1

Fellebbezésével az Európai Unió Tanácsa az Európai Unió Törvényszéke azon 2016. június 9‑i Growth Energy és a Renewable Fuels Association kontra Tanács ítéletének (T‑276/13, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2016:340) hatályon kívül helyezését kéri, amellyel a Törvényszék egyrészt elfogadhatónak nyilvánította a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által az Amerikai Egyesült Államokból származó bioetanol behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2013. február 18‑i 157/2013/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (HL 2013. L 49., 10. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) szemben benyújtott keresetet, másrészt pedig ezt a rendeletet a Growth Energy, valamint a Renewable Fuels Association szervezetek tagjának minősülő Patriot Renewable Fuels LLC‑t, a Plymouth Energy Company LLC‑t, a POET LLC‑t és a Platinum Ethanol LLC‑t érintő részében megsemmisítette.

2

Csatlakozó fellebbezésével a Growth Energy és a Renewable Fuels Association azt kéri, hogy a Bíróság egyrészt helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben csak korlátozottan ismerte el az általuk benyújtott kereset elfogadhatóságát, másrészt a vitatott rendeletet az őket érintő részében semmisítse meg, vagy másodlagosan az általuk előterjesztett jogalapokról történő határozathozatal céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé.

3

A jogvita előzményeit a Törvényszék a megtámadott ítélet 1–18. pontjában ismertette, és a jelen eljárás szempontjából azok a következőképpen foglalhatók össze.

4

Az ePure, de Europese Producenten Unie van Hernieuwbare Ethanol (európai bioetanol‑gyártók szövetsége) által 2011. október 12‑én benyújtott panaszt követően az Európai Bizottság 2011. november 25‑én az Amerikai Egyesült Államokból származó bioetanol behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítést tett közzé (HL 2011. C 345., 7. o.), amelyben bejelentette a mintavételi módszer alkalmazására irányuló szándékát az Amerikai Egyesült Államok ezen eljárás keretében indított vizsgálatban (a továbbiakban: vizsgálat) való részvételre felkért, exportáló gyártóinak kiválasztása érdekében.

5

2012. január 16‑án a Bizottság öt társaságot – amelyek a Growth Energy és a Renewable Fuels Association tagjai, nevezetesen a Marquis Energy, a Patriot Renewable Fuels, a Plymouth Energy Company, a POET és a Platinum Ethanol – értesített arról, hogy felvette őket a gyártó‑exportőri mintába.

6

2012. augusztus 24‑én a Bizottság megküldte a Growth Energynek és a Renewable Fuels Associationnek az előzetes nyilvánosságra hozatali dokumentumot, amelyben bejelentette, hogy ideiglenes intézkedések meghozatala nélkül folytatja a vizsgálatot, és azt a kereskedő/keverékgyártó cégekre is kiterjeszti. Ebben a dokumentumban az állt, hogy ebben a szakaszban nem lehet megítélni, hogy az Egyesült Államokból származó bioetanol‑export dömpingáron történt‑e, mivel a mintavételbe bevont gyártók nem tesznek különbséget a belföldi értékesítés és az exportértékesítés között, és valamennyi eladás olyan, amerikai egyesült államokbeli független kereskedő/keverékgyártó cégek felé irányul, akik a bioetanolt ezt követően benzinnel keverik, és azt újra értékesítik.

7

2012. december 6‑án a Bizottság megküldte a Growth Energy és a Renewable Fuels Association részére a végleges információs dokumentumot, amelyben a független kereskedő/keverékgyártó cégek adatai alapján megvizsgálta, hogy olyan dömpingről van‑e szó, amely kárt okoz az európai uniós gazdasági ágazatnak, és országos szinten hároméves időtartamra 9,6%‑os mértékű végleges intézkedések elrendelését helyezte kilátásba.

8

2013. február 18‑án a Tanács az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező, dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o.; helyesbítések: HL 2010. L 7., 22. o.; HL 2016. L 44., 20. o.; a továbbiakban: dömpingellenes alaprendelet) alapján elfogadta a vitatott rendeletet, amely országos szinten 9,5%‑os mértékű dömpingellenes vámot vetett ki ötéves időtartamra az „üzemanyag‑felhasználású etanolnak” is nevezett bioetanolra.

9

A megtámadott ítélet 16. pontja szerint a vitatott rendelet (12)–(16) preambulumbekezdésében a Tanács megállapította, hogy a vizsgálat azt mutatta ki, hogy a mintavételbe bevont gyártók egyike sem exportált bioetanolt az uniós piacra, valamint hogy az érintett terméket nem az amerikai bioetanol‑gyártók, hanem a kereskedő/keverékgyártó cégek exportálták az Unióba, így a vizsgálat megfelelő lefolytatása érdekében a Tanács a közreműködést elfogadó két kereskedő/keverékgyártó adataira támaszkodott.

10

A megtámadott ítélet 17. pontjában az is szerepel, hogy a Tanács a vitatott rendelet (62)–(64) preambulumbekezdésében kifejtette, hogy országos dömpingkülönbözet megállapítását találta célszerűnek, mivel a bioetanol iparágazatának szerkezete, illetve az érintett termék előállításának, valamint az amerikai és az uniós piacon történő értékesítésének módja miatt az amerikai gyártók tekintetében nem lehet egyéni dömpingkülönbözeteket megállapítani.

11

A Törvényszék Hivatalához 2013. május 15‑én benyújtott keresetlevelével a Growth Energy és a Renewable Fuels Association a vitatott rendelet megsemmisítésére irányuló keresetet terjesztett elő.

12

A Törvényszék, miután részben elismerte a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által benyújtott kereset elfogadhatóságát, helyt adott az első jogalap arra alapított második részének, hogy a Tanács megsértette a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdését, és ebből következően megsemmisítette a vitatott rendeletet azon részében, amely a két egyesület tagságához tartozó, mintavételbe bevont öt amerikai gyártó közül négyre vonatkozott.

13

A megtámadott ítélet 42–162. pontjában megvizsgálta a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által benyújtott kereset elfogadhatóságát, ezt követően az őket mint egyesületeket a kereset benyújtására vonatkozóan megillető jog feltételeit, majd a kereshetőségi jogukat, végül az eljáráshoz fűződő érdeküket.

14

A Törvényszék ezért elsőként, a megtámadott ítélet 45–64. pontjában, az egyesületeket a kereset benyújtására vonatkozóan megillető jog feltételeit vizsgálta, melynek során először arra emlékeztetett, hogy ez a jog a Growth Energyt és a Renewable Fuels Associationt mint az amerikai bioetanol‑gyártók érdekeit képviselő egyesületeket csak három esetben illeti meg, nevezetesen akkor, ha ezt jogszabályi rendelkezés kifejezetten előírja, ha az általuk képviselt vállalkozások vagy azok bármelyike maga is bír egyéni kereshetőségi joggal, vagy ha azok maguk is hivatkozhatnak saját érdekre.

15

A megtámadott ítélet 47. és 48. pontjában mindenekelőtt azt állapította meg, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association nem hivatkozhat az első esetre, mivel nem neveztek meg olyan jogszabályi rendelkezést, amely kereset benyújtásához való, különös jogot állapítana meg számukra, és az ügy irataiból sem állapítható meg, hogy létezne ilyen rendelkezés.

16

A második esetet illetően ezt követően a megtámadott ítélet 50. pontjában a Growth Energy és a Renewable Fuels Association tagságába tartozó gazdasági szereplőket négy kategóriára osztotta.

17

E tekintetben először is a Törvényszék a megtámadott ítélet 51. pontjában mint elfogadhatatlant elutasította a két egyesület által benyújtott keresetet amiatt, hogy azt a Marquis Energy nevében terjesztették elő, holott ez utóbbi társaság saját keresetet nyújtott be, amelyet T‑277/13. számon vettek nyilvántartásba.

18

Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 52–55. pontjában mint elfogadhatatlant amiatt utasította el a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által benyújtott keresetet, hogy azt a Murex és CHS nevű két bioetanol‑kereskedő/keverékgyártó nevében nyújtották be, mivel ezek csak az egyesületek szavazati joggal nem rendelkező, „társult” tagjainak minősülnek. Úgy ítélte meg, hogy az említett egyesületek általi esetleges képviselet során ez a két társaság nem érvényesítheti érdekeit, és ezért az egyesületek nem bírnak kereshetőségi joggal.

19

Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 56. pontjában ismertette, hogy meg kell vizsgálnia, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által benyújtott kereset elfogadható‑e egyrészt azon részében, amelyben a Marquis Energyn kívüli, mintavételbe bevont négy gyártót képviselik, másrészt azon részében, amelyben az összes olyan tagot képviselik, amelyek nem azonosak a mintavételbe bevont négy gyártóval, a Marquis Energyvel vagy a Murex és CHS kereskedő/keverékgyártó cégekkel.

20

Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 63. pontjában ismertette, hogy a harmadik eset kapcsán meg kell vizsgálnia, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association, mint olyan egyesület, amely részt vett a dömpingellenes eljárásban, rendelkezik‑e saját érdekkel.

21

A Törvényszék második lépésként a megtámadott ítélet 64–154. pontjában a Growth Energy és a Renewable Fuels Association kereshetőségi jogát vizsgálta, ezután azt, hogy rendelkeznek‑e egyéni kereshetőségi joggal, majd azt, hogy a mintavételbe bevont amerikai gyártók képviselőjeként rendelkeznek‑e kereshetőségi joggal, végül pedig, hogy a mintavételbe bevont amerikai gyártókon kívüli többi tagjuk képviselőjeként rendelkeznek‑e kereshetőségi joggal.

22

A Törvényszék elsőként, a megtámadott ítélet 77–87. pontjában azt állapította meg, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association a harmadik eset alapján rendelkezik saját nevében kereshetőségi joggal a dömpingellenes alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdésében, 19. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint 20. cikkének (2), (4) és (5) bekezdésében az egyesületek számára biztosított eljárási garanciák miatt, de csak a tizedik jogalapjuk keretében hivatkozott eljárási jogaik védelme érdekében.

23

A Törvényszék másodikként, a megtámadott ítélet 90–150. pontjában azt állapította meg, hogy a mintavételbe bevont amerikai gyártókat megilleti a vitatott rendelettel szembeni kereshetőségi jog, következésképpen elfogadhatónak nyilvánította a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által e gyártók érdekeinek képviselőjeként benyújtott keresetet.

24

Először is, a megtámadott ítélet 92–104. pontjában megállapította, hogy a mintavételbe bevont amerikai gyártókat közvetlenül érinti a vitatott rendelet, és ezért az említett ítélet 105–118. pontjában elutasította a Tanács és a Bizottság által előadott, ezzel ellentétes érveket.

25

A mintavételbe bevont amerikai gyártók közvetlen érintettségére irányuló vizsgálata keretében a megtámadott ítélet 92. pontjában mindenekelőtt arra vonatkozó ítélkezési gyakorlatára emlékeztetett, hogy azt a társaságot, amelynek termékeit dömpingellenes vám sújtja, közvetlenül érinti a dömpingellenes vámot kivető rendelet, mivel arra kötelezi a tagállamok vámhatóságait, hogy beszedjék a kivetett vámot, és nem hagy számukra semmilyen mérlegelési mozgásteret.

26

Ezt követően a Törvényszék a megtámadott ítélet 93–104. pontjában megállapította, hogy a vitatott rendelettel bevezetett dömpingellenes vám közvetlenül érinti a mintavételbe bevont amerikai gyártókat, mivel azok olyan termék gyártói, amelyet a vitatott rendelet hatálybalépését követően az Unióba történő importálásakor dömpingellenes vámmal sújtottak.

27

A Törvényszék e tekintetben a megtámadott ítélet 93–97. pontjában a bioetanol piacának Tanács szerinti működésére vonatkozó négy megállapításra támaszkodott, a Tanács pedig a vitatott rendeletben úgy ítélte meg, hogy a mintavételbe bevont négy amerikai gyártótól származó bioetanolból a vizsgálati időszakban jelentős mennyiséget exportáltak rendszeresen az Unióba.

28

Végül a Törvényszék a megtámadott ítélet 105–118. pontjában megcáfolta a Tanács és Bizottság által felhozott egyes érveket. E tekintetben a megtámadott ítélet 114. pontjában többek között arra mutatott rá, hogy még ha a kereskedő/keverékgyártó cégek is fizetik a dömpingellenes vámot, és bizonyítást nyert, hogy oly módon szakadt meg a bioetanol kereskedelmi lánca, hogy ezek a kereskedő/keverékgyártó cégek nem tudják áthárítani a dömpingellenes vámot a gyártókra, a dömpingellenes vám kivetése akkor is megváltoztatja azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek között a mintavételbe bevont gyártók által gyártott bioetanolt az uniós piacon forgalmazzák, és ezáltal az említett gyártók belső piaci jogi helyzete mindenképpen közvetlenül és jelentős mértékben érintett.

29

Másodszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 119–130. pontjában megállapította, hogy a mintavételbe bevont gyártókat a vitatott rendelet személyükben érinti, és az említett ítélet 131–145. pontjában elutasította a Tanács és a Bizottság által előadott, ezzel ellentétes érveket.

30

Harmadszor, a Törvényszék a megtámadott ítélet 151–153. pontjában kimondta, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által benyújtott kereset elfogadhatatlan abban a részében, amelyben a keresetet az egyesületeknek a mintavételbe bevont négy amerikai gyártón kívüli valamennyi más tagjai nevében nyújtották be, kivéve ha az említett egyesületek annak megállapítását lehetővé tevő bizonyítékokat terjesztettek elő, hogy a vitatott rendelet közvetlenül érinti a tagjaikat.

31

A Törvényszék harmadik lépésként a Growth Energy és a Renewable Fuels Association eljáráshoz fűződő érdekét vizsgálta. A megtámadott ítélet 155–160. pontjában elutasította a Bizottság arra vonatkozó érvét, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association nem rendelkezik a vitatott rendelet megtámadásához fűződő, létrejött és fennálló érdekkel, mivel a tagjaik nem exportáltak bioetanolt az Unióba a vizsgálati időszakban, illetve a szóban forgó kereset benyújtásának időpontjában nem kezdtek ilyen tevékenységbe.

32

E tekintetben a megtámadott ítélet 157. pontjában rámutatott, hogy bár a Bizottság mint egyszerű beavatkozó fél nem jogosult arra, hogy az eljáráshoz fűződő érdek hiányára alapított elfogadhatatlansági kifogást terjesszen elő, a Törvényszéknek azonban hivatalból meg kell ezt vizsgálnia. A jelen ügyben a Törvényszék egyrészt azt állapította meg, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association egyesületeknek fennáll az eljáráshoz fűződő érdeke amiatt, hogy a vitatott rendelettel kivetett, a mintavételbe bevont négy amerikai gyártó által előállított bioetanol Unióba történő behozatalát sújtó dömpingellenes vám megszüntetéséből az említett gyártóknak előnye származik. Másrészt azt állapította meg, hogy a két egyesületnek fennáll az eljáráshoz fűződő érdeke a saját eljárási jogaik megsértésével kapcsolatban.

33

A Törvényszék a kereset elfogadhatóságára vonatkozó elemzését a megtámadott ítélet 161. és 162. pontjában a következőkkel zárta:

34

A fellebbezés keretében a Tanács elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság:

35

A Tanács másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság:

36

Válaszbeadványában a Bizottság elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság:

37

A Bizottság másodlagosan azt kéri, hogy a Bíróság:

38

Válaszbeadványában a Growth Energy és a Renewable Fuels Association azt kéri, hogy a Bíróság:

39

Csatlakozó fellebbezésével a Growth Energy és a Renewable Fuels Association elsődlegesen azt kéri, hogy a Bíróság:

40

Másodlagosan, és abban az esetben, ha a Bíróság úgy véli, hogy a jogvitát nem bírálták el, a Growth Energy és a Renewable Fuels Association azt kéri, hogy a Bíróság:

41

Válaszbeadványában a Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

42

Válaszbeadványában a Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

43

Fellebbezése keretében a Tanács három jogalapra hivatkozik. Az első jogalapot az EUMSZ 263. cikk és a vonatkozó ítélkezési gyakorlat Törvényszék általi téves értelmezésére, valamint a megtámadott ítélet indokolásának hiányára alapítja. A második jogalapot arra alapítja, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte a dömpingellenes alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdését. A harmadik jogalapot arra alapítja, hogy a Törvényszék tévesen állapította meg azt, hogy kivihetetlen lett volna egyéni vámot kivetni a mintavételbe bevont amerikai gyártókra.

44

A Bizottság a Tanácsot támogató beadványaiban kinyilvánítja, hogy fenntartás nélkül támogatja a Tanács által benyújtott fellebbezést, és osztja az általa a válaszban előadott érveket. Felhoz azonban egy olyan jogalapot is, amelyet a Tanács nem terjesztett elő, de amellyel kapcsolatban a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a Bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia. Úgy érvel, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által benyújtott keresetet elfogadhatatlannak kellett volna minősíteni, mivel a tagjaik kereskedelmi érdekeinek védelme nem tartozik az egyesületek alapszabályában meghatározott célok körébe.

45

A Growth Energy és a Renewable Fuels Association a fellebbezést teljes egészében elfogadhatatlannak tartja. Egyrészről arra hivatkoznak, hogy a Tanács az első és a második jogalapja keretében anélkül próbál bizonyos ténybeli elemeket alapvetően megkérdőjelezni, hogy közben a bizonyítékok Törvényszék általi elferdítésére hivatkozna. Másrészről úgy érvelnek, hogy a Tanács a harmadik jogalapja keretében nem fejti ki kellő egyértelműséggel az érveit.

46

A Bíróság mindenekelőtt a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által a fellebbezéssel kapcsolatban felhozott elfogadhatatlansági kifogást vizsgálta, ezután a Bizottság által a Tanács támogatása végett benyújtott beadványában felhozott, arra alapított jogalapot, hogy a Tanács tévesen alkalmazta a jogot, amikor elfogadhatónak nyilvánította a Growth Energy és a Renewable Fuels Association keresetét, végül pedig a Tanács első, a két egyesület kereshetőségi jogának vitatására irányuló fellebbezési jogalapját, konkrétan az első jogalap arra alapított első részét, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a vitatott rendelet közvetlenül érinti a mintavételbe bevont négy amerikai bioetanol‑gyártót, következésképpen a Growth Energyt és a Renewable Fuels Associationt.

47

Emlékeztetni kell arra, hogy kétségtelen, hogy a tények és bizonyítékok értékelése – feltéve, hogy nem e tények és bizonyítékok elferdítéséről van szó – nem minősül a fellebbezés keretében a Bíróság felülvizsgálata alá tartozó jogkérdésnek. Mindazonáltal, amint a Törvényszék megállapította vagy értékelte a tényállást, az EUMSZ 256. cikk értelmében a Bíróság hatáskörrel rendelkezik a tények jogi minősítésének és az abból a Törvényszék által levont jogi következtetéseknek a felülvizsgálatára (1998. május 28‑iDeere kontra Bizottság ítélet, C‑7/95 P, EU:C:1998:256, 21. pont; 2002. december 10‑iBizottság kontra Camar és Tico ítélet, C‑312/00 P, EU:C:2002:736, 69. pont; 2018. június 28‑iAndres [a fizetésképtelenné vált Heitkamp BauHolding] kontra Bizottság ítélet, C‑203/16 P, EU:C:2018:505, 77. pont).

48

A jelen esetben a Tanács első jogalapjával arra hivatkozik, hogy a Törvényszék kétszeresen is tévesen értelmezte az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését, amikor azt állapította meg, hogy a Growth Energyt és a Renewable Fuels Associationt mint a mintavételbe bevont négy amerikai bietanol‑gyártó képviselőit a vitatott rendelet egyrészt közvetlenül, másrészt személyükben érinti. Ezen első jogalap keretében a Tanács konkrétan azt vitatja, hogy ezeket a gyártókat a vitatott rendelet által közvetlenül érintettnek lehet tekinteni, mivel lényegében nem exportáltak közvetlenül bioetanolt az Unióba.

49

A Tanács ezzel tehát kétségbe vonja a Törvényszék által a Tanács ténybeli megállapításaiból levont jogi következtetéseket, vagyis a jelen esetben azt, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association az EUMSZ 263. cikkének negyedik bekezdése értelmében kereshetőségi joggal rendelkezik a vitatott rendelet megtámadására, és ezért a fellebbezést legalábbis ebben a tekintetben elfogadhatónak kell nyilvánítani (lásd ebben az értelemben: 2002. december 10‑iBizottság kontra Camar és Tico ítélet, C‑312/00 P, EU:C:2002:736, 71. pont; 2018. június 28‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑208/16 P, nem tették közzé, EU:C:2018:506, 76. pont; 2018. június 28‑iNémetország kontra Bizottság ítélet, C‑209/16 P, nem tették közzé, EU:C:2018:507, 74. pont).

50

Ebből következően a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által a fellebbezés első jogalapjára vonatkozóan benyújtott elfogadhatatlansági kifogást – anélkül, hogy a Tanács által felhozott másik két jogalap elfogadhatóságát ebben a szakaszban vizsgálni kellene – el kell utasítani.

51

A Bizottság úgy érvel, hogy a Törvényszéknek mint elfogadhatatlant el kellett volna utasítania a Growth Energy és a Renewable Fuels Association keresetét, mivel e két egyesület számára az alapszabályuk lényegében nem teszi lehetővé egy adott ágazat, illetve az egyesületi tagok kereskedelmi érdekeinek védelmét. A Bíróság egyébként ezt az érvet köteles hivatalból vizsgálni.

52

A Bizottság szerint a Törvényszék azáltal, hogy a Growth Energyt és a Renewable Fuels Associationt a megtámadott ítélet 1. pontjában „az amerikai bioetanol‑gyártókat képviselő egyesületek[nek]”, a megtámadott ítélet 42. pontjában pedig „az amerikai bioetanol‑ipar érdekeit képviselő egyesületek[nek]” nevezte, elferdítette a tényeket. A két egyesület ugyanis a District of Columbia Non‑profit Corporation Act (Columbia kerületnek a nonprofit szervezetekről szóló törvénye) által létrehozott nonprofit szervezetként nem végezhet egy adott ágazat, illetve a tagjai kereskedelmi érdekeinek képviseletére irányuló tevékenységet.

53

Egy ilyen tevékenység ezenkívül összeegyeztethetetlen lenne a Growth Energy sajátos céljával, amely „az etanol mint megújuló, tiszta és fenntartható energiaforrás támogatására” irányul, valamint Renewable Fuels Association céljával, amely „a fenntartható és versenyképes megújuló üzemanyagok belföldi iparának fejlesztésére, ösztönzésére és támogatására” irányul. Ezenkívül a Growth Energy és a Renewable Fuels Association egyáltalán nem próbált arra hivatkozni, hogy az általuk benyújtott kereset az alapszabályuk szerinti célok körébe tartozik, a Törvényszék pedig éppen ellenkezőleg, a megtámadott ítélet 75. pontjában azt állapította meg, hogy a keresetük „az amerikai etanolipar védelmére” irányul.

54

A Growth Energy és a Renewable Fuels Association úgy érvel, hogy az a tény, hogy a tevékenységük nonprofit célra irányul, még nem jelenti azt, hogy nem védhetik egy adott ágazat, illetve a tagjaik kereskedelmi érdekeit, hanem egyszerűen csak azt jelenti, hogy tevékenységükből nem szerezhetnek nyereséget, és nem fizethetnek osztalékot a részvényeseiknek. Azt is hozzáfűzik, hogy a Bizottság önkényesen állapította meg azt, hogy a Renewable Fuels Association egyesületi célja nemzeti szintre korlátozódik, és kizárja a tagjai harmadik országokban történő kereskedelmi érdekképviseletét. A nemzeti ipar fejlesztése ugyanis az ipar növekedésével is összefügg, amelynek az export is részét képezi, és ezért a vitatott rendelet – mivel az említett ipar versenyképességét érinti – az egyesület feladatkörébe tartozik.

55

Egyébként pedig a Bizottság mint a fellebbezésben részt vevő „másik fél” nem hivatkozhat az eljárás ezen szakaszában az ezzel kapcsolatos bizonyítékok – Tanács által nem hivatkozott – elferdítésére, és nem állíthatja azt, hogy a Törvényszéknek az egyesület céljaira vonatkozó megállapításai valójában korlátozottabb érvényűek. A Bizottságnak a Bíróság eljárási szabályzatának 178. cikke alapján csatlakozó fellebbezést kellett volna benyújtania.

56

A Bíróság eljárási szabályzatának 174. cikke értelmében a válaszbeadványban foglalt kérelmeknek a fellebbezésnek egészben vagy részben történő helyt adására vagy a fellebbezés egészben vagy részben történő elutasítására kell irányulniuk. Egyebekben e szabályzat 172. és 176. cikkének megfelelően a válaszbeadvány benyújtására feljogosított felek külön iratban, a válaszbeadványtól elkülönítve csatlakozó fellebbezést nyújthatnak be, amelynek az említett szabályzat 178. cikkének (1) bekezdése, valamint a (3) bekezdésének második mondata szerint olyan jogalapok és érvek alapján kell a megtámadott ítélet egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére irányulnia, amelyek különböznek a válaszbeadványban felhozott jogalapoktól és érvektől.

57

Ezen együttesen értelmezett rendelkezésekből kitűnik, hogy a válaszbeadvány nem irányulhat arra, hogy a fellebbezésben felhozottaktól eltérő és önálló indokok alapján kérje a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezését, mivel ilyen indokokat csak csatlakozó fellebbezés keretében lehet felhozni (2016. november 10‑iDTS Distribuidora de Televisión Digital kontra Bizottság ítélet, C‑449/14 P, EU:C:2016:848, 99–101. pont; 2017. május 30‑iSafa Nicu Sepahan kontra Tanács ítélet, C‑45/15 P, EU:C:2017:402, 20. pont).

58

A jelen ügyben – ahogyan erre a főtanácsnok indítványának 45. és 46. pontjában rámutat – a Bizottság lényegében olyan, a Tanács által nem említett jogalapra hivatkozik, amely szerint a Törvényszék elferdítette a tényeket, amikor azt állapította meg, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association alapszabályánál fogva jogosult volt a bioetanol‑ágazat, illetve tagjaik kereskedelmi érdekeinek védelmére, és amely jogalap ennélfogva olyan, a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló, eltérő és önálló indoknak minősül, amelyet csak csatlakozó fellebbezés keretében lehet felhozni.

59

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint azonban a Bíróságnak, amelyhez az alapokmányának 56. cikke alapján fellebbezést nyújtanak be, szükség szerint hivatalból döntenie kell az EUMSZ 263. cikkben foglalt elfogadhatósági feltételek megsértésére alapított imperatív jogalapról (2004. április 29‑iOlaszország kontra Bizottság ítélet, C‑298/00 P, EU:C:2004:240, 35. pont; 2010. április 15‑iMakhteshim‑Agan Holding és társai kontra Bizottság végzés, C‑517/08 P, nem tették közzé, EU:C:2010:190, 54. pont; 2017. december 7‑iEurallumina kontra Bizottság végzés, C‑323/16 P, nem tették közzé, EU:C:2017:952, 31. pont).

60

A Bizottság által felhozott jogalapnak azonban nem adható hely.

61

Egyrészt ugyanis az, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association nem törekszik nyereségszerzésre, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne láthatnák el az általuk képviselt jogi személyek közös érdekeinek bíróság előtti védelmét. A Bizottság mindenesetre nem bizonyította és nem is állította azt, hogy az egyesületeknek nincs perbeli jogképessége.

62

Másrészt a Bizottság állításával ellentétben egyáltalán nem nyilvánvaló, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association egyesületi célja nem teszi lehetővé számukra, hogy biztosítsák tagjaik kereskedelmi érdekeinek harmadik országokban való védelmét. Mindkét egyesület alapszabályban meghatározott célja – ahogyan erre indítványának 51. pontjában a főtanácsnok is rámutatott – elég tág értelemben van megfogalmazva ahhoz, hogy e cél körébe az egyesületek tagjainak a kereskedelempolitikai védintézkedésekkel szembeni, bíróság előtti védelme is beletartozzon.

63

Ennélfogva a Bizottság önálló jogalapját mint jogilag nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani.

64

A Tanács úgy érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 104. pontjában megállapította, hogy a mintavételbe bevont négy amerikai bioetanol‑gyártó közvetlen érintettje a vitatott rendeletnek, és ezt a megállapítást egyébként az ítélet 114., 116. és 117. pontjában kifejtettekkel indokolta.

65

A Törvényszék egyébként kimondta, hogy ez a négy gyártó közvetlenül érintett, mivel annak a terméknek a gyártói, amelyre az Unióba irányuló exportja során dömpingellenes vámot vetettek ki. A dömpingellenes vám bevezetése a Törvényszék szerint megváltoztatta a bioetanol uniós piaci forgalmazására vonatkozó jogszabályi feltételeket. Az ilyen közvetlen hatályra vonatkozó megállapítás azonban ellentétben áll a Bíróság által a 2015. április 28‑iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítéletében tett megállapítással (C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 44–51. pont). A terméküket az Unióban közvetlenül nem értékesítő gyártókként gazdasági szempontból legfeljebb közvetve lehetnek érintettek, mivel versenyhátrányt szenvedhetnek más olyan bioetanol‑gyártóval szemben, akire nem vetnek ki ilyen vámot.

66

A Tanács szerint a Törvényszék tévesen állapította meg, hogy a dömpingellenes vám megváltoztatta az érintett termék forgalmazására vonatkozó jogszabályi feltételeket, és ezáltal közvetlenül és jelentős mértékben érintette a mintavételbe bevont valamennyi gyártó helyzetét, függetlenül attól, hogy azok exportőrök‑e. A Törvényszék annak megállapításával, hogy minden gyártó eleve közvetlenül érintett, eltért az általa hivatkozott állandó ítélkezési gyakorlattól, és így bírói „túlzásba” esett.

67

A Törvényszék tehát azáltal, hogy a mintavételbe bevont négy gyártó gazdasági helyzetének feltételezett és közvetett megváltozását elegendőnek tartotta, figyelmen kívül hagyta az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében foglalt, közvetlen érintettségre vonatkozó feltételt, amely szerint a kereset tárgyát képező intézkedésnek közvetlen hatást kell gyakorolnia az érintett személy jogi helyzetére, és nem hagyhat mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert a végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, kizárólag az uniós szabályozás alapján történik.

68

A Growth Energy és a Renewable Fuels Association szerint a Törvényszék nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a vitatott rendelet közvetlenül érinti őket.

69

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint – amelyet a Törvényszék a megtámadott ítélet 67. pontjában idéz – azon feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező intézkedésnek közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két együttes feltétel teljesülését követeli meg, nevezetesen egyfelől azt, hogy a vitatott intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, másfelől azt, hogy ne hagyjon mérlegelési jogkört az intézkedés végrehajtására kötelezett címzettek számára, mert a végrehajtása tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, kizárólag az uniós szabályozás alapján történik (lásd különösen: 1998. május 5‑iCompagnie Continentale [France] kontra Bizottság ítélet, C‑391/96 P, EU:C:1998:194, 41. pont; 2016. március 10‑iSolarWorld kontra Bizottság végzés, C‑142/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:163, 22. pont; 2016. április 21‑iMakro autoservicio mayorista és Vestel Iberia kontra Bizottság végzés, C‑264/15 P és C‑265/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:301, 45. pont).

70

A Tanács és a Bizottság – miként erre a főtanácsnok indítványának 58. pontjában rámutat – a Törvényszéknek az első feltételre vonatkozó értékelését kérdőjelezi meg.

71

Az intézmények ugyanis lényegében arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a mintavételbe bevont amerikai gyártókat azért érinti közvetlenül a vitatott rendelet, mert az általuk gyártott bioetanolból egyes kereskedő/keverékgyártó cégek jelentős mennyiséget exportáltak rendszeresen az Unióba a vizsgálati időszakban, és ezért az uniós piaci jogi helyzetüket a dömpingellenes vám bevezetése jelentős mértékben érintette.

72

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendeletek ugyan jellegüknél és hatályuknál fogva normatív jellegűek, mivel az érintett gazdasági szereplőkre általában alkalmazandók, nem zárható ki, hogy e rendeletek közvetlenül és személyükben érinthetnek egyes gazdasági szereplőket, például bizonyos körülmények között az említett termék gyártóit és exportőreit (lásd ebben az értelemben: 2015. április 16‑iTMK Europe ítélet, C‑143/14, EU:C:2015:236, 19. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

73

Ezzel kapcsolatban a Bíróság több ízben is kimondta, hogy a dömpingellenes vám kivetéséről szóló jogi aktusok közvetlenül és személyükben érinthetik a szóban forgó termék dömpingjéért a kereskedelmi tevékenységükből származó adatok alapján felelőssé tehető gyártókat és exportőröket. Ez a helyzet áll fenn azon gyártó és exportőr vállalkozások esetében, amelyek bizonyítani tudják, hogy a Bizottság vagy a Tanács aktusaiban megnevezték őket, vagy hogy az előkészítő vizsgálatok érintették őket (lásd ebben az értelemben többek között: 1984. február 21‑iAllied Corporation és társai kontra Bizottság ítélet, 239/82 és 275/82, EU:C:1984:68, 11. és 12. pont; 1987. május 7‑iNTN Toyo Bearing és társai kontra Tanács ítélet, 240/84, EU:C:1987:202, 5. pont).

74

Ezen ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy egy vállalkozás nem tekinthető a dömpingellenes vámot kivető rendelet közvetlen érintettjének pusztán amiatt, hogy olyan terméket gyárt, amelyre dömpingellenes vámot vetnek ki, mivel e tekintetben az exportálói minőségnek van alapvető jelentősége. A jelen ítélet előző pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szövegéből ugyanis kitűnik, hogy a dömpingellenes vámot bevezető rendeletek többek között amiatt érintik közvetlenül a szóban forgó áru egyes gyártóit és exportőreit, hogy azok dömpingmagatartásért tehetők felelőssé. Az olyan gyártó azonban, aki nem exportálja termékét az uniós piacra, csak a nemzeti piacon értékesíti, nem tehető felelőssé dömpingmagatartásért.

75

Következésképpen, ahogyan erre a főtanácsnok az indítványának 77. pontjában rámutatott, pusztán abból a körülményből, hogy egy termék az uniós piacon – akár jelentős mennyiségben – megtalálható, még nem lehet megállapítani, hogy ha erre a termékre dömpingellenes vámot vetnek ki, akkor a termék gyártóját ez a vám a jogi helyzete tekintetében közvetlenül érinti.

76

Márpedig a jelen esetben – ahogyan ez a vitatott rendelet (12) és (63) preambulumbekezdéséből kitűnik, és ahogyan ezt a Törvényszék a megtámadott ítélet 94. pontjában megállapította – a mintavételbe bevont amerikai gyártók nem exportálták közvetlenül a termékeiket az uniós piacra a vizsgálati időszakban. Ennélfogva – ahogyan ez a vitatott rendelet (64) és (76) preambulumbekezdéséből kitűnik, és ahogyan ezt a Törvényszék a megtámadott ítélet 107–112. pontjában megállapította – nem tehetők felelőssé dömpingellenes magatartásért, és nem állapítható meg velük szemben egyéni dömpingkülönbözet.

77

Mivel az említett gyártók nem exportálták közvetlenül a termékeiket az uniós piacra, és a vitatott rendelet végül nem nevesítette őket exportőrként, ezért a dömpingmagatartás fennállására vonatkozó megállapítások nem érintették őket közvetlenül, és a vagyonuk szempontjából sem voltak közvetlenül érintve, mivel a termékeikre nem vetettek ki közvetlenül dömpingellenes vámot.

78

Kétségtelen, hogy az intézmények jogi aktusai nevesítették az amerikai bioetanol‑gyártókat, mert a Bizottság eredetileg felvette őket az amerikai gyártó‑exportőri mintába. Ez a körülmény, amelyre végső soron a Törvényszék is rámutat a megtámadott ítélet 119. pontjában, amely a mintavételbe bevont amerikai gyártók személyükben való érintettségét elemzi, azonban nem elegendő azon következtetés levonásához, hogy ez utóbbiakat a vitatott rendelet közvetlenül érinti.

79

A jelen ítélet 73. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból ugyanis kitűnik, hogy csak azok a dömpingellenes vámmal sújtott terméket „gyártó és exportáló vállalkozások” tekinthetők a dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet közvetlen érintettjeinek, amelyek felelőssé tehetők a dömpingmagatartásért, és amelyek bizonyítani tudják, hogy az intézmények jogi aktusaiban nevesítették őket.

80

Márpedig – ahogyan ez a jelen ítélet 76. pontjában is szerepel – nem vitatott, hogy a mintavételbe bevont amerikai gyártók nem exportálták bioetanol‑termékeiket közvetlenül az uniós piacra.

81

Ha igaz is, hogy a vitatott rendelet kedvezőtlen versenyhelyzetet teremthet az amerikai bioetanol‑gyártók számára, ez a körülmény – feltéve, hogy igaznak bizonyul – önmagában véve még nem elegendő annak megállapításához, hogy az e rendeletben foglalt rendelkezések a gyártók jogi helyzetét érintik, és ezáltal a gyártókat is közvetlenül érintik (lásd ebben az értelemben: 2015. április 28‑iT & L Sugars és Sidul Açúcares kontra Bizottság ítélet, C‑456/13 P, EU:C:2015:284, 37. pont; 2015. szeptember 17‑iConfederazione Cooperative Italiane és társai kontra Anicav és társai ítélet, C‑455/13 P, C‑457/13 P és C‑460/13 P, nem tették közzé, EU:C:2015:616, 49. pont).

82

A Törvényszék ezért tévesen állapította meg, hogy a mintavételbe bevont amerikai bioetanol‑gyártókat közvetlenül érinti a vitatott rendelet. Következésképpen anélkül, hogy a fellebbezés többi jogalapját vizsgálni kellene, a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni abban a részében, amelyben a vitatott rendeletet a Patriot Renewable Fuels, a Plymouth Energy Company, a POET és a Platinum Ethanol társaságokat érintő részében megsemmisítette.

83

A csatlakozó fellebbezés keretében a Growth Energy és a Renewable Fuels Association két jogalapot hoz fel, amelyek a Törvényszéknek az általuk benyújtott kereset elfogadhatóságára vonatkozóan kifejtett, téves elemzésére irányulnak. Elsőként arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az őket egyénileg megillető kereshetőségi jog mértékét az eljárási jogaik védelmére irányuló, második jogalapjukra korlátozta. Ezzel a Törvényszék azon megállapítását vitatják, amellyel az a megtámadott ítélet 161. pontjának második francia bekezdésében az általuk előterjesztett első kilenc jogalapot mint elfogadhatatlant elutasította.

84

Másodikként azt állítják, hogy a Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor tagadta, hogy kereshetőségi joggal rendelkeznek arra, hogy a mintavételbe bevont amerikai bioetanol‑gyártókon kívüli többi tagjuk, így egyrészt a Murex és a CHS kereskedő/keverékgyártó cégek, másodszor pedig a mintavételbe be nem vont többi tag nevében eljárjanak. Ezzel a Törvényszék azon megállapítását vitatják, amellyel az a megtámadott ítélet 161. pontjának harmadik francia bekezdésében a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította azon részében, amely a vitatott rendeletnek a felperesnek a mintavételbe bevont öt amerikai gyártón kívüli többi tagjára vonatkozó részének megsemmisítésére irányult.

85

A Tanács a csatlakozó fellebbezés mindkét jogalapjának elutasítását kéri.

86

A Bizottság másodlagosan szintén arra hivatkozik, hogy az említett fellebbezés mindkét jogalapját mint nyilvánvalóan megalapozatlant el kell utasítani, de elsődlegesen két elfogadhatatlansági kifogást is előterjeszt.

87

A Bizottság elsőként arra hivatkozik, hogy a csatlakozó fellebbezést olyan személy látta el elektronikus aláírással, aki azt állítja, hogy az athéni (Görögország) és a brüsszeli (Belgium) ügyvédi kamara tagja, ám az ügyvédi tevékenység gyakorlásáról igazolást vagy meghatalmazást nem nyújtottak be, ami – mivel hiánypótlásra nem került sor – elegendő indok a csatlakozó fellebbezés elfogadhatatlanként történő elutasítására.

88

Másodikként azzal érvel, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által benyújtott csatlakozó fellebbezést mint elfogadhatatlant ugyanúgy el kell utasítani, ahogyan már a Törvényszék elé terjesztett, megsemmisítés iránti keresetet is el kellett volna utasítani amiatt, hogy az egyesületek alapszabályuknál fogva nem jogosultak annak benyújtására. A Bizottság konkrétan ugyanazokat az érveket fogalmazza meg, amelyeket a két egyesület által a fellebbezéssel szemben benyújtott válaszbeadvány elfogadhatóságának vitatása érdekében hozott fel, és amelyek összefoglalása a jelen ítélet 51–53. pontjában található.

89

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által benyújtott csatlakozó fellebbezés eredeti példányát – ahogyan erre a főtanácsnok az indítványának 113. pontjában rámutatott – olyan ügyvéd látta el alakszerű aláírásával, akinek ügyvédi jogállása nem vitatott, és aki a Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében megfelelően benyújtotta egyrészt az arra vonatkozó igazolást, hogy tagállami bíróság előtt jogosult eljárni, másrészt pedig a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által kiállított meghatalmazásokat.

90

A Bizottság által benyújtott első elfogadhatatlansági kifogást ezért mint nyilvánvalóan teljesen megalapozatlant el kell utasítani.

91

A Bizottság által benyújtott második elfogadhatatlansági kifogást a jelen ítélet 60–63. pontjában kifejtett okokból szintén el kell utasítani.

92

A Growth Energy és a Renewable Fuels Association által elsőként felhozott jogalap két részből áll.

93

Az első jogalap első része arra vonatkozik, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 79. pontjában tévesen állapította meg, hogy a vitatott rendelet nem változtatta meg a két egyesület jogi helyzetét, jogait és kötelezettségeit.

94

Úgy vélik először is, hogy egy dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet nemcsak a dömpingellenes vám megfizetése révén érintheti a jogalanyok jogi helyzetét. A jelen esetben a vitatott rendelet szerintük azért módosította a jogaikat és kötelezettségeiket, mert tevékenységük célja kizárólag arra a felhatalmazásra és feladatra irányul, hogy a tagjaik nevében – akár bevonták őket a mintavételbe, akár nem – ellássák az amerikai bioetanol‑ipar jogainak védelmét és képviseletét.

95

Hangsúlyozzák továbbá, hogy tagjaik uniós intézmények előtt történő megfelelő képviselete érdekében aktívan részt vettek a vitatott rendelet elfogadásához vezető dömpingellenes közigazgatási eljárásban. A dömpingellenes vám kivetéséről szóló rendelet ezért személyében és tevékenységi célját illetően hátrányosan érinti azt az egyesületet, amely nem tudta elérni a fellépésétől remélt eredményt.

96

Végül arra hivatkoznak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 86. pontjában azzal az indokkal hagyta figyelmen kívül az 1993. március 24‑iCIRFS és társai kontra Bizottság ítéletet (C‑313/90, EU:C:1993:111), hogy a felperesek mint érdekképviselő szervezetek helyzete nem hasonlítható össze egy olyan, formálisan a tagjai nevében eljáró tárgyaló szervezet helyzetével, mint amilyen az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben szerepel.

97

A második rész keretében a Törvényszék által a megtámadott ítélet 85. pontjában kifejtett azon következtetését vitatják, amely szerint csak a dömpingellenes alaprendelet 6. cikkének (7) bekezdésében, 19. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint 20. cikkének (2), (4) és (5) bekezdésében számukra biztosított eljárási garanciák védelmére vonatkozó tizedik kapcsolatos jogalapjukkal kapcsolatban lehet őket a vitatott rendelettel közvetlenül és személyükben érintettnek tekinteni.

98

Ezt követően kiemelik, hogy az a két ítélet, amelyekre a Törvényszék ebben a tekintetben támaszkodott – nevezetesen az 1983. október 4‑iFediol kontra Bizottság ítélet (191/82, EU:C:1983:259, 31. pont) és a 2002. január 17‑iRica Foods kontra Bizottság ítélet (T‑47/00, EU:T:2002:7, 55. pont) –, nem teszi lehetővé e jogalap megalapozottságának bizonyítását. Bár ezen ítéletekből le lehet vonni azt a következtetést, hogy egy jogalany csak akkor lehet személyében érintett egy aktus által, „ha az alkalmazandó uniós jogi szabályozás bizonyos eljárási garanciákat biztosít e személy számára”, ugyanakkor nem erősítik meg azt az álláspontot, amely szerint ezt a jogállást kizárólag az eljárási jogok megsértésére hivatkozó jogalapokra kell korlátozni.

99

Úgy vélik, hogy miután egy jogalany közvetlen és személyes érintettsége megállapítást nyert, a keresetét teljes egészében elfogadhatónak kell tekinteni. A dömpingellenes alaprendelet szerinti valamennyi érdekelt fél – függetlenül attól, hogy azok gyártók, exportőrök, importőrök vagy ezek egyesületei – e rendelet értelmében ugyanazokat a jogokat élvezik. A Törvényszék azzal, hogy megtagadta tőlük a teljes körű kereshetőségi jogot, elismerte továbbá, hogy az érdekképviselő szervezetekre vonatkozó szabályozásnak különböznie kell aszerint, hogy a szervezetek panaszt nyújtanak be vagy jogorvoslattal élnek a nekik vagy tagjaiknak kárt okozó intézkedéssel szemben.

100

A Tanács és a Bizottság az első jogalap elutasítását kéri, és többek között azzal érvel, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy az egyesületek kereshetőségi joga eljárási jogaik védelmére korlátozódik.

101

A Törvényszék – ahogyan ez a megtámadott ítélet 77–87. pontjából is kitűnik – lényegében azt állapította meg, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association a vitatott rendelettel szemben kereshetőségi joggal rendelkezik, de csak korlátozott mértékben, az eljárási jogaik védelmének biztosítása tekintetében.

102

Közelebbről, először is a megtámadott ítélet 79. pontjában kimondta, hogy a Growth Energyt és a Renewable Fuels Associationt a vitatott rendelet nem érinti közvetlenül, mivel csak dömpingellenes vámot vet ki a tagjai termékeire, de nem változtatja meg azok jogi helyzetét. Másodszor azonban, a megtámadott ítélet 80–85. és 87. pontjában azt mondta ki, hogy ezt a két egyesületet, mint olyan érdekképviselő szervezeteket, amelyek beavatkoztak a rendelet elfogadási eljárásába, kereshetőségi jog illeti meg a vitatott rendelettel szemben, de csak korlátozott mértékben, méghozzá csupán a dömpingellenes alaprendelet által számukra elismert eljárási jogok védelmének biztosítása céljából. Harmadszor, a megtámadott ítélet 86. pontjában megállapította, hogy nem hivatkozhatnak az 1993. március 24‑iCIRFS és társai kontra Bizottság ítéletre (C‑313/90, EU:C:1993:111, 28–30. pont), mivel az alaprendelet szerinti érdekképviselő szervezetekként elfoglalt helyzetük nem hasonlítható a formálisan a tagjai nevében eljáró tárgyaló szervezetéhez.

103

A Growth Energy és a Renewable Fuels Association jogalapja első részében, amely a megtámadott ítélet 79. és 86. pontja ellen irányul, lényegében arra hivatkozik, hogy a Törvényszéknek teljes körű kereshetőségi jogot kellett volna a javukra megállapítania, mivel aktívan részt vettek a dömpingellenes közigazgatási eljárásban. A Törvényszék ezért tévesen alkalmazta a jogot, amikor egyrészt azt állapította meg a megtámadott ítélet 79. pontjában, hogy a vitatott rendelet nem érinti őket közvetlenül, másrészt a megtámadott ítélet 86. pontjában, hogy nincsenek az 1993. március 24‑iCIRFS és társai kontra Bizottság ítélet (C‑313/90, EU:C:1993:111, 28–30. pont) alapjául szolgáló ügyben fennállóhoz hasonló helyzetben.

104

A Growth Energy és a Renewable Fuels Association által előadott érveknek azonban nem adható hely.

105

Egyrészt ugyanis – amint erre a főtanácsnok az indítványának 153. pontjában rámutatott – pusztán azon ok miatt, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association tevékenységének célja kizárólag arra a felhatalmazásra és feladatra irányul, hogy az amerikai bioetanol‑ipar jogainak védelmét és képviseletét a tagjaik nevében ellássák, nem állapítható meg, hogy a vitatott rendelet megváltoztatta a jogaikat és kötelezettségeiket. Másrészt – amint erre a főtanácsnok az indítványának 160–165. pontjában rámutatott – a Törvényszék jogosan állapította meg, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association helyzete egyáltalán nem volt hasonló az 1993. március 24‑iCIRFS és társai kontra Bizottság ítélet (C‑313/90, EU:C:1993:111, 28–30. pont) alapjául szolgáló ügyben szereplő, tárgyaló szervezet kivételes helyzetéhez.

106

A Growth Energy és a Renewable Fuels Association első jogalapjának második részében lényegében úgy érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a vitatott rendelettel szembeni kereseti joguk mértékét az eljárási jogaik védelmére korlátozta, és ebből következően a tizedik jogalapjuknak mint elfogadható jogalapnak nem adott helyt.

107

A Bíróság e tekintetben korábban már kimondta, hogy az uniós jogi aktus elfogadására irányuló eljárással összefüggésben eljárási jogokkal rendelkező természetes vagy jogi személy tekintetében főszabály szerint semmilyen eljárási garancia alapján nem lehet elismerni az uniós jogi aktus érdemi jogszerűségének vitatására irányuló kereshetőségi jogot. A magánszemélyt az uniós jogi aktusra vonatkozóan megillető jogorvoslati jognak a pontos terjedelme ugyanis attól a jogállástól függ, amelyet az ily módon elismert jogos érdekek védelmét célzó uniós jog a számára megállapít (1977. október 25‑iMetro SB‑Großmärkte kontra Bizottság ítélet, 26/76, EU:C:1977:167, 13. pont; 1983. október 4‑iFediol kontra Bizottság ítélet, 191/82, EU:C:1983:259, 31. pont; 2009. május 5‑iWWF‑UK kontra Tanács végzés, C‑355/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:286, 44. pont).

108

Következésképpen – ahogyan ezt a főtanácsnok az indítványának 157. pontjában kiemelte – önmagában az eljárási garanciának a meglétére történő hivatkozás nem eredményezheti a kereset elfogadhatóságát, amennyiben az anyagi jogi jogszabályok megsértésére alapított jogalapokat foglal magában (lásd ebben az értelemben: 2009. május 5‑iWWF‑UK kontra Tanács végzés, C‑355/08 P, nem tették közzé, EU:C:2009:286, 47. pont).

109

Ebből következően a Growth Energy és a Renewable Fuels első jogalapját mint megalapozatlant el kell utasítani.

110

A Growth Energy és a Renewable Fuels Association második jogalapja keretében, amely két részre osztható, azt állítja, hogy a Törvényszék akkor is tévesen alkalmazta a jogot, amikor tagadta, hogy kereshetőségi joggal rendelkeznek arra, hogy a mintavételbe bevont amerikai bioetanol‑gyártókon kívüli többi tagjuk, így először is a Murex és a CHS kereskedő/keverékgyártó cégek, másodszor pedig a mintavételbe be nem vont többi tag nevében eljárjanak.

111

A Törvényszék a megtámadott ítélet 52–55. pontjában mindenekelőtt tévesen állapította meg, hogy a Murex és a CHS érdekeinek védelme nem indokolhatja a kereset elfogadhatóságát, mert ez a két kereskedő/keverékgyártó cég csupán a Growth Energy és a Renewable Fuels Association „társult” tagi jogállásával rendelkezik, és ezért nincs szavazati joga. A Bíróság azon ítélkezési gyakorlata, amely az egyesületek kereshetőségi jogát elismeri, semmilyen különbséget nem tesz ugyanis a társult tagok és a többi tag között, hanem épp ellenkezőleg, egyértelműen kimondja, hogy elfogadható az a kereset, amelyet egy olyan egyesület nyújtott be, amely annak egy vagy több olyan tagja helyett jár el, akik maguk is tudtak volna elfogadható keresetet benyújtani.

112

A Törvényszék azt is tévesen állapította meg a megtámadott ítélet 152–154. pontjában, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association többi olyan tagja, amelyeket nem vontak be a gyártó‑exportőri mintába, nem közvetlen érintettje a vitatott rendeletnek, mivel egyrészt a két egyesület nem nevesítette őket, másrészt pedig nem nyújtottak be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy bioetanolt exportáltak az Unióba, és hogy a termékeikre a rendelettel ideiglenes dömpingellenes vámot vetettek ki. E tekintetben úgy érvelnek, hogy a vitatott rendeletet amiatt, hogy országos szintű dömpingellenes vámot állapít meg az Amerikai Egyesült Államokból származó bioetanol importjára, olyannak kell tekinteni, mint amely közvetlenül érint minden amerikai gyártót, hiszen a dömpingellenes vám közvetlenül érinti az amerikai gyártók jogi helyzetét, amint a termékük eléri az uniós piacot. A potenciális exportőrök ugyanúgy közvetlenül érintettek, mivel a dömpingellenes vám kihat a termék exportálási helyére is.

113

A Growth Energy és Renewable Fuels Association hozzáfűzi, hogy a Törvényszék elmulasztotta megvizsgálni a személyes érintettségük kérdését is. Márpedig az eljárás folyamán mint valamennyi tagjuk képviselői léptek fel, amikor arra vonatkozóan terjesztettek elő bizonyítékot, hogy az amerikai import nem okozott jelentős kárt az Európai Unió piacának. A jelen ügy sajátosságai tehát abban állnak, hogy a vitatott rendeletet a tagjaik véleményét és álláspontját tolmácsoló észrevételeik alapján fogadták el. A kereshetőségi joguk el nem ismerése lehetővé tenné a Tanács számára, hogy teljesen kivonja magát a tényleges jogszerűségi felülvizsgálat alól. A Törvényszéknek a megtámadott ítélet 161. pontjában foglalt állítása e tekintetben pontatlan és túlzó.

114

A Tanács a csatlakozó fellebbezés második jogalapjának mint elfogadhatatlan, de legalábbis mint jogilag teljesen megalapozatlan jogalapnak az elutasítását kéri.

115

A Törvényszék a megtámadott ítélet 52–55. pontjában kimondta, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association egyesületek nem rendelkeznek kereshetőségi joggal a Murex és a CHS nevű „társult” tagjaik képviselőiként. A megtámadott ítélet 53. pontjában ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a CHS‑nek a Renewable Fuels Association társult tagjaként az egyesület alapszabálya értelmében jogában áll részt venni a tagok közgyűlésén, de nincsen szavazati joga. A megtámadott ítélet 54. pontjában arra is rámutatott, hogy a Murexnek a Growth Energy társult tagjaként az egyesület alapszabálya értelmében szintén nincsen szavazati joga. A Törvényszék ebből arra a következtetésre jutott, hogy a CHS és a Murex nem tudja érvényesíteni érdekeit az egyesületük általi esetleges képviselet során.

116

A Törvényszék egyébiránt a megtámadott ítélet 151–153. pontjában megállapította, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association a mintavételbe bevont amerikai gyártókon és a Murex és a CHS kereskedő/keverékgyártó cégeken kívül egyik olyan tagját sem nevezte meg név szerint, amely kereshetőségi joggal rendelkezhetett volna, másrészt nem bizonyította, hogy ilyen tagjai bioetanolt exportáltak volna az Unióba, és így a vitatott rendelettel bevezetett dömpingellenes vámot vetettek volna ki a termékeikre. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy nem állapítható meg, hogy az említett tagokat közvetlenül érintette a vitatott rendelet.

117

Mindenekelőtt el kell utasítani a Tanács által a második jogalapra vonatkozóan felhozott elfogadhatatlansági kifogást. A Tanács állításával szemben a Growth Energy és a Renewable Fuels Association nem a tények Törvényszék általi értékelését vonja kétségbe, hanem e tények jogi minősítését, közelebbről pedig a Törvényszék arra vonatkozó megállapításait, hogy egyrészt a két egyesület nem rendelkezik kereshetőségi joggal arra, hogy a Murex és a CHS kereskedő/keverékgyártó cégek nevében eljárjon, másrészt pedig hogy a mintavételbe be nem vont amerikai gyártókat nem érinti közvetlenül a vitatott rendelet.

118

El kell továbbá utasítani a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által felhozott második jogalap második részét, amelyet arra alapítottak, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot annak megállapításakor, hogy a két egyesületnek nincs kereshetőségi joga arra, hogy a gyártó‑exportőri mintába be nem vont tagjaik nevében eljárjanak.

119

Ugyanis – amint ez a jelen ítélet 69–82. pontjából is kitűnik – sem az a körülmény, hogy az amerikai bioetanol‑gyártók termelésének – akár jelentős – részét az Európai Unióba exportálják, sem pedig az, hogy lehet, hogy e gyártóknak meg kell fizetniük a vitatott rendelettel bevezetett dömpingellenes vámot, nem minősíthető elegendő bizonyítéknak annak megállapítására, hogy a rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érinti őket.

120

A második jogalap első részének azonban helyt kell adni. A Törvényszék ugyanis tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a Murex és a CHS kereskedő/keverékgyártó cégek érdekeinek védelme nem indokolhatja a Growth Energy és a Renewable Fuels által benyújtott kereset elfogadhatóságát, mert ez a két kereskedő/keverékgyártó cég csupán „társult” tagi jogállással rendelkezik, és ennélfogva nincs szavazati joguk az említett egyesületekben.

121

Ez a körülmény ugyanis nem elegendő annak bizonyításához, hogy az ilyen egyesületek nem rendelkeznek kereshetőségi joggal.

122

A tagjai kollektív érdekeinek védelmét ellátó egyesület által benyújtott, megsemmisítés iránti kereset elfogadhatósága – ahogyan ezt a főtanácsnok indítványának 129. pontjában hangsúlyozza – a Törvényszék által a megtámadott ítélet 45. pontjában ismertetett második esetben az adott egyesület által képviselt vállalkozások egyéni kereshetőségi jogától függ (lásd ebben az értelemben: 1997. december 18‑iSveriges Betodlares és Henrikson kontra Bizottság végzés, C‑409/96 P, EU:C:1997:635, 46. és 47. pont; 2006. június 22‑iBelgium és Forum 187 kontra Bizottság ítélet, C‑182/03 és C‑217/03, EU:C:2006:416, 56. pont; 2008. december 22‑iBritish Aggregates kontra Bizottság ítélet, C‑487/06 P, EU:C:2008:757, 33. pont; 2018. március 13‑iEuropean Union Copper Task Force kontra Bizottság ítélet, C‑384/16 P, EU:C:2018:176, 87. pont).

123

Márpedig nem fogadható el, hogy az egyesület bizonyos tagjai szavazati jogának vagy más olyan eszközének hiánya, amellyel az egyesületen belül érvényesíteni tudná az érdekeit, elegendő legyen annak megállapításához, hogy az említett egyesület tevékenysége nem irányul az ilyen tagok képviseletére.

124

Ezenkívül egy ilyen további feltételt – amint erre a főtanácsnok indítványának 141. pontjában rámutat – az érintett egyesület alapszabályára vonatkozó jogból adódó, lehetséges eltérések miatt nehéz lenne megítélni.

125

Ebből az következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association egyesületeknek nemcsak azt kell bizonyítania, hogy a tagjai az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül és személyükben érintettek, hanem azt is, hogy azon tagjai, amelyek érdekvédelmét el kívánja látni, ezen túlmenően egyéni érdekeik egyesületen belüli érvényesítésére is képesek.

126

Következésképpen a megtámadott ítélet hatályon kívül kell helyezni abban a részében, amelyben a Törvényszék a Growth Energy és a Renewable Fuels Association mint a tagjaik és közelebbről a Murex és a CHS kereskedő/keverékgyártó cégek kollektív érdekeinek védelmét ellátó egyesületek által benyújtott keresetet mint elfogadhatatlant elutasította anélkül, hogy megvizsgálta volna, hogy a vitatott rendelet közvetlenül és személyükben érinti‑e az említett cégeket.

127

Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikkének első bekezdése értelmében a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén a Bíróság az ügyet visszautalhatja határozathozatalra a Törvényszékhez, vagy ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti.

128

A jelen ügyben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy minden olyan információval rendelkezik, amely szükséges ahhoz, hogy maga határozzon a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által a mintavételbe bevont amerikai bioetanol‑gyártók érdekeinek képviselőjeként a Törvényszékhez benyújtott kereset elfogadhatóságáról.

129

A Törvényszék – amint ez a jelen ítélet 69–82. pontjából is kitűnik – tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt állapította meg, hogy a mintavételbe bevont amerikai gyártókat közvetlenül érinti a vitatott rendelet, mert az Unióba exportált bioetanol igen jelentős mennyiségét a kereskedő/keverékgyártó cégek tőlük vásárolták fel a vizsgálati időszakban.

130

Márpedig azzal kapcsolatban, hogy a Growth Energy és a Renewable Fuels Association annak alátámasztására, hogy a vitatott rendelet közvetlenül érinti őket, mint a mintavételbe bevont amerikai gyártók képviselőit, csupán arra hivatkozott, hogy a rendelettel bevezetett dömpingellenes vám kivetése jelentős mértékben érintheti ezeknek a gyártóknak a versenyhelyzetét, azt kell megállapítani, hogy a két egyesület nem bizonyította, hogy a vitatott rendelet az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében közvetlenül érinti ezeket a gyártókat.

131

Ennélfogva, miután emlékeztettünk arra, hogy a Growth Energynek és a Renewable Fuels Associationnek azon két együttes feltétel fennállását kellett bizonyítania, hogy a vitatott rendelet a tagjait nemcsak személyükben, hanem közvetlenül is érinti (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3‑iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 76. pont; 2018. március 13‑iIndustrias Químicas del Vallés kontra Bizottság ítélet, C‑244/16 P, EU:C:2018:177, 93. pont), helyt kell adni a Tanács által emelt elfogadhatatlansági kifogásnak, és e tekintetben a vitatott rendelet megsemmisítése iránti keresetet, mint elfogadhatatlant, el kell utasítani.

132

A Bíróság azonban úgy ítéli meg, hogy nincs abban a helyzetben, hogy maga határozzon a Growth Energy és a Renewable Fuels Association, mint a Murex és a CHS kereskedő/keverékgyártó cégek érdekképviseletét ellátó egyesületek által benyújtott kereset elfogadhatóságáról, mivel a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant annak vizsgálata nélkül utasította el, hogy a vitatott rendelet közvetlenül és személyükben érinti‑e ezeket a kereskedő/keverékgyártó cégeket.

133

Következésképpen a jelen ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, hogy maga határozzon a Growth Energy és a Renewable Fuels Association által benyújtott kereset elfogadhatóságáról, amennyiben azok a keresetet mint a Murex és a CHS kereskedő/keverékgyártó cégek érdekeinek képviselőiként terjesztették elő.

134

A költségekről e feltételek mellett jelenleg nem kell határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott: