—

az Airport Shuttle Express scarl, G. Panarisi, a Società Cooperativa Autonoleggio Piccola arl, G. Vivani és a Federnoleggio képviseletében P. Troianiello avvocato,

—

a Comune di Grottaferrata képviseletében M. Giustiniani és N. Moravia avvocati,

—

az Európai Bizottság képviseletében J. Hottiaux és F. Moro, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek az EUSZ 3–EUSZ 6. cikk, az EUMSZ 49., EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk, a valamely tagállam területén nem honos fuvarozók által végzett belföldi közúti személyszállítási szolgáltatás feltételeinek megállapításáról szóló, 1992. július 23‑i 2454/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 251., 1. o.) és a valamely tagállamban nem honos fuvarozók számára a belföldi közúti személyszállítási szolgáltatás feltételeinek megállapításáról szóló, 1997. december 11‑i 12/98/EK tanácsi rendelet (HL 1998. L 4., 10. o., magyar nyelvű különkiadás, 7. fejezet, 3. kötet, 501. o.) értelmezésére vonatkoznak.

2

E kérelmeket egyrészt az Airport Shuttle Express scarl (a továbbiakban: Airport Shuttle Express), valamint G. Panarisi, másrészt pedig a Società Cooperativa Autonoleggio Piccola arl (a továbbiakban: Autonoleggio Piccola), valamint G. Vivani és a Comune di Grottaferrata között folyamatban lévő olyan két jogvita keretében terjesztették elő, amelyek tárgya a gépi meghajtású jármű gépjárművezetővel történő bérbeadása (noleggio con conducente, a továbbiakban: gépjárművezetővel történő bérbeadás) tevékenységének gyakorlására vonatkozó engedélyek felfüggesztése. A Federnoleggio – amely személygépkocsik és autóbuszok gépjárművezetővel történő bérbeadásával foglalkozó vállalkozásokat képviselő egyesület – az alapügy felpereseinek támogatása érdekében beavatkozott a két perbe.

3

A C-388/92. sz., Parlament kontra Tanács ügyben 1994. június 1-jén hozott ítélet (EBHT 1994., I-2067. o.) megsemmisítette a 2454/92 rendeletet.

4

A 12/98 rendelet 1. cikke szerint:

„Az a fuvarozó, aki ellenszolgáltatás fejében közúti személyszállítást végez és rendelkezik az [...] előírt közösségi engedéllyel, az e rendeletben megállapított feltételekkel és a fuvarozó állampolgárságán vagy letelepedésének helyén alapuló megkülönböztetés nélkül ideiglenesen belföldi közúti személyszállítási szolgáltatásokat végezhet [helyesen: végezhet ellenszolgáltatás fejében] valamely másik tagállamban [...] anélkül, hogy ott székhellyel vagy telephellyel kellene rendelkeznie.

[...]”

5

A 12/98 rendelet 2. cikkének 4. pontja értelmében a rendelet alkalmazásában a „[j]ármű” fogalma a következő: „azon gépi meghajtású jármű, amely felépítése és felszereltsége alapján a járművezetőt is beleértve kilencnél több személy szállítására alkalmas, és arra rendszeresített”.

6

Amint az a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12‑i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 376., 36. o.) 2. cikke (2) bekezdésének d) pontjából következik, az irányelv nem alkalmazandó a közlekedés területén nyújtott, az EUM‑Szerződés VI. címe harmadik részének hatálya alá tartozó szolgáltatásokra.

7

A módosítást követően a 2009. február 27‑i 14. sz. törvénnyel (a GURI 2009. február 28‑i 49. rendes különszáma) törvényi szintre emelt, a 2008. december 30‑i 207. sz. törvényrendelettel (a GURI 2008. december 31‑i 304. száma) módosított, a közlekedési közszolgáltatás keretében történő nem menetrendszerinti személyszállításról szóló, 1992. január 15‑i 21. sz. kerettörvény (a GURI 1992. január 23‑i 18. száma, a továbbiakban: 21/1992. sz. törvény) 3. cikke a következőket írja elő:

„(1)   A gépjárművezetővel történő bérbeadás szolgáltatása az igénybevevők azon meghatározott körének szól, amely a garázsban megfelelő megrendelést ad le valamely meghatározott időtartamra és/vagy utazásra vonatkozó szolgáltatásra.

(2)   A járművek parkolóhelyen való elhelyezésére garázsban [...] kerülhet sor.

(3)   A fuvarozó székhelye és a garázs kizárólag az engedélyt megadó önkormányzat területén helyezkedhet el.”

8

A 21/1992. sz. törvény 7. cikke értelmében:

„(1)   A taxiszolgáltatás, illetőleg a gépjárművezetővel történő bérbeadás szolgáltatásának nyújtására vonatkozó engedéllyel rendelkező személyek a tevékenységük szabad gyakorlása céljából

[...]

[...]

(2)   Az (1) bekezdés szerinti esetekben az engedély átruházható az ott meghatározott szervezetek javára, továbbá az előzőleg átruházott engedély visszaszállhat az eredeti jogosultra az említett szervezetekből való kilépés, a tagsági viszony megszűnése vagy kizárás esetében.

[...]”

9

E törvény 8. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A taxiszolgáltatás ellátására vonatkozó engedélyt, valamint a gépjárművezetővel történő bérbeadás szolgáltatásának ellátására vonatkozó engedélyt a városi önkormányzat közbeszerzési eljárás útján […] járműtulajdonosoknak vagy járművet […] lízingelőknek adja meg; e személyek az irányítást egyedül vagy társulásban láthatják el.

(2)   Az engedély egyetlen járműre […] vonatkozik. […] Ugyanaz a személy […] a gépjárművezetővel történő bérbeadás szolgáltatásának ellátása érdekében több engedélyt is szerezhet. […]

(3)   A gépjárművezetővel történő bérbeadás szolgáltatásának nyújtására vonatkozó engedély megszerzéséhez és megtartásához az engedély jogosultjának érvényes jogcím alapján az engedélyt megadó önkormányzat területén fekvő székhellyel, garázzsal [...] kell rendelkeznie.”

10

A 21/1992. sz. törvény 11. cikkének (2) és (4) bekezdése a következőket írja elő:

„(2)   Az utasfelvételre, avagy a szolgáltatásnyújtás megkezdésére bármely úti cél esetében az engedélyt megadó önkormányzat területéről történő indulással kerülhet sor; a városi önkormányzat vagy a területi önkormányzat határán túl fekvő úti cél esetében a gépjárművezető előzetes beleegyezése szükséges; kivételt képeznek a 4. cikk (5) bekezdésében foglalt rendelkezések.

[...]

(4)   A gépjárművezetővel történő bérbeadás szolgáltatására vonatkozó foglalásokra a garázsok területén kerülhet sor. Minden egyes gépjárművezetővel történő bérbeadás megkezdésére és befejezésére az engedélyt megadó önkormányzat területén lévő garázsban – az ide való visszatéréssel – kerülhet sor, míg az utasfelvétel és az úti célhoz való megérkezés más önkormányzat területén is történhet [...].”

11

Az ügy irataiból – amelyekkel a Bíróság rendelkezik – kitűnik, hogy a 2005. február 4‑i 11. sz. törvénynek az Olaszországnak az Európai Közösségekhez való tartozásából eredő közösségi kötelezettségek végrehajtása érdekében hozott rendelkezésekről szóló, 2009. július 7‑i 88. sz. törvénnyel – 2008‑as közösségi törvénnyel (a GURI 2009. július 14‑i 161. rendes különszáma) bevezetett 14a. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „nem alkalmazandók az olasz állampolgárokra az olasz belső jogból eredő olyan szabályok vagy gyakorlatok, amelyek hátrányos megkülönböztetéssel járnak a belföldön lakóhellyel rendelkező közösségi állampolgárokra alkalmazott feltételekhez és elbánáshoz képest.”

12

Lazio régió 2006. december 28‑i 27. sz. regionális törvényének (a Bollettino ufficiale della Regione Lazio 2006. december 30‑i 36. számának 5. rendes különszáma) 58. cikkével módosított, Lazio régiónak a nem menetrendszerinti tömegközlekedésre vonatkozó rendelkezésekről és a 21/1992. sz. törvény 6. cikke szerinti nem menetrendszerinti közlekedési közszolgáltatások gépjárművezetőinek névjegyzékére vonatkozó rendelkezésekről szóló, 1993. október 26‑i 58. sz. regionális törvényének (a Bollettino ufficiale della Regione Lazio 1993. november 10‑i 31. száma, a továbbiakban: 58/1993. sz. regionális törvény) 5. cikke a következőképpen rendelkezik:

„A gépjárművezetővel történő bérbeadás szolgáltatása az igénybevevők azon meghatározott körének szól, amely – a fuvarozó székhelyén – megfelelő megrendelést ad le valamely meghatározott időtartamra és/vagy utazásra vonatkozó szolgáltatásra. Az utasfelvételre vagy a szolgáltatásnyújtás megkezdésére az engedélyt megadó önkormányzat területén kerülhet sor. A szolgáltatás bármely úti célhoz történhet. A járművek parkolóhelyen történő elhelyezésére garázsban kerül sor.”

13

Az 58/1993. sz. regionális törvénynek „[a] taxiszolgáltatás, illetőleg a gépjárművezetővel történő bérbeadás szolgáltatásának nyújtására vonatkozó engedéllyel rendelkezők kötelezettségei” című 10. cikke (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:

„A [...] foglalt rendelkezések sérelme nélkül az utasfelvételre és a szolgáltatásnyújtás megkezdésére kizárólag az engedélyt megadó önkormányzat területén kerülhet sor, a szolgáltatás pedig bármely úti célhoz történhet, az önkormányzat határán kívül eső úti cél esetében a gépjárművezető előzetes beleegyezése szükséges.”

14

Az 58/1993. sz. regionális törvény 17. cikke meghatározza a szükséges feltételeket a gépjárművezetők tartományi névjegyzékébe történő felvételhez. E cikk (1) bekezdésének a) pontja meghatározza, hogy a felvételhez „olasz állampolgárnak vagy az Európai Gazdasági Közösség valamely országa állampolgárának” kell lenni.

15

2011. február 11‑i jogi aktusaival a Comune di Grottaferrata 2011. március 4‑től 30 napra felfüggesztette a gépjárművezetővel történő bérbeadás tevékenységének gyakorlására vonatkozó – az ugyanazon önkormányzat által G. Panarisinek és G. Vivaninak megadott – engedélyeket. Ennek oka a 21/1992. sz. törvény 3. cikkének és 11. cikke (4) bekezdésének, valamint az 58/1993. sz. regionális törvény 5. és 10. cikkének megállapított megsértése volt, amennyiben e rendelkezések előírják a kérdéses szolgáltatáshoz szükséges engedélyt kibocsátó önkormányzat területén lévő garázs kizárólagos és kötelező használatát, valamint a szolgáltatásnak az említett garázsban történő megkezdését és befejezését. Az ellenőrzések ugyanis azt állapították meg, hogy az ezen engedélyekkel érintett szolgáltatásokat nyújtó járművek nem a Comune di Grottaferrata területén lévő garázsokat, hanem azokat a garázsokat használták, amelyek Róma város önkormányzatának területén találhatók, ahol az Airport Shuttle Express és az Autonoleggio Piccola társaság – amelyek részére G. Panarisi, illetve G. Vivani az említett engedélyeket átruházta – székhelye található.

16

Az Airport Shuttle Express és G. Panarisi, valamint az Autonoleggio Piccola és G. Vivani a kérdést előterjesztő bíróság előtt két keresetet terjesztett elő a fent említett felfüggesztő intézkedések megsemmisítése érdekében, és különösen a közlekedésre, a belső piacra és a versenyre vonatkozó uniós szabályozás alapján vitatják az intézkedések jogszerűségét.

17

A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja, hogy a gépjárművezetővel történő nem menetrendszerinti közlekedés nem képezi meghatározott uniós jogi szabályozás tárgyát. Mindazonáltal a jelen ügyben hivatkozni kell a személyszállításra vonatkozó uniós szabályozásra. E tekintetben a letelepedés szabadságára és a szabad versenyre vonatkozó uniós jog teljes mértékben alkalmazandó a közlekedési ágazatban. E bíróság hivatkozik többek között a közlekedés egységes piacon való – a 2454/92 rendelet által érintett – liberalizációjára, valamint a 12/98 rendelettel az autóbusszal történő közlekedés ágazatában megvalósított liberalizációra. Hivatkozik az EUMSZ 92. cikkre is. A szabad verseny tekintetében felidézi az EUSZ 3. cikkel és az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, valamint az EUMSZ 3–EUMSZ 6. cikkel együttesen értelmezett EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket.

18

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a releváns nemzeti és regionális olasz szabályozás ellentétesnek tűnik az EUMSZ 49. cikkel. E bíróság továbbá úgy véli, hogy e szabályozások olyan intézkedéseket tartalmaznak, amelyek akadályozzák a gazdasági szereplők közötti tényleges versenyt a közlekedés piacán.

19

E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a C‑162/12. és C‑163/12. sz. ügyekben azonos szövegezésű kérdéseket a Bíróság elé terjeszti előzetes döntéshozatalra:

20

A Bíróság elnöke 2012. május 2‑i végzésével az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából egyesítette a C‑162/12. és a C‑163/12. sz. ügyeket.

21

A Bíróság Hivatalához 2013. október 31‑én benyújtott beadványában – amelyet 2013. november 21‑én kiegészítéssel látott el – az Airport Shuttle Express, G. Panarisi, az Autonoleggio Piccola és G. Vivani, valamint a Federnoleggio a szóbeli szakasz újbóli megnyitását kérte. Utóbbiak szerint – a főtanácsnok indítványának fényében – az ilyen újbóli megnyitás szükséges egyrészt azért, hogy orvosoljon bizonyos, az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek elfogadhatóságának kérdésére vonatkozó ténybeli hiányosságot, másrészt pedig azért, hogy lehetővé tegye a vitát a gépjárművezetővel történő bérbeadás tevékenységének gyakorlására vonatkozó engedélyek – az olasz önkormányzatok részéről történő – megadására irányuló eljárás e kérdésre vonatkozó esetleges kihatása tekintetében.

22

Másodlagosan az említett érdekeltek felhívják a Bíróságot arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 101. cikkének megfelelően intézzen felvilágosításkérést a kérdést előterjesztő bírósághoz.

23

Az eljárási szabályzat 83. cikke szerint a Bíróság a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor elrendelheti az eljárás szóbeli szakaszának újbóli megnyitását, különösen, ha úgy ítéli meg, hogy az ügy körülményei nincsenek kellően feltárva, vagy ha a fél e szakasz befejezését követően a Bíróság határozatára nézve döntő jelentőségű új tényt hoz fel, illetve ha az ügyet olyan érv alapján kellene eldönteni, amelyet a felek, illetve az Európai Unió Bírósága alapokmányának 23. cikke szerinti érdekeltek nem vitattak meg.

24

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy az EUMSZ 252. cikk második bekezdése értelmében a főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva, nyilvános tárgyaláson indokolással ellátott indítványt terjesszen elő azokban az ügyekben, amelyek esetében a Bíróság alapokmánya szerint a főtanácsnok részvételére van szükség. E feladat ellátása során a főtanácsnok az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet adott esetben a kérdést előterjesztő bíróság vagy az alapeljárásban részt vevő felek által szigorúan meghatározottnál tágabb összefüggésbe helyezve is megvizsgálhatja. Mivel a Bíróságot nem köti sem a főtanácsnok indítványa, sem az annak alapját képező indokolás, nem feltétlenül szükséges az eljárási szabályzat 83. cikke alapján minden olyan esetben újból megnyitni a szóbeli szakaszt, amikor a főtanácsnok olyan jogi szempontot hoz fel, amelyet a felek nem vitattak meg (lásd többek között a C-361/06. sz., Feinchemie Schwebda és Bayer CropScience ügyben 2008. május 22-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-3865. o.] 34. pontját; a C‑535/11. sz. Novartis Pharma ügyben 2013. április 11‑én hozott ítélet 31. pontját, valamint a C‑361/12. sz. Carratù‑ügyben 2013. december 12‑én hozott ítélet 19. pontját).

25

E körülmények között el kell utasítani a szóbeli szakasz újbóli megnyitására irányuló kérelmet.

26

Az eljárási szabályzat 101. cikkében előírt azon lehetőséget tekintve, hogy a kérdést előterjesztő bírósághoz felvilágosításkérést lehessen intézni, az állandó ítélkezési gyakorlatból – amelyet az említett szabályzat 94. cikkének b) és c) pontja tükröz – kitűnik, hogy mivel az előzetes döntéshozatalra utaló határozat a Bíróság előtt az előzetes döntéshozatali eljárás alapja, elengedhetetlen, hogy a nemzeti bíróság magában az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban kifejtse az alapeljárás ténybeli és szabályozási hátterét, valamint minimális magyarázatot adjon az értelmezni kért uniós jogi rendelkezések kiválasztásának okaira, és az e rendelkezések és az előtte folyamatban lévő jogvitára vonatkozó nemzeti jogszabályok közötti kapcsolatra (lásd ebben az értelemben többek között a C-116/00. sz. Laguillaumie-ügyben 2000. június 28-án hozott végzés [EBHT 2000., I-4979. o.] 23. és 24. pontját; a C-295/05. sz. Asemfo-ügyben 2007. április 19-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-2999. o.] 33. pontját, valamint a C‑79/12. sz. Mora IPR ügyben 2013. február 21‑én hozott ítélet 37. pontját).

27

E körülmények között a Bíróság – a jelen ügyek keretében – nem tartja indokoltnak, hogy a kérdést előterjesztő bírósághoz felvilágosításkérést intézzen.

28

Kérdéseivel a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a különböző uniós jogi rendelkezéseket akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes a gépjárművezetővel történő bérbeadás tevékenységére vonatkozó engedélyre, valamint a tevékenység gyakorlása feltételeire vonatkozó nemzeti és regionális szabályozás.

29

A feltett kérdések megfogalmazására tekintettel legelőször is emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk alapján a Bíróságnak nincs hatásköre arra, hogy a nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket értelmezze, sem pedig arra, hogy döntsön e rendelkezéseknek az uniós joggal való összeegyeztethetőségéről (lásd többek között a C-107/98. sz. Teckal-ügyben 1999. november 18-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-8121. o.] 33. pontját, valamint a C-237/04. sz. Enirisorse-ügyben 2006. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-2843. o.] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

30

Ennek alapján az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bíróság a pontatlanul megfogalmazott vagy az EUMSZ 267. cikk szerinti hatásköre kereteit túllépő kérdések esetében a nemzeti bíróság által bemutatott valamennyi tényezőből és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából kiszűrheti a jogvita tárgyára tekintettel értelmezésre szoruló uniós jogi elemeket (lásd különösen a C-384/08. sz. Attanasio Group ügyben 2010. március 11-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-2055. o.] 18. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ennek érdekében adott esetben a Bíróságnak át kell fogalmaznia a feltett kérdéseket (lásd többek között a fent hivatkozott Attanasio Group ügyben hozott ítélet 19. pontját; a C-243/09. sz. Fuß-ügyben 2010. október 14-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-9849. o.] 39. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C‑249/11. sz. Byankov‑ügyben 2012. október 4‑én hozott ítélet 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

31

Ezen ítélkezési gyakorlat alapján elfogadható – még akkor is, ha a feltett kérdések a szövegük alapján az uniós jog alapeljárásokban való közvetlen alkalmazását keresik –, hogy a kérdést előterjesztő bíróság az alapügyben alkalmazandó ténybeli és jogi elemekre tekintettel valójában e jog értelmezését kéri.

32

Ezt követően meg kell állapítani, hogy – ahogy azt a főtanácsnok az indítványa 20. pontjában megállapította – a feltett kérdésekkel érintett 12/98 rendelet nem alkalmazandó az alapügyben szóban forgó tevékenységre, amennyiben e rendelet 2. cikkének 4. pontja szerint a rendelet kizárólag arra a gépi meghajtású járműre alkalmazandó, amely felépítése és felszereltsége alapján a járművezetőt is beleértve kilencnél több személy szállítására alkalmas, és arra rendszeresített. Egyébiránt a jelen ítélet 3. pontjából kitűnik, hogy a Bíróság a 2454/92 rendeletet megsemmisítette.

33

Ezen túlmenően a feltett kérdések az EUMSZ 49. cikken, valamint az EUMSZ 101. cikken és az EUMSZ 102. cikken kívül említik az „EUSZ 3[–]EUSZ 6. cikk[et]”. Az EUMSZ 101. cikkben és az EUMSZ 102. cikkben szereplő versenyszabályokat tekintve – az előzetes döntéshozatal iránti kérelmekben e tekintetben fennálló pontatlanság ellenére – a kérelmekből arra lehet következtetni (lásd analógia útján különösen a fent hivatkozott Byankov‑ügyben hozott ítélet 58. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), hogy valójában azok esetlegesen az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, illetve az EUMSZ 106. cikkel együttesen értelmezett e rendelkezéseknek az alapügybeli tényekre tekintettel történő értelmezésére vonatkozhatnak.

34

Egyébiránt – ahogyan azt az Európai Bizottság joggal megállapította – a feltett kérdések az alapügyben szóban forgó szabályozásokból eredő azon kötelezettségekre utalnak, amelyek meghaladják azon kötelezettségeket, amelyek állítólagos megsértése az alapeljárások oka. Amint az ugyanis a jelen ítélet 15. pontjából kitűnik, az alapeljárások csak azon kötelezettségek megsértésére vonatkoznak, hogy kizárólag a gépjárművezetővel történő bérbeadás tevékenységének gyakorlására vonatkozó engedélyt kibocsátó önkormányzat területén lévő garázs használható, és hogy a közlekedési szolgáltatás megkezdésére és befejezésére az említett garázsban kerülhet sor.

35

Márpedig a feltett kérdések – ahogy azokat megszövegezték – ezen túlmenően érintik először azon kötelezettséget, hogy a fuvarozó székhelye kizárólag az említett engedélyt megadó önkormányzat területén helyezkedhet el, másodszor azon követelményt, hogy a gépjárművezetővel történő bérbeadásra vonatkozó foglalásokra az említett tevékenység céljából használt garázsok területén kerüljön sor, harmadszor pedig az arra vonatkozó kötelezettséget, hogy az utasfelvétel kizárólag az ugyanezen engedélyt megadó önkormányzat területén történhet. E három kötelezettséget tekintve a feltett kérdések következésképpen hipotetikusak.

36

E feltételek mellett a feltett kérdéseket úgy kell érteni, hogy azok lényegében arra vonatkoznak, hogy az EUMSZ 49. cikket vagy az uniós versenyszabályokat akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló nemzeti és regionális szabályozás, amennyiben az olyan kötelezettségeket ír elő, amelyek szerint a gépjárművezetővel történő bérbeadás céljából használt garázs kizárólag az e tevékenység gyakorlására vonatkozó engedélyt adó önkormányzat területén helyezkedhet el, az említett tevékenység céljából használt járművek parkolóhelyen történő elhelyezésére e garázsban kerülhet sor, és minden szolgáltatás megkezdésének és befejezésének az említett garázsban kell történnie.

37

E tekintetben először az uniós versenyszabályokat illetően, noha az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk önmagában csakis a vállalkozások tevékenységét érinti, és nem vonatkozik a tagállamoktól származó törvényi vagy rendeleti intézkedésekre, e cikkek ettől még – az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével együttesen értelmezve, amely együttműködési kötelezettséget ír elő – kötelezik a tagállamokat arra, hogy ne hozzanak vagy ne tartsanak hatályban olyan – akár törvényi, akár pedig rendeleti – intézkedéseket, amelyek alkalmasak arra, hogy a vállalkozásokra vonatkozó versenyszabályok hatékony érvényesülését gátolják (lásd a 13/77. sz. GB-Inno-BM ügyben 1977. november 16-án hozott ítélet [EBHT 1977., 2115. o.] 31. pontját; a C-198/01. sz. CIF-ügyben 2003. szeptember 9-én hozott ítélet [EBHT 2003., I-8055. o.] 45. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-338/09. sz. Yellow Cab Verkehrsbetrieb ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-13927. o.] 25. pontját).

38

Mindazonáltal a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az uniós jognak a nemzeti bíróság számára hasznos értelmezése megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa feltett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak. E követelmények különösen érvényesek a versenyjog területén, amelyet összetett ténybeli és jogi helyzetek jellemeznek (lásd többek között a fent hivatkozott Attanasio Group ügyben hozott ítélet 32. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C‑357/10–C‑359/10. sz., Duomo Gpa és társai egyesített ügyekben 2012. május 10‑én hozott ítélet 22. pontját).

39

Márpedig a jelen esetben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatok nem biztosítják a Bíróságnak azokat a ténybeli és jogi elemeket, amelyek lehetővé tennék számára, hogy meghatározza azokat a feltételeket, amelyek mellett az alapügyben szóban forgó szabályozásokhoz hasonló szabályozások az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, illetve az EUMSZ 106. cikkel együttesen értelmezett EUMSZ 101. cikk és EUMSZ 102. cikk hatálya alá tartozhatnak. A fenti határozatok különösen nem nyújtanak semmiféle magyarázatot azon kapcsolatra vonatkozóan, amelyet e rendelkezések és az alapeljárások vagy azok tárgya között felállítanak.

40

E körülmények között elfogadhatatlannak kell nyilvánítani a feltett kérdések azon részét, amely az említett rendelkezések értelmezésére irányul (lásd analógia útján a fent hivatkozott Duomo Gpa és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 24. pontját).

41

Másodszor az EUMSZ 49. cikket tekintve nem vitatott, hogy az alapeljárások valamennyi körülménye egyetlen tagállamon belülre korlátozódik. Ilyen feltételek mellett meg kell vizsgálni, hogy a Bíróságnak van‑e hatásköre a jelen ügyekben e rendelkezésről határozatot hozni (lásd analógia útján többek között a C-380/05. sz. Centro Europa 7 ügyben 2008. január 31-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-349. o.] 64. pontját; a C-245/09. sz. Omalet-ügyben 2010. december 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-13771. o.] 9. és 10. pontját, valamint a fent hivatkozott Duomo Gpa és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 25. pontját).

42

Ugyanis az alapügyben szóban forgó szabályozásokhoz hasonló szabályozások, amelyek szövegük alapján megkülönböztetés nélkül alkalmazandók az Olasz Köztársaság területén székhellyel rendelkező gazdasági szereplőkre és más tagállamok területén székhellyel rendelkező gazdasági szereplőkre, főszabály szerint csak annyiban tartozhatnak az EUM‑Szerződésben biztosított alapvető szabadságokra vonatkozó rendelkezések hatálya alá, amennyiben a tagállamok közötti kereskedelmet érintő helyzetekre alkalmazandók (lásd ebben az értelemben többek között a C-321/94-C-324/94. sz., Pistre és társai egyesített ügyekben 1997. május 7-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-2343. o.] 45. pontját; a C-448/98. sz. Guimont-ügyben 2000. december 5-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-10663. o.] 21. pontját, valamint a fent hivatkozott Duomo Gpa és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43

Különösen az EUMSZ 49. cikket tekintve a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy e rendelkezés nem alkalmazható azokra a tevékenységekre, amelyekben nincs jelen semmilyen kapcsolóelv valamely az uniós jog által szabályozott helyzettel, és amelynek valamennyi releváns eleme egyetlen tagállamon belülre korlátozódik (lásd ebben az értelemben többek között a 20/87. sz. Gauchard-ügyben 1987. december 8-án hozott ítélet [EBHT 1987., 4879. o.] 12. pontját; a 204/87. sz. Bekaert-ügyben 1988. április 20-án hozott ítélet [EBHT 1988., 2029. o.] 12. pontját; a C-212/06. sz., Gouvernement de la Communauté française és Gouvernement wallon ügyben 2008. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 2008., I-1683. o.] 33. pontját, valamint a C‑84/11. sz., Susisalo és társai ügyben 2012. június 21‑én hozott ítélet 18. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

44

Kétségtelen, hogy a fent hivatkozott Guimont‑ügyben hozott ítéletből eredő ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy kizárólag belső jellegű helyzetben is hasznos lehet a kérdést előterjesztő bíróság számára az uniós jogi alapvető szabadságokra vonatkozó kérdésekre történő válasz, különösen abban az esetben, amikor a nemzeti jog őt arra kötelezné, hogy ugyanazokat a jogokat biztosítsa a saját állampolgároknak, mint amelyekre azonos helyzetben valamely más tagállam állampolgárai az uniós jog alapján igényt tarthatnának (lásd többek között a C-393/08. sz. Sbarigia-ügyben 2010. július 1-jén hozott ítélet [EBHT 2010., I-6337. o.] 23. pontját, valamint a fent hivatkozott Susisalo és társai ügyben hozott ítélet 20. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

45

A jelen ügyben az előző pontban említett ítélkezési gyakorlatban felidézett feltétel az alapjogviták kontextusában olyan jogokat érint, amelyeket egy Olasz Köztársaságtól eltérő más tagállam állampolgárai az uniós jog alapján igénybe vehetnének abban az esetben, ha ugyanabban a helyzetben lennének, mint az alapügy felperesei.

46

Márpedig az ügy azon irataiból, amelyekkel a Bíróság rendelkezik, az következik, hogy az alapügy felperesei már rendelkeznek Olaszországban székhellyel, és engedélyezett számukra a Comune di Grottaferratából történő indulással a gépjárművezetővel történő bérbeadás tevékenységének gyakorlása. Engedélyeiket időlegesen felfüggesztették bizonyos kapcsolódó feltételek tiszteletben tartásának hiánya miatt. Az említett felpereseknek nem céljuk a máshol – akár Olaszországban, akár egy másik tagállamban – történő letelepedés. Kereseteikkel nem vitatják az e tevékenység szabályozásának általános rendszerét vagy az engedélyek megadásának módját. Céljuk kizárólag az azon engedélyek által támasztott bizonyos feltételek alkalmazásának mellőzése, amelyekkel már rendelkeznek.

47

Ekképpen az alapügybeli felperesekkel hasonló helyzetben lévő, az Olasz Köztársaságtól eltérő más tagállam állampolgára feltételezhetően már tartósan és folyamatosan végezne gazdasági tevékenységet az Olasz Köztársaság területén lévő telephelyről történő indulással.

48

Az alapügyek tehát hasonlóak a fent hivatkozott Sbarigia‑ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló üggyel, amely egy konkrét gyógyszertár nyitvatartási idejével kapcsolatos felmentés megadására vonatkozó határozattal volt kapcsolatos, és amelyben, ennek következtében, semmi sem utalt arra, hogy az ilyen határozat kihatással lehetne a más tagállamokban letelepedett piaci szereplőkre (lásd a C‑159/12–C‑161/12. sz., Venturini és társai egyesített ügyekben 2013. december 5‑én hozott ítélet 27. pontját).

49

Ezen feltételek mellett úgy tűnik, hogy a letelepedés szabadságára vonatkozó EUMSZ 49. cikk értelmezése nem releváns a kérdést előterjesztő bíróság előtt függőben lévő jogviták szempontjából.

50

A fentiekre tekintettel a Bíróságnak a jelen ügyben nincs hatásköre az alapügy tényállására tekintettel az EUMSZ 49. cikk értelmezésére.

51

A fenti megfontolások összességére tekintettel a Bíróságnak nincs hatásköre a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio által előterjesztett jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelmek megválaszolására, amennyiben azok az EUMSZ 49. cikk értelmezésére vonatkoznak. Amennyiben az említett kérelmek más uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkoznak, azokat elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

52

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Bíróságának nincs hatásköre a C‑162/12. és C‑163/12. sz. egyesített ügyekben a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio (Olaszország) által a 2011. október 19‑i és 2011. december 1‑jei határozattal előterjesztett előzetes döntéshozatal iránti kérelmek megválaszolására, amennyiben azok az EUMSZ 49. cikk értelmezésére vonatkoznak. Az említett kérelmek elfogadhatatlanok, amennyiben más uniós jogi rendelkezések értelmezésére vonatkoznak.