—

a Modelo Continente Hipermercados SA képviseletében D. Abrunhosa e Sousa advogado,

—

a portugál kormány képviseletében Perestrelo de Oliveira, később L. Inez Fernandes és F. Figueiroa Quelhas, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében T. Henze és D. Kuon, meghatalmazotti minőségben,

—

a magyar kormány képviseletében Szíjjártó K., meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében C. Pesendorfer, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében P. Guerra e Andrade és H. Støvlbæk, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. szeptember 16‑i 2009/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 259., 14. o.) módosított, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a részvénytársaságok egyesüléséről szóló, 1978. október 9‑i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelv (HL L 295., 36. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 42. o., a továbbiakban: 78/855 irányelv) 19. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.

2

A jelen keresetet a Modelo Continente Hipermercados SA (a továbbiakban: MCH) és az Autoridade para as Condições de Trabalho – Centro Local do Lis (ACT) (munkafeltételek ellenőrzésére hatáskörrel rendelkező hatóság, lisi körzeti központ) között ez utóbbi azon határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely az MCH‑t elmarasztalta a portugál munkajognak a Good and Cheap – Comércio Retalhista SA (a továbbiakban: Good and Cheap) által annak az MCH‑ba történő beolvadását megelőzően elkövetett megsértése miatt.

3

A 78/855 irányelv harmadik és hatodik preambulumbekezdése kimondja:

„[…] a tagok és harmadik személyek érdekeinek védelme megköveteli, hogy a tagállamoknak a részvénytársaságok egyesülésére vonatkozó jogszabályai összhangban legyenek, és hogy az összes tagállam jogszabályaiban szerepeljenek az egyesülésre vonatkozó rendelkezések;

[...]

[…] a hitelezők, beleértve a kötvénytulajdonosokat is, valamint az egyesülő társasággal [helyesen: társaságokkal] szemben egyéb követeléseket támasztó személyek védelmét biztosítani kell, hogy az egyesülés ne befolyásolja hátrányosan az érdekeiket”.

4

Ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában a beolvadással történő egyesülés során egy vagy több társaság nem felszámolás útján megszűnik, és összes (aktív és passzív) vagyonukat egy másik társaságra ruházzák át, amiért ellenszolgáltatásként a beolvadó társaság [helyesen: társaság(ok)] részvényeseinek részvényeket bocsátanak ki az átvevő társaságban, valamint a részvényesek a kibocsátott részvények névértékének, és adott esetben ha a névérték nem állapítható meg akkor kibocsátási érték 10%‑át meg nem haladó készpénzkifizetésben részesülhetnek.”

5

Az említett irányelv 13. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen szólt:

„(1)   A tagállamok jogszabályainak megfelelő védelmet kell biztosítaniuk a társaság [helyesen: egyesülő társaságok] olyan hitelezőinek, akiknek követelései megelőzik az egyesülési terv közzétételét, és nem váltak még esedékessé a közzététel időpontjában.

(2)   Ebből a célból a tagállamok jogszabályainak legalább arról kell rendelkezniük, hogy az ilyen hitelezők megfelelő biztosítékokat igényelhessenek, ha az egyesülésben részt vevő társaságok pénzügyi helyzete az ilyen védelmet szükségessé teszi, és ha ezek a hitelezők még nem rendelkeznek ilyen biztosítékokkal.

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az (1) bekezdés és e bekezdés első albekezdésében előírt védelem feltételeit. A tagállamoknak mindenképpen gondoskodniuk kell arról, hogy a hitelezőknek joga legyen arra, hogy a megfelelő [helyesen: hatáskörrel rendelkező] közigazgatási vagy igazságügyi hatósághoz forduljanak megfelelő biztosítékokért, amennyiben hitelt érdemlően be tudják mutatni, hogy az egyesülés miatt követeléseik kielégítése veszélyben van, és azt, hogy a társaságtól nem kaptak megfelelő biztosítékokat.”

6

Ezen irányelv 19. cikkének (1) bekezdése a következőket írta elő:

„(1) Egy egyesülés ipso iure egyidejűleg a következő joghatással bír:

7

A 78/855 irányelvet 2011. július 1‑jétől hatályon kívül helyezte a részvénytársaságok egyesüléséről szóló, 2011. április 5‑i 2011/35/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 110., 1. o.). Ahogy az (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, ez utóbbi irányelv célja a több alkalommal jelentősen módosított 78/855 irányelvnek az áttekinthetőség és ésszerűség érdekében történő kodifikálása. A 2011/35 irányelv 19. cikkének (1) bekezdése változatlan megfogalmazással átveszi a 78/855 irányelv 19. cikkének (1) bekezdését.

8

A gazdasági társaságokról szóló törvénykönyv (Código das sociedades comerciais, a továbbiakban: CSC) 112. cikke a következőképpen rendelkezik:

„Az egyesülés cégjegyzékbe történő bejegyzése azt eredményezi, hogy:

9

2011. február 15‑én az ACT megvizsgálta a Good and Cheap munkavállalói által 2010 decemberében és 2011 januárjában végzett munkaórák nyilvántartását. A portugál munkajogi rendelkezések megsértését állapította meg egyes munkavállalók megszakítás nélkül végzett munkaóráinak számát, és egyes esetekben a munkavégzési időszakok közötti pihenőórák számát illetően.

10

A Bírósághoz benyújtott iratokból kitűnik, hogy 2011. február 22‑én az MCH és a Good and Cheap az illetékes cégbíróságon egyesülési tervet jegyeztettek be, amelyet az igazságügyi minisztérium közleményeinek internetes oldalán közzétettek.

11

2011. március 7‑én az ACT két jegyzőkönyvet vett fel a Good and Cheappel szemben az említett jogsértések tárgyában. Ezeket azonban csak 2011. április 4‑én küldte meg.

12

2011. március 31‑én bejegyezték a Good and Cheap vagyonának az MCH‑ba történő beolvadása révén létrejövő egyesülést, aminek következtében az első társaság az utóbbi társaságba történő beolvadással megszűnt.

13

2012. szeptember 24‑i határozatával az ACT megerősítette a fent említett jegyzőkönyveket, és a szóban forgó valamennyi munkaügyi jogsértés után bírságot szabott ki az MCH‑ra.

14

A Tribunal do Trabalho de Leiria elé e határozattal szemben benyújtott keresetében az MCH felvetette az CSC 112. cikk ACT általi értelmezésének az 2011/35 irányelv 19. cikkével való összeegyeztethetőségét. E tekintetben az említett bíróságban felmerül a kérdés, hogy a beolvadással történő egyesülés során a beolvadó társaság összes, aktív és passzív, vagyonának az átvevő társaságra való, az utóbbi cikk (1) bekezdésének a) pontja értelmében vett átruházása maga után vonhatja‑e a beolvadó társaság által az ezen egyesülést megelőzően elkövetett munkaügyi jogsértésekért kiszabott bírság megfizetéséért viselt felelősségnek az átvevő társaságra való átszállását.

15

E körülmények között a Tribunal do Trabalho de Leiria felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

16

Írásbeli észrevételeikben a német és osztrák kormány kétségeiket fejezik ki a kérdést előterjesztő bíróság egyes kérdéseinek elfogadhatóságát illetően. A német kormány úgy véli, hogy a harmadik és a negyedik kérdés a nemzeti jog értelmezésére irányul. Az osztrák kormány pedig azzal érvel, hogy a második kérdés olyan helyzetre vonatkozik, amelyben – szemben az alapeljárás tárgyát képező tényállással – a bírságot már az egyesülés előtt kiszabták, így ez a kérdés hipotetikus. Ezenkívül a negyedik kérdésben felvetett büntetőjogi felelősség kérdésére a 2011/35 irányelv nem vonatkozik, és ezért az uniós joggal nem függ össze az Európai Unió Alapjogi Chartájának 51. cikkében megkövetelt módon.

17

E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy az alapeljárás kérdést előterjesztő bíróság által előadott tényállásából ténylegesen kitűnik, hogy a bírságot a Good and Cheapnek az MCH általi beolvasztását követően elfogadott határozatban szabták ki, a második kérdés megfogalmazásából azonban nem következik, hogy az nem vonatkozik ilyen esetre. Következésképpen nem állapítható meg, hogy e kérdés hipotetikus.

18

Ezután a harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság nyilvánvalóan nem a nemzeti jog, hanem a 2011/35 irányelv, és különösen a 19. cikkének értelmezését kéri annak megállapítása érdekében, hogy a CSC 112. cikkének nevezetesen az ACT általi értelmezése ellentétes‑e az uniós joggal.

19

Végül, ahogy az a főtanácsnok az indítványa 34. pontjában megállapítja, a negyedik kérdés láthatóan a portugál jogi elvek értelmezésére irányul, és semmilyen kapcsolatban nem áll az uniós joggal. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk szerinti eljárás – az állandó ítélkezési gyakorlat alapján – a nemzeti bíróságok és a Bíróság közötti egyértelmű feladatmegosztáson alapul, amelynek értelmében ez utóbbi kizárólag az e cikkben említett uniós jogszabályok értelmezéséről és érvényességéről határozhat. E kereteken belül a Bíróságnak nem feladata a nemzeti jog rendelkezéseinek értelmezéséről határozni, sem azt megítélni, hogy helyesen értelmezte‑e ezen rendelkezéseket a nemzeti bíróság (lásd: Texdata Software ítélet, C‑418/11, EU:C:2013:588, 28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

Ebből kifolyólag a negyedik kérdés kivételével a kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdések elfogadhatóak.

21

Előzetesen meg kell állapítani, hogy a 2011/35 irányelv, amelynek értelmezése az első három kérdés tárgya, nem volt még hatályos az alapeljárás tényállásának megvalósulásakor. E körülmények között az előterjesztett kérdéseket csak a 78/855 irányelv rendelkezései vonatkozásában kell vizsgálni.

22

Következésképpen meg kell állapítani, hogy az együtt vizsgálandó első három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 78/855 irányelv 19. cikkének (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az ezen irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „beolvadással történő egyesülés” maga után vonja a beolvadó társaság által az említett egyesülés előtt elkövetett munkajogi jogsértés miatt, jogerős határozattal ezen egyesülést követően kiszabott bírság megfizetésére vonatkozó kötelezettség átszállását.

23

A 78/855 irányelv 19. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a beolvadással történő egyesülés ipso iure a beolvadó társaság összes, aktív és passzív, vagyonának az átvevő társaságra történő átruházását vonja maga után.

24

A kérdést előterjesztő bíróság által feltett kérdésekre való válaszadás érdekében tehát meg kell vizsgálni, hogy a társaság munkaügyi jogsértésért való felelőssége – amely különösen a beolvadással történő egyesülés előtt elkövetett jogsértések miatt az e társaságra az ezen egyesülést követően kiszabott bírság megfizetésére vonatkozó kötelezettségben nyilvánul meg – beleértendő‑e ugyanezen társaságnak az említett rendelkezés értelmében vett passzív vagyonába.

25

Az Európai Unió Bírósága Alapokmányának 23. cikkében említett és e kérdésben álláspontjukat kifejtő érdekeltek nem vitatják, hogy a két társaság egyesülése előtt jogerős határozatban kiszabott, azonban még nem behajtott bírság a beolvadó társaság passzív vagyonának részét képezi, mivel az ilyen bírság összegét az e társaságot terhelő és az érintett tagállam javára szóló tartozásának kell tekinteni. Ellenben, ami az alapeljárás tárgyát képező helyzetet, vagyis a csupán a szóban forgó társaságok egyesülése után kiszabott bírságot illeti, kizárólag a portugál és magyar kormány, valamint az Európai Bizottság véleménye szerint tartozik az ilyen bírság megfizetésére vonatkozó kötelezettség a beolvadó társaság passzív vagyonába, míg az MCH és a német kormány ezzel ellentétes nézetet képvisel.

26

E tekintetben meg kell állapítani, hogy a többek között 78/855 irányelv 19. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő „aktív és passzív vagyon” fogalmát ezen irányelv nem határozza meg. Ezenkívül e rendelkezés nem tartalmaz utalást a tagállamoknak egy ilyen meghatározásra vonatkozó jogát illetően.

27

Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jog egységes alkalmazásának követelményéből és az egyenlőség elvéből az következik, hogy a jelentésének és hatályának meghatározása érdekében a tagállami jogokra kifejezett utalást nem tartalmazó uniós jogi rendelkezést az egész Európai Unióban önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve a rendelkezés összefüggéseit és a kérdéses szabályozás célját (lásd többek között: Fish Legal et Shirley ítélet, C‑279/12, EU:C:2013:853, 42. pont; Deckmyn és Vrijheidsfonds ítélet, C‑201/13, EU:C:2014:2132, 14. pont).

28

Ami a „passzív vagyon” fogalmának szövegkörnyezetét illeti, a 78/855 irányelv 19. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a beolvadással történő egyesülés nemcsak a beolvadó társaság összes, aktív és passzív, vagyonának az átvevő társaságra való átruházásával jár ipso iure és következésképpen automatikusan, hanem az e rendelkezés c) pontja értelmében a beolvadó társaság megszűnésével is. Ennélfogva e felelősség megszűnne, ha a munkaügyi jogsértésért való felelősség, mint a beolvadó társaság passzív vagyonának eleme, nem szállna át az átvevő társaságra.

29

Ahogy azt a főtanácsnok az indítványa 61. pontjában megállapítja, a felelősség ilyen megszűnése ellentétben állna a 78/855 irányelv 3. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, beolvadással történő egyesülésnek magával a jellegével, mivel e rendelkezés értelmében az ilyen egyesülés a beolvadó társaság teljes vagyonának az átvevő társaságra való átruházásából, majd pedig nem felszámolás útján való megszűnésből áll.

30

A fenti passzív vagyon fogalmának értelmezését a 78/855 irányelv céljának a vizsgálata is megerősíti. E tekintetben annak harmadik preambulumbekezdéséből kiderül, hogy a részvénytársaságok egyesülésére vonatkozó tagállami jogszabályok azzal való összehangolása, hogy a tagállami jogszabályokban szerepeljenek az egyesülésre vonatkozó rendelkezések, a tagok és harmadik személyek érdekeinek a beolvadással történő egyesülés során való védelmét szolgálja.

31

Márpedig a harmadik személyek fogalma szélesebb, mint az említett irányelv hatodik preambulumbekezdésében említett, „a hitelezők, beleértve a kötvénytulajdonosokat is, valamint az egyesülő társasággal szemben egyéb követeléseket támasztó személyek” fogalma, amely hitelezőkre és egyéb követeléseket támasztó személyekre többek között a 78/855 irányelv 13–15. cikkében foglalt külön védelmi intézkedések vonatkoznak.

32

Meg kell tehát állapítani, hogy azon harmadik személyek között, amelyeknek érdekeit ezen irányelv védelemben részesíti, szerepelnek olyan jogalanyok is, amelyek az egyesülés időpontjában nem minősülnek hitelezőknek vagy egyéb követeléseket támasztó személyeknek, az egyesülést követően azonban annak tekinthetők az egyesülés előtt létrejött olyan helyzetek alapján, mint például a csupán az egyesülést követő határozatban megállapított munkajogi jogsértések elkövetése. Ha a beolvadó társaságnak a munkaügyi jogsértésért való – ilyen jogsértésért fizetendő bírság megfizetésében megnyilvánuló – felelőssége nem szállna át az átvevő társaságra, nem részesülne védelemben azon tagállam érdeke, amelynek hatáskörrel rendelkező hatóságai kiszabták e bírságot.

33

Ilyen körülmények között észre kell venni – amint azt a portugál és magyar kormány, valamint a Bizottság is felvetette –, hogy ha ki lenne zárva az ilyen felelősség átszállása, az egyesülés eszközül szolgálhatna a társaság részére az általa elkövetett jogsértések következményei alóli kibújásra, kárt okozva az érintett tagállamnak vagy esetlegesen más érdekeltnek.

34

E következtetést nem rontja le az MCH azon érve, amely szerint a beolvadó társaság munkaügyi jogsértésért való felelősségének az egyesülés útján való átruházása ellentétben áll az átvevő társaság hitelezőinek és részvényeseinek érdekeivel, mivel ez utóbbiak közvetlenül nem tudnák értékelni ezen egyesülés gazdasági és vagyoni következményeit. Egyrészt ugyanis az említett hitelezőknek a 78/855 irányelv 13. cikkének (2) bekezdése értelmében jogosultnak kell lenniük arra, hogy megfelelő biztosítékot igényeljenek akkor, ha az egyesülő társaságok pénzügyi helyzete szükségessé teszi e védelmet, adott esetben azzal, hogy az ilyen biztosíték érdekében a hatáskörrel rendelkező közigazgatási vagy igazságügyi hatósághoz fordulnak. Másrészt, ahogy azt a főtanácsnok az indítványa 61. pontjában megállapította, az átvevő társaság részvényeseinek védelmét biztosíthatja többek között a feltáró nyilatkozatról és biztosítékokról szóló záradék egyesülési szerződésbe való foglalása. Ezenkívül az átvevő társaságot semmi sem akadályozza meg abban, hogy az egyesülés előtt a beolvadó társaság gazdasági és jogi helyzetére vonatkozó részletes átvilágítást végeztessen el annak érdekében, hogy e társaság kötelezettségeiről a jogi rendelkezések értelmében rendelkezésre álló dokumentumokon és információkon túlmutató teljes képet kapjon.

35

Az előterjesztett első, második és harmadik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 78/855 irányelv 19. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „beolvadással történő egyesülés” maga után vonja a beolvadó társaság által az említett egyesülés előtt elkövetett munkajogi jogsértés miatt, jogerős határozattal ezen egyesülést követően kiszabott bírság megfizetésére vonatkozó kötelezettség átszállását.

36

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

A 2009. szeptember 16‑i 2009/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a részvénytársaságok egyesüléséről szóló, 1978. október 9‑i 78/855/EGK harmadik tanácsi irányelv 19. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „beolvadással történő egyesülés” maga után vonja a beolvadó társaság által az említett egyesülés előtt elkövetett munkajogi jogsértés miatt, jogerős határozattal ezen egyesülést követően kiszabott bírság megfizetésére vonatkozó kötelezettség átszállását.