeresése esetében e határozatot annak a sąd rejonowy‑nak (kerületi bíróság, Lengyelország) kell végrehajtania, amelynek illetékességi területén az elkövető vagyonnal vagy jövedelemmel rendelkezik, vagy amelynek illetékességi területén az állandó vagy ideiglenes lakóhelye van. E fejezet rendelkezéseinek értelmében a »pénzbüntetés« az elkövetőnek a határozatban meghatározott alábbi összegek megfizetésére vonatkozó kötelezettsége:

[…]

6. §   Amennyiben e fejezet rendelkezései másképp nem rendelkeznek, az 1. §‑ban említett határozatok végrehajtása során a lengyel jog rendelkezéseit kell alkalmazni. […]”

16.

A k.p.k. 611fg. cikke kimondja:

„A 611ff. cikk 1. §‑ában említett határozat végrehajtása megtagadható, ha:

[…]

[…]

17.

A k.p.k. 611fh. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1. §   A pénzbüntetésre vonatkozó határozat végrehajtásáról a bíróság tárgyaláson hoz határozatot, amelyen részt vehet a prokurator [ügyész, Lengyelország], a Lengyel Köztársaság területén tartózkodó elkövető és az elkövető védője, amennyiben megjelenik. Amennyiben az elkövető, aki nem tartózkodik a Lengyel Köztársaság területén, nem rendelkezik ügyvéddel, számára az ügy elbírálására illetékes bíróság elnöke hivatalból rendelhet ki ügyvédet.

2. §   A pénzbüntetésre vonatkozó határozat végrehajtása tárgyában hozott végzéssel szemben panaszt lehet benyújtani.

3. §   A pénzbüntetésre vonatkozó jogerős határozat az ahhoz csatolt, a 611ff. cikk 2. §‑ában említett tanúsítvánnyal együtt végrehajtható okiratnak minősül, és a végrehajtására vonatkozó végzés meghozatalát követően a Lengyel Köztársaságban végrehajtás alá esik.

4. §   Amennyiben a határozat meghozatala szerinti állam által továbbított információ nem elegendő a pénzbüntetésre vonatkozó határozat végrehajtása tárgyában való határozathozatalhoz, a bíróság felhívja a származási állam illetékes bíróságát vagy más hatóságát az információk előírt határidőn belül történő kiegészítésére.

5. §   A 4. §‑ban említett határidő be nem tartása esetében a határozat végrehajtásáról szóló határozatot a korábban továbbított információk alapján hozzák meg.”

18.

A 2001. augusztus 24‑i ustawa – Kodeks postępowania w sprawach o wykroczenia (a szabálysértési eljárásról szóló törvény) ( 8 ) 116b. cikkének 1. §‑ában kimondja:

„Az [Unió] tagállamához bírság, pénzbírság vagy kártérítési kötelezettség formájában alkalmazott büntetőjogi intézkedések vagy eljárási költségeket megállapító határozat végrehajtása érdekében intézett megkeresés tekintetében, vagy az [Unió] tagállama bíróságának vagy más hatóságának pénzbüntetésre vonatkozó határozata tekintetében a büntetőeljárásról szóló törvény 66a. és a 66b. fejezetének rendelkezései megfelelően alkalmazandók.”

19.

Az 1971. május 20‑i ustawa – Kodeks wykroczeń (a szabálysértésekről szóló törvény) ( 9 )„A közlekedés biztonsága és rendje elleni szabálysértések” című XI. fejezetének 92a. cikke kimondja:

„Aki gépjárművezetés során nem tartja be a törvény vagy jelzőtábla által jelzett sebességkorlátozást, pénzbüntetéssel büntetendő.”

20.

A 1997. június 6‑i ustawa – Kodeks karny wykonawczy (a büntetésvégrehajtásról szóló törvény) ( 10 ) 25. cikkének (1) bekezdése értelmében:

„Amennyiben e törvény eltérően nem rendelkezik, a […], kiszabott pénzbírságot, pénzszolgáltatást vagy bíróságnak fizetendő összegeket a Kodeks postępowania cywilnego (polgári perrendtartás) rendelkezései alapján kell végrehajtani.”

21.

Az 1964. április 23‑i ustawa – Kodeks cywilny (a polgári törvénykönyv) ( 11 ) 33. cikke kimondja:

„Jogi személynek minősül a Skarb Państwa [az Államkincstár, Lengyelország] és azok a szervezeti egységek, amelyek jogi személyiségét a különös rendelkezések elismerik.”

22.

Az 1964. november 17‑i ustawa – Kodeks postępowania cywilnego (a polgári perrendtartás) ( 12 ) 64. cikke a következőképpen rendelkezik:

„1. §   Bármely természetes és jogi személy perben félként vehet részt (perképesség).

§ 11.   Perképességgel rendelkeznek azok a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egységek is, amelyeket a törvény jogképességgel ruház fel.

[…]”

23.

A 2004. július 2‑i ustawa o swobodzie działalności gospodarczej (a gazdasági tevékenység szabadságáról szóló törvény) ( 13 ) 5. cikkének 4) pontjában a „fióktelepet” úgy definiálja, mint „a gazdálkodó szervezet által folytatott üzleti tevékenység különálló és szervezetileg önálló hely[ét], amely a gazdálkodó szervezet székhelyén vagy üzleti tevékenységének fő telephelyén kívül van”.

24.

2017. július 9‑én a CJIB kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Sąd Rejonowy Gdańsk‑Południe w Gdańskuhoz (dél‑gdański kerületi bíróság, Lengyelország) a 2016. november 25‑i határozat elismerése és végrehajtása iránt.

25.

Az e határozatban meghatározott bírság kiszabására amiatt került sor, mert a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańsk tulajdonában álló gépjármű vezetője 2016. november 13‑án Utrechtben (Hollandia) 6 km/h‑val túllépte a megengedett sebességhatárt.

26.

A CJIB által a 2016. november 25‑i határozathoz csatolt tanúsítványból kitűnik, hogy a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańskot – amely szervezettel szemben a büntetést kiszabták – „saját kérésére nem hallgatták meg” az eljárás során. A holland jog alapján tájékoztatást kapott a jogorvoslathoz való jogáról, a megjelölt határidőn belül azonban nem nyújtott be fellebbezést. Következésképpen a határozat 2017. január 6‑án jogerőre emelkedett, és az abban kiszabott büntetés végrehajthatósága a holland jog szerint 2022. január 6‑án évül el.

27.

A kérdést előterjesztő bíróság a pénzbüntetés elismerése és végrehajtása tárgyában tárgyalást tűzött ki. A felek ezen nem jelentek meg, és nyilatkozatokat sem nyújtottak be.

28.

A kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozza, hogy a 2005/214 kerethatározat rendelkezéseit a lengyel jogba átültető k.p.k. 66b. fejezete a büntetőügyekben és a szabálysértési ügyekben elfogadott határozatok végrehajtása tekintetében is alkalmazandó. ( 14 )

29.

Úgy véli ugyanakkor, hogy a 2005/214 kerethatározat átültetése hiányos. A lengyel jogalkotó az „elkövető” fogalmát használja az átültető jogszabály személyi hatályának meghatározására, de a k.p.k‑ban e kifejezés kizárólag a természetes személyekre vonatkozik, míg a kerethatározat, annak 1. és 9. cikke értelmében, a jogi személyekre pénzbüntetést kiszabó határozatokra is alkalmazandó.

30.

Következésképpen, a jogi személyre pénzbüntetést kiszabó határozat végrehajtásának lehetősége sem a k.p.k. 611f. és azt követő cikkeinek, sem a 2002. október 28‑i ustawa o odpowiedzialności podmiotów zbiorowych za czyny zabronione pod groźbą kary (a szervezetek büntetendő cselekményekért való felelősségéről szóló törvény) ( 15 ) hatálya alá nem tartozik, mivel ez utóbbi törvény nem alkalmazható a szervezetek által elkövetett szabálysértésekre.

31.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint e körülmény azt vonja maga után, hogy a lengyel bíróságok következetesen megtagadják a jogi személyekre pénzbüntetést kiszabó határozatok elismerését és végrehajtását, miközben az ilyen határozatokat akkor is végre kell hajtani, ha a végrehajtó állam nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elvét.

32.

Ami a lengyel bíróságok azon lehetőségét illeti, hogy közvetlenül alkalmazzák e kerethatározat rendelkezéseit, a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata, többek között a 2017. június 29‑i Popławski ítélete ( 16 ) értelmében, a kerethatározatok közvetlen hatályának hiányára tekintettel a nemzeti bíróságok kötelessége, hogy a nemzeti jogot e jogszabályok szövegével összhangban értelmezzék.

33.

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az „elkövetőnek” a k.p.k‑ban használt fogalmát nem lehet a nemzeti rendelkezéseknek a 2005/214 kerethatározattal való összhangja biztosítása érdekében a jogi személyekre kiterjesztve értelmezni.

34.

Ennélfogva, a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt azt kívánja megtudni, hogy amennyiben a nemzeti jogszabály összhangban történő értelmezése nem lehetséges, úgy köteles‑e annak alkalmazását mellőzni, illetve helyette a kerethatározatban foglalt szabályt alkalmazni.

35.

A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése a „jogi személy” fogalmára irányul. Kiemeli, hogy a lengyel jog szerint a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańskhoz hasonló szervezet szerepel a cégnyilvántartásban, és saját székhellyel rendelkezik. Szervezeti függetlensége ellenére e jogalany nem rendelkezik a varsói (Lengyelország) székhelyű Bank BGŻ BNP Paribas S.A.‑tól ( 17 ) elkülöníthető jogi személyiséggel (jogképességgel), és (a munkajogi ügyek kivételével) nem perképes. Ezzel szemben úgy tűnik, hogy a holland jog szerint a jogi személy fogalmába beletartoznak a jogi személy szervezeti egységei is.

36.

Ebben az összefüggésben a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja meghatározni, hogy a 2005/214 kerethatározatban szereplő „jogi személy” fogalma az uniós jog önálló fogalmának minősül‑e, vagy azt a kibocsátó állam jogával összhangban, illetve a végrehajtó állam jogával összhangban kell‑e értelmezni.

37.

E körülmények között a Sąd Rejonowy Gdańsk‑Południe w Gdańsku (dél‑gdański kerületi bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

38.

Írásbeli észrevételeket a Bank BGŻ BNP Paribas Varsó, a lengyel, a magyar és a holland kormány, valamint az Európai Bizottság terjesztett elő.

39.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni a Bíróságtól, hogy a 2005/214 kerethatározat 1. cikkének a) pontját, 9. cikkének (3) bekezdését, valamint 20. cikkének (1) bekezdését és (2) bekezdésének b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy a jogi személyt pénzbüntetés megfizetésére kötelező, a végrehajtás érdekében továbbított határozatot a végrehajtó államban annak ellenére végre kell hajtani, hogy az e kerethatározatot átültető nemzeti jogszabályi rendelkezések nem rendelkeznek az ilyen büntetést jogi személyekkel szemben kiszabó határozatok végrehajtásának lehetőségéről.

40.

Először is úgy vélem, hogy a 2005/214 kerethatározatból egyértelműen kitűnik, hogy a közlekedési jogsértés miatt jogi személlyel szemben kiszabott pénzbüntetést még abban az esetben is el kell ismerni és végre kell hajtani, ha a végrehajtó állam joga nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elvét.

41.

E tekintetben megjegyzem, hogy a 2005/214 kerethatározat számos rendelkezése – így 1. cikkének a) pontja, 4. cikkének (1) bekezdése vagy a mellékletében szereplő tanúsítvány f) szakasza ( 18 ) – szerint az e kerethatározattal létrehozott rendszer keretében pénzbüntetés természetes és jogi személyre egyaránt kiszabható.

42.

Egyébiránt, a 2005/214 kerethatározat 6. és 7. cikkének együttes értelmezéséből kitűnik, hogy az e kerethatározat értelmében vett határozatot főszabály szerint el kell ismerni és végre kell hajtani, ezt pedig a tagállamok azon körülményre hivatkozva nem tagadhatják meg, hogy a nemzeti joguk nem rendelkezik a jogi személlyel szemben pénzbírságot kiszabó határozat végrehajtásának lehetőségéről. ( 19 )

43.

Végezetül, az uniós jogalkotó számolt azzal, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelősségét illetően lesznek eltérések az egyes nemzeti szabályozások között. ( 20 ) Ily módon, anélkül, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelősségének bevezetésére vonatkozóan bármilyen kötelezettséget rótt volna a tagállamokra, a 2005/214 kerethatározat 9. cikkének (3) bekezdésében előírta, hogy a jogi személyekre kiszabott pénzbüntetést akkor is végre kell hajtani, „ha a végrehajtó állam nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségének elvét”.

44.

Következésképpen a 2005/214 kerethatározat, amelynek kötelező jellege vitán felül áll, ( 21 ) a jogi személyekre pénzbüntetést kiszabó határozatok végrehajtásának egyértelmű kötelezettségét írja elő a tagállamok számára.

45.

E megállapításra nincs befolyással a kerethatározat 20. cikke (2) bekezdésének b) pontja, amennyiben az átmeneti jelleggel és meghatározott feltételek mellett 2010. március 22‑ig biztosította annak lehetőségét a tagállamok számára, hogy a kerethatározat jogi személyekre történő alkalmazását korlátozzák.

46.

Másodszor, azon előfeltevésből kiindulva, hogy a 2005/214 kerethatározatot nem megfelelően ültették át a lengyel jogba, amennyiben a k.p.k. 611ff. cikkének (1) bekezdésében írt „elkövető” fogalma nem foglalja magában a jogi személyeket, és ezen joghézag megszüntetésére más rendelkezés sem ad lehetőséget, a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy ilyen esetben el kell‑e tekinteni a nemzeti jog alkalmazásától, és helyette ezen kerethatározat rendelkezéseit kell‑e alkalmazni.

47.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a Bíróság a legújabb ítélkezési gyakorlatában írta körül és pontosította a kerethatározatok joghatásait. ( 22 ) A kerethatározatok közvetlen hatályának hiányából kiindulva a Bíróság úgy ítélte meg, hogy azon túl, hogy nincs lehetőség valamely kerethatározat rendelkezéseinek közvetlen alkalmazására, a tagállami bíróság nem köteles a nemzeti jog olyan rendelkezésének alkalmazását mellőzni, amely ellentétes valamely kerethatározattal. ( 23 ) A kerethatározatok kötelező jellege mindazonáltal arra kötelezi a nemzeti hatóságokat, hogy a belső jogukat ezekkel összhangban állóan értelmezzék. ( 24 )

48.

Ez konkrétan azt feltételezi, hogy a nemzeti hatóságoknak a lehető legteljesebb mértékben a kerethatározatok szövegének és céljának fényében kell értelmezniük a nemzeti jogot annak érdekében, hogy megvalósuljon az e kerethatározatokkal elérni kívánt cél. Az ilyen értelmezés azonban nem vezethet egyrészt a nemzeti jog contra legem értelmezéséhez, másrészt pedig ahhoz, hogy a kerethatározatok alapján, az azok végrehajtása érdekében elfogadott törvénytől függetlenül, a bűncselekményt elkövető személyek büntetőjogi felelősségének kimondását vagy súlyosítását eredményezze. ( 25 )

49.

A jelen ügyben a 2005/214 kerethatározat közvetlen hatályának hiányára tekintettel tehát kizárt, hogy a kérdést előterjesztő bíróság mellőzze a k.p.k alkalmazását vagy ez utóbbi helyett közvetlenül a kerethatározatot alkalmazza.

50.

Ami a 2005/214 kerethatározatot átültető k.p.k. rendelkezéseinek összhangban álló értelmezését illeti, egyértelmű, hogy a jelen ügyben a Bíróság és a nemzeti bíróságok közötti hatáskörmegosztás alapján kizárólag a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása – a belső jog egészére és a belső jogban elfogadott értelmezési módszerekre tekintettel –, hogy lehetséges‑e a nemzeti jog olyan értelmezése, amely biztosítja a szóban forgó kerethatározat teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre vezet. ( 26 )

51.

Mivel azonban a kérdést előterjesztő bíróságnak kétségei vannak afelől, hogy a jelen ügyben ilyen értelmezés lehetséges, a következőket szeretném kiemelni. ( 27 )

52.

Először is, a lengyel kormánnyal és a Bizottsággal egyetértésben úgy vélem, hogy az „elkövető” fogalma a természetes és a jogi személyeket is magában foglalhatja.

53.

Ezenkívül, mivel a 2005/214 kerethatározatnak nem célja az anyagi büntetőjog harmonizálása, számomra úgy tűnik, hogy a lengyel jogalkotó az említett kerethatározatnak a k.p.k. 66b. fejezetébe történő átültetése során e kerethatározattal összhangban használta az „elkövető” fogalmát, amely prima facie egy semleges fogalom, ezért a k.p.k. 66b. fejezetével és a pénzbüntetések végrehajtásával összefüggésben e fogalom értelmezhető azon jelentéstől függetlenül, amelyet annak a büntető anyagi jogban tulajdonítanak. ( 28 ) A lengyel jogalkotó ezen megközelítése véleményem szerint követi a 2005/214 kerethatározat logikáját, mivel ez utóbbi semmiféle kötelezettséget nem ró a tagállamokra a jogi személyek büntetőjogi felelősségével kapcsolatos mechanizmus bevezetésére vonatkozóan, mindemellett kötelezi őket arra, hogy a jogi személyekre kiszabott pénzbüntetéseket végrehajtsák.

54.

Következésképpen, ellentétben azzal, amit a kérdést előterjesztő bíróság javasol az „elkövető” fogalmának a k.p.k. büntetések végrehajtására vonatkozó rendelkezései szerinti értelmezésével kapcsolatban, nem lehet e fogalomra büntető eljárásjogi értelemben utalni, hanem véleményem szerint úgy értelmezhető, mint amely azon jogalanyt – legyen az természetes vagy jogi személy – jelöli, akivel szemben jogerős pénzbüntetést szabtak ki.

55.

Egyébiránt, a Bíróság rendelkezésére álló iratok alapján, több lengyel bíróság is helyt adott a közlekedési jogsértésért, jogi személyekkel szemben, Hollandiában kiszabott pénzbüntetések végrehajtása iránti kérelmeknek. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban, valamint a Bíróság rendelkezésére bocsátott iratokban szereplő információkra tekintettel úgy vélem, megállapítható, hogy a lengyel jog nem hárít akadályt a jogi személyekkel szemben kiszabott bírságok e tagállamban történő végrehajtása elé, de legalábbis a lengyel jog értelmezhető a 2005/214 kerethatározat rendelkezéseivel összhangban.

56.

Másodszor, el kell utasítani minden olyan kifogást, amely a jogi személyek büntetőjogi felelősségének esetleges fokozásán alapul. Ugyanis a jogellenes cselekmény elkövetője felelősségének elvét és annak mértékét nem a 2005/214 kerethatározat, hanem a kibocsátó állam joga határozza meg, ily módon a végrehajtó államban – a jelen ügyben a Lengyel Köztársaságban – egyedül a büntetés végrehajtásának kérdése merül fel.

57.

A fenti megfontolások összességére tekintettel, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre azt a választ javaslom adni, hogy a 2005/214 kerethatározat rendelkezéseit úgy kell értelmezni, hogy a jogi személyt pénzbüntetés megfizetésére kötelező, a végrehajtás érdekében továbbított határozatot a végrehajtó államban annak ellenére végre kell hajtani, hogy az e kerethatározatot átültető nemzeti jogszabályi rendelkezések nem rendelkeznek az ilyen büntetést jogi személyekkel szemben kiszabó határozatok végrehajtásának lehetőségéről. E célból, mivel az említett kerethatározat rendelkezései nem bírnak közvetlen hatállyal, a végrehajtó állam illetékes hatósága a lehető legteljesebb mértékben köteles a nemzeti rendelkezéseket – a belső jog egészét figyelembe véve és az abban elismert értelmezési módszerek alkalmazásával – a 2005/214 kerethatározat szövegére és céljára tekintettel értelmezni.

58.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt arra vár választ a Bíróságtól, hogy a 2005/214 kerethatározatban szereplő „jogi személy” fogalmát a kibocsátó állam jogával összhangban, a végrehajtó állam jogával összhangban, vagy az uniós jog önálló fogalmaként kell‑e értelmezni, másrészt pedig arra, hogy helyes‑e azt a következtetést levonni, hogy e fogalom a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańskhoz hasonló szervezetet is magában foglalja, annak ellenére, hogy az a végrehajtó államban nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel.

59.

A „jogi személy” fogalmának meghatározásán kívül a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a megoldást, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között hogyan és mely jogalannyal szemben kell a büntetést végrehajtani.

60.

E tekintetben emlékeztetek arra, hogy a jelen ügyben a büntetést a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańskkal szemben szabták ki, de Lengyelországban kizárólag a Bank BGŻ BNP Paribas Varsó rendelkezik jogi személyiséggel (jogképességgel). Ily módon – azzal a fenntartással, hogy a kérdést előterjesztő bíróság további vizsgálatokat végez –, a Bíróság rendelkezésére bocsátott iratokból az tűnik ki, hogy a lengyel jog szerint a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańsk és a Bank BGŻ BNP Paribas Varsó egyetlen jogalanyt alkot, előbbi az utóbbi helyi szervezete. Jogi szempontból ez a szervezeti felépítés abban nyilvánul meg, hogy a Bank BGŻ BNP Paribas Varsóval szemben a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańsk nem rendelkezik jogi személyiséggel (jogképességgel), ezért nem lehet büntető vagy polgári jogi eljárás alanya. ( 29 )

61.

E körülmény a kérdést előterjesztő bíróság szerint ahhoz vezethet, hogy a lengyel hatóságok következetesen megtagadják a büntetés végrehajtását azon oknál fogva, hogy mivel a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańskhoz hasonló szervezetek nem rendelkeznek perbeli cselekvőképességgel a végrehajtási eljárás keretében, jogaik sérülhetnek. Márpedig ez a megoldás nyilvánvalóan problematikus, mivel a CJIB kérelmét főszabály szerint végre kell hajtani. ( 30 )

62.

Ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, jelenleg tárgyalt kérdés első részét illeti, először is, véleményem szerint a „jogi személy” fogalmát a 2005/214 kerethatározat rendszerében nem az uniós jog önálló fogalmaként kell értelmezni.

63.

Ugyanis, még akkor is, ha az önálló értelmezés az uniós jog hatékonyságának a záloga, ( 31 ) az ilyen megközelítés a jelen ügyben az uniós jogalkotó szándékával ellentétes volna.

64.

A 2005/214 kerethatározat 9. cikke (3) bekezdésének és a kölcsönös elismerés elvének együttes alkalmazása – túllépve a tagállami jogra történő utalás és az önálló uniós jogi fogalom kettősségén – lehetőséget nyújt a jogi személyekre kiszabott pénzbüntetések végrehajtásának biztosítására. ( 32 ) Ennélfogva úgy vélem, hogy az uniós jogalkotó – azzal, hogy a nemzeti szabályozások között a jogi személyek büntetőjogi felelőssége tekintetében fennálló különbségek ellenére biztosítja a pénzbüntetések végrehajtását –, éppen azt kívánta elkerülni, hogy e fogalmat az uniós jog szerint értelmezzék.

65.

Végezetül hozzáfűzöm, hogy bár valamely fogalom önálló értelmezése főszabály szerint szorosan ahhoz a jogi eszközhöz kapcsolódik, amelynek részét képezi, ( 33 ) a „jogi személy” fogalmának önálló értelmezése, még akkor is, ha egyedül a 2005/214 kerethatározatra korlátozódna, komoly következményekkel járhatna az uniós jog egyéb területein, miközben a Bíróság és az uniós jogalkotó mindig is fokozott óvatosággal járt el ezen fogalmat illetően. ( 34 )

66.

Másodszor, a 2005/214 kerethatározat rendszerén belül a kibocsátó állam joga az irányadó a felelősség és a büntetés tekintetében, valamint azon jogalany meghatározását illetően, amellyel szemben a büntetést kiszabták, ezért a „jogi személy” fogalmát a kibocsátó állam joga alapján kell értelmezni.

67.

E tekintetben talán hasznos lehet kiemelni, hogy a 2005/214 kerethatározat 5. cikkének (1) bekezdése, amelyből többek között az is következik, hogy a jogsértés meghatározását illetően a kibocsátó állam büntetőjoga alkalmazandó, a büntetőjogi jogszabályok területiségének elvét tükrözi. E rendelkezés folytatásának tekinthető a 2005/214 kerethatározat 9. cikkének (1) és (3) bekezdése, amelyek értelmében egyrészt a végrehajtó állam joga alkalmazandó a büntetés végrehajtása tekintetében, másrészt pedig a jogi személyekkel szemben kiszabott pénzbüntetéseket akkor is végre kell hajtani, ha a végrehajtó állam nem ismeri el a jogi személyek büntetőjogi felelősségét.

68.

Ily módon, az uniós jogalkotó – anélkül, hogy a büntető anyagi jogi és a büntetésvégrehajtási szabályok harmonizációját megteremtené – a kölcsönös elismerés elvének segítségével mindazonáltal garantálja a pénzbüntetések végrehajtását az egyes tagállamokban. ( 35 )

69.

Ezen indokok összességére tekintettel úgy vélem, hogy a 2005/214 kerethatározat rendszerében a „jogi személy” fogalmát nem önálló fogalomként, hanem a kibocsátó állam joga alapján kell értelmezni.

70.

Ami az előzetes döntéshozatalra előterjesztett, jelenleg tárgyalt kérdés második részét illeti, úgy gondolom, hogy a pénzbüntetések hatékony végrehajtásának szükségességét és az e büntetésekkel sújtott jogalanyok jogainak védelmét egyaránt szem előtt kell tartani.

71.

Márpedig a jelen ügyben, mivel a Hollandiában büntetéssel sújtott szervezet jogi személyiség (jogképesség) híján nem járhat el a lengyel végrehajtási eljárásban, a nehézséget a 2005/214 kerethatározat gyakorlati végrehajtása jelenti. Nyilvánvaló tehát, hogy egy jogi személlyel szemben kiszabott pénzbüntetés valamely tagállamban történő végrehajtásához az szükséges, hogy e jogi személy jogok és kötelezettségek alanya lehessen, amelynek híján a büntetés végrehajtása problémákba ütközik.

72.

E tekintetben tagadhatatlan, hogy az olyan helyzet, amelyben a lengyel hatóságok a 2015/413 irányelvvel létrehozott együttműködés keretében, ha nem is hamis, de mindenesetre hiányos információkat közölnek más tagállam hatóságaival, ( 36 ) hátráltatja ezen irányelv és a 2005/214 kerethatározat célkitűzésének megvalósítását. Annak elhallgatása, hogy a jogsértésért felelős járműtulajdonos olyan jogalany, amellyel szemben a pénzbüntetések végrehajtása nem biztosított, szükségszerűen veszélybe sodorja magát a végrehajtást. ( 37 )

73.

Következésképpen, a jövőre nézve, és a 2005/214 kerethatározat fenntarthatósága érdekében kulcsfontosságú, hogy a jóhiszemű együttműködés elvével, valamint a 2015/413 irányelv és az e kerethatározat alapját képező együttműködés szellemiségével összhangban, a tagállamok ezen irányelv alapján olyan információkat szolgáltassanak, amelyek nem csupán a jogsértésért felelős jármű tulajdonosának azonosítását teszik lehetővé, hanem az egész Unió területén biztosítják az esetlegesen kiszabott pénzbüntetés végrehajtását is. ( 38 )

74.

Mindazonáltal az ilyen ajánlások csupán a jövőre nézve jelenthetnek támpontot, és a kérdést előterjesztő bíróságnak nem adnak hasznos választ, amely a jelen ügyben lehetővé tenné számára a 2005/214 kerethatározatból fakadó kötelezettségek tiszteletben tartását.

75.

E tekintetben, amint azt a jelen indítvány 66. pontjában hangsúlyoztam, a 2005/214 kerethatározat rendszerében a kibocsátó állam joga az irányadó a felelősség és a büntetés tekintetében, valamint azon jogalany meghatározását illetően, amellyel szemben a büntetést kiszabták, míg a végrehajtó állam jogát kell alkalmazni a büntetés végrehajtása tekintetében, és ez utóbbi nem akadályozhatja a végrehajtást arra való hivatkozással, hogy a jogi személyek nem rendelkeznek a végrehajtási eljárásban való részvételhez szükséges perbeli cselekvőképességgel.

76.

Ily módon, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben, és a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő további vizsgálatok függvényében, úgy tűnik számomra, hogy a pénzbüntetés végrehajtásának biztosítása érdekében a Bank BGŻ BNP Paribas Varsót mint jogi személyiséggel (jogképességgel) rendelkező jogi személyt lehetne a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańskért jogilag felelős, tehát a szankcionált jogalanynak tekinteni. Így a CJIB kérelmét a 2005/214 kerethatározat 4. cikke (6) bekezdésének megfelelően a székhely szerint illetékes varsói bírósághoz lehetne továbbítani.

77.

Kétségtelen, hogy az uniós jogalkotó a 2005/214 kerethatározatban több ízben is hangsúlyozza az alapvető jogok tiszteletben tartásának jelentőségét, ( 39 ) és azt, hogy a célja a pénzbüntetések végrehajtásának megkönnyítése volt azzal, hogy biztosítja a megfelelő garanciák tiszteletben tartását azon személyek és szervezetek számára, akikkel szemben e büntetéseket végrehajtják.

78.

E tekintetben, először is a Bank BGŻ BNP Paribas Varsó jogainak esetleges megsértését – még ha az nem is tehető viszonylagossá – legalább a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańskkal fennálló sajátos kapcsolata alapján kell értékelni. Megjegyzem ugyanis, hogy a lengyel jog szerint a a Bank BGŻ BNP Paribas Varsó és a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańsk egységes szervezetet alkotnak, és csupán az előbbi rendelkezik jogi személyiséggel (jogképességgel). Ennélfogva egyrészt a Bank BGŻ BNP Paribas Varsó felelős a BGŻ BNP Paribas Gdańsk cselekményeiért. Másrészt az utóbbi arra vonatkozó nyilatkozata, hogy sem a meghallgatáshoz, sem a jogorvoslathoz való jogával nem kíván élni, értékelhető úgy, mint az egységes szervezet szándéknyilatkozata.

79.

Másodszor, úgy lehetne tekinteni, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzet elsődleges okozója a Bank BGŻ BNP Paribas Varsó és a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańsk közötti kommunikáció hiányából adódó belső működési zavar. Márpedig, mivel e két szervezet egyetlen egységet képez, az ilyen kommunikációs hibának semmiféle joghatása nincs: a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańsk cselekményei, ahogy azon döntése is, hogy nem indít keresetet Hollandiában, a Bank BGŻ BNP Paribas Varsónak tudható be.

80.

Mindenesetre nyilvánvaló, hogy az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben a Bank BGŻ BNP Paribas Varsó számára lehetővé kell tenni, hogy jogait érvényesíthesse a végrehajtó államban.

81.

Ily módon, a k.p.k. 611fh. cikkének (2) bekezdése alapján a végrehajtást elrendelő határozattal szemben benyújtott esetleges keresetében érvelhetne azzal, hogy jogai aránytalanul sérültek azáltal, hogy Hollandiában nem járhatott el. Az ilyen jogsérelem, valamint annak aránytalan jellege eseti vizsgálatot igényel, következésképpen a végrehajtó állam bíróságának hatáskörébe tartozik.

82.

Ennélfogva, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdésre azt a választ javaslom adni, hogy a „jogi személy” fogalma nem az uniós jog önálló fogalma, hanem azt a kibocsátó állam joga alapján kell értelmezni, és hogy a „jogi személynek” a kerethatározat értelmében vett fogalma lefedi az olyan jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetet is, mint a Bank BGŻ BNP Paribas Gdańsk, feltéve, hogy az szervezeti egységet képez egy jogi személyiséggel rendelkező jogalannyal.

83.

A fenti megfontolásokra tekintettel azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Sąd Rejonowy Gdańsk‑Południe w Gdańsku (dél‑gdański kerületi bíróság, Lengyelország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekre a következő választ adja: