–

a FENS spol. s r. o. képviseletében A. Čižmáriková advokátka,

–

a szlovák kormány képviseletében B. Ricziová, meghatalmazotti minőségben,

–

a holland kormány képviseletében M. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében M. Wasmeier és A. Tokár, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EUMSZ 28. és az EUMSZ 30. cikk értelmezésére vonatkozik.

2

A kérelmet a FENS spol. s r. o., egy szlovákiai székhelyű korlátolt felelősségű társaság és az Úrad pre reguláciu sieťových odvetví (energiaszabályozási hivatal; a továbbiakban: ÚRSO) által képviselt Slovenská republika (Szlovák Köztársaság) között a villamosenergia‑szállítási szolgáltatásnak az ÚRSO által a FENS jogelődjétől megfizetni kért díja tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az EUMSZ 28. cikk (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Az Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban.”

4

Az EUMSZ 30. cikk értelmében:

„A tagállamok között tilos bármilyen behozatali vagy kiviteli vám és azzal azonos hatású díj. Ezt a tilalmat a fiskális vámokra is alkalmazni kell.”

5

A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. június 26‑i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2003. L 176., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 12. fejezet, 2. kötet, 211. o.) tartalmazza „A kapacitások teherelosztása és kiegyenlítése” című 11. cikket, amely a (7) bekezdésében előírja:

„Az átvitelirendszer‑üzemeltetők által a villamosenergia‑hálózat egyensúlyának fenntartása érdekében alkalmazott szabályoknak – beleértve a villamos energia egyensúlytól való eltéréséért a rendszerhasználók részéről fizetendő díjakra vonatkozó szabályokat is – objektívnek, átláthatónak és megkülönböztetéstől [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől] mentesnek kell lenniük. Az átvitelirendszer‑üzemeltetők által nyújtott szolgáltatások feltételeit – beleértve a szabályokat és a tarifákat is – a 23. cikk (2) bekezdése értelmében megkülönböztetéstől [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől] mentes és költségeket tükröző módon kell kialakítani, és közzé kell tenni azokat.”

6

A villamosenergia‑ellátás biztonságát és az infrastrukturális beruházások védelmét célzó intézkedésekről szóló, 2006. január 18‑i 2005/89/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 33., 22. o.) az „Alkalmazási kör” című 1. cikkében előírja:

„(1)   Ez az irányelv olyan intézkedéseket állapít meg, amelyek célja a villamosenergia‑ellátás biztonságának megvédése a villamos energia belső piaca megfelelő működésének biztosítása érdekében, továbbá az alábbiak biztosítása:

(2)   Ez az irányelv létrehozza azt a keretet, amelyen belül a tagállamok meghatározzák az átlátható, stabil és megkülönböztetésmentes [helyesen: hátrányos megkülönböztetéstől mentes] villamosenergia‑ellátás biztonságára vonatkozó politikájukat, amely összeegyeztethető a versenyképes belső villamosenergia‑piac követelményeivel.”

7

Ezen irányelv „A kínálat és a kereslet egyensúlyának fenntartása” című 5. cikke kimondja:

„(1)   A tagállamok meghozzák a megfelelő intézkedéseket a villamos energia iránti kereslet és a termelési kapacitás elérhetősége közötti egyensúly fenntartására.

A tagállamok különösen

(2)   A Szerződés 87. és 88. cikkének sérelme nélkül a tagállamok további intézkedéseket hozhatnak, beleértve, de nem kizárólag a következőket:

(3)   A tagállamok közzéteszik az ezen cikk alapján hozott intézkedéseket, és biztosítják lehető legszélesebb körű terjesztésüket.”

8

A Nariadenie vlády Slovenskej republiky č. 317/2007 Z. z., ktorým sa ustanovujú pravidlá pre fungovanie trhu s elektrinou (a Szlovák Köztársaság kormányának a villamosenergia‑piac működésére vonatkozó szabályokról szóló 317/2007. sz. rendelete) alapügy tényállásának megvalósulása idején hatályos változata (a továbbiakban: 317/2007 kormányrendelet) „A hálózati szolgáltatások nyújtásának feltételei” című 12. cikkében előírja:

„(1)   A hálózati szolgáltatásokat az átvitelirendszer‑üzemeltető nyújtja a villamosenergia‑elosztóközpont műszaki feltételei és utasításai alapján az általa vásárolt kiegészítő szolgáltatások révén.

(2)   Ha a villamos energia végső fogyasztója csatlakozott az átviteli rendszerhez, hálózati szolgáltatási díjat és a rendszerhasználati díjat fizet az átviteli rendszer üzemeltetőjének a szállítási és a hálózathoz való hozzáférésről szóló szerződés alapján.

(3)   Ha a villamos energia végső fogyasztója nem csatlakozott az átviteli rendszerhez, azon elosztóhálózat üzemeltetőjén keresztül fizeti meg a hálózati szolgáltatási díjat és a rendszerhasználati díjat, amelyre a fogyasztási helye – az elosztóhálózati és az elosztóhálózathoz való hozzáférésről szóló szerződés alapján – csatlakozik.

[…]

(9)   A villamos energia kivitele esetében a hálózati szolgáltatási díjat a villamos energia exportőre fizeti meg, amennyiben nem bizonyítja, hogy a kivitt villamos energiát behozták a meghatározott területre.

(10)   A rendszerhasználati díjat nem számítják fel a villamos energia kivitele esetében.”

9

A Zákon č. 251/2012 Z. z. o energetike a o zmene a doplnení niektorých zákonov (az energiáról, valamint egyes törvények módosításáról és kiegészítéséről szóló 251/2012. sz. törvény) 2. cikke a) pontjának 2. alpontja értelmében a meghatározott terület a Szlovák Köztársaság azon területe, ahol az átviteli vagy az elosztási rendszer üzemeltetője köteles biztosítani a villamos energia szállítását vagy elosztását, illetve azt a területet, ahol az átviteli vagy az elosztási rendszer üzemeltetője köteles biztosítani a gáz szállítását vagy elosztását.

10

A FENS a Korlea Invest a.s. (a továbbiakban: Korlea) jogutódja, amely társaságot fizetésképtelennek nyilvánították azon bírósági eljárással egy időben, amelynek keretében a jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem benyújtására sor került.

11

A Korlea engedéllyel rendelkezett arra vonatkozóan, hogy a szlovák villamosenergia‑ágazatban szolgáltatóként működjön. Tevékenysége a villamos energia vételére, kereskedelmére és kivitelére irányult. Ezen összefüggésben a Korlea a Slovenské elektrárne a.s.‑szel, amely a villamosenergia‑termelő ágazatban tevékenységet végző szlovák társaság, villamos energia vételére és értékesítésére vonatkozóan 2006. augusztus 15‑i hatállyal keretszerződést, valamint több villamosenergia‑szolgáltatási szerződést kötött. 2008. január 16‑án a Korlea a Slovenská elektrizačná prenosová sústava a.s.‑szel (a továbbiakban: SEPS), a villamos energiát szállító nemzeti hálózatot biztosító szlovák társasággal villamos energia szállítására irányuló szerződést kötött, amelynek értelmében az utóbbi társaság kötelezettséget vállalt a Korlea javára villamos energia rendszerösszekötők útján történő szállításának biztosítására, valamint szállítási szolgáltatások irányítására és nyújtására vonatkozóan. A szállítási szerződés előírta, hogy a Korleának a hálózati szolgáltatás villamos energia kivitele esetében történő nyújtása után díjat kell fizetnie, amelyet a 317/2007 kormányrendelet 12. cikkének (9) bekezdése szerint kell kiszámítani, hacsak nem bizonyítja, hogy a kivitt energiát először behozták a Szlovákiába.

12

A Korlea e díj címén 6815853,415 euró összeget kitévő díjat fizetett meg a SEPS‑nek a 2008. január 1‑je és 2008. december 31. közötti időszak tekintetében. Az összeg meghatározásának alapját az ÚRSO 2007. december 4‑i határozata képezte.

13

2008. október 13‑i levelében a Korlea azt kérte a SEPS‑től, hogy függesszék fel az említett díj beszedését, és fizessék vissza az e címen már megfizetett összegeket. 2008. október 30‑i levelében a SEPS elutasította ezt a kérést.

14

2010 során a Korlea kártérítési keresetet indított az Okresný súd Bratislava II (II. sz. pozsonyi járásbíróság, Szlovákia) előtt az ÚRSO‑val szemben, többek között úgy érvelve, hogy a szóban forgó díj vámmal azonos hatású díjnak minősül. Az ÚRSO azt állította, hogy ez a díj nem befolyásolta a tagállamok közötti kereskedelmet, hanem célja az ellátás biztosítása volt, a Szlovák Köztársaság energiahálózatának megbízhatóságát és stabilitását szolgálja, különösen a 2009. évet megelőző időszakban, amelynek során a hálózat stabilitását zavarta a jaslovské bohunicei (Szlovákia) atomerőmű két blokkjának leállítása. Az ÚRSO azt is jelezte, hogy amikor a szlovák piac ismét stabilizálódott, – azaz 2009. április 1‑jétől – már nem alkalmazta az említett díjat.

15

Ez a bíróság – 2011. február 4‑i ítéletével – elutasította a keresetet. A Korlea fellebbezett a határozattal szemben a Krajský súd Bratislava (pozsonyi regionális bíróság, Szlovákia) előtt, amely 2012. augusztus 15‑i végzésében hatályon kívül helyezte ezen ítéletet, és az ügyet visszautalta az elsőfokú bíróság elé.

16

E körülmények között az Okresný súd Bratislava (II. sz. pozsonyi járásbíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

17

Együttesen kezelendő kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy az EUMSZ 28. és az EUMSZ 30. cikket úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely olyan pénzügyi terhet ír elő, mint amelyről az alapügyben szó van, amely a más tagállamba vagy harmadik országba kivitt villamos energiát kizárólag akkor sújtja, ha a villamos energiát belföldön termelték.

18

A 317/2007 kormányrendelet 12. cikkének (9) bekezdése szerint a hálózati szolgáltatási díj villamos energia kivitele esetében történő megfizetése a villamos energia exportőrét terheli, hacsak nem bizonyítja, hogy a kivitt villamos energiát behozták Szlovákia területére. A Bírósághoz benyújtott iratokból kiderül továbbá, hogy a pénzügyi terhet, amelyet az ilyen fizetés jelent, csak ideiglenesen írták elő, és hogy azt 2009. április 1‑je óta már nem alkalmazzák.

19

A holland és a szlovák kormány állítja, hogy az alapügyben szóban forgó helyzetet a másodlagos jog szabályozza. A holland kormány a 2003/54 irányelv rendelkezéseire, a szlovák kormány pedig a 2005/89 irányelv bizonyos rendelkezéseire utal.

20

A holland kormány szerint a szóban forgó pénzügyi teher a 2003/54 irányelv 11. cikke (7) bekezdésének hatálya alá tartozik, amely lehetővé teszi a rendszer‑üzemeltetők számára, hogy az egyensúlytól való eltérésért az átvitelirendszer‑használók részéről fizetendő díjakat vezessenek be. Az ilyen teher uniós joggal való összeegyeztethetőségét e tény okán ezen irányelvre, nem pedig az elsődleges jogra tekintettel kell értékelni.

21

A szlovák kormány úgy érvel, hogy a 2005/89 irányelv 5. cikke kifejezetten előírja, hogy a tagállamoknak meg kell hozniuk a megfelelő intézkedéseket a termelési kapacitás elérhetősége és a villamos energia iránti kereslet közötti egyensúly fenntartására. Az alapügyben szóban forgó pénzügyi teher ideiglenes bevezetése, amelyet a háztartási fogyasztás céljára szolgáló villamos energia exportőrei kötelesek megfizetni, pontosan az e cikkben meghatározott céloknak felel meg.

22

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, ha valamely területet uniós szinten kimerítő jelleggel szabályoztak, minden e területre vonatkozó nemzeti intézkedést ezen harmonizációs intézkedés rendelkezései, nem pedig az elsődleges jog alapján kell megítélni (lásd különösen: 2014. július 1‑jei Ålands Vindkraft ítélet, C‑573/12, EU:C:2014:2037, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

23

A jelen esetben tehát azt kell meghatározni, hogy a 2003/54 irányelv 11. cikke (7) bekezdése és/vagy a 2005/89 irányelv 5. cikke olyan kimerítő jellegű harmonizációt hajtott‑e végre, amely kizárja az alapügyben szereplőhöz hasonló szabályozás EUMSZ 28. cikkel és EUMSZ 30. cikkel való összeegyeztethetőségére irányuló vizsgálatot.

24

E tekintetben meg kell állapítani, hogy az alapügy tényállásának megvalósulása idején hatályos 2003/54 irányelv, a villamos energia belső piaca Unió egészében történő fokozatos megvalósításának egyik szakaszát képezte. Bár ezen irányelv hozzájárult az ilyen piac kialakításához, nem fejezte be a villamos energia belső piaca megvalósításának folyamatát. Az a körülmény, hogy a 2003/54 irányelvet a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13‑i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.) hatályon kívül helyezte, megerősíti e következtetést.

25

Ami különösen a 2003/54 irányelv 11. cikkének (7) bekezdését illeti, e rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a villamosenergia‑egyensúlytól való eltéréséért a villamosenergiarendszer‑használók részéről fizetendő díjakra vonatkozó szabályoknak objektívnek, átláthatónak és hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük. E rendelkezés azon keret meghatározására szorítkozik tehát, amelyben az átvitelirendszer‑üzemeltetők megállapítják e díjakat, amelyek kivetése tehát nem kimerítően harmonizált. Így figyelembe kell venni az EUMSZ 28. és az EUMSZ 30. cikket az olyan nemzeti intézkedések uniós joggal való összeegyeztethetőségének megállapításakor, mint amelyekről az alapügyben szó van.

26

Ami a 2005/89 irányelvet illeti, amint az az 1. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, az egy olyan keret létrehozására irányul, amelyen belül a tagállamok meghatározzák az átlátható, stabil és hátrányos megkülönböztetéstől mentes villamosenergia‑ellátás biztonságára vonatkozó politikájukat, amely összeegyeztethető a versenyképes belső villamosenergia‑piac követelményeivel. Ezen irányelv szlovák kormány által hivatkozott 5. cikke a „megfelelő intézkedések” tagállamok általi elfogadására utal. E rendelkezésekből következik, hogy a tagállamok ezen összefüggésben jelentős mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, és hogy az említett irányelvvel végrehajtott harmonizáció nem kimerítő jellegű.

27

Ebből következik, hogy a 2003/54 irányelv 11. cikkének (7) bekezdése és a 2005/89 irányelv 5. cikke nem kimerítő jellegű harmonizációt hajtott végre az általuk szabályozott területen.

28

A fenti megfontolásokra tekintettel értelmezni kell az EUMSZ 28. és az EUMSZ 30. cikket.

29

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint azonos hatású díjnak minősül minden olyan pénzügyi teher, legyen az bármilyen csekély összegű, amelyet egyoldalúan vetnek ki – bármi legyen is az elnevezése és alkalmazásának módja –, és amely a határ átlépésének tényéből eredően sújtja az árukat, amennyiben az nem minősül a szó szoros értelmében vett vámnak. Ezzel szemben, az általános belső adórendszer részét képező olyan pénzügyi terhek, amelyek rendszeresen, ugyanazon objektív szempontok alapján, származási helyüktől és rendeltetésüktől függetlenül vonatkoznak a termékcsoportokra, az EUMSZ 110. cikk hatálya alá tartoznak, amely tiltja a hátrányosan megkülönböztető belső adókat (2018. június 14‑iLubrizol France ítélet, C‑39/17, EU:C:2018:438, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30

Ezen összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy egyrészt EUM‑Szerződésnek az azonos hatású díjakra és a hátrányosan megkülönböztető belső adókra vonatkozó rendelkezéseit nem lehet együttesen alkalmazni, ily módon az EUMSZ 110. cikk hatálya alá tartozó intézkedés a Szerződés rendszerében nem minősíthető „azonos hatású díjnak” (lásd ebben az értelemben: 2014. október 2‑iOrgacom ítélet, C‑254/13, EU:C:2014:2251, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), másrészt pedig az EUMSZ 110. cikk nemcsak a behozott árukat, hanem a kivitt árukat is érinti (lásd ebben az értelemben: 2003. május 22‑iFreskot ítélet, C‑355/00, EU:C:2003:298, 45. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Valamely pénzügyi teher akkor sem minősül „azonos hatású díjnak”, ha azt bizonyos körülmények esetén az uniós jog által előírt kötelezettségeknek való megfelelés céljából végzett ellenőrzések miatt vetik ki, vagy ha az azon gazdasági szereplő részére ténylegesen nyújtott szolgáltatás ellenértékét képezi, aki azt az említett szolgáltatással arányos összegben köteles megfizetni (2018. június 14‑iLubrizol France ítélet, C‑39/17, EU:C:2018:438, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)

32

Meg kell tehát határozni, hogy az alapügyben szóban forgó pénzügyi teher – a jelen ítélet 29–31. pontjában szereplő elemekből következően – megfelel‑e a vámmal azonos hatású díj fogalommeghatározásának.

33

E vonatkozásban először is rá kell mutatni arra, hogy a szóban forgó teher az egyik tagállam által egyoldalúan kivetett pénzügyi terhet képez. Mivel az ilyen teher kivetésének célja közömbös, nincs jelentősége annak, hogy egy villamosenergiaátviteli‑rendszer bizonyos szolgáltatásainak díjairól van szó (lásd ebben az értelemben: 2000. szeptember 21‑iMichaïlidis ítélet, C‑441/98 és C‑442/98, EU:C:2000:479, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

34

Másodszor meg kell állapítani, hogy a villamos energia az uniós jog értelmében vett árunak minősül, és az olyan adó, amely nem az árut mint olyat, hanem az áruval kapcsolatos szükségszerű tevékenységet, mint például az alap ügyben a hálózati szolgáltatásokat terheli, az áruk szabad mozgására vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozhat. Így, ha a díj meghatározásának alapját a szállított kilowattórák, és nem a szállítás távolsága vagy egyéb, a szállítással közvetlenül kapcsolatos kritérium képezi, akként kell kezelni, hogy az magát az árut sújtja (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 43. és 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

35

Mivel az alapeljárásban az ügyben szóban forgó terhet a szállított kilowattórák alapján számítják ki, akként kell kezelni, hogy az magát az árut sújtja.

36

Harmadszor meg kell vizsgálni, hogy e teher ezen árukat a határ átlépése miatt terheli, vagy ellenkezőleg, az általános belső adórendszerből következik, és rendszeresen, ugyanazon objektív szempontok alapján, származási helyüktől és rendeltetésüktől függetlenül vonatkozik a termékcsoportokra.

37

E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy egyrészt a vámmal azonos hatású díjnak az általános jellegű belső adótól való megkülönböztető fő jellemzője azon körülményben rejlik, hogy az előbbi kizárólag magát a határt átlépő terméket, az utóbbi viszont mind a behozott, az exportált, mind pedig a belföldi termékeket is sújtja (2014. október 2‑iOrgacom ítélet, C‑254/13, EU:C:2014:2251, 28. pont).

38

A jelen esetben az előterjesztett kérdések megfogalmazásából kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó teher csak a Szlovákiában termelt, majd ezt követően kivitt villamos energiát terheli. Ebből következik, hogy a villamos energia határátlépése okán vetik ki.

39

A szlovák kormány mindazonáltal úgy érvel, hogy a 317/2007 kormányrendelet a Szlovákiában felhasznált villamos energiát terhelő azonos díjat ír elő a villamos energia eredetétől függetlenül. Ennélfogva a Szlovákiában termelt, majd ezt követően kivitt villamos energiát valójában ugyanúgy kezelik, mint a Szlovákiában termelt, és ezen országban felhasznált villamos energiát.

40

Mindazonáltal, még ha feltételezzük is, hogy a villamos energia két kategóriája ugyanolyan szabályozás alá tartozik, meg kell jegyezni, hogy annak érdekében, hogy az érintett adóteher az EUMSZ 110. cikk szerinti általános „belső adórendszer” hatálya alá tartozzon, annak a belföldi árut és az azzal azonos exportált árut az értékesítés ugyanazon szakaszában ugyanazon adóval kell terhelnie, és ugyanazon adókötelezettséget kiváltó oknak kell fennállnia (2014. október 2‑iOrgacom ítélet, C‑254/13, EU:C:2014:2251, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

41

Márpedig, jóllehet a szlovák kormány megállapításai szerint különösen a végső ügyfél az, aki megfizeti a szóban forgó pénzügyi terhet a Szlovákiában fogyasztott villamos energia után, nem vitatott, hogy a kivitt villamos energia tekintetében e teher a villamos energia exportőrét terheli. Így az alapügyben szóban forgó teher a Szlovákiában termelt villamos energiát az ezen országban történő fogyasztása okán, vagy amennyiben azt egy másik országban később történő fogyasztás érdekében exportálják, a kivitele okán terheli. E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy e pénzügyi teher az értékesítés nem ugyanazon szakaszában terheli a kivitt és az e tagállamban fogyasztott villamos energiát.

42

Negyedszer meg kell jegyezni, hogy a Bíróság elé terjesztett iratokból nem tűnik ki, hogy a szóban forgó pénzügyi terhet az uniós jog által előírt kötelezettségeknek való megfelelés céljából végzett ellenőrzések miatt vetik ki, vagy hogy a gazdasági szereplő részére ténylegesen nyújtott szolgáltatás – ezen szolgáltatással arányos összegű – ellenértékét képezik.

43

E tekintetben pontosítani kell, hogy bár a Bíróság elismerte, hogy a gazdasági szereplő által a részére nyújtott szolgáltatás ellenértékeként, e szolgáltatással arányos összegben fizetendő terhek nem minősülnek vámmal azonos hatású díjnak (2004. szeptember 9‑iCarbonati Apuani ítélet, C‑72/03,EU:C:2004:506, 31. pont), ugyanakkor, amint arra a főtanácsnok az indítványa 66. pontjában emlékeztetett, ahhoz, hogy valamely teher az EUMSZ 28. cikk hatályán kívül essen, a nyújtott szolgáltatásnak valamilyen meghatározott és konkrét előnyt kell biztosítania az adott exportőr javára, mivel a közérdek szolgálata túlzottan általános jellegű és nehezen értékelhető ahhoz, hogy azt a ténylegesen biztosított konkrét előny ellentételezésének lehessen tekinteni (lásd ebben az értelemben: 1969. július 1‑jei Bizottság kontra Olaszország ítélet, 24/68, EU:C:1969:29, 16. pont; 1988. szeptember 27‑iBizottság kontra Németország ítélet, 18/87, EU:C:1988:453, 7. pont).

44

Márpedig a szlovák kormány, miközben az írásbeli észrevételeiben rámutatott arra, hogy e pénzügyi terhet valamely exportőröknek ténylegesen nyújtott hálózati szolgáltatásra vetették ki, annak bizonyítására alkalmas kiegészítő elemekkel nem támasztotta alá érvelésének e részét, hogy a vitatott teher az ilyen meghatározott és konkrét előny díjazását képezte.

45

Az iratok egyéb elemeiből sem tűnik ki, hogy a termelési kapacitás elérhetősége és a villamos energia iránti kereslet közötti egyensúly fenntartására előírt pénzügyi teher meghatározott és konkrét előnyt biztosító szolgáltatás ellentételezésének tekinthető.

46

E körülmények között az olyan pénzügyi teher, mint amelyről az alapügyben szó van, amely a Szlovák Köztársaságtól eltérő tagállamba vagy harmadik országba kivitt villamos energiát terheli, az EUMSZ 28. cikk szerinti azonos hatású díjnak minősül.

47

E megállapítás mind a valamely tagállamba, mind pedig a harmadik országba kivitt villamos energiára alkalmazandó.

48

Ugyanis, amennyiben az ilyen pénzügyi teher a más tagállamba történő kiviteleket terheli, az EUMSZ 28. és az EUMSZ 30. cikk hatálya alá tartozik, amennyiben pedig a harmadik országba történő kiviteleket terheli, az EUMSZ 28. cikk hatálya alá tartozik.

49

Ami különösebben a harmadik országokba történő kivitelt illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 3. cikk (1) bekezdésének a) és e) pontja szerint az Unió kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a vámunió és a közös kereskedelempolitika területén, és hogy az EUMSZ 207. cikk (1) bekezdése szerint a közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, valamint az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa‑ és kereskedelmi megállapodások megkötésére.

50

Márpedig súlyosan aláásná a közös kereskedelempolitika egységességét, ha a tagállamok egyoldalúan vámmal azonos hatású díjakkal terhelhetnék a harmadik országokba történő kivitelt.

51

Ebből következik, hogy amint azt az Európai Bizottság megállapítja, a tagállamok nem rendelkeznek olyan hatáskörrel, amely lehetővé teszi, hogy egyoldalúan a harmadik országokba történő kivitelt terhelő, vámmal azonos hatású díjakat vezessenek be (lásd analógia útján: 1995. október 26‑iSiesse ítélet, C‑36/94, EU:C:1995:351, 17. pont).

52

A holland kormány állítja, hogy az ellátás biztosítására irányuló cél, amint azt a Bíróság a 2013. október 22‑iEssent és társai ítéletében (C‑105/12–C‑107/12, EU:C:2013:677, 59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat) elismerte, közérdeken alapuló nyomós ok.

53

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 28. cikkben foglalt tilalom általános és feltétlen jellegű (lásd ebben az értelemben: 2000. szeptember 21‑iMichaïlidis ítélet, C‑441/98 és C‑442/98, EU:C:2000:479, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az EUM‑Szerződés nem teszi lehetővé az eltérést, és a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az alkalmazandó elsődleges jog egyértelmű és kötelező jellegéből, valamint korlátlan hatályából az következik, hogy a vámokra vonatkozó tilalom alapvető szabály, következésképpen minden kivételt egyértelműen kell megfogalmazni. Pontosította továbbá, hogy a „vámmal azonos hatású díj” fogalma a vámokra vonatkozó tilalom alapvető szabályának szükséges kiegészítése (lásd ebben az értelemben: 1962. december 14‑iBizottság kontra Luxemburg és Belgium ítélet, 2/62 és 3/62, EU:C:1962:45, 827. o.).

54

A Bíróság megállapította továbbá, hogy az EUMSZ 36. cikkben foglalt, az EUMSZ 34. és EUMSZ 35. cikktől való eltérés nem alkalmazható analógia útján a vámok és a vámmal azonos hatású díjak keretében (lásd ebben az értelemben: 1968. december 10‑iBizottság kontra Olaszország ítélet, 7/68, EU:C:1968:51, 628. o.).

55

E megfontolások vonatkoznak mind a vámokkal azonos hatású díjak más tagállamokba történő kivitele esetén fennálló, mind pedig az ilyen díjak harmadik országokba történő kivitele esetén fennálló tilalomra.

56

Ebből következik, hogy a szóban forgó pénzügyi teher a vámokkal azonos hatású díjnak tekintendő, és nem igazolható.

57

A fenti megfontolásokból következik, hogy az EUMSZ 28. és az EUMSZ 30. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely olyan pénzügyi terhet ír elő, mint amelyről az alapügyben szó van, amely a más tagállamba vagy harmadik országba kivitt villamos energiát kizárólag akkor terheli, ha a villamos energiát belföldön termelték.

58

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az EUMSZ 28. és az EUMSZ 30. cikket úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely olyan pénzügyi terhet ír elő, mint amelyről az alapügyben szó van, amely a más tagállamba vagy harmadik országba kivitt villamos energiát kizárólag akkor terheli, ha a villamos energiát belföldön termelték.