1

Fellebbezésével I. Anbouba azt kéri a Bíróságtól, hogy helyezze hatályon kívül annyiban az Európai Unió Törvényszékének 2013. szeptember 13‑i Anbouba kontra Tanács ítéletét (T‑563/11, EU:T:2013:429; a továbbiakban: megtámadott ítélet), amellyel a Törvényszék elutasította:

megsemmisítésére irányuló keresetét, amennyiben I. Anbouba neve szerepel azon személyek jegyzékein, akikre az e jogi aktusok (a továbbiakban: vitatott jogi aktusok) értelmében megállapított korlátozó intézkedések alkalmazandók.

2

Az Európai Unió Tanácsa 2011. május 9‑én az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2011/273/KKBP határozatot (HL L 121., 11. o.). Amint e határozat (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, „[a]z EU határozottan elítélte a Szíria különböző pontjain tartott békés tüntetések erőszakos leverését, amely során éles lőszer alkalmazására is sor került, és amelynek következtében számos tüntető meghalt, sokan megsebesültek, többeket pedig önkényesen fogva tartanak”. Az említett határozat (3) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„A helyzet súlyosságára tekintettel korlátozó intézkedéseket kell bevezetni [a Szíriai Arab Köztársasággal] és a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekkel szemben.”

3

A 2011/273 határozat 3. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák az e határozat mellékletének jegyzékében felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyeknek és a velük kapcsolatban álló személyeknek a területükre történő beutazását vagy az azon történő átutazását. Az említett határozat 4. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[b]e kell fagyasztani a mellékletben felsorolt, a szíriai polgári lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásért felelős személyekhez, valamint a velük összefüggésbe hozható természetes és jogi személyekhez és szervezetekhez tartozó, tulajdonukat képező, általuk birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi pénzeszközt és gazdasági erőforrást”. E befagyasztás módjait a 2011/273 határozat 4. cikkének (2)–(6) bekezdése határozza meg. E határozat 5. cikkének (1) bekezdése alapján a Tanács összeállítja az említett jegyzéket.

4

A szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló, 2011. május 9‑i 442/2011/EU tanácsi rendeletet (HL L 121., 1. o.) az EUMSZ 215. cikk és a 2011/273 határozat alapján fogadták el. E rendelet a 4. cikkének (1) bekezdésében előírja „a II. mellékletben felsorolt természetes vagy jogi személyekhez, szervezetekhez és szervekhez tartozó, ezek tulajdonában lévő, vagy ezek által birtokolt vagy ellenőrzött valamennyi [pénzeszköz] és [gazdasági erőforrás]” befagyasztását.

5

A 2011/522 határozat (2) preambulumbekezdésében a Tanács emlékeztetett arra, hogy az Európai Unió a leghatározottabban elítéli azt a kíméletlen fellépést, amelyet Bassár Al‑Aszád és rezsimje folytat saját népe ellen, és amely számos szíriai polgár halálát vagy sebesülését okozta. Mivel a szíriai vezetés nem reagált az Unió, valamint a szélesebb nemzetközi közösség felhívására, az Unió úgy határozott, hogy új korlátozó intézkedéseket fogad el e rezsimmel szemben. Az említett határozat (4) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

„A belépési korlátozásokat és a pénzeszközök és gazdasági erőforrások befagyasztását a rezsimet támogató vagy abból hasznot húzó további személyekre és szervezetekre kell alkalmazni, különösen azokra a személyekre és szervezetekre, akik/amelyek finanszírozást vagy logisztikai támogatást nyújtanak a rezsim, elsősorban a biztonsági erők részére, illetve akik/amelyek aláássák a szíriai békés, demokratikus átmenetet célzó erőfeszítéseket.”

6

A 2011/522 határozattal módosított 2011/273 határozat 3. cikkének (1) bekezdése „a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyekre” is irányul. Hasonlóképpen, a 2011/522 határozattal módosított 2011/273 határozat 4. cikkének (1) bekezdése előírja azon pénzeszközök befagyasztását, amelyek többek között „a mellékletben felsorolt, […] a rezsimet támogató és abból hasznot húzó személyekhez [helyesen: személyekhez és szervezetekhez], valamint a velük összefüggésbe hozható személyekhez és szervezetekhez” tartoznak.

7

A 2011/522 határozattal I. Anbouba nevét felvették a 2011/273 határozat mellékletében szereplő jegyzékre. Az e jegyzékre való felvételének indokai a következők:

„Az agroipari érdekeltségű Issam Anbouba Est. [(a továbbiakban: SAPCO)] elnöke. Gazdaságilag támogatja a szíriai rezsimet.”

8

A 878/2011 rendelet továbbá módosította a jegyzékbevételnek a 442/2011 rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében előírt általános kritériumait annak érdekében, hogy – amint a 878/2011 rendelet (2) preambulumbekezdésében szerepel – az a rezsim által támogatott vagy az azt támogató személyekre és szervezetekre is irányuljon. A 878/2011 rendelet a 442/2011 rendelet II. mellékletét kiegészítette I. Anbouba nevével. Az e mellékletben szereplő jegyzékbe történő felvétele érdekében megnevezett indokok azonosak a 2011/522 határozat mellékletében megnevezett indokokkal.

9

A 2011/628 határozat és a 442/2011 rendelet módosításáról szóló, 2011. október 13‑i 1011/2011/EU tanácsi rendelet (HL L 269., 18. o.) továbbra is szerepeltette I. Anbouba nevét a szóban forgó jegyzékekben, és azokat kiegészítette a születési idejére és helyére vonatkozó információkkal.

10

További új intézkedések elfogadását követően a 2011/273 határozatot hatályon kívül helyezte a 2011/782 határozat, és annak helyébe lépett, és továbbra is szerepeltette I. Anbouba nevét a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek és szervezetek jegyzékében.

11

A 36/2012 rendelet hatályon kívül helyezte a 442/2011 rendeletet, és átvette I. Anbouba nevét a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek, szervezetek és szervek jegyzékére.

12

Az I. Anbouba által előterjesztett, a későbbi kereseti kérelmekkel kiterjesztett kérelem a vitatott jogi aktusok megsemmisítésére irányult.

13

I. Anbouba kártérítési keresetet is előterjesztett, amelytől a Törvényszék előtti tárgyalás során elállt.

14

Mivel a Tanács nem nyújtott be ellenkérelmet az előírt határidőn belül, a megtámadott ítéletet a távollétében hozták meg. Következésképpen a Törvényszék megállapította, hogy már nem szükséges határozni a Tanács kérelmeinek a támogatása végett az Európai Bizottság által benyújtott beavatkozási kérelemről.

15

I. Anbouba, miután keresetének alátámasztására hat jogalapot felhozott, abból csak hármat tartott fenn, vagyis a bizonyítási szabályok megsértésére és a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeire való felvételének az indokaival kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibákra alapított második jogalapot, a védelemhez való jog megsértésére alapított harmadik jogalapot, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére alapított negyedik jogalapot.

16

A második jogalap vizsgálata során a Törvényszék a megtámadott ítélet 31–44. pontjában mindenekelőtt a bizonyítási teherrel kapcsolatban nyilatkozott.

17

A megtámadott ítélet 32. és 33. pontja a következőképpen szól:

18

Annak ellenőrzése érdekében, hogy a Tanács valamely vélelemre támaszkodva tévesen alkalmazta‑e a jogot, a Törvényszék a megtámadott ítélet 35. pontjában arra a versenyjogi ítélkezési gyakorlatra hivatkozott, amely szerint az intézmények alkalmazhatnak olyan vélelmeket, amelyek azon hatóság számára, amelyre a bizonyítási teher hárul, lehetőséget biztosítanak arra, hogy az események jellegzetes alakulásából az általános tapasztalati elv alapján meghatározott következtetéseket vonjon le. A Törvényszék a megtámadott ítélet 36. pontjában emlékeztetett arra, hogy még ha egy vélelem nehezen megdönthető is, elfogadható keretek között marad mindaddig, amíg arányos az elérni kívánt jogszerű céllal, fennáll az ellenkező bizonyításának lehetősége, és biztosítva van a védelemhez való jog.

19

Ugyanebben a pontban a Törvényszék az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára hivatkozott, amely szerint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4‑én aláírt európai egyezmény 6. cikkének (2) bekezdése nem közömbös a ténybeli vagy jogi vélelmekkel szemben, előírja azonban az államok számára, hogy a vélelmeket szorítsák ésszerű keretek közé, aminek során vegyék figyelembe a kockázat súlyosságát és óvják a védelemhez való jogot.

20

A megtámadott ítélet 37. pontjában a Törvényszék hivatkozott a pénzeszközök befagyasztásáról szóló határozatra vonatkozó, Tay Za kontra Tanács ítélet (C‑376/10 P, EU:C:2012:138) 69. pontjára is, amely ítéletben a Bíróság megállapította, hogy nem kizárt vélelmek alkalmazása, ha azokat a megtámadott jogi aktusok írták elő, és azok megfelelnek a szóban forgó szabályozás célkitűzésének.

21

A megtámadott ítélet 38. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy „tekintettel a szíriai rezsim tekintélyuralmi jellegére, valamint az állam által a szíriai gazdaság egésze fölött gyakorolt szoros ellenőrzésre, a Tanács megítélhette úgy, hogy általános tapasztalati elvet alapoz meg az a tény, hogy Szíria egyik, számos ágazatban aktív vezető üzletemberének tevékenységei nem lehettek volna sikeresek az említett rezsim által nyújtott kedvezmények, és az azokért cserébe nyújtott bizonyos támogatás nélkül”.

22

A megtámadott ítélet 40. pontjában a Törvényszék emlékeztetett a 2011/522 határozat céljaira, az elfogadott intézkedések biztosítási intézkedés jellegére, valamint az Unió és tagállamai biztonságát, vagy nemzetközi kapcsolataik folytatását érintő kényszerítő megfontolásokra, amelyekkel ellentétes lehet egyes bizonyítékoknak az érintettekkel való közlése. Megállapította, hogy a vélelem Tanács általi alkalmazása arányos volt.

23

A megtámadott ítélet 41. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a felállított vélelem megdönthető, mivel a Tanácsnak közölnie kellett az intézkedésekkel érintett személyekkel a jegyzékre vételük indokait, és ezek a személyek a csak számukra ismert tények és információk alapján bizonyíthatták, hogy nem támogatják a fennálló rezsimet.

24

A megtámadott ítélet 43. pontjában a Törvényszék az említett ítélet 32. pontjára hivatkozva emlékeztetett arra, hogy az említett vélelmet a vitatott jogi aktusok írták elő, a 40. pontra hivatkozva pedig arra, hogy az megfelelt az e jogi aktusok által elérni kívánt céloknak.

25

A megtámadott ítélet 44. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a Tanács nem alkalmazta tévesen a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy önmagában a felperes fontos szíriai üzletemberi minőségénél fogva vélelmezheti, hogy ez utóbbi gazdasági támogatást nyújtott a szíriai rezsimnek.

26

A megtámadott ítélet 45–61. pontjában a Törvényszék a második jogalapnak a nyilvánvaló értékelési hibákra vonatkozó részét vizsgálta. A Törvényszék a 46. pontban mindenekelőtt azokra a tényekre emlékeztetett, amelyeket a felek nem vitattak, majd megvizsgálta a felperes által benyújtott különböző bizonyítékokat. A megtámadott ítélet 60. pontjában a Törvényszék megállapította, hogy a felperes nem nyújtott be semmiféle olyan bizonyítékot, amely alkalmas azon vélelem megdöntésére, amely szerint a felperes fontos szíriai üzletemberi minőségében támogatást nyújtott a fennálló rezsimnek.

27

A Törvényszék, mivel az I. Anbouba által a keresete alátámasztása érdekében hivatkozott jogalapok mindegyikét elutasította, a keresetet elutasította, és I. Anboubát kötelezte a költségek viselésére.

28

I. Anbouba azt kéri, hogy a Bíróság:

29

A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

30

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

31

A fellebbezés két jogalapon alapul. Első jogalapjával I. Anbouba előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy a Tanács helyesen alkalmazott a főbb szíriai vállalkozások vezetőivel szemben a szíriai rezsim támogatására vonatkozó vélelmet, jóllehet ez a vélelem nélkülöz minden jogi alapot, az elérni kívánt jogszerű célhoz képest aránytalan, és megdönthetetlen. A bizonyítási szabályok Törvényszék általi megsértésére alapított második jogalapjával I. Anbouba azzal érvel, hogy a Tanácsnak, mivel nem alkalmazhatott volna ilyen vélelmet, feladata volt a Törvényszék számára a Tanács azon döntését alátámasztó bizonyítékokat benyújtani, hogy a nevét felveszi a Szíriában alkalmazandó korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékére (Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518). E két jogalapot együtt kell vizsgálni.

32

Az első jogalappal kapcsolatban először is I. Anbouba a vélelem alkalmazása jogalapjának a hiányára hivatkozik, amely ellentétes a Bíróság által a Tay Za kontra Tanács ítéletben (C‑376/10 P, EU:C:2012:138) megállapított feltétellel. A megtámadott ítélet 32. pontjának második mondata a 2011/522 határozat Törvényszék általi értelmezésének minősül, és nem veszi át az uniós jogalkotó által előírt vélelem szövegét.

33

Másodszor I. Anbouba a vele szemben felállított vélelemnek a vitatott jogi aktusok által elérni kívánt célhoz képest fennálló aránytalan jellegére hivatkozik.

34

Harmadszor I. Anbouba azt állítja, hogy a Törvényszék által megállapítottakkal ellentétben az említett vélelem a jellegét tekintve megdönthetetlen, mivel nem áll módjában tagadni, hogy egy vállalkozást vezet Szíriában, és mivel számára tényszerűen lehetetlen a szíriai rezsim támogatását cáfoló bizonyítékot szolgáltatni.

35

A Tanács emlékeztet a korlátozó intézkedések biztosítási jellegére és az uniós jogalkotónak a külpolitika területén fennálló széles mérlegelési jogkörére.

36

A Tanács hangsúlyozza a szíriai politikai és gazdasági hatalom gyakorlásában a családi körök évtizedek óta fennálló jelentőségét. Emlékeztet arra, hogy a fellebbező a szíriai vállalkozások legfontosabb vezetőiből álló szűk csoport tagja, és hogy vállalkozásai a szíriai rezsim alatt lettek sikeresek, amit a Törvényszék a megtámadott ítélet 46. pontjában megállapított.

37

Az I. Anboubával szemben felállított vélelemnek a vitatott jogi aktusok által elérni kívánt célhoz képest fennálló arányosságával kapcsolatban a Tanács a megtámadott ítélet 40. pontjára utal.

38

Beavatkozási beadványában a Bizottság azt javasolja, hogy a Bíróság a fellebbezést mint megalapozatlant utasítsa el.

39

Két jogalapjával I. Anbouba lényegében azzal érvel, hogy a megtámadott ítéletben a Törvényszék figyelmen kívül hagyta a korlátozó intézkedések terén a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat azáltal, hogy elismerte tekintetében a szíriai rezsim támogatására vonatkozó vélelem fennállását, és hogy nem követelte meg a Tanácstól, hogy szolgáltasson további bizonyítékokat az ilyen intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeire való felvételének az alátámasztására.

40

Először is meg kell vizsgálni a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeire való felvétel általános kritériumait, másodszor I. Anbouba ilyen jegyzékre való felvételének az indokolását, harmadszor pedig az e felvétel megalapozottságára vonatkozó bizonyítékot.

41

A jelen ügyben a korlátozó intézkedések alkalmazása érdekében megállapított azon általános kritériumokkal kapcsolatban, amelyek meghatározása céljából a Tanács széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik (lásd ebben az értelemben: Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), meg kell állapítani, hogy a 2011/522 határozattal módosított 2011/273 határozat 3. cikkének (1) bekezdése és (4) cikkének (1) bekezdése többek között a szíriai rezsim által folytatott politikákból hasznot húzó vagy azt támogató személyekre és szervezetekre, valamint a velük összefüggésbe hozható személyekre és szervezetekre irányul, míg a 878/2011 rendelettel módosított 442/2011 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése többek között az e rezsim által támogatott vagy azt támogató személyekre vagy szervezetekre, valamint a velük kapcsolatban álló személyekre vagy szervezetekre irányul.

42

Sem a 2011/522 határozattal módosított 2011/273 határozat, sem a 878/2011 rendelettel módosított 442/2011 rendelet nem tartalmaz meghatározást a szíriai rezsim által folytatott politikákból húzott „haszon” vagy az azok általi „támogatás” vagy az említett rezsimnek nyújtott „támogatás” fogalmakra, sem pedig a szíriai rezsim által folytatott politikákból hasznot húzó vagy az általa támogatott vagy azt támogató személyekkel vagy szervezetekkel „kapcsolatban álló” fogalmakra. E jogi aktusok nem tartalmaznak ezen elemek bizonyításának módjaira vonatkozó pontosításokat sem.

43

Ezért meg kell állapítani, hogy sem a 2011/522 határozattal módosított 2011/273 határozat, sem a 878/2011 rendelettel módosított 442/2011 rendelet nem vezet be a szíriai rezsim támogatására vonatkozó vélelmet a főbb szíriai vállalkozások vezetőivel szemben. Márpedig ilyen kifejezett vélelem hiánya ellenére a Törvényszék a megtámadott ítélet 32. pontjában megállapította, hogy a 2011/522 határozat azzal az indokkal terjesztette ki a korlátozó intézkedéseket a főbb szíriai vállalkozókra, hogy a Tanács megállapította, hogy a főbb szíriai vállalkozások vezetőit a szíriai rezsimmel kapcsolatban álló személyeknek lehet minősíteni, mivel az említett vállalkozások kereskedelmi tevékenysége nem lehetne sikeres az említett rezsim által biztosított kedvezmények nélkül, amelyért cserébe bizonyos mértékben támogatják azt. A Törvényszék ebből arra következtet, hogy a Tanács egyfajta, a szíriai rezsim támogatására vonatkozó vélelmet alkalmazott a főbb szíriai vállalkozások vezetőivel szemben.

44

Mindemellett, még ha a Törvényszék így valamely vélelem Tanács általi alkalmazására is utalt, meg kell vizsgálni, hogy az azon megállapítások jogszerűségével kapcsolatban végzett felülvizsgálatra tekintettel, amelyekre a Tanács azon döntését alapította, hogy I. Anboubát felveszi a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékére, a Törvényszék valóban tévesen alkalmazta‑e a jogot úgy, hogy annak a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez kell vezetnie.

45

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkében biztosított bírósági felülvizsgálat hatékonysága megköveteli, hogy azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálata címén, amelyeken valamely személy nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékére való felvételére vonatkozó határozat alapul, az uniós bíróság meggyőződjön arról, hogy e határozat, amely e személy tekintetében egyedi hatállyal rendelkezik, kellően biztos ténybeli alappal rendelkezik. Ez a jelen ügyben magában foglalja a vitatott jogi aktusok alapjául szolgáló indokolásban hivatkozott tények vizsgálatát annak felülvizsgálata céljából, hogy ezen indokok – vagy legalább azok közül egy, az említett jogi aktusok alátámasztására önmagában elengedőnek tekintett indok – megalapozottak‑e (lásd ebben az értelemben: Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 119. pont; Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 73. pont).

46

A jelen ügyben a kockázat súlyosságának értékelése keretében, amely a szóban forgó korlátozó intézkedések arányossága vizsgálatának a részét képezi, figyelembe lehet venni azt az összefüggést, amelybe ezen intézkedések illeszkednek, mivel ilyen intézkedéseket sürgősen el kellett fogadni annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak a szíriai rezsimre a célból, hogy véget vessen a lakosság ellen irányuló erőszakos elnyomásnak, és mivel bonyolult pontosabb bizonyítékokat szerezni egy polgárháborúval sújtott, tekintélyuralmi jellegű rezsimmel rendelkező államban.

47

Ami I. Anboubának a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékére való felvételének indokait illeti, azok azon a tényen alapulnak, hogy I. Anbouba a SAPCO elnöke, és hogy gazdasági támogatást nyújt a szíriai rezsimnek.

48

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 33. pontjában megjegyezte, hogy az érintett a SAPCO, egy vezető agrár‑élelmiszeripari vállalat elnöke, több, az ingatlanpiacon és az oktatás területén tevékenykedő vállalat vezetője, és a 2007‑ben alapított Cham Holding társaság igazgatótanácsának alapító tagja, valamint Homsz város kereskedelmi és iparkamarájának főtitkára.

49

I. Anbouba nem vitatja, hogy e funkciókat betöltötte. E tekintetben a Törvényszék a megtámadott ítélet 46. pontjában hangsúlyozta, hogy „a felek egyetértenek abban, hogy a felperes az agrár‑élelmiszeripar területén (a SAPCO 60%‑os piaci részesedéssel rendelkezik a szójaolaj‑ágazatban), az ingatlanpiacon és az oktatás területén tevékenykedő egyik legfontosabb üzletember Szíriában, és hogy jelentős gazdasági sikereket ért el Szíriában a fennálló rezsim alatt”. A Törvényszék egyébiránt hozzátette, hogy I. Anbouba „elismerte, hogy Homsz város kereskedelmi és iparkamarájának főtitkára, és hogy 2007‑től 2011 áprilisáig a legfontosabb szíriai magánvállalkozás kilenc igazgatótanácsi tagjának egyike volt, amely vállalkozás szintén uniós korlátozó intézkedések tárgyát képezte, és amelynek társelnöke a szíriai elnök, Bassár Al‑Aszád unokatestvére volt, akivel szemben szintén hoztak ilyen intézkedéseket”.

50

I. Anboubának a jegyzékekre való felvétele megalapozottságának a vizsgálatát annak értékelésével kell elvégezni, hogy a helyzete elegendő bizonyítéknak minősül‑e a tekintetben, hogy a szíriai rezsimet gazdaságilag támogatta. Egy ilyen értékelést a bizonyítékok nem elszigetelt módon, hanem azon összefüggésben történő vizsgálatával kell elvégezni, amelybe azok illeszkednek (lásd ebben az értelemben: Bizottság és társai kontra Kadi ítélet, C‑584/10 P, C‑593/10 P és C‑595/10 P, EU:C:2013:518, 102. pont; Tanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C‑348/12 P, EU:C:2013:776, 70. pont).

51

Ebben az összefüggésben a Törvényszék joggal állapította meg, hogy I. Anboubának a szíriai gazdasági életben betöltött szerepe, a SAPCO elnökeként elfoglalt pozíciója, a mind a Cham Holding, mind Homsz városának kereskedelmi és iparkamarája keretében betöltött fontos feladatai, valamint Bassár Al‑Aszád elnök egyik családtagjával fennálló kapcsolatai kielégítően konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények együttesének minősülnek, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy I. Anbouba gazdasági támogatást nyújtott a szíriai rezsimnek.

52

E tekintetben meg kell állapítani, hogy amint a főtanácsnok az indítványának 208. pontjában megjegyezte, a Szíriában fennálló helyzetre tekintettel a Tanács eleget tesz a rá háruló bizonyítási tehernek, ha az uniós bíróság előtt kielégítően konkrét, pontosan meghatározott és egybevágó valószínűsítő körülmények olyan együttesét mutatja be, amely lehetővé teszi a pénzeszközei befagyasztására vonatkozó intézkedéssel érintett személy és a megdönteni kívánt rezsim közötti elégséges kapcsolat fennállásának megállapítását.

53

A védelemhez való jog tiszteletben tartásával kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 48–59. pontjában megvizsgálta a felperes által benyújtott bizonyítékokat. A Törvényszék téves jogalkalmazás nélkül állapította meg a megtámadott ítélet 51–53. és 56–58. pontjában, hogy egyes bizonyítékokat nem lehet figyelembe venni. Ami a többi bizonyítékot illeti, a Törvényszék megállapította, hogy azok nem bizonyíthatják azt, hogy I. Anbouba semmiféle gazdasági támogatást nem nyújtott a szíriai rezsimnek. Mivel I. Anbouba nem állította, hogy a Törvényszék elemzése e bizonyítékok elferdítésén alapult, a Bíróságnak nem feladata a fellebbezés keretében a Törvényszék által ezekkel kapcsolatban kifejtett ténybeli megfontolások megalapozottságának a vizsgálata.

54

A fenti megállapítások összességéből kitűnik, hogy a Törvényszék I. Anbouba korlátozó intézkedésekkel érintett személyek jegyzékeire való felvételének a megalapozottságát olyan valószínűsítő körülmények együttese alapján vizsgálta, amelyek I. Anboubának a szíriai rezsim kontextusában fennálló helyzetére, feladataira és kapcsolataira vonatkoznak, amelyeket az érintett nem cáfolt. Következésképpen a megtámadott ítéletben az említett rezsim támogatására vonatkozó vélelemre való hivatkozás nem érintheti a megtámadott ítélet jogszerűségét, mivel a Törvényszék megállapításaiból kitűnik, hogy az jogilag megkövetelt módon vizsgálta meg I. Anboubának a tekintetbe vett jegyzékekre való felvételét alátámasztó, kellően biztos ténybeli alap fennállását.

55

A Törvényszék ezáltal tiszteletben tartotta a jelen ítélet 45. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból eredő, azon indokok jogszerűségének a felülvizsgálatára vonatkozó elveket, amelyeken az olyan jogi aktusok alapulnak, mint a vitatott jogi aktusok.

56

Következésképpen, mivel a Törvényszék téves jogalkalmazására alapított első jogalap nem vezethet a megtámadott ítélet hatályon kívül helyezéséhez, és mivel a második jogalap megalapozatlan, az I. Anbouba által felhozott e jogalapokat feltétlenül figyelmen kívül kell hagyni.

57

A fenti megfontolások összességére tekintettel a fellebbezést el kell utasítani.

58

A Bíróság eljárási szabályzata 184. cikkének (2) bekezdése alapján, ha a fellebbezés megalapozatlan, a Bíróság határoz a költségekről.

59

Ugyanezen szabályzat 138. cikke (1) bekezdése értelmében, amelyet ennek 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

60

I. Anboubát, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségeinek viselésén kívül a Tanács részéről felmerült költségek viselésére.

61

Az eljárási szabályzat 140. cikke (1) bekezdésének megfelelően, amelyet ennek 184. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, a Bizottság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: