1

Fellebbezéseikkel az ArcelorMittal Tubular Products Ostrava a.s., az ArcelorMittal Tubular Products Roman SA, a Benteler Deutschland GmbH, korábban Benteler Stahl/Rohr GmbH, az Ovako Tube & Ring AB, a Rohrwerk Maxhütte GmbH, a Dalmine SpA, a Silcotub SA, az TMK‑Artrom SA, a Tubos Reunidos SA, a Vallourec Oil and Gas France SAS, korábban Vallourec Mannesmann Oil & Gas France SAS, a Vallourec Tubes France SAS, korábban V & M France SAS, a Vallourec Deutschland GmbH, korábban V & M Deutschland GmbH, a Voestalpine Tubulars GmbH & Co. KG, a Železiarne Podbrezová a.s. (a továbbiakban együtt: ArcelorMittal és társai), valamint az Európai Unió Tanácsa az Európai Unió Törvényszéke 2014. január 29‑iHubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítéletének (T‑528/09, EU:T:2014:35, a továbbiakban: megtámadott ítélet) a hatályon kívül helyezését kérik, amely ítélettel a Törvényszék helyt adott a Kínai Népköztársaságból származó egyes varrat nélküli vas‑ vagy acélcsövek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2009. szeptember 24‑i 926/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 262., 19. o.; a továbbiakban: vitatott rendelet) megsemmisítése iránt a Hubei Xinyegang Steel Co. Ltd (a továbbiakban: Hubei) által előterjesztett kérelemnek.

2

Az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 343., 51. o.; helyesbítés HL 2010. L 7., 22. o.) az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22‑i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.) helyébe lépett, és annak szövegét egységes szerkezetbe foglalta. Azonban figyelembe véve a vitatott rendelet elfogadásának időpontját, a fellebbezéseket a 2005. december 21‑i 2117/2005/EK tanácsi rendelettel (HL L 340., 17. o.) módosított 384/96 rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) alapján kell vizsgálni.

3

Az alaprendelet 3. cikkének (1), (5), (7) és (9) bekezdése a következőket írta elő:

„(1)   E rendelet alkalmazásában a »kár«, amennyiben másként nincs meghatározva, a közösségi gazdasági ágazatnak okozott jelentős hátrányt, a közösségi gazdasági ágazatnak jelentős hátrány okozásával való fenyegetését, illetve a közösségi gazdasági ágazat létrehozásának jelentős hátráltatását jelenti, és e cikk rendelkezéseinek megfelelően kell értelmezni.

[…]

(5)   A dömpingelt behozatalnak a Közösség érintett gazdasági ágazatára gyakorolt hatásvizsgálatának mindazoknak a gazdasági tényezőknek és mutatóknak az értékelésére ki kell terjednie, amelyek a gazdasági ágazat helyzetét befolyásolják, beleértve azt a tényt, hogy valamely gazdasági ágazat még a korábbi dömpingelt vagy szubvencionált behozatal hatásaiból való felépülés folyamatában van; figyelembe kell venni a dömpingkülönbözet tényleges nagyságát; az eladások, a nyereség, a termelés, a piaci részesedés, a termelékenység, a beruházások megtérülésének vagy a kapacitások kihasználtságának tényleges vagy potenciális visszaesését; a közösségi árakat befolyásoló tényezőket; a pénzáramlásra (cash‑flow), az árukészletekre, a foglalkoztatottságra, a bérekre, a növekedésre, a tőkebevonási vagy beruházási képességre gyakorolt tényleges és potenciális kedvezőtlen hatásokat. Ez a felsorolás nem kimerítő, és ezen tényezők közül egynek vagy többnek a fennállása sem ad szükségszerűen döntő útmutatást.

[…]

(7)   A dömpingelt behozatalon kívüli azon ismert tényezőket, amelyek a dömpinggel egy időben kárt okoznak a közösségi gazdasági ágazatnak, szintén meg kell vizsgálni annak biztosítása érdekében, hogy az ezen tényezők által okozott kárt ne tulajdonítsák a (6) bekezdés szerinti dömpingelt behozatal eredményének. Az ilyen tényezők közé tartozik a nem dömpingáron eladott importtermékek ára és mennyisége, a kereslet csökkenése vagy a fogyasztási szokások változásai, a harmadik országbeli és a közösségi gyártók korlátozó kereskedelmi gyakorlata, illetve a közöttük zajló verseny, a technológiai fejlődés, valamint a közösségi ipar exportteljesítménye és termelékenysége.

[…]

(9)   A jelentős kárral való fenyegetés meghatározásának [helyesen: megállapításának] tényeken, és nem pusztán állításon, feltételezésen vagy távoli eshetőségen kell alapulnia. A körülmények olyan megváltozásának, amely azt a helyzetet idézheti elő, hogy a dömping kárt okoz, világosan előreláthatónak és közelinek kell lennie.

A jelentős kárral való fenyegetés fennállásának meghatározásakor [helyesen: megállapításakor] olyan tényezőkre kell figyelemmel lenni, mint:

A fentiekben felsorolt tényezők közül önmagában egyik fennállása sem adhat szükségszerűen döntő útmutatást, de az összes számba vett tényező megléte arra enged következtetni, hogy a közeljövőben növekedni fog a dömpingelt kivitel, és amennyiben nem kerül sor védintézkedésekre, jelentős kár keletkezik.”

4

Az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése a következőt mondja ki:

„Az eljárás megkezdését követően a Bizottság, a tagállamokkal együttműködve, közösségi szinten vizsgálatot indít. Az ilyen vizsgálatnak ki kell terjednie mind a dömping, mind a kár kérdésére, és a kettőt egyszerre kell vizsgálni. A reprezentatív tények megállapítása céljából ki kell választani egy vizsgálati időszakot, amely a dömping esetében rendszerint az eljárás megindítását közvetlenül megelőző hat hónapnál nem lehet rövidebb. A vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendszerint nem lehet figyelembe venni.”

5

2008. július 9‑én az Európai Unió varrat nélküli acélcsövek gazdasági ágazatával foglalkozó védelmi bizottsága által benyújtott panaszt követően a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó egyes, varrat nélküli vas‑ és acélcsövek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítést tett közzé (HL C 174., 7. o.).

6

Az alaprendelet 17. cikke alapján a Bizottság úgy határozott, hogy a vizsgálatát mintára korlátozza. Ennek keretében az érintett termék Unióba irányuló teljes exportjának a 70%‑át képviselő négy kínai gyártó‑exportőrt választott ki. E gyártó‑exportőrök között szerepelt a Hubei.

7

A Bizottság 2009. április 7‑én elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó varrat nélküli vas‑ vagy acélcsövek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló 289/2009/EK rendeletet (HL L 94., 48. o.; a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

8

Az ideiglenes rendelet (13) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy a dömping és a kár vizsgálata a 2007. július 1‑je és 2008. június 30‑a közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) irányult. A kár megítélése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2005. január 1‑jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki.

9

Az ideiglenes rendelet (89)–(126) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy nem érte kár az uniós gazdasági ágazatot, ugyanakkor e gazdasági ágazatot kár fenyegette.

10

A Tanács 2009. szeptember 24‑én elfogadta a vitatott rendeletet.

11

E rendelet (35)–(81) preambulumbekezdésében a Tanács megerősítette a Bizottságnak az ideiglenes rendeletben szereplő, az uniós gazdasági ágazat tekintetében a kár hiányára és a kárral való fenyegetés fennállására vonatkozó megállapításait. E tekintetben a Tanács figyelembe vett a vizsgálati időszakot követő, nevezetesen a 2008 júliusától 2009 márciusáig tartó időszakra vonatkozó adatokat.

12

A Törvényszék Hivatalához 2009. december 30‑án benyújtott keresetlevelével a Hubei a vitatott rendelet megsemmisítését kérte. A Bizottság és az ArcelorMittal és társai a Tanács kérelmeinek támogatása végett beavatkoztak az ügybe.

13

A Hubei a keresete alátámasztására három jogalapot hozott fel. E jogalapok közül a harmadik az alaprendelet 3. cikke (9) bekezdésének, 9. cikke (4) bekezdésének és 10. cikke (2) bekezdésének a megsértésén alapult azzal az indokkal, hogy a vitatott rendelet a jelentős kárral való fenyegetés fennállását illetően nyilvánvaló értékelési hibákon alapult.

14

A Törvényszék kizárólag a Hubei által felhozott harmadik jogalapot érintette, és helyt adott annak megállapítva lényegében azt, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el egyrészt azáltal, hogy megerősítette a Bizottság azon következtetését, amely szerint az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotban volt a vizsgálati időszak végén, másrészt pedig azáltal, hogy úgy ítélte meg, hogy az ügyben fennállt a kárral való fenyegetés.

15

A Törvényszék ezért megsemmisítette a vitatott rendeletet.

16

Az ArcelorMittal és társai, valamint a Tanács azt kérik, hogy a Bíróság:

17

A Hubei azt kéri, hogy a Bíróság:

18

A Bíróság eljárási szabályzatának 172. cikke alapján a Bizottság válaszbeadványt nyújtott be, amelyben azt kéri, hogy a Bíróság:

19

A Bíróság elnöke a 2014. július 28‑i határozatával az eljárás írásbeli és szóbeli szakaszának a lefolytatása, valamint ítélethozatal céljából egyesítette a C‑186/14. P. és C‑193/14. P. sz. ügyet.

20

2014. augusztus 21‑i határozatával a Bíróság elnöke engedélyezte az Olasz Köztársaság számára, hogy a Tanács kérelmeinek a támogatása végett a C‑193/14. P. sz. ügybe beavatkozzon.

21

Az ArcelorMittal és társai azt állítják, hogy a megtámadott ítélet 61. és 63. pontjában a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a „sebezhetőség” fogalomnak önálló jelentést és olyan jelentőséget tulajdonított, amellyel az nem bír. Ugyanis az alaprendelet nem említi a „sebezhető” vagy „sebezhetőség” kifejezéseket, és még kevésbé ír elő olyan feltételt, amely szerint a kárral való fenyegetés fennállásának megállapításához az uniós gazdasági ágazatnak „sebezhető” állapotban kell lennie a vizsgálati időszak végén.

22

Az ArcelorMittal és társai hozzáteszik, hogy tévesek a megtámadott ítélet 64. és 65. pontjában szereplő azon indokok, amelyek egyrészt az uniós gazdasági ágazat beruházásra és termelési kapacitásainak bővítésére irányuló hajlandóságára, másrészt pedig arra vonatkoznak, hogy e gazdasági ágazat még nem állt helyre a vitatott rendelet tárgyát képezőket megelőző dömpingmagatartásokat követően.

23

Az Olasz Köztársaság által támogatott Tanács úgy véli, hogy bár a „sebezhetőség” fogalom nem szerepel az alaprendelet 3. cikkében, azt – mint a jelen ügyben is – alkalmazni lehet a kárral való fenyegetés fennállásának a megállapítása céljából. Így az uniós gazdasági ágazat helyzetének az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésében felsorolt tényezőkre tekintettel történő vizsgálata ezen ágazat sebezhetőségének az értékelésével kezdődött.

24

A Tanács továbbá azzal érvel, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletben a tények és az olyan releváns gazdasági valószínűsítő körülmények, mint a készletszint, az értékesítési volumen, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése, a foglalkoztatás szintje, az eladási árak, a beruházások megtérülése és ezen ágazat nyeresége, hiányos és szelektív értékelését végezte el. A Tanács szerint a tényezők összessége vizsgálatának Törvényszék általi elmulasztása azt jelenti, hogy a Törvényszék elferdítette a hozzá értékelésre benyújtott bizonyítékokat, és hogy nem vizsgálta teljes egészében a sebezhetőség kérdését.

25

Egyébiránt a Bizottság által támogatott Tanács azzal érvel, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetének vizsgálata és a kárral való fenyegetés ezt követő megállapítása összetett gazdasági jellegű műveletek. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint ebből az következik, hogy az uniós intézmények e célból széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, amely gyakorlásának a bírósági felülvizsgálata az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, valamint a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának az ellenőrzésére szorítkozik. Márpedig a Törvényszék a megtámadott ítéletben anélkül, hogy az ilyen felülvizsgálatnak eleget tett volna, az összetett gazdasági tényezőkre vonatkozó saját értékelésével helyettesítette a Tanács és a Bizottság értékelését.

26

A Bizottság hozzáteszi, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a „sebezhetőség” fogalmából az alaprendelet alapján egy új jogi kritériumot alkotott.

27

A Hubei vitatja az ArcelorMittal és társai, valamint a Tanács érveit.

28

A Törvényszék a megtámadott ítélet 66. pontjában kimondta, hogy a Tanács nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor megerősítette a Bizottság ideiglenes rendeletben található azon következtetését, amely szerint az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotban volt a vizsgálati időszak végén.

29

Ahhoz, hogy e következtetésre jusson, a Törvényszék a megtámadott ítélet 61. pontjában megállapította, hogy azok a gazdasági tényezők, amelyekre a Tanács és a Bizottság támaszkodott, nem támasztják alá ezen intézmények következtetését, hanem összességükben egy erős, nem pedig törékeny vagy sebezhető állapotban lévő ágazat képét mutatják.

30

Mindenekelőtt meg kell jegyezni, hogy a Törvényszék az uniós gazdasági ágazat sebezhetőségét nem tekintette olyan feltételnek, amely lehetővé teszi a kárral való fenyegetés megállapítását.

31

E tekintetben meg kell állapítani, hogy – amint a főtanácsnok az indítványának 48. pontjában rámutatott – ahhoz, hogy az uniós intézmények megállapíthassák, hogy az uniós gazdasági ágazatot érintő, jelentős kárral való fenyegetés fennáll‑e, szükséges e gazdasági ágazat aktuális állapotának ismerete. Csak ezen állapotra tekintettel tudják ugyanis ezen intézmények megállapítani, hogy a jövőbeli dömpingelt behozatal közeli növekedése ezen ágazat számára jelentős kárt okoz‑e abban az esetben, ha nem kerül sor kereskedelempolitikai védintézkedések meghozatalára.

32

Egyébiránt az ideiglenes rendelet (126) preambulumbekezdésében a Bizottság megállapította, hogy kereskedelempolitikai védintézkedések hiányában a dömpingelt kínai import nagyon hamar jelentős kárt okozna a már sebezhető állapotú uniós ágazatnak. Ezen ideiglenes megállapítást a Tanács a vitatott rendelet (81) preambulumbekezdésében megerősítette. Úgy tűnik tehát, hogy az uniós intézmények a kárral való fenyegetésre vonatkozó értékelésük keretében figyelembe vették az uniós gazdasági ágazat állítólagosan sebezhető állapotát.

33

Ráadásul a fellebbezésben a Tanács azt állította, hogy a sebezhetőség értékelése az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozott, és azon vizsgálat első szakaszát jelentette, amely lehetővé tette a kárral való fenyegetés fennállásának a megállapítását.

34

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közös kereskedelempolitika és különösen a kereskedelempolitikai védintézkedések területén az uniós intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek az általuk vizsgálandó gazdasági, politikai és jogi helyzetek összetettségéből adódóan. Az ilyen értékelés bírósági felülvizsgálatát illetően annak így az eljárási szabályok betartásának, a vitatott módszer végrehajtásához kiválasztott tényadatok tényszerű pontosságának, ezen tényadatok értékelése során a nyilvánvaló hiba kizárásának, illetve a hatáskörrel való visszaélés kizárásának ellenőrzésére kell korlátozódnia (lásd többek között: Simon, Evers & Co. ítélet, C‑21/13, EU:C:2014:2154, 29. pont; Fliesen‑Zentrum Deutschland ítélet, C‑687/13, EU:C:2015:573, 44. pont).

35

A Bíróság azt is megállapította, hogy azon bizonyítékok Törvényszék általi felülvizsgálata, amelyekre az uniós intézmények megállapításaikat alapítják, nem minősül olyan új tényértékelésnek, amely az intézmények tényértékelése helyébe lép. E felülvizsgálat nem veszi át ezen intézményeknek a kereskedelempolitika területén fennálló széles mérlegelési jogkörét, hanem annak megállapítására korlátozódik, hogy ezen elemek alátámaszthatják‑e az intézmények következtetéseit (lásd ebben az értelemben: Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 68. pont).

36

Ebből következik, hogy a megtámadott ítélet 53. pontjában a Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapíthatta meg, hogy nem csupán a hivatkozott bizonyítékok tárgyi pontosságát, megbízhatóságát és koherenciáját kell vizsgálnia, hanem azt is felül kell vizsgálnia, hogy e bizonyítékok alkotják‑e az összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő összes releváns adatot, és hogy azok alátámaszthatják‑e az ideiglenes rendelet (89) preambulumbekezdésében és a vitatott rendelet (49) preambulumbekezdésében szereplő azon megállapítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotban volt a vizsgálati időszak végén.

37

Azonban meg kell vizsgálni, hogy e felülvizsgálat keretében a Törvényszék nem ferdítette‑e el az említett bizonyítékokat.

38

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az elferdítésnek nyilvánvalóan ki kell tűnnie az ügy irataiból, anélkül hogy szükséges lenne a tényállás és a bizonyítékok újbóli értékelése (Europäisch‑Iranische Handelsbank kontra Tanács ítélet, C‑585/13 P, EU:C:2015:145, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ugyanis az ilyen értékelés kívül esik a Bíróság fellebbezés keretében fennálló hatáskörén.

39

A Tanács azt kifogásolja, hogy a Törvényszék azon bizonyítékok szelektív vizsgálatát végezte el, amelyeket a Tanács az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján volt köteles értékelni az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapota fennállásának a megállapítása érdekében. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy nem vette figyelembe az összes olyan tényezőt, amelyeket tekintetbe kellett venni nemcsak a kár, hanem a sebezhető állapot fennállásának is a megállapítása érdekében.

40

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék nem köteles arra, hogy minden egyes választását indokolja, amikor a határozatának alátámasztására egy bizonyítékot elfogad, másikat pedig nem (lásd ebben az értelemben: Tanács és Bizottság kontra Interpipe Niko Tube és Interpipe NTRP ítélet, C‑191/09 P és C‑200/09 P, EU:C:2012:78, 161. pont).

41

A jelen ügyben az uniós gazdasági ágazat helyzete vizsgálati időszak alatti alakulásának a bemutatása céljából a Törvényszék a megtámadott ítélet 59. pontjában emlékeztetett az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése alapján a Bizottság által az ideiglenes rendeletben meghatározott és a Tanács által a vitatott rendeletben megismételt releváns gazdasági tényezőkre.

42

A megtámadott ítélet 61. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének változásán kívül a másik meghatározott tizenkét tényező pozitív volt, és összességükben egy erős, nem pedig törékeny vagy sebezhető állapotban lévő ágazat képét mutatták.

43

Mivel a Törvényszék csak megismételte azokat az említett tényezőket, amelyeket a Bizottság az ideiglenes rendeletben meghatározott, nem lehet felróni neki azt, hogy a bizonyítékokat nyilvánvalóan tévesen értékelte.

44

Ebből következik, hogy a Törvényszék nem helyettesítette saját értékelésével az uniós intézmények értékelését, és hogy megalapozatlan a Tanácsnak a bizonyítékok elferdítésére alapított kifogása.

45

Egyébiránt az uniós intézményeknek az ArcelorMittal és társai által megismételt azon érvével kapcsolatban, miszerint a Kínából származó behozatalok növekedése korlátozta az uniós gazdasági ágazat hajlandóságát a termelési kapacitásokba való beruházásra, és azok abból a célból való bővítésére, hogy lépést tudjanak tartani a piacbővüléssel, a Törvényszék a megtámadott ítélet 64. pontjában kimondta, hogy ezen érvet nem támasztják alá a jelen ügy releváns tényezői.

46

Az említett intézmények azon állítását illetően, miszerint az uniós gazdasági ágazat nem állt teljesen helyre a 2006‑ot megelőző dömpingmagatartásokat követően, a Törvényszék a megtámadott ítélet 65. pontjában megállapította, hogy ezen állítás semmiféle konkrét tényezőn nem alapul.

47

Márpedig, amint a főtanácsnok az indítványának 112. pontjában megjegyezte, ugyanezen intézményeknek a megtámadott ítélet 64. és 65. pontjára vonatkozó kifogásai – a bizonyítékok bármiféle elferdítésének azonosítása nélkül – arra irányulnak, hogy a Bíróságtól a tények újraértékelését érjék el, ami nem tartozik a Bíróság által a fellebbezési eljárás keretében gyakorolt felülvizsgálat körébe.

48

E kifogásokat tehát figyelmen kívül kell hagyni.

49

A fenti megállapításokra tekintettel el kell utasítani a C‑186/14. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés harmadik jogalapjának első részét és a C‑193/14. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első és negyedik jogalapját.

50

Az ArcelorMittal és társai, valamint a Tanács azt kifogásolják, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 63. pontjában kimondta, hogy a gazdasági környezet romlásának a kárral való fenyegetés fennállásának a megállapítása érdekében történő figyelembevétele jogban való tévedésen alapult, mivel az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése kizárja, hogy az olyan tényezők, mint a kereslet csökkenése, a dömpingelt behozataloknak legyenek betudhatók.

51

E tekintetben a fellebbezők előadják, hogy a Törvényszék tévesen értelmezte az említett rendelkezést, és tévesen hivatkozott a Bizottság kontra NTN és Koyo Seiko ítéletre (C‑245/95 P, EU:C:1998:46). Ugyanis, míg az ezen ítélet alapjául szolgáló ügyben az uniós intézmények a gazdasági visszaesés esetét tartották releváns tényezőnek az uniós gazdasági ágazatot ért kár fennállásának a meghatározásához, a jelen ügyben nem hivatkoztak ilyen helyzetre a kárral való fenyegetés megállapításának az alátámasztása érdekében. A visszaesés hatásait sem tudták be a dömpingelt behozataloknak. Ezzel szemben az intézmények azt állapították meg, hogy a kivételesen magas kereslet elfedte a dömpingelt behozatalok valódi káros hatásait, és hogy e hatások meg fognak mutatkozni, ha a kereslet visszaáll a rendes szintre.

52

A Bizottság azzal érvel, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot azáltal, hogy a „kárral való fenyegetés” fennállásának meghatározását tévesen vonta össze az „okozati összefüggés” fennállásának meghatározásával, miközben az alaprendelet e két fogalmat világosan megkülönbözteti.

53

A Hubei vitatja az ArcelorMittal és társai, valamint a Tanács érveit.

54

Az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdése értelmében a dömpingelt behozatalon kívüli ismert tényezők, amelyek ugyanakkor okoznak kárt az uniós gazdasági ágazatnak, oly módon kerülnek megvizsgálásra, hogy az ezen más tényezők által okozott lehetséges kárt ne tulajdonítsák a dömpingelt behozatalnak. E rendelkezés e tényezők között említi a kereset csökkenését.

55

Az uniós intézmények így kötelesek megvizsgálni, hogy az a kár, amelyet meg akarnak állapítani, ténylegesen a dömpingelt behozatalból ered‑e, és figyelmen kívül kell hagyniuk minden egyéb tényezőből eredő, és különösen a kereslet csökkenése által okozott kárt (lásd ebben az értelemben: Transnational Company Kazchrome és ENRC Marketing kontra Tanács ítélet, C‑10/12 P, EU:C:2013:865, 23. pont; TMK Europe ítélet, C‑143/14, EU:C:2015:236, 35. pont).

56

Hacsak az alaprendelet 3. cikke (7) bekezdése hatékony érvényesülése nem kerül veszélybe, nem lehet figyelmen kívül hagyni a Bíróságnak a megtámadott ítélet 63. pontjában hivatkozott Bizottság kontra NTN és Koyo Seiko ítéletből (C‑245/95 P, EU:C:1998:46, 43. pont) adódó ítélkezési gyakorlatának alkalmazását kizárólag azzal az indokkal, hogy a jelen ügytől eltérően a Bizottság kontra NTN és Koyo Seiko ítélet (C‑245/95 P, EU:C:1998:46) alapjául szolgáló ügy az uniós gazdasági ágazat visszaesésének összefüggésébe illeszkedik.

57

Egyébiránt a megtámadott ítélet téves értelmezésén alapul a fellebbezők azon érve, miszerint a Törvényszék megállapításával ellentétben az uniós intézmények a kereslet várható csökkenését nem a dömpingelt behozatal és a kár közötti okozati összefüggés elemzésének keretében, hanem a kárral való fenyegetés megállapításának a keretében vizsgálták.

58

Ugyanis a megtámadott ítélet 63. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy az uniós intézmények által hivatkozott azon körülmény, miszerint az uniós gazdasági ágazat ki lenne téve a dömpingelt importból eredő lehetséges káros hatásoknak, ha a gazdasági tendencia megfordulna, adott esetben a jövőre nézve tenné lehetővé a sebezhető állapot megállapítását. A Törvényszék hozzáteszi, hogy az ilyen körülmény hatástalan azon következtetés levonására tekintettel, hogy az uniós gazdasági ágazat sebezhető állapotban volt a vizsgálati időszak végén.

59

Ebből következik, hogy a megtámadott ítélet 63. pontjában szereplő indokok nem alapulnak téves jogalkalmazáson.

60

A fentiek alapján a C‑186/14. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés első jogalapját és a C‑193/14. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés második jogalapját el kell utasítani.

61

Az ArcelorMittal és társai úgy vélik, hogy a Törvényszék megsértette mind az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdését, mind e rendelet 6. cikkének (1) bekezdését azáltal, hogy a vizsgálati időszak utáni adatok és az ezen időszak alatt gyűjtött adatok közötti eltérésekre támaszkodott. A vizsgálati időszak utáni ilyen adatoknak a kárral való fenyegetés vizsgálatának a keretében való felhasználása nem megbízható, mivel azok az érdekelt gyártóknak a dömpingellenes eljárás megindítását követő magatartását tükrözik. Ezen adatok csak akkor lennének felhasználhatók, ha azt mutatnák, hogy a dömpingellenes vámok kivetése nyilvánvalóan nem volt megfelelő. Márpedig a jelen esetben ez nem áll fenn.

62

Ilyen körülmények között az ArcelorMittal és társai azt állítják, hogy nem szükséges annak eldöntése, hogy a Tanács jogosult volt‑e a vizsgálati időszak utáni adatok elemzésére. Ugyanis nem bír jelentőséggel, hogy ezek az adatok megerősítik a Bizottság által az ideiglenes rendeletben a vizsgálati időszak adatai alapján megfogalmazott előrejelzéseket. Következésképpen, még ha a Tanács tévesen állapította is meg, hogy a vizsgálati időszak utáni adatok megerősítik az ideiglenes rendelet következtetéseit, ez a hiba nem vezethet a vitatott rendelet megsemmisítéséhez.

63

A Tanács azt állítja, hogy a megtámadott ítélet 92. pontjában a Törvényszék megsértette az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdését annak megállapításával, hogy az uniós intézmények a jelen ügyben nyilvánvaló értékelési hibát követtek el a kárral való fenyegetés fennállásának a megállapításával.

64

E tekintetben a Tanács úgy véli, hogy ugyan a kárral való fenyegetés megállapításának tényeken és a körülmények közvetlenül várható megváltozásán kell alapulnia, e fenyegetés elemzése szükségképpen a jövőre vonatkozik. Ezért lehet, hogy az uniós intézmények előrejelzései nem valósulnak meg, azonban ezen intézmények az összetett gazdasági helyzetek elemzésének területére vonatkozó hatásköreik gyakorlása során nem követnek el jogban való tévedést. Elengedhetetlen, hogy a kereskedelemvédelmi politika keretében a jövőbeli események összetett értékeléséért felelős illetékes hatóságoknak széles mérlegelési jogkört nyújtsanak.

65

A Tanács szerint az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdésében rögzített négy konkrét tényező vizsgálata a kárral való fenyegetés fennállását illetően „vegyes helyzetet” tárt fel. Figyelembe véve e rendelkezés pontos megfogalmazását és az uniós intézményeknek a kereskedelempolitikai védintézkedések területén fennálló széles mérlegelési jogkörét, azok jogosultak voltak arra, hogy a mérlegelési jogkörükkel élve e „vegyes helyzetre” támaszkodva megállapítsák a kárral való fenyegetés fennállását.

66

E tekintetben a Tanács pontosítja, hogy az uniós intézmények – szokatlan módon, de a megfelelő ügyintézésre törekedve – a vizsgálati időszak végén szóban forgó helyzet „vegyes” jellegére tekintettel kísérték a vizsgálati időszak végét követő, a 2008 júliusától 2009 márciusáig tartó időszakban továbbra is figyelemmel az uniós piacon fennálló helyzetet, figyelmüket a körülmények változására és a főbb gazdasági mutatókra összpontosítva. E figyelemmel kísérés tette lehetővé ezen intézmények számára azt, hogy ne tévedjenek a piac alakulását illetően.

67

A Hubei vitatja az ArcelorMittal és társai, valamint a Tanács érveit.

68

Először is meg kell vizsgálni azon kifogást, amely szerint a Törvényszék megsértette az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését annyiban, amennyiben a megtámadott ítélet 91. pontjában az ideiglenes rendeletben szereplő előrejelzések és a vizsgálati időszakot követő adatok közötti eltérésekre támaszkodott.

69

Emlékeztetni kell arra, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint „[a]z eljárás megkezdését követően a Bizottság, a tagállamokkal együttműködve, [uniós] szinten vizsgálatot indít. Az ilyen vizsgálatnak ki kell terjednie mind a dömping, mind a kár kérdésére, és a kettőt egyszerre kell vizsgálni. A reprezentatív tények megállapítása céljából ki kell választani egy vizsgálati időszakot, amely a dömping esetében rendszerint az eljárás megindítását közvetlenül megelőző hat hónapnál nem lehet rövidebb. A vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendszerint nem lehet figyelembe venni.”

70

Igaz ugyan, hogy e rendelkezésből az következik, hogy főszabály szerint a vizsgálati időszakot követő adatokat nem veszik figyelembe a dömping és a kár vizsgálata céljából, ugyanakkor a „rendszerint” határozószó használatával az uniós jogalkotó nem kívánta teljes mértékben kizárni ezt a figyelembevételt.

71

Az uniós intézmények tehát jogosultak bizonyos körülmények között figyelembe venni a vizsgálati időszakot követő adatokat. Ilyen jogosultság áll fenn különösen a nem a kár megállapítására, hanem a kárral való fenyegetés megállapítására vonatkozó vizsgálatok keretében, amely utóbbi megállapítás a jellegéből adódóan egy előretekintő elemzést foglal magában. Márpedig a kárral való fenyegetés fennállását, éppúgy mint a kár fennállását, a dömpingellenes intézkedés elfogadásának időpontjában kell megállapítani. Ezenkívül az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdéséből következik, hogy a jelentős kárral való fenyegetés megállapításának tényeken, és nem csupán állításon, feltételezésen vagy távoli eshetőségen kell alapulnia, a körülmények olyan megváltozásának pedig, amely azt a helyzetet idézheti elő, hogy a dömping kárt okoz, világosan előre láthatónak és közvetlennek kell lennie.

72

Ilyen körülmények között a vizsgálati időszakot követő adatok felhasználhatók az ideiglenes rendeletben szereplő előrejelzések megerősítéséhez vagy megkérdőjelezéséhez, és annak lehetővé tételéhez, hogy az első esetben végleges dömpingellenes vámot vessenek ki.

73

Azonban a vizsgálati időszakot követő ezen adatok uniós intézmények általi felhasználása nem mentesülhet az uniós bíróság általi felülvizsgálat alól.

74

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár a jelen ítélet 34. és 35. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint az ilyen felülvizsgálatnak tiszteletben kell tartania az uniós intézmények kereskedelempolitikai védintézkedések területén fennálló széles mérlegelési jogkörét, a Törvényszék mindazonáltal nem lépi túl e felülvizsgálat határait annak ellenőrzésével, hogy azok a bizonyítékok, amelyekre az említett intézmények megállapításaikat alapítják, alátámasztják‑e az általuk azokból levont következtetéseket.

75

Ebből következik, hogy a jelen esetben a Törvényszék jogosult volt annak vizsgálatára, hogy a vizsgálati időszakot követő adatok, ha az uniós intézmények azokra hivatkoztak, megerősítik‑e az ideiglenes rendeletben szereplő előrejelzéseket, és következésképpen igazolják‑e végleges dömpingellenes vám kivetését.

76

Másodszor fontos megvizsgálni, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta‑e a jogot akkor, amikor felülvizsgálta az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdésében felsorolt azon négy tényező uniós intézmények általi értékelését, amelyeket figyelembe kell venni a kárral való fenyegetés fennállásának a megállapítása érdekében.

77

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy e felülvizsgálat keretében a Törvényszék bármiféle elferdítés nélkül a vizsgálati időszakot követő, ezen intézmények által az ideiglenes rendeletben, majd a vitatott rendeletben megállapított bizonyítékok vizsgálatára szorítkozott.

78

Ennek alapján a Törvényszék megállapította, hogy a vizsgálati időszakot követő, az uniós intézmények által hivatkozott bizonyítékok nem támaszthatják alá azon megállapítást, miszerint fennállt a kárral való fenyegetés, és hogy következésképpen a Tanács e tekintetben nyilvánvaló értékelési hibát követett el.

79

Tehát a Törvényszék anélkül állapította meg a megtámadott ítélet 92. pontjában, hogy a Tanács megsértette az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdését annak megállapításával, hogy fennállt a kárral való fenyegetés, hogy figyelmen kívül hagyta volna a bírósági felülvizsgálatnak a kereskedelempolitikai védintézkedések területén fennálló határait.

80

Ebből következik, hogy el kell utasítani a C‑186/14. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés második jogalapját és harmadik jogalapjának második részét, valamint a C‑193/14. P. sz. ügyben benyújtott fellebbezés harmadik jogalapját.

81

A fenti megfontolások összességére tekintettel a C‑186/14. P. és a C‑193/14. P. sz. fellebbezői által benyújtott fellebbezéseket teljes egészükben el kell utasítani.

82

Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

83

Az említett szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése értelmében – amely annak 184. cikkének (1) bekezdése szerint a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó – a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

84

Mivel az ArcelorMittal és társai, valamint a Tanács pervesztesek lettek, a Hubei kérelmének megfelelően kötelezni kell őket a költségek viselésére.

85

Mivel a Bizottság szintén pervesztes lett, maga viseli saját költségeit.

86

Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése – amelyet ugyanezen szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében alkalmazni kell a fellebbezési eljárásban is – előírja, hogy az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. Következésképpen az Olasz Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: