1

Fellebbezésében az SV Capital OÜ az Európai Unió Törvényszéke 2015. szeptember 9‑iSV Capital kontra EBH ítéletének (T‑660/14. sz., EU:T:2015:608; a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését kéri, amennyiben:

2

A 2010. november 24‑i 2010/76/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2010. L 329., 3. o.) módosított, a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14‑i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 177., 1. o.; a továbbiakban: 2006/48 irányelv) 11. cikkében előírja:

„(1)   Az illetékes hatóságok csak akkor adják meg az engedélyt a hitelintézet számára, ha az intézmény üzleti tevékenységének tényleges irányítását legalább két személy végzi.

Az illetékes hatóságok nem adják meg az engedélyt, ha ezek a személyek nem rendelkeznek megfelelően jó hírnévvel, vagy nincs kellő tapasztalatuk ilyen feladatok ellátásához.

[…]

(2)   A tagállamok megkövetelik, hogy:

3

A 2006/48 irányelv 22. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai megkövetelik, hogy minden hitelintézet megbízható vállalatirányítási rendszerrel rendelkezzen, amely áttekinthető szervezeti felépítést, egymástól jól elhatárolt, átlátható és következetes felelősségi köröket, a jelenlegi vagy esetlegesen felmerülő kitettségekhez kapcsolódó kockázatok azonosítására, kezelésére, felügyeletére és jelentésére szolgáló hatékony eljárásokat, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokat – beleértve a megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat –, valamint a hatékony és eredményes kockázatkezeléssel összhangban álló, annak alkalmazását előmozdító javadalmazási politikákat és gyakorlatokat foglal magában.

(2)   Az 1. cikkben említett rendszerek, eljárások és mechanizmusok átfogóak és arányosak a hitelintézet tevékenységeinek természetével, méretével és összetettségével. E tekintetben figyelembe kell venni az V. mellékletben meghatározott technikai kritériumokat.”

4

Ezen irányelv 40. cikkének szövege a következő:

„(1)   A hitelintézet prudenciális felügyelete, beleértve azoknak a tevékenységeknek a felügyeletét, amelyeket a szóban forgó intézmény a 23. és 29. cikknek megfelelően végez, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságainak felelőssége, az ezen irányelvben foglalt olyan rendelkezések sérelme nélkül, amelyek a fogadó tagállam illetékes hatóságaira ruháznak kötelezettséget.

(2)   Az (1) bekezdés nem akadályozza az ezen irányelv alapján végzett összevont (konszolidált) alapú felügyeletet.”

5

Az említett irányelv 42. cikke szerint:

„Az érintett tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek abból a célból, hogy felügyeljék az olyan hitelintézetek tevékenységeit, amelyek azon a tagállamon kívül, amelyikben központi irodájuk van, más tagállamban vagy tagállamokban is működnek, különösen fióktelepeken keresztül. Az illetékes hatóságok kölcsönösen ellátják egymást az ilyen hitelintézetek irányítására és tulajdoni viszonyaira vonatkozó minden adattal, amely feltehetőleg megkönnyíti felügyeletüket és az engedélyezési feltételek vizsgálatát, továbbá minden olyan adattal, amely feltehetőleg megkönnyíti az intézmények figyelemmel kísérését, különös tekintettel a likviditásra, a szolvenciára, betétgaranciákra, a nagykockázatok vállalásának korlátozására, igazgatási és számviteli eljárásokra és belső ellenőrzési mechanizmusokra.”

6

A 2014. február 4‑i 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2014. L 60., 34. o.) módosított 1093/2010 rendelet (a továbbiakban: 1093/2010 rendelet) (58) preambulumbekezdése előírja:

„Biztosítani szükséges, hogy a[z EBH] határozatai által érintett felek élhessenek a megfelelő jogorvoslatokkal. A felek jogainak hatékony védelme céljából és az eljárás gazdaságossága érdekében, ha az ügyben a[z EBH] rendelkezik döntéshozatali hatáskörrel, a feleknek a fellebbviteli tanács előtt célszerű fellebbezési jogot biztosítani. A hatékonyság és az egységesség érdekében indokolt, hogy a fellebbviteli tanács az [európai felügyeleti hatóságok] közös szerve legyen, de azok igazgatási és szabályozási szervezetétől függetlenül működjön. A fellebbviteli tanács határozatainak felülvizsgálatát az Európai Unió Bíróságától lehet kérni.”

7

E rendelet 1. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A[z EBH] az e rendelettel ráruházott hatáskörökkel összhangban a [betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30‑i] 94/19/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL 1994. L 135., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 252. o.], a [pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról szóló, 2002. december 16‑i] 2002/87/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL 2003. L 35., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 340. o.], a [pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokról szóló, 2006. november 15‑i] 1781/2006/EK [európai parlamenti és tanácsi] rendelet [HL 2006. L 345., 1. o.], a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről [és a 648/2012/EU rendelet módosításáról] szóló, 2013. június 26‑i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2013. L 176., 1. o.], a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről[, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről] szóló, 2013. június 26‑i 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL 2013. L 176., 338. o.] továbbá – amennyiben e jogi aktusok alkalmazandók a hitelintézetekre, a pénzügyi intézményekre és az őket felügyelő hatáskörrel rendelkező hatóságokra – a [fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23‑i] 2002/65/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL 2002. L 271., 16. o.], a [pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26‑i] 2005/60/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL 2005. L 309., 15. o.], a [belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 97/7/EK, a 2002/65/EK, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról és a 97/5/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13‑i] 2007/64/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL 2007. L 319., 1. o.] és a[z elektronikuspénz‑kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. szeptember 16‑i] 2009/110/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelv [HL 2009. L 267., 7. o.] vonatkozó részeinek hatályán belül, valamint az ezeken alapuló valamennyi irányelv, rendelet és határozat, és a[z EBH‑ra] feladatokat ruházó bármely további jogi kötőerővel bíró uniós jogi aktus hatályán belül jár el. A[z EBH] a[z Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15‑i] 1024/2013/EU tanácsi rendeletnek [HL 2013. L 287., 63. o.] is megfelelően jár el.”

8

AZ 1093/2010 rendelet 17. cikke értelmében:

„(1)   A[z EBH] az e cikk (2), (3) és (6) bekezdésében meghatározott hatásköröknek megfelelően jár el, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem alkalmazza vagy az uniós joggal vélhetően ellentétes módon alkalmazza az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusokat, beleértve a 10–15. cikknek megfelelően megállapított szabályozástechnikai standardokat és a végrehajtás‑technikai standardokat, különösen ha nem gondoskodik arról, hogy a pénzügyi intézmények teljesítsék az említett aktusokban meghatározott követelményeket.

(2)   A[z EBH] egy vagy több hatáskörrel rendelkező hatóság, az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság vagy a banki érdekképviseleti csoport kérésére, vagy saját kezdeményezésére és az érintett hatáskörrel rendelkező hatóság tájékoztatását követően kivizsgálhatja az uniós jog feltételezett megsértését vagy alkalmazásának elmulasztását.

A 35. cikkben meghatározott hatáskörök sérelme nélkül a hatáskörrel rendelkező hatóság minden olyan információt haladéktalanul a[z EBH] rendelkezésére bocsát, amelyet a[z EBH] a vizsgálatához szükségesnek tart, ideértve az arra vonatkozó információt, hogy hogyan kell az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusokat az uniós joggal összhangban alkalmazni.

(3)   A[z EBH] legkésőbb a vizsgálat megkezdésétől számított két hónapon belül ajánlást intézhet az érintett hatáskörrel rendelkező hatósághoz, amelyben meghatározza az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

A hatáskörrel rendelkező hatóság az ajánlás kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a[z EBH]‑t az uniós jognak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

(4)   Ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg az uniós jognak a[z EBH] ajánlásának kézhezvételétől számított egy hónapon belül, a Bizottság a [z EBH‑tól] kapott tájékoztatást követően vagy saját kezdeményezésére hivatalos véleményt adhat ki, amelyben előírja a hatáskörrel rendelkező hatóság számára, hogy hozza meg az uniós jognak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. A Bizottságnak hivatalos véleményében figyelembe kell vennie a[z EBH] ajánlásait.

A Bizottság ezt a hivatalos véleményt az ajánlás elfogadását követően legkésőbb három hónapon belül adja ki. A Bizottság ezt az időtartamot egy hónappal meghosszabbíthatja.

A Hatóság és a hatáskörrel rendelkező hatóságok minden szükséges információt a Bizottság rendelkezésére bocsátanak.

(5)   A hatáskörrel rendelkező hatóság a (4) bekezdésben említett hivatalos vélemény kézhezvételétől számított tíz munkanapon belül tájékoztatja a Bizottságot és a[z EBH‑t] a bizottsági hivatalos véleményben foglaltaknak való megfelelés érdekében hozott vagy hozandó intézkedéseiről.

(6)   Az EUMSZ 258. cikke szerinti bizottsági hatáskörök sérelme nélkül, ha a hatáskörrel rendelkező hatóság nem felel meg a (4) bekezdésben említett hivatalos véleménynek az abban meghatározott időtartamon belül, és ha az egyenlő piaci versenyfeltételek fenntartása vagy helyreállítása, illetve a pénzügyi rendszer szabályos működésének és integritásának biztosítása érdekében szükséges, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság kellő időben orvosolja a megfelelés hiányát, a[z EBH] – amennyiben az 1. cikk (2) bekezdésében említett aktusok vonatkozó előírásai a pénzügyi intézményekre közvetlenül alkalmazandók – a pénzügyi intézménynek címzett egyedi határozatot hozhat, amelyben előírja az uniós jog szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges intézkedések meghozatalát, beleértve a tevékenység megszüntetését is.

A[z EBH] határozatának összhangban kell lennie a Bizottság által a (4) bekezdés alapján kiadott hivatalos véleménnyel.

(7)   A (6) bekezdés alapján elfogadott határozatok irányadók a hatáskörrel rendelkező hatóságok által ugyanabban a tárgyban hozott bármely korábbi határozattal szemben.

A (4) bekezdés szerinti hivatalos vélemény vagy a (6) bekezdés szerinti határozat tárgyát képező kérdésekkel kapcsolatos intézkedések meghozatalakor a hatáskörrel rendelkező hatóságoknak meg kell felelniük az említett hivatalos véleményben vagy – az adott esettől függően – határozatban foglaltaknak.

(8)   A[z EBH] a 43. cikk (5) bekezdésében említett jelentésben megnevezi, mely illetékes hatóságok és pénzügyi intézmények nem felelnek meg az e cikk (4) és (6) bekezdésében említett hivatalos véleményeknek vagy határozatoknak.”

9

E rendelet 18. cikke az EBH vészhelyzetekben történő fellépésére vonatkozik.

10

Az említett rendelet 19. cikke a hatáskörrel rendelkező hatóságok közötti, a határokon átnyúló eseteket érintő nézeteltérések rendezésére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz.

11

Az 1093/2010 rendelet 39. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   Az e rendeletben előírt határozatok meghozatala előtt a[z EBH] Hatóság tájékoztatja bármely megnevezett címzettet a határozat elfogadására irányuló szándékáról, és az ügy sürgősségének, összetettségének és lehetséges következményeinek figyelembevételével meghatároz egy határidőt, amelyen belül a címzett kifejtheti az üggyel kapcsolatos álláspontját. Értelemszerűen így kell eljárni a 17. cikk (3) bekezdésében említett ajánlások esetében is.

(2)   A[z EBH] határozatait indokolni kell.

(3)   A[z EBH] határozatainak címzettjeit tájékoztatni kell az e rendelet keretében rendelkezésre álló jogorvoslatokról.

(4)   Ha a[z EBH] a 18. cikk (3) vagy (4) bekezdése szerinti határozatot hoz, a határozatot megfelelő időközönként felül kell vizsgálnia.

(5)   A[z EBH‑nak] a 17., 18. vagy a 19. cikk szerinti határozatait nyilvánosságra kell hozni, és azokban meg kell nevezni az érintett hatáskörrel rendelkező hatóságot vagy pénzügyi intézményt, valamint a határozat lényegét, kivéve, ha e nyilvánosságra hozatal ellentétes a pénzügyi intézményeknek az üzleti titkaik védelmével kapcsolatos jogos érdekeivel, illetve súlyosan veszélyeztetheti a pénzügyi piacok rendes működését és integritását, illetve az Unió pénzügyi rendszere egy részének vagy egészének stabilitását.”

12

E rendelet 58. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbviteli tanács az európai felügyeleti hatóságok közös testülete.

13

Az említett rendelet 60. cikke előírja:

„(1)   Bármely természetes vagy jogi személy – a hatáskörrel rendelkező hatóságokat is ideértve – fellebbezhet a[z EBH] 17., 18. és 19. cikkben említett, valamint bármely más, az 1. cikk (2) bekezdésében meghatározott uniós aktusok szerinti, neki címzett határozata ellen vagy az olyan más személynek címzett határozat ellen, amely őt közvetlenül és személyében érinti.

(2)   A fellebbezést indokolással együtt írásban kell eljuttatni a[z EBH‑hoz], attól a naptól számított két hónapon belül, hogy az érintett személyt értesítették a szóban forgó határozatról, vagy – ha értesítésre nem került sor – a határozat [EBH] általi közzétételének napjától számított két hónapon belül.

A fellebbviteli tanács a benyújtástól számítva két hónapon belül határoz a fellebbezésről.

(3)   Az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően beadott fellebbezésnek nincsen felfüggesztő hatálya.

A fellebbviteli tanács azonban a kifogásolt határozat végrehajtását felfüggesztheti, ha megítélése szerint a körülmények ezt megkövetelik.

(4)   Ha a fellebbezés elfogadható, a fellebbviteli tanács megvizsgálja, hogy az megalapozott‑e. A fellebbviteli tanács felkéri a fellebbezési eljárás feleit, hogy az általa kibocsátott értesítésekről vagy a fellebbezési eljárás többi fele által tett nyilatkozatokról meghatározott határidőn belül nyújtsák be észrevételeiket. A fellebbezési eljárásban a felek jogosultak álláspontjukat szóban előadni.

(5)   A fellebbviteli tanács megerősítheti a[z EBH] hatáskörrel rendelkező testülete által hozott határozatot, vagy a[z EBH] hatáskörrel rendelkező testületéhez utalhatja az ügyet. Erre a testületre nézve a fellebbviteli tanács határozata kötelező, és ez a testület módosított határozatot fogad el az adott ügyben.

(6)   A fellebbviteli tanács elfogadja és közzéteszi eljárási szabályzatát.

(7)   A fellebbviteli tanács által hozott határozatokat a Hatóság megindokolja és közzéteszi.”

14

Az 1093/2010 rendelet 61. cikkének szövege a következő:

„(1)   A fellebbviteli tanács határozatai, illetőleg – ha a fellebbviteli tanács nem jogosult jogorvoslatot gyakorolni – a[z EBH] határozatai az EUMSZ 263. cikkével összhangban indított keresettel megtámadhatók az Európai Unió Bírósága előtt.

(2)   A tagállamok és az uniós intézmények, valamint természetes és jogi személyek az EUMSZ 263. cikkel összhangban keresetet indíthatnak az Európai Unió Bíróságánál a[z EBH] határozatai ellen.

(3)   Abban az esetben, ha a[z EBH] köteles eljárni és elmulasztja a döntéshozatalt, az EUMSZ 265. cikkel összhangban mulasztás miatti kereset indítható az Európai Unió Bíróságnál.

(4)   A[z EBH‑nak] meg kell hoznia az Európai Unió Bírósága ítéletének betartásához szükséges intézkedéseket.”

15

A megtámadott ítéletben a Törvényszék a következőképpen foglalta össze az elé terjesztett jogvita alapját képező tényállást:

[…]

16

Keresetében az SV Capital egyrészt a 2014. február 21‑i EBH határozat, másrészt pedig a 2014. július 14‑i fellebbviteli tanácsi határozat megsemmisítését kérte. Az SV Capital kérte továbbá az ügynek az EBH hatáskörrel rendelkező testületéhez, panaszának érdemi vizsgálata érdekében történő utalását.

17

Keresetének alátámasztására a felperes öt jogalapra hivatkozott. A Bizottság által támogatott EBH a kereset egészének elfogadhatatlanságára hivatkozott, és úgy érvelt, hogy a felperesre tekintettel nem vált ki joghatásokat annak általa történő elutasítása, hogy az 1093/2010 rendelet 17. cikke alapján saját kezdeményezésre vizsgálatot indítson.

18

Az említett kereset elfogadhatóságát illetően először is, amennyiben az a 2014. február 21‑i EBH‑határozat megsemmisítésére irányult, a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy e kereset megindításának időpontjában a felperes késedelmesen vitatta az EBH e határozatát, így keresetének e része elfogadhatatlan.

19

Ezt követően e kereset annyiban történő elfogadhatóságát illetően, amennyiben az a 2014. július 14‑i fellebbviteli tanácsi határozat megsemmisítésére irányult, a Törvényszék megállapította, hogy e határozat megtámadható határozatnak minősül, így az említett kereset e része elfogadható.

20

Végül, ami az SV Capital keresetének annyiban történő elfogadhatóságát illeti, amennyiben az az EBH hatáskörrel rendelkező testületéhez panaszának érdemi vizsgálata érdekében történő utalásra irányult, a Törvényszék megállapította, hogy a megsemmisítés iránti kereset keretében az uniós bíróság hatásköre nem tette lehetővé számára, hogy meghagyás iránti kérelmet intézzen az EBH‑hoz. Ennélfogva a kereseti kérelmek e részét elfogadhatatlannak minősítette.

21

Az érdemi vizsgálatot illetően a Törvényszék hivatalból felvetette a fellebbviteli tanács 2014. február 21‑i EBH‑határozattal szemben indított kereset érdemi elbírálására vonatkozó hatáskörének az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (1) és (2) bekezdésére tekintettel fennálló hiányának kérdését, és úgy ítélte meg, hogy nem áll fenn ilyen hatáskör.

22

Mindezekre tekintettel és anélkül, hogy szükséges lenne a felperes által felhozott jogalapok megalapozottságát megvizsgálni, helyt kell adni a keresetnek annyiban, amennyiben a fellebbviteli tanács határozatának a hatáskör hiánya miatti megsemmisítésére irányul. Ennélfogva a Törvényszék megsemmisítette a 2014. július 14‑i fellebbviteli tanácsi határozatot, és az ezt meghaladó részben elutasította az előtte folyamatban lévő keresetet.

23

Az SV Capital azt kéri, hogy a Bíróság:

24

Az EBH azt kéri, hogy a Bíróság:

25

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

26

Mivel a megtámadott ítélet egyrészt a 2014. február 21‑i EBH‑határozat megsemmisítés iránti kérelemre, másrészt pedig a 2014. július 14‑i fellebbviteli tanácsi határozat megsemmisítése iránti kérelemre vonatkozik, a fellebbezés különböző jogalapjait aszerint kell vizsgálni, hogy e két határozat közül melyikre vonatkoznak.

27

Az első jogalapjában az SV Capital azt állítja, hogy a Törvényszék előtt indított keresetének keretében pontosította, hogy az csak annyiban érinti a 2014. július 14‑i fellebbviteli tanácsi határozatot, amennyiben e határozat keresetének érdemben történő elutasítását kérte. Ezzel szemben e határozatot e kereset elfogadhatóságát, illetve a költségeket illetően nem vitatja. Mindazonáltal a Törvényszék hivatalból határozott a fellebbviteli tanács hatásköréről, és így a kereseten túlterjedően határozott.

28

Második jogalapjában az SV Capital megállapítja továbbá, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor figyelmen kívül hagyta az 1093/2010 rendelet (58) preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett 60. cikkének (1) bekezdését. Az említett rendelet 1. cikkével összefüggésben értelmezett 17. cikkének (2) bekezdése szerint a fellebbviteli tanács jogosult volt határozni a 2014. február 21‑i EBH‑határozattal szemben indított keresetéről.

29

Harmadik jogalapjában az SV Capital úgy érvel, hogy a Törvényszék megsértette az eljárási szabályzata 2014. december 31‑ig hatályos változata 48. cikkének 2. §‑át, amikor megállapította, hogy elfogadhatatlan a Törvényszék előtt folyamatban lévő eljárás során felhozott azon érvelés, amely szerint a fellebbviteli tanács hatáskörrel rendelkezett keresetének elbírálására. A feleket ugyanis maga a Törvényszék hívta fel arra, hogy nyilatkozzanak a fellebbviteli tanács hatásköréről, a felperes pedig az előterjesztett kérdés megválaszolására szorítkozott.

30

Az EBH és a Bizottság az említett jogalapok elutasítását kérik.

31

Ami a fellebbezés első jogalapját illeti, amelyben a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék a kereseten túlterjedően határozott, elegendő megállapítani, hogy az uniós bíróság akkor is hivatalból köteles vizsgálni az előtte megtámadott aktust hozó hatóság hatáskörét, ha egyik fél sem nyújtott be erre irányuló kérelmet, mivel a sérelmet okozó aktus kibocsátója hatáskörének hiánya imperatív jogalap, amelyre hivatalból lehet, illetve kell is hivatkozni.

32

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint ugyanis az aktus kibocsátója hatáskörének kérdését a bíróság hivatalból köteles vizsgálni még akkor is, ha ezt egyik fél sem kérte (lásd ebben az értelemben: 1982. szeptember 30‑iAmylum kontra Tanács ítélet, 108/81, EU:C:1982:322, 28. pont; 2000. július 13‑iSalzgitter kontra Bizottság ítélet, C‑210/98 P, EU:C:2000:397, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

Következésképpen az első jogalapot el kell utasítani.

34

A fellebbezés második jogalapját illetően meg kell állapítani, hogy az 1093/2010 rendelet 60. cikke szerint az EBH határozatával szemben azon természetes vagy jogi személyek – a hatáskörrel rendelkező hatóságokat is ideértve – fellebbezhetnek, akik e határozat címzettjei, vagy annak ugyan nem címzettjei, de közvetlenül és személyében érintettek.

35

Mindazonáltal ahhoz, hogy a fellebbviteli tanácsnál fellebbezni lehessen, az EBH határozatának, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 66. pontjában megállapította, vagy az 1093/2010 rendelet 17–19. cikkében említett határozatok részét kell képeznie, vagy azt az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott uniós aktusoknak megfelelően kell elfogadni.

36

Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 67–71. pontjában helyesen megállapította, a jelen esetben e feltételek egyike sem teljesül.

37

Először is a 2014. február 21‑i EBH‑határozat nem az 1093/2010 rendelet 1. cikkének (2) bekezdésén alapul. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 67. pontjában ugyanis helyesen megállapította, annak ellenére, hogy a felperes a panasz alátámasztása érdekében a 2006/48 irányelv bizonyos rendelkezéseinek a megsértésére hivatkozik, az EBH e határozatában sehol sem mondta ki ezen irányelvnek a hatáskörrel rendelkező hatóságok vagy az érintett hitelintézet általi megsértését.

38

Másodszor nem vitatott, hogy az említett határozat nem része az e rendelet 18. és 19. cikkében érintett azon határozatoknak, amelyekkel az EBH arra kötelezheti a nemzeti felügyeleti hatóságokat, hogy egy vészhelyzet orvoslására, illetve az e hatóságok közötti, határokon átnyúló eseteket érintő nézeteltérések rendezésére hozzanak egyedi intézkedéseket.

39

Harmadszor, az említett rendelet 17. cikkének (1) bekezdésében említett, az ugyanezen rendelet 10–15. cikkének megfelelően megállapított szabályozástechnikai standardok és végrehajtás‑technikai standardok semmiféle megsértésére sem hivatkoztak az említett panasz alátámasztására.

40

Negyedszer, a fellebbező nem szerepel az e rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten említett azon szervezetek között, amelyek arra kérhetik az EBH‑t, hogy indítson vizsgálatot az uniós jog megsértése vagy alkalmazásának elmulasztása miatt. Különösen, a fellebbező nem érvel úgy, hogy az 1093/2010 rendelet 37. cikke alapján létrehozott banki érdekképviseleti csoporthoz tartozik.

41

Egyébiránt azt a megállapítást, amely szerint a fellebbező nem szerepel az e rendelet 17. cikkének (2) bekezdésében kifejezetten említett szervezetek között – azzal szemben, amit a fellebbező állítani látszik –, nem befolyásolja az a tény, hogy az EBH saját kezdeményezésére vizsgálatot indíthat.

42

Következésképpen, mivel a megtámadott ítéletben szereplő megfontolásokban nem alkalmazták tévesen a jogot, a fellebbezés második jogalapját szintén el kell utasítani.

43

A hivatkozott harmadik jogalapot illetően emlékeztetni kell arra, hogy a fellebbező a Törvényszék kérelmére válaszolva olyan érvelést adott elő, amely meghaladta a Törvényszék által feltett kérdés tárgyát.

44

A fellebbező ugyanis úgy érvel, hogy a Törvényszék előtt indított megsemmisítés iránti keresetet az előírt határidőben nyújtották be, azon tényre figyelemmel, hogy a közigazgatási eljárás 2014. július 14‑ig tartott, és hogy e megsemmisítés iránti kereset megindítása az Európai Unió Bírósága alapszabályának 45. cikke szerinti előre nem látható körülménynek minősül.

45

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a fellebbező azon állítása, amely szerint a Törvényszék által feltett kérdésre adott válaszra korlátozta észrevételeit, nélkülözi a ténybeli alapot. Amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet ugyanis 42. pontjában helyesen megállapította, a fellebbező válasza valójában két új jogalapot tartalmazott.

46

A Törvényszék tehát joggal állapította meg, hogy ezen érvelés elfogadhatatlan.

47

Ezért a fellebbezés harmadik jogalapját tehát szintén el kell utasítani.

48

Negyedik jogalapjában az SV Capital azt állítja, hogy keresetét, amennyiben az a 2014. február 21‑i EBH‑határozat megsemmisítésére irányul, az EUMSZ 263. cikkben előírt határidőben indította, mivel a fellebbviteli tanács előtt az EBH és az európai felügyeleti hatóságok nevében folytatott közigazgatási eljárás 2014. július 14‑ig tartott. A fellebbviteli tanács hatáskörének hiánya az utóbbi által elfogadott határozat megsemmisítéséhez vezethet, nem befolyásolhatja azonban az EUMSZ 263. cikkben előírt határidőt. Következésképpen a megtámadott ítélet 44. pontjában szereplő, a 2014. február 21‑i EBH‑határozattal szemben a Törvényszék előtt a fellebbviteli tanács előtti fellebbezéssel egy időben történő fellebbezés benyújtásának lehetőségére vonatkozó megállapításnak nincs semmilyen jogalapja. A Törvényszék előtt indított ilyen kereset ugyanis jogerős közigazgatási aktus hiányában elfogadhatatlan lett volna az EUMSZ 263. cikk alapján.

49

Ötödik jogalapjában az SV Capital úgy érvel, hogy a Törvényszék megsértette az Európai Unió Bírósága alapokmányának 45. cikkét, mivel a keresetnek a 2014. február 21‑i határozat kézhezvételétől számított két hónapon belül történő benyújtását megakadályozta egy menthető tévedés. Az a tény, hogy a fellebbviteli tanács elfogadhatónak nyilvánította a keresetét, és azt érdemben vizsgálta, „érthető zavart” okozhatott. Még ha a fellebbviteli tanácsnak nem is volt hatásköre a 2014. február 21‑i EBH‑határozat megsemmisítése iránti kereset elbírására, az előbbi sosem vetette fel azt az érvelést, amely szerint inkább a Törvényszék, nem pedig a fellebbviteli tanács feladata volt e kereset elbírálása. Mivel az utóbbi elbírálta az elé terjesztett keresetet, ennek alapján az volt feltételezhető, hogy e szerv volt a hatáskörrel rendelkező fellebbviteli szerv. Ennélfogva a keresetnek a Törvényszék előtti, a 2014. február 21‑i EBH‑határozat kézhezvételét követő két hónapos határidő lejártát követő megindítását úgy kell tekinteni, hogy azt menthető tévedés okozta.

50

Hatodik jogalapjában az SV Capital azt állítja, hogy a Törvényszék, amikor a megtámadott ítélet 45. pontjában úgy határozott, hogy a 2014. február 21‑i EBH‑határozat megsemmisítése iránti kereset megtámadható aktus hiányában mindenesetre elfogadhatatlan, tévesen alkalmazta az EUMSZ 263. cikket, valamint az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (1) bekezdését és 61. cikkének (1) bekezdését. Az említett határozattal szemben indított kereset ugyanis elfogadható, mivel a fellebbező e határozat címzettje volt, és őt e határozat közvetlenül és személyében érintette.

51

Az EBH és a Bizottság az említett jogalapok elutasítását kérik.

52

Mivel a negyedik jogalap a megtámadott ítélet 36. és azt követő pontjaiban szereplő megfontolásokra vonatkozik, az állandó ítélkezési gyakorlat szerint emlékeztetni kell arra, hogy a keresetindítási határidő eljárásgátló jellegű, és az uniós bíróság feladata, hogy – akár hivatalból is – vizsgálja annak betartását (lásd ebben az értelemben: 2013. szeptember 5‑iClientEarth kontra Tanács végzés, C‑573/11 P, nem tették közzé, EU:C:2013:564, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Amint az az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésének rendelkezéseiből következik, a megsemmisítés iránti kereseteket, az esettől függően, az intézkedés kihirdetésétől vagy a felperessel történő közlésétől, illetve ennek hiányában attól a naptól számított két hónapon belül kell megindítani, amikor arról a felperes tudomást szerzett. A jelen ügyben az EBH határozatát 2014. február 21‑én közölték a fellebbezővel. Következésképpen a keresetnek az SV Capital által a Törvényszék előtt történő megindításának időpontjában, azaz 2014. szeptember 12‑én az eljárási határidők számítására vonatkozóan a Törvényszék eljárási szabályzata 58. és 60. cikkében előírt szabályokat alkalmazva, amelyek megfelelnek a Bíróság eljárási szabályzata 49. és 51. cikkében szereplő szabályoknak, az EBH említett határozatának vitatására irányuló kereset megindítására előírt határidő eltelt, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 41. pontjában megállapította.

54

A Törvényszék ezen ítélet 43. pontjában továbbá úgy ítélte meg, hogy a fellebbező az Európai Unió Bírósága Alapokmánya 45. cikkének második bekezdése alapján nem megalapozottan hivatkozik vis maior esetére, sem pedig menthető tévedésre.

55

E megfontolások semmiféle téves jogalkalmazást nem valósítanak meg.

56

A Bíróság ugyanis már több ízben kimondta, hogy csak egészen kivételes esetben, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 45. cikkének második bekezdése szerinti előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállásakor lehet eltérni az eljárási határidőkre vonatkozó uniós szabályoktól, mivel ezeknek a rendelkezéseknek a szigorú alkalmazása felel meg a jogbiztonság követelményének, illetve annak a feltételnek, hogy a bírósági eljárásban ne érvényesülhessen hátrányos megkülönböztetés, sem önkényes bánásmód (lásd: 2010. november 16‑iInternationale Fruchtimport Gesellschaft Weichert kontra Bizottság végzés, C‑73/10 P, EU:C:2010:684, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

57

A fellebbező állításával ellentétben nem került sor az eljárás „folytatására” azt követően, hogy az EBH elfogadta a 2014. február 21‑i határozatát, és a fellebbezésnek a fellebbviteli tanács előtti megindítása, annak hatáskörének hiánya okán, nem befolyásolta az EBH által korábban hozott határozatra vonatkozó keresetindítási határidő kiszámítását.

58

A fellebbezés negyedik jogalapját ezért el kell utasítani.

59

A fellebbezés ötödik, az SV Capital menthető tévedésére alapított jogalapját illetően a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a keresetindítási határidőkre vonatkozó uniós szabályok keretében a menthető tévedés fogalma, amely lehetőséget nyújt a határidőktől való eltérésre, csak kivételes körülményekre vonatkozhat, így különösen azokra, amikor az érintett intézmény olyan jellegű magatartást tanúsított, amely önmagában vagy meghatározó mértékben okozta a jóhiszemű és egy átlagosan tájékozott személytől megkövetelt gondosságot tanúsító jogalany menthető tévedését (lásd különösen 2010. november 16‑iInternationale Fruchtimport Gesellschaft Weichert kontra Bizottság végzés, C‑73/10 P, EU:C:2010:684, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60

A jelen esetben, amint azt a Törvényszék a megtámadott ítélet 44. pontjában megállapította, semmiféle pontos biztosítékot nem szolgáltattak a fellebbező számára a fellebbviteli tanácsnak az EBH később elfogadott határozatára vonatkozó fellebbezés elbírálásával kapcsolatos hatáskörét illetően.

61

Különösen, a fellebbező állításával ellentétben sem az nem minősíthető olyan jellegű magatartásnak, amely valamely jogalany menthető tévedését okozta, hogy az EBH nem emelt kifogást a fellebbviteli tanácsnak az EBH valamely határozatának elbírálására irányuló hatáskörét illetően, sem az utóbbi azon téves következtetése, amely szerint rendelkezett ilyen hatáskörrel.

62

Ebből következik, hogy a Törvényszék helyesen állapította meg olyan menthető tévedés hiányát, amely indokolhatja az előírt keresetindítási határidő tiszteletben tartásától való eltérést.

63

Ezért a fellebbezés ötödik jogalapját el kell utasítani.

64

Hatodik jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék megsértette az EUMSZ 263. cikket, valamint az 1093/2010 rendelet 60. cikkének (1) bekezdését és 61. cikkének (1) bekezdését. E tekintetben elegendő azt megállapítani, hogy amint az a megtámadott ítélet 45. pontjából következik, a Törvényszék csak másodlagosan határozott a keresetnek a megtámadható aktus hiányában fennálló elfogadhatatlanságáról.

65

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Törvényszék határozatán belül a teljesség kedvéért kifejtett indokok ellen irányuló kifogások nem vezethetnek e határozat hatályon kívül helyezéséhez, következésképpen e kifogások hatástalanok (lásd: 2010. szeptember 2‑iBizottság kontra Deutsche Post ítélet, C‑399/08 P, EU:C:2010:481, 75. pont; 2011. március 29‑iAnheuser‑Busch kontra Budějovický Budvar ítélet, C‑96/09 P, EU:C:2011:189, 211. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66

Következésképpen a fellebbezés hatodik jogalapját – mint hatástalant – el kell utasítani.

67

Az SV Capital újra felhozza az alábbi jogalapokat, amelyeket alátámasztanak a Törvényszék előtt indított keresete keretében előadott érvek, mivel az utóbbi érdemben nem határozott a keresetéről:

68

Az EBH és a Bizottság úgy érvel, hogy elfogadhatatlanok az említett jogalapok.

69

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 256. cikkből, az Európai Unió Bírósága alapokmánya 58. cikkének első bekezdéséből, valamint a Bíróság eljárási szabályzata 168. cikke (1) bekezdésének d) pontjából és 169. cikkéből következik, hogy a fellebbezésnek pontosan meg kell jelölnie a megtámadott ítélet vitatott elemeit, valamint azokat a jogi érveket, amelyek kifejezetten alátámasztják e kérelmet, a fellebbezés vagy az érintett jogalap elfogadhatatlanságának terhe mellett (lásd többek között: 2014. július 10‑iTelefónica és Telefónica de España kontra Bizottság ítélet, C‑295/12 P, EU:C:2014:2062, 29. pont; 2015. február 12‑iMeister kontra Bizottság végzés, C‑327/14 P, nem tették közzé, EU:C:2015:99, 12. pont). Márpedig a fellebbezés hetedik, nyolcadik kilencedik, tizedik és tizenegyedik jogalapja nem a megtámadott ítéletre vonatkozik, hanem a 2014. február 21‑i EBH‑határozatot érinti. Ennélfogva ezen egyetlen indok okán e jogalapokat mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani.

70

A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a fellebbezést teljes egészében el kell utasítani.

71

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről. Ugyanezen szabályzat 138. cikke, amelyet e szabályzat 184. cikke (1) bekezdésének értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, az (1) bekezdésében akként rendelkezik, hogy a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

72

Az SV Capitalt, mivel pervesztes lett, az EBH kérelmének megfelelően kötelezni kell a fellebbezés költségeinek viselésére.

73

A Bíróság eljárási szabályzata 140. cikkének (1) bekezdése, amelyet e szabályzat 184. cikke (1) bekezdésének értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

74

Következésképpen a jogvitába beavatkozó Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: