I. A vélemény iránti kérelem

II. A CETA

A. A CETA aláírása, valamint a beruházó és az állam közötti vitarendezési mechanizmus tervezett bevezetése

B. A „beruházás” és a „beruházó” fogalma

C. A tervezett ISDS‑mechanizmus hatálya

D. Az alkalmazandó jog

E. Az eljárási szabályok

F. A tervezett Fórum és Fellebbviteli Fórum tagjai

G. A Vegyes Bizottság és a szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság

H. A CETA Felek jogrendjében való közvetlen hatályának hiánya

I. A közös értelmező okmány és a 36. sz. nyilatkozat

III. A Belga Királyság által felvetett kérdések összefoglalása

A. A tervezett ISDS‑mechanizmusnak az uniós jogrend autonómiájával való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdések

B. A tervezett ISDS‑mechanizmusnak az egyenlő bánásmód általános elvével és a tényleges érvényesülés követelményével való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdések

C. A tervezett ISDS‑mechanizmusnak a független bírósághoz fordulás jogával való összeegyeztethetőségére vonatkozó kérdések

IV. A Bíróság elé terjesztett észrevételek összefoglalása

A. A tervezett ISDS‑mechanizmusnak az uniós jogrend autonómiájával való összeegyeztethetőségéről

B. A tervezett ISDS‑mechanizmusnak az egyenlő bánásmód általános elvével és a tényleges érvényesülés követelményével való összeegyeztethetőségéről

C. A tervezett ISDS‑mechanizmusnak a független bírósághoz fordulás jogával való összeegyeztethetőségéről

V. A Bíróság álláspontja

A. A tervezett ISDS‑mechanizmusnak az uniós jogrend autonómiájával való összeegyeztethetőségéről

1. Elvek

2. A CETA rendelkezésein kívül az uniós jog szabályainak értelmezésére és alkalmazására vonatkozó hatáskör hiányáról

3. Az uniós intézmények uniós alkotmányos keretnek megfelelő működésére gyakorolt hatás hiányáról

B. A tervezett ISDS‑mechanizmusnak az egyenlő bánásmód általános elvével és a tényleges érvényesülés követelményével való összeegyeztethetőségéről

1. Elvek

2. Az egyenlő bánásmód elvével való összeegyeztethetőségről

3. A tényleges érvényesülés követelményével való összeegyeztethetőségről

C. A tervezett ISDS‑mechanizmusnak a független bírósághoz fordulás jogával való összeegyeztethetőségéről

1. Elvek

2. A hozzáférhetőség követelményével való összeegyeztethetőségről

3. A függetlenség követelményével való összeegyeztethetőségről

VI. A vélemény iránti kérelemre adandó válasz

–

a Belga Királyság képviseletében C. Pochet, L. Van den Broeck, M. Jacobs és J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

–

a dán kormány képviseletében J. Nymann‑Lindegren, meghatalmazotti minőségben,

–

a német kormány képviseletében T. Henze és S. Eisenberg, meghatalmazotti minőségben,

–

az észt kormány képviseletében, N. Grünberg, meghatalmazotti minőségben,

–

a görög kormány képviseletében G. Karipsiadis és K. Boskovits, meghatalmazotti minőségben,

–

a spanyol kormány képviseletében M. A. Sampol Pucurull és S. Centeno Huerta, meghatalmazotti minőségben,

–

a francia kormány képviseletében F. Alabrune, D. Colas, D. Segoin és E. de Moustier, meghatalmazotti minőségben,

–

a litván kormány képviseletében R. Dzikovič és D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. Bulterman és M. A. M. de Ree, meghatalmazotti minőségben,

–

az osztrák kormány képviseletében G. Hesse és J. Schmoll, meghatalmazotti minőségben,

–

a szlovén kormány képviseletében N. Pintar Gosenca, V. Klemenc, J. Groznik, A. Dežman Mušič és M. Jakše, meghatalmazotti minőségben,

–

a szlovák kormány képviseletében M. Kianička, meghatalmazotti minőségben,

–

a finn kormány képviseletében J. Heliskoski és H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

–

a svéd kormány képviseletében A. Falk, A. Alriksson és P. Smith, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Unió Tanácsa képviseletében B. Driessen és S. Boelaert, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében R. Vidal Puig, A. Buchet, B. De Meester és U. Wölker, meghatalmazotti minőségben,

1

A Belga Királyság által a Bírósághoz benyújtott vélemény iránti kérelem szövege a következő:

„Az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti, 2016. október 30‑án Brüsszelben aláírt átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás [(HL 2017. L 11., 23. o., a továbbiakban: CETA)] nyolcadik fejezetének (»Beruházás«) F. szakasza (»A beruházó és az állam közötti, beruházásokkal kapcsolatos viták rendezése«) összeegyeztethető‑e a Szerződésekkel, beleértve az alapvető jogokat is?”

2

A CETA (a Comprehensive Economic and Trade Agreement elterjedt rövidítése) egy szabadkereskedelmi megállapodás, amely a vámok, valamint az áru‑ és szolgáltatáskereskedelmet érintő, nem vámjellegű akadályok csökkentésére irányuló rendelkezéseken kívül többek között a beruházásokkal, a közbeszerzésekkel, a versennyel, a szellemi tulajdonjog védelmével és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szabályokat is tartalmaz.

3

A CETA‑t az EUMSZ 218. cikk (6) bekezdése értelmében még nem kötötték meg. Az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) Európai Unió nevében történő aláírásáról szóló, 2016. október 28‑i (EU) 2017/37 tanácsi határozat (HL 2017. L 11., 1. o.) (2) preambulumbekezdése e tekintetben kimondja, hogy a CETA‑t „a későbbi időpontban történő megkötéséhez szükséges eljárások lefolytatására” figyelemmel kell aláírni, és az 1. cikkében úgy rendelkezik, hogy a CETA Unió nevében történő aláírására a „[Tanács] felhatalmazást ad, figyelemmel a megállapodás megkötésére”.

4

Bár a CETA számos rendelkezése ideiglenesen alkalmazandó az egyrészről Kanada, másrészről az Európai Unió és tagállamai közötti átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) ideiglenes alkalmazásáról szóló, 2016. október 28‑i (EU) 2017/38 tanácsi határozat (HL 2017. L 11., 1080. o.) értelmében, a nyolcadik fejezete F. szakaszának a jelen vélemény iránti kérelemben érintett rendelkezései nem tartoznak e körbe. Ami ugyanis e nyolcadik fejezetet illeti, a 2017/38 határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja akként rendelkezik, hogy „csak [a 8.1–8.8., 8.13., 8.15. cikket, a (3) bekezdését kivéve, és a 8.16. cikket] kell ideiglenesen alkalmazni, és csak annyiban, amennyiben azok a külföldi beruházásokra vonatkoznak”.

5

A CETA nyolcadik fejezetének említett F. szakasza, amelyben e megállapodás 8.18–8.45. cikke szerepel, az ISDS (Investor‑State Dispute Settlement) rövidítéssel is jelölt, a beruházó és az állam közötti, beruházásokkal kapcsolatos vitarendezési mechanizmus (a továbbiakban: ISDS‑mechanizmus) bevezetésére vonatkozik.

6

E célból a CETA a 8.27. cikkében egy fórum (a továbbiakban: Fórum vagy CETA Fórum) a CETA hatálybalépésétől való létrehozásáról, a 8.28. cikkében pedig egy fellebbviteli fórum (a továbbiakban: Fellebbviteli Fórum vagy CETA Fellebbviteli Fórum) létrehozásáról rendelkezik.

7

A 8.29. cikkében egyébiránt a multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórum és az ahhoz kapcsolódó fellebbezési mechanizmus (a továbbiakban: multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórum) későbbi kialakítását írja elő, amely fórum bevezetésével megszűnne a CETA Fórum és a CETA Fellebbviteli Fórum működése.

8

Ahogy azt a beruházások védelméről és a beruházási vitákkal foglalkozó bíróságról szóló 36. sz. bizottsági és tanácsi nyilatkozat (HL 2017. L 11., 20. o.; a továbbiakban: 36. sz. nyilatkozat) – amelyet a CETA aláírására vonatkozó tanácsi jegyzőkönyvben rögzítettek és a 2017/37 határozathoz csatoltak – megjegyzi, az ICS (Investment Court System) rövidítéssel is jelölt, beruházási vitákkal foglalkozó bírósági rendszer létrehozása tehát a cél, a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum pedig az ICS létrehozásának egy szakaszát képezi.

9

A CETA 8.1. cikke értelmében az e megállapodásban említett „beruházás” fogalma a következőt jelenti:

„[…] minden olyan, egy beruházó tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló eszköz, amely rendelkezik egy beruházás jellemzőivel, ideértve bizonyos időtartamot és olyan más jellemzőket is, mint a tőke vagy más források lekötése, az elvárt nyereség és a kockázatvállalás. Egy beruházás a következő formákat öltheti:

10

E 8.1. cikk kimondja azt is, hogy az „»érintett beruházás«: valamely Fél vonatkozásában olyan beruházás,

11

A „beruházó” fogalmát az említett 8.1. cikk így határozza meg:

„valamelyik Fél, annak természetes személye vagy vállalkozása, mely nem fióktelep vagy képviseleti iroda, és aki/amely beruházást kíván eszközölni, eszközöl vagy eszközölt a másik Fél területén;

E fogalommeghatározás alkalmazásában »valamely Fél vállalkozása«:

[…]

»természetes személy«:

12

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza – jóllehet „A beruházó és az állam közötti, beruházásokkal kapcsolatos viták rendezése” címet viseli – a kanadai beruházó és az Unió közötti vitákra is vonatkozik.

13

E tekintetben a CETA 8.21. cikke előírja, hogy ha a kanadai beruházó keresetet kíván benyújtani, a beruházónak „értesítést” kell küldenie az Unió számára, amelyben „az alperes meghatározását kéri”, és meg kell jelölnie azt az intézkedést, amellyel kapcsolatban keresetet kíván benyújtani. Ezt követően az Uniónak tájékoztatnia kell a beruházót „arról, hogy az […] Unió vagy […] egy tagállama az alperes”.

14

A CETA „Hatály” című 8.18. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen határolja le a tervezett ISDS‑mechanizmus értelmében a beruházók által kezdeményezhető vitákat:

„[…] valamely Fél beruházója keresetet nyújthat be a jelen szakasz szerint létrehozott Fórumhoz, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a másik Fél megsértette a következők szerinti kötelezettségeit:

ha a beruházót állítása szerint veszteség vagy kár érte az állítólagos kötelezettségszegés következtében.”

15

Az említett C. szakasz a „Megkülönböztetésmentes elbánás” címet viseli, és a CETA 8.6–8.8. cikkét tartalmazza, amelyek a következőképpen szólnak:

„8.6. cikk

Nemzeti elbánás

[…] Az egyes Felek a másik Fél beruházóit és az érintett beruházást olyan elbánásban részesítik, amely nem kevésbé kedvező, mint az az elbánás, amelyet saját beruházóik és azok beruházásai számára hasonló helyzetben területükön beruházásaik létesítése, megszerzése, bővítése, fenntartása, működtetése, igazgatása, fenntartása, használata, haszonélvezete és értékesítése vagy elidegenítése vonatkozásában biztosítanának. […]

8.7. cikk

Legnagyobb kedvezményes elbánás

[…] Az egyes Felek a másik Fél beruházóit és az érintett beruházást olyan elbánásban részesítik, amely nem kevésbé kedvező, mint az az elbánás, amelyet harmadik országok beruházói és azok beruházásai számára hasonló helyzetben területükön beruházásaik létesítése, megszerzése, bővítése, fenntartása, működtetése, igazgatása, fenntartása, használata, haszonélvezete és értékesítése vagy elidegenítése vonatkozásában biztosítanának. […]

8.8. cikk

Felső vezetés és igazgatótanács

A Felek nem írhatják elő, hogy a Fél olyan vállalkozása, amely érintett beruházásnak minősül, felső vezetésébe, illetve igazgatótanácsába bizonyos állampolgárságú természetes személyeket nevezzen ki.”

16

A CETA 28.3. cikkének (2) bekezdése értelmében e C. szakasz rendelkezéseit „[n]em lehet úgy értelmezni, hogy megakadályozná[k] a Feleket a [közbiztonság vagy a közerkölcs védelméhez, illetve a közrend fenntartásához, az emberek, állatok vagy növények életének vagy egészségének védelméhez] szükséges intézkedések elfogadásában vagy végrehajtásában”, „figyelemmel arra a követelményre, hogy ezeket az intézkedéseket nem lehet olyan módon alkalmazni, amely önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést jelentene a hasonló helyzetben lévő Felek között, vagy burkoltan korlátozná a szolgáltatások kereskedelmét”.

17

A CETA „Beruházásvédelem” című D. szakasza a CETA 8.9–8.14. cikkét tartalmazza, és ekként szól:

„8.9. cikk

Beruházás és szabályozási intézkedések

1.   E fejezet alkalmazásában a Felek megerősítik azon jogukat, hogy területükön belül szabályozási intézkedéseket hozzanak olyan jogszerű szakpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében, mint például a közegészségügy, a biztonság, a környezet vagy a közerkölcs védelme, a szociális vagy fogyasztóvédelem vagy a kulturális sokféleség előmozdítása és védelme.

2.   Az egyértelműség kedvéért pusztán az a tény, hogy egy Fél szabályozási intézkedéseket hoz – ideértve azt is, hogy úgy módosítja saját jogszabályait, hogy az negatívan befolyásol egy beruházást, vagy kihat egy beruházó várakozásaira, többek közt várható nyereségeire, önmagában még nem minősül az e szakasz szerinti kötelezettségek megsértésének.

[…]

4.   Az egyértelműség kedvéért e szakasz egyik rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy kizárja bármelyik Fél számára, hogy a támogatás nyújtását megszüntesse vagy a támogatást visszafizettesse […], továbbá nem értelmezhető úgy, hogy az érintett Fél kártalanítani köteles ezért a beruházót.

8.10. cikk

A beruházóknak és az érintett beruházásoknak biztosított elbánás

1.   Az egyes Felek saját területükön a másik Fél érintett beruházásai, valamint érintett beruházásaik tekintetében a beruházók számára tisztességes és méltányos elbánást, valamint teljes körű védelmet és biztonságot biztosítanak a (2)–(7) bekezdésnek megfelelően.

2.   A tisztességes és méltányos elbánás (1) bekezdés szerinti biztosítására vonatkozó kötelezettség Fél általi megszegésének minősül, amennyiben egy intézkedés vagy intézkedéssorozat a következőket valósítja meg:

3.   A Felek rendszeresen vagy valamelyik Fél kérésére felülvizsgálják a tisztességes és méltányos elbánásra vonatkozó kötelezettség tartalmát. A […] szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság ajánlásokat fogalmazhat meg e tekintetben, és határozat céljából benyújthatja azokat a CETA Vegyes Bizottságnak.

4.   A fenti tisztességes és méltányos elbánási kötelezettség alkalmazása során a Fórum figyelembe veheti, hogy tett‑e valamelyik Fél olyan konkrét ajánlatot egy beruházónak egy érintett beruházás beindítása érdekében, amely jogos várakozásokat szült […].

5.   Az egyértelműség érdekében, a »teljes körű védelem és biztonság« csak a Félnek a beruházók és az érintett beruházások fizikai biztonságával kapcsolatos kötelezettségére vonatkozik.

6.   Az egyértelműség érdekében e megállapodás valamely más rendelkezésének vagy egy ettől különböző nemzetközi megállapodás megsértése nem jelenti e cikk megsértését.

7.   Az egyértelműség érdekében az a tény, hogy egy intézkedés a nemzeti jog valamely rendelkezését sérti, önmagában nem minősül e cikk megsértésének. Annak megállapítása érdekében, hogy az intézkedés sérti‑e e cikk valamely rendelkezését, a Fórumnak kell mérlegelnie, hogy valamely Fél az (1) bekezdés kötelezettségeivel összeegyeztethetetlen módon járt‑e el.

8.11. cikk

Veszteségek miatti kártalanítás

[…] [A] Felek a másik Fél azon beruházóját, amelynek érintett beruházását a területükön történt fegyveres konfliktus, polgárháború, szükségállapot vagy természeti katasztrófa miatt veszteség érte, nem részesíti kevésbé kedvező elbánásban […], mint a saját beruházóit […].

8.12. cikk

Kisajátítás

1.   A Felek nem államosítják vagy nem sajátítják ki az érintett beruházásokat sem közvetlenül, sem közvetve olyan intézkedések útján, amelyek hatása azonos az államosításéval vagy kisajátításéval (a továbbiakban: kisajátítás), kivéve:

Az egyértelműség érdekében ez a bekezdés a 8‑A. melléklettel összhangban értelmezendő.

[…]

8.13. cikk

Átutalások

1.   Mindegyik Fél lehetővé teszi az érintett beruházáshoz kapcsolódó valamennyi átutalást, amelyet korlátozás vagy késedelem nélkül, szabadon átváltható pénznemben és az átutalás napján alkalmazandó piaci átváltási árfolyamon kell végrehajtani. Az ilyen átutalások közé tartoznak a következők:

[…]

2.   Valamely Fél nem követeli meg beruházóitól, hogy átutalják, vagy nem bünteti beruházóit, ha azok nem utalják át a másik Fél területén eszközölt beruházásukból származó vagy abból származó jövedelmüket, nyereségüket, profitjukat vagy egyéb összegeket.

3.   E cikk egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az megakadályozza azt, hogy valamelyik Fél méltányos és megkülönböztetésmentes módon, és nem az átutalások rejtett korlátozásának minősülő módon alkalmazza a következőkhöz kapcsolódó saját jogszabályait:

8.14. cikk

Jogok és kötelezettségek átszállása

Ha egy Fél, vagy egy Fél ügynöksége olyan kártérítéssel, garanciával vagy biztosítási szerződéssel kapcsolatban eszközöl kifizetést, amelyet egy beruházója által a másik Fél területén eszközölt beruházással kapcsolatban létesített, a másik Fél elismeri, hogy a Fél vagy annak ügynöksége minden körülmények között ugyanazon jogokat élvezi, mint amelyeket a beruházó élvez a beruházással kapcsolatban. […]”

18

A CETA 8.12. cikkének (1) bekezdésében hivatkozott 8‑A. melléklete kimondja:

„A Felek megerősítik, hogy egyetértenek az alábbiakban:

1.   A kisajátítás lehet közvetlen vagy közvetett:

2.   Tényeken alapuló, eseti vizsgálatot igényel annak megállapítása, hogy egy adott tényállás mellett valamelyik Fél intézkedésének vagy intézkedései sorozatának a közvetlen kisajátítással egyenértékű hatása van‑e, figyelembe véve többek között az alábbi tényezőket:

3.   Az egyértelműség érdekében, azon ritka eset kivételével, amikor az intézkedés vagy az intézkedéssorozat hatása annak célja tükrében annyira súlyos, hogy nyilvánvalóan túlzottnak minősíthető, a valamely Fél által jogszerű közjóléti célok, mint például az egészség, a biztonság vagy a környezet védelme érdekében kidolgozott és alkalmazott megkülönböztetésmentes intézkedések nem minősülnek közvetett kisajátításnak.”

19

A CETA 1.1. cikke értelmében „[e]ltérő rendelkezés hiányában e megállapodás alkalmazásában” az „intézkedés”„valamely Fél jogszabálya, rendelete, szabálya, eljárása, határozata, közigazgatási aktusa, előírása, gyakorlata vagy más formát öltő intézkedése”.

20

A CETA 8.2. cikke a következőket pontosítja:

„1.   [A nyolcadik fejezet] a valamelyik Fél által a területén a következőkkel kapcsolatban elfogadott vagy fenntartott intézkedésre alkalmazandó:

[…]

4.   […] [A] beruházók […] az F. szakaszban szereplő eljárásokkal összhangban nyújthatnak be követeléseket. […] A C. szakasz szerinti, érintett beruházás létesítésével vagy megszerzésével kapcsolatos követelések nem tartoznak az F. szakasz hatálya alá. A D. szakasz kizárólag az érintett beruházásokra és az ilyen beruházással rendelkező beruházókra alkalmazandó.

[…]”

21

A CETA 8.31. cikke értelmében:

„1.   Az e szakasz alapján létrehozott Fórum határozatainak meghozatala során ezt a megállapodást a szerződések jogáról szóló[, 1969. május 23‑i] bécsi egyezmény [(Recueil des traités des Nations unies, 1155. kötet, 331. o.; kihirdette: az 1987. évi 12. törvényerejű rendelet; a továbbiakban: Bécsi Egyezmény)] és a Felekre alkalmazandó egyéb nemzetközi jogi szabályok és elvek szerinti értelmezésnek megfelelően alkalmazza.

2.   A Fórumnak nincs joghatósága arra, hogy megállapítsa egy, e megállapodást állítólagosan sértő intézkedés valamely Fél hazai joga szerinti jogszerűségét. Az egyértelműség érdekében annak eldöntése céljából, hogy valamely intézkedés összhangban áll‑e a megállapodás rendelkezéseivel, a Fórum adott esetben tényként veheti figyelembe a Fél hazai jogát. Ennek során a Fórum követi a hazai jognak az adott Fél bíróságai vagy hatóságai általi értelmezését, és a hazai jognak a Fórum általi értelmezése nem kötelező az érintett Fél bíróságaira vagy hatóságaira nézve.

3.   Amennyiben az értelmezés tekintetében komoly, beruházást érintő aggályok merülnek fel, a szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság […] ajánlja a CETA Vegyes Bizottságnak e megállapodás értelmezéseinek elfogadását. A CETA Vegyes Bizottság által elfogadott értelmezések kötelező erővel bírnak az e szakasz alapján létrehozott Fórumra nézve. A CETA Vegyes Bizottság dönthet úgy, hogy valamely értelmezés egy meghatározott időponttól kezdve kötelező.”

22

A CETA 8.28. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A Fellebbviteli Fórum fenntarthatja, módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti a Fórum ítéletét a következők alapján:

23

A CETA 8.23. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint:

„1.   Amennyiben egy vitát nem sikerül egyeztetés útján megoldani, e szakasz értelmében keresetet nyújthat be:

2.   A kereset a következő szabályok szerint nyújtható be:

24

E 8.23. cikkben említett „helyben alapított vállalkozás” a CETA 8.1. cikke értelmében a következőt jelenti: „az alperes jogszabályai szerint létrehozott vagy megszervezett olyan jogi személy, amely közvetlenül vagy közvetetten a másik Fél beruházójának tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll”.

25

Azon egyeztetéseket illetően, amelyeket az említett 8.23. cikk értelmében előzetesen le kell folytatni, a 8.19. cikk (2) és (3) bekezdése a következőket mondja ki:

„2.   A vitában részt vevő felek eltérő megállapodása hiányában az egyeztetések helyszíne a következő:

3.   A vitában részt vevő felek adott esetben videokonferencia útján vagy más módon is egyeztethetnek, például abban az esetben, ha a beruházó kis‑ vagy középvállalkozás.”

26

Egyébiránt a CETA 8.22. cikke pontosítja:

„1.   A beruházó csak akkor nyújthat be keresetet a 8.23. cikk alapján, ha a beruházó:

[…]

5.   Az (1) bekezdés g) pontja, illetve a (2) bekezdés szerinti jogról való lemondás nem alkalmazandó, amennyiben

27

A CETA 8.22. cikke (5) bekezdésének b) pontjában hivatkozott 8.32. és 8.33. cikke a „Nyilvánvalóan alaptalan keresetekről”, illetve a „Jogilag megalapozatlan keresetekről” szól, ez utóbbiak azon kereseteket jelentik, amelyek „jogi okokból nem eredményezhet[nek] […] a felperes javára hozott ítéletet, még abban az esetben sem, ha az állított tények valódiságát vélelmezik”. E cikkek úgy rendelkeznek, hogy a CETA Fórumnak előzetes kérdésként meg kell vizsgálnia, hogy a keresetet mint nyilvánvalóan alaptalant vagy jogilag megalapozatlant el kell‑e utasítani, ha az alperes ilyen értelmű kifogást emel.

28

A CETA 8.25. cikkének (1) bekezdése így szól:

„Az alperes hozzájárul ahhoz, hogy a vitát a Fórum rendezze az e szakaszban szereplő eljárásoknak megfelelően.”

29

A CETA 8.27. cikkének (6), (7) és (9) bekezdése a következőket írja elő:

„6.   A Fórum három tagból álló tanácsban tárgyalja az ügyeket: egyikük az Európai Unió tagállamának állampolgára, egyikük Kanada állampolgára és egyikük harmadik ország állampolgára. A tanács elnöke a Fórum azon tagja, aki harmadik ország állampolgára.

7.   A 8.23. cikk szerinti kereset benyújtásától számított 90 napon belül a Fórum elnöke rotációs alapon kinevezi a Fórumnak az ügyet tárgyaló tanácsát alkotó tagjait, biztosítva, hogy a tanács összetétele véletlenszerű legyen, és ne legyen előre kiszámítható, ugyanakkor egyenlő esélyt biztosítva a Fórum valamennyi tagjának tisztsége gyakorlására.

[…]

9.   A (6) bekezdéstől eltérve a vitában részt vevő felek megegyezhetnek abban, hogy az ügyet a Fórum egyetlen tagja tárgyalja, akit véletlenszerűen neveznek ki a harmadik országbeli állampolgár tagok közül. Az alperes jóhiszeműen fontolóra veszi a keresetet benyújtó fél arra irányuló kérelmének teljesítését, hogy az ügyet a Fórum egyetlen tagja tárgyalja, különösen akkor, ha a keresetet benyújtó fél kis‑ vagy középvállalkozás, illetőleg amennyiben az igényelt kártérítés vagy kártalanítás mértéke viszonylag alacsony. Az erre irányuló kérelmet a Fórum tanácsának összeállítása előtt kell megtenni.”

30

A CETA 8.28. cikkének (5), (7) és (9) bekezdése ekképpen rendelkezik:

„5.   A Fellebbviteli Fórumnak a fellebbezést elbíráló tanácsa a Fellebbviteli Fórum véletlenszerűen kinevezett három tagjából áll.

[…]

7.   A CETA Vegyes Bizottság haladéktalanul határozatot fogad el, amelyben rögzíti a Fellebbviteli Fórum működésével kapcsolatos következő […] kérdéseket:

[…]

[…]

9.   A (7) bekezdésben említett határozat elfogadásával:

[…]

[…]”

31

A CETA 8.39. cikke szerint:

„1.   Amennyiben a Fórum az ügy érdemében az alperest kötelező ítéletet hoz, a Fórum ítélete – külön vagy együttesen – csak a következőkre terjedhet ki:

2.   Az (1) és az (5) bekezdésre figyelemmel, a 8.23. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján benyújtott kereset esetében:

[…]

3.   A pénzbeli kártérítés összege nem lehet magasabb, mint a[z] […] elszenvedett veszteség mértéke […].

4.   A Fórum nem ítél meg büntető jellegű kártérítést.

5.   A Fórumnak rendelkeznie kell az eljárás költségeinek a vitában részt vevő vesztes fél általi viseléséről. Kivételes körülmények esetén – és amennyiben a kereset körülményei alapján indokoltnak ítéli – a Fórum megoszthatja a költségeket a vitában részt vevő felek között. Az egyéb indokolt költségeket, ideértve a jogi képviselet és tanácsadás költségeit, a vitában részt vevő vesztes fél viseli, kivéve, ha a Fórum úgy ítéli meg, hogy a költségek ilyen megosztása nem indokolt a kereset körülményeire tekintettel. Amennyiben a keresetnek csak részben adtak helyt, a megítélt költségeket arányosan ki kell igazítani az egyes megítélt kereseti kérelmek számának és terjedelmének megfelelően.

6.   A CETA Vegyes Bizottság fontolóra veheti olyan kiegészítő szabályok elfogadását, amelyek a természetes személy vagy a kis‑ és középvállalkozásnak minősülő érdekelt felek pénzügyi terheinek csökkentését célozzák. Az ilyen kiegészítő szabályok figyelembe vehetik különösen az ilyen érdekelt felek pénzügyi erőforrásait és az igényelt kártérítés, illetve kártalanítás összegét.

7.   […] A Fórum legkésőbb 24 hónappal azt követően hozza meg érdemi ítéletét, hogy a keresetet a 8.23. cikk alapján benyújtották. Amennyiben a Fórumnak további időre van szüksége az érdemi ítélet meghozatalához, a vitában részt vevő feleknek indokolást küld a határidő‑hosszabbítás okairól.”

32

A CETA 8.41. cikke kimondja:

„1.   Az e szakasz értelmében meghozott ítélet a vitában részt vevő felekre nézve és az adott ügy vonatkozásában kötelező.

2.   […] [A] vitában részt vevő felek késedelem nélkül elfogadják az ítéletet és teljesítik az abban foglaltakat.

[…]

4.   Az ítélet végrehajtására azon terület joga szerinti hatályos végrehajtási szabályok vonatkoznak, ahol az ítélet végrehajtandó.

[…]”

33

A CETA 8.27. cikkének (2)–(5) és (12)–(16) bekezdése ekképpen rendelkezik:

„2.   A CETA Vegyes Bizottság e megállapodás hatálybalépésekor kinevezi a Fórum tizenöt tagját. A Fórum öt tagja az […] Unió tagállamának állampolgára, öt tag Kanada állampolgára, és öt tag harmadik ország állampolgára.

3.   A CETA Vegyes Bizottság dönthet a Fórum tagjai számának a három többszörösével történő növeléséről vagy csökkentéséről. A további tagokat a (2) bekezdésekben leírtak szerint nevezik ki.

4.   A Fórum tagjainak olyan képesítéssel kell rendelkezniük, amelyet saját országuk előír a bírói kinevezéshez, vagy elismert szakértelemmel rendelkező jogásznak kell lenniük. Bizonyított tapasztalattal kell rendelkezniük a nemzetközi közjog területén. Kívánatos, hogy szakértelemmel rendelkezzenek különösen a nemzetközi beruházási jog, a nemzetközi kereskedelmi jog és a nemzetközi beruházásokkal vagy nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban felmerült viták rendezése területén.

5.   A Fórum e szakasz szerint kinevezett tagjait egyszer megújítható ötéves időtartamra nevezik ki. Ugyanakkor közvetlenül az e megállapodás hatálybalépését követően kinevezett 15 személy közül hét, sorsolás útján megállapított személyt hatéves időtartamra kell kinevezni. A megüresedő helyeket az üresedések sorrendjében töltik be. […]

[…]

12.   Rendelkezésre állásuk biztosítása érdekében a Fórum tagjai havi rendelkezésre állási díjazásban részesülnek, melynek mértékét a CETA Vegyes Bizottság határozza meg.

13.   A (12) bekezdésben említett díjhoz a két Fél egyenlő mértékben járul hozzá […]

14.   Kivéve, ha a CETA Vegyes Bizottság a (15) bekezdés szerinti határozatot fogad el, a Fórum valamely kereset tárgyalására összeállított tanácsa díjainak és kiadásainak összegét – a (12) bekezdésben szereplő díjak kivételével – az ICSID‑egyezménynek a kereset benyújtása napján hatályos adminisztratív és pénzügyi szabályzata 14. cikkének (1) bekezdése szerint kell meghatározni, és azok viselésére a vitában részt vevő feleket a Fórumnak a 8.39. cikk (5) bekezdése szerint kell köteleznie.

15.   A CETA Vegyes Bizottság határozat útján rendszeres fizetéssé alakíthatja a rendelkezésre állási díjazást és a többi díjat és kiadást, és határozhat az alkalmazandó módszerekről és feltételekről.

16.   A Fórum titkárságának szerepét az ICSID‑titkárság tölti be, amely munkáját megfelelően segíti.”

34

A CETA 8.28. cikkének (3), (4) és (7) bekezdése szerint:

„3.   A Fellebbviteli Fórum tagjait határozat útján a CETA Vegyes Bizottság nevezi ki a (7) bekezdésben szereplő határozat meghozatalával egy időben.

4.   A Fellebbviteli Fórum tagjainak meg kell felelniük a 8.27. cikk (4) bekezdésében foglalt követelményeknek, és meg kell felelniük a 8.30. cikknek.

[…]

7.   A CETA Vegyes Bizottság haladéktalanul határozatot fogad el, amelyben rögzíti a Fellebbviteli Fórum működésével kapcsolatos következő adminisztratív és szervezési kérdéseket:

[…]

[…]”

35

A CETA 8.30. cikke kimondja:

„1.   A Fórum tagjai függetlenek. A tagok nem állhatnak kapcsolatban egyetlen kormánnyal sem. Nem fogadhatnak el utasításokat semmilyen szervezettől vagy kormánytól a vitához kapcsolódó ügyek tekintetében. Nem vehetnek részt olyan vita elbírálásában, amely közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséget eredményezne. Megfelelnek az Ügyvédi Kamarák Nemzetközi Egyesülete (International Bar Association) nemzetközi választottbíráskodásban előforduló összeférhetetlenségről szóló[, az Ügyvédi Kamarák Nemzetközi Egyesülete által 2004. május 22‑én jóváhagyott] iránymutatásainak [a továbbiakban: az IBA iránymutatásai] vagy bármely más, a 8.44. cikk (2) bekezdése alapján elfogadott kiegészítő szabálynak. Ezenkívül kinevezésüktől kezdve nem járhatnak el jogi képviselőként vagy valamely Fél által kinevezett szakértőként vagy tanúként semmilyen folyamatban lévő vagy új, e megállapodás vagy bármely más nemzetközi megállapodás hatálya alá tartozó beruházással kapcsolatos vitában.

[…]

4.   A Fórum elnökének indokolással ellátott ajánlását követően vagy közös kezdeményezésre, a Felek a CETA Vegyes Bizottság határozata útján leválthatják a Fórum tagját, amennyiben annak magatartása nem felel meg az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségeknek, és összeegyeztethetetlen azzal, hogy az érintett személy továbbra is a Fórum tagja legyen.”

36

E 8.30. cikk (1) bekezdésének második mondatához lábjegyzet tartozik, amelynek értelmében „[a]z egyértelműség érdekében az a tény, hogy egy személy javadalmazást kap egy kormánytól, önmagában még nem zárja ki az adott személy megfelelőségét”.

37

A CETA 26.1. cikke értelmében:

„1.   A Felek létrehozzák a CETA Vegyes Bizottságot, amely az […] Unió és Kanada képviselőiből áll. A CETA Vegyes Bizottság társelnöke Kanada külkereskedelmi minisztere és az Európai Bizottság kereskedelemért felelős tagja, vagy a megfelelő meghatalmazottaik.

[…]

3.   A CETA Vegyes Bizottság felel a Felek közötti kereskedelmet és beruházásokat érintő valamennyi kérdésért, továbbá e megállapodás végrehajtásáért és alkalmazásáért. […]

4.   A CETA Vegyes Bizottság:

[…]

[…]

5.   A CETA Vegyes Bizottság:

[…]

[…]”

38

A CETA 26.3. cikke kimondja:

„1.   E megállapodás célkitűzéseinek elérése céljából a CETA Vegyes Bizottság döntést hoz valamennyi olyan ügyben, amelyet e megállapodás a hatáskörébe utal.

2.   A CETA Vegyes Bizottság által hozott döntések […] a Felekre nézve kötelezőek […].

3.   A CETA Vegyes Bizottság konszenzussal hozza meg döntéseit és fogadja el ajánlásait.”

39

A CETA 8.44. cikkének (2) bekezdése így szól:

„2.   A Szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság – a Felek megállapodása esetén és miután eleget tettek vonatkozó belső kötelezettségeiknek és eljárásaiknak – egy, az e fejezettel kapcsolatban felmerült viták esetén a Fórum tagjai által alkalmazandó magatartási kódexet fogad el, amely az alkalmazott szabályok helyébe léphet vagy kiegészítheti azokat, és többek között a következő kérdéseket tárgyalja:

A Felek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a magatartási kódexet legkésőbb az esettől függően e megállapodás ideiglenes alkalmazásának vagy hatálybalépésének első napjáig elfogadják, de semmi esetre sem később, mint az említett naptól számított két év.”

40

A CETA 30.6. cikkének (1) bekezdése szerint „[e] megállapodás egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy […] erre a megállapodásra közvetlenül hivatkozni lehet a Felek belső jogrendszerében”.

41

A CETA 30.1. cikke előírja, hogy „[e] megállapodás jegyzőkönyvei, mellékletei, nyilatkozatai, együttes nyilatkozatai, egyetértési megállapodásai és lábjegyzetei annak elválaszthatatlan részét képezik”.

42

A CETA aláírásakor az Unió és a tagállamai, valamint Kanada közös értelmező okmányt (HL 2017. L 11., 3. o.; a továbbiakban: közös értelmező okmány) fogadtak el, amely 1. pontjának b) és d) alpontja kimondja:

[…]

43

Ezen okmány 2. pontja értelmében:

„A CETA nem érinti Kanada, valamint az […] Unió és tagállamai ahhoz fűződő jogát, hogy a gazdasági tevékenységet közérdekből szabályozó törvényeket és rendeleteket fogadjanak el és alkalmazzanak olyan legitim közpolitikai célok érdekében, mint például a közegészség védelme és előmozdítása, a szociális szolgáltatások, a közoktatás, a biztonság, a környezetvédelem, a közerkölcsök, a szociális védelem és a fogyasztóvédelem, a magánélet védelme és az adatvédelem, továbbá a kulturális sokszínűség védelme és előmozdítása.”

44

Az említett okmány 6. pontja a következőket állapítja meg:

[…]

45

Egyébiránt a 36. sz. nyilatkozat értelmében:

„A CETA jelentős reformra törekszik a beruházási viták rendezése területén. Az [helyesen: területén az] […] Unió és tagállamai, valamint Kanada bíróságai által, továbbá az […] Unió és tagállamai, valamint Kanada által elismert nemzetközi bíróságok […] által alkalmazott közös elveket alapul véve […].

Mivel [az e jogvitákra vonatkozó] rendelkezések nem tartoznak a CETA ideiglenes alkalmazási körébe, az Európai Bizottság és a Tanács megerősíti, hogy e rendelkezések kizárólag azután lépnek hatályba, hogy a CETA‑t saját alkotmányos szabályainak megfelelően minden egyes tagállam megerősítette.

A Bizottság vállalja, hogy haladéktalanul folytatja és időben elvégzi a vitarendezési mechanizmus felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a tagállamok ezeket [helyesen: azt] mérlegelni tudják a ratifikációs eljárásaik során, a következő elvek mentén:

A fórum és a fellebbviteli fórum valamennyi bírájának kiválasztása az európai uniós intézmények és a tagállamok szigorú felügyelete mellett történik annak érdekében, hogy garantálni lehessen a függetlenséget és a pártatlanságot, valamint a legnagyobb fokú szakmai hozzáértést. Az európai bírákat illetően a kiválasztás során ügyelni kell arra, hogy különösen az időtartamot tekintve tükröződjön az európai jogi hagyományok gazdagsága. Ennélfogva:

Az […] Unió és Kanada állandó javadalmazást biztosít majd a bírák részére. Fokozatosan be kell vezetni a bírák teljes munkaidőben történő foglalkoztatását.

A fórumok tagjaival szemben támasztott, a CETA‑ban már előírt etikai követelményeket mielőbb és időben részletesen ki kell dolgozni annak érdekében, hogy a tagállamok – egy kötelező és jogi kötőerővel bíró magatartási kódex keretében (amelyről a CETA szintén rendelkezik) – ezeket figyelembe tudják venni a ratifikációs eljárásaik során. […]

Javulni fog és könnyebbé válik […] a [kis‑ és középvállalkozások] és a magánszemélyek hozzáférés[e] ehhez az új igazságszolgáltatási fórumhoz. E célból:

[…]”

46

A Belga Királyság emlékeztet arra, hogy a Bíróság a 2014. december 18‑i2/13 (Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása) véleményének (EU:C:2014:2454) 246. pontjában kimondta „a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésére irányuló kizárólagos hatáskörének elvét”.

47

E kizárólagos hatáskör tiszteletben tartása szükséges az uniós jogrend autonómiájának biztosításához. E tekintetben a Belga Királyság emlékeztet arra, hogy a Bíróság a 2011. március 8‑i1/09 (A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás) véleményben (EU:C:2011:123) helyesen megállapította, hogy összeegyeztethetetlen az uniós jogrend autonómiájával az, ha az Unióra kötelező megállapodásban létrehozott nemzetközi bíróságnak nem csupán e megállapodás rendelkezéseinek, hanem az elsődleges vagy másodlagos uniós jog rendelkezéseinek, az Unió általános jogelveinek vagy alapvető jogainak értelmezése és alkalmazása is a feladata lehet.

48

Márpedig a jelen ügyben a CETA Fórum hatáskörének az e megállapodás 8.31. cikkében foglalt körülhatárolása nem változtat azon, hogy ha e Fórumnak meg kell majd vizsgálnia, hogy valamely, Unió által hozott intézkedés sérti‑e az e megállapodás nyolcadik fejezete C. és D. szakaszának egyik rendelkezését, kénytelen lesz ezen intézkedés tartalmát értelmezni, és nem feltétlenül támaszkodhat majd a Bíróság már létező értelmezésére.

49

Ezenkívül a CETA Fórum annak vizsgálatára vonatkozó hatásköre, hogy Kanada, az Unió vagy egy tagállam által hozott valamely intézkedés sérti‑e ezen fejezet C. vagy D. szakaszának egyik rendelkezését, – a CETA 8.31. cikkéből eredő korlátozások ellenére –feljogosítja e Fórumot arra, hogy – amennyiben a vitatott intézkedést az Unió hozta – az elsődleges uniós jogot érintő alapvető értékeléseket végezzen. E Fórumnak ugyanis esetleg a vita általa való vizsgálata során figyelembe kell vennie azon elsődleges uniós jogi rendelkezéseket, amelyek alapján az Unió elfogadta ezen intézkedést. Ilyen esetben e rendelkezések tartalmát kellene értékelnie.

50

Mivel a tervezett ISDS‑mechanizmus nem kötelezi és nem is jogosítja fel a CETA Fórumot arra, hogy a Bírósághoz forduljon az uniós jog értelmezésére vonatkozó előzetes kérdéssel, a Belga Királyság felveti azt a kérdést, hogy e mechanizmus, amely az Unióra kötelező végleges ítéletekhez vezethet, összeegyeztethető‑e a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésével kapcsolatban fennálló kizárólagos hatáskörével.

51

A Belga Királyság megjegyzi, hogy a kanadai jog szerint létrehozott vállalkozások és a kanadai állampolgársággal vagy Kanadában állandó lakóhellyel rendelkező természetes személyek (a továbbiakban együtt: kanadai vállalkozások és természetes személyek vagy kanadai beruházók) az Unióban való beruházásaikat érintően vitát indíthatnak majd a CETA Fórum előtt, míg az uniós tagállamok joga szerint létrehozott vállalkozások és ilyen állam állampolgárságával rendelkező természetes személyek (a továbbiakban: tagállami vállalkozások és természetes személyek vagy uniós beruházók) az Unióban való beruházásaikat illetően nem rendelkeznek majd ilyen lehetőséggel.

52

Meg kell vizsgálni, hogy az ilyen helyzet összeegyeztethető‑e az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 20. cikkével, amelynek értelmében „[a] törvény előtt mindenki egyenlő”, és a Charta 21. cikkével, amelynek (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[a] Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés”.

53

Konkrétan a Belga Királyság kifejti, hogy a CETA 8.39. cikke (2) bekezdésének a) pontjából következik, hogy ha a kanadai beruházó „helyben alapított vállalkozás”, azaz az Unióban alapított és közvetlenül vagy közvetetten e beruházó tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló vállalkozás nevében keresetet nyújt be a CETA Fórumhoz, az e Fórum által megítélt kártérítést e helyben alapított vállalkozás számára kell megfizetni. Meg kell vizsgálni e szabálynak a Charta 20. és 21. cikkével való összeegyeztethetőségét.

54

A Belga Királyság arra a kérdésre is keresi a választ, hogy ha a CETA Fórum megállapítja, hogy a Bizottság vagy tagállami hatóság a CETA nyolcadik fejezete C. vagy D. szakaszának valamely rendelkezésével összeegyeztethetetlen módon szabott ki bírságot a kanadai beruházóval szemben a versenyjog megsértése miatt, és e bírsággal egyenértékű kártérítést ítél meg, az említett bírság hatásainak meghiúsulása összeegyeztethető‑e az egyenlő bánásmód elvével és az uniós jog tényleges érvényesülésének követelményével.

55

E tekintetben rámutat, hogy a CETA 8.9. cikkének (4) bekezdése kizárja, hogy ha az Unió az állami támogatást az EUMSZ 108. cikkel összeegyeztethetetlennek minősíti, és elrendeli a visszatérítését, a CETA Fórum e határozatot e megállapodással ellentétesnek mondja ki. Márpedig a CETA nem tartalmaz a Bizottság vagy a tagállamok versenyhatóságai által az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk keretében hozott határozatok védelmére irányuló hasonló szabályt. A kanadai beruházók így elkerülhetik az uniós versenyjog megsértésének pénzügyi következményeit, míg az uniós beruházók nem mentesülhetnek ezek alól, ami összeegyeztethetetlen lehet a Charta 20. és 21. cikkével, csakúgy mint az uniós jog tényleges érvényesülésének követelményével.

56

A Belga Királyság azt kérdezi, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza összeegyeztethető‑e a többek között a Charta 47. cikkében rögzített, független bírósághoz való fordulás alapvető jogával.

57

Először is megjegyzi, hogy az említett F. szakaszban előírt rendszer túlságosan megnehezítheti a kis‑ és középvállalkozások számára a CETA Fórum előtti keresetindítást, mivel a CETA 8.27. cikkének (14) bekezdéséből az következik, hogy e Fórum vitát elbíráló tagjainak díjait és kiadásait az e vitában részt vevő felek viselik, továbbá mivel a CETA 8.39. cikkének (5) bekezdése kimondja, hogy az eljárás költségeit, valamint a jogi képviselet és tanácsadás költségeit – kivételes körülményektől eltekintve – egyaránt a vesztes fél viseli.

58

Egyébiránt a CETA jelenleg nem biztosít lehetőséget a költségmentesség engedélyezésére, holott a Charta 47. cikkének harmadik bekezdése kifejezetten elismeri a költségmentességhez való jogot, amennyiben az az igazságszolgáltatás igénybevétele biztosításához szükséges, miután ezenkívül a Bíróság a 2010. december 22‑iDEB‑ítéletében (C‑279/09, EU:C:2010:811) kifejtette, hogy e jog a vállalkozásokra is kiterjed.

59

Annak kockázata, hogy a költséges eljárásokban az összes költséget viselni kell, visszatarthatja tehát a keresetindítástól az olyan beruházót, amely csupán korlátozott pénzügyi eszközökkel rendelkezik.

60

A Belga Királyság másodszor azt a kérdést veti fel, hogy a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum tagjainak javadalmazási feltételei, amelyekről a CETA 8.27. cikkének (12)–(15) bekezdése, illetve a 8.28. cikke (7) bekezdésének d) pontja rendelkezik, összeegyeztethető‑e a Charta 47. cikkének második bekezdésében rögzített, „a törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság[hoz]” fordulás jogával. Mivel e javadalmazási feltételeket elsősorban nem magának a CETA‑nak a szövege rögzíti, hanem azok nagymértékben a CETA Vegyes Bizottság mérlegelési jogkörébe tartoznak, kétségek merülhetnek fel e feltételeknek a hatalmi ágak szétválasztására vonatkozó elvekkel való összeegyeztethetőségével kapcsolatban.

61

Az, hogy a CETA szerint a Fórum tagjainak javadalmazása nem, vagy legalábbis egyelőre nem egy állandó és rendszeres fizetés, hanem havi rendelkezésre állási díjazás, amely a vitára fordított munkanapok függvényében változó díjjal egészül ki, összeegyeztethetetlennek bizonyulhat a független bírósághoz fordulás jogával. E vonatkozásban a Belga Királyság az Európa Tanács által 1998. július 10‑én elfogadott, a bírák és ügyészek jogállásáról szóló európai charta 6. cikkére hivatkozik, amelynek értelmében a bírónak olyan javadalmazást kell biztosítani, amely „őt megóvja a döntéseit […] befolyásolni szándékozó […] nyomásgyakorlástól”.

62

A bírák és ügyészek jogállásáról szóló európai charta megemlíti az Európa Tanács keretében elfogadott ajánlásokat is, amelyek szerint a bírák javadalmazását általános táblázat alapján kell meghatározni. Márpedig a CETA által jelenleg előírt javadalmazási feltételekből az következik, hogy a CETA Fórum tagjainak javadalmazása részben a beruházók által indított keresetek számától függene. Következésképpen a beruházók számára kedvező ítélkezési gyakorlat kialakítása pozitív hatást gyakorolna e tagok javadalmazására, és így összeférhetetlenséget eredményezhetne.

63

A Belga Királyság harmadszor azt kérdezi, hogy a Charta 47. cikkének második bekezdésével összeegyeztethetők‑e a Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak kinevezésére vonatkozó szabályok, ahogy azokat a CETA 8.27. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 8.28. cikke (3) bekezdése és (7) bekezdésének c) pontja tartalmazza.

64

Rámutat, hogy e tagokat a CETA Vegyes Bizottság nevezi ki, amelynek társelnöke Kanada külkereskedelmi minisztere és a Bizottság kereskedelemért felelős tagja (vagy a megfelelő meghatalmazottaik). Márpedig a bírák és ügyészek jogállásáról szóló európai chartából – amelyre az Európai Bírák Tanácsadó Bizottságának (CCJE) ajánlásai utalnak – az következik, hogy a bírák végrehajtó hatalom általi kinevezése esetén e kinevezésre csak azt követően kerülhet sor, hogy beszerezték a jelentős részben a bírói hatalom tagjai által alkotott, független hatóság ajánlását.

65

Negyedszer a Belga Királyság arra vár választ, hogy összeegyeztethetők‑e a Charta 47. cikkének második bekezdésével a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum tagjainak leváltására vonatkozó feltételek, ahogy azokat a CETA 8.30. cikkének (4) bekezdése szabályozza, lehetővé téve, hogy a tagot a CETA Vegyes Bizottság határozatával leváltsák. Márpedig a bírák és ügyészek jogállásáról szóló európai chartából, valamint a CCJE ajánlásaiból az következik, hogy valamennyi, bírák felmentéséről szóló határozatot független szervnek kell elfogadnia a védelemhez való jogot tiszteletben tartó tisztességes eljárásban, és biztosítani kell azokkal szemben a jogorvoslati lehetőséget egy igazságszolgáltatási jellegű, magasabb szintű testület előtt. Mindenesetre a bírák függetlenségének biztosítása érdekében ki kell zárni annak lehetőségét, hogy e bírákat a végrehajtó hatalom mentse fel.

66

Végül ötödször a Belga Királyság azt kérdezi, hogy összeegyeztethetők‑e a Charta 47. cikkének második bekezdésével azon etikai szabályok, amelyeknek az említett fórumok tagjainak meg kell felelniük a CETA 8.28. cikkének (4) bekezdése, 8.30. cikkének (1) bekezdése és 8.44. cikkének (2) bekezdése értelmében.

67

A Belga Királyság megjegyzi, hogy e rendelkezések lényegében azt írják elő, hogy az említett tagoknak meg kell felelniük az IBA iránymutatásainak mindaddig, amíg a szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság magatartási kódexet nem fogad el. Márpedig a CCJE által 2010. november 17‑én által elfogadott Bírák Magna Chartájából az következik, hogy a bírákra alkalmazandó etikai szabályoknak maguktól a bíráktól kell eredniük, vagy legalábbis a bíráknak jelentős szerepet kell betölteniük e szabályok elfogadásában.

68

Mivel az IBA iránymutatásai a választottbíráknak, nem pedig a bíráknak szólnak, tartalmazhatnak olyan, függetlenségre vonatkozó szabályokat, amelyek nincsenek a bírák jogállásához igazítva.

69

Rámutat továbbá arra, hogy a CETA a 8.30. cikkének (1) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum tagjai „nem járhatnak el jogi képviselőként vagy valamely Fél által kinevezett szakértőként vagy tanúként semmilyen folyamatban lévő vagy új, e megállapodás vagy bármely más nemzetközi megállapodás hatálya alá tartozó beruházással kapcsolatos vitában”, nem követeli meg azonban, hogy e tagok bejelentsék a külső tevékenységeiket, még kevésbé azt, hogy e tevékenységeket előzetesen jóvá kelljen hagyni. Márpedig a releváns nemzetközi jogi szabályozások, így a bírák és ügyészek jogállásáról szóló európai charta kimondja, hogy az ilyen tevékenységek gyakorlását be kell jelenteni és előzetesen engedélyeztetni kell.

70

Az észrevételeket előterjesztő kormányok többsége, valamint a Tanács és a Bizottság hangsúlyozza, hogy a CETA 8.31. cikke egyértelműen megakadályozza, hogy a CETA Fórum értelmezze az elsődleges és másodlagos uniós jogi rendelkezéseket. Így a CETA különbözik többek között a Bíróság által a 2011. március 8‑i1/09 (A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás) véleményben (EU:C:2011:123) vizsgált megállapodástervezettől.

71

Az említett 8.31. cikkből egyébként az következik, hogy a CETA rendelkezéseinek azon értelmezései, amelyeket a CETA Fórum fog adni a nemzetközi közjognak megfelelően, nem kötelezőek a Bíróságra. A CETA különbözik tehát a 2014. december 18‑i2/13 (Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása) véleményben (EU:C:2014:2454) vizsgált megállapodástervezettől.

72

Ezenkívül a CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése és 8.39. cikkének (1) bekezdése kizárja, hogy a CETA Fórum – ugyanúgy mint egyébként a CETA Fellebbviteli Fórum – a vitatott intézkedés jogszerűségéről határozhasson.

73

A CETA Fórum ítéletei végeredményben nem fognak erga omnes hatállyal bírni, mivel a CETA 8.41. cikke kimondja, hogy ezen ítéletek csupán a vitában részt vevő felekre nézve kötelezők. Szintén e szempontból ki lesz zárva, hogy e Fórum ítélete megsérthesse a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésével kapcsolatban fennálló kizárólagos hatáskörét.

74

Ezen túlmenően a CETA 8.21. cikkében említett mechanizmusnak köszönhetően az említett Fórum nem avatkozhat bele az Unió és a tagállamai közötti hatáskörmegosztásba. A Bíróság által az 1991. december 14‑i1/91 (EGT‑megállapodás – I) vélemény (EU:C:1991:490) 33–36. pontjában és a 2014. december 18‑i2/13 (Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása) vélemény (EU:C:2014:2454) 224. és 225. pontjában azonosított probléma tehát a jelen ügyben nem merül fel.

75

A CETA‑ban foglalt e részletszabályok összességével a Felek az uniós jogrend autonómiáját védik.

76

Az említett kormányok, a Tanács és a Bizottság elismeri, hogy a kanadai beruházók és az Unió közötti vitákban lesznek olyan helyzetek, amelyekben a CETA Fórumnak – ahhoz, hogy értékelje a CETA nyolcadik fejezete C. vagy D. szakasza valamely rendelkezésének megsértését – meg kell vizsgálnia az e beruházók által vitatott uniós intézkedés tartalmát. Mindazonáltal, ahogy azt a CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése kimondja, ilyen helyzetekben a Fórum mindössze tényként vizsgálhatja az uniós jogot, és nem végezhet jogi értelmezést.

77

A Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésével kapcsolatban fennálló kizárólagos hatáskörét érintő sérelem hiánya így abból ered, hogy a CETA Fórumnak a nemzetközi jogot kell majd alkalmaznia és értelmeznie – amely jognak részét képezi maga a CETA és a Felekre alkalmazandó egyéb nemzetközi jogi szabályok –, nem pedig az uniós jogot. Egyrészt a CETA Fórum, másrészt a Bíróság teljesen különálló jogrendekben működnek. A CETA Felek belső jogrendjében való közvetlen hatályának a 30.6. cikkében kimondott hiánya rávilágít e különbségtételre.

78

Az említett különbségtételre tekintettel a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum előtti vitarendezési rendszer keretében egyáltalán nem szükséges biztosítani a Bíróság előzetes bevonására irányuló mechanizmust. Az olyan elemzés, mint amelyet a Bíróság a 2014. december 18‑i2/13 (Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása) vélemény (EU:C:2014:2454) 236–248. pontjában végzett, a jelen ügyben nem releváns. Egyébiránt azok az indokok, amelyek miatt a Bíróság az 1991. december 14‑i1/91 (EGT‑megállapodás – I) véleményében (EU:C:1991:490, 54–65. pont) vizsgálta az előzetes bevonására irányuló mechanizmus lehetőségét, a jelen ügyben szintén hiányoznak. Az Európai Gazdasági Térségről (EGT) szóló megállapodással ellentétben ugyanis a CETA‑nak egyáltalán nem célja az uniós jog vívmányai egy részének Kanadára való kiterjesztése.

79

Az észrevételeket előterjesztő kormányok többsége, valamint a Tanács és a Bizottság rámutat, hogy egyrészt az Unióban beruházó kanadai vállalkozások és természetes személyek, másrészt az Unióban beruházó tagállami vállalkozások és természetes személyek nincsenek összehasonlítható helyzetben, mivel az egyik nemzetközi beruházásokat, a másik pedig Unión belüli beruházásokat valósít meg.

80

Kizárólag az Unióban beruházó kanadai vállalkozások és természetes személyek, valamint a Kanadában beruházó tagállami vállalkozások és természetes személyek helyzete hasonlítható össze.

81

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyébként az következik, hogy az uniós jogban elismert egyenlő bánásmód elve nem alkalmazandó az Unió harmadik államokkal fenntartott kapcsolataiban. A Charta 20. és 21. cikke több említett kormány és a Tanács szerint ezért nem releváns a CETA uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata szempontjából.

82

Az említett elv nem alkalmazandó azon esetekben sem, amikor eltérő bánásmód valósul meg egyrészt a kanadai beruházó tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló – a CETA 8.1. cikke értelmében vett – „helyben alapított vállalkozás”, másrészt az ilyen beruházó tulajdonában vagy ellenőrzése alatt nem álló, Unióban alapított vállalkozások között.

83

Az előbbi vállalkozások ugyanis kanadai vállalkozások, vagy természetes személyek beruházásainak minősülnek, és a CETA keretében ilyennek kell tekinteni őket. Következésképpen a helyben alapított vállalkozásokat illetően a Belga Királyság által hivatkozott eltérő bánásmódot azon eltérő bánásmódhoz kell hasonlítani, amely egyrészt az Unióban beruházó kanadai vállalkozások és természetes személyek, másrészt az Unióban beruházó tagállami vállalkozások és természetes személyek között áll fenn.

84

A vélemény iránti kérelemben hivatkozott eltérő bánásmód mindenesetre igazolható az EUSZ 3. cikk (5) bekezdése szerinti szabad és tisztességes kereskedelemhez való hozzájárulás célkitűzésével, valamint az EUSZ 21. cikk (2) bekezdésének e) pontjában foglalt, valamennyi ország világgazdaságba való bekapcsolódására irányuló céllal. Az Unió arra vonatkozó hatáskörét, hogy az EUMSZ 207. cikk alapján harmadik államokkal közvetlen befektetésekkel kapcsolatos megállapodásokat, valamint az EUMSZ 4. cikk (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja alapján ilyen államokkal a közvetlentől eltérő befektetésekkel kapcsolatos megállapodásokat kössön, a lényegétől fosztaná meg az, ha az uniós jogbeli egyenlő bánásmód elve megtiltaná, hogy az Unió harmadik államokból érkező beruházásokra vonatkozó különös kötelezettségeket vállaljon.

85

Mivel a Belga Királyság azt is felveti, hogy összeegyeztethető‑e az ISDS‑mechanizmus az uniós jog hatékony érvényesülésének követelményével, és arra az esetre hivatkozik, amikor a CETA Fórum megállapítaná, hogy a Bizottság vagy tagállami versenyhatóság által a kanadai beruházóval szemben kiszabott bírság sérti a CETA nyolcadik fejezetének anyagi rendelkezését, és e bírság összegével egyenértékű kártérítést ítélne meg, az észrevételeket előterjesztő kormányok többsége, a Tanács és a Bizottság úgy véli, hogy ez nem valós probléma.

86

Rendkívül valószínűtlen ugyanis, hogy e Fórum, amelynek többek között a CETA 8.9. cikkében hangsúlyozott szabályozási jog miatt tiszteletben kell tartania az uniós versenyjog fennállását, azt mondaná ki, hogy az e jog alapján kiszabott bírság sérti a CETA‑t.

87

Több, észrevételeket előterjesztő kormány, valamint a Tanács azt állítja, hogy a Charta 47. cikke és a vélemény iránti kérelemben hivatkozott többi európai eredetű dokumentum nem alkalmazható a tervezett ISDS‑mechanizmusra.

88

Ezzel kapcsolatban megjegyzik, hogy e dokumentumok nem kötelezők Kanadára nézve, és a CETA nem az uniós jog, hanem a nemzetközi jog része, amely az említett mechanizmusra egyedül alkalmazandó jog.

89

A Bizottság, valamint más, észrevételeket benyújtó kormányok úgy vélik, hogy a Charta 47. cikke alkalmazandó. E cikknek azonban – ellentétben a vélemény iránti kérelemben foglaltakkal – a CETA megfelel.

90

E tekintetben mindenekelőtt megjegyzik, hogy a CETA Fórum „hibrid” jellegű lesz, abban az értelemben, hogy nem csak a vitarendezés igazságszolgáltatási elemeit, hanem a nemzetközi választottbírósági eljárások elemeit is magában fogja foglalni. Ez utóbbi elemek között szerepel többek között az előzetes egyeztetés követelménye, a Fórum előtti eljárás számos összetevője, a Fórum tagjainak kinevezésére, javadalmazására és leváltására vonatkozó feltételek, valamint az ítéletek erga omnes hatályának hiánya. Ezenkívül a CETA Fórum nem kötelező igazságszolgáltatási testület, mivel a beruházó a vitát vagy rendes bíróság, vagy e Fórum elé terjesztheti. Következésképpen a függetlenség követelménye nem ugyanúgy alkalmazandó az említett Fórumra, mint valamely rendes bíróságra.

91

Ezt követően hangsúlyozzák, hogy a CETA legtöbb rendelkezésével ellentétben a nyolcadik fejezet F. szakasza nem ideiglenes jelleggel alkalmazandó, és a Belga Királyság – a tervezett ISDS‑mechanizmusnak a független bírósághoz fordulás jogával való összeegyeztethetőségével kapcsolatos – kételyei alapjául szolgáló szempontok – vagyis a kis‑ és középvállalkozások bírósághoz fordulása, a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum tagjainak kinevezésére, javadalmazására és leváltására vonatkozó feltételek, valamint a rájuk alkalmazandó etikai szabályok – még nincsenek szabályozva. Az ilyen pontosítást érintő kötelezettségvállalás fennállása egyértelműen következik a CETA 8.27. cikkének (15) bekezdéséből, 8.39. cikkének (6) bekezdéséből és 8.44. cikkének (2) bekezdéséből, a közös értelmezési okmány 6. pontjának f) és h) alpontjából, valamint a 36. sz. nyilatkozatból.

92

Mivel a vélemény keretében a Bíróságnak a „tervezett” megállapodást kell megvizsgálnia, figyelembe kell venni az említett kötelezettségvállalást, amely a teljesítését követően megerősíti a CETA‑ban már meglévő garanciákat.

93

Végül az említett kormányok, a Tanács és a Bizottság arra hivatkoznak, hogy még ha el is vonatkoztatunk a bejelentett kedvező változásoktól, a vélemény iránti kérelemben kifejezett aggodalmak nem megalapozottak.

94

Ami elsőként a kis‑ és középvállalkozásoknak a CETA Fórumhoz való fordulását illeti, emlékeztetnek arra, hogy a beruházók nem kötelesek a vitáikat e Fórum elé terjeszteni, mivel a Felek belső bíróságai előtti jogorvoslati lehetőségek is – amelyek a költségmentesség szempontjából valamennyi garanciát biztosítják – rendelkezésükre állnak. Következésképpen, ha a beruházó pénzügyi okból nem képes a vitát a CETA Fórum elé terjeszteni, nincs megfosztva a független bírósághoz fordulás jogától.

95

Egyébiránt a költségmentesség biztosítása nem szolgál megbízható tényezőnek annak meghatározásához, hogy a bírósághoz való fordulás alapvető jogát tiszteletben tartják‑e.

96

Azt is megjegyzik, hogy a CETA 8.39. cikkének (5) bekezdésében foglalt szabály, amely szerint a CETA Fórum előtt felmerült költségeket főszabály szerint a pervesztes fél viseli, nem különbözik a rendes bíróságokon rendszerint alkalmazandó szabálytól.

97

Ami másodszor a CETA Fórum tagjainak javadalmazási feltételeit illeti, az említett kormányok, a Tanács és a Bizottság úgy véli, hogy a Belga Királyság helytelenül minősíti a CETA Vegyes Bizottságot „végrehajtó szervnek”. E tekintetben megjegyzik, hogy valamennyi, e Vegyes Bizottság által hozandó, joghatással járó határozatnak meg kell felelnie az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdésének, ami azzal jár, hogy a Tanács és a Bizottság alapvető szerepet fog betölteni e döntéshozatali eljárásban.

98

A CETA 8.27. cikkének (12) bekezdése, amely szerint a CETA Vegyes Bizottság határozza meg a CETA Fórum tagjainak havi rendelkezésre állási díjazását, tehát egyáltalán nem problematikus. Ezenkívül, figyelemmel a CETA 8.30. cikkének (1) bekezdésében említett függetlenségi követelményre, e Vegyes Bizottságnak kell biztosítania, hogy e díjazás összege és meghatározásának módja nem kérdőjelezi meg az említett tagok függetlenségét. Ugyanez vonatkozik a CETA 8.27. cikkének (15) bekezdésében említett rendszeres fizetésre, valamint a Fellebbviteli Fórum tagjainak e megállapodás 8.28. cikke (7) bekezdésének d) pontjában említett javadalmazására.

99

Egyébiránt, mivel a CETA Fórum tagjainak a CETA 8.27. cikkének (14) bekezdésében foglalt díjazását az ICSID főtitkára és elnöke által megállapított táblázat alapján fogják meghatározni, a Belga Királyság helytelenül állítja, hogy e díjazás a tagok munkaterhétől fog függeni.

100

Ami harmadszor a CETA Fórum tagjainak kinevezését illeti, az észrevételeket előterjesztő kormányok többsége, valamint a Tanács és a Bizottság rámutat, hogy a nemzetközi bíróságok tagjait az érintett kormányok, tehát a végrehajtó hatalom nevezi ki.

101

Ami negyedszer a CETA Fórum tagjainak leváltási feltételeit illeti, ugyanezen kormányok és intézmények megjegyzik, hogy szokványos a nemzetközi bíróságot létrehozó megállapodás Feleinek azon lehetőség biztosítása, hogy e bíróság tagjait felmenthessék. Ez a helyzet többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság esetében.

102

Ami ötödször a tervezett fórumok tagjaira alkalmazandó etikai szabályokat illeti, a Belga Királyság helytelenül jegyzi meg, hogy e tagoknak nem kell bejelenteniük a külső tevékenységeiket. A CETA 8.30. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy az említett tagoknak be kell tartaniuk az IBA iránymutatásait vagy a CETA szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottsága által a CETA 8.44. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott bármely más szabályt. Márpedig az IBA iránymutatásai értelmében a bírák pártatlanságát és függetlenségét esetlegesen sértő minden tényezőre vonatkozóan kiterjedt átláthatósági kötelezettség áll fenn.

103

Bár egyebekben a tervezett fórumok tagjai folytathatnak külső tevékenységet, ezt az indokolja, hogy eleinte e tagok nem lesznek teljes időben foglalkoztatva. Emiatt rendelkezik úgy a CETA 8.27. cikkének (12) bekezdése, hogy ha nincsenek viták, az említett tagok rendelkezésre állásuk érdekében havi rendelkezésre állási díjazásban részesülnek.

104

Ha ilyen körülmények között a tervezett fórumok tagjai nem lennének feljogosítva külső tevékenység végzésére, nem lenne számukra biztosítva a megfelelő jövedelem.

105

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a vélemény iránti kérelem a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszára vonatkozik, és hogy a jelen vélemény 3. pontjában felidézett körülményre tekintettel az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése értelmében vett „tervezett megállapodást” érinti. E kérelem tehát elfogadható, mivel végeredményben az eljárásban részt vevő kormányok vagy intézmények egyike sem fejezte ki ezzel kapcsolatos kétségeit.

106

Mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy az olyan nemzetközi megállapodás, amely a rendelkezéseinek értelmezésére hivatott, és az Unióra kötelező határozatokat hozó bíróság létrehozásáról rendelkezik, főszabály szerint összeegyeztethető az uniós joggal. Ugyanis az Unió hatásköre a nemzetközi kapcsolatok terén, valamint a nemzetközi megállapodások megkötésére vonatkozó joga szükségszerűen kiterjed arra is, hogy önmagát olyan bíróság határozatainak vesse alá, amelyet ilyen megállapodások alapján hoznak létre vagy jelölnek ki az utóbbiak rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása érdekében (2014. december 18‑i2/13 [Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2454, 182. pont; lásd még: 1991. december 14‑i1/91 [EGT‑Megállapodás – I] vélemény, EU:C:1991:490, 40. és 70. pont; 2011. március 8‑i1/09 [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás] vélemény, EU:C:2011:123, 74. pont).

107

Az Unió által kötött nemzetközi megállapodásoknak egyébiránt lehet kihatása az uniós intézmények hatáskörére, feltéve azonban, hogy az e hatáskörök jellegének megőrzésére vonatkozó alapvető feltételek teljesülnek, és ebből kifolyólag az Unió jogrendjének autonómiája nem sérül (lásd többek között: 2002. április 18‑i1/00 [Az európai közös légtér létrehozásáról szóló megállapodás] vélemény, EU:C:2002:231, 20. és 21. pont; 2014. december 18‑i2/13 [Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2454, 183. pont).

108

Következésképpen a CETA, amennyiben a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum, valamint hosszú távon egy multilaterális beruházási bíróság létrehozásával a beruházó és az állam közötti vitarendezés igazságügyi keretbe helyezését irányozza elő – ahogyan az a közös értelmező okmány 6. pontjának f), g) és i) alpontjából kitűnik, és a főtanácsnok az indítványának 18. pontjában megjegyezte –, csak azzal a feltétellel egyeztethető össze az uniós joggal, ha nem sérti az uniós jogrend autonómiáját.

109

Ezen autonómia, amely a tagállamok jogához és a nemzetközi joghoz képest is fennáll, az Unió és az uniós jog alapvető jellemzőiből ered. Az uniós jogot ugyanis az a sajátosság jellemzi, hogy a Szerződések által alkotott önálló jogforrásból származik, hogy a tagállamok jogához viszonyítva elsőbbséggel bír, valamint hogy az állampolgáraikra és magukra a tagállamokra is alkalmazandó rendelkezések sora közvetlen hatállyal rendelkezik. E jellegzetességek egymással kölcsönösen összefüggő, magát az Uniót és a tagállamait viszonosan, valamint a tagállamokat egymással összekötő elvek, szabályok és jogviszonyok strukturált hálózatát hozták létre (lásd többek között: 2018. december 10‑iWightman és társai ítélet, C‑621/18, EU:C:2018:999, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

110

Az említett autonómia tehát abban a körülményben rejlik, hogy az Unió saját alkotmányos kerettel rendelkezik. E keretbe tartoznak az EUSZ 2. cikkben felsorolt alapvető értékek – amely rendelkezés értelmében az Unió „az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok […] tiszteletben tartásának értékein alapul” –, az uniós jog általános elvei, a Charta rendelkezései, valamint az EU‑ és EUM‑Szerződés rendelkezései, amelyek között szerepelnek többek között a hatáskörök átruházására és megosztására vonatkozó szabályok, az uniós intézmények és az uniós bírósági rendszer működésére vonatkozó szabályok, valamint a különös területekre vonatkozó, oly módon rendszerezett alapvető szabályok, hogy hozzájáruljanak az EUSZ 1. cikk második bekezdésében említett integrációs folyamat megvalósításához (lásd ebben az értelemben: 2014. december 18‑i2/13 [Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2454, 158. pont).

111

E sajátos jellemzők és az így létrehozott jogrend autonómiája megőrzésének biztosítása érdekében a Szerződések az uniós jog értelmezése terén a koherencia és egységesség biztosítására szolgáló bírósági rendszert hoztak létre. Az EUSZ 19. cikk értelmében a nemzeti bíróságok és a Bíróság feladata biztosítani e jog teljes körű alkalmazását valamennyi tagállamban, valamint a hatékony bírói jogvédelmet, mivel a Bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik az említett jog végérvényes értelmezése. E célból e rendszer magában foglalja különösen az EUMSZ 267. cikkben szereplő előzetes döntéshozatali eljárást (2014. december 18‑i2/13 [Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2454, 174–176. és 246. pont).

112

A jelen esetben a vélemény iránti kérelemben felvetett kérdésekre figyelemmel azt kell megvizsgálni, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában szabályozott ISDS‑mechanizmus megakadályozhatja‑e az Uniót abban, hogy a fent említett alkotmányos keretnek megfelelően működjön.

113

E vizsgálat érdekében először is meg kell állapítani, hogy a tervezett ISDS‑mechanizmus az uniós bírósági rendszeren kívül helyezkedik el.

114

A CETA által tervezett testület ugyanis elkülönül Kanada, az Unió és ez utóbbi tagállamainak belső bíróságaitól. A CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum ezért nem tekinthető e Felek valamelyike bírósági rendszere részének.

115

A tervezett ISDS‑mechanizmusnak az uniós bírósági rendszerhez viszonyított kívülálló jellege azonban önmagában nem jelenti azt, hogy e mechanizmus sérti az uniós jogrend autonómiáját.

116

Ami ugyanis az Unió által kötött nemzetközi megállapodásokat illeti, az EUSZ 19. cikkben említett bíróságoknak e megállapodások értelmezésére és alkalmazására vonatkozó hatásköre nem előzi meg sem azon harmadik államok bíróságainak hatáskörét, amelyekkel e megállapodásokat kötötték, sem azon nemzetközi bíróságokét, amelyeket az ilyen megállapodások létrehoznak.

117

Következésképpen, bár az említett megállapodások az uniós jog szerves részét alkotják, és így az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyai lehetnek (lásd különösen: 1974. április 30‑iHaegeman ítélet, 181/73, EU:C:1974:41, 5. és 6. pont; 2010. február 25‑iBrita ítélet, C‑386/08, EU:C:2010:91, 39. pont; 2017. november 22‑iAebtri ítélet, C‑224/16, EU:C:2017:880, 50. pont), azok éppúgy érintik az említett harmadik államokat is, és ezért ezen államok bíróságai szintén értelmezhetik őket. Ezenkívül éppen a nemzetközi megállapodások kölcsönös jellege miatt és az Unió nemzetközi kapcsolatokat érintő hatásköre védelmének szükségessége miatt köthet az Unió – ahogy az a jelen vélemény 106. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatából következik – olyan megállapodást, amely nemzetközi bíróságra ruházza az e megállapodás értelmezésére vonatkozó hatáskört, anélkül hogy e bíróságra a Felek bíróságai által adott, az említett megállapodást érintő értelmezések kötelezők lennének.

118

E tényezőkből az következik, hogy az uniós joggal nem ellentétes sem az, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza egy fórum, egy fellebbviteli fórum, majd később egy multilaterális beruházási igazságszolgáltatási fórum létrehozásáról rendelkezik, sem az, hogy felruházza azokat a megállapodás rendelkezéseinek a Felekre alkalmazandó nemzetközi jogi szabályok és elvek szerinti értelmezésére és alkalmazására vonatkozó hatáskörrel. Ezzel szemben, mivel e fórumok kívül esnek az uniós bírósági rendszeren, a CETA rendelkezéseinek kivételével nem értelmezhetik vagy alkalmazhatják az uniós jog rendelkezéseit, vagy nem hozhatnak olyan ítéleteket, amelyek hatása az lehet, hogy az uniós intézményeket megakadályozzák abban, hogy az Unió alkotmányos keretének megfelelően működjenek.

119

Következésképpen, annak vizsgálata érdekében, hogy a tervezett ISDS‑mechanizmus összeegyeztethető‑e az uniós jogrend autonómiájával, meg kell bizonyosodni arról, hogy:

120

A CETA 8.18. cikke, amely a nyolcadik fejezetének F. szakaszában található, felruházza a CETA Fórumot valamely Fél olyan beruházója által benyújtott kereset vizsgálatára, amely szerint a másik Fél megsértette e nyolcadik fejezet C. szakasza (8.6–8.8. cikk) vagy D. szakasza (8.9–8.14. cikk) szerinti kötelezettségeit.

121

E célból e Fórum a CETA 8.31. cikkének (1) bekezdése értelmében „ezt a megállapodást a [Bécsi Egyezmény] és a Felekre alkalmazandó egyéb nemzetközi jogi szabályok és elvek szerinti értelmezésnek megfelelően” alkalmazza. Ellenben az említett Fórumnak e megállapodás 8.31. cikke (2) bekezdésének első mondata alapján nincs joghatósága arra, „hogy megállapítsa egy, e megállapodást állítólagosan sértő intézkedés valamely Fél hazai joga szerinti jogszerűségét”.

122

Ebből az következik, hogy az e Fórumra ruházott, értelmezésre és alkalmazásra vonatkozó hatáskör a CETA rendelkezéseire korlátozódik, és az ilyen értelmezést vagy alkalmazást a Felekre alkalmazandó egyéb nemzetközi jogi szabályok és elvek szerint kell elvégezni.

123

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza e szempontból különbözik a szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodástervezettől, amelyet a 2011. március 8‑i1/09 (A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás) vélemény (EU:C:2011:123) az uniós joggal összeegyeztethetetlennek nyilvánított.

124

E tervezet keretében ugyanis a 14a. cikkében meghatározott „alkalmazandó jog” magában foglalta többek között „a közvetlenül alkalmazandó közösségi jogszabályok[at], különösen a közösségi szabadalomról szóló […] tanácsi rendelet[et], és a […] közösségi jogot végrehajtó nemzeti jogszabály[okat]”. A Bíróság ebből azt a következtetést vonta le e vélemény 78. pontjában, hogy a létrehozni tervezett szabadalmi bíróságnak nem csupán a kérdéses megállapodás rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása lenne a feladata, hanem a jövőbeni közösségi szabadalomról szóló rendeletnek, valamint az uniós jog más jogi aktusainak, többek között az olyan rendeleteknek és irányelveknek az értelmezése és alkalmazása is, amelyeket az említett rendelettel adott esetben együttesen kellene értelmezni. Azt is hangsúlyozta e pontban, hogy e bírósághoz lehetne fordulni az előtte az uniós jog alapvető jogaival és általános elveivel kapcsolatban folyamatban lévő jogviták elbírálása iránt, sőt valamely uniós jogi aktus érvényességének vizsgálata iránt is.

125

E tényezők járultak hozzá a Bíróság azon megállapításához, miszerint az említett megállapodástervezet megváltoztatná a Szerződések által az uniós intézmények és a tagállamok részére megadott azon hatásköröket, amelyek alapvető fontosságúak magának az uniós jog jellegének megőrzését illetően (2011. március 8‑i1/09 [A szabadalmi jogviták rendezésére szolgáló egységes rendszer létrehozásáról szóló megállapodás] vélemény, EU:C:2011:123, 89. pont).

126

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza a 2018. március 6‑iAchmea ítélet (C‑284/16, EU:C:2018:158) alapját képező ügyben szereplő beruházási megállapodástól is különbözik, mivel – ahogy azt a Bíróság ezen ítélet 42., 55. és 56. pontjában megállapította – e megállapodás olyan bíróságot hozott létre, amelynek feladata esetlegesen az uniós jog értelmezésére vagy alkalmazására vonatkozó jogviták elbírálása.

127

Ezenkívül az említett ítélet tagállamok közötti megállapodásra vonatkozott. Márpedig az a kérdés, hogy az uniós joggal összeegyeztethető‑e a beruházási bíróság ilyen megállapodással való létrehozása vagy fenntartása, különbözik azon kérdéstől, hogy összeegyeztethető‑e az uniós joggal az ilyen bíróságnak az Unió és harmadik állam közötti szerződéssel való létrehozása (2018. március 6‑iAchmea ítélet, C‑284/16, EU:C:2018:158, 57. és 58. pont).

128

A tagállamoknak ugyanis az uniós jog hatálya alá tartozó valamennyi területen tiszteletben kell tartaniuk a kölcsönös bizalom elvét. Ez az elv ezen államok mindegyikétől megköveteli, hogy – kivételes körülményektől eltekintve – úgy tekintse, hogy az összes többi tagállam tiszteletben tartja az uniós jogot, és különösen az alapvető jogokat, úgymint a Charta 47. cikkében rögzített, független bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jogot (lásd ebben az értelemben különösen: 2014. december 18‑i2/13 [Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása] vélemény, EU:C:2014:2454, 191. pont; 2018. április 26‑iDonnellan ítélet, C‑34/17, EU:C:2018:282, 40. és 45. pont).

129

Márpedig a kölcsönös bizalom elve – különösen ami a független bíróság előtti hatékony jogorvoslathoz való jog tiszteletben tartását illeti – nem alkalmazandó az Unió és harmadik állam közötti kapcsolatokban.

130

0

131

E pontosításoknak ugyanis nem más a célja, mint azon körülmény tükrözése, hogy a CETA Fórumnak – amikor a beruházás helye szerinti állam vagy az Unió által hozott és a beruházó által vitatott intézkedés CETA‑val való összhangját vizsgálja – elkerülhetetlenül vizsgálnia kell az említett intézkedés tartalmát azon információk és érvek alapján, amelyeket az említett beruházó, ezen állam vagy az Unió ad elő. E vizsgálathoz adott esetben szükséges lehet az alperes Fél belső jogának figyelembevétele. Márpedig, ahogy azt a CETA 8.31. cikkének (2) bekezdése egyértelműen kimondja, az említett vizsgálat nem azonos e belső jog CETA Fórum általi értelmezésével, hanem épp ellenkezőleg, e jog tényként való figyelembevételét jelenti, mivel e Fórumnak e tekintetben követnie kell az említett Fél bíróságai és hatóságai által az említett jognak adott uralkodó értelmezést, és e bíróságokra és hatóságokra végeredményben nem kötelező a belső joguknak az említett Fórum által adott értelmezés.

132

A CETA rendelkezésein kívül az uniós jogi szabályok értelmezésére vonatkozó hatáskör hiányát e megállapodás 8.21. cikke is tükrözi, amely nem a CETA Fórumra, hanem az Unióra ruházza az annak meghatározására vonatkozó hatáskört, hogy – abban az esetben, ha valamely kanadai beruházó vitatni kívánja a tagállam és/vagy az Unió által elfogadott intézkedéseket – a vitát az említett tagállam vagy az Unió ellen kell‑e megindítani, figyelembe véve az Unió és a tagállamai közötti hatáskörmegosztásra vonatkozó szabályokat. A Bíróságnak az Unió és a tagállamai közötti hatáskörmegosztásról való döntésre vonatkozó kizárólagos hatásköre így védelmet élvez, mivel a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza e szempontból különbözik a 2014. december 18‑i2/13 (Az Uniónak az EJEE‑hez történő csatlakozása) vélemény (EU:C:2014:2454, 224–231. pont) tárgyát képező megállapodástervezettől.

133

A CETA Fellebbviteli Fórumnak sem lesz feladata az uniós jogi szabályok értelmezése vagy alkalmazása, a CETA rendelkezései kivételével. E megállapodás 8.28. cikke (2) bekezdésének a) pontja ugyanis akként rendelkezik, hogy a Fellebbviteli Fórum „fenntarthatja, módosíthatja vagy hatályon kívül helyezheti a Fórum ítéletét […] az alkalmazandó jogszabályok hibás alkalmazása vagy értelmezése” alapján, ezen „alkalmazandó jogszabályok” pedig – a CETA Fórum által e megállapodás 8.31. cikkének (1) bekezdése értelmében alkalmazható jogra figyelemmel – a CETA‑ra és azon nemzetközi jogi szabályokra és elvekre utalnak, amelyeknek megfelelően az említett megállapodást értelmezni és alkalmazni kell. Bár a CETA 8.28. cikke (2) bekezdésének b) pontja hozzáteszi, hogy a Fellebbviteli Fórum megállapíthat „nyilvánvaló hib[át] a tények mérlegelésében, ideértve a vonatkozó nemzeti jogszabályok mérlegelését is”, a fentiekből az következik, hogy a Felek nem kívánták a Fellebbviteli Fórumot felruházni a belső jog értelmezésére vonatkozó hatáskörrel.

134

Mivel a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum az uniós bírósági rendszeren kívül helyezkedik el, és az értelmezési hatáskörük a CETA rendelkezéseinek a Felekre alkalmazandó nemzetközi jogi szabályok és elvek szerinti értelmezésére van korlátozva, egyebekben koherens az, hogy a CETA nem tartalmaz semmilyen olyan előzetes eljárást, amely e Fórumot vagy e Fellebbviteli Fórumot arra jogosítaná fel vagy kötelezné, hogy a Bírósághoz forduljon előzetes döntéshozatal céljából.

135

Ugyanezen okok miatt egyébiránt koherens az, hogy a CETA e fórumokat felruházza azzal a hatáskörrel, hogy véglegesen határozzanak a beruházó által a beruházása helye szerinti állam vagy az Unió ellen indított vitában, anélkül hogy létrehozna valamely, az ítélet ezen állam bírósága vagy a Bíróság általi felülvizsgálatára irányuló eljárást, és hogy lehetővé tenné a beruházó számára – a CETA 8.22. cikkének (5) bekezdésében célzottan felsorolt kivételektől eltekintve –, hogy az említett fórumok előtti eljárás alatt, vagy azt követően, ugyanazt a vitát az említett állam bírósága vagy a Bíróság elé terjessze.

136

A fentiekből következik, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza nem ruházza fel a tervezett fórumokat azzal a hatáskörrel, hogy e megállapodás rendelkezésein kívül az uniós jogot értelmezzék vagy alkalmazzák.

137

A Belga Királyság és egyes, észrevételeket benyújtó kormányok hangsúlyozták, hogy a CETA Fórum az Unióval szemben elé terjesztett viták eldöntése céljából a releváns tényeket érintő vizsgálata keretében – amely tények magukban foglalhatják azon elsődleges jogot, amely alapján a vitatott intézkedést elfogadták – mérlegelhetné a felperes beruházó által hivatkozott, vállalkozás szabadságához fűződő érdeket, valamint az Unió által a védekezése alátámasztásaként hivatkozott, az EU‑ és EUM‑Szerződésben, tovább a Chartában rögzített közérdekeket.

138

E Fórumnak – anélkül azonban, hogy e Szerződéseket vagy a Chartát értelmezné – értékelnie kell azok tartalmát, és az említett mérlegelés alapján el kellene döntenie többek között, hogy az uniós intézkedés a CETA 8.10. cikke értelmében véve „tisztességes és méltányos‑e”, hogy e megállapodás 8.12. cikke értelmében közvetett kisajátításnak minősül‑e, vagy az említett megállapodás 8.13. cikkében említett, a fizetések és tőkemozgások szabadságára vonatkozó nem igazolható korlátozásnak tekintendő‑e. Az említett Fórum így hasonló megfontolások alapján határozhat a másodlagos uniós jogi aktusokról, mint amelyeket a Bíróság megfogalmazhat. Márpedig a CETA Fórum ilyen megfontolásai az Unióra kötelező végleges határozatokhoz vezetnek. Felmerül tehát a kérdés, hogy az ilyen helyzetek, amelyek gyakoriak lehetnek, sértik‑e a Bíróságnak az uniós jog végérvényes értelmezésével kapcsolatban fennálló kizárólagos hatáskörét, és következésképpen az uniós jogrend autonómiáját.

139

Az e kérdésre való válaszadás érdekében rá kell mutatni elsőként arra, hogy a CETA 8.1. cikkében foglalt „beruházás” fogalma különösen tág, és így lehetővé teszi a tervezett fórumoknak, hogy sokféle vitáról szerezzenek tudomást. Az Unió vagy valamely tagállam ellen kezdeményezett viták – a CETA‑ban említett célzott kivételektől eltekintve – valamennyi olyan területet érintő intézkedésre vonatkozhatnak, mint az Unióban a vállalkozások működtetése, valamint az ingó dolgok és ingatlanok, az értékpapírok, a szellemi tulajdonjogok, a követelések vagy bármely egyéb típusú beruházások használata.

140

Másodikként meg kell állapítani, hogy a CETA 8.21. cikkétől függetlenül – amely az Uniót jogosítja fel annak meghatározására, hogy ha kanadai beruházó nyújt be keresetet a Fórumhoz, maga töltse be az alperes szerepét, vagy a beruházás helye szerinti tagállamnak hagyja e feladatot – az Unió, amennyiben a vitatott intézkedést ő fogadta el, nem akadályozhatja meg, hogy e Fórum megvizsgálja ezen intézkedést. A CETA‑ban foglalt eljárási szabályokból, és különösen e megállapodás 8.25. cikkének (1) bekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy az alperesnek, legyen az a beruházás helye szerinti tagállam vagy maga az Unió, bele kell egyeznie abba, hogy a vitát az említett Fórum bírálja el.

141

Harmadikként meg kell állapítani, hogy a CETA, jóllehet – a 8.1. cikkében említett „beruházó” fogalmának meghatározásával, valamint a közös értelmező okmány 6. pontjának d) alpontjában foglalt pontosítással – az Unióval vagy valamely tagállammal szembeni vita CETA Fórum elé terjesztéséhez való jogot azon természetes és jogi személyekre korlátozza, amelyek valós kapcsolatban állnak Kanadával, lehetővé teszi e személyeknek, hogy e Fórum előtt a CETA 1.1. cikke értelmében vett bármely „intézkedést” vitassanak, ahogy azt e megállapodás nyolcadik fejezete tekintetében a 8.2. cikke meghatározza.

142

Mivel az említett 1.1. cikk az „intézkedést” úgy határozza meg, mint „valamely Fél jogszabálya, rendelete, szabálya, eljárása, határozata, közigazgatási aktusa, előírása, gyakorlata vagy más formát öltő intézkedése”, az Unióval szembeni viták annak bármely aktusára vagy gyakorlatára vonatkozhatnak, feltéve hogy – a CETA nyolcadik fejezetének C., D. és F. szakaszával együttesen értelmezett 8.2. cikkének megfelelően – a szóban forgó aktus vagy gyakorlat az ugyanezen megállapodás 8.1. cikkének értelmében vett „érintett beruházással” vagy ezen érintett beruházást illetően „a másik Fél beruházójával”„kapcsolatos”.

143

Jóllehet tehát a CETA‑ból kiderül, hogy a vitának a felperessel vagy az érintett beruházásával kapcsolatos intézkedésre kell vonatkoznia, e megállapodás nem zárja ki, hogy ezen intézkedés általános hatállyal rendelkezzen, vagy általános hatályú aktust hajtson végre.

144

Negyedszer rá kell mutatni, hogy noha a CETA Fórum – ahogy az e megállapodás 8.39. cikkének (1) bekezdésében szereplő „csak” szóból és e cikk (4) bekezdésének szövegéből következik – nem semmisítheti meg a vitatott intézkedést, vagy nem követelheti meg az érintett Fél belső joga CETA‑val való összhangjának megteremtését, és nem is állapíthat meg szankciót az alperes Féllel szemben, az említett 8.39. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján – abban az esetben, ha megállapítja, hogy ezen intézkedés sérti a CETA nyolcadik fejezete C. vagy D. szakaszának valamelyik rendelkezését – kötelezheti az alperes felet arra, hogy fizessen a felperes beruházónak az általa az említett jogsértés miatt elszenvedett kár megtérítését szolgáló összeget és valamennyi alkalmazandó kamatot.

145

Mivel a CETA 8.41. cikkének (2) bekezdése pontosítja, hogy „a vitában részt vevő felek késedelem nélkül elfogadják az ítéletet és teljesítik az abban foglaltakat”, az Uniónak meg kell majd fizetnie ezen összeget, ha a CETA Fórum – vagy a megállapodás 8.28. cikkének (9) bekezdésében foglalt feltételek szerint a Fellebbviteli Fórum – végleges ítélete arra kötelezi.

146

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a CETA 8.39. cikke (1) bekezdésének a) pontjában a tervezett fórumoknak biztosított azon hatáskör, hogy kártérítést ítéljenek meg egy magánberuházónak, az e megállapodásban bevezetett ISDS‑rendszer egyik olyan tényezője, amely megkülönbözteti e rendszert a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO) hatályban lévő, a WTO szerződő felei közötti vitarendezési rendszertől, mivel ez a rendszer a szerződő felek közötti tárgyalásokon alapul, és az ítéletek végrehajtására több lehetőséget is biztosít (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 9‑iFIAMM és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, C‑120/06 P és C‑121/06 P, EU:C:2008:476, 116. pont).

147

A CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum hatáskörének a jelen vélemény 139–145. pontjában kifejtett jellemzői kétségtelenül koherensek a külföldi beruházók e megállapodásban érintett védelmével.

148

Ugyanakkor, azon esettől függetlenül, amikor a Felek a CETA keretében megállapodnak a jogszabályaik közelítéséről, e fórumok hatásköre sértené az uniós jogrend autonómiáját, ha e hatáskör magában foglalná, hogy az említett fórumok a vállalkozás szabadságának a keresetben említett korlátozásait érintő értékeléseik keretében megkérdőjelezhetik azon közérdek védelmi szintjét, amely az ilyen korlátozásoknak a belső piac érintett kereskedelmi és ipari ágazatában beruházó gazdasági szereplők összességével szemben az Unió általi bevezetéséhez vezetett, ahelyett hogy annak vizsgálatára korlátozódna, hogy a beruházóval vagy az érintett beruházással való bánásmód a CETA nyolcadik fejezetének C. vagy D. szakaszában említett valamilyen hibában szenved‑e.

149

Ha ugyanis a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum hatáskörrel rendelkezne olyan ítéletek meghozatalára, amelyek szerint a valamely kanadai beruházóval való bánásmód összeegyeztethetetlen a CETA‑val az uniós intézmények által meghatározott közérdek védelmi szintje miatt, fennállna az a veszély, hogy az Uniónak le kellene mondania e védelmi szint eléréséről, különben a CETA Fórum ismétlődően a felperes beruházónak való kártérítés megfizetésére kötelezné.

150

Ha az Unió olyan nemzetközi megállapodást kötne, amely azzal a hatással járhatna, hogy az Unió – vagy valamely tagállam az uniós jog végrehajtása keretében – köteles lenne egy szabályozást módosítani vagy visszavonni a saját bírósági rendszerén kívül álló bíróság által végzett, az uniós intézmények által az uniós alkotmányos keretnek megfelelően meghatározott közérdek védelmi szintjével kapcsolatos értékelés miatt, azt kellene megállapítani, hogy az ilyen megállapodás sérti az Unió arra való képességét, hogy a saját alkotmányos keretében önállóan működjön.

151

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy az uniós jogalkotó ennek szabályozását az EU‑ és EUM‑Szerződésben meghatározott demokratikus eljárásban fogadja el, és az EUSZ 5. cikkben kimondott, hatáskör‑átruházás, szubszidiaritás és arányosság elve értelmében e szabályozásnak megfelelőnek és szükségesnek is kell lennie az Unió valamely jogszerű céljának megvalósításához. Az EUSZ 19. cikk értelmében az uniós bíróságnak kell biztosítania annak vizsgálatát, hogy az ilyen szabályozásban meghatározott közérdekek védelmi szintje megfelel‑e többek között az EU‑ és EUM‑Szerződésnek, a Chartának és az uniós jog általános elveinek.

152

Ami a tervezett fórumok azon hatáskörét illeti, hogy megállapítsák a CETA nyolcadik fejezetének C. szakaszában foglalt kötelezettségek megsértését, e megállapodás 28.3. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy e C. szakasz rendelkezéseit nem lehet úgy értelmezni, hogy megakadályoznák a Feleket a közbiztonság vagy a közerkölcs védelméhez, illetve a közrend fenntartásához, az emberek, állatok vagy növények életének vagy egészségének védelméhez szükséges intézkedések elfogadásában vagy végrehajtásában, figyelemmel arra a követelményre, hogy ezeket az intézkedéseket nem lehet olyan módon alkalmazni, amely önkényes vagy indokolatlan megkülönböztetést jelentene a hasonló helyzetben lévő Felek között, vagy burkoltan korlátozná a Felek közötti kereskedelmet.

153

A fentiekből az következik, hogy ilyen körülmények között a CETA Fórum nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy elismerje a jelen vélemény 152. pontjában említett uniós intézkedésekben meghatározott közérdek védelmi szintjének a CETA‑val való összeegyeztethetetlenségét, és hogy ez alapján kártérítés fizetésére kötelezze az Uniót.

154

Ugyanígy, a tervezett fórumok azon hatáskörét illetően, hogy megállapítsák a CETA nyolcadik fejezetének D. szakaszában foglalt kötelezettségek megsértését, e megállapodás 8.9. cikkének (1) bekezdése kifejezetten emlékeztet a Felek azon jogára, „hogy területükön belül szabályozási intézkedéseket hozzanak olyan jogszerű szakpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében, mint például a közegészségügy, a biztonság, a környezet vagy a közerkölcs védelme, a szociális vagy fogyasztóvédelem vagy a kulturális sokféleség előmozdítása és védelme”. Egyébiránt az említett megállapodás 8.9. cikkének (2) bekezdése értelmében „[a]z egyértelműség kedvéért pusztán az a tény, hogy egy Fél szabályozási intézkedéseket hoz – ideértve azt is, hogy úgy módosítja saját jogszabályait, hogy az negatívan befolyásol egy beruházást vagy kihat egy beruházó várakozásaira, többek közt várható nyereségeire –, önmagában még nem minősül az e szakasz szerinti kötelezettségek megsértésének”.

155

Ezenkívül a közös értelmező okmány 1. pontjának d) alpontja és 2. pontja úgy rendelkezik, hogy a CETA „nem lazítja fel [a Feleknek] az élelmiszerbiztonsággal, a termékbiztonsággal, a fogyasztóvédelemmel, valamint az egészség, a környezet és a munkavállalók védelmével kapcsolatos előírás[ait] és szabály[ait]”, hogy „[a] behozott áruknak, a szolgáltatóknak és a beruházóknak továbbra is meg kell felelniük a helyi követelményeknek, köztük a jogszabályoknak és az egyéb rendelkezéseknek”, és hogy a CETA „nem érinti Kanada, valamint az […] Unió és tagállamai ahhoz fűződő jogát, hogy a gazdasági tevékenységet közérdekből szabályozó törvényeket és rendeleteket fogadjanak el és alkalmazzanak”.

156

E rendelkezések együttes értelmezéséből kitűnik, hogy a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum mérlegelési jogköre nem terjed addig, hogy lehetővé tegye számukra az Unió által demokratikus eljárásban meghatározott közérdek védelmi szintjének megkérdőjelezését.

157

Ilyen a tartalma a CETA 8‑A. melléklete 3. pontjának is, amely rendelkezés értelmében „[a]z egyértelműség érdekében, azon ritka eset kivételével, amikor az intézkedés vagy az intézkedéssorozat hatása annak célja tükrében annyira súlyos, hogy nyilvánvalóan túlzottnak minősíthető, a valamely Fél által jogszerű közjóléti célok, mint például az egészség, a biztonság vagy a környezet védelme érdekében kidolgozott és alkalmazott megkülönböztetésmentes intézkedések nem minősülnek közvetett kisajátításnak”.

158

Hozzá kell tenni, hogy különösen korlátozott a CETA Fórum azon hatásköre, hogy megállapítsa a CETA 8.10. cikkében előírt, az érintett beruházókkal való „tisztességes és méltányos elbánásra” vonatkozó kötelezettség megsértését, mivel e cikk (2) bekezdése kimerítően felsorolja azon eseteket, amelyekben ilyen megállapításra lehet jutni.

159

E tekintetben a felek többek között a visszaéléssel, a nyilvánvaló önkényességgel és a célzott hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos helyzetekre összpontosítanak, ami ismét arra mutat rá, hogy a demokratikus eljárásban meghatározott közérdek védelmének a megkövetelt szintje nem tartozik azon hatáskörbe, amellyel a tervezett fórumokat felruházták annak vizsgálata érdekében, hogy a Felek által valamely beruházóval vagy érintett beruházással szemben tanúsított bánásmód „tisztességes és méltányos‑e”.

160

A CETA ezen rendelkezéseinek összességéből az következik, hogy a Felek azzal, hogy e megállapodás nyolcadik fejezete – az e fejezet F. szakaszában említett fórumok előtt kizárólagosan hivatkozható – C. és D. szakaszának hatályát kifejezetten korlátozzák, gondoskodtak arról, hogy e fórumoknak ne legyen hatásköre arra, hogy vitassák valamely Fél demokratikusan meghozott döntését az alábbi területeken: a közrend, közbiztonság, közerkölcs védelmének, az emberek és állatok egészsége vagy élete védelmének, az élelmiszerbiztonság védelmének, a növények, a környezet, a munkahelyi jóllét, a termékbiztonság védelmének, a fogyasztóvédelemnek vagy akár az alapvető jogok védelmének szintje.

161

A fenti tényezőkre tekintettel meg kell állapítani, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza nem sérti az uniós jogrend autonómiáját.

162

A vélemény iránti kérelemben azzal kapcsolatban feltett kérdések, hogy a tervezett ISDS‑mechanizmus összeegyeztethető‑e az egyenlő bánásmód általános elvével, e mechanizmusnak a Charta „törvény előtti egyenlőséget” biztosító 20. cikkével és a Charta 21. cikkének az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést tiltó (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségére vonatkoznak.

163

Márpedig több, észrevételeket előterjesztő kormány és a Tanács szerint nem követelmény, hogy az említett mechanizmus összeegyeztethető legyen a Charta e rendelkezéseivel.

164

Meg kell tehát mindenekelőtt határozni, hogy a vélemény iránti kérelem, amely a CETA nyolcadik fejezete F. szakaszának „a Szerződésekkel” és az „alapvető jogokkal” való összeegyeztethetőségével kapcsolatos állásfoglalásra irányul, igényli‑e a Charta szempontjából való vizsgálatot.

165

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az Unió által kötött nemzetközi megállapodásoknak a Szerződésekkel, valamint az azokból eredő alkotmányos elvekkel teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lenniük (lásd különösen: 2017. július 26‑i1/15 [EU–Kanada PNR‑megállapodás] vélemény, EU:C:2017:592, 67. pont; 2018. február 27‑iWestern Sahara Campaign UK ítélet, C‑266/16, EU:C:2018:118, 46. pont).

166

Az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdését, amely szerint egy tagállam, az Európai Parlament, a Tanács vagy a Bizottság kérheti a Bíróság véleményét a tervezett megállapodásnak a „Szerződésekkel” való összeegyeztethetőségéről, az Unió alkotmányos keretével való összeegyeztethetőség ezen általános követelményére tekintettel kell értelmezni.

167

Így az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése szerinti eljárás keretében vizsgálhatónak kell lennie minden olyan kérdésnek, amely a Szerződésekre tekintettel kétségeket vethet fel a megállapodás anyagi jogi vagy alaki érvényességével kapcsolatban. Valamely megállapodás Szerződésekkel való összeegyeztethetőségének megítélése e tekintetben nem csupán azon rendelkezésektől függhet, amelyek az Unió hatáskörét, eljárását vagy intézményi szervezetét érintik, hanem az anyagi jogi rendelkezésektől is. Ugyanez vonatkozik a tervezett nemzetközi megállapodás Chartában meghatározott biztosítékokkal való összeegyeztethetőségével kapcsolatos kérdésre is, mivel a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések (2017. július 26‑i1/15 [EU–Kanada PNR‑megállapodás] vélemény, EU:C:2017:592, 70. pont).

168

Ami Charta 21. cikkének (2) bekezdését illeti, amelynek értelmében „[a] Szerződések alkalmazási körében és az azokban foglalt különös rendelkezések sérelme nélkül, tilos az állampolgárság alapján történő bármely megkülönböztetés”, e bekezdés a Chartához fűzött magyarázatok (HL 2007. C 303., 17. o.) szerint megfelel az EUMSZ 18. cikk első bekezdésének, és az EUM‑Szerződés e rendelkezésével összhangban alkalmazandó.

169

Márpedig, ahogy azt a Bíróság már pontosította, az EUMSZ 18. cikk első bekezdése nem alkalmazható a tagállamok és a harmadik államok állampolgárai közötti esetlegesen eltérő bánásmód esetére (2009. június 4‑iVatsouras és Koupatantze ítélet, C‑22/08 és C‑23/08, EU:C:2009:344, 52. pont).

170

Következésképpen a Charta 21. cikkének (2) bekezdése nem releváns, amikor – ahogy azt a Belga Királyság kéri – azt kell megvizsgálni, hogy a tervezett ISDS‑mechanizmus az uniós beruházóknak a kanadai beruházókkal szembeni hátrányos megkülönböztetéséhez vezethet‑e.

171

Ezzel szemben a Charta 20. cikke, amely úgy rendelkezik, hogy „[a] törvény előtt mindenki egyenlő”, nem tartalmaz semmilyen kifejezett, hatályára vonatkozó korlátozást, és ezért az uniós jog által szabályozott valamennyi helyzetre, mint például az általa kötött nemzetközi megállapodások hatálya alá tartozókra vonatkozik (lásd ebben az értelemben: 2013. február 26‑iÅkerberg Fransson ítélet, C‑617/10, EU:C:2013:105, 19–21. pont; 2013. szeptember 26‑iTexdata Software ítélet, C‑418/11, EU:C:2013:588, 72. pont; 2017. május 16‑iBerlioz Investment Fund ítélet, C‑682/15, EU:C:2017:373, 49. pont).

172

Ugyanúgy, mint bizonyos feltételekkel az Unióban a tagállami vállalkozások és természetes személyek által végzett beruházások, az Unióban a kanadai vállalkozások és természetes személyek által végzett beruházások az uniós jog, és így a Charta 20. cikkében biztosított törvény előtti egyenlőség hatálya alá tartoznak. Ezen alapvető jog ugyanis valamennyi olyan személyre kiterjed, akik helyzete az uniós jog hatálya alá tartozik, függetlenül a származásuktól.

173

Kétségtelen, hogy – amint azt a Tanács megjegyezte – a Charta 20. cikke nem kötelezi az Uniót arra, hogy a külkapcsolataiban a különböző harmadik államokat egyenlő bánásmódban részesítse (2016. december 21‑iSwiss International Air Lines ítélet, C‑272/15, EU:C:2016:993, 24–26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

174

Ugyanakkor, ahogyan azt a főtanácsnok az indítványa 198. és 199. pontjában megjegyezte, ezen ítélkezési gyakorlat nem akadályozza meg annak vizsgálatát, hogy sérti‑e a Charta 20. cikkét valamely nemzetközi megállapodás, amennyiben eltérő bánásmódot vezet be magán az Unión belül a harmadik államok személyei és a tagállami személyek között.

175

Meg kell tehát vizsgálni a vélemény iránti kérelem e részében felvetett kérdéseket a Charta 20. cikke szempontjából.

176

Az e cikkben említett törvény előtti egyenlőség az egyenlő bánásmód általános elvét rögzíti, amely megköveteli, hogy az összehasonlítható helyzeteket ne kezeljék eltérő módon, és hogy az eltérő helyzeteket ne kezeljék egyenlő módon, kivéve ha az ilyen bánásmód objektíven igazolható (2013. október 17‑iSchaible ítélet, C‑101/12, EU:C:2013:661, 76. pont; 2018. július 12‑iSpika és társai ítélet, C‑540/16, EU:C:2018:565, 35. pont).

177

Azon követelményt, hogy az egyenlő bánásmód elve megsértése fennállásának meghatározása érdekében a helyzeteknek összehasonlíthatóknak kell lenniük, az ez utóbbiakat jellemző tényezők összességének fényében kell értékelni, és többek között a szóban forgó különbségtételt bevezető aktus tárgya és célja alapján, figyelemmel arra, hogy ennek érdekében tekintetbe kell venni ezen aktus területének elveit és céljait (2008. december 16‑iArcelor Atlantique és Lorraine és társai ítélet, C‑127/07, EU:C:2008:728, 26. pont; 2017. március 7‑iRPO‑ítélet, C‑390/15, EU:C:2017:174, 42. pont; 2019. január 22‑iCresco Investigation ítélet, C‑193/17, EU:C:2019:43, 42. pont). Amennyiben a helyzetek nem hasonlíthatók össze, az adott helyzetek eltérő kezelése nem sérti a Charta 20. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőséget (2014. május 22‑iGlatzel ítélet, C‑356/12, EU:C:2014:350, 84. pont).

178

Ami végül az uniós jog tényleges érvényesülésének követelményét illeti, a vélemény iránti kérelem erre csupán az azzal az esettel kapcsolatos konkrét kérdés keretében utal, amelyben a CETA Fórum az EUMSZ 101. vagy az EUMSZ 102. cikk megsértése alapján megállapítaná, hogy a kanadai beruházóval szemben kiszabott bírság összeegyeztethetetlen a CETA nyolcadik fejezetének C. vagy D. szakaszával. E kérdést tehát az uniós versenyjog tényleges érvényesülésére vonatkozó követelmény szempontjából kell megvizsgálni, amely tiltja a belső piaci torzításmentes verseny fenntartására irányuló, EUM‑Szerződésben foglalt rendelkezések alkalmazásának akadályozását (lásd többek között: 2014. június 5‑iKone ítélet, C‑557/12, EU:C:2014:1317, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

179

A vélemény iránti kérelemben hivatkozott eltérő bánásmód abból ered, hogy az Unióban beruházó, és ezért az uniós jog hatálya alá tartozó tagállami vállalkozások és természetes személyek nem vitathatják az uniós intézkedéseket a CETA‑ban tervezett fórumok előtt, miközben az Unió belső piacának ugyanazon kereskedelmi vagy ipari ágazatában beruházó kanadai vállalkozások és természetes személyek vitathatják ezen intézkedéseket az említett fórumok előtt.

180

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy bár az Unióban beruházó kanadai vállalkozások és természetes személyek a megkülönböztetéstől mentes bánásmódra és külföldi beruházások védelmére vonatkozó rendelkezéseknek a CETA‑ba való beillesztésének – jelen vélemény 199. és 200. pontjában részletesebben kifejtett – tárgya és célja szempontjából összehasonlítható helyzetben vannak a Kanadában beruházó tagállami vállalkozásokkal és természetes személyekkel, helyzetük nem összehasonlítható az Unióban beruházó tagállami vállalkozások és természetes személyek helyzetével.

181

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az Unióban beruházó kanadai vállalkozások és természetes személyek azon lehetősége, hogy a CETA‑ra hivatkozzanak a tervezett fórumok előtt, arra irányul, hogy e kanadai beruházóknak külföldi beruházói minőségükben az uniós intézkedésekkel szemben sajátos jogorvoslatot biztosítson, miközben azon tagállami vállalkozások és természetes személyek, akik az említett kanadai személyekhez hasonlóan az Unióban ruháznak be, ott nem külföldi beruházóknak minősülnek, és így nem férnek hozzá e sajátos jogorvoslathoz, mivel végeredményben a CETA 30.6. cikkének (1) bekezdésében foglalt szabályra figyelemmel nem hivatkozhatnak közvetlenül az e megállapodásban foglalt szabályokra a tagállami vagy uniós bíróságok előtt sem.

182

A jelen vélemény 180. pontjában foglalt megállapítást nem teszi kétségessé a vélemény iránti kérelemben említett azon tény, hogy a CETA Fórum által a kanadai beruházónak megítélt kártérítést e megállapodás 8.39. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján az e beruházó tulajdonában vagy ellenőrzése alatt álló, Unióban letelepedett vállalkozásnak kell megfizetni, ha az említett beruházó e „helyben alapított vállalkozás” nevében nyújtotta be a keresetét e Fórumhoz.

183

E tekintetben elegendő megállapítani – amint arra a főtanácsnok az indítványa 193. pontjában rámutatott –, hogy az ilyen vállalkozás maga e kanadai beruházó beruházása, így e vállalkozásnak a tervezett fórumok előtti eljárásban és az ítélet végrehajtásában való részvétele nem változtathatja meg a kanadai beruházók és az uniós beruházók helyzetének összehasonlíthatóságára irányuló vizsgálat eredményét.

184

A személyek e két kategóriájával szembeni egyenlő bánásmódot az sem érinti, hogy a Felek nem zárták ki annak lehetőségét, hogy a CETA Fórum olyan ítéletet hozzon, amely szerint a Bizottság vagy valamely tagállam versenyhatósága által a kanadai beruházóval szemben az EUMSZ 101. vagy EUMSZ 102. cikk megsértése miatt kiszabott bírság a CETA nyolcadik fejezete C. és D. szakaszának rendelkezései közül valamelyik megsértésének minősül.

185

E tekintetben meg kell állapítani, hogy e C. és D. szakasz rendelkezéseit figyelembe véve az ilyen ítélet kizárólag abban az esetben képzelhető el, amikor a bírságot kiszabó határozat a CETA 8.10. cikkének (2) bekezdésében említett valamely hibában szenved vagy a megállapodás 8‑A. melléklete 1. pontjának b) alpontja értelmében véve megfosztja a beruházót a beruházására vonatkozó alapvető jogosítványoktól, beleértve a beruházása használatának és hasznai szedésének jogát, valamint az azzal való rendelkezés jogát. Az ilyen ítélet ellenben nem merülhet fel, ha a Bizottság vagy a tagállami versenyhatóság szabályszerűen alkalmazza a versenyszabályokat, mivel a CETA‑ban részes Felek annak 17.2. cikkében kifejezetten elismerték „a szabad és torzulásoktól mentes verseny fontosságát a kereskedelmi kapcsolataikban”, és tudomásul vették, „hogy a versenyellenes üzleti magatartás torzíthatja a piacok megfelelő működését és gyengítheti a kereskedelem liberalizálásából származó előnyöket”.

186

Márpedig, ha a Bizottság vagy a tagállami versenyhatóság ilyen hibában szenvedő vagy ilyen kisajátítási hatással járó bírságot szabna ki az uniós beruházóval szemben, ez utóbbi rendelkezne az e bírság törléséhez szükséges jogorvoslati lehetőségekkel. Következésképpen nem zárható ki, hogy kivételes körülmények között a CETA Fórum ítélete, ahogy azt a vélemény iránti kérelem leírja, azzal a következménnyel járhat, hogy semlegesíti az EUMSZ 101. vagy EUMSZ 102. cikk megsértése miatt kiszabott bírság hatásait, nincs azonban olyan hatása, hogy eltérő bánásmódot hozzon létre azon uniós beruházó kárára, akivel szemben ugyanolyan hibában szenvedő bírságot szabtak ki.

187

Mivel a vélemény iránti kérelem felveti azt a kérdést, hogy a CETA Fórum azon lehetősége, hogy a jelen vélemény 184. pontjában ismertetett tartamú ítéletet hozzon, azzal a veszéllyel jár‑e, hogy megsérti az uniós versenyjog tényleges érvényesülését, elegendő megállapítani azt, hogy az e vélemény 185. pontjában kifejtett azon kizárólagos esetekben, amikor ilyen ítélet elképzelhetőnek tűnik, a bírság semlegesítése nem jár ilyen veszéllyel. Ahogy azt ugyanis a jelen vélemény előző pontja kifejti, maga az uniós jog lehetővé teszi a bírság törlését, ha az olyan hibában szenved, amelyet a CETA Fórum megállapíthat.

188

Mivel a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza nem akadályozza meg tehát az EUM‑Szerződés belső piacon belüli torzításmentes verseny fenntartásának biztosítására irányuló rendelkezéseinek teljes körű alkalmazását, a jelen vélemény 178. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően meg kell állapítani, hogy e szakasz nem sérti az uniós versenyjog tényleges érvényesülésének követelményét.

189

A vélemény iránti kérelmében a Belga Királyság a Charta 47. cikkének második bekezdésében rögzített, a „törvény által megelőzően létrehozott független és pártatlan bíróság” előtti jogorvoslathoz való jogra, valamint az e cikk harmadik bekezdésében előírt „az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételére” hivatkozik.

190

E tekintetben az említett 47. cikkből – amelyet az Unió a jelen vélemény 165. és 167. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében köteles tiszteletben tartani – az következik, hogy a túlnyomórészt igazságszolgáltatási jellemzőkkel rendelkező és többek között magánberuházók és államok közötti viták rendezésére hivatott olyan szervek létrehozását magában foglaló nemzetközi megállapodás megkötésekor, mint a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum, az Unió köteles tiszteletben tartani a Charta 47. cikke második és harmadik bekezdésének rendelkezéseit, ami az e szervekhez fordulást és azok függetlenségét illeti.

191

Így az Uniónak az ilyen szervek jellegére és sajátosságaira, valamint az e szerveket jellemző nemzetközi körülményekre tekintettel ügyelnie kell arra, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza és az ennek tartalmát meghatározó bármely egyéb dokumentum biztosítsa azt, hogy e megállapodás megkötését és végrehajtását követően a létrehozott fórumok mindegyike rendelkezzen a hozzáférhető és független bíróság jellemzőivel.

192

E megállapítást nem gyengíti az a körülmény, hogy azon harmadik államra, amellyel az Unió a megállapodásról tárgyal, nem vonatkoznak az uniós jogban biztosított garanciák. A jelen ügyben, jóllehet Kanadára kétségtelenül nem kötelezők e garanciák, az Unióra igen, és – amint az a jelen vélemény 165. és 167. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik – így nem köthet olyan megállapodást, amely az Unióra kötelező ítéletek meghozatalára és uniós jogalanyok által eléjük terjesztett viták elbírálására jogosult bíróságokat hoz létre, anélkül hogy e garanciákat biztosítaná.

193

Az említett megállapítást az sem gyengíti, hogy a tervezett ISDS‑mechanizmus – ahogy az a Bíróság előtt elhangzott – „hibrid”, mivel az igazságszolgáltatási jellemzőkön kívül több olyan elemmel is rendelkezik, amelyek továbbra is a beruházási választottbíráskodás hagyományos mechanizmusain alapulnak.

194

Ez utóbbi tekintetben rá kell mutatni, hogy bár a CETA nyolcadik fejezetének F. szakaszában foglalt, a CETA Fórum előtti keresetindításra vonatkozó szabályokra jelentős hatással voltak a hagyományos ISDS‑mechanizmusok, ez nem így van az e Fórum összetételére és ezen ügyek lefolytatására vonatkozó szabályok esetében.

195

Konkrétan a CETA 8.27. cikke, amely tizenöt tagból álló, állandó fórum létrehozásáról rendelkezik, és a (7) bekezdésében „rotációs alapon”„az ügyet tárgyaló” háromtagú tanácsot hoz létre, „biztosítva, hogy a tanács összetétele véletlenszerű legyen, és ne legyen előre kiszámítható”, valamint e megállapodás 8.28. cikkének (5) bekezdése, amely szerint a CETA Fellebbviteli Fórum fellebbezést elbíráló tanácsa véletlenszerűen kiválasztott három tagból áll, ellentétben áll a választottbíráskodás szabályaival, és a Feleknek a közös értelmező okmány 6. pontjának f) alpontjában kifejezett azon szándékát jelzi, miszerint „[a] CETA határozottan szakít a beruházásokkal kapcsolatos vitarendezés hagyományos megközelítésével, és független, pártatlan és állandó beruházási igazságszolgáltatási Fórumokat hoz létre, az […] igazságszolgáltatási rendszere[k] […] [elveinek] szellemében”.

196

A közös értelmező okmány 6. pontjának i) alpontjában a Felek által megállapított „fontos és döntő változás[t] […] a beruházási szabályok és a vitarendezés tekintetében” ezen okmány 6. pontjának g) alpontja értelmében az is bizonyítja, hogy a CETA fellebbviteli mechanizmust tartalmaz többek között az „elsőfokú Fórum [határozatai] következetesség[ének]” biztosítása érdekében.

197

Következésképpen, anélkül hogy szükséges lenne annak megválaszolása, hogy a Felek e fórumokat formálisan „bírósági szerveknek” minősítik‑e, vagy annak, hogy a tagjaik „bírói” címet viselnek‑e, ahogy azt a 36. sz. nyilatkozat javasolja, a fenti tényezőkből az következik, hogy az említett fórumok alapvetően igazságszolgáltatási feladatokat fognak ellátni. Állandók lesznek, és a jogi eredetüket a CETA Felek által elfogadott jóváhagyási aktusa fogja képezni. Kontradiktórius eljárásban jogszabályokat fognak alkalmazni, feladataikat teljes önállósággal kell majd ellátniuk, valamint végleges és kötelező határozatokat fognak hozni.

198

Ami az említett fórumok hatáskörének kötelező jellegét illeti, meg kell állapítani, hogy e hatáskör nem csak az alperes tekintetében lesz kötelező, akinek a CETA 8.25. cikke értelmében azt el kell fogadnia, hanem a felperes beruházóra is, ha az közvetlenül a CETA rendelkezéseire kíván hivatkozni. Ugyanis, mivel a CETA 30.6. cikke megfosztja a beruházókat azon lehetőségtől, hogy közvetlenül a CETA‑ra hivatkozzanak a Felek belső bíróságai előtt, valamennyi, közvetlenül e megállapodás rendelkezésein alapuló keresetet a CETA Fórumhoz kell benyújtani. Ezt követően az e Fórum határozata elleni valamennyi fellebbezést a CETA Fellebbviteli Fórumhoz kell benyújtani.

199

Ami a hozzáférhetőség és függetlenség azon szintjét illeti, amelynek e fórumoknak meg kell majd felelniük ahhoz, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza összeegyeztethetőnek legyen tekinthető a Charta 47. cikkével, rá kell mutatni, hogy a megkülönböztetésmentes bánásmóddal és a beruházások védelmével kapcsolatos rendelkezések CETA‑ba való beillesztésének, valamint e rendelkezések tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a Felek igazságszolgáltatási rendszerén kívüli fórumok létrehozásának az a célja, hogy az egyik Fél vállalkozásaiban és természetes személyeiben teljes bizalmat keltsen a tekintetben, hogy a másik Fél területén való beruházásaikat ugyanolyan bánásmódban részesítik, mint ez utóbbi fél vállalkozásait és természetes személyeit, és hogy e másik Fél területén végzett beruházásaik biztonságban lesznek.

200

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza azzal, hogy ilyen, a Felek bírósági rendszerén kívüli mechanizmust hoz létre, azt szándékozik biztosítani – ahogy azt a Tanács és a Bizottság megjegyezte –, hogy a külföldi beruházók említett bizalma kiterjedjen a beruházásaik helye szerinti állam általi, e fejezet C. és D. szakaszát érintő jogsértések megállapítására hatáskörrel rendelkező testületre. Kitűnik tehát, hogy a tervezett fórumok fogadó államtól való függetlensége és a külföldi beruházók e bíróságokhoz fordulása elválaszthatatlanul kapcsolódik az EUSZ 3. cikk (5) bekezdésében kimondott és a CETA‑ban követett, szabad és tisztességes kereskedelemre irányuló célhoz.

201

Ami a hozzáférhetőség garanciáját illeti, az magában foglalja, hogy a CETA 8.18. cikkében – az e megállapodás 8.1. cikkében említett – valamennyi beruházó számára biztosított azon lehetőség, hogy a CETA Fórum elé vitát terjesszenek az említett C. vagy D. szakasz megsértésének megállapítása céljából, kizárólag arányosan korlátozható – beleértve az eljárási költségek megfizetéséhez kapcsolódó korlátozásokat –, amely korlátozások jogszerű célokat követnek, és nem érintik az ilyen bírósághoz forduláshoz való jognak magát a lényegét (2016. június 30‑iToma és Biroul Executorului Judecătoresc Horațiu‑Vasile Cruduleci ítélet, C‑205/15, EU:C:2016:499, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

202

A függetlenség követelménye az ítélethozatali tevékenységtől elválaszthatatlan, és két összetevője van. Az első – külső – szempont azt feltételezi, hogy az érintett fórum teljesen autonóm módon gyakorolja feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül, hogy bárhonnan utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja. Az ilyen külső tényezőkkel szembeni nélkülözhetetlen szabadság megkövetel bizonyos garanciákat, mint az elmozdíthatatlanság, amelyek alkalmasak az ítélethozatal feladatával megbízott személyek védelmére. Az, hogy e tagok olyan szintű illetményben részesüljenek, amely összhangban áll az általuk ellátott feladatok jelentőségével, szintén a függetlenség lényegi biztosítékát alkotja (2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 63. és 64. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

203

A második – belső – szempont a pártatlanság fogalmával áll összefüggésben, és arra vonatkozik, hogy egyenlő távolságot kell tartani a jogvitában részt vevő felektől, illetve e feleknek a jogvita tárgyához fűződő mindenkori érdekeitől. E szempont megköveteli az objektivitást, valamint azt, hogy a jogvita megoldása során a jogszabály szigorú alkalmazásán kívül semmilyen más érdek ne érvényesüljön (2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 65. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

204

Ezek a függetlenségi és pártatlansági garanciák olyan szabályok meglétét igénylik – különösen, ami a fórum összetételét, a kinevezést, a megbízatás időtartamát, valamint az elfogultsági okokat, a kizárási okokat és a tagok elmozdítását illeti –, amelyek a jogalanyok számára biztosítják minden, az említett fórum külső tényezők általi befolyásolhatóságára, valamint az ütköző érdekek vonatkozásában való semlegességére vonatkozó jogos kétség kizárását (2018. július 25‑iMinister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C‑216/18 PPU, EU:C:2018:586, 66. pont).

205

A CETA 8.1. és 8.18. cikkéből kitűnik, hogy e megállapodás célja, hogy a CETA Fórumot hozzáférhetővé tegye valamennyi, Unióban beruházó kanadai vállalkozás és természetes személy számára, valamint valamennyi Kanadában beruházó uniós tagállami vállalkozás és természetes személy számára.

206

A CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza e tekintetben a Felek azon célját fejezi ki, hogy az ISDS‑mechanizmust úgy alakítsák ki, hogy azon beruházók, akik korlátozott eszközökkel rendelkeznek a költséges eljárásban való részvételre, úgymint a természetes személyek, valamint a kis‑ és középvállalkozások, a bővebb forrásokkal rendelkező vállalkozásokhoz hasonlóan a tervezett fórumokhoz való tényleges hozzáféréssel rendelkezzenek.

207

Így a Felek e megállapodás 8.39. cikkének (6) bekezdésében úgy rendelkeznek, hogy a CETA Vegyes Bizottság „fontolóra veheti olyan kiegészítő szabályok elfogadását, amelyek a természetes személy vagy a kis‑ és középvállalkozásnak minősülő érdekelt felek pénzügyi terheinek csökkentését célozzák”.

208

Azon „pénzügyi teher”, amelynek csökkentése tehát kilátásban van, magában foglalja különösen az említett megállapodás 8.39. cikkének (5) bekezdésében említett költségeket.

209

Egyrészt a felperes beruházó és az alperes Fél jogi képviselettel és tanácsadással kapcsolatban felmerült költségeiről van szó. E 8.39. cikk (5) bekezdéséből következik, hogy a beruházó azzal a veszéllyel néz szembe, hogy a keresete elutasítása esetén e költségek egészét viselnie kell.

210

E pénzügyi teher másrészt az eljárási költségek megfizetéséből áll. E tekintetben a CETA 8.39. cikke (5) bekezdésének és 8.27. cikke (14) bekezdésének együttes értelmezéséből kitűnik, hogy e költségek magukban foglalják többek között a Fórum vita elbírálására kijelölt tagjainak díjait és kiadásait. A felperes beruházó azt kockáztatja, hogy a keresete elutasítása esetén e díjak és kiadások egészét viselnie kell.

211

A CETA Fórum előtti eljárás megindításával vállalt pénzügyi kockázat tehát a természetes személyek, valamint a kis‑ és középvállalkozások számára annyira jelentős lehet, hogy visszatartja e beruházót az eljárás megindításától.

212

A CETA Fórum hozzáférhetőségének e hiányát, amellyel számos beruházó szembesülhet, nem enyhíti azon, a CETA 8.27.cikkének (9) bekezdésében biztosított lehetőség, hogy a vitát a Fórum egyetlen tagja is elbírálhatja. A pénzügyi teher e részleges csökkentése e rendelkezés értelmében ugyanis csak akkor lehetséges, ha az alperes belegyezik.

213

Ebből következően, mivel nincs szabályozva a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum megfizethetőségének a természetes személyek, valamint a kis‑ és középvállalkozások számára való biztosítása, a gyakorlatban fennáll annak veszélye, hogy az ISDS‑mechanizmus csak a jelentős pénzügyi forrásokkal rendelkező beruházók számára hozzáférhető. Az ilyen helyzet inkoherenciát hozna létre mind a CETA nyolcadik fejezete F. szakaszának személyi hatályára – amely kiterjed a valamely Félnek a másik Fél területén beruházó vállalkozásai és természetes személyei összességére –, mind pedig a szabad és tisztességes kereskedelem EUSZ 3. cikk (5) bekezdésében megfogalmazott céljára tekintettel, amely célt a CETA többek között a külföldi beruházóknak a fogadó állam bírósági rendszerén kívüli fórumok előtt biztosított jogorvoslat útján kíván megvalósítani.

214

Következésképpen a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza és a Charta 47. cikke összeegyeztethetőségének értékeléséhez meg kell vizsgálni, hogy az ezen F. szakaszban és az annak tartalmát meghatározó dokumentumokban foglalt, a természetes személyeknek, valamint a kis‑ és középvállalkozásoknak szánt, a tervezett fórumok megfizethetőségének javításával kapcsolatos rendelkezések kifejezik‑e azokat a kötelezettségvállalásokat, amelyek szerint a Charta 47. cikkében megkövetelt hozzáférhetőségi szintet biztosító rendszert hoznak létre e fórumok bevezetésétől kezdve.

215

Ilyen kötelezettségvállalások nem szerepelnek sem a CETA 8.27. cikkének (15) bekezdésében, amelynek értelmében a CETA Vegyes Bizottság határozat útján rendszeres fizetéssé „alakíthatja” a rendelkezésre állási díjazást és a többi díjat és kiadást, sem e megállapodás 8.39. cikkének (6) bekezdésében, amely úgy rendelkezik, hogy a CETA Vegyes Bizottság „fontolóra veheti” olyan kiegészítő szabályok elfogadását, amelyek a természetes személy vagy a kis‑ és középvállalkozás pénzügyi terheinek csökkentését célozzák.

216

A CETA nyolcadik fejezete F. szakaszának egyéb rendelkezései sem tartalmaznak jogilag kötelező, a kis‑ és közepes méretű beruházóknak szánt, a tervezett fórumok megfizethetőségével kapcsolatos kötelezettségvállalásokat.

217

Ezzel szemben a 36. sz. nyilatkozat kimondja, hogy „[j]avulni fog és könnyebbé válik a legkevésbé befolyásos szereplők, azaz a [kis‑ és középvállalkozások] és a magánszemélyek hozzáférés[e] ehhez az új igazságszolgáltatási fórumhoz”, és e célból úgy rendelkezik, hogy „[a] CETA 8.39. cikkének [(6)] bekezdésében előírt […] kiegészítő szabályoknak a [V]egyes [B]izottság általi elfogadását úgy kell végrehajtani, hogy ezeket a kiegészítő szabályokat a lehető legrövidebb határidővel lehessen elfogadni”, és hogy „[a] [V]egyes [B]izottságban folytatott megbeszélések eredményétől függetlenül a [Vegyes] Bizottság megfelelő intézkedéseket fog javasolni a kis‑ és középvállalkozások e fórum előtti eljárásainak (társ)finanszírozása, valamint technikai támogatás nyújtása céljából”.

218

Meg kell állapítani, hogy e nyilatkozattal a Bizottság és a Tanács vállalja, hogy gyorsan és megfelelő módon végrehajtja a CETA 8.39. cikkének (6) bekezdését, valamint hogy biztosítja a kis‑ és középvállalkozások számára a tervezett bíróságok hozzáférhetőségét, mégpedig akár abban az esetben is, ha a CETA Vegyes Bizottság erőfeszítései eredménytelenek lesznek.

219

E kötelezettségvállalás a jelen, vélemény iránti eljárásban elegendő annak megállapításához, hogy a CETA az EUMSZ 218. cikk (11) bekezdése értelmében vett „tervezett megállapodásként” összeegyeztethető az említett fórumok hozzáférhetőségére vonatkozó követelménnyel.

220

Azon nyilatkozatokat, amelyek között a 36. sz. nyilatkozat is szerepel, megelőzi ugyanis egy magyarázó mondat, amelynek értelmében e nyilatkozatok „szerves részét képezik annak a folyamatnak, amelynek keretében a Tanács elfogadja a CETA‑nak az Unió nevében történő aláírására való felhatalmazásról szóló határozatot. A nyilatkozatokat rögzíteni fogják a szóban forgó tanácsi határozatot elfogadó tanácsi ülés jegyzőkönyvében”.

221

Az Unió fent említett azon kötelezettségvállalása, hogy a CETA‑ban említett valamennyi uniós beruházónak valódi hozzáférést biztosít a tervezett fórumokhoz, e megállapodás Unió általi jóváhagyását tehát feltételhez köti. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 36. sz. nyilatkozat értelmében e kötelezettségvállalás azon „elvek” részét képezi, amelyek alapján, „[a] Bizottság vállalja, hogy haladéktalanul folytatja és időben elvégzi a vitarendezési mechanizmus felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a tagállamok azt mérlegelni tudják a ratifikációs eljárásaik során”. Ugyanezen nyilatkozat előző bekezdésére tekintettel, amelyben a Tanács és a Bizottság megerősíti, hogy a CETA nyolcadik fejezete F. szakaszának rendelkezései kizárólag azután lépnek hatályba, hogy a CETA‑t minden egyes tagállam megerősítette, meg kell állapítani, hogy a CETA Tanács általi megkötése azon az előfeltevésen alapul, hogy a CETA Fórumnak és Fellebbviteli Fórumnak a megfizethetőségét valamennyi érintett uniós beruházónak biztosítják.

222

Figyelemmel ezen, az említett fórumok megfizethetősége és a CETA megkötése között az Unió által létrehozott kapcsolatra, meg kell állapítani, hogy a tervezett megállapodás ebből a szempontból nem összeegyeztethetetlen a Charta 47. cikkével.

223

Ami a függetlenség követelményének külső szempontját illeti, amely feltételezi, hogy az érintett fórumok teljesen önállóan látják el a feladataikat, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a CETA a 8.27. cikkének (4) és (5) bekezdése szerint a CETA Fórum tagjait határozott időtartamra nevezik ki, és szakértelemmel kell rendelkezniük.

224

Ezt követően a 8.27. cikkének (12)–(15) bekezdésében a CETA biztosítja, hogy e tagok a feladataik jelentőségének megfelelő javadalmazási szinttel rendelkezzenek.

225

Végül biztosítja az említett tagok elmozdíthatatlanságát, mivel a leválthatóságuk lehetősége a CETA 8.30. cikkének (4) bekezdése értelmében azon esetekre korlátozódik, amikor a tag magatartása nem felel meg az e cikk (1) bekezdésében említett kötelezettségeknek, különösen a mások utasításainak követésére vagy az összeférhetetlenségi helyzetbe kerülésre vonatkozó tilalomnak.

226

A CETA 8.28. cikke kiterjeszti e megállapodás 8.27. cikke (4) bekezdésének és 8.30. cikkének alkalmazhatóságát a Fellebbviteli Fórum tagjaira is. Bár a függetlenség fent említett egyéb összetevőit e 8.28. cikk nem említi ugyanilyen pontossággal, a „fórumok” kifejezésnek a közös értelmező okmány 6. pontjának f) alpontjában való használatából kitűnik, hogy a Felek ugyanazokat a függetlenségi szabályokat alkalmazzák a Fellebbviteli Fórummal szemben, mint a Fórummal szemben. E megállapítást erősíti a közös értelmező okmány és a CETA szövege közötti, az ezen okmányhoz mellékelt megfelelési táblázat, amely a CETA 8.28. cikkét azon rendelkezések között említi, amelyek az említett okmány 6. pontja f) alpontjának felelnek meg.

227

Mivel a Belga Királyság és egyes, észrevételeket benyújtó kormányok felvetik azt a kérdést, hogy a függetlenség követelményének külső szempontjával összeegyeztethető‑e az a hatáskör, amelyet a CETA 8.27. cikkének (2) és (3) bekezdése, valamint 8.28. cikkének (3) és (7) bekezdése ruház a CETA Vegyes Bizottságra a Fórum és a Fellebbviteli Fórum tagjainak kinevezése, és a tekintetben, hogy döntsön az e fórumokat alkotó tagok számának meghatározásáról, illetve a három többszörösével történő növeléséről vagy csökkentéséről, figyelembe kell venni azt, hogy a kinevezett tagok személyazonosságát a CETA szövegében előre nem lehet meghatározni, és ugyanez vonatkozik azon növekedésekre vagy csökkenésekre, amelyek a jövőben a tagok számában bekövetkezhetnek. A jelen vélemény 202. pontjában felidézett garanciák egyáltalán nem értelmezhetők úgy, hogy megakadályozzák azt, hogy az olyan nem igazságszolgáltatási szerv, mint a CETA Vegyes Bizottság, hatáskörrel rendelkezzen az említett tagok – a CETA 8.27. cikkének (4) és (5) bekezdésében kimondott szabályok szigorú tiszteletben tartásával történő – kinevezésére, és számuknak a három többszörösével történő növelésére vagy csökkentésére. E garanciákkal nem ellentétes az sem, hogy az ilyen szerv a CETA 8.30. cikkének (4) bekezdése értelmében hatáskörrel rendelkezzen e tagok leváltására.

228

A CETA 26.1. cikkéből és 26.3. cikkéből kitűnik továbbá, hogy a CETA Vegyes Bizottság kétoldalú összetételű lesz, és konszenzussal hozza meg döntéseit. E tényezők lehetővé teszik – amint azt a főtanácsnok az indítványa 267. pontjában megjegyezte – annak megállapítását, hogy sem a Fórum vagy Fellebbviteli Fórum tagjainak kinevezése, sem esetleges leváltása nem függ más feltételtől, mint amelyek többek között a CETA 8.27. cikkének (4) bekezdésében és 8.30. cikkének (1) bekezdésében szerepelnek.

229

Ugyanezen okból kifolyólag meg kell állapítani, hogy a Felek a függetlenség követelményének megsértése nélkül rendelkezhettek úgy a CETA 8.27. cikkének (12) bekezdésében, hogy rendelkezésre állásuk biztosítása érdekében az említett fórumok tagjai havi rendelkezésre állási díjazásban részesülnek, amelynek mértékét a CETA Vegyes Bizottság határozza meg, e cikk (15) bekezdésében pedig úgy, hogy e szerv határozhat arról, hogy rendszeres fizetéssé alakíthatja a rendelkezésre állási díjazást és a többi díjat és kiadást, és határozhat az alkalmazandó módszerekről és feltételekről.

230

Az a lehetőség, hogy a CETA Vegyes Bizottság ezen, javadalmazással kapcsolatos hatáskörét nem gyakorolja haladéktalanul, nem vonja maga után azt, hogy az említett tagok javadalmazása eleinte véletlenszerű lesz. A CETA 8.27. cikkének (14) bekezdése értelmében ugyanis a tervezett fórumok tagjai díjainak és kiadásainak összegét az ICSID adminisztratív és pénzügyi szabályzata 14. cikkének (1) bekezdése szerint kell meghatározni, amely az ICSID főtitkára által rendszeres időközönként meghatározott táblázatra hivatkozik.

231

Ahogy azt a főtanácsnok az indítványa 260. és 261. pontjában megjegyezte, ezen, a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum tagjai javadalmazására vonatkozó rendelkezések változó jellegét nem lehet úgy tekinteni, mint amely veszélyezteti e fórumok függetlenségét, hanem az épp ellenkezőleg lehetővé teszi a teljes időben foglalkoztatott tagokból álló bíróság fokozatos kialakítását.

232

A CETA 8.31. cikkének (3) bekezdése, amelynek értelmében a CETA Vegyes Bizottság egyébiránt a megállapodásnak a CETA Fórumra nézve kötelező erővel bíró értelmezését fogadhatja el, és e megállapodás 8.10. cikkének (3) bekezdése – amelyet az említett 8.31. cikk (3) bekezdésével együttesen kell értelmezni – sem sérti e Fórum – vagy a CETA Fellebbviteli Fórum – azon képességét, hogy a feladatait teljesen önállóan lássa el.

233

A nemzetközi jogban nem tilos, és nem is szokatlan ugyanis a nemzetközi megállapodás feleinek azon lehetőség biztosítása, hogy – az e megállapodás tartalmára vonatkozó közös akaratuk alakulásával párhuzamosan – pontosítsák annak értelmezését. Az ilyen pontosításokat maguk a felek vagy az általuk létrehozott és őket kötelező döntéshozatali jogkörrel felruházott szerv végezheti el.

234

A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a CETA Vegyes Bizottság a CETA 26.1. cikkének (1) bekezdése értelmében kétoldalú bizottság, amely a Feleket képviseli, és amely a CETA 26.1. cikke (4) bekezdésének e) pontja és 26.3. cikke szerint jogosult konszenzussal olyan kötelező döntéseket hozni, mint például a CETA 26.1. cikke (5) bekezdése e) pontjának és 8.31. cikke (3) bekezdésének megfelelően az e megállapodás értelmezésére vonatkozó határozatok, amelyek kötelezőek a Felekre és a CETA által létrehozott fórumokra, anélkül hogy a Charta 47. cikkében előírt követelmények – többek között a függetlenség követelménye – sérülnének. Ezen értelmező aktusok a Bécsi Egyezmény 31. cikkének (3) bekezdéséből következő joghatásokkal bírnak, amely rendelkezés értelmében a szerződés értelmezése érdekében „a részes felek között a szerződés értelmezésére vagy rendelkezéseinek alkalmazására vonatkozóan létrejött bármely utólagos megállapodást” figyelembe kell venni.

235

Meg kell egyébiránt állapítani, hogy az Uniónak az ilyen kötelező értelmezések Vegyes Bizottság általi meghatározásában való részvételét az EUMSZ 218. cikk (9) bekezdése szabályozza. A CETA 8.31. cikkének (3) bekezdésében érintett valamennyi határozatra vonatkozó jóváhagyásnak következésképpen meg kell felelnie az elsődleges uniós jognak, különösen az abba tartozó és a jelen véleményben hivatkozott vagy pontosított elveknek.

236

Ezenkívül a CETA Fórum és Fellebbviteli Fórum függetlenségére vonatkozó követelményre figyelemmel a CETA Vegyes Bizottság által adott értelmezések nem lehetnek hatással az ezen értelmezések előtt megoldott vagy kezdeményezett viták elbírálására. Ha ugyanis másképp lenne, a CETA Vegyes Bizottság befolyásolhatná a konkrét viták elbírálását, és így részt vehetne az ISDS‑mechanizmusban.

237

Jóllehet a visszaható hatály és a folyamatban lévő ügyekre kifejtett azonnali hatás hiányának e biztosítéka nincs kifejezetten előírva a CETA 8.31. cikkének (3) bekezdésében, rá kell még ehelyütt is mutatni, hogy az Unió által a 8.31. cikk (3) bekezdésében említett valamennyi határozathoz adott jóváhagyásnak meg kell felelnie az elsődleges uniós jognak és különösen a Charta 47. cikkében rögzített hatékony jogorvoslathoz való jognak. Így a CETA 8.31. cikkének (3) bekezdése az említett 47. cikkre figyelemmel nem értelmezhető úgy, hogy felhatalmazza az Uniót a CETA Vegyes Bizottság azon értelmező határozatainak jóváhagyására, amelyek a már megoldott vagy folyamatban lévő viták elbírálására hatással lennének.

238

Ami a függetlenség követelményének belső szempontját illeti, amely többek között a pártatlansággal áll összefüggésben, és arra vonatkozik, hogy egyenlő távolságot kell tartani a jogvitában részt vevő felektől, és hogy e jogvita kimeneteléhez a tagoknak nem fűződhet semmilyen személyes érdeke, meg kell állapítani egyrészt, hogy az egyenlő távolságot nem csupán a CETA 8.27. cikkének (6) és (7) bekezdése – amely szerint az ügyeket véletlenszerűen összeállított és így a felek számára előre nem ismert tanács tárgyalja, amely három tagból áll: egy az Unió valamely tagállamának állampolgára, egy Kanada állampolgára és egy harmadik állam állampolgára –, hanem a CETA 8.30. cikkének (1) bekezdésében az IBA iránymutatásaira való utalás is biztosítja, amelyből az abban kidolgozott első általános elv alapján következik, hogy a CETA Fórum tagjainak pártatlanoknak és a felektől függetleneknek kell lenniük a kereset benyújtásának időpontjában és az eljárás során mindvégig.

239

Ezen okból azt is meg kell állapítani, hogy a függetlenség követelményének belső szempontját nem kérdőjelezi meg az a Belga Királyság által a vélemény iránti kérelmében hangsúlyozott körülmény, miszerint a Fórum tagjainak javadalmazása legalábbis eleinte nem csupán havi rendelkezésre állási díjazásból, hanem a vitára fordított munkanapok alapján kiszámított díjból fog összetevődni. Az IBA iránymutatásaiban leírt követelmények – beleértve a jelen vélemény előző pontjában hivatkozott első általános elvet is – bármely megsértése az érintett tag(ok) leváltását vonhatja maga után a CETA 8.30. cikke (4) bekezdésének megfelelően.

240

E megállapodás 8.30. cikkének (1) bekezdése ezenkívül kimondja, hogy a tagok „nem állhatnak kapcsolatban egyetlen kormánnyal sem”. Bár az e rendelkezéshez kapcsolódó lábjegyzet pontosítja, hogy „az a tény, hogy egy személy javadalmazást kap egy kormánytól, önmagában még nem zárja ki az adott személy megfelelőségét”, meg kell állapítani, hogy e pontosítás – amint a Bizottság a Bíróság előtti szóbeli eljárásban kifejtette – ahhoz kapcsolódik, hogy eleinte a tervezett fórumok tagjai kétségtelenül nem teljes időben lesznek foglalkoztatva, és magukban foglalhatnak többek között olyan tagokat, mint a jogászprofesszorok, akik valamely államtól kapják a díjazásukat, nincsenek azonban közvetlenül vagy közvetetten bevonva ezen állam kormánypolitikájának meghatározásába.

241

Azon körülményt illetően, amely szerint a CETA 8.30. cikkének (1) bekezdése a harmadik mondatában akként rendelkezik, hogy a CETA Fórum tagjai „[n]em fogadhatnak el utasításokat semmilyen szervezettől vagy kormánytól a vitához kapcsolódó ügyek tekintetében”, meg kell állapítani, hogy e mondatot az ugyanezen bekezdés első mondatában foglalt függetlenség követelményének fényében kell értelmezni, amely maga után vonja, hogy e tagok a jelen vélemény 232–237. pontjában körülírt esetet kivéve nem kaphatnak utasításokat a feladataik ellátása körében, akár konkrét vitáról van szó, akár attól függetlenről.

242

Másrészt, azt illetően, hogy a jogvita kimeneteléhez a tagoknak ne fűződjön semmilyen személyes érdeke, a CETA 8.30. cikke a közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenség általános tilalmát fogalmazza meg, amely – az IBA iránymutatásaira való hivatkozással – magában foglalja a külső tevékenységekre vonatkozó etikai szabályokat.

243

E 8.30. cikk emlékeztet az e megállapodás 8.44. cikkében említett, szolgáltatásokkal és beruházással foglalkozó bizottság ezzel kapcsolatos „kiegészítő szabály” elfogadására vonatkozó hatáskörére, és a „kiegészítő” szó használata biztosítja, hogy e bizottság nem rendelkezik hatáskörrel az említett megállapodásban már szereplő összeférhetetlenségi tilalom hatályának csökkentésére, hanem annak arra kell szorítkoznia, hogy a függetlenség e tilalomból eredő magas szintjének fenntartása mellett az IBA iránymutatásaiban megfogalmazott szabályokat hozzáigazítsa a túlnyomórészt igazságszolgáltatási jelleggel bíró beruházási bíróság jellemzőihez.

244

A fenti tényezők összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a tervezett megállapodás összeegyeztethető a függetlenség követelményével.

245

A fenti megfontolások összességéből az következik, hogy a CETA nyolcadik fejezetének F. szakasza összeegyeztethető az elsődleges uniós joggal.