–

a német kormány képviseletében kezdetben: T. Henze és J. Möller, később: J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében B.‑R. Killmann és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16‑i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284., 1. o.) 90. cikkének, valamint a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság a 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 90. cikkében említett valutaátváltási árfolyamok meghatározásakor figyelembe veendő időpontról szóló, 2009. október 15‑i H3. határozatának (HL 2010. C 106., 56. o.; a továbbiakban: H3. határozat) az értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a GP és a Bundesagentur für Arbeit – Familienkasse Baden‑Württemberg West (szövetségi munkaügyi hivatal, Nyugat‑Baden‑Württemberg – Családi támogatást folyósító pénztár, Németország; a továbbiakban: családi támogatást folyósító pénztár) között folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya különbözeti kiegészítésnek az eltartott gyermekek után járó, Svájcban folyósított ellátásokra tekintettel való nyújtása Németországban.

3

Az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között a személyek szabad mozgásáról szóló, 1999. június 21‑én Luxemburgban aláírt megállapodás, amelyet az Európai Közösség nevében a Svájci Államszövetséggel létrejött hét megállapodás megkötéséről szóló, 2002. április 4‑i 2002/309/EK, Euratom tanácsi és – a tudományos és műszaki együttműködésről szóló megállapodás tekintetében – bizottsági határozat hagyott jóvá (HL 2002. L 114. 6. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 41. kötet, 89. o.; a továbbiakban: a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás) 8. cikkében az alábbiak szerint rendelkezik:

„A Szerződő Felek, a II. mellékletnek megfelelően, rendelkezéseket fogadnak el a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról, különösen az alábbiak érdekében:

[…]

[…]”

4

A személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás „A szociális biztonsági rendszerek koordinációja” címet viselő II. melléklete, amint azt az említett megállapodás által létrehozott vegyes bizottság 2012. március 31‑i 1/2012 határozatának (HL 2012. L 103., 51. o.) melléklete módosította (a továbbiakban: a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás II. melléklete), 2012. április 1‑jén lépett hatályba.

5

A személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás II. mellékletének 1. cikke értelmében:

„(1)   A szerződő felek megállapodnak, hogy egymás között a szociális biztonsági rendszerek koordinációja végett az Európai Unió azon jogi aktusait, amelyekre e melléklet A. szakasza hivatkozik, az ott meghatározott módosításokkal alkalmazzák, vagy az ilyen jogi aktusokkal egyenértékű szabályokat alkalmaznak.

(2)   A »tagállam(ok)« kifejezést az e melléklet A. szakaszában hivatkozott jogi aktusokban úgy kell értelmezni, hogy abba az Európai Unió vonatkozó jogi aktusai által meghatározott államok mellett Svájc is beletartozik”.

6

E II. melléklet 2. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

„E melléklet rendelkezéseinek alkalmazásában a szerződő felek megfelelően figyelembe veszik az Európai Unió e melléklet B. szakaszában hivatkozott jogi aktusait”.

7

Az említett II. melléklet A szakasza a 2009. szeptember 16‑i 988/2009/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2009. L 284., 43. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet) és a 987/2009 rendeletre utal. Ugyanezen II. melléklet B szakasza a H3. határozatra utal.

8

A 883/2004 rendelet 68. cikkének (1) és (2) bekezdése kimondja:

„(1)   Ha ugyanazon időszak és ugyanazon családtagok tekintetében egynél több tagállam jogszabályai alapján nyújtanak ellátásokat, a következő szabályokat kell alkalmazni:

9

A 987/2009 rendelet 90. cikkének szövege a következő:

„A [883/2004] rendelet és a [987/2009] rendelet alkalmazásában a két pénznem közötti mindenkori átváltási arány az Európai Központi Bank által közzétett referencia‑árfolyam. Az átváltási arány meghatározásához figyelembe veendő dátumot a [szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó, a 883/2004 rendelet 71. cikkében említett] igazgatási bizottság rögzíti”.

10

A H3. határozat (1) preambulumbekezdése az alábbiakat mondja ki:

„Több rendelkezés – mint például a [883/2004] rendelet […] 68. cikkének (2) bekezdése […] valamint a [987/2009] rendelet [több rendelkezése] – olyan helyzeteket is magában foglal, amikor egy ellátás vagy járulék kifizetése, kiszámítása vagy újraszámítása […] céljából meg kell határozni az átváltási árfolyamokat”.

11

A H3. határozat 2–5. pontjának szövege az alábbi:

12

Az eltartott gyermekek után járó, olyan személyeket megillető támogatásra vonatkozó szabályokat, akik teljes egészében Németországban állnak jövedelemadó‑fizetési kötelezettség hatálya alatt, az Einkommensteuergesetz (a jövedelemadóról szóló törvény, BGBl. 2009. I, 3366. o.; a továbbiakban: EStG) 62. és azt követő §‑ai határozzák meg

13

Az EStG 65. §‑a (1) bekezdése első mondatának 2. pontja értelmében nem folyósítanak eltartott gyermekek után járó támogatást olyan gyermek után, aki tekintetében az eltartott gyermekek után járó támogatáshoz hasonló ellátást folyósítanak külföldön.

14

Az alapeljárás felperese, GP és házastársa Németországban él, és mindketten Svájcban folytatnak keresőtevékenységet. Két gyermekük van. A két gyermek tekintetében a férj fejenként havi 200 svájci frank (CHF) (hozzávetőleg 179 euró) összegű, eltartott gyermekek után járó ellátásban részesült 2012 februárja óta.

15

GP 2015. augusztus 19‑én kérelmet nyújtott be a családi támogatást folyósító pénztárnál az eltartott gyermekek után járó támogatás különbözeti kiegészítésének folyósítása iránt.

16

2015. szeptember 8‑i, panaszt követően 2015. október 14‑én megerősített határozatával a családi támogatást folyósító pénztár elutasította e kérelmet a 2012 áprilisától 2014 decemberéig terjedő időszak tekintetében. Ezen intézmény a 987/2009 rendelet 90. cikkére, valamint a H3. határozatra történő hivatkozással megállapította, hogy annak meghatározásához, hogy fennáll‑e ilyen különbözeti kiegészítésre való jogosultság, és amennyiben igen, milyen összeg erejéig, a kiszámítás elvégzése szerinti hónapot megelőző hónap első napján közzétett árfolyamot kell tekintetbe venni. Mivel ezt a számítást a 2015. szeptember 8‑i határozat elfogadásának napján végezték, az alkalmazandó átváltási árfolyam a 2015. augusztus 1‑jén közzétett árfolyam volt. Ezt az árfolyamot alkalmazva a 200 CHF mértékű összeg 188,71 eurónak felelt meg, amely összeg tehát magasabb a 2012 és 2014 között a Németországi Szövetségi Köztársaság által, eltartott gyermekek után járó támogatás címén nyújtott összegnél, az első két gyerek után járó havi 184 eurónál. Következésképpen a családi támogatást folyósító pénztár úgy ítélte meg, hogy a kérdéses időszakra semmilyen különbözeti kiegészítés nem fizetendő az eltartott gyermekek után járó támogatáshoz képest.

17

GP keresetet nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság, a Finanzgericht Baden‑Württemberg (baden‑württembergi pénzügyi bíróság, Németország) előtt a családi támogatást folyósító pénztár 2015. szeptember 8‑i és október 14‑i, valamint egy későbbi határozatával szemben. GP azt állítja a kérdést előterjesztő bíróság előtt, hogy a H3. határozat 3. pontjának b) alpontja alkalmazandó az ügyére, és az e rendelkezésben foglalt „amely hónaptól a rendelkezést alkalmazni kell” kifejezést akként kell értelmezni, hogy a jelen ügyben az 2012 áprilisát jelöli, tehát azt a hónapot, amelytől kezdve a 883/2004 és a 987/2009 rendelet alkalmazhatóvá vált az ő helyzetére a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás II. mellékletének ezen időpontban történt hatálybalépése értelmében. Következésképpen a H3. határozat 3. pontjának b) alpontja szerint alkalmazandó átváltási árfolyam a 2012. március 1‑jén közzétett árfolyam. Mivel ezen árfolyam alkalmazásával az eltartott gyermekek után járó, svájci támogatás átszámított összege két gyermek tekintetében 331,90 euró, azaz gyermekenként 165,95 euró összeg lenne, GP 36,10 euró (gyermekenként 18,05 euró) összegű különbözeti kiegészítésre tart igényt a 2012 áprilisától 2014 decemberéig terjedő időszakra.

18

A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita megoldása a H3. határozat értelmezésétől függ. E bíróság kételyeket táplál e határozat 3. pontja b) alpontjának alkalmazhatósága tekintetében, amennyiben, annak megfogalmazása értelmében, az olyan esetre vonatkozik, amikor egy tagállam érintett intézménye valamely összeget egy másik tagállam pénznemére vált át, amennyiben ezen intézménynek – a nemzeti jogszabályoknak megfelelően – az ellátás kiszámításához egy összeget kell figyelembe vennie, míg a jelen ügyben a családi támogatást folyósító pénztárnak egy svájci frankban, vagyis saját tagállamának pénznemében meghatározott összeget kell átváltania euróra az uniós jognak, jelesül a 883/2004 rendeletnek megfelelően. A kérdést előterjesztő bíróság szerint ilyen bizonytalanság áll fenn a H3. határozat 4. pontja tekintetében is.

19

Amennyiben, a H3. határozat ellenkező rendelkezésének hiányában, e határozat 2. pontjának rendelkezéseit kellene alkalmazni, a kérdést előterjesztő bíróságban felmerül az e pontban szereplő „a pénzügyi műveletnek az intézmény általi teljesítése” kifejezéssel kapcsolatban, hogy az melyik államra és milyen műveletre utal.

20

Végül a kérdést előterjesztő bíróságban kérdés merül fel a H3. határozat 5. pontjának esetleges alkalmazásával kapcsolatban, amely pont értelmezése álláspontja szerint ugyancsak problémákat vet fel.

21

E körülmények között a Finanzgericht Baden‑Württemberg (baden‑württembergi pénzügyi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

22

Mivel a harmadik kérdés tárgya egy svájci intézmény által, svájci frankban folyósított ellátások összege valamely tagállam pénznemére való átváltásának az első két kérdésben említett uniós jogi rendelkezések alkalmazására és értelmezésére gyakorolt esetleges hatása, elsőként arra célszerű válaszolni.

23

E kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy az eltartott gyermekek után járó ellátás összegének a 883/2004 rendelet 68. cikkének (2) bekezdése címén folyósítandó különbözeti kiegészítés esetleges összegének meghatározása céljából más pénznemre történő átváltása esetén a 987/2009 rendelet 90. cikkének, valamint a H3. határozatnak az alkalmazását és értelmezését érinti‑e az a körülmény, hogy ezen ellátást egy svájci intézmény svájci frankban folyósítja.

24

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás 8. cikke értelmében a szerződő felek a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás II. mellékletnek megfelelően rendelkezéseket fogadnak el a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról, különösen az alkalmazandó jogi előírások meghatározása és a juttatásoknak a szerződő felek felségterületén lakóhellyel rendelkező személyek részére való folyósítása érdekében. Márpedig e II. melléklet A szakasza a 883/2004 és a 987/2009 rendelet szerződő felek közötti alkalmazását írja elő. Ezért, és mivel az említett II. melléklet 1. cikkének (2) bekezdése értelmében „[a] »tagállam(ok)« kifejezést az e melléklet A. szakaszában hivatkozott jogi aktusokban úgy kell értelmezni, hogy abba az Európai Unió vonatkozó jogi aktusai által meghatározott államok mellett Svájc is beletartozik”, e rendelet rendelkezései a Svájci Államszövetségre is kiterjednek (lásd ebben az értelemben: 2019. március 14‑iDreyer ítélet, C‑372/18, EU:C:2019:206, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanez vonatkozik a H3. határozat rendelkezéseire is, mivel a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás II. mellékletének B szakasza akként rendelkezik, hogy a szerződő felek figyelembe veszik e határozatot.

25

E körülmények között GP helyzete, aki Németországban rendelkezik lakóhellyel, és Svájcban dolgozik házastársához hasonlóan, aki egy svájci intézmény által folyósított családi ellátásokban részesül, a 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet, valamint a H3. határozat hatálya alá tartozik (lásd analógia útján: 2019. március 14‑iDreyer ítélet, C‑372/18, EU:C:2019:206, 30. pont).

26

Következésképpen ezen uniós jogi aktusok alkalmazásában ezeket az ellátásokat, valamint összegük más pénznemre történő átváltását ugyanúgy kell kezelni, mint az unió valamely más tagállamában nyújtott ellátásokat. Közelebbről, ami a kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdésének arra vonatkozó a) pontját illeti, hogy van‑e jelentősége annak, hogy az EStG 65 §‑a (1) bekezdése első mondatának 2. pontja kizárja az eltartott gyermekek utáni támogatást Németországban, amennyiben külföldön, a jelen esetben Svájcban folyósítanak hasonló ellátást, az e jogszabályokban előírt, halmozódást tiltó olyan szabályok, mint az EStG 65. §‑a, nem alkalmazhatók, ha megállapítást nyer, hogy alkalmazásuk ellentétes az uniós joggal (lásd ebben az értelemben: 2012. június 12‑iHudzinski és Wawrzyniak ítélet, C‑611/10 és C‑612/10, EU:C:2012:339, 71. pont).

27

Hozzá kell tenni, hogy a 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet, valamint a H3. határozat eltérő alkalmazása egy, az alapügyben fennállóhoz hasonló helyzetben ellentétes lenne az azonos kezelés céljával, amelynek biztosítására a szociális biztonsági rendszereknek a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás 8. cikke szerinti összehangolása irányul.

28

Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az eltartott gyermekek után járó ellátás összegének a 883/2004 rendelet 68. cikkének (2) bekezdése címén folyósítandó különbözeti kiegészítés esetleges összegének meghatározása céljából más pénznemre történő átváltása esetén a 987/2009 rendelet 90. cikkének, valamint a H3. határozatnak az alkalmazását és értelmezését nem érinti az a körülmény, hogy ezen ellátást egy svájci intézmény svájci frankban folyósítja.

29

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy a H3. határozat melyik rendelkezése alkalmazandó annak a pénznemnek a 883/2004 rendelet 68. cikkének (2) bekezdése szerinti különbözeti kiegészítés esetleges összegének meghatározása céljából történő átváltása tekintetében, amelyben az eltartott gyermekek után járó támogatást folyósították.

30

E kérdés megválaszolása céljából emlékeztetni kell először is arra, hogy a H3. határozat a 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet végrehajtási aktusát alkotja. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében egy végrehajtási rendeletet lehetőség szerint úgy kell értelmezni, hogy az összhangban álljon az alaprendelet rendelkezéseivel (lásd ebben az értelemben: 2009. május 14‑iInternationaal Verhuis‑ en Transportbedrijf Jan de Lely ítélet, C‑161/08, EU:C:2009:308, 38. pont; 2012. július 19‑iPie Optiek ítélet, C‑376/11, EU:C:2012:502, 34. pont).

31

Másodszor, jóllehet a H3. határozat (1) preambulumbekezdésében említi a 883/2004 rendelet 68. cikkének (2) bekezdését mint olyan rendelkezést, amely vonatkozik „olyan helyzetekre is, amikor egy ellátás vagy járulék kifizetése, kiszámítása vagy újraszámítása […] céljából meg kell határozni az átváltási árfolyamokat”, sem e határozat 2. pontja, sem annak az ellátások tekintetében egyes sajátos helyzetekben figyelembe veendő átváltási árfolyamokat pontosító 3–5. cikke nem jelöli meg kifejezetten, hogy azokat a 883/2004 rendelet és 987/2009 rendelet mely rendelkezései tekintetében kell alkalmazni.

32

E körülmények között a H3. határozatnak az első kérdéssel érintett helyzetben alkalmazandó rendelkezését az érintett ellátás jellegének és céljának figyelembevételével kell meghatározni.

33

E tekintetben az alapügy tárgyát képező ellátás, amely a havi családi ellátások címén esetlegesen folyósított különbözeti kiegészítésből áll, a 883/2004 rendelet 68. cikkén alapul. E cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban, ha ugyanazon időszak és ugyanazon családtagok tekintetében egynél több tagállam jogszabályai alapján nyújtanak ellátásokat, a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységeken alapuló jogosultságoknak elsőbbségük van a lakóhely szerint szerzett jogosultságokkal szemben. Az említett cikk (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy halmozódó jogosultságok esetében a családi ellátásokat az (1) bekezdés szerint elsőbbséget élvezőként kijelölt jogszabályoknak megfelelően nyújtják, míg az egyéb összeütköző jogszabályokból adódó családi ellátásokra való jogosultságot az előbb említett jogszabályok által előírt összegig felfüggesztik, és szükség esetén különbözeti kiegészítést nyújtanak az ezt meghaladó összegre.

34

A Bíróság kimondta, hogy az ilyen, halmozódás tilalmára vonatkozó szabályok arra irányulnak, hogy a több tagállamtól ellátásban részesülő kedvezményezett számára biztosítsák az ellátások teljes összegét, amely az ezen államok csupán egyikének jogszabályai szerint járó, legkedvezőbb ellátás összegének felel meg (2014. április 30‑iWagener ítélet, C‑250/13, EU:C:2014:278, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

A legkedvezőbb ellátás összegével azonos összeg egésze folyósításának biztosítása érdekében, amennyiben különböző pénznemekben kifejezett összegek összehasonlításáról van szó, az Európai Központi Bank által, az ellátások folyósításának időpontjához a lehető legközelebbi időpontban közzétett referencia‑árfolyamot kell alkalmazni. Ez azt jelenti a rendszeres időközönként, a jelen esetben havi rendszerességgel folyósított ellátásokra nézve, hogy hosszú távon eltérő átváltási árfolyamot alkalmaznak az egyes folyósítások alkalmával.

36

Ugyanis az, ha egységes átváltási árfolyamot állapítanának meg erre az időszakra, miközben az árfolyamok ezen időszak folyamán jelentősen fluktuációnak lehetnek kitéve, azzal a kockázattal járhat, hogy a kedvezményezettet megfosztja a legkedvezőbb ellátás összegének egy részétől, vagy hogy azt meghaladó összeget folyósítanak a számára.

37

Noha, amint azt a német kormány kiemeli írásbeli észrevételeiben, annak szükségessége, hogy minden esedékességességkor új átváltási árfolyamon alapuló számítást végezzenek, adminisztratív többletterhet ró az illetékes szociális biztonsági intézményekre, egy egyértelműen megfogalmazott szöveg tiszteletben tartása, valamint az e szöveg mögött húzódó cél nem adhat teret másik módszernek azzal az indokkal, hogy az kényelmesebb (lásd analógia útján: 2014. április 30‑iWagener ítélet, C‑250/13, EU:C:2014:278, 38. pont).

38

Ami a H3. határozatnak az alapjogvita tekintetében esetlegesen alkalmazandó rendelkezéseit illeti, e határozat 2. pontja azt írja elő, hogy amennyiben e határozat másként nem rendelkezik, az alkalmazandó átváltási árfolyam a pénzügyi műveletnek az intézmény általi teljesítése napján közzétett árfolyam.

39

Meg kell állapítani, hogy e szabálynak az alapügy tárgyát képező ellátás tekintetében történő alkalmazása az érintett családi ellátás minden egyes folyósítása alkalmával új átváltási árfolyam és adott esetben új különbözeti kiegészítés alkalmazásához vezethet, ami – amint az a jelen ítélet 34–36. pontjából következik – összhangban van a különbözeti kiegészítés 883/2004 rendelet 68. cikkének (2) bekezdése címén való fizetésének a céljával, amely nem más, mint a legkedvezőbb ellátás összegével azonos összeg folyósítása.

40

Ki kell emelni ugyanakkor, hogy a H3. határozat 2. pontja, amint az szövegéből kitűnik, járulékos jellegű abban az értelemben, hogy azt az a 883/2004 rendelet és a 987/2009 rendelet e rendelkezésben említett rendelkezéseire tekintettel alkalmazandó átváltási árfolyam meghatározása céljából, ellenkező rendelkezés sérelme nélkül kell alkalmazni. Következésképpen azt kell megvizsgálni, hogy a H3. határozat kérdést előterjesztő bíróság által említett 3–5. cikke alkalmazandó‑e egy, az alapjogvitában fennálló helyzethez hasonló helyzetre.

41

E tekintetben meg kell állapítani mindenekelőtt, hogy a H3. határozat 3. pontjának maga a szövege kizárja e rendelkezés ilyen helyzetben történő alkalmazását. Egyrészt ugyanis az említett rendelkezést rendeltetése szerint olyan esetben kell alkalmazni, amikor valamely tagállam intézményének „egy adott összeget át kell váltania egy másik tagállam pénznemére”. Márpedig az alapjogvita épp fordított helyzetet érint: amikor egy tagállam szociális biztonsági intézménye saját pénznemére vált át egy valamely másik állam pénznemében kifejezett összeget.

42

Másrészt az említett 3. pont a) és b) alpontja összegeknek „a nemzeti jogszabályoknak megfelelően” történő figyelembevételét említi, míg az alapjogvita tárgyát képező helyzetben a Svájcban folyósított ellátások összegének egy Németországban esetlegesen fizetendő különbözeti kiegészítés kiszámítása céljából történő figyelembevételére vonatkozó kötelezettség a 883/2004 rendelet 68. cikkének (2) bekezdéséből és a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásból ered.

43

A H3. határozat 4. pontja továbbá nem alkalmazható, amennyiben az ugyancsak olyan helyzetekre vonatkozik, amikor valamely tagállam intézményének egy összeget egy másik állam pénznemére kell átváltania. Ezenfelül szövegéből és különösen az „A (3) bekezdést kell értelemszerűen alkalmazni, ha egy tagállam[nak] az ellátás […] újraszámítása céljából egy bizonyos összeget át kell váltania egy másik tagállam pénznemére” fordulatból az következik, hogy az e határozat 3. pontja különös alkalmazásának minősül.

44

Végül a H3. határozat 5. pontját valamely, a nemzeti jogszabályoknak megfelelően rendszeresen indexált ellátás újraszámítása céljából akkor kell alkalmazni, ha a más pénznemben megadott összegek befolyásolnák ezt az ellátást. Szövegével főszabály szerint nem ellentétes, hogy e rendelkezést egy esetlegesen fizetendő különbözeti kiegészítés meghatározása céljából alkalmazzák, amennyiben a tagállami családi ellátást, amelyet a 883/2004 rendelet 68. cikke (2) bekezdése alkalmazásában felfüggesztettek az elsőbbséget élvezőként megjelölt jogszabályok által előírt összeg erejéig, rendszeresen indexálják.

45

A kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi mindazonáltal, hogy 2010–2014 folyamán Németországban az eltartott gyermekek után járó támogatás, amelynek összege az első két gyermek esetében fejenként 184 euró, változatlan volt, és 2015‑től évente egy alkalommal nőtt. Következésképpen ezen ellátás összegét egyszer sem emelték abban az időszakban, amelyre a jelen ügyben az érintett különbözeti kiegészítést igényel, azaz 2012 áprilisa és 2014 decembere között.

46

Ilyen körülmények között nem állapítható meg, hogy az említett ellátást a H3. határozat 5. pontja értelmében rendszeresen indexálták volna. E rendelkezés alkalmazhatóságának megengedése ugyanis olyan átváltási árfolyam alkalmazásához vezetne, amelyet az alapügy tárgyát képező havi családi ellátások legnagyobb részétől túlságosan távoli időpontban tettek közzé, ami ütközne a 883/2004 rendelet 68. cikke (2) bekezdésének a jelen ítélet 34. pontjában hivatkozott céljával.

47

Mivel az alapjogvita tárgyát képezőhöz helyzetben a H3. határozat 3–5. pontjának egyike sem alkalmazható, a jelen ítélet 40. pontjából foglaltakból következően e határozat 2. pontját kell alkalmazni.

48

Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a H3. határozatot akként kell értelmezni, hogy annak 2. pontja alkalmazandó annak a pénznemnek a 883/2004 rendelet 68. cikkének (2) bekezdése szerinti különbözeti kiegészítés esetleges összegének meghatározása céljából történő átváltása tekintetében, amelyben az eltartott gyermekek után járó támogatást folyósították.

49

Második kérdésének arra az esetre előterjesztett a) pontjával, ha megállapítást nyerne, hogy a H3. határozat 2. pontja alkalmazandó az alapeljárásban felmerült helyzethez hasonló helyzetre, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy mi a jelentése a „pénzügyi művelet […] intézmény általi teljesítés[ének] napja” fogalomnak.

50

Meg kell állapítani, hogy az alapjogvita körülményeihez hasonló körülmények esetén e fogalom azt a napot jelenti, amelyen az alkalmazás szerinti tagállamnak a szóban forgó családi ellátás kifizetéséért elsődlegesen felelős illetékes intézménye e kifizetést teljesíti. E kifizetés ugyanis minden esetben teljesül, míg a lakóhely szerinti tagállam által különbözeti kiegészítés formájában előirányzott ellátások kifizetésére csak pontosan meghatározott feltételek mellett kerül sor, az tehát feltételhez kötött és bizonytalan. Márpedig az érintett a lakóhely szerinti államban e kiegészítésben csak azután részesülhet, hogy az alkalmazás helye szerinti állam kifizette ezt az ellátást, és összegét átváltották az előbbi állam pénznemére, feltéve hogy az átváltott összeg alacsonyabb, mint a lakóhely szerinti állam jogszabályai szerint járó, ugyanilyen ellátás összege (lásd analógia útján: 2014. április 30‑iWagener ítélet, C‑250/13, EU:C:2014:278, 45. és 47. pont).

51

Ez az értelmezés egyébiránt összhangban van a 883/2004 rendelet 68. cikke (2) bekezdésének a jelen ítélet 34. pontjában megjelölt, felhalmozódás tilalmára vonatkozó céljával.

52

Következésképpen a második kérdés a) pontjára azt a választ kell adni, hogy a H3. határozat 2. pontját akként kell értelmezni, hogy a jelen alapjogvitában felmerült helyzethez hasonló helyzetben a „pénzügyi művelet […] intézmény általi teljesítés[ének] napja” e rendelkezés értelmében azt a napot jelöli, amelyen az alkalmazás helye szerinti állam illetékes intézménye a szóban forgó családi ellátás kifizetését teljesíti.

53

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdést nem kell megvizsgálni.

54

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott: