—

a cseh kormány képviseletében T. Müller, M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

—

a spanyol kormány képviseletében V. Ester Casas, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Albenzio avvocatto dello Stato,

—

az Európai Bizottság képviseletében F. Tomat és Z. Malůšková, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21‑i 2011/64/EU tanácsi irányelv (HL 2011. L 176., 24. o.) 2. és 5. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Eko‑Tabak s. r. o. és a Generální ředitelství cel (vámügyi főigazgatóság, Cseh Köztársaság) között jövedékiadó‑köteles dohánygyártmánynak minősített termékek elkobzása tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

3

A 2011/64 irányelv (2), (3), (8) és (9) preambulumbekezdése kimondja:

[…]

4

A fenti irányelv 1. cikke kimondja:

„Ezen irányelv megállapítja a tagállamok által a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adó szerkezete és adókulcsa összehangolásának általános elveit.”

5

Az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„Ezen irányelv alkalmazásában a dohánygyártmány:

6

Ugyanezen irányelv 5. cikkének szövege a következő:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában a fogyasztási dohány:

(2)   Cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohánynak kell tekinteni az olyan fogyasztási dohányt, amelyben a dohányrészecskék több mint 25 tömegszázalékát kisebb mint 1,5 milliméter szélességűre vágták.

[…]”

7

A zákon č. 353/2003 Sb., o spotřebních daních (a jövedéki adóról szóló 353/2003. sz. törvény) alapügy tényállására alkalmazandó változatának (a továbbiakban: jövedéki adóról szóló törvény) „A jövedéki adó alá tartozó dohánygyártmányok” című 101. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)   A dohánygyártmány jövedéki termék.

(2)   E törvény alkalmazásában a dohánygyártmány cigaretta, szivar, szivarka és fogyasztási dohány.

(3)   E törvény alkalmazásában:

[…]

[…]

(6)   E törvény alkalmazásában fogyasztási dohány továbbá a teljesen vagy részben dohánytól eltérő anyagokat tartalmazó termék, amely megfelel a (3) bekezdés c) pontjában hivatkozott egyéb feltételeknek, a (8) bekezdésben szereplő termékek kivételével, vagy a (3) bekezdés c) pontjában nem szereplő termék, ha dohányzástól eltérő célra szánták, és ugyanakkor a termék dohányzásra alkalmas, és amelyet előkészítettek a végső fogyasztónak való értékesítésre.

[…]”

8

A Celní úřad pro Jihočeský kraj (a dél csehországi kerület vámhivatala, Cseh Köztársaság) 2013. november 14‑i határozatával elrendelte az Eko‑Tabak tulajdonát képező bizonyos termékek elkobzását azzal az indokkal, hogy a jövedéki adóról szóló törvény 101. cikkének (6) bekezdése értelmében fogyasztási dohánynak minősülnek, és ennek következtében jövedéki adó alá tartoznak. A kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból következik, hogy e termékek első szárításon és ellenőrzött újranedvesítésen átesett, szárított, lapos, szabálytalan és részben kierezett dohánylevelek, amelyek glicerint tartalmaznak, mely utóbbi lehetővé teszi a levelek nedvességtartalmának és rugalmasságának megőrzését a levelek feldolgozás során történő törésének elkerülése céljából, és amelyeket bár nem fogyasztásra szántak, kézi aprításban vagy vágásban álló egyszerű előkészítést követően fogyaszthatók. E termékeket összességükben a fogyasztó számára történő értékesítésre szánták.

9

Az Eko‑Tabak e határozattal szemben bírósági felülvizsgálatra irányuló keresetet terjesztett a Krajský soud v Českých Budějovicích (České Budějovice‑i regionális bíróság, Cseh Köztársaság) elé, arra hivatkozva, hogy a jövedéki adóról szóló törvény 101. cikke (6) bekezdése utolsó tagmondatának hatálya alá tartozó termékek meghatározása jogellenesen kibővítette a dohánygyártmányok 2011/64 irányelvben szereplő felsorolását.

10

A fent említett bíróság 2015. január 30‑i határozatával elutasította az Eko‑Tabak keresetét annak kimondásával, hogy a jövedéki adóról szóló törvény 101. cikke (6) bekezdésének utolsó tagmondatában szereplő meghatározás nem lép túl a 2011/64 irányelv határain, mivel az utóbbi szelleme és célja arra irányul, hogy jövedéki adó terhelje azokat a termékeket, amelyeket ugyan nem fogyasztásra szántak, de arra alkalmasak, valamint annak elkerülésére irányul, hogy az adójogszabályokat vagy az Unió jogát megkerüljék.

11

Az Eko‑Tabak fellebbezést nyújtott be ezen ítélettel szemben a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság, Cseh Köztársaság) előtt. Az említett társaság többek között arra hivatkozott, hogy a 2011/64 irányelv nem tartalmaz olyan dohánygyártmány‑kategóriát, amely megfelelne a jövedéki adóról szóló törvény 101. cikke (6) bekezdésének utolsó tagmondatában szabályozott kategóriának, és hogy az a feltétel, miszerint az érintett termék fogyasztható, attól az időponttól teljesül, amikor a terméket az üzletben értékesítés céljából raktározzák. Egyébiránt ahhoz, hogy valamely dohánytermék az említett irányelv értelmében dohánygyártmánynak minősülhessen, nem elegendő, hogy az fogyasztható legyen. Az a feltétel ugyanis, amely szerint az érintett termék fogyasztható, csak az egyik olyan feltétel, amelyet valamely dohányterméknek teljesítenie kell ahhoz, hogy az említett irányelv értelmében vett „fogyasztási dohánynak” minősülhessen.

12

Noha az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a jövedéki adóról szóló törvény 101. cikkének célja a 2011/64 irányelv 2. és 5. cikkének a cseh jogba való átültetése, a Nejvyšší správní soud (közigazgatási legfelsőbb bíróság) kétségeket támaszt azon kérdést illetően, hogy az olyan termékek, mint amelyekről az alapügyben is szó van, olyan dohánygyártmányoknak minősülnek‑e, amelyekre az említett irányelv alkalmazandó. A fenti kérdésre adott nemleges válasz esetén arra kíván választ kapni, hogy az említett irányelv 2. és 5. cikkével ellentétes‑e, ha valamely tagállam az ilyen termékeket jövedéki adóval terheli.

13

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság rámutat, hogy a Bíróságnak a „fogyasztási dohány” fogalmát illetően eddig nem határozott sem a 2011/64 irányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontja ii. alpontjának, sem ezen irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának értelmezéséről.

14

A kérdést előterjesztő bíróság egyébiránt úgy véli, hogy a 2011/64 irányelv értelmében vett dohánygyártmányokra elsődlegesen az jellemző, hogy fogyaszthatók. E jellemző a dohánygyártmányok különböző típusainak és csoportjainak meghatározását is lehetővé teszi.

15

Ilyen körülmények között a Nejvyšší správní soud (legfelsőbb közigazgatási bíróság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatal céljából:

16

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2011/64 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az első szárításon és ellenőrzött újranedvesítésen átesett, szárított, lapos, szabálytalan és részben kierezett dohánylevél és/vagy annak része, amely glicerint tartalmaz, és amely aprításban vagy kézi vágásban álló egyszerű előkészítést követően fogyasztható, az e rendelkezések értelmében vett „fogyasztási dohány” fogalma alá tartozik‑e.

17

E tekintetben rá kell mutatni, hogy amint a 2011/64 irányelv 1. cikkéből kitűnik, az említett irányelv célja, hogy megállapítsa a tagállamok által a dohánygyártmányokra kivetett jövedéki adó szerkezete és adókulcsa összehangolásának általános elveit. Az említett irányelv tehát a dohánytermékekre vonatkozó uniós adójogszabályok körébe tartozik, amely jogszabályoknak a célja az említett irányelv (2) preambulumbekezdése értelmében az, hogy biztosítsák többek között a belső piac megfelelő működését, és ezzel egyidejűleg a magas szintű egészségvédelmet.

18

Emellett a 2011/64 irányelv (3) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ezen irányelv biztosítani kívánja, hogy a tagállamokban a dohánygyártmányok ágazata termékeinek forgalmát érintő adók alkalmazása ne torzítsa a versenyfeltételeket, és az Unión belül ne akadályozza e termékek szabad mozgását. Közelebbről az említett irányelv (8) preambulumbekezdése lényegében azt tartalmazza, hogy azon termékeket, amelyek számos tekintetben hasonlítanak az említett irányelv hatálya alá tartozó termékekre, úgy kell kezelni, mint az utóbbiakat, míg ugyanezen irányelv (9) preambulumbekezdése kimondja, hogy a jövedéki adók szerkezete összehangolásának ahhoz kell vezetnie, hogy az ugyanazon csoportba tartozó dohánygyártmányok kategóriái közötti verseny az adóterhek következtében ne torzuljon, és hogy ez a tagállamok nemzeti piacainak megnyitását valósítsa meg.

19

A 2011/64 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése az említett irányelv által célul tűzött összehangolás tárgyát képező dohánygyártmányokat három csoportba sorolja, az első a cigarettákra, a második a szivarokra és szivarkákra, a harmadik pedig a fogyasztási dohányra vonatkozik.

20

Közelebbről a fogyasztási dohányt illetően az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontja i. és ii. alpontjának szövegéből kitűnik, hogy e csoport két alcsoportra oszlik, amelyek elnevezése egyenként „cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohány” és „egyéb fogyasztási dohány”.

21

A 2011/64 irányelv 5. cikkének (1) és (2) bekezdése pedig a „fogyasztási dohány” és a „cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohány” fogalmát határozza meg. Ennek megfelelően a fenti első fogalom magában foglalja mind „a vágott vagy másképpen feldarabolt, tömbökbe csavart vagy préselt dohány[t], amely további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas”, mind a „kiskereskedelmi értékesítésre felkínált dohánytörmelék[et], amely nem tartozik [a cigaretta, illetve a szivar vagy szivarka fogalma alá]”.

22

A jelen esetben nem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó dohánytermékek sem a 2011/64 irányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja és 5. cikkének (2) bekezdése szerinti „cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohány” fogalma, sem pedig az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „dohánytörmelék” fogalma alá nem tartoznak.

23

Következésképpen annak meghatározása érdekében, hogy e termékek a 2011/64 irányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontjában szereplő „egyéb fogyasztási dohány” alkategóriába tartoznak‑e, meg kell vizsgálni, hogy az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett „fogyasztási dohánynak” minősülnek‑e.

24

Az említett irányelvnek a jelen ítélet 17. és 18. pontjában említett céljaira figyelemmel a „fogyasztási dohány” fogalma nem értelmezhető megszorítóan.

25

Az említett irányelv 5. cikke (1) bekezdése a) pontjának szövegéből kitűnik, hogy e rendelkezés két együttes feltétel tiszteletben tartását kívánja meg, azaz egyrészről azt, hogy a dohány vágott vagy másképpen feldarabolt, tömbökbe csavart vagy préselt legyen, másrészről pedig azt, hogy további ipari feldolgozás nélkül dohányzásra alkalmas legyen.

26

Az első feltételt illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy az alapügyben szóban forgó dohány tömbökbe csavart, vagy préselt‑e.

27

Meg kell tehát határozni, hogy az tekinthető‑e a 2011/64 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett vágott vagy másképpen feldarabolt dohánynak.

28

E tekintetben, mivel ezen irányelv nem tartalmazza a „vágott” vagy „feldarabolt” fogalmak meghatározását, e kifejezések terjedelmének megállapítása végett azok szokásos és általánosan elfogadott értelmére kell utalni (lásd ebben az értelemben: 2015. július 16‑i Sommer Antriebs‑ und Funktechnik ítélet, C‑369/14, EU:C:2015:491, 46. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Márpedig e kifejezések, amelyek szokásos értelme különösen tág, az első esetében azon művelet eredményét jelölik, amikor valamely dolog egy részét vagy darabját éles eszközzel eltávolítják, a másodikat illetően pedig azon művelet eredményét, amely valamely dolog feldarabolásában vagy felosztásában áll.

29

Következésképpen, amennyiben az alapügyben szóban forgó termékek a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információk szerint olyan dohánylevelekből állnak, amelyek erezetét részben eltávolították, e termékeket a 2011/64 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett vágott vagy másképpen feldarabolt dohánynak kell tekinteni.

30

A fent említett 5. cikk (1) bekezdésének a) pontjában használt „ipari feldolgozás” fogalmát illetően elmondható, hogy az szokásosan nyersanyagoknak szabványosított eljárás révén, rendszerint nagy mennyiségben tárgyi eszközökké történő átalakítását jelenti.

31

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából lényegében az következik, hogy nem minősül „ipari eljárásnak” azon egyszerű eljárás, amelynek célja valamely félkész dohánytermék fogyasztásra alkalmassá tétele, így például az, amely egyszerűen egy dohányrúd cigarettahüvelybe való illesztéséből áll (lásd analógia útján: 1998. szeptember 24‑iBrinkmann ítélet, C‑319/96, EU:C:1998:429, 18. és 20. pont; 2005. november 10‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑197/04, EU:C:2005:672, 31. és 32. pont).

32

E körülmények között a 2011/64 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „további ipari feldolgozás” nélkül dohányzásra alkalmasnak kell tekinteni azt a dohánygyártmányt, amely fogyasztásra kész, vagy nem ipari eljárással könnyen fogyasztásra kész állapotba hozható.

33

A jelen esetben, ahogyan az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az alapügyben szóban forgó termékeket első szárításon és ellenőrzött újranedvesítésen estek át, glicerint tartalmaznak, és azok aprításban vagy kézi vágásban álló egyszerű előkészítést követően fogyaszthatók. A kérdést előterjesztő bíróság által végzett vizsgálat fenntartása mellett úgy tűnik tehát, hogy e termékek a jelen ítélet 25. pontjában említett feltételnek is megfelelnek, és ennek következtében a 2011/64 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott „fogyasztási dohány” fogalma alá tartoznak.

34

E feltételek mellett, mivel az ilyen termékek nem minősülnek az említett irányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának i. alpontja értelmében vett cigaretta sodrására szánt finomra vágott dohánynak, azokat az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának ii. alpontja értelmében vett „egyéb fogyasztási dohány” fogalma alá tartozóknak kell tekinteni.

35

A fenti megállapítások összességére tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/64 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az első szárításon és ellenőrzött újranedvesítésen átesett, szárított, lapos, szabálytalan és részben kierezett dohánylevelek, amelyek glicerint tartalmaznak, és amelyek aprításban vagy kézi vágásban álló egyszerű előkészítést követően fogyaszthatók, az e rendelkezések értelmében vett „fogyasztási dohány” fogalma alá tartoznak.

36

Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második kérdésre nem kell válaszolni.

37

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:

A dohánygyártmányokra alkalmazott jövedéki adó szerkezetéről és adókulcsáról szóló, 2011. június 21‑i 2011/64/EU tanácsi irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontját és 5. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az első szárításon és ellenőrzött újranedvesítésen átesett, szárított, lapos, szabálytalan és részben kierezett dohánylevelek, amelyek glicerint tartalmaznak, és amelyek aprításban vagy kézi vágásban álló egyszerű előkészítést követően fogyaszthatók, az e rendelkezések értelmében vett „fogyasztási dohány” fogalma alá tartoznak.