1

Fellebbezésével az Európai Unió Tanácsa a Bíróságtól az Európai Unió Törvényszéke 2016. június 9‑iMarquis Energy kontra Tanács ítéletének (T‑277/13, nem tették közzé, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2016:343) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék egyrészt elfogadhatónak nyilvánította a Marquis Energy LLC által az Amerikai Egyesült Államokból származó bioetanol behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2013. február 18‑i 157/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2013. L 49., 10. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) szemben benyújtott, megsemmisítés iránti keresetet, másfelől pedig ezt a rendeletet a Marquis Energyt érintő részében megsemmisítette.

2

A jogvita előzményeit a megtámadott ítélet 1–14. pontja tartalmazza, és a jelen eljárás szempontjából azok a következőképpen foglalhatók össze.

3

A Marquis Energy egy amerikai bioetanol‑gyártó vállalkozás.

4

Az ePure, de Europese Producenten Unie van Hernieuwbare Ethanol (európai bioetanol‑gyártók szövetsége) által 2011. október 12‑én benyújtott panaszt követően az Európai Bizottság 2011. november 25‑én az Amerikai Egyesült Államokból származó bioetanol behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítést tett közzé (HL 2011. C 345., 7. o.), amelyben bejelentette a mintavételi módszer alkalmazására irányuló szándékát az Amerikai Egyesült Államok ezen eljárás keretében indított vizsgálatban (a továbbiakban: vizsgálat) való részvételre felkért, exportáló gyártóinak kiválasztása érdekében.

5

2012. január 16‑án a Bizottság értesítette a Marquis Energyt és négy másik társaságot, a Patriot Renewable Fuels LLC‑t, a Plymouth Energy Company LLC‑t, a POET LLC‑t és a Platinum Ethanol LLC‑t arról, hogy felvette őket az gyártó‑exportőri mintába.

6

2012. augusztus 24‑én a Bizottság megküldte a Marquis Energynek az előzetes nyilvánosságra hozatali dokumentumot, amely bejelentette, hogy ideiglenes intézkedések meghozatala nélkül folytatja a vizsgálatot, és azt a kereskedőkre/keverőkre is kiterjeszti. Ebben a dokumentumban az állt, hogy ebben a szakaszban nem lehet megítélni, hogy az Egyesült Államokból származó bioetanol‑export dömpingáron történt‑e, mivel a mintavételbe bevont gyártók nem tesznek különbséget a belföldi értékesítés és az exportértékesítés között, és valamennyi eladás olyan, amerikai egyesült államokbeli független kereskedő/keverékgyártó cégek felé irányul, akik a bioetanolt ezt követően benzinnel keverik, és azt újra értékesítik.

7

2012. december 6‑án a Bizottság megküldte a Marquis Energy részére a végleges információs dokumentumot, amelyben a független kereskedő/keverékgyártó cégek adatai alapján megvizsgálta, hogy olyan dömpingről van‑e szó, amely kárt okoz az európai uniós gazdasági ágazatnak, és országos szinten hároméves időtartamra 9,6%‑os mértékű végleges intézkedések elrendelését helyezte kilátásba.

8

2013. február 18‑án a Tanács az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező, dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.; a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) alapján elfogadta a vitatott rendeletet, amely országos szinten 9,5%‑os mértékű dömpingellenes vámot vetett ki ötéves időtartamra az „üzemanyag‑felhasználású etanolnak” is nevezett bioetanolra.

9

A megtámadott ítélet 13. pontja szerint a vitatott rendelet (12)–(16) preambulumbekezdésében a Tanács megállapította, hogy a vizsgálat azt mutatta ki, hogy a mintavételbe bevont gyártók egyike sem exportált bioetanolt az uniós piacra, valamint hogy az érintett terméket nem az amerikai bioetanol‑gyártók, hanem a kereskedő/keverékgyártó cégek exportálták az Unióba, így a vizsgálat megfelelő lefolytatása érdekében a Tanács a közreműködést elfogadó két kereskedő/keverékgyártó adataira támaszkodott.

10

A megtámadott ítélet 14. pontjában az is szerepel, hogy a Tanács a megtámadott rendelet (62)–(64) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy országos dömpingkülönbözet megállapítását találta célszerűnek, mivel a bioetanol iparágazatának szerkezete, illetve az érintett termék előállításának, valamint az amerikai és az uniós piacon történő értékesítésének módja miatt az amerikai gyártók tekintetében nem lehet egyéni dömpingkülönbözeteket megállapítani.

11

A Törvényszék Hivatalához 2013. május 15‑én benyújtott keresetlevelével a Marquis Energy a vitatott rendelet megsemmisítésére irányuló keresetet terjesztett elő.

12

A Törvényszék mindenekelőtt a megtámadott ítélet 40–118. pontjában szereplő megállapítások alapján elismerte a Marquis Energy által benyújtott kereset elfogadhatóságát, majd ezt követően az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének értelmezésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat főbb megállapításaira általánosságban és a dömpinggel kapcsolatban emlékeztetve azt vizsgálta, hogy rendelkezik‑e a Marquis Energy a vitatott rendelettel szemben kereshetőségi joggal, valamint eljáráshoz fűződő érdekkel.

13

Ezt követően a megtámadott ítélet 121–168. és 203. pontjában helyt adott a Marquis Energy által felhozott első jogalap arra alapított második részének, hogy a Tanács megsértette a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdését, és ebből következően a vitatott rendeletet a vállalkozást érintő részében megsemmisítette.

14

A Törvényszék a megtámadott ítélet 55–80. pontjában közelebbről megvizsgálta azt a kérdést, hogy a vitatott rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érinti‑e a Marquis Energyt.

15

A megtámadott ítélet 55. pontjában egyrészt arra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára emlékeztetett, hogy azt a társaságot, amelynek termékeit dömpingellenes vám sújtja, közvetlenül érinti a dömpingellenes vámot kivető rendelet, mivel arra kötelezi a tagállamok vámhatóságait, hogy beszedjék a kivetett vámot, és nem hagy számukra semmilyen mérlegelési mozgásteret.

16

Másrészt a megtámadott ítélet 56–67. pontjában első lépésként azt állapította meg, hogy a vitatott rendelettel bevezetett dömpingellenes vám közvetlenül érinti a Marquis Energyt, mivel olyan termék gyártója, amelyet a vitatott rendelet hatálybalépését követően az Unióba történő importálásakor dömpingellenes vámmal sújtottak.

17

A Törvényszék e tekintetben a megtámadott ítélet 60. pontjában a bioetanol piacának Tanács szerinti működésére vonatkozó négy megállapításra támaszkodott, a Tanács pedig a vitatott rendeletben úgy ítélte meg, hogy a Marquis Energytől származó bioetanolból a vizsgálati időszakban jelentős mennyiséget exportáltak rendszeresen az Unióba.

18

Elsőként ezért a megtámadott ítélet 56. pontjában arra mutatott rá, hogy a vitatott rendelet 1. cikkének (1) bekezdése országos szinten egységes dömpingellenes vámot vet ki minden bioetanol‑behozatalra, és nem azonosítja külön‑külön származás szerint, a kereskedelmi láncban az exportálás szempontjából fontos szerepet betöltő gazdasági szereplőket nevesítve a bioetanol‑behozatalt.

19

Másodikként a megtámadott ítélet 57. pontjában arra mutatott rá, hogy a vitatott rendelet (12) preambulumbekezdésében a Tanács azt állapította meg, hogy mivel a mintavételbe bevont amerikai gyártók egyike sem exportált bioetanolt az uniós piacra, a termékeiket belföldön értékesítették olyan független kereskedő/keverékgyártó cégeknek, akik ezt követően a bioetanolt benzinnel keverték, hogy később ezt a terméket a belföldi piacon értékesítsék vagy többek között az Unióba exportálják.

20

Harmadikként a megtámadott ítélet 58. pontjában arra mutatott rá, hogy a Tanács a vitatott rendelet említett (12) preambulumbekezdésében megállapította, hogy a mintavételbe bevont öt amerikai gyártó a mintavételi formanyomtatványon jelentette be az Unióba irányuló bioetanol‑exportot.

21

Negyedikként a megtámadott ítélet 59. pontjában arra mutatott rá, hogy az Unióba irányuló bioetanol‑export azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján, amelyre a rendelkezésre álló időre tekintettel a vizsgálat észszerűen kiterjedhetett, a Bizottság eredetileg hat amerikai bioetanol‑gyártóból álló mintát alkalmazott, de egy társaságot kivettek a mintából a vizsgálat során, mivel megállapítást nyert, hogy a társaság termékeit ebben az időszakban nem exportálták az Unióba.

22

A Törvényszék második lépésként a megtámadott ítélet 68–79. pontjában megcáfolta a Tanács és a Bizottság által előadott különböző érveket. E tekintetben ezen ítélet 76. pontjában többek között arra mutatott rá, hogy még ha a kereskedő/keverékgyártó cégek is fizetik a dömpingellenes vámot, és bizonyítást nyert, hogy oly módon szakadt meg a bioetanol kereskedelmi lánca, hogy nem tudják áthárítani a dömpingellenes vámot a gyártókra, a dömpingellenes vám kivetése akkor is megváltoztatja azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek között a mintavételbe bevont gyártók által gyártott bioetanolt az uniós piacon forgalmazzák, és ezáltal az említett gyártók belső piaci jogi helyzete mindenképpen közvetlenül és jelentős mértékben érintett.

23

Fellebbezésében a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság elsődlegesen:

24

A Tanács másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság:

25

Válaszbeadványában a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság elsődlegesen:

26

A Bizottság másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság:

27

A Marquis Energy válaszbeadványában azt kéri, hogy a Bíróság:

28

Fellebbezése keretében a Tanács három jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot az EUMSZ 263. cikk és a vonatkozó ítélkezési gyakorlat Törvényszék általi téves értelmezésére, valamint a megtámadott ítélet indokolásának hiányára alapítja. A második jogalapot arra alapítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdését. A harmadik jogalapot arra alapítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy kivihetetlen lett volna egyéni vámot kivetni a mintavételbe bevont amerikai gyártókra.

29

A Bizottság válaszbeadványaiban és viszonválaszaiban kinyilvánítja, hogy fenntartás nélkül támogatja a Tanács által benyújtott fellebbezést, és osztja az általa a válaszban előadott érveket. A Bizottság viszonválaszában azonban elöljáróban arra hivatkozik, hogy a Marquis Energy válaszbeadványát olyan személy látta el elektronikus aláírással, aki azt állítja, hogy az athéni (Görögország) és a brüsszeli (Belgium) ügyvédi kamara tagja, ám az ügyvédi tevékenység gyakorlásáról igazolást vagy meghatalmazást nem nyújtottak be, ami – mivel hiánypótlásra nem került sor – elegendő indok az említett beadvány jogilag nemlétezőnek való nyilvánításához.

30

A Marquis Energy a fellebbezést teljes egészében elfogadhatatlannak tartja. Egyrészről arra hivatkozik, hogy a Tanács az első és a második jogalapja keretében anélkül próbál bizonyos ténybeli elemeket alapvetően megkérdőjelezni, hogy közben a bizonyítékok Törvényszék általi elferdítésére hivatkozna. Másrészről úgy érvel, hogy a Tanács a harmadik jogalapja keretében nem fejti ki kellő egyértelműséggel az érveit.

31

A Bíróság elsőként a Marquis Energy által a fellebbezéssel kapcsolatban felhozott elfogadhatatlansági kifogást vizsgálta, másodikként pedig a Tanács által előadott első jogalap arra alapított első részét, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a vitatott rendelet közvetlenül érinti a Marquis Energyt.

32

Elöljáróban azonban meg kell vizsgálni a Bizottság arra vonatkozó állítását, hogy a Marquis Energy válaszbeadványán nem szerepel érvényes aláírás, és ezért mint jogilag nemlétezőt el kell utasítani.

33

A jelen ügyben a Marquis Energy válaszbeadványának eredeti példányát – ahogyan erre a főtanácsnok az indítványának 31. pontjában rámutatott – olyan ügyvéd látta el alakszerű aláírásával, akinek ügyvédi jogállása nem vitatott, és aki a Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében megfelelően benyújtotta egyrészt az arra vonatkozó igazolást, hogy tagállami bíróság előtt jogosult eljárni, másrészt pedig a Marquis Energy nevére szóló, elnöke által aláírt meghatalmazást.

34

A Bizottság állítását ezért mint nyilvánvalóan teljesen megalapozatlant el kell utasítani.

35

Emlékeztetni kell arra, hogy kétségtelen, hogy a tények és bizonyítékok értékelése – e tények és bizonyítékok elferdítésének esetét kivéve – nem minősül jogkérdésnek, amelyet mint ilyet a Bíróságnak fellebbezés keretében felül kellene vizsgálnia. Mindazonáltal, amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, az EUMSZ 256. cikk értelmében a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogi következtetéseknek a felülvizsgálatára (1998. május 28‑iDeere kontra Bizottság ítélet, C‑7/95 P, EU:C:1998:256, 21. pont; 2002. december 10‑iBizottság kontra Camar és Tico ítélet, C‑312/00 P, EU:C:2002:736, 69. pont; 2018. június 28‑iAndres [a fizetésképtelenné vált Heitkamp BauHolding] kontra Bizottság ítélet, C‑203/16 P, EU:C:2018:505, 77. pont).

36

A jelen esetben a Tanács első jogalapjával arra hivatkozik, hogy a Törvényszék kétszeresen is tévesen értelmezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, amikor azt állapította meg, hogy a Marquis Energyt mint a mintavételbe bevont amerikai bietanol‑gyártót a vitatott rendelet egyrészt közvetlenül, másrészt személyében érinti. Ezen első jogalap keretében a Tanács konkrétan azt vitatja, hogy Marquis Energyt a vitatott rendelet által közvetlenül érintettnek lehet tekinteni, mivel lényegében nem exportált közvetlenül bioetanolt az Unióba.

37

A Tanács ezzel tehát kétségbe vonja a Törvényszék által a Tanács ténybeli megállapításaiból levont jogi következtetéseket, vagyis a jelen esetben azt, hogy a Marquis Energy az EUMSZ 263. cikkének negyedik bekezdése értelmében kereshetőségi joggal rendelkezik a vitatott rendelet megtámadására, és ezért a fellebbezést legalábbis ebben a tekintetben elfogadhatónak kell nyilvánítani (lásd ebben az értelemben: 2002. december 10‑iBizottság kontra Camar és Tico ítélet, C‑312/00 P, EU:C:2002:736, 71. pont; 2018. június 28‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑208/16 P, nem tették közzé, EU:C:2018:506, 76. pont; 2018. június 28‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑209/16 P, nem tették közzé, EU:C:2018:507, 74. pont).

38

Ebből következően a fellebbezés első jogalapjára vonatkozóan a Marquis Energy által benyújtott elfogadhatatlansági kifogást – anélkül, hogy a Tanács által felhozott másik két jogalap elfogadhatóságát ebben a szakaszban vizsgálni kellene – el kell utasítani.

39

A Tanács úgy érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 67. pontjában megállapította, hogy a Marquis Energy közvetlen érintettje a vitatott rendeletnek, és ezt a megállapítást egyébként az ítélet 76., 78. és 79. pontjában kifejtettekkel indokolta.

40

A Törvényszék egyébként kimondta, hogy a Marquis Energy közvetlenül érintett, mivel annak a terméknek a gyártója, amelyre az Unióba irányuló exportjára dömpingellenes vámot vetettek ki. A dömpingellenes vám bevezetése a Törvényszék szerint megváltoztatta a bioetanol uniós piaci forgalmazására vonatkozó jogszabályi feltételeket. Az ilyen közvetlen hatályra vonatkozó megállapítás azonban ellentétben áll a Bíróság által a 2015. április 28‑iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítéletben tett megállapítással (C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 44–51. pont). A termékét az Unióban közvetlenül nem értékesítő gyártóként gazdasági szempontból legfeljebb közvetve lehet érintett, mivel versenyhátrányt szenvedhet más olyan bioetanol‑gyártóval szemben, akire nem vetnek ki ilyen vámot.

41

A Tanács szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a dömpingellenes vám megváltoztatta az érintett termék forgalmazására vonatkozó jogszabályi feltételeket, és ezáltal közvetlenül és jelentős mértékben érintette a mintavételbe bevont valamennyi gyártó helyzetét, függetlenül attól, hogy exportőrök‑e. A Törvényszék annak megállapításával, hogy minden gyártó eleve közvetlenül érintett, eltért az általa hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlattól, és így bírói „túlzásba” esett.

42

A Törvényszék tehát azáltal, hogy a Marquis Energy gazdasági helyzetének feltételezett és közvetett megváltozását elegendőnek tartotta, figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt, közvetlen érintettségre vonatkozó feltételt, amely szerint a kereset tárgyát képező intézkedésnek közvetlen hatást kell gyakorolnia az érintett személy jogi helyzetére, és nem hagyhat mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert a végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, kizárólag az uniós szabályozás alapján történik.

43

A Marquis Energy szerint a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a vitatott rendelet közvetlenül érinti.

44

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint – amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 44. pontjában idéz – azon feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező intézkedésnek közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen egyfelől azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől azt, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert a végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, kizárólag az uniós szabályozás alapján történik (lásd különösen: 1998. május 5‑iCompagnie Continentale [France] kontra Bizottság ítélet, C‑391/96 P, EU:C:1998:194, 41. pont; 2016. március 10‑iSolarWorld kontra Bizottság végzés, C‑142/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:163, 22. pont; 2016. április 21‑iMakro autoservicio mayorista és Vestel Iberia kontra Bizottság végzés, C‑264/15 P és C‑265/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:301, 45. pont).

45

A Tanács és a Bizottság – miként erre a főtanácsnok indítványának 38. pontjában rámutat – a Törvényszéknek az első feltételre vonatkozó értékelését kérdőjelezi meg.

46

Az intézmények ugyanis lényegében arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a Marquis Energyt azért érinti közvetlenül a vitatott rendelet, mert az általa gyártott bioetanolból egyes kereskedő/keverékgyártó cégek jelentős mennyiséget exportáltak rendszeresen az Unióba a vizsgálati időszakban, és ezért az uniós piaci jogi helyzetét a dömpingellenes vám bevezetése jelentős mértékben érintette.

47

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletek ugyan jellegüknél és hatályuknál fogva normatív jellegűek, mivel az érintett gazdasági szereplőkre általában alkalmazandók, nem zárható ki, hogy e rendeletek közvetlenül és személyükben érinthetnek egyes gazdasági szereplőket, például bizonyos körülmények között az említett termék gyártóit és exportőreit (lásd ebben az értelemben: 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet, C‑143/14, EU:C:2015:236, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

48

Ezzel kapcsolatban a Bíróság több ízben is kimondta, hogy a dömpingellenes vám kivetéséről szóló jogi aktusok közvetlenül és személyükben érinthetik a szóban forgó termék dömpingjéért a kereskedelmi tevékenységükből származó adatok alapján felelőssé tehető gyártókat és exportőröket. Ez a helyzet áll fenn azon gyártó és exportőr vállalkozások esetében, amelyek bizonyítani tudják, hogy a Bizottság vagy a Tanács aktusaiban megnevezték őket, vagy hogy az előkészítő vizsgálatok érintették őket (lásd ebben az értelemben többek között: 1984. február 21‑iAllied Corporation és társai kontra Bizottság ítélet, 239/82 és 275/82, EU:C:1984:68, 11. és 12. pont; 1987. május 7‑iNTN Toyo Bearing és társai kontra Tanács ítélet, 240/84, EU:C:1987:202, 5. pont).

49

Ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy egy vállalkozás nem tekinthető a dömpingellenes vámot kivető rendelet közvetlen érintettjének pusztán amiatt, hogy olyan terméket gyárt, amelyre dömpingellenes vámot vetnek ki, mivel e tekintetben az exportálói minőségnek van alapvető jelentősége. A jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szövegéből ugyanis kitűnik, hogy a dömpingellenes vámot bevezető rendeletek többek között amiatt érintik közvetlenül a szóban forgó áru egyes gyártóit és exportőreit, hogy azok dömpingmagatartásért tehetők felelőssé. Az olyan gyártó azonban, aki nem exportálja termékét az uniós piacra, csak a nemzeti piacon értékesíti, nem tehető felelőssé dömpingmagatartásért.

50

Következésképpen, ahogyan erre a főtanácsnok az indítványának 57. pontjában rámutatott, pusztán abból a körülményből, hogy egy termék az uniós piacon – akár jelentős mennyiségben – megtalálható, még nem lehet megállapítani, hogy ha erre a termékre dömpingellenes vámot vetnek ki, akkor a termék gyártóját ez a vám a jogi helyzete tekintetében közvetlenül érinti.

51

Márpedig a jelen esetben – ahogyan ez a vitatott rendelet (12) és (63) preambulumbekezdéséből kitűnik, és ahogyan ezt a Törvényszék a megtámadott ítélet 57. pontjában megállapította – a mintavételbe bevont amerikai gyártók, köztük a Marquis Energy, nem exportálták közvetlenül a termékeiket az uniós piacra a vizsgálati időszakban. Ennélfogva – ahogyan ez a vitatott rendelet (64) és (76) preambulumbekezdéséből kitűnik, és ahogyan ezt a Törvényszék a megtámadott ítélet 69–74. pontjában megállapította – nem tehetők felelőssé dömpingellenes magatartásért, és nem állapítható meg velük szemben egyéni dömpingkülönbözet.

52

Mivel az említett gyártók, köztük a Marquis Energy, nem exportálták közvetlenül a termékeiket az uniós piacra, és a vitatott rendelet végül nem nevesítette őket exportőrként, ezért a dömpingmagatartás fennállására vonatkozó megállapítások nem érintették őket közvetlenül, és a vagyonuk szempontjából sem voltak közvetlenül érintve, mivel a termékeikre nem vetettek ki közvetlenül dömpingellenes vámot.

53

Kétségtelen, hogy az intézmények jogi aktusai nevesítették az amerikai bioetanol‑gyártókat, köztük a Marquis Energyt, mert a Bizottság eredetileg felvette őket az amerikai gyártó‑exportőrök mintájába. Ez a körülmény, amelyre végső soron a Törvényszék is rámutat a megtámadott ítélet 81. pontjában, amely a Marquis Energy személyében való érintettségét elemzi, azonban nem elegendő azon következtetés levonásához, hogy a Marquis Energyt a vitatott rendelet közvetlenül érinti.

54

A jelen ítélet 48. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy csak azok a dömpingellenes vámmal sújtott terméket „gyártó és exportáló vállalkozások” tekinthetők a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet közvetlen érintettjeinek, amelyek felelőssé tehetők a dömpingmagatartásért, és amelyek bizonyítani tudják, hogy az intézmények jogi aktusaiban nevesítették őket.

55

Márpedig – ahogyan ez a jelen ítélet 51. pontjában is szerepel – nem vitatott, hogy a Marquis Energy nem exportálta bioetanol‑termékeit közvetlenül az uniós piacra.

56

Bár igaz, hogy a vitatott rendelet kedvezőtlen versenyhelyzetet teremthet az amerikai bioetanol‑gyártók, így a Marquis Energy számára, ez a körülmény – feltéve, hogy igaznak bizonyul – önmagában véve még nem elegendő annak megállapításához, hogy az e rendeletben foglalt rendelkezések e társaság jogi helyzetét érintik, és ezáltal a társaságot is közvetlenül érintik (lásd ebben az értelemben: 2015. április 28‑iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 37. pont; 2015. szeptember 17‑iConfederazione Cooperative Italiane és társai kontra Anicav és társai ítélet, C‑455/13 P, C‑457/13 P és C‑460/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:616, 49. pont).

57

A Törvényszék ezért tévesen állapította meg, hogy a Marquis Energyt közvetlenül érinti a vitatott rendelet. Következésképpen a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni anélkül, hogy a fellebbezés többi jogalapját vizsgálni kellene.

58

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén a Bíróság az ügyet visszautalhatja határozathozatalra a Törvényszékhez, vagy ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti.

59

A jelen ügyben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy minden olyan információval rendelkezik, amely szükséges ahhoz, hogy maga határozzon a Marquis Energy által a Törvényszékhez benyújtott kereset elfogadhatóságáról.

60

A jelen esetben a Marquis Energy annak bizonyítására, hogy a vitatott rendelet közvetlenül érintette, egyrészt arra hivatkozik, hogy a rendelet gyártó‑exportőrként nevesítette és szerepelt a gyártó‑exportőri mintában, másrészt hogy a dömpingellenes vámot alkalmazni fogják a jövőbeni exportjaira.

61

Azonban – amint ez a jelen ítélet 44–57. pontjából is kitűnik – az ilyen bizonyítékok nem elegendők annak megállapításához, hogy a vitatott rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érinti a Marquis Energyt.

62

Ennélfogva, miután emlékeztettünk arra, hogy a Marquis Energynek azon két együttes feltétel fennállását kellett bizonyítania, hogy a vitatott rendelet nemcsak személyében, hanem közvetlenül is érinti (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 76. pont; 2018. március 13‑iIndustrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C‑244/16 P, EU:C:2018:177, 93. pont), helyt kell adni a Tanács által emelt elfogadhatatlansági kifogásnak, és a vitatott rendelet megsemmisítése iránti keresetet, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani.

63

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, vagy ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

64

E szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése szerint – amely ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

65

Mivel a Marquis Energy pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül a Tanács részéről a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére is. Egyébiránt, mivel a Marquis Energy által a Törvényszékhez benyújtott keresetet teljes egészében elutasították, kötelezni kell a saját költségein felül a Tanács részéről az elsőfokú eljárásban felmerült költségek viselésére is.

66

A Bíróság eljárási szabályzata 140. cikkének (1) bekezdése – amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is – előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

67

A Bizottság maga viseli mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: