—

az Invamed Group Ltd, az Invacare UK Ltd, a Days Healthcare Ltd, az Electric Mobility Euro Ltd, a Medicare Technology Ltd, a Sunrise Medical Ltd és az Invacare International SARL képviseletében G. Gillham tax adviser, segítője: J. White barrister,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Albenzio avvocatto dello Stato,

—

az Egyesült Királyság Kormánya képviseletében S. Simmons, meghatalmazotti minőségben, segítője: K. Beal QC,

—

az Európai Bizottság képviseletében L. Flynn és A. Caeiros, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2004. szeptember 7‑i 1810/2004/EK bizottsági rendelettel (HL 2004. L 327., 1. o.) módosított, a vám‑ és statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.; a továbbiakban: 2658/87 rendelet) I. mellékletében található Kombinált Nómenklatúra (a továbbiakban: KN) 8703 vámtarifaszámának és 8713 vámtarifaszámának az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Invamed Group Ltd, az Invacare UK Ltd, a Days Healthcare Ltd, az Electric Mobility Euro Ltd, a Medicare Technology Ltd, a Sunrise Medical Ltd és az Invacare International SARL, valamint a Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs (adó‑ és vámhatóság; a továbbiakban: adóhatóság) között a mozgást segítő, elektromos robogók tarifális besorolása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2658/87 rendelettel bevezetett KN azon harmonizált áruleíró és kódrendszeren alapul, amelyet a Vámegyüttműködési Tanács, jelenleg a Vámigazgatások Világszervezete dolgozott ki, és a harmonizált áruleíró és kódrendszerről szóló, 1983. július 14‑én Brüsszelben aláírt és az Európai Közösség nevében az 1987. április 7‑i 87/369/EGK tanácsi határozattal (HL 1987. L 198., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 288. o.) jóváhagyott nemzetközi egyezmény, valamint annak módosító jegyzőkönyve hozott létre. A KN átveszi a Harmonizált Rendszer vámtarifaszámait és hatjegyű alszámait, csak a hetedik és nyolcadik számjegy képez saját albontást.

4

A KN első része bevezető rendelkezések összességét tartalmazza. Ebben a részben az általános rendelkezéseket tartalmazó I. szakasznak „A [KN] értelmezésére vonatkozó általános szabályok” című A. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Az áruknak a [KN‑ba] történő besorolására a következő elvek az irányadók.

[…]”

5

A KN második része tartalmaz egy, a „Járművek, légi járművek, vízi járművek és szállítás céljára szolgáló felszerelések” című XVII. áruosztályt, amely magában foglalja a „Járművek és ezek alkatrészei, a vasúti vagy villamosvasúti sínhez kötött járművek kivételével” című 87. árucsoportot, amelybe többek között a következő vámtarifaszámok tartoznak:

„8703 Gépkocsi és más gépjármű, elsősorban személyszállításra tervezett (a 8702 vtsz. alá tartozó kivételével), beleértve a kombi típusú gépkocsit és a versenyautót is:

8703 10 – Havon való közlekedésre tervezett járművek; golfkocsik és hasonló járművek:

8703 10 11 – – Havon való közlekedésre tervezett járművek, kompressziós gyújtású, belső égésű (dízel vagy féldízel) vagy szikragyújtású, belső égésű dugattyús motorral működő:

8703 10 18 – – Más

[…]

8713 Rokkantkocsi fogyatékos személy részére motoros vagy mechanikus meghajtással vagy a nélkül:

8713 10 00 – Nem mechanikus meghajtású

8713 90 00 – Más”

6

A 2658/87 rendelet 9. cikke (1) bekezdése a) pontjának második francia bekezdése és 10. cikke alapján az Európai Bizottság elfogadja a KN magyarázó megjegyzéseit, amelyeket közzétesznek az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

7

2005. január 4‑én a KN magyarázó megjegyzései annak egységes alkalmazása céljából a következő szöveggel egészültek ki (HL 2005. C 1., 3. o.):

„8713 Rokkantkocsi fogyatékos személy részére motoros vagy mechanikus meghajtással vagy a nélkül

8713 90 00 Más

A speciálisan a fogyatékos személyek részére készült motoros járművek főként abban különböznek a 8703 vámtarifaszám alá sorolt járművektől, hogy az alábbi tulajdonságokkal rendelkeznek:

Ezek a járművek rendelkezhetnek:

Ebbe az alszámba beletartoznak az elektromos meghajtású [helyesen: villamos] tolókocsihoz hasonló járművek, amelyeket kizárólag fogyatékos személyek szállítására használnak. Ezek az alábbiak szerint nézhetnek ki:

Ugyanakkor a motoros meghajtású robogók (mozgást segítő robogók), amelyek külön, állítható kormányoszloppal rendelkeznek, nem tartoznak ezen alszámok alá. Ezek az alábbiak szerint nézhetnek ki, és a 8703 vtsz. alá vannak besorolva:

”

8

2004 és 2007 között a felperesek az Egyesült Királyságból behozott egyes mozgást segítő robogók (mobility scooter) vonatkozásában szabad forgalomba bocsátás céljából tett nyilatkozatokat nyújtottak be. E robogókat a KN 8713 vámtarifaszám alatt, mint „rokkantkocsi fogyatékos személy részére motoros vagy mechanikus meghajtással vagy a nélkül” jelentették be. Az e vámtarifaszám alá történő besorolásnak megfelelően e robogókat vám kivetése nélkül és a behozatalra kivetett kedvezményes adómértékű forgalmi adó kifizetésével bocsátották szabad forgalomba.

9

Adóellenőrzést követően az adóhatóság az említett robogókat a KN 8703 vámtarifaszám alá sorolta, mint „gépjármű, elsősorban személyszállításra tervezett (a 8702 vtsz. alá tartozó kivételével), beleértve a kombi típusú gépkocsit és a versenyautót is”.

10

2007. április 24. és 2008. július 3. között az adóhatóság az említett társaságok terhére a vám és a szóban forgó árukat érintő, a behozatalra kivetett forgalmi adónak megfelelő összeg utólagos megfizetésére kötelező határozatott bocsájtott ki összesen 6479007 font sterling (GBP) (körülbelül 9114450 euró) összegre.

11

A felperesek az utólagos vámmegállapításról szóló határozattal szemben fellebbeztek a First‑tier Tribunal (Tax Chamber) (elsőfokú bíróság [adójogi tanács], Egyesült Királyság) előtt. Úgy érvelnek, hogy a vitatott robogókat a KN 8713 vámtarifaszám alá kell sorolni, mivel többek között e vámtarifaszám alatt szereplő „fogyatékos személy részére” kifejezés nem jelenti azt, hogy „kizárólag fogyatékos személy részére”.

12

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az említett elektromos robogókat akkumulátorral működő, villamos motorral hajtják. Valamennyi modell tartalmazza az alábbi felszereléseket: egyszemélyes ülés (amely a robogók legnagyobb modelljeinél szélesebb, és a párnázása igényesebb), billenőkapcsolóval ellátott kormánykar, az első és a hátsó kerekeket összekötő alapzat, amellyel fel lehet szállni a robogóra, és amelyre a lábakat fel lehet tenni menet közben, és négy kerék (kettő hátul és kettő elöl) vagy három kerék (kettő hátul és egy elöl). A legtöbb ülés mozgatható, állítható karfával rendelkezik, és sok széket lehet magasabbra vagy alacsonyabbra állítani, és elforgatni 360 fokban.

13

A kérdést előterjesztő bíróság abból indul ki, hogy jelentős tényezők szólnak a szóban forgó robogók KN 8713 vámtarifaszám alá történő besorolása mellett. Mindazonáltal kételyei vannak az ilyen besorolást illetően.

14

E körülmények között a First‑tier tribunal (Tax Chamber) (elsőfokú bíróság [adójogi tanács]) az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

15

Az együttesen vizsgálandó első, harmadik és a negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a KN 8713 vámtarifaszámot úgy kell‑e értelmezni, hogy a „fogyatékos személy részére” kifejezés azt jelenti, hogy az árut kizárólag fogyatékos személyek részére szánták, hogy az a tény, hogy a járművet nem fogyatékos személyek is használhatják, nem befolyásolja‑e ezen jármű KN 8713 vámtarifaszám alá történő besorolását, és hogy e besorolás során a KN magyarázó megjegyzései módosíthatják‑e a KN 8713 vámtarifaszám hatályát.

16

E tekintetben emlékeztetni kell egyrészt arra, hogy ha a Bíróság elé tarifális besorolással kapcsolatban terjesztenek előzetes döntéshozatal iránti kérelmet, a Bíróság feladata inkább az, hogy megvilágítsa a nemzeti bíróság számára azokat a szempontokat, amelyek alapján lehetővé válik az utóbbi számára, hogy a szóban forgó árukat helyesen sorolja be a KN alá, mintsem, hogy a Bíróság maga végezze el ezt a besorolást, annál is inkább, mivel nem áll feltétlenül rendelkezésére az ehhez szükséges valamennyi adat. Úgy tűnik tehát, hogy a nemzeti bíróság mindenképpen kedvezőbb helyzetben van ennek elvégzéséhez (2002. november 7‑i Lohmann és Medi Bayreuth ítélet, C‑260/00–C‑263/00, EU:C:2002:637, 26. pont; 2006. február 16‑iProxxon‑ítélet, C‑500/04, EU:C:2006:111, 23. pont).

17

Ugyanakkor a célból, hogy hasznos választ adhasson ez utóbbi kérdésére, a Bíróság a nemzeti bíróságokkal való együttműködés szellemében megadhat számára minden, általa szükségesnek ítélt iránymutatást (2010. december 22‑iLecson Elektromobile ítélet, C‑12/10, EU:C:2010:823, 15. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18

Meg kell állapítani másrészt, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság biztosítása és az ellenőrzések megkönnyítése érdekében az áruk tarifális besorolásának meghatározó szempontját általában azok objektív, a KN vámtarifaszámának és az áruosztályok, illetve árucsoportok megjegyzéseinek szövegében meghatározott jellemzőiben és tulajdonságaiban kell keresni (lásd többek között: 2004. szeptember 16‑iDFDS‑ítélet, C‑369/02, EU:C:2004:536, 27. pont; 2005. szeptember 15‑iIntermodal Transports ítélet, C‑495/03, EU:C:2005:552, 47. pont; 2007. február 15‑iRUMA‑ítélet, C‑183/06, EU:C:2007:110, 27. pont).

19

E tekintetben pontosítani kell, hogy a Bizottság által a KN vonatkozásában kidolgozott magyarázó megjegyzések fontos eligazítást nyújtanak az egyes vámtarifaszámok tartalmának értelmezése során, mindazonáltal nem rendelkeznek kötelező hatállyal (2006. október 26‑iTurbon International ítélet, C‑250/05, EU:C:2006:681, 16. pont; 2010. május 20‑iData I/O ítélet, C‑370/08, EU:C:2010:284, 30. pont).

20

Következésképpen a magyarázó megjegyzések szövegének ezért összhangban kell lennie a KN rendelkezéseivel, és a megjegyzések nem módosíthatják a KN rendelkezéseinek hatályát (lásd: 2008. november 27‑iMetherma‑ítélet, C‑403/07, EU:C:2008:657, 48. pont).

21

Ezen pontosítást követően meg kell állapítani, hogy a KN 8703 és 8713 vámtarifaszámát illetően a Bíróság már úgy ítélte meg, hogy magából az említett vámtarifaszámok címéből kitűnik, hogy az azok közötti különbség abban áll, hogy az első az általában személyszállításra, míg a második kimondottan a rokkant személyeknek szánt szállítóeszközöket foglalja magában (lásd: 2010. december 22‑iLecson Elektromobile ítélet, C‑12/10, EU:C:2010:823, 18. pont).

22

Az áru rendeltetése a megfelelő vámtarifaszám alá történő besorolás objektív szempontját képezheti, amennyiben az szorosan az adott áruhoz tartozik, amely kötődésnek az áru objektív jellemzői és tulajdonságai alapján megállapíthatónak kell lennie (lásd ebben az értelemben: 1995. június 1‑jeiThyssen Haniel Logistic ítélet, C‑459/93, EU:C:1995:160, 13. pont; 2001. április 5‑iDeutsche Nichimen ítélet, C‑201/99, EU:C:2001:199, 20. pont; 2007. július 18‑iOlicom‑ítélet, C‑142/06, EU:C:2007:449, 18. pont).

23

Ezen ítélkezési gyakorlatra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak megítélése az alapügyben, hogy a vitatott járművet az objektív jellemzői és tulajdonságai alapján különösen a fogyatékos személyek által történő használatra szánták‑e, amely használatot az ilyen típusú járművek „elsődleges vagy logikus felhasználásának” kell minősíteni.

24

Ugyanis, amint azt a Bizottság megállapította, a tarifális besorolás nem a lehetséges felhasználást veszi figyelembe, hanem csak az árunak a behozatalakor fennálló objektív jellemzői és tulajdonságai alapján értékelt tervezett felhasználást.

25

Egyébiránt emlékeztetni kell arra hogy a Bíróság a KN 8703 vámtarifaszám értelmezése keretében már úgy ítélte meg, hogy annak a körülménynek, hogy ezen elektromobilokat adott esetben rokkant személyek használhatják, vagy azok ez utóbbi személyek általi használatra átalakíthatók, nincs hatása e járművek KN 8703 vámtarifaszám alá történő tarifális besorolására, mivel azok alkalmasak több más tevékenység olyan személyek általi elvégzésére, akik nem élnek fogyatékossággal, azonban bármely oknál fogva kis távolságokat nem gyalog kívánnak megtenni, mint a golfjátékosok vagy a bevásárlást végző személyek (2010. december 22‑i 2010, Lecson Elektromobile ítélet, C‑12/10, EU:C:2010:823, 25. pont).

26

Ezen érvelést a contrario megerősíti, hogy az a körülmény, hogy az alapügyben vitatott járműveket adott esetben nem fogyatékos személyek is használhatják, nem befolyásolja az ilyen járműveknek a KN 8713 vámtarifaszám alá történő tarifális besorolását, mivel e járművek – eredeti rendeltetésük okán – nem felelnek meg más, fogyatékosságban nem szenvedő személyeknek.

27

A fenti megfontolásokra tekintettel az első, a harmadik és a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KN 8713 vámtarifaszámát úgy kell értelmezni, hogy:

28

Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a KN 8713 vámtarifaszám alatt említett „fogyatékos személy” kifejezést úgy kell‑e értelmezni, hogy kizárólag a nemcsak a korlátozott járásra való képességgel, hanem a további fogyatékossággal rendelkező személyeket foglalja magában, és hogy e fogyatékosság lehet‑e csekély mértékű vagy ideiglenes.

29

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a „fogyatékos személy” kifejezést nem határozza meg a 2658/87 rendelet.

30

Meg kell állapítani, hogy az olasz kormány észrevételeiből kitűnő utalásokkal ellentétben a KN 8713 vámtarifaszám alatt szereplő „fogyatékos személy” kifejezés nem egyezik meg az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikke és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv szerinti (HL 2000. L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) „fogyatékossággal”.

31

Ugyanis a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ‑egyezménynek az Unió által történő ratifikálását követően, amelyet az Európai Közösség nevében a 2009. november 26‑i 2010/48/EK tanácsi határozat (HL 2010. L 23, 35. o.) hagyott jóvá, a Bíróság megállapította, hogy a 2000/78 irányelv alkalmazásában a „fogyatékosság” fogalma olyan korlátozottságként értendő, amely különösen valamilyen hosszan tartó testi, szellemi vagy lelki ártalmon alapul, amely számos egyéb akadállyal együtt korlátozhatja az adott személy teljes, hatékony és más munkavállalókkal egyenlő szerepvállalását a szakmai életben (lásd: 2014. december 18‑iFOA‑ítélet, C‑354/13, EU:C:2014:2463, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

32

Így a KN 8713 vámtarifaszám alatt alkalmazott „fogyatékos személy” kifejezés a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját figyelembe véve az uniós jog önálló és egységes értelmezéséből eredő pontosabb hatállyal rendelkezik (lásd ebben az értelemben: 1984. január 18‑iEkro‑ítélet, 327/82, EU:C:1984:11, 11. pont; 2006. március 9‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑323/03, EU:C:2006:159, 32. pont).

33

E tekintetben nem vitatott, hogy a KN 8713 vámtarifaszám szerinti járművek célja, hogy a jellegénél fogva „nem csekély mértékűnek” minősíthető korlátozott járásra való képességgel rendelkező személyek segítségére legyenek. Így, amint azt a Bizottság az észrevételeiben megállapította, e járművek rendeltetése nem függ más korlátozó tényezőktől, mint például azon személyek bizonyos testi vagy szellemi jellemzői, akiknek az említett járműveket szánták. Ugyanígy nem meghatározott a képesség e korlátozottságának időtartama, így az nem bír jelentőséggel. Egyébiránt a járás segítésének szó szerinti értelmezése szükségszerűen magában foglalja, hogy e segítség időben korlátozható.

34

A fenti megfontolásokra tekintettel azt kell válaszolni a második kérdésre, hogy a KN 8713 vámtarifaszám alatt szereplő „fogyatékos személy” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy a nem csekély mértékű korlátozott járásra való képességgel rendelkező személyeket foglalja magában, a fogyatékosság időtartama és az esetleges egyéb fogyatékosságok pedig nem bírnak jelentőséggel.

35

Figyelemmel az első, a harmadik és a negyedik kérdésre adott válaszra, az ötödik kérdést nem szükséges megválaszolni.

36

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott: