–

a Vion Livestock BV képviseletében H. A. Pasveer advocaat,

–

a holland kormány képviseletében M. Bulterman és M. Noort, meghatalmazotti minőségben,

–

a magyar kormány képviseletében Fehér M. Z. és Sebestyén E., meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében A. Bouquet és B. Eggers, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és az 1255/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. december 22‑i 1/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 3., 1. o.; helyesbítés: HL 2017. L 226., 31. o.) 5. cikke (4) bekezdésének, 8. cikke (2) bekezdésének és II. melléklete 3. és 7. pontjának, valamint az élő szarvasmarhafélék szállítás közbeni kíméletével kapcsolatos export‑visszatérítés nyújtására vonatkozó követelmények tekintetében az 1234/2007/EK tanácsi rendelet szerint részletes szabályok megállapításáról szóló, 2010. szeptember 16‑i 817/2010/EU bizottsági rendelet (HL 2010. L 245., 16. o.) 3. cikke (1) bekezdésének, valamint 4., 5. és 7. cikkének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Vion Livestock BV (a továbbiakban: Vion) és a Staatssecretaris van Economische Zaken (gazdasági ügyekért felelős államtitkár, Hollandia) (a továbbiakban: államtitkár) között a Vion által az élő szarvasmarhafélék Libanonba szállítása kapcsán felvett export‑visszatérítések visszafizetése tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

Az 1/2005 rendelet (11) preambulumbekezdése értelmében e rendeletnek az Európai Unión belüli következetes és eredményes alkalmazásának biztosítása céljából annak az alapelvnek a tekintetében, amely szerint az állatok nem szállíthatók olyan módon, amely sérülést vagy túlzott szenvedést okozhat nekik, helyénvaló a különféle szállítási módokból fakadó különleges igényekre vonatkozó részletes rendelkezéseket megállapítani.

4

Az 1/2005 rendelet 1. cikke, amely e rendelet hatályát határozza meg, az (1) bekezdésében így rendelkezik:

„Ezt a rendeletet az élő gerinces állatok [Unión] belüli szállítására kell alkalmazni, beleértve a tisztviselők által elvégzendő különös ellenőrzéseket is a szállítmányoknak [az Unió] vámterületére való be‑ és kilépésekor.”

5

E rendeletnek „Az állatok szállításával kapcsolatos tervezési kötelezettség” című 5. cikke a (4) bekezdésében a következőket írja elő:

„A háziló‑félék, a törzskönyvezett lófélék kivételével, és a házi szarvasmarha‑, juh‑, kecske‑, illetve sertésfélék tagállamok és harmadik államok közötti [helyesen: tagállamok közötti, illetve harmadik országokba vagy harmadik országokból történő], nagy távolságokon való szállítása esetén a szállítmányozóknak és a szállításszervezőknek meg kell felelniük a II. mellékletben a menetlevelekre vonatkozó rendelkezéseknek.”

6

Az említett rendelet „Gondozók” című 8. cikke a (2) bekezdésében a következőket mondja ki:

„A gondozók megvizsgálnak minden, az átrakodási vagy rendeltetési helyre érkező állatot, és megállapítják, hogy az állatok a tagállamok és harmadik országok közötti, nagy távolságon való szállításnak vannak, illetve voltak‑e kitéve [helyesen: az állatokat a tagállamok között, illetve harmadik országokba vagy harmadik országokból nagy távolságon szállítják vagy szállították‑e]. A háziló‑félék, a törzskönyvezett háziló‑félék kivételével, valamint a házi szarvasmarha‑, juh‑, kecske‑, illetve sertésfélék nagy távolságokon való szállítása esetén a gondozóknak meg kell felelniük a II. mellékletben a menetlevelekre vonatkozó rendelkezéseknek.”

7

Ugyanezen rendeletnek „A nagy távolságon való szállításokat megelőzően az illetékes hatóság által a menetlevelekre vonatkozóan elvégzendő ellenőrzések és egyéb intézkedések” című 14. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A [szóban forgó fajok] tagállamok és harmadik országok közötti [helyesen: tagállamok közötti, illetve harmadik országokba vagy harmadik országokból történő], nagy távolságokon való szállítása esetén a kiindulási hely illetékes hatósága:

[…]”

8

Az 1/2005 rendelet „Menetlevél” című II. melléklete az 1–3., 7. és 8. pontjában a következőket mondja ki:

[…]

9

Az 1/2005 rendelet II. mellékletének függeléke több szakaszból áll, amelyek mindegyike egy‑egy formanyomtatványt tartalmaz. E függelék 3. szakasza tartalmazza a „Rendeltetési hely” elnevezésű formanyomtatványt. E formanyomtatvány 4. pontja közelebbről meghatározza „[a] rendeltetési helyen dolgozó gondozó/hatósági állatorvos” (az említett formanyomtatvány 1. pontja) által „[e]lvégze[ndő] ellenőrzések[et]”. Ezen ellenőrzések egyike – amelyet ugyanezen formanyomtatvány 4.5. pontja említ – a „[m]enetlevél‑bejegyzések[re] és szállítási határidők[re]” vonatkozik. Ezenfelül ugyanezen függelék 4. szakaszában egy szállítmányozói nyilatkozatot tartalmazó formanyomtatvány szerepel, amelyet a járművezetőnek a szállítás folyamán kell kitöltenie. E nyilatkozatnak meg kell jelölnie a tényleges útvonal (pihenő‑, átrakodási vagy kilépési helyek) tekintetében a különböző helyeket és címeket, az érkezési és indulási dátumot és időpontot, az állásidőt és annak indokolását, a tényleges és a javasolt útvonal közötti esetleges eltérés okát, minden egyéb észrevételt, valamint a szállítás folyamán bekövetkezett állatsérülések és/vagy elhullások számát és okát. Az említett nyilatkozatot a járművezetőnek vagy járművezetőknek és a szállítmányozónak kell aláírnia.

10

A 817/2010 rendelet (3) preambulumbekezdése szerint „[a]z állatvédelmi előírások betartásának garantálása érdekében ellenőrző rendszert kell bevezetni kötelező ellenőrzésekkel [az Unió] vámterületéről való kilépés helyén és [az Unió] vámterületének elhagyása után – a szállítóeszköz megváltozása esetén –, valamint a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyén”.

11

A 817/2010 rendelet „Hatály” című 1. cikke az első bekezdésében a következőket mondja ki:

„A 0102 KN‑kód alá tartozó élő szarvasmarhafélék (a továbbiakban: az állatok) export‑visszatérítésének [a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22‑i] 1234/2007/EK [tanácsi] rendelet [az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet] [HL 2007. L 299., 1. o., helyesbítések: HL 2010. L 63., 30. o.; HL 2013. L 97., 4. o.] 168. cikke szerinti kifizetése attól függ, hogy betartják‑e – az állatoknak a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyéig történő szállítása során – az [1/2005] rendelet 3–9. cikkét és az ott említett mellékletekben, valamint az e rendeletben foglaltakat.”

12

A 817/2010 rendeletnek „A[z Unió] vámterületén belüli ellenőrzés” című 2. cikke a (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Azoknál az állatoknál, amelyekre vonatkozóan kiviteli nyilatkozat kerül elfogadásra, a hatósági állatorvos a kilépési helyen […] megvizsgálja, hogy:

Az ellenőrzést végző hatósági állatorvos a jelen rendelet I. mellékletében megállapított mintával összhangban jelentést készít, amelyben igazolja, hogy az első albekezdéssel összhangban végrehajtott ellenőrzések eredményei kielégítőek‑e, vagy sem.

A kilépési helyért felelős állatorvosi hatóság a jelentést legalább három éven keresztül megőrzi. A jelentés egy másolatát meg kell küldeni a kifizető hatóságnak.”

13

A 817/2010 rendelet „Harmadik országon belüli ellenőrzés” című 3. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A[z Unió] vámterületének elhagyása után az exportőr biztosítja az állatok ellenőrzését:

(2)   Az (1) bekezdésben előírt ellenőrzések végrehajtásáért a tagállam által […] engedélyezett és ellenőrzött nemzetközi ellenőrzési és felügyeleti ügynökség vagy a tagállam hivatalos ügynöksége felel.

[…]

Az (1) bekezdés szerint elvégzett minden egyes ellenőrzésről a jelen rendelet III. és IV. mellékletében megállapított mintával összhangban készít jelentést az ellenőrzést végző állatorvos.”

14

E rendelet „Az export‑visszatérítések kifizetési eljárása” című 4. cikke a következőket mondja ki:

„(1)   A kiviteli nyilatkozatot elfogadó tagállam illetékes hatósága számára az exportőr megadja a szállítás minden szükséges adatát, legkésőbb a kiviteli nyilatkozat benyújtásakor.

[…]

(2)   Az export‑visszatérítések kifizetésére vonatkozóan a […] kérelmeket […] ki kell egészíteni a következővel:

(3)   Ha a 3. cikk (1) bekezdésében említett ellenőrzés az exportőr hatáskörén kívülálló [helyesen: az exportőrnek fel nem róható] körülmény miatt nem hajtható végre, akkor az illetékes hatóság – az exportőr indokolt kérésére – egyéb olyan dokumentumokat is elfogadhat, amelyekből meggyőződhet arról, hogy az [1/2005] rendeletben foglaltak teljesültek.”

15

Az említett rendeletnek „Az export‑visszatérítések kifizetésének elmaradása” címet viselő 5. cikke az (1) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„Az állatonként járó, a második albekezdésnek megfelelően számított export‑visszatérítés teljes összege nem fizethető:

[…]

[…]”

16

A 817/2010 rendeletnek „A túlfizetett [helyesen: jogalap nélkül kifizetett] összegek behajtása” című 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Ha visszatérítés kifizetése után kiderül, hogy az [1/2005] rendeletnek való megfelelés nem teljesült, akkor a visszatérítés vonatkozó része – adott esetben ideértve az e rendelet 6. cikke szerinti bírságot is – jogtalanul kifizetett [helyesen: jogalap nélkül kifizetett] összegként kezelendő, és [a mezőgazdasági termékek után járó export‑visszatérítési rendszer alkalmazása közös részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2009. július 7‑i] 612/2009/EK [bizottsági] rendelet [HL 2009. L 186., 1. o.] 49. cikkével összhangban behajtandó.”

17

A 817/2010 rendelet IV. melléklete a végső érkezési hely szerinti harmadik országbeli első kirakodási hely ellenőrzőjelentésének mintáját tartalmazza. Az „[e]lvégzett ellenőrzések” ponton belüli egyik rubrika az „[ú]tvonalterv[re]” vonatkozik.

18

A Vion 2010 végén 36 élő szarvasmarhafélét exportált Libanonba. Az állatokat tehergépjárművel Woerdenből (Hollandia) Koperbe (Szlovénia) szállították, ahol állatszállító hajóra rakodták őket. Ezt követően az állatok tengeri úton elhagyták az Unió területét Bejrút (Libanon) irányába.

19

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a szállítmányozó Koperben adta át a menetlevelet az Unióból való kilépés helyének hatósági állatorvosa számára, ezért nem volt mód arra, hogy e menetlevél eredeti példányát egészen Bejrútig naprakészen tartsák.

20

Az 1/2005 rendelettel összhangban a Vion a szállítást megelőzően átadta az illetékes holland hatóságnak a menetlevelet, amely a „Tervezés” című 1. szakaszában hét napban határozta meg a szállítás teljes időtartamát, továbbá kiindulási helyként Woerdent, míg érkezési helyként Bejrútot jelölte meg. A szállítás e menetlevél szerint 2010. szeptember 9‑én kezdődik – az indulás pontos időpontját azonban nem tüntették fel –, és azt 2010. szeptember 16‑án teljesítik. Végül a menetlevél szerint az állatok Münchenben (Németország) pihennek meg, majd Koperben hajóra rakodják őket.

21

Ehhez hasonlóan, jóllehet a szarvasmarhaféléket Libanonba kellett szállítani, az alapeljárásban szóban forgó menetlevél „Rendeltetési hely” című 3. szakasza Kopert és Szlovéniát említi rendeltetési helyként, illetve rendeltetési hely szerinti tagállamként. Az e menetlevél 4. szakaszában szereplő „[s]zállítmányozói nyilatkozat” tanúsítja, hogy az állatok 2010. szeptember 10‑én 10.50‑kor megérkeztek Koperbe, és hogy e a dátum és időpont megegyezik a rendeltetési helyre való érkezés dátumával és időpontjával. Ezzel szemben az említett menetlevél nem tartalmaz a szállítás menetére vonatkozó információkat a hajó Koperből való kifutása és Bejrútba való érkezése közötti szakaszra nézve.

22

Az állatokat 2010. szeptember 22‑én 11.15 és 13.30 között kirakodták, majd egy bejrúti független állatorvos a 817/2010 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálta őket.

23

Az ugyanezen a napon készült és ezen állatorvos által aláírt jelentés alapján a Vion nevében eljáró társaság, a Control Union Nederland 2010. október 12‑én tanúsította, hogy eleget tettek az 1/2005 és a 817/2010 rendelet rendelkezéseinek.

24

Az államtitkár ugyanakkor a 2014. február 4‑i határozatával a Vion számára kifizetett 5292,92 euró összegű – 10%‑kal és kamatokkal, összesen 577,40 euróval növelt – export‑visszatérítés visszafizetését követelte. Az államtitkár azt rótta fel a Vion szállítmányozójának, hogy csak az Unió területéről való kilépés helyéig, és nem az állatok végleges érkezési helyéig töltötte ki a menetlevél 4. szakaszát. Ezért e szállítmányozó nyilatkozatára figyelemmel úgy kell tekinteni, hogy a szállítás Koperben véget ért, és az nem folytatódott tovább Bejrútig.

25

Miután az államtitkár a 2014. június 18‑i határozatával elutasította a Vion panaszát, az utóbbi keresetet nyújtott be a College van Beroep voor het bedrijfslevenhez (gazdasági ügyekben eljáró közigazgatási fellebbviteli bíróság, Hollandia).

26

A Vion és az államtitkár nem értenek egyet abban a kérdésben, hogy a menetlevél megőrzésének és vezetésének kötelezettsége az állatok hosszú távolságon való szállítása esetén kizárólag az Unió területéről való kilépés helyéig vagy tovább, egészen a végső érkezés helyéig, vagyis az állatoknak az érintett harmadik országba való érkezéséig áll fenn.

27

A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben úgy véli, hogy az uniós jog értelmezésével kapcsolatos komoly nehézség merült fel, tekintettel arra, hogy véleménye szerint eltérések mutatkoznak az egyrészt a 817/2010 rendelet 4., 5. és 7. cikkében foglalt előírások, másrészt az 1/2005 rendelet 5. cikkének (4) bekezdésében, valamint ez utóbbi rendelet II. mellékletének 3. pontjában foglalt előírások között. A kérdést előterjesztő bíróság szerint sem a Vion által képviselt álláspont, sem az államtitkár véleménye nem tekinthető irrelevánsnak.

28

Az 1/2005 rendelet II. melléklete 3. és 7. pontjának megfogalmazására tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak a Vionhoz hasonlóan kétségei vannak afelől, hogy a szállításszervező vagy a szállítmányozó megőrizheti‑e a menetlevelet a szállítás végső érkezési helyéig, vagyis az érintett harmadik országig. Ugyanakkor meg van győződve arról, hogy a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyének állatorvosa kizárólag a menetlevél alapján ellenőrizheti ténylegesen az 1/2005 rendelet tiszteletben tartását.

29

Ezért az 1/2005 rendelet II. mellékletének 7. pontjából eredő azon kötelezettség, amely szerint a menetlevelet át kell adni az Unióból való kilépés helyének hatósági állatorvosa számára, megakadályozza az exportőrt abban, hogy a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyének állatorvosa előtt bizonyítsa, hogy ténylegesen betartotta e rendelet 3–9. cikkét, illetve e rendelet mellékleteit.

30

A kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy az államtitkár által képviselt álláspontot ugyancsak szilárd érvek támasztják alá. Így különösen az 1/2005 rendelet (11) preambulumbekezdésének – amennyiben kimondja, hogy az állatok nem szállíthatók olyan módon, amely sérülést vagy túlzott szenvedést okozhat nekik – a harmadik országba irányuló szállítás egészére kell vonatkoznia.

31

Ráadásul a 817/2010 rendelet több rendelkezése az 1/2005 rendelet tiszteletben tartásához köti az export‑visszatérítés folyósítását, és e megfelelést a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyének állatorvosa ellenőrzi. Márpedig ezen ellenőrzés hatékony elvégzése érdekében a menetlevelet egészen az említett harmadik országba való megérkezésig meg kell őrizni. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az ezzel ellentétes minden megoldás megakadályozná, hogy a menetlevél révén ellenőrizhessék a szállításnak a harmadik ország területén lebonyolított szakaszát.

32

E körülmények között a College van Beroep voor het bedrijfsleven (gazdasági ügyekben eljáró közigazgatási fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

33

Együttesen vizsgálandó kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 817/2010 rendelet 7. cikkét e rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésével, valamint 2. cikkének (2) bekezdésével, továbbá az 1/2005 rendelet II. mellékletének 3., 7. és 8. pontjával összefüggésben úgy kell‑e értelmezni, hogy a 817/2010 rendelet szerinti export‑visszatérítések visszafizetése követelhető akkor, ha a szarvasmarhafélék szállítmányozója nem tartotta naprakészen az 1/2005 rendelet II. mellékletében szereplő menetlevelet egészen a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyéig.

34

Előzetesen hangsúlyozni kell, hogy sem a 817/2010 rendelet, sem az 1/2005 rendelet nem határozza meg pontosan azokat az iratokat, amelyeket a szarvasmarhaféléket harmadik országba exportáló szállítmányozónak az export‑visszatérítés igénybevételéhez be kell nyújtania.

35

Mindazonáltal az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a rendszerét és célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd ebben az értelemben: 1983. november 17‑iMerck ítélet, 292/82, EU:C:1983:335, 12. pont; 1990. június 26‑iVelker International Oil Company ítélet, C‑185/89, EU:C:1990:262, 17. pont; 2007. szeptember 27‑iTeleos és társai ítélet, C‑409/04, EU:C:2007:548, 35. pont).

36

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy először is, amint az a 817/2010 rendelet 7. cikkéből következik, ha a visszatérítés kifizetése után kiderül, hogy az 1/2005 rendeletnek való megfelelés nem teljesült, akkor a visszatérítés vonatkozó része jogalap nélkül kifizetett összegként kezelendő. Ez az összeg tehát – adott esetben ideértve az exportőrre vagy a szállítmányozóra kirótt bírságot is – behajtandó. Tehát az export‑visszatérítés visszafizetésére akkor kerülhet sor, ha az exportőr vagy a szállítmányozó megsértette az 1/2005 rendeletből eredő kötelezettségeit.

37

Márpedig a 817/2010 rendelet 1. cikke az export‑visszatérítések kifizetését attól teszi függővé, hogy – az állatoknak a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyéig történő szállítása során – betartják‑e az 1/2005 rendelet 3–9. cikkét és az ott említett mellékletekben, valamint a 817/2010 rendeletben foglaltakat. E visszatérítések visszafizetését ezért az 1/2005 rendelet ugyanezen 3–9. cikkének megsértésével kell indokolni.

38

Másodszor, a 817/2010 rendelet – a (3) preambulumbekezdésével összhangban – az állatvédelmi előírások betartásának garantálása érdekében ellenőrző rendszer bevezetését írja elő kötelező ellenőrzésekkel nemcsak az Unió vámterületéről való kilépés helyén, hanem egészen a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyéig. Ugyanis, különösen e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban ellenőrzést kell végezni a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyén, és ezen ellenőrzés végén az említett rendelet 3. cikke (2) bekezdésének utolsó albekezdése értelmében a jelen ítélet 17. pontjában említett minta szerinti jelentést kell készíteni. Márpedig, amint azt e minta megerősíti, ezen ellenőrzés lényegében annak megállapítására irányul, hogy tiszteletben tartották‑e az 1/2005 rendelet rendelkezéseit, többek között az Unióból való kilépés helye és a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helye közötti szakaszon is.

39

Mivel az említett ellenőrzés során vizsgálandó elemek egyike az „[ú]tvonalterv”, amely – amint arra a főtanácsnok az indítványa 47. pontjában rámutatott – a menetlevélnek felel meg, a jelen ítélet előző pontjában említett ellenőrzés lefolytatásához szükség van az előírt információknak az ellenőrzéssel megbízott társaság részére való átadására.

40

Márpedig a menetlevél 4. szakaszát alkotó „szállítmányozói nyilatkozatot” a járművezetőnek kell kitöltenie, és a járművezetőnek és a szállítmányozónak kell aláírnia. E nyilatkozatnak meg kell jelölnie a tényleges útvonal (pihenő‑, átrakodási vagy kilépési helyek) tekintetében a különböző helyeket és címeket, az érkezési és indulási dátumot és időpontot, az állásidőt és annak indokolását, a tényleges és a javasolt útvonal közötti esetleges eltérés okát, minden egyéb észrevételt, valamint a szállítás folyamán bekövetkezett állatsérülések és/vagy elhullások számát és okát.

41

Ez az értelmezés hozzájárul az 1/2005 rendelet 14. cikke (1) bekezdésének hatékony érvényesüléséhez, amely rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy a kiindulási hely illetékes hatósága abban az esetben engedélyezheti az érintett állatok nagy távolságon való, az Unió területéről induló és azon kívül folytatódó szállítását, ha a szállításszervező által benyújtott menetlevél megfelel a valóságnak, és arra enged következtetni, hogy a szállítás harmadik országok területére eső szakasza tekintetében is betartják e rendelet előírásait (2015. április 23‑iZuchtvieh‑Export ítélet, C‑424/13, EU:C:2015:259, 56. pont).

42

Ezért a kiindulási hely illetékes hatósága által végzett ezen előzetes ellenőrzés hatékonyságának, valamint az állatvédelem tényleges biztosítása szempontjából egyaránt elengedhetetlen annak előírása, hogy e menetlevelet a szállítás teljes ideje alatt naprakészen tartsák, beleértve a szállításnak az Unióból való kilépés helye és a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helye közötti szakaszát is.

43

Harmadszor, az 1/2005 rendelet II. mellékletének 7. pontjából kétségkívül az következik, hogy ha ez e rendelet hatálya alá tartozó állatokat harmadik országba exportálják, a szállítmányozó a menetlevelet az Unióból való kilépés helyén átadja a hatósági állatorvosnak.

44

Mindazonáltal az 1/2005 rendelet II. mellékletének 8. pontjából kitűnik, hogy e rendelet a menetlevél különböző példányainak használatáról rendelkezik. Ugyanez igaz a 817/2010 rendelet 2. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének második mondatára is.

45

Ráadásul, mivel az 1/2005 rendelet II. melléklete 3. pontjának e) alpontja előírja, hogy a szállítás szervezőjének biztosítania kell, hogy harmadik országba történő kivitel esetén a menetlevél végigkísérje az állatokat a fuvar során legalább az Unióból való kilépés helyéig, ez értelemszerűen magában foglalja, hogy az utazás szervezőjének továbbra is ki kell töltenie a menetlevél egy példányát egészen a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyéig.

46

Következésképpen az 1/2005 rendelet és a 817/2010 rendelet közötti – az utóbbi által teremtett – összefüggés alapján úgy tekinthető, hogy a menetlevél egy példánya ugyanazt a szerepet tölti be a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyéig történő szállítás vonatkozásában, mint az eredeti irat az Unióból való kilépés helyéig történő szállítás esetén.

47

Mivel az export‑visszatérítést kérelmező személynek kell bizonyítania az 1/2005 rendelet 3–9. cikkéből és az ott említett mellékletekből eredő feltételek, továbbá a 817/2010 rendeletben foglalt rendelkezések tiszteletben tartását, a fenti megfontolásokból az következik, hogy a kérelmezőnek egészen a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyének állatorvosa által az állatokon végzett vizsgálatig vezetnie kell a menetlevelet, és lehetővé kell tennie az állatorvos számára annak megvizsgálását, hogy eleget tettek‑e a menetlevél vezetésével kapcsolatos kötelezettségeknek.

48

Ebből az következik, hogy a 817/2010 rendelet 3. cikkének (1) bekezdése érvényesülésének előfeltétele, hogy a szállítmányozó kitöltse a menetlevelet egészen az érintett állatoknak a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyére való megérkezéséig.

49

E körülmények között a feltett kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 817/2010 rendelet 7. cikkét e rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésével, valamint 2. cikkének (2) bekezdésével, továbbá az 1/2005 rendelet II. mellékletének 3., 7. és 8. pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a 817/2010 rendelet szerinti export‑visszatérítések visszafizetése követelhető akkor, ha a szarvasmarhafélék szállítmányozója nem tartotta naprakészen az 1/2005 rendelet II. mellékletében szereplő menetlevelet egészen a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyéig.

50

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az élő szarvasmarhafélék szállítás közbeni kíméletével kapcsolatos export‑visszatérítés nyújtására vonatkozó követelmények tekintetében az 1234/2007/EK tanácsi rendelet szerint részletes szabályok megállapításáról szóló, 2010. szeptember 16‑i 817/2010/EU bizottsági rendelet 7. cikkét e rendelet 3. cikkének (1) és (2) bekezdésével, valamint 2. cikkének (2) bekezdésével, továbbá az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és az 1255/97/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. december 22‑i 1/2005/EK tanácsi rendelet II. mellékletének 3., 7. és 8. pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy a 817/2010 rendelet szerinti export‑visszatérítések visszafizetése követelhető akkor, ha a szarvasmarhafélék szállítmányozója nem tartotta naprakészen az 1/2005 rendelet II. mellékletében szereplő menetlevelet egészen a végső érkezési hely szerinti harmadik ország első kirakodási helyéig.